Keleti rész

2 / 22 oldal Previous  1, 2, 3 ... 12 ... 22  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Kimiko on Hétf. Nov. 26, 2012 7:04 pm

Egy csodás nap kezdetét véltem, mikor felébredtem. A bérelt szobában, hála istennek volt fésű ezért kócos hajamat meg is igazítottam. Attól még, hogy egy virtuális világban vagyunk, jó, ha az ember ápoltan tartja magát. Már túlléptem a sok tragédián, ami történt velem. Tudtam, hogy ezzel a játékkal, valami új jön el az életemben. Valami különleges. És, hogy ez a kaland, nem egy egyszerű megmérettetés lesz. Itt nem lehet percemberkének lenni, előre kell tervezni mindent, valóságosan látni kell magad előtt a jövőt. Ami persze nem egyszerű. Nagyot elmélkedtem a tükör előtt, közbe nézve magamat, fésültem a hajam. Örömmel nézegettem magam a tükörbe, ebben a világban nincsenek pattanások. Itt minden olyan, mint abban a pillanatban, amikor a Nerve Gear „letapogatta” a testünket. De ki tudja, mi van a valódi testemmel. Ez annyira nem érdekes, mert most számunkra, ez a realitás. Elvégezve még néhány reggeli dolgot, arra lettem figyelmes, hogy éhes kezdek lenni. De nagy bajom volt! Nem tudtam, mit vegyek fel. Az inventorymba, nem volt semmi. Csak egy vért, kard, kristály, potion. Semmi stílusos. Így hát, kimerészkedtem a házikóból, valami csúnya göncökbe. Megtaláltam egy npct, az npcnél hál istennek, voltak ruhák. És mind ingyen! Azért voltak ingyenesek, mert annyira nem voltak különlegesek, és nem is adtak semmilyen + pontot. Tökéletesek voltak számomra. Meg is vettem néhány göncöt. Mivel nyilvánosan is át tudtam öltözni, csak a levegőbe intettem, kiválasztottam a legeslegszebbik ruhát. Persze, felvettem. Formásan mutatott rajtam, nehéz volt nem észrevenni.


De egyre éhesebb és éhesebb lettem. Nyújtóztam egyet a bolt előtt, jó nagy nyújtózás volt. Mivel kulturált nevelést kaptam, ezért a szám elé raktam a kezem, mert természetesen utána ásítottam is egy óriásit. Ha nem raktam volna a szám elé a kezem, az emberek bele láttak volna a gyomromba. Valahogy mindenki mosolygott rám… Fura volt, lehet, hogy a különleges képességem miatt. Vagy csak szokásosan, a szépségem babonázta meg őket. Örülnék, ha legalább itt nem lennék mindig a figyelem középpontjába… De körülnéztem, mindenki sietett valamerre. Az emberek égtek a vágytól, hogy átvigyék a játékot. De nekem mégse volt sok kedvem, főleg ma, főleg ilyen szép időben szörnyeket ölni és questeket teljesíteni. Még jobban körülnéztem, láttam, hogy csak én vagyok egyedül rendes ruhában, mindenki, páncélban van körülöttem. Nem értettem őket, én abban járok, ami kényelmes nekem, mivel itt biztonságban vagyok… Fura……. Itt az emberek furák…. Gondoltam. Ennyire kényelmes lenne nekik, az a vért, meg az a csizma? Én inkább járok mezítláb minthogy abban a rothadt csukában… De lehet, hogy ezt csak azért gondolom, mert el voltam kényeztetve otthon! Elmélkedéseim közepette, a gyomrom jelt adott, hogy most aztán végképp kéne valamit ennem! Elsétáltam hát, a Keleti Részre. Hohóóó! Itt aztán volt árus. Kerítettem is egy jó, már amit itt jónak lehet nevezni, árust. Szép-valójában csúnya- ételeket árult. Miközben álltam, és bámultam az ételre, rám köszönt, egy fura alak. De ő egy úriember módjára viselkedett. Nyújtottam a kezemet, kézfogásra, de kézcsókot kaptam. Majd, gügyögve megszólaltam.
- H…Helló! É….Én Kimiko vagyok. Örvendek.


Valósággal elpirosodtam. Nem tudtam miért. Talán, mert ez az első ember, akivel beszélgetek egy rossz incidens óta? Lehet… Vetettem rá azért egy pillantást. Ez aztán egy fura alak- gondoltam. Szemüveges, professzornak nevezte magát, ami vallott a kinézetére, fura viselkedéssel. De hát, mi az első gondolata az embernek ilyenkor? Idősnek nézett ki, lehet, hogy egy perverz, aki meg akar erőszakolni? Egyáltalán, lehet olyat ebben a játékban? – Ezek a gondolatok futottak át a fejemen. Hát még, amikor realizáltam, hogy egy csavar áll ki a fejéből. Ez már mindent vitt. Eddig ő volt a legfurább emberke, akit láttam. Mégis, mosolyogva köszöntem vissza. De a szemembe látszott a megdöbbenés. Yoshiaga szemei, eléggé komolyak voltak, nem láttam benne lágyságot, olyan, mintha egy farkast látnék, miközben a prédájára néz. Nagyon félelmetes volt. Nem tudtam mit válaszoljak neki, azon akadt fent a fejem, hogy hogyan néz ki. Meg a professzor szón. Eléggé érdekesnek tűnt egy így, professzorok, általában, nem ilyenek. Legalábbis akiket én ismertem azok nem, ő inkább, valamilyen Einstein kaliberű őrült tudós… De milyen rossz dolog, ilyeket feltételezni egy emberről… De egy szó, mint száz (valójában eddig még csak kb 500 szó volt.) úgyhogy helyesbítek, egy szó, mint 500. Fura egy emberke ez. Egy lila gőzöcském sem volt, hogy mit mondjak neki. A gyomrom, viszont kérlelte az ételt. Egy óriásit korgott, amikor elengedte a kezemet. Én a hasamra raktam a kezem, és simogatni kezdtem azt. Majd elpirulva mosolyogtam.
- Enni szeretnék valamit, de nem tudom, hogy mit, és hogy hol… Tudnál ebben segíteni Yoshiaga?
Egy kis hatásszünetet tartottam.
- Bocsáss meg, de nehezen bírom kimondani a neved. – vakargattam a fejem, elengedve egy cuki mosolyt :3 – Szólíthatlak csak profnak?
A gyomrom csak úgy sajogott az éjségtől, már tényleg idő volt valami ételnek is jutni arra a tájékra. Igaz, hogy virtuálisnak, de attól még, nem ártana. Mert gondolom, itt is fenyeget az, hogy éhen halok.

_________________
Színecském, hogy el ne felejtsem :3 #EEAEEE

Harcművész
Spoiler:
Élet: 4
Fegyverkezelés: 5
Erő: 4 +1 fegyverből, azaz 5
Kitartás: 2 +1 a köpenyből, összesen 3
Gyorsaság: 4
Speciális képesség: 1
Páncél 4
Új képesség az adatlapon.
avatar
Kimiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 81
Join date : 2012. Nov. 25.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
125/150  (125/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Yoshiaga on Kedd Nov. 27, 2012 8:18 pm

Úgy látszott, hogy valamiféle magabiztosság hiányban szenvedhetett szegény lány, hiszen a bemutatkozásomra kifejezetten fura módon válaszolt. Lehet, hogy annyira megijesztette őt a játék, hogy azóta sem tud rendesen beszélni, sőt az arca is kissé bepirosodott. Tudtommal nem voltak betegségek a világban, nem tudtam mi okozta. Kimiko néven mutatkozott be, valószínűleg nicknév, vagyis nekem annak tűnt. Biztosan nem az a teljes neve, mondjuk engem nem is az érdekelt, ez is teljesen megtette, csak meg tudjam szólítani a hölgyet. A rövid kínos csönd közben, miközben úgy nézett ki, mintha a leányzó furcsán nézegette volna a fejemet, én is jobban megnéztem, hogy mégis kivel van dolgom. Hamar feltűnt a rózsaszín haja, ami, hát, hogy is mondjam, elég különös. Nemcsak, hogy a haja, hanem a szeme is szokatlan színű volt, méghozzá vörös. Na ez aztán a furcsa lány! Testalkatilag és ruha szempontjából nem volt vele gond, bár azokhoz nem is nagyon konyítok, pedig mondják, hogy a férfiak 94.33%-át az csábítja első pillantásokra, azon belül is túlnyomó többségben a testalkat. Én inkább a különösen rózsaszínes kinézetén elmélkedtem... fura genetikai mutáció, az biztos. A csendet azonban egy has törte meg, mégpedig az előttem állóé, aki rövidesen azután be is jelentette, hogy éhes. Megkérdezte, hogy tudnék-e esetleg étkezőt a környéken. Tudtommal a kezdetek városában három nagyobb étkezde van, közülük az egyik relatív közel tartózkodik.
Aztán megtörtént. Lassan, mint a vaj kezdtem elolvadni. Természetesen nem szó szerint, az több, mint 274.52 másodpercembe telne, hogyha kifejezetten magas hőhatást produkáltak volna rám. Ez inkább olyan belső olvadás lehetett, a fülemen keresztül mintha ezernyi szivárvány szállt volna be és amint meghallottam azt a szót, hogy "prof", örömömben hátra estem, majd jól beütöttem a fejemet. Szerencsére nincsen fájdalom, így esés után, merev testtartásban megigazítottam a szemüvegem, miután tovább olvadtam a földön. Ez a történés körülbelül 60.03 másodpercig tartott, ami az új földön fekvés rekordom. Ezután gyorsan felpattantan, mereven megálltam, kissé meghajoltam és megszólaltam.
- Szíves elnézését kérem! Természetesen szólíthat profnak, ha úgy tetszik önnek, és kérem jöjjön, elkísérem önt a legközelebbi étterembe.
Kinyújtottam a kezem, hogy az alkaromba kapaszkodhasson, de ha nem merte vagy elutasította természetesen nem zavart, egy hölgy dolga, hogy elfogadja vagy elutasítja a segítséget. Őt kísérve, vagy nem kísérve, csak magam környékén tudva vezettem tehát el a legközelebbi étterembe. Választottam egy két székes asztalt, gondoltam, hogy nem kell több szék két személynek, majd a leány székéhez mentem, kihúztam neki és megvártam, amíg ráül. Ezután én is helyet foglaltam, majd kinyitottam az első menüt, amit a leány felé fordítottam. Beállítottam, hogy automatikusan az én aranyamból vonja le az összeget.
- Tessék választani, a korgó gyomor nem sokáig csöndes.
A menü legördült és megjelent a sok étel. Egy gombnyomással gyorsan kikapcsoltam, hogy látszódjon az áruk. Ha látszódna, elég illemtelennek gondolhatná magát a hölgy, ha drágát választana, így azonban semmi gond sem lesz elvek és érzelmek terén.
avatar
Yoshiaga
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 172
Join date : 2012. Nov. 11.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10500/10500  (10500/10500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Kimiko on Kedd Nov. 27, 2012 9:21 pm

