..: ~ Kiwi's Base ~ :..

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: ..: ~ Kiwi's Base ~ :..

Témanyitás by Chariton on Szomb. Nov. 19, 2016 10:55 pm

Valóban nem ismert...de nem csak téged, lehet még magát se. Nem baj, itt majd sikerül neki. Reméljük. Mindenesetre még mindig jobban ég benne a kíváncsiság feléd, mint önmaga felé, ami nem feltétlenül a jobbik megoldás. De ne legyünk ennyire egoisták, ne csak Charitonról beszéljünk, térjünk rá a történésekre is. Szavaidat még mindig nyugodtan fogadta. Talán felmerült benne, hogy az előbb mintha nem így fogalmaztál volna, de mérget nem vett volna rá, és nem is érezte fontosnak, biztos csak véletlen. Persze ettől még mindig kétségekkel kezeli az egész történetet, de ennek nem ad most hangot. Inkább kérdésedre válaszol és mondandódra reagál:
- Tetszik a közös fejlődés ötlete, mehetnénk majd együtt küldetésre vagy kazamatákba. Bár nem tudom mennyire vagyunk kb. egy szinten, de megoldjuk valahogy. - mosolyog rád. Eddig is jót beszélgettetek és szórakoztatok (igen, a "kiakadás" ellenére is), reménye szerint ezután is jól éreznétek magatokat, így még szép, hogy belemegy. - Nem arról van szó, hogy annyira szeretnék. De véleményem szerint, jelenleg jobb itt bent, mint kint. Korábban már felsoroltam hogy miért. Ha lenne okom, amiért kiakarok jutni, akkor kiakarnék. De jelenleg nincs. Valóban nehéz elhinni, magam is nehezen hiszem, de így van. Tudod, nem az ismeretség kiépítésére és a barátkozásra koncentráltam. Úgy éreztem tartozom az örökbefogadómnak. Győznöm kellett. Az pedig hogy győzzek gyakorlásba került. A gyakorlás pedig időbe. Sok időbe. Nem mondom, hogy rossz volt nekem. Megvolt sok mindenem, és szerettem is vívni. A győzelem se egy rossz érzés, legalábbis az elején. Aztán picit unalmassá válik amikor nincs ellenfeled. Mindegy, ne menjünk bele. Szóval esetleg neki hiányoztam, de nagy valószínűséggel azóta talált magának más üdvöskét. Ezt sem szomorkodva mondom. Legalább az ő élete is megy tovább. Ahogy az enyém is. Csak itt bent. Elfogadtam.
Milyen mély gondolatok. Eddig azt hittem, hogy legalább két üveg bor kell neki hozzá. Tévedtem, fejlődik a kedves. Vagy Kiwi volt ügyes, hogy ilyenek után kezdett el érdeklődni. Döntsd el te.
avatar
Chariton
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
681/700  (681/700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: ..: ~ Kiwi's Base ~ :..

