Mezőség

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Go down

default Re: Mezőség

Témanyitás by Kurokawa Yuuki on Hétf. Márc. 13, 2017 9:32 am

Ahogy telt az idő, úgy lettem egyre fáradtabb még a gyakorlás közben beiktatott csp töltés közben is. Úgy tűnik az emberi korlátaimat akkor sem tudom áttörni még ha a rendszernek ezt korrigálnia kéne és ezt Ai is észrevette hisz egy idő után ő maga rukkolt elő a szünet ötletével és jó szokásához híven egy csomó mindent hozott erre a célra. A maga részéről pedig semmit és enni se sokat ettem mint általában. Az elmúlt hónapokban egyre ritkábban ettem mivel az éhségérzeten kívül különösebb hatása nem volt a rendszertelen étrendnek így már rutinná vált a napi egyszeri étkezés lefekvés előtt.
- Köszönöm. - Szürcsöltem bele a teámba mint egy leplezésként, hogy nem tudtam mit reagálni erre. Vissza kellene dicsérnem? De aztán jött egy konkrét kérdés amit nem engedhettem csak úgy el. Mondjuk kellet néhány másodperc még átgondoltam mit is feleljek. Elsőnek csak valami kitérő választ akartam adni de ahogy ránéztem meg a kis terülj-terülj asztalra és rádöbbentett, hogy tulajdonképpen mennyi mindent is tesz csak miattam nem lett volna pofám elhessegetni valami humbuk szöveggel mint ahogy a legtöbbször teszem.
- Egyrészt ugyan azért amiért szinte mindenki. Hogy erősebb legyek, megtudjam védeni magam és másokat, talán némi kisebbségi komplexus miatt is. De főként mert segít elterelni a gondolataimat. Amíg a gyakorlással és a harcokkal foglalkozok nem gondolok másra, a gondokra és a rossz emlékekre. - Itt elkaptam a tekintetem róla és ismét belemerültem a teába mivel nem tudtam, hogy tovább akarja e boncolgatni a témát így egyelőre nem is kérdeztem vissza, hogy ő miért csinálja ezt nap mint nap velem és egészen addig csöndben maradtam még fel nem merült a "nőiességem".
- Ne beszélj zöldségeket. Itt nem változik a külsőnk, pontosan ugyan úgy nézek ki mint évekkel ezelőtt. - Szúrtam oda talán kissé ridegebbül is mint kellet volna.
avatar
Kurokawa Yuuki
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 713
Join date : 2015. Apr. 03.

Karakterlap
Szint: 42
Exp:
7230/7300  (7230/7300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség

Témanyitás by RenAi on Szomb. Márc. 18, 2017 10:18 pm

- Szívesen. – Mosolyodtam el, kissé anyáskodóan, de próbáltam észrevenni magam. Nem akartam elijeszteni, főleg, hogy nem is ismerem annyira, hogy tudjam, mi mit vált ki belőle. Valamint ekkor ébredtem rá, hogy míg eddig csak felszínesen érdekeltek mások érzései, mármint a magam jókedvén nem voltam hajlandó változtatni miatta, manapság együtt érzőbb vagyok és ez picit ijesztő, hisz ezzel együtt a felelősséget is érzem, amit eddig nem, hisz mindig elhessegettem magamtól. Ha Rita látna, biztos büszkébb lenne rám. Így a gondolatokra, észrevétlenül is kihúztam magam. Eddigre meg is született a feltett kérdésemre a válasz. Habozott vele kissé, de láttam rajta, hogy őszintén beszél, amit megtisztelőnek éreztem, valamint engem igazolt. Így én is vigyáztam melyik ösvény felé terelem a beszélgetést. Az egyik ingoványos, amit ha meglépek talán szakadék nő közöttünk, hisz olyan ingoványos területre térünk, amit talán nem akar firtatni, valamint… ha nem kérdezek rá, akkor meg gondolhatja azt, hogy csupán felszínesen érdeklődöm. A tisztességes válasz, megérdemel egy tisztességes kérdést.
- Kisebbségi komplexus? – Kérdeztem vissza, majd tipikusan rám illően, már ölelgettem is, mint valami plüssnyulat, persze csak ha elértem.
- Olyan cuki vagy, amikor ilyen komolyan válaszolgatsz! – Jegyeztem meg, miközben enyhén dülöngéltem, jobbra, balra. Majd észbe kaptam.
- Ohh, bocsánat, ezzel nem segítek! – Koppinthattam volna a saját fejemre, és képletesen meg is tettem, pedig csak elengedtem mint aki tűzhöz nyúlt, é kissé tiltakozást jelzően felemeltem a kezem. Majd amikor befejezte a mondatát, persze csak ha befejezte, akkor én egy gesztussal feleltem rá, és csupán ennyit: Felemeltem lassan, vészjóslóan mind a két kezem, majd addig csikiztem, ameddig vízszintesbe sem került előttem. Vagy legalábbis a szándék ez volt. Addig nevettetni, ameddig még a könnye is kicsordul. Végül komolyabbra véve a témát, én is elmondtam neki, az én álláspontomat, miután visszakerültünk a rendes kerékvágásunkba.
- Azt hiszem értem. Szerintem én is hasonló okból csinálhatok dolgokat, csak… más területen. Én inkább másokkal szeretek foglalkozni, és nem harcolni, de persze… azzal sincsen semmi bajom, azt is szeretem, de csak ha a másik is benne van. – Magyarázhattam túl kissé, de nem érdekelt. Ez voltam én. Majd kapott tőlem egy igazi dicsértetett, amire kissé rideg válasz érkezett, persze én csak mosolyogtam rajta.
- Persze, hogy úgy nézel ki. Nem is arra értettem, hanem… - Emeltem fel a kezem majd a mutató ujjamat kissé a homlokához nyomtam.
- erre, ami itt van bent. – A mosolyom kitartott, és mélyen a szemeit kerestem, azt a választ amivel tiltakozik, vagy épp talán megért, de egyet tudtam. Most kaptam tőle valamit, amire egy kis kincsként fogok tekinteni, majd végül meghódítom és ő lesz az én kicsi rejtett ékszerem.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6858/6900  (6858/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség

Témanyitás by Lieselotte Sherlock on Kedd Okt. 17, 2017 10:43 pm

Sokszor érzem úgy,hogy sétálnom kell a szabadban, idebent ugyan ez nem jelent sokat, de azért mégis mentálisan felfrissíti az embert, ha megteheti, emiatt szoktam hetente kétszer háromszor kimenni egy egy erdőbe vagy mezőre, esetleg valami tavas, virágos kertbe, fura, de amikor az ember úgy van vele, hogy menni kell a lába már máshol is jár... vagyis velem mindig így volt...

Így találtam magam a mai keddi, vagy szerdai nap hajnalán...rég nem követem a napokat azóta hogy... de de ne kalandozzunk a múltba, nem jó jel azt hiszem... mert kísérthet...

Reggel van... és pár piknikezéshez alkalmas dolgot vettem magamhoz, mint pléd, hangulatos fonott kosár, kis kifli tej, pudding és hasonló finomságok, majd a térképemen kezdtem keresni valami új és érdekes helyet... valami olyat amit még nem láttam, és ekkor akadt fenn a szemem azon az egy bizonyos mezőn....

Hamar előkaptam a kristályomat és odateleportáltam. A kellemes idő és a kellemes lankás táj fogadott, mely annyira kellemes érzéssel töltötte el a szívemet, hogy szinte tényleg csillogtak a látványtól, és ami az első gondolatom volt, hogy picit odébb megyek és lepihenek.

Napsütés, dombok, pihe puha főszálak és madárcsicsergés... mi sem kell nekem több egy lazításra a hosszú és fárasztó időszakom után. Átvettem a köznapi rucimat, krémszínű felső, farmer rövidnadrág és napszemcsi. A legjobb nyaralós ruhám, és nagyon is szerettem!

Sétáltam nem is tudom úgy egy órát, amikor a szemem fenn akadt egy ismerős tekinteten, nem tudom jó ötlete, de azért másnem egy hellóval... nade tudjátok, remélem nem akarna elhajtani.... ahh nem is tudom miért aggódok ilyenen.....
Hamar odasietett mellé:

-Szióka, rég láttalak mizujs veled?- sietve szólítottam meg Kiwit.

