Ophelia - A bajkeverő

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

default Re: Ophelia - A bajkeverő

Témanyitás by Kirigaya Suguha on Vas. Feb. 11, 2018 11:35 pm


Ugye mindenki rájött már arra, mi is történt? Ugye ti is úgy gondoljátok, hogy abban az álomban történt valami probléma? Ugye ti magatok is rájöttetek, hogy a zöld csíkok mind-mind információhalmazok voltak egy számítógépben. Minden, amit ti magatok tettetek és gondoltatok, a teljes alakotok, minden egyes aprócska pixeletek bonyolult folyamatok leírásaként létezik valahol az odakinti világban. És vajon mi történhetett? Egyszerű a megoldás.
Abban a pillanatban, amikor összeért a kezetek, az adataitok között kavarodás lépett fel. A rendszerben hiba lépett fel. Sajnálatos történés.
Hisz ti is értitek, nem? Hogy a lelketek az, ami a valós testetekben van odakint egy ágyban. A lelketek az, ami ti magatok vagytok, a saját kis fejetekben. A többi, a testetek, a fizikai érzékelésetek, a környezetetek, mind-mind a játék által generált kép, amelyet közvetlen a fejetekbe sugároz a Nerve Gear. Namármost, ez teljesen egyértelmű, hogy a fejetekbe sugárzott kép lehet akármi is. Szerintem már bőven tapasztaltátok ezt Aincrad világában. A kérdés tehát nem létezik, hogy mi történt veletek. A válasz adott: Csupán a játék által hozzátok kapcsolt világ és kép változott meg, ahogy a testi kinézetetek is. Összekeveredtek egy számítógépes rendszerben az adataitok. Rájöttetek már erre?
És vajon mi okból történt is ez? Ohh, hisz azt mondták, az az Ophelia.. Az a jósnő, az tud olvasni a rendszeradatok között. Csak nem ő piszkál bele különleges képességével az összetett rendszerbe? Valamit elronthatott nálatok?
Azt hiszem, sürgősen meg kell keresnetek, és kérdőre vonnotok. No de, ehhez az kell, hogy egyáltalán eljussatok eddig a következtetésig. Ahhoz pedig az kell, hogy találkozzatok.
Sikerül lerázni Alexet is, meg a Zöldhajút is, és úgy tűnik, szabad az út a találkozásotokig, a másik testében vándorolva.
Szóval, végül kis késéssel, de csak összejön. Hinari ér végül előbb a helyszínre, így kérem, először ő írjon, Chakna sajnos kicsit több ideig ragadt le Alex társaságában. Annál is inkább, mert a fiú a reggeli hangulatában végül nem kérdőjelezte meg, az ő Hinarija, az, aki annyira jól tud vigyázni magára, miért akar ilyen sietősen távozni. Megkérdőjelezni nem tette, viszont még egy búcsúcsókot lehelt a lány ajkaira, ahogyan azt szokták. Még kómás, reggeli, ivás előtti szájízzel búcsúzott kedvesétől, akiről egy percig sem sejthette szegény, hogy nem is az volt, akinek gondolta.
Szóval, megtörténik a találkozás. Bizonyára rengeteg kérdésetek van a másikhoz, ledöbbentek - vagy sem - annak ruhaválasztásán és hajviseletén, amit esetleg kapkodva csináltatok meg reggel, és nagyokat és merészeket pislogva méregetitek egymást a hajnali napsugarak között. A játékosok és NPC-k most kezdenek ébredezni csupán. Néhányan éppen a bódáikat állítgatják fel körülöttetek. A hajnali napfény a kövezetet körülöttetek aranysárgára festi, és olyan erősen tűz, hogy látásotokat elhomályosítja. Reggeli hűvös pára leng körbe mindent körülöttetek.
Nektek pedig le kell vonnotok a konklúziókat. Egy találkozás nem elég hozzá, hogy visszakerüljön a lelketek a saját testetekbe. Meg kell alkotnotok a saját elképzeléseteket róla, mi is történhetett, és hogyan tovább. El kell jutnotok addig, hogy valahogy, de mindenképpen Opheliát kell megtalálnotok az ügy felgöngyölítésének érdekében. Ha kell, két kört is szánjatok rá, hogy megértekezzétek ezt a dolgot, lereagáljátok egymást, és kényelmetlenül feszengjetek a másik előtt amannak testében. Na meg, csapjatok rá a másik kezére: Hé, az én testemben ne túrd az orrod! Razz

_________________

Leverru:
Cearso: + 20% exp a küldetés végén.
Yuichi: A céhbónusz tapasztalati része a kétszeresére nő.

avatar
Kirigaya Suguha
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 224
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ophelia - A bajkeverő

Témanyitás by Hinari on Kedd Feb. 13, 2018 12:58 pm


Nem volt ott. Halkan sóhajtottam és először nem is vettem észre, mennyire erősen szorítom az ólomszürke lépcsőkorlát hideg, dértől csillogó tetejét: nem akartam elesni, a lány hiánya pedig önkéntelenül is feszültté tett. A vészjósló gondolatok azonban nem vezettek sehová, így végül vágtam egy enyhe grimaszt és lesétáltam a vöröslő fokokon, elnézve kicsit a narancsfényű égitest egyre emelkedő alakját. Vártam. Vártam s közben Chaknán töprengtem, hogy vajon milyen lány lehet... hogy mennyire akar vagy fog visszaélni az általa szerzett információkkal, kinek miket mondott és vajon ugyanolyan rosszindulatú-e, mint az a másik kékhajú lány a Vigorból, vagy éppen fordítva? Mióta Anat nem volt többé és Alex is kilépett, egyre jobban kezdtem elveszteni a bizalmamat a nyuszis céhjelet viselőkben. Még jó, hogy egy ideje legalább Shukaku nem zaklat minket.

