[Küldetés] Édes álmok

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Klein on Kedd. Dec. 18, 2012 8:52 pm

Résztvevők:
  • Bornis
  • Haruyuki Kazuto
  • Kazuma
  • Szophie


"Szükségem van néhány bátor vállalkozóra, aki kimerészkedne a Kezdetek Városától nem messze található édesnád-lelőhelyre. Egyedül nem merem megkockáztatni az utat, az a hír járja, hogy piros játékosokat láttak arrafelé mostanában. Aki segít feltölteni a készletet, bőséges és finom jutalomban részesül! Ha érdekel, gyere a cukrászdámba délelőtt 11 órára!

Satou,
A Sweet Dreams cukrászda főcukrásza"


Na, hát miután ezt a hirdetést elolvastam, azon nyomban útra is keltem. Az egyik utca sarkán kialakított üzlet igazán klassznak tűnt, két hatalmas fagyis tölcsér ölelte körbe a cukrászda díszes betűtípussal nevét az ajtó feletti táblán. Belépve a legfeltűnőbb az édességekkel teli pult volt, mely mögött egy szép leányzó álldogált mosolyogva vajszínű, csipkés szélű köténykében. Már most megkedveltem ezt a helyet! Tágas volt, a falakat ínycsiklandó édességek képei díszítették, és világos színek jellemezték az egész belteret. Mikor megemlítettem, miért vagyok itt, kedvesen tessékeltek be egy ajtón, egészen pontosan a konyhába kerültem, ahol csak ketten sürögtek-forogtak. Egy szőke fickó, illetve egy kék hajú, utóbbi intett vidáman felém.


- Áh, helló! Picikét megváratlak, ha nem baj, szeretném látni, jön-e még valaki! Ha lehet, ne nyúlj addig semmihez! - üdvözölt az alak harsányan, mire én elkaptam a kezem az egyik szekrény közeléből Razz No mindegy, hamarosan megérkeztek a többiek is, gondolom ugyanúgy fogadták őket, mint engem. Oi-oi, még egy csini lányka is volt köztük! Haver, lehet ma mázlim lesz!
- Üdv mindenkinek, Satou vagyok! A felhívásban említettem, mi a gondom, és mivel a legtöbb időmet a főzés jártasságom fejlesztésével töltöm, szóval nem vagyok valami skilles harcos. Tartok tőle, hogy megtámadnak, ezért kell a ti segítségetek! Sajnos erősen apad az édesnád-készletem, anélkül pedig meg vagyok lőve, annál jobb édesítőszer nincs az első szinten. Ráadásul mindjárt itt a karácsonyi roham :/ Küldök mindenkinek egy térképet, hogy lehet odajutni - tájékoztatott minket a fickó, majd lehívta a menüjét és átküldte, amit ígért. Hümm, így ránézésre nem is volt messze a városfalaktól, talán fél óra séta.
- Ha nincs senkinek semmi kérdése, akkor kérlek, induljatok! Sok szerencsét! - folytatta bársonyos hangon, és egy igen különös és ijesztő mosollyal az arcán. Nahát, kicsit sietősen akart minket kiterelni Satou-san, bár ha van valakinek kérdése, arra biztos válaszolni fog azért. Ejnye, úgy látszik nem nagyon csípi, ha idegenek vannak a konyhában.
- Ossu, az én nevem Klein! Yoroshiku! - mutatkoztam be a többieknek hüvelykujjammal a mellkasomra bökve. Jobb lesz még azelőtt megismerkedni, hogy útnak indultunk, nem?


Sorrend: kialakul
Határidő: 4 nap/fő

Óhaj-sóhaj, kérdés-válasz, dicséret-panasz jöhet PÜ-ben. Jó szórakozást!


A hozzászólást Klein & XaXa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 20, 2012 4:13 am-kor.

Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 2875
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Szophie on Szer. Dec. 19, 2012 7:34 pm

Céltalanul sétálgattam a kezdetek városában, élvezve a szelíd, napos időt. Benéztem pár boltba, de ezen kívül semmi különös elfoglaltságom nem volt, így kedvetlenül olvasgattam unalmamban különböző hirdetéseket. A legtöbb semmit mondónak bizonyult számomra, de egy végül felkeltette az érdeklődésemet. Azt írta, egy cukrásznak édes nádra van szüksége, de piros játékosokat láttak arrafelé, amerre ezeket lehet találni.
"Aki segít feltölteni a készletet, bőséges és finom jutalomban részesül!"- Finom jutalom? Azt hiszem, nem állhatok ellen egy ilyen csábító ajánlatnak. Vajon valami csodás sütire gondolt ez alatt? Ezt a küldetést azt hiszem, nekem találták ki, és úgyse találkoztam még ilyesfajta piros jelű karakterekkel. Tapasztalatszerzésnek sem rossz, na és a jutalom.. - álmodoztam csodás sütikről, tortákról, és minden elképzelhető édességről.
Ezután tovább olvastam a hirdetést -A határidő ma 11 óra. -Ajjaj, alig van időm odaérni.
Rohanva tettem meg a távot a megadott címig, majd ahogy közeledtem, egy nagy, díszes feliratra lettem figyelmes, egy csodásan faragott ajtó fölött. a kirakatban frissen sült sütik pompáztak. Rögtön be akartam menni, de az ajtóban megtorpantam. Egy "állatokat behozni tilos!" táblára ettem figyelmes.
- Na ez pech, Vezér!- mondtam farkasomnak. - Most nagyon úgy tűnik, itt kint kell megvárnod. - engedelmesen leült, és én beléptem a cukrászdába. Frissen sült sütik édes illata csapott meg, a hasam mocorogni kezdett, pedig még egy óra volt ebédig. Egy csodálatos vajszínű tér fogadott, tele asztalokkal, és piros díszpárnás székekkel. Tágas volt, és fényes. Nem csoda, hisz hatalmas ablakok voltak két oldalt. Tekintetem szinte rögtön a finomságokra terelődött. A pult mögött egy eladó lány mosolygott rám, majd csengőhangon szólalt meg.
- Segíthetek valamiben?
-Áhh nem.. vagyis igen.. szóval én a küldetés miatt jöttem. - lányos zavaromban teljesen elfelejtettem, mit is akartam mondani, és valószínűleg inkább néztem ki valamilyen éhenkórásznak, mintsem bátor "kalandornak".
- Ohh igen, a többiek már megérkeztek, kérlek, gyere utánam!- Nem lepődtem meg, hogy én érkeztem utoljára, így is majdnem elkéstem.
A lány elvezetett egy konyhába, ahol már pár ember- gondolom a leendő társaim a küldetés alatt. – ácsorgott. Mindenhonnan süti illat áradt, még erősebben, mint az előző helyiségben, ettől még jobban korgott a hasam.
A cukrász mester bemutatkozott, majd egy térképet küldött a cukornád helyéről.
- Ha nincs senkinek semmi kérdése, akkor kérlek, induljatok! Sok szerencsét! – köszönt el, majd kitessékelt mindnyájunkat a konyhából.
Furcsa volt kilépni a meleg, és illatos helyiségből az utcára, ahol farkasom rögtön a nyakamba is ugrott.
- Ossu, az én nevem Klein! Yoroshiku! – mutatkozott be az egyik tag. Első benyomásra igen vidám figura volt, amolyan optimista alkat.
-Hali, az én nevem Szophie, és ő itt Vezér!- mutattam farkasomra, aki éppen mindenkit körbeszaglászott, nem túl illendő módon. – Remélem tegezhetlek titeket! –Ekkor nagyot kordult a gyomrom. – Azt hiszem a sok sütitől megéheztem.
pirultam el.


_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Allen Dante on Csüt. Dec. 20, 2012 3:10 pm

Ahogy reggel a fogadót elhagyom, úgy döntök, hogy egy kicsit lézengek a városban, és hátha ez idő alatt találok valami ínyemre való küldetést. Ahogy a főtéren bandukolok egy hirdetésre leszek figyelmes, mikor a végre érek, a címet megjegyzem és elindulok a megadott helyre. A helyszín egy cukrászda, aminek az ajtaján belépek és egy kellemes légkör kerít hatalmába, és ekkor jut eszembe, hogy ezt a cukrászdát ajánlotta Annei. Mivel azt híresztelik, hogy itt kapni a legjobb süteményeket. De az édesség még várhat, előbb jöjjön a küldetés. Ugyanis a hirdetésben meg van említve, hogy a jutalmak között akár édességek is lesznek, és akkor elhatároztam, hogy Annei-nek is viszek belőlük. Ezért odalépek a pulthoz és az ott álló fiatal lányt megszólítom.
- Szia! Jelentkeznék a felkérésre, a tartalékok beszerzését illetően.
- Oh, még egy? Nagyszerű, kérlek, fáradj erre. –majd egy ajtó fele vezet, amin át is lépek, és mint utóbb kiderül nem más, mint a konyhába.
Amint belépek magával ragad konyhának a látványa. Ez nem is meglepő, mert a való világban is az éttermi konyhák mindig ámulatba ejtettek, bár nem tudom, hogy miért. Két személy ragadja meg leginkább a figyelmemet, sőt inkább három, kettő cukrász és egy hozzám hasonló játékos, aki vélhetően a felkérésre jelentkezik, mint én. Csak később veszem észre, hogy rajta kívül mások is vannak ott, és meglepetésemre Spirit is köztük van. Szóbeli köszönés helyett csak intek neki. A cukrászok közül is a egyikre kell figyeljek, mert ő magyarázza el, hogy hova kell elmennünk. Utánam még egy lány lép be az ajtón, és nem sokkal rá a kék hajú fiú elkezdi részletezni a küldetést. Amint befejezi siettetve el is küld minket.
- Ha nincs senkinek semmi kérdése, akkor kérlek, induljatok! Sok szerencsét! – mondja majd kitessékel minket a konyhából.
Így öten állunk a konyha előtt, és ekkor az egyik „társam” felszólal. Ránézésre még kezdő, ezért nem túl sokat várna el tőle az ember, de a látszat néha, vagyis inkább az esetek nagyszázalékában csal.
- Ossu, az én nevem Klein! Yoroshiku! – mutatkozik be nekünk, majd az utolsónak érkező lány folytatja a bemutatkozást.
-Hali, az én nevem Szophie, és ő itt Vezér!- mutat a farkasára, akinek felkeltettük az érdeklődését, amit ő cseppet sem próbált titkolni. – Remélem, tegezhetlek titeket! –ekkor egy gyomorkorgást hallok felőle, amitől elpirul. – Azt hiszem a sok sütitől megéheztem.
Elmosolyodok a lányon, majd a menümet megnyitva a tárgylistámat nyitom meg, ahonnan egy süteményt veszek elő, majd Szophie-nak átnyujtom.
- Fogyaszd egészséggel. -majd rámosolyodok. Amúgy örvendek a találkozásnak, a nevem Bornis. –majd meghajolok mindenki előtt.

