Kezdetek Erdeje

5 / 30 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 17 ... 30  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szomb. Dec. 29, 2012 12:51 am

Juu-chan nagyon lassan tudja csak összeszedni magát.. nem nagyon van képben még most sem.. pedig már felébredt.. amennyire én megtudom állapítani. A nevemet azért eltalálta… nagy szó.. bár világszerte is ismerik a nevem.. de főleg japánban. Ha valakit az álmukból ijesztenek fel is illene tudni Ryuninji Ren nevét. Kezét végig fogtam.. nem csak aggodalmam miatt… de biztosíték is.. azzal a kezével legalább nem tud megütni. Minő balszerencse, hogy valaki az embernek párokban adta a végtagokat… a veszély nem múlt el teljesen ezáltal sem.. Mikor megkérdezte, hogy aggódtam-e érte nem adtam neki konkrét választ. Helyette szemléltettem szívem állapotát, abból maga is megtudta mondani, hogy aggódtam-e érte vagy sem.
- Ne sajnáld… ez van.. aggódó típus vagyok.. négy lánytestvérrel nőttem fel.. egyedüli fiúként aggódhattam mindegyikért..- osztottam meg én is vele egy darabkát a múltamból, ami a nyilvánosság előtt is titok, mert kértem, hogy a családom maradjon inkognitóban. Kezét elvette mellkasomról.. engedtem neki mert láthatóan zavarba jött.. még a tekintetét is elkapta.. Annak ellenére, hogy néha milyen indulatos.. picit szégyenlős is. Aggódó kérdésemre persze ismét nem megfelelően reagált.. jött a gyanúsítgatás.
- Huhh… már megint??- kérdeztem sóhajtozva..
- Nem emlékszel?? Végig összebújva voltunk, míg aludtál, még a kezedet is a fogtam a másikkal meg tartottalak.. Esélyem se lett volna taperolni. Azt szerettem volna, ha alszol egy jót… De csak olyan hat óra telt el és jöttek a rémálmaid.. Felriadtál, de nem tudtad hol vagy és bizonytalan hátrálásod miatt a tóban kötöttél ki.. Gondolom onnan már tiszta. meséltem el röviden, hogy mi is történt. Ismét sóhajtottam egyet..
- Tényleg irtózol tőlem Juu??- kérdeztem miközben egyik kezemmel gyengéden félretűrtem egy vizes hajtincsét, amely az útban volt.. nem tudtam miatta rendesen a szemébe nézni.. Pedig, most azt akartam. Én is kezdtem lenyugodni és szívverésem is kezdett normalizálódni… Hála égnek nem lett semmi baja, se neki, sem pedig nekem..

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Szomb. Dec. 29, 2012 11:10 am

Négy lánytestvér? El sem tudom képzelni, hogy milyen sorsa lehetett. Nekik, vagy éppen Rennek. Bár kedves, hogy aggódik értük. Úgy tűnik... sokkal rendesebb ez a srác, mint elsőre tűnt. Ami még furcsább, hogy beszélt a múltjáról. A nem nyilvános múltjáról. A családjáról eddig senki semmit nem tudott. Nekem mégis elmesélte ezt a kis információt. Halványan elmosolyodom és úgy figyelem tovább.
- Már... megint mi? - kérdezek vissza.
Ekkor kezdi el mesélni, hogy mi is történt. A halvány foltok kezdenek tisztulni. Lassan eszembe jut, hogy mi is történt és valóban... Az elalvásom előtti rész tiszta. Most már. Az emlékek hatására azonnal elvörösödöm. Arcom nem a dühös árnyalatot veszi fel, sokkal inkább a zavartat. Nem tudom, hogy mi volt velem. Hogy ülhettem egyszerűen az ölébe és aludhattam el? Ez még nekem is sok. Életemben nem csináltam ilyet...
- Ő... Ez... Tényleg így volt... Mármint... Az elalvásomig most már tiszta. És igen... A vízbe esés felébresztett, onnan megint. A köztes maradt csak ki. És... Ne aggódj, az a mennyiség, amit ma aludtam... Az elmúlt három-négy napban nem sikerült annyit... - vallom be.
- Ezzel el leszek egy darabig - mosolygom.
Kérdése meglep. Nem is kicsit. Hirtelen nem találom a szavakat. Erre most mit feleljek? Közben szemem elől kisimít egy hajtincset. Tekintete nem enged, a szemembe néz. Nem értem mi van vele. Miért érdekli ez ennyire? Hiszen... Szerintem egyértelmű, főleg az elmúlt nap után, hogy nem így van.
- Én... Nem. Nem is tudom... - kezdek bele.
Gondolataim még kuszák kissé. Egy értelmes mondatot ennyire nehéz lenne összeszedni? De... Mi lenne, ha másképp próbálnám meg? Hm... De hogyan? Tekintetem levezetem kezeimre. Azokra, amikkel az imént kapálództam és felképeltem őt néhányszor. Tényleg! Pedig... most nem is akartam.
- Az előbb felpofoztalak, pedig nem is akartam... Sajnálom... Pedig... Te csak segíteni akartál - sóhajtom.
Tudom, hogy ezzel választ nem adtam kérdésére, de hátha eltereli a figyelmét. Kezemet felvezetem és arcára illesztem.
- Tudom, hogy nem érzel fájdalmat... De ne haragudj... Legalábbis... Ezért ne. A többi. Többnyire szándékos volt - mosolyodom el.
Hirtelen ötlettől vezérelve megölelem. Karjaim szorosan fonódnak köré és nem is igen akarják ereszteni. Fejem vállára hajtom és így maradok egy rövid ideig, ha hagyja.
- Köszönöm, hogy megmentettél! Hogy elhoztál ide és... Azt is, hogy a páncélom voltál... Nem is beszélve arról, hogy tűröd a pofonjaimat... - suttogom halkan, mosolyogva.
Amint elmondtam ezt a néhány köszönetet, elengedtem és eltávolodtam.
- Azt hiszem, most már a kérdésedre is válaszoltam... Nem irtózom tőled... Amennyiben ilyen kedves vagy, mint a mai nap. Tudod... A küzdelmünk napján nem hittem volna, hogy így is tudsz viselkedni - vallom be.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szomb. Dec. 29, 2012 11:35 am

Nem tudom mi üthetett belém, de tényleg.. kikotyogtam egy keveset a múltamról, ami nem publikus… de valahogy mégsem bántam.. Hiszen ő is mesélt magáról. Ezzel csak egyenlítettem a számlát.. vagyis majdnem.. én azért nem adok neki két pofont.. hogy is nézne az ki?? Illetlenség, arcátlanság.. hatalmas bunkóság lenne kezet emelnem egy lányra. Főleg egy ilyen…khöm.. esemény után..
- Semmi-semmi.. nem kérdeztem…- nem kötöttem az orrára, hogy arra gondoltam, hogy már megint csúnya dolgokkal gyanúsítgat engem.. pedig ártatlan vagyok.. Nem is csináltam semmi szokatlant, míg vele voltam.. mégis ilyeneket hallok tőle… Lassan elmagyaráztam a helyzetet, hogy mi is történt miután elaludt. Vicces volt nézni, ahogy arca egyre csak vörösödik.. nagyon vicces.. Nevetni nem akartam.. tuti pofon lenne a vége.. Megdöbbentettek az alvási szokásai.. Az elmúlt 3-4 napban nem aludt ennyit?? Hiszen ez még egy napi alvásnak is kevés.. Ha naponta csak pár órát alszik megértem, hogy miért ilyen ingerült néha.
- Pedig ez így nem jó- felelem arra,hogy ezzel kihúzza egy darabig.. Kérdésemre nem kapok azonnal választ.. Elgondolkodott, amit rossz jelnek vettem.. Bevallom arra számítottam, hogy egyből rávágja azt, hogy igen, vagy esetleg azt, hogy nem. De a mai nap után én az igenre tettem volna voksomat. De csak egy nemtudom-ot kaptam.. utána pedig jött egy kis tématerelés.
- Ugyan.. azt hiszem már kezdem megszokni… - furcsa volt hogy bocsánatot kért.. Többnyire nekem kellett tőle, mert én okot is adtam rá.. Az ütéseit meg már szinte fel sem veszem. Komolyan azthittem, hogy mikor kezeivel megindul, az arcom felé kapok egy fülest.. másra nem is tudtam gondolni, csak erre… Mert másmilyen tapasztalatom nem volt.. Juu keze hozzáadva az arcomhoz az egyenlő egy irdatlan nagy pofon.. ennyi.. Ezért is lepett meg a mostani szituáció. Hát még az amikor megölelt.. Szóhoz sem jutotta hírtelen.. Erre aztán tényleg nem számítottam. Nem tudtam mit csinálni.. én is a karjaimba zártam őt.. reflexszerűen.. nagyon kellemes érzés volt ez az ölelkezés.
- Nem csak voltam.. még mindig a páncélod vagyok- suttogtam a fülébe.. Igen.. megkaptam a választ a kérdésemre.. az utolsó szavaira már nem nagyon figyeltem.. Akaraterőm kezdett cserbenhagyni.. Nem tehetek már semmit ellene.. Kicsit eltávolodok tőle és mélyen a szemébe néztem.. lassan közelítette egymáshoz a tekintetünk, míg végül ajkaink össze nem értek, persze csak ha hagyja…. Akkor egy hosszú csókot váltottam vel.. közben szorosan öleltem.

