Nagy Síkság

21 / 21 oldal Previous  1 ... 12 ... 19, 20, 21

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Chakna on Szer. Dec. 14, 2016 3:50 pm

Sikerült megtalálnom, hogy az étlapon mi lehetett a gyümölcstorta, és meg is mutattam Eikinek, aki megrendelte nekem. Miközben a desszertet fogyasztottam én is figyeltem Eikit, ezért feltűnt, hogy néz. Nem szóltam semmit, mert eddig már eléggé felengedtem, hogy ez ne zavarjon különösebben. 
Amikor megszólalt,akkor viszont zavarba jöttem. De mivel magáról kezdett mesélni, ez az érzés hamar el is múlt.
 A vallomása szinte követelte tőlem, hogy én is meséljek magamról. Nem a hangneme, nem is amit mondott, hanem egyszerűen a tény, hogy megnyílt felém egy kicsit.  Ráadásul, mivel kicsit hasonlított a helyzetünk, az együttérzés késztetett a válaszra.
- Én körülbelül két hónapja vagyok Aincardban - mondtam neki - Ez alatt csak 2 játékossal kommunikáltam úgy, hogy azt kapcsolatbalépésnek  lehessen nevezni - merengtem el. - Szóval megértem, hogy hiányzott neked - mosolyogtam végül rá. - Én is nagyon magányos voltam mielőtt találkoztam velük -  Eddigre mér egyáltalán nem féltem ehhez hasonló információkat megosztani. Már meggyőződtem róla, hogy nem akar nekem ártani, úgyhogy nem is tartottam tőle. Hacsak nem abból a szempontból, hogy nem veszi észre, ha túl messzire megy valamivel. Reménykedtem ugyan, hogy a délelőtti eset után előbb megkérdezi, mielőtt csinálna valamit, de hát kérdésből is van olyan, amivel túllép egy bizonyos határt, amit bár nem tudatosan, de felállítottam magam körül. 
 Miután én már teljesen befejeztem az evést, hátradőltem széken, és elmerengtem. Élveztem, hogy végre a félelem béklyója nélkül ülhetek, nyugodtan. Kevés ilyen alkalom adódott AIncardban. Túl érzékennyé tett volna ami Takashival történt? Korábban nem féltem az emberektől... "Ha ez így van, akkor küzdenem kell ellene!" döntöttem el, és ezzel felpillantottam, hogy lássam, EIki is befejezte-e az ebédjét.

_________________

Előtörténetem; AdatlapomSzínem; Beszédszínem; User

Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 145
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 15
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
15/1500  (15/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Tsujimoto Eiki on Szer. Dec. 14, 2016 5:05 pm

Meglepő, de úgy tűnik a lány is hasonlóan gondolkozott, mint én. Úgy értem, alig fejeztem be a mondókám, máris átvette a beszélgetést. Barátságosan és megértően néztem rá. Átéreztem a benne dúló magányt, amit érezhetett. De egy dologban téved.
- Igazad van. De egy dologban tévedsz. Én sosem voltam magányos. Emlékszel? Mondtam, hogy minden embert a barátomnak tekintek, aki nem az ellenségem. És kifejezetten élénkítő a barátaiddal harcolni a mobok ellen vagy vált-vállnak vetve teljesíteni egy-egy küldetést. Bár igaz, hogy nem sokat szockodtam, de mindig megtaláltam a helyem a világba. Úgy gondolom, ha kicsit belegondolsz te is rájöhetsz, hogy több ember volt ott melletted a négy év során, mint gondolnád. Az élet apró örömei néha csak pár rövidke pillanatig látszódnak csak. – mosolygok rá nyugodtan, majd megkoppintom a fejem, majd felnevetek – Bár lehet, hogy csak ez az optimista hülyegyerek látja, ilyen rózsaszínnek a világot.
Végül abbahagytam a nevetést egy ideig némán ültem és bátorítóan néztem a szemeibe. Tudatni akartam vele, hogy nem magányos, s ha mégis csak körbe kell néznie, hogy barátokat szerezzen. Nem olyan nehéz, mint gondolná. Végül összecsapva kezemet elriasztom ezt a nehézkés légkört, majd felállok. Remélhetőleg nem ijesztettem meg, ha esetleg elrévedődött volna, de ideje volt indulni. Hamarosan fizettem, majd miután visszaraktam a dugót elraktam az inventorymba a bort, hisz még legalább félig volt. Majd intek a lánynak.
- Gyere. Szeretném, ha elkísérnél valahova. – nézek bátorítóan hátra, miközben kifelé lépegetek, majd mikor kiértünk akaratlanul is észrevettem a változást – Hm… jól befelhősödött… meg sötétedett. Hm… hamarosan akkor a világításnak is be kell kapcsolódnia. Nos… mindegy…
Elindulok a főtér felé, ha a lány megtorpanna, vagy nem követne, visszafordulok, és türelmesen nézek rá. Nem kérlelően, nem könyörgően. Türelmesen. Ha követne, hálásan bólintok, ha nem szomorkásan elmosolyodok és búcsút intek neki.

