In Sanity

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Chariton on Hétf. Aug. 22, 2016 8:19 am

Bevált a séta, sikeresen eltüntettem az álom legkisebb szikráját is a szememből. Wren alszik, vagy csak tetteti, nem tudom ellenőrizni. Amint felemelem a fejem a kukucskálótól, csörömpölést hallok. Nem erről a szintről jön, itt nincs is mit összetörni. Sőt, nincs is senki, aki képes kéne hogy legyen bármit is összetörni. Az a baj, hogy a többi szinten se...
Elindulok a hang irányába, amilyen gyorsan csak tudok.
Közben újra "készenlétbe" helyezem a Kábító Kristályt - pedig úgy reménykedem, hogy már az előhúzására se lesz szükség - az egyik öklömbe rejtve. Mire kész vagyok a művelettél, már oda is érek. A raktár ajtaja nyitva, körülötte szétszórt Kristályok. Ki lehetett az? Reflexből beugrik a "drog"függő fiú. Nem juthatott ki a szobájából, végig ott voltam az emeleten. Akkor egy betörő? Sajnos nincs észlelésem, nem biztos, hogy hallottam volna ha bárki is belopakodik. Egy ilyen jól felszerelt kristályraktár szimpatikus célpont lehet bármelyik tolvajnak. De honnan tudna a helyről? Vagy a hang amit az ablaknak tulajdonítottam korábban, az ő volt? Át kellett volna néznem az épületet, de már késő. Amit most tehetek, azt meg is teszem: óvatosan, a földön lévő kristályokat kerülgetve (nem tudom adnak e ki hangot ha rájuk lépek és összetöröm őket, de nem is szeretném most megkockáztatni) odalopózom az ajtóhoz, s benézek  raktárba. Ha találok ott valakit, s az nem viselkedik ellenségesen akkor számonkérem, ha rám támadna akkor hezitálás nélkül, s a legjobb képességem szerint vágom hozzá a Kábító Kristályt.

És ha még sincs senki a raktárban? Nem esek bele megint abba a hibába amibe az előbb: körbejárom az egész épületet, s megnézem nem e rejtőzött el valahol.

Chariton
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 161
Join date : 2016. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
240/500  (240/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Aug. 22, 2016 6:03 pm

Lényegében örültem, hogy ő maga tessékelt ki. Úgy éreztem megmenekültem, bár vitatkozni akartam vele, hogy nincs igaza… De miért is tegyem? Nincs jól, beteg. Én pedig sajnáltam. Nagyon sajnáltam, főleg amikor visszapillantva láttam, hogy a szemeit törölgetve próbál valamit megtalálni. Azt hiszem sírt, tehetetlen, dühös, félelmetes… Én mégis sajnálom, bárcsak meggyógyítanám valahogy, de ehhez kevés vagyok. Naív és buta, nem értek az emberekhez, hiába foglalkoztatnak… Minél többet foglalkozok velük, a pszichológiával, az emberi természettel, a társadalmi és kulturális dolgokkal… Egyre csak leszakadnom tőlük, távolodok, pedig azt hittem, majd ez fog közelebb hozni, segíteni hogy megértsem… De nem. Értem, valahol igen… és talán pont ez a baj. Ez egy két élű fegyver és csupán az marad talpon benne, aki beteg fejben, lélekben, aki szeret kísérletezgetni, aki nem vállal felelősséget, aki nem fél és nem érez sajnálatot… Alkalmatlan volnék ilyen helyre. Több okból is, de ameddig ez tudatosul bennem zajt hallok, majd először megörülök Marthanak és az őröknek, még közeledek is feléjük, mire… látom hogy valami nem stimmel. Végül mikor körbenéztem tűnt fel tudatosan is, hogy valami nem stimmel. Nem értettem a dolgokat. Az izmaim megfeszültek és menekülni akartam az őrök elől, de miért kéne meneküljek? Körbenéztem… „hátha kiszökött” valaki, és nem is rólam van szó, de úgy tűnik igen…
- Várjanak! Mi a probléma? – Kérdezek rá, és meg akartam indulni feléjük, nyugodtan, mint aki nem csinált semmi rosszat, mégis földbe gyökerezett a lábam, és a két kezeimet lassan feltéve, megadva magam, és várva hogy, fény derül a félreértésre. Valamint tényleg, vártam hogy, közelebb jöjjenek és sikerüljön tisztázni mindent, ha mégsem… akkor is van kibúvóm. Akkor is el tudok menekülni… de nem akarok… Még nem. Nem csináltam semmi rosszat!

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 473
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1728/1900  (1728/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Silica on Kedd. Aug. 23, 2016 7:26 am

Kiwi

Az őrök bár megszaporázzák a lépteiket, de egyáltalán nem agresszívak veled. melléd lépnek, közrefognak, de ha nem mutatsz ellenállást, akkor mindössze a vállaidra teszik a kezüket, így jelezve, hogy nem szeretnék, ha megpróbálnál megszökni. Martha is eléd lép a félhomályból, majd ugyanazt a dokumentumot veszi elő, amit neked mutatott, és elvileg a te adataidat tartalmazza.
-Rendben, megvan. Ő itt Kiwi, az igazi nevét még nem sikerült kiderítenünk. Valószínűleg bántalmazott gyermek, erős eszképizmussal. Tévképzetei vannak, azt hiszi, hogy valamiféle játékba van bezárva. Nem lesz vele baj, nem erőszakos, de nehéz lesz visszatéríteni a valóságba. Vigyétek!
Ezzel elfordul, elindul az egyik irányba, az őrök pedig egyelőre finoman noszogatni kezdenek a másikba. Ha képességgel próbálkozol, akkor nem működik. Ha a menüdet hívnád elő, az sem működik. Ha nagyon viháncolsz, akkor a szótlan őrök erősebben megmarkolnak, ami fájdalmat okoz. Minden olyan, mintha a kinti valóságban lennél.  

Chariton

Szerencséd van (?), nem kell körbejárni az egész épületet, ugyanis tényleg van a raktárban valaki. Az egyik nagyobb dobozra támaszkodik, így csak a felsőtestét és a fejét látod. Egyik karját a doboz mögé rejti, másikkal a szeme fölé tartja a kezét, hiszen te a világosból léptél a sötétbe, és feléd sandít. Nem szól egy szót sem, míg fel nem ismered, és nem lát az arcodon valami reakciót. Viszonylag magas srác, látszik rajta, hogy régen sportolt, mára már azonban megkopott a tartása. Csapzott barna haja a szemébe lóg, ő pedig undorral vegyes félelemmel pislant rád. A te vonásaidat örökölte, sőt, mintha a tükörképed nézne rád, csak éppen pár évvel később, meggyötörve.
-Azt hiszed valaha is kijutsz innen? A többség már most idevaló lenne. Bele fogsz őrülni Aincradba. Mindenki beleőrül Aincradba. A kérdés az, hogy mikor. Engedj az őrületnek! Ne harcolj ellene! A harc fájdalmas, nehéz, az őrület viszont békés. Maradj itt velünk!

Silica
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 796
Join date : 2014. Apr. 20.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Kiwi on Vas. Aug. 28, 2016 6:46 pm

