Keleti rész

3 / 22 oldal Previous  1, 2, 3, 4 ... 12 ... 22  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Aiko on Szomb. Jan. 26, 2013 1:52 am

[Artes Liberales toborzó]
Közben, Kyrena is megérkezett, először nem értettem, hogy mit keres ő itt, de aztán leesett hogy azzal a sráccal jött a boss harcra is. Elég nagy az esélye, hogy együtt vannak. A csuklya miatt csak későn esett a látóterembe, kissé megilletődtem, hiszen, talán a mini boss harcán tett áldozatom sem lágyította meg őt velem kapcsolatban. Persze e miatt én semmit sem szólhatok, amit tettem az tényleg eléggé felháborító. Nem sokkal később, kiderült hogy az a srác az Artes Liberales céh vezetője, és hogy a neve, Anatole Saito. Hozzám fordult, és egy olyan kérdést tett fel. Amire nem voltam felkészülve. „Miért vagyok sárga? Mert kifakult az indikátorom? Nem, nem ezzel nem lehet viccelődni, ezt mégsem mondhatom.” Hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, jobb lesz túl esni rajta. Egy egész tömeg bámult… Nagyon zavarban voltam, megszólalni is alig mertem, majd levettem csuklyám fejemről, először Kyrenára néztem, majd Anatole Saitora. Umm nagyot nyeltem, és neki kezdtem.
- A játék kezdete után nem sokkal, a nagybátyámat és engem, megtámadott három piros játékos….. a-a nagybátyámmal, kegyetlenül végeztek…
Mikor ide értem, könnyezni kezdtem, mivel, feltörtek a régi rossz emlékek, ennek ellenére, próbáltam visszafogni könnyeimet.
- Ekkor én már négyes szintű voltam, a halál szélére kerültem, de a túléléshez meg kellett ölnöm őket…. Így hát én is gyilkossá váltam. Nem sokkal később, bele futottam egy játékhibába, elvesztettem minden exp-t. Próbáltam belépni céhekbe, de míg piros voltam, meg sem hallgattak… Pedig… pedig a bűneim többszöröséért vezekeltem már. Nem élvezetből öltem, inkább túlélési özönből, ami minden emberben ott van. De most, most már sárga vagyok, így élek a lehetőséggel, hogy jelentkezzek céhtagnak.
Kissé lehajtva fejem körbenéztem, láttam a játékosok tekintetét, megtöröltem a szeme, és úgy döntöttem, nekem itt semmi keresnivalóm. „De mégis… mégis szembe kell szállnom ezekkel, az emberekkel…” ismét felkaptam a fejem.
- Az sem érdekel, ha mindannyian megrugdosnak, vagy akár élve el is temethetnek, nem érdekel. De én csatlakozni akarok ehhez a céhhez.
Itt kissé elhalkultam, hiszen én sem gondoltam talán komolyan a következő mondatot. Ráadásul, beugrott, hogy korábban, klánt mondtam céh helyett.
- Mindenki megérdemel még egy esélyt.
„Mindenki? Vajon, azok a gyilkosok megérdemeltek volna még egy esélyt?... És én?..Én tényleg megérdemelném?”
avatar
Aiko
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 246
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 23
Tartózkodási hely : NASA

Karakterlap
Szint: 9
Exp:
430/450  (430/450)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Halász Alex on Szomb. Jan. 26, 2013 4:01 am

[Artes Liberales toborzó]


*Egész biztosan nem tudott a céhről. Nem is azért van itt, és nem is gondolkodott el róla. Habár, most, hogy már túl van pár jk-s küzdelmén egész egyszerűen egyértelművé kellett válnia számára is, hogy itt bizony gyenge. Nem a leggyengébb és nem is egy szerencsétlen, vagy elveszett játékos, azonban gyengesége, és mindenekelőtt gyengeségének oka sokat nyom a latba. Lusta. Megelégelte, hogy minden teljesen a feje tetejére fordult, és ahelyett amit a józan esze is tanácsolt volna, inkább leült, lefeküdt, elterült a földön és nem foglalkozott a külvilággal. Ahelyett, hogy dolgozott volna azért, hogy elismerjék, siratta a régi időket. Sajnálta magát, és ha rajta múlna mindenkivel sajnáltatná magát. Vissza akart térni a való életbe, hiszen ez "még csak nem is élet". Nem igaz? Minden hamis, minden csak szemfényvesztés. Elégikus érzés uralkodott el rajta, ahogy a szökőkúttól nem mesze a nyalókáját eszegette. Nézte a sürgő forgó embereket itt Aincrad virtuális világában. Virtuális szemekkel, virtuális padon ülve. És már nagyon elege volt az egészből.*
~ Tcsss..ano megane!....
*Nem szívesen gondolt vissza arra az íjászra. Túlságosan is a mélyére látott a négy szemével. Ő itt csak a napot lopta. Azt várta, hogy minden megoldódjon magától, és ő visszatérhessen a megszokott kerékvágásba. Azóta pedig többször is vett mély levegőt, és döntötte el, hogy most már elég a henyélésből, újra kezdi. Valahogy mindig ide jutott vissza. A Kezdetek városába. Már második szintű, de még nem látta azt a helyet. Valahogy bőven elég volt neki ez is. Nem úgy került ide, ahogy talán a többség. Ő nem szereti a 2D-s világot. És az, hogy szemérmetlenül hasonlít az eredetihez, csak fokozza mérgét. Az njk-k bénázásai pedig nem hogy enyhítenének ezen, helyette még inkább idegesítik. Nem tartozik ide, s ezt mindig tudatosítja valami benne legbelül. Haza akar menni, venni egy forró fürdőt és elmenni edzésre. Érezni, hogy az ütésének van ereje, érezni a fájdalmat amit okoz vele. Érezni. Mindent úgy ahogy annak lennie kell.
És ilyenkor mindig eszébe jut a lehetőség, hogy mi történik vele odaát? Sokat gondolkozott azóta is azon, hogy a testével vajon mit csinálhatnak. Biztos kórházba került, ahogy a többi Sword artos is, és biztos úgy néz ki mint egy élő zombi... ahogy a többi is, ehh. De ez mit sem számít. Ha egyszer végre kikerül biztos, hogy a fájdalom lesz az, amit először megtapasztal. Nem fog tudni lábra sem állni, és hosszas rehab fogja várni....Ha, ....ha kikerül.
Kettétörte a szájában tartott nyalókát, s az amelyik letört egyszerűen eltűnt a szájából. Már nem képezte a "nyalóka item" részét, így megsemmisült. Az érzés savanyú képet festett fel rá. Kiköpte a maradékot is, és ahogy földet ért, az is egyszerűen darabjaira hullott. Gúnyos mosolyt csalt rá a látvány.*
- Csh, legalább a szemét szedéssel nem kell bajlódni.
*De keserű volt a szájíze. Hiába érezte a cukor finom édes ízét, mégsem tudta élvezni. Pedig végre volt pénze is rá, és úgy érezte megengedheti magának, de erre nem esett jól. Micsoda pazarlás. Mostanában mindig ilyen, ha csinált valamit. Visszazuhan abba a megmagyarázhatatlan állapotba, ami a kezdetek kezdetén is a hatalmába kerítette. Mélabús, csöndes őrlődéséből a megjelenő cirkuszi mutatvány, ha nem is teljesen, de egy időre kizökkentette. Egy franciákat meghazudtoló léptekkel, és öltözékben megjelenő pár, egyenesen a szökőkút felé vette az irányt és kihasználva annak emelvényét szólalt fel Ainrad gyalogosai között.
Céh toborzó. Valahol Alex agyának egy távoli zugában megvillant egy fény. Neki talán pont egy céhre van szüksége. Emberekre, nyüzsgésre, ahol nem azzal foglalkozik, hogy hogyan hal meg épp. Ahol tud a mostanra koncentrálni, és ahol első sorban ismeretségeket köthet. Igen. S talán életében nem gondolt semmit sem olyan komolyan, mint most ezt. A látvány és a gondolatai együttese furcsa grimaszt festett az arcára. Felvonta az egyik szemöldökét, miközben egy idétlen félvigyorral nyugtázta, hogy az a céhmester sem épelméjű, de mindenesetre áhítozza a rivaldafényt. Mindez tartott odáig, mígnem az igazi "bohóc", azaz Japán egyik dédelgetettje meg nem jelent. A megjelenő Ren már jól ismert arc volt előtte. Ő maga nem nagyon rajongott a zenéiért, de elismerte a tehetségét, s még ha nem játszaná túl magát, úgy véli, tudna sokkal jobbat is. Mindegy. Ő marad a jó öreg rocknál. Felállt, s még végig hallgatta a kis párbeszédet a vízbe pottyant fiúról, meg a leszidást a megjelenő tüzes menyecskével a főszerepben. Habár Neuro nagy történetét nem hallhatta, mert ahhoz túl mesze volt, a csókot jól láthatta, s el is könyvelhette, hogy bizony a menyecske tényleg az, s a kis zenészsztárocska párja. Biztos főnyeremény lenne odakint, de jó ötlet idebent is a kinti világban lévő "partikra" gondolni? Vagy ez a Ren tényleg nem kis pályás, és erős? Vagy az éles nyelvű lány mégis csak a jövőbeni pénzgondjai megoldását látta a sztárocskában. Alex habár nem tudhatta, a gondolatainak nem szabhatott határt. Azért nem könyvelte el még a lányt olcsó, "pénzsóvárnak", de nagyon úgy hatott, ha tudjuk ki is Ren.
Nagyjából akkor ért oda, mikor a kis sárga indikátoros, a nagy monológja végére ért. Taps, taps, taps.*
- Gratulálok, hölgyeim, uraim.
*Nem hajolt meg, csak épp, hogy feléjük biccentette a fejét a két lánynak, jobb kezét a homlokához érintve közben, mintha tisztelegne eme szépséges nem előtt.*
- Figyelemfelkeltésből jeles.
*Széles vigyor ült ki az arcára. Tudni akarta, hogy ezek tényleg egy céh, s tényleg volt annyi egy: erejük, kettő pénzük, s három: elég kitartásuk ahhoz, hogy létre hozhassák a céhet, és, hogy a jövőben meg is tudják azt tartani.*
- És meg kell mondjam... ^^... az én kíváncsiságomat is felcsigáztátok.
Egy japán sztár, két pettel,
*mutatott Ren felé nyeglén.*- Egy francia "úriember", s egy gyönyörűség az oldalán.
*Bókolt végül a lánynak is, de azt a bizonyos, megnyomott úriembert se bántó éllel nyomta meg, épp, hogy csak annyira tette, hogy érezni lehessen, nem biztos a dolgában. Lehet, nem francia. Habár rajta is élesen látszik, hogy európai származású, de ki nézi ezt már a SAO-ban? Lehet, hogy csak ő.*
- De őszintén. Mi a tervetek, azaz a céhmester terve ezzel?
Elég parádésra sikeredett a dolog, mintha legalább is egy cirkuszi mutatványt konferáltatok volna be xD.

*Nah tessék. Csatlakozni jött, erre nekiáll sértegetni őket. Észre véve magát kissé maga elé emeli a kezeit és meg is ingatja hozzá a fejét.*
- Áhh, nem úgy értem, nem úgy értem. Tényleg érdekel a céhetek, de nem tudom mit kezdene egy céh, egy rakás kezdővel?
Mit akartok azzal, hogy olyanokat vesztek magatok mellé, akik több mint egy hónapja nem tudtak felfejlődni?

*Érdekes, és talán nagyon is fontos kérdés. Nyersen megfogalmazva, "mit akartok egy rakás szerencsétlenséggel kezdeni? O.o
Amúgy szívesen csatlakoznék. xD Mert történetesen én is egyike vagyok azoknak a rakás szerencsétlenségeknek. Idebent, legalább is."
*

_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
Zafírszálas fejpánt:

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
avatar
Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1721
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 23
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4857/5000  (4857/5000)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Kyrena Juurei on Szomb. Jan. 26, 2013 8:29 am

[Artes Liberales toborzó]


Ren felé közeledve, meg is kapom a választ első, fel nem tett kérdésemre. Nem is állt szándékomban megkérdezni, úgy véltem, elgondolkodom én magamban ezen, de nem kaptam rá lehetőséget. A sztárocska döntött maga is az ügy érdekében. És valószínűleg a saját érdekében is. Most megmondhatnám neki, hogy ne mondja meg, mit csináljak, de inkább elmosolyodom. Elvégre... Vicces ez az egész. Amint mellé érek, ő felpattan. Ajkaimat puszival illeti, melyet szívesen is fogadok, meg nem is. Egyik kezem pillanatnyi időre ökölbe is szorul.
- Remélem tudod, hogy most csak azért nem ütlek meg, mert az tovább rombolná azt, amin az imént olyannyira fáradoztál. De... Ha bármivel próbálkozol... Önerőmből akarok bekerülni a céhbe, nem protekció útján. Abból elegem lett a valódi világban. Érted?! - kérdem suttogva, hogy csak ő hallja.
- Ha mégsem így lenne és próbálkoznál valamivel... Rajtad fogom megmutatni, hogy itt a helyem és péppé verlek - teszem hozzá, mindezt bájosan mosolyogva.
A céh vezetője és Ren is tudatja velem, hogy kihez kellene fordulnom, jelentkezés ügyében. A vezetőség másik két tagjához fordulok hát, majd közelebb is lépek.
- Üdv nektek is! A nevem Kyrena Juurei. Jelentkezni szeretnék a céhbe! - teszem meg hivatalosan is a jelentkezést.
Ezek után váratlan fordulat következik. A szerencsétlen, ki a szökőkútban mutatkozott be, levette csuklyáját. Én teljesen megdermedek és elhallgatok. Egy lépést akaratlanul is hátrálok. Ő, itt? De hisz, hogyan? És hogy lett sárga az indikátora? Ha őt beveszik... Egész testem remeg. Képek villannak be, cseppet sem kellemes emlékekről. Nem, nem akarok a közelében lenni. Végül erőt veszek magamon és visszasétálok Ren mellé. Látszik rajtam, hogy valami nincs rendben. Annyira még nem tértem magamhoz a sokk hatása alól, hogy vonásaimat is rendezni bírjam. Ne nézek a mögöttem lévő hármasra, csak az előttem lévő srácra és állataira. Kezem kissé remegve nyújtom ki Regi felé, s próbálom őt megsimogatni. Időbe telik, míg teljesen észhez térek, ebben viszont segít egy idegen tapsolása. Felé fordulok és szúrós szemmel nézek rá, monológja után. Eléggé... Idegesítő alak. Kezem ökölbe szorul, de uralkodom magamon és megnyugszom. Szavakkal inkább nem illetem az idegent. Ami jobban aggaszt, az a fehér hajú srác. Ha őt felveszik, nekem eszem ágában sem lesz csatlakozni. Az már egyszer szent.... Tekintetem inkább vissza vezetem a főnixre. Amennyiben engedi, ismét végigsimítok puha tollain, hogy még jobban megnyugodjak. Végül pedig kieresztek magamból egy halk sóhajt.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16


avatar
Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Viola on Szomb. Jan. 26, 2013 11:38 am

