Nagy Síkság

21 / 21 oldal Previous  1 ... 12 ... 19, 20, 21

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Chakna on Szer. Dec. 14, 2016 3:50 pm

Sikerült megtalálnom, hogy az étlapon mi lehetett a gyümölcstorta, és meg is mutattam Eikinek, aki megrendelte nekem. Miközben a desszertet fogyasztottam én is figyeltem Eikit, ezért feltűnt, hogy néz. Nem szóltam semmit, mert eddig már eléggé felengedtem, hogy ez ne zavarjon különösebben. 
Amikor megszólalt,akkor viszont zavarba jöttem. De mivel magáról kezdett mesélni, ez az érzés hamar el is múlt.
 A vallomása szinte követelte tőlem, hogy én is meséljek magamról. Nem a hangneme, nem is amit mondott, hanem egyszerűen a tény, hogy megnyílt felém egy kicsit.  Ráadásul, mivel kicsit hasonlított a helyzetünk, az együttérzés késztetett a válaszra.
- Én körülbelül két hónapja vagyok Aincardban - mondtam neki - Ez alatt csak 2 játékossal kommunikáltam úgy, hogy azt kapcsolatbalépésnek  lehessen nevezni - merengtem el. - Szóval megértem, hogy hiányzott neked - mosolyogtam végül rá. - Én is nagyon magányos voltam mielőtt találkoztam velük -  Eddigre mér egyáltalán nem féltem ehhez hasonló információkat megosztani. Már meggyőződtem róla, hogy nem akar nekem ártani, úgyhogy nem is tartottam tőle. Hacsak nem abból a szempontból, hogy nem veszi észre, ha túl messzire megy valamivel. Reménykedtem ugyan, hogy a délelőtti eset után előbb megkérdezi, mielőtt csinálna valamit, de hát kérdésből is van olyan, amivel túllép egy bizonyos határt, amit bár nem tudatosan, de felállítottam magam körül. 
 Miután én már teljesen befejeztem az evést, hátradőltem széken, és elmerengtem. Élveztem, hogy végre a félelem béklyója nélkül ülhetek, nyugodtan. Kevés ilyen alkalom adódott AIncardban. Túl érzékennyé tett volna ami Takashival történt? Korábban nem féltem az emberektől... "Ha ez így van, akkor küzdenem kell ellene!" döntöttem el, és ezzel felpillantottam, hogy lássam, EIki is befejezte-e az ebédjét.

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
avatar
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 513
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 15
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
509/1500  (509/1500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Tsujimoto Eiki on Szer. Dec. 14, 2016 5:05 pm

Meglepő, de úgy tűnik a lány is hasonlóan gondolkozott, mint én. Úgy értem, alig fejeztem be a mondókám, máris átvette a beszélgetést. Barátságosan és megértően néztem rá. Átéreztem a benne dúló magányt, amit érezhetett. De egy dologban téved.
- Igazad van. De egy dologban tévedsz. Én sosem voltam magányos. Emlékszel? Mondtam, hogy minden embert a barátomnak tekintek, aki nem az ellenségem. És kifejezetten élénkítő a barátaiddal harcolni a mobok ellen vagy vált-vállnak vetve teljesíteni egy-egy küldetést. Bár igaz, hogy nem sokat szockodtam, de mindig megtaláltam a helyem a világba. Úgy gondolom, ha kicsit belegondolsz te is rájöhetsz, hogy több ember volt ott melletted a négy év során, mint gondolnád. Az élet apró örömei néha csak pár rövidke pillanatig látszódnak csak. – mosolygok rá nyugodtan, majd megkoppintom a fejem, majd felnevetek – Bár lehet, hogy csak ez az optimista hülyegyerek látja, ilyen rózsaszínnek a világot.
Végül abbahagytam a nevetést egy ideig némán ültem és bátorítóan néztem a szemeibe. Tudatni akartam vele, hogy nem magányos, s ha mégis csak körbe kell néznie, hogy barátokat szerezzen. Nem olyan nehéz, mint gondolná. Végül összecsapva kezemet elriasztom ezt a nehézkés légkört, majd felállok. Remélhetőleg nem ijesztettem meg, ha esetleg elrévedődött volna, de ideje volt indulni. Hamarosan fizettem, majd miután visszaraktam a dugót elraktam az inventorymba a bort, hisz még legalább félig volt. Majd intek a lánynak.
- Gyere. Szeretném, ha elkísérnél valahova. – nézek bátorítóan hátra, miközben kifelé lépegetek, majd mikor kiértünk akaratlanul is észrevettem a változást – Hm… jól befelhősödött… meg sötétedett. Hm… hamarosan akkor a világításnak is be kell kapcsolódnia. Nos… mindegy…
Elindulok a főtér felé, ha a lány megtorpanna, vagy nem követne, visszafordulok, és türelmesen nézek rá. Nem kérlelően, nem könyörgően. Türelmesen. Ha követne, hálásan bólintok, ha nem szomorkásan elmosolyodok és búcsút intek neki.