Értetlenül nézek az események elé, kellett jó pár perc mire kapcsolni tudtam, de nem álltam ellen, az viszont nem tetszős volt a számomra, hogy a vállamra tették az őrök a kezüket. Végül ahogy, felolvassa a dokumentumot, vagyis elmond pár dolgot, úgy döntöttem beszállok és segítek neki.
- A nevem Klavdiya Daryna Arsenova. – Jegyzem meg, már ha tényleg érdekli őket, és így, hivatalos formában, az apámtól öröklött névvel kiegészítve. Csak pislogok a történteken, az aktán, valamint az eseményeken is, lehet tényleg csak el kellett volna szaladnom. Rolling Eyes De, már késő, maradt az, hogy együttműködök, és így próbálom felgörgetni a küldetést, valamint ezt a változást. Velük tartottam, még csak lökdösniük sem kellett.
- Nyugodtan leveheti rólam a kezét, nem akarok elszaladni… - Rázom a fejem értetlenkedve. Viszont, ameddig végigmondta Martha a mondatát, addigra sikerült is felépítenem az elgondolásomat.
- Várjon kérem. – Szólok a nőnek, amikor látom, hogy indulni szeretne.
- Szerintem végezzünk valami drogtesztet, és nézzék meg a vérem alkohol szintjét, valamint… az ilyen, dönéshozatalok előtt, azért csak szoktak, valamiféle teszteket elvégezni? – Próbálok a legnyitottabban állni a dolgokhoz, nem pánikolok, nem… hisztizek, másképp próbálom megoldani a dolgokat.
- Figyeljen kérem… biztos mondhattam szokatlan, furcsa dolgokat… de, amit mond az nem igaz… Nem gondolok, efféle badarságokat, nem is tudom honnan vette?! – Pillantok rá, kicsit értetlenkedve, meghűlve… Majd gondolom ezek után sem fog nekem hinni, együttműködően haladok, ahova vinni akarnak. Kíváncsi vagyok, vajon csak egy Cellát kapok-e, esetleg megkötöznek, vagy bármi hasonló… Érdekes szituba kerültem, de úgy vélem a bajt, aminek részese lettem, egyenlőre így tudom csitítani. Nem csináltam mást, a küldetés elvárt tőlem valamit, gondolom azt akarta, hogy elmeneküljek, vagy legalábbis megpróbáljak… de, van egy rossz tulajdonságom. Szeretek szembe menni a dolgokkal, így most megpróbálom én játszani a játékot, és nem hagyni, hogy a játék játsszon engem. Közben figyelem merre visznek, mi miként változott meg, valamint igyekszem minden részletre emlékezni, valamint... Biztos vagyok a következőben, az efféle játékok már csak ilyenek, valamint az egyik kedvencemre emlékeztet, szóval... legbelül még talán örülök is neki, legalábbis még...

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 473
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1728/1900  (1728/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Chariton on Hétf. Aug. 29, 2016 1:30 am

A raktárban volt. Amint beléptem észrevettem, hiába szokta még a szemem a fényviszonyokat, elég nagy volt ahhoz, hogy lássam van ott valaki. Amint megszokom a kicsivel sötétebb helyet, jobban is megnézem. Alulról indulok, egy doboz mögött áll. Egyik karját mögé is rejti. Csak reménykedek, hogy nem kristály, vagy bármiféle támadóeszköz rejlik nála. Ha mégis az lenne, akkor pedig abban, hogy nekem jobbak a reflexeim. A másik kezével a szemeit takarja, nagy valószínűséggel ő is a fényviszonyok miatt. Ahogy végignéztem rajta az arca, a vonásai, mind ismerősek voltak. A haja, szinte ugyanolyan volt, mint az enyém, csak kicsit csapzottabb. A testalkata is rám hajaz. Nem lehet véletlen, nem lehet, hogy csak hasonlít rám. Ez én vagyok. Nehéz elfogadni és nem tudom, hogy hogyan, de tudom, hogy ez én vagyok, csak idősebbként, vagy sokkal rosszabb körülményekből előkerülve, mint amiben mostanában élek. Észrevehető az arcomon a megdöbbenés. Eszembe jut, hogy esetleg csak képzelem, de akkor ki törte volna össze a rengeteg kristályt? Nem képzelődöm. Gondolom csak a reakciómra várt, hisz miután kiült az arcomra a fent említett érzelem, azonnal mondandójába kezdett. Ez azonban már nem volt annyira hatásos amennyire a megjelenése. Én ilyet nem mondanék. Nem változhat meg ennyire a véleményem, s nem is így mondanám el. A felszólítást leszámítva, szinte magától buknak ki a szavak a számból.
- Először is mutasd mi van a kezedben, nem szeretnék meglepetést. Másodszor, elszökni? Innen? Aincardból? Remélem, hogy nem. Miért akarnék egyáltalán elmenni? Ne harcoljak? Ugye ezt te se gondolod komolyan? Eddig is harcoltam, ezután is fogok, ha lesz miért. Nem az őrület ellen, az szerencsére nem környékezett még meg.
Ezeket fájt hallani magamtól. Ennyi közhelyes és elcsépelt dolgot rég mondtam egyszerre. Nem véletlenül szoktam odafigyelni arra, mit mondok. Most jön a nehezebbik része. Mit kezdjek vele? Óriási kárt okozhatott, s ha elszökik, akkor rajtam fogják számonkérni. Nem emlékszem, hogy fent lenne üres szoba, valahogy ide kell bezárnom. De hogyan? Kábító kristály, aztán eltorlaszolom az ajtót kívülről. Ezt fogom tenni. Igen, sajnos csak fogom. Meg kell tudnom ki ő, és hogy került ide, vagy egyáltalán mit akar, azon túl, hogy rábeszél az őrületre. Ezek szerint intézem hozzá a további kérdéseimet is.
- Ki vagy te? Nehogy azt mondd, hogy én. Én nem mondanám ezt, s nem gondolkodnék így. Nem fogsz ezzel átverni. Miért jöttél ide, mit akarsz?
Az is felötlik bennem, hogy az egyik szobából szökhetett, de az "ápolónő" megmutatta az összes itt élőt az elején, felismerném. Sőt, valahogy ki is kellett volna jutnia a zárt szobából, amire semmi nyomot nem hallottam vagy láttam.

Chariton
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 161
Join date : 2016. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
240/500  (240/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Sinon on Kedd. Aug. 30, 2016 2:25 am

Kiwi:
A nő visszafordul kérésedre, és tisztes távolságból hallgatja végig amit mondani akarsz neki, majd amikor úgy tűnt, hogy nincs több mondanivalód megigazítja a szemüvegét és ő is belekezd a sajátjába:
- Nos, azt hiszem a sok évnyi itt töltött idő eredménye lehet, hogy ennyire engedelmes. - egy pillanatig mintha jegyzetelne, azt, hogy mit ír azt persze te nem láthatod - A már megszokott procedúrát sikerült nagyon szépen begyakorolnia, de úgy látom még mindig erős kalandvágya van.. Talán a bezártság és a magány a felelős az állandó szökési kísérletekért. Vigyék George szobájába. A fiú az utóbbi kezelésekre nagyon jól reagált, és véleményem szerint ideje következő szintre lépni. A társaság mindkettejüknek jót fog tenni. - a nő ezzel utasítja is a melletted álló két hegyomlást, akik ha hagyod magad akkor békésen, ha kell akkor pedig erőszakkal kísérnek be téged az új hálótársadhoz George-hoz...
Miután betessékeltek a szobába és az ajtót rád zárták még hallhatod Martha utasítását az őrök felé.
- Két óránként ellenőrizzék, hogy hogyan reagálnak egymásra. - majd kopogó cipő hangja jelzi a nő távozását
- Szegény lány..
- Jah, pont George mellé, aki még a kábító kristályok mellett is labilis.. - majd a két őr távozását is hallhatod, ha elég jól fülelsz. A cipő kopogása elég jól behallatszik a cellátokba.

Chariton:
A fiú kérésedre nem mutatja a kezét, továbbra is néz téged, mit sem törődve azzal amit mondasz, mintha meg sem hallana téged. A szemei szinte a lelkedig hatolnak. Félelmetes, hatalmas szemek, mintha pislogni sem pislogna. Ha megmozdulsz, a tekintete egy pillanatra a mozgás irányába terelődik, majd ismét vissza az arcodra, a szemeidreMaoFarkasszemet néz veled.
- Nem kell félned tőle. Könnyebb, és fájdalommentesebb mint az élet amit most élsz. Ha elengeded magad akkor nem kell többé félned a haláltól. Meglásd sokkal békésebb lesz minden. Maradj. Itt legalább napi háromszor van étkezés.. Szeretni fogod. Máris szereted.kiszökött - a fiú az egyik lábáról a másikra helyezi a súlyt, és picit félredönti a fejét. és
- Emlékezz csak vissza mire gondoltál amikor megláttad a többieket. "Milyen jó nekik" "Milyen békések" "Milyen jó lenne megismerniillúzió" Hát ismerd meg. Engedd el magadkristályt - Közben kristály törés szerű hangot hallhatsz.. használ

_________________
Színem: #79BAEC (Denim Blue)
In Sanity
Legendák Taft csatornáiból
Frud a Kobold

Sinon
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 271
Join date : 2014. Aug. 30.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Chariton on Szomb. Szept. 03, 2016 1:19 pm

