Kezdetek Erdeje

6 / 30 oldal Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 18 ... 30  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szer. Jan. 02, 2013 3:28 pm

Hát én már tényleg nem tudom, hogy mi a fene folyik itt. Juu egyik pillanatról a másikra megváltozott és egy szamurájnak kezdte képzelni magát.. ez aztán a sokk. Nem is tudtam, hogy ez most valami hülye vicc, vagy szegénykének tényleg az agyára ment valami. Ezt a pillanatnyi elmezavart még simán elnéztem volna neki.. sőt még viccesnek is találtam volna, de amikor letérdelt és arra kért, hogy végezzek vele.. hát akkor már bennem is elpattant valami.. Szinte akaratom ellenére mozgott a testem és tepertem le Juu-t aki megrémült és kérlelt, hogy eresszem, de nem tettem meg, csak lazán lefejeltem szegény lányt. De legalább megtette a hatását és úgy ahogy lenyugodott az agresszív királylány. Mikor elengedtem akkor kezdet.. úgymond visszatérni a normális helyzetébe.. persze össze volt zavarodva egy kicsit.
- Hogy mi van?? Nem emlékszel mit csináltál az előbb?? Hogy mire kértél??- kérdeztem immáron nyugodtan… fogalmam sincs mi lehetett az előbb ez az egész.. talán valami rendszerhiba??.. A kérdése csak több kérdést vetett fel bennem is.. ha ezt ilyen álomszerűen élte meg akkor vajon mi lehetett.. de nem volt időm gondolkodni, mert egy újabb pofonnal lettem gazdagabb.. csak mert le mertem teperni őt mások előtt. Megszokásból simogattam azt a pontot ahol fájni kellene, csak ugye itt nem érezzük a fájdalmat..
- Ezt most miért??- kérdeztem, mert nem teljesen értettem.. az előbb mondtam ki azt a szót, amit egy fiúnak nagyon is nehéz.. erre ő fel sem veszi és az első dolga az hogy lepofoz.. Kötélből vannak az idegeim, de ez akkor is sok.. megbántott már megint, de ezúttal kicsit mélyebben is.
- Már nem is érdekel.. – mondtam és megindultam En-chan felé..
- En-chan megcsókolhatlak??- nem is tudtam szinte, hogy miket beszélek.. nem is akartam ezt tenni, de Juu viselkedése megtette a hatását.. gondoltam így enyhíthetek kicsit a fájdalmamon...nálam is betelhet egyszer a pohár. A lányt egy fához szorítottam…. És nagy hévvel akartam lesmárolni szegényt, aki valószínűleg azt sem tudja, hogy miről van szó… De az utolsó pillanatban elrántottam a fejem oldalra.. Nem tudtam mégsem megtenni.. pedig régebben ez olyan egyszerűen ment mint mozgatni a kisujjam. A fejem elrántottam így a smaci célt tévesztett és sikerült egy fát megcsókolnom.. nem is akármilyet.. a környék legnyálkásabb fáját sikerült megtalálnom..
- O_O…. pfuujj… pfujj…- engedtem el meglepetésemben szegény lányt és köpködtem, majd a vízhez rohantam hogy megmossam az arcomat. Beledugtam a fejem és kezemmel dörzsöltem a számat egy jó darabig.. fujj de rosz volt… majd rá is jöttem, hogy a SAO világában nem lesznek koszosak az emberek.. ezért befejeztem a vicces jelenetet és leültem törökülésbe. Juu-ra pillantottam.. elvörösödtem és elfordítottam a fejem.. még mindig megbántva érzem magam.. így semmibe venni életem első vallomását..
- Igen.. párbajjal és küldetésekkel éri meg fejlődni.. válaszoltam kicsit megkésve a kérdésre.

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Enheriel on Szer. Jan. 02, 2013 3:58 pm

Juu kezdett maghoz térni, és mivel félreérthető helyzetben voltak, amit én azzal akartam küszöbölni, hogy takarom elpirulva a szememet, egy pofonnal jutalmazta. Erre Ren meg akart csókolni, és már egy fához szorított.
- Mit csinálsz Ren?! Engedj el! – kiáltom rémültem, és félrehajtotta a fejemet, de ő is elfordította a fejét egy ellentétes irányban, mire megcsókolta az erdő legnyálkásabb fáját… Amihez engemet is szorított. Ő elrohant szát mosni, én meg undorodtam, mert nyálkás lett a ruhám. Vagyis azt hittem, mert mikor valamennyire oda tudtam nézni, láttam, hogy nem tapadt rá egy csepp sem. De így legalább nem kellett tökön rúgnom Ren-t, mert a nyálkás fa így is elég büntetés volt neki.XD Juu és Ren is mondta, hogy párbajjal és küldetéssel érdemes fejlődni.
- Meg is érdemelted az a fát! – mondtam neki. Villámlás valószínűleg Reginald-al együt röhögött Ren-en, meg az egyik fán is egy kakukk féle Renre mutatva az egyik szárnyát a másikkal meg a hasát fogta. Valószínűleg idegesítésre programozhatták, mert szerzett a csőrével egy kis nyálkát, és egyenesen Ren fejére dobta, hogy jobban röhöghessen rajta.
- Elég szemtelen egy madár. – jegyeztem meg. A madár közben már a földön fetrengett a röhögéstől, majd ha Ren támadt volna rá, kikerülte egy felrepüléssel, és nagy fa tetejére szállt fel, hogy onnan röhögjön tovább madárcsicsergéssel Ren-en. Azon gondolkodtam, hogy miféle madár ez, mert hogy nem Kacagó Jancsi(ausztráliai madár), az biztos. Meg kakukk sem, az is biztos, mert az nem szokott nevetni, csak kakukkolni. Körülbelül galamb méretű volt, kakukk formája volt, de a színei a széncinegére hasonlított inkább. Én mindenesetre elindultam célom felé.

//Torubana város- Belváros//


A hozzászólást Enheriel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 02, 2013 6:09 pm-kor.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1052
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Szer. Jan. 02, 2013 4:26 pm

Az egész helyzet annyira abszurd. Már kezd körvonalazódni bennem, hogy mit is műveltem nem olyan régen. Az események lassacskán eszembe jutnak. A kérdésre felkapom fejem.
- Annyira... zavaros... - motyogom.
Azonban amint eszembe jut néhány dolog, Rent megjutalmazom egy szépen kiszállított ütéssel. Akkor egy cseppet sem bántam. De kicsivel azután, igen. Mikor eszembe jutnak kimondott szavai is. Az, hogy szomorú lenne, ha meghalnék. Ez akarom? Nem, nem akarom. Tényleg sok ostobaságot hordtam össze.
- Én... Sajnálom... - kezdek bele, mikor újabb szavak érnek el zavarodott elmémig.
A vallomása. Most már tisztán emlékszem rá. Szavaim elakadnak és már indulnék oda hozzá, mikor meghallom hangját. Először az, hogy nem érdekli... Nem tudom, hogy pontosan mire céloz, csak figyelem lépteit. Akkor hallom meg a kérdést, mit bizony nem hozzám intéz, hanem a harmadik jelenlévő játékoshoz. Kezeim ökölbe szorulnak, kardom összeszedem, én pedig elfordulok. Idegesen bámulom a földet. Ez lenne a büntetésem, amiért megbíztam egy srácban? És ezek után, csodálkoznak, ha rideg vagyok némelyikkel? Főleg, ha olyan perverz módon mutatkozik be, mint Ren? Elvégre épeszű, normális felfogású egyén nem úgy kezdi az ismerkedést, hogy a lány ruhája alá les. Aztán meg pláne nem tesz megjegyzést a fehérneműjére. Én ostoba! Hogy lehettem ennyire idióta? Ez a kéjenc soha az életben nem fog megváltozni. Lehet, hogy a rajongók számára mást mutat, de nem mindenben.
Hallom a hangokat hátam mögül, de nem vagyok rá képes, hogy oda is nézzek. Inkább megindítom lépteim a tó felé, hogy azt megkerülve távozzak a tisztás másik felén. Amilyen gyorsan csak lehet.
- Azt hiszem... Az imént suttogott szavakat vehetem semmisnek. És ezek szerint a pofonért sem kell bocsánatot kérnem - szólalok meg ridegen.
Nem nézek rájuk továbbra sem. Egyik sem érdekel. Mondjuk... A lány erről semmit nem tehet. Tényleg nem. Renben viszont hatalmasat csalódtam. Ismét egy rossz emlékkel lettem gazdagabb. Talán rosszabbal, mint az eddigiek, hiszen ez előtt a fiú okozott nekem kellemes pillanatokat. Azok viszont most egytől-egyig szörnyű színben tűnnek fel.
- Remélem eltalálsz a városba Enheriel! Vigyázz magadra és a griffre út közben! Remélem még találkozunk! Sziasztok! - intek még hátam mögé, aztán futásnak indulok.
Út közben nem bírom megállni. Az újabb csalódás újabb könnycseppet szül, melyet el is hullajtok rendesen. Csak jussak minél messzebb és legyen vége ennek az egésznek... Csak ez jár a fejemben.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szer. Jan. 02, 2013 5:03 pm

