Főtér

27 / 27 oldal Previous  1 ... 15 ... 25, 26, 27

Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Silence on Hétf. Jan. 22, 2018 9:13 am

Az öt év alatt Fuwa megtanulta meglátni mikorra olvasta el aktuális beszélgetőpartnere az írását, így neked is kényelmes tempóban lapoz a füzetben. Aztán kissé értetlenül nézi a feltartott hüvelykujjadat, majd a kinyújtott kezedet. Lassan, ha van türelmed sikerül az előbbit értelmeznie (: minden oké) , és leesik neki hogy az utóbbi esetben várod, hogy kezet rázzon veled (Az az ezüsthajú lány... Igen, Rikomono, így hívják, ő tanította erre. Csak azt tudná miért kell most kezetrázni...), úgyhogy lassan, bizonytalanul nyújtja a kezét a tiéd felé, aztán halkan sikkantva, megszeppenve, kicsit kapkodva a lábait, és szadad kezével a füzetet, és a ceruzáját szorongatva igyekszik felvenni a tempót, amikor finoman húzni kezdrd magad után.
Ez így kicsit fura neki... Nem egyszer vezették már, de akkor a csuklóját fogva. Azért a helyzet még így is eléggé ismerős neki, ami miatt a megszeppentsége el is múlik, és egyre nyugodtabban követ téged. Kezdi kapisgálni mit szeretnél. Aztán, miután egy-két ember még így is nekiment (mármint csak a szokásos, elkerülhetetlen kontakt, ha tömegben járkál az ember), és egyszer a füzet is kicsúszik a kezéből emiatt (természetesen utánakap, aminek a következménye, hogy mintketten szépen estek egyet. Fuwa ettől megint megszeppen kicsit, de gyorsan felnyalábolja a füzetet, és inkább biztonságba helyezi az invetroryjába, és feltápászkodik), kicsit szorosabban kezd követni téged a fal mellé. Innen ő már megtalálná a maga kis menekülőútját, hiszen nincs annyi ember, de még nem engeded el, ami fokozatosan egyre feszültebbé teszi. Miért nem engeded el? Már nincs baj... Egyedül is boldogul... De jelezni ezt nem tudja hogy, mert a füzetet nem tudja elővenni... Azért igyekszik össszeszedni magát, hogy a hangjával jelezzen, de mire megpróbálná, behúzod egy ajtón, egy teljesen ismeretlen helyre... Ijedten pislog körbe, hátha legalább valami ismerőset felfedez. Közben, mivel hozzászokott hogy teszik-veszik, le tudod ültetni a babzsákba, ahonnan úgy pislog körbe, mint valami rémült macska.
Az ijedtséget felválltja az enyhe meglepettség, és értetlenség, amikor a furcsa írást mutatod neki. Néhányat pislog a papírra, mire a program megjeleníti neki a fordítást, aztán elolvassa, és rád pillant, aztán mégegyszer, és mégegyszer. Ezért hoztad ide? Hogy megnyugodjon? De miért pont ide? Hát az erdő szélén sokkal előbb megnyugodna... Az sokkal megnyugtatóbb....
A bemutatkozásod után néhány pillanatig láthatóan ismételgeti a nevedet, még az ajkaival is próbálja megformálni, hogy megjegyezze.
Utána észbekap, és gyorsan előkotorja a füzetét, és ír bele valamit, utána mutatja is neked

Én Otomora Fuwako vagyok. Aincardban Silence.
Miután elolvasta lapoz, és gyorsan még valamit ír, és azt is felmutatja.
Köszönöm, nem kérek teát.
Igazából jól esne neki... De, ugye... Idegenektől nem szabad semmit elfogadni. Ő pedig még mindig értetlenül pislog rád meg a szobára. De... Mikor mehet el? Az mondjuk igaz, hogy nem nyugodott meg...

_________________


| Színek: #3399cc(narráció) /Beszéd /Gondolatok Adatlap Ozirisz féle karakterlap|

avatar
Silence
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 124
Join date : 2017. Aug. 23.
Age : 10

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1345/1400  (1345/1400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Leonard on Hétf. Jan. 22, 2018 12:35 pm


Leonard kissé értetlenül állt a lány pislogása és hatalmasra nyílt szemei előtt, melynek hatására eddigi széles és barátságos mosolya eltűnt arcáról, és most inkább egyfajta barátságos és gondolkodóba esett arckifejezést öltött fel. Természetesen igyekezett megvárni a maga módján, hogy a lány is megértse a dolgokat, de sajnos nem nagyon volt tapasztalata az ilyesmiben, épp ezért aligha vette észre a jeleket, hogy mikor oké és mikor nem. Talán túlontúl hamar is indult meg, amikor a lány megfogta a kezét, de persze ő mindebből mit sem fogott fel, csak az volt a célja, hogy kisegítse az ismeretlen és kétségbeesett virágszálat szorult helyzetéből. És mivelhogy félénk és visszahúzódó emberekkel aligha volt tapasztalata, nemigen tudta, mire kéne tekintettel lennie és mire nem, avagy mi zaklathat fel egy embert, aki ennyire eltér az átlagostól.
A mi szőke kardforgatónk viselkedése többnyire könnyen zavarbaejthet akármely embert, aki csak egy kicsit is introvertáltabb típusba tartozik, és hiába igyekszik odafigyelni a láthatóan ijedtebb emberek esetében, egyszerűen hiányzik belőle az a fokú óvatosság, ami másokat jellemezhet. Ettől függetlenül, a jószándék részéről adott volt, igyekvése jól látható volt a jóra. Mivelhogy elől haladt, próbált testével a lehető legjobban utat törni a lánynak, és vállának segítségével eltaszigálni az embereket. Sajnos, úgy tűnt, ennek ellenére is volt egy pár alak, aki a törékeny virágszálba futott. Puff. Leestek a beszédkellékek. Még egy durr, leesett utánuk a lány is, magával rántva Leot. Amaz még nevetett is egy övidkét a szituáción, mielőtt utánafutott az elfurult ceruzának, és visszahozta amazt, aztán pedig folytatta útját a kijelölt célja felé.
A házba érve, Leo érzékeli rögtön, hogy az ijedtség továbbra is fennáll. Avagy ő inkább úgy érzékeli, mintha még az előző események hatása lenne ez az állapot, és véletlenül sem jut eszébe, hogy az ismeretlen házikó okozhatna problémát.
Lendületesen folytatja tovább tevékenységét, nem is sejtve, hogy az angol betűk a leányzónak nehézséget okozhatnának. Sajnos ő maga még csak meg sem próbálta soha életében leírni a kanjikat és hiraganákat, és habár már az elmúlt évek során magára szedett némi olvasáskészséget, nem volt a legjobb ebben.
- És melyik nevedet szereted jobban? - kérdezte aztán tovább mosolyogva. Végül, a lány írására csak bólintott, és elővett végül magának egy üveg vizet.
- Ha nem zavar, én azért iszok. - mondta még, majd mivel amaz nem kért teát, nem erőltette. Úgy gondolta, van szája, akarom mondani, tolla és papírja, és ha valami kell neki, akkor majd úgy is jelzi. A fiú soha életében nem volt a vendéglátók gyöngye, de hát nem is volt rá nagy szüksége. Ritkán látott a háznál vendéget, azok is többnyire nők voltak. Amazok pedig a legtöbb esetben feltalálták magukat, meg hallatták a hangjukat, ha kellett valami. Leült szembe Fuwakoval a másik babzsákfotelbe, lazán szétterpesztve végtagjait, és hátradőlt elkényelmesedve.
- Nyugodtan maradhatsz addig, ameddig csak meg nem nyugszol. Aztán ha gondolod, el is mesélheted, hogyan kerültél egy olyan forgalmas helyre, ha nem szereted az embereket. - bátorította a leányzót. Közben egy hátsó gondolat is szöget ütött a fejébe, de nem érezte úgy, hogy itt volna az ideje kibontani a témát. Inkább félrerakta még. Úgy tűnt számára hisz, a lány még mindig nagyon megszeppent, nem akart tolakodó lenni - na persze, már így is bőven az volt, csak nem volt tisztában vele.
avatar
Leonard
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 77
Join date : 2017. Sep. 25.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
1936/2100  (1936/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by K1 on Csüt. Feb. 01, 2018 9:29 pm