Témanyitás by Kiwi on Vas. Nov. 27, 2016 6:34 pm

Charitonnak jó szeme van a dolgokhoz, Kiwi tényleg kevéssé ismerte jobban magát, mint amit láthatott másokból. Ha nem érted az összefüggést, majd elmagyarázom, de most inkább koncentrálunk a történésekre. Adott a hisztis, és gyerekes viselkedésű lány, akinek logikátlanak lehetnek a szavai, nem lepődnék meg rajta ha esetleg ijesztőnek, vagy zakkantnak találnád, pedig csak roppant mód kétségbeesett. És adott vagy te, aki egy idegen világban, elszakítva a biztonságos otthontól, a sikerektől amikhez ragaszkodhatsz, és hihetetlen ügyesen és jól kiismerted magad és nem tűnik úgy hogy akár egy cseppet is meg lennél ijedve vagy illetődve, bár a történetedből kiderült… te még örülsz is ennek.
- A közös kalandozások mindig jól jönnek, csapatépítőek, valamint… azt hiszem ott ismeri meg az ember a másikat igazán. – Küldök egy kicsit bizonytalan mosolyt. Úgy éreztem nem akart tovább faggatózni, aminek örültem… bár, a helyzetet, amit generáltam, arra a legkevésbé sem tudtam büszke lenni.
- Én közép-alacsonynak számítok… - Közlöm, majd óvatosan pillantottam rá, mert nem akartam, hogy, esetleg dicsekvésnek vegye…
- Huszonkettes szintű vagyok. – Jelentettem ki, bár a hangerőmet kicsit visszább vettem.
- De… a tudásom nem felel meg ennek… mármint, a szintcsoportomhoz képest visszamaradott vagyok. – Szabadkoztam, nehogy véletlenül is többet várjon tőlem, mint lehetne. Elmesélte, elmagyarázta a történetének mivoltát, nekem pedig olyan idegennek hangzott. Nem valótlannak, csak olyan távolinak…
- A… pár perce említetted, hogy csak boldog akarsz lenni… - Kezdtem bele.
- Azt… hogy?... – Kezdtem úgy érezni, hogy egyre értelmetlenebb vagyok, ostobaságokat kérdezek… de mégis, ez érdekelt. És a visszahúzódó emberekkel, mások mindig könnyebben mernek nyitottak lenni, így Kiwi számlájára írnám a plusz pontot, bár.... a kirohanások, meg pont elbizonytalanítják az embert... szóval, ez a következő esetig még várat magára. :3

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 775
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2608/2700  (2608/2700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: ..: ~ Kiwi's Base ~ :..

Témanyitás by Chariton on Csüt. Dec. 01, 2016 12:46 pm

Charitonnak? Ugyan már. Nekem van jó szemem a dolgokhoz. Razz Chariton pedig egyáltalán nem tart zakkantnak vagy ijesztőnek. Csak nem ért. De ha tudná, hogy kétségbeesett vagy, akkor mégjobban nem értene. Miért nem beszélsz a kétségeidről? Persze nem olyan lassú a szentem, gyorsan rájönne hogy nyilván a bizalmatlanság még egyenlőre az oka, amiért inkább ezt az utat választottad. De nem tudja, szóval nincsenek ilyen gondolatai. A mosolyodra visszamosolygott, az viszont meglepi, hogy a kinti életedről "dicsekvő" hangnemben beszéltél, míg a bentinél már odafigyeltél arra, hogy nehogy annak vegye. Legalábbis az utólagos kiigazításból ezt feltételezi.
- Én csak tizes vagyok, azt is kiképzővel. Bár a kardforgatás egy picit talán jobban mehet mint egy átlag játékosnak a kinti tapasztalataim miatt, de ez nem mindig jön be. Kint szabályokhoz voltam szokva, itt pedig nagyon csúnyán megtudnak lepni. - mondja el reálisan azt, hogy miért jobb neki. Szerintem kicsit túl szerény, de én elfogult vagyok vele, nem számít a véleményem. - Ha nem titok...akkor miért érzed magad tudásban gyengébbnek mint egy átlag 22-es szintüt?
A kérdésednek örült. Érdeklődsz, ami jó, mert ő is visszaérdeklődhet és nem lenne egyoldalú a kérdezgetés. Szóval most örül a feje, mielőtt rövid szünet után válaszol:
- Én jelenleg is boldog vagyok. Szóval szerintem jó úton haladok. Élvezem ezt az életet. Ha kijutnék, azt elég nehezen tudnám élvezni és a jövőmmel kapcsolatban is lennének kétségeim... - tér vissza kicsit a korábban feltett kérdésedre. Majd úgy érzi nem lesz gond abból, ha ő is visszakérdez. - És te? Mitől lennél boldog? Ha visszatérhetnél a családodhoz és szép életedhez? - bármennyire is tűnik úgy, de nem nyomta meg a "szép" szót. Razz
avatar
Chariton
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
681/700  (681/700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: ..: ~ Kiwi's Base ~ :..

