Chakna meséi

Go down

default Chakna meséi

Témanyitás by Chakna on Hétf. Jan. 09, 2017 12:35 pm

A way out of depression
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy megkeseredett lány... Így is kezdhetném, de ez azt sugallná, hogy nem történt meg a dolog. Pedig (legalábbis számomra) nagyon is valóságos az élmény. Egy hónappal azután történt, hogy Aincardba kerültem, és elvesztettem Takashit... Hiába is próbált volna akkoriban bárki hozzám szólni, képtelen voltam a kommunikációra, és a mosolyt, ami egyébként folytonos mosoly, ami hozzám tartozott soha nem lehetett látni az arconom azóta abizonyos nap óta... Aznap éppen ebédelni tartottam... Mechanikusan, mint minden nap. Szinte azt sem tudtam, hogy mit csinálok, csak követtem a Kezdetek Városában kialakult napi rutinomat: Felkelek, reggelizek, céltalanul bolyongok a főtér közelében, keresek valamit ebédelni, újra ellenőrzöm a 'Monument of Life' neveit (ahol minden nap újra, és újra szembesülök vele, hogy Takashi ki lett írva az élő játékosok listájából...) majd visszatérek a szállásomra, az apró, egy ágyat, és egy asztalt tartalmazó szobámba. Nem voltam hajlandó, és a mai napig sem tudok egy Aincardi helyet sem otthonomnak nevezni...
 Szóval éppen ebédelni készültem, a szokásos helyen, ahol mindig, a szokásos arcok között... Vagy nem éppen szokásosak? Aznap új arcok is keveredtek a megszokott "társaságba". Nem akartam hallgatózni... De a bezsélgetésük így is megütötte a fülemet.
- Megint elvesztettünk egy barátot - mondta valaki, majdhogynem kétségbeesetten...
- Ne is hagyd magad letörni, cimbora - igyekezett bíztani egyik társa, de az ő hangjában is érezhető volt ugyanaz a búskomorság, és bánat... 
- Ha kicsit korábban értesülünk róla, hogy baj van... - panaszkodott ismét az első megszólaló - vagy ha akárcsak egyel is többen lettünk vola... 
- Nem érdemes ezen rágni magunkat - felelt ismét a barátja, és ugye nem lepődtök meg rajta, ha azt mondom, már a hangjából is sütött, hogy ugyanúgy rágódik ezeken a kérdéseken ő is... - Nem tudhatjuk, hogy lett volna-e bármi esélyünk megmenteni...
 Én ezzel eleget hallottam... Majdnem sírva fakadtam, hiszen ettől mégerősebben tört rám Takashi elvesztésének fájdalma. Gyorsan elvettem szerény ebédemet, és tovább álltam. 
 És az eltelt hónap alatt először NEM a 'Monument of Life'-hoz mentem... Mert túl sok lett volna... Nem bírtam volna ki... Helyette kerestem egy helyet, ahol rendbeszedhetem a gondolataimat. Szinte beleégett a tudatomba a félmondat: "ha akárcsak egyel is többen lettünk vola... " Valakinek szüksége lett volna a segítségemre... Igen, akkor így éreztem: Az ÉN segítségemre... Akkor megmenthettünk, megmenthettem volna egy életet... És esélyem sem volt, hogy ott legyek, mert képtelen vagyok túltenni magam a sokkon, és... ekkor először realizálódott bennem: a depresszión... A következő gondolatsor cikázott a fejemben:
 Nana... Megvárod, hogy más is meghaljon úgy, hogy esélyed sincs segíteni, vagy összeszeded magad, és nekilátsz keresni a lehetőségeket? Hiszen megfogadtad: Ki fogsz jutni, és a lehető legtöbb embert viszed magaddal!  Így tervezted ezt megvalósítani? Tessék szépen felállni a gödörből, és kimászni! Kezdésnek például felejtsd el Takashi áthúzott karakternevének bámulását! 
 Ez volt a kezdete annak, ami végül egy hónap alatt sem történt meg teljesen: Hogy túljussak a depresszión. Az utolsó komoly maradékát már nem tudtakm a saját erőmből legyőzni... Szerencsére azonban a sors (vagy Kayaba?) összehozott Charitonnal, aki mondhatni az első pozitív élmény volt nekem idebent, majd pedig Shuval, Timidussal és Yenával, akik rámutattak, hogy valójában milyen szép is lehet Aincard, ha az ember nem akar mindenbe rosszat belelátni...  Az ő hatásukra csupán annyi maradt ebből a depressziós állapotból, hogy néha az melékekkel együtt rámtör a letargia. Ilyenkor igyekszem minnél előbb elszakítani a gondolataimat.

