Kötéltánc - Ai vs. Mu

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Kötéltánc - Ai vs. Mu

Témanyitás by Murakumo on Hétf. Máj. 08, 2017 7:54 pm

A Selyemben semmit sem lehet bízni senkire. Pedig csak megbeszélt időpontra kértem a színpad mögötti kis hallt igénybe akartam venni. Gyakorolnom kellett, a nézők visszajelzése alapján „nem volt annyira szexis” a tánc, amilyen lenni szokott – ezért a főnöktől is jött a rossz megjegyzés, a fenyegetőzés. Ha annyira nem voltak képesek, hogy egy vagy két órára megszabaduljanak azoktól a törp kóristáktól, akkor kereshettek más táncost a szerdai és csütörtöki fellépésekhez, engem nem zavart.
De, igazából bosszantott. Nem volt kedvem a kisujjamat megmozdítani a saját igazamért, túl fáradalmas procedúrának ígérkezett… Az aranyos kis Kato meg legénykedni akart, meg akarta mutatni, hogy márpedig masszívan fel tudja emelni a harmadik lábát. Az arcába röhögtem, olyan helyes volt, amikor kakaskodott. Aztán a végén én is, meg ő is hagyta a fenébe az egészet, nem érte meg azt a fáradalmat, hogy trófeagyűjteményt csináljak a bagázsból. Pontosan tudtam, ezek után hol lenne érdemes az akrobatika rejtelmeibe belesüllyedni: Wiskota. Az egész város egy játszótér volt, jó pár méterre a talajtól. Biztosan nem bánták meg az npc-k, ha kötelességből kötelet lopok az egyensúlyozáshoz, és az új szám megkreálásához.
Egy eldugottabb helyet néztem ki magamnak, ahol nem nyüzsögtek annyian. Ha meg rám mertek nézni, akkor is még karóra tűzhettem a fejüket. Sajnos nem volt a közelben valami hangszigetelő függöny vagy átmenetileg felhúzható fal, ami lehetővé tette az egyéni gyakorlást. Két faház között, egy lengőhíd felett egy üres, kifeszített kötelet vettem észre. Vagy oda rakták ki a száradó ruhákat, vagy eredetileg oda tervezték azt az átjárót, amit unalmamban ide-oda himbáltam. Enervált kifejezéssel méregettem, majd gondolatban bólintottam egyet: ez lesz az. Mivel nem akartam magamat szégyenbe hozni a bénázó ugrándozással, magamhoz hívtam szigonyomat, melyet a magasba emeltem. Be tudtam úgy ékelni, hogy a kötél még véletlenül se szakadhasson el, végül testsúlyból fel tudtam rugaszkodni. Egy fürge mozdulattal felszökkentem rá, s bár pár pillanatig ingatagon, de megálltam rajta. Amúgy sem volt olyan vékonyka, hogy ne bírjon el, és nem annak a fajtának vallottam magamat, aki a széket is megette – minimum akrobatikával és pár év tapasztalattal meg pláne nem lehetett baj. Ennek ellenére előre-hátralépésekkel, megfordulásokkal tesztelgettem egyensúlyomat. A magasban jól megnézhettem magamnak a Wiskotán túli erdős területeket – bár mintha érdekelt volna…
avatar
Murakumo
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2017. Apr. 26.

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1300/1400  (1300/1400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kötéltánc - Ai vs. Mu

Témanyitás by RenAi on Csüt. Jún. 15, 2017 7:47 pm

Hogy mi járatban erre? Mondhatni, csupán ide tévedtem. Se célom, se okom nem volt, csak elindultam amerre az utam vitt, nyitva az ismeretlenre, az újra a kihívásra és mindenre amiben örömömet lelhetem. Kalandozásomat egy hétre letudtam, a koboldok szaga még mindig az orromban van, és akárhogy... is, de nem igen akar elmúlni, így egy időre jegeltem mindent, ami ilyesfajta kihívásokat tárhat elém.