Toboroz az Igazság Ligája?

Éppen a kezdettek városának főterén a szökőkút mellett ücsörögtem és éppen loptam a napot. Más normális, szorgalmas játékosok éppen küldetéseket hajtottak végre, hogy általuk némi erőhöz és nem kevés pénzhez jussanak. Mások szörnyeket gyilkoltak, hogy a pontjaikat némileg feljebb tornázzák, de ők elsősorban azért kockáztatták az életüket, hogy minél előbb elhagyhassuk ezt a börtönt. Bár börtönként utaltam a játékra azonban nagyon sok pozitív oldala volt például nem érezni fájdalmat. Ha keresztülszúrnak, egy kardal semmit sem érzünk és nem is vérzünk. A sérülések nagy részét meg lehet gyógyítani, képességgel, gyógyitalokkal vagy egyszerűen csak be kell lépni egy védett területre. Ha valakinek levágják egy végtagját, azokat és gond nélkül vissza lehet növeszteni. Ebben a világban nem létezik olyan, hogy betegség tehát nem leszünk lázasak és nem dőlünk ágynak az influenzától. Az ételnek ott is ugyanolyan íze volt akárcsak a valóságban és mag a környezet is nagyon valósághű volt.

Visszatérve az eredeti témára mindenki végezte a maga dolgát csak én néztem ki a fejemből. Azzal a feladattal küldtek oda, hogy találjak meg egy fiatal lányt és lehetőségeimtől mérten védjem meg. Akármennyire is próbálkoztam még a nyomát sem találtam az említett kisasszonynak bár ez részben az én hibám volt. Mivel még mindig nem sikerült fejlesztenem a karakteremet ezért nem látogathattam meg a felsőbb szinteket. Egyszer elmentem egy kazamatába egy kis magányos tréningre azonban sikítva rohantam el onnan, mert három csúnya malac megrémisztett. Szóval ott ücsörögtem és épp egy buzogányt bámultam amit nem is olyan régen nyertem egy sorsoláson. Annak ellenére, hogy az egy gyilkos játék volt elég sokat segített a kezdőknek.
avatar
K1
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 102
Join date : 2018. Jan. 21.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
246/250  (246/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Silence on Pént. Feb. 02, 2018 12:07 pm

Sokminden van amihez Fuwa nem ért. Ezek közül legkevésbé ahhoz, hogy a metakommunikációt dekódolja. Csak a legnagyobb érzelmeket, és a legalapvetőbb jelzéseket érti, a többit még csak észre sem veszi az esetek 99,9 százalékában. Így az értetlenségedet sem.
De, szerencsére, nagy galibát nem okoz, hogy megfogod a kezét, elég pár perc, hogy megbarátkozzon a helyzettel, ha teljesen nem is szokja meg ilyen hamar.
Mosolyogva, hálás pillantással biccent, amikor visszahozod a ceruzát, mielőtt azt is az inventoryjába rejti, hogy biztonságban legyen. Nem szeretné megint elejteni ezeket a fontos eszközöket.
A házba érve gyorsan sikerül kétségbeesnie, ami aztán, köszönhetően a természetességnek, amivel a helyzetet kezeled, ha nem is gyorsan, de mire te is leüsz vele szembe többé-kevésbé el is múlik. Marad helyette az értetlenség.
Merthogy, szerencsétlen lány akárhogy próbálkozik, nem tudja értelmezni a  helyzetet. Azt már érti, hogy segíteni akartál neki azzal is, hogy idehoztad, a házba, de az nem fér a fejébe, hogy miért tűnt ez a legjobb megoldásnak? Rákérdezni viszont nem fog. Ahhoz még előbb némi bátorságot kell gyűjtenie.
És el is tereli a gondolatait a beszélgetés. Bemutatkoztál, ő is bemutatkozott, aztán rákérdeztél melyik nevet szereti. Gyorsan le is írja a füzetbe, amit utána feléd fordít.

A Fuwát szeretem a legjobban
tartja a füzetet mosolyogva.
Aztán megrázza a fejét, hogy nem zavarja ha te iszol teát. Végülis, ez a te otthonod, itt ő nem mondhatja meg, hogy mit csinálj…
A bátorítást ő kérdésként értelmezi, és el is kezdi írkálni rá a választ. Persze, illedelmes leányzó, úgyhogy előbb leír egy szót külön oldalra, azután lapoz és körmöl tovább. Aztán felmutatja feléd, és gyakorlott mozdulattal lapoz, amikor úgy látja elolvastad.

Köszönöm szépen
Szerettem volna kicsit bátrabb lenni, és megszokni hogy sok-sok ember van körülöttem… Aztán megijedtem, mert tényleg rengetegen vannak odakint.
Egyszerű, és valószínűleg kicsit logikailag sántító magyarázat, de teljesen igaz. Ennyi volt csak az oka, hogy odakeveredett. Elkapkodta a dolgot? Határozottan. Még kicsit fejlődnie kell a határai felmérésében.