Témanyitás by Kiwi on Pént. Dec. 09, 2016 11:41 pm

Figyeltem a fiú reakcióját, és meglepett hogy, látszólag nem könyvelt el flúgosnak, pedig tettem érte. Valamint ez volt, az a mozzanatom, ami egy kis szorongást helyezett a további beszélgetésemre. Bár, az ő részéről nem éreztem, előítéletet, és hasonlót, ennek örültem… mert, így el tudtam sumákolni a bakiaimat… Felsóhajtottam a kérdésre, miközben figyeltem a szavait.
- Több oka van. Az egyik, én nem az ilyen fajta játékokhoz vagyok szokva… én mindig mágust, és azon belül támogatót, de szinte mindig távolságit választottam. Valamint, én inkább szerettem a lövöldözős játékokat… Vagyis, hazudok, nem szerettem, csupán egyet, de azt nagyon. Tudod, amikor felszereled a karid, elindul a mérkőzés, megszólal a zene… és már hallod is a fegyverek ropogását, valamint… nem csak lőfegyvereim lehettek, hanem különböző közelharci is, és egy húsz perces mérkőzés is fel tudta dobni az ember adrenalinját egy napra. – Felelem, a végére szinte egészen belelelkesedtem és vigyorogtam, valahol azt vártam, hogy tudja hogy miről is beszélek, persze nem várhattam el… de legalább át akartam adni valahogy.
- Valamint… nem vagyok, a világ ellen… de itt, a játékos versus játékos harcokat…. nem tudom szeretni. Itt… mindenki olyan állat lesz, egy idő után. – Az állat szót megnyomtam, és érezhettél bennem némi undort, és értetlenséget.
- Mármint érted… úgy, harcolnak egymással… és… szúrják le egymást… csakis azért, mert nem fáj… - Nos, most már némi felháborodást is hallhattál, ahogy belelovagoltam magam…
- Szóval… mindegy, vélhetően te sem érted. – Adtam meg neki a kegyelemdöfést, a saját előítéletemmel együtt. Úgy… éreztem ebben, így egyedül vagyok Aincardban… és, két féle játékos létezik. Vagy aki játékosokat hamarabb bánt mint mobokat… vagy, akinek mindegy. Nos, nekem nem! Egy személyben testesítem meg… a harmadik csoportot. Bár, ha mélyebbre ásunk, találunk még ezt-azt… ezzel a dologgal kapcsolatban. Amikor magáról beszél… mármint a boldogságáról… akkor válaszolok, méghozzá… úgy, hogy magam sem veszem észre milyen őszinteséggel, és talán kegyetlenséggel…
- Meg tudom érteni… a testünk, lassan elsorvad, az izmaink… a felfekvések… biztos már vannak kivagdosva belőlünk szép kis darabok… mint, az elfekvő betegeknél, vagy a haldoklóknál… Mivel, azt aki csak egy helyben fekszik… rendszeresen kell forgatni, és a legjobb ágyak sem képesek szerintem… minden felfekvést meggyógyítani és megelőzni… Tudod… olyankor rossz lesz a vérkeringésünk a nyomott helyeken és szinte…. – Majd ekkor kapcsoltam, ha esetleg nem állított meg, de… a mondatot, már befejeztem…
- Szinte… elrohadunk. – Pillantottam rá, és reméltem hogy… nem mondok neki újat, vagy… hogy, nem gondolja hogy bunkó vagyok… és tapintatlan. Mert nem akartam… magam sem tudom miért mondtam… talán érdekesnek akartam tűnni… olyannak aki ilyeneket is tud… vagy… egy picit ki is akartam magamból adni, hisz… a hangomból érződhetett némi tehetetlen visszafojtott undor… de, talán egy picit az is közrejátszhatott, hogy… nem akartam hogy, olyan felhőtlenül legyen boldog. Én sem vagyok az! Ő se legyen! Legyen csak tisztában a dolgokkal… a valósággal…
- Gondoltál már arra… hogy, ha a kinti testünk feladja… akkor mi lesz? – Pillantottam fel rá. Éreztem hogy, mélyre húz a depi ismét, megcsavar, fojtogat és belém mélyeszti a karmait, majd nem enged. Én vagyok a döglött egér… Az akivel a macska is csak játszadozik, mielőtt megeszi, mert az adrenalintól felpezsdített vér, ízesebbé teszi számára… Majd ezek után, kicsit ironikusan hatott a kérdése, persze csak ha feltette. Nagyjából, úgy hangzott mintha ez tette volna fel: És te abba a testbe és jövőbe akarsz visszatérni? Persze nem így volt, vagyis remélem nem így akarta értelmezni a kérdését. Viszont… a válasz elmaradt. Se ha őszintén, se.. ha hazudnék a válasszal, egyikkel sem járnék jól… főleg… ha én magam is tudnám biztosan a választ…
- Nem tudom… néha… úgy érzem így, néha viszont úgy… - Tudtam le ennyivel, és ennyiben is hagytam, nem foglalkozva azzal hogy, ez nem épp egyenes válasz. De… nem értett meg engem, azt hiszem…
- Téged mi tesz itt boldoggá? Mármint… a barátságos embereken kívül. – Pillantottam rá, bár bebizonyítottam magamról, hogy… én nem vagyok valami barátságos. Nem vagyok, az a cukimuki lányka… aki sokszor annyira szeretnék.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 775
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2608/2700  (2608/2700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: ..: ~ Kiwi's Base ~ :..