A professzor meghívott egy étterembe. Amit nem elleneztem, mert a hasam nagyon korgott. A gyomrom korgása eléggé hangos volt, szerintem sokan hallották, hisz reggel óta nem ettem semmit, és itt ugyanúgy éhes az ember, mint a valóságos életben. Ha nem lett volna itt ez az úriember, aki mellesleg furcsa, akkor szerintem már rég kiraboltam volna a kaja árust. Amikor elindultunk, úgy rakta a kezét, hogy átkaroljam. Azért annyira még nem ismertem őt. Ezért nem karoltam bele a kezébe, csak mentem mellette, udvariasan. Egy bizonyos mondatom után, elolvadt a férfi. Nem tudtam mitől. Talán valami jót mondtam volna? Vagy az aurám rossz hatással van rá? Mondanám azt, hogy férfi logika. De pont a logikánkkal kritizálnak minket, lányokat, a férfiak. Szóval nem tudtam, hogy ezt most mire véljem. Csak fetrengett a földön, körülbelül 1 percig. Szinte kicsattant az agya az örömtől, már ha, van neki. Mert egy csavar van a fejében, bármennyire is fura. Ez fájhat neki? Nem tudom. Miután befejezte a szivárványhányást, tovább mentünk. Egy étteremhez értünk Az étterem naaaaaagy volt. Az ajtaján még egy 3 méteres hapsi is befért volna, simán. Az ajtó, valami jó fából lehetett, egy ilyen a való életbe drága lenne, de eben a világban csak egy tucat pixel. Majd beléptünk. Hát belülről még milyen gyönyörű volt, ilyen étterembe már voltam, sőt, sokkal puccosabba is. De ez akkor is, gyönyörű volt. A professzor odavezetett egy asztalhoz, 2 szék volt ott, több nem is kellett. Váratlan vendégekre nem számítottam. Sőt, még ismerősöm sincs. Milyen fura… Pont, egy őrült tudósnak kinéző hapsit ismertem meg először ebben a játékban. Lehet, hogy a külső csal, és belsőleg, ő egy nagyon is rendes ember. Eddig az jött le, hogy egy úriemberhez van szerencsém, bár sosem tudja az ember, lehet, hogy csak valami hátsó szándéka van. Amikor leültünk, a menüvel ügyködött valami a prof. Nem tudtam, hogy mit csinált. Amikor már a kezembe jutott, én csak a neveket láttam, az árakat nem. Volt ott minden, sült csirkétől kezdve, egészen a vegetáriánus salátákig. De az áruk sajnos, nem voltak oda írva.
- De az áruk? – kérdeztem tőle kétségbeesve.
De utána, belegondoltam, hogy majd utána kifizetem neki az én részemet, azért mégse egy ember fizesse ki helyettem, akit most ismertem meg. Ezért szabadon válaszoltam.
- Én egy ráksalátát kérek. Italnak pedig egy teát.
Válaszoltam neki. Csak egy salátát eszek, pont elég lesz az. Nem akarom mutatni, hogy valójában mennyit is birok enni, főleg nem ismeretlen emberkék előtt. Ez neveletlenségnek számít, főleg ilyen úriemberek körében. Nem tudtam, hogyan viselkedjek vele. Az, ahogyan viselkedik, és ahogyan kinéz, pont egymás ellentéte. Pont ez, az érdekessége. Amikor kiválasztottam az ételt, és az italt, átnyújtottam neki a virtuális menüt. Csak szimplán, át toltam az asztalon a kis noteszt, ami a virtuális levegőbe vetítette ki a menüt. Így sokkal kényelmesebb volt választani, főleg, hogy volt rajta keresés opció is, amivel csak beírtam, hogy saláta, máris kiadta nekem, hogy mi kapható itt.
Valahogy mindenki körülöttünk, engem figyelt. Nem tudom miért. Ennyire erős lenne az aurám? Tudtommal csak arra hat ki, aki nem messze van tőlem. De lehet, csak a hajam, és a szemeim keltenek feltűnést. De ekkorát? Úgy tesznek, mintha nem láttak volna még fehér embert. Pedig ebbe a játékba aztán minden fura ember megtalálható. Itt lehet mondani, hogy senki sem átlagos. Most már értem, hogy miért mondják azt, hogy nincs két egyforma ember. Folyamatosan megcsapdosta az a fülemet, hogy magázott engem azt illető.
- Ó kérlek, prof. Ne magázz légy szíves, elég magázást kaptam én a való életben.
Mondtam neki, kérve tőle. Komolyan gondoltam, mert végre már nem akartam különleges bánásmódban részesülni, aminek nem voltam ellenére, azért, mert ha ez az ember, nem bánt volna velem, ilyen jól, akkor soha nem találtam volna meg ezt az éttermet. Lehet, hogy megtaláltam volna, de csak nagy keresések árán. Ha most nem ő, én nyilván valami penészedésnek induló kenyeret ennék most, valahol az utcán. Hát még, nem merem elképzelni, ez az egész mennyi pénzbe fog nekem fájni.
Folyamatosan figyeltem azt a csavart a fejében. Nem értettem, mit keres az ott, fura… De nagyon… Nem bírtam a szemem levenni arról a csavarról, olyan érzés, mintha megint 5 éves lennék, és valami nagyon furát látnék. Tisztára gyereknek éreztem magam. De felnőtt gyereknek, mert gyerekek nem járnak csak úgy éttermekbe, főleg nem ilyen fura alakokkal, akivel aznap találkoztam, főleg egy virtuális világban, amelyben isten tudja meddig ragadtunk benn. Hát, végül is… Mindenkivel meg kell egyszer ismerkedni. Jó, ha vannak fura barátaid. Legalább van kivel, közös idiotizmussal foglalkozni. Ez az elmélkedés nem tartott sokáig. Megkérdeztem, mert így illendő:
- Te mit fogsz enni?
S mosolyogtam rá. Gyűjtöttem a bátorságot, hogy feltegyem neki a kérdést. Hogy mi a frásznak van a fejében az a csavar. Kényelmes az egyáltalán úgy? Végül-végül annyit gondolkodtam, hogy csak kiböktem:
- Mondd csak, miért van az a csavar a fejedben?
Gyerekkori baleset lehet? Vagy ő valójában egy őrült tudós? Netán Frankenstein? Hogy fér rá a fejére a Nerve Gear, hogyha ez a csavar van ott?... Egy csokor kérdésem lett volna hozzá, de mindet hülyeségnek tartotta volna. Mivel nem a legudvariasabb emberkék vettek körül, csak a prof volt nagyon úriember, ezért rákönyököltem egyik kezemmel az asztalra, és a hajam végét kezdtem el piszkálni. Időtöltésnek pont jó volt, hiszen vártam a válaszára. De nem nehézkedtem a könyökömre. Csak vártam, a válaszra, meg persze az ételre.

_________________
Színecském, hogy el ne felejtsem :3 #EEAEEE

Harcművész
Spoiler:
Élet: 4
Fegyverkezelés: 5
Erő: 4 +1 fegyverből, azaz 5
Kitartás: 2 +1 a köpenyből, összesen 3
Gyorsaság: 4
Speciális képesség: 1
Páncél 4
Új képesség az adatlapon.
avatar
Kimiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 81
Join date : 2012. Nov. 25.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
125/150  (125/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Yoshiaga on Csüt. Nov. 29, 2012 12:35 am

A leányzó először rákérdezett az árakra, majd utána figyelmen kívül hagyta a kérdését és hamar rendelt is, ami után megkérte, hogy ne magázzam.
- Elnézést kérek a magázásért, csak úgy gondoltam, hogy illetlen lenne tegezni, de ha így szeretnéd, akkor megteszem.
Mellesleg ismét profnak szólított, megint kissé elámultam, miközben a fejem a bal oldalra dőlt. Imádom ezt, olyan mintha egyszerre egy csomó kiskutyus rohamozna meg. Hamarosan meg is kérdezte, hogy mit szeretnék enni. Hirtelen az eszembe jutott, hogy nekem is rendelnem kell, de kifejezetten gondosan kellett válogatnom, hiszen éreztem az ereimben, hogy ezúttal evési rekordot fogok dönteni. Gondoltam, hogy a spagetti tökéletes lesz ennek a célnak a teljesítéséhez, azt mindig is gyorsan meg tudtam enni. Az egyetlen nehézség azonban, hogy egy hölgy is a társaságomban volt. Elmélkedtem, hogy valahogyan el kell terelnem a figyelmét, miközben bekebelezem az ételt, vagy valamilyen másik megoldást kéne találni, például kimenni a mosdóba és ott elfogyasztani. Kiválasztottam a spagettit, majd meg is rendeltem. Már csak meg kellett várni, hogy kihozzák a frissen rendelt kaját, ami elméletben nem kéne, hogy egy hosszú folyamat lenne, hiszen a főzés eléggé le lett egyszerűsítve a játékban. A vadászoknak és halászoknak sokkal több dolguk volt, mint a szakácsnak...szerintem.
A leány egy kérdést tett fel, mégpedig a csavarommal kapcsolatban, ami a fejemben volt. Még sohasem kérdezte ezt meg, nem igazán tudtam rendesen válaszolni. Kicsit megvakartam a fejem hátulját, majd halkan egy hosszú meditáló hangot adtam ki, de a kínos csöndet szerettem volna elkerülni. szóval felajánlottam neki valamit.
- Szeretnéd megcsavarni?
Ha megcsavarta, akkor elmosolyodtam, majd visszacsavartam a szokásos helyére, ha nem csavarta meg, akkor csak egy kicsit tovább tartana a kínos csönd. Majd rájöttem, hogy mit mondjak ahhoz, hogy elhúzzam az időt.
- Elnézést kérek, de magam sem emlékszem, hogy mégis hogyan kaptam ezt a különös csavart a fejembe.
Ezután már csak vártam, hogy kihozzák az ételt és, ha kihozták, akkor megvártam volna Kimikot, hogy elsőnek fejezze be az ételét, és addig csendben várnék, a menümmel elfoglalva magamat. Miután végzett, megkérném, hogy forduljon el két percig, az elvileg már megdöntené a rekordomat.
- Kérlek elfordulnál két percig? Nyugalom, nem csinálok semmi rosszat.
Reménykedtem, hogy meg fog bízni bennem. Nem tudhatta a sötét titkomat, miszerint mindenről rekordot tartok. Túlságosan is abnormális ahhoz képest, hogy a többiek mit csinálnak szabadidejükben. Ha nem fordult el, akkor kikérném magam a mosdóba, az étellel együtt és ott próbálnék evési rekordot dönteni, ha pedig elfordult, akkor ott helyben bezabáltam volna. Mindkét esetben 103.62 lenne az új rekordom. Ha elfordult, akkor amikor visszafordulna, azt látná, hogy egy kendővel a számat törölgetem egy üres tányér előtt.

// Elnézést, ha vannak benne hibák, nem igazán olvastam amit írok, túl kényelmes volt az ágyamban ahhoz, hogy felkeljek Very Happy //
avatar
Yoshiaga
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 172
Join date : 2012. Nov. 11.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10500/10500  (10500/10500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Kimiko on Pént. Nov. 30, 2012 4:24 pm

- Semmi kép sem prof, szerintem az fáj…
Ekkor rájöttem, hogy mekkora hülyeséget mondtam. Lehet, hogy a valóságban ez fájna neki, de itt biztos, hogy nem. Itt nem fáj az ég adta világon semmi, még ha egy férfit tökön is rúgok, max megszokásból érzi azt a fájdalmat, amit érez. Elmagyarázta, hogy ő sem tudja, hogyan lett ez a cucc a fejében, ekkor egy kissé humoros kérdést tettem fel:
- Akkor te most vele születtél? Azt meg hogy?
Néztem rá, ezzel a kérdéssel az arcomon. Érdekelt, hogy nem tud az ember emlékezni arra, hogy hogyan lett egy óriási csavar a fejében, ami még, ráadásul mozog is. Az anyja lenyelhetett volna egy csavart, miközben született a gyerek? Vagy netán, ő egy mesterségesen előállított emberke? Nem tudhatom, nem is akarom megkérdezni. Ebben a világban, a valóságról való kérdezősködés illetlenségnek számít. Csak azok beszélnek a valóságról egymás között, akik nagyon jól ismerik egymást, vagy szerelmesek. Vagy csak szimplán, nem ismerik a viselkedést. Mondjuk, lehet, hogy nincs itt ilyen szabály, hogy nem szabad beszélni a való életedről. De ekkor, a prof azt kérte, hogy forduljak el. Válaszoltam neki:
- Rendben van, de nem elfordulok. Kimegyek a mosdóba, ha nem bánod.
Persze, semmi indokom nem volt, kimenni a mosdóba, de jó volt ez így. Valamire készült, de mondta, hogy nem lesz nagydolog. Remélem, nem kever semmi bajt. Ekkor felálltam, és a pulthoz vettem az irányt. Megkérdeztem, hogy merre van a női mosdó. A pultos persze, egyből válaszolt:


- Itt, jobbra

Mutatta kezével az irányt. Én el is indultam arra.
- Köszönöm
Mosolyogtam rá. A pultos, úgy viselkedett, mint egy rendes ember. Fura volt… Nem mondanám meg, hogy ez nem egy élő ember. Nagyon is olyan volt, mintha egy vér-hús ember lenne. Ez a játék, csodás. De csak az a bökkenő, hogy itt ragadtunk, ameddig át nem visszük ezt a játékot. Nagyon élvezném a játszását, hogyha csak egy játék lenne, nem pedig egy ideiglenes életvitel. Amikor beértem a mosdóba, nem mentem dolgaimat csinálni, szimplán, csak megálltam a tükör előtt. Megmostam az arcomat, rendbe szedtem magam úgymond. Nem kell sminkelnem itt magam, smink sincs a játékban. Nem is bántam. Megigazítottam a hajamat. Még nézelődtem a tükörben, esetleges elváltozásokat kutatva, de nem találtam semmi különbséget. Néztem, hogy elég időt adjak a profnak. Nem tudom, mit agyalt ennyi ideig. Lehet, hogy valamit felrobbantani akart? Esetleg, egy salátából meg egy spagettiből összetákolt valami óriási spagetti szörnyet, ami síp-sup átviszi a játékot nekünk? Jó is lenne egy ilyen spagetti szörny. Az emberke, nagyon egy érdekes alkat volt. Így képzeltem el az őrült tudósokat, akiknek talán fura szokásaik is vannak. Felkészültem mindenre, egy félig felrobbantott étteremre, egy félholt profra, netán valami ajándékra. Szinte mindenre kész voltam. Néhány utolsó simítás, és kiléptem a mosdóból.

