Keleti rész

1 / 18 oldal 1, 2, 3 ... 9 ... 18  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Keleti rész

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Kedd. Júl. 31, 2012 10:16 pm

A keleti rész egy alternatív kijárat a szörnyekhez, de ettől a résztől jó messze találhatóak a komoly szörnyek. Az itteni részben lehet megtalálni a kereskedőket, boltokat és itt a legvalószínűbb, hogy kizsebelnek.


A hozzászólást Kayaba Akihiko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 11, 2013 2:19 pm-kor.

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14314
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Pént. Aug. 24, 2012 9:40 pm

// Kana //

Untam magam. Legalábbis ha egy különösen lehetetlen pillanataimban önmonitorozást végeztem, akkor ezt az eredményt találtam egyedül logikusnak annak okáért, hogy mégis mi ez a lehetetlen hangulat, ami megszállt. Semmihez nem volt kedvem, miközben körülöttem mindenki lelkesen rohangászott küldetések után, új köpenyét csillogatva próbálta haverjait küzdőtérre invitálni. Egy baráti társaság lelkesen beszélgették, hogy lassan mindannyian el fogják érni a második szintet, és ideje lenne a vaddisznóknál komolyabb mobok után nézni.
Csak még jobban elkedvtelenedtem.
Unottan néztem magam elé, miközben úgy döntöttem, hogy engedélyezek magamnak néhány zsömlét. Nem voltam különösebben éhes, de már jó ideje nem engedtem meg magamnak a teltség érzetét sem. Ezúttal sem éreztem affinitást ilyesmihez, de ahhoz sem, hogy visszafogjam magam. Igazán semmilyen hangulatom volt.
És ebben a teljes érzelmi pocsolyában, ahogy láttam, csak én pancsikoltam. Nem lelkesített a körülöttem lévők lelkessége, sőt hangulatok csak láb volt a fejemen, ami még mélyemre nyomott. Azt vettem észre, hogy már a rágott zsömle is olyan ízű, mintha sarat ennék. Ingerültem dobtam el magamtól, ahogy földet ért, pixelekre bomlott, megsemmisült.
Nyúltam volna a következőért, de aztán… mi értelme volna? Nem voltam éhes, nem volt szükségem rá. Semmi értelme!
Az egésznek semmi értelme!

Elrugaszkodtam a faltól, aminek eddig támaszkodtam. Meg akartam törni vacak hangulatomat, de aztán… mégis hogyan tovább? Visszacsapódtam a falnak, majd lassan lecsúszva magam alá vettem a lábaimat, úgy ültem le. Mit tudnék csinálni? Unom ennek a szintnek a küldetéseit, nincs kedvem küzdőterezni nálam alacsonyabb szintűvel, és semmi információm nincs a főbossról. Akkor mégis hogyan tovább? Ráadásul ha arra gondolok, hogy még az előző kalandot is hogy eltoltam… szemernyit se javul a hangulatom.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Mirika on Vas. Szept. 02, 2012 7:04 pm

<<Ranmaru>>


Bármilyen bizarrnak is hangzik, de azt hiszem kezdem megszokni, hogy ha reggel felébredek, akkor nem a jól megszokott látvány tárul elém a kisasztalommal, és rajta a rózsaszín cicafüles ébresztőórámmal, hanem egy kopott fogadó emeleti szobájának a kopár fala. Bármekkora marhaságnak is tartottam Kotarou szavait, azért valamivel könnyebb volt elviselni az itteni életet, ha egyfajta nyaralásnak fogtam fel Aincrad világát. Azzal biztattam magam, hogy egy-két hét és újra láthatom a családomat és a barátaimat, addig pedig játszhatok egy jót. Persze belül jól tudtam, hogy ez egy jókora hazugság, hiszen még az első szint sincs áttörve, és ezután még 99 másik várja a játékosokat, köztük engem is. Valahogy nem reménykedtem benne, hogy jön majd a felmentősereg és kiszabadítanak minket innen.
Egy lépést azonban tettem már előre, hiszen már ki mertem merészkedni a mobok közé. Most is a sword skilljeimet gyakoroltam, már amennyire egy íjnál lehet ilyesmiről beszélni. Régi szokásomhoz híven egy fa tetejének biztonságából lődöztem a respawnoló vaddisznókat. Kevesen voltak, néha hosszú perceket kellett várni, míg egy-egy feltűnt, azokat aztán viszont egyetlen lövéssel le tudtam szedni. Lassan gyűlt az xp, nagyon lassan. Köszönhetően a rengeteg játékosnak a Kezdetek Városának környéke egy kiszáradt folyó, már ami a mobokat illeti.
- Na jó, ebből elég... - sóhajtottam fel miután egy újabb izzó nyilam is pixelekre robbantott egy malacot, és azzal leugrottam az ágról. Ügyesen, talpra érkeztem, térdemet mélyen behajlítva, aztán felegyenesedtem, visszaakasztottam a fegyveremet a hátamra és elindultam vissza a keleti bejárathoz. Amint a biztonságos zónába érkeztem be is tettem a felszereléseimet az inventoryba, lévén nem volt rá szükségem és nem akartam kockáztatni sem. Viszonylag sok tolvajlásról hall az ember, ha nyitva tartja a fülét, ráadásul most viszonylag bővebb vagyonom volt az átlagosnál. A forgatagban elég könnyű elbámészkodni, és ha nem figyel az ember oda egy pillanatig, máris kész a baj. Mint most is...
- Basszus, üss már el az a cseszett taligával! - emeltem fel a hangomat erélyesen a szekér után, ami elől éppen csak el tudtam ugrani. Kis híján áthajtott a lábamon a kereskedő NPC! Amúgy is be voltam rágva rájuk, egyből eszembe jutott az első questem és Aguri. Alig vártam, hogy feltűnjenek az első játékos-kereskedők és ne ezektől az előre programozott pixelhalmazoktól kelljen vásárolgatni >.> 'ttaku... Felsóhajtottam és megnyitottam a főmenüt. Jobb híján kíváncsi voltam merre jár Kotarou éppen, szóval a barátlistámhoz igyekeztem, ám míg a menüpontok között járkáltam, feltűnt a menü mögött egy ismerős alak a falnak dőlve. A fejemet felkapva léptem ki és szememet erőltetve bámultam a srácot, viszont mikor rájöttem, miért ismerős, elkomorodott az arcom. Elgondolkodtam rajta, hogy menjek-e oda hozzá köszönni, hiszen bántott, ami kettőnk között történt, de végül úgy döntöttem, hogy ha elhajt, hát elhajt.
- Yo! Ranmaru :3 - léptem oda kicsit keserédes mosollyal az arcomon - Hát te? Ki kosarazott ki? Razz - próbálkoztam meg egy... akármivel, igaz nem látszott a vonásaimon, hogy olyan nagyon viccesnek gondolnám magam. Úgy tűnt, valami nagyon kikezdte szegény párát, bár mondjuk én is így nézhettem ki még pár napja és biztos voltam benne, hogy fogok is még ilyen vidám aurát árasztani magamból.

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Csüt. Szept. 06, 2012 11:17 pm

Ehh – nyögtem fel. Teljesen akaratlanul. Ez igazából annyira mélyröl jövő sóhaj-szerűség volt, hogy még én magam sem számítottam rá. Kicsit szólt Kana felbukkanásának. Kanának a kaszttársnak. Kanának a bajtársnak. Kanának, a bénácskának. Kanának a kicsi méregzsáknak. És a világnak. A hangulatnak. Úgy összességében mindennek: eh!
Úgy értem… nem volt esetem semmilyen kosárral. – Feltornáztam magam. Pedig nem is ültem, mégis úgy éreztem, ahogy elléptem a faltól, Kana elé, mintha össze kellett volna szednem magam. Visszajöttek a kockareflexek: kihúztam magam, határozottan elé léptem, és… ennyi volt részemről az akciók sora. Hogyan kell egy ilyen szituációban kezelni a lányokat?
Nagyon fura volt ez az egész. Eddig mindig valamilyen más szituációban találkoztam velük, amik meg voltak valahogy előre határozva: például küldetés közben, vagy küzdőterezésen futottam össze, esetleg valami pletyka nyomán járva… és ott mindig adta magát, hogy mi legyen a következő lépés. De most itt? Egyszerűen összefutottunk az utcán, nekem pedig nem segített amúgy sem rózsás hangulatom. Ahogy ott álltam Kana előtt, mint egy rakás szerencsétlenség, tök szótlanul, üres fejjel, mintha visszavedlettem volna Mr. Kocka Ranmaruvá.
És az a helyzet, hogy Mr. Kocka Ranmaru nem igazán tudta, hogyan is kezelje a lányokat, főleg, ha azok maguk jöttek oda hozzájuk.
Dicséret!
Igen, tényleg, dicséret! Ez világmegváltó ötlet.
Nagyon gyengék már nekünk ezek az itteni mobok – csúszott ki a számon egy tök általános infó, ami nem mellesleg egyáltalán nem egyezett a céllal, hiszen semmilyen dicséret nem volt benne. Nagyjából így hangzott: mostanában sokat van borús idő Aincradban, nem?
Törtem a fejem, és megpróbáltam kivágni magam egy gyors hozzáöltéssel:
Te is biztos észrevetted már.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Mirika on Vas. Szept. 09, 2012 9:57 am

