Kiwi

Go down

default Kiwi

Témanyitás by Kiwi on Vas. Nov. 08, 2015 4:17 pm

Hagyatéki pályázat:

- Van kérdése hölgyem? – Kérdezte tőlem dörmögő hangján a küldetést feladó npc.
- Nincs, azt hiszem értek mindent.  –Felelem, bár a hölgyem meg a kisasszony megszólítást nem fogom tudni megszokni soha… ebben a világban, de el kell viseljem hisz az npc nem tehet róla, neki ezt a szöveget írták meg így neki ez a feladata. Sarkon fordultam hogy elvállaljam a küldetéssorozat harmadik fázisát. Ami eddig nem hazudott. Bár expet nem ígért, de helyette itemeket és felszereléseket már találtam amiket meg is tarthattam. Majd jöttek a nyersanyagok, receptek, azokért rejtvénykéket kellett megoldanom, és ha nem bénázom el… már rögtön többet kaphattam volna. De ezeknek is nagyon örültem. Persze a küldetés sorozat nem volt kutyagalopp nehéz volt, sok időt vett igénybe, három napig tartott úgy hogy szinte pihenni sem hagyott minket, hisz minél hamarabb letudjuk annál több arannyal lehetünk gazdagabbak. Persze a küldetésben résztvevők egy része máris elkezdték egymást marni, és aláásni a másikat. Én ahogy tudtam inkább kimaradtam mindebből, és csupán a feladatra koncentráltam úgy hogy lemaradtam tőlük kissé. Persze azt hitték hogy elhagytak, de nem… hisz míg ők egymást ölték, addig én kikerülve őket haladhattam a saját tempómban. A küldetés mire véget ért, csupán páran maradtunk, hisz sokunkat kiejtették, vagy inkább feladták, én nem tartoztam közéjük, viszont én is úgy éreztem hogy talán ez az egész nem ér ennyit… Rossz volt látni ahogy elvakulva akarnak egymást taposva előrébb jutni, de az ő bajuk én kimaradtam belőle, és mégis talpon vagyok. Persze talán csak a szerencsémnek köszönhetem és annak hogy nem tartottak ellenfélnek, hisz még petem sincs. Sosem gondoltam hogy hasznát veszem ennek a tulajdonságomnak, de most picit örültem. Ha nem is első helyezettként de az ötös listában benne voltam és még a lélegzetem is elakadt amikor a rendszer jóváírta azt a halom pénzt. Két gondolatom volt hirtelen, az első, fel tudom magam szereltetni, és visszaadom a szabad rablás boltocskába amiket kölcsön vettem, sőt talán többet is. A másik, én még mindig lógok Cearnak egy vissza vendégeléssel. :3 Szóval írok is neki. :3


_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
3303/3500  (3303/3500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kiwi

Témanyitás by Klein on Hétf. Nov. 16, 2015 12:17 pm

Osu!

Elfogadom a pályázatot.
avatar
Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3084
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kiwi

Témanyitás by Kiwi on Pént. Jan. 22, 2016 7:22 pm

Képesség pályázat:


Yugami – Torzulat:
A tehetetlenség sok mindenre késztetheti az embert, és számtalanszor jöhettünk volna ki, csak egy picit jobban egy-egy helyzetekből, ha csupán egy karral is többek vagyunk. A képesség spec/3-al tud megjeleníteni egy árnykart, és ennek arányában tud fél méterrel terebélyesedni. A kar vége formálható, vehet fel akár szóró eszköz formáját, tompa tárgyét, esetleg nyújthat egy segítő kezet is. Anyaga nem testszerű, inkább tompa fényű szürke/fekete árnyékra emlékeztet, mégis tömör. Ereje egyezik az erő pontokkal, de csapásonként nő 7%-ot. A támadás egy karban összpontosul, tehát egy sima támadást helyettesít, kivétel ha gyorsaságom megengedi a többlet használatot. És ehhez adódik hozzá a támadási bónusz. Maxszimum 8 karig, és 5 méter hosszig képes fejlődni a képesség.