[Artes Liberales toborzó]
[Felétek nem szokás megvárni a másikat? Vagy nem körönként megy a játék? Mert elég bosszantó, hogy most durván öt-hat postot kell lereagálnom. Szóljatok, ha én tudom rosszul, mert akkor máskor nem szentségelek, ha netalán két oldalt is letoltok, mielőtt a karim egyáltalán meg bírna szólalni, vagy a kisujját felemelni... Rolling Eyes ]

Anat rövid megnyitója sikeresnek bizonyul, mikor több tekintetet is érezni kezdek nem csak magamon, hanem a kedvesemen is. Nem tudom, hogy ez most csak a női megérzésem, vagy az észlelő jártasságom megnyilvánulása, mert még nem volt hozzá szerencsém, így nincs is tapasztalatom abban, hogy mit kellene éreznem.
Egy üstökös zuhan alá tőlünk nem messze, ami aranyló tűzzel vesz körbe minket és emeli ki jelenlétünket még jobban. Még tetszik is, hogy a fényjáték a páncélzatommal együtt szép elegyet alkot, így még rá is játszok azzal, hogy tarkómhoz nyúlok egyik kezemmel és meglendítem felfelé a kezem a hajamat megdobandó. A tűz forrásából pedig egy férfi lép ki, akinek az oldalán egy főnix és egy macska is pózol. Lenyűgöző belépő. vajon ő lenne az a bizonyos Ryuninji Ren, akiről Anatole is mesélt nekem? És két pete van, ami csöppet sem közönséges, így aztán nagyszerűen beleillik az elképzeléseinkbe.
A kedvesemet közben egy srác, aki a szökőkútba esik, lekényszeríti annak a pereméről, hogy segíthessen neki. Én is majdnem odalépek, de aztán meglátom az indikátorát, ami elég visszatetszőn villog a feje felett. Narancssárga, vagyis bűnös. Elkövetett valamit, ezt teljesen biztos.
Megint kapnom kell a tekintetemet, mert egy lány tűnik fel, aki olybá tűnik ismeri a főnixes, széken ücsörgő harmadik tagunkat. Elég közelről...
A szökőkutas fiú felé fordulok (Neuro), mert az arról kezd magyarázni, hogy mennyire nem az ő hibája, hogy megváltozott az indikátora. Ártatlan... Na persze!
- Mégis honnan tudjuk, hogy igazat beszélsz hapsikám..? A fejed felett nem azért lebeg egy narancssárga jel, mert jó kisfiú voltál és nincs rá garancia, hogy önvédelemből lettél bűnös. Sok rossz ember jár odakint, ha mindenkinek elhinnénk, amit beszél, akkor most nem itt lennénk... - mondom ingerülten, amiből Anat máris levonhatja a következtetést, miszerint nem áll szándékomban támogatni ennek a srácnak a csatlakozását. Semmiképp.
Ekkor tűnik fel egy narancssárga hajú ifjú is (Alex), aki először mintha ajnározni kezdene minket. Persze a gyönyörűséges megjegyzése személyemre igen tetszetős, de amit utána gagyog, az inkább gyanús. Szapulni akar minket, vagy csatlakozni, eldönthetné...
- Nem számít, hogy első, második, vagy akár tizedik szintű valaki, ha elég különleges, hogy kitűnjön a tömegből. - válaszolom neki. Remélem kimerítő volt. Ha megvan a magához való esze, akkor egyből rájöhet, hogy nem számít a szint, mert azt meg lehet lépni, de a képesség az teljesen más tészta...
Végül az a lány is odajön hozzánk, aki Rennel trécselt, s illedelmesen be is mutatkozott. Megszólalnom nekem azonban nem kellett, mert Anatole ragadta el előlem a szót és egy csapással engem is bemutatott, talán még szebben is, mint ahogyan én tettem volna...
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szomb. Jan. 26, 2013 4:48 pm

Juu nagy szerencsémre nem üt meg itt mindenki előtt, bár ennek az okát is megtudom, de szerintem csak viccel egy kicsit. Majd mikor közlöm vele én és Saito is, hogy kinél kell jelentkezni akkor ő ezt meg is teszi. Közben persze a vizes fiú… kis ügyetlen aki a szökőkútba esett magyarázkodni kezd Saito jogos kérdésére, hogy miért is narancs színű az az indikátor. Igen.. ez egy tökéletes és ideillő kérdés. Jó ha megtudja mindenki, hogy nem nagyon szeressük azokat akik bántalmaznak más játékosokat. Azokat meg még inkább akik el is veszik egyes playerek életét. Az megbocsáthatatlan. Igen.. még én is így gondolom. Nekem is nagyon fontos az életem. nem szeretném elveszíteni.. és persze ezzel mindenki más is így lehet. Juu közben visszatér hozzám.. kissé zaklatottnak tűnik, és Regi-t kezdi el simogatni.. Ettől én magam is nyugtalan leszek.. sejtem mi lehet itt a helyzet, de nem kelhetek ki magamból. Itt.. mindenki előtt.. Azzal csúnyán lejáratnám ezt a céhet, pedig még éppen hogy csak alakulófélben van. Csupán egy üzenetben jelzek a főnöknek, mint eddig is. ~Piros volt..nem lehet benne megbízni …~ pötyögettem neki.. de minden bizonnyal hasonló véleményen van, mint az asszonykája. Én magam pedig próbálok nyugodt maradni.. ami egyelőre egész jól sikerül. Közben egy szöszke srác is megjelenik. A stílusa.. hát kicsit fura számomra.. de korai lenne még ítéletet mondani rá.. túl korai. Majd az eldönti, akinek ez a dolga.. Egy kis piszkálódás után.. ami nem nagyon tetszett.. mert ilyen tökéletes belépőt egy kalap alá venni, holmi cirkuszi trükkel… Próbál javítani.. Sok mindent nem tudunk róla.. azt sem, hogy hasznos lehet-e a céh számára vagy sem. Még a nevét sem árulta el.. Ennyire izgatott lenne, hogy megfeledkezett arról is??. Majd Saito eldönti.. az üzim neki is csak egy ~passz~… majd elválik, hogy egy céhbe kerülünk-e vagy sem.. Kiderül. Csak rajta és a főnökön áll a dolog. Részemről eddig nincs akadálya annak, hogy bekerüljön, de az ellenkezőjét se tudom megerősíteni… Majd csak lesz valahogy… a srác értékeléséből én most kimaradok….

_________________
avatar
Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Jan. 26, 2013 8:07 pm

[off] Igaz, hogy a jelentkezőknek azt írtam, hogy nincs körökre osztott játék, de a könnyebb követhetőség érdekében ezután mégiscsak legyen úgy, hogy utánam mindenki csak egyszer ír. A sorrendet viszont eszem ágában sincs megszabni Very Happy [/off]

Nem győzöm magamat vállon veregetni, amiért megvettem a hallgatózás jártasságot. A járókelők susmosolását nem hallom még első szinten, de a mellettem lévő Juu suttogását tisztán értem. Huncut, ugyanakkor elégedett mosolyra húzódik szám, örömmel hallom, hogy a lány nem kíván élni párja protekciójával. Ráadásul úgy helyreteszi Rent, hogy már csak ezért is megérdemelné, hogy bevegyük a céhben. - Örömmel veszem a felajánlkozását kedves Juurei, mindjárt rá is térünk a részletekre.
Előtte azonban még le kell rendeznünk első körben a kétballábas cimboránkat itt mögöttem. Pókerarccal végighallgatom a fehér hajú fiút, s próbálok palástolni minden érzelmet, ami kitörni szándékozik belőlem. Egyrészt ha igaz az, amit a kölyök mond, az roppant sajnálatos eset. Nem elég, hogy megölték a nagybátyját, de még az addigi exp-it is elvesztette egy bug miatt. Legalábbis ezt a dumát próbálja nekünk beadni. Viora pillantok, ő is hitetlenkedve hallgatja a fiú történetét, nekem pedig valami nagyon furcsa a mondandójában. Ha valaki piros indikátorost öl meg, annak úgy tudom, hogy nem változik a feje fölött a kurzor színe. Ha ismereteim nem tévesek, akkor nagyon nagy kamuláda a srác és most lebukott.
- Maximum szeretnél - helyesbítem az "akarok" szót előbbi mondatában, elmehetnék lassan illemtanárnak - Ám ahogy a céhtársaim jelezték felém, nem áll módomban folytatni veled a beszélgetést. A túléléshez meg kellett ölnöd őket? Többet is? Ahelyett, hogy elmenekültél volna? Nem érzed, hogy itt valami nagyon nincs rendben? Mi azt az elvet valljuk, hogy aki piros indikátort kap, történjen az bármilyen sajnálatos eset folyamán, annak vér tapad a kezéhez, s ez rád is igaz. Sajnálom, hogy ismét kiábrándító válasszal kell szolgálnom neked, de nincs helyed az Artes Liberalesben, mert azzal megerőszakolnám a céh vezérelveit. Ráadásul félő, hogy csatlakozásod további feszültséget szülne, ezért el kell, hogy utasítsam a jelentkezésed. - Megfordul a fejemben, hogy kezet nyújtok neki, aztán azt mondom, menj Isten hírével, de megacélozom magam. Keményen ki kell állnom az elveim mellett, nem puhulhatok el már rögtön az elején, így csak elfordulok tőle, jelezve ezzel, hogy lezártnak tekintem a beszélgetést. Nem akarom látni az arcán a csalódottságot, amit esetleg én okoztam neki. Bakker, már kezdek úgy viselkedni, mint Ran...
Aldo közben egyre nagyobb érdeklődést mutat Ren széke iránt, sunyi léptekkel megközelíti a rögtönzött ülőalkalmatosság egyik lábát, majd érdeklődve szaglászni kezdi. Nincs most alkalmam a butaságaival foglalkozni, mivel egy újabb érdeklődő érkezik. Jó tudni, hogy az eddigi figyelemfelkeltés nem volt hiábavaló, és van olyan, aki hajlandó is idefáradni elénk. Egy hangyányit nehezményezem, hogy Rent emeli ki elsőként, de ahogy hallom ez a nyugatinak tűnő fiú ismerheti a dalos pacsirtánk zenei munkásságát. A cirkuszi mutatvány megnevezés kicsit becsmérlően hat számomra, de rá kell jönnöm, inkább Ren produkcióját illette ezzel. Mire szólhatnék, már visszakozik is és próbálja menteni a renoméját előttünk. Ren passzolja, egyelőre én is, szóval ideje tesztelni. Vio már akcióba is lendül, én sem maradhatok ki.
- Csak megerősíteni tudom társam véleményét, tisztelt... hmm.. még be sem mutatkozó férfiú. Ez itt az Artes Liberales céh, én pedig Anatole Saito vagyok, a céhmester. Kit köszönthetünk személyedben, kötekedő úrfi? - intézek azért felé egy biztató mosolyt, hogy érezze, nem sértődtem meg, csak olyan hangnemet ütöttem meg, mint amilyennel ő ideérkezett - Elárulnád esetleg a kasztodat is? - Még nem írom le a fiút, úgy látszik tökös gyerek, és van vér a pucájában ahhoz is, hogy belénk álljon. - Kérdésedre válaszolva, sokaknak csak a kezdő löket kell ahhoz, hogy kihasználják az Isten... akarom mondani rendszer adta tehetségüket. Mi képesek leszünk arra, hogy kezdő játékosokból is első osztályú frontharcosokat képezzünk ki. Az én kérdésem csupán az, hogy te elég ambiciózus és különleges vagy-e ahhoz, hogy egy olyan céhhez csatlakoz, ami rövid időn belül az élre kíván törni? - Ezzel folytatom Violeta gondolatmenetét is, plusz megfordítottam a helyzetet. Előbb bizonyítson ő, hogy érdemes-e tovább beszélgetnünk. Bízom abban is, hogy mondandónk Juu számára is kellően megnyerő, s beindítja benne is a kérdéseket.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Halász Alex on Szomb. Jan. 26, 2013 9:33 pm

* (...) sokaknak csak a kezdő löket kell ahhoz, hogy kihasználják az Isten...adta lehetőséget. Ezek a szavak után, azaz a kis elszólás után kezdett tetszeni neki a fiú. Az a jobb fajta "régi vágású" nagymenő, akihez lehet igazodni. Legalább is egyelőre így tűnik. Sose volt ínyére, hogy felette páváskodjanak, főleg azt nem, hogy megmondják, mit hogy csináljon, és hogyan is töltse a napjait. Az előző kérdésekre elég szűkszavúan, de egyáltalán nem kedvtelenül válaszolt. Olyan hangosan mint eddig, és olyan magabiztos állással, mint ahogy ide is érkezett.*
- Alex. Halász Alex vagyok, és igen. Furcsa egy név, sajnálom. xD
*Sokan mondták már, nem a jelentése miatt, hiszen a legtöbben azt se tudták, hogy mit takar, a furcsa hangzása az ami kihozta a másikból a kérdést. "Honnan jöttél te? A Marsról?" Pedig emlékei szerint vannak nyelvtörőbb nevek is, és nem is csak a magyarban. De a magyart amúgy is egy különös földönkívüli nyelvnek tartották. A viselkedésünk is ahogy beszélünk, állítólag az idegenek előtt olyan, mintha veszekednénk a saját nyelvünkön, pedig lehet, hogy csak egy egyszerű napi beszámolóról van szó. Habár Alex maga a gyerekkorát Japánban töltötte, otthon magyarul beszélgettek, így magába szívta a saját kultúráját is, mielőtt megismerkedett volna vele.
A kasztját illetően is, már majdhogy nem egy vállrándítással felelt, de azért végül csak nem tette.*
- Hmmp, íjász.
~ A "nagyszerű" kaszt. Hogy a fene a fejemet, amiért nekem valami újat kellett kipróbálnom. Maradtam volna a jóöreg kardforgatónál, vagy harcművésznél. Talán mostanra én lennék a legmenőbb a SAO-ban. ~
*Ez a gondolat talán kissé jobban is kiült az arcára, egy egész furcsának ható vigyorban, mint kéne. Majd meg is toldotta egy fél mondattal Saito felé.*
- És nem érzem benne a világ "legnagyszerűbb kasztját". :p
*Talán Saito ha hallotta már Rentől, akkor visszahallhatta most Alextől a négyszemű szavait. Azonban Alex egyáltalán nem kedvetlenedett el. A hangjában sem volt felelhető sem a megbánás, sem a feladás jele, s a mosolya sem fagyott le róla. Elgondolkozva fogta meg az állát pár másodperc erejéig, majd a feje búbját kezdte el matatni Saito "fejtörőén", végül csak rávigyorgott újfent, s kitörő örömmel fogott a válaszodásba, habár ez sem úgy hangzott, mint aki magát akarná beédesgetni, inkább volt amolyan kérdezz-felelek oda-vissza Alex és Saito között.*
- Nos, érdekes az elképzelés, és több oldalról nézve is helyesnek tűnik, de ehhez egy erős céh kell, amelyik fel tudja karolni az esetlegesen lemaradt "különleges" személyeket. Nem válhat egy egyszerű gyűjtőhelyé, vagy más néven kiváló célponttá az esetleges vörös indikátoros rablók számára.
*Itt egy pillanatra Neuro felé pillantott, s valahogy nem tudta elképzelni, hogy ez a gyerek ölt volna. De lehet, hogy csak ő ilyen naív. Mindegy, a céhmester dönt, és ő már megtette. Ha a helyében lenne, biztosan négyszemközt ült volna le vele megtárgyalni az esetét, de nincs ebbe beleszólása, majd újra csak Saito felé fordult.*
- Ha mondjuk megfelelek az elvárásoknak, mi a garancia arra, hogy amit mondotok be is tudjátok tartani?
Meg hát, én bizonygathatom, hogy nagyon különleges vagyok, de ez nem sokat számít gondolom. :3 ^^

