Havas táj

Go down

default Havas táj

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Aug. 29, 2015 1:26 am

Egy átlagos havas táj, amíg valaki nem rúgja félre a viszonylag magasabb hóréteget. Az egész szint alja egy nagy, áttörhetetlen és elolvaszthatatlan jeges platform, amin igazán könnyű megcsúszni.
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 15007
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Havas táj

Témanyitás by Ozirisz on Kedd Ápr. 10, 2018 3:42 pm

// Szophie

Csak telt-múlt az idő, megállíthatatlanul. Először hetek, majd hónapok teltek el azóta a végzetes éjszaka óta. Minden egyes eredménytelenül, s ezáltal értelmetlenül elmúlt napot egy újabb kudarcként éltem meg. Hiába való lenne minden erőfeszítésem? Vagy csak nem adok bele mindent Hinari keresésébe? Mindössze egyetlen egy dolog van, ami a remény szikráját táplálja bennem. Még életben van. Ennyi, amit tudok jelenleg, se több, se kevesebb. Akárhol is esett csapdába, akárkik is tartják fogságban, valamit akarnak tőle. Valamit, amit tud, és ezért élve van rá szükségük szerencsére. Azonban csak idő kérdése, hogy megtudják, amire kíváncsiak, vagy csak egyszerűen megunják. Ezért vagyok bosszús minden nap, hogy ismét nem jártam sikerrel, és a rossz érzés pedig már állandó kísérőm. A gyomromat szorongatja, hogy valami történni fog. Csupán reménykedek benne, hogy még időben nyomra bukkanok, addig, amíg nem késő.
És sajnos nagyon úgy tűnik, szinte egyedül maradtam a keresésben. Úgy tudom, Alex még aki keresi a lányt, bár őt is egy jó ideje nem láttam. Mintha mindenki kerülné egymást, és a Palotát is. Ai-t már meg sem tudom mondani, mikor láttam utoljára, ahogy Yuukit sem. Hinari összetartó ereje nélkül az Igazság Ligája elemeire hullott. Ilyenkor kell rájönnie az embernek, hogy bizony Ő volt a céh szíve és lelke, aki éjt nappallá téve azon dolgozott, hogy ez a világ jobb hely legyen. És nem csak a rendfenntartói dolgokról van szó. És nem is a legjobb felszerelések felhajtása és biztosítása nekünk, céhtársaknak. Hanem az, hogy összetartott minket. Ott volt nekünk, akihez fordulhattunk ha baj van. Számtalanszor mentett már meg a haláltól, nem csak engem, hanem szinte mindenkit. És mégis, ami legesleginkább keserűséggel tölt el belülről, hogy miért? Miért nem keresik a többiek is? Miért? Hol vannak ilyenkor? Ez az, amit képtelen vagyok felfogni...
Ahogy teltek a hónapok, erősödött bennem ez a rossz érzés. Hiába kutattam információk után, hiába jártam a szinteket, nincs semmi nyom. Ma délután Korall Város teázójába ugrottam be egy csésze tea melletti kérdezz-felelek játékra, hátha az NPC-k tudnak valamit. Hinari mutatta még ezt a helyet, itt teáztunk egyszer, miután alaposan feltörölte velem az aréna padlóját. Mintha csak tegnap történt volna, olyan eleven volt az emlék, ahogy újra lejátszódott lelki szemeim előtt... Azonban hiába vártam a csodára, az NPC is csak annyit tudott mondani, amit már eddig is tudtam: hónapok óta nem látták...
Végül, miután a városban semmit sem sikerült kihúznom az NPC-kből, nem hallott senki semmi érdekest, a havas puszták felé vettem az irányt. Észlelés és Látás jártasság be, harci felszerelés már rajtam, Tűzálló Kesztyű a kézre, Lángoló Nodachi a kezem ügyébe. Avagy egy kis délutáni-esti séta, útközben pár mob levágása, és további ötletelés, kattogás. Merre tovább? Merre kellene keresni? Hol lehet valaki, aki talán tud is valamit? Mit felejtettem ki? Már számtalanszor végiggondoltam ezeket, és ahelyett, hogy közelebb kerülnék a válaszokhoz, egyre több a kérdés. Valamit egyértelműen kifelejtek. Valamit nem veszek észre, pedig merek fogadni, végig itt volt az orrom előtt...
Majd kis pihenés-gondolkodás címszó alatt a pusztaság kevés fájának egyike felé vettem az irányt, majd felmásztam úgy a közepéig, és az egyik ágra lehuppantam. Csak néztem a messzeséget, a naplementét, és közben újra és újra átgondoltam a helyzetet...