Sosem volt jellemző rá hogy éjszaka sétálgasson egyedül, és beüljön akár egy szórakozóhelyre is, így a mai nap sem lett volna kivétel ez alól, ha éppenséggel a küldetése nem oda vezette volna.  Igen, tapasztalt már furcsaságot, és ha nem sürgette volna az idő, biztos megvárta volna a holnapot, de jobb lehetőség híján benyitott, és kisvártatva felkereste a csapost hogy megszerezze a kívánt információt, de mint tudjuk semmi sincs ingyen, így míg Kiwi azon fáradozott miként győzze meg, a pult mögött tornyosuló férfit, hogy elárulja neki a leszállítandó itemek koordinátáját, nos itt úgy tűnt beletört az idomárkése a küldetésbe. Nem tehetett mást, mint kivárt míg megoldja a talányt és miként tud hatással bírni a tagra. Addig is a nemrégiben rendelt itala mellett tornyosulva, pislantott néha-néha a csaposra, aki mit sem foglalkozott félrehúzódott játékosunkkal. Persze a kocsma hemzsegett a bent meghúzódó emberkétől, nőktől, férfiaktól egyaránt, bár a részegek száma csekélyre tehető, így Kiwi is nyugodt szívvel foglalkozott az elvégzendő feladatán. Felfedezett egy csapóajtót is a pult mögött, ami ritka látvány volt, vagyis sok kocsmában nem fordult még meg, de elégben ahhoz hogy tudja… oda nem szoktak efféle lejárókat építeni. Megkísérelhetne lelopakodni oda valahogy, bár már képzeletben végigjátszva is, csupán a felsülés és lebukás esélyei ötlöttek fel, tehát nem adott túl sok esélyt még magának sem. Belekortyolt a már fogyóban lévő italába, amikor egy ismeretlen férfi ült le mellé, persze előtte engedélyt kért a lánytól, aki csupán a szájára tapasztott korsóval biccentett és valami dünnyögő hangot hallatva adott engedélyt. Mikor végül eljutott addig hogy lenyelje a kortyot, utána pótolta és szavakkal is engedélyt adott rá. Bár kicsit feszélyezte az idegen hirtelen felbukkanása. Aki mit sem törődve a lánnyal kikérte a saját rendelését, majd miután Kiwi elkortyolta az utolsókat is mielőtt felpattanhatott volna a csapos lecsapott még egy korsót az aszalta egyenesen a lány elé. Kiwi értetlenül pillantott, de a csapos csak egy léha mozdulattal mutatott a mellette ülő férfira, jelezve hogy ő rendelte neki.
- Köszönöm, de…- Próbálta visszautasítani, vagy legalább szabadkozni….
- Eddig nem siettél sehova sem, és még a nevedet sem tudom. – Szakította félbe a magas, sötét, fekete hajú férfi, nem volt épp helyes, és vastag keretes szemüvege sem segített a dolgon. A sálja többször körbetekerve a nyakán, konzervatív, visszafogott embert tükrözött. Mégis, a gesztusai és hogy félbeszakította Kiwi mondandóját, másról árulkodott. Bár hangja kimért volt, mély és valahol kellemesen bizsergető, mégis volt valami szokatlan a férfiben. Nem látta az indikátorát, de nem nézne gondolna rosszra, ugyanakkor minden idegentől tartott az idomár, így megpróbálta valahogy elodázni az ismerkedéseket.
- Én… a nevem Kiwi, és… de… eddig nem is kérdezted, és most az itallal akarsz megvesztegetni? – Persze a lány fejében mi más is fordulhatna meg, mintsem, azért kapta az italt hogy lekenyerezzék és legalább a nevét kiszedjék belőle… De hát ez ő, ezzel a mondatával legalább jó kedvet okozott valakinek, ugyanis a férfi hangosan felnevetett. Nem túl hangosan, de Kiwi számára már ez is elég volt hogy kellemetlenül érezze magát.
- Ne.. ne haragudj, de ez édes volt. Megveszegetni? Én? Nem is tudom honnan vehettél ilyeneket… Csupán, annyira elgondolkodtál még az sem tűnt fel hogy az orrod előtt rendeltem a neked szánt italt is, erre most azzal jössz hogy megvesztegetlek… - Nevette el ismét magát a férfi, sőt szemüvegét fentebb emelve még pár könnycseppet is kitörölt onnan.
- Inkább meséld el mi aggaszt annyira, elvégre a kocsmák erre valóak. – Paskolta meg a széket amin az imént a lány üllt.
- Nem aggaszt semmi sem… csak nem értem miért… - Majd mielőtt befejezte volna a mondatát visszaült, elvégre meghívták, nem hagyhatja pocsékba, ugyanakkor tartozni sem fog. Így egy kört máris, rendelt a férfinak is.
- Ha így folytatjuk nagyon jó kedvünk lesz. – Utalt nyilvánvalóan, arra hogy könnyedén felönthetnek a garatra, de Kiwi ettől nem tartott. Az ő italában kevés alkohol volt, annyit meg még ő is elbír. De ezzel nem foglalkozva kicsit nyögvenyelősen, de elkezdtek végre társalogni. A zöld hajú játékosunk megtudott pár dolgot a férfiről, minthogy művészlélek, és a festés a hobbija. Kiwi pedig imádta a festményeket, szerette a művészetet és elég sok dolgot amit a korosztályából csak kevesen mondhattak el. Ugyanis a csillagászat után is érdeklődött némileg, a pszichológia sem volt ismeretlen témakör a számára, érdeklődött a társadalmi és kulturális különbségek iránt, ugyanakkor a keleti dolgok, mint az animék és játékok világa sem jelentett teljes ködöt az elméjében. De mindez csupán a felszín volt. Kiwi nehezen ismerkedett, de elég volt pár közös téma ahhoz, hogy egy pillanat alatt közvetlenebb hangulatban legyen, ami az átlag társalgást jelenti. Néha, ha belefeledkezett az érveléseibe, akkor még a hangját is fentebb emelte, de ez persze neki nem tűnt fel. Végül arra jutottak, hogy Kiwi félre tette a küldetést, az ideje amúgy is lejáróban volt, szinte kizárt hogy sikerült