Another way to die

Go down

default Another way to die

Témanyitás by Stingray on Szomb. Szept. 26, 2015 10:44 pm

Egy gyors találkozás
Halandó és halhatatlan tervek


A koboldoknak vége, legalábbis ezen a szinten. Ami maradhatott itt-ott megbújva az már arra sem elég, hogy egy fogadót elfoglaljon. A nagy csatározások utáni első napokban még elég túlélőjük volt, hogy az erdőben továbbra is ellenállást fejtsenek ki, de az utóbbi napokban lassan ezeket a kis csoportokat is sikerült teljesen szétzilálni. Sok esetben már az is bőven elég volt, ha kilőttem a jelentéktelen kis vezéreiket, és már futottak szét mindenfelé. Ma már csak egy-két magányos koboldot tudtunk elkapni, akik csak menekülni próbáltak sikertelenül. Nem is igazán volt értelme folytatni a keresgélést. Jöhetnek a következő szintek. A kis csapattal épp Solvik felé lovagoltunk, mikor megérkezett Ayato üzenete, ami csak annyit tartalmazott, hogy találkozni akar velünk. Így jutottunk el végül a falu javában épülő főterére, ahol aztán mindenki ment a maga dolgára. Én hamar megtaláltam Ayatot, és már messziről intettem neki, majd megérkezve mellé, leszálltam a lóról.
– Na mi olyan sürgős már megint?
– Van valami híred Kazumáról? - érdeklődött.
– Neked nem lesz olcsó.
– Tehát van.
– Nincs. - vontam meg a vállam lustán. Elgondolkodva nézett rám.
– Ugye nem a macska miatt neheztelsz még mindig?
– Talán megtanulhatnál előre beavatni bizonyos dolgokba.
– Hallgatózott.
– Természetesen, „Mindenek Felett Álló Ayato-sama”. Mert te ugye sosem tévedsz? - tettem fel a költői kérdést gúnyosan.
– Egyszer megtörtént, de amúgy igaz. - mondta már-már elégedetten, majd visszaterelte a beszélgetést az eredeti mederbe. - Mellesleg van valami, amit korábban nem mondtam el Kazumáról. Feltehetőleg halott.
– Erre már rájöttem. Tehát befejezzük a keresést?
– Nem. Még élhet.
– Át van húzva a neve. - mutattam rá az egyszerű tényre.
– Az nem mérvadó.
– Mert talán valami mágikus módon kiradírozza az áthúzást, és helyreteszi a ropogósra sült agyát. - gúnyolódtam ismét.
– Nem egészen így, de már volt rá példa. - Nem pont erre a válaszra számítottam.
– Na ne. Ezt értsem úgy, hogy egyszer már meghalt, majd később visszatért?
– Igen.
– Hogyhogy nem hallottam erről?
– Rövid ideig volt csak áthúzva a neve. Mire a többség észrevette volna a halálát, már visszatért, és mielőtt megkérdeznéd, ott voltam mikor először meghalt.
– Remek. Szóval nemhogy egy gyilkos után kell fülelnem, de ráadásul még halhatatlan is.
– Úgy gondoltam, ezt jobb ha tudod.
– Az elején is elmondhattad volna, és akkor nem szállok be ebbe a játékba.
– Részben ezért sem mondtam el. - bosszúsan sóhajtottam egyet.
– Jól van. Ha hallok valamit tovább fogom adni, de ne várd, hogy valami halhatatlan ellen kockáztassam a bőröm.
– Megfelel.
– Akkor végeztünk?
– Igen. Még esetleg annyi, hogy lesz egy gyűlés a koboldok elleni támadással kapcsolatban.
– Csak nem minket is meghívtak? - kérdeztem, de válaszul csak a mellettünk lévő plakátra mutatott.
– Majd ott találkozunk legközelebb. - mondta, és már el is teleportált.
avatar
Stingray
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 143
Join date : 2015. Sep. 16.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2701/2900  (2701/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Another way to die