*Itt még kicsit széjjelebb is tárta a karjait. Nah igen, szeret, vagy inkább szokása nagyban gesztikulálni, azonban most komolyra váltott. Feltűnően gyorsan is. Komor ábrázattal, és az előbbi nevetgélős hangszín helyett is egy mélyebb tónussal folytatta.*
- Sajnálom, hogy ha túlbonyolítom a helyzetet, de fontos tudnom. És talán nem viselkedtem a legmegfelelőbb módon, ami az illemet jelenti, de ez nem egy játék. Persze ha előre tudjuk, nem léptünk volna be. *szinte sütöttek a zöld szemei* - Az én szememben mindenki különleges hölgyem.
*Hajolt meg Vio előtt most talán pont olyan parádésan is, mint azt az előbb ők is tették a bevonulásnál. Színpadiasan. Aztán Saitora nézett újfent.*
- Csak nem feltétlen mind ugyanabban. Furcsa is lenne. *Itt megint elmosolyodott, de komorsága még mindig rajta csüngött a szavain. Majd összehúzta a szemeit, úgy, mint aki most valami meghatározót fog mondani.*
- Talán egyszerűen csak nem értem, mit értetek "különleges" alatt. Kifejtenéd, Saito-kun?
*És megint itt van. A mélabús, pesszimista Alex. Az amelyik a halált várja, az elkerülhetetlen véget, minden sarokból. De ez az Alex egy hűvösebb és veszélyesebb fele is a fiúnak. Valójában ezért nem halt még meg. Mert az elkerülhetetlennek is nekimegy. Mert ő az oroszlán.*

_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
Zafírszálas fejpánt:

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
avatar
Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1721
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 23
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4857/5000  (4857/5000)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Aiko on Szomb. Jan. 26, 2013 9:44 pm

[Artes Liberales toborzó]

Nem akartam sokat beszélni, sőt, nem is nagyon ment ekkora tömeg előtt, igazán nehezemre esett volna, egy hosszabb szöveg elmondása, de sajnálatos módon, rákényszerültem. A céh vezére, sajnálatos módon, elutasította a jelentkezésem, amit meg is értek, talán én se bíznék magamban. Nem értettem Kyrena reakcióját, nem gondoltam hogy ennyire mérges amiért otthagytam, ráadásul, egy kis félelmet is felfedeztem tekintetében. „Mégis mi ez? Miért fél tőlem?" A céh vezér barátnője is kérdéseket tett fel, eléggé lekezelő módon, de most semmiképp nem húzhattam fel rajta magam, hiszen itt egy óriási lehetőség. Bár a remény a céhtagságra tovaszállt, nekem továbbra is tartanom kellett magam. Nem kellhetek ki magamból ennyi ember szeme előtt. Nem tehetek mást, mint hogy elhagyom a helyszínt. Egy darabig, még nem mozdultam, majd szépen lassan felhúztam csuklyám, és elindultam volna, de egy egér jelent meg a szökőkút szélén. Rettegek az egerektől, testem ösztönösen mozdult, és egy nőies visítással párosulva Anatole Saito mögé ugrottam, ruhájába kapaszkodva. Majd, mivel ilyen ciki helyzetbe hoztam magam, piros arccal rohantam volna ki a tömegből, az egyik szűkebb utca felé vettem volna az irányt. Már nem érdekelt semmi, csak el akartam tűnni onnan. „Annyi megalázó dolog történt velem mostanában, hogy jobbnak érezném, ha csak szimplán meghalnék, de még ehhez is gyáva vagyok.”Ha sikerül kijutnom a tömegből, akkor csak futottam, és futottam, az északi városrészig meg sem álltam. „Gyűlölöm őket.. gyűlölöm az embereket…Bárcsak mind meghalnának…” De, mégsem tudom eléggé utálni őket ahhoz, hogy megöljem őket, de nem lehet tudni, ha ez így folytatódik, lehet, hogy újabb gyilkosságra folyamodok. Ez már csak idők kérdése, azt hogy kivel fogok végezni, még nem lehet tudni, lehet hogy én magam leszek az áldozat, és véget vetek satnya életemnek.
avatar
Aiko
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 246
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 23
Tartózkodási hely : NASA

Karakterlap
Szint: 9
Exp:
430/450  (430/450)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Jan. 27, 2013 3:25 am

A vézna fiúcska hirtelen mögöttem terem, már-már attól tartok, hogy a visszautasításom miatt meg akar alázni és a szökőkútba akar rántani, ezért óvatosságból egy lépést teszek előre. Azonban rá kell jönnöm, hogy semmi ártó szándék nincs benne és túl szigorú és bizalmatlan vagyok vele szemben. Valamitől megijedve felsikolt és menekülőre próbálja fogni. Aldo máris rávetődik az álnok ijesztőre, vagyis az egérre és hősiesen elüldözi a terepről. Nem tudom hova tenni az egész jelenetet, zavartan tekintek körbe. Tekintetem megállapodik Violeta arcán, majd komor, elhaló hangon szólok neki: - Azt hiszem túl kemények voltunk...
Eszembe jutott ugyanis az a nap, amikor a Déli részben egy hasonló toborzót tartott egy hozzám hasonló öltözékben egy kimért férfiú, s akinek szavai azóta is beleégtek az emlékeimbe. "Nagyon sajnálom... de számodra nincs lehetőség, hogy bármilyen módon csatlakozz ehhez a céhhez." Ugyanolyan karót nyelt, sznob módon beszélek most én is, ugyanolyan páváskodó műmájer eleganciával álltam fel én is az emelvényre, mint akkor hetekkel ezelőtt Ranmaru. Lehet, hogy mindaz, amiért eddig dolgoztam, nem azért volt, hogy magamnak bizonyítsak, hanem pont neki? Lenézett, amiért kezdő játékos voltam. Tudatlan, idétlen és arcátlan. Mégis valahogy jobban éreztem magam a bőrömben, amikor még nem nehezedett ennyi teher a vállamra. Amikor még bárgyú kezdő voltam és nem a pontok meg a harc éltetett. Mi is volt a céhalapítás eredeti ötlete? Életvidám közösség kialakítása... ehhez képest most nagyon is rossz irányt vett ez az egész "cirkuszi produkvió". Most esett csak le igazán, hogy vissza kellene vennem a fene nagy arcomból és ennek az íjász fiúnak itt előttem mennyire is igaza van. Ugyanolyan rideg elutasítással viszonyultam az imént ehhez a fiúcskához, mint ahogyan anno Ran hozzám. Semmivel sem vagyok különb nála, pedig minden cselekedetem az motiválta ezidáig, hogy lekörözzem a pápaszemest. Azt hiszem, ideje véget vetni a Ranmaru fóbiámnak!
Lehívom a menümet, majd a vértemen megjelenő zöld pontot megérintve a páncélom az inventorymba kerül, s csupán egy egyszerű ing és nadrág marad rajtam. Kedvesemre pillantok, és őt is próbálom arra sarkallni szavak nélkül is, hogy kövesse a példámat. Nincs szükségünk evilági cicomákra, nem azzal nyerjük meg a jó céljaink érdekébe az emberek bizalmát, ha maskarába öltözve maszkkal takarjuk el az igazi valónkat.
- Azt hiszem kicsit túlságosan ráfeszültem erre a céhesdire. Mit szólnátok, ha inkább valami komfortosabb környezetben, kicsit lazább hangvételben folytatnánk tovább a beszélgetést és válaszolnék a kérdésekre? Már ha nem riasztottalak még el benneteket túlságosan, bár tartok tőle, hogy nem tettem túl rokonszenves benyomást. - Közben felrémlik bennem, amikor engem is felvettek a Voiceba. Az egy igazán kellemes délután volt tele ínycsiklandozó fánkokkal és sok nevetéssel. Ilyesmit szerettem volna most újra átélni, és megfeledkezve minden marhaságról, ami a lelkemet nyomta, csupán egyetlen dologra tudtam gondolni, ami mosolyt csalt az arcomra: - Ki kér krémest?
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Halász Alex on Vas. Jan. 27, 2013 4:02 am

//Anat engedélyével, Neuhoz, és akik még látják, szal mindenki ^^//

*Csak hallgatja, egyfelől a saját szövegét, másfelől a többieket. Belül, miközben beszél, visszajátszódnak az ezelőtti események, és valahogy kuszának érzi magát. Egyszer leteremteni őket a parádé miatt, majd visszakozik, aztán elmondja, hogy milyen nagymenők, és bókol, aztán meg kétségeket támaszt azt illetően, hogy egyáltalán képesek e arra amit mondanak, majd végül búskomor módba vált, és kérdezni tud csak. Mit értenek azon, hogy "különleges"? Mi, vagy ki lehet itt különleges? Aki olyan különleges már rég...Állj! Ennyi elég, nincs értelme magát belesodornia egy örökös körbe és önmarcangolásba. Most a jelen van, és jelen pillanatban a "leendő" céhmester tevékenykedik. Leveszi a páncélt, a fényes kelléket, és csak egy hétköznapi ingben mutatkozik előttük, ami derék dolog, majd beszédbe fog. Alexnél viszont már más miatt szólalt meg a vészharang. Megrázta a fejét, s a kis narancs felé fordult dermedten. Mintha mozdulni akarna, de még nem tudja mit tegyen. Az egeres megfélemlős szitu már majdnem a nevetség kategóriába került, de mégsem volt vicces. Valahogy csak száni tudta ezt a vörös szeműt. Megint csak a fejét tudta rázni, közben Anat-kun beszélt. Ő pedig már csak elmosódva hallotta. Neurot követte a tekintetével*
~ Nem lesz jó. Nagyon nem lesz ez így jó. ~
*Aztán mintha beindult volna a motor a kocsiban, utána ugrott, villám gyorsan.*
- Állj csak meg!
*Az épp futásnak eredő karját fogta meg, s ha ez nem lenne elég fel volt arra is készülve, hogy használnia kelljen a harctudását is. Sok kis trükköt tud ahhoz, hogy valakit megállásra, vagy netán egy helyben állásra késztessen. Az alaphelyzet is amit már reflexből felvett ezt tükrözte. Valamiféle aikido és jiujitsu keveréke lehetett, amit használt. De beszélni kezdett, és próbálta mindkét kezével lefogni a menekülőt, hogy ne tudjon hadonászni, vagy ütni. Itt úgy sem fáj semmi, és életpontot sem veszíthetnek.*
- Hová mész? Elfutsz? Ennyi volt, feladod csak mert kaptál egy nemleges választ? Térj magadhoz!
*Egész végig a vörös szemeket kereste, és a maga zöldjeit próbálta belé mélyeszteni. Ha Neuro nem kelt ki magából annyira, hogy ne lásson, ne halljon, és ne is érzékeljen másokat, láthatja a zöld szemekben a szívből jövő aggódást. Alex nem akarta annyiban hagyni. Ha legközelebb újra találkoznak, és piros lesz a fiú, akkor az az ő hibája is, hogy most, mikor volt esélye, nem segített semmit.
Ha kellett akár meg is rázta, hogy figyeljen.*
- Ne hagyd magad! Ami megtörtént, hát meg történt, de nem kell, hogy megismétlődjön. Hallasz?
Maradj a jó úton, hiszen arra mindig visszaléphetsz, még ha egyszer ölnöd is kellett. Értesz engem?

*Itt volt egy kis szünet. Már nem üvöltött, csak neki beszélt. Hangosan, biztos, hogy hangos volt, és mindenki hallotta, és ezért talán most nem is fogják bevenni, de nem üvöltött a fiúval. Megértette.*
- Szerezz barátokat.
*Itt el is engedte, s ha nem futott el, vagy nem öklelte fel, és utána futott el, akkor lehívta a paneljét, és megint csak felé fordult.*
- Mit szólsz mondjuk hozzám? Mond el a neved, és elküldöm a meghívást.
*Rámosolygott, tényleg szerette volna, ha ez a fiú, ha már eljutott odáig, hogy jó lenne zöldnek lennie, akkor azzá is válhat. Ha itt volt, hát a kezét nyújtotta neki, hogyha kellett, és a földről kéne összeszedni. De a felkérést is komolyan gondolta, és amint megkapja a nevét, el is küldi a meghívást.
Végül észre vette magát, és ha itt maradt Neuro, akkor így, ha elfutott végül, akkor nélküle, és egy barátfelkérés nélkül fordult vissza.*
- Áhh, gomen. Mit is mondtál az előbb, Saito-kun? ^^"
*A továbbiak valószínűleg Neurótól is nagyban fognak függni. Marad? Ez esetben Alex már csak azért sem fog nélküle Anatékkal menni, ha azok makacsul ignorálják. Elmegy? Akkor pedig....nos akkor mihez is kezd Alex? Nos, talán az sem tőle függ.*

_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
Zafírszálas fejpánt:

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
avatar
Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1721
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 23
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4857/5000  (4857/5000)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Aiko on Vas. Jan. 27, 2013 11:13 am

Amint menekülni akartam a tömegből, Anatole Saito, ismét rá kezdett valamire, de ez engem már nem érdekelt, nagy nehezen átvergődtem a tömegen, már épp kiértem belőle, mikor valaki visszafogott. „Mégis mit akarnak? Hova akarnak még alázni?” Dühösen, és a szégyentől megrészegülve, ütöttem vissza. Fordulás közben, könnyek hullottak a szememből. Megtörtem, nem bírtam tovább a nyomást, teljesen összetörtem. Az ütésemet, a fiú aki elkapott, ütésemet könnyedén védte, igaz a lelki fájdalomtól, szinte semmi erő nem volt benne, csak szabadulni akartam onnan, de ez az egy ütés, a maradék energiámat is elvette. Térdre estem a fiú előtt, és összeszorított fogakkal nyögtem halkan.
- Kérlek, engedj el… Kérlek, engedj!
Mint aki az életéjért küzd, nagyjából úgy viselkedtem. „Még szép hogy elfutok, most aláztam porrá magam.” Majd felnéztem, és belepillantottam zöld szemibe, ekkor már egy kicsit jobb állapotban voltam. „Mégis hogy maradjak jó úton, ha az egész játék ellenem, van?” Eltartott pár percig, míg lenyugodtam. A fő lenyugtató ok, egy a legyünk barátokhoz hasonló mondat.
- N-neuro a nevem…
Mondtam halkan. Ő hallotta, és küldte is a felkérést, majd Alex kezet nyújtott nekem. „Alex, igazán tiszteletteljes név.” Abban a pillanatban eltűntek könnyeim, és felálltam. Alex megszólította Saito-t, és én kihasználva, hogy felém fordult, egy mély érzésű, és komoly kérdést tettem fel neki.
- Anatole Saito, te mit tennél, ha előtted ölnék meg a barátnőd?
E közben a mellette álló lányra mutattam.
- Persze, most könnyű azt mondanod, hogy „Megbocsátottad volna nekik” vagy hogy „börtönbe küldted volna őket” de nézz magadba, te is tudod, hogy nem ezt tetted volna.
Kissé tán mérges is voltam ekkor már, a talán jogos elítéléséjért. „De tényleg ő mit tett volna?”
avatar
Aiko
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 246
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 23
Tartózkodási hely : NASA

