Főtér

26 / 26 oldal Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Kiwi on Pént. Dec. 09, 2016 10:54 pm

Csendben koslattam mellette, igyekezve a gondolataimat úgy terelni, hogy ne bőgjem el magam ismét. Még az is megfordult a fejemben, hogy azért vagyok ismét ilyen… mert odakint a piros betűs ünnep köszöntene rám, de nem. Egyrészt már nem tudom pontosan, hogy is lenne… másrészt már jó ideje nem is tartottam számon, azon meg nem is gondolkodtam, hogy ennyi idő után, hogy felborulhatott a hormonháztartásunk, hogy… az már ne is számítson. A fogadóban állapodtunk meg, nem akartam a hidegben lenni, valamint… későn már nem akarom hogy, bárki is belénk kössön. Szerettem volna picit eljátszani a gondolattal, hogy most én felelek Timiért, legalább egy kicsikét. A fogadóban meglepődtem, hogy a pet magánál hord ilyesmiket. Új dolgot tudtam meg a sárkányról, bár vetett fel kérdéseket… Hogy, ez valami képesség, vagy a fejlődéssel jár… de, nem kérdeztem meg, valahogy… talán annyira nem is foglalkoztatott. Vagyis… kezdtem abba a szakaszba átesni, ezalatt a pár perc alatt, hogy mindennel jobban foglalkoztam, mint a saját problémám. Bár… abból kéne beszámolót tartanom, és fogalmam sincs hogy kezdjem…. Jobb lenne ezen agyalni inkább… de, most minden dac az ellenkezője felé irányít. A feles ajánlatot, fél szó nélkül elfogadtam, bár… itt is inkább miattam vagyunk, szóval illene nekem állnom az egészet, de mulya voltam… és annyira nem is erőltettem, valahogy… volt valami kisugárzása ennek a sárkánynak, hogy… meg sem próbálkoztam vele. Majd legközelebb visszafizetem neki, kamatostul. Ezt megígértem magamnak.
Ahogy bejutottunk a szobába, ő helyet is foglalt… igaz, alig vártam már… hogy én is leülhessek végre. Mégis… kissé tétován, mindenek előtt az ablakhoz léptem, majd ott kezdtem el a mondatomat, de mivel nem háttal akartam neki beszélni… így, felé fordulva én is helyet foglaltam az ágyon. Alig egy falatnyi helyen ültem, úgy, hogy a lábaimat keresztbe tettem, de felé fordultam, a kezeim meg a combomon pihentek. A táska az ágyon, kissé bentebb tolva, de közel hozzám. Így hallgattam végig a pet mondatát.
- Szerintem… az aggódás is egyfajta félelem… - Kezdtem bele, bár nem is ez a mondat csapott meg, hanem inkább arra kaptam fel a fejem hogy: „együtt izgulni” majd a folytatásával is olyan volt, mintha csakis a kettőnk jelenlegi helyzetét követné, nekem mégis nehezemre esik elhinni, hogy ő izgul valami miatt. De ez csupán azért lehet, mert alá kell írjam… a céhből jelenleg ő az, akit a legkevésbé ismerem, vagy legalábbis akiről a legkevesebb elképzelésem lehet. Még Roganról is több van, és Sayaékról is… Egy idegennel állok szemben. Egy olyan idegennel, akinek fontos szerepe van a céhben, és ezáltal az én környezetemben is, és ez frusztrál és zavar… Mégis, úgy érzem valami miatt, neki tudnék a leginkább megnyílni. Még a fiú, Chariton is kiváltott bennem némi dacot, de ők… higgadtak, és nekem… erre van szükségem. Mégsem tudom merre kezdjem… sok dolog aggaszt, és leginkább… attól félek, hogy elítélnek… vagy, hogy elküldenek a céhből. Csupán felsóhajtottam a gondolatokra, de az ajkaim nehezen nyíltak. Féltem… tényleg féltem. Féltem a válaszoktól, féltem az őszinteségtől, féltem tőlük…. és attól is, hogy ha kimondom a problémákat, valóságossá teszem azokat. Ezek nehéz dolgok, még… akkor is, ha sokszor gyerekes gondokból építek várat. Viszont minden ilyen dolog mögött, egy nagyobb lapul, és minél mélyebbre ásunk a másikban… annál kevesebbet akarunk látni, és mutatni, mert tudjuk. Hibásak és felelősek vagyunk, azért amilyenek vagyunk.
- Sok dolog van, ami nyomaszt… és ami elbizonytalanít… - Kezdtem bele, bár… még minidig… nem tudtam mivel is akarom folytatni. Azt hiszem… a legrosszabbal… ha az után nem leszek elzavarva, akkor folytathatom… ha akarom, de ezzel elkerülhetem azt, hogy a hátam mögött legyek verve, vagy másoktól halljak vissza olyat… amit nem szeretnék. Viszont, amit most mondok… ha elmondom, és vissza élnek vele, akkor… fegyverként is használhatom. Nem leszek védtelen. És ezt tudják! Tudják, és ezért nem fogják hozzám vágni… Mindez, egy durva játszma. A bizalom… számomra egy nem létező dolog. Nem más mint üzlet. Ugyanúgy a barátság… és a kapcsolatok tömkelege. A barátság is csak egy üzlettársi kapcsolat, a szerelem szintén, csupán… szeretjük szép szavak mögé ültetni, hogy utána abban díszelegjünk. A világ nem habosbabos tündérmese, ahogy azt a kicsiknek tanítják…. és ezt, a magam fajta hamar megtanulja…. Viszont tudok még valamit. Nem… vagyok jó üzletember… és semmim sincs, amit felajánlhatnék… amit használhatnának. Most csupán azért vagyok itt, hogy fejlődjek… majd ha valamennyire beértem őket, akkor visszakérjék mindazt amit adtak. Akkor a segítségükre kell legyek, és ezt elfogadtam amikor beléptem. Mégis… mégis, rettegek attól, hogy, még erre sem leszek jó. Utálom az életem… Eltelt egy kis idő míg újból megszólaltam, vélhetően úgy gondolta rendszerezem a gondolataim, és nem is esett messze.
- Téged… van, ami bizonytalanná tesz, amitől… úgy gondolod hogy, meg kell védened magad, és Shut… - Azt akartam adjon valamit. Mondjon, valamit magukról, magáról… és ne én kezdjek. Bár erős elképzeléseim vannak, miféle… válaszokat kaphatok… majd egy levegőre nyögöm ki azt, amitől tudom… hogy, ha Timi nem is, de Shu…rohadt szánalmasnak fog tartani. De meghunyászkodni… vele jár. El kell fogadjam hogy, kisebb vagyok… hogy tapasztalatlanabb… hogy, ostobább… de leginkább azért, mert egyedül vagyok.
- Az egyik legnagyobb félelmem az, hogy le leszek nézve, kitaszítva, kiközösítve és… utálva. Alkalmatlannak ítélve… és nem akarok a legutolsó lenni a céhben. Nem akarok a csicska… a…a senki. A feláldozható, az akit elküldötök, az… akinek nincsen jövője! – Lassan kezdtem ugyan, de ahogy, haladtam a mondattal, úgy emelkedett a hangsúlyom, valamint… úgy kezdtem hadarni is. A mondat vége, kis híján visszhangzott, és síri csend lett, amikor befejeztem. Csupán a kissé szapora szuszogásom hangja töltötte be a szobát, és vélhetően Timié. A csendben, ijedten, kerestem a pet pillantását, vártam a mimikáját… a farkának, járását, bármit. Persze… gondoltam, hogy nem érti. Biztos vagyok abban… hogy, nem érti…. miért… és ez lenne a második lépés. Az, hogy pecsétet nyomjak arra, hogy megbuktam mint idomár… bár, már pár éve… de, most… már biztosan…. Tétován nyúltam a táskám után... de, megvártam a sárkány válaszát, mielőtt bármit is tettem volna, szóval... ugyanolyan tétován, húztam is vissza.