Témanyitás by Chariton on Szer. Dec. 14, 2016 10:40 pm

Szegény Kiwi. Szinte megsajnáltam ahogy azt ecsetelte, hogy mennyire nincs hozzászokva ehhez a játékstílushoz. De akkor miért nem lett íjász?
- Én szerencsés voltam. Majdnem ugyanezt csináltam egész eddigi életemben. Nyílván az teljesen más volt, de vitathatatlan előnnyel indulok. Nem nagyképűségből mondom, félre ne értsd.De..te miért nem választottad az íjász kasztot? Akkor harcolhatnál távolról.
Nem, szegény valóban nem éli bele magát annyira mint te. De visszaemlékszik, picit talán láthatod rajta, hogy érti miről beszélsz, csak régen érezte már. Visszamosolyog. Amiatt is, mert örül a feje, hogy végre mosolyogni lát. - Igen. Tudom milyen érzés. De egy idő után elveszíti az ember, ha mindig csak győz, nem? Itt bent az elején átéltem milyen az. Küzdőtereken ma is átérzem. De szörnyekkel nem csinálom. Nem kockáztatok.
Mintha Charitonra reagált volna Kiwi következő mondata a párbajokról, feltéve ha kimondja. De inkább térjünk vissza Chariton fejébe, azt úgy is szivesebben olvassátok Razz