_________________
Kedvenc zeném ^^ :
https://www.youtube.com/watch?v=PvvPHxiujLU
avatar
Lieselotte Sherlock
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
595/600  (595/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség

Témanyitás by Kiwi on Vas. Okt. 22, 2017 9:14 am

A hatos szint fotósgalériájának az npc-je, gyakran ad fel különleges feladatokat, küldetéseket. Mondhatni kissé rendhagyók és kell hozzá némi kreativitás, ezért nagyon is szeretem Olen-t, a fotóst. A kiállításaiba gyakran kerülnek ki, játékosok által készített képek, vagy képsorozatok, különböző témákban. Legutóbb a párkapcsolatok, azelőtt pedig az idősek volt a project és imádtam. Arra sarkal, hogy nyitott szemmel járj és észre vegyél olyan dolgokat, amik mellett hétköznapi szemmel elsétálnál. Az idősekről szóló kiállítás is érdekes volt. A dolgozó nénike, az papóka, amikor meglátja az unokáit, valamint az ablakból lekapott serény idős asszony, aki a magányát a házimunkával fedi el. Elgondolkodtató képek, aminek a többsége az időskori elmagányosodásra világított rá.
A párkapcsolatról viszont kifejezetten színes lett és nem csak a szerelemmel de az elmúlással is foglalkozott. Az elmúlt két alkalommal csakis a kiállítást néztem meg, most viszont feladatot is vállaltam. Ötven kristályt kaptam, amiből legalább harminc a témához megfelelő képet kell csináljak. Gondolom, a maradék húsz, az elfuseráláshoz megengedett többlet. Legalábbis tegnap délután még ezt gondoltam és rá kellett jöjjek, mennyire igazam is lett.

A téma az éjszakai állatvilág volt. De vaku nélkül, és világítás nélkül nagyon nehéz a természetet fotózni, ráadásul nem is erdőben, hanem itt a mondhatni „pusztaságban”, ahol az állatok és a szörnyek nem tudnak elbújni, így nem is hemzseg tőlük a terület. A mezőség mellett volt egy kissé lankásabb terület, ahol kisebb fasorok és cserjék húzódtak meg. Kissé távolabb pedig egy patak is volt, így azt a részt választottam ki mint célpont.
A feladat nehezebb volt mint gondoltam, és persze unalmasabb is. Hosszú percek, akár órák teltek el teljes csendben, amikor egy árva neszt sem hallottam sehol, csakis azt, ahogy a szél játszik a fák lombjaival és a baljós fantáziámmal. Egész este fent voltam, de szerencsére nem teljesen ereménytelenül. Elkaptam egy farkas valagát, egy füves képet, amin egy nyúlnak is szerepelnie kéne, meg madár lábát, ami a képről lehetne bármi és csak én tudom, hogy egy fácán volt.
De akadtak kevésbé vészes képek is, az oduban rejtőző mókusról, aki épp kidugta a fejét. A bagoly amit széttárva a szárnyait tollászkodik, a farkas ami rám acsargott és mellette ott volt még két másik. A patakban lévő halak, akik még este is küzdenek az árral és két selfy, mert miért ne? Bár az amolyan a feladat nehézsége miatti bosszú volt. Találtam az avarban egy sünit, róla sikerült egész jó sorozatot csinálni. Még ki is tudtam dekorálni néha, bár az csak bohóckodás volt. Faleveleket szórtam rá, meg egyszer a hátára próbáltam tenni egy almát, ami többször legurult, mire sikerült lekapnom. De most már biztos lehetek abban, hogy egy hülye sztereotípia csak, hogy ha alma esik a sünire, még haza is tudja vinni. owo Valószínű a fáradság beszél belőlem, ha már ilyenek is az eszembe jutnak.
Ekkor láttam meg a szőkeséget. Valamit nagyon figyelt, körbenézett, végül az irányomba fordult. Azt hittem keres valakit. Ekkor pillantottam a rendszeridőre, és vettem tudomásul, hogy már reggel van, nem csak világosodás. Úgy éreztem a feladatot még túl is teljesítettem. Megindult felém, és én is rövidítettem a távot kettőnk között. Ő szólított meg elsőnek, és a „mizujs”-al, fel is adta nekem a leckét. Az érdeklődést értem és értékelem, de valahogy nekem annyira nehéz erre úgy válaszolni, hogy elfogadhatónak is érezzem, de nem akadtam fel rajta. Azt, hogy miért gondolod, hogy elhajtana én sem értem, hiszen nem tettél még semmi olyat ellene, valamint eddig talán két ember volt, akit elpaterolt maga mellől, vagy épp ő menekült el inkább.