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 554
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1884/1900  (1884/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Dec. 10, 2016 6:43 am

Képesség? Fejlődés? Nem, semmi ilyesmi. Láthattad, ahogyan a mancsával veszi ki a nyeregtáskából az érméket, fizikailag. Ennek kizárólag az emberekhez van köze, akikhez néha jól jön a pénz, na meg persze ahhoz, hogy ha Shunak lustizni van kedve, akkor néha leküldi Timit a boltba; és ahhoz is, hogy az idomár mindig úgy gondolkodott, hogy a pénzt ketten keresik, így ketten is költik el. A sárkány végtelen türelemmel követett mindenhova, és talán az egész estét kivárta volna, hogy válaszolj, erre viszont szerencsére nem volt szükség. Az első megszólalásodra egyetértően bólintott.
-Igazad lehet, nem tudom. A félelem egy lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk. Egy alapvető mechanizmus, válasz egy bizonyos ingerre, mint például a fájdalom vagy veszély. Ezt én nem érzem. Ha veszéllyel kerülök szembe, akkor a lehetséges megoldásokat keresem. A félelem érzése csak blokkolna, és megnehezítené a feladatomat abban, hogy jó döntéseket hozzak. Az aggódás azonban jelentheti a jövőbeli esetleges problémákon való gondolkodást, ezt pedig gyakran csinálom.
A következő mondatodnál szinte látta maga előtt a három pontot a végén. Jól jött, hogy ennyire könnyen leolvasható a szorongásod, ugyanis így megkönnyítetted a sárkány dolgát a felismerésben. Mindössze biztosított a figyelméről, és várta, hogy folytasd, ám amikor kérdést tettél fel, azonnal válaszolt.
-Van. Aggódom, hogy nem tudom megérteni őt. Aggódom, hogy emiatt én magam sodrom bajba. Aggódom, hogy soha nem találja meg majd a hangot a fajtársaival. Aggódom, mert szüksége van az emberekre, hiszen én nem tudom neki megadni azt, amit tőletek kaphat. Aggódom, hogy ez a szükség keveri őt bajba, mert az emberek megbízhatatlanok. Aggódom, hogy nem fogok tudni választ adni a kérdéseire, és amiatt is, hogy nem tudom megvédeni önmaga makacsságától. Rengeteg megoldhatatlannak tűnő problémát kell kezelnem mellette, és aggódom, hogy nem leszek rá képes.
Sorolhatta volna persze napestig a konkrét helyzeteket, most azonban úgy gondolta, hogy csoportosítva, mégis megragadhatóvá téve a dolgokat könnyebb láttatni veled. Bár azt mondta, hogy meg tudja érteni az aggódás emberi mivoltát, ez nem teljesen volt igaz. Az ő aggódása soha nem volt egy megfogalmazhatatlan érzés, egy sötét árnyék. Mindig konkrét, jól körvonalazható problémákon gondolkodott, nem úgy, mint az emberek általában. Itt tartott egy kis szünetet, majd még hozzátette.
-A bizonytalanságot viszont szintén nem érzem. Mindig van egy, az adott helyzetben legjobbnak tűnő megoldás. Tévedhetek, hozhatok rossz döntéseket, de minden döntésemet úgy hozom meg, hogy abban a pillanatban az általam látott lehetséges legjobbat és a legtöbbet tegyem a társaimért.
És most talán megérted, hogy miért nincsenek Timinek úgy gondolatai, dőlt betűkkel, mint ahogyan neked. Mindössze a ki nem mondott szavak tartoznak ide, minden más viszont egyszerű számítás és leírhatatlan relációk tömkelege. Miután úgy vélte, hogy eléggé terjedelmesen válaszolt, újra csöndben maradt, végighallgatott, majd félredöntötte a bal fülét.
-Úgy vettem észre, hogy ebben a közösségben sokat kell tenned azért, hogy ilyen drasztikus lépéseket foganatosítsanak veled szemben. Jelenleg semmi okunk nincsen ilyen fellépést tanúsítani. Sokáig úgy véltem, hogy az emberek többsége törtető. Mindig magasabbra akar jutni akár a másik kárára is. Ez sokszor így is van, ebben a céhben viszont pont az ellenkezőjét látom. Mindenki kicsi akar lenni, mert túlságosan féltek a rossz döntésektől, és attól, hogy ha valaki nagynak mutatja magát, akkor a többiek iriggyé válnak. Úgy vélem ezért igyekszünk mindig közös döntéseket hozni, valakik azonban annyira nem kívánnak szerephez jutni, hogy még a közös döntésekben sem vesznek részt. Máshol is láttam már ilyet. Úgy érzik, hogy nincs hozzá joguk, ezzel azonban pont saját maguk taszítják önmagukat a legutolsó tag szerepébe. Mondd kérlek, én miért vagyok hasznos a céhnek?
Egy ember most vélhetően akarata ellenére is kérlelő, reménykedő hangot ütött volna meg. Mindenki vágyik az elismerésre, és megsúgom, Timi is vágyik, ám hazugságokra nem. A céh szempontjából önmagára úgy tekint, mint aki stratégiai szempontból, veszély idején képes lenne a tanácsaival vagy akár a saját erejéből megvédeni a tagokat, ez azonban csak akkor működik, ha megfogadjátok az ilyen irányú tanácsait. Mivel Anat esetében látszott, hogy fittyet hánytok a veszélyre, vagy csak az ő figyelmeztetésére, így összességében nem tekinti jelenleg önmagát fontosabbnak nálad.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5960
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12244/10100  (12244/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Kiwi on Vas. Dec. 11, 2016 8:24 pm