Nagyon rosszul éreztem magam amiatt ami most történt.. Életem talán egyik legfontosabb vallomását tettem meg az imént.. és még csak nem is méltattak semmilyen reakcióval sem. Juu pillanatnyi elmezavara sem lehet erre kifogás az biztos.. Sokszor bántott már a nap folyamán, most is lepofozott, de ezek mind nem számítanak, de ez nagyon rosszul esett.. sosem éreztem még ilyen bánatot azelőtt.. sőt sosem éreztem még egy lány iránt sem ilyesmit.. Juu-val akartam lenni.. mellette.. Talán ezért is esett ez ennyire rosszul. Hősiesen tűrtem a pofon áradatokat, a degradáló, sértő megjegyzéseket, mert én tényleg vele akartam lenni és azt szerettem volna, ha élvezi is ezt… látni szerettem volna a mosolyát, amit olyan kevésszer mutat csak meg. Magam sem értem miért pont ő az a lány.. Talán mert mindenki más odavolt értem mikor felismert… ő pedig nem.. és ő az egyetlen, aki engem látott és nem a sztárt… Bánatomban és mérgemben ostobaságot csináltam.. Meg akartam csókolni En-chant.. persze nem tudtam.. Valamiért nem. Helyette egy nyálkás fát kaptam le… muszáj volt egy kis vízzel lemosnom, még ha nem is lettem olyan, majd sértődötten ültem le.. Ekkor vettem észre, hogy Juu nem is néz felénk… a szavaitól meg lesokkoltam.. Ezek szerint mégiscsak jelentett neki az a vallomás.. de akkor miért nem mondott semmit??Mire felkeltem már el is szaladt.. egy darabig gondolkodtam.. még mindig haragudtam rá.. és most hogy elmenekül magyarázat nélkül még dühösebb lettem Juu-ra.
- Gomene. En-chan… - kérdtem elnézést..
- Regi!- szóltam a petemnek aki egyből felrepült és előre ment.. ő lesz az aki elvezet Juu-hoz… Majd én is szaladni kezdtem abba az irányba és nem féltem használni a képességemet sem, hogy kilőjem magam mint egy rakéta.. Közben Reginald a magasból mutatta az utat.. Egy kiadós sprintelés után be is hoztam a lánykát.. ismét képességemet használva kilőttem magam és letaroltam a lányt.. Elkaptam.. Gurultunk egy párat, így a karjaim közé került és szorosan átöleltem.. nincs az az isten, hogy most elengedjem.
- Juu… most jól figyelj ide..- feleltem kicsit ingerültem, de most hogy a karjaim között van, kezdek enyhülni.. ennek ellenére akármennyire is szabadulni akar, nem engedem.
- Kimondtam azt a szót amit még egy lány sem hallott tőlem.. és nem volt könnyű… erre lepofoztál… tűrtem egész nap az ütéseidet.. sértéseidet.. pedig nem volt egyik sem kellemes.. De mikor véletlenül én bántalak akkor ennyi?? Elszaladsz?? - már nem is olyan ingerült a hangom.. kezdek puhulni… fáj az is, hogy megbántottam Juu-t.. nagyon fáj..
- Nem csókoltam meg.. nem kell aggódnod.. Ha mérgemben a szándék meg is volt.. akkor sem tudtam megtenni.. – Lazítottam a szorításomon, de még mindig nem szándékoztam elengedni őt..
- Én tényleg…. Szeretlek… ezért is esett olyan rosszul, hogy egy pofonnal reagáltál.. Nem akarom, hogy elmenj… veled akarok lenni… - suttogtam a fülébe..


Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Szer. Jan. 02, 2013 5:55 pm

Csak futottam, gőzöm sincs, hogy hova. Arra mentem, amerre épp az orrom mutatott, így történhetett, hogy előbb-utóbb arra eszmélek, eltévedtem. Azt hiszem, nem is kicsit. Olykor meg-megbotlottam néhány gyökérben, vagy nagyobb kőben, de nem érdekelt. Mikor feleszméltem, hogy igencsak elkeveredtem, megálltam. Kiszemeltem egy irányt és arra futottam tovább, bár kicsivel lassabban. Minek is sietnék ennyi loholás után? Most már biztos, hogy ha utánam is indul, nem fog megtalálni. Lehet, hogy meg is állhatnék pihenni. Addig viszont, amíg a fák között lődörgök, nem akarok. Jobb szeretnék most a városban lenni, akármennyire is emlékeztet a bezártságra. Azért annak is volt némi előnye. Az pedig az, hogy a kényelmesen berendezett szobám némi védelmet nyújtott számomra. Mikor még jobban lassítok, furcsa hangra leszek figyelmes. Valami közeledik, azt tisztán hallom. Ujjaim az oldalamon lévő kard markolatára fonódnak és már elő is szedném onnan, mikor valami, vagy valaki belém csapódik. Karok fonódnak körém és úgy gurulok, a nekem csapódóval együtt. Karom reflexszerűen kaptam fejem köré, hogy védjem magam. Mikor végre megálltunk, összeszorított szemmel hagytam, hogy az a valaki karjaiban tartson.
Amint meghallom az ismerős hangot és megérzem az ismerős illatot, kinyitom szemeim. Elkerekedett tekintettel nézek a kissé dühösnek tűnő srácra. Ő, dühös? Akkor én mi legyek? Kezem ökölbe szorul, de ölelő karjai miatt nem tudok kellőképp mozogni ahhoz, hogy fel tudjam képelni.
- Engedj el! - mordulok fel, de nem tesz eleget követelésemnek.
Próbálok kiszabadulni szorításából, de mind hiába. Egy idő után pedig nem is erőlködöm, csak hallgatom amit mond.
- Mikor megütöttelek, még nem jutott el a tudatomig amit mondtál... Ha nem vetted volna észre, elég kába voltam, miután lefejeltél. És... Igen, elfutottam. Mert ha maradok, az csak jobban fáj... Sokat... Csalódtam már. Rengeteget. Olyanokban, akiket apám erőltetett rám, idővel mégis megbíztam bennük. Olyanokban, mint amilyen te is vagy... Némi különbséggel. És mi a garancia arra, hogy ha megint dühös leszel, nem teszed meg? - kérdem mérgesen.
Szorítása enged, de még mindig nem bírok szabadulni. Csak mérgesen nézek szemeibe, majd dühöm meglepettséggé csap át. Szemeim egy pillanatra elkerekednek, s tekintetem zavartan kapom el. Szavai jól esnek, nem kétséges. Meg is nyugtatnak. Szabadulási kísérletemmel felhagyok. Fejem gyengéden hajtom Ren vállára. Kétségek közt vergődök, de valamerre el kell indulnom, hogy kijussak a kételyek tengeréből. És később... Még mindig elmehetek. Vagy meg is ölhetem. Itt úgysem tudják rám bizonyítani. Mi van akkor, ha piros lesz az indikátorom? Legfeljebb elkerülnek a perverz disznók. De egyébként is... Lehet, hogy tényleg megérdemeltem? Elvégre annyiszor bántom szegényt.
- Sajnálom, hogy... Annyiszor bántalak... - kérek tőle elnézést ismét.
Csak tudnám, hogy miért. Minden egyes pofonomat megérdemelte. Vagyis... Majdnem mindet. A többi pedig elenyésző mennyiség az okkal bírók mellett. Gondolkozni kezdek, hogy mit is kellene csinálnom. Jó ideig csendben maradok. Fejem továbbra is vállán pihen, amennyiben hagyja. Megnyugtat ez a felállás, bár gőzöm sincs, hogy a történtek után miért képes még ilyen hatást kelteni bennem.
- Nem tudom, hogy mihez kezdjek veled... - vallom be végül egy sóhajtás kíséretében.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szer. Jan. 02, 2013 7:35 pm

Hajaj.. de bonyolult ez a szerelem és kapcsolat dolog.. főleg a számomra.. az egy dolog, hogy rajonganak értem a lányok, de akkor sem volt még rendes kapcsolatom.. Csak egy éjszakás kalandok, de az nem is igazi kapcsolat. Mondjuk időm se lett volna többre, de talán így utólag belegondolva ez azért egy kicsit gáz. Talán ezért visel meg ennyire ez a dolog Juu-val.. Ő az első lány aki valamit megmozdított bennem… és nem csak a pofonjaival. .. és a hideg szavaival… Voltak kedves megmozdulásai is.. Eddig minden jól alakult, vagy legalábbis jó irányba haladtunk mi és a kapcsolatunk, de most mindent eltoltam.. igaz részben a lány hibája is, de én vagyok a fő kolompos. Megígértem neki, hogy nem bántom meg soha és csak jó emlékekkel jutalmazom meg a velem eltöltött időt, de bánatomban olyat tettem amit nem kellett volna. Még ha tettlegességig nem is fajult el a dolog, azért azokat a szavakat kimondtam és fájdalmat okoztam ezzel a szerelmemnek.. igen. Már belátom, hogy ő az én szerelmem. Tagadtam egy ideig.. és csak arra fogtam azt az érzést, hogy szeretek vele lenni, hogy igazán gyönyörű, szép arca van, jó alakja és szép nagy mellei.. pont az esetem. Viszont be kellet látnom.. belezúgtam. Szavaimmal megsértettem őt és el is szaladt.. elköszöntem szegény En-chantól aki az áldozat volt és otthagytam.. ha szeretne biztos utánunk jön majd… Minden erőmmel azon voltam, hogy utolérjem, megtaláljam őt és Reginald segítségével ez sikerült is. Rávetettem magam és nem engedtem el akármennyire is ellenkezett.. Elmagyaráztam a helyzetet és az igazságra kicsit lenyugodott.. ezek szerint örült annak, hogy mégsem csókoltam meg a lányt..
- Semmi gond.. nagy részüket megérdemeltem… nem tettél semmi rosszat… - nyugtatom tovább és persze karjaimban tartom őt.. A pillanatnyi mérgem teljesen elszállt.. semmi indulat nem volt már bennem. Juu közelsége is elég volt ahhoz, hogy így legyen.
- Hogy mihez??... Kezdetnek elmondhatnád, hogy te miként érzel irántam..- tértem egyből a lényegre és finoman simogatni kezdtem egyik kezemmel a hátát.
- Én már nyílt lapokkal játszok.. megtettem azt amit előtte még soha.. szerelmet vallottam egy lánynak.. elég fura érzés..- feleltem vörös arccal, mert rájöttem,hogy ez elég komoly egy dolog.
- Jas.. és bocsánat amiért megbántottalak.. ne haragudj.. tényleg.. sajnálom..