volna, így másnap délutánra megbeszéltek egy találkozót hogy-hogy a férfi, a nevén szólítva: Warren-el. A kezdeti döcögés ellenére idővel Kiwi megbarátkozott a férfivel, és a számára szokatlan dagitusával, sőt közös hangot is találtak, így nem félt mikor másnap késő délután találkoztak, és a tizes szint fogadója felé vették az irányt. Warren az emeleten lakott, vagyis először azt hitte Kiwi, de hamar belátta hogy még annál is fentebb, ugyanis a férfi egyenesen a padlástérre invitálta a lányt. Kicsit ódzkodott, ugyanis ő oda nem megy fel, de végül beadta a derekát, és ámulva esett neki a fent meglelt képek csodálatának. Nagyszerű festmények, élénk színhasználat, csendélettől kezdve, portré minden megtalálható volt. Így a gerendáknak támasztott festményeket is sorra vette, egyet-egyet véleményezett is. Sőt volt amit csak Christian Schole koppintásnak minősült. Warrennek ugyan ez nem esett jól, de bevallotta hogy, ő is ihlette. Majd talált pár képet amik le voltak takarva, és feltéve egy felsőbb polcra. Amint Kiwi birtokba vehette volna, vagy legalábbis szemügyre, Warren a vállánál fogva kissé elhúzta onnan, majd óvva intette azoktól a képektől, mondván hogy nem kislányoknak valóak. Kiwi most visszakapta a sértést végül Warren beadta a derekát és a lány megpillanthatta a képeket. Természetesen zöme Akt képek voltak, a női gyönyörökre fektetve a hangsúlyt. Majd a következő, és következő képek egyre elvontabbak, sőt, néha brutálisnak tűnő festmények követték sorra. Pár festmény után Kiwi elidőzött, egynél-másiknál, de a groteszk stílusra is megtalálta a magyarázatot, a felismerést, az okokat, a célokat, a mondanivalót. Szóval mindent, amit egy festménybe bele lehet látni. Végül is tetszettek neki, még a sokkolóan valós képek is, az oka amik szinte sikítottak kínjukban, vagy épp kacér bájaikkal próbálták elcsábítani a festmény érdeklődőjét. Egyszerűen valósak voltak, igazak és mély érzelmeket tudtak ébreszteni az emberben. Legyen az félelem, kíváncsiság… aggodalom. Kiwi úgy vélte ez kell az igazi tehetséghez. Végül mikor készült visszatenni az utolsó darabot is a helyére, erős, szúrós szag csapta meg, de mire hátra pillantott volna, egy nedves kendőt érzett az orrára, szájára tapasztva. Majd elhagyta minden ereje, miközben a férfi, erős kézzel tartotta vissza attól, hogy a tehetetlenül a földre zuhanjon. Egy státuszjelző lebegett a feje felett mire magához tért valamelyest. A szürke szoba, vagyis padlástér hideg szőnyegén. Durva tapintása volt, de ez legkevésbé sem foglalkoztatta inkább, csak az hogy összekötözött lábait és karját, kiszabadítsa, vagy legalább mozgásra bírja. A testét még mindig nehéznek érezte, mire a férfi sziluettje kitisztult és egyre csak közeledett felé, a lány sikítani tudott volna félelmében, de ebben meggátolta valami amit a szájába tehetett a tag, lenyomva ezzel nyelvét a helyére, és csupán nyöszörgő hangokat volt képes hallatni. Közben végig beszélt hozzá a férfi, hogy korábban tért magához a kelleténél, de mire odaért, egy aprócska szúrás az egész és míg eddig legalább kúszni tudott a földön mint valami kígyó, lábaival felfelé tolni a testét hogy messzebbre kerülhessen az őrült Warrentől… Addig pixelcsíkokat súrolt a bőrébe a durva szőnyeg anyaga, felsértve ezzel a lány vékony bőrét. De a szúrás amit érzett, ugyan nem fájt, de némi csípő érzést hagyott maga után, miközben a testében lassan elterjedt a szer hatása és most már teljesen bénán, de tudatánál maradva, éberen figyelhette végig mindazt ami történni fog vele. Nem volt képes már még csak nyöszörögni sem, csupán a beszorult levegő préselődött ki hangszálain keresztül mikor a férfi ölbe vette, és pár métert arrébb tette le, szépen gondosan nekitámasztva Kiwi hátát a falhoz, majd a lábait is egymás alá húzva, épp hogy megtámasztva a lány testét, az előredőléstől. A karjait szépen, az ölébe téve, még a haját is megigazította. Közben érezhetően feszültséget keltet a lányban. Vissza, visszatért a vásznához, előredőlve méregette, hogy a fények, és a árnyak a megfelelő helyen tartózkodnak-e… Majd párszor módosítgatott Kiwi testtartásán, végül megállapodott egynél, és úgy tűnt neki áll festeni. Kiwi a sokktól és a félelemtől nem igen tudott gondolkodni, főleg nem reálisan… mérve jelenlegi állapotához. De Warren még mindig nem volt túl elégedett önmagával, vagyis inkább Kiwivel. Mondván nem elég valóságos… Nem látszik rajta eléggé hogy félne, vagy hogy méltón viselkedne kiszolgáltatott állapotához képest… Így A férfi más megoldást keresett. Letette az ecsetet, majd ismét a lány közelébe lépett. Felé tornyosult, Kiwi eddig is veszélyesnek érezte a férfit, de vészjósló, sötét pillantását elkapva elég volt ahhoz hogy könnyei meginduljanak, végig az arcán, kegyelemért és szabadságért könyörögve. Warrent viszont az efféle megmozdulások nem hogy meghatották volna, ne gondolj rosszra. Warren nem egy velejéig romlott, gonosz férfi… ő csupán művész, és a cél érdekében meg tesz mindent. Mondja ő. És mindezt meg is mutatja. Kiwi teste még mindig nem mozdul, a férfi azt tehet vele amit csak szeretne, és ezt érezteti is, mindazért hogy befejezhesse művét.