- Igen, azért félünk, hogy megvédjük magunkat. – Válaszoltam, még ha felesleges is volt, mivel egyazon dologról beszéltünk. Igaz, csak felületes válaszokat adott, de azok is elegek voltak, hisz nem… olyan információkra volt szükség… csupán, érezni akartam, hogy kaptam valamit. Valamit… amit ha nem is használnék fel soha, de biztosítva érezhetem magam, és így… ezek az őszinte, de lényegében haszontalan válaszok is megtették. Viszont, éreztem benne, hogy Timi igazat mond, és hiába a robotikus hang, stílus, modor… Még, ha alap érzelmekkel is, de rendelkezik. Valamint… az érzések túlnyomó többségét mi is tanuljuk… szóval, még emberi is… talán. Ahogy végig mondta bólogattam egyet, jelezve… hogy megértettem amit mondott. És ugyan illet volna kérdeznem, és akadtak is kérdések… de, picit féltem, hogy úgy gondolják majd, hogy turkálni akarok a magánéletükben, ahhoz viszont nincs jogom. Persze, áshatnék mélyebbre… de, talán majd később, amikor biztosabb leszek magamban. Majd a bizonytalanságra adott válasza… elgondolkodtatott.
- És, mi van ha csak nem vettél észre valamit? Vagy… elhallgatásra került valami, amit ha tudsz, teljesen más megvilágítást adott volna? – Persze, vaktában tapogatózok, élethelyzeteket nem tudok hozni, de reméltem, érti majd a kérdést. Mivel… engem a „mi van ha” kérdések, kergetnek az őrületbe, ami szüntelen bombázzák az elmém. Bár… azt várom, hogy olyasmit fog válaszolni, hogy „nincs mi van ha” vagy… nem kell vele foglalkozni, amit én például nem tartok valósnak, de majd ezen ráérek még agyalni.

Végül… sikerült rá vennem, magam hogy, talán egy levegőre is… de kimondjam azt, amit akartam. Vagyis, nem akartam… de, kötelességemnek éreztem, elvégre ezért vagyunk itt. Ez az egyik fizetségem, azért, miért foglalkozik velem… Majd nem maradt más, csak a csend… és a sárkány, bal fülének félre döntése… Azt hitem valamiért, hogy mint a macskák… majd a füle kezd el járni, ha esetleg izgatott, vagy ingerült… De, nem ismertem annyira… hogy, értsem ez mit is jelenthet nála. Attól tartottam, hogy majd megharagszik, vagy neheztel rám… de, nem mutatta ennek jelét… Végül megtörte a csendet, a szemem járattam rajta… amikor a monológjába kezdett, és ugyan meg nyugtatólak hatott, mégis… hadakoztam ellene, legbelül… Összeráncoltam a szemöldököm… végül a táskához nyúltam…
- Igen? És mi van akkor… ha megbuktam mint idomár? Ha… lemondok a kasztomról… Ha ártottam valakinek?... Nem követitek végig a napjaim… nem, tudjátok milyen vagyok, és ti befogadtatok… Mi van akkor, ha azt mondom… nem vagyok alkalmas arra, hogy ebben a céhben maradjak… viszont, elhagyni sem akarom azt. – Pillantottam a sárkányra, és magamhoz húztam a táskám, de… nem vettem elő még Lunát. Hezitáltam, és végül… elengedtem a táskát, csupán magam mellé húztam azt.
- A rossz döntésektől, és a felelősségtől mindenki fél… ebben a céhben… gyerekek vannak, olyan fiatalok, akik nem akarnak élre állni, és irányítani. Itt… mindenki, inkább a saját önbeteljesülésével foglalkozik, úgy gondolom. És eddig még nem akadtunk, olyan tagra… akinek az irányítás jelenti az önbeteljesülést. – Mint, Anat esetében… Bár, ezt csak mellé gondoltam, nem mertem állítani semmit, sem róla, mert túl sokféle információt kaptam ahhoz, hogy állításokat merjek hozni…
- Amit mondasz nem hülyeség… de.. és pontosan ezért is kértem feladatot, és csinálom is, mert ezek után, jogot képezhetek arra, hogy legyen véleményem, és nem csak kihasználom a céhet. – Magyarázom. Majd az utolsó kérdése meglepett… olyannyira, hogy hirtelen azt sem tudtam, hogy válaszoljak… Így pontokba, rövid tőmondatokba szedtem…
- Például… most is itt vagy…- Mutattam rá az első indokra, elvégre itt van, és velem foglalkozik. Közben a gondolataim arra kalandoztak, miként is merjem megmutatni neki, azt ami történt… éreztem, hogy csak húzom halasztom… és erre, a beszélgetésünk teret is adott.
- Azt hogy, kikeltél Shu mellé, hogy támogatod őt, és ez lényeg mert ő is tag.
- A szintetek, tapasztalatotok, biztonságérzetet ad a céhnek.
- A képességeitekkel nem vagyok tisztában… de, amit most láttam, össze tudtok dolgozni…. és bár, hogy gyilkossággal fenyegetőztél nem tetszett… Mert… egyeseket ez megijeszthet, és még erőszakosabban kezdenek viselkedni… -
Hoztam fel, a mai napit, és csupán azért mondom…. mert engem is megijesztett volna, és én is támadólag védekeznék…
- Akkor még az is hogy… ti jól érzitek itt magatokat… nagyobb biztonságban mint, az ébredők, vagy én… Viszont, hogy megtanultátok jól érezni magatokat, példát mutathat.- És még tudtam volna folytatni, és talán nem tudta összerakni, de… érthette miket akarok mondani. Viszont, kényelmetlennek gondoltam az ágy azon kis sarkát, így lerúgtam magamról a cipőt, persze csak fínoman, a sarkaimra lépve, és szembe fordulva... vele, török ülésbe ültem... kezemmel és könyökömmel, a térdemre támaszkodva.

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 554
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1884/1900  (1884/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Dec. 12, 2016 8:48 am