Nem figyel amit mondok. Vagy ha érdekli is, reagálni elfelejtett rá. A tekintetét azonban azóta sem vette le rólam. Érezhetően nem is fogja, én pedig állom a farkasszemet vele. Érdekes. Nem akarom hallucinációnak nevezni, hisz nagyon is valósan tört itt össze mindent. De akkor hogy hasonlíthat ennyire rám? Lehet egy képesség. De akkor ki ez az ember, és mi célja van ezzel? Nem érzem úgy, hogy választ kapnék ezekre a kérdésekre, hiába is tenném fel őket, nem koptatom hát a szám. Ő unja meg hamarabb a farkasszemet, megszólal. Megint ugyanarra próbál rávenni: őrüljek meg, maradjak itt. Mire lenne ez jó neki? Lehet nem kellene választ keresnem erre kérdésre. Ő pont az a figura, akiről lerí, hogy beteg. Ennek fényében hiába is gondolkodom, nem fogom megérteni a logikáját és az indokait. Ennek nincs értelme. Azonban támadt egy másik ötletem. Ahelyett, hogy bezárnám, inkább megpróbálom tudatni vele a helyzetet amibe került. Hátha megérte és elfogadja. Akkor is, ha kevés rá az esély, megér egy próbát. Reménykedem, hogy ezentúl reagál is a mondandómra.
- Teljesen jó nekem a mostani életemmel. Viszont te kárt okoztál ennek az intézetnek, nagyot. Meg kell várnod ameddig egy felettesem visszajön, és konzultálunk a további lépésekről. Remélem megérted ezt, s önszántadból itt maradsz, minden további nélkül.
A három dologból csak egy talált. Hogy milyen jó lenne megismerni őket. Egyértelmű, hogy ez se elég indok ahhoz, hogy itt maradjak. Ekkor fura hangot hallok. A kezét még mindig nem látom, hisz nem mutatta meg. Ő használt volna valamit? Nem ismerem az összes kristályt. Lehet valamelyiket össze is kell törni a használat előtt? Biztosra megyek. Lehet hozzám akar vágni valamit. Kitérek egy lépést balra, amilyen gyorsan csak tudok, közben pedig tartom vele a szemkontaktust. Ha oktalan az ellépésem, lehet őrültnek néz miatta, de mondanom se kell, kettőnk közül ki itt az, akinek problémái vannak...

Chariton
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 161
Join date : 2016. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
240/500  (240/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Kiwi on Vas. Szept. 04, 2016 8:35 pm

Érdeklődve figyeltem a nő szavaira, kicsit össze is vontam a szemöldököm, de ez volt a legnemtetszősebb megmozdulásom. Különösebben nem reagáltam a szavakra semmit, ecsetelhettem volna dolgokat, de inkább belementem a játékba, főleg mivel úgy gondolom, hogy a játék arra várt, hogy majd ellenkezek. Nem tettem, sőt. Az eredmény az lett, hogy még inkább össze akart zavarni… Bár eleinte úgy véltem, hogy nem olyan küldetésről van szó, de az események azt támasztják alá. Nem játékosoknak, vagyis játékosokkal dolgozok… Az események, a mostani megjelenése, a szokatlan körülmények… Mind olyan izé… Ha normális volnék, tényleg szöknöm kéne inkább, és fogalmam sincs mi tart itt… Az igazat megvallva annyira nem érdekes, mint hittem… Annyiról szól csupán, hogy próbál ellenem tenni, a gondolataimra rácáfolni, viszont… egy idő után ez is baromi uncsi és kiszámítható. Voltaképp nincs értelme sem a játéknak, sem az ittlétemnek… De, azért kíváncsiságból hagytam magam, engedtem, sőt magam fáradtam a legőrültebb szobájába. Valamint, urrá lett rajtam, egy borzongató félelem, emelkedett az adrenalinom, és mivel George. Bár az ikrek, vagy Mao urfi jobban érdekelt volna, mint egy mániákus felszabadító… Bár, lehet lesz vele egy érdekes beszélgetésem… Vagy mégsem… Nem tudom mit kéne mondjak. Majd, amikor betuszkolnak és ha éber… akkor köszönök neki.
- Szia. – Majd ha találok helyet, leülök vele szembe. Még hallom az őrök és a banya szövegelését, a kristályok meghallásánál, csak egy szemforgatást és fejingatást engedtem meg magamnak.
- A nevem Kiwi, és bezártak hozzád egy kis időre, azt remélik jó társaság leszünk majd egymásnak. – Kicsit zavartan, de mosolyra igyekszem húzni a számat.


_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 473
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1728/1900  (1728/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Silica on Kedd. Szept. 06, 2016 7:16 am

Chariton

Továbbra is csak bámul, meg sem lepődik a lépéseden, nem is igazán érdekli, mindössze követni próbál a tekintetével. Talán az zavarhatja egy kicsit, hogy úgy hiszi, hogy itt hagyod, de egyetlen lépést sem tesz az irányodba.
-A mostani életed?
Teszi fel a kérdést halkan, majd megcsóválja a fejét.
-Milyen életed van? Mit jelent élni? Mit csináltál tegnap délelőtt tizenegykor? Honnan fogják tudni, hogy nem te törted össze a dolgokat, amikor ugyanúgy nézünk ki?
Az eddig hátul lévő kezét előre húzza, és a markában lévő gyűrött fényképeket eléd dobja. Ha megnézed valamelyiket, láthatod, hogy a rombolás pillanatai lettek rögzítve.
-Valld be, ha nem állnék itt előtted, te is azt hinnéd, hogy te voltál. Vagy az is lehet, hogy tényleg te voltál? Létezem, vagy csak a képzeleted játéka vagyok? Egy kifogás, hogy miért törted össze a raktárat, ami megvédett az itteniektől. Ami megvédett mindenkit. Ki fogja most őket megvédeni?
Most sem mozdul, és továbbra is csak a fejét csóválja, ám hangjában és arcán ezúttal szomorúság tükröződik.

Kiwi

A fiú rád emeli a tekintetét, és szemében könnyek gyűlnek. Elcsukló hangon szólal meg.
-A neved Klavdiya Daryna Arsenova. Miért hazudsz nekem? Miért hazudsz Marthanak? Ő tudja, ha hazudsz. Észreveszi a füllentéseket. Te észreveszed a füllentéseket? Észreveszed, amikor magadnak hazudsz? Tudod, hogy mi a valódi neved?
Újra leszegi a fejét, és a lábait kezdi bámulni, amik apró, alig látható rángásokkal válaszolnak.
-Megmondanád nekem, ha én sem lennék igazi? Ha én is csak a képzelt világod része lennék? Mennyire különbözöl tőlem, ha te sem tudsz kijutni? Mit jelent játékosnak lenni Aincrad világában?

Silica
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 796
Join date : 2014. Apr. 20.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Kiwi on Kedd. Szept. 06, 2016 8:51 pm

Nem mutatkoztam be neki csak köszöntem, valamint elég távol voltunk ettől a szobától, mégis… gondolom hallhatta, mivel annyira tud visszhangozni ez a folyosó. Csupán egy biztató mosolyt ejtettem meg a fiú felé. Nem ellenkeztem vele, nem ragaszkodtam ahhoz hogy, elfogadja, hogy ez a nevem, passzív voltam amennyire csak lehettem. Végül, ahogy befejezte csupán csendesen kicsit magamba merülve, de figyelemmel tartva próbáltam összeszedni amit érzek. Leginkább szánalmat, talán egy kis együttérzést… vagyis nem azt, fogalmam sincs mit is. Sajnáltam őt, bárkit sajnáltam volna akit így látok, még egy gyilkost is mint ő… Fogalmam sem volt mit mondjak erre, csupán baromságok jutottak az eszembe, amivel vélhetőleg csak felidegesíteném, de van egy olyan érzésem, hogy bármit mondok, vagy teszek… vagy épp nem mondok és nem teszek, hasonló lesz a kimenetel, és ettől rettegek. De passzív sem maradhatok a végtelenségig, ráadásul önként kezdett bele a beszélgetésbe. Igényt tart rá, a kérdés csupán az, mit szeretne ezzel elérni magában…
- Nem érdekes hogy, valódiak vagyunk-e vagy sem… Érzel? Mármint fájdalmat, örömöt, gyűlöletet, ürességet… vagy bármit? – Itt, megvártam a választ.
- Ha, érzel akár csak egy kis bizonytalanságot, vagy félelmet a nem létezéstől… vagy hogy, is fogalmazzam meg, de a lényeg, hogy számomra akkor élő vagy. – Jelentem ki. Az utóbbi kérdésére nem válaszoltam, előbb ennyiben hagytam, és csupán ezekkel törődtem, ezek fontosabbak, mint az utóbbi, akár számára is, hisz leginkább róla szól. Viszont, volt egy kérdésre… amire a válasz, szinte a nyelvem hegyén volt, mégsem… mégsem mertem kimondani. Most, leginkább azt figyelem, mikor kap valamire dührohamot. Talán a kevés válaszra, a nem megfelelő válaszra?... Nem tudom, nem tudhatom előre. De, úgy ülök, hogy fel tudjak pattanni ha bármi baj történne….