<<Ranmaru>>


- Jó, bocs, asszem nem így kellett volna kezdeni ^^" - reagáltam a számat elhúzva aaa... köszöntésféleségére, ami cseppet sem hangzott úgy, mintha szívesen látna. Mondjuk nem is csodálom, nem váltunk el éppen puszipajtásokként ama küldetés után, sőt, úgy konkrétan sehogy sem, mivel mikor kiderült, hogy az a nyomi átcseszett minket, inkább szó nélkül leléptem, mielőtt valami ostobaságot csináltam volna. Így persze miért is kéne úgy ráköszönnöm a srácra, mintha ezer éve nem látott haverok lennénk? Mekkora egy barom vagyok már? Találkoztunk egy questen, ahol max csipkelődtünk és még ártottam is neki, erre így megyek oda hozzá -.- A harmatgyenge poénom is szarul sült el, és olyan határozottan tápászkodott fel, mintha minimum pofon akarna vágni a bunkóságomért, de csak megtorpant előttem és csendben maradt. Látszott rajta, hogy valamit akar mondani, még úgy is, hogy felért egy alapos nyaktornával pusztán az, hogy felpillantsak rá. Igen, pici vagyok és ki kell törnöm a nyakam ilyenkor, de háhá, nem érdekel! Szeretek alacsony lenni, ha lennék vagy 170 centi, soha senki nem segítene Razz
- Neked lehet, nekem pont ugyanannyi kihívást jelentenek, mint az első napon Rolling Eyes - ismertem be burkoltan, hogy egy fikarcnyit sem fejlődtem még. Igaz csak reflexből válaszoltam, ugyanis ha létezne egy második arcom, azon most egy erős wtf kifejezés szerepelne. Így is lehet, hogy kiült a meglepettség a vonásaimra. Most ez komoly, hogy a mobokról akar beszélni? o.O
- Ööööö... figyu, ha nem akarsz velem szóba állni, megértem, nyugodtan mondd meg. Tulajdonképpen csak azért jöttem ide, hogy megkérdezzem, hogy vagy, de látom, hogy valami nyomaszt, szóval ha zavarlak... - váltottam témát és álltam neki mentegetőzni, lévén semmi értelme nem volt felesleges köröket futni és jópofizni. Bántott, ami történt, és jó lett volna tisztázni. Szükségem volt rá, hogy megnyugodjon a pici érzékeny lelkecském, amit próbálok nem megmutogatni mindenkinek szemben a karakán, magabiztos oldalammal, ami ilyenkor úgy olvad el, mintha cukorból lenne :/ Ami azt illeti, cseppet sem voltam önmagam, mióta beragadtam ebbe a haláli játékba, és ahhoz, hogy kirángassam magam, asszem kellett ez a lépés is.

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Hétf. Szept. 10, 2012 9:50 am

// Kana //

Nem beszéltünk az óta a bizonyos sikertelen küldetés óta. Nem mintha kívántam volna a társaságát… nem mintha bárki társaságát kívántam volna. Sőt talán éppen ott kezdődött ez az egész, amikor az ember azt vette észre, hogy nem igazán van kedve sokkal tovább menni. Persze csöpögnek az expek, egyre közelebb mindig a következő szint… nem tudom. Nem tudom, miért jó ez.
Ott álldogáltam előtte még egy ideig feszengve, feszes tartásban, majd elfogyott a szufla. Hátralestem korábbi ülőhelyemre, majd egy vállrándítással vissza is dőltem oda. Szépen letelepedtem, lábaimat magam alá húztam, és elengedtem magam: kobakom a mögöttem lévő falnak koccant, vállam leengedtem, kezem az ölemben nyugodott. Az egyik ökölben, a másikkal rátakartam, hogy ne látszódjon. Egyáltalán nem volt tudatos a mozdulat.
Ne csináld, Kana, két szint között is sokat lehet adni a statokra… Mi másért van pénze az embernek? Neked is van pénzed, ugye? – A kérdés neki szólt, pedig közben egyébként az eget vizslattam a tekintetemmel. Nem fordítottam különösebb figyelmet a lányra, mármint nem néztem rá. Helyette lassan forogni kezdtek a kerekek a fejemben. Rá kellett jönnöm, hogy végülis sok mindent el szeretnék mondani neki, vagy megkérdezni tőle… nézzük csak szép sorban.
Azt mondtad még a kereskedős küldetés elején, hogy… kevés az életed, nem?
Mennyire sikeresek a küldetéseid, tudod cuccokkal tápolni magad?
Gáz volt, amikor nem találtad el a bogarat a hátamon. Bika a sebzésed.
Hogy állsz barátokkal?
És a céhekkel?
Találkoztál más íjászokkal? Nem látok sokat belőlük…

Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Mintha először repedések jelentek volna meg a gáton, ami elválasztott a külvilágtól, majd kövek szakadtak le róla, aztán átszakadt! Minden kérdés vagy állítás újabb törmelékeket sodort magával, engem pedig nem érdekelt, hogy Kana hogyan reagál, vagy mit mondd, amíg én is mondom a magamét… Csak mondom, és mondom.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Mirika on Szer. Szept. 12, 2012 10:31 am

<<Ranmaru>>


Mind a mai napig hátborzongató érzés, ahogy a saját testedet irányíthatod ebben a játékban. A bétában ugyan még avatár jelképezte a mozdulataimat, de az sem volt sokkal másabb annál, ami most van. Nem egy monitort bámulok kiguvadt szemekkel és a billentyűzetet meg az egeret csapkodom, hanem a saját szemeimmel látok, a saját ujjaimmal fogom meg a fegyverem... jó, persze nem a való világban, hanem csak egy virtuálisan felépített játéktérben ahol én magam is csak egy halom bit vagyok, de mégis... valóságos érzetet adott. Épp ezért volt ilyen ijesztő ez az egész csapda, és valahogy ideillő volt az a tény, hogy ha kipurcanunk, akkor az agyunk is kisül. Ranmarut figyelve ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, annyira kifejező volt, ahogy hátratántorodott, és életunt módon leroskadt a fal tövébe. Ilyet is csak a SAO-ban lehet látni, legyen bármilyen valósághű a grafika és élethű a mozgáskoordinációs motorja egy játéknak.
- Kettő dolog. Egy, alacsony szintű tárgyakat venni és pontról-pontra fejleszteni baromság és pazarlás, nem az én stílusom pár hét után kidobni valamit, csak mert meglátok valamit, ami plusz egy-két pontot ad. Kettő, nézz rám! Lány vagyok, ti fiúk meg azt hiszitek, bevágódhattok ha ránk sózzátok a felesleges felszereléseteket. Minek vegyek meg valamit, ha odaadjátok ingyen is? Razz - dőltem kicsit előre csípőre tett kézzel, miközben kinyújtottam a nyelvemet. Látszólag teljesen és totálisan hidegen hagyta, hogy mit is mondtam neki az előbb, de ha nem bír másról beszélni, csak a játékról, hát egye-fene, én nem fogom törni magam egy kis lelkizésért. Majd kijön belőle, ha kikívánkozik, legalább addig se fogom nyűgnek érezni, ha mondjuk hisztizni kezd. Azt viszont rohadtul rossz volt nézni, ahogy totál emósan üldögél ott, szóval fogtam magam, lehajoltam és megragadtam az alkarját.
- Na jó, elég ebből, állj fel szépen! Mi az már, hogy én állok, te meg itt üldögélsz, he? Gyerekszoba nuku? - rántottam fel, legalábbis igyekeztem annyi erőt kifejteni, hogy valahogy sikerüljön talpra állítanom. Ami azt illeti, rohadt nehéz volt, nem ilyen kiképzésre terveztek engem @.@ Se erőm, se állóképességem, se a való világban, se itt. Legalább hű vagyok a fizikumomhoz, csak az az akrobatika jártasság kéne, hogy teljes legyen a kép.
- De, és? - kérdeztem vissza, ám hiába a rövidke válasz, meg se várta hogy kimondjam, már bele is kezdett a következő kérdésbe. Mire megmukkanhattam volna, jött a harmadik is, és mikor újra szólásra nyitottam a szám, megkaptam a negyediket, az ötödiket... @.@ Mi a jó... eltört benne az állj gomb, vagy mi a franc? -.-"
- Oi, stop, stop! - hadonásztam a kezeimmel előtte, de nem sok sikerrel jártam. Dőltek belőle a szavak, a kérdések követhetetlenül, és semmi esélyem se volt, hogy válaszoljak rájuk. Végül keresztbe fontam a karomat a mellkasom előtt, és szúrós szemmel néztem rá. Elegem lett, fog neki válaszolni ezekre a tüneménybogár >.> Végül néhány gombnyomással előhívtam az íjamat, váratlanul odaszökkentem a srác háta mögé, céloztam és lőttem.
- Kukuku... ráébresztettél, hogy semmi szükség a játékban az íjászokra, végzek mindegyikőtökkel, és én leszek az egyedüli, a leghatalmasabb, mwahaha! Twisted Evil - álltam neki baromkodni, hátha végre sikerül megszüntetni ezt a kattant állapotot nála a hülyeséggel meg a déjá vu érzéssel. Sebzés persze nulla, hiszen védett zónában voltunk, itt csak párbajban lehet kárt okozni a másikban. Végül újra előhívtam a főmenüt, elraktam a fegyvert, majd újabb pár gombnyomás után elküldtem egy felkérést is, akár sikerült leállnia, akár nem.
- Lógsz nekem kettő arannyal :/ - közöltem, mikor Ranmaru előtt megjelent a kis ablak, rajta a barátnak jelöléssel. Franc essen már belé, ennyire gyík nem lehet, hogy még ezt is kierőszakolta belőlem. Komolyan nem vágom, mi volt a mozgatórugóm ^^"