-Nem gondolom, hogy kizárólag azért félnénk, de a félelem valóban segíthet az embereknek abban, hogy ne vállaljanak túl sok kockázatot.
Timi nem adott felületes válaszokat, te tettél fel felületes kérdéseket, a sárkány pedig udvariasan igyekezett megválaszolni azokat, ám mivel túlságosan széles terepen mozogtál, ő sem pontosíthatott. Ő nem bólogatott, nem jelzett vissza, ha nem kérdeztél, de végig türelmesen figyelt, és tartotta a szemkontaktust. Pislogni pislogott, bár azt is csak azért, mert Shu megkérte rá.
-Mi van ha? Nem teljesen értem a kérdésedet. Mint mondtam, minden döntésemet úgy hozom meg, hogy abban a pillanatban az általam látott lehetséges legjobbat és a legtöbbet tegyem a társaimért. Olyan részleteket, amikről nincs tudomásom, nem vehetek figyelembe. Ha később megtudok valamit, és kiderül, hogy tehettem volna többet vagy jobban, akkor igyekszem javítani a körülményeken, amennyiben ez lehetséges.
A következő kérdésedre újfent gondolkodás nélkül reagált, egyetlen nem túl lassú, de nem is túl gyors fejrázással. Illetve nem is rázás, mindössze egyszer jobbra, egyszer balra ingatta a fejét, nemet jelezve.
-Ezt nem te döntöd el. Az idomár és pet kapcsolatának ilyen jellegű jelzésére tökéletesen elegendő annyit figyelembe venned, hogy hozzád tartozik-e még a társad. Ha megbuksz, mint idomár, akkor a világ elveszi tőled a tojást, ahogyan a pet is elvadul vagy elhagy. Amennyiben kasztot váltasz, az nem bukás, az a felelősség elöli megfutamodás, ami a bukás okozója, nem pedig a következménye. A céhvel ugyanez a helyzet véleményem szerint. Ha olyasmit követsz el, ami miatt alkalmatlanná válsz, vagy veszélyessé a társaimra, akkor mi magunk fogunk eltávolítani a céhből, ezt garantálom. Ameddig ez nem történik meg, addig kizárólag a te döntésed, hogy megfutamodsz-e. Én személy szerint semmi jelét nem látom annak, hogy alkalmatlan lennél.
Nem mondanám, hogy érdekes lehet Timivel beszélgetni a szavak szintjén túl. Míg te mozgolódtál és helyezkedtél, ő végig abban a pozícióban maradt, amit az elején felvett, és kizárólag a feje mozgott, na meg persze a szája, szemei, füle, de semmi más nonverbális jelzést nem használt egyelőre. Hallgatott, majd gondolkodás nélkül, azonnal válaszolt.
-Egyetértek, kivéve az önbeteljesítés területén. Véleményem szerint ezzel mindenki foglalkozik, de úgy látom, hogy itt inkább a valahova tartozás a cél, és ezért a többség jobban küzdene, mint saját magáért, önön elmondásuk szerint, csak éppenséggel nem tudja, hogy miként tegye. Shu sem, ahogyan én sem. Az emberekből csapatot építeni igen körülményes, irányítani pedig senkit nem akarok, és senkinek sem engedem teljesen, amíg a céh a védelmem alatt áll. Vezetni igen, irányítani nem.
A következő mondatod volt az, ahol ismét félrebiccent a sárkány füle. Nem nagyon tudott mit kezdeni a nem hülyeség kijelentéssel, és nem tudta, hogy ez most dicséret vagy szidás, így inkább erre a részre nem válaszolt.
-Nem tartom szükségesnek, de ha te ettől jól érzed magad, tedd. Számomra nem fontos, hogy ki véleményez, az a fontos, amit mond, kivéve persze hitelesség tekintetében, ám jó meglátásai egy hazug személynek is lehetnek.
Ezek után már csak a gyilkosságos résznél szólalt meg, ezúttal fejcsóválás nélkül.
-Ez volt a helyes döntés szerintem. Ilyenkor elsődlegesen meggyőzni próbálom az illetőt, erre azonban nem sok időnk volt, illetve a próbálkozások kudarcosak voltak. Ezután igyekszem ártalmatlanítani, lefogni, mindezt sebzés nélkül, azonban az, hogy ez sikerül-e, már csak a próbálkozás alatt derül ki. Mivel Shu védelme az elsődleges, így nem engedhetem, hogy baja essen, és ha az ellenfél nem hagy más lehetőséget, akkor meg kell, hogy öljem. Ez nem jelenti azt, hogy fenyegetőzöm, sem azt, hogy meg akarom ölni, mindössze felhívom a figyelmét a viselkedésének lehetséges következményeire, pont azért, hogy megelőzzem, vagy csökkentsem az erőszakos közbeavatkozás lehetőségének esélyeit. Igen, ez ijesztő lehet az ellenfél és a környezetünk számára, de úgy gondolom, és az eddigi ismereteim alapján az emberi normák is azt követelik meg, hogy figyelmeztessem és felszólítsam, mielőtt erőszakosan lépnék fel ellene.
Az utolsó mondatodra újabb reakció érkezett, ezúttal egy lassabb pislantás keretében.
-Beszélgetésünk részletei vélhetően személyes tartalmúak, így ha kéred, nem osztom meg Shuval addig a pillanatig, amíg ezen információ hiánya nem okoz neki problémát. Annak viszont örülne, hogy példamutatónak tituláltad a viselkedésünket, így ha megengeded, ezt elmondom neki.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5960
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12244/10100  (12244/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Dec. 12, 2016 10:13 pm

Hallgatva őt, úgy éreztem tanulhatnék tőle, sőt tanulok is… Nem, aggódik úgy feleslegesen, és nem vonja magát kérdőre, minden cselekedetéért, én viszont igen. Magam sem tudom, honnan is ered ez igazán… egyszerűen, visszaellenőrzöm magam… és elbizonytalanítom újra és újra… De tény, félek hibázni… és amit elrontok, abból tanulni akarok… de… sokszor újból… lépni is félek… megbénulok… vagy épp hogy, elveszítem a fejem. A két véglet… és félek, hogy egyszer pont ez hoz majd rám veszélyt… Nem, volt rá különösebb válaszom. Ez elfogadható volt, nem tudtam se kötekedni, sem kérdezni.