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Szer. Jan. 02, 2013 8:27 pm

Elszaladnom nem sikerült. Ez az idióta utánam rontott. Sőt, mi több, nem bírt magával és megint "leszedett a lábamról". Ezúttal viszont a karjaiba zárt. Szorosan tartott és nem is lazított szorításán, amíg el nem magyarázta az egészet. Én meghallgattam. Nem is tehettem volna mást. Hogy tehettem volna, mikor mozdulni sem tudtam jóformán. Furcsa... Ahhoz képest, hogy mennyire szörnyen éreztem magam, most egészen kellemes érzés tombol bennem. És mindez mellett még meg is nyugodtam. Csak attól, hogy megint itt van és ismételten elmondja, hogy mit érez. Én persze megmondtam neki, hogy nem tudok most mit kezdeni vele. Tényleg nem. Zavart vagyok, nem tudom, hogy mit csináljak. Egyik részem elküldené, másik pedig nem. Az viszont, aki ragaszkodik kinevezett boxzsákomhoz, fölényben van, legalábbis úgy érzem.
Megint... Megint beismeri, hogy az ő hibája is volt. Ezzel még jobban megnehezíti a dolgomat. Ráadásul olyasmire kér, amire nemigen vagyok képes. Mit érzek iránta? Gőzöm sincs... Valamit biztosan. Elvégre... Miért reagáltam úgy a szavaira? Arra, amikor megkérdezte azt a lányt, hogy megcsókolhatja-e. Miért hagytam egyáltalán, hogy engem megcsókoljon? Alig ismerem, mégis... A kezdeti perverzségén túltett és kedves volt velem. Vigyázni próbált rám, nem mellesleg törődött velem. Érdekelte, amit mondtam... És még az ütéseimet is hősiesen tűrte. Be kell valljam, ha velem tette volna azt valaki, én már rég visszaütök. Csodálkoztam, hogy megfejelt, azok után, hogy össze vissza hadováltam mindenféle szamurájos ökörséget? Nem csodálom, hogy betelt nála a pohár... Egyik kezemmel ruhájába markolok mellkasánál. Arcom nyakához temetem és egy pillanatra megremegek.
- Sajnálom, de... Félek kimondani... - suttogom végül.
Pedig teljesen egyértelmű, hogy viszonozom érzéseit. Legalábbis azt hiszem, a következtetéseket levonva, hogy így van. Mégsem bírom kimondani. Talán a múlt az oka. Az, hogy félek egy újabb csalódástól. Ennek ellenére, valahogy közölni akarom vele. Mielőtt bármiféle reakciót adna, gyorsan megcsókolom, amennyiben hagyja. Ebbe a csókba pedig belesűrítem minden érzelmem, hogy ezzel mondhassam el neki. ha már másképp szavakkal nem tudom.
- Ez... Megfelelt a szavak helyett? - kérdem bizonytalanul, amennyiben a csók megtörtént.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szer. Jan. 02, 2013 9:21 pm

Engem is utolért az a bizonyos szerelem, pedig nem hittem volna, hogy 25 éves korom előtt ez bekövetkezik. Ezért nem is gondolkodtam ilyeneken, nem terveztem semmit.. Az egyéjszakás kaland pedig nem igényel sok tervezést.. szinte semmit. Ezért is félek.. mert hogy félek egy kicsit a helyzettől. Nem attól, hogy ez az első és félek hogy elszúrom, hanem attól, hogy megint Bántom Juu-t.. pedig nem akarom.. egyáltalán nem. Annak örülök, hogy utána jöttem.. megijedtem, hogyha hagyom elfutni akkor soha többet nem látom.. az pedig nem akarta ő sem, de én még kevésbé. Reginald segítségével tudtam merre ment és minden erőmet beleadva futottam utána, majd mikor beértem akkor letepertem és a karjaim fogságában tartottam amíg el nem magyaráztam a helyzetet.. Szeresére megnyugodott a szavaimtól, így már nem szorítottam, csak öleltem. Másodjára is kimondtam azt a bizonyos szót aminek hatalmas súlya volt.. eddig nem hittem a pletykáknak, de most már én is éreztem. Ez nem egy olyan dolog amivel csak úgy dobálózni lehet. Komoly érzelmek állnak a szavaim mögött.. remélem, hogy Juu is észreveszi ezt… nagyon remélem. Megkértem, hogy ő is árulja el érzéseit, csakhogy tisztábban lássak, hogy érdemes-e ennyit foglalkoznom vele, vagy esetleg csak idegesítem a jelenlétemmel.. Eszembe juthatott volna előbb is, de csak most kapcsoltam.
- Ne félj Juu.. ha nem akarod akkor ne tedd.. nem erőltetem- válaszoltam kedvesen.. nem akartam, hogy olyat mondjon ki amit esetleg nem is úgy gondol.. az még rosszabb lett volna, mintha csak simán visszautasítana.. Főleg ha később rájönnék. Elnézést kért, hogy nem tudja megtenni, de mire válaszolhattam volna megcsókolt.. Egy szép hosszú és érzéki csókot váltottunk.. igen.. ebben Juu minden érzése benne volt.. ha akarnék sem kérhetnék ennél szebb választ.
- Ezzel többet megtudtam, mint amit szavakkal eltudtál volna mondani..- adtam még egy puszit az arcára.. biztos ami biztos..
- Érdekes.. sok jó dologban volt részem eddigi életemben.. de azt hiszem most vagyok a legboldogabb… - ennek az okát nem teljesen értettem.. minden bizonnyal ilyen a szerelem, amikor azt viszonozzák is.. És most, hogy Juu-t itt tartom a karjaimban.. és tudok az érzéseiről.. nagyon boldog voltam..
- Hmm te vagy az első barátnőm.. elég szégyen, hogy eddig kellet várnom rád..- dobtam fel egy kicsit a hangulatot.


Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Szer. Jan. 02, 2013 10:16 pm

Félni, én? Igen, van benne valami. Nem is kevés valami. Amióta az eszemet tudom, félek. Ezért is akartam erős lenni. Erősebb és erősebb, aminek emberi kapcsolataim látták kárát. Az a kevés, ami addig is volt. Elvégre bezárásom csak a magániskola utánra és a tanítási idő végére volt érvényes. Az iskolában voltam a legszabadabb. A többi viszont borongó felhőket fújt a néhány boldogul eltölthetett óra fölé. Így kellett élnem. De szerencsére voltak olyanok, akikre támaszkodhattam. Olyanok, akiktől nem kellett tartanom, mert vigyáztak rám. Egy ilyen személyt hiányoltam ebben a világban és most megtaláltam. Nem is most... Jóval korábban, csak akkor még nem tudtam, hogy ő lesz az. Egy nagyképű sztárocska, aki perverz, ugyanakkor igencsak rendes. Már amikor viselkedik. És a mai nap igenis viselkedett. Már amikor tudott. Mi van akkor, ha csak azért hiszem, hogy úgy érzek iránta, mert Mokora emlékeztet? Azért, mert véd, de mivel fiú, beképzelem magamnak? Erre... Nem tudok válaszolni. Meg tényleg félnék, még gondolatban is kimondani azt az egyetlen szót, mi világokat rengetett meg a történelem folyamán. Ezért döntöttem a csók mellett. Abból majd ő képes lesz megtudni, hogy mit is érzek. Remélhetőleg. Így tisztában lesz vele, még akkor is, ha én nem. A csók pedig megtörténik. Ajkaink találkoztak, én pedig közölni tudtam vele, amit akartam. Most már... Tényleg megnyugodhatok.
Elválásunkkor szavait hallgatom. Azt hiszem felfogta az üzenetet. Az ő dolga, hogy ezzel most már mit kezd. Én mindössze úgy reagálok, hogy elpirulok és elkapom róla tekintetem. Az arcomra kapott puszi csak még mélyebbre juttat zavaromban. Nem mintha nem lett volna éppen elég belőle eddig is. Ráadásul szavai sem segítenek. De egy dologban igaza van. Mostanában én sem voltam ilyen boldog. Pontosabban... Fogalmam sincs, hogy egyáltalán voltam-e ilyen boldog. Egy dolog viszont meglepett. Döbbenten nézek Renre, mint aki nem hisz a fülének. Ez így is van, tényleg nem hiszek.
- Ezt... Komolyan mondod? Bár nem is csodálom... Ha mindenkinek olyan elragadóan perverz módon mutatkozol be... - gondolkozok hangosan, kuncogva.
A másik dolog ami kicsit sokkolt az a barátnő megnevezés. Bár tény és való, hogy mondhatnánk annak is, de... Mégis mikor lett ez hivatalos? Nem mellesleg... Áh, hagyjuk! Inkább rá hagyom ezt a dolgot. Igazából... Nem is érzem úgy, hogy túlzottan ellenkeznem kellene emiatt.
- Egy dologra viszont kíváncsi lennék... Nem zavar, hogy... Idősebb vagyok nálad? - kérdem kíváncsian.
Csak most jut eszembe, hogy ő nem is tudhatta, velem ellentétben. A másik dolog, hogy rá kell jönnöm, teljesen ostobaságot kérdeztem. Mégis kit zavarna, ha egy idősebb nőt mondhatna a barátnőjének? A francba... Már én is ezt a szót használom... O_O