És ami ott várt…


//Folytasd Very Happy//

_________________
Színecském, hogy el ne felejtsem :3 #EEAEEE

Harcművész
Spoiler:
Élet: 4
Fegyverkezelés: 5
Erő: 4 +1 fegyverből, azaz 5
Kitartás: 2 +1 a köpenyből, összesen 3
Gyorsaság: 4
Speciális képesség: 1
Páncél 4
Új képesség az adatlapon.
avatar
Kimiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 81
Join date : 2012. Nov. 25.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
125/150  (125/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Yoshiaga on Szomb. Dec. 08, 2012 11:36 pm

Egy szép suhintás balra és jobbra is. Így töröltem le arcomról a kendővel a spagetti szószt. Közben úgy látszott, hogy Kimiko is megérkezett. Egy visszatérő hölgyet a megfelelő tisztelettel kell fogadtatni, ezért rekordsebességgel, 2.66 másodperc alatt összehajtogattam a kendőt. Még mielőtt a hölgy a székéhez érhetett volna, kapkodtam magamat, felálltam a székemtől, betoltam, a székéhez mentem, kihúztam, majd a kezemet a leány felé nyújtottam, hogy nyugodtan leülhet. Kissé furának éreztem a szituációt, a szokásosnál is szokatlanabbnak, általában nem szoktam így fogadtatni egy mosdóból visszatérő leányzót, lehet, hogy csak a szokás ördöge fordult el tőlem. Általában megteszi a székének kihúzása is, nem kell hozzá a kéz meg a jelzés, gyorsan magam mellé is tettem. Lojálisan álltam a széke mellett, várva, hogy leüljön, azon gondolkodva, hogy vajon kellemetlenül érezheti-e magát, amiatt, hogy ki kellett vonulnia.
Miután leült, ha egyáltalán megtette, ellenkező esetben csak folytattam volna ott állásom, miközben mindenfélét dobálna felém...vagy sem, elfoglaltam volna én is a helyemet. Illedelmesen, úriember módjára kihúztam magam, majd csendesen, de mély, nyugodt hangon megszólaltam.
- Elnézést, fontos elintéznivalóm volt...mármint...elfogyasztottam a spagettit. - gondolkodtam egy keveset, sosem voltam kifejezetten jó a titkokban. Nyeltem egyet, majd fújtam egy nagyot végül folytattam. - Nem eszek úriember módjára, ezért rejtegetnem kell.
Igazán reménykedtem, hogy elfogadja ezt a választ, nem esett volna jól, ha magyarázkodnom kellett volna, de természetesen megpróbáltam volna. Ha magyarázkodnom kellett, ha nem, ismét oda nyújtottam az étlapot a hölgynek.
- Talán valami desszertet?
Kérdeztem meg, majd csavartam egyet a csavaromon, feltehetőleg észrevétlenül. Jó érzés volt megtenni, mivel nem volt fájdalmas, na meg úgy nagyjából nem is a részem. Én is már a desszerten gondolkodtam, valami csoki torta jól jött volna, ha a hölgy nem lenne biztos a választásában, biztos felkínálnám neki.
avatar
Yoshiaga
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 172
Join date : 2012. Nov. 11.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10500/10500  (10500/10500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Viola on Csüt. Dec. 20, 2012 9:22 pm

[Anatole Saito]


Kicsit vacilálok, mikor a férfi felajánlja nekem a karját belekarolásra. De ahh, ha elvisz vacsorázni, akkor talán ezt a gesztust is ennek az eseménynek a számlájára írhatom, amibe viszont belementem. Következésképpen eleget kell tennem a feltételeknek és ez is hozzá tartozik. Mi a francon gondolkodom?! Tisztára, mint egy kezdő ügyvéd, de még annak is rossz..!
Sejtelmes mosollyal az arcomon karolok Anatba, s pillantásomat gyorsan végigjárom a helyszínen, ahol vagyunk. Mikor nemrég erre viharzottam, meg sem néztem, hogy mi van tőlem egy karnyújtásnyira... A bámészkodók, akik a küzdelmünket nézték végig, szépen feloszlottak már, mire félénken rámutattam egy vendéglő-szerűségre, ami nem is messze volt tőlünk, éppen szembe.
- Hmm, talán az jó lesz... - mondom habozva, ahogy közelebb érve az étterem illúziója tovaszáll, s egy pofon-egyszerű kínai kajálda nő a helyére. Ételből meg annyi a választék, mint egy hagyományos teszkóban. Én szerettem ezt a fajta étket mindig is, szóval ha a hely finomsága nem is vesz le a lábamról, a vacsi finom gondolata annál inkább.
A férfira nézek, majd az eladóra, aki unottan ücsörög a pult másik oldalán, egy fogpiszkálót rágcsálva. Rámutatok az egyik ételszerűségre, s kinyögöm:
- Abból a... csirkéből..?..Szeretnék! - a boltos előkap egy tányért, meg egy merőkanalat, kicuppant egy adagot a furcsa állagú, de ugyan akkor finom kajcsiból, s belenyomja azt egy tálba, amit elém rak.
Ohh ja igen, azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy vannak ám székek is, meg asztalok, amiknél helyet lehet foglalni. Egy sarok-garnitúrát már ki is szemeltem magamnak, ahova majd a popómat kívánom lecsüccsenteni. Ezt egyből kiviteleztem, amikor Anat is kikérte a saját ételét és odabattyogtunk és helyet foglaltunk.
Rossz szokásom, hogy evés közben beszélek és ezt hoztam magammal a játékba is. Persze a valóságban is csak akkor volt ez aktív, ha volt valaki, akivel beszélhettem. Rendszerint nem, de hát ez olyan ösztönös lehet, hogy nem halt ki belőlem. Viszont elkerülendő, hogy általános vackok, teszem azt az időjárás helyett másról beszéljünk, még be sem kaptam az első falatot, de már löktem is a szavakat.
- Szóval milyen céh a tiéd..?
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Dec. 21, 2012 2:36 am

[Violeta del Sanchez]


A leányzó pár pillanat erejéig vonakodik elfogadni a felajánlott karomat, de végül, mire már majdnem meggondolnám magam, mégis jobb belátásra tér, és az oldalamra szegődik. Érdekes mosolyt intéz felém... Eddig azt hittem, hogy én kezemben van a gyeplő, de ez a lány egyetlen mosolyával képes levenni a lábamról. Valamiért bejönnek az ilyen temperamentumos nők, akiknek duplán dolgozni kell a kegyeiért. Igazi kihívás a flörtölés ilyenkor, habár most a szórakozás és az ismerkedés a fő cél, nem pedig az, hogy rámozduljak a hölgyeményre. Próbálom leplezni elragadtatottságom iránta, de ez az egyetlen hamiskás mosoly képes feledtetni velem az iménti párharcunkat. Hozzá kell tenni, hogy a párbajban nyújtott ügyessége is lenyűgözött, nemcsak egzotikus női bájai. Válaszképpen mosolyomba próbálok némi titokzatosságot és komolyságot is csepegtetni, aztán lehet, hogy teljesen másként értelmezi, mint aminek szánom. Hagyom, hogy vezessen, s hogy válasszon a városi kavalkád közepette egy étkezdét. Ahogy közel érünk, rá kell eszmélnem, hogy egy nem túl különleges helyre jöttünk. Egy hangyányit csalódott vagyok. Na jó, hangyánál kicsit jobban, mondjuk szarvasbogárnyira. Igazság szerint nekem olyan sznob, nagyratörő terveim voltak, hogy valami flancos fogadóba viszem a leányt, ahol majd afrodiziákumokkal tömöm tele, de be kell lássam, hogy azzal igencsak el is ijeszteném így első körben. Finoman bólintok, amikor a lány rám pillant, és emlékeztetem magam arra, hogy attól mert Kína az évszázadok során sokszor ősellensége volt hazámnak, Európában és Amerikában nagyon is szeretik ezt az ételtípust. Tulajdonképpen be kell vallanom magamnak, hogy én is szeretem ezt a kaját, főleg ha csíp! Legalább kétszer Very Happy Még az sem riaszt el, hogy a Vio által választott csirke igencsak groteszk módon cuppan, ahogy belekanalaz a roppantmód "szimpatikus" pultos úriember, a háttérben pedig a párafelhő és az olajszag egyvelegén valami asszonyság kornyikálása hallatszik ki, mint amolyan romantikus hangulatkeltő zenei aláfestés.
- Én marhát kérek a lehető legcsípősebb szósszal és zöldséges pirított tésztával - adom le a rendelésem én is, s amíg a pultos tálal nekünk, addig Viot odahessegetem arra a helyre a sarokban, amit kilesett magunknak. A megrakott tányérokkal odaszambázok az asztalunkhoz, majd lehuppanok a lánnyal szembe. Értetlenül nézek rá, hogy miért nem lát hozzá az evésnek, mire rájövök, hogy nem hoztam evőeszközöket. Kínosan elvigyorodok, majd már rohanok is vissza a kimaradó evőpálcikákért. Amikor ismét lehuppanok, megnyitom az inventorymat, majd néhány gombnyomás után a vértemen, a sisakomon és a köpenyemen ujjbegynyi zöld körök jelennek meg, melyeket ha megérintek, akkor az adott holmik visszaszállnak a menümbe. Jó étvágyat kívánok, majd ezután összecsapom a tenyereimet, majd összedörzsölöm azokat örvendve annak, hogy végre itt az evési szeánsz ideje. Mert számomra az étkezés szent és sérthetetlen volt. Nem látszott cingárabb kis testemen, de nagyon szerettem a hasamat. És ilyenkor mohó voltam, ezért elkezdtem betermelni a csípős étket. Vio céhes kérdése zökkent ki a nagy táplálkozási rítusból, felnézek rá egy a számból kilógó tésztadarabbal, majd gyorsan betömködöm a végét a számba. Ahogy megállok az evésben, csak akkor veszem észre, hogy számomra még pont jólesően lángol a szám. Más ennyire erős ételtől már rég könnyekben törne ki, de nekem pont ideális. Megszoktam már a fűszeres étkezést, még ha ez némi mazoizmussal is járt. Megtörlöm a számat, majd jó nagyot kortyolok a hűs limonádéból, hogy csillapítsam a maró érzést, majd nekilátok a regélésnek, amíg a lány is eszeget velem szemben.
- Nos, az én céhem egy igazi nyuszisimogató kis tünemény - vigyorodok el ismét - de komolyra fordítva a szót, úgy vélem jelenleg Aincrad legnívósabb céheinek az egyike vagyunk, talán már a legkiválóbb is! Nem nagyképűségből mondom, hanem az eredmények beszélnek magukért. A főnökasszony és még két társam megjárta már az 1. szint kazamatáját is. Nem semmi frontharcosok, ráadásul mindenkinek más a specialitása és a te teleportod is nagyon beleillene a koncepciónkba. Igazán megleptél azzal a kis trükkel és jó lenne, ha ezután ezt a javunkra fordíthatnánk és a moboknak okoznál inkább csalódást, mikor luftot ütnek az elteleportálódó testedbe. Mit szeretnél pontosan tudni a céhemről? Kérdezz bátran, válaszolok szívesen, feltéve, ha te is válaszolsz néhány kérdésemre magaddal kapcsolatban...
Lehengerlően sármosnak szánt mosolyt igyekszem intézni a lány felé, hogy tudassam vele ez az ebéd többről is szól, mint üzleti megbeszélés. Kellemeset a hasznossal, szokás mondani.