Spoiler:
Csak most esett le, hogy Kanázol xD Még senki sem tudja az igazi nevem, csak a Mirikát Surprised

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Szomb. Szept. 15, 2012 12:18 pm

Azt hittem, hogy a saját erőmből tápászkodom, de nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy ez messzemenően nem így van. Nem tudom, hogyan tudott ennyire laggolni ez az egész, hogy először csak a feltápászkodást konstatáltam, majd a következő pillanatban Kana már mögöttem volt, a nyíl pedig a hátamba állt volna… de ez védett övezet volt.
A hangja is akadozva jutott el hozzám, hol beszélt, hol kárált, hol valami kihívó monológgal kápráztatott el… jézusom, mennyire beleéli magát az egészbe.
Én meg csak álltam és… a francba, mi van már?
Bambán néztem az előttem felugró ablakra. Barát invitálás? Mégis hogyan jutottunk idáig?
Teljesen szétszaladt előttem a világ. Pedig az előbb már mintha kezdett volna minden a helyére kerülni.

Az egyetlen fix pont jelen pillanatban az előttem lévő ablak volt. Baráti invitálás. Tényleg, ezt már észrevettem egyszer. Barát invitálás. Nem tudom, miért ízlelgettem a szavakat. Megindult bennem valami, de a gyomrom nem forgott, a világ sem forgott, tehát ami megindult, az nem hányás volt, sokkal inkább valami mélyebb motiváció.
…kicsi vagy, és túl nagy a szád ahhoz, hogy tényleg érjen is valamit az életed!” – Ez a mondat jutott eszembe. Majd sorjázni kezdtek a képek, ahogy a nyilamat feszítem, előttem Kanák ugrándoznak, körülöttem káosz, és duplikált NJK-k, JK-k, nyilak, csattanások, kiáltások… és ha rajtam múlott volna, akkor hamarosan nem szimplán egy, hanem két Kanát töröltem volna ki a rendszerből. És emlékszem, hogy akkor is ez a mondat jutott eszembe: ”Túl nagy a szád ahhoz, hogy érjen bármit is az életed.” Hogy az én szám milyen nagy volt, amikor ezt mondtam!
Az előttem lévő invitálásra pillantottam, és tudtam már, hogy mi jutotta ezt az emléket az eszembe: Kana előbbi mondata, hogy a nyílvesszője két aranyomba fog kerülni. És szépen lassan tudatosult bennem minden más is, amiket korábban mondott.
Nehogy azt hidd, hogy én is olyan átlagos vagyok, mint mindenki más. Tőlem nem kapsz ingyencuccokat. Nincs két aranyom – kerestem meg a tekintetemmel. A szám szegletében mosoly látszott. Őszintén szólva nem tudom, miért. Fránya nonverbális jelzések!
Gondold át ezt a barát dolgot még egyszer. Figyelni foglak a térképen, kereslek majd minden egyes új szinten, amit meghódítunk, és nem engedem majd, hogy baklövésekkel tönkretedd ennek a ritka kasztnak a hírnevét – mélyen a szemébe néztem. Termetemmel kicsit fölé is magasodtam. Határozottan beszéltem. Ezek a gondolatok régóta bennem voltak vele kapcsolatban, de most végre meg is tudtam fogalmazni őket.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Yuyume Aokii on Hétf. Szept. 17, 2012 2:58 pm

** Mikazuki **

Végre jött egyfajta hullám, amely arra késztetett, hogy kimozduljak a megszokott környezetből, és végre utána járjak néhány dolognak. Tudtam, hogy a keleti részen vannak a kereskedők, legalábbis a többség valami oknál fogva ide húzódott le, és nem lett volna rossz beszereznem pár dolgot, köztük akár egy kis morzsányi információt is. Igen,nyitnom kellett az új világ felé, hiszen egy ilyen szuperhősnek mint amilyen én voltam nem volt szabad csak és kizárólag csak magával törődnie. Egy ideig csak sétálgattam, mire végre megpillantottam hogy honnan is kezdődik a kereskedők birodalma. Itt azért kissé meghúztam magam, no nem azért, mert féltem volna, de nem ám, hiszen egy szuperhős sosem retten meg semmitől, még a saját árnyékától sem, nemhogy holmi kereskedőktől, vagy szörnyektől! Ugyan már!
Csak szimplán ennyi ember hirtelen jött közelsége az, ami egy kis pánikot okozott fura kis lelkivilágomban. Nem, nem féltem ám én senkitől, csak valahogy a tömeg, a kutató szem párak, amik rám merednek...
~De mitől is lettem hirtelen ennyire érdekes?~tűnődtem el, és próbáltam kifürkészni mi is rejtőzhet a kutató és figyelő arcok mögött. Egy ideig egész jól elszórakoztattam magam, hogy találgattam, ki milyen alak lehet, és éppen mire gondolhat, mikor hirtelen felfigyeltem valamire, és most először éreztem, ahogy vörös pír jelenik meg az arcomon.
-Mit képzelsszzzz!!!-visítottam fel,és amíg egyik kezem a fellibbentett szoknyámhoz nyúlt, másik kezemben hirtelen ott termett az előrántott hatalma kasza, amelynek éles hegye egy rémült fiú arcába meredt. Hát ilyet sem éltem még meg eddig!


A hozzászólást Yuyume Aokii összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 17, 2012 2:59 pm-kor.

Yuyume Aokii
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2012. Sep. 11.
Tartózkodási hely : 1. Szint

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Hitodama on Hétf. Szept. 17, 2012 6:03 pm

/Aokii Yuyume/

Mizuki a változatosság kedvéért a főváros utcáit járta. El lehetett mondani hogy eddig már szinte minden más helyet bejárt, csak valahogy itt nem volt alkalma mindent megnézni. Forgalmas egy hely volt és tele volt éhenkórász zsebesekkel, akiket úgy kellett magától ellökdösnie mert abban a tévhitben voltak, hogy egy pici lány csak idomár lehet. Még hogy idomár, még hogy más csinálja helyette a munkát! Ő márpedig kardforgató volt csak azért is, lassan már páncél nélkül csak dísznek való ruhában irtotta a mobokat, halandó volt a kihívás... De most nem harcolt, körbe akart nézni és esetleg venni valami használható dolgot, igaz nem keltette fel eddig az érdeklődését semmi

Éppen belökött egy kutakodni kívánó árnyharcost egy csapat nézelődő közé, amikor a közelben valaki meglehetősen hangosan felsikított. Több se kellett Mizukinak a beavatkozáshoz, előkapta kardját és csak úgy a tömegen keresztül ugrálva-lökdösődve rontott előre toronyiránt... jól jött volna már az akrobatika képesség, csak a pénznek volt híján... két arannyal ha százat elkölt majd bolond lesz fel és alá járni, ki tudhatta hogy éppen mihez kellene. Visszatérve a valósághoz, a fürge lábú Mizuki hamar áttörte magát az embereken és lefékezett egy feltűnő páros mellett. Egy lány és annak kaszájával lefegyverzett fiú magasodtak föléje, a páros nagyjából egy magasságban voltak egymással... no jó, az igazat megvallva ilyen magas lányt még csak keveset látott, őket is mindössze a játékon belül. Valahogy kizárta a lehetőséget hogy a fiú kiáltott volna, ezért leengedte a kardját és mivel más nézelődők nem akartak kibökni egy szót sem, ő csattant fel dühösen
- Ingyenélő népség, lusta és semmirekellő! - szórtak villámot szemei a fiúra - A szörnyeket zsebelnétek ki nem másokat! Ha nem hagyod békén a kardommal váglak ketté!
Igaz a lány egyáltalán nem volt az áldozat helyzetében, de Mizuki csak arra tudott gondolni hogy egy zsebelés vagy annak kísérlete történt, márpedig a lustákat kimondottan lenézte. A fiú pedig kinézett egy zsebtolvajnak, ami azt illeti bárki kinézhetett egy zsebtolvajnak...

Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 198
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
135/500  (135/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Yuyume Aokii on Hétf. Szept. 17, 2012 7:10 pm

** Mizuki **

Merev, egyenes és magabiztos kézzel tartottam a hatalmas kaszát a fiúnak, őszintén szólva talán ha pár milliméter lehetett a kasza hegyes vége és a fiú orra között. Ha most kicsit is bizonytalanul megremegne a kezem, annak bizony nem lenne jó vége, de a fegyver már a részem volt, így ilyen "baleset" aligha eshetne meg. Arcomon a hirtelen jött pirulásom kívűl más nem volt látható, ez is csak biológiai reakció volt, de tény ami tény, hogy sem a való életemben sem itt nem történt meg velem soha hasonló incidens, és hirtelen nem is tudtam miként kezeljem. A düh és a szégyen egyszerre volt jelen bennem mint érzelem. Egyenesen farkasszemet néztem a sráccal, fel sem tűnt, hogy időközben kíváncsian bámészkodó tömeg gyűlt körénk.
-Mit merészelsz?!Azt hiszed a szoknyám alatt tartom a pénzem? Még ha úgyis lenne...-fakadtam ki, miközben láttam a rémületet a srác szemében. Nem igazán tudtam mit kellene tennem, ugyanis én mint HŐS, ilyen szituációra nem igazán voltam felkészülve. Hiszen se nem rabolt ki, se nem állt szándékában bántani, csak....~Micsoda pofátlanság! Perverz disznó!~
Akkor néztem csak föl, mikor egy hangot hallottam meg közvetlen mellőlünk, és meglepetten, kíváncsian kerestem a hang gazdáját, és mikor megláttam a piciny lányt, már érdeklődve figyeltem, pláne mikor megláttam a fegyvert is a kezében, és azt a hihetetlen elszántságot a szemében.
~Ó-ó...mekkora tömeg...basszus...milyen ciki, egy hős, akinek tömegiszonya van?!De gáááz!!!~ na igen, most hogy tudatosodott bennem a dolog, úgy véltem jobb lenne, ha nem vonzanék ide még több érdeklődőt, így könnyed mozdulattal suhintottam el a kaszámat a srác mellett, hogy még ő is halhatta, sőt érezhette a szelét a füle mellett, de sebesülést nem okoztam vele neki.
Nem voltam biztos benne, hogy jó, hogy az a lány is ilyen szavakat használ, pont itt, ami lényegében a zsebesek, tolvajok kánaánja, és ki tudja még mifélék tengenek lengenek erre. Óvatosan körbe kémleltem, és azért hallható volt néhány morgolódás, akik már jelezték is nemtetszésüket.
-Hééé te törpe, mit képzelsz magadról?!Csak úgy sértegeted a magunkfajtákat? Keresztbe kettéharaplak! -hasonló szavak hangzottak fel, és már lépett is elő két nagyobb alak, az egyikük vékony volt, fél szeme valami koszos rongyfélével átkötve, a másik meg felért volna egy kétajtós szekrénnyel, neki meg egy szál haja sem volt. Kezdtem azt hinni, hogy itt bizony baj lesz. És általában a megérzéseimben még nem csalódtam!Igazam is lett, a két alak kezében ott termett a fegyver is pillanatok alatt, a magasnál egy kard, a nagyobbnál egy buzogányféle valami. Naná, hogy nem hagyhattam, viszont nem éppen így terveztem ezt a kis nézelődést.
-Kettő egy ellen? Nem szégyenlitek magatokat! Akkor már legyen kettő a kettő ellen!- léptem közelebb a lányhoz, persze nem mintha ő nem tudna elbánni két emberrel, mert én ilyet soha nem feltételezek senkiről, hiszen ebben a világban senkiről nem lehet tudni ránézésre, hogy mire is képes valójában, ezt már megtanultam! Viszont a hirtelen kialakult helyzet bennem is felpiszkálta a küzdeni vágyó énemet!
~Egy kis izgalom, naná!Gyerünk!~persze, hogy hirtelen kedvet kaptam én is, pláne megnézve, hogy az ellenfeleink kétszer ha nem négyszer is nagyobbak mint mi. A hősöknek az ilyen meg se kottyan!Remélhetőleg...

Yuyume Aokii
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2012. Sep. 11.
Tartózkodási hely : 1. Szint

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Hitodama on Hétf. Szept. 17, 2012 10:44 pm

/Aokii Yuyume/

Mizuki közbeszólásával sikeresen magára vonta a figyelmet, ami kezdetben kissé zavaró volt de aztán ráébredt az előnyére: őt figyelték. Ami azt illeti most átvitt értelemben ő is volt a nagyobb madárijesztő a kaszás lánynál: fehér haj, vörös szemek és... ennyi talán éppen elég volt, hát még a szitkozódása. Elégedett mosollyal konstatálta a róla elhangzó sugdolózásokat és a kapott válaszokat is, melyek nem voltak pozitívak... mondjuk ez a számtalan NJK nem sokat törődött a külsejével mintsem a róluk alkotott kemény kritikával, de mi nem volt kihívás például egy zsiványtanya kellős közepén ócsárolni a vezért? Ami azt illeti ez a negyed is igazi zsiványtanya volt, na de ez csak a mellékes dolog volt a sok közül ugyanis ha ennyire nem tetszett nekik amit mondott, szinte már könyörgött volna azért hogy támadják meg
- Gorilla! - kezdett visszakiabálni a hangok tulajdonosainak - Csak úgy, hitványok! Miután kettévágtalak? Azt megnézem!
Kihívására válaszul egy kötött szemű zsiványpofa és egy igazi kopasz bumburnyák lépett elő, igen... igen! Padlófeltörlés rendel! Elő is kapta kardját és megsuhintotta a levegőben, vigyora kiszélesedett mint egy igazi ragadozónak... egy harc, a legjobb dolog egy ilyen helyen! Hirtelen a fiúról és az "áldozatáról" is megfeledkezett
- Áhááá! Végre valakinek van bátorsága szemközt kiállni velem? Tihihí! - koncogott, ismét suhintva kardjával és persze pózolva - Hitodama vagyok, az istenek félik a nevem! Bátrak igen, de a nyomomba sem érhettek! Készen álltok hát? Vagy meggondoltátok magatokat és futnátok anyuci szoknyája mögé?
Nem tűntek játékosoknak de ő már csak nem nagyon tett különbséget közöttük, teljesen mindegy volt kik számára híres vagy hírhedt, amíg nem felejtik el a nevét. A hergelés pedig biztos hogy hatásos lesz, vagyis... mi? Az előző lány lépett oda mellé és az egyenlőtlen küzdelem ellen szólva ki akarta egyenlíteni az esélyeket
- Hé, hogy micsoda? Ez a kettő, hogy kiegyenlítetlen küzdelem lenne? Hm... valóban, fél fogamra sem elegek!
Mizukinak nem volt ínyére a dolog, tényleg nagydarab alakok voltak és valószínű erősek... de éppen ezt akarta, mi volt a kihívás a kiegyenlített küzdelemben? Na jó... talán ha elég jól szerepel akkor többen is neki esnek, jut is marad is, talán már várakoznak a többiek a támadásra. De jó is lenne... viszont a várakozásból elég volt
- Ha nem kezditek, kezdem majd én! - jelentette ki abban az esetben, ha idáig nem támadták volna meg, s rögtön nekivetette magát az erősebbik bohócnak

Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 198
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
135/500  (135/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Yuyume Aokii on Szer. Szept. 19, 2012 8:48 pm

** Mizuki **

Tulajdonképpen ahogy elnéztem ez az aprócska kislány igencsak harcias volt, amit bevallom elsőre ki sem néztem volna belőle. Kicsit meglepett, mennyire felpaprikázva szitkozódott, de mégis csak ugyanolyan merev arccal, de sokkal többet pislogva bámultam rá.
~Ejha, jó sok spenótot ehettél, ha ilyen keményre tudod szívni magad!~gondoltam, hiszen végig nézve rajta még azt sem nézné ki belőle az ember, hogy azt a hatalmas kardot fel bírja emelni, de megtanultam, hogy ebben a világban nem szabad megítélni egyetlen karaktert sem a külsejéről, hiszen volt már részem nekem is meglepetésben. Viszont egyszerűen zavarba ejtő volt még számomra is, hogy alig tudtam levenni a szemem róla, ahogy beszélt, amennyi magabiztosság és bátorság volt benne...bátorság...vagy talán esztelenség, nem tudtam volna megmondani. Viszont érdekes módon a belőle áradó aura mintha rám is egy csapásra átragadt volna, olyan szintű harci kedvet hozott belém is, hogy azt aligha tudnám szavakba önteni. Még majdnem nekem kellett volna rosszul éreznem magam, hogy mi jogon merek én segíteni neki...node kérem szépen, ehy magamfajta magányos hős nem hagyhatja, hogy két ekkora mamlasz menjen egy ekkora kislánynak?!-bántaná az önérzetemet.
Kivont kaszával álltam a lányka mellett, mikor nagy meglepetésemre apró mosoly jelent meg az ajkamon.
-Azért ha nem bánod, egy kis mókába azért én is becsatlakozom.-ez nem kérés volt felé, hanem kijelentés. Vicces, hogy egyikünk se vette túlságosan komolyan ezt a hirtelen kialakult kis küzdelmet, de elnézve a két alakot, valahogy én sem tudtam, függetlenül attól, hogy nem szokásom lebecsülni soha egyetlen ellenfelet sem.
A két alak arca folyamatosan torzult a dühtől, amit Mizuki szavai váltottak ki belőlük, keményen markoltak rá fegyvereikre, de mégsem ők kezdeményezték magát a tényleges harcot. Csak pislogtam, ahogy a kis fehérhajú elrugaszkodott és már indult is neki az ellenfeleinknek.
~Na azt már nem, nem zsebelhetsz be mindent egymagad, én is kéreeeeeek!~gondoltam, és azzal a lendülettel megindultam én is kivont kaszával. A kis törpe láttam, hogy rögtön a nagyobb darab fickót vette célba, így én célirányosan tértem le balra a magas felé. A kaszám lendületből sújtott le, amit első ízben a magas a kardjával hárított, így el is távolodtam egy ugrással. Volt benne erő, de ahogy elnéztem nem igazán volt az a taktikus fajta, én meg előbb átgondoltam mit és hogy akarok, és nem rohantam azonnal az ellenfeleimnek.
A nagydarab is felkészült Mizuki támadására, ő viszont nem várt a védekezéssel, hanem szinte a kislánnyal egy időben indult meg ő is felé, hatalmas buzogányát lengetve.