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
avatar
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 616
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 16
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
1348/1500  (1348/1500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Takashi 1.rész - A megismerkedés

Témanyitás by Chakna on Csüt. Márc. 09, 2017 12:12 am

Azt már tudjátok, hogy Nana körülbelül hogy látta a kapcsolatunkat. Elmesélem én is. Oh, majdnem elfelejtettem. Takashi vagyok, az a szerencsés fickó akinek Miura Nana, a legfantasztikusabb, leggyönyörűbb nő a világon Igent mondott.
 Az egész történetet azzal kell kezdenem, hogy vérbeli könyvmoly vagyok. Otthon kész könyvtáram volt, és ha az utcán sétálva megláttam egy könyvesboltot, mindig egy-két újabb könyvvel tértem haza.
 Így történt ez aznap is. Elindultam felfedezni Kyoto minden zugát. Így keveredtem egy nagyobb mellékutcába, ahol még nem jártam. Sétáltam, nézelődtem, de nem tűnt izgalmasnak a környék. Már épp kezdtem is ráunni, amikor megláttam egy hangulatosnak kinéző könyvesboltot.
Gondolkodás nélkül léptem be az ajtón, és a boltban tartózkodó embereket észre sem vettem. Már az járt a fejemben, hogy milyen könyveket viszek ma haza. Nem is emlékszem mennyi időt töltöttem a boltban, de végül csak egyetlen könyvnek sikerült felkelteine az érdeklődésemet. Részben csalódottan, részben izgatottan léptem a pénztárhoz. Mikor az eladó kezébe adtam a könyvet, és felnéztem, egy angyallal találtam szemben magamat... A csillogó, bársonyos fekete haja, tiszta, inteligens tekintete, finoman ívelt szemöldöke, az ajkai látványa... egy pillanat alatt elvarázsoltak... Szinte meg sem hallottam, hogy megszólított.
- Jó választás. Remek izlése van - dicsért meg.  A hangja lágy dallama tovább erősítette a bűbájt, ami hatása alá kerített....Ő visszaadta a könyvet, én pedig ezt a mozdulatot minden gátlás és aggáj nélkül kihasználtam, hogy hozzáérjek a kezéhez, mint egy véletlenül...Puha, selymes bőrt tapintottam...
Mindenképpen szerettem volna megismerni azt a lányt, úgyhogy miután gyorsan eltettem a könyvet a nálam lévő hátizsákba, udvarias meghajlás kíséretében reagáltam a szavaira
- Megtisztel, hogy ilyen jó véleménnyel van rólam. - mosolyogtam rá - Igazán örvendek a találkozásnak. Engedelmével, Takashi Moriya volnék - mutatkoztam be. Szerettem volna... Akartam egy névhez kötni a mennyei jelenést, ahogy azt is, hogy emlékezzen rám! Ehhez elengedhetetlen volt, hogy bemutatkozzam.
- Örvendek, Miura Nana vagyok - viszonozta a gesztust. Tolakodásnak éreztem volna, ha tovább feltartom, úgyhogy egy kézcsók kíséretében elbúcsúztam a tündértől. Furán hathatott, de a nyugati kultúrának ezt a szokását átvették, és használták felénk, így elfogadottá vált. Kilépve a boltból, már tudtam, hogy ahányszor csak lehet, eljövök majd a kis könyvesboltba.

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
avatar
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 616
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 16
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
1348/1500  (1348/1500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Takashi: A történet vége - Halál és Árulás

Témanyitás by Chakna on Szomb. Ápr. 15, 2017 1:05 am

Tipikus novemberi időjárás volt azokban a napokban. Az ellenségeim mozgolódni kezdtek, de már megszoktam az elmúlt években, hogy állandóan bujkálnom kell valaki elől. Van aki elől azért, mert értékes felszerelés birtokába jutottam, van aki elől bosszú miatt, és van aki elől egyszerűen azért, mert az indikátorom rám sütötte a bélyeget: Gyilkos. Pedig nem élvezetből, és nem a haszon miatt öltem… Kihasználtak rá, hogy megöljenek valakit anélkül, hogy bármit tehettem volna ellene… Magatehetetlen voltam, és bár gyakorlatilag nem én öltem, az én indikátorom lett vörös, a lelkiismeretem pedig hetekig kínzott miatta. Éppen ezért igyekeztem a hozzám hasonló naív, jószívű melákoknak segíteni, hogy meg tudják védeni magukat.