Ekkor tűnt fel a tükörben már sokat látott, lenszőke lány a téren s ha azonnal meglátott, még éppen elcsíphette a homlokomon átfutó halovány redőket, amint szelíd víztükörként simulnak el, miközben felnézek a felettünk úszó, bíborban játszó felhőkre. Már rég egy cserszínű padon ültem, őt meglátva viszont ellöktem magam annak mozgó fagerendáiról és saját magam elé siettem. Lehet mégse vett észre azonnal, vagy éppen elterelte figyelmét a dohánybarna bódék körül munkálkodó embercsoport, mindenesetre nekem elég volt egyetlen pillantás, hogy megtorpanjak. Merőn néztem a lányt, és azonnal eszembe jutott egy gondolat, ami makacsul törtetett egyre feljebb és feljebb az elmémben.
- Így néz ki a hajam hátulról!? - bukott ki belőlem, szerencsére bőven hallótávolságon kívül, hiszen habár a jelenlegi testemről nem tudtam semmit, de abban biztos voltam, hogy a felém igyekvő lánynak nincsen Hallgatózása. Elnevettem magam a gondolaton, de ahogy közelebb ért, elfogott az a furcsa érzés, amikor tudod, hogy eltörted a nagymamád kedvenc ezüstvázáját, és hiába az elhatározás, végül mégis inkább megállsz a küszöbön, és nem tudod, hogyan menj oda a fotelban szunyókáló mamádhoz. Énis megálltam, és rám nem jellemző bizonytalansággal néztem szembe a meglehetősen egyedi helyzettel. Talán nem kéne nevetve fogadnom őt.
Ám amikor szemtől szemben álltunk, minden kétségem elpárolgott.
- Szia - köszöntem derűsen, belenézve azúrkékben játszó íriszeibe, tekintetem pedig immáron többedszerre siklott végig a ruháin: bodzafehér blúzt viselt encián szalaggal, hozzá egy általam kevésszer viselt jácintkék szoknyát vastag, selyemszín harisnyával és éjkék-fekete cipővel. Valahogy úgy, ahogy messziről láthattak engem a játékosok s így talán ő is: általában kék-fehérben, kiengedett hajjal.
Az eleddig csupán bizarr farmeröltözet kezdett kifejezetten kényelmetlenné válni.
- Ezek voltak a lista elején - szabadkoztam bocsánatkérő mosollyal, lenézve az általam választott összeállításra, s ha kiakadt vagy meg is kért, hogy vegyem át, itt, ennyi ember előtt egyelőre elhalasztottam a dolgot: fontosabb dolgok élveztek most prioritást.
- Szerinted miért történhetett ez velünk? - tettem fel végül a nyilvánvaló kérdést, ha ő nem tette előttem, és széttártam karjaim, ha véletlenül nem lett volna nyilvánvaló a kérdésem mögött húzódó ok. Eközben végig őt figyeltem. Nem feltűnően, de éppen annyira, hogy meg tudjam tippelni, mennyire keltett benne mély benyomást a helycsere s hogy meg van-e ijedve vagy esetleg mérges. Semmit sem tudtam róla, s ez a tény minden perccel egyre nyomasztóbbá vált.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3483
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12426/10100  (12426/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ophelia - A bajkeverő

Témanyitás by Chakna on Szer. Feb. 14, 2018 3:08 pm

Mondanám, hogy valóban nehezemre esett elválni a sráctól, de az az igazság, hogy majdnem annyira kellemetlenül érzem magam a helyzet miatt, mint egy évvel ezelőtt bármelyik férfi társaságában.
Igazából… azt hiszem nagyon nehezemre esik egy ember érdekében egy másikat átverni, emiatt kissé feszült is leszek, és más vágyam sincs, mint azonnal kimászni ebból a helyzetből.

Amint a fiú elenged,  én már sietnék is el… ha nem tartana vissza még hogy egy búcsúcsókot adjon, amit nem viszonozhatok, pedig valószínűleg Hinari megtenné

F
rancba már, mihez kezdjek ezzel?
Ezek után nagyon kellemetlen lesz belenézni… tulajdonképpen a saját szemembe…
Nem, nincs idő ezen pörögni, amikor minnél előbb ki kell derítenünk, hogy mi a fene történt!
Egyenesen a megbeszélt helyre sietek Hinarit keresve, láthatóan zavartan, és szégyellve magam a történtek miatt.