Karakterlap
Szint: 9
Exp:
430/450  (430/450)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Vas. Jan. 27, 2013 6:32 pm

//Toborzó - elnézést a terjedelemért, de volt mit lereagálnom. Smile //

*Csak épp erre sétáltam. Na jó, nem igaz, tudatosan jöttem ide, de majd ezt mondom, ha valaki kérdezné. Megihletett az a látvány, hogy a kocsmánál egy piros szeműt láttam egy piros köpennyel. Nah, kaptam a dolgon, s szereztem magamnak egy zöld bársony köpenyt. A csuklya a fejemen volt. Már nagy tömeg volt a kijelölt helyen a szökőkútnál. Én az egyik közeli ház falának támaszkodtam, fegyverem a "lomtáramban" volt, de kezemet keresztbe fontam, s még lábam is keresztben volt, úgy dőltem nagy kényelmesen a falnak. Majd bámultam a nagy menetet és szónoklatot. *
~ Te jó ég! What is it?! Mindjárt elhányom magam... ~
Majd jött az üstökös. Teljesen meglepődtem, de nem mozdultam, biztos voltam benne, hogy nem árthat. Mikor felém szállt az arany csillám, egy picit enyhe mosollyal az arcomon eljátszadoztam vele az ujjaimmal, de utána oda néztem, ahova csapódott. Mikor megláttam a szőkét... mosolyom azonnal lesavanyodott. Kikerekedett szemekkel bámultam, ahogy egy macska székké válik, s Ren beleül. Majd egy csaj megy oda, és csók. Pislogtam nagyokat. Szélesre húzódott a vigyorom, s halkan felnevettem, de gyorsan be is fogtam a szám. Szerencsére senki nem figyelt rám, mert mindenki a narancs indikátorost hallgatta. Az már mellékes volt, hogy én is narancs vagyok, persze annak köszönhetően, hogy külterületen megpofoztam és megrugdostam a kis sztárocskát. De ami miatt felnevettem, az az, hogy sose gondoltam volna, hogy egy lány mellett elkötelezi magát. Főleg azt nem, hogy egy lány kötelezi el magát mellette. Persze az is lehet, hogy alkalmi az eset, aztán gyorsan faképnél hagyja Rent a hölgyemény, de ha örökre is együtt maradnak, hát legyen! Áldásom rájuk! Kit izgat?! Bár csak remélhetem, hogy ez a kapcsolat megálljt parancsol a ficsúr undorító szokásainak és kéjvágyának. Közben én is hallgatom persze a sárga indikátoros történetét. Nagyon megsajnáltam, de meg is ijesztett a dolog, hogy igen, itt is ölnek az emberek. És sokan csak kis pisisek vagyunk. Főleg tinik, ifjúk. Az már nem érdekelt, hogy ha meglátják az én narancssárga indikátoromat, akkor hogy fognak reagálni. Arra gondoltam, ha Ren a céhben van, akkor tutira nem csatlakozom. Ezzel a pojácával dolgozzak együtt?! Nem volt elég az a két küldetést, amit már túléltem mellette?! Főleg ez a nyálas bemutatkozás a céhvezér részéről nekem nem volt bejövős. Ezután a vezér kijelentette álláspontját a fehér hajú felé. Érvei meggyőzőek voltak számomra is, bár úgy éreztem, hamari a döntés. Semmiképp sem ítélnék első látásra. Ugyanakkor tetszett, ahogy választékosan beszélt, tetszett a kiállása, úgy minden. Így a -10 pont után, amit a felvonulásnak adtam, ez a kiállása adott rá vagy +5öt. De Ren jelenléte még mindig frusztrált. Egyszerűen csak dühös voltam rá. Mondtam már korábban is... viszket a képétől a tenyerem. De jó érzés volt megpofozni!! Na de most ugye emiatt vagyok narancs. Ha megkérdezik tőlem is, hogy én miért vagyok narancs, akkor mit mondjak? Talán kiabáljam vissza: mert felpofoztam és megrugdostam a kis sztárotokat!! És még mutogassak is esetleg Renre? A gondolattól újra elvigyorodtam. De aggódni kezdtem amiatt, hogy indikátorom miatt bajba kerülök. A közelében álltam annak a srácnak, aki végül beszólt nekik. Csatlakozni akar, de azért még elmondta a véleményét a "francia" ficsúrnak. A szőkén láttam, hogy európai. Sőt, kifejezetten ismerős volt nekem az arca. Nem, nem láttam soha, de úgy éreztem, közünk van egymáshoz valamilyen módon. Őt bámultam, talán még feltűnően is, mert nem csak egyetértettem szavaival, de most már az is érdekelt, ki ő. A vezér felelt hát végre neki. Korábban igazat adtam a szőkének, hogy mégis mit akar kezdeni egy cég a kezdőkkel, kik csak nyámmogtak és siratták múltjukat, akárcsak én. De Saito -most már tudom a nevét is – megfelelően válaszolt. Na jó, +2 pont még. Viszont mikor a szőke bemutatkozott, hatalmas mosoly jelent meg arcomon. *
~Magyar!! Magyar!!! Ráadásul íjász, mint én! ~
* Annyira örültem neki, hogy ha bár csak pár szóban, de tudnék vele beszélni magyarul, mivel van egy magyar ismerősöm. De nem terveztem most leszólítani, talán jobb is lenne, ha elpucolnék a közelből. Meg kell várnom, míg indikátorom színe zöldé válik. Vagy jelentkezzek így, és oltsam le indokommal Rent az egész város előtt? A gondolatra gúnyos vigyor jelent meg az arcomon. De közben még az a bizonyos Alex is kommunikál tovább a vezérrel. Tetszik a határozott fellépése. Persze az erőltetett vigyorokat utálom, pedig én is alkalmazom. De ha nem lennének ezek a színpadias mosolyok és gesztusok, nem értékelném annyira a komoly tekinteteket. S mikor Alex arca komollyá vált, valahogy abban a pillanatban nagyon tetszett. Mármint... nem félreérteni, nagyon szimpatikussá vált. Bár mérgelődtem magamban, hogy miért beszél ilyen lazán a vezérrel, hisz nem illik, de ha csak magamra gondolok, máris elmúlik dühöm, mert tudom, hogy valószínűleg én is így viselkednék. Azon csak felvontam a szemöldököm, hogy a fehérhajú megijedve valamin nevetségesen viselkedik. Majd ami igazán megdöbbentett, az a vezér reakciója volt. Levette menő cuccát és feljött a krémes ötlettel. Szemeim kikerekedtek. *
~ Oké... talán +10 pontot adok még neki, ha ez az egész nem játék! ~
*De ekkor pont előttem futott el az a fehérhajú, akit megragadott Alex. Amit művelt, leesett tőle az állam. Na nem szó szerint, az kicsit furcsa és horrorisztikus lett volna. De teljesen ledöbbentett a látvány, s szívem mélyéig büszke voltam a srácra. Kicsit túl bátornak tartottam, mert nem tudhatta az igazságot a srácról, talán minden szava hazugság, és kénye kedvére gyilkolta a JK-kat, de Alex mégis esélyt ad neki. Elmosolyodtam és csak néztem a jelenetet. A fehérhajú teljesen kész volt idegileg. Éreztem, hogy könnyek akarnak a szemembe gyűlni, de gyorsan leállítottam az érést. Mármint a folyamatot, mert bár igyekeztem megkeményíteni a szívem, a fehérhajú iránt hihetetlen erős sajnálatot éreztem. *
~ Ez nem lehet csak játék. Biztosan őszintén cselekszik. Vagy csak túl jó színész. ~
* Nem tehetek róla. Nagyon paranoid vagyok, amióta ebben a világban élek. De már a nevét is tudom, hisz a közelben álltam, mikor beszélt. Neuro. Kérdése a vezérhez még inkább meghatott. Vagyis valami bosszú dolog van az ügy mögött. Nem, én akkor sem öltem volna, legalábbis tudatos állapotomban biztos nem. De ki tudja, hogy a pillanat hevében mit tettem volna. Hisz Rent is csak azért pofoztam meg, mert megijedtem a cselekedetétől. Valószínűleg, ha teljesen magamnál lettem volna, nem bántottam volna. Akkor most nem aggódnék narancs indikátorom miatt. Saitora néztem, kíváncsi voltam feleletére. *
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Ryuninji Ren on Vas. Jan. 27, 2013 9:54 pm

Ez a toborzó egyre csak furcsább és furcsább lesz. A tökéletes belépőm megtette a hatását és sok ember figyelmét felkeltettem.. igaz ebben Saito-ék giccsparádéja is benne volt, de az enyém azért mégis csak… valamivel nagyobb szintű volt. Juu volt az első jelentkező, majd egy srác.. aki a szökőkútban próbált meg feltűnősködni .. kisebb-nagyobb sikerrel. Majd egy szőke furcsanevű srác is megjelent a jelöltek oldalán.. Kicsit szemtelennek tűnt, de ezt leszámítva nem találtam kivetnivalót benne.. így egy passz mellett A főnökre hagytam a döntést. Nem is utáltam és nem is kedveltem egyenlőre.. ahhoz talán jobban meg kellene ismernem.. de majd… Egyenlőre az is nagyszám volt, hogy nem utáltam meg kapásból… A cirkuszos beszólását pedig betudtam, annak, hogy műveletlen szegényke.. ez van.. nem mindenki látott még menő belépőket.. főleg nem azok, akik cirkuszon nevelkedtek. .. ilyen tipikus mezőgazdasági szakmunkásnak tudtam elképzelni. Ezért is hagytam Saito-ra és Violeta-ra a dolgot.. de amikor kiderült, hogy egészen pontosan ki is talpig vizes csávó…. Hát..éppen elég volt visszafognom magam, hogy ne tegyem tönkre a toborzót. Nagyon nehéz volt… a mosolyomat már nem is tudtam tartani.. és még nehezebbé tette ezt Juu reakciója is. Reginald odaszállt Juu karjaiba. így talán mindketten lehiggadtak egy kicsit. Szerencsére Saito kedvemre való választ adott a fiúnak és lassan a megnyugvás ösvényére léptem.. Kicsit még el is nevettem magam mikor Megijedt az ősz hajú srác.. mulattatott.. majd el is rohant.. .. azonban a korábbi szemtelen és furcsanevű fiú elkapta őt. És egy gyomorforgató monológot lenyomott ott nekem.. sőt.. Még a főnök is puhulni látszott és levetette magáról a fényes páncélját. Arcom a kezeimbe temettem hírtelen.. Nem tudtam, hogy akkor mi is van?? Rendkívül szokatlan dolgok történtek ezel a toborzón.. Valahogy nem így képzeltem el ezt az egészet. Mikor az albínó patkány és az aranyhörcsög befejezte a nyáladzását, akkor az előbbi feltett egy kérdést Saito-nak.. itt már nem tudtam visszafogni magam.. és hangosan felnevettem, majd meg is tapsoltam ezt az elég tűrhető előadást, amit itt levágott..
-Érdekes egy történet a tiéd… de valahol picit sántít… nemrég még azt mesélted, hogy megtámadtak titeket.. és önvédelemből ölted meg a támadóidat.. Most meg azt, hogy azért ölted meg őket, mert végeztek egy számodra kedves személlyel?? – kérdeztem kuncogva.. imádom mikor rám figyelt mindenki.. akkor voltam csak igazán elememben.
- Meg még valami.. az előbbitől függetlenül.. ha volt annyi erőd, hogy végezz velük.. akkor szerintem annyi is lett volna, hogy megvédd azt akiről beszéltél.. – dühöm csillapodott valamelyest.. de még mindig erősen vissza kellett fognom magam, hogy azt a látszatot keltsem, hogy nagyon is higgadt vagyok.
- És még egy kérdés.. Mégis melyik gyilkosság után kezdtél el erőszakoskodni a nőkkel?? Mikor kezdted zaklatni őket szexuálisan?? Egyáltalán, hogy mertél engedély nélkül egy hölgyhöz hozzáérni?? – kérdeztem egy leheletnyit már ingerülten.. .. Nem akartam ebbe a témába nagyon belemenni, mert Juu-nak is épp elég kellemetlen.
- És te… - néztem az aranyhörcsögre..
- Kayaba Akihiko-t nem akarod a barátodnak?? Szerintem nem, mert tudod mit tett.. de azt nem, hogy ő itt.. milyen bűnt is követett el vagy igen?? Szép dolog a kedvesség, de ha túlzásba viszed magadnak és másoknak is árthatsz vele…- és bingóóóóó.. erre a mondatomra a tömegből jó páran igazat adtak nekem és ezt jelezték is.. .. jobb is.. tudják meg, hogy ez a céh nem hülyékkel van tele.. és Ezzel talán elvonhatom Anat baklövéséről a figyelmet.. túl hírtelen váltott.. legalábbis szerintem. Azzal, hogy ezt mind elmondtam.. kicsit megkönnyebbültem és mérgem is csillapodni kezdett, de csak akkor tűnt el teljesen mikor meghallottam a krémes szót.. *.* Biccentettem is, hogy rám számíthat ez ügyben.. Majd felkeltem a székből, ami újra felvette a macska alakját és Juu-hoz léptem.. .. Végig mellette maradtam.. elakartam kerülni az esetleges baleseteket..