Ezt azért mondja, mert mondtam hogy szeretem a párbajokat? Nem értek vele egyet, ennek hangot is adok.
- Szerintem nem. Aki kint hajlandó lett volna csak azért bántani a másikat, mert nem kap érte büntetést, szerintem csak lesz állat itt bent is. Olyan ez, mintha életlen kardokkal küzdenénk, vagy páston vívnánk. Nem fáj a másiknak, de attól harc. Elmeséled kiktől láttad ezt, hogy ez a véleményed? Vagy ha nem akarsz személyeskedni, akkor csak azt, hogy hogyan történt...
Támadt egy ötletem. Nem vezetem még most fel neki, de ki akarom hívni párbajra. Remélem ezzel valamennyire segítek az ellenszenvén és "félelmén" a párbajjal kapcsolatban. Nem tudom mennyire leszek sikeres, de megpróbálom majd. Természetesen csak ha belemegy. A megfogalmazása kicsit bántott, amikor azt mondta, hogy én sem értem meg. Nem adtam (legalábbis tudtommal) látható jelét, de rosszul esett.
Aztán elkezdett arról beszélni, hogy mi történik a testünkkel. Nem gondoltam bele. Így, ennyire vizuálisan nem. Anélkül hogy teljesen végiggondolnám regálok neki rá:
- Valóban. Viszont eléggé fejlett már az orvostudomány. Nyilván nagyon sok időt elvesztünk az életünkből, de eléggé jól megtudják szerintem oldani. Sokáig bírjuk majd így. Viszont azt nem tudom, hogy egy bizonyos pont után még mennyi esélyünk van felépülni.
Elszomorított volna ez a dolog? Nem tudom. El kellene hogy szomorítson, de egyszer már lerendeztem magamban azt, hogy itt bent halok meg. Túltettem magam rajta és elfogadtam. Az hogy vizualizáltam, hogy miként halok meg, nem sokat változtatott rajta.
Magam elé nézve mondtam mindezt, de amikor ő rám néz, akkor én is a szemébenézek és nem engedem el a pillantását, ameddig ő nem adja fel. Remélem látja belőle hogy azért csinálom, hogy lássam mit reagál, nem kihívó vagy negatív szándékkal.
- Nem tudom velem mennyit törődik az edzőm. Ha lát még bennem így is fantáziát, vagy valaki indított valamilyen gyüjtést értem, vagy minden bennmaradottért, akkor nagy valószínűleg a legjobb ellátást kapjuk. Te pedig azt mesélted gazdag vagy, a családod is biztosítja majd amit csak tud. Ha pedig van pénz akkor sokmindent tud...Szóval szerintem sokáig húzhatjuk még, lehet egészen addig amikor már eleget fejlődik az orvostudomány ahhoz, hogy valahogy megoldják a dolgot. Persze erre nincs sok esély. Akkor...egyszerüen meghalunk. Eltűnünk bentről.
Nem tudom ő mennyire gondolta ezt végig. A kérdéséből ítélve nem annyira. Nem akartam ezzel mély letargiába taszítani. Már bánom hogy így kimondtam. Ránézek, attól függetlenül, hogy ő most rámnézett e.
- Remélem...nem szomorítottak ezzel el. Nem volt szándékom. Sajnálom ha igen. - nem tudom mennyit érek vele, de kikívánkozott belőlem. Kicsit átfogalmazom a kérdésem, és úgy teszem fel, hogy "ennek ellenére" is kiakar e jutni. Nem emlégszem meg a válaszával, de most nem jut eszembe semmi, amivel kitudnám fejezni azt, mit is akarok pontosan kérdezni. Helyette válaszolok a nekem feltett kérdésére.
- Jó kérdés. Élvezek harcolni, ha ügyes az ellenfél, itt kicsitt izgalmasabb, mint kint. Kalandosabb a világ. És...talán az, hogy itt még tudok teljes életet élni. Nagyobb hatalmam van afelett is, hogy milyen irányba viszem. Talán. De ez még nagyon sok elmélkedést igényel, ne vedd kérlek kézpénznek. - Remélem nem azért tette fel a kérdést, mert magát nem hiszi hogy annak tartom. Szerintem az. Mindenkinek vannak heppjei, biztos neki is van oka amiért így beszélt az előéletéről. Viszont visszadobom a labdát. - És neked mik az érveid amikor épp bentmaradni szeretnél? Vagy mi tesz itt boldoggá?
avatar
Chariton
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
681/700  (681/700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: ..: ~ Kiwi's Base ~ :..