18+:

Warren a lány mögé vonult, leguggolt, majd térdeit tompa koppanással a padlóra helyezte, a lány testét épp annyira húzta magához hogy kényelmesen elérje, kimozdítva ezzel a „tökéletes” pózból. De mit tehetett volna, ha Warren nem érezte a lányban az igazi félelmet, kiszolgáltatottságot és dühöt… Pedig első benyomása az volt a lányról hogy mindez simán fog menni. Átküldött neki pár kihívóbb ruhát az inventoryjából, majd felvetette vele. Természetesen a lány ujjait mozgatva irányította a lány rendszerét. Végül az ölébe igazította az alanyát, kikapcsolta a menüjében az etikai módot, majd miután így könnyedén elért a szoknyája és pólója alá, és fülébe is könnyedén súghatott bármit. Warren fentebb húzta Kiwi lábát, résnyi terpeszt eredményezve ezzel. És mondhatom nem volt valami vonzó póz, egy tehetetlen testtel elérve ezt, aki ha tehetné most rúgna, csípne, ütne, harapna… és még mindig Kiwiről beszélünk, aki nem hajlandó emberekkel harcolni mert az olyan ijesztő… Viszont jelen helyzetben mindez a félelem felül van múlva, és csupán a túlélés és menekülés ösztönei dukálnak benne. A férfi hideg tapintással simított végig a lány belsőcombján, míg végül elérte a bugyi határát. Miközben, Kiwi pólója alatt is hasonlóképp matatott… Kiwi ha tudna, most vergődne a férfi kezei között, így csupán torz és könny áztatta arccal, nyöszörögve tűrte hogy a férfi molesztálja. Pillantásai öltek volna, ha ez megoldható lenne, de Warren még mindig nem volt elégedett, így tovább folytatta a lány bántalmazását. Így a bugyival sem elégedett már meg, egy mozdulattal félrehúzta azt, majd mindenféle kényelmi módszer nélkül újjaival behatolt a lányba. Hiába, nem az volt a cél hogy Kiwi élvezze, inkább az amit hamarosan el fog érni. Kiwi nyögései egyre hangosabb lettek, mintha enyhülne a drog hatása, bár teste még mindig teljesen mozdulatlanul hevert Warren ölében. Egyedül csupán arca árulkodott mindarról, ami fejében is lejátszódhatott. z rémes emlékek, amit a férfi keltett, és Warren tenyérbe mászó, elégedett képe…. Több sem kellett… Egy újabb státuszjelző, egy rendszerüzenet, amit Kiwi jelenlegi állapotában úgysem tudott volna megnyitni, majd a férfi felnyögött, és érezhetően hátrébb lökődött. Kiwi szinte teljesen előredőlt, olyan volt, mint valami játék baba ami a saját súlyát sem képes megtartani… Majd Warren elégedett hangon szólt a lányhoz, aki csupán foszlányokat fogott fel. Valami Síváról, meg Shaktiról… De ami még ennél is furcsább volt, hogy egy kezet érzett a hátán, mármint nem a hátán… Megmagyarázhatatlan érzés volt ez a lány részéről, aki nem ismerte képessége jelentőségét, de még csak azt sem tudta hogy jelenleg is használja. A férfit keresztüldöfte kinövesztett karjaival, átfúrta a mellkasát és a hasát is, mire Warren sem úgy reagált, mint egy értelmes ember. Dicsérgetni kezdte, meg megsimította, sőt talán még egy halvány csókot is lehelt rá, de a képesség nem tartott sokáig. Az árnyak, a lány hátából kinövő többlet végtagok szertefoszlottak, és még csak fel sem tarthatták a férfit. Visszatérhetett eddigi munkásságához, és tudatosította Kiwiben hogy most Ő az, ő kis játékszere, és éreztette is a teljes kiszolgáltatottság érzését. Persze nem ment el a végletekig, nem sokkal tett többet vele, mint amit leírtam, de nem is volt rá szükség. Az ügyesen forgatott szavak,ennyi kínzás és megaláztatás elég is volt neki ahhoz, hogy kellően intenzív gyűlöletet, és félelmet keltsen benne a férfi. Hogy felfogja, ő most csupán egy tárgy, egy elmebeteg „művészi” alkotásához… Így visszahelyezte az eredeti pozitúrába, megigazította a haját, a végtagjait és mikor elég tehetetlen gyűlöletet vélt felfedezni Kiwi „valóságában” nekilátott a művének. Az első festmény kész is lett, de nem érte be ennyivel.