Teljesen képtelen vagyok a szemébe nézni, miután helyette én kaptam csókot a hercegétől…
-Örülök, hogy végre személyesen is találkozunk - köszönök én is, halványan mosolyogva, a szememet lesütve.
Remekül sikerült ami azt illeti ruhát választania, annak ellenére, hogy nem a megszokott Miko-s öltözetemet viseli.
-Tökéletes választás, remélem én sem választottam a lehető legrosszabb darabokat a lista elejéről… - válaszolok a szabadkozására, hozzátéve a magamét is.
Én is éppen azon gondolkodom, amit ő meg is kérdez, az én hangomon… o.o
-Nem tudom, csak sejtem hogy ahhoz a pénzhajhász csaló… Opheliának köze lehet hozzá -  fakadok ki a kérdésre, a kelleténél talán kicsit ingerültebben.
Ideges vagyok a helyzet miatt, nem is kicsit, és ez a feszültség most kicsit kirobbant belőlem.
Kevésbé zaklatottan nem hiszem, hogy Opheliához kötném a dolgokat…

Végül is attól, hogy nekem nem tetszik amit csinál, nem lesz egy utolsó gazember…
Ellenben jobb ötletem se nagyon lenne, hogy akkor meg mi a jó ég történt velünk…
Le kell nyugodnom, így nem tudok közelebb kerülni a megoldáshoz!
Ügyes lányok vagyunk mi, meg tudjuk oldani, de csak higgadtan, szóval chill, Chakna, nyugi!
-Neked mi a véleményed? - dobom vissza a kérdést, hátha ő hideg fejjel tudja végiggondolni, és olyan megoldása van, ami nekem is segít máshonnan nézni a helyzetet.
Közben keresek egy szabad padot, ahol kényelmesen leülhetünk átbeszélni a dolgokat, és intek neki is, hogy ha ő is úgy gondolja, kövessen.

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
avatar
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 597
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 16
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
674/1500  (674/1500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ophelia - A bajkeverő

Témanyitás by Hinari on Szer. Feb. 14, 2018 10:06 pm


Ami elsőre feltűnt, hogy nem nagyon néz a szemembe - sok oka lehetett, időm azonban nemigen volt ilyesmivel foglalkozni, meghát, igazából nem is akartam túlzottan. Biztatón mosolyogtam rá és fogadtam az üdvözlését:
- Szintúgy.
Ha már a formaságoknál tartottunk. Ezek után meglepően könnyedén túljutottunk a ruházat kérdéskörén is, és egy kicsit bosszankodtam miatta, hogy jól választottam és mégsem kellett átvennem valami hozzám közelebb állót. Összébb húztam magamon a kabátot, és úgy döntöttem, hogy semmi sem lehet rosszabb Homér öltözékénél. De komolyan. Semmi. Ezzel a tudattal pedig már nem is volt olyan kényelmetlen a nadrág és így Chakna kérdésére is jókedvűen tudtam reagálni:
- Nem, jó ez így - ráztam meg a fejem - Köszönöm - tettem hozzá, mert most jöttem rá, hogy a lány tulajdonképpen odafigyelt rá, hogy milyen színben tüntessen fel. Az idegessége persze ennek ellenére is kézzel fogható volt, a kifakadásán pedig őszintén elcsodálkoztam, és nem is próbáltam leplezni - Te is találkoztál vele? - kérdeztem rögtön, majd összeráncolt homlokkal próbáltam visszaemlékezni a tegnap történtekre. Lássuk csak... elmentem a piacra, és vettem egy sálat, ami tetszett Alnak. Tetszett Alnak. Tetszett neki és...
Bólintottam és miközben utána sétáltam a legközelebbi pad felé, próbáltam kiverni a fejemből a hálával kevert boldogság érzését, amely elöntött, rögtön, ha az Allal töltött délutánra és estére gondoltam. Mélyet sóhajtottam, újra felpillantva az eddigre rózsaszínbe forduló égre, és megszokásból érintettem ujjamon a gyűrűt... ami nem volt ott. Zavartan kaptam tekintetem a kezem felé majd kerestem saját testem ujjain is, megnyugodva, ha megtaláltam rajta. Talán túl sokáig is nézhettem, de ezúttal nem engedtem, hogy elterelődjenek a gondolataim: próbáltam a kék szemek tulajára összpontosítani és segíteni neki valahogy, hisz jól láttam rajta, mennyire feszült.
- Semmi gond - bólintottam - Megoldjuk.
- Lehet igazad van, mert én is találkoztam vele, habár... nekem nem jósolt vagy ilyesmi - fűztem tovább a gondolatot - Csak kért egy autogramot és már ott se volt - vontam meg a vállam azzal a hanyagsággal, mintha velem nap mint előfordulna ilyesmi és mégcsak eszembe sem jutna, hogy ez mások számára furcsa lehet. Ami azt illeti, nem is jutott - Vagyis... - ráncoltam a homlokom - Valamit mondott Nestorról; emlékszem, utána haza is siettem, hogy megnézzem, minden rendben van-e vele. Ha ez annak számít - néztem rá várakozón, hogy ő vajon mit gondol a helyzetről - Ezen felül semmi furcsa nem történt aznap, leszámítva talán azt a különös álmot - doboltam a pad egyik kiálló fagerendáján és törtem a fejem, mit tudnék még elmesélni, ami talán fontos lehet. De más nem jutott eszembe.
- Veled mi történt tegnap, amit furcsának találtál? - tettem fel neki a kérdést, hátha a két történetet meghallgatva össze tudunk rakni valami használhatót, ami segíthet. Bár az már ennyiből biztosnak látszott, hogy fel kell keresnünk Ophéliát, ha másért nem is, valamiféle tanácsért ezt a helycserét illetően. Feltéve, ha "dolgozik" ma, ugyanis arról, hogy hol lakik, fogalmam sem volt...