A hozzászólást Anatole Saito összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 26, 2012 12:32 pm-kor.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Viola on Hétf. Dec. 24, 2012 6:30 pm

[Anatole Saito]
Anat komótosan lenyelte a falatot, majd száját megtörölve válaszolt nekem. Kicsit ideges lettem amiatt, hogy megzavartam étkezés közben, úgy tűnt nagyon bele van merülve. Lehet hibát követtem el, vagy csak én verem nagy dobra..?
A férfi nagy beleéléssel elkezdte sorolni, hogy a céhük milyen érdemekkel rendelkezik, vagyis inkább csak a lényegesebb dolgokra tért ki, onnan tudom azt is, hogy az ő céhük most a legmenőbb és legjobb. Nekem ez jött le belőle, de a srác mégis úgy csűri-csavarja a szavakat, mintha muszáj lenne. Hát az tuti, hogy én nem bírnék sohase így megfogalmazni dolgokat, sosem volt az erősségem. Óhh, lehet azért is, mert nem vagyok eredeti japán és ezért a nyelvre se áll rá úgy az ajkam..?
Kicsit bökdösöm a csirke szerű ételt, amin a máz tükrös felületét majdhogynem viszontlátom a pofikámat. Felszúrok a villára valami hosszú és ragadós dolgot, majd egy szempillantás alatt bedobom a számba, s nagy rágcsálás után lenyelem. Akármi is volt az, legalább finom, de hús tuti nem. Áhh, mindegy is...
- Hát, legalább itt nem kell félnünk attól, hogy mi van az ételben... - mondom, majd megköszörülöm a torkomat, s hogy viszonozzam a férfi korábbi gesztusát, én is megtörlöm a számat, s csak azután kezdem el folytatni a szövegelést.
- Így, kimondva nagyon izgalmasnak hangzik a céhe, kedves uram... Nézd, én sokáig agyaltam azon, hogy... Hogy szívesen csatlakoznék egy ilyen céhbe. Azon kívül, hogy a játék egyedül nem olyan jó és egy lapáttal az is rátesz, hogy veszélyes. A felsőbb szinteken szóló játékosok már nem életképesek, csak ha beaterek... - itt tartok egy kis szünetet, hogy Anat ne csak a kajcsit, de az én szavaimat is megemészthesse. Már biztos tudja, hogy mire akarok kilyukadni, ez tuti, hiszen már mondtam is...
- És én nem vagyok beater... Gondolom te sem, ezért vagy a céhben. - a szám jobb fele felfelé kanyarodik. Gúnyosnak tűnhet, de inkább azt kívánom vele közölni, hogy ez biztos egyértelmű volt. Áhh, fogalmam sincs, hogy miért gondolom azt, hogy ez ennek a férfinak újat tudnék mondani. Egyszerűen biztos, hogy már akkor levágta, hogy mi a szándékom, amikor legelőször a céhe felől érdeklődtem. Na sebaj, legalább tisztában van a szándékaimmal!
- Ezek szerint volna hely számomra a céhben...? A többi tag nem ellenkezne, ha egy magamfajta nyers husi csatlakozna? - kérdezem, de eszembe jut Anat korábbi feltétele, vagyis cserébe a kérdéseimért, nekem is válaszolnom kell az övére.
- És mit szeretnél tudni rólam..? - kérdezem egy újabb adag állítólag-csirke betömése előtt, melyet megint itallal öblítek.
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Dec. 26, 2012 1:03 pm

[Violeta del Sanchez]
Először elgondolkozom kicsit, hogy mire értheti a lány azt, hogy itt nem kell félnünk mi van az ételben, aztán majdnem homlokon csapom magamat a felismeréstől. Hát persze, nem is igazi csirkét és marhát eszünk. Szalmonella meg lejárt szavatosságú hús tuti nincs Aincradban. Meg úgy konkrétan étel sem, hisz csak pixeleket eszünk, és az ízek érzete meg az étkezés cselekménye olyan üzeneteket küld az agyamnak, mintha jóllaknék. Vajon az igazi testemet táplálják odakint? Bizonyára, hiszen elsorvadó testtel valószínűleg már itt sem élnék. Kellemetlen belegondolni mindebbe, de próbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat, mert csak elszomorítanak. Nem szeretném, ha ezt asztaltársaságom is észrevenné, ezért válaszképen a megjegyzésére inkább csak intézek felé egy halovány mosolyt.
Csendben végighallgatom a lány további mondandóját és végül csak kiböki, hogy szeretne csatlakozni a céhemhez. Nyilvánvaló volt, hogy nem véletlenül érdeklődik, és engem is hasonló körülmények között toboroztak be anno a Voiceba.
- Neeem, nem vagyok beater. Bevallom őszintén nem vagyok egy nagy MMORPG-s sem, szóval én csak közvetlenül azelőtt ismertem meg a játékot, mikor kiadták. Szegény anyám biztosan nem gondolta volna, hogy ekkora galibát okoz a születésnapi ajándékával... - ez utóbbit már halkabban, inkább magamnak mondom, és ismét átfut arcomon a bánatos nosztalgia érzete - No, de visszatérve a céhre, mert ugye erre vagy kíváncsi. Nagyon jól látod a helyzetet! Egy erős csapatba összeverbuválódva több esély van a túlélésre, mint egyes egyedül. Még párban, úgy értem egy harcos társsal az oldaladon is biztonságosabb, de még így sem indulnék el bossokat öldökölni - kortyolok egyet a limonádéba, inkább hatásszünetet tartva, mintsem azét, mert kiszáradt volna a torkom - Annak idején, mielőtt csatlakoztam volna a Viocehoz, komolyan gondolkodtam egy saját céh alapításán. De mivel tapasztalatlan voltam és csóró, értelmetlen gondolat volt ez a részemről. Még most is dédelgetem egy saját céh álmát, de jelenleg nagyon elégedett vagyok a mostani helyemmel is. És szerintem te is hasonlóképpen éreznél, mint én, ha csatlakoznál. Amiatt pedig ne aggódj, hogy a többiek mit fognak gondolni. Mindannyiunknak szüksége van erős csapattársakra, és ha a főnökasszonynak beajánllak, nem hiszem, hogy elutasítana. Nagyon kedves teremtés Mirika, nem az a vérengző hajcsár. Na de befogom a szám, mert megint sokat dumálok... - majd ismét beletemetkezem az étkezésbe. Amint végeztem a maradékkal, ismét megtörlöm a szám, és most már rátérek a személyes beszélgetés fonalára.
- Egyezzünk meg abban, hogy ha válaszolsz egy kérdésemre, akkor te is feltehetsz egyet velem, vagy bármi mással kapcsolatban. Ha túl indiszkrétnek érzel egy kérdés, akkor persze elutasíthatod - elgondolkozom azon, hogy rögtön rákérdezek a bőrét elcsúfító hegekre, de ez túl korai letámadás lenne - Hmm, biztos vagyok benne, hogy nem vagy japán. Igazam van? Nagyon aranyos az akcentusod és a gyönyörű kreol bőröd elárul, a nem mandulavágású szemedről már nem is beszélve. Valamilyen mediterrán felmenőre tippelek.
Való igaz, az én szemeim sem tökéletesen mandulavágásúak és kaukázusi embertípusra utaló felmenőkre hajaz nekem is sok arcvonásom. Mivel a francia mellett a japánt is anyanyelvként tanultam, ezért nálam nem lehet felfedezni akcentust.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Viola on Szer. Dec. 26, 2012 7:50 pm

[Anatole Saito]
Egy kicsit örülök. Anat megerősítette az eddig tapasztalataimra épülő levont következtetéseimet a szóló játékkal kapcsolatban. Ez a mondat megizzasztott és béna.
És mint szavaiból kiderül, hogy lenne helyem a céhében. Izgalommal tölt el a gondolat, hogy egy csapat tagja lehetek, sőt már szinte látom magam előtt, hogy a menümben megjelenik a céh neve, sőt a fejem felett. Gyorsabban kezd verni a szívem. Okosnak kell lennem a válasznál, nem olyan jó az, ha látja rajtam: epekedek a csatlakozás után. Egyébként ez így nem túl igaz, tartózkodom is félig-meddig. Úgy érzem nagyon képlékeny a halmazállapotom ezzel kapcsolatban és még én sem tudom, hogy mit akarok, csak gyűjtöm az infót, hogy minél nagyobb rálátásom legyen a dologra. Annyi szent, hogy el kell kezdenem gondolkodni egy céhen, csak az nem mindegy, hogy ez, amiben Anat is van, megfelelő lesz-e nekem, vagy a tagoknak megfelelek-e majd én..? Hiába, hogy a férfi nyugtatgat, bennem van a félsz, hogy nem fognak bírni a többiek és ezt semmivel sem tudja kihozni belőlem. Max vodkával. Sok vodkával.
- Igazából még csak gondolkodom... - sutyorgom Anat monológjára, amiben azt is megtudhattam, hogy a céhvezér egy nő, bizonyos Mirika, aki ráadásul kedves is. Hmmm, róla még nem hallottam, de ha nő, akkor már most meg vagyok nyugodva.
- Rendben van, válaszolok neked... Nos, mi lenne az első kérdésed..? - nyomom a visszakérdést, mikor a srác felajánlja, hogy én is kérdezhetek tőle. Kedves, habár túl egyértelműen ki van jelentve, hogy infókat gyűjtünk egymásról, s így elég mesterkéltnek tűnik, de elhessegetem ezt a gondolatot, s inkább Anat következő szövegére figyelek. A csávó kiszúrta, hogy nem vagyok japán! Hmm, az álcám úgy tűnik nem működik megfelelően... Ehh! Csak vicceltem! Mindenki láthatja rajtam egyből, hogy nem vagyok japán, de eddig még senki sem kérdezett rá konkrétan. Na nem mintha büszkén újságolnám mindenkinek. Egy halott apával és áruló anyával senki sem vágna fel. Igaz, ez csak az életem spanyol fele, a japán apám, Hiroki teljesen más tészta...
- Jól látod, nem japán vagyok, hanem spanyol. Hát igen, én vagyok itt a játékban Miss España! - teszem hozzá mosolyogva, s közben forgatom a szemem. - Ugyan is nem láttam még rajtam kívül más spanyol lányt, de kicsi a világ, még simán van rá esélyem, igaz..? - kérdezem, de ez inkább költői volt, így nem bánom, ha nem válaszol rá a srác, meg amúgy is, szerintem ő is értette ezt.
- Áhh igen, én azt szeretném megtudni, hogy mit csinál ilyenkor Saitoné... Nem bánja, ha te más nőkkel habzsolod a kínait a háta mögött? - kérdezem burkoltam azt, hogy van-e neki barátnője, vagy egyéb ilyen hozzátartozója. Nem akarok bajba kerülni azzal, hogy esetleg felbukkan egy dühös kis japó csaj, aki felszecskáz, mert szóba álltam a pasijával. Meg amúgy is, jobb tisztában lenni ezzel... Wink
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Dec. 26, 2012 10:39 pm