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 473
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1728/1900  (1728/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Chariton on Hétf. Szept. 12, 2016 1:53 am

Felesleges volt az ellépés, nem történt semmi. Nem vágott hozzám kristályt, fegyvert, de még csak a kezét se emelte fel. Persze azért a szemével figyel és követ, ahogy eddig is tette. Közben pedig feltett egy érdekes kérdést. Mit jelent élni? Válaszolni akarok, de nem tudok hirtelen mit mondani. Olyan dolgok ezek, amin soha nem gondolkoztam el igazából, hisz olyan egyértelmű...legalábbis ameddig meg nem kell fogalmazni. Mikor már idejut az ember, úgy látszik gondolkodnia kell rajt. Legalábbis jelen pillanatban gondolkodnom kell a dolgon, hogy válaszolni tudjak.
Mit jelent tehát élni? Szabad akarat? Öntudat? Szabadság? Ezek már csak az itt jelen lévőktől is megbuknak, és akkor még ne is gondolkodtam messzire. Igen, szerintem az itt lévők is élnek. Akkor talán az, hogy érzéseim vannak? Bármennyire is próbálkozom belátható időn belül kitalálni valami cáfolatot, nem sikerül találnom, így elfogadom ezt. .
- Azt, hogy érzek, s érzéseim vannak. Olyan amilyet szeretnék. Persze, van még amit elszeretnék érni, de azoknak is eljön az ideje. - miért válaszolok neki egyáltalán ilyen őszinteséggel? Miért válaszolok neki egyáltalán bárhogyan, bármelyik kérdésére? Talán csak azért, hogy teljen az idő, vagy lehet az is közrejátszik, hogy érdekel mi lesz a válasza az én mondandómra. Mindenesetre ha az csak elsőt veszem csak figyelembe, már akkor is megéri a dolog. Ha pedig balhézni kezd, még mindig van egy kábítókristályom... Remélem tehát, hogy nemsokára megérkezik Martha, s véget vet ennek. Aztán amit ezután mutat és mond, kicsit keresztbe húzza ezt. Hisz tagadhatatlan, hogy nagyon hasonlít rám a fiú. De ez mégsem lehet probléma, nem? Hisz tudom bizonyítani, hogy én kivagyok. Például...a mappa! Amit még az elején adott. Honnan tudhatna róla ez a fiú? Azok alapján amit mond, képes lenne hazudni, ám így nem fogja tudni miről kell hazudnia. Nem mondhatja, hogy elloptam tőle, ha nem is tudja, hogy létezik. És biztos van sok más dolog, amiről én tudok, ő pedig nem. Például a betegek nevei, stb. Ráadásul ők is tisztában vannak vele: nincs értelme bajt hoznom ezzel magamra. Ez kicsit megnyugtat, s már válaszolni is tudok.
- Nem én voltam, amire bizonyítékaim is vannak. Te pedig létezel. Ezzel nem úszod meg azt, hogy felelősségre vonjanak azért amit csináltál. Az ittenieket pedig nincs mitől megvédeni, maximum tőled.

Chariton
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 161
Join date : 2016. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
240/500  (240/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Sinon on Kedd. Szept. 20, 2016 2:40 pm

Kiwi:
- Meg tudod mondani, hogy miért vagy itt? Tudod, hogy miféle bűnt követtél el amiért az lesz a sorsod, hogy a hátralévő életed ebben a cellában töltöd le? - arcát ügyetlenül az arcába törli - Egy idő után érdekelni fog. Hamar rá fogsz jönni, hogy az életed egy illúzió, de a szenvedés valódi. 996..992...988... - a fiú közben téged figyel, és hallgatja a válaszod, majd amikor kijelented, hogy számodra ő élő, halvány mosoly jelenik meg az arcán egy pillanatra. Azonban arca ismét kifejezéstelenné válik amint kinyílik a kajabecsúsztatós retesz, amin lassan be is nyomják a két tálca "kaját". Főtt krumpli, valami hússzerű dolog, és egy tál leves benne azonban alig akad zöldség, hús az nuku, tésztáról pedig úgy tűnik álmodni sem lehet..
- 984... 980...976 Martha azt mondta, ha ideges vagyok kezdjek el négyesével visszafelé számolni és akkor elmúlik. Ha lefoglalom az agyam minden sokkal békésebb lesz. A te agyad mi foglalja le? Arra a sok bűnre és gaztettre gondolsz amit rád bizonyítottak? - Kíváncsi szemeit pedig rád szegezi, szinte alig pislog, és türelmetlennek tűnik..

Chariton:
Őrült mosoly jelenik meg az arcán.
- Szóval az élet nem több csupán az érzések megélése? Segíteni akarok neked. Segítek neked megélni az érzéseid. Minél nagyobb az érzelem annál jobban érzed, hogy élsz ugye? - egy pillanatra elcsendesedett, és látszólag gondolkodni kezdett, neked pedig ez az idő akár kapóra is jöhet, hogy elolvasd a frissen kapott leveled, Martha-tól. Vagy akár mást is csinálhatsz, ha úgy tetszik abban a fél percben amíg a fiú csak fél szemmel figyel rád.


Martha írta:
Hamarosan visszatérünk az embereimmel, addig is legyen szíves összeszedni a betegektől az evőeszközöket, tálcákat.


- Csak ujjal mutogatsz. Mindig csak másra mutogatsz. Miért könnyebb másra fogni mint beismerni, hogy te magad tetted? Hiszen te is láttad. Vagy talán valaki más van az emlékezetedben, és nem te magad? Csak áltatod magad. De ezúttal nem fogod megúszni. - ekkor a férfi aki pontos másod, váratlanul lelök a polcról egy még ép dobozt, amely tartalma csörömpölve ér földet. A padló jéggé változik, mindent füst borít, és denevérek szállnak ki a semmiből.
- Segítek neked, hogy megvalósítsd önmagad! - kiált valahonnan távolabbról.. elmenekül!

_________________
Színem: #79BAEC (Denim Blue)
In Sanity
Legendák Taft csatornáiból
Frud a Kobold

Sinon
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 271
Join date : 2014. Aug. 30.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Kiwi on Kedd. Szept. 20, 2016 11:02 pm

Igyekeztem passzív maradni, értelmezni a gondolatait, és azok honnan jöttét. Nem volt nehéz, bár nagyon megsajnáltam. Végül a bűnökről kezdett el beszélgetni. Nem mertem rákérdezni, és a magamét sem hozhattam fel, főleg hogy, nem volt, valamint sose lehet tudni, mi zaklatná fel, így inkább hallgattam és arra fókuszáltam hogy, megőrizem ebben a nyugodtabb állapotában. A számolása érdekes volt, valamint már az első pár darabnál feltűnt, hogy négyel számol visszafelé, nem… egyesével. Gondolkodtam van-e jelentősége, de inkább nem. Nem, térek ki ilyesmikre sem, főleg, hogy viszonylag hamar választ is kaptam rá. Majd úgy éreztem viszonylag jól haladok. Beszélgetésünket, étel becsúsztatása zavarta meg, mint, ahogy arca is akkor lett ismét letargikus, élettelen.
- Miattam is ideges vagy? – Kérdeztem rá, arra hogy voltaképp zavarom-e. Eredetileg miért-el akartam kérdezni, de félek annak még dühroham is lehetne a vége, hogy én úgysem értem meg, és hasonlók.
- Amúgy… ha… ideges vagyok én is elterelem a gondolataim, vagy… fantáziálgatok, vagy… olvasok, rajzolok. – Jelentettem ki, bár csak utólag kapcsoltam, hogy akár ezekkel is fegyvert adhattam a kezébe. Nyeltem is egyet, hisz… ők idebent, ilyet talán nem is csinálhatnak, és nem is kötné le őket… Az utolsó mondatát figyelmen kívül hagytam, hiába a kíváncsi pillantás, mivel nem valós így nem tud felzaklatni, még a gondolat is idegen… számomra. Bár egyre abszurdabb ez az egész… a küldetés, a dolgok… mégis, érdekesnek találom. És valamennyi félelmet is sikerült talán levetkőznöm, még ha maga a küldi, össze vissza rángat engem, eddig értelmetlen módon. Az ételért nem álltam fel, nem akartam enni, féltem hogy valami hallucinogén anyagot tartalmazhat, és még gusztusos sem volt. Tényleg! Ekkor villant be, hogy falatozgattam, lehet ezért rángat a játék, és ezért kerültem ide…