Amikor, bevallottam hogy, nem gondolom magam alkalmasnak, és leírtam magam mint… idomár, arra is egy rövid fejrázás után megkaptam a választ, viszont… Izgatottságomban, nem hagytam hogy, végig mondja…
- Volt már rá példa? Hogy eltűnjön a tojás, vagy elvaduljon a pet? – Pillantottam rá, bár érthetően, az a kérdés előző fele érdekelt igazán. Bár… valahogy, a tojás eltűnését is… inkább idomári felelőtlenségnek, elhagyásnak… vagy, ellopásnak tudnám felfogni. Ha, folytatta… akkor, végig hallgattam. Hiába vagdalkoztam ilyen szavakkal… és játszadoztam el a képzelettel… tudom magamról hogy, nem váltanék. Nem volnék rá képes… Valamint, most éreztem pillanatot arra… hogy, megmutassam amit akartam… de, ha folytatta a céhes monológgal, ismét elbizonytalanodtam… Viszont… erőt vettem magamon. Most… vagy, le fog nézni vagy sem… vagy, kitagadnak vagy sem… lehet, még ő lesz… aki inkább azt ajánlja majd hogy váltsak kasztot… de… volt, két dolog amit mutatni akartam.
Lehívtam a menüm, és elővettem két gyertyakristályt, majd a céh inventorijából még kettőt. Lehet… sokallja majd, de szerintem… megéri, amit mutatok neki. Felpattantam… majd, behúztam a függönyöket, ezzel a legnagyobb félhomályt, szinte sötétséget csinálva a szobában. Az ágy melletti kis éjjelin ott volt, a kezdők könyve, ami az idő folyamatával, vastagodott. Két kristályt tettem rá, a két sarkára és két kristályt lentebb… Időközben, a táskámért nyúltam, nem volt olyan sötét… hogy, ne lássam a lényeget, inkább csak amolyan félhomály. Ahogy, kibugyoláltam a tojást… jól látható volt a repedés, de… nagyon óvatos voltam vele. Majd, megnyitottam a kristályokat, hogy a legerősebb fényt, nyerhessem ki tőlük és elé helyeztem a tojást. A kis foltoska, így átvilágosodott, és a fehér alap barna foltokkal, most… inkább, narancs-rózsaszín árnyalatban pompázott, és bizony kivehető volt az árnyak miatt… hogy, van benne valami. Timi az első, akinek ezt így megmutattam… és miközben úgy, tartottam… megszólaltam.
- Nincs az a pénz… hogy, lemondjak róla… - Cáfoltam meg, az előző kiakadásomat, viszont… ha, nem akarta tovább vizslatni, alig pár hosszabb másodperc után, letettem az ágyra, és elhúztam a függönyöket. Egész világos lett így a szobában, hisz a kristályok még mindig világítottak…
- Viszont… ha, lemondanék… lehet, visszakerülne a rendszerbe és egy ébredő… megkaphatná. – Kezdek, bele… miközben elé nyújtottam… hogy, lássa… meg van repedve.
- Nálam… nem tudom meddig marad meg… és ha elpixeleződik… eltörlődik… vagy nem tudom… fogalmam sincs. Arra… is gondoltam, lehet… csak meg kéne kezdeni a repedést… de, fogalmam sincs hogy… azzal ártanék-e, vagy használna… - Kész…. én szinte biztos voltam benne, hogy vagy lajhárt kapok… vagy, már rég besült a pet… Viszont… látszik, hogy benne van… látszik…
- Az… is lehet, hogy ez csupán.. egy effekt, a játékosok megnyugtatására… de… remélem hogy, nem. – Magyarázkodok… az előzőhöz.
- Láthattad… nem tudtam megvédeni a tojást, és bármikor… lehet rosszabb. Megtehetem, hogy még magamnál sem hordom… csak otthon, vagy… az inventoriba… azt sem tartanám jónak… - Magyarázom, és szinte…. kifogyok, a helyesebb döntések lehetőségéből. Az a jó, ha nem csinálok semmit… de, biztos ez?...
- Ezért akadtam ki… ma, amikor elestem… megrepedt. – Na tessék, lehet szidni… rágalmazni, becsmérelni… ami tetszik! Majd ha, a céhessel folytatta, vagy ha előkerült… akkor picit meglepődtem. Fenyegetően hatott… a majd mi kiteszünk, ezt garantálom… és kényszernek éreztem… azt hogy megfutamodással vádol… És… ismét csak „a mi van ha?”-k kerültek előtérbe… Rápillantottam, ha megtámad, hát hajrá… ha megöl, megöl… ha… kitesz, kitesz…
- Mi van ha azt mondom, hogy már öltem? Mi van ha azt mondom, hogy okkal nem harcolok játékosokkal? Mi van ha bántottam másokat? Mi van ha képmutató vagyok… vagy, ha csak megjátszom magam? Annyira…. nem ismertek! Se engem… se egymást… mégis, ragaszkodtok hozzám, és… és egymáshoz is…. és csak miért? – Vittem fel a hangsúlyt, majd meg is adtam a választ.
- Csakis azért, mert egy név vagyok a céhben… mert adott egy jövőkép amihez igazodni akartok. Az, hogy legyen hovatartozás… hogy, legyen barátság, szeretett..meg… minden… - Nem voltam benne biztos, hogy meg is ért… vagy, úgy érti ahogy, szeretném… de, nem tudtam jobban kifejezni magam. Nem… engem akarnak… és én még… talán veszélyes is volnék rájuk…. és még így is… Ez.. ez… nem normális és ijesztő… Majd…. ha még így folytatódott... válaszoltam.

- Persze… az emberek… olyanok mint a csiszolatlan téglák egy ház falában… Nem mindegy hogy rakjuk őket egymásra, mert.. ha nem összeillő téglákat akarsz összepasszolni, akkor azok eltörnek, vagy… borítják az egészet. – Bár… nem volt teljesen helyes, nem is arra épült… bár, a petet elnézve szinte biztos volta, hogy ki fog javítani, ha az ismeretei úgy engedik, de nem bántott… én csupán érzékeltetni akartam, ami vagy sikerült, vagy nem. Úgy érzem, pozitívan csalódtam a petben… bár, fordítva azt nem tudom mennyire igaz… és persze érdekelt, de ezt azért nem kérdeztem meg tőle. Biztos vagyok abban, hogy rontottam azon, miként gondolkodhat rólam, csak azt nem… hogy mennyire.

Azt, amit a feladatvállalásról mondtam, vélhetően nem értette meg. De, nem is akarom lenyomni a torkán a gondolataimat. Majd… megérti, vagy sem. Másképp látja a dolgokat, megesik… Majd… elmondtam, miért nem szimpatizáltam, az amikor gyilkossággal fenyegetőzött… amire, elmondta, hogy szerinte ez volt a helyes lépés…
- És mi van akkor, ha például nekem lennének problémáim, amiket nem lehet sima megbeszéléssel megoldani… ha, azt mondanád nekem, hogy már pedig úgy lesz… különben megöllek… onnantól én megijednék, és vagy… kapálózni kezdenék… vagy, úgyis mindegy alapon… neked mennék. – Hoztam fel, az amúgy egyáltalán nem helyén való példát…
- Értem amit mondasz, és azzal egyet is értek. De.. vannak akik csak még inkább… megvadulnak, ha megfenyegeted őket… és, ez most egy kis szintű küldetés volt… de, a ti szintetekkel, ez lehet már veszélyes nem? – Pillantok rá, mert érdekel a válasza. Végül, saját magára tért ki… valamint, a mondatom után… egy lassú pislantással folytatta. Zavaró volt, hogy nem értettem a nonverbális jeleit… Majd meglepett, amit mondott.
- Ehm… nem titkolok semmit, ha… olyan lesz, amit egyáltalán nem akarom, hogy tudjon más… akkor azt jelzem, de… én nem vagyok a titkok híve. Mármint… ti… úgy össze vagytok nőve, szóval… gondolom, nem nagyon van egymás előtt titkotok. – Pislogok nagyokat, hisz nekem alap volt, hogy… nem titkolóznak, és ezért is említettem őket, sokszor többes számban.

