Kezdetek Erdeje

31 / 31 oldal Previous  1 ... 17 ... 29, 30, 31

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Chancery on Hétf. Ápr. 24, 2017 9:21 pm

-Aaaz biztos! -nevetek fel jókedvűen, ahogy a Harcos kaszt valóban nem elhanyagolható sebzéséről esik szó. Sose felejtem el, mikor még szemernyit sem ismertem ezt a kasztot, mert valamiért elég kevesen választották maguknak ezt a hivatást, és mikor egyikük igen furcsa, váratlan módon kihívott párbajozni, az örök emlék marad. Úgy repültem a csapása után, hogy öröm lehetett nézni. Énekelhettem volna közben az ősrégi örökzöldet, hogy "Szállj el, kismadár", vagy akár az "I believe I can fly"-t is akár. Ő pedig szinte szót sem szólva tovább állt, mint aki jól végezte dolgát. Azután az eset után csak Anat nyugtatott meg, hogy a Harcosok között bizony akadnak kedvesek is, nem kell félnem tőlük.
-Mindenesetre remek választás. Nem olyan tankos, mint egy lovag, de ahogy fogy az élete, úgy üt egyre nagyobbakat. Legtöbb esetben kifekteted az ellenfeled, még mielőtt elfogyna az életcsíkod. Bónuszolva a megfelelő potionokkal pedig végképp verhetetlen leszel.
Úgy teszek, mint aki észre se veszi pillanatnyi zavarát; ha megpróbálnám nyugtatgatni, hogy fölösleges, attól valószínűleg csak még jobban megijedne. Egyenlőre még úgysem merem elmondani neki, hogy igazából félek, részben egy haldokló céhhel áll szemben, bár nagyon megörült a szívem, mikor Danee felkeresett pár napja, miszerint csatlakozni akarna. Azóta kicsit jobban bízom a jövőben, Danee talpraesett és önbizalommal teli ember, ő biztos vinni fog egy kis színt az életbe.
Persze a pillanatnyi zavar egyébként közben kicsit rám ugrott, miután meghallottam a furcsa kérését, még rá is néztem kerekre tágult szemekkel Álomra, aki hasonló tekintettel nézett Tsukiko-ra. Őt, vinni? Még nekem is a combom közepéig ér ez a macska... és vinni? Mármint... kézben?
-Mármint... kézben...? -formálom szavakká is végül a gondolatot, fölöslegesen a macskára mutatva. -Ahogy gondolod, de... bár... ha edzeni akarsz, annak nem rossz talán... -forgatom a szemem mosolyogva. A választól függően alakulnak akkor a továbbiak, hisz ha Tsukiko valóban kézben akarja hurcolni Álmot, annak ő megy elébe örömmel, némi kárörvendő pofával, peckesen, és hagyja magát, de semmit nem tesz annak érdekében, hogy megkönnyítse a lány dolgát, csak élvezi a helyzetet. Persze ha meggondolja magát, az sem baj.
-Akkor jó. -mosolygok a továbbiakban. Valóban, céhhez csatlakozni általában jó dolog, de mindig vannak és lesznek magányos farkasok is. -Hát, párat ismerek, amiket be tudok mutatni, de azok inkább a híresebbek. A mienk az elég semleges, elbújik a háttérben, inkább azon vagyunk, hogy segítsük a kezdőket felnőni, meg ha valaki békésebb életre vágyik. Akkor ott van a Vigo Limen, a "Vidámság Céhe", vagy Nyusziknak is szokták hívni őket. Ők olyan... "mindenki a barátunk" felfogásúak. Aztán a Justice League, a helyi rendőrség, ők stabilak, erősek, inkább harcokban jeleskednek, meg a fronton. Vannak az Angyalok, ők kereskednek inkább. A Fehér Rózsa nevét is gyakran látom kirakva, hogy keresnek embert, de semmit nem tudok róluk, és félek, van oka annak, hogy állandó hiánnyal küszködnek szegények. -ingatom a fejem kicsit szomorkásan.
Lépdelünk tovább közben a kanyargó ösvényen, a környék egyenlőre még semennyit nem változik, ám a fák fölött néha feltűnő torony egyre közelít hozzánk. Én már szinte érzem, hogy itthon vagyok, a levegő mintha megváltozna, kellemes és borzongató egyszerre. Valamiért most jó érzés hazajönni újra. Közben, míg remélem, hogy nem kergetem el szegényt a szószátyárságommal, egy mosolygó bólintással veszem tudomásul a tényt, hogy valószínűleg Ébredő... vagy utólag lépett be, a tudattal, hogy milyen is a játék fő lényege. Emlékezve Momikora, aki hazugnak nevezett és végül elszelelt dühösen, inkább nem kezdek el rögtön magyarázni.
-Iiigen, van ilyen. Ébredők-nek hívjuk az olyanokat, akik később kezdtek. A szerver nem bírt el ennyi játékost egyszerre, és vannak még biztos, akik szunnyadnak, és később kezdenek játszani, ahogy bővítik a szervereket. -egyenlőre csak tapogatózzunk, mennyit tudhat...