[Violeta del Sanchez]
- Elnézést kérek, ha túl rámenősnek tűntem... Nem áll szándékomban belekényszeríteni téged olyasmiben, ami nem illik a személyiségedhez - válaszolok kicsit megilletődötten, aztán hagyom, hogy a lány a személyes kérdésekre terelje a szót. Már csak azért is, mert elsősorban róla szeretnék megtudni többet, nem pedig arról a céhemről dicsekedni, amelyet még én sem ismerek igazán. Hálásan mosolygok rá, mikor hajlandó beadni a derekát és készséggel mesél magáról.
- Miss España! Parádés egy név, és roppant mód illik kegyedhez - vigyorodok el őszintén - Akkor én ilyen alapon lehetnék Mr. vagy Monsieur [Möszjő] Canada? - török ki huncut nevetésben, de bízom abban, hogy Violeta nem hiszi majd azt, hogy őt nevetem ki, hiszen csupán magamon viccelődök - Esetleg ajánlanál nekem is egy titulust? Vagy még nem érdemeltem ki? - mosolyodok el sejtelmesen. A költői kérdést elengedem a fülem mellett, csak bólintok egyet rá. Aztán akasztják a hóhért, szokás mondani, ugyanis megkapom a nem várt kérdést. Legalábbis nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar előáll a farbával ez a bájos szépség itt velem szemben. De hát mit is várok egy temperamentumos latin nőszemélytől, hogy majd finomkodni fog velem, mint a hímes tojással?
- Saitoné köszöni szépen jól van, de nem bánnám, ha előbb-utóbb felfedné előttem is személyét, mert bár megmásztam érte az Üveghegyet is, kerestem túl az Óperencián, s még a Felkelő Nap országának is bejártam minden szegletét utána, de még egyetlen olyan teremtést sem találtam, ki igazán rabul ejtette volna azt az állítólag dobogó izét a mellkasomban - ha kimondtam volna a lírai szavak végén még a "szívem" szót is, akkor már gumicsizmában járkálnánk a nyáltengerben. Ismét elvigyorodok, hogy érezze a viccet és az öniróniát a mondandóban, ugyanakkor megkaphatta a keresett információt is.
- Ha nem tévedek a Miss angolul hajadon hölgyet jelöl meg, tehát kegyed ezek szerint szintén nem élt még a vagyonmegosztás adta lehetőséggel itt Aincradban... és azon is túl? - próbálom úgy csűrni csavarni a szót, hogy ne tűnjön tolakodónak, de ne is legyen egyértelmű rákérdezés. Szeretem az ilyen csalafinta, ki nem mondott játékokat. Megvan a varázsa az ilyesminek, s én is inkább ennek vagyok a híve, mint az ajtóstul rárontásnak.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Viola on Pént. Dec. 28, 2012 4:46 pm

[Anatole Saito]
- Ugyan, ugyan... Én voltam az, aki érdeklődött a céheddel kapcsolatban. - mondatom közben integetek a kezemmel, nehogy azt higgye, hogy neheztelek rá. - De igazság szerint azt hittem saját céhed van... Úgy értem, hogy te vagy a Gildam Dominatus - csillogtatom meg gyér latin tudásomat, melyhez sűrű pislogást is párosítok. Fogalmam sincs, hogy miért gondoltam: Anat a céhe vezére. Lehet, hogy a viselkedéséből..? Hmm, jobban illene hozzá egy saját "vállalkozás" mint másokéban legyen. Plusz sikerült belerejteni a mondatba a férfi titulusát is, amit úgy szeretett volna tőlem.
- Ahh igen, nekem is tetszik a Miss España, klasszul illik hozzám..! - mondom boldogan, majd elengedem az evőeszközöket, s a két kezemmel az ellentétes felkarom végigsimítom. A szép barna bőröm, amiért mások sokat napoznak, a legfőbb megkülönböztető elemem a játékban. Ebbe még eddig bele sem gondoltam. A hegek meg ráadások. Azt hiszem tévedtem, nem a bőröm a fő ismérvem, hanem azok, ahogy tigrissé változtatnak engem. Szuper.
Mint kiderült, a nincsen Saitoné a láthatáron, szóval nem kell majd mérges kis csajokkal harcolnom, akik féltékenységi rohamot kapnak, ha meglátnak minket. De az is lehet, hogy hazudott nekem ezzel kapcsolatban, hisz mégis csak férfi, simán el tudom róla képzelni.
Én is megkapom a magamét, természetes, ha érdeklődöm a párkapcsolata iránt, nekem is válaszolnom kell, mert úgy illedelmes.
- Jól gondolod, nincsen senkim, se itt, se kint. Engem nem várnak "haza"... - mosolygok, habár eléggé groteszknek tűnhetek. Az, hogy senki se vár haza és a boldogság, messze jár egymástól, az én esetemben mégis helyt áll.
- Nem sok szerencsém volt még a férfiakkal... - nyögöm, miközben szemem akaratlanul is a hegeimen kezd legelni. Ez az állításom legnagyobb bizonyítéka, de erről Anat nem tud és nem is baj, ha még nem jön fel egy jó darabig. Nem az a kifejezett asztaltéma. Most sz én köröm jön, én kérdezhetek. Nem is húzom az időt, egyből nekiszegezem a következő kérdésem.
- Hogy érzed magad itt a játékban..? Én meg tudnám szokni, érted, itt nem az az elesett lány vagyok, mint odakint. Itt a pontok diktálnak... - megint felszúrok egy darab csirkét, lassan elfogy a tányér tartalma.

És ez volt a századik postom, yay! :3
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Dec. 28, 2012 6:29 pm

- Gildam Dominatus? Ha jól sejtem ez valami céhvezért vagy céhmestert jelenthet. Igazán hízelgő titulus, köszönöm kegyednek a megtisztelő rangot! Valóban jól cseng, könnyedén el tudnám képzelni magam ebben a pozícióban. De mint mondottam volt, jelenleg elégedett vagyok a helyemmel a Voiceban.
Kissé gondterhelté válok, ahogy az én pillantásom is a lány bőrére téved. Már nagyon furdalja az oldalamat a kíváncsiság a hegekkel kapcsolatban, de még mindig tapintatlanságnak tartottam volna, ha nyíltan rájuk kérdezek. Mint kiderül, Mr. España sincs a láthatáron, s ami azt illeti, az ilyesmivel sosem árt tisztában lenni. Az "engem nem várnak haza" rész viszont megüti a fülemet, talán jobban, mint a tudat, hogy a lány szabad préda.
- Sajnálattal hallom ezt - pillantok rá komoran, de próbálok nem szánakozó bocifejet vágni, mert biztosan elege lehet már a sok lesajnáló tekintetből. Nem tudom mit mondhattam volna még, semmilyen értelmes vigasztalás nem jutott most az eszembe, úgyhogy inkább nem folytatom tovább valami marhasággal amit nyomulásnak érezhetne. Ezután a férfiügyeire térünk át.
- Nem ígérhetek semmit kegyednek, hiszen én is férfiból volnék. Ám afelől biztosíthatlak, hogy nem vagyok egy átlagos férfiú. Tudom-tudom, biztosan ezerszer hallottad már ezt a mondatot, de ha alkalmam nyílik rá, akkor bizonyítani is fogom ezt neked. Persze csak ha engeded... - lehet ideje behúzni a kéziféket, azonban ő kérdezett rá nyíltan a nőkre nálam. Szóval számára is nyilvánvaló, hogy vibrál közöttünk a levegő, csak éppen mindketten túlságosan tartunk attól, hogy megégethetjük magunkat. Különben is, még csak egy órája ismerjük egymást. Nem gondoltam volna, hogy a szándékos bukdácsolásom ilyen jól fog elsülni. Most azonban az ő köre következett, s nem is feledkezett meg arról, hogy kérdezhet.
- Én is hozzád hasonlóan érzek ezzel a világgal kapcsolatban. Itt minden könnyebb, és persze egyben nehezebb is. Itt is mindannyian idegenek vagyunk egymás számára, mint a valóságban, de itt még a legnyápicabb alak is lehet a legkiválóbb harcos, ha a pontjai úgy diktálják. Szóval én rengeteg lehetőséget látok Aincradban, amikkel szeretnék élni... amiket szeretnék kihasználni és kiélvezni. Például a jártasságok rengeteg kaput nyitnak meg az ember előtt. Te vásároltál már esetleg valamilyen látást vagy készítést? Van egy olyan sejtésem, hogy még jó ideig be leszünk ide zárva, ezért próbálom minél inkább elfelejteni a kinti életemet és ide koncentrálni. Próbálok nem azon agyalni, hogy mi lehet a kinti testemmel, ezért igyekszem lefoglalni magamat idebent. Például meghívok egy gyönyörű hölgyet ebédelni, miután egy jólesőt vívtunk egymással - Persze elmosolyodok, ez nem is maradhatna el az ismét hosszúra sikeredett monológom végén. Nem baj, jobb ha időben megszokja, hogy sokat beszélek. Ha zavarja, majd úgyis leint. Most pedig az én kérdésem következhetett.
- Miért éppen szigony? Na meg, miért hordod mindig a hátadon? Inventorydban nem kényelmesebb, vagy jobb szereted ezt a baljós amazon küllemet, amit kölcsönöz neked?
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Viola on Vas. Dec. 30, 2012 10:45 pm

[Anatola Saito]
- Hát te tudod... Én csak azt mondtam, ami eszembe jutott... - csiripelem kellemesen, majd leharapom a villáról a virtual-csirkét. Hmm, nyami! :] Nem ártana nekem is vennem egy ilyen főzés képességet. Mondjuk első szinten max a kő levesig lehetne eljutni, de fene tudja, hátha dob a játék egy zsíros kenyér receptet! Óhh, én már boldog lennék... Mondjuk akkor meg az alapanyagok beszerzésével lenne a probléma... Vagy nem..! Lehet, hogy minden cucc ugyan úgy betermelődne a táskánkba, mint a fű meg a kő! Ha erdőben vagyunk, betermelhetünk kis aszott áfonyát...és egy nagy lópikulát! Ez egy hülye ötlet...
- Jaj, mindent, csak ezt ne, kérlek. Emiatt nem kell sajnálnia senkinek! - mondom kellemetlenül és közben a bal szemem reflexből hunyorítani kezd, plusz a szám is kinyílik kicsit. Még jó, hogy az előbb lenyeltem a csirkét, különben is az látszana. Szóval ilyen hülye fejet vágok, de csak ösztönösen, mert szinte kiráz a hideg attól, ha valaki emiatt szánalomra méltat...
- Ez egy olyan dolog, ami így alakult... - egykedvűen ejtem ki a szavakat, de utána apró vigyor jelenik meg a számon - De lehet rajta változtatni, szóval nem aggódom... - majd hátradőlök a székben, mert bekaptam az utolsó falatot is.
Az üdítő után nyúlok, s Anat akkor fejti ki a véleményét saját magáról, igaz nagyon röviden és tömören. Ő egy nem átlagos férfiú... Nem bírom, amikor a férfiak így dicsérik önmagukat, annyira snassz, hogy így próbál mindegyik "titkolózni"...
- Az ígéret szép szó nem-átlagos-úr... - Belekortyolok az italomba. Az uras részt szándékosan lassabban tagoltam, talán ebből megérti, hogy nekem végül nem ígéretekre van szükségem, hanem bizonyítékra.
- Még nincsen jártasságom, de mindenképpen szeretnék vásárolni a közeljövőben, mert állítólag tényleg jól jönnek... - mondom, mikor Anat befejezi a monológját. Akaratlanul is eszembe juttatja a valóságot...
- Tudod... - kezdeném el, de nem akarok Anatra nézni, inkább elfordítom a fejemet és kilesek az ablakon. Nem tudom miért nem akarom a férfi arcát figyelni, miközben a következő mondatokat mondom el. Vagy azt nem akarnám, hogy ő lássa az én arcomat..? Nem értem magamat sem...
- Sokszor sokszor eszembe jut a valóság, hogy ott van a testem... De az a világ nekem nem nyújtott semmit, ami miatt visszavágynék oda. Csak... Csak bízni tudok abban, hogy Aincradban minden máshogy fog alakulni. Egy új élet, egy új lehetőség... - visszafordítom a tekintetemet a srácra. Mosolygok, igen, szinte fülig ér a szám.
- Az az igazság, hogy én azt sem bánnám, ha örökre itt maradnánk..! - Talán most elég hülyén festek így, vigyorogva, miközben bevallom, hogy szeretek itt lenni... Nem, nem érdekel, ha szapulni is kezd, nekem ez a világ már most jobb, mint az előző, ez a dolce vita, a másik pedig a Börtön!
De nem felejtkezem el ám Anat kérdéséről sem, s szorgalmasan válaszolni kezdek:
- Biztonságban érzem magamat így, hogy csak egy karnyújtásnyira van. Értek a menüpanelhez, nem arról van szó, hogy nem bírnám elővenni, csak így praktikusabb és jól mondod, talán a küllememen is javít valamit. Tudod, karizma, így talán nem a melleimet nézi mindenki...- annyira megfeledkezek magamról a mondat közben, hogy meg is fogom az érintett testrészeket és kicsit megnyomkodom. Felvonom az egyik szemöldököm, a bal oldalit, mikor észreveszem magamat, s egyből abbahagyom a cselekvést, kezeimmel visszatérek az ölembe. Köhintek egyet.
- És fene tudja, hogy pont emiatt-e, de még nem kötekedett velem senki... De akkor jött egy bizonyos nem-átlagos-férfiú, akit a marcona amazon külső nem zavart... - ekkor elvigyorodom megint. Ejj, olyan vagyok, mint egy vadalma!
- Óhh igen, én arra volnék kíváncsi, hogy mi a te spéci képességed, ha már te láttad az enyémet...
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Jan. 16, 2013 12:20 am