Yuyume Aokii
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2012. Sep. 11.
Tartózkodási hely : 1. Szint

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Hitodama on Szer. Szept. 19, 2012 9:30 pm

Mizuki kardja ártalmatlanul csapott vissza a vaskos buzogányról, de egyáltalán nem volt ebben semmi előre nem látott. Még a fegyver lepattanásának lendületéből oldalra lépett és végighasította a fickó lábát. Mizuki persze nem erőbajnok volt, szökkent is az ellenfél mögé és eközben egy újabbat hasított annak oldalára, egyszerűen túl lassú volt ahhoz, hogy a fordulata lépést tudjon tartani a lánnyal. A helyzet kissé vicces volt, mármint nagyon szeretett hencegni és legfőképpen akkor ha igenis volt miért. Egy cingár NJK bukkant fel mellette egy késsel, de ő egyetlen rézsútos vágással ártalmatlanította. Az eközben felzárkózott nagydarab útjából elugrott és egy szellemcsapást küldött neki, amit talán reflexből valamiként sikerült kivédenie. Mizuki az egyre gyűlő fegyveresek hatására fürge mutatványokba kezdett, kicsi sebzéseivel de gyakoribb találataival futamítva meg a gyengébb NJKkat miközben az erőssel viaskodott. Igazából csak ekkor vette észre a kaszás lányt, ahogy szintén belekeveredett a harcokba, valószínűleg már jó ideje. Úgy tűnt hogy hozzá hasonlóan élvezte a harcot, de azt hogy a kihívás hajtotta vagy valami egészen más, azt nem tudta volna megmondani. Minden esetre lassacskán be kellett neki valamelyest segíteni, Mivel a lány gyorsasága Mizuki szemében lehetett nagyjából egy és erre az őt eddig kergető NJK is végre rájött, fene sok hpja lehetett annak a meláknak...
- Ekkora gyorsaság mégis mire jó? - kiáltotta oda neki, talán felhívva figyelmét a közeledőre, miközben Mizuki éppen azután vetett magát hogy összevagdossa - Ti pedig nem adjátok már fel? Az pengém most már nem viccel, én pedig eddig sem!
Szaltózva átugrott a kopasz felett és előtte érve földet blokkolta az útját
- Menekülni nem erre kellene!

Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 198
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
135/500  (135/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Yuyume Aokii on Csüt. Szept. 20, 2012 10:43 am

Csak fél szemmel volt időm figyelni a csatározó lányt, még láttam, ahogy gyors mozgásokkal cikázik az alakok között, és úgy viszi be a találatait.
~Hű, tényleg nagyon gyors...sejtettem, hogy vannak benne még meglepetést okozó dolgok.~gondoltam, de túl sok időm nem igazán volt elmélkedni vagy bambulni, hiszen az én ellenfelem sem volt rest. Megemberelte magát, és támadni kezdett, amit én jobbára kivártam. Felém rohant kivont karddal, de a rám mért csapást könnyedén hárítottam a kaszámmal.
Megütötte a fülem a kiscsaj megjegyzése, amire morogtam valamit az orrom alatt, de az alig volt érthető.
~Igen, tudom, hogy nem a gyorsaságomról vagyok híres, de ez nem jelenti azt, hogy semmire nem vagyok képes!~a szívemre vettem a beszólását, ami a harci kedvet átváltoztatta valami mássá.Igen, érzékenyen érintett, ha engem, mint szuperhőst csak úgy lebecsmérelnek. Bár megszokhattam volna, hiszen a veló életemben sem tartottak soha sokra, még a saját nagyszüleim se, akik csak azért utáltak, mert az anyám megszegve az ősi hagyományokat megszökött egy külföldivel. És erről ugyan én mi a jó büdös francokat tehetek?! Mindenesetre ez már a való életben is megtanított sok mindenre, és itt a játékban lévő karakteremre is túl sok ragadt sajnos a saját furcsa érzésvilágomból. Éppen ezért jött elő bennem, a "csak azért is megmutatom mindenkinek" érzés, miután egy kis törpe jól leosztott.
Felbosszantott, és bevallom már ez a magas félszemű alak is nagyon zavarta a köreimet, így könnyedén toltam vissza a kasza élének feszülő pengéjét.
-Na jól van elég volt!Nincs kedvem tovább játszadozni veled, fejezzük be de gyorsan!-morogtam az orrom alatt, kissé talán még mindig duzzogva.
-Figyelsz törpe!Gyorsaság nélkül is lehet valaki jó!-persze nem akartam én magamat ajnározni, soha nem voltam ilyen beállítottságú, de azért ami a szívemet nyomta, azt kiböktem. Igazából mindegy is volt, hogy harc közben figyel e a lány vagy sem, elsősorban nem is másoknak, hanem magamnak akartam bizonyítani, hogy jobb vagyok annál, mint amit hisznek rólam...de gáz, még a végén befordulok itt...depis hős...ugyan ki látott már ilyet...na gyerünk...
Azzal megvártam, hogy ismét nekem támadjon a kardos fickó, mivel nem voltam valami gyors, így ez tűnt célszerűnek, ha kivárom, hogy az ellenfelem támadjon rám. Nem is kellett sokat várnom, a férfi meglódult, és újfent védtem a támadását a kaszával, nem csak támadó de védekező fegyvernek sem volt utolsó a kasza széles, hajlított pengerészével. Hatalmas csattanás, ahogy a fémek összeértek, és erőből toltam el a pengét, miközben már suhintottam is a kaszával egy íveset alulról felfelé, ezzel kilökve a kardot ellenfelem kezéből. Kihasználtam a meglepettségét és hirtelen zavarát, majd függőlegesbe a földre állítva a kaszát rugaszkodtam el a talajtól, és rúgtam erőből mellkason a férfit. A kasza támasztása tudott kellő támaszt biztosítani ehhez, mire a férfi hanyatt esett. Fordulatból ahogy a lábam ismét talajt ért, már emeltem is a kaszát, és lesújtottam....Néhány milliméterre állt bele a kasza hegyes vége a földbe a férfi feje mellett. Nem akartam megölni, én nem voltam gyilkos, egészen addig, amíg a kényszer rá nem vitt...de jelen esetben nem éreztem, hogy ezt kellene tennem.
-Elég!Elég!Megadom magam!-porcelánszerű arccal néztem le a földön fekvő alakra, majd hosszú, lassú másodpercek után emeltem ki könnyedén a kaszámat a feje mellől, és csaptam lazán a vállamra. Nekem ennyi elég volt,függetlenül attól, hogy ki mit gondol majd rólam. Lehet, hogy lassú voltam, de ismertem a kaszámat, jobban mint bárki más, és ha most még nem is magas szinten de jól tudtam kezelni, és kihasználtam az általa nyújtott lehetőségeimet. Sokat kell még fejlődnöm, ezzel is tisztában voltam, hiszen még csak az első szinten vagyok, de ha kell akkor elkezdem feszegetni a határaimat. Érdeklődve fordultam a lány felé, hogy ő közben mire jutott ellenfeleivel. Látva a kettőnk harcát azért a többség elkezdett visszahúzódni, nem akartak kockáztatni.