_________________
avatar
Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Kyrena Juurei on Vas. Jan. 27, 2013 10:38 pm

Figyelmemet a karjaimba szálló főnixre összpontosítottam. Úgy véltem jobb lesz ez így, mint a többiekre figyelni. Könnyebben sikerül majd megnyugodnom. Éppen ezért, csak szófoszlányokat hallok. Azokból viszont kiderül, hogy Neurot nem akarják felvenni. Az oka egyértelmű. Egyszer már ölt. És ez így van. Ezt bizonyította a piros indikátor, amit én láttam is, saját szemeimmel. Ez még nem is zavarna. Bárki megváltozhat és a bossharcban is hősiesen helyt állt, mindaddig, amíg el nem kellett menekülnie, hogy életben maradhasson. Ami aggaszt, az az, amit ritkábban mutat. A perverz énje, aki gondolkodás nélkül leteper bármilyen nőt. Ennek eredményeként nagyon kiszámíthatatlan és nem lehet benne megbízni. A tagok nem tudnának nyugodtan pihenni, ami... Rontaná a teljesítőkészséget. Ez itt a legfőbb gond. És az indikátor színe is aggasztaná a sokaságot. Bár még nem vagyok a céh tagja, tisztában vagyok vele, hogy mivel járna a fiú felvétele.
Egy ember azonban megállítja. Hirtelen megremegek egy pillanatra. Regit szorosabban ölelem magamhoz, majd engedek a szorításon és tovább simogatom, miközben bocsánatkérően nézek rá. Ren szavai is meglepnek. Nem is kicsit. Ahogy a többiek, ő is kételkedik a fehér hajú történetében és igaza van, tényleg van elmondottjai alapján ellentét. Nem mindegy, hogy önvédelem, vagy bosszú. A mellettem lévő srác egyre dühösebbnek tűnik. Erre hangjából következtetek. Egy kicsit közelebb lépek hozzá, hátha attól megnyugszik. Az általam mesélt történet lényegét is felhozza. Egyik kezem testem mellé hullik és ökölbe szorulnak ujjaim. Ez igencsak kellemetlenül érint. Legszívesebben felképelném ezért a sztárocskát. De még mennyire. Ugyanakkor jól esik, hogy azért érvel, hogy nekem jobb legyen. Még akkor is, ha kellemetlen tényekkel. Ez az egész viszont kezd részéről személyesbe átcsapni, amit nem engedhetne meg magának, tekintve, hogy ő itt most egy céhet képvisel. Még közelebb lépek hát és szabad kezemmel megfogom egyik kezét. Próbálok nyugtatóan hatni rá, pedig be kell valljam, az itt lévők közül talán én vagyok a legidegesebb.
- Elég lesz... Ha tovább folytatod, abból személyeskedés lesz... Nem teheted... A céhedet képviseled. Ha érvelni akarsz, elég lenne annyit mondanod, hogy a kettős személyisége miatt kiszámíthatatlan és bármikor rávetheti magát a női tagokra... - suttogom halkan, Rennek.
Remélem megérti és lehiggad. Vagy legalább türtőzteti magát. A krémes egészen jó ötlet. Mintha társam is remek felvetésnek találná. Halvány mosolyt erőltetek magamra és úgy biccentek Saito felé, jelezve, hogy nekem nincs ellenvetésem, és ha lehet, kérnék is az említett édességből. Azt hiszem, igazán megérdemlem.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16


avatar
Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Viola on Kedd Jan. 29, 2013 6:50 pm

Anat megváltozik. Ez a kis piros indikátoros nyamvadék hozza ki belőle ezt a durva elpuhulást, ami miatt még a páncélját is ledobja? Mi a franc? Mérges pillantásokat vetek a fiúra, aki elszalad, maga mögött bizonytalanságot és egy érzelmileg elgyengült Anatot hagy. "Túl kemények voltunk..."? Na ne viccelj...
- Egy értetlen kölyökkel, aki nem képes felfogni, amit mondunk neki, még szép, hogy keményen kell bánni. - mondom, miközben odalépek hozzá. Elkezdem igazgatni a ruháját a nyakánál és ezt most megtehetem feltűnés nélkül, mert mindenki azt a narancssárga hajú flótást szemléli, aki megállította a kis piroskát és egyből barátnak akarja fogadni.
- Emlékezz arra, hogy miért vagyunk itt. Nem gyilkosokat gyűjtünk, hanem életrevaló embereket, akik mellett kivihetjük ezt a játékot. - mondom suttogva úgy, hogy csak ő hallja, amit mondok neki.
A páncélt, habár kaptam már miatta egy kérlelő szempárt, nem veszem le. Anat túl sokat aggódott a mai napért, hogy egy ilyen senkiházi szökőkútba-eső bénaság aláássa a hangulatát és kiállását.
A barom íjász, akinek ebben a pillanatban is velünk kellene társalognia, ehelyett mint már észrevettem korábban, megállította a srácot, aki siránkozva próbált volna meg szabadulni tőle, de az a hülye egyszer csak bejelenti, hogy legyenek barátok. Hát azt hiszem mentem leszakad a csini pofimról az arcom és a saját szigonyomba dőlök. Ehelyett egy orbitális facepalm takarja el az arcom, aminek gigászi valóján még csak dob a kis enyelgésük, meg hogy új erő száll a kis piros mocsok önbizalmába.
Csak egy pillanaton múlik, hogy nem kelek ki magamból, hogy odateleportáljak és leszúrjam a fegyveremmel. Ez a pillanat pedig az, amikor Ryuninji Ren láthatóan megunta a srácot és ő is elkezdte jobbnál jobb észérvekkel és kérdésekkel bombázni a tagot, majd a narancssárga hajút is kérdőre vonta.
Egyetértően és elégedetten hümmögök ahogy az állatidomár befejezi a mondókáját. Csak most veszem észre, hogy lenyugodtam. Igen, nem vagyok már annyira mérges. Ren tulajdonképpen elmondott mindent, ami engem is zavart, vagy járt rajta a fejem.
- Hogy mersz te bárkit is kérdőre vonni? Ehhez nincsen jogod. - mondom, mikor a srác kerekperec megkérdezi a kedvesemet, hogy mit tenne, ha én meghalnék. Húúú! Megint sikerül felhúznia. Szerintem direkt csinálja.
- Nincs hitele annak, amit mondasz. Nincs bizonyítékod, mi meg nem hiszünk el akármit. Sakk-matt. - Én itt fejezem be a mondandómat, amit a Neuronak voltam hajlandó kipréselni ajkaim közül, majd az íjász felé fordulok.
- Tarts vele. Nekünk nem kell egy olyan bajtárs, akik se szó, se beszéd barátkozni akar egy gyilkossal. Veled is befejeztem. - Vetek egy pillantást Anatra, de nem merek sokáig a szemébe nézni. Remélem érzi, hogy sajnálom, amiért úgymond átvettem a helyét, mert ezeket most neki kellett volna közölnie ezzel a két istenbarmával, de nem bírtam uralkodni magamon. Ez a francos latin vér nem engedi, hogy nyugodtan üljek a virgácsaimon és azon aggódjak, hogy holnap milyen körömlakkot veszek a sarki vegyesben. A francba!
Leülök a szökőkút szélére és az egyik lábamat keresztbe rakom a másikon. A két kezemmel pedig a halántékomat kezdem el dörzsölgetni két oldalt. Ki akarom zárni kicsit a külső világot, gondolkoznom kell, hogy vajon miért veszítette el mindenki a realitás érzékét. Nem egy rohadt animében vagy mangában vagyunk, ez itt a valóság!
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Aiko on Kedd Jan. 29, 2013 8:01 pm

Igaz, talán nincs jogom kérdőre vonni másokat, de ha nem tud válaszolni arra mait, kérdeztem, akkor ő sem jobb ember, mint én, bár én nem bosszúból öltem. Kyrena barátja, kérdéseket tett hozzám, amelyekre válaszoltam is.
- Igen, pontosan, megtámadtak minket, nem bosszúból öltem. Szerinted a nagybátyám állt és várta hogy megöljék? Történetesen, nagyobb szintű volt mint én, és vállat válnak vetve küzdöttünk, de még így is túl erősek voltak az ellenfelek. A nagybátyám, az egyiket sikeresen elintézte, de már ekkor, híján voltunk az életnek. Az ellenfeleinken sem volt sokkal több, mikor, úgy döntöttek, hogy ketten támadnak meg engem. Az egyik támadása elől, a nagybátyám védett meg, a saját életének feláldozásával. Lehetséges, hogy ekkor bedühödtem, de senki sem nézi jó szemmel, ha a szeretteit bántják.
Válaszom után, a srác folytatta egy következő kérdéssel, amit nem vártam, és hirtelen reagálni sem tudtam rá. A szívem ezerrel pörgött, lehajtottam a fejem, összeszorítottam a fogam. Nem gondoltam volna, hogy Kyrenában, ez ekkora nyomot hagyott, és hogy tovább adta annak a fiúnak. Én nem éreztem annyira erőszakosnak a cselekedetem, de, mint korábban is láttam, Kyrena fél tőlem, úgy éreztem el, kell tűnnöm innen. Majd, a vezér barátnője, közölte Alexszel, hogy itt nincs szükség rá. „Tennem kell valamit, nem ránthatok, még egy embert magammal, a semmibe.” Ezzel, bal kezemmel, Alex jobb vállát fogtam meg, és rá mosolyodtam, hogy lássa nincs semmi bajom.
- Sajnálom, remélem sikerül bekerülnöd, ők nem rossz emberek. Ha túl akarod élni ebben a játékban, akkor ne bízz olyanokban, mint én.
Halkan súgtam oda neki, és mielőtt bármint is tehetett volna, hasába vágtam, kardom markolatát, majd, ellöktem magamtól és elfutottam.
avatar
Aiko
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 246
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 23
Tartózkodási hely : NASA

Karakterlap
Szint: 9
Exp:
430/450  (430/450)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Jan. 31, 2013 4:37 pm

Hagyom, hogy Violeta a ruhámmal babráljon, miközben beszél hozzám. Nekem intézett szavaira bólintok egyet, miközben tovább rágódom azon, hogy mégis kinek lehet igaza ebben a meddő vitában, ami kialakult körülöttem. Abba maximálisan igazat adok páromnak, hogy egyetlen gyilkosnak sincs helye a céhben, akárhogy is került sor a tettére, akkor is vér tapad a kezéhez és ezen képtelen vagyok túllépni. Eddig akárhány piros indikátorossal találkoztam Aincradban, egyik sem úgy mutatkozott be előttem, mint egy rokonszenves idegen, akit szívesen meghívnék teázni. Csúnya dolog az általánosítás, én magam viszont csak a rossz élményekből tudok építkezni, s nyilván az sem ildomos dolog, hogy a külsejéről ítélem meg a fiút, de egyáltalán nem tett rám pozitív benyomást, még ha értékelem is az őszinteségét. Lehet meglágyultam, lehet egy vezérnek nem szabad ilyet tennie, de az elveimből akkor sem engedek.
Ami viszont ezután következik, az egyszerűen elképesztő és nevetséges. Eddig az jött le erről az Alex gyerekről, hogy egy értelmes fazon, viszont az, hogy a fiú után szalad, majd egy vadidegennek, aki az imént vallotta be, hogy embert ölt, felajánlja a barát kérőt, hát az egyszerűen nonszensz. Hogy lehet ennyire óvatlan és naiv? Azt reméli, hogy majd ő egymaga megváltja a világot, mert majd a szeretet győzedelmeskedik és elűz minden gonoszságot a rosszak lelkéből? Grandiózus álom, de ez a (virtuális) valóság, nem pedig egy elcseszett, idealisztikus anime. Itt a barátszerzés bizalmon kellene, hogy alapuljon, nem pedig sajnálatból. A társak egymás életéért felelnek, mert bármelyik sarkon gyilkosokba szaladhatunk. Mielőtt azonban kimondhatnám gondolataimat, a fiú, aki magát Neuronak nevezi, egy kérdést szegez egyenesen nekem. A felvetése jogos, azonban Violetából heves reakciót vált ki.
- Valóban, nem bocsájtanék meg nekik... és magamnak sem, amiért cserben hagytam a kedvesem. Lehetséges, hogy a túlélési ösztön eluralkodna rajtam, de jelenleg azt tudom mondani, hogy hagynám, hogy engem is megöljenek. Nélküle nem lenne értelme folytatnom ezt a játékot és amúgy sem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel. Ha mindezek mellett még gyilkossá is válnék... nem, képtelen lennék egy embert megölni! - Végig Neurora nézek, azt akarom, hogy megértsen végre. Viora egyszer sem pillantok, nem neki akartam hízelegni a szavaimmal.
Céhtársaim dühe azonban csillapíthatatlan. Úgy tűnik, nagyon felhúzták őket, de van egy olyan sejtésem, hogy ha Alex nem önt olajat a tűzre, akkor Neuro bár kudarcélménnyel, de csendben távozhatott volna. Anélkül, hogy ez a balga íjász így megalázza a butaságaival mindenki előtt. Úgy látszik ez a fiú még annyi tiszteletet sem ad meg, hogy meghallgassa a mondandómat, csak értetlenkedve visszakérdez. Komolytalan az egész ember, egy vicc, amit művel. Kezdem azt hinni, hogy valaki szabotálni akarja a toborzót. Hiába terveztem meg mindent pontról pontra, hiába voltam végletekig alapos, hiába voltak hosszúra nyúló, virrasztós éjszakáim, amíg az álmom megvalósítására törekedtem, most egyszeriben szertefoszlani látszik mindez, mert egy paprikajancsinak kedve támadt Terézanyát játszani. Teljesen rossz ötlet volt ez a nyílt toborzó, ennél nagyobb céltáblát nem is csinálhattunk volna a céhünkből.
Társaim kiváló érveket sorakoztatnak fel, amiket a fehér hajú fiú hellyel-közzel meg is válaszol. Ha négyszemközt találkoztam volna vele, lehet megsajnáltam volna, sőt, azt is el tudom képzelni, hogy még a segítségemet is felajánlottam volna, a céhben viszont akkor sem lett volna helye, mert akkor se**et csinálnék a számból és alapjaiban dönteném meg a koncepciónkat. Viszont van egy olyan sanda gyanúm, hogy Ren tud valamit erről a fiúról, amit én nem. Küldök is neki egy számon kérő üzenetet: "Mégis miről van szó? Ha távozunk innen, magyarázatot követelek!" Juu suttogásai elérnek fülemig, hála a hallgatózásomnak, s ez csak még jobban megerősíti bennem, hogy valami nincs rendben a fiúcskával és jól döntöttem, mikor visszautasítottam. Az viszont rendkívül aggasztó számomra, hogy Ren és Vio is ennyire kikelt magából, így ideje végre a néma elmélkedés helyett nekem is megszólalni és véleményt nyilvánítani. Én nem vagyok az a hirtelen haragú típus, jobb szeretem mérlegelni a helyzetet és átgondolt választ adni.
- Csillapodjatok! - emelem fel hangomat, amely reményeim szerint van annyira erélye, hogy végre véget vet a kialakult vitáknak - Ez itt az az Artes Liberales céhtoborzója... legalább is az volt, amíg nem csapott át valami vásári komédiába. Nem tűrhetem, hogy itt bárki is rossz hírét keltse a céhnek vagy fals képet alakítson ki rólunk. A vitából legyen elég, a fiú már rég rájöhetett, hogy nem illik bele a társaságunkba. Hagyjátok békében elmenni! - A mondandómat nem feltétlenül csak a céhtársaimnak szántam, inkább a közönségben megbúvó esetleges további szabotőröknek. Alexnek is intézném záró szavaimat, ám közben Neuro akcióba lendül, és hasba vágja az íjászt, végül magyarázat nélkül meglóg. Valamiért nem lepődök meg a jelenet láttán, úgy érzem ez az esemény is minket igazol. Ha Alex a földre kerül, akkor oda lépek elé, hogy kezet nyújtva felsegíthessem. Ha nincs rám szüksége, vagy nem fogadja el a jobbomat, akkor csupán megállok előtte, hogy most aztán tényleg jól értse, amit mondani szándékozom neki.
- Alex úrfi, dicséretes, hogy ennyire a szíveden viselted a fiú sorsát, valószínűleg én is megsajnáltam volna, ha négyszemközt meséli el a történetét. Ugyanakkor be kell hogy lásd, nem veszélyeztethetem a társaim életét és a céh jó megítélését azzal, hogy piros indikátorosokat veszek be. Valahol csalódottságot érzek, amiért igazam lett a fiú megítélését illetőleg, de talán ez neked és nekünk is jó lecke volt. Mindenkinek megvan a joga a saját elvei mellett kiállni. Nem kell, hogy egyformán gondolkozzunk és azonos véleményen legyünk, de egy céhen belül, ahol egymás életéért is felelünk, ott azért nem árt. Úgy vélem alapvetően más véleményen vagyunk a világot illetőleg.
Ezután visszalépek és megragadom Violeta kezét, hogy végre elindulhassunk. Nincs értelme tovább folytatni ezt a nyílt toborzót. - Juurei kisasszony, kérlek tarts velünk, hogy elbeszélgethessünk. Még rólad sem tudok eleget ahhoz, hogy dönthessek a felvételedet illetőleg. Ezután megindulok Violeta kezét fogva, ha kell finoman rántok is rajta, hogy indulásra sarkalljam, mielőtt újra valaki belénk köthetne. Utoljára még megállapodom Alextől nem messze.
- Abban reménykedtem, hogy mikor ma nyugovóra térek, legalább egy kiváló íjászt tudhatok az oldalamon. Tartok tőle, hogy ilyen téren csalódottan kell álomra hajtanom a fejem. Sok sikert kívánok Alex úrfi és ha elfogadsz két jó tanácsot... Válogasd meg azokat az embereket, akiknek felajánlod az értékes barátságodat, mert félő, hogy kihasználják azt a nagy szívedet. Ha pedig úgy véled, hogy én alkalmatlan vagyok arra, hogy téged naggyá tegyelek és az irányadó vezéred lehessek, akkor azt tudom javasolni, hogy keresd fel Mirikát, és az Angelic Voicot.
Komótos léptekkel indulok meg az egyik keresztutcába, miközben egyszer még hátra pillantok, abban bízva, hogy akikre számítok, azok követnek. Egyetlen pillanatra sem állok meg, miközben céltudatosan az általam már gondolatban kiválasztott fogadó felé haladun, de még a járókelők felé intézem mondandómat.
- Ha valakit kicsit is érdekel, hogy az Artes Liberales céhnek milyen célkitűzései vannak, s hogy miként segítenénk tagjainkat, azt kérném, hogy látogasson el a Teletál fogadóba. Délutánonként ott megtalálható vagyok, de ezután kizárólag négyszemközt beszélgetek el a jelentkezőkkel.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Halász Alex on Csüt. Jan. 31, 2013 9:54 pm