Amint úgy éreztem elég közel vagyunk én is megszólaltam. Mosolyogva, karikás szemekkel, éhezve és fáradtan, de nem álmosan. A holtponton túlestem, így jelen pillanatban, ha akartam volna, se tudtam volna aludni.  
- Hali, igen. – A kérésére viszont a „semmi különös” lenne a válaszom, de azzal meg is ölném a beszélgetésünket.
- Küldetést csináltam, egész este állatokat fotózgattam. – Válaszoltam, majd kis szünet után…
- De soha többet. .__. –  Közöltem, panaszkodva.
- Veled? Vársz valakit? – Kérdeztem rá, bár reméltem, hogy nem érinti majd túl személyesen.
- Úgy kisütött a nap és olyan jó idő lett, pár órája még úgy voltam vele, hogy leadom a képeke, hazamegyek és alszok. De teljesen kiment az állom a szememből. – Osztottam meg vele, a jelenlegi gondolataimat.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
3303/3500  (3303/3500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség

Témanyitás by Lieselotte Sherlock on Csüt. Okt. 26, 2017 6:33 am

Huhh megnyugtató, nem tudom miért parázok mindig, de Kiwinek van egy kisugárzása, ami miatt nagyon tisztelem őt és ezért aggódom, hogy rosszkor zavarom, pláne most, ahogy közelebb érek látom, hogy nyúzott is, kitudja mit csinált...
-állatokat fotóztál? Az izgin hangzik mutatsz pár képet?-és szépen megnézegettem őket, voltak egész jó képek, de pár láttán nehéz volt visszatartani a nevetést
-Haha ez nagyon aranyos lett a mi is ez, kutyus?-emeltem ki a farkasról készült képet, majd ahogy lapoztunk tovább...
-hooo láttál sünit? nagyon szép képek lettek! szegénykét megmutathattad volna nekem is... nem volt messze? ott lehet még?-nagyon lelkes lettem, hisz az egyik legcukibb állat szerintem a süni, ahogy ha megnyugszik kidugja a nóziját.... ezt elecseteltem Kiwinek is
-a másik kedvenc állatom az pedig a cica! A szép cirmosok vagy a cuki vörös foltosok-adtam át neki a szót, hogy ő miket kedvel
-am pedig nagyon ügyes vagy, jó képek lettek, kár hogy nem vagy rajta minden... képzeld el a süni mellett ott lógnál be oldalról és mosolyognál és pózolnál meg ilyenek, nagyon ari kép lenne! szeret
Aztán amikor kicsit megnyugodtam tértem rá az ő kérdésére Very Happy
-am csak sétálgatok és kirándulok, tudod rég nem pihentem jókat és az első szinten már unatkoztam... így keresni akartam egy új pihihelyet és itt lyukadtam ki...nézd csak mim van!-majd amíg kutakodtam, rájöttem mit kell kérdeznem.... elővettem a kosaramat benne a sok finomsággal amit csináltam és elpakoltam
-mit szólnál egy kellemes piknikhez? van minden ami kell sőt még több is, és hátha látunk pár állatot ami erre kószál és akkor ha gondolod letudnád fotózni, vagy! vagy csak pihizhetünk és csacsoghatunk is!
Nagyon lelkes lettem, legutóbbi pár alkalommal nem volt már társam a piknikhez, pedig mindig úgy jó... kis napozás, dumcsi hasonlók, dehát egyedül nem volt olyan és remélem, hogy Kiwi velem tart
-Remélem velem tartasz, rég nem volt társaságom ilyenhez, tudod mindenki a felsőbb szinteken mászkál, küldiznek meg ilyenek, nekem most jól esik kis pihi, pláne a sok sok fááárasztó nap után amin túl vagyok....
ha igen akkor ki is nézek vele egy kellemes dombocskát aminek a tetejére állva kérdem:
-na mit szólsz? jó a kilátás, kellemes a nap, napozni és skubizni tökéletes!