Asszem ennyi elég is volt a szánakozó tekintetemből. Ez a csaj sokkal keményebb annál, minthogy pátyolgatni kellene, én meg nem tűnhetek már rögtön az elején valami érzelgős töketlen szépfiúnak. Feltartott kézzel tiltakozom, kicsit megcsillantom előtte a bohókás énemet, nehogy negatív, komor hangvételbe torkolljon bele a beszélgetés.
- Értettem, csak semmi sajnálkozás! Maximum amiatt, hogy elfogyott az ebéd - tekintek ekkor a tányéromra és elégedetten dőlök hátra ölembe engedve a kezeimet. Ez a nem-átlagos-úr megnevezés meg tetszik. Tudom, hogy jócskán át van itatva iróniával, dehát akkor is simogatja a férfiúi egomat. A külvilági életére tett megjegyzéseire szándékosan nem reagálok. Örömmel tölt el, hogy ilyesmibe bizalmasan beavat, de a nesze semmi fogd meg jól értelmű mondatokkal nyilván olyan dolgokra utalgat, amikhez semmi közöm. Egyelőre. Nem is várom el, hogy első találkozás alkalmával, egyeten ebédmeghívástól elaléljon. Annál ő nem gyengén keményebb diónak tűnik, de jó tudni, hogy nem egy lelki roncs bigét fogtam ki. Minden egyes keserű gondolatot olyan körítésbe tálal előttem, hogy eszembe se jutna róla egy törékeny mimóza alkat, aki nem képes megvédeni magát. Ezt csak még jobban erősíti bennem az a bizonyos szigony. Volt egy film... meg nem mondom már melyik, amiben az ördög vasvillájának nevezték azt a vasvilla alakú fát, aminek a tövében a kincset találták. Lehet én is kincsre, egy csiszolatlan gyémántra leltem? Hmm, lássuk csak, hogy is volt spanyolul... vakítsunk már egy kicsit az anyanyelvén.
- El Tenedor... del Diablo - a kiejtésem elég franciás, de azért bizonyára érthető lesz számára - Igen, valóban elég karakteres fegyver és jól is bánsz vele! - Tekintetem közben akaratlanul is a kebleire vándorol, így az utóbbi mondatról nem tudni, hogy a szigonyra értettem, vagy a női bájakra. Kellett neki emlegetnie... Aztán észhez térek, de nem kapom el tekintetemet megilletődötten, hanem lassan felnézek rá, mintha mi sem történt volna.
- A különleges képességem? Nos, roppant egyszerű: bónuszt kapok a bevételeimhez és ez akár szintenként fejleszthető is. Nem nagy szám, de baromi hasznos ha az ember talpon akar maradni az üzleti életben. Nem mellesleg kényelmes dolog, hogy nem kell szűkölködnöm, s míg másoknak csak szikkadt kenyérre fussa, addig én megvendégelhetem a választottamat. Persze az lenne a legideálisabb, ha nap mint nap a házi koszt élvezeteinek hódolhatnék - Titokzatos fél mosoly jelenik meg az arcomon, majd megiszom a maradék limonádémat, s bevárom, hogy ő is végezzen az evéssel. - Amennyiben jóllaktál, volna kedved egy sétával levezetni az ebédet? Szívesen folytatnám még ezt a beszélgetést, de az idődet sem szeretném rabolni. Szóval hozzád igazodom. - Akár elfogadja az invitálást, akár nem, a számlát mindenképpen én rendezem a pulthoz lépve.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Viola on Kedd Jan. 22, 2013 6:45 pm

[Anatole Saito]
- Igen, az elfogyott, legalábbis az enyém igen. - fél szemmel odakukkantok a férfi táljára, az övén sincs semmi. Hát akkor ezért mondta. Én nem figyeltem közben egyszer sem, ahogy eszik, de arra emlékszem, hogy nem kevés kínai pihent a tányérján, mikor nekiláttunk. Annyi idő alatt ette meg a családi adagot, mint az én egy fős apróságom. Hajjaj, ha főzne rá valaki, az egész nap a konyhában kellene, hogy dolgozzon.
Meglep, amikor spanyolul kezd el gagyogni. És ha ismeri ezt a két szót, akkor biztos nem csak egy újságban olvasta, hanem jobban is beleásta már magát valamikor. Vagy tényleg csak olvasta valahol és most jutott eszébe.
- Igen, ez az én fegyverem neve. - mondom mosolyogva, hogy megerősítsem. - Azt viszont nem mondanám, hogy jól bánok vele, még mindig hozzászokóban vagyok. Úgy érzem mintha még hiányozna valami. - gyengén lesütöm a fejem, miközben egy kurta vigyor jelenik meg az arcomon. Elég butaságnak hangozhat, amit itt gagyogok, de tényleg olyan, mintha valami nem stimmelne. A hiányzó alkotó elem a harchoz, hogy teljesen ki bírjam használni a képességeimet. Talán a tizedik szint rejti a megoldást? Ehh, olyan messzinek tűnik kimondva, hát még gondolva...
Anat nem kell kétszer kérni, hogy árulja el a képességét és ha igazat beszél, akkor húha! Pénzeszsák! Hmm... Máris sokkal vonzóbbnak tűnik a társasága, habár anélkül sem visszataszító egyéniség.
- Valóban, a pénz itt is pénz. Aincradban is csak így lehet dőzsölni. - És én szeretem a dőzst, de ezt már nem teszem hozzá. Milyen jó is lenne már egy olyan képesség, úgy még olcsóbban is ki lehetne jönni.
- Igen, volna kedvem sétálni. - mondom lágyan, majd kilököm a fenekemmel a széket magam alól és felállok. Engedem, hogy a gavallér helyettem fizesse a számlát, elvégre eredetileg is úgy volt, hogy ő hív meg ide. Nem is tudom, hogy lenne-e elegendő pénzem a részem kifizetésére abban az esetben, ha magamnak kellene állnom.
Az utcára kilépve viszont hagyom, hogy ő válassza meg az útirányt. Remélem valami szép helyre megyünk....
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Jan. 23, 2013 6:00 pm

[off] Köszönöm az ismerkedős játékot Vionak! A toborzó eseményei pedig hetekkel később történnek az előző játékhoz képest. [/off]

[Artes Liberales toborzó]

Egyszerűen rajongtam a Kezdetek városa ezen negyedéért és nyilvánvaló indokok miatt választottam éppen itt lakhelyet is. A Keleti részben lehet megtalálni a legelismertebb boltokat, a magasabb szinteken is elhíresült kereskedők legkiválóbb portékáit és a járókelőktől csak úgy nyüzsögnek az utcák. Nem véletlenül, hiszen még mindig az első szinten mozog a legtöbb játékos, és valószínűleg lesznek olyanok is, akik sosem merészkednek majd feljebb. Én viszont nem ilyen embereket keresek, s ez reményeim szerint világosan kiderült a hirdetésemből.
Már egy héttel korábban felmértem a terepet és ezen kereskedőnegyed központjában, a körtéren található egy jellegzetes szökőkút. Ez a pont ideálisnak tűnt ahhoz, hogy kellően a figyelem központjába kerülhessen az esemény, könnyedén felhívjuk magunkra a figyelmet és még esztétikus is a háttér. Reményeim szerint ma nemcsak olyanok csatlakoznak be a toborzóba, akik olvasták a három napja kifüggesztett hirdetésemet, hanem olyanok is kedvet kapnak, akik csak bámészkodnak a környéken. Mivel ez egy igen rangos esemény az aincradi életemben - mondhatni az új életem igazi kezdete - ezért olyan puccba vágtam magam, mint még soha. Magamra öltöttem imádott vértemet és gyorstalpalómat is, szakad köpenyem pedig harcedzett, kazamatákat megjárt külcsínt kölcsönzött, egyedül lándzsámat pihentettem inventorymban. Homlokomra legdíszesebb fejpántomat kötöttem, s mint minden fontos pillanat előtt, most is végigsimítottam ujjaimmal galléromon, hogy úgy álljon, mintha éppen anyám vasalója alól szedtem volna ki. Egyedül kovács jelvényemet érzem most ujjbegyeim alatt, furcsa érzés, hogy a bal oldalt nincs rajtam az angyalszárnyas céhjelvény. Hamarosan azonban új logot választunk, s egy egész délutánom fog rámenni az Artes Liberales jelvények legyártására. Ám mivel a céhvezér kíséretének is illő módon kell megjelennie, ezért Violeta számára is készítettem egy minőségi vértet, amelyben a kedvesem még nálam is jobban fest. Miután összeöltöztünk és utoljára átbeszéltük a terveinket, magabiztosan indultunk meg a kijelölt helyszínre. Aldo is velünk tartott, hiszen a céh kabalája mégsem maradhat otthon egy ilyen rendkívüli esemény idején. Peckes léptekkel tipeg mellettem koromfekete macskám, fejét úgy tartja, mintha minimum tigrisnek képzelné magát. Úgy tűnik megértette, hogy neki is fontos szerepet szánok és ez igenis ínyére való.
Nem akartam korán érkezni, pontban 3 órakor kívántam megjelenni, hogy a kívánt hatást tudjuk elérni. Most itt állunk a sarkon, Violeta jobbomon belém karol, majd úgy vonulunk keresztül a téren, mint valami középkori filmből idepottyant nemesi pár. Lehet kicsit mesterkélt, lehet kicsit nagyzoló, de egy céhvezér és a first ladyje igenis viselkedjen úgy, hogy az figyelemfelkeltő legyen. Nekem pedig ez a magatartás amúgy is kedvelt szerepem. Egyedül csak a cica festhet furcsán mellettünk, de Aldo igenis nagyon jól érzi magát a tömegben, és mivel korábban utcamacska volt, ezért félelem nélkül, komfortosan közlekedik a járókelők között. Ahogy elérjük a szökőkutat, még utoljára megszorítom Vio kezét, majd felállok egy kis emelkedőre, hogy belássam az összes körülöttem állót. Aldo mellém ül és kidüllesztett mellkassal pillog az emberekre. Megköszörülöm a torkomat, majd teátrálisan széttárom a karjaimat.
- Üdvözlet néktek, Aincrad lakói! Az Artes Liberales céh tagtoborzója ezennel kezdetét veszi. Örömmel várom minden érdeklődő kérdését és jelentkezését. - Hangom messzire elhat, tekintetemmel pedig a járókelőket fürkészem, hátha ismerős arcokra lelek, vagy máris érkezik egy-két jelentkező. Igazság szerint abban bízom, hogy Ren is megkapta az üzenetemet és eljön, bár nélküle is sikeres lehet a toborzó. Az pedig egyenesen meg sem fordul a fejemben, hogy senki sem jelentkezik a felhívásomra, a negatív gondolatok ugyanis bevonzzák a rossz dolgokat.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Mirika on Csüt. Jan. 24, 2013 2:41 am