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Szomb. Dec. 29, 2012 2:13 pm

Kérdésemre nem kapok választ. Miért is kapnék. Lehet, hogy tart tőlem? Nem, nem adtam rá okot. Szerintem legalábbis. Meg aztán... Nem is úgy néz ki, mint aki tart a másiktól. Szavait hallva meglepetten pislogok. Miért zavarja őt az, ha keveset alszok? Lassan... Kezdem megszokni ezt az alváshiányos állapotot. És most... Most úgy érzem, hogy kialudtam magam. Pihent vagyok, amennyire lehet.
- Ne zavarjon... Egyébként sem lehet ellene tenni. Annyit alszok, amennyit tudok, ennyi - mosolygom.
- Tudom, hogy nem sok, de azzal kell beérnem, ami nekem jut. Ez olyasmi dolog, amiért nem tudok küzdeni. Vagy megengedett, vagy egyszerűen nem. Nem én irányítom... - magyarázom.
Ebbe a ténybe én már beletörődtem. Neki is bele kell, hisz ő sem tehet mást. Úgy tűnik van, amibe meg ő törődött bele. Azt állítja, hogy kezdi megszokni a pofonjaimat. A fenébe... Akkor most mivel fogom rendre utasítani? Lehet, hogy erősebben kellene ütnöm? Vagy rúgnom kellene? Hm... Ezt még ki kell találnom.
- Lehet, hogy... Egy időre abba kellene hagynom a pofozkodást... Nehogy hozzászokj. Aztán majd újra elkezdem valamikor. Addig meg... Kitalálok valami mást - nevetem.
- Ha hozzászoknál, akkor már nem lenne elég hatásos módszer a perverzkedésed távol tartására. De ne aggódj, kiokoskodok valamit - mosolygom.
Mikor megölelem, karjai körém fonódnak. Ez igazán jó érzés. Ismét biztonságban érzem magam. Nem olyan módon, mint mikor a testőröm védett, akit ráadásul nem is apám küldött mellém, hanem... Valahogy másként. Olyasmi, mint mikor az véd, akiben teljes mértékben megbízik az ember és hajlandó viszonozni ölelését, jelezve ezzel, hogy számít rá, vagy hogy értékeli a törődést. Mert így van. Hálás vagyok Rennek a gondoskodásért és féltésért. Azt viszont még mindig nem értem, hogy miért csinálja. Lehet, hogy azért, mert lánytestvérei vannak? Mi van, ha rám is úgy tekint? Bár... Abba nem férne bele a tapizás. Mondjuk akkor még nem is beszélgettünk normálisan. Azóta sokat változott. Legalábbis velem szemben.
Mikor eltávolodunk, meglepetten nézem, hogy mire készül. Zavartan pislogok, s kezem már indítom is arca felé. Erőm most jócskán visszafogom. Nem akarok neki olyan nagy pofont adni, csak valami jelzésértékűt. Aztán még jobban eltávolodok, hajamba túrók és sóhajtok egy nagyot.
- Egek... Megölellek és máris ilyesmin jár az eszed, te perverz? Értékelem, hogy eddig visszafogtad magad, de nem bírtad volna még ki egy kicsit? - kérdem szörnyülködve.
Ezek után felkelek. Ruhám alaposan rám tapadt, hála a rengeteg víznek. Végig nézek magamon, csalódottan sóhajtok ismét és elkezdem csavarni kimonóm alját, pontosabban egyik csücskét.
- Ezzel... Mi a fenét csináljak? - motyogom magam elé a kérdést.
- Ahogy látom, te is jól eláztál... - nézek Renre.
Tekintetem körbefuttatom a környéken, de már nemigen látok.
- Regi merre van? Még mindig alszik?

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szomb. Dec. 29, 2012 3:36 pm

Már magam sem tudom miért gyötröm itt magam… egyszerűen nem tudom magára hagyni ezt a lányt… Hiába pofoz fel vagy esetleg oltogat, mert az a kettő mesteri szinten megy neki. Bőven tapasztaltam, de van neki kedves és aranyos oldala is. Kár hogy nem sűrűn mutatja nekem.. mert az tetszik.
- Nem tehetek róla.. akkor is zavar valamiért.. – feleltem őszintén.. Valamiért.. nem ment..
- És lehet ellene tenni.. csak a csúnya rossz emlékek helyére vidám jó emlékek kellenek.. ami mondjuk nehéz, hogyha így állsz hozzá az emberekhez.. leszólod őket.. vagy esetleg fel is pofozod a bandát.. Mondjuk az alakod és kinézeted miatt népszerű vagy a fiúk körében ez biztos..- tuti.. nekem is nagyobb bejön ezért is perverzkedtem vele az elején.. legalábbis részben.
- Igen,.. azt megköszönném.. bár nem bánom, ha ettől jobban érzed magad. – nevettem én is vele.. fájdalmat nem érzek.. és ennyi a legkevesebb.. Az hogy lejárat vele.. nos.. még befér a léc alá…. Hiszen ez csak egy virtuális világ.
- Ha nem tűnt volna fel nem perverzkedtem veled… csak a párbajunkban… - mondtam kicsit sértődötten.. nem is tudja milyen nehéz volt visszafognom magam.. de a kedvéért megtettem. Mikor megölelt meglepődtem rendesen.. erre nem nagyon számítottam … automatikusan átkaroltam én is és szorosan öleltem magamhoz.. Mikor vesztettem az akaraterőm ellen és megpróbáltam megcsókolni kaptam agy fülest.. nem túl nagyot de akkor is.. ugrott a samci és kaptam a letolást.. Nem tettem semmit.. hagytam eltávolodni én pedig hanyatt estem .. úgy is maradtam.. csak az eget bámultam..
- Nehéz lenne elhinni, hogy kivételesen nem a perverz vágyaim vezettek??- ismét sértődtem meg egy kicsit.. egy csókban én nem a perverzséget látom… hanem kicsit mélyebb érzelmeket.. Nem reagáltam a többi szavára.. csak fekszem ott.. kikell hevernem ezt a dolgot.. Mikor Reginald felől érdeklődött a madár tollai fellángoltak jelezve, hogy még mindig-egy fa ágán van..


Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Szomb. Dec. 29, 2012 4:45 pm

Ha zavarja, hát zavarja. Bár aggaszt, hogy épp emiatt aggódik. Jobb dolga is lenne ennél. Például az, hogy... Fogalmam sincs... Valami biztosan. De nem hittem volna, hogy ő akar majd előrukkolni valamiféle megoldással. Ami hozzá kell tenni, egész ötletes. Viszont... Mindenki a kijutással és túléléssel foglalkozik. Senkinek nem lenne kedve ahhoz, hogy szórakozzon. Főleg azok után, hogy az elején mennyien pánikoztak, vagy meghaltak.
- Mit gondolsz, miért fejlesztettem ki az önvédelmi pofozkodást? - kérdem elhúzva a szám.
Azért azzal lehet, hogy tényleg vissza kellene vennem. Elvégre nem csaphatok le mindenkit, aki csak megemlíti a kinézetem, vagy hosszan bámul. Rennel könnyű dolgom van, neki már fel sem tűnik. Furcsa, hogy egyetlen nap alatt mennyire hozzászokott. A sok ütés ellenére pedig még mindig vállalna néhányat, ha jobban érezném tőle magam. Ez... Aranyos.
Mindezek után, lehet, hogy megérdemelt volna egy csókot. Akkor, mikor próbálkozott, viszont nem hagytam. Hirtelen meglepődtem. Nem gondolkoztam és egyszerűen felképeltem. Pedig... Lehet, hogy én is élveztem volna. Nos, most már nem tudom meg a választ. Azt viszont igen, hogy most az egyszer nem volt benne perverz szándék. Vagy már sokadszor, csak annyira gyanakszom, hogy fel sem tűnik.
- Igen, nehéz elhinni. Most az egyszer viszont... elhitetted velem. Ennek ellenére... Mondtam, hogy ne is álmodozz újabb csókról. Minek néznének, ha nem tartanám a szavam? - kérdem, majd felnevetek.
Regi elég látványos életjelet ad magáról. Csodálkozom, hogy ilyenkor hogy nem gyullad meg a fa. Mondjuk... Ennek csak örülnöm kellene. Nem hiszem, hogy szükségünk lenne egy erdőtűzre. Azon kívül, hogy az biztos megszárítaná a ruháinkat.
- Mond... Ma említetted, hogy egy kedves szavam nincs hozzád. Még mindig így gondolod? Tényleg nincs? - teszem fel a kérdést, ami jó ideje foglalkoztat.
Saját viselkedésem sokszor fel sem tűnik, csak amikor megszólnak érte. Épp ezért vagyok rá annyira kíváncsi. Tényleg ennyire kiállhatatlan lennék? Én, meg az elbűvölő modorom? Míg válaszra várok, hanyatt fekszem Ren mellett a füvön. Az eget kezdem bámulni, mi lassan sötétségbe borul.
- Neked nem kellene pihenned? Elvégre... Egész nap velem bajlódtál. Én... Sajnálom, ha gondot okoztam!

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Sakamoto Rin on Szomb. Dec. 29, 2012 5:12 pm

Hugi~nyan? Mi van? 0.0


Na, szóval ez a nap igen csak fura dolgokat tartogat a számomra, ezt már valahogy akkor éreztem mikor felkeltem, hogy pont ez történjen velem azt már végkép nem gondoltam volna. Ja, hogy még nem mondtam, hogy mi is történt itt az előbb. Nos, arra most várnotok kell, mert előbb muszáj elmondanom, hogy mi is történt velem ez előtt a dolog előtt, amiről még nem mondok semmit, hogy ti is úgy meglepődjetek, mint én.
Hát akkor kezdem is. Reggel van, tehát mint minden reggel most is azzal kezdtem a napot, hogy felkelek. Álmos még jóformán csukott szemekkel kotorászok az inventorimban és miután végre rálellek a ruháimra - amik természetesen a felsorolt ˝nagyon˝ sok felszerelés és eszköz legtetején helyezkedik el -, reájuk kattintok és ez által az öltözködést le is tudom. Nagy nehezen kitámolygok, azaz kiesek az ágyamból, ugyan is a lábam, naná, hogy beakad a fránya lepedőbe.
- It-it-itt-ai… jo-jól van, na… már fent vagyok… – dörmögöm magamban miközben a padlón koccant pofikámat, ami ugyan nem fájt, de mivel nem először élem meg ezt a jelenetet így valahogy reflexből odakapok és megsimogatom. Végül felállok, megnyújtóztatom a végtagjaimat.
- Yosha! Akkor irány reggelizni! – teszem meg a kijelentést, miközben elindulok, kifelé a szobából, majd célba veszem a fogadó ebédlőjét ahol általában minden reggel fincsi tízórai vár.
- Köszönöm!- nézek kedves mosollyal felszolgálóra, aki kihozza a reggelimet rögtön az után, hogy letelepszem az egyik üres asztalhoz. - Huhu, Ittadakimasu!- azzal neki is látok a reggelim elfogyasztásának.