Témanyitás by Kiwi on Szomb. Jan. 14, 2017 10:51 pm

- Mert idomárként is távolról harcolnék, sőt… kettő az egy ellen. – Az állításom helytelen volt persze… vagyis igen is és nem is… már maga a tudat is kellő önbizalmat tud nyújtani a másiknak. Az hogy van valakije… aki vele harcol, és akár null huszonnégyben, együtt tudnak lenni. Roppant magányos vagyok, és ez rá a válasz. Persze… ezt így nem mondhattam ki. A válasz maga módján árulkodhat némi gerinctelenségről, legalábbis én így érzem. De akkor kvittek vagyunk. Te az arrogáns, én a csaló. Persze nem tudhattam mi az amire te valójában gondolsz és ahogy érted. Az ahogy teljes bele éléssel meséltem dolgokat és kedvesen mosolyogtál, bevallom fellelkesített. Ahogy hallgattam a srácot, kezdett összetörni bennem az a kép, hogy érett… hisz, ezzel a mondatával erős naivságról árulkodott. Persze nem akartam idő előtt ítélkezni, így csupán egy pontban jegyeztem fel magamnak.
- Láttam csupán élvezetből sérüléseket okozni a másiknak… láttam ahogy megvakítja egyik a másikat, ahogy kiharapja a nyelvét egy harc alatt… ahogy, megcsonkolja… Már egy tier egyes fegyver is képes a csonkításra. Valamint láttam olyat is, aki ölt… És mivel olyan párbajról volt szó, amit mindketten elfogadtak… mégis a saját bevallása volt a gyilkosnak, hogy az adrenalin miatt gyilkolt, a neve Wardowar. Megmondtam neki, hogy… nem fogom eltűrni amit csinált, ölni nem fogok… börtönbe meg nem lehet juttatni, mert… nem vörös. – Pillantottam rá a fiúra. Kíváncsi voltam miként fogja felfogni amiket mondok, kíváncsi voltam mennyire törékeny a kis lelke… Hogy vajon tagadja-e, vagy természetesnek gondolja, és elfogadja… Az a baj, hogy itt túl sokan vagyunk, akik sérüléseket hordoznak magukban… Innentől, nehéz kijelenteni azt az átlagot ami odakint van.
- Valamint… miért ne árthatna egyik a másiknak? Itt csupán a gyilkosságot bünteti a rendszer. Mint mondtam, egy bizonyos párbaj módban, nem is pirosodsz, még akkor, sem ha ölsz. Valamint… ha valakinek úgy okozod a halálát, hogy lelököd a szintről… sem vörösödik az indikátorod… de, egy pofonért már igen. – Na… hogy bírja a drága?

Azt kezdtem el mesélni… mi történik odakint a testünkkel. Először csupán tagadta, mondván… hogy fejlett az orvos tudomány, valamint… végül… aláírta… hogy egy idő után nehezen épülünk fel. A mondatát maga elé mormolta, majd találkozott a pillantásunk. Ha ő nem is engedte el, én azért elkaptam azt. Az arcát néztem, a nyakát… a mellkasát… őt magát… de… nem a szemét. Nem álltam a pillantását, lényegetlen volt miért is figyelt… hisz, durvának éreztem magam vele, és emiatt volt egy kis büntudatom, hisz nem érdemelte ki azt… amit kap, vagyis ahogy… Nem vagyok kedves vele, pedig annak kéne lennem… Építeni kéne a kapcsolatokat… én mégis, támadom, kifogásolom… valami baj van velem… A mondataira, amiben magát… és engem is a jóról próbált meggyőzni… majd… szépen kijelenti, higgadtan és a legnagyobb egyszerűséggel… hogy meghalunk. Ha nem kint, hát bent… Láthatta ahogy akaratlanul is villant a szemem. Ha ő el is fogadta… engem még mindig megrémiszt a gondolat… én nem fogok meghalni! Én nem!!
- Nem szomorítottál el… de, az aki máris a saját haláláról beszél szerintem nagyobb eséllyel találja majd kihúzva a nevét… - Hangomban érezhette a dacot a gőgöt. Elfogadhatta, én nem. Még a gondolatát sem. Én félek ettől! Félek a haláltól… Majd kérdésekkel faggattam, méghozzá egy olyannal, ami már foglalkoztatott egy ideje.
- Nem veszem. – Igazoltam tömören, hisz még lerí róla, hogy sok dologban nem vett részt. Bent még tapasztalatlannak számít… Na, nem mintha én annyival többet tudnék, de képezek jogot ahhoz, hogy úgy érezzem. Pont, mint mondjuk Shukaku velem… Majd vissza kaptam a labdát. Legbelül elháborodást éreztem… haragot, amiért ilyet kérdez… és amiért nem válaszolhatok őszintén. Akkor sem válaszolnék, ha épp nem hazugsággal indítottam volna… de… ezért haragszom rá, pedig nem tehet róla…
- Hogy mit?... – Gondolkodtam el viszonylag hosszas időközzel.
- Nem, vagyok időhöz és kötelességhez kötve. – A magam ura vagyok. Legalábbis… hozhatok saját döntést, ami számomra nagy szó. Ijesztő, de megtehetem… és bár… ezeknek a döntéseknek a súlyát szívesen… passzolnám át valaki más vállára, hisz akit irányítanak, azon… nincs felelősség. Rajtam sem volt. Én voltam az… akiről kiderül hogy csúnyán kihasználják, és még az áldozat szerepét is magamra ölthettem, hisz… nem tehettem mást. És… talán tényleg nem. De itt… én döntök. Én. Ez néha legalább annyira nehéz, mint… amennyire ragaszkodni tudok hozzá, hisz így és ez miatt érzem magam teljes értékű embernek. Döntéshozónak. Élőnek. Valósnak. Gondoltam rá... hogy, valamit még mondani kéne... vagy visszakérdezni, de elmerültem a saját gondolataimban, ami talán kissé üveges tekintetemből is látszódhat.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 775
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2608/2700  (2608/2700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: ..: ~ Kiwi's Base ~ :..