_________________

Remények és álmok nélkül nincs élet, találd meg a sajátjaidat és élj!
by: A.B.

Színem: #0099ff

Allen Dante
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 312
Join date : 2012. Nov. 22.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
616/700  (616/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Haruyuki Kazuto on Pént. Dec. 21, 2012 8:24 pm

Egy újabb reggel. Úgy látszik még mindig élek.
Ezek a gondolatok jártak a fejembe, majd kipattantam az ágyból és a konyhában összedobtam, egy kaját. Miután bekajáltam, az az ötlet ütött szöget a fejemben, hogy fel kéne fejlődni a top karakterek közé és beállni frontharcosnak. Mikor megunom az elmélkedést elindulok a városba, hogy keressek valami jó küldetést. Kimegyek a lakásomból, sétálgatok kicsit az utcák között, a céltalan bolyongás közben észreveszek egy hirdetőfalat egy eldugott kis utcában. Egyetlen egy küldtetés lobogott rajta, de nem tűnt nagyon réginek. Még a pixel hibák sem kezdték el megenni. Leveszem a hirdetést majd elindulok a küldetés címére. Egy kisebb-nagyobb cukrászda. Kívülről elég ápoltnak tűnik és a kirakat és elég szépnek tűnik. Mielőtt bemegyek még egyszer leellenőrzöm a címet és mikor megbizonyosodtam a címről benyitok az ajtón és hangosan beköszönök!
Hello, mindenkinek a küldetéssel kapcsolatban jöttem!
Egy kékhajú fiatal srác intett is, hogy menjek oda hozzá. Oda megyek és bemutatkozom mindenkinek akikről azt tudom feltételezni, hogy a küldetés iránt érdeklődnek.
Hello mindenkinek! Spirit vagyok!
A többiek is illendően bemutatkoznak, kicsit viccelődnek is egymással, és ekkor a kék hajú fiatal srác odalép hozzánk. Ő is bemutatkozik nekünk és felvázolja, hogy mi a helyzet. Mikor már éppen paterolna ki minket, hogy siessünk a küldetésre, oda lépek hozzá és felteszek neki egy kérdést:
A jutalommal kapcsoltba: Lehetne, hogy valamivel kevesebb aranyat és több XP-t kapnék a küldetés végén, mint ami eredetileg járna?
Ez az ötlet a reggeli elmélkedésemről jutott eszembe. Amikor megkapom Satou válaszát elindulok ki az ajtón a cél felé a leendő társaimmal.

_________________
My color=#ADFF2F

Adatok:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 3
Erő: 5 (+ 1 a kaszától)
Kitartás: 1
Gyorsaság: 6
Speciális képesség: 1
Páncél: 3

Kezdő Kasza (felszerelt, + 1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, + 2 páncél)
Szalmakalap (felszerelt + 1 páncél)












Haruyuki Kazuto
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2012. Nov. 24.
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
45/50  (45/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Kazuma on Szomb. Dec. 22, 2012 1:05 am

Egészen szépen sütött ma a nap. Kora reggel volt még mikor elindultam a város felé keresztülvágva a mezőn. Végeztem a felderítéssel. Korántsem fedeztem fel még minden helyet de, szerintem már nem is fogok. Terveim szerint hamarosan úgyis meglátogatom a felsőbb szinteket. Mostanában messziről elkerültem a városokat és nem csak a hosszú sétáim miatt. Ennek ellenére most, mégis itt vagyok a Kezdetek Városában. Küldetést kerestem, ugyanis ez elengedhetetlen, ha tényleg utol akarom érni a fronton harcolókat. A város közelébe érve szokásom szerint felvettem a maszkomat, amivel néhány ember figyelmét sikerült magamra vonni de nem igazán érdekelt. Egyenesen a hirdetőtáblákhoz siettem. Nem szeretek sokat itt tartózkodni jobban szeretem a kihalt tájakat éppen ezért gyorsan túl akartam esni a dolgon. Egyik táblán sem volt semmi, ami érdekelt volna ezért úgy döntöttem, hogy a következő küldetést, amit találok, azt elfogadom akármi is legyen.
Pár perccel később, pedig már a leírt cukrászda előtt álltam. Ha pénzt nem is kapok túl sokat, azért némi exp-ben reménykedtem. Belépve kellemes helynek tűnt mindenhol sütemények voltak nem az a furcsa kenyér, amit folyton rágcsálok. Páran gyanakodva mértek végig de nem igazán hatott meg helyette inkább egyenesen a pulthoz léptem.
- A hirdetés miatt jöttem. – Mondtam szárazon az eladólánynak, aki kicsit hezitált aztán megmutatta, merre találom a főcukrászt. A konyhába érve csak három embert láttam és abból is csak kettő dolgozott egy meg éppen várakozott valamire. Feltételeztem hogy a küldetésre. Kicsit korábbra érkeztem, úgyhogy egyszerűen nekidőltem egy szabad falfelületnek és vártam, hogy a többiek is szépen sorban megjöjjenek. Pár percnyi várakozás után mindenki megvolt és Satou belekezdett rövid magyarázatába, arról hogy miért nem mer kimenni a városból. Nem hangzik túl bonyolultnak és ő sem húzta tovább az időt, aminek külön örültem és vártam hogy a többiek végre elinduljanak. Társaim egymás után mind bemutatkoztak én, persze megfeledkeztem erről az apróságról de, annyi baj legyen. Csak legyen a pénz a zsebemben az a lényeg.

_________________
"Trusting someone... means relying on them and only the weak do that."
"The only ones who should kill, are those who are prepared to be killed."

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Klein on Szomb. Dec. 22, 2012 6:16 pm

Nekem nem volt kérdésem, szóval iszkoltam is kifelé, de az egyik srácnak, aki Spiritként mutatkozott be, volt, úgyhogy meg is torpantam és visszanézve füleltem a válaszra. Satou-san felsóhajtott, és keresztbe fonta a mellkasa előtt a karjait.
- Látod az indikátort a fejem felett? Nem NPC vagyok, ha xp-t akarsz, akkor mobokat irts :/ - felelt türelmetlenül, és szinte tuszkolta kifelé szegényt a konyhából. Felvontam a szemöldököm, haver, ez aztán a modortalan fickó! Fejemet csóválva fordultam vissza a többiek felé, és a látványtól azon nyomban kővé váltam. Elkéstem, lemaradtam a sanszról, hogy bevágódjak ennél a csinos lánynál T_T Ilyen tragédia mellett nem csoda, hogy lélektelennek hatott köhintésem, amivel felhívtam magamra a figyelmet.
- Ideje indulni, szerezzük meg azt a nádat! - szavaim már annál lelkesebben zengtek, egészen izgatott lettem a gondolatra, hogy kalandba keveredtem! Mikor kiléptünk, a pultos lányka édesen mosolyogva integetett nekünk búcsúzóul, amit én egy vigyorral viszonoztam.
- Oi, várjatok meg! - kaptam észbe, hogy közben a társaim meg itt hagynak! Szedtem is a lábam, hogy utolérjem őket! Mihelyst a városfalak közül kiértünk, azonnal megcsapott minket az erős szél, alacsony erővel bizony küzdeni kellett az elemek ellen is. A távolban látszódott néhány vaddisznó, de túl messze voltak ahhoz, hogy fenyegetést jelentsenek ránk, vagy hogy kitérőt tegyünk a leaprításuk kedvéért. Viszont az út felénél nem várt akadályba ütköztünk. A térkép ugyan jelezte a patakot, amin át kellett volna kelnünk, de azt már nem, hogy a fahídnak csak darabjai maradtak meg a part két oldalán! Tanácstalanul vakartam meg a fejemet és néztem szét, hátha nem kell úsznunk, és ami azt illeti talán száz méterrel feljebb meg is pillantottam pár kiálló, mohával befedett sziklát amiken talán át lehetne ugrálni. Biztosan csúszósak és jó nagyokat kellett volna szökkenni, nehéznek tűnt, de volt rá esély, hogy mind szárazon keljünk át. Ugyanakkor a másik irányban láttam egy hosszú farönköt is a túloldali partra vetődve, amit hárman talán keresztbe tudnánk fektetni a meder felett, így legalább ketten biztosan megúszhatnák száraz ruhával.
- Aye aye, megpróbáljuk a köveket vagy inkább a farönköt fektessük keresztbe? Engem nem zavar a víz, szóval szívesen segítek a farönkkel. Talán nincsenek a vízben magas szintű mobok - morfondíroztam, sőt ajánlkoztam fel, hogy ha az utóbbit választjuk, akkor csak két további ember kéne.

Sorrend: Szophie, Bornis, Spirit, Kazuma
Jelzem, hogy nálam a sorrend csak tájékoztató jellegű, ha akartok, írhattok korábban is. Viszont ha a határidőn belül nem jön poszt, azt fogom megböködni, aki jönne a sorban Very Happy

Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 2875
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Haruyuki Kazuto on Vas. Dec. 23, 2012 8:42 am

//Hát, úgy döntöttem, hogy bunkó leszek és betolakodok az első helyre, ha nem zavar senkit (de ha igen akkor is Very Happy)//

Hát a pincér srác elég rendesen leoltott, miután alkudni próbáltam vele, de nem számítottam sokkal jobbra. Miután elkezdődött a cukrászdából a kitelepítésünk Klein elkezdte kézbe venni az ügyeket és azt mondta, hogy induljunk.
Mit képzel ez magáról? Azt hiszi csak úgy parancsolgathat nekem? Nem tűnik erősnek, de még várok vele kicsit és, ha tényleg gyengébb nálam átveszem a csapat felett az irányítást!
Ahogy kiérünk Klein a búcsúzó pincérnővel lesz elfoglalva. Nem igazán érdekem, hogy megvárjam őt. El is indulok a célom felé. Pár másodperc múlva már hallom is, hogy Klein azt akarja, hogy várjam/várjuk meg (az egyes/többes szám attól függ, hogy a többiek jönnek e utánam). Nem vagyok bunkó és megállok. Megvárom míg beér és indulok tovább. Nem kellet sok idő és megint átvette a csapat felett az irányítást. Na mindegy. Ahogy kiérünk a városból elég erős széllel találjuk szembe magunkat. Megnyitom az invertorymból a térképet és megnézem pontosabban mi merre, hány méter. Gyorsan megpróbálom átvenni a kis csapat vezetői címét. (Már ha mindenki velünk jött)

Gyertek!
Szólok a többieknek, majd elindulok a cél fele.A térkép egy kisebb-nagyobb patakot jelezett egy híddal, de amikor megérkeztünk elég más élmény fogadott, mint amire számítottam. A híd teljesen romos volt. A hídtól kicsit arrébb volt pár szikla amin átlehetne ugrálni és a part túloldalán egy farönk. Klein el is kezdi felvázolni a többieknek a helyzetet, de engem nem igazán érdekel és már kezdek is átmenni a folyón a farönkhöz. Ha nem támad meg semmi, illetve nem történik semmi elkezdem taszigálni a farönköt, hátha sikerül egyedül is belefektetnem a vízbe. Ha nem sikerül elkezdek integetni a többiek fele, hogy jöhetnének segíteni.