Yuyume Aokii
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2012. Sep. 11.
Tartózkodási hely : 1. Szint

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Hitodama on Csüt. Szept. 20, 2012 3:46 pm

A lány mormolása és valószínűleg nyúlánk ellenfelének szánt felszólítása kis híján hátrapillantást váltott ki Mizukiból, de előtte még mindig ott volt a magabiztos melák. Valószínűleg nem fogyott még le sok életpontja, talán egyenlőre még csak a páncélpontjait sikerült legyűrni. Így hát Mizuki balra szökkent egy vágással, ami összecsendült a férfi buzogányával, de a következő fordulattal már betalált a vállába. Nem váratott magára tovább, ismét vágott és szúrt, csapott és ugrott, egyre kilátástalanabb helyzetbe hajszolva a fickót akinek a harci kedve is kezdett alábbhagyni. A társát elfogó lányhoz nem férhetett hozzá, mert Mizuki végig lekötötte és az eredmény az lett hogy a melák felhagyott a harccal és egyszerűen belesántikált a harcolókat körülvevő tömegbe
- Mi az hogy elmenekülsz, egy igazi harcos szembenéz a halállal! - suhintgatta utána kardját, s a győzedelmes kaszás lány is ennek lehetett szemtanúja, amikor Mizukit keresve nézett körbe - Ha gyáva lennék, most hátulról kaszabolnálak le de beérem azzal is hogy JOBB VAGYOK NÁLAD!
Vetett egy pillantást a kitartáspontjaira, tulajdonképpen nem törődve azzal hogy mások vagy őt nézték vagy éppen eloldalogtak a közelből. Pötyögött a menüjében jutalmak után kutatva, de csalódnia kellett ugyanúgy mint a várt kihívás hiánya miatt
- Pfúj, ennél azért többet vártam - tette el végre kardját és körbepillantva felfedezte a megcsappant körülálló mennyiséget és a kaszás lányt - unalmas...
Talán a szintlépés miatt csökkent a harcok kihívása, vagy valami egészen más lehetett az oka. Egyszóval nem volt igazán oda a jelenlegi helyzetért, ami lehetett volna bonyolultabb is de mégsem úgy alakult. Megvonta hát a vállát és inkább úgy döntött hogy továbbáll onnan és mondjuk benéz egy fogadóba enni valamit, vagy hasonló

Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 198
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
135/500  (135/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Yuyume Aokii on Csüt. Szept. 20, 2012 9:50 pm

Meglepetten pislogtam micsoda arca volt a kis törpének, pont elkaptam a jelenetet, ahogy ellenfele megfutamodik, és ő meg közben hangosan kiabál utána.
~Besz*rás a kiscsaj...~gondoltam, igazából még mindig csak az lepett meg, hogy hogy férhet ennyi energia egy ekkora aprólékba. Egyik szemöldököm leheletnyit megindult fölfelé, ahogy találkozott a tekintetük, pont akkor, mikor kinyögte, hogy "unalmas".
~Nem elég, hogy nagyképű, nagyszájú, de még az is tuti, hogy valami nála sem százas.~nem tudtam őt hova tenni, jó esetben más már eleve aligha mert volna megszólalni, nemhogy egy majd hatszor nagyobb ellenfélnek neki menni. Jó persze, tudom, tudom, ebben a játékban pont, hogy a harc, a küzdelem a lényeg, meg mindenki hősnek képzeli magát, de akkor is, itt én KELL, hogy legyek a SZUPERHŐS, vagyis jobban mondva már az vagyok...vagy legalább is...valami olyasféle...azt hiszem...
Szemmel láthatóan nem volt megelégedve, és itt kicsit elgondolkodtam, hogy vajon, nekem is hozzáállást kellene változtatnom, hogy képes legyek előrébb haladni? Hiszen lényegében ez lenne a cél, legyűrni az összes szintet, és lehetőleg mindeközben megtartani minden testrészem és életben maradni. Talán valamit rosszul csinálok, TALÁN mégsem jó az, ha hős vagyok...ugyan már! Az nem lehet!
Elbambultam, és mire feleszméltem már csak a tökmag hátát láttam, ahogy elindul, távolodva a tömegtől. Ezután olyat tettem, ami még hozzám képest is igencsak eltért a megszokottól: utána kiabáltam! (én?!)
-Hééé, tökmag, váááárj meeeg!-intettem neki, és furcsa módon még a lábam is magától lendült meg, hogy utolérjem őt. Persze nem akartam ám én sértegetni, mert tényleg ne, csak mivel a nevét nem tudtam, ez meg annyira illet rá, így ez szaladt a számra. Pár nagyobb futólépéssel be is értem, és már ott lépkedtem mellette, bár nem tudtam, hogy merre is tart, vagy hogy zavarja e hogy ott vagyok mellette, de valamiért felkeltette az érdeklődésemet, és ha már legyőztem egy ekkora dolgot magamban, akkor már nehogy már egy kis törpe zavarjon el?! Egy ideig csendben lépkedtem mellette, már ha közben úgy nem döntött, hogy betérünk valahova, és csak néha néha (na jó, majdnem fél percenként) néztem rá. Nem, nem mintha nem láttam volna már más karaktert, csak az ismerkedés nem volt éppen az erősségem, pedig már nem voltam 10 éves...mekkora ciki ez nekem...szép kis hős vagyok...

Yuyume Aokii
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2012. Sep. 11.
Tartózkodási hely : 1. Szint

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Hitodama on Csüt. Szept. 20, 2012 10:52 pm

Mizuki mintha a kaszás lány hangját hallotta volna, amint valamiféle tökmagról kiáltozott. Viszont mivel nem úgy csengett mint aki bajban volt, ő inkább csak ment tovább és még hátra sem nézett, gondolatai pedig egy ízletes ebéd körül forgolódtak. A siető járókelők nagy lábaikkal könnyedén előzgették a kis lábú, komótosan sétáló Mizukit, így hát felzárkózni mellé sem volt nehéz. A töpörtőnyi lány egy ideig nem is figyelt fel arra hogy valaki lépést tartott vele, csak miután másodszor is látni vélte szeme sarkából a felé forduló fejet jött rá az igazságra. A harmadik pillantás érkeztekor már ő is visszanézett, sőt mi több abban a másodpercben meg is állt és csak úgy, közömbösen várakozva figyelt, hogy mit akart. No jó, azért egy kicsit szúrós volt a tekintete, de semmiképpen nem villámokat szóró vagy haragos, a legjobb szó talán a kemény volt. Igen... kemény tekintet. Mindössze választ nem kapott a néma "mit akarsz?" kérdésre, úgy festett hogy a kaszás lány - mert hogy a kaszás lány volt az illető - maga sem tudta hogy mit akart, Mizuki legalább is valami hasonlóképpen értelmezte az egészet. De valakinek meg kellett törnie a csendet, Mizukinak pedig ez igazán jól ment amióta a játékban volt...
- Kellene valami? - kérdezte, s a tekintete is úgymond 'lehiggadt' - Nem szedek kérdésekért aranyat, aki igen az lusta megdolgozni érte. De csak úgy nem is osztogatom, szóval miről lenne szó? Itemet keresel? Mobokat? Dungeont? Küldetést? Boltot? Vagy a játékfunkciók nem tiszták?
Hát igen, tapasztalat és gyakorlat teszi a mestert... Ez már csak így volt manapság, amióta megkérdezett nem egy olyan játékossal találkozott, akinek szüksége volt segítségre játékban található dolgok és szolgáltatások megértésére. Amolyan rutin kitérők voltak, merthogy Mizuki nem félt a kitérőktől, az igazi kihívás abban volt ha kitérővel is időben véghez vitt egy fő tervet

Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 198
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
135/500  (135/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Mirika on Kedd. Szept. 25, 2012 10:35 pm

<<Ranmaru>>


Foggalmam sincs, mi ütött belém. Itt volt ez a srác, komolyan mondom szerintem az egyetlen közös bennünk az a kasztunk. Na meg hogy ugyanazt a játékot játsszuk. Ennyire ki lennék éhezve arra, hogy kapcsolatot építsek? Tény, rohadtul egyedül maradtam ebben az MMO-nak csúfolt börtönben, se család, se haverok, se senki más, de hogy képes legyek egy Ranmaru-típusú srác társaságát keresni, na az már... huh... Normál esetben hozzá se szólnék, ebben szinte teljesen biztos voltam @.@ Úgy értem... mi pozitívat látnék benne? Csak egy pápaszemes, beképzelt mitugrász, akinek nincs is ki a négy kereke talán, erre mit csinálok? Barátnak kérem fel :/ Elment az eszem, most már tuti Neutral
- Hah, minden pasi azt mondja, hogy ő más, mint a többi, de mind ugyanolyanok vagytok Rolling Eyes - szóltam be neki, és hogy bizonyítsam ezt az örök igazságot, fogtam magam, na meg a karját, és átkulcsolva azt benyomtam a melleim közé. Még rá is kacsintottam. Most állj ellent annak a két aranyas követelésemnek, kicsi fiú :3
- Szóval mivel is tartozol nekem? :3 - incselkedtem pajkos hanglejtéssel. Persze semmi komolyság nem volt bennem, csodálkoztam volna, ha bedől a provokációnak egy ilyen felvezetés után. Játszani viszont jó volt. Ahhoz képest, hogy... miért is jöttem én ide? Bocsánatot kérni? Nem, nincs miért. Inkább csak tisztázni, hogy akkor most haragszik-e rám vagy sem, de nem úgy tűnt, így az én lelki békém is helyrerázódott egy picit. Igen, saját magam miatt kellett idejönnöm. Nem azért, mert annyira törődnék Ranmaruval, nem. Az első én saját magam vagyok, és ha én okés vagyok, akkor jöhet mindenki más.
- Hahaha, jó vicc! Én meg a baklövések? Melyik párhuzamos világból csöppentél ide, hogy ilyeneket képzelődsz? ÉN foglak figyelni és ÉN nem fogom engedni, hogy TE rontsd az íjászok hírnevét, Tatsuki! Razz - kötözködtem, persze karját továbbra is túszként fogva tartva a kebleim között. Jó volt az ott, engem nem zavart. Nem voltam egy szégyenlős, prűd szüzike, a saját korosztályomat simán az orránál fogva vezettem. Na nem mintha nagy tapasztalatom lenne, de ki tudom használni, hogy csajszi vagyok Rolling Eyes
- Na mi lesz? Vagy nem akarsz a barátom lenni, cuncimókus? :/ - biggyesztettem le az ajkaimat csalódottságot tettetve, ha már lúd, legyen kövér alapon. Ha nem fogadja el a felkérést, akkor szimplán hülye. Pár hónap múlva nem lesz olyan srác a normális játékosok között, aki ne akarna a barátlistámon szerepelni, feltéve ha akkor még élni fogok, és úgy játszom, ahogy szoktam.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Szomb. Szept. 29, 2012 1:02 pm