Kiwi lassan kezdett magához térni a kábulatból, a gyógyszerek káros hatásai alól… így csupán lassú, ernyedt mozdulatokra volt képes, de a zsibbadó karjaiba érezte hogy lassan visszatér az élet. Warren felfigyelt erre de hagyta, hisz erre is szüksége volt a következő alkotásához. Az egész szobát átrendezte, a lány ruháját is lecserélte, de nem humános módszerrel. Szimplán átküldte majd pár kattintás árán, felvetette vele. Míg az előző kollekció tele volt túl szexi elemekkel, a jelenlegi teljesen más volt. Inkább volt gyermeki és ártatlan nyuszijelmez, mint az a playboy típusú. Még a szabása, a kivágások sem voltak olyanok ami akár egy picit is kihívóvá tehette volt a lányt. Majd a szobát is átrendezte pár kattintás árán és leültetve egy asztalhoz, Kiwi még mindig nem volt magánál teljesen, de Warren dicsérgette hogy jól csinálja, bár nem tudta hogy mit is… Csupán foszlányok voltak amire emlékezett, rengeteg olyan kiesése volt, amikor nem tudta miképp és hogy került egyik helyről a másikra… Végül… másnap reggel tért magához, még mindig kábán, és egy villogó státuszjelzővel a feje felett. A villogás jelenthette hogy hamarosan le fog járni, hisz Kiwi is kezdett egészen magához térni. Pár pislogás, lomha, esetlen mozgás után megkísérelt felülni. Körbe pillantott… a képek amit Warren mutatott… mind eltűntek, csupán három fotókristályból megmaradt fénykép maradt utána… A szoba bútorzata… minden eltűnt. Még a szőnyeg is. Csupán egy eres padlástér, ő az eredeti ruhájában… és a három fénykép maradt hátra. Kiwi a kezébe vette őket, rájuk pillantott, majd egy mozdulattal szét akarta tépni őket. A mozdulat azonban félbemaradt. Ismét szemügyre vette a képet. Az egyiken, amelyiken önmagát is meglépő gyűlölet, harag, és tehetetlenség árad… A másikon meg szinte önfeledten vigyorog, körülötte nagy méretű plüss állatok az asztal mellett, ami meg van terítve egy teázáshoz, és Kiwi sem lóg ki a sorból egy nyuszi jelmez miatt. Fogalma sincs min nevetett, szinte semmire sem emlékszik… Majd a harmadik kép…  Amin egy sarokba húzódva szinte ülő magzatpózban, a lábaimat öleli, teljesen ráhúzódzkodik, és a hátából három hatalmas, majd másfél méter hosszú karok törnek elő, mintha csak árnyak lennének, de mégis látszik, hogy nem a falra festve, inkább a térből kitörve tehetetlenül keresnek valamit, nyúlnak valami után…. Kiwi végül nem tépte szét a képeket, úgy volt vele ha találkozik megint Warrennel számon kérheti, vagy lejelentheti valakinek hogy létezik egy férfi… egy férfi aki terrorizálja a lányokat, az embereket… Napok teltek el mire tudatosult benne hogy az összes kép amit eddig szemügyre vehetett, amit dicsért hogy olyan valós, mestermű és művészi… Azok mind hasonló áldozatok voltak mint ő. És hogy miért nem kérte szimplán csak meg az embereket hogy álljanak neki modellt… egyszerű. Warren válasza erre, mert az úgy is csak mesterkélt volna… és talán igaza is van. Kiwi mindezek után elkerülte még a szintet is nem, csak a helyet… Pedig képzeletben gyakran visszajárt, hogy lássa, hogy kérdéseket tehessen fel… hogy megértse egy őrült álláspontjait. Valamennyire beleszeretett Warrenbe. Vagyis így hitte, hisz a gondolatai egyre többet jártak a férfi irányába, a képeket is sűrűn, nézegette. Nem látott benne semmi művészit, ezentúl. Ugyanakkor hetek teltek el, mire valamennyire feledésbe merült a férfi léte… mire a gondolatai kevesebbet jártak felé.


A hozzászólást Kiwi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 26, 2016 6:51 pm-kor.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
3303/3500  (3303/3500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kiwi

Témanyitás by Klein on Szomb. Jan. 23, 2016 11:23 am

Osu!