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2480
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4892/5000  (4892/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Tsukiko Teter on Kedd. Ápr. 25, 2017 10:08 am

Nézem, ahogy Chancery jókedvűen nevet a szavaimra, aztán egy kisebb szünet következik be a beszélgetésünkben. Nem csüggedek emiatt, inkább tovább fülelek, hátha kapok valami értékes információt.
- Igazán? Hát, jobb esetben azért annyira ne fogyjon el az életem. Nem szeretnék halál közelében lebegni – szólok vissza, majd azért elgondolkozok magamban a harcos kasztról. Merre irányba kellene fejleszteni? Hogyan válhatok majd hasznossá? Legszívesebben megkérdezném a partnerem, de nem biztos, hogy állatidomár tudja ezeket. Talán ha találkozok egy másik harcossal, akkor kifaggatom az ilyen apróságokról.
- De abban megállapodhatunk, hogy a harcosnak a nagy sebzés a fő vonala. – jelentem ki, miközben elkezdek elmélkedni. A gondolatmenetemet a hitetlenkedése zavarja meg. Ránézek Álomra, majd vissza Chancery-re. Nem tudom, hogy mi ebben a megbotránkoztató.
- Miért? Szerinted akkor vigyem úgy, mint a kecskét vagy bárányt? Mármint a nyakamra rakni, s összefogni a két lábát. Szerintem nem értékelné az olyen bánásmódot. – magyarázom neki, s elindulok a macska felé. Óvatosan lépdelek a négylábú állathoz, hogy először állvakargatással vágodjak be nála, némi buksi simogatással fűszerezve.
- De aranyos! – jelentem ki megbabonázva. Én sosem tarthattam házi állatot. Sem Örményország, sem pedig Japánban. Most meg itt van egy szép kifejlett macska. Mikor az ismerkedés részével megvagyok, akkor utna próbálkozom meg a macskát kézben vinni. Tán halványan megemelem, de aztán semmi változás. Elégedetlen arckifejezéssel rakom le Álmot, s bocsánatkérően nézek rá. Chan-chan közben elmondja milyen céhek vannak, s mi a főbb tevékenységi körük. Elsőre nehéz megjegyezni, ám az a tény megfog engem, hogy ők segítenek felnőni a kezdőket. Nem vita kérdése tehát, hogy a hosszú beszélgetés után mivel fogok előhozakodni. Haladunk tovább az ösvényen, s nézem a társamat és annak aranyos állatkáját.
- Ébredőnek? Hm érdekes megfogalmazás, de nincs ellenemre. – mondom ki a szavakat, majd a következőt teszem hozzá.
- Nos odakinn már csak feketén, sötét emberek által lehet hozzájutni a játékhoz. – tárom fel előtte, hogy odakintről valószínűleg fognak még jönni. Akik túlságosan kíváncsiak, mint én, vagy valami elől menekülnek. Megvárom, hogy ezen szavaimra mi a válasza, vagy reakciója.
- Igazából én a kíváncsiságom miatt kerültem ide be, mert nem hittem el, amit naponta leadtak a TV-ben. Hogy a játékosok benn ragadtak a SAO világában.