_________________


| Színek: #3399cc(narráció) /Beszéd /Gondolatok Adatlap Ozirisz féle karakterlap|

avatar
Silence
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 124
Join date : 2017. Aug. 23.
Age : 10

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1345/1400  (1345/1400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Ozirisz on Vas. Feb. 04, 2018 9:53 pm

// K1

Ismét egy új nap, kora reggel már lejártam a szokásos köröket, de ismét eredménytelenül. A fogadósok, kocsmárosok, pletykadealerek mind hasznavehetetlenek hogyha információkról van szó. No nem mintha nem mondanának semmi érdekeset az NPC-k, csak éppen vagy vaklárma vagy totál irreleváns témában mondanak valamit. Így amikor a Jégkirálynő korábbi lakhelyére küldött az a furcsa szerzet, és ráadásul teljesen potyára, kicsit kivágta a biztosítékot. Benyitottam, és nem volt ott senki és semmi. Se Hinari, se mobok, se bármi ami alapján többet tudnék. És ha ez még nem lenne elég, dobtam is egy szép nagy seggest két lépés után.... Na itt gurult el a gyógyszer... Mérgemben végighenteltem a kazamatát, ugyanis a mobok azóta a bossharc óta respawnoltak, és különösképp jól esett a jeges csontvázakat és a hóemberre emlékeztető mobokat átküldeni az örök bitmezőkre. Majd miután kiértem a kazamata elején, egy kis séta és csúszkálás után végül elértem a teleportkapuig. Időközben sikerült megnyugodnom valamelyest, avagy ha ideges az ember, csak le kell vágni egy pár tucat random utadba kerülő mobot, avagy feszültséglevezetés...

Majd végül kiestem a teleportból a Kezdetek Városában. Az életcsíkom már bőven a sárga zónában volt, és valahogy nem akartam potiont pazarolni a gyógyulásra. A védett övezetben lassacskán visszatöltődnek az életpontjaim, szóval egy-két óra múlva kutya bajom. Kicsit sétálgattam a főtéren, átfutottam a hirdetőtáblát, hátha van valami érdekesség, valami ami nyomra vezet, de egyelőre semmi. Megfordult a fejemben, hogy magam is kiteszek egy felhívást, hogy aki tud valamit Hinariról, jelezze felénk, de rögtön el is hessegettem. Valószínűleg meglennének azok az emberek akik kárörvendenek, vagy akik éppen ezáltal próbálnának csapdába csalni minket. Egyesével mindenkit elcsalnak, és egy csapatnyi vörös játékos pedig elintézné apránként az egész céhet... Szóval nem jó ötlet, túl kockázatos...

Tovább sétálgattam, majd észrevettem egy srác ücsörög a szökőkút mellett, buzogánnyal a kezében, és csak néz maga elé. Ennyiből nem tudtam megállapítani a pontos helyzetet, de valahogy mégis az az érzésem támadt, hogy talán valami baj van. Vagy valami nagy baj történt. Első ránézésre értelmes fickónak tűnik, és remélhetőleg csak szimplán rossz napja van, vagy valami hasonló. Mindenesetre odasétáltam hozzá.
- Halihó! - köszöntem neki – Valami baj van? Vagy tudok valamiben segíteni? - tettem fel a kérdéseket, és vártam a reakcióját. Remélhetőleg nem veszi tolakodásnak, és sokmindent nem tudok megállapítani, de azt igen, hogy nincs valami jó bőrben...

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1211
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Toboroz az igazság ligája? (Ozirisz)

Témanyitás by K1 on Hétf. Feb. 05, 2018 12:29 pm



Teljesen elvoltam magamban, egyáltalán nem vágytam mások társaságára és örültem, hogy csak úgy elsétáltak mellettem. Félre értés ne essék nem volt rossz kedvem csak valami oknál fogva élveztem a magányt és egy kicsikét utáltam magamat. Azt képzeltem, hogy belépek és ripsz-ropsz csak úgy ugrálok az egyre magasabb szintekre. Úgy tűnt, hogy az ábrándok és a valóság elég ritkán keresztezik egymást. Ott ültem kezemben a szerencse által rám ruházott eszközzel és azon tanakodtam, hogy vajon mihez kéne kezdenem. Megfordult a fejembe, hogy vissza kéne látogatni abba a kazamatába ahol nem is olyan régen megfordultam.

Hát igen, akkor tele voltam a kezdők ambícióival és úgy gondoltam enyém lehet az egész világ. Teljesen egyedül mentem ugyanis egy bátor, gáncs nélküli lovagnak nincs szüksége segítsége legalábbis akkor ebben a hitben ringattam magamat. Nem elég, hogy egész végig úgy szakadt az eső mintha dézsából öntötték volna, de még ráadásul az egyik szörny sunyi módon rám is támadt. Éppen valami száraz helyet akartam keresni ám a lábam valami oknál fogva elnehezült és mikor lenéztem azt kellett látnom, hogy egy rusnya, gusztustalan, ocsmány, fertelmes csiga éppen a lábamon élvezkedett. Na nekem se kellett több és azon nyomban végeztem a bestiával ám amint végrehajtottam az első hősies cselekedetemet jött a következő próbatétel. Öt vérszomjas vaddisznó támadt rám melyek egyenként akkorák voltak, mint egy kisebb ház. Én hősiesen helytálltam így két bestiát le is vágtam mire a társaik rájöttek rossz kalandorral húztak ujjat és fülüket-farkukat behúzva elkullogtak. Ezután a bátor harcos visszatértem a kezdetek városába.

De most nem a régmúlt a lényeg, hanem az a pillanat mikoron is ott ültem a szökőkútnál kezemben a fegyveremmel és valaki megszólított. Arról próbált meg érdeklődni, hogy nincs-e esetleg valami bajom. Lomhán ráemeltem a tekintetemet és próbáltam eldönteni vajon mit is kéne válaszolnom. Igazán kedves volt tőle a kérdés, viszont nem tudhattam, hogy jó szándék vezérelte vagy sem. A világ tele van gonosz emberekkel és ez akkor sem volt másképpen. Bambán bámultam rá akár egy kortól megfáradt bernáthegyi.