Témanyitás by Kiwi on Kedd Jún. 20, 2017 7:35 am

/Chakna előzmény/

Úgy döntöttem szorosabbra fogom a kapcsolatomat a céh tagjaival, mivel ugyanis legutóbb kiderült, hogy mindegyik önmagában egy kincset érő személy. Több ötletem volt, és mivel Chaknával a legutóbb olyan hirtelen szakítódott félbe a beszélgetésünk, és a körbevezetése, hogy nem igazán volt alkalmunk belemélyedni, így ő lett az elsődleges választottam. Már kezdett kialakulni a sorrend, mert mindegyikőjükkel közelebbi, de a részemről nem túl mély kapcsolatot kialakítani. Nem fogom túlzottan közel engedni őket magamhoz, ezt már elhatároztam, de mindent megteszek értük, amit csak lehet. Talán így lehet jól csinálni.
Megírtam az üzenetet amely szerint:

Kiwi írta:
Szia Chakna,
Legutóbb túl gyorsan szakadt félbe a beszélgetésünk, amit szeretnék folytatni, ha volna hozzá kedved elmehetnénk a piacra, vagy csak kikapcsolódni a mezőre, esetleg ha a vizet szereted az onsenba, de hajókázni is tudunk. Te választasz.

Nem köszöntem el, nem raktam tele felesleges mosolygósokkal, egyenes volt és nyílt. Korrekt. Nem tudok olyan lenni mint Jun, pedig őt mindenki szereti, de egyszerűen annyira távol áll tőlem, hogy úgy elengedjem magam... pedig szeretném, csak nem tudom, hogy kell. Valamint félek a megítéléstől és attól, hogy komplett hülyét csinálnék magamból. Én én vagyok és ilyen vagyok, nincs más. Pakolásztam, ameddig vártam a válaszát, volt mit... rám nem jellemzően, az este kint hagytam a felpróbált ruhákat. Innen is jött a bevásárlás ötlete is, meg... lehet picit csajosodnom kellene tényleg... Jun is ezt mondta és Tachi is lehúzta a ruhakölteményem, pedig csak egy darabot látott belőle... viszont... most komolyan? Két negatív kritika és ruhásszekrényt cserélnék? Hogy lehetek ennyire hülye... Nem. Ezek maradnak és kész! De... ha nem figyelek mások visszajelzésére is épp olyan hülye vagyok... Miért olyan nehéz az élet? Rolling Eyes....
A fürdőzéshez is volna kedvem, kifejezetten szeretem a vizet és a napfényt. Olyan vagyok, akár egy trópusi növény, meleg és pára és víz és ott kényelmesen megtermek. A hajócska sem egy utolsó ötlet, egyszer régen vezettem is egyet, egy igazi kishajót, nem csónakot, hajót. Olyan király volt. Very Happy Szóval lényegében mindhez van hangulatom, most már csak a lányon múlik, melyiket szeretné.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 775
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2608/2700  (2608/2700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: ..: ~ Kiwi's Base ~ :..

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.