//Ja és Klein sry, de most még (ezen kívül) 2 körig láb alatt leszek neked, mert azt a fogadást kaptam, hogy valakit inzultálnom kell 3körig és ha már mesélő létedre beszálltál, közénk játszani, akkor miért ne lehetnél te az én kiválasztottam Very Happy//

_________________
My color=#ADFF2F

Adatok:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 3
Erő: 5 (+ 1 a kaszától)
Kitartás: 1
Gyorsaság: 6
Speciális képesség: 1
Páncél: 3

Kezdő Kasza (felszerelt, + 1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, + 2 páncél)
Szalmakalap (felszerelt + 1 páncél)












Haruyuki Kazuto
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2012. Nov. 24.
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
45/50  (45/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Szophie on Hétf. Dec. 24, 2012 7:36 pm

A morgó hasam nem volt valami jó kezdet, de szerencsére egyik társam megkínált egy kis sütivel. Rögtön neki is kezdtem a falatozásnak, csak akkor jutott eszembe a mogyoró allergiám, amikor végeztem. Ezután persze elhessegettem ezt a gondolatot is, azzal, hogy ebben a játékban csak nem számít ez az allergia dolog, biztos nincs semmi hatása.
A Spirit nevű srác el is indult, gondoltam követem. Klein lemaradva jött utánunk, ezért megálltam, és bevártam, a többiek is így tettek.
Időközben kissé elkezdett émelyegni a hasam, és kissé szédültem is, de nem igazán foglalkoztam vele.
Utunk egy patakon vezetett át, de a híd, amin át lehetett volna jutni, igencsak darabjaira volt hullva. Két lehetséges út volt még, amin át lehetett volna kelni, ezt Klein ismertette is velünk, de nem vártam meg a végét. Valami furcsa késztetést éreztem, hogy nekem azokon a köveken kell átugrálnom, így azok felé vettem az irányt.
- És első kő, hopp!- és már rajta is voltam.
- Második kő..!! – és mellé! Persze a szédülésem még mindig nem múlt el. Egyenesen a patakba zuhantam, és bevertem a fejem. A vízből is kortyoltam véletlenül egy kicsit.
- Jajj! – tapogattam meg koponyám, eléggé fájt, és csurom vizes is lettem.
- Wow, mintha a víznek alkohol íze lett volna.. Azt hiszem, a fejembe száll. - Jelentettem ki. Hirtelen azon gondolkodtam, hogy.. min is? Azt hiszem, semmire nem gondoltam, kissé ködös volt minden. A szédülés még rosszabb lett. Eszembe jutott, hogy még társaimat sem néztem meg alaposabban. Itt az ideje! Először a csendes fickó. Szép magas, átlagos fekete haj, de nagyon cuki zöld szemek. Hmm..elmegy, de még a nevét sem mondta meg. Anyám, hogy ez milyen antiszoc típus. Most jön a sütis csávó.. Bornis, ha jól emlékszem. Egész kedves volt nyitásnak a süti, ari haj, menő ruha. Egész jó. Most Spirit jön a vizitben. Wáóóó.. eszméletlenül lehengerlő kék szemek, imádom a kéket.. És az az édesen vágott fekete haj, ahogy finoman keretezi az arcát.. szörnyen cuki. Hogyhogy ezt eddig nem vettem észre? És az öltözködési stílusa.. behalok, hogy milyen menő, és ahogy a víztől rátapad a testére… awwwwww.. Azt hiszem, beleszerettem. És a stílusa is lenyűgöző.. kis gonosz, de mégsem annyira.
- Jé, az ott nem egy pteranodon?? Most komolyan, egy pteranodont láttam az égen szállni! De komoly! És a fák is mintha mozognának! – Komolyan ezt láttam. Lehet valami vírus támadta meg a szervert, vagy mi? Mindegy, most ez nem fontos, csak a szörnyen cuki fiú.
- Sziiiijjjjaa.. – mentem oda hozzá, villantva egy bájos mosolyt. – Nincs kedved a küldetés után elmenni valahova? Csak ketten, te meg én.
Tudod, nagyon cuki vagy, azt hiszem, bejössz nekem.. Sőt, beléd szerettem…
- kissé elpirultam, ahogy ezt kimondtam, és inkább így döntöttem, átmegyek a patak túloldalára, így nagyokat ugrálva átkeltem, a víz közepén, a továbbiakban már úgyis mindegy volt a ruhámnak.
- Na ki meri ezt utánam csinálni, nyuszimuszik? – Hááháá.. sok barom biztos nem vállalja be. – Kapj el, ha tudsz, nagyfejű strucc! – ezt most miért is mondtam? Ekkor eszembe jutott a süss fel nap.. Milyen jó kis ének ez. El is kezdtem énekelni, és körbe körbe forogni rá.
- Huu.. tündérke vagyok! – ekkor összevissza ugráltam, kezemet ide oda ingatva, és úgy tettem, mintha szállnék.


/ Spirit bocsi, de ez egy fogadás része, és amúgy meg gondoltam (kis segítséggel..Razz) úgy oldom meg, mintha valamit szívtam/ittam volna.. hogy ebből a végén mi lesz, az azon múlik, meg tudtok-e gyógyítani.xD vagy máskülönben még tartom egy két körig ezt a stílust.xDD/

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Allen Dante on Pént. Dec. 28, 2012 2:40 pm

Mivel már mindenki túl van a bemutatkozáson, el is indulunk, hogy teljesítsük a ránk bízott feladatot. Spirit szokásához híven elsőként vág neki az útnak, úgy téve, mintha ő lenne a vezetőnk. De hát más választásunk nincsen, minthogy követjük, hisz egy küldetésben vagyunk. Közben Klein lemarad tőlünk, és hogy ne maradjon le tőlünk, bevárjuk. Kisvártatva meg is érkezik, így ismét együtt folytatjuk utunkat. Addig-addig megyünk, amíg el nem érünk egy patakot, aminek partjait egy hídnak kellene összekötnie, de a hídból is csak a két vége található meg, a közepe hiányzik. Így sok választásunk nincs, vagy a vízen gázolunk át, vagy a köveken átugrálva jutunk át a túlpartra. Klein-nek az az ötlete támad, hogy talán farönköket kéne hozni, hogy azokon átkeljünk a másik oldalra. De amíg azon gondolkozok, hogy mit is kéne csinálnom, azt veszem észre, hogy Szophie a köveken próbál át kelni. Az elsőre sikeresen ráugrik, de a másodikon megcsúszik és egyenest a vízbe zuhan, majd a fejét beleveri az egyik sziklába. Már a segítségére akarnék sietni mikor, látom, hogy felkel, és szembe fordul velünk és meredten bámul minket. Majd kijön a vízből és egyenesen a Sprit felé veszi az irányt. Nos, a párbeszédből, vagy inkább monológból az jön le nekem, hogy Szophie randira hívja Spirit-et. De ez a végére már nyilván való, mivel szerelmet is vall neki. Majd megfordul és a folyón keresztül átmegy a túlpartra, ahol ugrándozni kezd, majd gúnyolódni. Kicsit furcsállom is ezt, de nem kell sok, hogy minden világossá váljon, egy enyhe személyiség zavara lett, amikor beverte a fejét. Jobbnak látom, ha megvizsgálom hátha valami komolyabb baja is lett. Kicsit óvatosan, de inkább a köveken megyek át, mert tényleg ki tudja, hogy milyen lények garázdálkodnak a vízben. Az átjutás eléggé lassan ment, de sikerrel vettem az akadályt. Ez idő alatt Szophie repülőnek képzeli magát, de rá kell, jöjjek, hogy inkább egy tündérnek. Már kezdek komolyan aggódni miatta ezért gyorsan kezelésbe is veszem. Elsőként odalépek hozzá.
- Szophie, én vagyok az Bornis, egy picit maradj egy helyben. –azzal a szokásos, hűvös, de megnyugtató mosollyal és tekintettel nézek rá. Első dolgom, hogy megbizonyosodjak a sérülés komolyságáról, végig simítom a kezemet a fején, majd mikor felszisszen, megnézem, szerencsére csak egy búb lett az ütés helyén. – Maradj itt egy picit. –mondom neki, azzal a patak partjához megyek és az ingem ujjából leszakítok egy darabkát, és a hideg vízbe mártom, majd visszamegyek Szophie-hoz és a fejére tekerem. – Ennek meg kell tennie, csak arra kérlek, hogy amíg a többiek átérnek, maradj nyugton és pihenj.
Innentől minden Szophie-n múlik, hogy hallgat rám, vagy folytatja amit eddig, de én a biztonság kedvéért ott maradok vele, nehogy valami baja essen.

_________________

Remények és álmok nélkül nincs élet, találd meg a sajátjaidat és élj!
by: A.B.