Ha követ:
Kényelmes tempóba indultam el az utcákon, nyomomba a lánnyal, s hamarosan a lámpák fénye is világította az utunkat. Bár az idő jóval lehűlt, mint amikor bementünk falatozni, ezért kicsit fel kellett öltöznöm, mielőtt még túlságosan megviselne a hideg. Ha Chakna nem rendelkezne valami melegebbel felajánlom neki a köpenyem, vagy a pulóverem, amelyiket elfogadja. De mindezek mellett is olyan 10 perc múlva meg is érkezhetünk a főtérre. Egy padhoz vezettem, és megkértem, hogy üljön le, ha hagyja, a köpenyemet összehajtva lerakom alá, hogy arra üljön le. Bocsánatkérően ránézek.
- Egy pillanatot kérlek várj egy picit… mindjárt jövök ígérem, addig várj meg légyszi…
Ha bólint, hálás pillantások után végül elindulok, és gyors tempóba el is tűnök a közeli sikátorba, mely messze volt a lámpától, mely a lány padja mögött magaslott. Furcsa lehet a lány számára, amit csinálok és remélhetőleg nem rémítettem meg túlzottan. A sors fintora talán, de miközben várt a lány, észrevehette a fehér csillanásokat a lámpa fényében. Hó. Havazni kezdett. Talán rossz ómennek is vehette volna a lány, de nem kell sokáig várnia rám. Nagyjából 3-4 perc múlva jelentem meg mosolyogva, kezeimet zsebembe téve. Odaléptem a lány elé.
- Bocsáss meg kérlek, hogy ennyit kellett várnod. Egy utolsó kérésem van csak… egy pillanatra kérlek, hunyd be a szemed. – látszott a szemembe, hogy nincs semmi sunyi, álszent dolog a fejembe, most az egyszer hagytam, hogy az őszinte érzéseim (a boldogság és az izgatottság) teljesen kilátszódjanak – Ígérem, semmi rosszat nem tervezek. – teszem hozzá nevetve, ha hezitálna.
Végül, ha nagy nehezen lehunyta a szemeit, egy rövid ideig még néztem bájos arcát, majd elővettem kezeim. Ha nem leskelődött, nem vehette észre, ahogy a keze felé nyúlok, amit finoman megfogtam és tenyérrel felfelé fordítottam, s hamarosan meleg papírcsomagolást érezhet a kezének nyomódni. Hátraléptem és elengedtem a kezeit, jelezve, hogy kinyithatja a szemét. Egy csomagot tartott a kezében, mely látszólag, teljesen hétköznapi csomagolással volt lezárva.
- Tudom, hogy nincs karácsony, de szeretném így meghálálni a mai napot. Élveztem és nagyon jól szórakoztam. Már az eszemet sem tudom, mikor éreztem ilyen jól magam. – mosolygok rá hálásan – Ajándékot nem illik visszautasítani. Gyerünk, bontsd csak ki.
A doboz nem volt túl nagy, de nagyon kicsi sem, s ha kinyitotta a csomagolást és leemelte a doboz tetejét, két szépen kidolgozott rózsát (nagyjából ilyen) pillanthatott meg. Látszott rajtuk, hogy díszek, mégis valódinak tűntek, s mikor kiemelte a dobozból láthatta, hogy valójában ezek hajdíszek. Egy vörös és egy fehérrózsa hajdísz. Csak akkor szólalok meg, ha rám néz.
- Tudod nem éreztem tisztességesnek, hogy más holmiját próbáltam rád sózni hálám jeléül. Így… szeretném, ha elfogadnád ezeket.
Izgatott voltam. Hogyne lehettem volna izgatott. Érdekelt a reakciója. Nem is tudom miért… de úgy éreztem, jól esne, ha újra látnám mosolyogni a lányt. Így hát ott álltam a lánnyal szemben, és vártam mit felel, miközben egyre nagyobb szemekben kezdett hullni a hó.
avatar
Tsujimoto Eiki
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 227
Join date : 2016. Aug. 22.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6419/6500  (6419/6500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Chakna on Szer. Dec. 14, 2016 6:18 pm

