Főtér

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Jún. 19, 2017 9:14 am

Heves de mégis együtt érző bólogatással jeleztem, hogy ismét elrontotta. Valamint eddig jól csinálta, nem mutatta hogy bármi ismerete is lenne a nagyvilágban önmagán és az elvárásain kívül, a figyelem sem épp az erőssége, csak amikor belekezdtünk a játékunkba, engedett picit az önmaga rángatta gyeplőn. Előtte nem igazán mert teret adni a másiknak. /A manipulációról már volt szó, azzal nem lepnél meg, de az érzelmek nem felismerése, sokszor súlyos betegségre utal, amiről biztosítalak, hogy nincs nekem. Naivnak lehetek, naiv és az hogy nem feltételezem, hogy becsapnál az szintén naivitás. Itt arról volt szó, hogy szélesebb körben vagy beszédképes mint amit eddig mutattál, hiába próbáltam kicsit elterelni a témákat, magunk csipkelődéséről, erre nem adtál terepet, se komoly, se komolytalan színben. / Tudatosan könyveltem el ezek után olyannak amilyen, süppedjen csak bele abba az értéktelen képbe amit nyújt magáról, lehetne jobb, lehetne több de még értékesebb is, de nem tesz érte erőfeszítéseket. Úgy gondolja erre van szükségem, ebből pedig hasalni fog. Legalábbis most így gondolom. Lenézem. Lenézem az miatt amit csinál. Ribanckodik itt nekem, és az elkövetkező percek is ezt támasztották alá. Az énem egyik fele egyre inkább szégyenli, hogy egy ilyennel akadt össze, viszont tudva... hogy több is akadhat benne, folytattam. Tetszett a szemtelensége amit megenged magának, és ösztönzött engem is. Örültem, hogy nem egy puha-pöcs, akinél meg kell gondoljam mit mondok, mert a szívére veszi, vagy félre érti. Az ő esetében ez nem állt fent, vagy legalábbis nem valósan. Van elég bőr a képén, hogy leperegjenek talán még a komoly sértések is, amikhez eddig még nem jutottam el.
- Szörnyű, használt halak már meg sem  felelnek, vagy nem is járnak vissza hozzád? - Kérdeztem rájátszva a meglepettségre és az utalásra.
- Héé, csak óvatosan a magabiztosságra, még ez a hal is elúszhat. - Figyelmeztettem, nehogy elkényelmesedjen.
Majd eljött a kihívásunk ideje. Jól indítottam, ami hamar át lett fordítva, hiába volt súlyemelésem, amibe azért bíztam, úgy érzem neki nagyobb lehet, mivel hiába tartottam ki, a testének súlyával maga alá gyűrt, valamint alig volt fél percem, hogy kezdjek magammal valamit, a képességem nem sikerült, ebből gondolhatom, hogy nagyobb szintű. Katjaval meg volt az a biztonságérzetem, hogy én vagyok a nagyobb, még akkor is ha ő uralkodott. Itt viszont ezzel baj lesz, ilyenkor áldom az eszem, hogy előbb próbára tettem, mielőtt bármit is engedtem volna. A szavaknak persze nem hiszek, valamint nem... nem szinttől teszem függővé, de a kiszolgáltatott helyzetekben ad, egy kis biztonságérzetet legalább a tudat. Nem sikerült teljesen átfordulnom felette, kicsúszott a lábam és elég időm sem lett volna rá, hisz a csípőmön lévő kezével magával rántott engem is. Egy kisebb sikoly és egy nyekkenés, majd loccsanás. Tudatosulhatott bennem, hogy nem áll jól a fiúnak a barna. Sőt az esés következtében nem csak a felsőteste, de az arca is olyan lett félig, eléggé ijesztő módon. De nagyjából egyszerre kapcsolhattunk, itt most a másodperc töredékén múlott minden, valamint nekem még azt is fel kellett dolgoznom, hogy így a teljes jutalomtól is elestem. Ő megindult felém én pedig, mint a kommandós filmekben próbáltam elgurulni az ellenkező irányba így elég időt és teret nyerve közöttünk talán. Tiszta csoki lettem, talán az arcom egy kisebb szeglete és a fejem búbja ha nem, de a hajvégeim is teljesen. Amint úgy érezhettem, hogy elég távol voltam, megpróbáltam talpra állni, ez nem is volt annyira nehéz hála az akrobatikámnak.