_________________
Kedvenc zeném ^^ :
https://www.youtube.com/watch?v=PvvPHxiujLU
avatar
Lieselotte Sherlock
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
595/600  (595/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség

Témanyitás by Kiwi on Szomb. Nov. 04, 2017 4:59 pm

Lehet nyúzottnak tűntem, de mivel kezdtem átesni a holtponton, egyre inkább sikerült magamhoz térnem, bár ehhez a világosodás is jelentősen hozzájárult. Kár, hogy nem hallhatom a gondolataidat, hiszen mindig is szerettem volna valami erősebb kisugárzást, de tipikusan úgy éreztem, hogy eltűnők a süllyesztőben. Nem éreztem magam vonzónak vagy különlegesnek mások szemében, leginkább a tipikus papírzsepi voltam és ez mindig is így volt. Jobbik esetnek számított, ha valaki a farzsebébe gyűrt, hogy utána újra használhasson. Talán ezért alakult ki bennem egyfajta ellenállás az emberek és a világ iránt.

Rámosolyogtam, meglepett, hogy ilyen korán, de Shukaku után meg sem lepődtem. Vannak akik egyszerűen így vannak huzalozva. Az esetemben ritka, ha korán kelek, akkor már gyakoribb az egész esti virrasztás. Letettem a gondolataimat, félre egy polcra, majd igyekeztem a figyelmemet felé fordítani.
- Persze. – Mutogattam meg, a képeket, bár volt köztük pár amire hmm, azt hiszem ráfogom, hogy művészi fogás.
- Farkas. – Javítottam ki, gyorsan de nem okoskodó hangnemben.
- A sünit már pár órája fotóztam kizárt, hogy ott legyen, de ha ennyire szereted az állatokat elmehetünk szafarizni, ott annyit simogatsz amennyit csak szeretnél. – Ajánlottam fel a lehetőséget.
Ahogy fellelkesedett, majd elárulta, hogy macska fun, valahogy beugrott egy másik tag akivel nem rég találkoztam, és egyszerűen összekötöttem őket, bár párhuzamot nem húztam. De abban, hogy ismerkedéskor első dolguk tárgyilagosan közölni, mit szeretnek, Seishin esetében mit nem, így egy fél pillanatra felderengett a másik lány arca is. Szóvá persze, ok nélkül nem tettem.
- Én is állatbarát vagyok. – Vallottam be szerényen. És úgy gondolom, kezdem megérteni, hogy ez kulturális különbség és nem szociális, mármint hogy furcsállottam a tárgyilagos felsorolást, de nekem nem ment… olyan furán éreztem magam.
- Hát… pózolhattam, volna, de akkor egy darab aranyat sem kapnék. – Jegyeztem meg, hogy a feladat bizony nem arról szólt és nem is hiszem, hogy értékelné az efféle csínyeket, főleg hogy a kristályokat is ő állja.