Szerencsésnek gondoltam Eikit, hogy neki elvették a magányérzetét a tessék-lássék kontaktusok. Kicsit irigy is voltam, mert nekem ez nem volt elég hozzá. De hát, nem az ő hibája, hogy ilyen a beállítottsága, úgyhogy elhesegettem az irigységet. Nem éreztem őt "optimista hülyegyereknek", inkább olyannak, aki pozitív hozzáállása miatt képes boldognak lenni. 
Mikor feláll, lassan én is  felállok a helyemről. Szerencsénkre már nem volt akkora tömeg, úgyhogy kifelé könnyebben jutottunk. Úgy döntötem elkísérem, ha nem akar kimenni a városból, hiszen nem volt messze a szobám, nem ártott meg még egy kis séta. Mint kiderült jó döntés volt, hiszen a főtérre vezetett, ami már nagyon közel volt a szállásomhoz (Ezt persze a világért sem osztottam volna meg  vele) 
Én nem fáztam, úgyhogy nem fogadtam el sem a köpenyt sem a pulóvert, a padhoz érve viszont hálásan megköszöntem, és elfogadtam, hogy elajánlotta ráülni az előbb elutasított ruhadarabot, hogy arra üljek. Mikor otthagy hatalmába kerít a rossz érzés, hogy éppen az történik, amitől féltem... Hogy Eiki készül átlépni azt a bizonyos határt valamivel... 
 Ezeket a gondolatokat elűzte a szállingózni kezdő hó. Ez volt az első, hogy havat láttam Aincardban, és lenyűgözött.  Felálltam, és a pad mellet körbefordultam, szinte táncraperdültem.  Ekkor futott be Eiki, és visszatért a szorongás is vele együtt. Nem segített rajta, hogy arra kért, hunyjam be a szemem. Egy bólintással jeleztem csak, hogy semmi gond a várakozás miatt. Megfigyelve az arcát a nap során először tudtam teljesen tisztán, és biztosan leolvasni az arcáról az érzelmeit. Őszinteség, izgatottság, és boldogság látszott rajta. Ez rá vett, hogy egy aggódó sóhaj kíséretében becsukjam a szemem. Megdermedtem, ahogy a kezemhez ért, úgyhogy nem ellenkeztem, mikor felfordította, és belehelyezte a csomagot. Ekkor a kíváncsiságom eluralkodott rajtam, jótékonyan háttérbe szorítva a sokkot, amit az érintés okozott. " Lassan ideje lenne hozzászoknom " gondoltam, és mivel elengedte a kezemet, és úgy hallottam hátra is lépett, kinyitottam a szemem, és megpillantottam azapró, szép kis csomagot. Egy ideig értetlenül pislogtam, hol a csomagra, hol Eikire, aztán mikor Eiki magyarázatot fűzött a dologhoz az aggodalmam egészen elhanyagolhatóra csökkent. Megértő mosolyjal néztem fel rá, és kibontottam a csomagot. Gyönyörű hajdízsek voltak benne. A kedvenc virágom a rózsa, ami még inkább hozzá tett a szememben a szépségükhöz. Halkan kuncogni kezdtem, mikor más holmijának a rámsózásáról beszélt. Nem válaszoltam semmit, helyette ott rögtön a masni mellé tűztem az egyik rózsát, a copfomhoz pedig a másikat.  Közben hálásan mosolyogtam rá. Mikor kész voltam, csak egy köszönömöt mondtam, udvariasan elköszöntem, és elindultam a szobámba. Ezúttal nem a sokk volt túl nagy nekem, hanem a szituációval nem tudtam mit kezdeni, s féltem, hogy ha tovább maradok akkor elveszíthetem a minimális kontrollt az események fölött. Feltehetőleg ő értetlenül ácsorgott ott egy darabig, de nem volt túl nagy bűntudatom. Menet közben megnyitottam a barátfelkérés küldéséhez szükséges panelt, és elküldtem Eikinek egy felkérést. Amint elfogadta (ha elfogadta) együzenet is érkezett neki