Nos mivel már végeztem a reggeli előkészületekkel, elindulok a város kijárata felé. Hisz mi más lenne jó reggeli testmozgás, mint egy kis mob vadászat a városon kívül.
~ De hova menjek?- ez a kérdés foglalkoztat egész úton, melyen haladva még a mini térképemet is elővarázsolom, és azt nézegetem. Mivel ennyire elfoglalt vagyok nem is csoda, hogy nem veszem észre, hogy mióta kiléptem a fogadóból az óta valaki követ. Igen, de ki az a valaki?... Hát azt sajna én sem tudom, mert épp nem rá figyelek. Ám nemsokára úgy is megtudom. A cél a Kezdetek erdeje. Végül ezt a z úti célt választom magamnak.
Sehol senki, csak bolyhos nyuszikák ugrálgatnak elő, amik leöléséért sajnos nem jár semmi.
- Nyuuu~ jöjjön már valami méltó ellenfél! – felkiáltásomat követően nem kell sokat várnom hirtelen ugyan is mozgást hallok magma mögül és mikor arra fordulok, ezt látom, hogy egy JK fegyverrel a kezében támad rám. Gyorsaságomnak köszönhetőbe sikerül ugyan ellépnem előle, de így is nagyon meglep, hogy pont egy Játékos támad rám.
- Majd akkor jövök én!- hadonászik felém a fegyverével, melyet én sorra elkerülök.
- Mi? Mégis miért? Így csak meg fog ölni! – nézek kérdően a férfira, miközben előkapom a kristályaimat.
- Mert a is tervezem te kis álnok MOB!
Mi? Hogy én mob? De hisz az lehetetlen.
- Megörült…
- Tudom, ám mit tervezel. Beépülni a játékosok közé és levadászni őket. Biztos ezt is az a féreg Akihiko tervezte el. De sajnos elfelejtette, hogy itt mindenki ember, nem pedig olyan förmedvény int TE! – támad, rám ismét a férfi ám ezt a támadást már nem tudom időben elkerülni. Meglepő, de a sebzése elég nagy hogy átüsse a páncélomat és még sebzést is okozzon nekem. Ekkor puszta véletlenségből ránézek az arcára és meglátom azt a tekintetet, amit még régen egy olyan ijesztő horrorban láttam. Végig borzongtam, mikor a szemeibe néztem és mindeközben eltávolodom tőle és a lökéskristályommal csapok vissza.
Ez még így folytatódott egy darabig. A férfi bár felettem ált, mint szintben, mint erőben a gyorsaságommal még el tudtam kerülni a támadásai nagy részét és végül beadva a derekam vissza is támadtam az Alap Sebzés kristályommal, bár nem volt egyszerű átütni a páncélját.
- Most megvagy! Véged! – kiált fel a férfi, mikor elbotlom a tulajdon lábaimban és ezzel tiszta célpontot adok neki arra, hogy egyetlen támadásával végezhessen velem.
Már kiskorom óta nem vagyok az a félős gyerek, bár a horrorfilmek és a bogarak kikészítenek, a haláltól való félelmem nem igazán szokott lenni, ezt tanúsíthatom azzal is, hogy mikor a GM bejelentette, hogy itt ragadtunk akkor sem ijedtem meg nem úgy, mint sokan a játékosok közül. Így hát vártam a férfi mikor is talál el. Gondolatban elbúcsúztam a barátaimtól és mindenkitől, aki közel áll a szívemhez és behunytam a szemem. Vártam, és vártam… és vártam… és még mindig vártam, de nem történt semmi.
- Are? – nyitom ki az egyik szemem, hogy meglessem mi is történt. Nem láttam azonban a férfit sehol. Végül kinyitom, mindkét szemem, majd felülök. - Izé, hát te… Mi? Milyen verebek? Én nem látok egyet sem… – nézek, az égre mikor feltűnik a szemem előtt egy lány, aki valamilyen verebekről hadovál, amik újra repkednek, bár én tényleg nem látok egyet se, így hát visszafordítom a tekintetem a felettébb ismerős lány felé.
- Hm… – pattanok fel a földről majd lépek közelebb a lányhoz, aki egy magas velem. - Hmm… Tudod nagyon ismerősnek tűnsz… – hajolok közelebb az arcához méregető tekintettel. - Pont úgy nézel ki… nem, nem… muri, muri{lehetetlen, lehetetlen}- legyezek a kezemmel. Mert hát nem létezik, hogy ez a lány én legyek. Pedig külsőre pont úgy néz ki, mint én, vagyis azaz énem, amelyik még az elfé válás előtt voltam.
- Mégis ki vagy te? És hová tűnt az őrült pasas? – nézek körbe minden felé, de sehol sem látom.


_________________
Pontozás:
Élet: 16 (+2)
Fegyverkezelés: 10 (+3)
Erő: 10 (+)
Irányítás: 10 (+Cool
Kitartás: 14 (+)
Gyorsaság: 16 (+2)
Speciális képesség: 14 (+)
Páncél: 8

Sakamoto Rin
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 21
Tartózkodási hely : Ahol a kedvem tartja

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
1000/1000  (1000/1000)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net/

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szomb. Dec. 29, 2012 5:44 pm

- Önvédelmi pofozkodás?... hehe… ez vicces.. – nevettem fel ezen.. valóban annak lehet nevezni.. kivéve akkor mikor indok nélkül kapom.. mondjuk a városban a padnál.. magára rántott és kaptam egy fülest.. indokolatlanul.. de elnéztem neki.. Azóta történt velünk egy két dolog. És itt ölelkeztünk.. Meg akartam csókolni, de nem hagyta.. azt feltételezte rólam, hogy perverz szándékaim voltak, pedig most nem.. nálam a csók tényleg nem egyenlő a perverzséggel.. Egy pofonnal eltántorított ettől a tettemtől.. … elterültem, mondjuk nem az ütés volt ekkora.. magamtól estem hanyatt és az eget bámultam.. egy kis depi a visszautasítás miatt. Megütött.. Ez utáni szavai kedvesek lettek volna.. ha nem nevet fel.. úgy éreztem kigúnyolt.. én nem esett jól.. Egyáltalán nem.
- Az ütéseid nem fájnak.. ez igaz.. de a szavaiddal tudsz okozni pár kellemetlen pillanatot.. – közöltem ezt vele, bár nem tudom minek.. valószínűleg úgysem foglalkozik vele és csak kinevet.. Mikor Regiről érdeklődött akkor
Ő maga adott életjelet.. lángjaival jelezte helyzetét és állapotát, hogy nem alszik . Furcsa kérdést tett most fel nekem.. érthető, hogy tudni akarja..
- Hmm..- gondolkodtam el.. még mindig nem volt jobb kedvem, de megérdemli a választ. Igaz rengeteg pofont kaptam ma tőle és sokszor degradált.. de azt nem mondatom, hogy egy kedves szava sem volt.
- Ezt így nem mondanám, hogy egy kedves szavad sem volt hozzám.. mondjuk azt sem, hogy hú de kedves szavakkal illettél.. de lényegében.. – tartottam egy kis szünetet.. nem is tudom mit akarok igazán mondani.
- Nah a lényeg, hogy volt hozzám pár olyan szavad ami nem volt degradáló és nem sértettél meg vele..- Válaszoltam őszintét.. ezután lefeküdt mellém a fűbe
- Nekem ?? Nem.. nem vagyok fáradt.. én tudok rendesen aludni… - piszkálódtam egy kicsit sértettségemben.. de nem akartam nagyon gonosz lenni vele..
- Nem okoztál gondot nekem.. én akartam mindenáron veled lenni. Tehát ha gond is lenne.. akkor is magamnak okoztam volna..- feleltem és tovább bámultam az eget..
- Tényleg ennyire hülyén éreztetem, hogy... hogy... többet jelentesz nekem.. mint..mint....- nem fejeztem be a mondatott. helyette piros arccal fordultam el a másik irányba... de csak pár percig... Juu itt fekszik mellettem.. elázott és így testhez simuló ruhában.. Nem tudok mit tenni.. szinte testem magától mozog... lassan átfordulok.. a lány fölé és ismét a szemébe nézek miközben gyengéden arcéra helyeztem egyik kezem.. szemeztem vele.. és vártam a pofont..
- Sajnálom...Juu... megkedveltelek.. nagyon is.. nem akarom látni ahogy szenvedsz..csak az elbűvölő mosolyodat.. melletted akarok lenni mégha a leleket is kivered belőlem.. mert..mert...én téged.. - nem fejeztem be a mondatot inkább a tettek mezejére akartam lépni.. megcsókoltam, ha engedte természetesem..egy csók többet mond a szavaknál.. ebben minden érzelmem benne van.. közben kezemmel lágyan végigsimítottam a vállán.. végig a karján, míg meg nem fogtam a kezét... ahogy ma már olyan sokszor.. nem akarom elengedni..


Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Akuma on Vas. Dec. 30, 2012 12:13 am

Nővérke~nyan! Éjjel van! :3



Zavartan lépett hátra kis híján elejtve az imént használt fegyverét. Hát persze... ez Ö volt, teljes életnagyságában! Nem értette az idézetét, igazság szerint tudta hogy nem fogja de hiába ismerte jól, egy kicsikét bánta hogy magának kell majd elmagyaráznia. Most azonban... nehéz volt megbirkóznia a látvánnyal, hogy ott volt az akit gondolatai világán kívül még soha nem láthatott igazából. S a karok és lábak... hiába volt itt már jó ideje és volt alkalma bőven használni őket, most így hogy ismét vele volt de egészen más helyzetben... egyszerűen összezavarta!
Szégyenkező pír festette be arcát, melyet csak az éjszakai sötétség rejtett el a másik lány elől. Összébb húzta magát, szinte ölelve a fegyvere nyelét a feszültségtől... nem, nem volt olyan könnyű mint ahogy eltervezte, s az első szemtől szembeni találkozást sem így képzelte sőt, ha mégis így lett volna sem tudott volna azonnal válaszolni. Rin az a lenyűgözően kedves és néha izgága módon lelkes személy volt, akit ha akart sem tudta volna magára hagyni egész életében. De nagyon régen volt hogy "beszéltek" egymással, s akkor még nem jelentett problémát a kommunikáció. Most azonban hogy talán hónapokon keresztül nem lehetett vele és most hirtelen itt volt... ha néhány pillanatig is, de sokkoló volt se nem pozitív se nem negatív módon.
Félve lépett közelebb maga sem tudta hogy miért, s szorosabban szorongatva fegyverét már meg is állt. Elég bánatos látványt nyújthatott, hiszen rettenetesen bántotta hogy még mindig nem válaszolt neki semmit, kimondottan szerencsétlennek érezve magát akkor. Végül nagyot nyelt - újabb emberi viselkedés melyet még meg kellett szoknia - és ráébredve arra hogy felesleges kapaszkodója volt, eltüntette naginatáját a kezéből. Így persze kezeit kezdte összedörgölgetni, aztán félénken az arca elé kapta.
- G-gome! - hagyta el végre száját - A n-nevem... Nariko és... nem tudom... nyaaa~ vagyis... Chikusho! Azt hiszem... e-eltűnt!
Összeszorította ajkait, el sem hitte hogy ennyi zagyvaságot mondott! Az igazat megvallva soha nem is szólt egy szót sem senkinek amióta itt volt, sőt azelőtt pedig gondolatokon kívül másra nem volt képes. De ettől függetlenül igazán mondhatott volna neki többet is!
- Rin-nyan... ümm... uh... - próbálkozott újra, de belefulladva félrekapta tekintetét - gome...