Tsukiko Teter
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 33
Join date : 2017. Apr. 09.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
13/50  (13/50)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése http://swordartonline.lifeme.net/t3469-teter-tsukiko

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Chancery on Csüt. Ápr. 27, 2017 3:48 pm

-Oh, már elég sok trükk van a halál elkerüléséhez. -legyintek könnyedén, akár ha csak valami legyet akarnék elhessegetni magamtól. Igaz, talán egy kicsit most füllentettem, magam sem tudom igazán; hisz csak a Burkot ismerem. -Ha csak egy kicsit odafigyel az ember és nem szerez magának sok ellenséget, békésen el lehet itt élni.
Végül igaznak bizonyult a furcsa kérés, miszerint valóban kézben akarja vinni Álomkelőt. Hogy őszinte legyek, bizonyára kipukkadnék a nevetéstől, ha egy ismerős jó barát hozakodna elő ezzel a furcsa kéréssel, de most még ez sem jut eszembe, tekintve, hogy nem nagyon ismerem még a lányt. Bár ez az érzés akkor száll el nagyon hirtelen és szisszenek fel, mikor simogatás közben elhagyja Tsuki száját az "aranyos" szó, Álomnak címezve.
Ő ugyanis nagyon-nagyon gyűlöli ezt a jelzőt.
Már várom, hogy villanjon a karmokkal ékes mancs és tekintve, hogy még kívül esünk a biztonsági zónán, Álom sebzésétől Tsukiko, ha valóban kezdő, pillanatok alatt pixelekre esik, én pedig piros indikátorral, kvázi gyilkosként élhetném tovább az életem, de nem történik semmi ilyesmi. A macska úgy tesz, mint aki meg se hallotta, csupán a fülének hátra lapítása és farkának mozgása jelzi, hogy felidegesítették a hallottak, de türtőzteti magát.
Persze ki tudja, talán a megemeléséhez már a Súlyemelés sem ártana, vagy csak egyszerűen kényelmetlen már őt hurcibálni, mert Tsuki nem sokra rá inkább visszarakja a földre. Álom magára se veszi, farkát az égnek emeli és úgy lépdel tovább előttünk ráérősen, akár legyintene ő is, hogy "semmi baj", oda se neki, tud ő járni.
A valódi izgalom úgyis csak ezután következett. A céhek témája így ennyi is volt, és bár eléggé meglep a tény, hogy ő valóban és ténylegesen utólag csatlakozott be, nem pedig stázisból ébredt, mint sokan mások, hanem ő maga döntött így, hogy csatlakozik egy régóta futó, kvázi VIP játékhoz. Megtorpanok, mikor realizálom ennek súlyát, mikor megemlíti a televíziót, és kerekre tágult szemekkel, kipirosodott arccal nézek rá meglepetten.
-Akkor... te nem Ébredő vagy, hanem... -hebegem, keresem a szavakat, pedig az automata fordító sokat segítene akkor is, ha magyarul szólalnék meg. KÖzelebb lépek végül Tsukikohoz, meg akarom ölelni, de tartóztatom magam, aminek végül az az eredménye, hogy zavartan köhintek egyet, félrenézek és a hajamba túrok, megtalálja egy tincset, ami csavargathatok. -Nem is tudom, ilyen még nem volt. Legalábbis nem hallottam róla. Pedig igaz... -nyitom le egy mozdulattal a menüt. A Kilépés gomb ugyanolyan szürke és elérhetetlen, mint az elején. -... itt ragadtunk. Öt éve talán...? Nem is emlékszem már, mikor indultunk így hirtelen. Egyszer megesett, hogy kiléphettünk páran, de... az rövid idő volt és furi. -fintorodom el, megtapogatva a képzeletbeli, új sisakot a fejem körül.
-Tapintatlanság ilyet kérdezni, de... -kezdem halkan és óvatosan. -... milyen a helyzet... Odakint? Mennyire foglalkoznak Velünk? Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz >.>
Meg kell kérdezzem, mi van azokkal, akik itt bent meghaltak! Muszáj! Hát ha tud valamit róluk! Ha adnak bármi hírt a TV-ben esetleg időközben meghalt SAO játékosokról, és ha emlékszik egy-két névre közülük, hogy mi a haláluk oka, akkor végre bizonyossá válhat, hogy Kayaba hazudott-e vagy sem. Hogy kinek van igaza? A többségnek vagy Shukaku-nak?
Ám ezt még nem kérdezem meg... Köt az íratlan szabály, hogy ilyesmiről nem beszélünk alapvetően, de ez most egy különleges helyzet számomra. Istenem, a torkomban dobog a szívem az izgalomtól....

