Nex T Gen

Go down

default Nex T Gen

Témanyitás by Nex on Szomb. Dec. 12, 2015 12:50 am

Parazita Owned
Hol is kezdhetném, hol máshol, mint a közepén. Előfordult már veletek, hogy valamit nagyon kerestetek, és sehogy sem találtatok, majd, mikor már nem kerestétek többé, mert már nem kellett, hirtelen a szemetek elé került. Igen, nos, velem is ez történt, végre megvan, végre megtaláltam a fésűm. Már kezdtem feladni, a cipőmet kötöttem, mikor, észre vettem a polcon heverő fésűt. Nem akartam kócosan iskolába menni, de nem lett volna más választásom, persze én tűntettem el, csak el is felejtettem, hogy ide raktam. Nem, mint kiderült nem én voltam, barna hajszál, ez nem az enyém. –Anya! - Kiabáltam fel korán reggel. –A saját fésűd használd!- Undorral szedtem ki haját a fésűmből, bár tisztában vagyok vele, hogy az anyámé és nem holmi beteg hajléktalané, mégis ráz a hideg tőle. Tisztában van vele, hogy nem szeretem, ha használják a dolgaimat. Na, itt az ideje, megfésülködni. A tükörbe nézvén egy fehér maszk néz vissza rám, majd, reflexből emelem a kezem, érzek valamit, de nem ebben a világban. Igen, ez csak egy álom, kezem elkapja Nobuo kezét, majd a másikkal, a maszkomat védem.
- Mégis mit csinálsz? – Elhúzza kezét, majd elfordul.
– Mondtam, hogy azt a maszkot, előttem ne vedd fel.-
– De hát nem is előtted voltam, aludtam és bejöttél a szobámba, mégis mit akartál tenni vele?-
- Meg kell szabadulnod tőle, ahhoz a maszkhoz, sok vér tapad-
-Én nyertem, engem illet senki mást, és senkinek nincs köze hozzá, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de neked sincs. -
– Az a maszk... egyre többet van rajtad, látom, ahogy csak gubbasztasz a szobádban, és naphosszat bámulod, mégis mit keresel, mit akarsz elérni? –
- Már mondtam… Én győzni jöttem...-
- Hogy győzhetnél, ha egy kést sem vagy képes megfogni a kezeidben. -
- Ezt mégis honnan tudod? – Meglepetten emelem fel fejem.
- Mégis mit gondolsz? Nem azért, mentettelek meg, hogy aztán tudomást se vegyek rólad. Nem tudom, a kinti világban, nálad hogy működtek a dolgok, hogy mi az oka annak, hogy nem osztod meg velünk a gondolataidat, de ettől mi még vigyázunk rád, mert ez a dolguk, felelősséggel tartozunk érted, hiszen tehetetlen vagy, és ezt te is tudod. –
- Baromság! – Üvöltök rá.
- Ez csak egy játék, nekem nincs szükségem senkire, és nincs szükségem papás mamásra, kint várnak a szüleim, nincs szükségem támogatásra, sosem kértem, hogy védj meg, sosem kértem, hogy dolgozhassak a boltodban, ne gondold, hogy tétlenül fogom nézni, ahogy mások harcolnak helyettem! Épp azon vagyok, hogy kikerüljek, ebből a helyzetből, egy olyan fegyvert keresek, melyet még nálad sem lehet kapni…. ma nem dolgozom…, és most kérlek, menj ki, hagyj magamra egy kicsit.- Nobuo egy szó nélkül ment ki, nem reagált, talán túl durva voltam… Reggel van, kicsit morcosan ébredtem, átkozott bocsánatkérés, ahh utálom ezt a szót, teljesen üres, jelentéktelen kis szavacska, melyet nem gondolok komolyan, mégis szükséges az együttéléshez. Bár egy ideje, nálam van a maszk, de még ne használtam, idáig a fegyverről próbáltam információt gyűjteni, de mindhiába, ideje kicsit pihenni. Úgy döntöttem, ma kiteszem a lábam a városból, oly hosszú ideje először, egyedül lépek ki a városból. Itt az idő, gyakorolni, a maszk használatát, idomítok néhány farkast. Bár a játékosoktól tartok, de talán, ha meg is támadnak, a farkasokkal letudom foglalni őket egy darabig, és nem megyek túl messze a kijárattól.

A farkasokkal foglalkoztam, de egyszerűen, nem tudtam, egy percre sem megfeledkezni, az emlékről, melyet a viadalban láttam, és a reménytől, hogy az egy fegyver volt, és nem képesség. Szeretetre vágytam, így leültem az egyik fa alá, simogatni az újdonsült barátom, de valamiért, mintha nyugtalan lenne, felpattant, és elkezdett morogni valamire, támadó pozícióba állt, én is megijedtem, felpattantam, és a zsebem felé nyúltam, mint aki kész a harcra, pedig valójában a menekülési utat kerestem a szememmel és az ellenség kilétét kerestem. Gyors volt, túl gyors, észre sem vettem, és már a kezemen volt az a valami, vajon mindennek vége, ez egy játékos műve, most megfognak ölni, talán butaság volt kijönni. A Farkas nekiugrott a kezemnek, majd pixelekké vált, ahogy hozzá ért a fekete valamihez, ami a balkezemen kúszott fel. Ijedten estem vissza a fához, és kiabálni kezdtem.
- Segítsen valaki, nem akarok meghalni! – De a feketeség, egyre jobban kúszott fel, s a kezemet egyre kevésbé éreztem, mintha valami, megemésztette volna, mintha többé nem lenne, vajon ez fog történni az egész testemmel, tényleg léteznek ilyen erős képességek, mégis hogy lehetne esélyem ilyen képességekkel szemben, ez a világ nem fair. Becsuktam a szeme és vártam, hogy teljesen eltűnjek ebből a világból. Éreztem, hogy nem halad feljebb, ez a furcsa érzés.  Félve nyitottam ki szemeimet, mintha semmi sem történt volna, a kezem teljesen rendben volt, de valahogy más érzésű volt, teljesen más.
- Megtaláltam, megtaláltam!- kiáltoztam, mely másnak teljesen értelmetlennek tűnhetett, de pontosan tudtam miről van szó, minden szükséges adatot, láttam róla, elkezdett, csöpörögni a könnyem, örömömben.
- Vagyis te találtál meg… Köszönöm!-
Mikor az ember, már feladná a keresést, rátalál arra, amit keresett.
Erősnek érzem magam, erősebbnek mint valaha, csak fussak össze azzal az átkozott Stingray-el, ígérem, nem csak megkarcolni fogom.
avatar
Nex
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Oct. 11.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
490/1500  (490/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.