Wiskota falai csendesek voltak, akadt itt élet, de nem nyüzsgött, a piac pedig elpakolt mire odaértem. Mondhatnám, hogy csalódott vagyok, de nem különösebben. Ekkor figyeltem fel egy lányra aki a magasban lebegett. Először azt hittem, valamiféle képesség, majd amint picit közelebb értem láttam, hogy egy kötél van alatta. Pedig nem rossz a szemem, csupán úgy sütött rá a nap, hogy szinte áttetszővé vált és eltűnt a szemek elől. Pár másodpercig csak figyeltem. A tartása szép volt, az alakja karcsú és izmos, mármint ott ahol kell. A lábai, a combja, a kerek fenék, a lágy csípő és közepesen széles váll. Nem mondanám, hogy nem volt egy törékeny alkat, de az érződött, hogy sportol. Az arca megfeszült, vélhetően koncentrált. Pár halk, de nem lopakodó lépéssel indultam meg felé, csakis a puszta kíváncsiságtól vezérelve. Elmosolyodtam. Barátságosan, biztatóan és láthatta a szememben a tiszteletet, ahogy felpillantottam rá. Fogalmam sem volt még, hogy mit mondjak neki, bámészkodó meg nem szerettem volna lenni. Mármint.. úgy bámulni. Tudod, zavaróan, így ameddig nem figyelt rám, csendben maradtam és próbáltam nem rá bambulva, de figyelni. Ha észrevett.
- Szia, RenAi vagyok. Nagyon szép a tartásod. - Dicsértem meg, és ez egyszerűen sugárzott róla. A háta egyenes, és eleganciát árasztott. A mellei előretolva, olyan volt mint egy szép galamb.
- Gyakorolhatok veled? - Tolakodtam elő a kérdéssel.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1831
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Kötéltánc - Ai vs. Mu

Témanyitás by Murakumo on Hétf. Júl. 17, 2017 10:38 am

Előre-hátra, majd fordulás, végül szökkenés. Egyszerű bemelegítés volt csupán, kezdete a meg nem kezdett attrakció gyakorlásának. Szigonyom szépen a bal vállamon pihent. Szánt szándékkal próbáltam kibillenteni magamat tökéletes egyensúlyomból, hogy megtarthassam azt. Egy előadót semmi, de semmi sem billenthette ki eme állapotából, hát miért pont szúrófegyverem tenné meg? Próbálgattam, kóstolgattam magamat – már ha ésszerű volt ennek nevezni azt, amit műveltem.
Egy kisugárzás volt az, ami kilendíthetett volna koncentrációmból. Na, ennyit az egyedüllétről. Nem mintha nagyon érdekelt volna, hogy néztek. Máshol, más körülmények között is előfordult, hogy meglesték, mit csinálok. Visszafordultam, s letekintettem az ismeretlenre. Napszemüveget kicsit előrébb lejtettem, hogy saját lelki tükreimmel mérhessem fel a csodálómat. Érzéke lett volna ennek a lánynak a mozgáshoz? Nem tudtam eldönteni, de minden esetre hümmögésre adott okot. Érdekesnek tűnt ebben az érdektelen világban. Talán elszórakoztathat egy darabon, ki tudja. Esetleg ő lesz a megihletője a szám befejező mozdulatának. Megannyi lehetőség, kevés idő, és annál kevesebb kedv. Bár őszintének tűnt a kijelentése, ugyanolyan enerváltsággal méregettem, mint a legtöbb tuskót. Amennyire érdekes volt, ugyanolyan gyanús is.

- Kösz. Mura. Murakumo. – viszonoztam a gesztust, kinyújtott kézzel. Nem mintha fizikai lehetetlenség lett volna ilyen helyzetben kezet fognom vele, azért a szándék megvolt hozzá.
A bemutatkozást követően jobban felmértem a csajszit. Aprónak apró növésű volt, de akadt benne valami… valami. Megvolt benne az, ami a nőt nővé teszi: a kisugárzás. Talán pont emiatt keltette fel minimális érdeklődésemet: a női minősége – már amennyiben tényleg ott volt benne. Ezt nem hagyhattam annyiban, próbára kellett tennem. Akadt hozzá szándéka, szóval miért is ne? Szám sarkában egy halvány mosoly húzódott meg. Lesz kit kóstolgatnom!