Reméltem, hogy ezzel megnyugtatom, és végül ő is mosolyogva indul el, hogy nyugovóra térjen.


/Köszönöm a játékot ^^/

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
avatar
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 513
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 15
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
509/1500  (509/1500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Moonsoul on Szer. Feb. 01, 2017 6:55 am

Raygart

Már... el is telt volna fél év? Nem is meri elhinni. Fél év, s mintha csak pár hete érkezett volna a városba. Mintha csak pár hete lett volna, hogy a doktornő a fejébe húzta a sisakot és kiadta számára a parancsot.
Felemeli kezeit és elmélyülten nézegeti az ujjai között átszüremlő napfényt. A gondolatai úgy kavarognak, akár egy felkavart patak vize, ahol még nem ülepedett le az iszap. Úgy érzi magát, kudarcot vallott; hisz csupán annyit sikerült kiderítenie a kislányról, hogy egyike a frontharcosoknak, és hogy a 10. szinten lakik. Ő pedig hol tart? Még azóta sem lépett szintet, és anélkül a kapu nem engedi feljebb.
Fél év. Nem hitte volna, hogy már ennyi idő lefolyt azon a bizonyos folyón.
Leereszti kezeit és gyámoltalanul átöleli saját magát kétségbeesésében. A doktornő valószínűleg iszonyú dühös rá, amiért húzza az időt, amiért még nem hozott fel eredményeket. A játékmestereknek hiába küldött kérlelő üzeneteket; nem hallgatták meg a kérését.
Vagyis...
Mi van akkor, ha mégis? Végignéz különleges szemeivel az előtte elterülő, enyhén havas tájon. Talán mégis meghallgatták, és kiengedték a kislányt a játékból? Nem hallott erre utaló híreket, de nem is ismerhet mindent, főleg, amik a magasabb szinteken történnek. Mély levegőt vesz, és új célt tűz ki magának; annak érdekében kell elérnie a tizedik szintet, hogy legalább ezt megtudja.
Ehhez pedig, mese nincs, küldetéseket kell vállalnia, és... harcolnia.
Kezében csak egy egyszerű kis kard lapul, az, amit még fél éve egy Shukaku nevű kislánytól kölcsönzött. Vajon, mivel ennyi idő után sem adta vissza, azt gondolják, ellopta? Mennyi időbe kerül itt a fejlődés? A pánik ismét úrrá lesz a szívén, és reszkető kézzel emeli fel a kardot az előtte levő Kék Csiga felé. Amaz lustán, lassan, a világgal sem törődve halad össze-vissza az útján, kis nyálcsíkot hagyva maga után. Emmy beharapja a saját ajkát és próbál nyugalmat erőltetni magára. Eddig csak koboldokkal küzdött egy magasabb szinten, ahova segítséggel, egy másik játékos képességével kerülhetett fel. Az is milyen egy kaland volt... egy hihetetlen utazás. Sajnos azt a játékost sem találta meg utána, nem emlékezett a nevére, pedig meg szerette volna kérni, hogy segítsen neki a kislány felkutatásában...
Átkozza mai napig a rövid memóriáját emiatt, hogy nem figyelt eléggé, hogy túlságosan lekötötte a többi játékos, és nem jutott akkor eszébe ez a megoldás. Sajnos pedig, ahogy olvasta, a képességek nagy része egyedi... nem lesz még egy ugyanolyan.
Jobban ráfog a kard markolatára, és halkan duruzsol magában...
-Menni fog. Semmi baj. Menni fog... Menni fog... Nem fog menni....
avatar
Moonsoul
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2016. Jul. 10.