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2480
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4892/5000  (4892/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Tsukiko Teter on Szomb. Ápr. 29, 2017 10:02 am

- Trükk a halál elkerüléséhez? – értetlenkedem a kijelentésén, de végül csak tovább lépek ezen a ponton.
- Én biztosan nem szeretnék magamnak sok ellenséget szerezni – felelem neki, miközben teljesen komollyá válok. Nem azért jöttem ide a SAO világába, hogy ellenségeket szerezzek. Egyedül biztosan kijátszhatatlan a játék, s nem fogok szenvedni egyedül. Meg a magány mindenkit megölni, s én azt sosem bírnám ki. A macskát visszateszem a helyére, mert bizony nagyon rövid időre vagyok jelen pillanatban megemelni súlyosabb tárgyakat, vagy személyeket és peteket. Tán idővel változni fog. Nézem a társaságom arckifejezését és mozdulatait. Mikor meglátom a reakciót arra, hogy én egy teljesen új, játékos vagyok, s nem egy régen hosszú évekre stázisban levő emberke, akkor bevallom furán kezd el viselkedni. Kerekre tágulnak szemei, s kipirosodik az arca, mintha jelen pillanatban bókoltam volna neki.
- Hát nem Ébredő vagyok. Csupán 1 hétről nem tudok csak, hogy akkor mi történt velem. De amiről tudok, az pontosan 4 nap eseménye – erősítem meg őt abban, hogy bizony én nem tartozom azokhoz, akik hosszú éven keresztül nem csinálnak semmit. Fogalmam sincs, hogy mi a rendszere a beengedésnek, mi a fontossági sorrend. Közelebb lép hozzám, s úgy tűnik, meg akar ölelni, de mégsem teszi. Zavarban van, túrja a haját. Természetesen meghallgatom őt, cseppet sem közbevágva a szavába. Legfőbb dolog, hogy hagyjuk a másikat kibontakozni. Szavai után  kérdésekkel áll elő, ami számomra egyáltalán nem teher. Rámosolygok, sőt azt a bizonyos ölelést én teszem meg. Tipikus női ölelés jön tőlem, s két tenyerem a hátán pihen meg, hogy nyugtatólag simogassam.
- A helyzet milyen odakint? A SAO körüli dolgokat minden egyes nap levetítik a TV-ben, hogy azáltal figyelmeztessék a lakosságot a játék veszélyére. Az összes szülő utálja a játékot, mert a SAO elvette tőlük a gyerekét, vagy gyermekeiket. Sok szomorúság lakozik egy szülői szívben, ám... – engedem el őt, miközben fogalmam sincs miért, de hozzáérek az arcához, ahogy egy édesanya tenné.
- ...szóval legtöbbünk a kórházban van, s ott ápolják és felügyelik őket. Egy nagy modern gép éltet minket napról-napra, hónapról-hónapra... – megfogom a két kezét végül, s így mondom el az örömhírt.
- De a szülők legtöbbje makacs, s fizeti az ápolási díjat, a költségeket. Ez szülő függő. Van amelyik szülő megtörik, s úgy dönt, hogy kapcsolják le a gépről a gyermekét. Azon gyermekek meghalnak, vagy azok, akik egyedül vannak és a betörök mennek hozzájuk. A NerveGear levétele tényleg halálos, s kezdetben a sok hitetlen szülő ölte meg a saját gyermekét. Sok felakasztás, vonat elé esés és hasonló esetek voltak, de mára már lecsengett. A SAO-t hivatalosan nem lehet megkapni, csupán sötét emberek által, akik nézése körülbelül ilyen... – próbálom utánozni őket, de természetesen nem lehetek elég jó hozzá.
- A technika fejlődött SAO által. Kezdetben a mentősök nem tudtak életben tartani játékost, akit otthonról vittek a kórházba. A Rendőrség sem tudott hatékonyan bejutni a házba, ahol a játékos volt elzárva a külvilágtól. De leginkább még sosem volt ennyi cég, aki a SAO nyomdokaiba lépve, ne kísérletezne a valóságos, virtuális valóságon, amit beépítenének a hétköznapi életbe. De természetesen nem könnyű a helyzetük – magyarázom el neki, aztán odalépek újból, s erősen magamhoz szorítom őt.
- Nő vagyok, s nem technika őrült. Szóval ettől mélyebb információkkal nem szolgálhatok. – eresztem el finoman, majd egy biztató édes mosoly jelenik meg az arcomon.