Akuma
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2012. Dec. 21.
Tartózkodási hely : Nyah!

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
781/800  (781/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Vas. Dec. 30, 2012 12:16 pm

Ha a mindent megbékítő álom a sötétség, a kétségbe ejtő rémképek pedig a színek, akkor a két mellém szegülő jómadarat nevezhetném fénynek is. Ha nem is őket, de azt a törődést, és gondoskodást, amit kapok tőlük, mindenképpen. A fény és a sötétség egyenlő értékekkel bír, nézeteim szerint. S akkor lenne a legjobb, ha csaak ezen két rész birtokolná elmém, s szívem teljes egészét. Nem úgy, hogy egyik az egyiket, másik a másikat, hanem közösen mindkettőt. A két színtelen, mi megnyugvást hoz számomra. Egyik nem létezhet a másik nélkül. Amennyibeen kevés a sötét rész, a fény nem tud kellőképp érvényesülni. Ha pedig a világos rész csekély, nincs ki megmutassa az árnyékolt részeket.
Ahogy az éjszaka váltjja a nappalt... Álmom úgy ért véget, s a színekkel csúfított semmiséget megssemmisítette a hirtelem előtűnő fényáradat. Borús gondolataim Ren győzte le aggódásával. Gondoskodása és barátságos, önmegtartóztató visselkedése szinte példaértékűvé nőtte ki magát. Nekem pedig lehet, hogy vennem is kellene róla... Olykor. Hogy mi az, amit látott bennem, nem tudom. Visszautasításom után viszont sértődöttnek tűnt, minek okát... Talán most meg iss értem. Ezen állapotának bugyraiba talán még méllyebbre süllyed, szavaim hallatán. Nem akartam megsérteni. Tényleg nem, mégis úgy tűnik, hogy sikerült.
Csendben hallgatom kritikus szavait, melyek viselkedésem jellemzik. Számomra megint ő az utat mutató fény. De mit is akarok? Hogyan viselkedhetnék normálisan, mikor ha valaha társalogtam is, többnyire csak az abnormális illem keretein belül folyt a diskurzus.
- Ma nem emlékszem, hogy lett volna olyan alkalom, mikor meg akartalak bántani. Sajnálom, ha mégis megtettem! - szólalok meg csendesen.
Nem tudok kiigazodni rajta. Egyszer olyan, mintha meg lenne bántódva, máskor pedig, mintha semmi baja nem lenne. Olyan az egész, mint egy bizonytalan útvesztő. Minden másodpercben más út vezet a rejtéllyel övezett kijárat felé.
- Mindenképp velem akartál lenni? Dehát miért? - kérdem értetlenül.
Reakciója villámcsapásként ér. Szemeim elkerekednek, szám résnyire nyílik. Arcomon vörös pír telepszik meg, mintha nem volna jobb dolga. A légzésről is megfeledkezem egy rövid időre. Dermedten lesem az éjbe burkolódzó eget, miközben az imént szilánkokra hullott agyam darabjait próbálom összeilleszteni, sajnálatos módon ragasztó nélkül. Mikor végre mozdulni tudok, csak arra leszek figyelmes, hogy Ren fölém fordul. Tekintetem övére vezetem. Mélyen szemeibe nézek, miközben ledöbbenve hallgatom további szavait. Nem értem... Mintha valamit megmozdított volna bennnem ez a befejezetlen vallomás. Arcomon továbbra is uralkodik a levakarhatatlan pír. Arca közeledik enyémhez. Tudom, hogy mire készül. Most mégsem szándékozom útját állni, az előzővel ellentétben. Hagyom, hogy ajkaink összeérjenek, s csókban bontakozzanak ki. Szemeim lecsukódnak, és élvezem az így telt pillanatok minden egyes darabját. Kezeink közben újra egymásra találnak, ma már sokadszor.
Mikor az egésznek vége szakad, legjobb elfoglaltságom pedig a levegővétel, elmosolyodom. Szabad kezemmel tarkójába kapaszkodom. ÚGy tartom közel arcát, homlokát pedig sajátoménak támasztom.
- Nem... Nem fejezted be a mondatot... - suttogom egészen halkan.
- És ne hidd, hogy mindig hagyni fogom, hogy megcsókolj. Még akkor se, ha hagyod, hogy kipofozzam belőled a lelket... - elmélkedem hallhatóan.
Ezek után eleresztem, hátha el akar távolodni. Erre csak ő lehet most képes, tekintve, hogy ismét felettem magasodik, csak úgy, mint a pad előtt.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Vas. Dec. 30, 2012 2:27 pm

Bevallom egy nagyon kicsit megsértődtem a visszautasításom miatt.. Egy pár pillanattal ezelőtt még meghitten ölelgettük egymást, de mikor meg akartam csókolni egy füles lett a jutalmam.. Csak tudnám miért?? Mikor egyszer már megcsókolt.. . ő engem.. nem fordítva. Most viszont nem engedte meg nekem.. pedig mindenféle perverz szándékot mellőzve akartam megtenni.. egyszerűen az érzelmeim vezettek. Nem is a visszautasítás esett olyan rosszul.. inkább annak az oka.. Úgy hittem, hogy normálisan viselkedtem ma, főleg vele szemben… erre ezt kaptam.. Hanyatt fekve bámultam az eget… sértődöttségemben… rosszul érzem magam… jelenlegi állapotom miatt talán egy kicsit sértő…. Vagy talán inkább bántó mondatokat engedtem meg magamnak.. már kimondtam.. nincs mit tenni….. de azért próbáltam szépíteni.. zavarodottságomban elfordultam… érzelmeim azonban újfent maguk alá gyűrtek.. semmit nem tehettem ellene. És az igazat megvallva ki is akartam már mondani. Juu fölé hajoltam és mélyen a szemébe nézve tettem egy befejezetlen vallomást. A lényeget nem szavakban akartam elmondani.. megcsókoltam és ezúttal engedte is.. Nem számítottam erre a fordulatra.. .. hosszú forró csókot váltottunk, miközben kezemmel az övét kerestem hogy újra megfoghassam.. Eszméletlen jó csók volt.. semmi kétség.. Mikor vége szakadt csak meredtünk egymás szemébe nézve.. Homlokunk összeért és ő tarkómnál fogva tartotta ott.. Na nem mintha elakartam volna menni.. nincs az az isten.. Még egy boss sem lett volna rá képes.
- Akkor… fejezd be te magad….. már biztosan tudnod kellene a mondat végét..- a lány szavain elmosolyodtam.. igen.. erre számítottam.. nem csoda.. hiszen ő Juu.. egy agresszív királylány
- Ezt valahogy sejtettem.. Csak nem értem miért… Talán nem élvezted ezt a pillanatot?? Mikor ajkain összeértek?? Mikor kezeink újra egymásba fonódtak?? Szeretném ha nem félnél az érintéseimtől, sem a csókjaimtól.. én csupán szeretnék neked örömet okozni..- Hiába engedte el a tarkóm.. nem távolodtam el.. inkább adtam még egy gyors puszit ajkaira.. Úgy érzem sikerült végre elérnem valamit nála.. csak ne rontsa ezt el semmi.. az eléggé megviselne.. túlságosan is.

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Vas. Dec. 30, 2012 3:09 pm

Életem során sok csókban volt már részem. A legtöbb kierőszakolt volt, de ez nem. Épp ezért hagytam... Volt választásom, épp úgy, ahogy néhány perccel ezelőtt, s bár akkor visszautasítottam, most engedtem, hogy ajkaink összeérjenek. Be kell valljam, nem bántam meg. Ez az érzés semmi máshoz nem fogható. Mikor a lélek legmélyéről kavargó örvényként indul meg a boldogság, majd eljut a test minden apró részébe. Mert így éreztem. Úgy, ahogy még soha ezelőtt. Nem tudom, hogy neki milyen volt, de azt hiszem, én jó ideig őrizni fogom emlékét. Azt kívánom, bárcsak ilyen lett volna az első. De a múltat el kell felejteni. Elvégre... Ő az én páncélom, aki megvéd tőle. A régi, rossz emlékek helyett pedig új, jó emlékeket akar felállítani bennem. Néhányat már sikerült. Sokra van még szükség, de jó úton halad.
Elválásunkkor némi hiányérzet merül fel bennem. Ezen közelsége javít, s az, hogy úgy tűnik, esze ágában sincs távolodni. Szavai hallatán kedvesen elmosolyodom. Tudom? Igen, azt hiszem. De hogyan is ejthetném ki helyette a szavakat, mikor ő sem volt rájuk képes. Én pedig... Azt hiszem, inkább későbbre tartogatom. Helyette közelebb húzom és apró csókkal illetem.
- Azt hiszem... Ez volt a mondat remek befejezése. Nem gondolod? - kérdem.
Kérdésein nem kell gondolkoznom. A válasz adott. Az előzőekkel ellentétben, ez most nagyon is kellemes megnyilvánulása volt vonzalmának. Fejem enyhén megrázom, miközben továbbra is mosolygom.
- Azt hiszed... Ha nem élveztem volna, akkor még fölöttem magasodhatnál? Nem mellesleg... Azt már szavakkal is mondtam volna. Ez most... Nagyon is jó érzés volt... - vallom be.
Arcomon ismét kivirul a pír. Nem szoktam így viselkedni. Eddig jó formán senki nem adott rá okot. Legalábbis... Mielőtt megcsókolt, igen, de utána... Az álom szertefoszlott. Most viszont nem ez történt... Szerencsére.
- Nem is értem miért nem bírtam a fejed mikor megláttalak... Azt hiszem... A valóságban tapasztaltak taszítottak... Most már én is tisztában vagyok vele, hogy nem szabad látszatra ítélni... - sóhajtom.
- Viszont most már... Mi lenne, ha leszállnál rólam? Regi elég műsort látott... Szerintem... - szólalok meg halkan, egészen kedvesen.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Vas. Dec. 30, 2012 3:49 pm