*Előbb Neu állandósítja magát, majd érthetően az a lány háborodik fel, akire célzott a kis okfejtés. Ezen csak facepalmol egyet Alex. Egy pici joga sem volt Neurónak ahhoz, amit tett. Bárkinek lett volna, de neki nem. És miért hiszi mindenki, hogy a támadás jó védekezés? Csak feldühíti a másikat és irracionális cselekvéssorozatokat fog leadni mindkettő. A piperkőc nagy beszámolóján meg se lepődik, nagyjából ekkora értelmi szintet várt el tőle, de a baj ott kezdődik, hogy hat az emberekre, s végül ő fog kikerülni negatív szereplőként. Juut természetesen nem hallja, ahogy Violetta párjának intézett szavait sem, s noha megfordul a fejében, hogy ezek ismerhetik a kis vörös szeműt, a megfelelő információk hiányában nem tud vele számolni. Neuro kis monológja talán pozitívum is lehetett volna, és talán....de csak talán, és nem egy ilyen idegileg felfűtött helyzetben. Utána lép, ajkai megformálják, a "ne" szócskát, de már elkésett. A másik csak ontja magából a szavakat, és le sem lehetne csapni. Önállósult, elszabadult...akár fújhatna is lemondóan az egészre, de ezt most nem teheti meg, mert Neuro újabb ügyes ötletekkel áll elő, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ha már meggyanúsítottak azzal, h gonosz vagy, viselkedj is úgy, mert....miért ne? Ő akart beszélni, elmagyarázni pár jól irányzott szavakban ennek a láng agyúnak, hogy mi történik körülötte, ő akarta, de egyszerűen nem hagyták. A furcsa szavakra, miszerint "ők nem rossz emberek", csak kikerekedett szemekkel tudott egy egy szavas kérdéssel reagálni. Ideje se lett volna többre.
- He?
*Már indult is a lökött gyerek kardja, s most az sem sokat ér, hogy a markolata vagy sem, egyenesen a gyomrába. Az érzés, habár nem fájt, egyből a megszokott reakciót váltotta ki belőle, s noha életpontot nem vett le, a nyomát még érezte egy ideig.*
- Idióta!...
*Olyan hangosan mondta ki ezt a kedves jelzőt, amilyen hangosan csak tudta, de mostani állapotában ez csak a normális hangszín fele lehetett. Indulata Neuro felé nem is az ütés miatt volt, mind inkább azért, mert azt hitte balgán, hogy egy ilyen ütéssel majd helyre hozhatja az esetet. Abban a pár másodpercben, míg térden állva fogta hasát, eszébe jutott, hogy talán "nem kellett volna". Most egy talán, jó céhtől esik el, és talán, nem is csinált ezzel semmit. Talán, Neuro tényleg olyan neurotikus, s ez csak kezd egyre jobban beigazolódni, s talán, nem is menthető meg....s talán ő csak rontott a helyzetén. Talán, ha hagyta volna...biztos ez? Hagynia kellett volna elrohanni a saját kis sérelmeit siratva? Hagynia kellet volna, hogy ezzel a felzaklatott lelkiállapottal megpróbáljon végezni magával, vagy azt, hogy ebben a könnyen befolyásolható lelkiállapotban valaki felhasználja, s újbóli ölésre sarkalja??? "Mert világ utálja őt." " S ha a világ gyűlöli, akkor ő is gyűlöli a világot."
Nem! Semmiképp sem szabadott hagynia ezt. Bármi jobb attól, hogy hagyják elmenni Neurot, s talán nem volt a legjobb az ő tette, de attól jobb, hogy szó nélkül elengedik a gyötrelmeivel. Most legalább nem érezheti azt az a fiú, hogy a "világ gyűlöli".
Anat-san kinyújtott keze rázza fel, s ekkor vette csak észre, hogy vicsorog. Összeszorított ajkakkal a dühét próbálja féken tartani, de ez lehetetlen. Mégis, mikor a segítő kezet meglátja, valamelyest lenyugszik. S ez a tett lehetett az, amely miatt nem rontott rá Renre, és mondta el mindennek, ami csak jogos jelző illett rá. Elfogadta a kinyújtott jobbot, és egy mélabús arckifejezéssel hallgatta a másik szép szavait. Ám, nem....nem fogja annyiban hagyni. Ezt biztosan nem. Kissé eltolva Anatole-t, de mindeközben már-már kimért nyugodságal mozdulataiban, előrébb ment, hogy jobban láthassa Rent, s amaz is őt, de a céhvezérről sem feledkezett meg. Komoly ábrázattal megrázta kissé a fejét, míg elhaladt Anat mellett.*
- Nem. Jobb ha megmagyarázok valamit.
*Ezek után Ren felé fordult, de úgy, hogy a többieket is, (nagyjából, ahogy a rendszer engedte) figyelhesse.*
- Valami nagy tévedésben vagy lángidomárkám.
*Nem, nem így kéne indítani, s egy sóhaj kíséretében, a hangját lejjebb is vette, ne legyen olyan ideges, dühvel teli. Azonban szikrázó szemei, mindent elárultak, még ha a beszédén és stílusán tudott is uralkodni.*
*Nem hagyott időt Anat távozásának. Most ő beszél, eleget hallgatott. Egy sóhaj, s ennyi elég is volt, hogy cizelláltabban szólalhasson fel újra, s ne tükröződjön annyira haragja, mint az előbbi szavakban.*
- Élből bele sem kellett volna szólnod az egészbe. Vagy talán azt hiszed, hogy minden rólad szól? Akkor hadd kérdezzem meg, tudod e mi az, hogy az "életedért küzdeni"?
Nagyon valószínű, hogy nem.
Ez a fiú itt, akit te annyira lenézel, nem volt olyan szerencsés, hogy stabil háttérből induljon, és olyan szerencsés, hogy a Kezdetekkor könnyen indíthasson.
De még ha az előbbi szövege egy kicifrázott dajka mese is lenne... Ki vagy te, hogy megítéld a másikat, akiről vajmi keveset tudsz.
Gyilkosok életét kéred rajta számon, miközben őt magát nem szánod. Nem ellentétes ez? Elárulom, hogy ha egy nálad erősebb ront rád, azzal a szándékkal, hogy megöl. Akkor csakis két lehetőséged van. Meghalni, vagy valamilyen csoda folytán megölni a másikat. Nincs más lehetőség! Nincs olyan opció, hogy csak fegyvertelenítem! Hiszen ő az erősebb! Azért elítélni valakit, mert nem hagyta megölni magát, egyszerűen nonszensz.
De ha mégis annyira elvetemült gyilkos mint állítod, akkor meg miért hagytad elmenni?
Nem a céhtoborzóról volt itt szó, s soha nem kértem volna, főleg külsősként senkit rá, hogy vegyen be a céhébe valakit, aki már ölt.
De ha csak ennyivel megelégedsz, akkor csupán annyit tettél, hogy észrevettél egy nyilvánvaló hibát, majd figyelmen kívül hagytad, s akkor magad is bűnős leszel egy gyilkosságban.
Ha hagyod elrohanni a saját kis megtorzult világával, akkor csak segítője vagy a következő gyilkosságban! Az elutasító magatartásod csak annyit ér, hogy megszilárdítod a téves elképzelésit. Így pedig ha utána ölni fog, az a te lelkeden is szárad.
Ha gyilkos, ne hagyd elmenni. Fogd el, vidd börtönbe, csinálj bármit...

*Igen. Öld meg. De mégsem, hiszen Alex sem ezt akarta. Ő potenciálisan Mindenkit meg akar tartani.*
- Én csak annyit tettem, hogy adtam neki egy esélyt, hogy jobbnak láthassa a szörnyű kis világát, s ezáltal ne érezze, hogy mindenki ellene van. Hogy ne érezze, hogy ölnie kell.
Vagy talán ne is vegyünk tudomást ezekről az emberekről, akik ezután kitaszítottan a társadalomból azt fogják tenni, amit "elvárnak" tőlük?
Hát én nem leszek semmilyen gyilkosság elindítója. Közvetve sem!

*A tömeg, akik eddig figyelték a furcsa toborzót, most újfent felmordultak. Alex túlságosan is érthető volt, s a vádak melyeket rádobott az idomár, kezdtek a feledés homályába borulni. Egy két helyen még az "úgy van", és az "igaza van" szavak is elhangzottak. Megérte, hogy nyugodt maradt, s nem kikelve magából üvöltözött mindenfelé. De csak egy újabb sóhajjal tudta nyugtázni szavait.
Megint csak Anat felé fordult, aki talán már nem is volt a közelben. Kedvesen, egyfajta melankolikus mosollyal nézett rá.*
- Nem tudok mást adni, mint ami vagyok. Megértem, ha nem kellek, és sajnálom, hogy a toborzód nem sikerült úgy, ahogy elképzelted.
*Talán pár lélegzetvételnyit várt még, de végül a remény legkisebb sugara nélkül távozhatott. Abbéli ötlete, hogy céhhez csatlakozik egy időre biztos elszállt.*


/Noh sumanakatta, de nem tudok mindenkit lereagálni, így is, Anat posztjának végét, lehet megsemmisítettem Razz
Meg vegyük figyelembe, hogy Alex enyhén feldúlt állapotában nem igen tud mindenkire odafigyelni, meg aztán, eleget írtam :p
Még nem ment el Al, úgy hogy csak írkáljatok nekem szépeket xD :3//

_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
Zafírszálas fejpánt:

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
avatar
Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1721
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 23
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4857/5000  (4857/5000)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Csüt. Jan. 31, 2013 10:43 pm

*Mi mást tehettem volna, mint néztem ki a fejemből. Ezt a felfordulást! Jellemző, hogy az emberi faj nehezen képes mást tenni, mint bolhából elefántot csinálni, és persze visszafele. Én, aki úgy gondoltam, nem sok jogom van közbeszólni az eseményekbe, csak bámultam flegmán s unott képpel, persze meglepődtem Neuro reakcióján, ahogy szegény kedves Alexet hasba vágta, de nem mozdultam. Majdnem mellettem játszódott le a dolog, hisz köztem és Alex között nem volt ember, csak nagyobb tér. De még visszatérve Ren nagy beszédéhez, hát nem értettem vele egyet. Lángolni kezdtek a szemeim, amikor azt hallottam, hogy Neuronak azt mondja, lett volna elég ereje megvédeni szerettét, ha képes volt ölni. Ezzel nem értettem egyet, hisz nem tudhatjuk a körülményeket, simán megtörténhetett, hogy nem tehetett a tragédia ellen semmit. Ezek szerintem nagyon súlyos szavak voltak, ezzel ölni is lehet, úgyhogy gondolatomban már jól szájon is vágtam a kis dalos pacsirtánkat. A nők zaklatása téma új fordulat volt az ügyben, így megértettem ideges viselkedést a Ren mellett álló nő részéről, valamint máris elítéltem a fejemben Neurot, harmad részt pedig meglepődtem, hogy pont Ren az, aki felháborodik. Ő volt az, aki a kocsmás esetnél máris letapizott egy pasit, mert nőnek hitte. Vagyis ő is zaklatja a nőket... pff... ráztam egyet a fejemen, s hallgattam tovább a beszédet. A következő mondatát, pedig, amit Alexnek küldött, a fejemben passzoltam. Nem tudtam rá véleményt mondani. És ezután szólalt meg a főnök barinője. Valahogy sosem tudtam eldönteni, mi a helyes. Barátkozhatok-e azzal, akit a közösség nem fogad el? Joga van-e egy közösségnek csak a barátai miatt kitagadni valakit? Mindig a nem volt bennem a válasz, és most is ezt érzem, de valahogy értem, hogy egy cég érdeke még is az, hogy tisztában legyünk társaink megbízhatóságában. És persze, ha valakinek megbízhatatlan barátja van, így az illető is megbízhatatlanná válik, s hisz ki tudja, mikor adja árulásra a fejét. Viszont, ha beleszólunk, hogy ki kivel barátkozhat, az olyan, mintha abba szólnának bele, hogy éppen hány másodpercig ülhetsz a wc-n, és kb-ra behatárolja és irányítja az életünket. De minden embernek szabad akarata van, szabad döntése van a barátok megválasztásában is. Na most hogy ezt végigtárgyaltam magamban, akkor történt, hogy Neuro meglógott Alex elől. És persze a nagy vezér is beszédet mondott, hisz itt az ő szava lenne a döntő vagy mi... Szavain csak húztam a szám. Igaza van is meg nem is. Valahogy nem hiszek abban, hogy egy céhen belül mindenkinek egyformán kellene gondolkodnia, mert akkor az a csapat egy seregnyi borjú lesz egy rakásra, akik egyetértően bólogatnak s bégetnek egymás fejébe. A különbözőség fontos dolog, haladásra és fejlődésre bír egy csoportot. Persze Alex reagál is az egészre. Először a tenyerembe temettem az arcom.*
~ IDIÓTA! Minek rak még egy lapáttal a tűzre?! ~
* De aztán hallgattam tovább, s persze bizonyos dolgokban egyetértettem vele. Arra viszont kivi lennék, hogy a vezér észrevette-e, hogy egy narancssárga indikátoros mellett sétált el, ugyanis, mikor Alex elé lépett, mellettem ment el. De sebaj, nem nézhet mindig körbe. Döntöttem. Aktivizálom magam. Írtam egy üzenetet Rennek.*
~ Üdv! Próbálj lecsillapodni, s kívülről nézni a dolgokat! Ne vedd fel személyesre az ügyet, különben önfejűen fogsz cselekedni és gondolkodni. Szerintem nem ártana a csapatotokba egy olyan srác, mint ez az Alex. Adjatok neki még egy esélyt! Lásd a szívét! Amennyire te jó vagy, ő is van olyan jó.~
* Küldő: Esutel. Majd el is küldtem, s kerestem is Ren tekintetét, kíváncsi voltam, hogyan reagál a levél elolvasására, s egyáltalán megtalál-e engem a tömegben. És jah, egyetértettem Saitoval. Hatalmas ostobaság volt ez a nyilvános toborzás a nagy felesleges pompával. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja! Egy idő után megmozdultam. Alex elé álltam. Nem szoktam csak úgy megszólítani idegeneket, de most mintha nem is magam lettem volna.*
- Amúgy se járna jól senki sem egy szerepbe bújt majommal. Maradj olyan, mint eddig. -
*Elfordultam, hogy távozzak, de aztán habozva mégis visszafordultam.*
- Ahm... de azért légy megfontolt! -
*Majd rámosolyogtam, s követtem Saitot, ha az már tényleg elindult a krémesekért.*
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Ryuninji Ren on Pént. Feb. 01, 2013 12:36 am