-Nincs semmi gond, csak itt üldögélek. – mondtam lassan unott hangon.
Egy-két percig csöndben vártam hátha otthagy azonban nem tett így ezért valami kérdeznem kellett, hogy megtörjem a kínos csendet.
-És, hogy ment a vadászat?
Fogalmam sem volt róla, hogy mivel foglalatoskodott és nem is nézett ki olyan harcias alkatnak mégis valamiért ezt kérdeztem.
-Én voltam nemrég, de mehetett volna jobban is. –erre a feje fölé néztem és csak ekkor jutott eszembe, hogy nem láthatjuk a másik szintjét.
Visszaraktam a fegyveremet a leltárba majd felálltam és megszokásból megropogtattam a végtagjaimat. Akkor vettem csak észre, hogy majd egy fejjel magasabb vagyok nála persze ez annak volt köszönhető, hogy nem néztem bele abba a tükörbe.
-Attól tartok értelmet még te sem tudsz nekem adományozni.
Talán a kialvatlanság miatt kezdtem el vele mégis beszélgetni annak ellenére, hogy elhatároztam nem beszélgetek senkivel.
avatar
K1
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 102
Join date : 2018. Jan. 21.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
246/250  (246/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Ozirisz on Csüt. Feb. 08, 2018 12:13 pm

A kérdésemre a srác csak annyit felelt, hogy nincs semmi gond. Bár az igazat megvallva nem tűnt túl meggyőzőnek, de nem is firtattam. Ha akarja, elmondja, ha nem, nem. Majd egy-két perc kínos csend után a vadászat felől érdeklődött.
- Hát, fogjuk rá... - válaszoltam a srácnak – A mobokkal semmi baj nem volt, de az NPC-k ismét a bolondját járatták velem... - tettem hozzá. Hisz végül is csak vaklárma volt az egész, átverés. Az NPC-k pedig előszeretettel átvágják az embert, főleg ha az valamit, vagy jelen esetben valakit égen-földön keres. Gondolok itt arra, hogy amikor az állítólagos feltámasztó itemet hajkurásztam akkor is hányszor téves infókat adtak, vagy csak lótifutinak néztek. És most sincs ez másképp. De az is lehet, hogy én vagyok túl hiszékeny, és minden hasonló küldetés, pletyka, mondattöredék mögött azt sejtem, azt látom bele, hogy lehet közelebb visz Hinari megtalálásához... Lehetséges, nincs kizárva. De ha csak egy szikrányi esély is van rá, akkor kutya kötelességem a végére járni a dolognak, hátha... Ha nem tenném, akkor hiábavaló lenne minden erőfeszítés, hisz nem tettem meg mindent...
Majd a srác újra megszólalt, és talán egy kicsit közelebb kerülök a lehangoltsága okához. Tehát nemrég volt vadászni, és neki sem ment valami jól. - Hogyhogy? Mi történt? - kérdeztem vissza – Mindenkivel előfordul néha, hogy valami nem úgy megy, mint szokott. Hirtelen túl sok mob, vagy erősebbek a megszokottnál... ilyenkor a legjobb visszatérni a városba. Néha jobb egy lépés hátra, mint kettő megfontolatlan előre. - tettem hozzá.
A srác utolsó mondatát viszont nem tudtam hová tenni. Értelmet adományozni? Ezt vajon mire érti? - Értelmet? Mármint célt, motívációt, ami értelmet ad mindennek? - tettem fel egy újabb kérdést. Legalábbis ez tűnt a legvalószínűbbnek a mondata mögött. Jobban belegondolva, mintha magamat láttam volna évekkel korábban. Amikor nem találtam a helyem a világban, és nem találtam értelmét a létemnek. Amikor elhagy minden erőd, és igazából semmihez sincs kedved. Valami hasonlót éreztem a srácnál is. Talán ő sem találja a helyét a világban? Talán ő is keresi a saját útját, mint kicsit régebben én? Lehet... Remélhetőleg hamarosan kiderül...

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1211
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Ozirisz

Témanyitás by K1 on Csüt. Feb. 08, 2018 4:53 pm

A találgatásom helyesnek bizonyult ugyanis az idegen tényleg vadászni volt, ahogyan én azt sejtettem. Ez kissé furcsa volt a számomra ugyanis elég ritkán fordult elő, hogy nekem lett igazam valamiben. Valami olyasmiről beszélt, hogy a mobokkal semmi gond nem volt, de valaki nagyon csúnyán rászedte. Ebből arra következtettem, hogy nálam jóval erősebbnek kell lennie, ha ilyen könnyedén veszi a szörnyeket. Nekem néhány vaddisznó is nagy fejfájást okozott pedig tudtommal ők a leggyengébb lények az egész játékban. Egyáltalán nem voltam féltékeny rá, na jó, talán egy hangyányit, de bizonyára keményen megdolgozott azért, hogy odáig eljuthasson. Ez is mutatta a köztünk lévő különbséget ugyanis én ültem egy szökőkút szélén magamat sajnáltatva nem pedig ő. Nap, mint nap az életét kellett kockáztatnia miközben én a postát kézbesítettem vagy egy futószalag mellett unatkoztam látástól vakulásig. Az is kiderült számomra, hogy egy viszonylag intelligens ember állt előttem ugyanis nem hitte el mikor azt mondtam nincsen semmi bajom. Tovább próbált faggatózni a felől, hogy mi történt velem és közben megosztott velem egy bölcsességet. Olykor az a megoldás, hogy egy lépést hátrálunk és megpróbáljuk átgondolni a dolgokat, vagyis én ezt szúrtam le a mondandójából.

- Mintha tapasztalatból beszélnél. - mondtam mosolyogva.
- Azt hiszem jócskán túlbecsültem a képességeimet, de az is lehet, hogy ezt a helyet becsültem le.
Kicsit úgy éreztem magamat mintha egy önkéntes terapeutával cseverésztem volna, akinek feltett szándéka a játékosok lelki békéjének megőrzése. Úgy tűnt nem sikerült érthetően magyaráznom mikor az értelemről esett szó. Célom az már volt egy jó pár néhányuk üzleti a többi pedig személyes. Mikor ezzel kapcsolatban kezdett faggatni én egyszerűen megérintettem a homlokomat a hüvelykujjammal.
- Ebbe az üres fejbe kéne némi értelem.
Nem tudom mit csinált velem az a srác, ugyanis megfogattam, hogy senkivel sem fogok beszélni. Ennek ellenére ott ültem és majdhogynem kiöntöttem a lelkemet egy vadidegen srácnak. Egy kicsikét mégis mintha jobban éreztem volna magamat. Ránéztem a mögött csobogó vízre és szemben találtam magamat egy nagydarab, tohonya alakkal, aki másra sem képes, mint magát sajnáltatni. Lassan felálltam majd kinyújtóztattam a végtagjaimat, tudom semmi szükség nem volt rá azonban a régi szokásoktól nehéz megszabadulni.