Most már aztán tényleg elvesztettem a fonalat.. Fogalmam sincs, mit gondoljak Juu-ról.. persze tisztában vagyok a saját érzéseimmel.. helyesebben most már tisztában vagyok vele.. Nem is ezzel van a baj… Az ő érzéseivel nem vagyok tisztában.. Alapjában véve kedves lány, intelligens, hírtelen haragú és erőszakos.. óh, igen.. Nagyon erőszakos. De kedvesen is tud viselkedni, ha éppen olyanja van. Sőt.. még gyengéd is tud lenni.. bizonyította mikor arcomat simogatta és átölelt.. Csak pofon lett a vége… Első csók kísérletemet meghiúsította, de a második ellen már nem tudott mit tenni… Éreztem, hogy ő is legalább annyira szeretné, mint én, hogy megtörténjen, majd ajkain összeértek.. és jó darabig nem is váltak el egymástól. Sosem esett még ilyen jól egy csók sem.. Pedig volt részem már jó sokban, de mindközül ez… ez volt a kedvencem.. A finom csóknak vége lett.. de nem távolodtam el tőle.. nem is bántam meg mert újabb apró csókban volt részem.
- igen.. ez egy tökéletes befejezés volt.. több mondatot is fejezhetnénk be így nem gondolod?- személy szerint minden mondatot így fejeznék be,d dehogy juu is.. afelől kicsit kétségeim vannak.
- Hmm.. ebben lehet valami.. azt hiszem, ha nem élvezted volna.. akkor minden bizonnyal a tó fenekén ücsörögnék összekötözve- szinte láttam magam előtt a jelenetet.. és ez megnevettetett egy kicsit… továbbra sem távolodtam el .. Szorosan fogom Juu kezét, mint aki sosem akarja őt elereszteni.. Szívem szerint nem is tenném… viszont így pár dolog kivitelezhetetlen lenne. .
- Tudod.. amit mutatok magamból az igazi világban.. a rajongóimnak az nem teljesen én vagyok. A Felmérések alapján változtatnak.. Formálnak minket, hogy éppen olyanok legyünk, ami abban az időben a legnépszerűbb.. A színpadon nem lehet teljesen önmagadat adni.. És be kell valljam.. néhány dalom nekem se jön be…- kuncogtam, de így van.. furcsa lehetett a számból ilyet hallani… és nem si tudom miért mondtam.. Ez a Juu sok mindent kihoz belőlem.
- Én még műsoroznék kicsit, de legyen ahogy akarod.- lassan felkeltem és felsegítettem őt is,mivel kezét továbbra sem szándékoztam elengedni.. kellemes érzés töltött el mindig mikor így sétáltunk.
- Mi lenne ha szereznénk még pár szép emléket a mai nap?? Sok törlesztenivalóm van… nem veszítek a rossz emlékek ellen.. – feleltem határozottan és csillogó szemekkel.

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Enheriel on Vas. Dec. 30, 2012 4:20 pm

Juu és Ren

Besétáltam az erdőbe petemmel, Villámlással, aki próbált repkedni, de inkább édes kis ugrások voltak. Főleg a kisebb madarak és pillangók után ugrándozott, hogy elkaphassa őket és játszhasson velük. Én közben nézegettem körbe az állat mobokat. Voltak nyuszik, madárkák, és kismalacokat vigyázó kocák is.
- Milyen aranyosak!^^ - mondtam, mikor láttam játszani a kis malacokat. Aztán észrevettem, hogy Villámlás elfutott!
- Villámlás, gyere vissza! – rohantam utána. A kis griff meg sem állt addig, amíg meg nem látott két játékost. Egy fiút meg egy lányt. És az egyikük Petjét, egy főnixet. Egy ideig nézegette őket, majd csiripeléssel invitálta a főnixet egy kis játszadozásra. Közben én majdnem átmentem egy farkas falkán. Először megijedtem, de hirtelen rájöttem, hiszen olyan képességem van. Aktiváltam, majd biztonságosan átmentem a területükön. Ezt a képességet még akkor szerezhettem meg, mikor egyszer egy vadkan nekem és két mellém szegőzött játékosra rontott. Döbbenten tapasztaltuk, hogy engem békén hagyott, társaimat már kevésbé, azok kaptak is bőven. Éppen, hogy meg tudtak menekülni. Aztán végre elértem a petemet. Láttam, hogy éppen a főnixszel próbálkozott játszani még.
- Hát ide futottál te kis csintalan? – kérdeztem tőle kedvesen, miközben megsimogattam a fejét. – máskor ne tégy ilyent.^^ - majd a pároshoz fordultam. – Elnézést, ha zavart titeket. A nevem Enheriel.^^A griff pedig a Petem, Villámlás. - és japánosan meghajoltam. Azon gondolkodtam, melyikük lehet az idomár. De a lány kardját nézve rájöttem, hogy a fiú az.
- Nagyon szép Főnix, biztos kiváló törődést kap.^^ - mondtam a fiúnak. Aztán a lányhoz fordultam. – Szabad megtudnom, mi a kasztod?^^ - valami olyan sejtésem volt, hogy kardforgató, hiszen más játékban ezt választottam az egyszerűsége miatt. Ebben a játékban viszont nem azt választottam, mivel inkább azt választom, amelyiknél van állat is.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1047
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Vas. Dec. 30, 2012 4:31 pm

A befejezésemmel ő is elégedett. Miért ne lenne, hiszen egészen jól sikerült. Legalábbis szerintem. Szavai pedig bizonygatják is igazamat. Reakciója elég vicces. Kis híján el is nevetem magam, de sikerül végül visszatartanom a kitörni vágyó kacajt. Helyette mosolyom szélesedik.
- Tudod... Attól, hogy megcsókoltalak... És te is megcsókolhattál engem... Én még én vagyok. Tehát tudhatnád, hogy felesleges olyanokról álmodoznod, mint az efféle gyakori mondatbefejezés. Többek között azért is, mert... Nehéz... Lehet, hogy úgy tűnik, hogy könnyedén megy nekem ez az egész, de... Nagyon nehéz engednem, hogy valaki ennyire közel kerüljön hozzám. A későbbiekben pedig attól tartok, hogy még nehezebb... De... Meg teszem, ami tőlem telik. Szépen fokozatosan igyekszem túltenni magam a dolgokon. Talán pont az teszi könnyebbé a helyzetet, hogy tudom, hogy te biztosan létezel a valódi világban - ismerem be.
Elég sok dologba beavattam már. De mi van, ha pont emiatt megrémül? Merjek neki többet mondani? Az összekötözésben van valami. Hirtelen képzelegni kezdek, hogy hogyan is festene Ren a tó fenekén, egy nagy rakás kötéllel megkötözve. Ebben viszont lenne néhány hiba, amit át kellene gondolni.
- Ha összekötözlek és bedoblak, akkor kit fogok a továbbiakban ütni? Nem mellesleg... Ha ilyet tennék, Regi biztos nem pártolna át hozzám... Nem is beszélve a piros indikátorról, vagy arról a veszélyről, hogy a kötélbe akadok és veled együtt merülök én is... Nem... Az a módszer túl macerás - osztom meg vele véleményem, viccelődve.
Ő is megoszt velem még némi információt. Utazás a kulisszák mögé. Talán ez lehetne ezen rövid ismertető címe. Vagy pontosabban, Ren népszerűségének titkai. Tudom, hogy sok dologgal jár az ilyesmi. Hallottam, hogy néhányan be is sokalltak emiatt. Nem is értem, hogy hogy lehet úgy élni. Minden mű, legalábbis a legtöbb dolog, amit csinál. Szinte csak a hang a valódi és a külső. Feltéve, ha a hang nem felvételről megy. Minden egy jól megtervezett színdarab része.
- És apám mégis azt a színészkedő énedet akarta meghívni hozzánk... - sóhajtom.
Na igen, nem valószínű, hogy akkor így alakulnak a dolgok. Még jó, hogy az otthon lévő katana meglegyintése után már egyezett a véleményünk az öreggel. Örülök, hogy annak idején megvetettem vele, még akkor is, ha csak dekorációnak. Azóta viszont használni is tudom és némiképp kordában tudom vele tartani azt a szemétládát.
Végül Ren enged. Felkel és felsegít engem is. Ruhám már valamennyire megszáradt, bár nem annyira, mint szeretném. Hajam úgyszintén. Hiába engedtem ki nap közben, hiszen ismét a vízbe estem, így a hosszan tartó száradási folyamata újra kezdetét vehette. Szavai ismét zavarba hoznak. Talán kicsit meg is rémítenek, mikor csillogó szemeibe nézek. Fél lépést akaratlanul hátrálok, kezét azonban nem engedem el.
- Mi... Mire gondolsz? És mi az, hogy törleszteni valód van? - kérdem meglepődve.
Ekkor hallom meg az új jövevények hangját. Egy lány tűnik fel és a... pete. Megint egy állatidomár. Úgy tűnik, ma ilyen napom van. A bemutatkozása illedelmes volt. És jó, hogy vette a fáradtságot, hogy megtegye. Így már én sem bújhatok ki alóla. Vagyis... Mégis megtehetném, de a némiképp belém tukmált illem nem engedi.
- Szia! A nevem Kyrena Juurin. Kardforgató vagyok - válaszolok kérdésére.
Tekintetem a pet felé vándorol. Ő is nagyon aranyos, csak úgy, mint Regi. Na jó, a főnixel szemben már van egy kevés elfogultságom. Nem is beszélve arról, hogy igencsak morcos lenne, ha nem tartanám őt aranyosabbnak.
- Aranyos... A peted... - mondom, még mindig az állatot figyelve.
Arról hirtelen meg is feledkezem, hogy esetleg Rent is be kellene mutatnom. Kezét még mindig fogom, nem engedtem el továbbra sem. Egyszerűen azonban a jövevények lekötötték figyelmemet.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Vas. Dec. 30, 2012 5:56 pm