_________________
Moments:

:.. Ozi féle adatlap ..: __________________ :.. Inventory ..:
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 637
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2132/2300  (2132/2300)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Tachibana Makoto on Hétf. Jún. 19, 2017 1:27 pm

Mókás volt, hogy mennyi lány képes felülni ennek a trükknek, amikor komplett bunkónak mutatom magam, de sejtetem, hogy a felszín alatt sokkal több rejtőzik. Hiába utalgatok nyíltan, mégse pofoznak fel, és hagynak faképnél, mert kíváncsiak rám, így aztán bátran játszhatok velük. Már aki hajlamos rá, és nem túl érzékeny a lelke hozzá. Nyilván hozzájuk másképpen szólok, de Daiya-chan bírta a kiképzést, neki nyugodtan szívhattam a vérét :] Az ilyen lányoknak még talán be is jön a szemtelenségem, és a leplezetlen sóvárgásom a bájaik iránt. Elvégre határozott vagyok, és tudom, mit akarok: őket, szőröstül-bőröstül :]
- Nem. Egyszerűen csak meghalnak - közöltem szárazon, most kivételesen teljesen komoly és melankolikus hangnemben. Már csak azért is, hogy kizökkentsem a gúnyolódó hangneméből, az is szórakoztató tud lenni, ha úgy érzi, rátapintott valami érzékeny pontra, és hirtelen visszafogja magát. Amikor egy ilyen csaj gyámoltalan kiscicává válik, az egészen mennyei érzés :]
A lány egyébként meglehetősen gyorsan tudott reagálni. Engem egyáltalán nem zavart, hogy rám tapadt valami trutyi, ami jelen esetben még kivételesen finom is volt, de ezek szerint őt sem, mert hiába próbáltam meg fölébe kerekedni, mire utána kaptam, már odébb is gurult, még jobban megmártózva a sűrű, barna folyadékban. Ilyenkor jövök rá, hogy miért tartják olyan szexinek, ha két lány olajban, iszapban, mézben vagy ehhez hasonló vackokban fürdőzik birkózás címén. Már most mit nem adtam volna érte, ha lenyalhatnám a bőréről a csokit :] Nem siettem, inkább megkóstoltam előre, hogy mi vár majd rám, amikor megízlelem a popsiját. Lassan álltam talpra, mivel semmi értelme nem volt hasra esnem, mikor kicsúszik a csúszós talaj a lábam alól.
- Egészen ügyesen mozogsz. Az ágyban is ilyen eleven vagy? :] - érdeklődtem vigyorogva, majd párszor megtapostam a talajt, hogy érezzem, mennyire csúszik így a lábam. Nos, nem kevéssé, úgyhogy megpróbáltam egy-két lépéssel közelebb óvakodni, mielőtt újra megszólaltam.
- Lecsúszott a melltartód - mutattam szenvtelenül, majd az esetleges pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva lendültem előre. Meg kívántam kapaszkodni a derekában, hogy annak a segítségével kerülhessek mögé, és ölelhessem át hátulról. Természetesen illetlen helyet masszírozva, és belenyalva a nyakát vagy a vállát borító csokiba :]
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1648
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 39
Exp:
6136/6200  (6136/6200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Kiwi on Kedd. Jún. 20, 2017 7:16 am

Nem láttam a fejébe, nem hallottam a gondolatait, pedig bár lehetne. De az élet nem ilyen. Nincs más lehetőség mint dekódolni és észrevenni az apróbb eltéréseket. Nem mondanám, hogy gyengém lenne, de jelenleg a gondolataim is ezer felé ágaztak, képtelen lennék egy dologra összpontosítani, pedig csupán ennyi lenne a feladatom. Figyelni rá, de ehelyett én inkább saját magamat figyeltem, azt hogy miként reagálok egy új szituációban, egy olyan emberrel akit az épeszűék elhajtanak. Tachinak szerencséje volt, talán ő maga sem tudja, hogy miért de én igen. A látszat ellenére, bár... abban sem vagyok biztos, hogy kellően fedem a magamba vetett hit és bizalom hiányosságát. Talán innen is jöttek a túlkapások, amiket utólag visszagondolva, már tudom mi lett volna a jobb válasz, de már késő. Az a pillanat elszállt, nem hívhatom vissza, hogy változtassak rajta picit, nem maradt más, mint a levont következtetés. A tanulság.