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szer. Jan. 02, 2013 11:15 pm

Egy irtózatosan nagy hiba után, amivel szörnyem-megbántottam Juu-t tettem egy jó dolgot is.. Utána szaladtam és utol is értem.. Ha ezt nem teszem akkor minden bizonnyal egész hátralévő életemben bántam volna, és szegény lányra jó pár rémálmok által kínzott éjszaka várt volna.. De megtettem és ez a lényeg.. el se tudtak volna tőle szakítani.. abban a pillanatban úgy éreztem, hogy senki és semmi a világon nem tudná őt elvenni tőlem. Nagy nehezen… de elmondtam azt amit szerettem volna közölni vele és ezúttal fel is fogta azt… Nem zavarta meg holmi szamuráj szellem, tiszta fejjel hallgathatta végig az egészet, aminek örültem. Főleg miután közölte egy csókkal az érzéseit. Életem legjobb csókja volt nem vitás.. Szerencsére nem estem arca mert a helyes érzelmeket olvastam le nyelvünk táncából… igazán élvezetes volt. Továbbra is ugyanabban a pózban feküdtünk a földön.. az erdő közepén.. lassan teljesen besötétedik, de ez egyikünket sem izgatta igazán.. Csak az számított nekem, hogy rendeztem a dolgot Juu-val. Újabb dolgot osztottam meg vele az életemről, amiről, amibe csak keveseknek van esélye betekinteni.. A családomon és az ügynökömön kívül alig páran vannak.
- De gonosz vagy..- nevettem el magam.. való igaz, volt már ilyen, de nem ez volt az oka… Hiszen nem sok lány nem örülne, ha egy sztár úgy közeledik hozzá…
- Ami azt illeti… nem találtam még olyan lányt aki iránt komolyabb érzelmeket táplálnék.. Mindegyik egy szavamra ugrott.. egy éjszaka és kész… A nevükre sem emlékszem.. Erre belecsöppenek ebbe a világba és az első nő akivel párbajozom.. az imádnivaló modorával elrabolja a szívemet.. mesébe illő történet nem??- kérdeztem kuncogva.. igaz még csak a mese elején járunk és remélem lesz folytatása.. Egy szép hosszú regényként szeretném ezt megélni. Ismételten nevetnem kellett, amikor meghallottam a nevetséges kérdését..
- Hehe.. ha érdekelt volna a korod, akkor megkérdeztem volna.. Amúgy meg minden fiú vágya egy gyönyörű idősebb nő.. semmi panaszom nem lehet rád..- Érdekes kérdés volt, de a választ akkor is megérdemelte.. Igaz eddig nem nagyon érdeklődtem a kora iránt, de azért az lejött, hogy egy picivel idősebb lehet nálam. És amúgy is udvariatlanság egy hölgy kora után érdeklődni.. Tuti pofont kaptam volna érte.
- Öhm.. kérlek Juu.. ne üss meg.. mindenféle perverz gondolat nélkül mondom.. kérlek gondold át alaposan mielőtt az öklöd használod..- vettem egy nagy levegőt, majd feltettem a kérdésemet.
- Nem alszol ma nálam?? Tényleg csak alvásra gondoltam.. semmi többre.. csak alvás.. – persze tudtam, hogy ő nemrég aludt és nem muszáj egyből az ágyba is mennünk.. csinálhatunk előtte valamit, mondjuk, vacsorázhatunk, mert régóta nem ettünk.. De akkor is meg kellett ezt kérdeznem.


Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Szer. Jan. 02, 2013 11:54 pm

Azt hiszem egyre több dolgot osztunk meg egymásról. Sokáig fog tartani, amíg teljesen megnyílunk. Legalábbis az én esetemben biztosan. Már az is szokatlan volt, hogy én kezdtem ezt az egészet, egy egészen gyenge pillanatomban. De egyszerűen vannak olyan alkalmak, mikor úgy érzem, hogy valakinek el kell mondanom mindezt, vagy megőrülök. Ennyiből volt jó otthon. Moko mindenről tudott és segített, amiben tudott. Még testőrt is fogadott mellém... Ami ellen az öreg semmit nem tehetett, hála a szobalányom szerződésének. Amit, természetesen az én felügyeletem alatt írtak meg, hogy ügyelhessek minden részletre. Nem hiába jártam abba a puccos iskolába.
A gonosz jelző talán még sértő is lett volna, ha Ren nem neveti el a végét. De megtette, szerencsére. Így együtt nevettünk tovább. Ezek után ismét mesél néhány dolgot magáról. Pontosabban egyet, amit... Nos, ha más lány lenne itt, biztosan megsértődne. Igazából én is zokon vettem kicsit. Elszomorít, hogy még ő is van, hogy úgy viselkedik a lányokkal.
- Röviden kihasználtad őket... Remélem az én nevemet nem akarod elfelejteni. Még így sem, hogy csak a csókig jutottunk... - sóhajtom.
- De igen... Igazad van, tényleg mesébe illő történet. Bár nem hittem volna, hogy valaki egyszer a pofonok miatt kedvel meg... De ha már itt tartunk... Mégis mi az, ami megfogott téged? Mit láttál bennem? - kérdem elgondolkodva.
Tényleg érdekel. Hogy az, aki állítólag igazán szeret, mit mondhat rólam. Eddig csak üres hazugságokat hallottam. Remélem most nem fogok. Iménti kérdésemre kapott válasz miatt még mindig zavarban vagyok kicsit, de ez nem tántorított el attól, hogy újabb kérdéseket tegyek fel. Ami viszont ezután következik, az igencsak furcsa. Miért ne üssem meg? Eléggé komoly dolgot akarhat kérdezni, ha így vezeti fel. Kezeim akaratlanul is ökölbe szorulnak. Kicsit eltávolodok, hogy rendesen szemébe tudjak nézni, mikor a lényegre tér. Aztán meghallom a kérdést. Ujjaim azonnal szorosabban szorulnak össze. Izmaim megfeszülnek, testem pedig remegni kezd idegességemben. Igyekszem visszafogni magam. Muszáj, nem akarom megint megütni. Főleg nem a kérdés után mondott szavak után, amiknek hiszek. És bár nemrég aludtam, egy kis plusz alvás sosem árt a kimaradások után. Mély levegőt veszek és igyekszem megnyugodni. Magam miatt is, bár lényegében miatta, hogy ne üssem meg megint. Nagyon nehéz megállnom. De még mennyire, hogy nehéz, de végül sikerül.
- Figyelmeztetlek... Ha mégis előállsz valami perverz dologgal, megbánod! - szólalok meg halkan.
Rövid, saját magammal vívott harcom után visszadőlök mellkasára. Így valamiért sokkal jobb. Nem tudom, hogy miért, csak jobb. A páncélom közelében...

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Csüt. Jan. 03, 2013 12:40 am

Mikor reggel felkeltem. Azt hittem, hogy ez ugyan olyan unalmas és szürke nap lesz mint a többi itt töltött napon Aincradban. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy megtalál ma egy lány.. Juu akivel nemrég egy számomra igen élvezetes párbajt vívtunk. És ebbe a lányba én még bele is szeretek.. egy unalmas napból életem egyik legjobb napja lett… a top 10-ben az élen van. Igaz, rögös út vezetett idáig, sok pofonnal és sértéssel, még én is lefejeltem.. egy lányt.. én!!! De megtettem.. ez nem vitás. Most pedig itt fekszünk, é na földön, ő a karjaimban és tisztáztuk egymás iránti érzéseinket. Boldog voltam.. és reméltem, hogy ő is az… Igaz nem próbált már szabadulni az ölelésemből, és egy csókot is kaptam tőle.. ez elég bizonyíték nekem.. Juu-tól meg főleg.
- Mondjuk inkább azt, hogy kihasználtuk egymást.. Én is megkaptam amit akartam és ők is.. elvégre lefeküdhettek egy sztárral.. sok lány epekedik ezért..- őszintén mondtam el mindez.. valóban így történt.. Fölösleges lenne ferdíteni a tényeket.. Eldöntöttem már, hogy Juu-val szemben őszinte leszek.. akármit kérdezzen és akármilyen sértő is legyen rám nézve.. Furcsa.. de így van.. nem hittem, volna, hogy egy lány miatt képes vagyok ilyen messzire elmenni. A következő kérdésén elnevettem magam megint..
- A pofonnak semmi köze ehhez.. Igazából magam sem tudom biztosan. Már akkor megmozgattál bennem valamit amikor világossá tetted számomra, hogy nem vagy a rajongóm és még utálsz is.. Ilyet lánytól én még nem hallottam.. furcsa volt, de mégis meghatott egy picit az őszinteséged. Aztán a nap folyamán jobban megismertelek.. láthattam párszor az elbűvölő molyodat.. igen.. azt hiszem az első mosolyodnál talált el Cupido nyila. – mondtam el azt amit gondoltam. Igazság szerint nem érdekel, hogy mikor és miért történt.. csak az, hogy megtörtént és ez nekem már elég volt. A következő dologgal féltem előhozakodni.. féltem a reakciótól.. de meg kellett tennem.. nem akartam, hogy az éjszaka rémálmok gyötörjék miközben egyedül van valahol. Meglepetésemre nem lett pofon a vége.. Juu uralkodott magán.. csukott szemmel vártam az ütést, de inkább csak visszafeküdt a mellkasomra.. kicsit megsimiztem a fejét.. Örültem.. nagyon is.
- Ugyan.. nem bizonyítottam már a tisztásnál, amikor aludtál??- kérdeztem mosolyogva.. ott sem perverzkedtem vele míg aludt. Bármilyen jó is volt így feküdni.. lassan mennünk ellene.. veszélyes az erdő éjszaka.
- Juu.. akkor mehetünk.?? Veszélyes tud lenni ez a hely a korom sötétben- kérdeztem és ha engedte akkor felálltunk majd adtam neki egy újabb puszit és megfogtam a kezét..
- Hova menjünk??- tettem fel a kérdést.


Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Csüt. Jan. 03, 2013 3:32 pm

Sok minden történt egy nap alatt, minek még vége sincs. Unalmasnak indult, de két jómadárnak köszönhetően úgy telt, mint az elmúlt néhány évben egyetlen napom sem. Jól éreztem magam, többnyire nyugodt is voltam, még akkor is, ha jó néhány pofont kiszállítottam. Azoknak célpontja társaságom volt, ki hősiesen tűrte mindet. Sőt, mi több, felajánlotta, hogy páncélom lesz. Karjai közt végre nyugodtan térhettem nyugovóra. Bár szerinte nem sokat, szerintem bőven eleget sikerült aludnom. Egy időre legalábbis. Ha többet sikerült volna, azt sem bánnám, de be kell érnem azzal a néhány órával, mi szerencsére megadatott. A nap folyamán kétszer lettem csurom víz. Szerencsére mostanra már megszáradtam. Ami viszont fontosabb, hogy rájöttem, érzek valamit a kéjenc-császár iránt. Igen, jó néhány becenevet találtam már ki neki. Ő viszont úgy tűnik, nem bánja. Biztos vagyok benne, hogy ő is talált már ki hasonlókat, csak más tulajdonságokat használva. Én megmentettem őt, ő pedig megmentett engem. Többszörösen is. És így volt ez a megbántásokkal is, bár az utóbbit kicsit túlzásnak találtam. El is futottam és csak később jöttem rá, hogy talán megérdemeltem. De csak talán.
Elég őszinte velem. Legalábbis azt hiszem. Úgy, ahogyan én is vele. Eddig senkinek nem mondtam el ennyi mindent magamról. Mokonak pedig nem kellett elmondanom, hiszen gyerekkorom óta mellettem volt. A szobalányom mindent tud, ami velem kapcsolatos. Legféltettebb titkaimat is és soha, senkinek nem adta még ki azokat. Épp ezért mertem mindig rábízni magam. Ren végül válaszol kérdésemre. Mondanom sem kell, azonnal elpirulok. Ezek szerint leginkább a mosolyom az, ami megfogta. Vagy pedig az, hogy első pillanatra kihívásnak tűntem. Attól tartok azt a varázsom hamar elvesztettem. Azt hittem soha nem fog neki sikerülni, mégis megtört. Nem mással, mint kedvességével. Kérdése után nehéz volt uralkodnom magamon, de sikerült. Csak visszadőltem mellkasára és úgy maradtam egy ideig. Szavait hallva elmosolyodok. Tényleg bizonyított akkor.
- Igen, bizonyítottál... Egek... Legközelebb nem fogom vissza magam. Túl fárasztó magammal küzdeni azért, hogy automatikusan ne képeljelek fel, mikor olyat hallok, mi az elején nem tetszik.
Kérdésére bólintok. Leszállok róla és felkelünk. Kapok egy puszit, mit még mindig elég nehéz tűrnöm. Igyekszem, mindig. De ki tudja, hogy mi lesz egy újabb rémálom után, vagy kettő után? Lehet, hogy amint közeledik, félve fogok elhúzódni? Meddig bírom ki, hogy mindig rám törnek a rémképek álmomban? Vagy lehet, hogy idővel a hős lovag legyőzi a sárkányt és páncélom azután az álmomban is védeni fog? Ki tudja... Remélem így lesz.
- Hogy hova? - kérdem, de gyomrom azonnal válaszol egy hangos korgással.
Azonnal elvörösödök és oda kapom szabad kezem.
- Azt hiszem... Ehetnénk valamit... - motyogom zavartan, miközben nem nézek rá.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ryuninji Ren on Csüt. Jan. 03, 2013 6:29 pm

Juu kezd megnyílni előttem. Egyre jobban és én is kikotyogtam már akaratom ellenére egy két dolgot a nem publikus dolgaimról, de ezt egy cseppet sem bánom. Minél jobban megismerem őt és ő is engem annál jobban elmélyülhet a kapcsolatunk, ami még igencsak gyerekcipőben jár. Ennek ellenére én máris boldog vagyok.. boldogabb mint valaha, pedig csak egy lányról van szó… mégis ilyen hatást ért el nálam.. Érdekes dolgok ezek, főleg a számomra. A lány még mindig a mellkasomon fekszik én pedig átkarolom őt.. sz9rsan ölelem magamhoz. Most már nem ellenkezik mint az elején tette… teljesen lenyugodott.. elmagyaráztam a helyzetet és ő megértette, és remélem meg is bocsátott a pillanatnyi gyengeségemért, amikor is engedtem a dühömnek, a sértettségemnek és ezzel megbántottam őt. A bizalom még nem tökéletes.. de mégsem ütött meg… visszafogta magát amitől kicsit megkönnyebbültem.. mostantól talán beéri minimális szadizással is. Reménykedem benne.. Jóból is meg árt a sok.. hát még az ütésekből.
- Hééé.. inkább megütsz, minthogy küzdj egy kicsit magaddal?? Látom te is inkább a kényelmes megoldásokat kedveled…- viccelődtem egy kicsit és felvetettem az ötletet, hogy esetlek mehetnénk.. mert kezd sötétedni. Juu is így gondolta és lassan felkeltünk.. Először a lány mászott le rólam.. máris hiányzott a közelsége, pedig alig pár másodperce szakadtunk el. Miután felkeltem én is egyből megfogtam a kezét.. legalább így érezzem a melegét. Már ennyitől is enyhült a korábbi hiányérzetem… magamra sem ismerek.. hogy én így ragaszkodjak egy lányhoz… egy nőhöz, aki kicsivel idősebb, is mint én.. ez nem én vagyok.. még sem bánom, hogy így érzek Sőt.. örülök neki. Nagyot nevettem Juu gyomor korgásán.. de hamar félbeszakadt a kacajom.. megtörte egy újabb korgás amit ezúttal az én rakoncátlan bendőm adott ki..
- Igen.. én is azt hiszem… Van valami ötleted, hogy hol együnk??- tettem fel a kérdést és közben megindultam a város felé.. Reginald közben Juu vállára szállt és az arcához dörgölődzött.. megkedvelte a lányt és örült is nekünk..


Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kyrena Juurei on Csüt. Jan. 03, 2013 7:09 pm

- Hm...? Kényelmes megoldást? Ha csak az lenne, akkor kibírnám valahogy... Csakhogy ez sokkal kényelmesebb megoldás! - mutatok rá a lényegre.
Valóban így van. Sokkal nehezebb saját magammal ellenkezni, mint hittem. Pedig úgy véltem, csak rajtam áll. Végül csak sikerült megállnom, de akkor is nehéz. Vajon ilyen lehet neki is? Minden alkalommal, amikor megállja, hogy perverzkedjen... miattam? Pedig úgy tűnik, mintha nagyon is könnyen csinálná. Vagy már annyira megszokta? Bár amikor olyan helyzetben voltam, többnyire aludtam, nem is láthattam, hogy hogyan viselkedik. Úgy tűnik, ő is gondolkozik valamin. Felkelünk és azon kezdünk el gondolkozni, hogy mit is kellene csinálni. Gyomrom azonnal megadja a választ. Kicsit rosszul esik, hogy kinevet, de hamarosan nekem is lehetőségem van nevetni. Pontosan akkor, mikor az ő gyomra is felszólal. Hangos kacajban török ki. Ezt nem bírom megállni. Csak figyelem közben. Remélem nem sértődik meg ezen. Igyekszem hamar elfojtani ezen késztetésem. Időbe telik viszont, mire sikerül. Ehhez viszont cseppet sem járul hozzá vicces kijelentése. Ismét elkap a nevetési kényszer, de most uralkodok magamon. Mondanom sem kell, megint nehezen.
Az erdőből elindulunk kifelé. Furcsa, de Regi most az én vállamra száll. Ezen csak mosolygok, majd szabad kezemmel megsimogatom fejét. Annyira aranyos, hogy az már szinte felfoghatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy ő megéhezett-e. Bár ő errefelé biztos könnyedén talált magának harapnivalót, amennyiben éhes volt.
- Hm... Lehet, hogy igazad lesz és tényleg átpártol? - kérdem Rent viccelődve.
Kérdésén ismét elgondolkozok. Igazából gőzöm sincs, hogy hova mehetnénk. Nem ismerem túlzottan a várost, elvégre nem szívesen tartózkodok ott. Nem mellesleg, ő a mai programszervezőm. Eddig viszont nem úgy tűnik, hogy feltűnt neki.
- Azt hiszem... Rád hagyom. Elvégre a tisztásra is te vittél, azt hiszem... Jó hely mellett fogsz dönteni - mondom inkább, hátha át tudom verni és nem jön rá, hogy mi a helyzet.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Mirika on Csüt. Jan. 03, 2013 7:20 pm