- Elég legyen ebből.- itt ásítottam egy hatalmasat. - Enni kéne valamit. Tudsz valahol itt egy jó helyet? Én fizetek. – ezt már sokkal magabiztosabban és határozottabban mondtam.
Kicsit furcsa lehet, ez a váratlan váltás azonban nem lehet egyfolytában csak duzzogni, ráadásul végiggondoltam egy olyan kinézetű lovag, mint én mit tenne a helyzetemben. Bár ehhez az archoz a szűkszavúság sokkal jobban illett volna, de ami késik, az nem múlik. Kezemet a zsebemben dugtam és kissé morcosan néztem pont úgy, ahogyan egy filmben láttam.
avatar
K1
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 102
Join date : 2018. Jan. 21.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
246/250  (246/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Ozirisz on Szomb. Feb. 17, 2018 1:53 pm

A srác csak hallgatta amit mondtam, majd a „jobb egy lépés hátra, mint kettő megfontolatlan előre” résznél megjegyezte hogy mintha tapasztalatból beszélnék.
- Valóban. Nem csak a harcban, hanem általánosságban véve is jól jön néha – válaszoltam a srácnak. A következő mondatait hallgatva viszont az az érzésem támadt, hogy mintha a srác túl nagy fába vágta volna a fejszéjét. Illetve jelen esetben buzogányát.
- Mindenkivel megesik, hogy olyan kihívás elé kerül, ami túl nagy falat. Ilyenkor két lehetőség van: Vagy meghátrálsz, és életben maradsz, vagy felelőtlenül orosz rulettet játszol az életeddel – mondtam a srácnak – Lehet, hogy a sikeres harc után szintet lépsz. De ha elbuksz, ebben a világban nincs második esély. - tettem hozzá a lehető legkomolyabb hangnemben. Ez az amit mindenkinek tudnia kell. Amikor indult ez az őrület, rengetegen úgy estek neki a moboknak, hogy még az alap mozdulatokat sem gyakorolták be eléggé. És jópáran voltak akik pedig egymagukban álltak ki egy miniboss ellen, de a gyors fejlődés helyett csak a gyors halál jutott nekik.
- Régen előfordult ez velem is. Ott álltam a minibossal szemben, és amíg az én életpontjaim vészesen fogytak, az övé alig akart elvásni. - kezdtem bele a sztoriba – Ha akkor nem jött volna segítség, mi most nem beszélgetnénk. - avagy a hírhedt 404-es miniboss. Az amelyiktől az ember idegileg kikészült, össze-vissza teleportált engem, nem kevés támadást elvétettem, és amikor nagynehezen eltaláltam, kirakott elé egy << Immortal Object >> feliratú lila hatszöget, semmissé téve a támadásom. Ha akkor nem jött volna Hinari, akkor ott veszek. Lelkileg már fel is készültem, hogy itt a vég. Azonban ő megmentett, és egyúttal újabb lendületet kaptam a továbbiakhoz. Régen volt már, de annyira eleven az emlék, mintha csak tegnap történt volna. És ez csak az egyik alkalom volt a sok közül, amikor valamilyen módon megmentett. És most rajtam a sor, hogy törlesszem a kölcsönt. Most ő van bajban, és ő várja, hogy valaki megmentse. Ezért is kell mindent megtennem, hogy a nyomára akadjak, és kiszabadítsam onnan, ahol van. De egyelőre a szerencse nem az én pártomat fogja...
- Áhh, értem – válaszoltam a srácnak az értelemmel kapcsolatos mondatára. Majd nemsokára felkelt a srác, nyújtózott egyet, és feldobta az ötletet.
- Jó ötlet, éhesen semmire se megy az ember. - válaszoltam a srácnak – Ömm, két utcányira innen ismerek egy jó helyet. A Vörös Kakas. Nincs messze, de mivel nem a főtér környékén van, egész baráti áraik vannak, és egész jól is főznek. - avagy ennyit jelent, hogyha az ember nem a legelső helyre ugrik be, amit meglát, hanem egy kicsit sétálni kell, már olcsóbb, és általában a minőség is jobb. Na meg persze az sem egy utolsó szempont, hogy nyugisabb a hely, nincs az a nagy nyüzsgés mint ami helyenként van.
- Még be sem mutatkoztam. Ozirisz vagyok a Justice League céhből – nyújtottam a srácnak a jobbomat. Avagy eddig két ismeretlen alak beszélgetett egymással, de hamarosan már két ismerős fogja folytatni. Majd szép lassan elindultunk a Vörös Kakas irányába...

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1211
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Ozirisz

Témanyitás by K1 on Szomb. Feb. 17, 2018 3:07 pm

Nagyon sok érdekes dolgot mesélt és nem volt meglepő, hogy ilyen bölcs ugyanis már jó ideje odabent raboskodott. Ez az ráragad az emberre a koszon kívül, már ha jól figyel. Elmondása szerint nincs annak semmi értelme, ha valaki meggondolatlan fejjel rohan a falnak. Ez igaz néha viszont hasznos lehet, ha valaki nem az eszére hallgat, hanem az ösztöneire.
-Van ami fontosabb a szinteknél. Nélküle lehet az ember bármily erős mindez egy fabatkát sem ér.
Ez a valami, amire finom próbáltam utalni nem volt más, mint a bátorság, mert hiába a sok pont, ha attól tart megsérül, és emiatt nem mer időben cselekedni. Azt is megtudtam, hogy mások is jártak úgy, mint én, vagyis egy kicsikét túlbecsülték a képességeiket.
-Én még nem szálltam szemben egyetlen boss-al sem pedig lovagként ott lenne a helyem. Vagyis a kasztom szerint, de én távolról sem hasonlítok egy valódi lovagra.
Akkor jutott eszembe, hogy valahonnan be kéne szereznem magamnak egy lovat, mert az gyorsabb és így nem fáradnék ki annyira. Ráadásul sokkal jobban néz, ki ha valaki nyeregben utazik, mintha a poros úton kutyagolna.

Neki is tetszett az az elképzelés, hogy menjünk együnk valamit, mert ez legalább oldja a feszültséget. Ráadásul mindenki szereti, ha valamit adnak, nekik ajándékba vagy esetleg fizetnek helyette.
-Vörös Kakas? Milyen találó név. Akkor irány a Vörös Kakasba.
Megfogtam a kezét jó erősen megszorítottam majd barátságosan megráztam és közöltem vele a nevemet.
-Én meg K. K1.
Tudom elég furcsa azonban egy kedvenc régi filmemből vettem az ötletet, mert ott is titokzatosnak tartották.
-Mit szeretnél enni? – kérdeztem, míg odaértünk a fogadóhoz.
avatar
K1
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 102
Join date : 2018. Jan. 21.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
246/250  (246/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Ozirisz on Vas. Márc. 11, 2018 9:59 pm