// Kibic-reag, kéretik ignorálni a jelenlétemet :3 //

Komor, esetlen lány képe bámul rám vissza a tükörből. Szemem alatt néhány szarkaláb utal kialvatlanságomra, ajkaimat pedig hiába erőltetem mosolyra, nem természetes. Az élet itt, Aincradban sem fenékig tejfel és ezt sajnos azóta van módon tapasztalni, hogy azon a sorsdöntő alkonyaton Kayaba Akihiko kijelentette szándékait. Sok mindenen keresztülmentem azóta, megéltem örömöt és keserűséget, hangulatom olyan, mint valami hullámvasút. Csakhogy most még én sem tudom, éppen hol is van az a kocsi, melyben tehetetlen utasként ülök. Egyfelől megnyugvással töltött el, hogy végre tisztában vagyok a saját érzéseimmel és egy cseppnyi kétség sincsen bennem Kotával kapcsolatban. Boldog és higgadt voltam, ha vele lehettem, akkor minden olyan könnyűnek tűnt. De ha egyedül voltam, mint most, az a nyomorék árnyék rám vetült, ami a vállamat összeroppantó terhet jelenti. "Minden rendben lesz." Ezek a szavak visszhangoztak a fejemben többnyire, csakhogy jelenleg magam sem tudtam, merre tapogatózom, és hogy mit jelentene, ha minden rendben lenne. Csak azt tudtam, hogy nem vagyok elégedett azzal, amit eddig tettem ebben a világban, túl sok mindent akartam elölről kezdeni. Főleg a céhemmel kapcsolatban.
A ruha, melyet magamra öltöttem, teljesen elütött a szokásos összeállítástól. A fehér és rózsaszín kombinációja helyett csupa sötét szín volt rajtam, nadrágot pedig vagy ezer éve nem viseltem. Itt Aincradban biztosan nem volt még rajtam legalábbis. Hajam is, kibontva terítette be a hátamat. Talán meg se ismernének. Tulajdonképpen ez is volt a célom, a hatást pedig a piszkosbarna köpeny tette teljessé, melynek csuklyáját mélyen a szemembe húztam.
Apró termetű köpenyes sziluettem 3 óra előtt négy perccel foglalt helyet Starting City keleti részének egy szökőkúttal díszített terén. Teintetem az egyik ismerős utcára vetődött, mely eszembe juttatta nem messze van innen a céhbolt. Talán tíz perc séta, vagy annyi se. Reméltem, hogy nem fog erre ismerős járni, habár a lebukásom esélye baromira csekély volt ebben a hacukában. Talán tolvajnak se néznek a bámészkodók, ha szerencsém van. És vártam. Vártam Anatra, hogy felbukkanjon és toborozzon, ahogy meghirdette. Egy céhbe, amelynek nevéről halvány lila gőzöm se volt, hogy mit jelenthet. Egy céhbe, mely minden bizonnyal a szövetségesünk lesz, ámde így is valami eszméletlen keserű íz került a számba, mikor arra gondoltam, hogy ez az ő mesterműve lesz. Az álma, a vágya, mely letört egy darabot az enyémből.
Köpenyemet ösztönösen összébb húzom magamon, és a csuklya pereme alól kilesve figyeltem a teljes harci díszbe öltözött fiút illetve az oldalán baktató Vio-chant, mikor végre előbukkantak az egyik sarok mögül. Méltóságteljesnek tűntek, ahogy finom eleganciát sugározva végigvonultak a téren, mint két... sznob Rolling Eyes Akaratlanul is mosoly húzódott az arcomra a látványtól és megcsóváltam a fejemet.
- Üdvözlet néktek, mi? Baka... - sóhajtottam fel halkan, magam elé motyogva. Hirtelen kapott el az érzés, hogy hagyjam a fenébe az inkognitózást, de ha már így felkészültem rá, fogja a franc levetni az álcáját. Csak hát rám jött a tenni akarás érzése, így pótcselekvésként előhívtam a menümet és abban kotorásztam, miközben figyeltem. Csak a kisdobos hiányzott, hogy "kihirdettessék" a nagy esemény...

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)
avatar
Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2225
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 21
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Viola on Csüt. Jan. 24, 2013 9:49 pm

[Artes Liberales toborzó]
Kissé nyugtalan vagyok Anat viselkedése miatt. Olyan sokat agyalt mostanában a céh megalapításán, hogy én is szörnyen érezném magam, ha végül eredménytelenül állítanánk haza. Nem, biztos, hogy sikeresek leszünk. Erre kell gondolnom, ezen kell az eszemnek járnia. Vagyis, ahh... Már én sem értem, hogy mire gondolok, eléggé összefüggéstelen vagyok.
Arcomat a kezembe temetem egy időre, hogy megpróbáljam kizárni a külvilágot és próbálok lemenni alfába, de a párom zörgése zökkent ki a pillanatnyi merengésből. Valamivel matat a nappaliban, de nem nézem meg, hogy mivel. Biztos csak pakolászik. Ehh férfi, úgyis csak én tudom, hogy mi hol van a házban. Na nem mintha annyi cuccunk van.
Jómagam beparkoltam az előszobai tükör elé és már vagy öt perce pózolgatok és forgok, hogy biztos legyek benne: Minden irányból jól nézek ki ebben a klassz bronz vértben, amit Anatole adott rám nem is olyan régen. Nos, nekem végül is tetszik. Hiba persze nincs rajta, úgy Anatole oda sem adta volna nekem. És jól megy az alakomhoz. Vagy ezek a cuccok illeszkednek ahhoz, aki viseli őket?
Végül feltűnik a kedvesem, csak úgy csillog-villog a vértje és a legszebb kiegészítőket és ruhadarabokat dobta magára. Hát igen, neki kell az önbizalom bőven, elvégre ő áll ki a "közönség" elé, én csak egy szép dísz leszek az oldalán. Habár nem tudom a macskával mi a szándéka, azért remélem, hogy neki nem szánt több szerepet, mint nekem.
Megigazítom a nadrágom, ami teljesen fedi a lábam és egy olyan cipőt is felkapok, ami zárt, de valamivel meg van emelve a sarka a csípőm ringásának érdekében.
Gyors igazítás a hajamon, ami inkább már csak kukacoskodás, mert azt is belőttem már, hozzá se szabadna nyúlnom, mert a végén elrontom és kezdhetem elölről.
- Nagy nap a mai. - mondom az egyértelműt, de nem bírom szó nélkül hagyni, mikor Anathoz lépek és kicsit igazítok a felsőjén a nyakánál. Adok neki egy bátorító csókot is, aztán a házon kívül belekarolok és el is indulunk a kinézett helyre, ami után gildam dominatus annyit futkározott.
A fityegő szigony természetesen ott virít a hátamon és reményeim szerint ez is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy elkülönítsen minket a tömegtől, hogy észre lehessen venni: Mi valami mást képviselünk mint ők. És most engedni foglyuk néhány kivételes játékosnak, hogy csatlakozzanak ebbe a tudatba.
Anat még egyszer finoman megszorítja kezemet, majd feláll a szökőkút oldalára, mintha csak egy porond lenne és onnan kezdi el harsogni a toborzó kezdetének indulóját.
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Ryuninji Ren on Pént. Jan. 25, 2013 2:10 am



[Artes Liberales toborzó]


Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva minden reggel korán kelek… pedig senki nem kelt, senki nem rikácsol, semmi.. Juu-nak lehet hozzá valami köze, hogy nem tudok sokáig aludni.. igaz nem is akarom, mert öröm felkelni, ha ő az első, akit megpillanthatok.. persze ha éppen nem rúg le az ágyról az éjszaka kellős közepén egyéb, megmagyarázható okok miatt. De jól is tettem, hogy ismét korán keltem.. mert ebben a pillanatban érkezett egy üzenetem.. Persze csak a szokásos jó reggelt puszi után nézhetem meg.. nem maradhat el ez a szép reggeli rituálé. Saito-tól jött ez üzi, hogy mikor és hol lesz a tagtoborzó, amire már korábban meghívott.. Komolyan mondom… ez az ember nem pihen.. Korán reggel már így toppon van.. mintha az ügynököm lenne.. Ő sem tudott sokáig aludni, de csak azért, hogy engem ráncigáljon el minden hová.. lemezfelvételekre, meg ilyen apróságokra.. Persze még gyerekcipőben jár az idő.. muszáj összebújnom Juu-val egy picit.. Csak hogy minél kellemesebben induljon a napom. A lánynak már meséltem erről a bizonyos céhnek és szerencsére elszeretne jönni a toborzóba. De majd ha eljön az ideje.. Küldin voltunk mind a ketten és csak nemrég futottunk össze megint.. kell szánni magunkra egy kis időt.
Egy kellemes délelőttöt töltöttem el Kedvesemmel, majd elváltunk a toborzó miatt.. nekem sok idő kellett mindig is az előkészületekre.. Igazából nem nekem kellett előkészülnöm, hanem másoknak, de az ugyan az. A megbeszélt helyen és időn megjelenek.. persze nem egészen, úgy ahogy azt mindenki várja. A hely legmagasabb épületének tetejéről figyelem a kis felvonulást, amit Saito és a párja, akiről bizonyára mesélt, levágott az utcán. Még egy kicsit el is nevetem magam. Egy igazi nemes lépked ott lent az utcán. Bár szerintem túlun túl hivatalos és nem eléggé figyelemfelkeltő. De ez mind saját vélemény. Biztos van olyan a tömegben, akik szerint süt belőlük az arrogancia.. ehhez viszont semmi közöm.. jómagam is hasonló lennék.. Csak kicsit lazább és modernebb.. .. legalábbis gondolkodásmódban és beszédstílusban. Kíváncsi vagyok mi sül majd ki ebből.. Lassan ideje az én belépőmnek is. Reginaldnak és Aikonnak is szerepelnie kel majd.. Igaz Regié a munka nagy része, mégis én leszek a főszereplő.
Miután Anat köszönti, az egybegyűlteket arra lehetnek figyelmesek, hogy egy üstökösféleség közeledik a toborzó helyszíne felé.. magasan az égből. Talán valaki meg is ijed, pedig védett zónában vannak.. nincs életvesztés. Az üstökös aranyszínben pompázik, és hosszú csóvát húz maga után.. Nem messze a szökőkúttól csapódik be és a láng hullámok több méterre is elterjednek, de nem bántanak semmit és senkit sem az aranylángok.. csupán körülölelik az embereket és kellemesen meleget árasztanak. Saito és kedvese sem kivétel.. csupán annyi a különbség, hogy fényes páncéljuk és az aranylángok kombinációja egy egészen más képet ad róluk. Szó szerint aranyszínben ragyognak. A lángok epicentrumából lépek ki én…. jelezve, hogy itt a sztár… a csillag, aki aláhullott az égboltból a toborzó kedvéért. Mikor már a lángok teljesen eltűnnek, Reginald a vállamon üldögél, míg Aikon a kezemben van. Egy üstökös formájában érkeztem, hogy felhívjam a céhre, de még inkább magamra a figyelmet.. Regi és Aikon leszáll a földre, majd Saito-ék felé megyünk. Köszönésképp meghajolok előtte, majd a tára elé lépek és kezet csókolok neki.. Egy kis tisztelet jár nekik.. ha már egy pillanatra elraboltam a rivaldafényt. Majd kicsit távolabb állok tőlük.. Intésemre Aikon átalakul egy nagyobb, díszes székké.. igazából trónt akartam, de furán jött volna ki, hogy nem é vagyok, a főnök mégis én trónolok.. és ezzel látták másik petem képességét is. Villogni kell itt, hogy lássák nem kispályások vannak a céhben.. egy idomár két pettel pedig nem az.. főleg aki egy nagy sztár is a valóságban. Leülök a székbe, Reginald pedig a támlára száll, ami jó húsz centivel a fejem fölött ér véget.. Majd várom a fejleményeket.. persze egy üzenetet küldtem afőnöknek ami így szól: Te lehetsz a főnök, de én vagyok a sztár.

_________________
avatar
Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Aiko on Pént. Jan. 25, 2013 5:40 pm

[Artes Liberales toborzó]

A leendő céhem keresését elkezdve haladtam végig a Kezdetek Városán. Régóta ábrándozok már egy céhről, de a piros indikátor, a csatlakozást eddig nem tette lehetővé, de most már más a helyzet, ismét nyitva áll előttem az út, hogy nekiessek a céhkeresésnek. A sötét, és ellenséges viselkedés kora, immár véget érhet, talán, most már megnyugodhatok, a börtön sem fenyeget. A nagy céhkeresgetés közben megéheztem, ekkor a nyugati részen jártam. „Kéne enni valami finomat.” Nekikerekedtem hát keresni egy megfelelő helyet erre. Néhány játékos, épp arról beszélt a közelemben, hogy, valami új ételt árul egy kereskedő csapat, a keleti részen. „Ezt nem hagyhatom ki.” Megindultam, egyenesen kelet felé. Nem volt túl hosszú út, de még, azokat a bizonyos kereskedőket is meg kellett találnom. Bár, mindennél jobban szerettem volna enni, de egy valami volt, ami talán elsőbbséget élvezett: egy megfelelő céh találása. Hírtelen, egy ember emelkedett ki a tömegből, és egy Artes Liberales nevű céhet hirdetett. Egész tömeg gyűlt köré, és jómagam is csak nehezen vágtam át magam rajtuk a hír hallatára. Sajnálatos módon, talán én voltam a legkisebb, a játékosok közül, és nem valószínű, hogy észrevett elsőre, a céhét hirdető srác. Ugráltam, nyújtózkodtam, ahogy tudtam, csak reménykedtem, hogy én is céhje tagjává válhatok, persze, előbb meg kell tudnom, hogy mi is a fő irányzata a klánnak, hogy mi a céllal jött létre. Ám a tömeg nyomására, beleestem a szökőkútba, amin a fiú állt. Eléggé megilletődtem, és zavarban voltam a nagy tömeg előtt, könnyes szemmel néztem fel, a fiúra, majd mondtam.
- Sz-szeretnék a klánod tagja lenni.. Ha lehet..
Válaszát várva, megpróbáltam összeszedni magam.
Nem sokkal, ez után, egy üstökös szerű, fénylő dolgot láttam földbe csapódni, úgy tűnt, egy pojáca villoghat a képességével. vagy akármivel. bár eleinte semmit sem láttam, de később, megpillantottam a fiút is. "Fenébe, ott volt a mini bossnál, nehogy felismerjen..." Csuklyámat húztam fejemre, és háttal neki, felálltam a szökőkútból.