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3483
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12426/10100  (12426/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ophelia - A bajkeverő

Témanyitás by Chakna on Csüt. Feb. 15, 2018 11:42 pm


Tényleg képtelen vagyok a szemébe nézni… Nagyon bánt, hogy olyan csókot kaptam, amit nem nekem szántak… És nem tudok mit kezdeni vele… A nagyon lelkiismeretes énem azt mondja, hogy el kellene mondanom neki, már most! Mert így lenne tisztességes… A másik oldalam, amelyik racionális meg azt súgja, hogy nem, ha ezt mondom az csak felesleges feszültséget, és esetleg konfliktust okoz, amit a jelen helyzetben el KELL kerülni!
Szerencsére kizökkent, hogy meglátok rajta valamit. Egek! Életemben nem figyeltem még a testbeszédemet… de valami egész hihetetlen, hogy mennyire… Mennyire könnyen olvasható…Legalábbis, nekem biztosan. Tehát látom… feszeng.. És abból ítélve, hogy ez erősödött mikor próbáltam megnyugtatni a ruhával kapcsolatban, a ruha miatt.
 
-Nyugodtan kereshetsz valami kényelmesebbet, ha ebben nem érzed jól magad… - Ez nem az az alkalom, amikor azzal fogok szórakozni, hogy óvatos legyek a testbeszédolvasással… Elég egyértelmű a következtetés. Minden ruhám olyan a ruhatárban, amit szívesen hordok és… látok magamon. Úgyhogy nyugodt szívvel teszem meg ezt a felajánlást.
És én is megnyugszom, hogy ő is rábólint az én választásomra. Akkor rendben. Nem mondom, hogy a kedvencem, és a legkényelmesebb amit el tudok képzelni, de azt hiszem gond nélkül el fogom tudni viselni ameddig valahogy visszaszerzem magamat…
-Igen… találkoztam - sóhajtok, és egy ideig csendben maradok, hogy rendezzem a gondolataimat. Észreveszem, hogy figyel. Önkéntelenül is követem a tekintetét, és észreveszem a gyűrűt Hinari ujján… Eddig annyira el voltam foglalva a történésekkel, hogy észre se vettem… Lesápadok egy pillanatra… Nem csak hogy a hercege az a fiú… A jegyese!
-Sajnálom - mondom halkan, és szaggatottan, mielőtt még a racionális énem reagálni tudna…
A rövid közjáték után visszaterelődik a téma a problémánkra, amire én nem tudok megoldást.
Figyelmesen hallgatom, mi történt vele tegnap… Valahogy…hasonlít ahhoz, ami velem történt… 

- Nekem sem jósolt. - felem a kérdésére. - Én a róla szóló pletykák miatt voltam az első szinten.Tudod, hogy… képes lehetőséget teremteni hogy… kiesett játékosokkal beszélgessünk… Nem, nem hittem el - tagadom még mielőtt azt hinné, ilyen naív vagyok - csak a csalást akartam leleplezni… Csendben meghúzódtam a tömeg szélén, aztán annyi történt, hogy rámnézett, zavarba ejtően sokáig, és szinte transzban…aztán egy név pár betűjét motyogta, és mintha mi sem történt volna folytatta a műsort, leszámítva, hogy innentől szinte folyamatosan szemmel tartott… Mikor odamentem hogy megkérdezzem mi volt ez, nem kaptam választ… Este pedig az álomban találtam magam -  fejezem be a történetet. Részletesen mondtam el a dolgokat, hátha észrevesz valamit, ami nekem nem tűnt fel…
Ezután gondolkodóba esek… Mostmár egy két racionális érv is alátámasztja, hogy Opheliának igenis van köze ehhez az egészhez… 

- Más kiindulópontunk azt hiszem nincs… Keressük meg Opheliát, ha te is egyetértesz - nézek… Hinarira - Először is menjünk oda ahol tegnap láttuk… legalábbis nekem nincs jobb ötletem… - folytatom és fel is állok, hogy elinduljunk, egyenesen a tegnapi "előadás" helyszínére. Persze természetesen ha Hinari is egyetért.

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
avatar
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 597
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 16
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
674/1500  (674/1500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ophelia - A bajkeverő

Témanyitás by Kirigaya Suguha on Szomb. Feb. 17, 2018 5:14 pm


A lényeg nem más, mint hogy kilyukadtatok a pontra, hogy Ophelia lehet a bajkeverő. Nincsen tehát más hátra, mint hogy megkeressétek. Na és ezt hol a legésszerűbb megtenni? A standjánál, ahol tegnap is jártatok, hátha ma is nyitvatart az álnok nőszemély, és gyanútlan játékosokat húz le éppen pénzzel.
Így tehát, végül elindultok felkeresni a bódét, amelynél nem is oly rég jártatok. Ott viszont nem találtok mást, csupán az üres és leharcolt terepet, meg egy férfit. Azaz fiút. Vagy mégis éppen egy férfit. Nézőpont kérdése. Valahol éppen abban a korban járhatott, amikor mindezt nehézkes eldönteni. Haja ezüstkék volt, bizonyára a rendszer által lett megváltoztatva, szeme türkizkéken ragyogott komor fekete keretes szemüvege mögött. Mondjuk úgy, csak köztünk szólva, roppant jóképű, magas, szemrevaló, férfias alakról beszélünk. Érkezésetekkor éppen egy hatalmasat ütött a roskatag fadeszkák közé dühében, melyek még így is állták a sarat, lévén Immortal Objeckt volt a bódé. A férfi viszont, a rendszer által programozott buktatóknak hála, hátraesett, egyenesen a lábatok elé.
Ha megkérdezitek róla, vagy szóbaelegyedtek vele, elmeséli nektek mély, zengő hangján, hogy TAKuminak hívják, és valami gond történt vele. Kora hajnal óta furcsa minden számára, időközönként kimaradnak neki percek, vagy akár órák is, amikor azt hiszi, hogy elalszik, és olyankor mindig azt álmodja, hogy egy sárkány testében van valami ismeretlen helyen. Mindig fáj, kapar és éget a torka, a bőre irritálóan rossz érzésű, és egyszerűen ki nem állhatja ezeket az álmokat- Nem érti, mi történik vele, de szinte biztos benne, hogy az eseményeknek köze van az álnok boszorka Opheliához, akinél tegnap járt. Arra is emlékszik, hogy ránézett, kiválasztotta őt a tömegből, és valamit hablatyolt valamiféle Csákról, vagy Csakról az a luvnya, azután lelécelt. Nagyon ismerősnek tűnhet a helyzet számotokra, talán túlságosan is.
Ha nem kérdezitek, akkor viszont mindezen információkat magában tartja, és csak bosszankodik tovább a történteken, és a bódé körül kutakodik, nézelődik, keresgél, hátha bármilyen nyomra bukkanhat.