Hát, sok pályázat történetét összecsapják, csak hogy legyen valami, kevésszer látok olyat, hogy valaki karakterfejlődésre használja a lehetőséget. Na ez most a kevés alkalom egyike, nem sajnáltad a betűket, le a kalappal Very Happy Elfogadom a pályázatot, gratulálok a képességhez!
avatar
Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3084
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kiwi

Témanyitás by Kiwi on Csüt. Jún. 30, 2016 5:59 pm

20-as szintedik képi pályázat


Data Replication – Adat másolás.
Hatás: A karakter képes lemásolni saját magát, és ideiglenesen két másolatot létrehozni. Ez úgy néz ki, hogy a lemásolandó karakteren megfigyelhetőek a következők: Reflexei lassúak, csupán a másolás előtti cselekedet és gondolat folyamatokat hajtja végre. Valamint az élete folyamatosan zuhanni kezd magától.

A másolt karakter, kilép a lemásolt testéből, csupán ideiglenesen képes tartani ezt az állapotot. A lemásolt karakter képes cselekedni, viszont kristályokat potionokat nem tud használni, de teste áttetsző, és csupán lopakodás hárommal érzékelhető. Ők látják az árnyékot, de a karaktert nem, vagy éppenséggel érzik, hogy figyelik meg épp ahogy kijátssza. A másolt karakter keresztül tud menni a falakon, zárt ajtókon. /Kazamatákban és bossokon nem használható./

Ez az állapot csupán ideiglenesen tartható fenn, a másik jártasságától függően, észlelés 5-el három másodpercig, észlelés 4-el, öt másodpercig, észlelés 3 tíz másodpercig, észlelés 2, tizenöt másodpercig, észlelés 1, 20 másodpercig. Észlelés nélkül fél percig képes láthatatlan lenni.

Amint lejár a képesség a lemásolandó test összeesik és rövid időn belül a halál efektjével elpixeleződik, míg az eredeti test átveszi a másolt helyét. – Adatvesztés nem történik.

Lehűlési idő: 4 kör.

Magyarázat: Adatcsoportot másol, de a rendszer nem képes megjeleníteni egyszerre ugyanazt az adathalmazt, ezért csupán egyiket-másikat hajlandó megjeleníteni. Mondhatni úgy ez egy instant bug-lag. /Értelmezhetőbben: A kari így képes pozíciót válltani, menekülni, vagy épp kötelek közül kiszabadulni stb…/

A történet:

Leírás:

A történetem ott kezdődött hogy megismertem egy nőt. Törődött és foglalkozott velem, és ugyan nehezen nyíltam meg neki… De végül egész sok mindent megtudott rólam. Akadt aminél úgy éreztem szinte gondolatot olvas, hisz a történéseket lekövetkeztetve a legmegfelelőbb következtetéseket tudta levonni. Ijesztő volt, de úgy éreztem érdeklődik és ismer. Mindez elég volt hogy megkedveljem, nem kicsit… nagyon. Vágytam a társaságára, viszonylag sok gondolatom forgott körülötte, miközben azt terveztem miként járhatnék a kedvében.  Megszerettem és tiszteltem, hisz egy olyan arcot mutatott felém amire vágytam, és ezt tökéletesen felismerte és kihasználta…

Tudtam róla hogy céhet akar alapítani, méghozzá olyan fiatalokból akik úgy érzik nem valóak sehova. Én ugye már elköteleztem magam, de ettől még nekem is feltette a kérdést, majd nyitott kaput hagyva megjegyezte hogy bármikor szívesen vár. Élből elutasítottam, hiába gondoltam úgy… hogy tényleg jó helyem lehetne ott is, főleg vele. Meg sem fordult a fejemben mindaz ami bekövetkezett…

Elhívott hogy vállaljunk közösen egy küldetést, mondanom sem kell, örömmel csatlakoztam hozzá és a kis társaságához. Páran voltak csupán, és eleinte feszengtem körülöttük, a sok idegen között, mégis megnyugtatott a nő jelenléte. Sosem hagyott szó nélkül, és mindig úgy intézte a beszélgetéseket, hogy bele vonjon. Úgy éreztem törődik velem… majd ezt csúnyán ki is használta…