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
275/300  (275/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Raygart Arrow on Csüt. Feb. 02, 2017 12:59 am

Mint holmi ócska elhajított tárgy heverészek a fűben és az eget vagy is azt bámulom, ami az akar lenni. Csak néhány aprócska gondolat kavarog a fejemben, mit és hogyan legfőképp merre haladjak tovább. Arra mi történik a való világban nem is merek gondolni, hiszen itt most ez az én valóságom.
~ Talán élnem kellene az ajánlattal, vagy nem? Még is mi lenne a jó? Csatlakozni vagy magányosan járni az utat egyedül? Jó az, ha vannak barátok társak, de nem fog el veszni az? Az ami én vagyok, nem fogom így feladni a lényem egy részét? Továbbra is elmondhatom magamról, hogy szabad vagyok?~
Igen talán nem is olyan egyszerű kérdések és gondolatok ezek.
- Még is ez a hely olyan, mint oda, kint aki erős az életben marad. A gyenge pedig elbukik... ha csak....
Nos, igen ha csak valaki nem segít a gyengéken valóban megtörténik. Itt ezen a helyen vajon mi az ami erősé tesz valakit, nos ez nehéz kérdés még egy bölcs számára is.
- A fenébe miért ilyen nehéz ez?
Motyogom magam elé és felülök homlokomra tapasztva jobb tenyerem mintha fejfájás gyötörne. Csak ekkor mikor ülök, figyelek fel egy lányra. Most szerencsém van, ő nem támad és ölelget. Lábaim magam alá húzva figyelem, ahogy kardját szorosabban fogja és vár a pillanatra. A kék csigát szemelhette ki biztosan, aki lustán csúszik a hasán. A lányt közben alaposan végig mérem, hé, semmi perverzió! Csak simán kíváncsi vagyok ennyi az egész. Figyelem a rezdüléseit mi közben szemeim résnyire szűkülnek.
~ Akár csak akkor az otthonban....~
A helyzet furcsa mód emlékeket idézet fel bennem. Fel álltam hát és fel szerelkeztem. Tudom, nem vagyok erős és hős lovag. Nem vagyok nagy harcos sem, de van olyan dolgok, amik mellett nem tudok csak úgy elmenni. Talán ez az a dolog, ami engem azzá tesz, ami vagyok. Szabad emberi lényé, aki szabad akaratából dönt és cselekszik. Valamint a saját elvei szerint éli rövidke életét.
- Ebből a kalandból micsoda vers lesz, ha túlélem....
Motyogom magam elé és mély levegőt veszek, majd a lány mellé sétálok és megállva mellette csigát szemlélem.
- Nem hinném, hogy túl finom lehet, bár még sose kóstoltam kék csigát. Ha gondolod, leszek a pajzsod Hime.
Közben kék szemeimmel a lányra vagy is Himére pillantok. Várom, azt hogyan is határoz a hercegnő, akit mai napon pajzsom védelmez.

_________________
„Némelyek szerint szörnyűséges ember lehetek, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon.”
avatar
Raygart Arrow
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 53
Join date : 2017. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
179/500  (179/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Moonsoul on Szer. Feb. 08, 2017 3:26 pm

