Nise no Monogatari

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Nise no Monogatari

Témanyitás by Nanise on Vas. Máj. 28, 2017 8:12 pm

Előszó

A leghosszabb történet is egy szóval kezdődik.


Tudjátok, az ember legnagyobb félelme a magány. Nem az egyedüllétről van szó, hiszen az csak időleges, míg a magány hosszú időre szól. Elzárva, izoláltan élni, távol az emberektől úgy, hogy egész életedben ne lásd őket – ehhez kell bátorság. Nem fognak ismerni téged, senki nem tudja ki vagy, vagy hogy egyáltalán létezel. Az éned egy része megszűnik létezni, az emberek számára nem létező, halott leszel. Hogy beszélhetünk mégis valaki egzisztánciájáról? Valóban létezik-e az a személy, akit senki nem ismer és semmi nyomot nem hagy maga után a csontvázán kívül, amit majd elnyel a föld? Úgy válunk semmivé, hogy senki sem veszi észre.
Ezért kell cselkedni, nyomot hagyni. Ha hítnevünk csak száz évvel túlél minket, már boldogak lehetünk Talán a bűnözők is ezért teszik azt, amit. Kiakarnak tűnni a szürke tömegből, maradandót akarnak alkotni. És mi lehetne maradandóbb egy emberélet kioltásánál? Talán ez vezérli őket, ez az ő logikájuk.
Egyetértek velük. Talán néhányan meg nem értett jótevőként gondolnak sajátmagukra, akik megszabadítják a világot a gonosztól. A világ csak úgy emzseg a féregszerű emberektől, akiknek Ők  arra születtek, hogy megváltoztassák a történelmet, akár a háttérből, akár a színpadon. "Színház az egész világ és színész benne minden ember" – monta egy nyugati géniusz. De a színészeknek szükségük van súgókra, akik szájukba adják a szöveget, vagy zenekarra,, akik ami az ütemet diktálja. Legfontosabb mégiscsak a rendező, aki megteremtette az egészet. Ő az agytröszt, aki nélkül az egész nem jött volna létre. Ilyen Kayaba Akihiko is. Mi igazából mind csak szerepeket játszunk egy darabban, amit mások rendeztek, mi pedig jelentkeztünk, hogy részt veszünk benne. Mindenki eldöntötte miyen szerepet vállal, maajd elkezdődött a színdarab zárt ajtók mögött. A nézők dörömböltek, mert látni akarták az előadást. Keresték a rendezőt is, de sehol nem találták. Betörtek a lakására sőt, talán fel is gyújtották. Aztán az idő telni kezdett, a nézők feladták, míg egyedül az ismerősök maradtak hátra, akik látni akarnak minket a színpadon. Végül ők is elmennek.
Az előadás cselekménye kusza és kaotikus, mintha egyszerre többezer szálon futna a cselekmény. Mindig más kerül főszerepbe, a szálak hol összefutnak, hol szétválnak. Nem is egyszerű színműnek,  többszáz felvonásoso darabnak mondanám, mi pedig egy pillanatra sem zökkenhetünk ki szerepünkből.
Végül a fő cselekményszál is eléri a tetőpontot, jön a katarzis, a megoldás és az előadásnak vége. Senki nem láthatta, csak mi. Magunknak játszottunk. L'art pour l'art.
Ez is egyfajta válasz a kérdésre. Bár nem tudott senki rajtunk kívül a műről, attól még létezett és létezik. Most is játszuk, bár senki nem tud róla.
Ennek a nagy színműnek aprócska szelete a történetem, azaz a Nise no Monogatari. Előre figyelmeztetném a közönséget, hogy nem biztosított a darab valóságtartalma, így azt önökre bíznám, hogy miben hisznek és miben nem. Valamint arra is, hogy nem lineárisan halad a történet, vannak retrospektív elemek és utólag hozzátoldott jelenetek. Ennek ellenére kérem, ne veszítsék el lelkesedésüket és olvassák örömmel egy hamis lány hamis történetét.
Nanise
avatar
Nanise
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2017. May. 05.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2334/2500  (2334/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nise no Monogatari

Témanyitás by Nanise on Vas. Máj. 28, 2017 8:30 pm

Marie

A nyúl, a béka, a macska és az egér története


Így hívták. Ji Hao edzésének első napján jutott eszembe, miközben a mennyezetet bámultam.
Az első év vége felé futottam össze vele az első szint erdejében. Mindent hó borított, ő pedig hóférgekkel játszadozott, kunyhót és hóembert épített. Aztán hó nyulat. Utána egeret. Végül egy békát és egy macskát is. Nem fedtem fel magam, mégis beszélni kezdett.
- A varangy szerint az egér gonosz. Az egér szerint a macska gonoszabb. A macska szerint pedig a nyúl a leggonoszabb. Szerinted ha legalább egyikük képes lenne szeretni a másikat, akkor is így gondolkodnának?
Nem tudtam, hogy válaszoljak-e. Háttal állt nekem, nem nézett felém és várt. Végül megszólaltam.
- Ha szeretnék egymást, nem gondolnának erre. A szeretet kioltja a gyűlöletet – vagy valami hasonló sablonszöveggel válaszoltam neki. Látszólag valóban hozzám szegezte a kérdést, mert rezzenéstelenül folytatta.
- Én nem beszéltem gyűlöletről. Lehet, hogy a nyúl – nyúlt a hóállatkák felé – szereti az egeret, ezért gondol a macska rá leggonoszabbként. - Próbáltam megérteni gondolatmenetét, több-kevesebb sikerrel.
- Ha ez így van, mi a helyzet az egérrel és a varanggyal?
- Hm-hm, fogós kérdés. Szerinted? - bár először nem volt sok kedvem ehhez az egészhez, válaszoltam.
- Szerelmi bánat? - kuncogni kezdett. Legszívesebben leszúrtam volna.
- Ne haragudj, csak... Te gyakorlatias ember vagy, mintsem kreatív, nem igaz? - hanglejtéséből ítélve költői kérdés volt, nem válaszoltam. - Szóval mégiscsak az vagy. A varangyot egy ember átkozta el, akinél az egér szolgált. Az egér a varangy bizalmába költözött és átváltoztatta. A macska persze meg akarta állítani, de a nyúl védte őt. Akkor hol itt a gyűlölet? - itt adtam fel. Nem érdekelt a meséje, nyugalmat akartam. Ott hagytam.