Kérlek titeket, reagáljátok le a helyzetet, és vonjátok le a saját következtetéseiteket, ahogyan ti jónak látjátok. Smile Határidőt nem adok, úgyis mostanában fogtok írni, tudom, mert ismerlek benneteket :p

_________________

Leverru:
Cearso: + 20% exp a küldetés végén.
Yuichi: A céhbónusz tapasztalati része a kétszeresére nő.

avatar
Kirigaya Suguha
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 224
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ophelia - A bajkeverő

Témanyitás by Hinari on Szomb. Feb. 17, 2018 11:11 pm


Lassan eltelik az az idő, ami után már nem lehet csupán a véletlen műve, hogy feszeng, ha a szemembe kell néznie. Ott álltunk egymással szemben a tér majdnem közepén, körülöttünk az egyre elevenebb várossal, és Chakna kerülte a szemkontaktust. Egy mély sóhaj hagyta el a számat: ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Végül azonban nem tettem szóvá; talán csak a furcsálló pillantásomból következtethetett, ha éppen elkapta, később pedig már jelentőségét is vesztette a tény, ahogy elkezdtünk az öltözékünkről váltani pár szót.
Elmosolyodtam.
- Rendben, alkalomadtán lehet megnézem, mik vannak még – bólintottam, sietősen hozzátéve, hogy ő is nyugodtan megteheti ugyanezt. Az nyilvánvaló volt, hogy nem Aincrad legsűrűbben lakott településének főterén fogok ruhát váltani, és ha Chaknának nem célja porig rombolni a rólam kialakított képet, valószínű az ő fejében sem fordul meg ilyesmi. Valami azonban zavart, és miközben gondolataimat próbáltam elhessegetni Alexről és a közös délutánunkról, már a számat is szóra nyitottam, éppenhogy azelőtt eszmélve rá, mit készülök kérdezni, hogy az első szó kicsusszanjon rajta. Nem, ezt nem most. Majd később.
Tekintetem cikázását azonban korántsem tudtam ennyire szabályozni, és ahogy elsápadt, én úgy jöttem én is zavarba tőle. Tehát Al ébren volt. A gondolat rohamos tempóban növelte meg a vérnyomásom és miután kimondta, hogy sajnálja, azonnal elkezdett legalább tízféle forgatókönyv pörögni a fejemben az előző fél óráról a palotában. Nem kérdeztem rá. Lehet, hogy csak a helycserét sajnálja. Igen, biztosan azt! Mi mást sajnálhatna még?
Egy kényszeredett mosolyra voltam csak képes, nem többre. Próbáltam lecsillapítani az agyamban tomboló háborút.

Chakna elmesélte, mi történt vele, én pedig – erőszakkal elszakítva elmém az azóta már több filmnyire feldagadó eseményhipotézistől – figyeltem őt és mostmár rendesen is odakoncentrálva a problémára, próbáltam kitalálni, hogy hogyan történhetett meg ez velünk. Ophélia személyével mindketten egyetértettünk; ő fog kelleni nekünk, legalábbis első lépésként. Azt azonban nem tudtam nem észrevenni, ahogyan azt a pár szót kimondja… együttérzőn pillantottam rá, egyfajta „tudom, mit érzel” nézéssel, a gyors tagadás viszont hirtelen jött árvízként mosta el a pillanatot, nem hagyva mást az érzésből, mint amennyit kettőnk aktuális kapcsolata megengedett. Idegenek voltunk, és nem ismertük egymást. Egyelőre.
- Azt hiszem a transzbaesés az stimmel… és utána nekem se mondott semmit. Talán titkolózni akart, vagy megijedt vagy… - vontam meg a vállam – egyszerűen csak jó színésznő.
Ami azt illeti, én inkább az utóbbira tippeltem volna.
Végül aztán mindketten felálltunk és elindultunk a piac felé, a csöndesnek induló séta viszont végre alkalmat adott rá, hogy megkérdezzem, ami eddig az oldalamat fúrta. Idegesen végigsimítottam a nadrágon, majd hátradobtam egy előrecsúszó, fekete tincset. Hogyan is kéne ezt jól megfogalmazni?
- Amúgy… te ilyen ruhában szoktál randira menni? – böktem ki, egyszersmind kíváncsian nézve rá. Hát nem így. Két kezemet összekulcsoltam a hátam mögött, és nyugtalan mosollyal pásztáztam őt, ezzel próbálva (hozzáteszem elég bénán) leplezni a nyersségemmel kapcsolatos zavaromat – Csakmert találkoztam egy zöldhajú lánnyal a céhházban és azt kérdezte, hogy randira megyek-e – próbáltam menteni, ami még menthető, bocsánatkérőn húzva félmosolyra ínyem és azonnal találva valami nagyon érdekeset az egyik közeli kirakatban, hogy félrepillantva nyerjek magamnak némi időt, mielőtt válaszol. Bevallom, feszélyezett a szituáció. Eddig még soha nem kellett egy vadidegentől ilyesmiket kérdeztem, és soha nem is tettem volna, de… egymás testében az sem épp jó, ha némán ballagunk és nem tudunk meg semmit a jelenlegi testünkről, nem?
Önkéntelenül is meggyorsítottam a lépteim, hogy minél hamarabb célhoz érjünk.