// Kana //

Hogy reagálni? Erre az egészre? Lehetetlen! Képtelenség!
Ott álltam Kanával szemben, és utáltam ezt az egész világot! A játékot! Legszívesebben nem is itt lettem volna, hanem… nem is tudom. Talán egy másik Nerve Geares játékkal játszhatnék, lehet, hogy mióta itt vagyunk, egy másik fejlesztőcsapat már egészen új játékot adott ki. Abban talán már mágia is lenne. Az milyen király volna!
Khm… Kana. Lehet, hogy nem vetted észre, de… az a helyzet. Szóval az a kellemetlen helyzet. Az a szituáció állt elő. Hogy… Szóval…
Rühelltem az embereket! És most főleg Kanát. Egyszerűen felfordult a gyomrom tőle. Tény, hogy régen vágtattak át rajtam ilyen érzések, problémát jelentett a feldolgozásuk, meg a regisztrálásuk, meg úgy un bloc az elfogadás, hogy valami képes így felkavarni. Valaki. És bár sok érzelmet nem is igazán értettem, hogy mit jelent, de az biztos, hogy nagyon utáltam őt. Nagyon-nagyon utáltam!
Esetleg megtennéd, hogy… Ha már ez így megtörtént. Csak annyira, hogy már ne… Szóval ne éppen a… Ha esetleg nem zavarna téged, hogy én nem akarom… Ha megbeszélhetnénk, hogy nem igazán… Mert talán te is észrevetted már. Esetleg… Hogy…
Arra gondoltam, hogy még mázli, hogy a személyazonosságok tiszták. Mert Kayaba visszaadta az arcokat, meg a testeket… nemeket. Már kezdtem kapizsgálni ennek a lényegét. Hogyan bízhatnál különben egy emberben, ha azt sem tudod, hány éves, milyen nemű, hogyan is néz ki valójában?
Kana. Szeretném elfogadni a baráti meghívást. Méghozzá azzal a kezemmel, amit épp… amit éppen a… Amelyiket fogsz. Megtennéd, hogy elengeded?
A tekintetemmel felkerestem az ő tekintetét, de az összes fókuszomat látóterem széleire irányítottam. Azt hiszem, elvörösödtem. Lábujjtól kobakig. Nem értettem, hogyan lehet ennyi vérem. Égett az arcom. A tenyerem elzsibbadt. És mégis szinte lángolt. A lábaim elnehezültek. A fülem kattogott.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Mirika on Szomb. Okt. 27, 2012 11:30 pm

<<Ranmaru>>


Annyira muris volt, komolyan mondom! Minden lélekjelenlétemre szükségem volt, hogy ne törjek ki nevetésben. Felbecsülhetetlen kincs volt egy zavarba jövő fiú reakciója számomra, a világ legviccesebb dolga a kárörvendés után! xD De tényleg, és nem azért, mert nevetséges lett volna, és nem is az volt a célom ezzel, hogy megalázzam. Muris volt, mert egyszerűen tök cuki volt, ahogy a srác nekiállt hebegni-habogni, és közben folyton a rabságba ejtett karja felé pislantgatott, én meg minden ilyen pillanatot kihasználtam arra, hogy megmozduljak, csak hogy még jobban zavarba hozzam, hogy még cukibb legyen, hogy még több örömet szerezzen nekem. Még, még, még! Telhetetlen voltam, és egyre csak bátorított a sok se füle-se farka mondat.
- Hem? Egy szavadat se vágom Surprised Engem nem zavar semmi :3 - tettem az ártatlan és értetlen kislányt tündérien mosolyogva :3 Egyre közelebb és közelebb hajoltam, egyre jobban hozzányomva magam Ranmaruhoz, és szépen pislogva figyeltem, ahogy fokozatosan vált át az arca egyre sötétebb vörösbe, ahogy egyre terjed a pír a pofikáján. Én is elkezdtem vörösödni, csak én azért, mert baromi nehéz volt visszatartani a röhögést, de ment. Mert mennie kellett, a hatás kedvéért muszáj volt. Egyrészt, másrészt meg mert nem akartam, hogy besérüljön rám a fiú kicsi, érzékeny lelke. A gonosz, menő szépség ugyanis nem gúnyt űzött a Mr. Kocka Ranmaruból, hanem csak a szitut találta eszeveszettül viccesnek. A reakciót. Bárki lenne a kebleim fogságában, ugyanígy nevethetnékem lenne, ha ezt a fajta viselkedést váltanám ki.
- Jaaa, bocsika :3 - kértem elnézést, és végül elengedtem a karját, hadd pötyögjön. No de, no de! Ez egy pillanatig sem jelentette azt, hogy a hadművelet véget ért, elvégre nekem célom is volt mindezzel önnön szórakoztatásom mellett! Surprised Szememet lesütve, szendén álldigáltam Ran mellett, míg ügyködött a menüjén, és addig is lágyan és félénken mosolyogva a fülem mögé söpörtem a hajamat, majd átpattogtam a fiú másik oldalára és ezúttal én hívtam elő a menüt mutató- és középső ujjam lefelé irányuló mozdulatával. Dúdolgatva kattogtattam az inventory-m irányába, majd szépen lejjebb gördítettem, és kiválasztottam pár felszerelt ruhadarabot. Pár pillanat múlva egy digitálisnak ható szemcsésedős bigyó keretében lefoszlott rólam az összes ruhám, kivéve a cuki, rózsaszín, és ellenállhatatlanul szexi alsóneműmet. Mit érdekelt engem, hogy játékosok és NPC-k mászkálnak körülöttünk? Nem tudtam zavarba jönni pár úgy bámuló férfi szempártól, főleg akkor nem, mikor ilyen pompás és élvezetes szórakozásom volt társaságom személyében.
- Saa... hol is tartottunk, Ran-chan? :3 Nem szeretnél valamit? Mert én nagyon szeretnék... valamit :3 - tapadtam megint oda egészem szemérmetlenül mézes-mázos hangnemet használva, csak ezúttal a másik karját támadtam be a srácnak, és úgy bújtam hozzá. Hová lehet ezt még fokozni? Orrvérzés? Ájulás? Félreértés? Feladja? Ellök? Letámad? Még izgis is volt ez a kis kaland. Csak tudnám, hogy jutottunk idáig? ._.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Kedd. Nov. 06, 2012 10:57 pm

//Kana//

Figyelj csak, Kana… – kezdtem bele, bár ez a tény nagyon megrázott engem is. Mert az én hangom volt, az én szám mozgott, de ki beszélt? Hogy én… az biztos, hogy nem! Matematikai valószínűség-számítással tudnám bizonyítani, hogy nem így van! Nem lehet így! Én ugyanis mindeközben valahol a saját testem egy rejtett kis zugocskájában feszengtem, messze, nagyon messze a virtuális valóságtól, nagyjából annyira messze, mintha a SAOban is Nerve Gear került volna a fejemre. Szóval tényleg elképzelhetetlenül messze.
Kana, Kana… – mondogattam, mint megakadt lemezjátszó, pontosabban mondogatta a testem, mint megakadt lemezjátszó, mert nekem továbbra se volt közöm ehhez a pixelekből álló, mégis látszólag inak és izmok hajtotta gépezethez, aki elvesztve kapcsolatát a külvilággal, üveges szemekkel meredt maga elé.
Kana… Kana… – ismételgette még, számomra rejtély, hogy milyen indíttatásból, vagy mégis milyen szándékkal. Bármin is változtatni viszont nem állt hatalmamban. Én csak csendben meghúztam magam agyam egyik sötét rejtekében, amíg a vész elvonul.
Kana. – Egész határozott felhang, kíváncsian vártam, mi fog kisülni belőle. – Az a helyzet, hogy el kell mennem…
Elképzeltem, ahogy ott áll a testem, karján lóg a meztelenkedő Kana, és én csak annyit mondok rezignáltan: el kell mennem. Mit ne mondjak, azt hiszem, nem sikerült túl hihetően előadnom magam.
Sóhajtok egyet – csak én, a testem nem –, és tovább hallgatózom. Egész érdekes a szituáció innen bentről, mélyről. Bár nem túl kényelmes, úgy érzem, bokáig állok valamiben, lötty-szerű lé, ami körbeölel. Hideg és elemészt, emlékek kavarodnak fel bennem tőle. Mintha folyamatosan emelkedne, csikizi a bőröm. Kellemetlen érzés.
Arra gondolok, talán vér, de nem értem az egész szituációt, és ismerve saját magamat, egy ilyen helyzetben a vérem egészen máshol szokott összpontosulni. Ettől a gondolattól emlékek jutnak eszembe. Nem túl kellemes emlékek hasonló szituációkból. Nem olyanokból, amikor lányok pucéran dörgölőztek oda hozzám, hanem olyanokról, amikor egy lánnyal kettesben maradtam… Eh, kellemetlen emlékek.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Mirika on Csüt. Nov. 08, 2012 1:55 am