Színem: #0099ff

Allen Dante
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 312
Join date : 2012. Nov. 22.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
616/700  (616/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Kazuma on Szomb. Dec. 29, 2012 2:06 am

Szépen követtem a többieket Klein először lemaradt de, aztán átvette a vezetést. Elég szétszórtnak tűnik így elsőre de, majd úgy is kiderül, hogy mennyire megbízható. A városon kívül erősen fújt a szél és mintha a baj szagát hozta volna magával. Mint mostanában mindig. Az út első szakasza teljesen eseménytelenül telt. Minden kihalt volt. Pár kezdő mobon kívül semmi nem adott életjeleket a környéken. A szelet leszámítva pont olyan a környék, mint mielőtt beértem a falak közé. Ennek ellenére folyamatosan pásztáztam a csapat körüli területet. Biztos, ami tuti alapon. Ekkor viszont egy patakba botlottunk. Ebben még nincs is semmi érdekes, viszont itt volt egy híd is. A hangsúly, pedig a volton van ugyan is nem sok maradt belőle. A többiek arcán végignézve meglepettséget láttam de ismét csak csapdát sejtettem a dologban. Elég megosztottan reagáltak. Míg ketten egy farönk felé indultak, hogy a vízbe taszigálják addig a csapat lány tagja, viszont a köveken próbál szerencsét én, pedig inkább a hidat nézem meg közelebbről, hátha látok rajta valamit, ami arra utal, hogy mi is történt itt. Alig vethettem rá egy pillantást rögtön egy csobbanásra lettem figyelmes. A víz alól jönnek! Előhúztam a késemet és a hang forrását, kerestem. Tényleg előmászik valaki a patakból, de csak Szophie az. Béna bagázs…
Tovább törődnék a saját dolgommal de, a lány még nem fejezte be. Sőt meglehetősen furcsán viselkedik. Rendez egy kis jelenetet az egyik sráccal, aztán elindul ismét a kövek felé. Gyanúm támad és a víz felé, fordulok. Közelről megszagolom de, semmi különöset nem érzek rajta. Belekortyolok egy, kicsit aztán rögtön kiköpöm. Elég fura íze van. Csak nem mérgezett? Még szerencse hogy nem nyeltem le. Elindulok én is a kövek felé. Szophie és Bornis már a túloldalon vannak. Nekem is át kéne jutnom, szólni nekik. Gond nélkül átugrálok a köveken. Felnézek de, nem látom a többieket. Hova tűntek? Émelyegni kezdtem és éreztem, hogy kiszárad a torkom.
- A víz… - Nyögtem ki nagy nehezen. A méreg így is hatott? Majdnem elestem de, megláttam magam előtt két hatalmas csokit. Ez vajon normális? Biztos valami event. Magával ragadott az érzés hogy meg kell ennem a csokit mielőtt a banditák, ellopják.
- Huu.. tündérke vagyok! – Hallottam de olyan távolról érkezett a hang hogy lehetetlen volt megállapítani a forrását.
- Ki beszél? – Kérdeztem erőtlenül a levegőt. Nem érkezett válasz. - Nem lopod el a csokimat. Most nem! – Jelentettem ki magabiztosan és ugyanakkor kevésbé magabiztos léptekkel el is indultam a hatalmas édességek felé. Mintha hátráltak volna előlem, de ez hülyeség. A csoki nem tud mozogni de, mi van ha mégis? Elfogott a rémület.
- Vááárj meeeg! – Botladozva előre nyújtott kezekkel közeledem hozzájuk. A világ gyorsan forgott körülöttem.
- ÁÁÁLJ MEEEG! – Nem győzhetnek le. Meghalok ha nem kapok csokit. Mindjárt elérem.
- Megeszlek! – Ezzel az ígérettel és egy gonosz mosollyal megragadom a szebbik darabot és egy jó nagyot, harapok bele…

// Úgy néz ki ez itt az angyalok küldetése mert én is ezen küldetés komolyságát rombolom amíg rendbe nem jövök Very Happy //

_________________
"Trusting someone... means relying on them and only the weak do that."
"The only ones who should kill, are those who are prepared to be killed."

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Klein on Vas. Dec. 30, 2012 8:56 pm

- Oi-oi, mi folyik itt? - méltatlankodtam a fejemet vakarva. Spirit volt az egyetlen rajtam kívül, aki a farönkre gondolt, legalábbis senki nem jött utánunk. Ráadásul ő is előre szaladt, meg sem várva engem. Mire belegázoltam volna a derékig érő vízbe, addigra ő már a fát ráncigálta eredménytelenül. Én is megfogtam hát a rönköt, és sikerült is megmozdítani, de ez volt a hiba. Megcsúszott, és míg a srác szó szerint lefejelte azt, én hátra zuhantam és elmerültem a patakban némi vizet nyelve.
- Huh, haver, ez nem volt jó ötlet! Jól vagy? - szólaltam meg, miután felbukkantam a vízfelszín alól, és azzal a lendülettel körbe is néztem. A többiek már a túloldalon voltak, mind csuromvizesen. Hát ez nem jött be! Kimásztam én is, igaz kicsit kótyagos voltam valamitől, szóval eléggé szédelegve közelítettem a társaság felé, különösen a szó szerint angyali külsőt nyert Szophie-san érdekelt. Itt volt az idő, hogy barátnőt szerezzek magamnak, haver! Ráadásul ő is felém tartott *.* Majd... elment mellettem... és ha nem csalt a fülem akkor... szerelmet vallott Spiritnek. Kővé dermedtem és halálra sápadtam, ahogy újfent összetört bennem minden remény a szebb életre Sad
Zombi módjára, Kazumával karöltve indultam meg a térképet követve, átvágtam a rózsaszín sziklakerten és a mézeskalács-erdőn is, mire megközelítettük a megjelölt területet. Teáscsészék fogadtak minket, morgó, négykézláb felénk rohanó teáscsészék, szám szerint nyolc darab. Gonosz módon felugrottak és fejjel lefelé fordulva ránk akarták borítani magukat, hogy fogságba ejtsenek.

Józan banda:
Nyolc <<Szürke Farkas>> mob van a csapat előtt, akik amint észrevesznek minket, támadásba lendülnek és ránk ugorva próbálnak leteperni, majd elharapni a torkunkat. 6 HP-juk van.

Kazuma:
Nem messze van egy sűrű erdő, ha figyelsz, Éjjellátásodnak köszönhetően észrevehetsz egy piros játékost (Mikulás csoki? o.o) a fák árnyai között rejtőzve. Csak figyeli a csapatot, legalábbis egyelőre. Rajtad áll, hogy cselekszel, ignorálod, vagy esetleg odamész, vagy szólsz a többieknek?

Egyéb infók:
Aki a köveken ment át, az egytől-egyig mind belesett a patakba (tehát Bornis és Kazuma is), Akrobatika jártasság nélkül nem lehetett ott átkelni. A víz egy ismeretlen mobnak köszönhetően mérgezett volt, erős hallucinogén került mindenki szervezetébe, aki vizet nyelt, és vesztett 3 HP-t. Emellett a <<Szürke Farkasokat>> mindenki teáscsészének látja, aki be van szívva.
A rönkhöz három ember kellett volna, és mivel csak ketten voltunk rá, Spirit a baleset miatt veszített 2 páncélt.

Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 2875
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Szophie on Kedd. Jan. 01, 2013 4:56 pm

Azt hiszem, én született tündér vagyok!! Hogy nem vettem ezt eddig észre?
Mostantól több időt fogok fordítani a tündér képességeim fejlesztésére. Ezután a kedves, sütis fiú is átjött a patakon.
- Szophie, én vagyok az Bornis, egy picit maradj egy helyben. - jött oda hozzám, így én megálltam, közben megnyugtatóan mosolygott rám. Megszemlélte, és megsimogatta a buksimat. Kutyának néz? Ezután valamit a fejemre tekert.. most akkor múmia legyek? Nem rossz ötlet.. a múmia király!
- Én egy régi, Egyiptomi fáraó nő múmia vagyok! - kiáltottam.
– Ennek meg kell tennie, csak arra kérlek, hogy amíg a többiek átérnek, maradj nyugton és pihenj. - mondta megint a sütis fiú. Gondolom a múmiák szeretnek pihenni, így beleegyeztem. Ő velem maradt.
Ekkor egy furcsa, zöld szemű zombi közeledett felém. Honnan jött elő?? Végülis mindegy, a zombik, és a múmiák nem állnak messze egymástól. Úgy gondolom, ő haver..Nem tartottam különösnek a viselkedését sem. Amikor a közelünkbe ért, akkor pacsira tartottam a kezem,.
- Megeszlek! - kiáltotta, és hamm, bele harapott a vállamba. Most ezt miért? A múmiák és a zombik így köszönnek egymásnak, ha találkoznak, vagy mi?
- Kicsit több tiszteletet egy nagy fáraónő múmiájának, ha kérhetném! - mondtam, de már el is ment, egy másik zombival karöltve. -Na szép is! - Ekkor eszembe jutott az eszméletlen fáraó képességem!
- Na majd megkapod ezért a magadét, zombicska! morogtam az orrom alatt, majd utánuk futottam. Ha sikerül használom a speckó támadásom, akkor egy hűtő fog a fejére esni! Hihihii..
- Éééss.. Taps! - semmi.. - Taps! Taps! Taps! - tapsikoltam, mint egy őrült, de nem sikerült, a fenébe is.. ezt még gyakorolni kell. Közben bámulva sétáltam végig a csodás sütis helyeken, a zombikat követve. Nagyon tetszett a hely, nyálfolyatva mentem mindenhova! Közben egy ugató, morgó fehér csésze kísért.. Biztos valami hűséges szolga.. Talán az ősi, egyiptomi istenek átkozták el, és most az a dolga, hogy engem védelmezzen. Igen, ebben szinte biztos vagyok.
- Fiú vagy, vagy lány? kérdeztem a csészétől, mire egy vakkantást kaptam. Hát jó.. - Figyu, ha fiú vagy, akkor a neved mostantól Enkil, ha lány, akkor meg Akasha! - Csodálatos, egyiptomi neveket találtam neki! Büszke voltam magamra.
- Ha jól szolgálsz, akkor kérni fogom az isteneket majd, hogy szabadítsanak fel átkaid alól. És utána békében elmehetsz! - micsoda jó uralkodó vagyok én..
Nemsokára még több csészére lettem figyelmes, de ezek szürkék voltak.
- Jééé.. még több szolga! - örültem meg nekik, erre azok rám morogtak. A fene a formájukat, őket sosem szabadítom meg az átoktól. És erre rá ugrottak az előttem levő emberekre. Még jó, hogy én hátul kullogtam. Megpróbáltam megint a tapsikálásos trükköt, de semmi sem történt. A többiek harcoltak, még a zombik is, és meg..?? Ekkor más ötletem támadt.
- Gyerünk szolga, védj meg, a jó ügy érdekében!! - mondtam a fehér csészének. - És ti, többiek! A fehér csésze, jó csésze, csak a csúnya szürkéket támadjátok! Azokat a gonosz istenek irányítják! Csak a halál szabadítja meg bűnös lelküket! - Ezután elővettem a fáraó pálcám, aminek a vége igen éles volt, mintha egy kés lett volna. Véletlenül meg is szúrtam vele az ujjacskámat, de semmi komoly bajom nem lett.
- Harcra, előre, az istenekért!!! - kiáltottam.. És most a képességem!! Taps!! Itt az ideje, hogy végre működjön!! És megint semmi.. azt hiszem, maradok az ugató csésze, és a fáraó pálca mellett, azok még működnek..