A csiga lustán ráemeli két szemét, alaposan megnézi magának, majd megy tovább. Emmy ellenben a pillantását látva kőszoborrá mered, mintha ezzel elérhetné, hogy láthatatlanná váljon. Buta, korholja magát utólag gondolatban, és csak a képzeletben tesz lépéseket a csiga felé, ami mégis mintha csak egyre távolodna tőle, feladva ezzel a harcot. A lassan hátát mutató ház gúnyosan integet neki: Úgyse érsz semmit. Lám, még ellenem sem tudsz kiállni!
Mennyivel könnyebb lenne csak ülni és könyvként írni az események láncolatát. Abban a könyvben a csiga valószínűleg egy mérgező, ádáz ellenség lenne, hatalmas szájjal és tűéles fogakkal, emberfeletti sebességgel, míg a hős lovag teátrális mozdulattal kirántja kardját és enyhe, érzéki mozdulattal maga mögé parancsolva reszkető kedvesét rákiált a behemótra.
S lám...
Egy árnyék borul fölé félig, eltakarva a sugarak egy részét. Ahogy felé néz, a digitális nap sugarai szinte glóriát rajzolnak az alak köré, míg Emmy lélegzete szinte eláll, hisz mintha iménti képzelgése válna valóra. Szinte várja, hogy azzal a gyengéd mozdulattal késztessék arra, hogy a férfi mögé álljon, míg ő megküzd a behemóttal, a kép csak annyiban hibádzik, hogy behemótról szó sincs. A csiga szép lassan, jól végezve dolgát, vonul elfele.
Emmy pedig csupán pislog. Szép lassan visszatér a képzelet álomvilágából az itteni valóságba, a kék szemek figyelő kereszttüzébe, és még a kardot is leereszti kissé, próbálva feldolgozni a történteket. Elsőre ugyanis nem érti, mikor is van szó. Hogy mi lehet finom. S ahogy esze lassan utoléri magát és felfogja a szavak értelmét, úgy szája mosolyra húzódik, még kicsit kuncog is talán szája elé emelt kézzel.
-Valóban. Ám nem is megenni szándékozom. Szükségem van a pontokra, amiket adna. -pillant a csiga irányába. A csiga két centit haladt az elmúlt három percben.
-Viszont... semmi bátorságom hozzá...
Süti le a szemeit félőn.
avatar
Moonsoul
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2016. Jul. 10.

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
275/300  (275/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Raygart Arrow on Csüt. Feb. 09, 2017 3:48 am

Lám még mosolyt tudsz csalni mások arcára. A lányt figyelve feltűnik a tekintette a szemei. Tehát albínó a lány, ami nem kis csodálattal tölt el. Nem takarja magát, nem menekül, a világ elöl, ha nem felvállalja.
Fel vonom szemöldököm, amikor a bátorságra terelődik a szó. Közben szemem sarkából figyelemmel kisérem a csigusz. Lassan halad mint aki kívül áll és egyben felette ezen világ törvényeinek.
Ahogy figyelem, ahogy lesüti a szemeit az meg mozdít bennem valamit. Egy apró dolgot, ami akaratlanul is cselekvésre késztett.
- Nem a karodban és kardodban keresd a bátorságot.
Normál esetben csak figyelném, mit csinál, de most ez nem megy. Kell valami mozgás egy kis veszély. Valami érezem a testem habár rab jelenleg, de a tudatom az enyém. Közben az említet versecske is lassan megszületett a szőke kobakban.

- Bátorságért csatázik lelke peremén.
 Remény és szükség hajtja harcba.
 Kezével remegve öleli a pengét.
 Pengében lappangana a bátorság?

 Piros íriszében bizonytalanság csillan.
 Apró keze keményen markolja kardját.
 Hercegnő talán nem is ismeri, nem érti.
 Az erő mi kell, neki ön magában rejtőzik.

 Mert mi a bátorság mit is jelent ez a dolog?
 Nem mást, mint megalítani magát a félelmet.
 Félelem nélkül nem létezne a bátorság sem.
 Megalítani egy másodpercre és felül kerekedni.
 
 Ezt jelenti hát az bátornak lenni.

Nahát, ez még engem is meg lepet most. Úgy látszik, a mai napkifejezetten szárnyalnak a gondolataim. A csigára nézek és teszek egy lépést felé, mély levegőt veszek. Kardom kivonva szorosan marokra fogom és el mosolyodom.
- Hát akkor táncoljunk csiga biga.
Neki iramodok minden további szó nélkül és pillanatok alatt meg teszem a pár lépést. Csiga mellé érve ugrok majd kardom a házába mélyesztve nyakába ugrok.
- Csiga rodeó!
Nos, néha elég bolond tudok lenni, de ez nem csak bolondság, hanem stratégia is. A bestia köpködne, vagy rútul össze akarna karmolászni így esélye sincs. Tényleg a csigák tudnak karmolászni ebben a világban? Lényegtelen, véleményem szerint inkább csak köpködne. Mikor már kevés az élet ereje, mert meg próbáltam konyha készre aprítani. Le esem a hátáról a csúszós bőre miatt, de talán még jókor pont.
- Hime váltás, csak egy másod....-puff kisebb csörömpöléssel a fűbe pottyantam kiterülve, mint egy befüvezet béka- perc.
Nyögöm a földön kiterülve.