Tsukiko Teter
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 33
Join date : 2017. Apr. 09.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
13/50  (13/50)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése http://swordartonline.lifeme.net/t3469-teter-tsukiko

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Chancery on Vas. Ápr. 30, 2017 6:27 pm

Ismét eszembe jut édesanyám és édesapám. Na meg a macskám, aki már most lenne talán 20 éves is, szóval valószínűleg nem fogom már többet látni, mire kijutok innen, úgy érzem. Fellebeg előttem az arcuk, egy jelenet, ahogy egy kórházi ágyon fetrengek, ők pedig mellettem ülnek; illetve csak anyám, apa biztos az ablaknál állna karba tett kézzel, vagy kint a folyosón segítene épp telefonon keresztül valamelyik ügyfelének az informatikában nem-eltévedni. Úristen, a nagyszüleim! Mi lehet velük vajon?
Vajon még Japánban vagyok, vagy visszaszállítottak Magyarországra? Bár Tsukiko magyarázata alapján még Japán lehet a biztosabb válasz, és így bizonyára nem is olyan olcsó az ellátásom. Megremegek, mikor arra gondolok, ezek szerint folyamatosan anyámék számláját élem fel, minden egyes nappal, amit itt bent töltök. Hogy ők is vonat elé ugrottak volna vagy bármi, azt elképzelni sem tudom, nem olyan fajták. Jót nevetek, mikor Tsukiko megpróbálja utánozni a sötétek arckifejezését, de a téma most túl komoly ahhoz, hogy tényleg olyan hasfájós vidámság jöjjön rám.
Hiába szeretem a benti életet... a tekintetem Álomkelőre siklik, aki érzéketlennek tűnő, sárga szemeivel visszanéz rám és meglegyinti a farka végét. Felváltva sápadok és pirulok el az izgalomtól, ami úrrá lett rajtam, és amit az ölelése elkezdett, amitől kicsit belém szorult a levegő, azt végül a szorítása kilöki belőlem. A könnyek, amik iszonyú gyorsasággal gyűltek fel a szemem sarkaiban, kitörnek és végigcsordulnak az arcomon. Hála az Égnek, hogy legalább a sírás cselekvését meghagyták nekünk idebentre, ha a fizikai fájdalmat el is vették.
Arcomat a nő vállába fúrom, és visszaölelek, már-már szinte elgyengülve. Szerencsére úgy tűnik, nem akar elengedni azonnal, aminek felettébb örülök, mert kell nagyjából egy perc, mire úrrá leszek magamon ismét, és a szaporán vett levegő, a szipogás, a vállam reszketése alábbhagy kissé. Mikor már képes vagyok visszaparancsolni a könnyeket - majd sírok én még a szobám mélyén Jay vállán, egészen biztos, mikor neki is elmesélem mindezt -, lágyan jelzem, hogy most már elengedhet. Rögtön megtörlöm az arcom a kezeimmel, mintha mi sem történt volna, de persze ez nincs így, soha nem is lesz.
-Jaj nekem... bocsánat... -szabadkozom. -Istenem, ezt... Ne aggódj, a lényeget így is értettem... én köszönöm. Köszönöm, hogy ezt elhoztad nekem. -mosolyodom el.
-Mi itt bent szó szerint nem tudunk semmit. -felelem én is, pár szipogást követően, közben legalább el tudunk indulni tovább az ösvényen. -Én... egyike voltam azoknak, akik arra a rövid időre kiléphettek, amit említettem. De ott se történt semmi. Egy gumiszobában voltam, és egy géphang utasított csak rá, hogy vegyem le a NerveGeart, és vegyek fel valami másik sisakot, aztán már újra itt voltam.
Már akkor is le voltam soványodva, pedig alig lehettünk itt talán egy-másfél éve. Most bizonyára olyan lehetek, mint egy csontváz, akire ráhúztak egy bőrlebenyt.
-Itt vannak már olyan szélsőségesek is, akik azt hiszik, odakint már lecsapott az Apokalipszis, nem is létezik az Odakint, csak ez a világ. -tárom szét a kezem, mintha az egész erdőt magamhoz akarnám ölelni. -Sokan csak elhiszik, hogy már lemondtak rólunk és nincs értelme. Meg vannak az egyszerűbbek, akiknek tetszik ez az élet és maradnának, és akik ki akarnak jutni minél előbb. Sajnos ezek között elég nagy harcok szoktak zajlani, legalábbis ilyen tárgyalásos értelemben. 100 szintfőnököt kéne legyőznünk, és most tartunk a 27.-nél csak ezek miatt a belső konfliktusok miatt. Én is a fronton harcolok, és tényleg nem egyszerű, nem a bossok miatt, hanem mert mindig van valami fölösleges vita rajtuk.
-Itt már kialakult egyfajta társadalmi élet azóta, volt rá idő bőven. Vannak elszigetelt csoportok, kvázi külön népek. Vannak itt is ismert emberek, hírességek, akiket mindenki ismer. Eleinte fura, hogy itt nem működnek úgy a dolgok, mint a Valóságban, de hamar meg lehet szokni.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2480
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4892/5000  (4892/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Tsukiko Teter on Hétf. Máj. 01, 2017 9:53 pm