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 473
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1728/1900  (1728/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Chariton on Hétf. Okt. 03, 2016 1:16 am

Úgy néz ki kiegészítésre szorul a megfogalmazásom. Legalábbis így visszahalva nagyon szegényesnek tűnik. Nem lehet "csak" ennyi. Nem mintha nem lenne csodálatos dolog érezni (bár nem tudom milyen nem érezni...), de az ő szájából, ahogy kimondja, nekem kevés, mintha valami még hiányozna belőle. Nem hinném, hogy egészséges lenne számomra leállni most ezen gondolkozni. Jelez a postám, üzenetem érkezett. Nem látom, hogy a fiú mozgolódna, van időm felnyitni és elolvasni. Rövid és lényegre törő. Ez mind szép és jó, hisz vége a munkámnak. Csak ugye itt ez a kis probléma. Remélem ha ők meg jönnek, tudnak kezdeni vele valamit, és sem a fizetésem se a megbízhatóságomat nem csorbítja az eset. Mindenesetre biztosabb, ha most válaszolok neki és már úgy tud érkezni ide, hogy tisztában van a helyzettel. Megpróbálok válaszolni neki:

A raktárban egy betörő van. Tönkretette a kristálykészlet nagy részét, most megpróbálom itt tartani érkezésig.

Ezután újra elkezdett beszélni de hiába, szavai üres fülekre találnak. Határozottan őrült, már amennyire én megtudom határozni az őrült fogalmát. A beszédét elviselem ugyan, de a következő húzásával már gond volt. Ugye leverte a dobozt, s az "effektekből" egyszerre többfajta kristály is volt benne. Van itt minden, füst, denevérek, a padló meg jég lett. Még mond valamit, s hallom távolodó hangját a srácnak. Tehát elszökik! Gyorsan utána kell erednem, hogy Marthaék kezébe kerüljön. Utána eredetek tehát amilyen óvatosan és gyorsan csak tudok, s ha utolérem megpróbálom rávetni magam, aztán pedig a földön tartani. Hisz ha sikerül is, nem sok időt kell kibírnunk...

Chariton
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 161
Join date : 2016. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
240/500  (240/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Silica on Hétf. Okt. 10, 2016 4:58 pm

Kiwi

-Miattad?
Kapja fel a fejét, és újra jól megnéz magának, bár a szemkontaktust ezúttal kerüli, ám az arcodat megvizsgálja, bár a tekintete továbbra is kifejezéstelen marad.
-Kellene? Bántani akarsz? Bár, végül is úgyis mindegy. Talán az lenne a legjobb, ha bántanál. Az idevonzaná az őröket. Tudják, hogy mennyire... nincs semmi kontakt az emberekkel. Semmi. Azért tettek be ide téged. Ha balhét csinálunk, akkor legalább megvernek érte. Figyelnek ránk. Még azt is tudják, hogy miként lehet fájdalmat okozni. Igazi fájdalmat. Mi vagyunk a leginkább élők Aincradban, mert mi még érzünk valamit.
A felsorolásodra végig bólogat, majd széttárja a karijait, és ujjával igyekszik végigvezetni a tekintetedet az üres termen.
-Az északír válság idején a politikai foglyok éhségsztrájkot tartottak, és a saját ürülékükkel kenték össze a cellájuk falát, hogy tiltakozzanak. Itt se éhség, se semmi, csak az üres cella. Meghalni sincs jogunk. Mit akarsz olvasni? Mivel akarsz rajzolni? Hova menekülsz, ha betörnek az elmédbe is? 972-968-964...

Chariton

Szinte azonnal érkezik a válaszüzenet, amint elküldöd a levelet. Kérdés persze, hogy előbb olvasod-e el, minthogy utána eredsz. A füstben nem sok mindent láthatsz, pontosabban semmit nem, és a jég is zavaró lehet a talpad alatt. Óvatos vagy, így nem esel pofára, de elkapni sem sikerül. Amikor meglátod, és rávetnéd magad, elmozdul előled, majd hihetetlen gyorsasággal mögéd kerül, és a nyakad köré fonja a kezeit, majd szorítani kezd. Úgy érzed, hogy rettenetes erő van benne, stabilan tart, és vergődhetsz ugyan, de kicsusszanni saját erődből úgy tűnik nem tudsz. Ha eddig nem nyitottad volna meg az üzenetet, akkor megnyitja, ha megnyitottad már, akkor csak újranyitja az üzenetet, amiben csak egyetlen szó áll: Fuss!

Silica
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 796
Join date : 2014. Apr. 20.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Kiwi on Kedd. Okt. 11, 2016 11:01 am


- Jaaj, nem, nem úgy értettem. – Jött a hirtelen, szabadkozó válasz tőlem. Majd egyre abszurdabb válasz érkezett felém. Úgy gondoltam, nem kérdezek többet, és legalább mindig segít észben tartani, hogy ők itt betegek. Valamint felmerült bennem pár kérdés. Próbáltam az ő válaszához, passzívan igazodni. Úgy, hogy meghallgatom, de ne reagáljak rá, se túl pozitívan, se túl negatívan. Fogalmam sincs, mit várhat, akarhat… gondolhat. Ijesztő volt ez a helyzet, de volt bennem egyfajta bizsergés, amit élveztem. Olyannak éltem, meg mint egy tesztet. Vagyis, inkább úgy gondolom, ezt én állítottam magamnak, de akkor is. Én át akarok rajta menni, sértetlenül, tapasztalatokkal gazdagodva. Valamint a mondatai tartalmát nem akartam felfogni… elhinni… megérteni. Bezártam őket egy kis dobozba, és a szavakra ugyan emlékeztem, a tartalmával igyekeztem nem törődni. Ez csak egy amolyan túlélő játék. Idő, kérdése, és minden rendbe jön, jön egy script, és továbblendíti a dolgokat. Persze, adott hogy nekünk kell beindítanunk, de ha lehet kiválasztom a legmegfelelőbbet. Majd meglepett az egyik mondata. Leginkább becsuktam volna a fülem… hogy, ne halljak meg dolgokat, ne vegyek tudomásul felismeréseket, mert bassza az elmém, ami nem fog előre segíteni, főleg ha bepánikolok, vagy… ha előtérbe kerül a megmentős, igazságérzetes énem. Holott, én magam is egy utolsó gyáva nyúl vagyok. Mint, most is. Végül mindezeken felbuzdulva feltetten neki egy kérdést.
- Mi hiányzik neked leginkább odakintről? – Majd ekkor kapcsoltam, ezt nagyon nem kellett volna, vagyis nem így, bár, még tudok finomítani a dolgokon. De már most látszik, hogy nem gondoltam át amit mondani akarok, holott… és ezzel veszélybe sodorhatom magam. Pedig csak arra voltam, kíváncsi hogy valós játékos-e, vagy egy szimpla npc…
- Most... nem akarok mást csak beszélgetni. - Folytattam, és azt hiszem sikerült nyugodt maradnom.