Témanyitás by Stingray on Szomb. Okt. 10, 2015 1:32 am

Találkozások
Avagy nyomozás Sting módra


Egyedül barangoltam a bolhapiacon, hátha találok magamnak pár használható itemet áron alul. Nem mintha komoly gondjaim lenének a pénzzel, de épp azért spórolok, hogy ez később is így maradjon. Épp egy játékos standja előtt sétáltam el, mikor valami felkeltette a figyelmemet. A fehér maszk, a fekete köpeny... Persze sok más item is volt ott, a mérgektől kezdve a kristályokon át, a legkülönfélébb felszerelésekig, és meglepő módon még kezdő cuccok is voltak közöttük. Megtorpantam. Biztos csak véletlen, de...
– Megkérdezhetem, hogy honnan vannak ezek az itemek? - kérdeztem rá. Talán még hasznos tárgyakat is találhatok itt.

- Természetesen, Uram - válaszolja az árus széles mosollyal - Ügyfelem bízott meg rá, hogy értékesítsem az általa eladásra kínált árut, ám sajnálatos módon nem áll módomban kiadni a személyazonosságát - pillant rád, szemében azonban cseppnyi mohóság csillan, amint az oldalad felé néz, ahol feltehetően az aranyad lapul - Ám minek is tudni, honnan van? - tárja szét a kezét teátrálisan, majd megkerüli a pultot, és melléd nyomul - Nézze például ezt a maszkot! - tolja a képedbe mézesmázos hanglejtéssel - Ilyet én még nem is láttam! Bizonyára rejtett kazamaták titkos kincsei közül való - magyarázza, majd mielőtt jobban megnézhetnéd, elhúzza előled - Persze ezt a gyöngyszemet nem adjuk ám egyedül, nem ám! Nézzen csak körbe, nézzen! - mutogatja a standon lévő itemeket - Van ám itt bőven látnivaló, vennivaló, úgy bizony!

Úgy tűnik, ha túl sokat maradok, ez az ember mindent rám fog sózni. A kérdés elől meg persze kitér, bár azt nem bántam, mikor a maszkot tolta az orrom alá, csak ne kapta volna el olyan gyorsan.
– Azt látom, hogy el vagy látva, de mi lenne, ha most mégis kivételt tennél, és legalább egy nevet elárulnál nekem. Ha gondolod, utána felvásárolok itt mindent. - kacsintottam rá cinkosan, jelezve hogy ebből az üzletből bizony jó kis profitra tehet szert. Na nem mintha ennyi pénzem lenne, de Ayato talán nem bánja, ha egy kicsit busásabb árat kell fizetnie az információért. Mellesleg pedig szeretném látni az arcát, mikor megkapja a számlát. Végül ha sikerült ezzel meggyőznöm, ha nem. Rámutatok a maszkra.
– Ami azt illeti az a darab valóban elég érdekesnek látszik. Megengednéd, hogy egy kicsit alaposabban is szemügyre vegyem?

- Nem! - húzza fel az orrát az árus elutasítón - Kifejezetten arra kért, hogy ne áruljam el a nevét! - mondja tettetett felháborodással - Persze nem kizárt, hogy ha ma mindent eladok, estefelé találkozni fogok vele... - teszi hozzá cinkos mosollyal, miközben visszasétál a helyére - De persze, hogyan is kérhetném, hogy vegyen meg mindent... - ingatja a fejét, rákönyökölve az asztalra, kezével az említett maszk felé bökve - Csak nézze meg nyugodtan. Időm mint a tenger - vált át unottba, de amint nem rá figyelsz, láthatod, hogy mohó szemekkel lesi minden mozdulatod.