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1211
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Havas táj

Témanyitás by Szophie on Csüt. Ápr. 19, 2018 2:18 pm


Hosszú-hosszú időbe telik minden egyes ismerőst és értékelhető ismeretlent felkutatni, megkérdezni, sarokba szorítani, és belőlük információkat kihúzni. Ennél már csak az tűnt sokkal nehezebb feladatnak, hogy az ember kétségbeesésében kiszűrje, mely információk valósak, és melyek nem azok. Sokszor jártam a sziklához, amelyre a játékosok neveit vésték. Többször is ellenőriztem, most nem tévedhettem úgy, mint Askr esetében. Fontos volt a reménybe kapaszkodnom. Az a helyzet, hogy nem ismertem eléggé magamat. Az új önmagamat. Nem tudtam, hogyan reagálnék a hírre, hogy a nevének színe megváltozott. Fogalmam sem volt róla, mit tennék akkor, hogyan lenne tovább, így aztán inkább megkíméltem magam a gondolatától is.
Nem mondhatjuk persze azt sem, hogy túl aggódtam a dolgot. Hinari a szememben az egyik legtalpraesettebb lány volt, így aztán hinni tudtam benne, hogy vigyáz magára a körülményekhez mérten. Senki, még egy hófehér farkas sem vigyázhatna úgy semmire, mint Hinari. Mondhatjuk úgy, hogy néha fájdalmasan a megfontoltság és elővigyázatosság mestere volt, olyannyira, hogy az olykor unalmassá is tette. Ugyanakkor ilyen helyzetekben épp ezen tulajdonságai voltak azok, amelyek a leginkább megnyugtattak.
Nem mondhatom, hogy sok eredményre jutottam a keresésével, és többször is fals, féligaz vagy lényegtelen információkra sikerült bukkannom csupán, amelyek összezavartak. Egy útvesztőbe kerültem, amelynek kijáratánál ő vár rám. Addig viszont még rengeteg kanyart, lépést és zsákutcát kell átélnem.
Az egyik ilyen fontos mérföldkő természetesen Ozirisz volt. Ez eddig nem sikerült összehoznom vele a találkozót megfelelő körülmények hiányában, most viszont, amint megláttam a mapon a kis jelzést, és a távolban az alakját, rögtön összeállt a kép. Tény ami tény, azon a napon egyáltalán nem azért voltam jelen a Havas fennsíkon, hogy Hinari után nyomozzak, mintsem inkább egy másik zavaró esemény nyomába eredtem. Vezér végzett néhány szürke fajtársával még, minek után belőlük sem sikerült értékelhető információt kiszedni, majd csatlakozott hozzám. Nyelvével egy pixellel játszott, nem engedte az ég felé szállni, minden alkalommal utánakapott, és nyelvével forgatta.
- Azt hiszem, kicsit fel kéne függeszteni az ügyet egy másik nyomozás kedvéért. - néztem rá, fejemmel Ozirisz felé bökve a távolban. Farkasom összehúzta szemöldökét, és elutasító morgást hallatott.
- Ez most sokkal fontosabb. A hülyeségek ráérnek később is, a fő ügyre kell koncentrálnunk. - kaffantotta. Valahol igazat adtam neki, mélyen magamban, de ezt nem voltam képes bevallani. Ehelyett növekvő dühvel néztem az állatra.
- Meg kell értened, hogy ez számomra sokkal fontosabb. - pillantásomat haraggal emeltem rá, és szinte vicsorítottam. Volt néhány szokás, amelyben az idők folyamán egymáshoz kezdtünk hasonlatossá válni a pettel. Az egyik, amit én vettem át tőle, az ez volt.
- Akkor eredj a dolgodra egyedül, és fagyj halálra. - vetette oda, mint egy veszekedő tinédzser, és fejét elfordítva jelezte sértődöttségét.
- Nemár.. Ennyire legyél már rugalmas. Utána egész este folytathatjuk a nyomozást. Csak egy gyors beszélgetés lesz. - kérleltem most, átváltva egy másik taktikára, belátva, hogy a harag nem fog segíteni a célom elérésében.
- Nem, nem és nem. Ma nem azért jöttünk. Épp elég időt basztunk el eddig is azzal, hogy kitérőket tettünk.
- De szerintem már ő is észrevett. Arról a pontról, tudod, nem nehéz kiszúrni. Hogy magyaráznánk meg neki, ha most nem mennék mégsem oda hozzá? - azzal a távol felé fordultam, és integetni kezdtem.
- Hát most már sehogy, mivel felhívtad magunkra a figyelmét, Észlány.
- Helyes. Akkor nincs más választásunk. Útra fel!
Úgy-ahogy beleegyezően, elkezdett követni, ám folyamatos morgása még hosszú ideig nem szűnt. Akkor is hallottam, hát hogyne hallottam volna, miként motyogja azt magában: Ezért egész éjszaka nyomozni fogunk.
- Nem bánom. - válaszoltam motyogására hangosan és erőteljesen. - Tudod, hogy nem bánom. Hozzászoktam a kialvatlansághoz és sötétséghez.