<< Mizuki >>


Jaj, ez a lány. Gondterhelten megvakartam a homlokom, nem tudtam nagyon mit kezdeni vele. Nyilván van valami önértékelési baja-gondja, ami ahhoz a Kizashihoz és talán azt hiszem az első bossharchoz kapcsolódik, de már kezdett zavarni, ahogy engem és másokat folyton maga fölé helyez, meg olyan jogokat ad nekem, amik nem is léteznek. Nem azért csinálom azt, amit akarok, mert tettem érte valamit, hanem mert azt akarom csinálni, amit akarok, és kész. Semmi köze ahhoz, hogy eddig mit csináltam és mit nem. Folyton kudarcok érnek, én egyáltalán nem tartom olyan nagyra magamat, mint amit a kiscsaj sugall, de persze ez csak én vagyok. Szeretem azt hangoztatni, hogy mennyire menő is vagyok, de ha őszinte akarok lenni magammal, akkor én nem vagyok senki, csak egy betegeskedő csitri, aki végre szabadnak érezheti magát ebben a világban, erre mégis béklyókat köt magára. Kota is, és a céh is az. Ezzel szemben itt van ez a kislány, aki talán pont olyan hitványnak érzi magát, mint én, és ezt őszintén hangoztatja, képembe törli, sulykolja belém valamiért.
- Figyu, nem teljesen vágom, mi minden vezetett téged idáig, de nem gondolod, hogy túl szigorú vagy önmagaddal? Tökös kiscsaj vagy, legalább olyan bátor és vakmerő, mint az a másik bolond. Ráadásul legyőztél engem is, és nem csak azért, mert feladtam. Közelharcra kényszerítettél, semmire nem mentem volna ellened - reagáltam előbb Hokura célozva, és utánamutatva egy kézmozdulattal, aztán ujjam végül magamon állapodott meg. Az tökmindegy volt, hogy semmi jelentősége nincs a harcunknak, mert alapból is teljesen alkalmatlan a kasztom a PvP-re, ahogy az övé is arra, hogy egy hozzám hasonló távolsági harcost legyakjon távolról. Szóval totál inkompatibilisek voltunk ezen a téren. Kicsit bunkónak éreztem magam még mindig amúgy, hogy itt szövegelek meg játszom a nagylányt egy totál elkeseredett kislány előtt, miközben idegességemben a hajamat csavargatom... Basszus, mikor tért vissza ez a hülye pótcselekvésem? >.>
- Mert ők milyenek? És én milyen vagyok? Miért nem lehetsz olyan, mint mi? Mert elvesztettél egy párbajt, aminek semmi jelentősége? Nem egymás ellenfelei vagyunk, hanem a 100 szinté. Amúgy Mirika, de ha engem is samázni fogsz, megcsavargatom a füledet :3 - válaszoltam, próbálva némi lazaságot belevinni ebbe a tömény nyáltengerbe és kesergésbe, amit itt mindketten levágunk. Ez az önsajnálat dolog sose jött be, csak ha elragad a hév, akkor jön elő...

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Hitodama on Szomb. Jan. 05, 2013 5:59 pm

- Szerintem az is számít, hogy miért is tökös vagy bátor valaki - rázta le a dicséretet magáról - könnyű annak lenni ha nincsen okom félni, elvégre egyszer úgy is véget ér minden és akkor miért ne mondjuk hamarabb? Nem azért vagyok vakmerő, mert hiszek a győzelmemben. Eleget játszottam meg magam, elég volt...
Szándékosan kerülte a sokat mondó megfogalmazást, jó lett volna megosztania gondját valakivel, ugyanakkor kételkedett benne hogy akárkinek is haszna származna belőle, ha elárulná. Az íjászlány a haját piszkálta, mintha most is zavarná valami, de az is lehet hogy inkább csak megszokásból tette. Minden esetre Mirikának hívta magát, s most így talán még Ranmaru is megemlítette vagy talán Rin, de arra már nem emlékezett hogy bizonyosan így volt e, s ha igen mikor
- Hogy ti milyenek vagytok... Soha nem láttam egyikkőtöket sem meghátrálni, nem mintha én valaha is meghátráltam vagy párbajt veszítettem volna... de én nem vagyok elég jó, nem elég csak itt jónak lenni! Te kint is két ember helyett dolgoztál, nem pont most mondtad? Elég rám nézni, elbírok szerinted bármivel? Egy törpe vagyok, sőt még kevesebb... azt csak hittem hogy itt több lehetek, és miért? Amit jól is csináltam, két ujjamon megszámolom az embereket akik jót is mondtak eddig rólam, kivéve ha azt is hozzászámítjuk amit most mondtál. De azt is azért, hogy… fogalmam sincs miért, nem voltál ezelőtt barátságosra hasonlító!
Félrenézett és belebámult a fák közötti sötétségbe, most nem ment volna valaki más szemébe nézni
- Ha valamit jól is csináltam, nem igen volt aki megköszönje… még Tatsuki-sama is csak egyszer… amikor nem tudott követ dobni… Kíváncsi voltam más emberekre a könyvek hősein kívül is, de itt kevés a bátor és… a hálás… Csak lenéznek, hiába sikerül valami akkor is... az alig jobb mások munkájának alanyánál lenni. Lenézés... hálátlanság...
Már mindegy volt, kimondta az egyik legnagyobb észrevételét az emberekkel kapcsolatban, ami azóta alakult ki hogy ide került
- Ajándékokból sem kell senkinek... jól emlékszem? - nézett vissza, emlékezett hogy nem volt hajlandó enni vele, még úgy sem hogy meg lett hívva bár erre ő is csak most emlékezett vissza, ő pedig talán ezután sem fog

Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 195
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
135/500  (135/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Mirika on Szomb. Jan. 05, 2013 7:45 pm

<< Mizuki >>


Felsóhajtottam. Voltaképpen fogalmam sem volt, miért is győzködöm ezt a csajszit arról, hogy nem olyan borzalmasan alávaló ő, mint ahogy azt állítja magáról. Frontharcos volt, mint én, ott volt az első két bossnál, ezen túl egyszer harcoltunk, mert éppen baromira pipa voltam rá és leereszkedett a vörös köd az agyamra. De ezen kívül? Semmi közöm nem volt Hitodamához az égegyadta világon. Ha ránézek, akkor is csak egy sápadt, vékony, szerencsétlen kislányt látok, aki folyton hisztizik meg nyíg, hogy ő ilyen meg olyan vesztes. Na jó, ez talán túlzás, mert csak simán dípel, de önsajnálat, szóval a lényegen nem változtat.
- Akkor te miért vagy vakmerő, hm? Simán bátrabb vagy, mint én, én csak... - Elharaptam az ajkam, és lenéztem oldalra. Inkább nem mondtam ki azt, amire az imént gondoltam, hogy én nem merem kimondani mindazt, ami felzaklat és nyugtalanít, szemben vele. Lásd, mint most is, inkább hagyom a fenébe. Mi értelme lenne? Úgysem tud semmit sem tenni, sem ő, sem senki más. Minek nyíljak meg neki? Nincs rá okom, nem úgy, mint Hoku esetében. Csak egy vadidegen kislány.
- Jah, az emberi faj egy hitvány és hálátlan népség, ez pontosan így van. De ne keverd ide a valós világot, semmi köze az itteni életedhez annak, hogy a másik oldalon ki vagy. Totál rajtad múlik, hogy több vagy kevesebb leszel-e! Én azért melózok, hogy több lehessek, még ha csak egy nyomorult játékban is vagyunk kockák ezrei között. És tudod miért? Mert jól esik valakinek lenni, még itt is! - feleltem eltökélten a szavakat hallva. Szimpla kishitűségben szenved, ha azt hiszi, hiába próbálkozik. Én meg képtelen vagyok annak ellenállni, hogy ne válaszoljak erre a sok zöldségre és cáfoljam meg, úgyhogy rám lehet kenni, hogy gyenge akaratú vagyok, ami igaz is. Mások segítsége nélkül nem állnék most itt, egy mobokkal teli erdő közepén távol a biztonságos zónától. Nekik köszönhetem, hogy összekaptam magam és lett önbizalmam úgy kezelni ezt a játékot, ahogy a bétában is tettem.
- Ezt hogy érted? Mire emlékszel? - kérdeztem vissza kissé értetlenül. Eddig nagyjából az összes válaszát tudtam kötni valamihez, hiába voltak kicsit szétszórta, ezt azonban nem tudtam sehová sem tenni. Ajándékok?