*

A srácot már távolról kiszúrtam. A lerombolt környezetét vele egyszerre, de ezzel együtt mégis valahogy utána; egy az évek során kialakult reflex szerint, amely észlelte a káoszt, de annak forrását, a veszélyforrást mindig előbbre helyezte. Tűnődőn néztem végig a törött fadarabokon; mindenen, ami kellően kicsiny volt ahhoz, hogy a játék ne vegye immortal objectnek – ezek után pillantásom megállapodott a férfiún, akit az újabb dührohama után éppen felénk repített el a rendszer. Összeráncolt homlokkal figyeltem, óvatosságom pedig kinyújtott kezem jelezte, ha Chakna esetleg oda akart volna lépni hozzá: nem tudtunk róla semmit, a helyzetünk pedig nem engedte meg, hogy bárki más is tudomást szerezzen róla.
Illetve… elé akartam nyújtani a kezem. Hogyha felém néz, hangtalanul formáljam meg neki a szavakat, hogy ennél legyünk óvatosabbak; ne rohanjunk csak úgy oda mindenkihez. Ám Chakna most az én avatarommal, az én pontjaimmal rendelkezett, és rá kellett döbbennem, hogy nem kicsit gyorsabb, mint amire számítottam. Legalább tízszer annyira, mint én. Még az alakját is csak elmosódva láttam, arcomra pedig kiült a csodálkozás, majd a döbbenettel és elkeseredettséggel vegyes, leplezetlen feszültség. Elfordítottam a pillantásom; kezem ökölbe szorult. Minden, amiért eddig olyan keményen dolgoztam… Dühös lettem, dühösebb, mint amennyit a szituáció megkövetelt volna. Ott, abban a pillanatban nem érdekelt sem a srác, sem a törött faszékek. Oda akartam menni és addig ütni azt a bódét, amíg meg nem adja magát a rendszer! Behunytam szemeim és erősen az ajkaimba haraptam, hátha ez segít visszaszerezni a higgadtságom. Nem ment. Nem is figyeltem rájuk. Egyszerűen nem tudott foglalkoztatni. Sem az, hogy Chakna mennyire lepődött meg a számára bizonyára emberfeletti gyorsaság érzésén, hogy szólt-e valamit hozzám azóta, hogy az ezüsthajú éppen mit hablatyol neki… Elmentem mellettük. Oda sem néztem, egyikőjükre sem. Szó nélkül lenyitottam a menüm, és elkezdtem egy üzenetet pötyögni, mélyen beletemetkezve a panelba, hogy ne láthassák könnytől gyöngyöző szempilláim. A bódé falának dőltem, tőlük félig háttal, amíg kész nem lettem a levéllel. Küldés.
Adtam tíz percet ennek a nőnek, hogy feltűnjön a színen.

Chakna írta:
Kedves Ophélia,
Kérlek minél hamarabb gyere a bódéhoz, ahol jósolni szoktál. Fontos.
Hinari

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3483
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12426/10100  (12426/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ophelia - A bajkeverő

Témanyitás by Chakna on Vas. Feb. 18, 2018 2:19 am

Igyekszem kedvesen rámosolyogni, amikor azt mondja, meg fogja nézni mi van még a ruhatáramban, de önkéntelenül is lecsukom arra a pillanatra a szemem…
- Nekem ez egyelőre tökéletesen megteszi, ha neked sem okoz ez a megjelenés gondot… - reagálok a felajánlására.
Elkezdenénk a történteket megbeszélni, amikor elkapom a pillantását a gyűrűre. És összeomlik az eddig is nehezen tartott önkontrollom… Joga van tudni, tudnia kell! És… látva azt a kényszeredett mosolyt, mostmár a racionális énem is azt sugallja, hogy szépen el kell mondanom mi történt, mert feszült lesz, és olyan történetet kreálhat a fantáziája, ami rosszabb a valóságnál.
- A vőlegényed ölelésében ébredtem hajnalban - kezdek neki mindenféle kérés nélkül, a magyarázkodást és szépítgetést mellőzve - Félig felébredt, amikor kimásztam az ágyból, és a pokrócát maga után húzva elindult valamerre, viszont a pléd beakadt az ajtóba. Kiakasztottam, nehogy baja essen, mire felkapott, és magával cipelt a nagy, fehér ajtóig, ahol végre sikerült rávegyem, hogy letegyen, de mielőtt elsiethettem volna még… -akadok meg kicsit a mondandómban, aztán egy közepesen-nagy levegőt véve befejezem a mondatot - szóval búcsúzóul megcsókolt. - Tessék, kimondtam. Kicsit félve pislogok oldalra, hogy lássam a reakcióját…Az... én reakcióimat... o.o Ez valami elképesztően bizarr élmény... o.o Csak remélem, hogy nem bizonyul ez az egész olyan gondnak, amit nem lehet megoldani….