- Csak nyugodtan. – bólintottam rá, ám hangom ugyanazt az érzelemmentességet és életunalmat tükrözte, mint mindig. Csak méregettem, nem nyújtottam segítő kezet. Próbára tettem, vajon sikerül-e már a feljutással bizonyítania vagy annyiban hagyja. Szemüvegemet visszacsúsztattam helyére, s türelmesen vártam rá, hogy határoz.
avatar
Murakumo
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2017. Apr. 26.

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1300/1400  (1300/1400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kötéltánc - Ai vs. Mu

Témanyitás by RenAi on Szer. Júl. 19, 2017 9:39 am

Lehetett bármekkora apátia és életuntság, vagy közöny az arcodon, én annál vidámabb voltam. Na nem, azért mert te nem, inkább hogy átsugározzon valamennyi az aurámból és téged is magával ragadjon az az életöröm ami rajtam uralkodott. Lenyűgözve figyeltelek, hisz az előadásokat mindig is nagy élvezettel követtem, szerettem az efféle művészetet. Meg is kellett ezt a tényt osztanom veled, amit megköszöntél, majd bemutatkoztunk egymásnak. Széles mosoly ült az arcomon szinte végig. Na, azért nem végig, mert még a végén joggal hinnének bolondnak, aki állandóan vigyorog, de az idő többségét igenis eme nonverbális gesztusnak szenteltem. Jól éreztem magam, és amikor elfogadtad a társaságom, kifejezetten megtisztelve éreztem magam. Láttam ahogy végig néztél rajtam, és ugyan zavarba nem jöttem, de kíváncsi voltam a véleményedre. Láttam, hogy végre mosolyogsz, látod, csak a társaságom kell ide, vagy valamiféle jókedvű emberke, bár, ez minden bús, szomorkás és haragos emberke mellé elkelne. Látod, mennyivel szebb lenne a világ. Felhuppantam hát, akrobatikám sokat segített benne, egy ideig még hinátzott alattunk a kifeszített kötél, majd gondoltam egyet, előre léptem, és a sarkamat kissé kifordítottam, a csípőmet meg oldalra toltam, persze ellensúlyoztam magam a felső testemmel, hogy le ne essek, de egy pillanatra bizony, tutira veszem, hogy aggódtál értem. Mert csúnyán beverem a fejem, ha innen leesek, de csúnyán ám. Persze, vicc volt csupán, hogy picit megszeppenj, de erre hamar rájöhettél te is.
- Hupszii~. - Illegtem, még picit.
- Csaak, vicc volt. - Vágtam magam haptákba, miközben játékosan kiöltöttem a nyelvem rá. A hátam egyenes, popó, mellek ki, a láb enyhén ruganyos. Rennel sikerült annak idején ezt kitapasztalnom az egyik arénába. Szegény Ren... nyugodjon békében.
- Hümmüm~- Gondolkodtam hangosan.
- Kössük össze a kellemest a hasznossal! Tök jó ötletem támadt, játszunk... első ütésig. És a játék lényege legyen, hogy lökjük le a másikat a kötélről. - Lelkendeztem. Igaz, bár nem ismerem, fogalmam sincs miféle tulajdonságai, képességei, vagy épp mekkora szintje lehet. A leesés azért is hasznos, mivel nekem ugye támadásom nincs, de lepottyanásnál ekkora magasságról már picit megüthetjük magunkat. Ha úgy tűnt, hogy belemegy én ismét csavartam egyet a dolgon.
- Ésss... ez lesz az én fegyverem. - Kaptam elő egy ostort. Fanyéllel, erős fekete műbőrrel, kis szívecskével a végén.  Nem bírtam lelkes vigyorgás nélkül megállni. Izgatottan vártam, a meccsünket.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1831
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Kötéltánc - Ai vs. Mu

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.