Enyhén gúnyos, csipkelődős hangsúlyt engedtünk meg magunknak. Jómagam ritkán használom és akkor is igyekszem rövidre fogni, most nem így történt mivel benne volt ő is a dologban, és a mondatoknak gyermekei születtek, generációkon át. Ő törte meg, mire én belejöttem volna, olyannyira, hogy ha nem figyelem a mimikáját, letorkoltam volna, hogy ilyennel ne viccelődjön. De ha a kisugárzása nem is, érezhetően melankólia ült az arcára, így a mondatára is. Egy pillanatra elhallgattam, gyanakvás volt bennem, de végül megmagyaráztam magamnak. Nem lehetetlen és nem logikátlan. Sok élvezethajhász lesz így, meg más problémák által. Könyvben olvasott esetek, tv-ben megelevenített személy és bűnügyek, valamint a bennem lévő naivitás, ami hinni akart, mert így összeállna a kép. A másodperc egy töredéke alatt futtattam le inkább érzelmi síkon, mint szavakba öntött gondolatokon keresztül.
- Sajnálom. - Vágtam rá, bár nem volt bennem az a levertség és melankólia amivel vissza kellett volna tükröznöm, de nyoma sem volt a korábbi élnek a hangomban, viszont..
- De ez akkor is gyáva módja a gyásznak... - Jelentettem ki, utalva arra amit csinál, de érdeklődtem iránta. Szimpátiát kelltett, felébresztette az óvó és gondozó nőt, még ha nem is a kedvesebbik fajtát. Gond lehet velem, nem érzem át úgy, mások problémáját ahogy kellene, mégis képes vagyok egy szomcsi reklámon vagy sztorin elbőgni magam.... röhej...


Amint földet értem, biztos voltam abban, hogy támadni fog, így az első dolgom volt teret nyerni, ami sikerült is. Bevallom meg is lepődtem, azt hittem gyorsabb lehet nálam, vagy csak jobban meglepődött az eséstől mint vártam?... Már lényegtelen volt. Amint teret nyertem én felálltam, ő is hasonlóképp. Egyikőnk sem kapkodta el, bár én biztosabbnak éreztem magam a lábaimon, és fogalmam sincs hogy a sok évnyi talajtorna vagy az akrobatika-e az oka. Érdekelt, de most nem köthette le ilyesmi a figyelmem. Ahogy taposni kezdte a csokit tudtam, hogy hamarosan megindul felém. Bevallom, nehezemre esett elviselnem magamon ezt a löttyit, idegesített hogy ragad, csúszik... meg úgy minden. Bár az illata legalább jó volt. Tachi meg is kóstolta, én azért vártam vele, főleg hogy többen is használhatták előttünk ezt a medencét. Így nem volt hozzá igazán gusztusom, még úgy sem... hogy tudom, ez idebent nem számít. Csupa csoki vagyok, és pár másodpercig megpróbáltam a kezemmel "levakarni" magamról legalább a kezeimről. Megindult, mire én védekező helyzetbe álltam, lábaim kissé terpeszben és berogyasztva, a lábaimon így biztosabban álltam.
- Az idősekkel vigyázok, meg ne sérüljenek, tudod... szeretnek erősködni, hogy ők még fiatalok, még bírják... Rolling Eyes - Még egy látványos szemforgatást is megengedtem, de éreztem, hogy neki fog lendülni. Még egy ocsmány blöfföt is megengedett magának, ami érezhető volt, hisz őt nem zavarná vélhetően a dolog és nem hiszem, hogy volna olyan kedves hogy megmentsen a megszégyenüléstől. Viszont ösztönösen indult meg a kezem és a szemeim az említett pontok irányába, egy másodperc az egész és már időt is vesztettem. Nem kellett bele sok és a hátam mögött volt, én pedig egy pillanatra lebénultam. Elég is volt, hogy rámarkoljon és végig nyalja a nyakamat. Kirázott a hideg és meglehetősen pozitív értelemben, de nem akartam, hogy a tudtára kerüljön jómagam is mennyire ki vagyok éhezve a szeretetre, a törődésre. Gyengeség volna és kihasználható, így amint észbe kaptam a kitörésem lehetőségeinek, sora ugrott be, az első kettőt el kellett hogy vessem, de az utóbbi működhetett talán. Egyszerűen kihasználtam, hogy mindkettőnk teste csúszik a csokitól, a kezeire fogva és tartva, csak kicsúsztam alóla, amilyen gyorsan csak tudtam, szembe fordultam vele és jobb lábammal igyekeztem ismét a térdhajlatát támadni, majd, most szemből én próbáltam ránehezedni a súlyommal és keresztüllökni a lábamon. Mivel ha közel nem is, de közelebb voltunk a medence széléhez, mint közepéhez így lehet kellemetlen eséseben részesül, persze ha sikerült az elgondolásom.