Így, hogy kimondtam amin eddig rágtam magam, már kicsit könnyebben názek rá mikozben röviden összefoglalom mit tapasztaltam én tegnap. Hálás mosollyal, kissé búskomoran "köszönöm" meg neki a látatlan együttérzést... Már nem tép fel olyan mély sebet ez az egész… de még mindig fáj kissé, ha eszembe jut hogy elvesztettem…. Emiatt akartam lerántani a leplet Ophelia csalásáról... Hogy a feltépett sebet visszatapasszam, és megnyugtassam a lelkemet.

 És én ezekkel a gondolatokkal itt látom magamat az orrom előtt... ráadásul a metakommunikációja Hinarinak még tükrözi is valamennyire az érzéseimet.

Hallgatva a kiegészítését a saját történetéhez, egyre erősödik bennem, hogy így, vagy úgy, de Ophelia az egyetlen közös pont, amin elindulhatunk, úgyhogy éppen itt az ideje, hogy felkeressük. És mivel nincs jobb ötlete egyikünknek sem, a tegnapi bódénál kezdjük. Tehát nincs több megbeszélnivaló ezen! Érdekesnek éppen elég érdekes kívülről figyelni magamat, de részemről köszöntem szépen, ennyi elég is volt belőle, úgyhogy kapkodósabb vagyok a tőlem megszokottnál... Egyrészt borzalmasan feszélyez, hogy tulajdonképpen 1000%-ban felelős vagyok érte, hogy egy másik emberről mit gondolnak az utcán... Másrészt pedig hihetetlen megterhelő szellemileg annak a feldolgozása, hogy beszélgetek valakivel mintha a tükörben nézném magam, és a tükörképemhez beszélnék... Aki teljesen önálló, autonóm, és tőlem különböző szemályiség, saját gondolatokkal, problémákkal, érzésekkel... Úgyhogy csak csináljuk ezt a cserét vissza amilyen gyorsan csak lehet.

El is indulunk a tegnapi nagy show helyszínére, és séta közben kiderül, hogy neki is volt valami, ami fúrta az oldalát. A kérdésre először elkerekedett szemmel nézek rá, aztán végig az öltözéken.
- Attól függ hol van az a randi, de… miért? - kérdezek vissza,  még mindig kissé értetlenül, és kíváncsian pislogva. Mi történhetett otthon? O.o
A magyarázaton felkuncogok, aztán a nevetést leküzdve vidáman válaszolok.
- Szóval összefutottál Kiwivel. Mire készülhetett vajon ilyen korán… - gondolkodom el picit - Ne aggódj, még ha úgy is vette, hogy igen, randim van, akkor sem lesz furcsa, hogy így jöttem el - fejezem be a gondolatot megnyugtató, barátságos mosollyal.
Te jó ég… Randim… Very Happy Hova gondolt Kiwi amikor ez jutott eszébe? Very Happy Még Tachival sem voltam így előretervezett randin, nemhogy mással elmenjek, ráadásul ilyen korán o.o Very Happy
Csak akkor veszem észre, hogy tudat alatt, reflexszerűen alkalmazkodtam eddig az ő tempójához a séta során, mikor kicsit meggyorsítj a lépteit. Meg sem kell erőltetnem magam, hogy az új tempót könnyedén felvegyem… Hát persze.. Hinari híresen gyors… Én pedig... Még mindig nagyon kezdő vagyok ebben az egészben... Ha túl vagyunk ezen, lehet majd kérek tőle néhány tanácsot, hogy hol tudok fejlődni, mind exp-ben, mind játékostapasztalatban. Komolyan szeretném felvenni a lépést a fronttal, de az eddigi próbálkozásaim nem hoztak elég nagy... vagyis lehet inkább az a helyes megfogalmazást, hogy elég gyors sikert. A különbség pedig, mint a jelen pillanatban mellékelt ábra gyönyörűen mutatja, óriási...



***


Odaérve az első amit észreveszek a bódé falát megütő srác, aki aztán majdnem a lábunk előtt landol, alig két-három lépésre tőlünk. Az agyam azonnal kapcsol át: Gondolkodás nélkül, és szó szerint a másodperc törtrésze alatt (O.O Ez a lány tényleg veszett gyors… majdnem beleszédülök a pár lépés alatt ebbe a sebességbe o.o) termek mellette, és nyújtom a kezemet, hogy felsegítsem, ha elfogadja.
- Minden rendben? Mi történt? - kérdezem azonnal… Hinari hangján, remélve ettől, hogy esetleg tudok segíteni, ha engedi. És a hátrébb maradt helyzetadta társamról kicsit meg is feledkezem.
Már csak azért is, mert a srác bizony beszélni kezd… Én pedig mint akibe villám csapott hallgatom. Takumi… mit is motyogott Ophelia nekem tegnap… Tak… és neki pedig az én nicknevemet kezdte ugyanígy motyogni. Kissé hisztérikus felhanggal felnevetek.