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 473
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1728/1900  (1728/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Chariton on Szer. Okt. 19, 2016 9:08 pm

Szinte azonnal kaptam választ az üzenetemre, de annyira még egy betörő mellett sem lehetek pofátlan, hogy miközben beszél, elkezdjek olvasni. Aztán már ha akarnám se tudnám. A követésénél sajnos választanom kellett a biztonság és a gyorsaság között.Nem volt időm, s reflexből a lassabb, de biztosabb haladást választottam. Ha elesek, akkor vagy fölém kerekedhet, ha harcolni akar, ha pedig menekülni, akkor behozhatatlan előnyre tesz szert - próbálom magamnak is igazolni a döntésemet. Így legalább haladok...igaz, nem sok sikerrel. Se nem látok, se nem hallok..talán jártasságokkal tudnék ezeken segíteni, de jelen esetemben nem igazán éri meg ezen gondolkoznom, hisz se lehetőségem se pénzem jelenleg arra, hogy ilyeneket vásároljak magamnak. Követem, de miért? Vajon képes leszek arra, hogy elfogjam? Nem bízom az egyetlen kristályom erejében, se a célzásom pontosságában. Talán bölcsebb lenne visszafordulni...
De már nem vagyok rá képes. Itt terem előttem, szinte a semmiből. Most már nem kerülhetem ki, nem hagyhatom futni. Csak reménykedni tudok abban, hogy nem vett észre a füstben. Megpróbálom rávetni magam, hogy amikor már a földre tepertem, közelről aktiválhassam rajta a bénítókristályt. Azonban ez nem sikerül. Amint rugaszkodnék el a földtől, már helyet is változtatott. Szerencsére elég gyors voltam ahhoz, hogy ne vetődjek a semmire. Ahhoz azonban már nem, hogy elkerüljem a nyakam köré csavarodó kart. A hátam mögé került. Reflex-szerűen kezdek el kapálózni, hogy kiszabaduljak, de reménytelenül. Túl erős hozzá, még így is, hogy a próbálkozásaimmal nem tudok ártani magamnak. És ráadásul ez csak az egyik keze. A másikkal épp megnyitja az üzenetet, amit nem olvastam el. Pedig milyen jó lett volna...Mindegy. Most meg kell próbálnom húzni az időt, hisz kitudja mi olyat tud, ami még védett területen belül is kárt tud okozni bennem...s most nem csak illúzió szintjén. Megpróbálom szavakkal feltartani, ameddig megérkeznek Marthaék.
- Miért csinálod most ezt, ha az előbb még segíteni akartál nekem?

Chariton
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 161
Join date : 2016. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
240/500  (240/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Sinon on Pént. Okt. 28, 2016 8:37 pm

Kiwi:
- 960, 956,952.. Hogy mi hiányzik legjobban? - ekkor ismét végigmér, hosszú csend következik, majd egy hümmögéssel meg is töri azt - Talán... az érintés? Igen, az érintés. A testi érintkezés, egy ember közelsége, érezni, hogy élek, és hogy ő is él, mozog és.. Hiányzik a közelsége. - riadtan elkapja a tekintetét rólad - 949. NEM! Nem jó.. 948. 948 jön... 944.. - ujjait egy könnyedd mozdulattal ropogtatja, idegesítően visszhangzik a zaja, amint újra megszólalsz ő pedig rádszegezi tekintetét. Riadt, ijedt tekintetét.
- Miért csak beszélgetni akarsz? Ha valakinek olyan szép szája van mint neked akkor ne csak beszélgetni akarjon vele. - ekkor váratlanul elindul feléd, remegő kezét feléd nyújtja, arcán pedig változatlanul a jeges rémület tükröződik. - Ne félj, nem foglak bántani. Ha kiabálsz megvernek, nem akarod, hogy bántsanak az őrök ugye? Tudod jól, hogy nem szeretik, ha valaki problémás. Nem akarod...- egyre hevesebben veszi a levegőt..

Chariton:
- Kiáltozz csak, úgysem hall meg senki. Nincs tovább, vége a játéknak. - egyre erősebben szorongat, mozdulni sem bírsz, a beszéd pedig egy kínszenvedés. Látszólag nem izgatja, hogy beszélni akarsz, nem könnyíti a dolgod, de végighallgat, majd kinevet.
- Azt hittem ráébreszthetlek valamire, de te is olyan buta vagy mint a többi. Nincs tovább, vége a játéknak. Nincs tovább.. - Ekkor erősen a falhoz vág, majd ha ettől még nem végezted volna a földön akkor ki is gáncsol. Ám ekkor bakancsok visszhangozzák be a folyosót. "Erre gyertek, hallottam valamit" érkeznek a kiáltások a távolból. Közeledik a felmentősereg?
- Oh jaj, csak egyvalamit tehetünk. - ekkor előhúz egy kristályt a zsebéből és rád szegezi, a sarokról pedig Martha és néhány embere fordul ki, értetlenül állva a helyzet előtt.
- Segítség! Segítség. Majdnem elmenekült, de szerencsére sikerült kigáncsolnom. Ez az átokfajzat képes felvenni az alakom. Gyanítom, hogy a kristályraktárból szerezte hozzá a kelléket.

_________________
Színem: #79BAEC (Denim Blue)
In Sanity
Legendák Taft csatornáiból
Frud a Kobold

Sinon
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 271
Join date : 2014. Aug. 30.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Kiwi on Szomb. Okt. 29, 2016 7:53 pm

Zavart ugyan a kicsit zavart viselkedése, de közel sem volt olyan rémes, mint az a másik nő… Pedig ő volt a veszélyesebbnek beállítva. Pár mondat után nem akarok ítélkezni, félek hogy hamar mondanék róla viszonylag pozitívet, és szem előtt kell tartsam, hogy ölt… Mint ahogy azt is, hogy nem épelméjű. Oké, a másodikat nem olyan nehéz, de valamiért olyan gyámoltalannak tűnik… olyan nehéz elképzelnem róla hogy ölt… Bár… idebent azt nem nehéz. Egy utolsó csapás, egy oké és ennyi. Nem túl megrázó a látvány, az érzés semmi… Na jó, látni elpixelezni valakit, mint egy mobot… az megrázó, de nem marad hulla, nincs vér se szag… Csupán a bűntudat, ha valaki fel is fogja mit is művelt.
Éreztem ahogy a kérdésem után végig mér, mint ahogy azt is éreztem miképp a torkom is kezdett kiszáradni az ajkaimmal együtt. Nem mondanám, hogy nem parás a helyzet, de a kérdésnek célja volt… Ha valakinek hiányzik valami, csakis olyan lehet, amit idebent nem kaphat meg, nem láthat, nem tapasztalhat… És ez csakis az tudja hiányolni, aki tapasztalta. Szeretném ha az derülne ki, hogy ő itt, csupán egy npc, nem valós ember… csupán egy megborult elmével megírt program. Persze, azt nem zárom ki, hogy nem éreznének… de mégis, azt hiszem kevésbé fájna a küldetés, ha nem valós dilinyósok volnának ide bezárva. Viszont kezdtem egyre feszültebbnek A szavak, a válaszai… még szépnek is hangzanának, ha nem ilyen köntösbe lennénk bújtatva… Feszült lettem, elkapta a pillantását, akkor még nem is sejthettem mire gondol. Nem féltem tőle, vagyis nem tudom… inkább fogalmaznék úgy, hogy nem éreztem azt hogy, tőle kéne féljek, inkább csak a feszültség járta szoba, a menekülés… esetleges lehetetlensége rémisztett meg. De, találkoztam már hasonló emberrel mint ő… Persze, ez más, és igyekszem is emlékeztetni magam erre. Majd amikor elhatározásra kerül… amikor feláll hogy közelítsen…. megdermedtem, csupán a szemem járt ide-oda először a fiún, a szobán, és bármerre amerre csak pillantani tudtam, végül ismét, rajta pihentettem meg a pillantásom. Nem volt nehéz kitalálni mit szeretne… vagyis, inkább fogalmazok úgy, hogy volt egy elképzelésem… Viszont volt egy problémám. Fogalmam sem volt, miként védekezhetnék, szaladjak el? Kiáltsak… sikítsak?... Nem, egyszerűen, hang sem hagyta el a torkom, abban a pillanatban. Hagytam, hogy közel érjen hozzám, hogy ha akart megragadhatott, és talán azt tehetett velem amit csak szeretett volna. Úgy gondoltam viaskodik magában, elbizonytalaníthatnám… mégis féltem ellenállni. Rettegtem hogy megüt, hogy van valami elrejtett fegyvere, képessége… Hogy erősebb mint én… Fogalmam sem volt… mit tehetnék… Voltak gondolataim, de mint ahogy a szívem kihagyott pár ütemet, úgy azok is megtorpantak és talán megszűntek létezni is. Félek védtelen voltam…