Juu ismét bizonyított nekem.. a második csók után elmagyarázta a dolgokat, hogy eszembe ne jusson még csak reménykedni sem, a gyakori smacis mondat befejezésről. Hát igen.. mit is tehetnék… Erőszakoskodni tuti nem fogok.. az az ő asztala.. így maradt a beletörődés.
- tudom-tudom.. de álmodozni csak szabad nem??—Háhh.. micsoda álom is lenne.. Te meg én.. együtt…- nem fejeztem be a mondatott, mert félő megcsapkodta volna kicsit gyönyörű kis arcomat. Az ötletem nem tetszett neki.. pedig legalább nem egy átlagos halál lett volna.. adtunk volna egy szép sztorit is neki,.. mondjuk szerelmi civakodás néven vagy valami hasonló..
- Hmmm.. pedig frappáns halál lenne az tuti- kuncogtam egy kicsit….. vicces volt a lány gondolatmenete a számomra..
- Nem lett volna egyszerűbb kimondani, hogy hiányoznék neked, ha feldobnám a talpam. Esetleg nem is így van??- kérdeztem mosolyogva. Nem is tudom, hogy miért tettem, de megosztottam egy olyan dolgot vele amit nem tudnak rólam a nagyvilágban, vagyis csak nagyon kevesen. .. Juu viszont okos lány és már ennyi idő után is rájöhetett, hogy teljesen más ember vagyok, mint a kiadóm által kreált sztár.
- Apud megakart hívni?? Én erről nem is tudtam. Pedig ha már akkor találkozunk…- feledkeztem bele a gondolataimba.. semmi garancia nincs rá, hogyha akkor találkozunk is.. ilyen jól kijöttünk volna.. pár pofon után… már sosem derül ki. Juu megkért, hogy száljak le róla, amit meg is teszek, majd felsegítem őt.. természetesen nem engedjük el egymás kezét.. mindek ha ennyire jól esik érezni a másikat?? Ha csak így is??.
- Nem kell feltétlenül perverz dolgokra gondolnod.. és ha már itt tartunk egy szeretkezés koránt se perverz szerintem. Sőt.. ha minden igaz akkor sokkal jobb mint egy laza kufirc egy bombázóval..- fejtettem ki a véleményem ezzel a perverzkefés dologgal.. Új jövevénnyel lettünk gazdagabb.. bár jobban szerettem volna kettesben lenni Juu-val.. nem leszek udvariatlan. Juu már bemutatkozott.. rólam meg elfeledkezett pedig éppen fogjuk egymás kezét.. ez így elég.. sértő.. na jó.. csak egy kicsit sértő.
- Szia.. Én Ryuuninji Ren vagyok.. Ő pedig Reginald a petem.. – mutatkoztam be én is illedelmesen.. Majd Regi leszállt a griff elé és meghajolt mindkettejüknek.. igen.. egy úri ember pete.. egy úri főnix
- Óh.. köszönöm.. hát igen.. sokat foglalkozunk egymással…- és ebbe beletartozik a kisseb viták és laza verekedések is.
- Mi járatban vagy erre ilyenkor? Veszélyes az erdő.. – most néztem csak milyen csinos egy lányka… de valahogy most ez annyira nem foglalkoztat.. csak udvarias voltam vele.. Közelebb léptem Juu-hoz… csak mert az imént eltávolodott.. azt meg nem akartam csak így hagyni.

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Enheriel on Vas. Dec. 30, 2012 8:12 pm

A lány, aki Kardforgató volt Kyrena Juurei volt, a fiú meg Ryuninji Ren. Mintha az a popsztár lenne. Bár igazából sejtettem, hogy csak színleli, mert azt várták el tőle. Szegény sztárok… közben a griffem megpróbálta a főnix, Reginald meghajlását utánozni, de csak csőrre esett. Aztán feltápászkodott és már meg tudott hajolni. Ren kérdezte, hogy mi járatban vagyok ilyenkor, meg hogy veszélyes az erdő.
- Csak sétálgatok az erdőben, és köszönöm, hogy aggódsz, de a képességemnek hála némiképp biztonságban vagyok.^^ - mondtam neki. Ha kérdezte, hogyhogy, elmondtam neki:
- Az én képességem az, hogy felém nem olyan agresszívak a nálam alacsonyabb szintű illetve a velem egy szintben lévő Állat mobok.^^ - látszott rajtuk, hogy talán egy pár, de nem tettem szóvá, mert lehet, hogy mégsem. Közben Villámlás odament hozzájuk kíváncsian nézegetve őket, majd visszament a főnixhez, Reginald-hoz, hogy játszhasson vele. Közben próbált repülni, mert csapkodott a szárnyaival, bár még mindig nehezére ment, de már felrepült pár centit. Valószínű, hogy még meg kell tanulnia repülni, ami tudtommal gyorsan lezajlik a griffeknél. Aztán gondolkodtam, hogy el kéne menni az egyik faluba küldetést végrehajtani, hogy fejlődhessek.
- Nem tudjátok véletlenül, merre van… Torubana város? – hirtelen az jutott eszembe. Hátha van ott egy nekem megfelelő küldetés. Plusz a griffecskémet is tanítgatni kell, hogy nagy és erős legyen, mint az összes griff, már ha van ebben a játékban rajta kívül. Meg nem ártana valami páncélt meg jobb fegyvert vagy legalább új cuccot szerezni magamnak, mert ezekkel hamar meghalnák valaki ellen. Miután megkaptam a válaszom, megkérdeztem tőlük:
- Ti merre tartatok? – csak azért kérdeztem,hogy legalább legyenek ismerettségeim, ha baj lenne és kellene segítség.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1047
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Hétf. Dec. 31, 2012 10:28 am

Azzal kapcsolatos megjegyzésére, hogy esetleg hiányozna, inkább nem válaszoltam. Azért, mert nem tudom eldönteni. Vagyis... Biztosan hiányozna... De hogy mennyire, azt nem tudom meg addig, amíg egymás mellett vagyunk. Tehát, világos választ nem adhatok. Ezért jobb, ha inkább nem válaszolok, csak elmosolyodom. Értsen ez alatt azt, amit akar.
Ahogy látom, ő is elgondolkozott azon, hogy mi lett volna, ha korábban találkozunk. Ekkor jövök rá, hogy ismét kikotyogtam valamit. A francba, jobb lenne, ha kivágnám a nyelvem. Állandóan elszólom magam. Bár... Joga van tudni, végül is... Vagy nem? Nos, most már mindegy. Akár fel is világosíthatom arról, hogy akkor mi történt volna valószínűleg.
- Először is... Nem tudhattál róla, mert még időben megállítottam az apámat. Amit... Most nem is bánok. Mert ha akkor találkozunk. Valószínűleg katanával a kezemben fogadlak és azzal kergetlek ki a lakásból. Nem valószínű, hogy azt az énemet... Vagyis azt az embert, akivé a valódi világ tett... Jobban mondva kényszerített, kedvelted volna. Ahogy te is mű képet mutatsz a rajongók elé, én úgy mutatok szerepet mások felé. Nagyon kevesen tudják, hogy ki is vagyok valójában... De... Ezt most hagyjuk... - kérem őt.
Úgy tűnik, Ren nemigen figyelt arra, amit nemrég mondtam neki. Sóhajtok egyet, szemeim forgatom, s a közelgő jövevényt nézem.
- Nem hallottad mit mondtam? Egy csóknál is nagyon nehéz megállnom, hogy ne lökjelek el magamtól, nemhogy komolyabbnál... - suttogtam, hogy csak ő hallja.
A bemutatkozás nem sokkal ez után megtörténik. Meg is feledkeztem róla, hogy Ren mellettem van, annyira lekötött az új pet... Annyira aranyos! És most, hogy Regi is itt van... Tekintetem inkább gazdáik közt vezetem ide-oda, mikor ki beszél. Végül a még mindig kezemet fogó srác is bemutatkozik. Egy elnézést kérő mosolyt küldök felé. Ennyit megérdemel, azok után, hogy nem mutattam be őket. A lány mondott valami érdekeset. A képességének hála nincs nagy veszélyben idekint...
- Elmondanád, hogy mi a képességed? - kérdem meg kíváncsian.
Kíváncsi vagyok, hogy mennyire térhetnek el ilyesmik ebben a világban, azonos kasztúak szerint. Mikor lemondja, hogy mi is az, rá kellett jönnöm, hogy nagyon is. Bár Ren is biztonságban lenne errefelé. Tekintve, hogy nem sokba telne neki eltakarítani a rá támadó vadakat az útból. Ezt már tapasztaltam, többször is. És nem kis távolságot repültem...
- Torubana város? Ami azt illeti... Végül nem jutottam oda, de tudom, hogy merre van. Várj egy kicsit... - mondom neki, majd néhány pillanat múlva átküldöm neki a térképet, amit annak idején Neurotól kaptam.
- Parancsolj. Ezen rajta van az útvonal - mosolygom kedvesen.
Valamiért örülök, hogy Ren közelebb jött hozzám. Annak ellenére, hogy az imént én távolodtam el tőle. Mikor a térképet elküldtem, a srác kezét kicsit megszorítottam. Elég kellemetlen emlékek fűződnek Neurohoz... Nem szívesen emlékszem rájuk vissza. Még néhány rémkép, amik ellen ennek a jómadárnak tennie kell. Bár... Nem róhatok rá minden terhet. Aztán jött még egy kérdés... Ezen elgondolkozom. Merre tartunk? Jó kérdés... Renre nézek kérdőn. Erre azt hiszem, csak ő tudna válaszolni. Merthogy nekem fogalmam sincs, az egyszer biztos.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Hétf. Dec. 31, 2012 1:00 pm