Az események igazán különlegesen alakulnak kettőnk között. Mikor megölelem, akkor nem sokkal után érzem, hogy elkezd sírni és sírni. Nem tántorít el attól, hogy tovább meséljek neki a kinti világról, hogy és mint van. Érzem az elgyengülést a részéről, s hogy a vállamba fúrja az arcát. Nem enged el olyan könnyen, hanem mindvégig támasza maradok, míg meg nem tisztul a könnyek által. Valójában nem tudom, hogy mi volt az a rész, amitől ezt váltottam ki belőle, de helyesen tette. Megkönnyebbülhetett egy picit annyi év után. Legalábbis én erre tudok gondolni.  Mikor végre megszólal, akkor elengedjük egymást.
- Semmi gond, örülök,hogy kiadtad magadból.   – mosolygok vissza rá egy bátorító mosollyal.
- Nem zavar, ha egy ideig sírásfoltos lett a felsőm – teszem hozzá az előzőhöz, aztán egy darabig a hallgatás mellett maradok. Meghallgatom, hogy ő mit mesél a benti világról, annak helyzetéről. Nem mond újdonságot, de legalább tudom, hogy az előző két emberrel való találkozás információi igazak. Mikor befejezi a beszámolót, akkor ennyit tudok neki mondani.
- Nos ha már így beszámoltunk egymásnak ezekről a dolgokról, akkor szerintem utána, csatlakoznék a céhetekbe. – jelentem ki határozottan. A hangom nem inog meg közbe, mert Chan teljesen szimpatikus számomra. Ráadásul az előbbi ölelés miatt egyértelmű, hogy miként fogunk egymáshoz állni. Nem hinném, hogy rajtam kívül mással is volt-e ilyen bensőséges eseménye.
- Sok dolgot kell tanulnom erről a világról, de én állok elébe. – jegyzem meg, hogy kíváncsian várom, hogy egyszer én szintén azokat a dolgokat lássam SAO-ból, mint a többiek.
- Egyszer csak vége lesz ennek a helynek. – mondom szent meggyőződéssel, aztán elfordulok egy időre. Körbenézek, hogy merre járunk, majd visszafordulok az állatidomár felé.  
- De mi lenne, ha nem csak erről beszélnénk? Inkább mesélnél, hogy hogyan néz ki egy céhes terület? Mit lehet róla tudni? Mennyire biztonságos? – érdeklődöm, majd tovább indulok ezen az ösvényen. Alig megyek 10 lépést, mikor szembefordulok vele, majd gyorsan előhívom a menüt és küldök neki egy baráti listára való felvételt.
- Már ha nincs ellenedre – somolygok rá.

Tsukiko Teter
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 33
Join date : 2017. Apr. 09.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
13/50  (13/50)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése http://swordartonline.lifeme.net/t3469-teter-tsukiko

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Chancery on Pént. Máj. 12, 2017 4:33 pm