 Akkor is emiatt hagytam el az aktuális búvóhelyemet: A segítségemet kérték. Én pedig, mivel a közvetítőt megbízhatónak tartottam, szinte ugrottam. Még az sem indította be a vészjelzőket, hogy egy eldugott helyre hívtak a részleteket megbeszélni. Azt írták, sürgős a dolog, úgyhogy nem töltöttem az időt azzal, hogy felmérjem a terepet.

 Elsőre nem is volt semmi gyanús, csak az említett közvetítő várt rám. Már messziről üdvözöltem, és odaérve a közvetlen közelébe hátamat a közeli házfalnak vetve, karbatett kézzel megálltam.

– Miről van szó? – kérdeztem érzelemmentes, de erőt sugárzó hangon.

– Gondoltam érdekelni fog, hogy valaki minden jel szerint utánad kutakodik – mondta rókaképű barátom a maga hamiskás, sunyi arcával.

– Egy nevet mondj, és a részleteket – utasítottam, inkább sürgető hangon, mint parancsoló hangsúllyal. Minden információ jól jön, ha valaki elől el kell tűnnöm. Egyenlőre nem firtattam, hogy az üzenetében segítséget kért

Nem kellett a részletekkel fárasztania. 
– Chakna néven mutatkozik be az illető nő, az első szinten – közölte színtelen hangon. Villámcsapásként hasított belém a név, és azzal a lendülettel fordultam sarkon, és indultam el a teleport felé: Csak ezt ne! Nana utánam jött! Minnél előbb meg kellett találnom, és biztonságba helyeznem. Még mielőtt bármelyik ellenségem hozzám tudná kötni! Menet közben küldtem el a barátságfelkérést neki, hogy mielőbb felvehessem vele a kapcsolatot. Perceken belül elfogadta, én pedig sebtiben írtam is neki.


Takashi vagyok, Mit keresel itt Nana? Miért léptél be! Tudod, hogy nem léphetsz ki!


Nem vettem észre, hogy követnek… Mikor elküldtem az üzenetet, már körülvettek azok, akik engem okoltak egy barátjuk haláláért, köztük a rókaképű barátom. Védett területen kívül, mert a legrövidebb út azon keresztül vezetett a teleporthoz.

– Mit akartok? – kérdeztem hűvös hangon. Vörösek voltak, nekem viszont nem volt időm velük bíbelődni.
Választ már nem kaptam. Az egyik nekem rontott, én pedig kardommal hárítottam a támadását. Pillanatokon belül kiderült, hogy túlerőben voltak. Igyekeztem védekezni, de gyorsan apadt mind a kitartásom, mind a páncélom, majd az életpontom. A barátomra néztem, és ebben a pillanatban leesett, hogy elárultak… Ő követett, és jelezte a többieknek, hogy hol vagyok...

- Mocskos játékot játszol, te áruló– förmedtem rá jeges tekintettel a pillanatnyi „tűzszünet” alatt, aztán folytattam a védekezést, egyre kevésbé hatékonyan.

– De nagyon is kifizetődőt – vicsorgott. A korrupt rohadék… Lefizették, hogy kicsaljon… Közben a „piszkos munkát” végzők is ordibálni kezdtek.

– Ezúttal nem úszod meg

– Meghalsz te rohadék

és még több hasonló. Reménytelen helyzetbe kerültem. Egy valamit viszont még mindenképpen meg kellett tennem, hogy Nana ne kerüljön közvetlen veszélybe, ezért kétségbeesetten vagdalkozni kezdtem, és sikerült akkora teret kiharcolnom magamnak, hogy legyen elég időm kitörölni a postafiókomból az üzenetet, amit Chaknának küldtem. Ezután viszont jóformán alig álltam a lábamon, hiszen az előbbi vad tusakodás teljesen kimerítette a kitartásomat, és hp-m is alig maradt. Nagyot sóhajtva előkaptam a biztonság kedvéért állandóan mérgezett pengémet, és belevágtam a legközelebbi rohadékba. Legalább az egyiket magammal vittem. A többi kard szinte egyszerre vágott belém, szinte azonnal lenullázva az életcsíkomat. Mielőtt pixeleire bomlva eltűnt, árulójának elégedett, vérfagyasztó kacaja volt az utolsó, amit Takashi hallott…

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
avatar
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 616
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 16
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
1348/1500  (1348/1500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Chakna meséi

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.