Nem úgy tűnik,hogy Juu nagyon válaszolni szeretne a kérdésemre.. pedig egy egyszerű :” igen hiányoznál” szöveggel is beérném, de ebből csak egy mosoly lett… de nem baj, jelen pillanatban ahogy érzem magam még ezzel is megelégszem. Legalább mosolyog, amit nem sűrűn szokott.. bár az utóbbi órában egyre többet. A megdöbbentő újdonságon természetesen én is elgondolkoztam… már a való világban lett volna esélyem találkozni Juu-val… bár úgy történt volna. Érdeklődve hallgatom a lány beszámolóját ezzel kapcsolatban.. érdekelt.. felettébb. Juu kicsit másképpen képzelte el az akkori találkozásunkat… próbáltam elfojtani a nevetésem, de nem tudtam… vicces volt elképzelni ahogy katana-val kerget..
- Hehe… érdekes lett volna.. ahogy menekülök előled… a valódi világban nem lettél volna a szívem csücske… nem úgy mint itt…- nevettem végig.. mikor arra kért, hogy hagyjuk a témát bólintottam
- Én szeretnélek azért jobban megismerni… - motyogtam .. majd idő közben egy új jövevénnyel lettünk gazdagabbak.. egy csinos állatidomár lánnyal és petjével … ami egy griff.
- Nyugi Juu.. mad szépen lassan, de dolgozunk az ügyön…- suttogtam én is, hogy csak a kezemet fogó lány hallja meg.
- Képesség??- kérdezem vissza, de Juu már meg is előzött, majd rövidesen érkezett a válasz is… nem rossz egy képesség.
- Jó képesség.. jól jön bizonyos helyzetekben . – A pici griff ismerkedni próbált, de inkább Regi-t választotta pajtásnak aki nem utasította vissza a kis játszadozást. Csapkodott a szárnyaival és mintha próbálta volna elmagyarázni a másik teremtménynek, hogy mi fán is terem ez a repülés dolog… mert Reginald-nak már nagyon is jól ment. A következő kérdésnél ismét megelőzött Juu.. és átküldött egy térképet a lánynak. Viszont valamiért kicsit rászorított a kezemre. Lövésem sem volt, hogy ez akkor most mis is lehet.. egy újabb rossz emlék juthatott az eszébe… Kezét nem engedtem el és még közelebb léptem hozzá. Szinte hozzá simultam
- Nyugi Juu.. semmi baj..- suttogtam, majd felfigyeltem a jövevény kérdésére.
- Hogy mi?? Merre?? Merre is?? – néztem kérdőn Juu-ra, de nem kaptam választ
- Öhm.. gondoltam mivel egész nap nem evett elmegyünk enni valamit.. igen.. tuána pedig még meglátjuk.. a lényeg, hogy nagyon jól érezzük magunkat..- arcomon széles mosoly húzódott.

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Hétf. Dec. 31, 2012 7:01 pm

// Szerencse süti megbízás... alias egy sztár kétkezű munkát végez//


Hajnali tíz óra van és ismét Reginald keltett fel… szörnyű arra ébredni, hogy egy madár a fejeden kopácsol és még csak nem is fogja vissza magát. Nem tudtam ilyenkor mit csinálni vele.. egyszerűen fel kellett keljek és akkor szállt csak le a fejemről… Kakaókiáltásra nyitottam volna a számat, de ebben a világban ez még egyetlen egyszer sem jött be. Kár.. itt ritkán jutok kakaóhoz.. nagyon ritkán, pedig az a kedvenc italom. Ez nekem olyan mint az alkoholistáknak egy pohár szeszes ital.. Kikecmeregtem az ágyból és felöltöztem.. Egy kiadós edzés után… amivel hangszálaimat tartom karba megreggeliztünk a petemel együtt… Utána pedig irány a város. Az eseménydús városban most is zajlott az élet. Njk-k és jk-k minden fele. Nézelődtem valami érdekes után.. és szemem megakadt egy új pékségen.. Odaszaladtam, hogy felmérjem a kirakatot… Bizony.. volt süti.. Arcommal szinte rátapadtam az üvegre úgy kémleltem a választékot. Erről a pékségről hallhattam nemrég.. valami Szerencs sütiket árulnak is.. Egy percet sem bírtam várni.. Benyitottam és illedelmesen köszöntem..
- Szia Eladólány-chan.. sütit…sütit.. szerencse sütit.. – Hangosan köszöntött a lányka és hátrakísért egy függöny mögé…. Haha… csak nem kapok egy kis extra szolgáltatást a süti mellé?? Nem utasítanám vissza.. De sajnos csak az árlapot kaptam meg..
- Hmmm.. azt hiszem.. a Harcosok szerencse sütijét kérek szépen…- kértem mosolyogva, majd meg is kaptam
- Köszönöm eladólány-chan…- azzal kértem még egy sima sütit is Reginek, nehogy megsértődjön és elhagytam az üzletet. Azonnal nekiestem a süteményeknek.. sajnos túl nagy hévvel is így a benn lévő információt már a számból kellet kihúzzam. Volt benne egy helyszin a kezdetek erdejében ahol ásnom kell..
- Hmmm.. Menjünk Regi.. Megásuk Kayaba sírját..- viccelődtem egy picit, majd útra keltünk. Biztonságos útvonalon közelítettem meg az erdőt… mobok csak kis szintűek voltak és sima állatok.. nem voltam túl nagy veszélyben. A koordinátákra elérve elővettem ásómat.. bár nemtudom,hogy milyen lesz.. az eredeti világban sem ástam soha, nemhogy egy virtuálisban, de láttam tv-ben.. így nem lehet gond..
- Akkor kezdjük Regi…- feleltem és neki is láttam a munkálatoknak.


Egy Fényes Vaskardot ástál ki.

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Enheriel on Kedd. Jan. 01, 2013 1:44 pm

Juu-tól megkaptam a térképen a város hollétét. Nagyon kedves volt.
- Köszönöm!^^ - közben a kis Reginald, Ren főnixe próbálta játék közben elmagyarázni, mi is az a repülés. Villálás erre, koncentrálni kezdett, majd hirtelen felugrott és a levegőben maradt. Repült!^^
- Ez az Villámlás, ügyes vagy!^^ - dicsértem meg már repülő petemet, miközben megsimogattam a fejét. Majd ha engedte, Reginald fejét is megsimogattam megköszönve, hogy megtanította neki. Láttam a fiún, hogy jobban szeretne kettesben lenni Juu-val, úgyhogy gondoltam elbúcsúzom tőlük.
- Akkor, ha nem bánjátok, megyek to-- - azonban egy zaj félbeszakított engem. Egy hatalmas veszett vadkan jött elő. És éppen Villámlást és Reginald-ot vette célba. Azonnal a vadkan elé álltam, mivel egyes szintű volt, és aktiváltam a képességemet. A vadkan megállt, nézett rám pár pillanatig, majd lenyugodva tovább sétált. Tudtam, hogy valami nem stimmel. Egy vadkan nem szokott csak úgy neki támadni egy petnek, pláne kettőnek. Mikor láttam a HP-ját, rájöttem, hogy valaki talán megsebezte, de már nem tudta legyőzni, így a vadkan bevadulva maradt.
- Elnézést. – mondtam a párosnak. – Azt akartam mondani, hogy ha nem bánjátok, egy ideig veletek mennék, bezzeg ha nem gond. - itt Villámlás boldogan repkedett, mert így tovább játszhatott pajtásával, akitől tanulhatott is. Aztán jött a kérdés:
- Nektek mi a képességetek? – mert a fiú eléggé meglepődött, ebből arra gyanakodtam, hogy lehet neki nem az a képessége, mint nekem. Legalábbis egyszer láttam két harcos és teljesen más volt mindegyikük képessége. Úgy tűnik, ebben a játékban nem úgy vannak a képességek, mint más játékokban. Lehet, hogy ez miatt van sok játékos jelenleg bezárva?

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1047
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Kedd. Jan. 01, 2013 3:58 pm

Mikor ismét megfogalmazza érzéseit irányomban, zavartan pislogok egyet, majd pirosodó arcom elfordítom. A témát szerencsére a továbbiakban hanyagoljuk. Bár ki tudja, hogy mennyi időre. Ha kérdezne, érzem, hogy nem tudnék mást tenni, minthogy válaszolok. Őszintén és igaz szavakkal. Hogy miért? Azért, mert mesterem erre tanított. Ez az, amire kötelez minket a Makoto. A Bushido egyik legfontosabb alapelve. Az igazságosság és a kimondott őszinteség... Ennek értelmében cselekszem. Eddig nem értettem, de biztos vagyok benne, hogy eddig is emiatt nyíltam meg Rennek. Mert mesterem egy szamuráj volt, engem pedig eképpen tanított. A hét alapelv azóta is bennem van és helyes útra terel.
Ezek után a jövevénnyel foglalkozunk. A térképet elküldtem neki. Ekkor számomra nem túlzottan megengedett gyengeség fogott el, emlékeim hatására. Bárcsak akkor is eszembe jutottak volna a tanítások... Úgy érzem... Elárultam tanáromat. És az összes szamurájt, amiért úgy viselkedtem. Ezt jóvá kell tennem, valahogy. Vagy nyugodtan kell várnom halálom, emelt fővel. Igen, ez a két lehetőség maradt.
A lány persze azonnal hálálkodni kezd az információért. Én csak megrázom enyhén fejem és nyugalomra intem.
- Nem tesz semmit... Szamurájként kötelességem segíteni. Három alapelv is van, ami erre tanít. Azt hiszem, ezzel jó döntést hoztam... - mondom komolyan.
Ren elmondja, hogy mit tervez. Felé fordulok egy pillanatra, de egyéb reakciót nem teszek. Továbbra is tartanom kell magam elveimhez. Arra, amire neveltek... Nem feledkezhetek meg róla ismét, legyek bármilyen gyenge. Nem tehetem... Ezt majd később elmagyarázom neki is. De mielőtt bármit tennék, zajra leszek figyelmes. Egy vaddisznó csörtet ki a bozótból. Azonnal az oldalamon függő fegyver markolatára fonódnak ujjaim és már a kis állatok elé is ugrottam, mikor megjelenik előttem a lány. Egy szempillantás alatt megnyugtatja a négylábút, ami ezek után el is iszkol. Ismételten hibát követtem el. Más védett meg, pedig nekem kellett volna. Ez a dolgom, ezért élek. Hogy védjek másokat és hogy betartsak néhány egészen egyszerű dolgot. Hogy segítsek másokon. Erre most... Tehetetlen voltam... Legalábbis annak érzem magam.
Kezem ökölbe szorítom, majd sóhajtok egyet és megnyugszom. Döntöttem. Több hibát már nem bírnék elviselni. Ez is sok volt. Túlzottan sok. Letérdelek, kardomat magam elé fektetem és Renre nézek.
- Ren... Kérlek... Azzal, hogy haszontalan vagyok, és a viselkedésemmel túl sok hibát követtem el. Ezzel elárultam tanítóm, a Bushidot és eddigi életemet is. Ezért kérlek. Vess véget az életemnek, mielőtt még újabb helytelen dolgot cselekednék! Hagy haljak meg emelt fővel, úgy, mint nagy erővel bíró hősies őseim... - kérem őt, miközben felnézek rá, teljesen komoly ábrázattal, jelezve, hogy nem viccelek.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Kedd. Jan. 01, 2013 4:41 pm