_________________
„Némelyek szerint szörnyűséges ember lehetek, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon.”
avatar
Raygart Arrow
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 53
Join date : 2017. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
179/500  (179/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Moonsoul on Csüt. Márc. 02, 2017 9:27 pm

Na igen... olykor rettentő sokat kell várni az emberre, ha reakcióról van szó. Emmy sincs ezzel másképp, bár ebben közrejátszik a férfi hirtelen és váratlan megjelenése is. Férje halála óta kerülte a velük való kommunikációt, nem szándékosan, talán csak a tudat miatt, hogy Urát már elveszítette, és nem akarta átérezni azt a fájdalmat még egyszer, ezen kívül számára azelőtt nem létezett senki más... és ezen nem szeretett volna változtatni a jövőben is.
Akárha egyik könyvének jelenetébe csöppent volna hirtelen, a karjai elzsibbadnak, ahogy a szíve hevesen kezd dobogni már nem is a mellkasában, inkább a torkában. Pislogni sem mer szinte, ahogy figyeli a férfi mozdulatait, ahogy hallgatja a hangját, míg ő szoborrá dermedve mozdulni sem mer a félelemtől vagy a döbbenettől. Az érzés csak akkor feszíti meg már annyira, hogy végre kitudjon egyenesedni rendesen, mikor újdonsült társa felpattan a csigára és úgy kezdi el lejteni vele közös táncát.
Mindez olyan komikus, mégis, itt életszerűnek tűnik, hogy Emmy nem bírja megállni.
Eleinte csak elmosolyodik, egyik kezét a szája elé emeli. Végül kuncog, tüdeje ritmikusan húzódik össze, mintha az izmai nem akarnának engedelmeskedni az akaratának. Végül kitör belőle az igazi, önfeledt nevetés, mikor az ember már a hasát is fogja tőle.
Mindezt csupán az aggodalom hagyatta vele abba nagy nehezen, mikor a férfi nagyot csattanva a fűben kötött ki, igaz, még akkor is meg-megrándultak az izmai a jókedv hatására, míg nem túl kecsesen odaszaladt és előre hajolva, felülről nézett rá megmentőjére.
-Jól van, páncélos lovagom? -mosolygott le rá. Elméje mélyén a Star Wars egy jelenete ötlött fel, ahogy Amidala és Anakin játszott a virágos mezőn a hatalmas szörnyek között. Jobban belegondolva, ez az eset is valami hasonló módon fojt le az imént.
A csiga még egy darabig úgysem megy messzire.
avatar
Moonsoul
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2016. Jul. 10.

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
275/300  (275/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Raygart Arrow on Kedd Márc. 07, 2017 12:03 am

Még mázli, hogy nincs fájdalom érzet. Bár esetemben nem igazán számítana sok mindent. Emlékeimben híven él még a fájdalom, ami ide jutatott. Elvégre hiába telt el négy év. Az én szememben az csak egy pillanat volt. Hiába tudom, hogy az akkori sérülések már régen begyógyultak. Az elmém másként gondolja ezt a dolgot. Igaz itt nem fáj, de azt az érzést a lélek nem feledi.
Fekszem kiterülve az eget bámulva, amikor a mesterséges napot eltakarja valaki.
A közeli mosolygó arcra fokuszálok, és szintén elmosolyodom. Jól eset látni, hogy egy idegent meg tudtam nevettetni. Még ha a fő cél nem is a nevettetés volt.
- Most már jobban, hogy Hime sama mosolyog.
Tudom biztos nem így hívják, de akkor, ahogy a kardal ott ált. Olyan volt, mint egy hercegnő, egy félénk hercegnő.
- Maximum csak a bolond fejem vertembe egy kicsit.
Ha már nem hajol fölém a lány felülök, majd felállok nagyot nyugtozva. Némi sérülést azért be szedtem, de nem mentem át még sárgába szóval semmi vész.
- Már egy ideje figyeltelek, és nem tudtam megállni ne segítsek. Bocsánat, a közbelépésemért.
Egy darabig még állok, gondolkodom, hogy mit is mondhatnék, miközben a csigára pillantok. Majd be villan az isteni szikra nagy nehezen.
- Raygart Arrow, lovag.