Zavart kuncogás mellett legyintek egyet szelíden, kicsit félrenézve, a bokrok felé. -A foltok itt sosem hosszú életűek. -sóhajtom inkább, mint mondom, igazából. Én már igen hozzászoktam, hogy bármi folt, kosz, vagy nedvesség olyan hamar eltűnik a ruháról és a bőrről, hogy az már természetellenes, és biztos kicsit könnyelműbb leszek majd emiatt, ha egyszer kijutunk innen. Nem fog annyira érdekelni, hogy odafigyeljek evés közben, nehogy lecsöpögjön valami a ruhámra, vagy bármi hasonló.
Mindennek megvan a pozitív és a negatív oldala.
Végül tovább indulunk, de alig pár lépés után meg is torpanok egy pillanatra a számomra hirtelen kérése nyomán. Én nagyon-nagyon ritkán tapasztalok meg ennyi örömet egy napon belül, és most lám; nem elég, hogy rengeteg információhoz jutottam a külvilágot illetően, amiket nem is fogok kikürtölni azonnal mindenfelé, avgy hogy kitől hallottam őket; félő, hogy sok rossz ember használná ki Tsukiko-t emiatt, meg kell védenem, amit képvisel. Aztán jön ez, a második, hogy hozzánk szeretne csatlakozni. El kellett volna mondanom neki, hogy a céh sajnos, tulajdonképpen, haldoklik. Hogy a várban előttünk már nem sokan vagyunk, és aki ugyan tag is, ők is eltűntek, elérhetetlenek valahol messze. Danee hozott most egy reménysugarat, és...
Miket gondolok én? Miért akarnám elüldözni? Ha csatlakozik, utána is bármikor dönthet úgy, hogy elmegy, ahogy Shukaku is tette Peter halála után.
-Persze, semmi akadálya. -bólintok széles mosollyal az arcomon. Madarat is lehetne már velem fogatni ezek után. Előre lépek, hogy felzárkózzak mellé, úgyis alig pár méter és... oh, nem is, tévedtem. Már a kastély területén vagyunk szinte, elértünk egy kis elágazáshoz, jobbra vagy balra folytathatjuk az utunkat. Jobbra van tőlünk a Kezdetek Városa, tehát a kastély bejárata is, amit még Joey nevezett el Unity Base-nek. -Erre, már nem vagyunk messze úgyse. -intek és elindulok a jobb oldali ösvényen, menet közben lenyitva a menümet és elküldve Tsukiko-nak a céhbelépésre való felkérést. Ezek után már látni fogja, ki kicsoda, kik lehetnek a társai.
-Ez egyébként a tökéletes hozzáállás. -mutatok rá mindarra, amit mondott közben. -Hisz itt élünk, ebből kell kihoznunk a legjobbat. Nem egyszerű ez sem, de az Élet sosem lesz az. -nevetek fel, elnézve a fák levelei között beszűrődő napfényt. A barátkérés természetesen elfogadásra kerül, miközben tovább magyarázok, válaszolva a kérdésére. Azt hiszem.
-Hát... Egy céhnél talán nincs biztonságosabb. A területeire csak azok léphetnek be, akiket valamelyik tag beenged, és a terület minden esetben Biztonságos, mint a városok. Egyébként ide igaz a mondás, hogy ahány céh, annyi ház. A mienk az... pontosan itt van!
Elértük végre a bejáratot. A Kaer Morhen inspirálta hatalmas erőd magasodik fölénk, a bejárati kétszárnyú kapu még csukva van, de tudom, hogy előttünk nincs bezárva. Hagyom, hogy Tsukiko alaposan megnézhesse, ahogy akarja, majd utána folytatom csak.
-Egy könyvsorozat régi vára alapján csináltam. A mi céhünknek már elég régi múltja van; Young Justice volt az előző neve, és egy Peter nevű játékos vezette, ő is idomár volt, egy jégsárkány hátán. Miután elment, a céh levedlette a régi imázsát, és újat alkottam neki. Eredetileg a Justice League céhhel voltunk csak szövetségben, velük a mai napig jó a kapcsolatunk, szóval ha bármi kell, őket is nyugodtan felkeresheted. A vezérük Hinari, a játék egyik legismertebb játékosa, egy kardforgató. A Jumpy Vigor-al is barátságban vagyunk, most az Angelic Voice-val szeretnék majd kapcsolatot teremteni, de az ő új vezetőjük egy kicsit... félelmetes. -kuncogok egy kicsit zavartan, visszagondolva arra, amikor megismertem azt a lányt a koboldokkal való harcok alatt.
-Bemenjünk esetleg, vagy maradjunk itt kint a levegőn? Smile

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2480
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4892/5000  (4892/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

31 / 31 oldal Previous  1 ... 17 ... 29, 30, 31

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.