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Allen Dante on Kedd. Jan. 01, 2013 7:12 pm

Ahogy ott ülők a földön és várom, hogy a többiek átvergődjenek a patakon, hirtelen, forogni kezd velem a világ. Hirtelen nem tudom, hogy mitől lehet, de sokat nem foglalkozok vele, mert hamarosan elmúlik. Közben azt veszem észre, hogy Szophie ismét elkezd játszadozni, úgy látszik nagyon beüthette a fejét. Közben látom, hogy Kazuma is jön át a folyón, de valahogy neki is sikerül beleesnie, de végül ő is partot ír. Először azt hiszem, hogy ő is beverte a fejét, mert ő valami zombinak képzeli magát, és Szophie fele halad, végül beleharap a vállába. Közben a többieknek is sikerül átjönni a túl partra, bár az ez utáni, dolgok velük kapcsolatban eléggé homályosak, mert ismét rám tört az előbbi fejfájás. Az utolsó dolog, amit látok, bár kicsit homályosan, hogy egy vaddisznó van mögöttem. Végül minden elhomályosodik egy pillanatra, és mintha eszméletemet is elveszíteném. Amint magamhoz térek, már azt látom, hogy ahol eddig egy vaddisznó állt, most a helyén egy gyönyörű fehér paripa áll.
- Végre előkészítette a fegyverhordozóm a paripámat. –mondom és hátrahagyom a zombi fiút és a múmia királynőt, és elindulok a lovam felé. Ahogy közeledek feléje, és észrevesz, nem tudom miért, de menekülőre fogja. Eléggé furcsállom, mert ő az én lovam, aki minden egyes csatámban elkísért, és még sosem hagyott cserben. Erre meg azt kell, hogy lássam, ahogyan egyre távolabb kerül tőlem. De ennyiben nem hagyhatom a dolgot, így utána kiáltok.
- Hé, Táltos! –mert, így hívták. – Gyere a gazdádhoz. –majd leguggolok és a karomat kinyújtva hívogatom tovább. –Gyere, gyere, ne félj. –de még így sem akar rám hallgatni, és a következő pillanatban ismét hátat fordít nekem és elkezd szaladni. Ezt, cseppet sem tartom viccesnek, mert a hercegnőt kell, megmentsem, akit elrabolt a gonosz boszorkány, és jelenleg is fogságban tartja, és utamat az egyik hű társam is segítenie kell, ha sikerre akarom vinni a küldetésemet. De valamiért, teljesen zabolátlanná vált. És ekkor valami belenyilall a fejembe.
- Hát persze! –emelem fel a hangsúlyt a mondandómban. – Ez is a boszorkány műve, az az átkozott, ezért még megfizetsz. –mondom már bosszankodva. Nincs más megoldás, mint visszahozni a hátasomat, és ismételt erőbevetéssel folytatni az utunkat, de előtte, még utol kell, érjem őt. Így elkezdtem szélsebesen futni, hogy legyen esélyem utolérni, bár tudom, hogy egy lovat nem könnyű utolérni, de szerencsémre egy fának a tövében megtalálom, ahogy éppen makkokat túr ki a földből. Eléggé szokatlan, hogy ló létére, úgy viselkedik, mint egy vaddisznó. Ezt is a boszorkány a művének állítom be. Lassan mögéje lopakodok és próbálom befogni, de ez nem sikerül, mivel észrevesz, és ismét menekülőre fogná. Ezt nem hagyhatom, itt a vissza nem térő alkalom, hogy megtörjem az átkot, így mielőtt még elmenekülne, rávetem magam és a sörényébe megkapaszkodok. Ekkor egy hatalmas visítás követve, megiramodik és elkezd az erdőben fel s alá rohangálni. A kapaszkodás eléggé nehézkes, de valahogy tudom tartani magam, mindaddig míg, egy éles kanyar következtével, el nem engedem a sörényét és leesek róla, és amint feltápászkodok a földről, már hűlt helyét sem találom, az erdő elnyelte. De nem tudok rágódni ezen, mert a múmia királynőnek a hangját hallom, amint valamit éppen utasít, hogy védje meg. Elindulok a hang irányába, és azt kell, hogy lássam; hat, pontosabban hét teáscsésze van előttünk. Hat szürke és egy fehér, aki, vagy ami a királynőt védelmezte.
- Már megint a boszorkány? –mondom és elindulok a szürke csészék fele, hogy legyőzzem őket, és egyúttal segítek a múmia királynőnek, hátha a harc után szövetségesemmé válik és segít a küldetésem véghezvitelében, ha már a lovam erre már nem képes. Hamarosan a múmia királynő mellé érek, majd mint a legtöbb tiszteletre méltó lovag, a kardomat a földbe szúrom, majd térdre ereszkedek és felajánlom a segítségemet neki. Ezután felállok és kardomat a csészék fele fordítom, felkészülve a támadásra.

[off] A ló valójában egy vaddiszó, csak a karakterem is benyelte a vizet ezért ő is elkezdett halucinálni, amúgy ő egy középkori lovag Very Happy [/off]

_________________

Remények és álmok nélkül nincs élet, találd meg a sajátjaidat és élj!
by: A.B.

Színem: #0099ff

Allen Dante
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 312
Join date : 2012. Nov. 22.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
616/700  (616/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Kazuma on Szomb. Jan. 05, 2013 2:32 pm

Ennek a csokinak nincs is csoki íze. Teljesen elment a kedvem, és ahogy eltávolodtam a csokitól kiderült, hogy nem is csoki volt, hanem egy múmia. Nem csoda hogy nem volt semmi íze. Elhúztam a számat. Ám mielőtt bármit is tehettem volna, éreztem, ahogy valaki megragadja a karom, és rángatni kezd maga után. Semmi kedvem nem volt vele menni de azért hagytam magam és lehajtott fejjel botorkáltam mellette. Mögöttünk a múmia valamiért lelkesen tapsikolt felemeltem a fejem hogy rászóljak és csak ekkor vettem észre, hogy ki vonszol maga mellett. Egy zombi volt az de legszebb zombi akivel, valaha találkoztam. Nem tudom, mikor találkoztam én zombival de, akkor is mind közül ő volt a legszebb és akkor megláttam tőlünk nem messze az egyik fán egy hatalmas Mikulás csokit. Hát ezért rángatott magával? Hogy nekem adja azt a hatalmas édességet.
- Olyan kedves vagy. – Mondtam a mellettem sétáló zombinak. – Még soha senki nem adott nekem ilyen szép dolgot. – Teljesen meghatódva álltam mellette és a könnyeim is elkezdtek folyni.
- Maradj velem örökre. Úgy szeretlek! – Forrón átöleltem. Ha hagyta akkor egy darabig úgy maradtunk. Letöröltem a könnyeimet
- Gyere, együk meg azt a csokit. – Kézen fogtam és mostmár én, rángattam a fán ülő csoki felé. Gondolatban, a fellegekben jártam és elképzeltem, ahogy ketten majszoljuk a mikulást. Morgást hallottam úgy tűnik másoknak is fájt a foga a csokira. Oda fordultam de csak egy halom teáscsészét láttam magunk előtt. Végül is egészen megszomjaztam az ide vezető úton. Elindultam feléjük mire ők morogva megindultak felém. Bizonytalanul megálltam. Hatalmas rohanó csészék. Biztos valami óriás vesztette el őket. Ekkor azonban az egyik nekem csapódott és egy kicsi lement az életcsíkomból. Oldalra fordulva láttam, hogy szeretett zombi társamat is szorongatják ezek a démoni csészék. Dühös lettem és két gyors vágással kicsináltam a nekem támadó csészét.
- Hagyjátok őt békén! - ordítottam és rávetettem magam a zombit szorongató csészékre és eszeveszetten kaszaboltam őket. A hátunk mögött hallottam a múmia kiabálását. Szóval van itt egy jó csésze is. Remélem ő, majd hagyja, hogy igyunk belőle. Ugyanakkor egy lovag is megjelent mellettünk úgy tűnt ő is nekünk segít. Elhatároztam, hogyha elpusztítottuk a támadóinkat majd nekik is, adok egy keveset a csokiból de a feje az enyém. A Mikulás legjobb része…

// Ezért az ördögért még megfizetsz Razz//

_________________
"Trusting someone... means relying on them and only the weak do that."
"The only ones who should kill, are those who are prepared to be killed."

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Klein on Vas. Jan. 13, 2013 4:37 pm

// Spirit elhagyta az oldalt, így nélküle folytatjuk //

Klassz kis csapatunk verődött össze, nem csak a zombi haverom van itt, hanem egy dicső lovag és egy múmia fáraónő is! Moroghatnak bármennyit ezek a galád szürke csészék, mi legyőzhetetlen kompánia vagyunk! Csak ne lennének ilyen piszok gyorsak ezek a poharak, mire felocsúdtam, már rám is borult kettő, és hiába haraptam őket! Még szerencse, hogy itt van zombi bajtársam! Azért kár ezekért a szép csészékért valahol, hogy így szilánkokra törtek...
- Oi, dicső lovag! Mit csinálsz?! - kiáltottam fel miután körülnéztem, és eszeveszetten rohantam, hogy megszabadítsam az őt támadó csészéktől, amik addig borultak rá, amíg ő térdepelt és hűségesküt fogadott. Előkaptam a kanalam, vállam fölé emeltem, és hagytam, hogy robbanjon a varázspor! BÁM, máris szilánkokban volt az egyik csésze! Na, ez nem is olyan nehéz! Ezek után a másikat ő is el tudja intézni, én pedig vigyorogva mutatom fel neki a hüvelykujjam.
Mikor ismét körülnézek, már csak négy ellenfél van körülöttünk, ebből három Spiritre vetette rá magát, ám mire odaérhetnénk segíteni, addigra a srác egy fényjelenség kíséretében eltűnik, mintha teleportált volna! Haver, ez nem volt semmi!
- Nem hátrálhatunk, törjük darabokra még ezt a párat! - kiáltottam fel, és rohamra vezéreltem bátor társaimat! - Győzzétek le őket!