Ha követ:
Kényelmes tempóba indultam el az utcákon, nyomomba a lánnyal, s hamarosan a lámpák fénye is világította az utunkat. Bár az idő jóval lehűlt, mint amikor bementünk falatozni, ezért kicsit fel kellett öltöznöm, mielőtt még túlságosan megviselne a hideg. Ha Chakna nem rendelkezne valami melegebbel felajánlom neki a köpenyem, vagy a pulóverem, amelyiket elfogadja. De mindezek mellett is olyan 10 perc múlva meg is érkezhetünk a főtérre. Egy padhoz vezettem, és megkértem, hogy üljön le, ha hagyja, a köpenyemet összehajtva lerakom alá, hogy arra üljön le. Bocsánatkérően ránézek.
- Egy pillanatot kérlek várj egy picit… mindjárt jövök ígérem, addig várj meg légyszi…
Ha bólint, hálás pillantások után végül elindulok, és gyors tempóba el is tűnök a közeli sikátorba, mely messze volt a lámpától, mely a lány padja mögött magaslott. Furcsa lehet a lány számára, amit csinálok és remélhetőleg nem rémítettem meg túlzottan. A sors fintora talán, de miközben várt a lány, észrevehette a fehér csillanásokat a lámpa fényében. Hó. Havazni kezdett. Talán rossz ómennek is vehette volna a lány, de nem kell sokáig várnia rám. Nagyjából 3-4 perc múlva jelentem meg mosolyogva, kezeimet zsebembe téve. Odaléptem a lány elé.
- Bocsáss meg kérlek, hogy ennyit kellett várnod. Egy utolsó kérésem van csak… egy pillanatra kérlek, hunyd be a szemed. – látszott a szemembe, hogy nincs semmi sunyi, álszent dolog a fejembe, most az egyszer hagytam, hogy az őszinte érzéseim (a boldogság és az izgatottság) teljesen kilátszódjanak – Ígérem, semmi rosszat nem tervezek. – teszem hozzá nevetve, ha hezitálna.
Végül, ha nagy nehezen lehunyta a szemeit, egy rövid ideig még néztem bájos arcát, majd elővettem kezeim. Ha nem leskelődött, nem vehette észre, ahogy a keze felé nyúlok, amit finoman megfogtam és tenyérrel felfelé fordítottam, s hamarosan meleg papírcsomagolást érezhet a kezének nyomódni. Hátraléptem és elengedtem a kezeit, jelezve, hogy kinyithatja a szemét. Egy csomagot tartott a kezében, mely látszólag, teljesen hétköznapi csomagolással volt lezárva.
- Tudom, hogy nincs karácsony, de szeretném így meghálálni a mai napot. Élveztem és nagyon jól szórakoztam. Már az eszemet sem tudom, mikor éreztem ilyen jól magam. – mosolygok rá hálásan – Ajándékot nem illik visszautasítani. Gyerünk, bontsd csak ki.
A doboz nem volt túl nagy, de nagyon kicsi sem, s ha kinyitotta a csomagolást és leemelte a doboz tetejét, két szépen kidolgozott rózsát (nagyjából ilyen) pillanthatott meg. Látszott rajtuk, hogy díszek, mégis valódinak tűntek, s mikor kiemelte a dobozból láthatta, hogy valójában ezek hajdíszek. Egy vörös és egy fehérrózsa hajdísz. Csak akkor szólalok meg, ha rám néz.
- Tudod nem éreztem tisztességesnek, hogy más holmiját próbáltam rád sózni hálám jeléül. Így… szeretném, ha elfogadnád ezeket.
Izgatott voltam. Hogyne lehettem volna izgatott. Érdekelt a reakciója. Nem is tudom miért… de úgy éreztem, jól esne, ha újra látnám mosolyogni a lányt. Így hát ott álltam a lánnyal szemben, és vártam mit felel, miközben egyre nagyobb szemekben kezdett hullni a hó.

Tsujimoto Eiki
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 131
Join date : 2016. Aug. 22.