Hát persze, hogy nem mond semmit. Gondoltam elsőre, de a folytatás már sokkal jobban tetszett.
– Ez esetben remélem eredményes találkozó lesz. - mondtam derülten. Nem is kellett több, és inkább a maszkra koncentráltam. A válaszára bólintottam és az itemhez érve ráböktem, hogy megkapjam az adatait. Egyedi darab, és veszettül ismerős. Nem lehet véletlen. Elléptem a maszktól, és a többi itemet kezdtem alaposabban szemügyre venni. Végül pedig ráböktem egy gyűrűre is, amit ránézésből nem ismertem meg. Bunmei? Az egy boss volt. Kazuma pedig elég sokat harcolt a fronton, amennyire én tudom. Tényleg érdemes lesz alaposabban utánanézni.
– Mennyi lenne az összes item együtt? - kérdeztem rá az árustól, és megnyitottam a menümet.

A középkorú férfi hevesen bólogat, majd, bízva az üzlet sikerességében, nem is zavar, amíg átnézed az itemeket. A kérdésedre viszont elmosolyodik, jól láthatón kezdve el számolni, bár amikor végül leírja az összeget egy papírra és feléd nyújtja azt, látszik, hogy már rég kitalálta, mennyit is szeretne kapni. Ha rábólintasz, megnyitja a trade ablakot, s miután elküldted neki az aranyat, minden itemet bepakol, ami csak a standján ott van.
- Öröm Önnel üzletelni - hajol meg, amint megtörtént a csere - Bizonyára a megbízóm is el lesz ragadtatva az Alkony Fogadóban, ma este hétkor - teszi hozzá, s arcáról egészen addig nem tűnik el a behízelgő mosoly, amíg ott nem hagyod a piacot.

S este hétkor, valóban fel is tűnik az árus a fogadóban, egy szélső asztalnál ülő, öregebb játékoshoz ülve le végül. Pár percet beszélgetnek, majd az árus elköszön, s tenyerét dörzsölgetve, feltűnően jókedvűen hagyja ott az öreget, aki még eliszogatja a sörét, mielőtt távozna.


Megnéztem az átnyújtott papírt, és oda is illesztettem az összeget a készülő üzenet végére, de persze hozzátettem az "áfát", hogy valódi hasznom is legyen az üzleten.
Stingray írta:Úgy néz ki, hogy találtam némi infót Kazumával kapcsolatban, de busás ára lesz...
Egy-két perc múlva pedig érkezett is a válasz.
Ayato Hironori írta:A pénz nem számít, de ne ess túlzásokba.
Ezzel pedig már nálam is volt a pénz, ami elég volt az itemekre, az árus bőkezű borravalójára, és az én még busásabb jutalmamra, amiért ilyen keményen dolgozom. Végül gazdagabban jöttem el az kereskedőtől, mint ahogy érkeztem.

Estig elütöttem az üres órákat, de valamiért a 7 órai italomat már az Alkony Fogadóban töltöttem. Nem hallgatóztam, elvégre ki tudja milyen észlelése van, inkább csak megvártam míg az új barátom feláll az asztaltól és kimegy. Ekkor indultam el az öreghez a félig üres korsóval, bár nem olyan egyenes léptekkel, mint amennyit az eddig elfogyasztott ital mennyisége indokolt volna.
– Üdv! - köszöntem kicsit hangosan, de ügyelve, hogy azért ne játsszam túl a dolgot. - Szabad? - és már le is zuttyantam a nemrég magára hagyott székre.
– Erős játékos vagy, igaz? Látom én az ilyet. Mondhatjuk különleges képességnek. - hadartam összeakadó nyelvvel, csak a végére lassítva egy kicsit.
– Jaj, de goromba vagyok! Még be sem mutatkoztam! Ray vagyok, örvendek a találkozásnak, uram.