Kezdtünk elég jól elbeszélgetni a sráccal, avagy szó esett arról, hogy túlbecsültük a képességeinket. Vagyis inkább alábecsültük az ellent. Majd mondott egy nagy igazságot: „Van, ami fontosabb a szinteknél”
- Ha jobban belegondolsz, a szintek és a hasonlók nem más, csak egy nagy adag számsor, ami a karaktereinket leírja. A rendszer ezzel dolgozik, ebből számol. De nem a karakterünket meghatározó számok vagyunk... - válaszoltam a srácnak. - Persze jól jön az, ha sziklákat tudsz odébbdobni erőlködés nélkül, vagy akár tíz perc alatt elsprintelsz innen Tolbanába, de az igazán fontos dolgok nem innen erednek – tettem hozzá.
Majd a minibossos-bossos témára terelődött a szó – Nem a kaszt a lényeg egy bossharcon, hanem a csapatmunka. Ha nincs összedolgozás, akkor esélyes, hogy elbukjuk a harcot. - mondtam a srácnak – Ami a kasztokat illeti, minden kasztnak megvan a létjogosultsága. Mindegyiknek megvan az erőssége. A lovagok általában a védelemre és a sok életre építenek. Erősségük, hogy tudják a társaikat védeni, sok élettel pedig könnyedén állják a sarat amíg kell. A kardforgatók a gyorsaság és a pontosság terén jók, a harcosok pedig a bitang nagy sebzésükről híresek, és így tovább... Lényeg az, hogy minden kasztnak megvan, hogy miben jók, egy-egy komolyabb harcnál pedig elkél a változatosság. - magyaráztam el a srácnak a dolgot. Nem a kaszt dönti el, hogy ott-e a helye bosson, vagy sem, hanem a csapatmunka. Igaz, a bossok és minibossok legyőzésénél a szintek és a pontok is lényeges tényező. De ki tudja, lehet, hogy belebotlunk egy olyan bossba, ahol pont az alacsony pontokra lenne szükség a taktika miatt...

Közben eldöntöttük, hogy megyünk harapni valamit a Vörös Kakasba, majd bemutatkoztunk. Hát, mit ne mondjak, nem egy megszokott nevet választott magának K1. Mondom én, aki egy ókori egyiptomi isten nevével futkorászok. De hát van ez így, Aincradban az ilyesmi egyáltalán nem szokatlan.
- Nem vagyok túl válogatós, szóval rád bízom – válaszoltam K1-nek a kaját illetőleg – De azért ha lehet húsból legyen – tettem hozzá. Mondjuk azzal nem nagyon lövünk mellé, és persze kell is az a hús, ha meg akarunk erősödni és mobokat hentelni halomszámra. Persze az már apró részletkérdés, hogy csak az éhségérzetet nyomjuk el a kajálással, odakint ebből a valódi testünk nem hasznosít semmit. De ennek is megvan az előnye, a pixelektől szerencsére nem lehet elhízni.

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1211
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by K1 on Pént. Márc. 16, 2018 6:50 pm

Nekem eme eledel teljesen megfelel.
Szépen, békésen ballagtunk egymás mellett a friss levegőn miközben hallgattam a bölcsességeit. Tisztán éreztem, hogy sok mindenen ment keresztül mióta bekerült ebbe a játéknak titulált halál csapdába. Megtudtam tőle, hogy a szintek nem állnak másból csak egy rakás számból, amik leírják a karaktereinket. Természetesen nagyon jól jön, ha ezek állttal rendkívüli dolgokra vagyunk, képesek azonban nem ezek számítanak igazán. Egy harc során nem a kaszt vagy az adatok a lényeg, hanem a csapatmunka, amivel egyet is értettem vele. Lehet valaki bármily erős vagy ügyes magányosan nem sokra viszi az életben. Mert tegyük, fel az ellenfél megmérgezi, aminek hatására mozdulni sem tud. Ha lenne, társa azt megkérhetné, hogy segítsen, rajta azonban a magánzó nem tehet mást, mint üvöltve végignézze, ahogyan az életerő csíkja teljesen kiürül.

Ahogy mentünk tovább bemutatkoztunk egymásnak én megívtam és kiderült ő bármit megeszik, csak legyen benne hús. Éppen azon gondolkodtam mit is kéne rendelni mikor egy kisebb tömeghez értünk, akik valamit nagyon figyeltek a magasba. Éppen föl akartam nézni mikor váratlanul elsötétedett előttem minden és a fenekemre zuttyantam. Elképzelni sem tudtam miért ment el a kép már az is megfordult a fejembe lehet vége a játéknak. Sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy nem mert éreztem, valaki a honom alá karolt és megpróbált felsegíteni. Nem sokra rá visszanyertem a látásomat és kiderült mi is történt. Valaki jó magasan két épület közé kifeszített egy kötelet és azon egyensúlyozott bizonyára ezzel akarta szórakoztatni a közönséget. Egyszer csak elvesztette az egyensúlyát vagy jött egy szellő nem tudom, lényeg, hogy lezuhant és fejjel csapódott az én kobakomba. Nagyon dühös voltam, rá, hogy lehet valaki ennyire felelőtlen.
- . Menj el, mert megverlek. – majd Oziriszhez fordultam - . Eme ember teljesen eszeveszett, feje nem megy rendesen.
Először fel sem tűnt, hogy nem rendesen beszélek csak néhány olyan furcsán néztek rám majd beugrott. Mivel nem igazán élveztem ezt a nagyfokú figyelmet ezért intettem társamnak nagyon gyorsan távozzunk a tet színhelyéről.

Megközelítettünk egy árust, aki hozzám hasonlóan nem a hagyományos módon kommunikált az emberekkel. Ahogyan figyeltem hamar rájöttem ő nem egy baleset áldozata csak nagyon gazdag a szókincse és szeretne túladni a portékáján. Mintha rímekbe szedve próbálta volna reklámozni a portékáját, nem mondom, hogy tökéletesek volta, de legalább próbálkozott.
-Lehet itt hosszan nézelődni, az aranyat nekem odaadni.
Barna gomba. Itt a gomba hol a gomba, ne ugráljon a nadrágomba.
Sida kő, keményebb mint a szikla kő.
Alábukik, a halvány rubin.
Itt a faeno levél, ami minden pénzt megér. -
Erre én is felkaptam a fejemet ugyanis halottam egy pletykát, miszerint ha valaki eszik ebből akkor nagyobb lesz a kitartásunk. Nem volt szokásom, hogy hitelt adjak mindenféle szóbeszédnek, de az éppen ott volt az orrom előtt így bolond lettem volna, ha nem próbálom ki. Azonban akadt egy kis problémám miszerint még mindig nem tudtam normálisan beszélni és nem akartam nevetségessé tenni magamat. Először az eladó elé álltam majd integetni kezdtem, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Mikor ez megvolt vadul mutogatni kezdtem az asztalán lévő levélkére, hogy azt szeretném. A másik játékos kissé furcsállta a dolgot, de úgy tűnt őt csak a pénz érdekelte, semmi más. Miután elintéztük a piszkos anyagiakat mosolyogva tartottam kezembe a levelet, amit bekaptam és azon nyomban ki is köptem. Életemben nem volt annyira savanyú dolog a számban, mint az a valami. Mikor összerándultak az izmaim meg merném kockáztatni, hogy fizikai fájdalmat éreztem közben pedig hányinger kerülgetett és térdre rogytam. Én nagyon is szerettem ezt az ízt kedvenc nyári italom a limonádé volt azonban ez minden képzeletet felülmúlt. Egyszerűen nem kaptam levegőt szerencsémre úgy egy perc után véget ért a szenvedésem. Mielőtt valaki félreértené nem haltam meg, csak végre enyhült az a kellemetlen érzés.
- Eme levelek nekem ehetetlenek.
Nem tudom mit követhettem el, hogy odafönt az égben íj súlyos büntetéssel illettek engemet. Ha tudtam volna, hogy a java még hátra van egész biztos bebújtam volna egy hordóba és ki sem bújtam volna onnan napokon keresztül.