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 473
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1728/1900  (1728/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Chariton on Hétf. Okt. 31, 2016 2:06 am

Csak egyszer próbáltam meg szavakkal meggyőzni. Nem ment. Helyette még jobban szorított. Fájdalmat ugyan nem érzek, de nem kellemes az, ahogyan nem kapok levegőt, ezért nem is erőltetem a beszédet. Próbálok szabadulni, könyökömmel gyomorba vágni, vagy a lábammal az ő lábára lépni, de nem megy. Hiába teszek bármit, nem tudok kiszabadulni a szorításából. Ezután veszek valamilyen pusztakezes képzést is... Viszont szerintem abban biztos lehetek, hogy nem tud ártani nekem. Akkor már rég megtette volna. Így is folyamatosan azt hajtja, hogy vége a játéknak. Félek. Nem tagadhatom le, félek, s ez főképp a tehetetlenségem miatt van. Azonban le kell nyugtatnom magam. Megölni nem tud, ez már "vigasztalhat", legalábbis remélem. Sőt, Marthaéknak is meg kell érkeznie nemsokára. Gondolkodás közben vág a falhoz, amitől elesek. Pedig már láttam a mozdulatot a lábában, hogy közelebb jöjjön és segítsen, ha szükség van még rá. Még jó, hogy nem volt. Ekkor kezdek el hangokat hallani a folyosóról. Marthaék! Soha nem hittem volna, hogy örülni fogok ennek a nőnek. Legalábbis azt biztos nem, hogy ennyire. Amikor beérnek, pont akkor szegezi rám a kristályát. Ez gáz. Itt jön elő az, amiről korábban is elmélkedtem, hogy mi van akkor, ha megpróbálja nekem kiadni magát. Ami még gázabb, hogy nagy valószínűséggel sikerülni is fog neki. Túlságosan is hasonlít rám.
Azonban mégis van előnyöm. Lehet azért jutott ilyen könnyen eszembe, mert már korábban is gondolkodtam ezen, de megvan! Nem tudhatja, hogy mit írtam Marthanak, sem azt, hogy mit kaptam tőle a küldetés elején. Amint végigmondta a hazugságát, azonnal odaszólok "főnökasszonynak":
- Hazudik! Én vagyok az igazi. Be is tudom bizonyítani! Kérdezd meg tőle mit írtam neked üzenetben mikor összetalálkoztam vele, vagy azt, hogy mit kaptam tőled a küldetés elején! - hirtelen ennyi dolog jutott az eszembe. Elég kell, hogy legyen. Ezeket nem tudhatja. Ha pedig nem tud rá válaszolni, akkor fény derül a hazugságára. Ahhoz meg már elegen vagyunk, hogy leállítsuk. Mégis visszaszökött belém a félelem. Mi van, ha mégis tudja valahonnan? De honnan tudhatná? Ez a két kérdés viaskodik bennem, miközben izgulva figyelek mit válaszol Martha és ez a hasonmás a mondandómra.

Chariton
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 161
Join date : 2016. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
240/500  (240/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Silica on Hétf. Okt. 31, 2016 6:27 pm

Kiwi

Lassan indul feléd, bizonytalanul. Az egész lényéből a bizonytalanság sugárzik, ám az ő tekintetét nem terelik el a rideg falak. Téged figyel, szinte falja a szemeivel a testedet. Olyan közel lép hozzád, amilyen közel csak tud, és ha engeded, akkor két tenyere közé veszi a kezeidet, lassan maga elé emeli, majd a mellkasára helyezi.
-Érzed? Ennek azt kellene jelentenie, hogy élünk. Már nem jelent semmit. Semmi sem jelent semmit. Soha nem jutunk ki, és soha neki nem fogja megtudni, hogy mit éltünk át idebent. Vajon elfogadhatjuk-e létezőnek, megtörténtnek azokat a dolgokat, amikről soha senki nem fog tudni?
Érezhető a szívének a heves kalimpálása. A hangjában is hallod az izgatottságot, ám nem hadar, igyekszik szépen megformálni minden szót, elnyomni a benne rejlő őrületet. Ha még mindig engedsz neki, akkor feljebb emeli a kezedet, az arca elé, és egy sóhajtás kíséretében mélyet szippant a tenyeredből, ám egy szót sem szól, és ekkor már a szemei is le vannak hunyva. Ezután mintha szólásra nyitná az ajkait, ám ehelyett csak becsusszantja összecsukott tenyereid két ujját a szájába, és halkan, csukott szájjal kezdi szopni. Bárhol megállíthatod, nem erőltet semmit, mindössze rémülettel vegyes csalódottsággal a tekintetében figyel téged tovább, ha megteszed.

Char

Az érkező felmentősereg vegyes érzelmekkel fogadja a látványt. Martha arcán dühöt és csalódottságot látsz, a tagbaszakadt ápolókén azonban félelmet. Meg is torpannak, sőt, hátra is lépnek kettőt, amikor szembesülnek azzal, hogy mi is várja őket. A szavaid mintha nem jutottak volna el senkihez, a klón hangos, tipikus filmes klisés gonosz nevetésben tör ki. A kristályra pillant, majd megvonja a vállát, és félrehajítja, ám ami ezután történik, talán még furcsább. Nem látod, hogy bárki is tett volna bármit, a fiú mégis pixelekre robban szét. Megkönnyebbülsz? Sajnálod talán? Mindegy is, ugyanis ezek a pixelek nem úgy viselkednek, mint amiket sokszor láthattál már a moboktól. Nem szóródnak szét, hanem akár egy szellem állnak össze, majd a mellkasodon át egyenesen beléd hatolnak. Se fájdalom, se bizsergés, se semmi, csak Martha arca előtted, aki időközben odafutott hozzád.
-Sajnálom fiú, már benned van. Ő egy parazita. Egy vírus. Engedd, hogy megkötözzünk, mielőtt elég erőt gyűjt ahhoz, hogy irányítson.
Látod ugyan, hogy sajnál, de inkább az ő arcán is a rettegés és a türelmetlenség fedezhető fel, bár igyekszik rejteni, a mögötte állók haragos üvöltését azonban nem tudod nem meghallani.
-Öld meg! Könyörgöm! Hagyd meghalni a fiút! Láttad, hogy mit tett Grimsonnal! Engedd, hogy döntsön, amíg még tud dönteni!

Silica
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 796
Join date : 2014. Apr. 20.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Okt. 31, 2016 8:03 pm

Egyszerűen ha akartam volna, sem tudtam volna mozdulni. Féltem attól amire készülhet… És gondoltam miféle válaszokat szeretne hallani… És a kérdéseit alapvetően butaságnak is tartottam… De ha valaki tényleg sokáig van bezárva így… Hagytam hogy magához emelje a kezeim, hagytam hogy végig simítsa velük a mellkasát, bár én nem mertem ránézni, leginkább csupán a kezeimet, vagy ha hasát tudtam csak bámulni. Nagyon erős gyomorgörcs lett rajtam úrrá… Érezem hogy a szíve milyen hevesen ver… éreztem a belőle áradó… állott szagot, éreztem… a kezének langyát… valamint félő reszketését. A hogy fentebb húzta a kezeimet magához, a fejemet úgy hajtottam le, lentebb. Éreztem, ahogy a forró ajkai, és nyála körbevonja az élettelen ujjaim… Éreztem, ahogy… mindez.. izgalomba hoz. És rettegtem, mindattól, amit még akarhat… Nem pillantottam fel rá, így nem tudtam mit érezhet gondolhat… Próbáltam a legpasszívabb maradni, összehúzódni, elbújni… nem létezni… A gondolataim is elcsendesedtek, megszűntek létezni… ez a pár másodperc… talán meg sem történt, nem is fog megtörténni… Mit kéne most csinálnom? Egy… normális ember… biztos nem hagyná magát…de, én félek… ha ellen állok, biztos csak rosszabb lesz… Ha, hagyom magam… a furcsaságaival… biztos leáll? Biztos abba fogja hagyni, ha látja hogy nem ellenkezek, ha látja hogy… velem nem harcolhat… Meg voltam rémülve. Még a fejem sem mertem felemelni, de ha megüt.. még azt sem fogom így látni! Nem fogok tudni védekezni! Mit kéne tegyek?! Más mit tenne? Más még hasonló helyzetbe sem keveredne… csakis én vagyok ennyire szerencsétlen…. Félek… haza akarok teleportálni… Itt hagyni ezt a küldetést…. Kérem… valaki….