Rákérdeztem, miért épp erre járkál, majd a válasza igazolta azt amire gondoltam. Valami nyomasztja, talán... Vagy valami ilyesmi ugrott be arról amit mondott. Arról, hogy rég nem pihent jókat. Vagy most van valami felfordulás az életébe, talán túl sok az elvárása, amiről úgy érzi meg akar felelni valaminek, vagy valakinek. Különösebb közöm, nincs hozzá, így ez csupán tézis marad. Bevallom, titokban ügyelnem kellett arra, hogy az étel láttán ne csorduljon ki a nyálam. Baromi éhes voltam, ráadásul kifejezetten nehezen is tűröm ezt az érzést. Ahogy elkezdett kipakolni, felmerült bennem egy gyanú.
- Biztos az, hogy te nem vártál senkit? – Pislogtam a halom ételre, amit hát szerintem még ketten sem fogunk elfogyasztani. Leültem mellé és elfogadtam a meghívást. Ahogy, kiejtette a „panaszait” a száján, egy rövid pillanatra elgondolkodtam, majd kihúztam magam. Lehívtam a menüm, elővettem egy szemüveget, egy tollat és egy füzetet.
- Akarsz róla beszélni? – Kérdeztem mélyen búgó, szelíd, ámde hivatalos hangon, akárcsak egy pszichológus tenné. Közben egyenesen kihúzva magam, rajta tartva a szemeimet, és relytéjes pillantást sugározva felé, mintha olvashatnék a gondolataiban. Ejha, rögtön három sztereotípia. Nehéz volt megállni, ugyan, hogy ne törjön elő belőlem a nevetés, de kíváncsi vagyok miként reagál a helyzetre. Amennyiben így is feltette a kérdésest, így arra is válaszoltam.
- Amm ha szereted a tengerpartot és napozni, azt a négyes szinten éri meg leginkább. Ráadásul ott nem változnak az évszakok. Mekkora fun már télen is bikiniben süttetni a hátad már! – Osztottam meg ezt az infót, bár tényleg jópofának tartom. Észrevettem saját magamon, hogy a szóhasználatom, kicsit másabb lett. Talán nem is figyeltem rá, de valószínű pozitív benyomást akarok gyakorolni rá? Miét érzem mégis szükségét, hogy úgy beszéljek, mint egy lázadó, pubertás idióta? Nem az én stílusom… és zavaró is.
- Akkor vehetek belőle? – Azért megkérdeztem és ha helyeslő választ kaptam, fogtam egy sós sütit, kezdésnek.
- Legközelebb én hívlak meg. Jelentem, a vadászragum tökéletesítem. – Közlöm vele, picit büszkén.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
3303/3500  (3303/3500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség

Témanyitás by Faust on Vas. Május 27, 2018 2:53 pm

Askr-Faust

Faust leengedte a pengét, majd hangtalan csúsztatta vissza a fegyvert a kínzó nyugalomba, mely csak a csata után marad. A pajzson megcsillant a napfény, akárha gazdájára támadó sugarakat térítene el, mint örök őrzője a lovagnak. Nem maradt ezen a helyen más, csupán a fémbőrű ragadozó, az illúzió-élet egyetlen szószóljaként. Ölt, pusztított, szívét pedig nem töltötte el érzelem, elméje nem gyötörte furcsa kérdésekkel, hiszen a szilánkokból összeálló lények, tudta jól, csakis azért bukkannak fel újra meg újra, hogy az akarat nélküli gyakorlatozásba merülhessen röpke pillanatokig, perc-órákig. Aztán a jobbja a levegőbe lendült, s lassú, keserves mozdulatokkal idézte maga elé a betűk sorait jelentő ablakot. Az akarat mozdulni látszott.
Az elméje fátylán egy kép kezdett felsejleni, míg a hófehér gömb üvöltő vergődésbe kezdett a tenger mélyén. Csontsovány fiút festett az ezüsthajú férfi elé minden betű. Hosszú lándzsával a kezében, oldalán megannyi színű fiolával, majd a homokban fekve, a hátában hatalmas pallossal, az életbe kapaszkodva, akárha a keze elég lenne arra, hogy ebben a világban tartsa. Az izmok megrándultak a férfi arcán, ahogy felsejlett előtte az áruló. A nő, kiből oly tökéletes fegyverét kovácsolta. A gyilkos elleni karmot, melyet a magány és őrület tüzében edzett acéllá. Egyiküket sem törölte el az illúzió eme furcsa játékából, és mégsem hagyta őket életben. Még hallotta esténként felhörögni a bűnöst, kit a pincébe zárt, hogy örökkön tartó haldoklásba száműzze. Nem melengette a szívét, az akarat pedig csak még vadabbul táncolt felette. Amire oly sokan áhítoznának Faust helyében, neki megadatott, s a ragadozó mégsem lelte benne kedvét.
Aztán mozgás hangja kúszott a fülébe, a vadul csapkodó fehér fény pedig hirtelen rendezett táncba lökte magát a sötét mélységben. Valaki közeledett, a lovag készen állt rá, bárki is legyen az.
avatar
Faust

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2018. Jan. 26.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
1200/1300  (1200/1300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.