Az öreg nyugodt mosollyal fogadja közeledésed, egész lényéből derűs csönd árad, amilyen csak az ilyen öreg emberekből tud. Bólint, majd belekortyol a sörébe, miközben leülsz.
- Üdvözletem - feleli jókedélyűen - Csak egy kis sörözgetés, amit az öreg megérdemel - fáradt mosoly, s hátradől, miközben kiissza a maradékot is - Ha viszont ajánlhatok valamit, márha egy sokat megélt ember tanácsa számít valamicskét - mondja - Az a lányka ott - bök a pult felé - Már egy ideje magát nézi.
- Menjen, fiam, maga jobb társaságot érdemel egy habókos öregúrnál - teszi még hozzá fáradtan, majd feláll, megveregeti a hátad, és elindul a kijárat felé.


Az öreg ügyesen próbál lerázni, de nem hagyom magam ilyen könnyen, bár alaposabban végigmértem az említett lányt. Ennyi idő viszont arra legalább elég volt, hogy alaposan az eszembe véssem az arcát.
– A lány ott lesz később is, de itt ritkán élvezheti az ember egy habókos öreg társaságát! Biztos tele vagy történetekkel! Ma igazán jó üzletet kötöttem, és beleférne, hogy fizessem az italod is! - szóltam utána harsányan.

- Szó mi szó, lenne pár történet - mosolyodik el az öreg, ahogy melléd ér - De nektek, fiataloknak én túl kevés vagyok - ingatja a fejét, majd, mint aki hirtelen ocsúdik fel pillanatnyi rosszkedvéből, derűsen néz rád, majd úgy ver hátba barátian, a kijárat felé indulva. Az utolsó, utánakiáltott szavaidra ugyan feléd fordul újfent, de egy fáradt mosolynál és egy "Viszlát, fiam"-nál többet nem érsz el vele. Pár pillanat, és becsukódik a fogadó ajtaja, te pedig egyedül maradsz - a veled szemező lánykával, meg a többi, italtól mámoros vendéggel.

Kisétált, de nem rendített meg túlzottan a visszautasítás. Pár pillanatig néztem még a becsukódó ajtót. Nevet ugyan nem mondott, de azt hiszem ennyi is bőven elég lesz, hogyha kell, akkor még rátaláljak. Nem sok hozzá hasonlóan öreg fickó mászkál ebben a játékban. Már csak egy dolgom maradt hátra, hogy sikerrel zárjam a mai feladatomat. Azaz inkább kettő. Gyorsan - talán kicsit túl gyorsan - ledöntöttem a maradék italt. Már úgysem kell annyira koncentrálnom. Felálltam az asztaltól, és a lányhoz léptem.
– Szia. - köszöntem vidám magabiztossággal.
avatar
Stingray
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 143
Join date : 2015. Sep. 16.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2701/2900  (2701/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Another way to die