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2315
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6868/6900  (6868/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Havas táj

Témanyitás by Ozirisz Yesterday at 12:11 pm

Teljesen el voltam merülve a gondolataimban, ahogy csak ücsörögtem ott fenn a fán. Néztem a messzeséget, tudatalatt rá-ráfókuszáltam egy-egy mozgó entitásra, mobra, de ezen információk jelentős része nem jutott el a tudatos feldolgozásukig, "észrevételükig". A gondolataimat teljesen más téma foglalta le, mint a 22. szint élővilága. Nem vettem különösképp tudomást arról se, ahogy egy kisebb csordányi őzet épp üldöz és bekerít egy farkasfalka, majd rövidesen őzeknek se híre se hamva. Messze voltak, és nem jelentettek veszélyt, így mivel nem volt szükség beavatkozásra, nem is zökkentett ki semmi.
Újra és újra végiggondoltam a dolgokat. A sok-sok zsákutcát, amik nem vezettek sehová. A félrevezető információkat, amik totál máshová küldtek, amivel értékes időt vontak el a kereséstől. És ott van néhány nyom is, amiket képtelen voltam követni. Semmi konkrétum, de meggyőződésem, hogy valami módon kapcsolódnak Hinari megtalálásához, csak épp lehetőségem nem volt követni. Ahogy az a páros a negyedik szinten, akik feltételezhetően testvérek a hasonlóság alapján. Az egyikük kiszúrta a fejem feletti céhlogót, és ahogy odakaptam a fejem, szinte azonnal elteleportáltak. Csak pár másodpercig láttam őket, egy fiúgyerek és egy tőle pár évvel idősebb lány voltak. Először nem is lett volna túl szokatlan, hogy felismerték a logót, de a súgdolózás és a teleportálás már felettébb gyanús volt. És hiába fordultam meg minden nap több-kevesebb időre Lobriában, többször nem láttam őket. Valamit tudhatnak, valamit megláthattak, és félnek elmondani. Valahol érthető a reakciójuk, bár lett volna rá lehetőség hogy megvédjük őket. A Palotában tudtunk volna védőőrizetet biztosítani nekik, Hime jól főz, és valószínűleg a gyerkőcöknek a Chocobók is tetszettek volna. De lehet az ismerőseik, barátaik miatt féltek bármit is mondani, és emiatt kerülnek. Hisz nem tudunk mindenhol ottlenni és mindenkit megvédeni sajnos.
Avagy egy újabb nyom, amit képtelen voltam követni, és utólag végiggondolva meg tudom érteni a párost, akik valószínűleg ha tudtak is valamit, féltek. Teljesen jogosan, hisz akik Hinarit képesek voltak fogságba ejteni a szintje és harci tapasztalatai ellenére, nem lehet előttük akadály két gyerek.
Közben csak ültem a fa tetején, elgondolkozva, miközben a környéket pásztázta a tekintetem. Majd egyszercsak kizökkentem, a jártasságaim is jeleztek. Valamit észrevettem kicsit messzebb. Ahol nem olyan túl régen az őzek estek áldozatul egy farkasfalkának, most a farkasfalka is szépen elkezdett fogyatkozni hála egy másik farkasnak. Először azt hittem, hogy csak egy szimpla hatalmi harc a falkavezér posztért, legalábbis ezt feltételeztem. Követtem a tekintetemmel a harcot, majd végül az egyetlen megmaradt farkas egy emberhez siet. Ilyen távolságból nem tudtam kivenni, hogy ki lehet, és a látási viszonyok sem épp voltak ideálisak hozzá még látás jártassággal sem. Hangfoszlányokat hozott felém a szél, de semmi értelmeset nem sikerült kihámoznom belőle. Majd rövidesen elindultak a fa, és egyúttal felém is. Először betudtam egy idomárnak a sok közül, hisz elég népszerű kaszt Aincradban. Sőt, talán túl népszerű is. Egy időben majdhogynem több játékost lehetett látni az utcákon mindenféle cuki pettel, mint páncélos lovagot, vagy kardforgatót. Azonban ahogy közeledtek úgy vált nyilvánvalóvá számomra az idomár és petje kiléte: Szophie és Vezér.