Karakterlap
Szint: 39
Exp:
6164/6200  (6164/6200)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Chakna on Szer. Dec. 14, 2016 6:18 pm

Szerencsésnek gondoltam Eikit, hogy neki elvették a magányérzetét a tessék-lássék kontaktusok. Kicsit irigy is voltam, mert nekem ez nem volt elég hozzá. De hát, nem az ő hibája, hogy ilyen a beállítottsága, úgyhogy elhesegettem az irigységet. Nem éreztem őt "optimista hülyegyereknek", inkább olyannak, aki pozitív hozzáállása miatt képes boldognak lenni. 
Mikor feláll, lassan én is  felállok a helyemről. Szerencsénkre már nem volt akkora tömeg, úgyhogy kifelé könnyebben jutottunk. Úgy döntötem elkísérem, ha nem akar kimenni a városból, hiszen nem volt messze a szobám, nem ártott meg még egy kis séta. Mint kiderült jó döntés volt, hiszen a főtérre vezetett, ami már nagyon közel volt a szállásomhoz (Ezt persze a világért sem osztottam volna meg  vele) 
Én nem fáztam, úgyhogy nem fogadtam el sem a köpenyt sem a pulóvert, a padhoz érve viszont hálásan megköszöntem, és elfogadtam, hogy elajánlotta ráülni az előbb elutasított ruhadarabot, hogy arra üljek. Mikor otthagy hatalmába kerít a rossz érzés, hogy éppen az történik, amitől féltem... Hogy Eiki készül átlépni azt a bizonyos határt valamivel... 
 Ezeket a gondolatokat elűzte a szállingózni kezdő hó. Ez volt az első, hogy havat láttam Aincardban, és lenyűgözött.  Felálltam, és a pad mellet körbefordultam, szinte táncraperdültem.  Ekkor futott be Eiki, és visszatért a szorongás is vele együtt. Nem segített rajta, hogy arra kért, hunyjam be a szemem. Egy bólintással jeleztem csak, hogy semmi gond a várakozás miatt. Megfigyelve az arcát a nap során először tudtam teljesen tisztán, és biztosan leolvasni az arcáról az érzelmeit. Őszinteség, izgatottság, és boldogság látszott rajta. Ez rá vett, hogy egy aggódó sóhaj kíséretében becsukjam a szemem. Megdermedtem, ahogy a kezemhez ért, úgyhogy nem ellenkeztem, mikor felfordította, és belehelyezte a csomagot. Ekkor a kíváncsiságom eluralkodott rajtam, jótékonyan háttérbe szorítva a sokkot, amit az érintés okozott. " Lassan ideje lenne hozzászoknom " gondoltam, és mivel elengedte a kezemet, és úgy hallottam hátra is lépett, kinyitottam a szemem, és megpillantottam azapró, szép kis csomagot. Egy ideig értetlenül pislogtam, hol a csomagra, hol Eikire, aztán mikor Eiki magyarázatot fűzött a dologhoz az aggodalmam egészen elhanyagolhatóra csökkent. Megértő mosolyjal néztem fel rá, és kibontottam a csomagot. Gyönyörű hajdízsek voltak benne. A kedvenc virágom a rózsa, ami még inkább hozzá tett a szememben a szépségükhöz. Halkan kuncogni kezdtem, mikor más holmijának a rámsózásáról beszélt. Nem válaszoltam semmit, helyette ott rögtön a masni mellé tűztem az egyik rózsát, a copfomhoz pedig a másikat.  Közben hálásan mosolyogtam rá. Mikor kész voltam, csak egy köszönömöt mondtam, udvariasan elköszöntem, és elindultam a szobámba. Ezúttal nem a sokk volt túl nagy nekem, hanem a szituációval nem tudtam mit kezdeni, s féltem, hogy ha tovább maradok akkor elveszíthetem a minimális kontrollt az események fölött. Feltehetőleg ő értetlenül ácsorgott ott egy darabig, de nem volt túl nagy bűntudatom. Menet közben megnyitottam a barátfelkérés küldéséhez szükséges panelt, és elküldtem Eikinek egy felkérést. Amint elfogadta (ha elfogadta) együzenet is érkezett neki




Reméltem, hogy ezzel megnyugtatom, és végül ő is mosolyogva indul el, hogy nyugovóra térjen.


/Köszönöm a játékot ^^/

_________________

Előtörténetem; AdatlapomSzínem; Beszédszínem; User

Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 145
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 15
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
15/1500  (15/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Sponsored content Today at 7:17 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

21 / 21 oldal Previous  1 ... 12 ... 19, 20, 21

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.