Témanyitás by Stingray on Szomb. Okt. 10, 2015 12:14 pm

Kerekasztal
Ami valójában négyzet


Hárman ültük körbe a kis asztal négy oldalát, és mindhárman egy pontra szegeztük a tekintetünket. Csend volt, csupán az utca zaja szűrődött be tompán, a felkelő nap fényével együtt.
– Na neem ez nem lehet igaz. - tagadta Chiaki hevesen.
– Nem-nem. - pattant fel a székéről mintha, hirtelen felforrósodott volna alatta a talaj, és fel-alá kezdett járkálni miközben magában hadart. - Nem... Ez egy újabb trükk! Él még, még él. Az egész nem igaz. Hazugság! - kiáltotta hisztérikusan az asztal felé fordulva, és az apró item irányába lendítette a fémből készült bal karját. Reflexből ugrottam fel a helyemről és kaptam el a levegőben, mielőtt lesújtatott volna.
– Hé-hé!
– Védett területen vagyunk. - világosított fel minket Ayato az egyszerű tényről, a székén ülve. A lány kitépte a karját a kezemből, és elfordult. Fürkészőn pillantottam Ayato nyugodt arcára. Chiaki számomra szinte még ismeretlen volt, és bár tudtam, hogy van közös múltjuk Kazumával, azt Ayato már nem részletezte, hogy ez milyen mélyre is nyúlik egész pontosan. Sokáig azonban ez sem tartott, mert ismét az asztal felé fordult.
– Vigyétek innen és hajítsátok le a szintről! - mondta szinte kiabálva.
– Nem. - válaszolt Ayato nyugodtan.
– Akkor csak vigyétek innen. Nem akarom hallani! - kérte szinte könyörögve.
– Nem. - válaszolt az idomár ugyanolyan színtelen hangon, mint korábban. - És te is itt maradsz. - tette hozzá, mikor a lány elindult az ajtó irányába. A szavak megtették a hatásukat. Chiaki leült a legtávolabbi sarokba és a térdeit felhúzva, a kezeibe temette az arcát. Valami nagyon nem volt rendben azzal a lánnyal. Megigazítottam a székem, és végül én is leültem.
– Szóval mit mondasz?
– Mindenek előtt további bizonyítékokat kéne találnunk, hogy biztosan megcáfoljuk az állításait.
– Hazugság. - motyogta Chiaki a kezeibe.
– És azt hogyan tervezted?
– Itt az ideje, hogy találkozzunk Hinarival. Nyomozhatnánk tovább csak mi magunk is, de lényegesen meggyorsíthatja a dolgok menetét, ha beszélünk vele.
– Vörös ügyekkel a vörösvadászhoz. Logikus.
– Nem csak erről van szó. Hinari ismerte Kazumát.
– Áh persze... - forgattam a szemeimet. - mellettetek semmi sem lehet egyszerű. Legalább ennyivel is többre juthatunk nála, azt hiszem. - vontam meg a vállam. Ayato válaszolni készült, mikor Chiaki rekedt hangon közbevágott.
– Nem. Ő nem hallhatja! Ha elhiszi...
– Hallani fogja, és lesz is magyarázata. - válaszolta mindentudó hangon. - Egyértelműen sok hazugság van itt, de minden hazugságban ott rejtőzik az igazság is. - Chiaki ismét elcsendesedett.
– Oké.
– Mindent elmondtál? - bólintottam. A félresikerült randin kívül már mindent tudnak. - Akkor végeztünk. Amint készen álltok menjetek el Hinarihoz.
– És te?
– Én megtalálom az öregembered.
– Hogyan?
– Sokszor a legszegényebbek bizonyulnak a legsegítőkészebbnek.
– Úgy érted lefizetsz pár kölyköt... Tudod földi nyelven ezt így hívják. - végül vállat vonva felkeltem a székről és Chiakihoz sétáltam.
– Na gyere. - nyújtottam felé a kezem.
– Hova? - kérdezett, fel se pillantva.
– A szobádba. - bólintott, és hagyta, hogy felsegítsem a földről.

Alig csuktam be mögötte az ajtót, mikor Ayato elém lépett.
– Vigyázz rá. - nyomta a kezembe az itemet. - Ez a legfontosabb feladatot.
– Az inventroyban nem lesz baja.
– Nem csak arra. - az ajtó felé pillantottam, és bólintottam.
– Ez új megvilágításba helyezheti a dolgokat?
– Nem feltétlenül. Csupán a nagy kép egy újabb darabkája.
– Nem lenne jobb, ha inkább egyedül intézném?
– Nem. Nálad jobban ismeri Hinarit, és hárman többre fogtok jutni. Minél előbb oldódik meg az ügy, annál jobb lesz neki.
– Oké. Akkor sok sikert.
– Meglesz. - jelentette ki és elindult az utca felé. Pár pillanatra hangosabb lett a kinti építkezések zaja, majd ismét elhalkult. A kezemben tartott hangrögzítő kristályra pillantottam, de nem éreztem semmit. Végül hamar száműztem az inventorymba.
Attól még gyilkos maradsz, és halott is.
avatar
Stingray
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 143
Join date : 2015. Sep. 16.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2701/2900  (2701/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Another way to die

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.