_________________
„Némelyek szerint szörnyűséges ember lehetek, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon.”
avatar
Raygart Arrow
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 53
Join date : 2017. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
179/500  (179/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Moonsoul on Hétf. Ápr. 24, 2017 9:58 pm

Egy bók. Bár az esze reméli, hogy igazából nem az volt, a szíve úgy reagál, ahogy szinte bármelyik másik, érző és szerető szívű nőé tenné. Ha ez a valóság lenne, tisztán érezné, ahogy a vér felszökik az arcába és forróság önti el, a szemét pedig nem tudja a férfin tartani, hanem félénken odébb néz, a tájra és a fűre, míg arcán játszik az ártatlan mosoly, leplezve zavarát, persze mindhiába. Az érzés ugyan nem teljesen azonos, de a hatások megmaradtak, bár fehér bőrén a pír vörös rózsája kissé szokatlannak tűnhet. Emmy felegyenesedik, teret adva ezzel a lovagnak, sután nyújtja felé a kezét, de arra a jelek szerint semmi szükség nincs. Az idő rohan tovább szakadatlanul, lassan elfeledtetve vele a bók utáni érzést, arca pedig lassan visszanyeri eredeti színét, bár a zavar megmarad némiképp kezeinek tördelésében vagy szemeinek bátortalan mozgásában. Testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezve végül tekintete megtalálja újra a férfit, csodálkozón és kereken, a mosoly pedig immár szolíd, kedves, ahogy annak lennie kell. Fejét kissé félredönti, két hófehér tincs hullik alá a vállairól.
-Valóban? Semmi gond... -legyint könnyedén, kissé nevetve, halkan s lágyan. -Számomra ez volt az első fellépésem. Az a csiga elevenen felfalt volna, ha ön nem jön. -nagyítja fel szándékosan a történetet, nézve a távolodó fenevad után. Most már nem szándékozik feltétlenül levadászni, had élje nyugodtan digitális kis életét addig, amíg egy másik fejlődni vágyó, kezdő játékos meg nem teszi, amit tennie kell.
A csend kezdett kissé elnyúlni, ám annyira még nem, hogy gondolkodnia kelljen a folytatásról. Elméje épp befejezte saját magával a diskurzust, miszerint a csiga, ha le is győzetik, idővel újra materializálódik majd a síkságon, és valószínűleg igen bosszúsan kezdi meg újra hosszú útját a célja felé, hogy majd egy újabb játékos kardja vágja ketté... és újra, és újra, és újra...
Az androidok digitális bárányokkal álmodnak?
-Hmm? -kérdő pillantás, majd hamar rájön, miről is van szó. Zavartan először azt sem tudja, mit kezdjen a kezével, végül, már-már automatikus mozdulattal előre nyújtja, kézfogásra. -E... Moonsoul, kardforgató. Egy igen kezdő fajta. -teszi hozzá kuncogva. -Te... régóta játszol már?
Utólag jut eszébe, milyen bolond kérdést is tett fel valójában. Hisz rajta kívül itt mindenki ugyanakkor kezdett...


//Nagyon-nagyon köszönöm a végtelen türelmed, és bocsi Embarassed Most már itt vagyok újra. Ha nem is naponta, de igyekszem gyakran írni, amíg tehetem Smile //
avatar
Moonsoul
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2016. Jul. 10.

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
275/300  (275/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nagy Síkság

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

21 / 21 oldal Previous  1 ... 12 ... 19, 20, 21

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.