A küldetés egyszerűnek tűnt, sima egyik helyről vigyük el az npc-t a másikra. Gondoltam én. A leírásban is ez szerepelt, viszont időközben csatlakoztak még páran. Mint kiderült, őket is Leona hívta el ahogy engem. Szívesen fogadtam őket. A kocsin hátul ültem, amikor feltűnt valami. Elhagytuk a kijelölt útvonalat, és egyenesen a védet övezeten kívülre tartottunk. Megszeppentem, és előre akartam szólni hogy rossz felé tartunk. Amikor a srác, úgy velem egy idős forma… - Tipic, kocka… szemüveges pattanásos, és könyvet bújós… - Egyszerűen rám vetette magát, lefogott majd a kocsi végébe lökött. Megszeppenve sikoltottam fel, nem értettem mi történik, és máris egy kötéllel és egy kábítókristállyal közelített felém. A kristályt használta is, és csupán arra eszméltem hogy már megkötözve, mozgásképtelen állapotban ülök a helyemen. Ott ahol eddig is. A szám nem volt bekötve, így amint magamhoz tértem Leona-t kezdtem el segítségül hívni, szólítgatni, és beköpni a srácot hogy mit művel. Végül a nő hangját hallottam parancsba adva a srácnak hogy hallgattasson el valahogy. Elkerekedtek a szemeim, a pupillám összeszűkült, és a pillantásom ide-oda járt amíg sikerült felfognom mi is történik. Ijesztő volt. Sikítgatni kezdtem, torkom szakadtából üvöltöttem, mígnem a srác felállt és a lábamról a zoknit lehúzva, összegömbölygetve tömte a számba, majd egy szalaggal át a fejemen, nehogy ki tudjam köpni. Undorító volt… féltem, és sírni tudtam volna. Hiába mocorogtam, már pixel csíkokat vágott a kezemre a kötél, de akkor sem eresztett… Haza akartam menni… Leonat akartam, hogy meg tudjam vele beszélni mindazt ami most történik… Nem értettem semmit. Meg voltam rémülve. A szívem a torkomban dobogott amikor a közeleben volt, végül a fiú visszabújt a könyve felé. A címére vetve egy pillantást valami erotikus regény lehetett… Gondoltam is magamban, hogy ő is csak így kapja meg a dolgokatt… De a legkevésbé sem ez foglalkoztatott. A képességemet akartam használni, amivel el tudok tűnni, a saját kis világomban, villogott is. Majd a srác egy pillantásával árulta el hogy miatta nem tudom… Specre specializálódott, így kiütötte az összes létező képességem? Ezt gondoltam… Huzamosabb ideig nem is adtam fel, végül… lassan a védett övezeten kívülre érünk. Alig pár percnyi az út… és fogalmam sincs mit akarnak ott… és miért vagyok fogva tartva… Nyöszörögtem, a nyálam is kifojt képtelen voltam letörölni, mikor az egyetlen talán, élhető ötlet futott át az agyamon. Magam sem hittem hogy ilyet fogok tenni, de megtettem. Isten úgyse’ megtettem! A lábaimat résnyire szétnyitottam, kissé féloldalasan helyezkedtem, már amennyire a kötél engedte… Picit előre görnyedtem hogy úgy húzzam ki magam, és láthatóan szem elé tegyem a dekoltázsom, de úgy hogy ez még ne legyen kúrvás. Halkan nyöszörögni kezdtem, de nem… nem az a kétségbeesett hangok hagyták el a torkom, épp ellenkezőleg. Fel is figyelt rá, amire a pillantását kerestem. Fogalmam sem volt hogy nézhetek ki, főleg lekötözött szájjal, zoknival a nyelvemen érezve a zoknim ízét… A srác mégis felfigyelt, elég igénytelen lehetett… Lassan közelített felém, közben jelezte hogy tudta mire megyek ki, és nem fog bejönni. Megszeppenve pillantottam fel rá, ez is a játék része volt. Megragadta a hajam, és tudtam elég közel van most hozzám ahhoz hogy a képességemet használva akár meg is támadjam. Megjelenítettem „titkos” karjaimat, amivel lefogtam és magam mellé rángattam. A srác kész… egyszerűen elájjult! Utólag már nevetek ezen az eseményen akkor nem tudtam. Viszont… ügyetlenül de el tudtam magam oldozni. Viszont elkövettem egy hibát. A mororgást, és a beszédet hallva Leona hátrapillantott, a két elhúzott függöny mögül, ami a lovaskocsi elejét takarta, és elég volt neki csupán egy pillantás hogy összerakja miként is állnak hátul a dolgok. Én erre nem figyeltem fel, így azt hittem nyert ügyem van. A scárot megkötöztem, száját, kezeit, lábát… egyszerűen nem tudott volna megmozudlni. Míg én egy kinézetkristállyal felvettem, az ő külsejét. A fiút egy pléddel letakartam, és ahogy ott feküdt, tökéletesen kirajzolódott hogy egy ember van a pléd alatt. Az új külsőmmel kopogtattam előre, és jeleztem hogy a lány elájult, én viszont előre mennék. Semmi akadálya nem volt. Leonával akartam beszélni, tudni akartam mi folyik itt. Amint előre értem, felültem mellé, majd legnagyobb megdöbbentségemre egy heves csókot kaptam, valamint a combomat kezdte el markolászni, egyre fentebb közeledve. Levegőt sem kaptam… elkerekedtek a szemeim… és legnagyobb szégyenszemre, éreztem… hogy megmozdul bennem valami. Össze voltam zavarodva, végül… a testem egyre nehezebb lett, a tudatom egyre tompább… és olyan fáradtság fogott el hogy alig bírtam tartani magam. Kivillantak a zöld fürjteim, és a kezeimen sem azok a vézna ujjak voltak, hanem a sajátjai… A képesség, mármint a kristály inaktívvá vált, pedig még volt ideje, miközben az ő ereje.. egyre csak fogyatkozott. A lovaskocsi egy rántással megállt, majd azt vettem észre hogy kis híján előre borulok, és meg is történt volna ha Leona nem kapaszkodik bele a hajamba, és nem lök le a kocsiról, úgy ahogy vagyok… Mérges volt, szavakkal vagdalkozott, nem is igazán értettem… Tompa elmével a szavak megértése is nehezemre esett. Egyedül arra tudtam csak gondolni, hogy eltűnjek innen. Leestem a kocsiról, tompa puffanással értem földet… egy nyögéssel jelezve hogy a tüdőmbe szorult levegő végre utat talált kifelé. Valamint éreztem magam mellett a nő lépteit, annak a nőjét, akire felnéztem, és egy pillanat alatt… értelmetlenül tört össze minden bennem. A testem nehéz volt, még mindig alig bírtam mozogni… Kába voltam, és csupán tehetetlenül kúsztal előle mint valami féreg… Megragadta a hajam, majd azzal kezdett el húzni, a fő zöldje beletört a ruhámba, pixelcsíkokkéln morzsoltak le bőr darabkákat a belém akadt kövek, gallyak, miközben igyekeztem valahogy… kitépni magam a nő kezei közül. A mozgás segített, vagy múlik Leona képessége… nem tudom, egyre elvenebb tudtam lenni, és könnyedebben mozogtam, míg végül megjelent a fejem felett a felírat… - Védett övezeten kívüli terület. – Végig rágalmazott, miközben megértettem pár dolgot. A céh… amit szeretne, nem egészen olyan mint az amit mesélt nekem, vagyis… amit én gondoltam. Kiderült hogy kisebb szintű játékosokat tartanak amolyan „rabszolgának” akiktől behajtják az aranyat, a jutalmakat… valamint képesek szintkorlátot kötni rájuk… Rám is ez vár… és senki sem fog emlékezni rám. Eltűnök a céh életéből, ki lesz húzva a nevem… miközben én… reménytelenül próbálnék menekülni, végül megtörök és engedelmeskedek majd nekik, majd ha meguntam… levetem magam a mélybe… mint oly sokan. Teljesen megváltozott, kifordult önmagából, és rám támadt… megmutatva hogy védtelen vagyok vele szembe.