Kazuma három, Vezér egy farkast ölt meg. Így álltok jelenleg:
Szophie: 12 HP, 4 páncél
Vezér: 5 HP
Bornis: 8 HP
Kazuma: 13 HP

Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 2875
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Szophie on Hétf. Jan. 14, 2013 8:06 pm

Egy dicső lovagra lettem figyelmes, miközben láttam, a fehér csészém jól teljesít. A férfi letérdelt előttem, és hűségesküt fogadott nekem. Szép gesztus, ezért megérdemli, hogy a bizalmasom legyen, és jutalomban részesüljön. Bólintottam egyet felé, hogy tudja, elfogadom védelmezőmnek, majd körülnéztem. Egyik alattvalómat épp lerohanta pár csúnya csésze, majd egyszer csak darabjaira hullt, és eltűnt. A sírás jött rám, amikor ezt láttam. Pedig olyan kis cuki fáraó jelölt volt. Gyorsan vissza is fordultam a lovagomhoz, de akkor vettem észre, hogy őt is csészék vették körbe. Szerencsémre az egyik jóképű zombi megmentette.
- Jajj szegény lovagom! Nem esett nagy bajod? - néztem rá, és el kezdett könnyezni a szemem. - Ez a játék megváltoztat engem. - adtam magyarázatot a könnyezésre. - Elveszítem a büszkeségem, tartásom, érzéketlenségem, mindent, ami fontos egy fáraónőnek. Ehelyett érzékeny, sírós valami lettem. -folytattam. - Emlékszem, kicsiként mindig sumó birkózó szerettem volna lenni, de letettem erről, mert nem hozzám illő. Ennyiből lehetnék az is akár.. Nekem már úgyis mindegy..- kissé elgondolkodtam, majd vidáman hozzátettem. - Ez nem is rossz ötlet! Mit szólsz hozzá? Persze a kilókkal még gondban vagyok.. Na de bele vele gyorsan a tenger vízbe! - meg sem vártam a választ, neki feszültem az egyik csészének. Majd összegömbölyödtem, és amolyan gurulásos támadást próbáltam bevetni. Sajnos nem sikerült, és egy fához csapódtam.
- Ez lehet rossz ötlet volt. De egy fáraónőnek mindent szabad! - mosolyogtam. Közben csúnya csészék közeledtek felém, ezért elővettem a fáraó pálcám, és egyet csúnyán össze vissza vágtam vele. Közben fehér csészém is ráugrott egyre, és elkezdte harapdálni. Vajon az használ? És tea íze van? Én is elkezdtem egyet harapdálni, mire az vinnyogni kezdett. Sajnos szőrös íze volt, így hamar lemondtam róla, és átengedtem a fehér csészének.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Allen Dante on Hétf. Jan. 14, 2013 9:47 pm

A farkasok nem is tétováznak sokat, egyből kiszemelt szélpontjukra vetik magukat, vagyis rám. Bár ezt nem is bánom, hiszen ezzel meg tudom védeni a múmia királynőt. Mivel ez egy lovag feladata, megvédeni az úrnőjét, akár az élete árán is. De meg kell vallani nem nagyon, akarom itt hagyni a fogaimat. A végső haláltól egy zombi ment, meg akinek egy mély meghajlással jelzem a köszönetemet. Miután ez megtörténik, csak azt látom, hogy királynőm szemeiből a könnyek, mint patak, folynak. Ezt talán én időztem elő, amiért nagyon is röstellem magam. Ekkor elmeséli, hogy kiskorában szumó birkózó szeretett volna lenni. Nem nagyon értem, hogy milyen apropóból szeretne egy múmia királynő ilyen foglalkozást választani, de így visszaemlékezve, mindig is tanár szerettem volna lenni, és most mégis egy lovag vagyok, ki az elesetteken és gyengébbeknek szentelte életét. Ez után rátétért, hogy egy kis súlyfölösleggel bír, pedig én semmit nem veszek rajta észre, sőt nagyon is jól néz ki. És hogy ezt tudassam vele, el is akarom mondani, de mire erre kerülne a sor, már gurul… is a csészék közé. Ez érdekes, miért gurul. Morfondírozok e magamban. De ez a támadásnak mondható valami nem jár sikerrel és egyenest egy fához csapódik, majd a csészék közreveszik és meg akarják támadni, ekkor hű fehér csésze segítője odaérkezik, hogy megmentse. Ekkor odasietek hozzá, és felsegítem a földről. Megfogom kezeit és mélyen a szemébe nézek, és ekkor egy furcsa érzés kerít hatalmába, mint ha szívverésem felgyorsulna, pulzusom megemelkedne és talán arcom is elpirul. Ezután megszólítom gyönyörű királynőmet, valahogy most még szebb, mint eddig volt.
- Királynőm, én egy haszontalan, semmire kellő lovag vagyok, akinek mondhatni, nem is, pontosan semmi hasznát nem veszi, ezért inkább egy csatában halok meg, mint, hogy ezt szenvedést elviseljem. –mondom ezeket a dolgokat, bár abszolút nem gondom őket komolyan, mintha elmém és a szám teljesen külön utakat járnának.
Először ezt is az átoknak gondolok, amit még a boszorkány rakott rám. A következő pillanatban meg már azon kapom magam, hogy ajkaimat, királynőm ajkaira helyezem. Nem tudom, hogy ez volt e számára az első, de tudom, hogy illetlenséget követek el, amiért mihamarabb bocsánatot is akarok kérni. De valahogy ez sem úgy sül el, ahogy akarom.
- Ez mindenem, amimet még a hitvány életemen túl fel tudok önnek ajánlani, várjon, itt rám hamarosan visszatér ez a szerencsétlenség. –mondom, és megint, rá kell, jöjjek, hogy nem azt mondom, amit akartam.
A királynőm dühét már nem várom meg, de mikor ismét önmagam leszek, akkor mindenért elnézést kérek tőle, de most ismét a csészék közé vetem magam. Kardomat ismét előrántom, és egymás után kezdem kaszabolni ellenfeleimet, majd próbálok minél többet szilánkjaira törni. Remélem magamban, hogy mindent jóvá tudok tenni, de amíg a szavaimat nem tudom kordában tartani nincs sok esélyem bármit elmagyarázni.

//Még egy post erejéig tartana ez az ellentmondásos lovag szerep és utána remélhetőleg minden vissza áll, amennyire lehetséges. //

_________________

Remények és álmok nélkül nincs élet, találd meg a sajátjaidat és élj!
by: A.B.

Színem: #0099ff

Allen Dante
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 312
Join date : 2012. Nov. 22.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
616/700  (616/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Kazuma on Kedd. Jan. 15, 2013 6:23 pm

Ezek a csészék könnyen törnek az már biztos de, azért vigyázni kell velük. Továbbra is bőszen csapkodtam őket, hiszen egy Mikulás csoki volt a tét. Már szinte a számban éreztem az ízét. Viszont egy apróság kizökkentett és kikerekedett szemekkel néztem, ahogy a múmialány nagy sebességgel elgurult előttem és egyenesen egy fának csapódott. Meglepettségemben majdnem rám is borult az egyik megmaradt csésze de aztán gyorsan összevagdostam, amitől megrepedt és szilánkokra tört. A lovag is elsietett előttem egyenesen a fáraónőhöz és elég rámenősnek látszott. Na szép. Én itt töröm magam, vagyis hát inkább a csészéket, ő nem csinál semmit, és a lány mégis vele törődik. Az a lovag még csak oszlásnak sem indult mégis hogy képzeli, azt hogy megcsókolja őt. Ezért még párbajra hívom! Elképzeltem, ahogy a küzdőtéren szétmarcangolom a lovagot és a fáraónő rám, ruházza a leggazdagabb csokoládé bányáit.
Viszont hasra estem egy kavicsban mielőtt tényleg párbajra hívhattam volna. Morogva tápászkodtam fel és észre vettem, hogy az nem is egy kavics volt, hanem egy hatalmas csoki alma. Egy csokifa alatt álltam. Rögtön elfelejtettem minden tervemet és elkezdtem felmászni a fára. Amíg a többiek odalent küzdöttek a csészékkel én a hasamat kezdtem tömni a fán talált csokival. Nagyon finom. Olyan édes! Édes. Hmm… mit csinálok? Ez édes… Mégis mi a francot csinálok!? Én egy árnyharcos vagyok! Nem vagyok én zombi hogy ilyesmit egyek. Pff. Szédülök ettől a sok édességtől. Soha többet nem eszek ilyet. Pfúj ez borzalmas. Hogy lehet ezt megenni!? Ez nem árnyharcoshoz illő! Gyorsan elhajítottam a maradékot. Hányingerem volt ettől a sok csokitól.
– Tiétek lehet a mikulás! – Szóltam le a többieknek miközben a csoki Mikulás felé intettem. Egyre jobban szédülök. Miért is ettem én ennyi csokit… Előredőltem, és erősen kapaszkodtam az ágba, hogy le ne szédüljek a fáról.
– Öljetek meg ha még egyszer csoki evésre vetemednék. – Szóltam még le erőtlenül aztán csak kapaszkodtam és vártam, hogy elmúljon a szédülés.

_________________
"Trusting someone... means relying on them and only the weak do that."
"The only ones who should kill, are those who are prepared to be killed."