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 554
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1884/1900  (1884/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Shukaku on Kedd. Dec. 13, 2016 7:31 am

Timi ismételten bólintott, ám most nem csak egyszer, hanem kétszer is, hiszen két kérdést tettél fel.
-Igen, mindkettőre volt már példa. A peteknek egyedenként más a tűréshatára, amit nem tudhatsz előre, ám a te társad, ha még veled van, akkor nem buktál meg, mint idomár.
Végig figyelte a cselekvéssorozatot, ám semmi újdonságot nem tapasztalt. Látta a repedést is, de hagyta, hogy te mondd el, hogy mi történt, hogy te mutasd meg a dolgokat, hiszen előre vádaskodni és feltételezgetni felesleges lett volna.
-Semmiképpen ne kezd meg a repedést. A pet majd megpróbál kibújni, akkor már segíthetsz neki, de ne sürgesd. A tojást pedig megvédted, hiszen még melletted van. Erről is ő dönt, és ő úgy döntött, hogy veled marad. Ez az ami igazán számít.
Mondta el újra, türelmesen, bár most rövidebben, hátha akkor eé is jutnak hozzád a szavai. Okolhatod magad akármiért, lehetsz a leggondatlanabb idomár a világon, de nem te fogod eldönteni, hogy megbuksz-e, hanem a pet. Mivel pedig ez Timinek teljesen egyértelmű volt, nem is ítélkezett helyette, a tojásban lévő kis élőlényre hagyta az ítélkezést. A céhes dolgokhoz viszont már köze volt, bár a mi van ha kérdés még mindig furcsa volt a számára.
-Ha jól értem, ezek mind csak feltevések, nem tények. Ha tények lennének, ezen kijelentéseid egyike sem jelentene önmagában kitiltást. Megvizsgálnánk a körülményeket, majd azután döntenénk. Ismerni pedig annyira ismerhetünk, amennyire engeded magadat megismerni, és amennyi ezen kívül látunk, vagy látni vélünk. Te sem ismersz engem, most azonban mégis valamilyen szinten a bizalmadat élvezem. Ha csak akkor vennénk be valakit a céhbe, ha már teljesen megismertük az illetőt, senki nem lenne a céh tagja. Mi magunk sem. Ideák mentén, bizalmi alapon szerveződünk, és aki elveszíti a bizalmunkat, az kiesik.
A hasonlatodat nem teljesen értette, annyit azonban vélt, hogy már megválaszolta a kérdésedet, és ennél többet nem tud mondani, így ugrott is a következő témára.
-Továbbra sem fenyegetőzöm, vagy kényszerítem az akaratomat senkire. Rád sem. A küldetés során az az illető agresszió jeleit mutatta, és ártó szándékkal lépett fel ellenünk, fegyverrel a kezében. Ha te ilyet tennél, a már ismertetett procedúra szerint járnék el. Megpróbálnálak meggyőzni. Ha nem sikerül, és kizárólag ránk jelentesz veszélyt, akkor elmenekülnénk, és segítséget kérnénk olyanoktól, akikkel együtt képesek lehetünk a meggyilkolásod nélkül elkapni téged. Ha másokra is veszélyt jelentesz, és az említett másokat pedig nem tudjuk biztonságba helyezni, akkor magunk kísérelnénk meg ártalmatlanítani. Ha ezen kísérlet azonban sikertelenül végződik, és nekem Shu élete, és a te életed között kell választanom, akkor minden erőmmel azon leszek, hogy végezzek veled. Shu mellett azonban minden küldetésen, mindenkivel szemben az utolsó pillanatig törekedünk az erőszak nélküli megoldás keresésére. Olyan esetekben is, ahol mások nem így tennének.
Az engedély megkapása után ismét bólintott, szép lassan.
-Értem. Köszönöm. Valóban nem nagyon van titkunk egymás előtt, ám mások titkait, amennyiben Shura nem ártalmasak, az ő kérése szerint igyekeznem kell előtte is titokban tartani. Ezért kérdeztem rá.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5960
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12244/10100  (12244/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Jan. 16, 2017 12:06 am

Kiegyenesedve figyeltem a pet szavait. Leginkább úgy mint egy diák a tanárját, persze nem volt így… de a példa adott volt. Nem tudtam jobbtól tanulni mint egy pettől a petekről. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem lettem volna kritikus felé, de ha nem találtam hézagokat, vagy épp szürke voltokat akkor nem tudtam mibe belekötni, főleg… hogy valahol talán nem is akartam. El akartam hinni ezeket a szavakat, amik felém irányulnak, még akkor is ha megfordítva… pont azt sugallják, hogy én vagyok a gyenge és a bizonytalan. Vagyis ezt éreztem belőlük. Tudtam hogy nem így volt, és nem volt ilyes fajta szándéka, így eltemettem ezeket a gondolatokat és érzéseket. Valamint volt egy furcsa érzés. Ezzel az Ő dönt dologgal. Nem.. túl kicsi még ahhoz, hogy gondolkodjon, hogy véleménye legyen? Vagy… csak szimplán túlél mellettem? Nem kérdeztem rá végül… olyan fantasy-s dolognak éreztem ezt az egészet. Valóság-hűtlennek, hiába… látom, tapasztalom, hisz ez történik velem.

Amikor kijelentette hogy ha jól érzi ezek csak felvetések és nem tények… közbe vágtam.
- Fogalmazzunk úgy, vannak köztük tények is. – Az arcom szigorú volt, kíváncsi voltam… mit fog erre reagálni. Timi szavai kemények voltak, mégis… rést hagytak bennem… huzatot, egy olyan kis repedést amibe beleköthettem, amivel kifejezhettem az aggodalmam, amitől félhettem.
- Utólag mindig csalódunk. Ezt vettem ki Shukaku szavaiból. Vagy eltűnnek, vagy elmennek a játékosok a céhből, aki marad… az is csak ideig-óráig, lásd Cear. – Hozam fel, és hangom magamat is meglepően tárgyilagos lett. Mint amikor először találkoztunk, pedig… nem csappant a bizalmam. És tényleg bizalmat adtam volna neki? Inkább csak tesztelem, ha már engedi… és utána megkaphatja. Eddig nem okozott csalódást, sőt kedves volt. És talán pont ezért is veszem most őt górcső alá, ha már utánam jött.
A következő válsz első felére, csak elhúztam a szám… hisz tudtam jól…
- Ha meg vagyok rémülve, vagy kétségbe vagyok esve én is agresszív vagyok. – Jelentem ki. Bár nem védem… csupán elemzem a helyzetet. Még akkor is ha jócskán van különbség, a kettő között, bár ezt teljesen tisztán nem láttam. Nem értettem a lány… szándékait, és sokszor engem sem értenek.
- És azzal ha elkapnátok, előbbre jutnátok? – Kérdeztem rá, hogy agresszióval lehet-e agressziót csitítani… szerinte. Mert tudom, hogy még erősebb, talán alaptalan dacot is kiváltana belőlem. Mindez csupán egy játék. Egy komoly játék. Rezzenéstelen arccal hallgattam végig, ahogy elmondta, hogy ha veszélyt jelentenék a lányra, minden erejével azon lenne hogy végezzen velem. Ez a kép már meg volt róla, nem lepett meg, sőt.
- Értem. – Csupán ennyi volt a válaszom, a titok tartási dologra. Viszont… kifogytam a kérdésekből. Lennének, biztos vagyok benne hogy akadnának… csak most nem akarnak a felszínre törni. Úgy gondoltam a legjobb volna, csak megköszönni hogy meghallgatott és a válaszokat, és akkor mind a ketten mehetnénk az utunkra, viszont… még menni sem akartam.
- Van valami kérdésed, bármi ami érdekelne esetleg? – Pislantok rá, hátha neki még vannak tartalékai.