A képességem már megjelent, de még soha nem használtam… Elolvastam, de… mindegy, egyszerűen nem volt okom, nem volt esélyem használni és nem is szerettem volna… Viszont el akartam menekülni tőle, végig fektetett a védet terület határán. A lábam, a derekam alsó része még a védett erületen volt, de a felsőtestem már a védtelenen. A tőrével lassan hasította fel a testem, és bele is hatolt a húsba amikor a védetlen területre ért. Felsikítottam, majd a kepeségem használva tűntem el a szemei elől. Csak utólag vettem észre hogy magammal rántottam, és ő is itt van az én kis világomban. Egy hatalmas épület, amit szobáról szobára lehet járni, ahol ajtóból ajtó és folyosók útvesztője… Rohantam, ahogy csak a lábam bírta, a nő meg utánam… Ajtóról ajtóra jártam, mikor az egyik folyosón három ajtó nyílt, az egyiket kinyitottam, majd a másik mögé rejtőztem… Remélve hogy belép azon, amelyik nyitva van, mintha nem csuktam volna be magam után. Majd a lépteit hallottam megtorpanni, a szívem a torkomban dobogott, mikor éreztem hogy az ajtó ami mögött a falnak feszülve állok, egyszerűen nekem csapódik… Felnyögtem, és próbáltam elslisszanni, de elkapott és visszarántott. Ahogy elfeküdtem a alatta, hisz a lendülettől elveszítettem az egyensúlyom, a terület is megváltozott. Egy szoba méretű fém talajra kerültünk, alapvetően hatalmas fogaskerekek csikorogtak… A levegőben, rést hagyva a talaj között. Mintha csak valami rozsdás steampunk-ba kerültünk volna. Megpróbáltam arrébb csúszni, el mellőle… aki életem jó részét elszipolyozta már…  Kristályt kerestem, vagy bármit amivel hátrálásra késztethetem, mikor feltűnt hogy kívülről látom magam… Láttam, ahogy úgy csúszkálok mint valami… féreg, mint egy giliszta… ahogy próbálok elmenekülni tőle. Az életem pedig egyre inkább csak fogy… Egy kábító kristályt vettem a kezembe, tudtam mi történik, csak nem értettem, hogy… Végül elkábítottam, és véget vetettem a képességemnek… Addigra pár játékos lepte el a területet… és kiderült hogy már üldözték őket, és szerencsém volt csupán hogy megúsztam… Akiket fogva tartottak, elengedték őket, és ha nem is azonnal… de lassan visszatérhettek saját életükhöz, én pedig… soha többé nem bízok meg senkiben…


_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
3303/3500  (3303/3500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kiwi

Témanyitás by Klein on Csüt. Jún. 30, 2016 7:24 pm

Ez a lány... folyton bajba keveri magát No Elfogadom a pályázatot, gratulálok a harmadik képességedhez!
avatar
Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3084
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kiwi

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.