Két héttel később megint találkoztam vele, egy befagyott tó jegén állt, és csak akkor tűnt fel szőke haja és tiszta tekintete. A tiszta alatt nem szépre gondolok, hanem olyanra, ami csontig hatol és olyan mély, mint egy kút.
- Tükörország egy szép hely, ahol minden ellentétes. A farkas jó, míg a bárány ördögi. A róka gyámoltalan, a nyúl átveri. A gyilkosok hősök, a hősök bűnösök.
Megint kezdi... gondoltam. Ezúttal nem hagytam magam.
- Ezek különálló tulajdonságok. Nem egy tulajdonság fogja meghatározni a jellemet. Az ennnél sokkal összetettebb.
Félre döntötte a fejét. - Hmmm? Hiszen az embert annyira határozza meg a legfőbb tulajdonsága, mint a többi együttvéve. Ha valaki gyilkos, akkor a többi jellemvonása is ehhez viszonyul. Ha valaki hős, a viselkedése is példaértékű. - Arcom mosolyra húzódott.
- Nincs olyan, hogy fő jellemvonás. Minden csak szubjektív megközelítése egy egyénnek, akiről nem tudunk eleget. Egy hősre nem gondolunk hősként, ha hétköznapian viselkedik. Egy gyilkostól sem félünk, ha kedves és bizalomgerjesztő.
- Ebben az esetben a hős fő jellemvonása a hétköznapiság, míg a gyilkosé az, hogy bizalomgerjesztő. Semmi nem változott, továbbra is van egy fő tulajdonságuk. - kezdtem megint elveszteni a fejemet a hamis logikája miatt.
- De ez nem fő jellemvonás! - dobbantottam a lábammal. Azt hiszem csak egyszer... - Most magyaráztam el, a hős nem volt hősies, ahogyan a gyilkos sem vérszomjas. Ez- félbehagytam mondandómat. Most tűnt fel, hogy rózsaszín az írisze.
- Egy hős nem azért hősies, mert az akar lenni, hanem mert a közösség akarja így. A gyilkos sem azért gyilkol, mert nincs jobb dolga és ő sem öl meg akárkit. Új környezetben rajtuk múlik, hogy hogyan viselkednek, ott nem várnak el tőlük semmit. A teknős is szeretne repülni, de mindenki úgy gondolja, hogy nem képes rá, így úgy viselkedik, mint egy közönséges teknős. Végül ő sem akar változni. - Nem tudtam vitába szállni. Ez volt a második vereségem ellene.
Hosszú ideig egyikünk sem szólt, csak néztük a fagyott tájat. Marie törte meg a csendet.
- Nem tartod furcsának? Ha azt mondjuk valamire, hogy szép, az Tükörországban csúnyát jelent. Ami számunkra jó, az nekik rossz. A tüköremberek mégis úgy cselekednek, mint mi. Azt mondják, amit mi. Vagy mondanák. Ha nekünk van hangunk, nekik nem lehet. Talán ezért utánoznak minket. Szerinted?
- Ez az ezt jelenti, hogy nekik ez a természetes. Mármint az utánzás. És mi történne, ha valaki öntudatra ébredne?
- Ez nem a megfelelő kérdés. - ökölbe szorítottam a kezem egy pillanatra. - Az öntudathoz szükség van egy dologra. Arra, ami miatt a madár repülhet. Amiért a nyulak elmenekülnek az árnyék elől. - felvontam a szemöldököm. Nem értettem, mire akar kilyukadni, erre valami olyasmit mormolt, hogy ennél gyakorlatiasabb példát nem ismer. Sóhajtottam és a vállára tettem a kezem.
- Hagyjuk ezt. Még be sem mutatkoztunk egymásnak. Hotaru vagyok, örvendek.
- Marie. Te viszont nem fénylesz annyira, mint neved mutatja.
- A nevelés teszi.
- A név teszi. Ha Rukia lennél, másképp viselkednél. Én sem lennék ilyen Chelsyként. - azt hiszem sóhajtottam. Ez a lány különc volt és nem foglalkozott vele. Fehér volt, ahogyan ő mondaná. Én pedig gomolygó sötétség, jól mondta. De erre ritkán figyelnek fel az emberek, szüleim sem vették észre.
Akkor ő hogyan?
avatar
Nanise
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 13
Join date : 2017. May. 05.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2334/2500  (2334/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.