Miközben megpróbáltam kitörölni a könnyeket a szememből a körén gyűlt tömegben egy ismerős frizurára lettem figyelmes. Meg voltam róla győződve, hogy ő az, akivel nem is olyan régen kétszer is kalandoztam egy barlangban. A nevére sajnos már nem emlékeztem azonban biztos vagyok benne, hogy a betűvel kezdődik vagy esetleg e-vel. Rendkívül ügyes játékos volt ráadásul állatidomár így mindig mellette mászkált egy nagyméretű farkas. Én nagyon kedveltem a kutyákat, amik majdnem olyanok, mint a vadonban bóklászó rokonaik. Nekik köszönhettem, hogy még mindig az élők között tartózkodom ugyanis rengeteg vérszomjas ellenséggel végeztek, akik túl veszélyesek lettek volna a számomra. Gyorsan fölpattantam majd rácsaptam a távozó férfi vállára és kissé rekedt ám vidám hangon köszöntöttem.
-. Eme fejet el nem felejtem. Egyszer kellemetlen helyzetbe keveredtem veled. Ebed merre lelem? – ám mikor megfordult egy teljesen ismeret arc tárult elém.
Elszégyelltem magamat, amiért ilyen szertelenül viselkedtem, ami nem volt rám jellemző. Valami azt súgta, hogy sokkal közvetlenebbül, barátságosabban kéne viselkednem az ismerőseimmel erre pofára estem. Morcosan nézett rám majd fújt egyet és szó nélkül tovább haladt.

Végre megérkeztünk a Vörös Kakasba, ami elég jól nézett ki. Nem se túlhivalkodó sem pedig túl lerobbant, vagyis majdhogynem tökéletesen nézett ki. Gyorsan átfutottam az étlapot és találtam egy finomnak tűnő húsos ételt.
-Nekem eme eledel teljesen megfelel.
Miközben az ételre vártunk előhívtam a menüt hátha ott tudok valamit állítani, de nagy megdöbbenésemre egy kukkot sem értettem. Mindenféle furcsa ábra állt ott a régi szövegek helyén és nem tudtam velük mit kezdeni. Láttam egy szemet meg valamiféle madarat, ami nagyon ismerős volt. Az iskolában láttam valami ehhez hasonlót ahová majdnem ezer évvel azelőtt jártam. Meg akartam kérdezni Ozirisz, hogy ő is kínlódik hasonló gonddal, de nem szólalhattam meg. Nem tudhattam, hogy még mindig e betűkkel beszélek ezért inkább csak halogattam és ráncoltam a homlokomat. Normál esetben lekentem volna, egy pofont a gépnek hátha attól helyre rázódik ám ott nem volt semmi, amit üthettem volna. Jobban el kellett volna mélyednem a menőben akkor nem lettem volna ilyen tanácstalan. Az is lehet, hogy egy rendszerhiba végett átalítódott a nyelv egy számomra ismeretlen országéra. Tényleg már nagyon bántam, hogy reggel kiszálltam az ágyból és magamban azért imádkoztam valaki vegye le a fejemről azt az átkozott sisakot.


avatar
K1
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 102
Join date : 2018. Jan. 21.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
246/250  (246/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Ozirisz on Kedd Ápr. 10, 2018 5:07 pm

Ballagtunk az utcán a Vörös Kakas felé, azonban annak ellenére, hogy egy viszonylag eldugott helyen épült az étterem, egy-két forgalmasabb utcán is keresztülvezetett az utunk. Többek között egy amolyan sétálóutca-féleségen is, ahol aztán volt minden, a zugárusoktól elkezdve az akrobatika jártasság nélkül akrobatázó egyéneken át az ismerősnek tűnő ismeretlenekig minden.
Először azon az utcán egy nem mindennapi baleset ért minket. Illetve K1-et, újdonsült cimborámat. Pár méter magasból egy nem túl ügyes kötéltáncos találta el, és hát... annak ellenére, hogy nincs fájdalomérzet ebben a világban, mégsem egy kellemes dolog az ilyesmi. Ha védett övezeten kívül lennénk, akkor ez lehet végzetes lett volna, ami a sebzést illeti. A kötéltáncos csóka sem épp kis darab, az a pár méter és a g=9,81m/s2... hát, nem kis sérülés, sem a zuhanó, sem a „célpont” részéről...
Majd miután összekapartuk K1-et a macskaköves útról, először fel sem tűnt nekem a furcsa beszéde, annak ellenére, hogy nem ez az első, hogy ezzel a buggal találkozom. Akkor valahogy jobban el voltunk foglalva azzal, hogy kikerüljünk a figyelem középpontjából. Aztán kicsit arrébb, egy árusnál álltunk le nézelődni. Igen-igen, néha-néha ez a fazon az erőltetett rímeivel fel szokott bukkanni itt, vagy a bolhapiacon. Párszor már vettünk is tőle nyersanyagokat még régebben, főleg azokban az időkben, amikor a munkálatlan bőr vagy a vasérc ritkaság volt, faeno levelet pedig szinte lehetetlen volt felhajtani. És bár egy kicsit idegesítő volt ez a rímelve adjunk el mindent, főleg mert kb. 2-3 percenként ugrott a lemez, de hát ez még bőven belefért, főleg válság idején.
Amikor viszont a lovag szépen elkezdte rágcsálni a faeno levelet, azon elkezdtem röhögni. Nem magán a jeleneten, hanem amilyen arckifejezést vágott az egészhez... na az már bőven megért volna egy misét. Ki tudja, talán az árus legközelebbre farag ebből is egy-két rímet.
- Még mindig jobb, mintha a cigibe tekert változatával kezdted volna – mondtam K1-nek miután kiköpte azt a levelet. Közben az inventory mélyéről egy üveg bort halásztam elő, és nyújtottam felé – Erre húzz rá, ez segít! - avagy a rossz ízt nem árt valamivel leöblíteni.
Alig egy-két perc múlva egy másik emberkét állított meg, akiről azt hitte, hogy az ismerőse, de sajnos ez sem nyert hangszórót. Így már voltam én is, hogy valaki vadidegen embert elnéztem, mert messzebbről hasonlított valakire. De az ilyet közelebb érve ki lehet szúrni. Mondjuk hátulról kicsit nehézkes, mint ahogy jelen esetben is történt, de hát ez van. Úgy tűnik, ez valami balszerencsés nap számunkra. Engem az NPC-k néztek hülyének, és küldtek el az ismert világ túlvégébe, K1-re meg egyik balszerencse után jön a másik. Mintha a rendszer jelenleg is azzal foglalkozna, hogy „örömet” szerezzen neki. És ezt a tényt meg is alapozta az is, hogy valami rejtélyes okból őt is megszállta a Nagy „Kecske” Szellem.
- Ez egyszer velem megesett egy meccsen. Mekegtem eszetlen, ellenfelemmel egyetemben... Percekre kecske lettem, lelkembe keveredett egy Kecske Szellem, s mekegett nevemben... - magyaráztam el a helyzetet a lovag srácnak. Avagy akaratlanul is eszembe jutott az a bizonyos arénaharc Cearsoval, amikor minden előjel nélkül elkezdtünk mekegni. Nem bizonyított, hogy miért, de lehet, hogy az erdős pályával nyertünk egy indián sámánt is, aki nem tétlenkedett. Persze ez csak találgatás, de akárhogy is volt, ellenfelem jobban megviselte a sámán mágia, mert íjával lövöldözés helyett elkezdett ütlegelni... Persze most nem álltam az indián sámánok rettegett szellemének hatása alatt, de jelen esetben mégis ez a mekegős stílust találtam helyénvalónak.