A hozzászólást Neuro összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 25, 2013 7:04 pm-kor.
avatar
Aiko
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 246
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 23
Tartózkodási hely : NASA

Karakterlap
Szint: 9
Exp:
430/450  (430/450)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Kyrena Juurei on Pént. Jan. 25, 2013 6:59 pm

[Artes Liberales toborzó]


Kellemesen telnek a napok. Ez a mai is úgy indult, amíg Ren nem kapott egy üzenetet. Nem mondhatnám, hogy utána rosszabb volt, de más. Tekintve, hogy idővel el kellett válnunk, mert neki dolga akadt a toborzóval, melyről már egy ideje beszélgettünk. Nekem sem ártana csatlakoznom valamelyik céhhez. Épp ezért döntöttem úgy, hogy csatlakozni szeretnék ahhoz, melynek a fiú már tagja. A délelőtt jól telt, majd elváltak útjaink. Én egy ideig még bóklásztam. Haraptam néhány falatot, majd megindultam a toborzó helyszínére. Ott már ott állt a céh vezetője és hirdetni is kezdte magukat. Rögtön ezután, megjelent valami az égen. Jobban mondva, valaki, mert én sejtettem, hogy ki lehet az. Azokat a lángokat sikerült, talán túl jól megismernem az elmúlt időben. Én a tömegben állva sóhajtok egyet, majd megrázom a fejem. Biztos, hogy be kellene ismernem, hogy én őt... Ismerem? Nos, mindegy. Az a bolond Ren helyet foglalt székén, mi nem mellesleg a másik petje. Vele csak nemrég ismerkedtem össze. Furcsa, hogy egy idomárnak két állatkája is van. Talán ez még különlegesebbé teszi azt az idiótát. Vagyis... az átlagtól kicsit eltérővé, merthogy ugyanolyan hülye, mint itt sokan mások, az szent.
A tömegből lassan kiválok. Határozott léptekkel indulok meg a jómadarak felé. Lehet, hogy rosszat teszek ezzel a kis sztár tekintélyének, de nem érdekel. Legszívesebben felképelném azért, hogy így produkálja magát. Nem tudom eldönteni, hogy ennyire gyerekes néha, vagy ennyire rossz irányba terelte a menedzsere. Az biztos, hogy nagy feltűnést okozott. A figyelemfelkeltéshez nagyon ért. Kár, hogy most nemigazán rá kellene figyelnie a tömegnek, hanem arra, ki most már feleslegesen jártatja a száját.
- Komolyan nem tudom, hogy örüljek, vagy sírjak, amiért pont te jelentél meg így... - sóhajtom, amint mellé érek lassú lépteimmel.
- Egek... Remélem nem akarsz minden nap ilyen mutatványokkal előállni... Annál a srácnál kell jelentkezni, igaz? - kérdem Rent, fejemmel a szökőkútnál ácsorgó szónok felé intve.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16


avatar
Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Ryuninji Ren on Pént. Jan. 25, 2013 8:11 pm


[Artes Liberales toborzó]

Egy nagyszabású belépőt sikerült végrehajtanom a toborzóba, amit Saito meghirdetett… Mindig kell nekem egy kis csillogás.. szükségem van olykor arra, hogy magamra vonjam mindenki figyelmét. És úgy érzem, hogy ezzel sikerült is elérnem a célomat.. és csak egy pár pillanatra loptam el a rivaldafényt Saito-ról.. Szerintem ennyi bőven ki jár nekem, hiszen egyharmad részt az én érdemem, hogy létrejöhetett ez a céh.. Persze csak egy aláírás kellett, de akkor is. Aikon átalakult egy székké, ami egy kisseb trónnak nézett ki mégsem az volt.. Nem is annyira giccses, mint a főnök és arája öltözete. Majd helyet foglalok és Reginald is megteszi ugyanezt.. Majd várakozunk. Tekintetem megakad egy alakon aki a szökőkútban áll Saito, hoz közel.. elég béna egy alak lehet és még az arcát sem mutatja meg… Ez még akkor is gyanússá tesz egy embert, ha kapucni nélkül nem az. Fura alakok járnak mindenfelé Aincradban is.. nem csak a valódi világban. Majd végignézek a jelölteken… Hmmm.. akiket meghívtam azok mind eljöttek.. már csak jól kellene szerepelniük. Juu már lépked is felém.. Persze erre elmosolyodom.. örülök, hogy itt látom.. szeretnék vele egy céhbe kerülni.. és persze mindent meg is teszek, hogy benne legyen.. Igaz a képessége szerintem önmagában is elegendő, de a személyisége se éppen taszító.. nagyon kedves mikor éppen nem engem püföl.. Bár utóbbi időben már megfordult párszor a fejemben, hogy talán a püfölést is kedvességből csinálja, vagy olyan.. kedvesen pofozgat. Az első mondta amit nekem szegez.. hát.. nem a legkedvesebb.. de nem veszem zokon.
-Szerintem örülj.. a mosoly sokal jobban ál neked.. – majd mikor mellém ér felkelek és adok egy puszit az ajkaira.. jelezve, hogy ő bizony foglalt.. és én is. Na meg persze a főnöknek is, hogy illik adni neki egy kis protekciót, amire nem hinném, hogy szüksége lenne.
- Hmmm.. megfordult a fejemben, de nem… túlságosan fárasztó minden effektet egyedül csinálni… és igen.. Nála kell.. – válaszolom Juu-nak majd visszaülök a helyemre és nézelődök.. várom, hogy kik jelentkeznek majd.. Saitoval nem beszélek.. Üzenetek formájában tartom vele a kapcsolatot. Írok is neki egyet.. Üzi: Üdv főnök.. ő itt a párom.. kedves, okos, aranoys erős és menő a képessége.. na meg persze szeretném magam mellett tudni.. arigatou…~pötyögöm be, majd már megy is az üzi.


_________________
avatar
Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Jan. 26, 2013 12:56 am

Az első nem várt fordulat akkor ér, mikor valaki mögöttem belepottyan a szökőkútba. Gondolkodás nélkül leugrok az emelvényemről és kezet nyújtok az apró termetű fiúcskának, hogy kisegíthessem a vízből. Ahogy kikászálódik lopva végigmérem, mivel piros szemei, vézna alkata és fehér haja olyan kombinációt ad, ami nem éppen bizalomgerjesztő. Ugyanakkor megtanultam az évek során, hogy nem illik a külső alapján ítélni, viszont a narancs indikátora sokkal inkább aggasztó, tekintve, hogy céhemhez - a klánomhoz, ahogy ő említi - szeretne csatlakozni. Mielőtt bármit mondhatnék neki, érkezik a második váratlan fordulat. Még el se kezdődött igazán a toborzó, máris az idegeimen táncolnak. Egy lángoló üstökös csapódik a földbe, pontosan előttem, ahogy visszafordulok a járókelők irányába. Vannak, akik meghökkenve szemlélik az eseményeket, mások ámuldozva, csillogó szemmel követik útvonalát, s megint mások megfeledkezve arról, hogy védett területen vagyunk, sikoltva bemenekülnek egy keresztutcába. Ahogy kirajzolódik egy magas, szőke hajú férfi alakja, csak egyetlen szavat szűrök fogaim között: -Ren...
Ryuninji Ren neve összeforrt elmémben egy igencsak költséges ebéd számlájával, amit a minap a Karmazsin Selyemlepel fogadó levont az aranykészletemből. Amikor megtudtam, hogy a felajánlott bónusz ital helyett egy komplett garmadának elegendő kaját volt pofája rendelni, azt hittem megfojtom. De szerencséjére nem volt a közelemben, így mire lehiggadtam, be kellett látnom, hogy én voltam könnyelmű, ő csak potyaleső módon élt a lehetőséggel. Mindenesetre az iménti belépője tagadhatatlanul hatásos volt, ezt el kell ismernem. Zavartságomat, hogy még engem is váratlanul ért ez a rendkívüli megérkezés, azzal igyekszem palástolni, hogy háromszor összeérintem a tenyereimet, mintegy megtapsolva a produkcióját. Valahol hálás vagyok neki, hogy ilyen hatásos módon felhívta a toborzóra a figyelmet, ugyanakkor ha sokat játsza még ma itt az agyát és elvonja rólam a figyelmet, akkor tuti belelépek az arcába. Ám mire felhúznám magam, három dolog is higgadtságot varázsol pattanásig feszülő idegeimre. Érkezik ugyanis egy üzenet a dalos pacsirtától, hogy elismeri a főnökségemet, arról pedig hogy ki a nagyobb sztár, majd ráérünk később vitatkozni. Másrészt ezúttal nem csak Reginald tartott vele, hanem egy furcsa kék macska is Ren oldalán álldogál, rólam pedig köztudott, hogy macskabolond vagyok. Mire Aldo felpattanhatna, hogy körülszaglássza a jövevényt, az máris székké változik. Mi a fene? Második pet? A tornán még nem volt meg neki. Ami viszont sokkal inkább megnyugtatóan hat rám, hogy felbukkan egy számomra ismeretlen nő, aki úgy teremti le az immáron oldalamon ülő idomárt, hogy azt öröm hallgatni. Ahogy elnézem, nem csak én érkeztem ma női kísérettel, bár valahol furcsállom, hogy egy ilyen nem éppen monogám alkatnak tűnő sztárocska máris leköti magát egy tűzrőlpattant menyecske mellett.
- Igen, nálam kell. - mosolygok a lányra barátságosan - Üdvözletem, Anatole Saito vagyok, az Artes Liberales céh vezetője, ő pedig itt a kedvesem, a céh first lady-je, Violeta. - mutatom be társamat úgy, hogy a másik nő egyértelműen érthesse, hogy a női ranglétrán ki áll az élen. Közben érkezik egy újabb üzenet Rentől, s mivel nyilvánvaló, hogy ezután az üzenőpanelen keresztül kíván kommunikálni velem, ezért nyitva is hagyom azt, csupán mutatóujjammal kicsit oldalra és lejjebb húzom, hogy ne takarja ki az arcomat és társam is könnyedén olvashassa a válaszokat. Rennek csak bólintok, hogy vettem a célzást, majd Viohoz fordulok. - Ez a feltűnő fiatalember itt a balomon ülve pedig Ryuninji Ren, céhünk harmadik tagja. Eddig még nem volt alkalmatok találkozni, de ma bizonyítani fogja, hogy az elképzeléseinkhez hű és hozzánk lojális tag. - A lojális szót kissé megnyomom éreztetvén ezzel azt is, hogy valóban én vagyok a főnök és hagyjon fel mára a "ki a nagyobb kakas a szemétdombon" játékával. Ha ez nem elegendő célzás, akkor kénytelen leszek ezt szó szerint is lepötyögni neki.
- Nos, hol is tartottunk? Ó, majdnem elfeledkeztem rólad, elnézést kérek. - fordulok ezután a mostanra csuklyát viselő fiúcskához, akit eddigre a rendszer megszárítgatott - Mindenek előtt lenne hozzád egy roppant fontos kérdésem: Miért lett narancssárga az indikátorod?
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 22 oldal Previous  1, 2, 3 ... 12 ... 22  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.