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 554
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1884/1900  (1884/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Shukaku on Kedd. Jan. 17, 2017 2:59 pm

Timi ismét türelmesen várta a válaszodat, majd amikor megérkezett, ismét bólintott.
-Értem. És melyek a tények? Mi alapján döntöd el, hogy mik a tények, és mik azok, amik csak a te feltételezéseid?
Egy kis szünetet tartott, ám mielőtt válaszolhattál volna, még hozzátette.
-Jó, hogy igyekszel tényekre építeni. Ebben előrébb jársz, mint Shu. A tényekkel már tudunk valamit kezdeni, és én is könnyebben segíthetek, ha engeded.
Úgy tűnik sorra megválaszolod a saját kérdéseidet, és nem teszel fel újabbakat. Timi kicsit bajban van emiatt, hiszen így nincs mire válaszolnia, azt azonban tudja, hogy neki is meg kell szólalnia, és azt is, hogy neked erre szükséged van. A témákat, mivel te nem kérdezel, összekapcsolja Shu hasonló felvetéseivel, és a másik idomárban megfogalmazódó kérdéseket kezdi fejtegetni. Úgy vette észre, hogy ilyen mélységekben az embereket hasonló dolgok aggasztják.
-Igen, az emberek sajnos ilyenek. Nem olyanok, mint mi. El kell döntened, hogy ennek ellenére élvezni kívánod-e azokat a pillanatokat, ameddig mellett vannak. Ha igen, akkor felesleges azon gondolkodni, hogy mikor mennek el. Ha valakinél ez komoly veszéllyé válik, akkor majd megpróbálhatsz tenni ellene. Ha pedig nem tudsz, akkor elengeded. Bezárhatjuk ugyan az embereket akaratuk ellenére, ám akkor szabadulni akarnak majd, ha pedig nem tudnak, akkor vagy megbarátkoznak, vagy meghalnak ettől a tudattól. Ez igaz nagyban is, és kicsiben is.
Ezzel tulajdonképpen válaszolt a másik kérdésedre is, ám mivel tudta, hogy az emberek általában nem kötik ezeket olyan könnyen, mint ő, még hozzátette.
-Ha az állapotod nem tartós, akkor megpróbálhatunk segíteni anélkül, hogy közben kárt tennél magadban vagy másokban. Ha az állapotod tartós, és próbálkozásaink ellenére továbbra is ártó szándékkal lépsz fel azokkal szemben, akiket meg kívánok védeni, akkor pedig még mindig dönthetek a semlegesítésed mellett. Így tehát a válaszom igen. Előbbre jutnánk.
Azt nem tudta, hogy azért kérdezel vissza, hogy mellette maradhass. Elég lett volna csak kérned, és veled marad egész este. Ám mivel kérdeztél, ő azonnal feltette a legelső kérdést, ami megfogalmazódott benne.
-Kinek tartasz engem önmagadhoz viszonyítva?

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5960
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12244/10100  (12244/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Kiwi on Vas. Jan. 22, 2017 7:49 pm

A kérdésére már kevésbé akartam válaszolni, miért kellene neki mindenemről tudnia?! Kényszert éreztem… aminek nem örültem, mert mindig is nehezen kezelem az efféle érzéseket.
- Tény hogy indulatból képes lettem volna ölni… tény hogy fizikailag és mentálisan is ártottam már másoknak, még idebent is… Tény hogy harc közben nem szóltam bele egy csatába, és így valaki meghalt. – Kezdtem a rövidke listát. És még az én hangomban volt némi… számonkérés. Magam sem értem miért…
- A tények a megtörtént események, azokat nem lehet átírni. – Feleltem kissé értetlenkedve…
- Shu miben nem épít tényekre? – Érdeklődtem, mert nem úgy tűnt mint aki elálmodozza az életét. A mondatait elemezgetnem kellett picit, talán fáradok, talán nehéz a téma…. vagy talán sok dolog történt a mai nap, így kezdtem úgy érezni hogy picit lassulok, vissza is vettem a tempómból. Akartam erre mondani valamit, de nem tudtam…
- Ez túl egyszerűen hangzik, nem gondolod? – Pillantottam rá, túl szép és egyszerű… a dolgok nem ilyenek… Elméleti kérdések, elméleti játékok… mi történne ha? Mi lenne ha megkattannék, vagy ha valaki befolyással bírna rajtam ellenük… erről szólt a téma és hogy, miként reagálna rám… Ijesztőnek kéne hogy érezzem ezt, hisz legalább háromszor el lett mesélve miként is lennék likvidálva… mégsem érzem a súlyát. Miért? És ez miért zavar… Viszont amikor megkértem hogy kérdezzen meglepődtem a kérdésén, sőt… először… félre is értelmeztem. Azt hallottam ki, hogy ki ő nekem. De idővel helyükre találtak a szavak, és megalkothattam a legmegfelelőbb választ, ami zsigerből jött.
- Hozzám képest egy tapasztaltabb játékos vagy. – Jelentettem ki.
- Miért éppen ez a kérdés érdekelt? – Pillantottam rá, bár elsőnek azt hittem azt kérdezem vissza amit ő tőlem, de ez… valahogy jobban foglalkoztatott, mintsem hányadán állok nála.