Majd megérkeztünk végre valahára a Vörös Kakasba. Az, hogy épségben az erős túlzás, de legalább egy darabban. Pedig nem is jelzett a meteorológia égből pottyant embereket, sem pedig alacsonyan szálló artistákat. De hát ez van, Aincrad én így szeretlek xD
Alighogy lehuppantunk az asztalhoz, K1 már ki is nézte az ebédnek valót, amivel egyet is értettem. Intettem is a pincérnek, közöltem vele, hogy két jókora adag tepsis csirkét rendelünk, meg hozzá egy üveg vörösbort, ami úgyis elfogy, tán még előbb is, mint a csirke. De most jól is fog esni az ebéd, főleg egy ilyen eseménydús délelőtt után. Közben amíg az ebédre vártunk, addig újdonsült cimborám valamit a menüben kezdett el ügyködni. Különösképp nem foglalkoztam vele, nem helyénvaló az ilyesmit csak úgy kifigyelni. Azonban gondterheltséget szűrtem le K1 arckifejezéséből ahogy a homlokát ráncolgatja. - Valami baj van? - tettem fel a kérdést. Első ami beugrott, lehet hogy a piszkos anyagiak miatt aggodalmaskodik, főleg miután beígérte hogy ő fizet? Odakint ismerős volt a helyzet, sokadikán a passziánsz a sárga csekkekkel, ezt ide, azt oda, ez ráér, az nagyon nem... avagy hogy húzzuk ki kevés pénzből sokáig. De idebenn nem jellemző az ilyesmi, főleg hogy az ételek és szállás az bőven megfizethető, sőt még olcsónak is mondható, persze csak ha az ember eljár farmolni, küldetésezik, vagy valami szakmát művel amiből van bevétele...

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1211
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by K1 on Hétf. Ápr. 16, 2018 12:13 pm

Ozirisz
Fogalmam sincs mi üthetett belém azonban egyik furcsaság jött a másik után, amitől már arra kezdtem gondolni, hogy megbolondulok. Nem elég, hogy egy önjelölt akrobata a nyakamba zuhant minden figyelmeztetés nélkül ezután nem tudtam normálisan beszélni. Ezután voltam oly botor és hittem a helyi pletykáknak miszerint egy bizonyos levél elfogyasztása jótékony hatással jár. Még az életben nem ettem olyan savanyút, mint az a valami. Ozirisz rendkívül kedvesnek bizonyult és bár nevetett rajtam nem tűnt kárörvendőnek csak egyszerűen vidámnak. Nem haragudhattam rám, ugyanis ha az ő helyében lettem volna én se tettem volna mást. Miután kikacagta magát átnyújtott nekem egy üveg bort, mert az elveszi az ízt. Köszönet képen bólintottam majd egy jó nagyot húztam az italból, ami tényleg hatásosnak bizonyult. Mentünk egy darabig mikor úgy tűnt újdonsült barátom szintén megbolondult ugyanis csupa e-vel beszélt. Beletelt egy-két másodpercbe mire rájöttem azt akarja ezzel elmesélni, hogy ő vele is megtörtént egyszer szóval nem bolondultam meg és nem vagyok valami kívülálló. ez egy olyan esemény, ami bárkivel előfordulhat nem csak a hozzám hasonlókkal. Nem mondtam semmit, de visszaadtam neki az üveget felmutattam a hüvelykujjamat. Miután megrendeltük az ételt észrevettem, hogy a menüm teljesen olvashatatlan betűk helyett mindenféle gyerek rajz jelent meg. Megfordult a fejemben lehet a borban volt valami és attól van minden azonban hamar elvetettem eme képtelen ötletet. Ozirisz túlságosan is kedvesnek és megértőnek tűnt így elképzelhetetlennek tartottam, hogy ilyesmire vetemedne. Aggódó megkérdezte tőlem van-e valami baj én pedig megráztam a fejemet.

Végül aztán nem bírtam magamban tartani is elmondta neki miért vágtam olyan aggódó képet.
- A menüm valamiért olvashatatlan mindenféle furcsa jel van benne. Jé, tudok beszélni. – mondtam vidám hangon ráadásul még mosolyogtam is. – És ez is helyre jött.
Nemsokára rá meghozták az ételt és rendkívül íncsiklandozónak nézett ki annak ellenére, hogy nem volt valóságos.
- Köszönöm.- mondtam neki tömören és röviden.
- Minden idegennel így bánsz vagy csak én voltam szerencsés? – kérdeztem tőle.
Lehet, hogy ennek kellett volna, azonban kevesen mennek oda egy ismeretlenhez megkérdezve segíthet-e valamit. Szégyen bevallani, de nagy eséllyel nem tett tettem volna meg ugyanezt. Váratlanul beugrott, hogy az Ozirisz név talán egyiptomi, ahogyan a megvadult menüm jelei is azok voltak. Ez a kettő túl furcsa volt véletlennek ráadásul ő jött oda hozzám így lehet mégis csinált velem valamit. Rossz pókerkártyás lévén gyanúsan mondhatni szúrós szemekkel néztem a velem szemben ülő férfit.
~ Csak nem valami programozó, aki velem akar szórakozni?~ gondoltam magamban.
avatar
K1
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 102
Join date : 2018. Jan. 21.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
246/250  (246/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Főtér

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

27 / 27 oldal Previous  1 ... 15 ... 25, 26, 27

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.