Eza toborzó kezd eléggé elfajulni és ezt csupán egyetlen egy ember okozta. Egy kéjenc gyilkos, aki csatlakozni szeretett volna a céhhez… Még a gondolat is vérlázító. Észérvekkel támasztottam alá Saito szavait, de a végére egy kis indulat is került bele. Ez van.. én is ember vagyok, ugyan úgy ahogy mindenki más a környéken, kivéve az albínó patkányt. Juu egyből próbált csitítgatni.. kisebb-nagyobb sikerrel ez be is jött neki. Azután kaptam egy üzenetet a főnöktől .. elég kíváncsi emberke, de nem volt még itt az ideje ~ kényes és számomra dühítő téma… majd pár nappal később~ írtam neki vissza és próbáltam innentől kezdve minden figyelmemet Juu-ra összpontosítani..
- Okééé. vettem .. nyugi.. már minden oké.. lenyugodtam.. - Hallottam Violeta szavait és örömmel vettem tudomásul, hogy bizony mi ketten egy húron pendülünk, míg a főnök már eléggé meg van zavara odva.. legalábbis szerény véleményem szerint. Túl hamar elbizonytalanodott. Mindenesetre a krémes az elég jó ötlet volt tőle.. meg is kívántam.. Főleg ha a főnök állja a cehhet. Akkor ismételten nagy számlát fog tőlem kapni, de majd ráfogom valaki másra. Tekintetem Juu-felé fordítottam próbáltam ignorálni a páratlan párost… egyik védte a másikat.. a rágcsálók már csak ilyenek. Mire megfordultam már csak azt láttam, hogy Elfutott az a bizonyos illető, akit talán helyben is hagytam volna.. ha nem lett volna Juu és a tudat, hogy védett zónában vagyunk és úgysem veszített volna életet, de ami rosszabb, hogy fájdalmat sem érzett volna.
-Na végre…- motyogtam a szorosan mellettem álló lánykának, kicsit meg is könnyebbültem, hogy nem járattam le magam és a céhem.. Pedig bennem volt… A rangidős, csupa szív aranyhörcsögöt a főnök akarta felsegíteni.. nem tudtam mi történt, de akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra. Mikor végre indulni készültem volna.. elmémben már be is céloztam a cukrászda helyét.. Számban már éreztem a fincsi krémes ízét.. egy hang szólított meg.. egy hang, ami eddig is irritált, de most még a hangnem is idegesítő. Azt mondta lángidomárkám … hoppá.. a csupa szív már nem is olyan találó erre a.. khöm.. emberre. Eddig konkrét bajom nem volt vele a naivságán kívül, de az, hogy kóstolgat.. engem?? Egy tömeg előtt?? Hahaaa.. nem tudja, hogy kivel kezdett. Lassan fordultam meg, elengedtem Juurei kezét és mosolyogva néztem a szemébe.. a düh legkisebb jele sem látszódott az arcomon, pedig volt bennem egy kicsike. A peteket Juu-ra hagytam.. Vigyázzon rájuk. Egy lépéssel közelebb mentem hozzá és végighallgattam mondandójának egy részét.
- Hmmmm.. Alex.. igaz??- kérdeztem vissza a nevére.. elég furcsa volt a számomra.
- A mondandódból kiemelnék egy-két részt, ha nem gond.. mert szerintem azok rád is igazak..- mondtam tőlem szokatlanul komoly hangon.. Persze végig mosoly ült az arcomon.. Kezdtem élvezni a helyzetet, hogy újfent én kapom a figyelmet.
- Neked sem kellett volna beleszólnod ebbe, mert nem volt hozzá több közöd, mint nekem.. sőt.. tőled hallani azt a kérdést, hogy küzdöttem-e már az életemért?? Te?? Egy íjász, aki mások háta mögött bújva mersz csak csatába indulni?? Nincs igazam??- kérdeztem a tömegtől, akik közül jó páran egyet is értettek velem és hangosan jelezték is. Az íjászokról mindig is ez volt a véleményem.. Csupán nem hangoztattam, de ezzel, hogy pont ő hozakodott elő ilyennel.. cöh.. kikényszerítette belőlem a dolgot.
- Ki vagy te, hogy megítéld a másikat, akiről vajmi keveset tudsz??- idéztem szó szerint a szavait.. Az igaz, hogy én keveset tudtam arról a patkányról, de még mindig többet mind ő maga. A tömeg ismét mellettem állt, legalábbis nagyrészük.. Hát igen.. Ha egy sztárba kötsz bele.. Vállald a következményeket.
- Elárulom neked, hogy jobban ismerem őt, mint te.. Míg te hárompercnyi ismeretségre alapozol, én azért kicsit többre.. -vigyorodtam el egy kicsit..Eddig bírtam diplomatikus maradni.. azért ez is nagy szó nálam.. Készültem a kegyelemdöfésre.. bár nem biztos, hogy megteszem..
- Úgy teszel, mintha egyből mindenkit kiismernél, csak mert pár pillanatig a szemébe nézel.. ne haragudj, de ez mekkora vicc már?? Ki vagy te ember?? A mindenható?? Így ránézésre megmondod az emberről, hogy milyen az valójában??- kérdeztem kuncogva.. értelmetlen kérdéseire nem szándékoztam válaszolni.. éppen eléggé elhúztuk már el a dolgot. Ideje volt már lezárni
- Aleeeex.. egy Loser vaaagy.. aki nevetséges monológokkal akarja palástolni azt, hogy kiállt egy gyilkos mellett.. Mind ezt úgy, hogy életedben először láttad őt. Alex-Alex… ezek szerint te a farkast is beengednéd a bárányok közé.. ha szépen mosolyog – többen is nevettek már ezen… Ezennel lezártnak tekintettem a témát… Hátat is fordítottam a hörcsögnek, aki már az arany jelzőt is elvesztette… Ekkor figyeltem fel ara, hogy jött egy újabb üzenetem.. ez a főnök.. csak nem bír magával…
- Esu-chan??- motyogtam mikor láttam, hogy kitől jött ez az üzenet.. ezek szerint a szőke démon itt van a toborzón.. már alapból nem voltam annyira ingerült, de ezen elmosolyodtam.. Nem hiába szőke a csaj. Végig és néztem a tömegen.. Nem volt nehéz kiszúrni.. a sárga indikátor csak úgy világított a sok zöld között.. De nem mentem oda hozzá.. egyelőre megelégszek az üzivel.
~ Hohóóó Esu-chan!! Csak nem tetszik neked a csávó?? A döntés nem az enyém és ez már nem személyes.. Csak tudtára adtam a véleményem. Én ismertem a pici fehérke ő nem, mégis meg akarta magyarázni a dolgokat.. sorry, de nekem ez nem nyerő, ne védjen olyat akiről semmit sem tud.. ha gondolod későb elmagyarázom.. .. És örülök, hogy itt vagy.. pusziiii ~ üzenetem végére már kuncogtam.. Alexet innentől kezdve ignoráltam.. nem akartam ennél nagyobb felhajtást.. Megfogtam Juu kezét és irány a cukrászba.. Sok édességre les szükségem, hogy újra nyugis legyek teljesen.

_________________
avatar
Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Kyrena Juurei on Pént. Feb. 01, 2013 5:17 pm

Ren úgy tűnik, lassan megnyugszik. Ez jó hír, de még mennyire. A céh hármasának női tagja is kikel magából. Megértem. Szerintem én sem fogadnám jobban, ha Rent szapulnák. Vagyis... próbálnám visszafogni saját magam, de nem tudom, hogy mennyire menne. Erre még nem volt alkalom, hogy gyakorolnom kelljen az önuralom azon formáját. Neuro végül elszalad. Szegényt, kicsit sajnálom. Nem akartam, hogy Ren azzal hozakodjon elő, amivel... De ezt szerintem a mellettem lévő srác is jól tudja. Már éppenséggel készülnénk a krémesre. Igen, nagyon jól esne. Saito kérésére pedig bólintok.
- Örömmel veletek tartok! Ha pedig kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel, igyekszem válaszolni... - válaszolok neki.
Az indulás viszont elmarad. Nem kis időre. Egy hosszú, önmagából kikelt monológot hallhatunk a hátrahagyni kívánt tagtól. Most... Igen, most jött el a pillanat, hogy én is ideges lettem. Nem, nem ideges... Az eddig is voltam, nem ez a jó szó. Dühös... Igen, ez a megfelelő kifejezés a bennem hullámtörésekkel tomboló érzésekre. Ren kezét egy pillanatra megszorítom. Többre nincs időm, mert ő elengedi kezem és lép egyet a szőkeség felé. Meglepetten figyelem. Nem tűnik idegesnek. Velem ellentétben. Az állatokat vállaimra teszem, kezem pedig ökölbe szorítom. Minden izmom megfeszül, szám összeszorítom, így szinte egyetlen vonallá préselem össze ajkaim. Tagjaim remegnek és a valóságban már biztosan sajognának is az állandó feszítéstől, mi úgy tűnik, örökké tart. Most viszont nem érzek ezzel kapcsolatban semmit. Csak azt, hogy nemigen bírom tovább. Rent még csak-csak sikerül végighallgatnom. Közben azonban mellé lépek. Amint befejezni látszik válaszát, a peteket az ő vállaira pakolom, majd elsétálok mellette. Arcomra nyugalmat erőltetek. Sikerült túl jutnom dühömön. Most pedig jön az egyszerű véleményközlés, Juurei formátumban.
Egyszerűen a srác elé állok. Könnyed léptekkel teszem meg a néhány lépésnyi utat. Ábrázatomra még egy lágy mosolyt is varázsolok. Azt a csendes-gyilkos fajtát.

- Alex, ha jól tudom...
Szólalok meg, valami üdvözlésképp. Ez viszont hamar véget ér. Kezem lendítem, út közben ujjaimat ökölbe szorítom és bemosok neki egyet. Nem spórolok az erővel. Tudom, hogy nem kell, hisz nem fogy élete, a védett területnek hála. Ha nem itt lennénk, bizonyára búcsúzott volna néhány életponttól, vagy páncéltól. Amint végzek sajátos köszöntőmmel, hajamba túrok elegánsan és sóhajtok.
- Egek... Most már sokkal nyugodtabb vagyok... - suttogom.
Tekintetem ezek után a fiúra vezetem. Iménti bájos ábrázatom elveszett valahol, az iménti pillanatok eseménydús folyamában. Tekintetem komoly és ismét visszatértek indulataim.

- Na ide hallgass, szőke-barom! Azok a tagok azért vannak itt, hogy bíráskodjanak. Ha valakit visszautasítanak, ahhoz joguk van. Megvannak a szabályok, amiket azoknak, akik csatlakoznak, be kell tartania. Nem, én nem vagyok a céh tagja. Nem is biztos, hogy ezek után leszek, hála a most elkezdett jelenetnek, de ezzel ráérek később foglalkozni... Az viszont, amit Neuro tett, elfogadhatatlan. És ne mond azt nekem, hogy ha valaki a valódi világban öl, tegye azt bármilyen indokkal, ugyanúgy élhet gondtalanul! Nem így van! A kiközösítést ugyanúgy viselnie kell, mint tettei következménye. Nem számít az ok! És tényleg... Neked tényleg semmi közöd nem volt ahhoz, hogy azt a fiút elküldték. Hiszen nem is ismered, nem tudod, hogy mire képes! Nem csak a gyilkolás vele a gond! És hogy mered a többieket elítélni, mikor semmit nem tudsz róluk, azon kívül, hogy nem néznek jó szemmel egyes dolgokra? Ha nem tudnád... Ebben a világban, mindenki az életéért küzd. Nap mint nap! Erről jó lenne, ha nem feledkeznél el. Sokan mégsem ölnek... Nem ez az egyetlen út! Ahhoz viszont, hogy életben maradj, társak kellenek. Olyanok, akikben képes vagy megbízni...
Azzal hátat fordítok neki és elindulok vissza Ren mellé.
- Tudod... Én nem csak egy esélyt adtam annak a kölyöknek... Nem érdekelt a története, nem hiszem, hogy újra öléshez folyamodna. Nem... Arra nem lenne képes... Ennek ellenére, nem tudok benne megbízni. Ő az a fajta, aki először esetlennek tűnik, megsajnáltatja magát, aztán... Mikor nem számítasz rá, rád támad... Vagy éppenséggel, ha olyanja van, hagyja, hogy célpont legyen belőled... Nem megbízható. Jobb, ha ezt megjegyzed... - intézem szavaim vállam felett Alexnek.
Hangomból elveszett a düh. Tényleg csak egy tanács akart lenni. És ezzel, bár nem szándékosan, el is árultam, hogy mi baj van a sráccal. De most már mindegy. Előbb-utóbb úgyis kérdezni akarták volna, hála Ren kitörésének. Mikor visszaérek a többiekhez, kissé lehajtom a fejem.