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Hitodama on Szomb. Jan. 05, 2013 8:59 pm

- Éppen erről beszélek! - mondta, miután végighallgatta az egészet - Azt már észrevettem hogy mindenki jobb akar lenni annál ami, de nem mindenkinek sikerül. Szabadon megyek ahova akarok és tudok egy karddal harcolni. De így is mire jutottam? Messzebb kerültem az álmaimtól, mint ahol előtte tartottam...
Hol is tartott akkor? Egyáltalán nem voltak álmai, elveszett volt de teljesebb úgy hogy nem küzdött olyasmiért ami egyre csak távolabbra és távolabbra került, minél inkább dolgozott érte! Elfogadta hogy hamarosan véget ér, de miután a játékba került, az lett a célja hogy ő legyen a legjobb vagy legalább úgy haljon meg, hogy valaki erősebb ellen küzd a végsőkig. Most pedig lehajtotta a fejét és a földet kezdte újra bámulni, mert az igazság fájt: nem ismerte el a koboldfőnök erejét szóban eddig, de tudta hogy erősebb volt nála és...
- Nem halhattam meg, amikor minden jogom meg volt hozzá... - folytatta hallhatóan a gondolatait - Még ennyit sem kaphattam meg? Meg kellett volna halnom és éppen úgy halhattam volna ahogy meg akartam halni! A legalapvetőbb a játékban, hogy mi is meghalunk ha a játékban is! Ha meghaltam volna, talán még valaki is lett volna belőlem... talán Tatsuki-sama is tartott volna valakinek... akik ismernek is csak Mizukinak hívnak, egyedül Sakamoto-sama méltatott arra, hogy Mizuki-chan legyek! Senki más nem tisztelt meg ennyivel... Nincs igazság! - lábával dobbantott a földre, felnézett és a lányra mutatott - Én mindent megtettem, az nem rajtam múlik ahogy reagálnak rám! Mindenkinek csak hülye vagyok és nagyszájú, az érdekli őket hogy mit mondok meg hogyan beszélek, a tetteim SENKIT sem érdeklik! Na ehhez mit szólsz? Láttál bárkit is engem nyíltan elismerni? NEM, ez a bizonyíték! Egy roncs voltam, itt csak annyival vagyok több hogy nem fáradok el már attól, hogy felülök! De mit ér ez a sok dolog itt, ha senki vagyok akit nem tisztelnek! Kétlem hogy most elismerő gondolatok forognának rólam az agyamban, igazam van? Kiabálok, nem az érdekel amit mondok hanem hogy pici vagyok és hangos, hogy ne kiabáljak és nem az... amit mondok...
Hátralépett kettőt és összefonta karjait, ismét a földet bámulva. Nem akart hátat fordítani, nem akart még szégyenletesebb lenni, elég volt! Ha nem érdekli Mirikat amit mond, majd elmegy! Ő itt fog aludni egyébként is

Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 195
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
135/500  (135/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Mirika on Szomb. Jan. 05, 2013 9:49 pm

Volt abban valami, amit a lány mondott. Pici is, hangos is, és tényleg azt szerettem volna, hogy fejezze már be a hisztizést és nőjön fel, küzdje magát talpra siránkozás helyett, és akkor talán nem kéne egy olyasvalakit hallgatnom, akiről unos-untalan a saját szerencsétlenségem jut eszembe. Én már csak ilyen önző vagyok, hogy itt van előttem egy lelki roncs, és akkor is csak saját magamra tudok gondolni, mert végre megtehetem. Megtehetném, de nem, nekem kell foglalkoznom Hokuval, meg Mizukival is, mert mittomén miért :/ Pedig ja, jól esne, ha elfelejthetném egyszer és mindenkorra, hogy a Nerve Gear túloldalán milyen vagyok, de nem tehetem, mert egyszer vissza fogok oda térni, hogy gondoskodhassak anyuról, hogy befejezzem a sulit, hogy rátaláljak a boldogságomra. Nekem eszem ágában sem volt meghalni, és minél hamarabb meg akartam szabadítani a világot ettől az átkozott játéktól.
- Kislány, egyetlen dolog tart vissza attól, hogy felpofozzalak. Az, hogy az előbb már megtettem Hokuval. Láttad milyen állapotban van most az a srác? Meghalt valaki, akire felnézett! Tudod mi változott volna, ha halott maradsz? Lenne még legalább három ember Hokushinen kívül, akinek ugyanilyen keserűséget kellene átélnie, mint neki! Igen, lett volna belőled valaki, de boldog lennél tőle, ha ezzel tönkretennél egy csomó másik embert? Olyanokat, akikre felnézel? Vedd már észre, hogy van, aki támogat, aki elismer! Ott van Tatsuki, ott van Rin, és itt vagyok én is! - léptem oda hozzá ingerült szónoklatom közben, megragadtam az állát és felemeltem a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Mi a rákért akar ez a kiscsaj ennyire meghalni? Komolyan, mintha csak azért makacskodna az árral szemben úszva, hogy makacskodhasson :/ Folyton emlegeti Ranmarut és Rin-chant, tökre látszik, hogy ők ott vannak neki, olyanok, mint mondjuk nekem Kota. Én meg tudok rajta támaszkodni, és erőt nyerek, ő meg csak azért sem. Váááh -.-
- Ha hibáztatni akarsz valakit a sanyarú sorsodért, akkor engem hibáztass! Én voltam az, aki végzett Illfanggal, ha tíz másodperccel később lövöm el azt a nyilat, akkor talán meghalhattál volna! Én adtam vissza neked az életed, de ha annyira el akarod magadtól dobni, akkor szíves-örömest elveszem... - löktem el magamtól a lányt dühösen, majd előhívtam a felszerelésemet és kezembe vettem az íjam. Persze eszem ágában sem volt még csak rálőni sem, ha megtenném, azzal sárga játékossá válnék. Nem, de igazából magam sem tudom, miért mondtam ezt. Alig pár másodperccel azután, hogy ráfogtam az íjamat, leeresztettem a fegyvert az oldalam mellé. Gombóc volt a torkomban. Rohadt életbe már...

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Hitodama on Szomb. Jan. 05, 2013 11:29 pm

Ő? Mizuki megint hátra lépett, ezúttal viszont egészen más okból. Megtántorodott, elveszítette az egyensúlyát, fél pillanatig sem tartott de megzavarodott. Hogyan lehet az, hogy ő támogatja és elismeri? Nem ismerte, ezelőtt csak kétszer találkoztak és akkor sem támogatták egymást semmilyen módon. Igaz hogy akkor nem ismerte fel a lányt és Ranmaru barátjának vélte, de akkor sem ismerte őt és fordítva, nem voltak barátok. Sem Ranmaruval, sem pedig Rinnel nem találkozott sokszor sőt, hetek voltak gyakran azon időpontok között hogy látták egymást. Ami azt illeti, Rint még annyira sem ismerte mint Ranmarut, pedig mindkettejüket igen hamar megkedvelte és... éppen ezért találkozott velük ritkán. A hallottak pedig összeálltak, gondolatai párhuzamosan forogtak akkor is, amikor a hosszúnak tűnő pillanat alatt Mirika magára húzta az ő tekintetét, szó szerint, a kezével. És amit akkor mondott, reményt keltett benne... elmosolyodott, igen, elmosolyodott! Tisztán és őszintén, örült amikor az ellökte és ráfogta a fegyverét és... de... aztán lelohadt mosolya, s tágra nyíló szemeivel kétségbeesetten nézett vissza rá. Miért nem lőtt? Miért... nem akarta megölni? De... ő meg akart halni! Muszáj volt! Eleget volt már itt, akarta!
- Ö-ölj meg! - parancsolt rá, teste izgatottan reszketett, úgy érezte itt volt az esély - A csata vége egy véletlen volt, kétlem hogy láttad előre! Inkább ölj meg most, tedd meg! Ha támogatni akarsz, akkor meg kell ölnöd! Értük ölj meg, ha most ölsz meg akkor hamarabb elfelejtenek! Nem tudtam távol maradni tőlük, túl jók voltak és szerettem látni ahogy harcoltak de nem kellett volna! Alig ismernek, nem szabad hogy jobban megismerjenek, azért amit most mondtál! Ha most ölsz meg akkor többet tehetünk értük, minél jobban ismernek meg annál jobban fáj ha később harapok fűbe! Nem vagyok a legjobb harcos, előbb vagy utóbb úgyis megölnek!
Nem ez volt a valódi érv, azonban a méltóságát még nem akarta csak úgy elvetni, nem amíg volt rá esély hogy anélkül is megkapja amit akar!

Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 195
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
135/500  (135/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Mirika on Vas. Jan. 06, 2013 8:03 pm

Volt valami hátborzongató ebben a mosolyban, amit kaptam. Valami, amitől úgy kirázott a hideg, mint eddig ebben a világban semmitől. Hokunak is voltak beteg arckifejezései, de ehhez képest ő csenevész kezdő. Ahogy ez a sápadt, vöröses szemű, betegesen sovány kislány elégedetten elmosolyodott a szavaimra itt, az erdő közepén a sötét éjszakában, olyan érzés fogott el, mintha egy horrorfilm közepébe csöppentem volna. Megborzongtam, és a légzésem is szaporábbá vált, határozottan ijesztőbbnek tűntek az árnyékok is, nem is beszélve a távoli mobok vonyításáról >.> Határozottan nem akartam éppen itt lenni...
Ebben az állapotban Mizuki zöldségei különösen parásan hangzottak, és baromira nem számítottam rá, hogy ezzel fog jönni. Gondoltam majd megijed és rájön, hogy mekkora hülyeséget beszélt, de ez már kezd sok lenni így egyben. Látszott rajta, hogy tök komolyan gondolja, és kérlel arra, hogy csináljam... Ez a csaj nagyon meghibbant o.O
- Igazad van, előbb-utóbb úgyis kinyiffansz... jobb lesz így... - feleltem komoran, fejemet lehajtva, és mikor újra felemeltem az íjamat, határozottság csillant a szememben. Előhúztam egy nyilat, beillesztettem a helyére, megfeszítettem a húrt, és lőttem... csakhogy rossz indulómozdulatom miatt nem aktiválódott a sword skill, szóval a lövedék a saját íjásztudásomnak megfelelően simán mellément és egy fába fúródott. Egy pillanatig elmerengtem a hibámon, majd immár közönyösebben húztam elő egy újabb nyilat. Ezúttal már bevonta egy ragyogó, vörös fény, mikor céloztam, a rendszer pedig készséggel elnavigálta a lövedéket a célponthoz, azaz a kislány mellkasába. A találat a bizsergés mellett azonban nem életpontcsökkenést okozott, hanem vörös aurát vont a lány köré, aki erősebbnek, energikusabbnak érezhette magát erőpontjai megugrásának köszönhetően.
- Aho ka?! - csattantam fel váratlanul - Majd pont miattad fogom bevörösíteni az indikátorom, mi? Nem érsz annyit, hogy egy életre bűntudatom legyen miattad. Mi a fenéért akarod eldobni magadtól az életet egyáltalán? Ne gyere azzal, hogy azért, mert szégyenbe kerültél és már meg kellett volna halnod... normális ember élni akar, és visszajutni a valós világba! Harcolj te is, állj talpra! - Hangom cseppet sem volt ideges vagy dühödt, szimplán csak szigorúan pattogó magabiztosság csengett belőle, kemény tekintetem pedig belefúrtam az övébe, ha egyáltalán rám nézett. Vállamra akasztottam a fegyverem, közelebb léptem és feléje nyújtottam a kezemet. Két lépésre voltunk egymástól, ennyi kell neki, hogy megfogja.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Hitodama on Vas. Jan. 06, 2013 8:30 pm