<<Ranmaru>>


Valahol ott kezdett unalmas lenni a dolog, amikor beakadt lemezjátszóként nekiállt ismételgetni a nevemet. Elmaradtak a vicces reakciók, csak bekattant valahogy. Kiégethettem szerencsétlen agyát, gondolom még sose került ilyen közel egy lányhoz se. Nem vágom, pedig annyira nem néz ki rosszul, a pápaszem nélkül talán még barátnője is lehetne, ha nem ülne egész nap a gép előtt. Persze nem egy olyan vagány és menő csaj, mint én, csak valami középszerű eminens fruska, aki értékeli az okos buksiját. Taliznak a könyvtárban a polcok között, esetleg egymás mellé kerülnek tanulás közben és könyvmoly-szerelem, tudjuk hogy van ez. Ők ketten lettek kihagyva a házibuliból, ahol folyik az igazi élet, és ahol én pasizok be... vagy sem.
Felsóhajtottam, attól is elment a kedvem, hogy lecsapjam a magas labdát. Ebben a szituban tuti nem jött volna ki belőle semmi vicces, ha belövöm a ziccert, bezzeg mondjuk a barátnőimmel... vagy mondjuk akár Kotarouval is lehetett így csipkelődni, de ezzel a fafejjel elég nehéz volt kialakítani egy értelmes szájkarate meccset. Szóval... inkább fogtam magam, elengedtem Ranmarut, odébb léptem kettőt, és visszavarázsoltam magamra a ruhámat. Ne legeltesse más a fehérneműs alakomon a szemét, amikor én nem akarom.
- Ha lépned kell, hát nincs mit tenni. De akkor is lógsz nekem annak a nyílnak a Ranmaru-féle árával Razz - illegtem-billegtem előtte immár szende, de azért huncut kislányként, hátha visszatér közénk és képes lesz értékelhető kommunikációra. Tulajdonképpen, amiért idejöttem hozzá, azt megtudtam, szóval részemről ennyi volt. Másra nem voltam kíváncsi, a barátlistámon meg már úgyis ott van, szóval ha akarok tőle valamit, tudni fogom hol keressem.
- Örülök, hogy láttalak! Maradj egészben, ha lehet! Bai bai~ :3 - integettem kedvesen mosolyogva, teljesen meghazudtolva az ártatlan cukiságommal annak a rámenős csajnak a képét, amit az imént mutattam neki. Hátat fordítottam neki, és szép nyugodtan továbbindultam. Már csak egyszer fordultam vissza, úgy tíz lépés után, hogy lehúzzam a mutatóujjammal a jobb szemem alatt a bőrt, és közben nyelvet nyújtsak neki szemtelenül. Sokkal jobban éreztem így magam most, hogy ezt is tisztáztam, eggyel kevesebb dolog nyomta a lelkemet.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Pént. Nov. 09, 2012 1:09 pm

//Kana//

Ott állt a testem leforrázva. Azt hiszem, hogy szánalmas látványt nyújthatott nélkülem, de nekem közben egészen más dolgom akadt: küzdöttem az életemért. A fejem felett csapdostak a hullámok, én pedig kalimpálni is alig tudtam, mert ledermesztett az a töménytelen memoár, minden egyes szívdobbanással több és több kép villant az eszembe, amiben tök egyedül vagyok, tök egyedül vagyok, épp tök egyedül vagyok és tök egyedül vagyok. Nem volt túl szívderítő látvány, most ráadásul az életem függött azon, hogy felülkerekedjek rajtuk.
Szia… Kana – mondta a testem gépiesen, és hirtelen én is benne találtam magam, én beszéltem, eltűnt az áradat, ami folyton átcsapott a fejem felett, eltűnt a közelemből az íjászlány is, eltűntek a rossz szájízt előidéző gondolatok… újra nyugodt békémben találtam magam. Egy kicsit mintha fájt volna a fejem, már amennyire a SAO-ban bármi is tud fájni az embernek, majd vidáman a volt küldetéstárs után néztem. Nem emlékeztem sokra abból, hogy mégis mi történt közöttünk az előbb, de azt hiszem, a nyilakról beszélgettünk, meg arról, hogy mit éltünk mi át alig néhány napja. Valami beárnyékolta az előbbi beszélgetést, ez is rémlett, de nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy micsoda, így nem zavartattam magam.
Jó volt, hogy itt voltál. Egy másik küldetésben majd még összefutunk. Elvárom, hogy ott legyél a boss szobájánál is! – Talán még integettem is, ebben sem vagyok biztos. Nagyon furcsán éreztem magam, émelyegtem.
És integettem? Mintha nem is én magam lennék. Azt hiszem, felfordult a gyomrom. De a SAO-ban nincs hányás. Ahogy fejfájás sem…

Nem tudom, hogyan hagytam magam mögött a Keleti részt. Csak abban vagyok biztos, hogy határozottan megkönnyebbültem, mikor már mögöttem volt. Fényes nappal béreltem szobát, és feküdtem le aludni. Nagyon fáradt voltam, mintha a kitartáspontjaim nemhogy nullára, hanem egyenesen mínuszba fordultak volna. Nem értettem az okát. Azonnal elnyomott az álom.
Az egész napot átaludtam, és csak másnap hajnalban ébredtem fel.

(off) Köszönöm a játékot! Élmény volt, az biztos, és hosszú, az is biztos. Megérte! Very Happy(/off)

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Yoshiaga on Hétf. Nov. 26, 2012 6:15 pm

Szem, kinyílt. Orr, szívott, a levegő lassan beáramlott a szervezetembe. Száj, csukódott, 0.92 másodperc alatt elzárta a külső, hideg nyálat a belsőtől. Kezem nyúlt, oldalra, egy baklövésnek köszönhetően sikerült a szemüvegemet lelökni az éjjeli szekrényről. Szervezet, beindult, virtuális szimulációra kész, az ötvenkettes kód lefuttatva, a kód teljesítménye a tegnapihoz képest 0.00012%-ot növekedett. Felkeltem az ágyról, megkerestem a szemüvegemet, fel is vettem. 23.78 másodperc, a mai nap alulteljesítettem. Felvettem minden szükséges felszerelésemet, közöttük a hentes fejszémet is, hiszen ki tudja, hogy mikor próbálkoznak meg kirabolni a korrupt játékosok. Bár elég valószínűtlen, hogy még mindig a kezdetek városában dekkolnának. Utamon a kezdetek városának keleti része felé tartottam, úgymond a kereskedőt részlege felé, hogy megpillanthassam minden a saját módján működik-e. Amint beléptem, csomó kereskedőt láttam, ugyanúgy a szokásosak álltak ott és árulták az áruikat, semmi különös nem történt. A nap is sütött a fejemre, ami most nagyon nem kellett, sőt, hadd fokozzam, kifejezetten nem kellett. Ha lett volna nálam konzol, gyorsan estét csikartam volna, a mező széli vaddisznónak van most kedve megvakulni. Nem káromkodtam, nem volt a szokásom, és máig nem az, ha pedig mégis megtenném, akkor csak kicsúszott a számon. Neki dőltem egy portékának, de természetesen nem háttal, hanem arccal előre. Élveztem, hogy egy kevés ideig valamiféle árnyékban lehetek. Természetesen, hogy ne tűnek illemtelennek körül is néztem az áruk között, majd vettem is valami haszontalanat, amit levélben, csatolmányként küldtem a 2165-ös számú játékosnak, aki gondolom még életben volt. Hamarosan megpillantottam egy másik játékost, aki ugyanígy a város keleti részében tartózkodott. Úgy látszott, mintha nem valami konkrét cél miatt jött ide, bár lehet, hogy a szemembe virító napsugár megrontotta döntő és megfigyelőkészségemet. Oda sétáltam a leányzóhoz, kissé meghajoltam, majd miközben megszólaltam, előre nyújtottam a karomat, hogy arra helyezhesse kezét és egy tisztelettudó úriemberhez méltóan adhassak rá egy csókot. Természetesen semmi flörtölés nem volt mögötte, csak így illett.
- Üdvözletem, mélyen tisztelt leányzó! - a megpillantás után 6.25 másodperccel megszólítottam egy idegent, új rekord - Yoshiaga vagyok - tartottam egy rövid szünetet - professzor. Kinek a személyét tisztelhetem önben? Netán segíthetek valamiben?

Yoshiaga
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 172
Join date : 2012. Nov. 11.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10500/10500  (10500/10500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Sponsored content Today at 7:21 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 18 oldal 1, 2, 3 ... 9 ... 18  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.