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 473
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1728/1900  (1728/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Chariton on Kedd. Nov. 08, 2016 1:09 am

Meghallották vajon amit mondtam? Hinni fognak nekem? De...teljesen olyan mintha meg se szólaltam volna. Újra megismétlem a szavaimat. Ahogyan elkezdeném, máris a férfi röhögését hallom. Nagyon hosszúnak tűnik, pedig nem hiszem hogy több volt öt másodpercnél. És mi ez az arc a "felmentőseregemen"? Miért nem próbálják meg leszedni rólam? Nem tudom meghatározni, de úgy reflexből nem ezt vártam volna. Aztán meg eldobja a kristályt a sakkban tartóm, és egyszerűen pixelekre bomlik. Nem csak a kristály, ő is. Mitől? Ez is egy újabb képesség lenne? Remélem nem halt meg. Azt még én se kívánnám neki. Sőt, az is érdekelt, hogy mi a francról beszélt, vagy mit akart tőlem, azontúl, hogy nagy valószínűséggel őrült volt. Aztán már csak azon gondolkodom, hogy mi ez a képesség, mert a pixelei nem eltűntek, hanem belém hatoltak. A mellkasomon keresztül. Semmit nem éreztem, csak láttam. Lehet ez is hallucináció? Marthaéknak tudniuk kell, hogy mi ez. Kérdően nézek rá, miközben hozzámfut. Hallom a magyarázatot, ami bőven nem kielégítő. De belemegyek. Ő tudhatja mi ez. Viszont nagyon kétségbeejtő amit mond. Nem. Nem gondolkozhatok ezen ameddig nem tudok mindent. Nem gondolhatok semmire. Nem fogok. Kérdezek és utána rakom össze a képet.
- Martha, mi ez? Kötözz meg ha az kell, de mondd el mi ez. A teljes képet. Ki volt ez? Mi az, hogy parazita?
A többiek üvöltése még jobban megrémít. Szóval nem az első eset. Megölni? Soha nem éreztem még halálfélelmet. Itt halhatok meg? Nem. Nem figyelek rájuk. Nem biztos az információ. Az is lehet, hogy ez az egész egy hallucináció mint amit már láttam. Egyedül Marthára nézek és várom mit válaszol.

Chariton
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 161
Join date : 2016. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
240/500  (240/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Sinon on Pént. Nov. 11, 2016 12:35 pm

Kiwi:
Mivel nem állítod meg a fiút ezért ő nagy élvezettel cuppog az ujjadon. Szinte csak úgy szopja magába, és érezheted, hogy a nyelvét csak úgy forgatja az ujjad körül. Néha-néha rád pillant, majd egy-két perc "kényeztetés után váratlanul ráharap az ujjadra. Ugyan nem érzel fájdalmat, a fiú mégis könyörtelenül mélyeszti a fogait az ujjadba, majd váratlanul leharapja, és lenyeli. Vörös pixelek repkednek ki a mutatóujjad helyéről, a fiú megbabonázva nézi őket.
- Talán a titkok tartanak össze bennünket embereket. Ez legyen a Mi titkunk rendben? Akkor nagyon közel leszünk egymáshoz. Hiszen, Mi.. összetartozunk. - szinte suttogja neked, és már nyúl a következő ujjadért. Az életpontjaid váratlanul csökkentek, ami talán a legmeglepőbb az egészben. - Mondd, hogy érzed te is. Érzed ezt a mámorító bizsergést? ÉRZED? - tekintete egyre megszállottabbá válik, egyre jobban szorongatja a kezed, és érzed, hogy remeg. Viszont nem ez az egyetlen amire felfigyelhetsz. Őröket hallhatsz odakintről, sétálgatnak. Talán itt a lehetőséged! A léptek egyre közelednek, nagyon közel vannak..

Chariton:
Nem érzel semmi különöset, de a többiek tekintete, ahogyan ijedten szemlélnek téged, lehet kissé nyomasztó számodra.
- Sajnálom, szólnunk kellett volna róla. Mint már mondtam, Mao egy parazita, mi sem tudjuk pontosan, hogy hogyan működik a képessége, az biztos, hogy halálos. Képes belülről átvenni az irányítást, és mérhetetlen pusztítást végezni. Ez a fiú egy igazi szadista. - közben szúrós fájdalmat érzel a gyomrod tájékán, és egy kisebb puffadást vehetsz észre a pocakodon, ott ahol az imént fájdalmat éreztél. Igen fájdalmat! Két férfi kötéllel közeledik hozzád, arcukon sajnálat, és pánik egyaránt tükröződik.
- Perceken belül elveszíted az eszméleted. Valakinek üzensz esetleg valamit? - Martha óvatosan a válladra teszi a kezét, azonban ismét erős fájdalmak kezdenek téged gyötörni. Rémképeket látsz magad előtt, a családod látod? A barátaid? Az utolsó küldetésed pillanatképekben?

Nyugodtan fejtsd ki miféle "látomásai" vannak a karakterednek. :3

_________________
Színem: #79BAEC (Denim Blue)
In Sanity
Legendák Taft csatornáiból
Frud a Kobold

Sinon
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 271
Join date : 2014. Aug. 30.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Kiwi on Szomb. Nov. 12, 2016 8:50 pm

Nem állítottam meg, sőt… egy picit még izgatónak is éreztem ahogy nedves és forró nyelvével körbetáncolja az ujjaim hegyét, bizserget amit élveztem, viszont ehhez társult egy furcsa szorongás is. Nem akartam ezt, mint ahogy élvezni sem, de a testem elárult, én pedig szégyelltem magam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, elvesztettem az efféle érzékemet, rá akartam szólni, hogy hagyja abba de féltem… Féltem ha megteszem… akkor megver, vagy erőszakosabb lesz. Arra vártam hogy, rám unjon, picit reménykedtem benne, hogy ismét visszaesik valami letargiába, mivel nem adtam neki érdemben válaszreakciót. Viszont nem ez történt, érezni kezdtem a fogait a bőrömön, ami egyre inkább préselte össze, és mire felnyöghettem volna, felsikolthattam volna, már le is harapta az ujjamat… Viszont… nem mertem felnézni. Éreztem hogy, roppant, éreztem… valami furcsa zsibbadást, de nem fájt… a szavait hallottam csupán. Szédültem… összeszűkült a látásom, mintha elhomályosodott volna a világ. Csupán egy pontot voltam képes bámulni, meredten… előre… láttam pár pixel darabkát amint, elhagyja az újjaim, csupán meredten bámultam… miközben a pupilláim egyre csak zsugorodtak, az arcomat elhagyta a vér…
~ Képtelenség! ~ Csupán erre tudtam gondolni, nem láttam hogy, mi történt vele, hova tűnt az ujjam másik vége… csupán a szavait hallottam, de képtelen voltam felfogni… hallottam, de nem értettem őket. Éreztem ahogy, a másik újaimat „célozza” meg remegő kezeivel, és eljött az idő, amikor a testemben az adrenalin, az egekbe szökik… és irányíthatatlanná tesz. Egy mozdulattal és lendülettel, álltam fel az ágyon, majd lendültem felé, hogy súlyommal a földre taszítsam. A kezeimmel a torkát kerestem, a nyakát… megfojtom ezt a bolondot. Megölöm! Erőt vett rajtam a düh, az előző tehetetlenség megtört és fékezhetetlen, kontrollálhatatlan harag lett úrrá rajtam, iránta.
- Ezért megdöglesz te rohadék! Itt fogsz megpusztulni! Idevaló vagy, te nyomorék! – Ha sikerült amit elgondoltam, akkor vélhetőleg a fiún ülök, és mind a két kezemmel a torkát szorongatom, és fel-le, mozdulattal igyekeztem a fejét a padlóhoz csapkodni.
- Ide való vagy, itt fogsz megdögleni! – Hajtogattam, mialatt úgy viselkedtem, mint aki szintén elvesztette a fejét… az ujjam után… sikeresen sikerült, azt is…

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 473
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1728/1900  (1728/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: In Sanity

Témanyitás by Sponsored content Today at 5:02 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.