- Sajnálom az előbbi... Kirohanásomat... Nem akartalak titeket kellemetlen helyzetbe hozni... - sóhajtom, ezzel bocsánatot kérve Anattól és a céh másik két tagjától.
Amennyiben engedi, ezek után, megfogom Ren kezét. Némi nyugalommal tölt el, hogy páncélomat magam mellett tudhatom. Így sétálok tovább, foglalkozva saját gondolataimmal, egy darabig szótlanul.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16


avatar
Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Viola on Hétf. Feb. 04, 2013 10:52 pm

Hiába ücsörgök a szökőkútnál, s hallgatom a víz animációjához párosuló monoton csobogást, nem jutok semmire a kialakult problémáink megoldásával kapcsolatban. Anat is keményen dolgozik rajta, de ő a testét is jobban odateszi a jelenlévők meggyőzéséhez, nem úgy mint én, aki odakapott egy kicsit, aztán visszavonult. Sok gondolatébresztő szó hagyja el a száját és igazat adok neki, amikor a toborzót becsmérli, de csak fejben, mert nem szólalok meg, nem akarok a szavába vágni, vagy hogy a megnyilvánulásom miatt rám szegeződjenek a tekintetek helyette.
Végül úgy dönt, hogy nem folytatjuk itt a beszélgetést, hanem félrevonulunk. Ennek az indulóját velem akkor tudatja, amikor közelebb lépve megfogja a kezemet. Hogy ne kelljen rángatnia, talpra parancsolom magamat, miközben a fülemet is hegyezni kezdem. A többiek még mindig nem fejezték be a szájtépésüket, továbbra is azon vannak, hogy bebizonyítsák egymásnak a saját igazukat. Jajj, annyira unalmassá vált ez az egész. Alex azt fejtegeti, hogy Neuro mennyire jó fej lehet valójában, de szerintem rózsaszín ködön keresztül nézheti most a világot, mert már rég lerágott csonton próbál marakodni a többiekkel, vagy a Rennel és a csajszival, aki az idomár mellett strázsál.
Én nem szólok semmit, nem akarok továbbra is belefolyni a meddő vitájukba. Alexet már így is leírtam, nem érdekel a dumája, a többiek fejébe pedig nem látok be, hogy miért akarják ennyire lenyomni. Szépen érvelnek, szó se róla, de én már rég abbahagytam volna, "amit mondtam, megmondtam" alapon.
Anat gyengéden húzni kezd maga után, aminek nem állok ellen, sőt pár lépés megtétele után felgyorsítom magamat, hogy ne mögötte kullogjak azt a látszatot keltve, hogy ő húz. Miután mellé érek, az arcára pillantok, s próbálom a tekinteté keresni. Ha az megvan, akkor egy gyenge bólintással jelzem a pozitív hozzáállásomat a toborzó megváltozott menetéhez...
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Anatole Saito on Kedd Feb. 05, 2013 1:43 pm

Azt hittem végre végeztünk, hogy mindenki kiadta magából, ami miatt nem bírt megmaradni nyugton. De nem, Alex csak mondja, mondja és mondja. Nyilván engem is felhúzna, ha nem adhatnék választ, de nem értem miért kell itt, mindenki előtt, ilyen indulatosan, ekkora erkölcsi vitát kreálni. Ráadásul mindannyian bolhából csinálnak elefántot, ahelyett, hogy egy ital társaságában, felnőtt módjára megbeszélnék azt, hogy más véleményen vannak. Ehelyett átmegy az egész vita személyeskedésbe, sőt tettlegességig fajul a dolog. Én és Violeta már jócskán előrehaladtunk, mert roppant mód fáraszt és kiábrándít a helyzet és úgy látom társam is hasonló véleményen van. Hallgatózásomnak hála még tisztán értem, hogy miről vitáznak, éppen azon vagyok, hogy kikeressem Alex nevét és már küldeném is neki az üzenetet, amikor elcsattan egy pofon. A rendszer persze nem hagyja, hogy védett területen belül bárkinek bántódása essen, de a fiú becsületén most sebet ejtettek. Kezemet a homlokomhoz emelem és hitetlenkedve megrázom a fejemet, nem értem hogy lehet ilyen felelőtlen az a nő, s Ren is, hogy nem tartotta vissza. Egy pillanatra megállok, így még az utolsó szavak elérnek, aztán deaktiválom a hallgatózásom, mielőtt felhúznám magam és én is visszafordulnék. Módosítom végül kicsit az Alexnek szánt üzenetet, majd rábökök az elküldés gombra. "Igen is kellettél volna, de megértem, ha ezek után nem minket választasz. Túlságosan elfajult ez a vita, mindannyian csak a magatok igazát soroljátok, egyszer sem mérlegelve, hogy a másiknak is igaza lehet. Ne hagyd magad tovább provokálni! Te is tudod, okos enged... Ha egyszer higgadtan végiggondoljátok az itt elhangzottakat, lehet ti lesztek a világ legnagyobb barátai" Az utolsó mondatot valószínűleg én sem gondoltam igazán komolyan, de eljátszadoztam a gondolattal, ahogy ezek hárman krémeseket dobálva kaja csatáznak és együtt röhögnek azon, hogy a másiknak még a füle is habos.
Nem állok meg többször, haladok tovább előre a fogadó felé, Aldo is beér közben minket, róla már majdnem teljesen megfeledkeztem. Kárpótlásképpen, amiért eddig mellőznöm kellett őt, most a szabad karomba felveszem. Amit mondtam, megmondtam, én innentől kezdve lezártnak tekintem az egész toborzót. Úgy döntök végül, hogy Juunak is küldök egy üzenetet, mert utolsó szavai ott visszhangoznak a fejemben. "Pedig sikerült, holott nem hittem volna, hogy az eddiginél még tud kellemetlenebbé fajulni ez a helyzet. Azt kértem csillapodjanak az indulatok, erre felpofozod Alexet... Hiába adok neked igazat, az érveinket ne erőszakkal juttassuk érvényre. Majd akkor folytatjuk tovább ezt a beszélgetést közted és köztem, ha te és a dalnokod is lenyugodtatok. Este 7-kor várlak a Karmazsin selyemlepel fogadóban. Egyedül, vagy másodmagaddal, azt rádbízom. Kérlek fogadd el a kérésem!" Azért nem személyesen közlöm vele ezeket a szavakat, mert nem akarok én is jelenetet csinálni és még jobban lejáratni a lányt, mint ahogyan lejáratta már ő magát. Lehet volt olyan a tömeg tagjai közül, aki titkon neki szurkolt és még meg is tapsolta, hogy felpofozta Alexet, én viszont csöppet sem vagyok elragadtatva. Bízom benne, hogy tiszteletben tartja a döntésem és Rent is erre fogja sarkallni. Ha most kellene velük elbeszélgetnem, nem biztos, hogy higgadt tudnék maradni, s az egyikünknek sem tenne jót.
Mi Vioval közben elérjük az úticélunkat, de észlelés jártasság híján nem tudatosul bennem, hogy Esutel követ, így anélkül térnék be a Teletál fogadóba, hogy én kezdeményezzek beszélgetést vele.

//Juu, ha elfogadod az üzit, akkor veled itt folytatnám tovább a játékot. Esu, mi maradnánk ebben a topicban továbbra is. //
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Halász Alex on Kedd Feb. 05, 2013 7:04 pm

*Jön a dalnok valami nagynak hitt önelégült dumával, majd a tömeg felbolydul, ahogy előbb Ren, aztán Alex is maga mellé "próbálja" (?) állítani. Egy szőke leányzó áll Alex mellé de a fiú nem veszi észre, azaz leginkább nem tudatosul benne, hogy mi is történik a környezetében. Túl sok figyelme szentelődik a sztárocska magánszámára. Aztán Anat is aktiválja magát, ahogy kiviláglik, Neu cserbenhagyta a szöszit. De, és itt a nagy DE, ekkorra már szinte leállíthatatlan a lavina. Mind Alex mind a többiek valamelyest magukra véve a helyzetet csak mondják a magukét. Még kissé félre is tolja a céhvezért szöszink, hogy az idomárt jobban lássa, és viszont. A következők azonban már dramatikusak. Ryu'ninji Ren nem hogy nem hagyja abba, (amit tegyünk hozzá Alex sem tett meg) de még leáll sértegetni is a másikat. Ekkor kapott észhez a fiú. Hát ez az egész kezd egy komikus parádévá fajulni. S ahogy erre rájött, már nem is sértették a szavak, el se jutottak hozzá a jelentéseik. Meglengette a "tűzidomárocska" előtt a kezét, miközben kissé nevetgélve, cinikusan szólalt meg.*
- Hai, hai, a sztárocska kéri az utolsó szót, hahh? (^_^)
*És még nevetett is hozzá habár előbbi haragja nem múlt el nyom nélkül, mégis oda tudta tenni a zt a kis kuncogást, hiszen amit művének nem éppen a legkultúráltabb megoldás. S valahogy ezt kívülről látva elég komikusnak vélte. Egyik oldalról nagy meglepetések, s másik oldalról pedig csalódott sóhajtásokat lehetett hallani, illetve volt olyan is, aki szentül hite, hogy ennek lesz még folytatása, s ahogy az embert ismerni kehet, meg is várja, hiszen mi jobb egy kis drámánál? Valahol még azt is lehetett hallani, hogy : Nah, azt hittem, hogy lesz egy jó kis bunyó, erre nevetgél a szöszi. Noh, igen, valóban ez volt a helyzet, habár marhára feszélyezte, hogy egy fél fejjel kisebb Rennél. De nem mindegy?
Azonban mégsem záródhatott le az ügy ilyen simán. Mégis drámába kellett fulladjon. Talán csak egy pillanat volt, míg odaért a nő, s annyi ideje lehetett a fiúnak, hogy épp oda forduljon, egyenes céltáblaként az arcát neki. Aztán elcsattant a pofon. Pont most, pont egy.
Mindennemű értelmet, okot, jogot mellőzve belőle. Nem csoda, ha a fiú egy pillanatra lemerevenedett. Nem, hogy csak egyszerűen nem várta, de erős indulatok kapták el.
Ökölbe szorult mindkét keze, s ezen az sem segített, hogy ekkor Anat levele megérkezett. Szinte mondhatni, síri csend telepedett közéjük, s még a drámát figyelő bámészkodók is meglepődtek. Nem volt jogos, lehet, hogy élvezet volt, s lehet, páran szerették volna maguk is megtenni, de ez csak ezért lehetett, mert, ők sem egészen egészségesek. Ahogy ez a Juu sem.
Ott villogott előtte a kis levél ábra, s ált egy hosszú pillanat a lány előtt, míg az beszédbe kezdett. Nem nyúlt a levélhez, de olyan hevesen egyenesedett ki újfent, hogy azt már ellenséges mozdulatnak lehet betudni.
De persze nem csinált semmit, csak a szemei villogtak. Megbékélhetetlen és erős utálat tükröződött ki rajta. Nem olvasta el a levelet. Ökölbe szorult kezét, a bal kezét felemelve félre söpörte a kis ikont, hogy ne is lássa, majd megfordult.
Elmegy. Ennyi amit tehet, de egy pillanatra sem szégyenkezéssel. Szégyenkezzenek azok akiket hátra hagyott. Együgyű. Mind, csak a saját sebeiket nyalogató, irracionális, vezethető, naiv együgyűek. Akik azt hiszik, hogy az ember JÓ, s ha rájönnek, hogy mégsem, akkor pedig egyszerűen nem vesznek róla tudomást. A bűnbe esettet nem veszik ember számba, s ezzel le is tudják a probléma okát. Mint a struccok. Vagy tömegbe verődött manipulálható bárányok. Nekik, akiknek csak saját maguk a fontos.
Utálatos.*

_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
Zafírszálas fejpánt:

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
avatar
Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1721
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 23
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4857/5000  (4857/5000)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Kedd Feb. 05, 2013 7:38 pm

*Tudtam, hogy ez lesz! Alexunk magasztos nagy beszédére Renünk magasztos nagy beszéde következett. Már fogtam a fejem. Jellemzően Ren csak azután vette észre a levelem, hogy kidumálta érzéseit a nagy világnak. Csak csóváltam a fejem, de mikor Ren rám nézett, komoly tekintettel néztem a szemébe. Majd írta a választ. Mikor elolvastam, azt hittem felrobbanok. Még hogy tetszene nekem Alex?! Renre meresztettem a "most meghalsz!" tekintetem, majd lenyugodtam, s visszaírtam.*
~ Majd beszélünk. ~
*És most következett a torta habjára a cseresznye. Megjelent Ren barinője, s elkezdte sértegetni a szőke Alexet. Én ugyebár követtem a vezetőt, de a pofonra megfordultam. Lemerevedtem, majd hallgattam a szavakat. Természetesen megálltam, visszafordultam, s úgy hallgattam a lányt, ahogy leteremti Alexet. Mérhetetlen düh forrongott bennem.*
~ OSTOBA TYÚK!!! ~
* Gondoltam magamban. Ökölbe szorítottam a kezem,s léptem is egyet a lány felé támadólag, de utána megálltam. Ha rám nézett, mert cseppet sem volt ám feltűnő támadó mozdulatom, akkor csak a szikrákat láthatta a szememben, ha egyáltalán jelzi ez a pixelmarhaság az érzelmeimet a virtuális szememen keresztül. Szóra nyitottam a számat, de azonnal becsuktam. Alexre pillantottam, aki inkább távozott. Örültem, hogy nem folytatta tovább a vitát. Újra a lányra néztem, majd dühösen elfordultam, s követtem a vezetőt. Az épp most küldhetett valakinek üzenetet, s indult tovább a dolgára. Láthatóan bölcs módon nem akarja fokozni a dolgokat. Nem az utcára valók az erkölcsi prédikációk, amikor azok egyéneknek, s nem a népnek szólnak. Meglenne a véleményem, s lenne mit a nő képébe ordítanom úgy, hogy tisztában vagyok azzal, igazam is lenne, de nem én leszek az a bizonyos ostoba szamár, aki folytatja ezt a lehetetlen parádét, ami kialakult. Egyben biztos voltam. Aki itt büszkén távozhatott az Alex volt. Aki pedig mérhetetlenül leírta magát, mert erőszakosan jelezni akarta, hogy ő milyen egy felsőbbrendű, az a nő volt. Ennyit erről. Talán még nem fogta fel a lány, hogy mit is tett, s mik lesznek ennek a következményei. A vezér betért a fogadóba. Észre se vett, hogy követem, az ajtó becsukódott előttem. Megtorpantam.*
~ Mégis mit tegyek? Menjek utána? Beszéljek vele? Van valami értelme? Akarok-e egyáltalán csatlakozni ehhez a céhhez? ~
*Vagy egy jó percig ott álltam az ajtóban, s gondolkodtam. De aztán az ingyen krémes csábítása győzött. Bementem az ajtón, s megkerestem azt a Saitot vagy kit. Elé álltam, s enyhén meghajoltam előtte, közben a csuklyát levettem fejemről. Komoly volt a tekintetem, mert dühöm, még mindig bennem volt. Majd megszólaltam.*
- Áll még az ingyen krémes ajánlatod?
* A végén csak elmosolyodtam kedvesen. Nem érdekelt, hogy narancs indikátorom visszataszító lehet, igazából reméltem, hogy Ren jönni fog, de nem láttam őt a helységeben. Nem baj. Úgy is tudom, mit fogok mondani. *
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Keleti rész

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 22 oldal Previous  1, 2, 3, 4 ... 12 ... 22  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.