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 554
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1884/1900  (1884/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Shukaku on Szer. Jan. 25, 2017 10:10 am

-Még Shu is képes lenne ölni, ha engem kellene megvédenie, vagy visszakaphatna valakit azok közül, akiket nagyon szeretett. Az embereknek néha van oka ölni, ahogyan a peteknek is. Amíg ezt nem kedvtelésből csinálod, addig helyed van közöttünk. Fizikailag és mentálisan mindaddig ártani fogsz másoknak, ameddig nem lesz egy nagy közös tudatotok, amelyel tisztában lehettek azzal, hogy mikor mit kell mondani, mikor mit akar mondani a másik. A kommunikációtok ahhoz is elégtelen, hogy a véletlen sértődéseket, félreértéseket elkerüljétek, ezen felül az emberek olykor az általad megnevezett indulatosság okán is elkövetnek hibákat. Kérj bocsánatot őszintén, és bocsáss meg önmagadnak is, és próbáld meg helyrehozni a hibáidat, ha lehet. Mivel ennél többet nem tehetsz, átírni az eseményeket jelenleg valóban nem lehet, felesleges miatta sanyargatnod önmagadat. Abban pedig, hogy egy konfliktushelyzetben képes legyél lépni, szívesen segítek, hiszen ezzel erősítem a céhet is.
A következő kérdésednél tartott egy kis szünetet, ám válaszolt.
-Shu tudja, hogy az emberek valószínűleg nem lesznek mellette örökre. Ő maga is tudja, hogy bárki társaságát csak egy bizonyos ideig élvezheti előreláthatóan. Már nem viseli meg úgy egy-egy társa elveszítése, mint régen, mégis hasonlóan erős kapcsolatokat képes kiépíteni, ami szerintem folyamatos sérüléseket okoz neki. Mivel azonban nem tudom, hogy az emberi kapcsolatok elveszítése, vagy azok teljes hiánya okoz-e nagyobb sérülést, itt nem avatkozom közbe. Az azonban nyilvánvaló, hogy ebben Shu nem tényekre épít, hanem vágyakra, hitre, megérzésekre, reményre.
Következőleg egy egyszerű kérdést tettél fel, miszerint nem gondolja-e, így hát megrázta a fejét, és mindössze annyit mondott, hogy nem. Furcsa számára még mindig, ahogyan az emberek gondolkodnak. Elmond nekik egy állítást, majd megkérdezik, hogy nem gondolja-e másképpen. Ha másképpen gondolná, akkor miért azt az állítást mondta volna el? Azonban megszokta, hogy az értelmetlen kérdésekre is válaszolni kell, mert ez megnyugtatja az embereket. A következő kérdésed viszont már logikus volt, és tudott is rá válaszolni.
-A céhben mind a céh egészét, mint az egyéneket védelmezem. Az, hogy egy céhtag miként tekint rám, amikor bizalommal, vagy annak látszatával kér tőlem segítséget, nagyban befolyásolja azt, hogy mennyire hatékonyan tudom őt megvédeni.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5960
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12244/10100  (12244/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Jan. 30, 2017 12:16 pm

- Akkor is ölne, ha nem ismerné az illetőt? – Kérdeztem vissza. Értve a kérdést úgy:
- Mármint úgy értem… hogy meglehet ártatlan volna, de… visszakapná azt aki hiányzik neki. – Pillantottam a sárkányra. Érdekelt a kérdés, mert engem ez azért erős dilemma elé állítana…
- Hogy tudnál segíteni a konfiktusos helyzetekben? – Kérdeztem vissza… mert nem láttam… hogy miként is tudna válaszokat adni, mármint segíteni megoldani…
- Értem. – Válaszoltam neki amikor Shuról beszélt, és bár teljesen alap… amit mond, én nem tudom elképzelni hogy valós lenne. Mármint… vagy páncélt növeszt és akkor nem enged be, vagy… beenged és sérül. Csupán ezt a két végletet látom, hiába a szavak… Talán csak azt mondja, de nem tudom másképp elképzelni. Meglepett hogy mélyen el tudok beszélgetni a pettel, nem úgy… mint Shuval.
- Viszont… lassan sötétedik. Vissza kellene mennünk. – Jegyzem meg. És bár… tudtam volna még időt eltölteni vele, de nem akartam. Nem feszélyezett a társasága amit élveztem, viszont… nem akartam közelebb engedni. A témákat kibeszéltük, azt… hogy mit mondd el és mit nem, rá van bízva. Picit segített.. bár a repedés az megmaradt és nem is gyógyul be soha. Sem rajta, sem rajtam. Ha ezeknek a szavaknak nem voltam képes nyílt teret adni, akkor azt hiszem semminek sem fogok. Zártam. És úgy éreztem jó is így. Végleg bezárok… ismét elkapott a letargia. Mindegy, jobb is így. Én döntök. Mikor hogy és kinek. Mivel Timi meggyőző volt, talán túlzottan is… mégis nehezemre esett neki hinnem. Így ijesztőnek éreztem a helyzetet, ami legbelül egy furcsa feszengést váltott ki.

_________________

Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 554
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1884/1900  (1884/1900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Feb. 09, 2017 11:16 am

Timidus nem bólint rá azonnal a kérdésre, hiszen folytatod, pontosítod azt, és különben sem tud egyértelmű választ adni, így tehát diplomatikusan, de nem kitérve felel.
-Nem tudom, ezt tőle kellene megkérdezned. Eddigi elmondásai és a tapasztalataim alapján senki nem olyan fontos neki, mint én. Van egy sorrend az életében, és ha ebből az emlékezést kivesszük, az ismeretlen és ártatlan emberek még úgy is a ötödik helyre szorulnak.
A sorrend ugyan nem biztos, hogy egyértelmű, ám nem fejti ki, ha csak nem kérdezel rá. Ha esetleg megtennéd, akkor viszont elsorolja.
-Az első helyen én és Kayaba állunk, Kayaba pedig ezt a világot is képviseli egyben Shunál. A második helyen Frilina van, a harmadik pedig a céhtársai, akiket a családjának tart. Ezek után következnek a kedves ismerősök, majd pedig az ismeretlenek, végül pedig azok, akiket nem ismer, de nincs jó véleménnyel róluk. Úgy vélem, a legtöbb embernél hasonló sorrend alakulhat ki egy idő után.
A következő válasza már azonnali, szó szerint idézi vissza a szavaidat, és a rá adott válaszát.
-Azt mondtad, hogy harc közben nem szóltál bele egy csatába, és így valaki meghalt. Erre válaszoltam azt, hogy abban pedig, hogy egy konfliktushelyzetben képes legyél lépni, szívesen segítek, hiszen ezzel erősítem a céhet is. Ez mindannyiunk érdeke, Shué is. Persze azt is meg kell tanulnod, hogy mikor szabad közbeavatkozni, és mikor nem. Ezt sokszor nagyon nehéz eldönteni. Tapasztalataim szerint azonban nem mindig az a helyes lépés, ha megmented valaki életét.
Mikor megemlítetted a sötétedést, még ki sem lesett az ablakon, úgy válaszolt.
-A városban vagyunk, a teleport kaput használva vélhetően végig kivilágított helyeken fogunk menni. A sötétedés ezúttal nem jelenti a veszély növekedését. Visszamehetünk, ha szeretnél, de ha kéred, itt is maradhatok.
Persze Timi nélkül Shu sem mehet haza, a Hazatérés Kristály vele együtt rántaná a petet a céhházhoz, de megbeszélték, hogy ha Timi nem tér vissza, akkor kivesz egy szobát ő is, így a sárkány nem aggódik.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5960
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12244/10100  (12244/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

26 / 26 oldal Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.