Azok, akik annak idején segítettek kiigazodni ebben a világban, és megtanítottak a harc alapjaira. Szophie volt az első, akit emiatt barátomnak mondhattam idebenn, majd később ő hívott meg a Ligába. Évekig céhtársak voltunk, míg egy napon történt valami...
Eltűnt, és a pletykák alapján gyilkosságot követett el. A pontos részletek nem voltak ismertek előttem, hogy mi történt, miért, és hogyan. Sőt még magát a feltételezést is kétségek között fogadtam. Pont ő, aki segített másokon, az Igazság Ligájának tagja gyilkoljon? Ez abszurd...
De sajnos a pletykáknak általában van némi valóságalapjuk, és ez a keserű felismerés ismét a szívembe mart ahogy megpillantottam a fejük feletti vörös indikátort. Tehát mégis van benne valami. Egy részem viszont még mindig reménykedik benne, hogy csak önvédelemből tette, amit, és mindenre van jó oka, és magyarázata. Egy másik részem viszont már most legszívesebben elteleportálna innen, amíg még lehet. Mindenesetre az elővigyázatosság sosem árt. A teleportkristályt még odafenn előhalásztam és áttettem a kabátom bal zsebébe. Bár az övemre akasztva jobban kéznél lett volna, de ott túl feltűnő. Mobokat nem különösképp hatja meg milyen itemek vannak kéznél, de minden játékos felismeri ezt a kristályt, mivel mindenkinek van, és ez a menekülés első számú segédeszköze. Olyant meg nem játszunk, hogy egy óvatlan pillanatban Vezér elfut a szem előtt lévő kristállyal, mert az káros az egészségre és a lelki békére...
Majd ezután szép nyugodtan lemásztam a fáról, és a nodachit is vissza felszereltem. A fára mászás előtt tettem el az inventoryba, mert nehézkes úgy fára mászni, ha a kard útban van. És a fán ücsörgés sem valami kényelmes ha húzza az ember hátát. Pedig vannak attól jóval nehezebb fegyverek is. Arról nem beszélve, hogy a lángoló kardot még a kardhüvely ellenére is messziről ki lehet szúrni főleg így estefelé. De újra a talajon nem árt, ha kéznél van, bár remélhetőleg nem lesz rá szükség.
Alighogy lemásztam, nemsokára ideért Szophie és Vezér is.
- Sziasztok – köszöntem nekik – Mi újság veletek? És...mi történt veletek amióta... tudjátok...nem találkoztunk? - tettem fel a kérdéseket, amikre szintén régóta várom a válaszokat. Közben akarva-akaratlan is az indikátoruk felé terelődött a tekintetem. Bár amúgy a vörössel nincs semmi bajom, például egy üveg bor formájában. De Szophie esetében egyértelműen jobban állna neki egy vörös estélyi, esetleg egy vörösre festett frizura, de nem egy vörös indikátor a feje felett... Mi történhetett akkor? És hogyan? Miért? Maradt még belőle a régi Szophieból valami, akit barátommá fogadtam?Valahogy amíg ezeket nem tisztáztuk, nem voltam képes melegebb üdvözlésre, főleg nem védett területen kívül. Tartottam a három lépés távolságot, biztos ami biztos alapon, és igyekeztem nem szem elől téveszteni egyiküket sem, szükség esetén helyezkedve ha valamelyikük kikerülne a látóteremből.

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1211
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Havas táj

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.