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Klein on Pént. Jan. 18, 2013 3:24 pm

Hehe, hiába vezettem volna lelkesen győzelemre különleges kis csapatomat, a szumózó tündér fáraónő és csészéje, a dicső lovag és zombi testvérem már szét is zúzták az étkészletet, mielőtt megmoccanhattam volna. Győzedelmeskedtünk, így eltehettem végre az uborkám... hé, nekem teljesen más volt a kezemben az előbb! Mi a fene, alakváltó fegyverem van?! Hű, de klassz! Cool Büszkén húztam ki magam és vigyorodtam el, majd körülnéztem és megállapítottam, hogy rothadó haverom fára mászott, a nemes lovag és mindenki kedvenc tündérkéje éppen csókot váltanak. Vigyorom villámgyorsan lehervad az arcomról, mihelyst felfogom mindezt.
- Hé, ez nem ér! Sad - kiáltottam fel - Én is szolgálni akarom a fáraónőt, haver! - mondtam, majd azzal a lendülettel karjaimat széles ölelésre tártam, és rózsaszín felhőkben úszva futottam a gyönyörű hősnő felé. Ám ekkor éktelen fejfájás és szédülés tört rám, minden elhomályosodott, és csak azt éreztem, ahogy elesek és valami puhára érkezek. Mikor kicsit kitisztult a fejem, Szophie-sant pillantottam meg magam alatt. Feldöntöttem volna véletlenül?
- Ah, bocsánat-bocsánat! - vakartam meg a fejemet zavartan vigyorogva, és lekászálódtam a lányról. A levegőben fényszilánkok úsztak, mintha nem is olyan régen elpusztult volna valami, Kazuma az egyik fán evett valami gyümölcsöt kissé imbolyogva... mi történt?
- Hol is vagyunk? - kérdeztem bizonytalanul, kicsit még kótyagos volt a fejem és csak arra emlékszem, hogy az előbb a pataknál voltunk. Előhívtam a menümet, hogy tájékozódjak. Ekkor, mintha villanykörte gyúlt volna a fejem felett villant be, hogy küldetés meg minden, és ezen a környéken kell lennie annak a növénynek a minimap szerint!
- Ti láttok valamerre Édesnádat? - néztem a többiekre, aztán belém nyilallt az újabb felismerés. Fogalmunk sincs, hogy néz ki az, amit keresünk! Nem kérdeztük és nem mondta el Sato-san sem! Ááh, mekkora balfékek vagyunk! Tanácstalanul pillantottam körbe, de még a Mikulás csokit sem láttam. A környéken a füvet leszámítva csak piros virágos növényeket, egy magas füves részt, öt-hat méregzöld bogyókat termő bokrot és a fákat lehetett látni, amelynek egyikéről Kazuma lakmározott az imént olyan barna gyümölcsöt. Na meg néhány kósza vaddisznót a távolban. Mit tegyünk?

Szophie elvesztette a páncélját, ezen túl más sérülés nem történt a körben. A reagotok végére mindannyian kijózanodhattok, a mérgezés lassacskán elmúlik.

Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 2875
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Szophie on Pént. Jan. 18, 2013 8:26 pm

Nem életem legjobb ötlete volt ez a sumo, de szerencsére nem történt semmi bajom. Mindenesetre elhatároztam, hogy ezzel soha többé nem próbálkozom. Lehet, hogy inkább valami hozzám illőbbet kellene csinálnom, mint pl. törvénykönyv, ítélkezés, adók kivetése.. Vagy valami múmiásat.. Lehet, hogy építtetek egy piramist, és valami jó kis átkot hozok azoknak a fejére, akik fel merik törni azt. Mondjuk egy félelmetes sírfelirattal..
“ „Holtak kifosztói, őrizkedjetek e sírtól, és ne ébresszétek fel lakóját, kinek haragja mérhetetlen. Szophie, a Kárhozott, az én nevem.”” - ez mondjuk egész jó kis szövegnek tűnik. És a folytatás..
“– „Szophie, a Kárhozott, az én nevem. Valaha Szophie, a Hatalmas, Felső- és Alsó-Egyiptom ura; Hettiták Legyőzője, Templomok Építője; a Nép Kegyeltje; Egyiptom királyainak és királynőinek halhatatlan védelmezője az idők kezdetétől. Kleopátra, a Nagy Királynő halálának évében, midőn Egyiptom Róma provinciájává vált, az örökké tartó sötétségnek adtam magam; óvakodjék hát mindenki, aki a nap sugarait beengedi ezen az ajtón.”” - Szinte tökéletes. Ez egy olyan dolog, amit mindenképp véghez fogok vinni.
Ekkor a lovagra lettem figyelmes magam mellett, felsegített a földről. Szinte észre sem vettem, hogy ott kuporgok. Teljesen el voltam halva a sajt költői, ötletes, sírfelirat készítő vénámtól. El is akartam neki újságolni, de megszakított, mert illetlenül engedély nélkül kezdett el beszélni. Gondoltam, meghallgatom, hisz ez is egy fáraó feladata.
- Királynőm, én egy haszontalan, semmire kellő lovag vagyok, akinek mondhatni, nem is, pontosan semmi hasznát nem veszi, ezért inkább egy csatában halok meg, mint, hogy ezt szenvedést elviseljem. - mondta. Hehh?? Ezt most nem tudta felfogni a csodás, isteni elmém. Pláne úgy nem, hogy közben mélyen a szemebe nézett, és megfogta a kezem. Zavaromban lehajtottam a fejem, és hajam mögé temetkeztem. Ezután közelebb hajolt, és közelebb, és közelebb, elakartam futni, de nem tudtam mozdulni. Egy furcsa érzés kerített hatalmába, ami arra ösztökélt, hogy csukjam be a szemem. Majd ajkát finoman az enyémre helyezte. Ezt most miért? Ami a fejemben járt... az semmi. Életemben először éreztem magam tökéletesen tehetetlennek és bugyutának egyszerre.
- Ez mindenem, amimet még a hitvány életemen túl fel tudok önnek ajánlani, várjon, itt rám hamarosan visszatér ez a szerencsétlenség. - ezt már megint nem értette csodálatos elmém. De szerencsére elment. Ezután arra lettem figyelmes, hogy most meg a zombi esik felém, és szó szerint egyenesen letepert. Nagyon beütöttem a fejemet. Szegény buksim. A segítségemre Vezér jött először.. Vezér.. Ki is az? Egy farkas..
- Mégis mi ez itt ma? - értetlenkedtem. Ekkor azt vettem észre, hogy a másik zombi haver meg éppen egy fán fekszik..
Aztán hirtelen minden megvilágosodott.
- Te megcsókoltál? Te meg rám estél? Te meg belém haraptál? És és.. Vezér! Téged meg csészének néztelek.. És én.. sumo? Tündér? Fáraó? Most mégis mi a..? Ezt miért? Én, én.. én nem csináltam semmit! - mosolyogtam bájosan. Reméltem, a többiek nem emlékszenek a szörnyűségeimre. De Úristen.. Mégis hogy voltak képesek?? És én? Miért? WTF?
- Ti láttok valamerre Édesnádat? - ohh igen, a küldetés lényege.
- Az mi is? Mármint hogy néz ki?

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Allen Dante on Pént. Jan. 18, 2013 9:32 pm

Ahogy a csészék közé vetem magam, elkezdem őket kaszabolni, és nem hagyok egyet sem életben, amelyik az utamba kerül. Közben még mindig azon jár az agyam, hogy miképpen tudok bocsánatot kérni a királynőmtől. Ahogy ott sürgök-forgok a csészék tömkelegében, hirtelen fejfájás kap el ismét. De a figyelmem nem lankadhat, mert körbe vagyok véve, és ha egy percre is elbambulok, az akár az életembe is kerülhet. Bár valamiért folyamatosan három mondatot hajtogatok. Minden egyes vágásom után ezek hangzanak el a számból;
- Egy féreg vagyok. –mondom, mikor kristályokra török egy csészét, pedig ekkor inkább valami bátorítóbbra gondolok, nem ilyen lealacsonyító dologra. – Nem vagyok méltó senki tiszteletére. –hangzik el egy újabb sértés, a magam részéről. – Egy rakás szerencsétlenség vagyok. –kiáltom, mikor az utolsó csészével is végzek.
Ez után már azon járnak a fogaskerekek a fejemben, hogy mit is kéne, mondjak a királynőmnek, de minél jobban töröm, a fejem annál jobban megfájdul az. Ismét a néhány perccel ezelőtti esemény veszi kezdetét, aminek hatására egy kis időre elvesztettem az eszméletemet. Szerencsére az most nem történik meg, csak egy irdatlan fejfájást kapok, ami nem sokára el is múlik. Mikor magamhoz térek, kicsit meglepődve nézek körbe. Mindannyian szét vagyunk szóródva, sőt egyikünk, Kazuma a fán van, és valamiféle leveleket rágcsál. Nos, nem tudom, hogy mennyire jó ötlet, azt a tevékenységet végezni, de ha ő így akarja, abba én nem szólhatok bele.
~ Fáraó, lovag, zombi… -jutnak ezek a szavak az eszembe, bár teljesen nem tudom őket hova rakni, egy pillanatig. ~ A francba, mit csináltam, hogy lehettem ennyire idióta? –teszem fel a kérdést magamban, és közben őrjöngök is.
Ettől a felismeréstől, enyhe kis sokkot, kapok, majd a földre rogyok, pontosabban leülök a földre, és megpróbálom felidézni, hogy mi is történt nemrégiben. Próbálom számba venni… én egy lovag voltam, Kazuma egy… zombi, aki rá volt kattanva a csokira, és… Szophie… ő… egy tündér, majd… múmia… királynő. Ekkor elpirulok, mikor ránézek. Most már tényleg bocsánatot kell, kérjek tőle, és más mentséget nem tudok felhozni, hogy nem voltam önmagam. Ekkor egy újabb isteni szikra pattan a fejemben.
~ A küldetés, mi is volt az? –kezdek gondolkozni rajta. – Áh, meg van, <<Édesnádat>> kell keressünk, de vajon hol találunk és hogy nézhet ki az? –gondolom, valami nádfélével van dolgunk, ezért biztos ahhoz hasonlót kell, keressünk, vagy olyat ami hasonlít a cukornádra.
De mielőtt bármit is tennék, odalépek Szophie-hoz és mélyen meghajolok előtte, ezzel kifejezve a sajnálatomat, amiért úgy letámadtam néhány perccel ezelőtt, és készen állok, arra, amilyen büntetést szán nekem.

_________________

Remények és álmok nélkül nincs élet, találd meg a sajátjaidat és élj!
by: A.B.