Az ú,j csinos.. vagy inkább szexi társaságunk elég fura teremtés… Ahogy a petje is ami egy bébi griff.. és eléggé ügyetlen is, de Reginald-nak bejön az új pajtása és remekül elvannak. Még egy gyorstalpalót is lenyom neki repüléstanból. Az a kettő jól megérti egymást.. bár mi is így lennénk Juu-val.. de ami késik, nem múlik.. legalábbis én törekedni fogok rá és remélem, hogy ő is. En-chan megkapta a térképet ami elvezeti őt a keresett városhoz. Megköszönte, de ekkor Juu elég furcsa dolgot mondott.
- Szamuráj?? Te?? Szamuráj… vagy??- kérdeztem kicsit hitetlenkedve.. Valahogy a szamurájokat nyugodt és megfontolt embereknek tartottam. És nem pedig egy hírtelen haragú, agresszív királylánynak…. Többet nem mondtam ezzel kapcsolatban, mrt még a végén lecsap.. így hanyagoltam egyelőre ezt a témát. Az új jövevény már menni is készült, de ekkor egy mob indult meg a kis csoport felé. En-chan azonban leállította az agyaras röfit, a képességével.
- Néha tényleg hasznos ez a képesség. – ismertem el, mert már élőben is láttam… hasznos.. minden bizonnyal az. Kár hogy bossok ellen nem működik.. Az nagyon menő lenne.
- Én nem bánom.. felőlem jöhetsz..- na jó kicsit azért bántam, hogy nem lehetek Kedves Juu-val, de többen több kellemes emléket gyárthatunk. Így nem mondhatok nemet erre a kérésre.. na meg persze En-chant sem akarom megbántani.. Juu viszont nem válaszolt.. elég furcsán viselkedett. Először is elengedte a kezem amit furcsálltam, na meg nem is tetszett nekem.. én elvoltam azzal, hogy lefoglalta ügyesebbik kezem.. ezek szerint ő nem. Nagyot néztem amikor Juu letérdelt és a kardját maga elé rakta.. hát még akkor mikor meghallottam, hogy mire is készült elő… Teljesen elvesztettem a fonalat… vajon mi baja lehet?? Ennek ellenére kicsit felkaptam vizet.. Hozzá sem nyúltam a kardhoz, csak egyszerűen letepertem a lányt.. kezeit elkaptam és a földre szorítottam, majd egy nem túl elegáns módszert használva próbáltam egy kis értelmet verni a fejecskéjébe.. Szó szerint lefejeltem Juu-t.. persze nem olyan erősen, hogy hp-t veszítsen és fájdalmat sem érez, de azért csak lesz rá valamilyen hatással.
- Csak és kizárólag a saját speckó kardommal fogok hozzád érni.. ha erre már felkészültél, akkor megbüntetlek vele.. bár az nem is igazi büntetés- kalandoztak el a gondolatim, miközben mélyen a szemébe néztem.
- Ha meg nem akkor hagyd ezt a süketelést… Ez egyáltalán nem vicces.. szomorú lennék, ha meghalnál.. azt akarod??- kérdeztem tőle és még mindig nem engedtem.. közelebb hajoltam hozzá…
- Mert szeretlek- suttogtam a fülébe, hogy csak ő hallja.. Ezzel a kis malőrrel rákényszerített arra, hogy kimondjam.. Persze így is érzek, de valami meghittebb pillanatban szerettem volna kimondani.. Szegény En-chanról meg is feledkeztem… Juu-t pedig elengedtem, mindezek után.

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Enheriel on Szer. Jan. 02, 2013 2:22 pm

Kiderült Juuról, hogy szamuráj. És most azt akarta, hogy az állítólagos hibáért Ren megölje!
- Nem szabad ilyent mondani! – mondom a lánynak. – Mindenki szokott elkövetni hibákat, még az is, aki „tökéletesnek” mondja magát. – De aztán Ren olyant tett, amit még Villámlás is nagy szemekkel nézett: megfejelte Juu-t, bár nem túl erősen. Én is csak pislogtam párat.
- húú… - ennyit tudtam mondani. Ren valamit súgott a fülébe, de nem hallottam, ami talán jó is, mert magánügynek hangzott. Villámlás odament Juu elé, és szaltózott egyet hátra, hogy fölvidítsa és visszahozza az életkedvét. Ha sikerült neki, visszament Reginald-hoz játszani, én meg aggódva néztem Juu-ra, hogy nem esett –e baja. Reméltem nem, bár a HP-ja nem csökkent.
- És hogy lehet itt szintet lépni? Mert ha jól láttam, nem a szokásos ölj mobot módszerrel, legalábbis azzal lassan lehet haladni. – gondoltam megkérdezek tőlük pár dolgot, hogy hamarabb végigvihessem a játékot. Bár hogy őszinte legyek, sokkal jobb lenne, ha ilyen világban élnénk… Naa, nem úgy értettem, hogy nem akarok kijutni innen! Úgy értettem, hogy a valóságban mindent csak a pénz irányít, sokan ölnének is érte, ebben a játékban meg nemes cél is létezik, és van benne misztikum is, ami még szebbé teszi ezt a világot. Meg az, hogy nem ölnek le állatokat és irtják ki a természetet mindenféle túlzással, hanem csak annyit, amennyi kell éppen, aztán hagyják, hogy gyarapodjon kicsit a természet, hogy lehessen később is, és ne egy könyvben lássák csak a gyerekeik a jövőben. Nem úgy, mint a valóságban… Sajnos sok szörnyűséget lehet hallani, jót szinte alig. Jaj de jó lenne, ha a Föld is ehhez hasonló lenne!

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1047
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Szer. Jan. 02, 2013 2:56 pm

Nem tudom, hogy mi történik velem. Szemem előtt a kép hirtelen elmosódik, én pedig olyanokat kezdek hadoválni, amiket nem tennék. Legalábbis most már nem. Kiskoromban bevallom, eljátszadoztam a gondolattal. Hogy milyen is lehet erős szamurájnak lenni. Lány létemre... De most... Mi a fene történik velem, nem értem. Minden esetre a szavakat kimondom. Testem pedig magától mozog. Az egész olyan, mint egy álom. Egy álom, amit az egyik szereplő szemszögéből látok. Lehet, hogy megint csak alszok? Igen, ez lehet a magyarázat. Jobb híján ezért hagyom, hagy történjenek az események és élek a nekem szánt szerepnek. Aztán Ren olyat tesz, amit nem kellene. Ha álom, ha nem, akkor sem! Hirtelen kapálódzni próbálok, de kezeimet leszorítja. Fölöttem magasodik.
- Eressz el! Ne... Nenenenene...! - fog el a rettegés.
Aztán valami furcsát tesz. De még mennyire, hogy furcsát. A rettegéssel eltörpült bennem iménti szemléletem a világról. Mintha felébredtem volna, de nem vagyok benne biztos. Az viszont, hogy a srác lefejel, még mindig elég bizarr. Soha még csak meg sem ütött, nemhogy ezt tegye. Igen, biztosan csak álom. De hogyan lehetséges? Mikor ébren voltam, még álltam. Csak nem összeestem? A fejelés hatására pillanatnyi áramszünet következik. Már ami engem illet. Talán úgy öt-tíz másodpercig fekszem csukott szemekkel, majd résnyire nyitva figyelek a világra. Pontosabban Renre, ki folyamatosan beszél felettem. Arca közeledik enyémhez és... Kimondja. Most, először. De nem tudom, hogy mi készteti rá. Aztán lekászálódik rólam, én pedig meglepetten fekszem tovább.
- Meghalni... Mi, ki, hogy, mikor? Miért... fekszek? - kérdem értetlenül.
Ezek szerint biztos, hogy elájultam. Vagy valami hasonló. De... A valóság olyan volt, mint az álom folytatása. És a szavak... Szemeim elkerekednek a felismeréstől. Felülök, fejemet megfogom, mert még kicsit szédülök. A kis griffre nézek, ki egy aranyos kis mutatvánnyal rukkol elő.
- Ugye... Az előbbi... Nem álom volt...? - teszem fel következő kérdésem.
- Mi a fene történt velem?
Lassan, bizonytalanul feltápászkodom. Ekkor bevillan néhány kép az elmúlt néhány percről. Kezem ökölbe szorul és Renre nézek. Szememben düh szikrázik. Felé lépek és behúzok neki egyet. Nem túl nagyot, jelenlegi zavartságom okozta erőhiányom miatt.
- Hogy volt merszed... Egy másik játékos előtt leteperni, te perverz?
Ekkor érdekes kérdést hallok. Hogy hogyan lehet itt fejlődni. Hogyan is? Persze, sok módja van... Leülök, törökülésbe és figyelem a másik kettőt.
- Hogyan is... Azt hiszem... Az a legegyszerűbb, ha sokszor elagyalsz másokat, rendes párbaj keretein belül... - morfondírozok.
- De ő... Jobban ismeri a játékot - mutatok Renre.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Sponsored content Today at 10:34 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

5 / 30 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 17 ... 30  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.