_________________
Moments:

:.. Ozi féle adatlap ..: __________________ :.. Inventory ..:
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 637
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2132/2300  (2132/2300)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szer. Jún. 21, 2017 3:03 pm

Teljes siker :] Na jó, majdhogynem teljes, mert nem éreztem a hangjában bujkáló bűntudatot és a sajnálat teljes átélését. Azonban így is megvolt a napi móka, pillanatok alatt megváltoztattam az egész hozzáállását. Egy félmondat a megfelelő hangsúllyal, és a legvadócabb vadmacska is visszahúzza a karmait. Ezt a lányt pedig különösen egyszerű volt manipulálni, legalábbis látszólag, de tényleg gyakorlatilag úgy táncolt, ahogy fütyültem. Ezzel csupán az volt a baj, hogy gyorsan meg tudom unni.
- Cseppet sem gyászolom őket. Szomorúak lennének, ha látnák, hogy siratom őket - jegyeztem meg, tartva a komoly hangnemet, pedig belül vigyorogtam, mint a tejbetök. Kíváncsi voltam, mit tudok még kihozni a lányból, aki már most is úgy érezte, hogy meg kell nevelnie és helytelenítenie kéne a viselkedésemet. Arcátlanság :] Beleszól a viselkedésembe, miközben nem is ismeri a hátterét, a mögötte álló gondolatmenetet, logikát, érzéseket. Pont, ahogy én osztogattam a kéretlen tanácsokat. Imádni való volt, de nem lesz olyan pontos, mint amilyen én vagyok :]
- Nahát, szóval te is az a típus vagy, aki a pénzes öregekre repül rá? :] - feleltem a csipkelődésére - Nem undorító, amikor a ráncos kezével hozzád ér, miközben az arcán kéjes mohósággal csorgatja rád a nyálát? - kérdeztem - Vagy csináljam én is úgy, és akkor jobban érzed majd magad? :] - fűztem hozzá, és feltettem a pontot az i-re, szinte epekedve a visszavágásért. Remélhetőleg kellően szellemes lesz, fel kéne dobni valamivel ezt a birkózást. Milyen kár, hogy ő verekedni próbált, nem értette meg ennek a helynek a lényegét. Nem komoly harcra szánják, olyat bárhol lehet csinálni. Ez egy fesztivál, ahol a szórakozás volt a lényeg, nem pedig az, hogy laposra verjük a másikat. Erre még csak meg se tudtam igazán fogni a mellét, de már kicsúszott az ölelésemből. Próbált gyors lenni, de így, hogy még meg is kellett fordulnia, a világ minden ideje rendelkezésemre állt, hogy felkészüljek a következő mozdulatára. Ha nem forog, lehetett volna esélye, de így egyszerűen csak megelőztem, és egy jó alapos maciölelésben részesítettem. Így aztán rugdoshatott, ha akart.
- Hová menekülsz? A birkózásban ölelkezni kell :] - vigyorogtam rá - Éreztem, hogy megremegtél, amikor megérezted a nyelvem... - súgtam a fülébe, miközben a kezem azon ügyködött, hogy kioldja legalább az egyik csomót a melltartóján, amíg meg nem szökik újra.
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1648
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 39
Exp:
6136/6200  (6136/6200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.