Színem: #0099ff

Allen Dante
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 312
Join date : 2012. Nov. 22.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
616/700  (616/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Kazuma on Szomb. Jan. 19, 2013 2:10 pm

Az ágon feküdve várakoztam de, mégis mit művelnek ezek ott a fáraónővel? Le kéne másznom innen. Megmozdultam kicsit de rögtön éreztem hogy rossz ötlet volt. Megint elkapott a szédülés és erősebben kapaszkodtam az ágba. Ááá Forog a világ. Mintha minden a feje tetejére állt volna. Még a föld is fölöttem, van. Várjunk csak… Tényleg a fejem felett van. A hirtelen felismerés úgy meglepett, hogy hirtelen még kapaszkodni is elfelejtettem és… landoltam.
– Áúú – kiáltottam fel reflexből, pedig nem is fájt. Szédelegve bizonytalan léptekkel indulok a többiek felé.
– Váárjatok… - mondom nekik, de ekkor megint sikerült hasra esnem.
Mi ez már megint? Miért fekszem a földön? Az előbb még valami kis folyón keltünk át. Várjunk, azt hiszem bele estem a vízbe, és úgy kerültem ide? Nem… Történt még más is. Kijutottam a partra és… csoki!? Mi a…? Itt valami nem stimmel. Szophie megbolondult de… miért ilyen zavaros minden?
– A francba - motyogtam, ahogy végighasított rajtam a felismerés. – Mondd hogy csak álom volt… - felemeltem a fejem és ott feküdtem a fa alatt a többiek, pedig nem messze tőlem gyülekeztek. Ez tényleg megtörtént. Csak ők ne emlékezzenek rá. Gyorsan felpattanok és leporolom magam. Közelebb sétálok a többiekhez.
– Öhm… Ti emlékeztek valamire? – Remélem nem… Nem élhetek ekkora szégyenben. – Fogalmam sincs mi történt azóta, hogy átkeltünk a folyón. – Füllentettem bár közben nem mertem a szemükbe nézni de, ahogy félrenéztem eszembe jutott még valami… Mikulás csoki! Elkerekedett a szemem.
– Egy piros játékos van a fák között! – Figyelmeztettem halkan a többieket, miközben elkezdtem fákat fürkészni, hátha újra megtalálom. Hogy lehettünk ilyen bénák? Most így belegondolva. Eddig többen voltunk! A francba, tényleg minden a feje tetejére állt. Ennyi erővel egy nagy táblát is hurcolhattunk volna a fejünk felett: „Piros játékosok figyelem! Megölni való játékosok a láthatáron!”…

_________________
"Trusting someone... means relying on them and only the weak do that."
"The only ones who should kill, are those who are prepared to be killed."

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Klein on Szomb. Jan. 19, 2013 4:10 pm

Tanácstalanság lett úrrá rajtunk, többen ki is mondták azt, amire én is rájöttem: gőzünk nincs, hogy néz ki az, amit keresünk. Vakargattam a fejem, de hát az nem segített a problémán, valami mást kellett kitalálni.
- Milyen piros játékos? - fordultam Kazuma felé értetlenül, és látva hogy a fák sűrűje felé pillantgat, követtem a tekintetét. Csak a szél süvítését és az ágak recsegését lehetett hallani hosszú pillanatokig, és akárhogy erőltettem a szemem, nem láttam az erdőben egyetlen indikátort sem felvillanni. Se zöldet, se sárgát, se pirosat.
- Biztos jól vagy, haver? Nem ütötted be a fejed, mikor leestél az előbb? - kérdeztem meg a biztonság kedvéért, gondolom a többiek sem látták a rejtélyes játékost. Újfent körülnéztem, ezúttal már nádszerű növényt keresve a tekintetemmel.
- Nem lehet, hogy azt keressük? - mutattam a magas fűféle felé, az volt az egyetlen növény a környéken, ami emlékeztetett a nádra. Nem láttam, hogy vízben állt volna, de igazából semmi mocsár vagy tó nem volt a térkép által jelzett helyen, vagyis itt.
- Amondó vagyok, hogy semmiképp se menjünk vissza üres kézzel, mit szóltok srácok? - tártam szét a kezemet, jobb ötletem nem volt. Hátha másnak lesz.

Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 2875
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Szophie on Hétf. Jan. 21, 2013 2:34 pm

Hát erre én most mit mondjak? Nagyon egy szerencsétlen bagázs vagyunk mi..
Nem csak megmérgezősünk, és mindenféle hülyeséget csinálunk, hanem még azt sem tudjuk, hogy mi az az édes nád.. Pedig pont ez lenne a küldetés lényege. És még csak eszébe sem jutott senkinek se, hogy megkérdezze.
Ekkor az előbbi "lovag" volt kedves oda jönni hozzám, és amolyan bocsánatkérően meghajolni. Most akkor verjem meg? Nagy kedvem lenne hozzá.. Vagy tettessem azt, hogy nem emlékszek semmire? Legalább akkor egyúttal meg lenne oldva az is, hogy képes voltam szerelmet vallani a..brr.. Kirázott a hideg csak a gondolattól is. És ő merre van? Vagy.. Tényleg meghalt? Végre felfogtam, hogy az nem káprázat volt, az egyetlen épeszű tag is képes volt kinyiffanni.. De most egy kicsit vissza a jelenbe, az a szerencsétlen ütődött még mindig előttem térdelt. Jobbnak gondoltam eltussolni a dogokat azzal, ha azt mondom, nem emlékszem semmire. Itt az ideje bevetni csodálatos színészi képességeimet.
- Te most mit csinálsz? És miért? Egyébként van valami fogalmad arról, hogy az elmúlt néhány órában mi történt? - mosolyogtam bájosan, nagyokat pislogva, értetlenül.
– Öhm… Ti emlékeztek valamire? - lépett mögém az előbbi kannibál. - Áááá.. Zombi! - ugrottam egyet ijedtemben. Nagyon erősen élt bennem még az előbbi emberevős eset.
- Mármint.. Én nem tudok semmit! ^^" Teljes sötétség, meg homály.. - Reméltem kimagyarázhatom, illetve ha ő rá is jön, hogy mindenre emlékszem, a többiek nem feltétlen. Vártam a reakciót, de csak azt láttam, hogy hirtelen elkerekedik a szeme.
– Egy piros játékos van a fák között! - jelentette ki.
- Hogy mi? És ezt most honnan szedted? - lepődtem meg.
- Biztos jól vagy, haver? Nem ütötted be a fejed, mikor leestél az előbb? - nézett körbe Klein értetlenül. Nos igen, és sem látok semmit, és Vezér is jelezte volna, ha van itt valaki..
- Nem lehet, hogy azt keressük? - mutatott aztán Klein egy fűszerűségre. - Amondó vagyok, hogy semmiképp se menjünk vissza üres kézzel, mit szóltok srácok? - kérdezte visszakanyarodva a küldetésünk céljára.
- Nos.. Mindenképp jó lenne vinni valamit.. de az lenne a legjobb, ha az a valami az édes nád lenne.. - pislogtam nagyokat a fűféle felé. - Bár abban igazad van, hogy ez hasonlít a legjobban arra az izére.. Bár a fene se tudja.. - nem vagyok valami nagy kert szakember. - Akkor szedjünk ilyen izét.. - mondtam, és elkezdtem tépkedni a fűfélét.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Allen Dante on Hétf. Jan. 21, 2013 7:10 pm

Ahogy Szophie-chan előtt állok, pontosabban hajolok, mivel várom, hogy mit fog felelni. Tisztában vagyok annak tudatával, hogy mit követtem el, bár nem szándékosan akartam azt elkövetni. Ekkor az jut az eszembe, mi van, ha a folyóban volt valami, amitől mindannyian megkergültünk. Na de ezzel még ráérek később is foglalkozni, inkább vissza kéne térni egy nagyobb problémára. És eljön a pillanat, amire egész végig vártam, bár nem úgy, mint kisóvodás a Mikulást. De a válasz meglepet, amit hallanom kell, ugyanis azt állítja, hogy nem emlékszik semmire, és talán meglehet, hogy mindenkinek más mellékhatásokkal járt ez a kis „kábulat”, mint nálam a fejfájás. De hamar rá kell, jöjjek, hogy nem így van, mivel Szophie-chan elszólja magát. Nem veszek róla tudomást, talán jobb is így, talán felejtsük el, de remélem egy nap azért ténylegesen bocsánatot tudok kérni tőle, ha már ma nem jött össze. Ekkor hallom, hogy Kazuma, az egyik társam, arra próbál minket figyelmeztetni, hogy egy piros játékos van a közelben. Erre felkapom a fejem és elkezdem kémlelni a terepet, de annak a piros játékosnak nyomát sem látom. Bár nem vagyok az a típus, aki nem hinne mások szavának, ezért mikor csak lehet, kémlelem a környéket, hátha én is meglátom azt, amit ő. Ez után Klein felszólal, és egy fűszerűségre mutat. Úgy látszik, hogy senki sem tudja, hogy valójában mit is keresünk, mivel nem kérdeztük meg a küldetés elején, hogy miképpen néz ki az az <<Édesnád>>. Talán van akkora szerencsénk, hogy tényleg az a növény, amit keresnünk kéne, de a biztonság kedvéért, ha látok más növényeket, azokat is begyűjtöm, hátha azokat is tudom majd valamire használni, ha nem akkor meg legfeljebb kidobom őket. Amíg ezen töprengek, hirtelen eszembe jut, hogy valahogy egyel kevesebben vagyunk.
- Hol van Spirit? –teszem fel a kérdést, és várom, hogy a többiek, hátha tudják, hol van a srác. – Remélem nem lett semmi baja. –mondom egy kicsit aggodalmasan.
Remélhetőleg nem találkozott azzal a piros játékossal, akit Kazuma említett, mert akkor nagy bajban van, vagy a legrosszabb, hogy már nincs is bajban, hanem már nincs is közöttünk. Na de el kéne hessegetni ezeket a gondolat felhőket és inkább bízni a legjobbakban, mert hátha még jól van, csak valahova elkószált, amíg mi itt betépett zombik módjára mászkáltunk. Talán, pont most találja meg azt a növényt, amire szükségünk van a küldetés teljesítéséhez. De a gondolat, ami a halála körül lebeg, még nem tűnik el. Közben-közben meglátok néhány növényt, ami talán megfelelő és elrakom őket.
~ Növénylátással könnyebb lenne. –mondom magamban, majd ismét körül nézek.

_________________

Remények és álmok nélkül nincs élet, találd meg a sajátjaidat és élj!
by: A.B.

Színem: #0099ff

Allen Dante
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 312
Join date : 2012. Nov. 22.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
616/700  (616/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Édes álmok

Témanyitás by Sponsored content Today at 12:05 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.