Sikerült? Felcsillant Mizuki szeme, igen a lány ismét az íjárt nyúlt és felhúzta! A vessző pedig repült és... mellé talált? Ez... nem volt vicces!
- Ne ugrass, tudsz célozni vagy nem? - próbálta hergelni
És nem is kellett volna szólni neki, Mirika könnyed mozdulattal és ezúttal türelmesebben feszítette meg íját, s engedte útjára a furcsa vöröses animációjú nyílvesszőt Azonban mikor Mizuki hanyatt esett vagy a találattól, vagy valami áruló feltételes reflexétől, rá kellett ébrednie hogy nem sérült meg... sőt... csak erősebb lett? Ez vicces volt? Ez vicces volt?! Nevetségessé téve feküdt a fűben a fák alatt, s még a szellőben zizegő lombok között elő-előkandikáló csillagok is mintha csakis rajta kacagtak volna! Hallotta a szavakat, azé a lányé voltak akinek ezelőtt is ismerte... arrogáns, lekezelő és beképzelt mint amilyen ő is volt... pedig nem is olyan régen, egészen más dolgokat mondott. Nem értette, nem értette az embereket... miért mondtak jó dolgokat, ha utána úgyis gúnyolódni kezdtek, miért? Könyöktámaszig ült fel, s meglátta felette az íjászlány alakját, alig néhány lépésre tőle
- Soha nem értem annyit... - nevetett halkan, kényszerűen - senkinek, még annyit se hogy megöljenek... hogy segítsenek! He... he... miért menjek vissza? Azt mondják, néhány szint is hetekbe telt a próba alatt és most még nehezebb... itt száz szint van...
Szemei kitágultak, nem fogta meg a kezet... visszadőlt és újra a csillagokra meredve ráébredt az igazságra, amit egészen este fejtegetett. Talán évekbe telne, évekbe telne bárkinek is a legjobbnak lennie! Hangtalanul mozogtak az ajkai a sötétben, nem kellett senkinek hallania amit nem akart kimondani
~ Nekem nincs is annyi időm... ~
Nézte a csillagokat, most is visszafogva könnyeit mint azelőtt is
- Menj el... ha nem segítesz, menj el!

Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 195
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
135/500  (135/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Mirika on Vas. Jan. 06, 2013 9:44 pm

Tudok célozni, hogyne tudnék? Utoljára mikor lövést hibáztam, level 1 voltam, és arról is csak egy maroknyi ember tud. Nagyközönség előtt sose tévesztettem és nem is fogok. Aincrad legjobb lövésze voltam, még a nálam magasabb szintű Ranmaru sem olyan pontos, mint én. De ha nem a rendszer segíti a lövésemet? Heh, sose fogtam íjat a kezembe, ha még egyszer system assist nélkül lőnék, talán két méterre se repülne el a nyíl. Az egész csak egy digitális jelhalmaz, ebben a virtuális világban ennyiből állunk, ez határozza meg minden tulajdonságunkat. A másik oldalon lazán nyomok egy spárgát, itt meg <<Akrobatika>> nélkül egy picivel magasabb kerítést nem tudok átugrani. Szánalmas az egész, ha belegondol az ember. És ez a helyzet? Legalább olyan nevetséges volt, mégsem leltem örömömet benne. Itt volt egy halálát kívánó kiscsaj, fene se tudja, milyen motiváció által ösztökélve, de minden normális dologra tökéletesen fittyet hányva. És itt voltam én, aki egyszer megmentette, és most azt akarja, hogy vegyem el az életét. Ő nevetett, én nem.
- Egy hó... - kezdtem volna bele, de inkább befogtam a számat, mielőtt kikotyogtam volna, hogy bétás voltam, és hogy mi mindent tudok arról az egy hónapról. És hogy most azért haladunk lassabban, mert ezer játékos helyett csak néhány száz harcol a fronton, ráadásul sokkal óvatosabban. Nem voltam benne biztos, hogy miképpen reagálna, hallottam olyanokról, akik gyűlöltek minket és hibáztattak a többi játékos haláláért. Marhaság volt, persze.
- Menjek el, mi? Már legalább negyed órája csak segíteni akarok, ha nem vetted volna észre. Te vagy az, aki köp mindenre, amit mondok és csak a saját álláspontjával hajlandó törődni, tök mindegy milyen és mennyi érvet hoznak fel, hogy cáfolják a sok baromságot! Semmi közöm nincs hozzád, mégis itt cseszem el az időmet, hogy beléd öntsek egy kis lelket, de te folyton csak ellenkezel makacsul! - fakadtam ki, kezdett elegem lenni ebből a... vitából, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Semmi értelme nem volt, annyit ért, mint halottnak a csók? Minek fáradozzak? Már le kellett volna lépnem x meg y ideje Rolling Eyes
- Addig nem tágítok, amíg nem mondod meg, miért akarsz meghalni, Mizuki...-chan Neutral - fontam keresztbe a mellkasom előtt a karjaim, és úgy pillantottam le fölényesen Mizukira. Nem érdekelt, hogy mibe mászok bele ezzel, tudni akartam, hogy mi vezette arra, hogy a halál számára a segítség, a megváltás legyen.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Hitodama on Vas. Jan. 06, 2013 10:40 pm

Hallgatott. Szemei a csillagokat pásztázták, de ott volt a lány alakja látótere legalján, még így is magasan de valahogy távolian. Itt mindenki ahogy odakint is, egy teljesen más világhoz tartozott mint ő, ez mindig így érezte. Talán nem is véletlenül, ahogy hallgatta Mirika felindult beszédét ez csak megerősödni látszott. Nem értették meg őt, soha nem értették meg és nem is akarták, mindig csak a nyers tények voltak amik felkeltették a figyelmüket, az ő világa soha. Ici-pici Mizuki ici-pici világa... nem érdekelte soha senkit, ha mégis az legvégül csak hazugságnak bizonyult, mentek a maguk céljai után. Ö is megpróbálkozott ezzel ideát, kergetni saját új céljait a világban, de végül lemaradt és csak nevetségessé tette magát és az igyekezetét... Most pedig számon kérik, számon kéri egy illető aki alig ismeri és úgy viselkedik, mintha valamiféle főnöke lenne. Ellenséges érzés volt, ellenséges hogy itt is más mondta meg neki hogy mi a jó. Nem volt a barátja ez egészen biztos, talán így valahogy furcsább is volt minden
- Csak kimondtam amit éreztem - mondta komoran, néhány perc hallgatást követően - hogy ne higgye mindenki... hogy csak másokat kritizálok. Nem szoktam hazudni... az igazat megtartom de helyette nem találok ki mást!
Oldalra fordult mert valahogy száraznak érezte a torkát, s a gyomra is szorított odabent. Hirtelen minden olyan egyszerű volt, csak nem tudta hogy miért is kelljen ezt elfogadnia. Miért keveredett ebbe bele? Miért nem hagyták békében, ha mást úgysem tudtak érte tenni? Akart mások között lenni, akart mások barátja is lenni... csak azt nem akarta hogy tönkretegye őket... tönkretenni azzal, hogy egyszer csak eltűnik az életükből, nem is olyan soká... Hajszálai eltakarták nedves szemeit
- Nem kell akarnom... - folytatta ezúttal hosszabb szünet után, sokkal halkabban - csak megválasztani... azt akarom, miért baj az? Jogom van hozzá... mindig egyedül voltam... akkor jöttél vitatkozni, amikor úgyis mindegy. Semmi értelme...
Megjelent kezében a kardja, s szorosan magához ölelte... mindig egyedül volt, most pedig egyedül kellett lennie hogy másokat ne bánthasson. A kardja legalább nem vitatkozott vele soha...
- Sose fejezem be a játékot, ha így jobban érted... - buggyant ki belőle végül valahogy - nekem csak egy vége van... olyan homokóra vagyok én is... csak engem nem lehet megfordítani, hiába öntesz lelket belém a homok elfogy. Ha ők jobban ismernek, jobban is fog nekik fájni. Olyan mint egy bomba... ketyeg és annál veszélyesebb minél közelebb vannak hozzá amikor felrobban. Másra nem tudom hasonlítani... nekem nem megy... te pedig nem tudod milyen és én nem tudom elmagyarázni... az írók szerint, ezt csak érezni lehet és csak azok érzik, akiknek át kell élni. Nem tudod milyen... ezért hiszed azt hogy neked van igazad...
Megköszörülte a torkát
- Elmehetsz, megígérted!

Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 195
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
135/500  (135/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Sponsored content Today at 2:13 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

6 / 30 oldal Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 18 ... 30  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.