 - Én… - kezdenék neki a mondatba, de időben észbekapok. Észnél kell lenni mit mondunk, elég ha mi tudjuk hogy jártunk, iszonyat veszélyes lenne világgá kürtölni jobban belegondolva… Főleg, mivel fogalmunk sincs, hogy mi történe, ha ebben a helyzetben nulláznának le valamelyikünket… Bele sem akarok gondolni…. - szeretném neked bemutatni CHAKnát, Takumi - mutatok… Izé… magamra… Közben pedig próbálom összerakni a dolgokat… Szóval, Ophelia valamiért összekötött engem a sráccal? És egyáltalán nem Takashira utalt…  És ha jól értelmezem, lehetséges hogy ő is úgy járt, mint mi, Nestorral? Jól emlékszem, hogy Nestor egy sárkány?
Ha Hinari közelebb jön, akkor simán a fülébe súgok, ha nem, akkor oda is megyek, minthacsak hívni akarnám, hogy tényleg bemutassam a srácnak, ás úgy kérdezősködök hallkan.
- A srác szintén találkozott Opheliával, Chakról hadovált neki a nő, miután kinézte a tömegből transzbaesve, és azóta néha kiesnek percek, mintha álmodna, arról, hogy egy sárkány testében van. Nestor találkozhatott Opheliával? - Nem láttam a sárkányt a palotában, de ez nem jelent semmit… Viszont egy nyom lehet, hogy még valaki hasonlóan járt, mint mi.
Ezután visszasétálunk/fordulunk a fiúhoz.
- Mondott esetleg még valamit Ophelia ezen kívül? -kérdezem a srácot, hátha így valamivel több információhoz jutunk. Sose lehet tudni, milyen apróság válik lényegessé.

_________________



Előtörténetem; Adatlapom; Színem / #ffcc33Beszédszínem; User; Ozyféle karakterlap;


"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
avatar
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 597
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 16
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
674/1500  (674/1500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ophelia - A bajkeverő

Témanyitás by Kirigaya Suguha on Hétf. Feb. 19, 2018 1:38 pm


- Nem, nincs rendben. - sóhajtott mélyet a fiú, mert viselkedéséből következtetni lehet rá, hogy ő még sokkal inkább gyermek, mintsem már felnőtt férfi, mint azt külseje lassan sugallni kezdi.
- Az egész olyan zavaros. Először csak azt mondják, hogy öt teljes évig aludtam, és nem tudtam magamról semmit, mások meg már hatalmas szintelőnyben vannak, most meg még ez is. - bosszankodott. - Azt hittem, a nő küldetésadó, vagy valami, mint ezekben a játékokban, de amikor odamentem hozzá, csak zagyvaságokat beszélt, aztán ez történt. - fakadt ki, és arcán látni lehetett a teljes elkeseredettséget.
- Komolyan nem tudom, mi történik velem. Kétségbe vagyok esve. - szavai közben felkelt eddigi helyzetéből, és idegesen járkálni kezdett. Arca kipirult az indulattól, és ártatlan külsőt kölcsönzött neki. Mondandója közben végtagjait katonásan lóbálta maga mellett. Az egész fiú az esetlenség teljes mintaképe volt. Amilyen sármos volt külseje, éppen annyira volt elkeserítő hisztis, gyermekies jelleme. Ha bárkinek még kétsége lenne a szándékai felől, elég csak lassan könnyező szemébe néznie, hogy lássa, igazán elveszett lélekről beszélünk, aki úgy tűnik, a játékba való beilleszkedés teljesen kezdeti szakaszában van még. Habár ugye, egy Hinarit, még egy Chakna testében is, nehéz meggyőzni csak úgy bárki ártatlanságáról, így személy szerint meg se próbálom. Razz Végül is, a férfi lehetett csupán nagyon jó színész is, sőt, akár maga Ophelia egyik embere. Ki tudja egy ennyire romlott világban?
Mindenesetre, a kis közjáték után, Chakna kérdésére válaszolva, mármint az igaziéra, Hinari testében, a következőket meséli el:
- Szóval.. Azt hittem, hogy küldetésadó, ezért elkezdtem nyomkodni, amire bosszús lett. El akart küldeni, meg kiabált velem, de én kitartóan folytattam az ő és a menüm nyomkodását, hátha sikerül felvennem a küldetését. Mármint, úgy gondoltam, hogy talán nem jelzi itt se kérdőjel, se felkiáltójel a küldetésadókat, mert még egyet sem láttam, viszont ő nekem nagyon gyanús volt, és ha jól értelmeztem, akkor NPC is. Szóval gondoltam, csak nem a semmiért ül a tér közepén. Aztán miközben veszekedett velem, egyszer csak csendben maradt. A szemei fennakadtak, és elkezdett hörögni. Kajak megijedtem, azt hittem, valami nagy baj történt vele, de nem mertem hozzáérni többet. Aztán azt mondta, hogy Chak, és végül visszatért a régibe minden. Ezek után ijedten rám nézett, és elkezdett összepakolni, amire én megfogtam a vállánál fogva, és válaszokat követeltem. Akkor dulakodni kezdtünk, aztán megint elkapta az inger, és akkor elkezdett megint hörögni, de nem mondott ezúttal semmit. Erre én persze megint meglepődtem, ő meg amint visszatért önmagába, kitépte magát a kezeim közül, és eliszkolt. Azóta nem láttam, és nem sikerült a nyomába erednem.
- A mondatai végén megállt, és mélyet sóhajtott ,majd lemondóan a földet kezdte el szemlélni. Mindeközben Chakna - az igazi, Hinari testű Razz - türkizkék szemeinek feltűnhet az út túloldalán egy hölgy, aki a távolság ellenére is, mintha hasonlítana Opheliára. A nő különösen tétován mozgott, és amint észrevette, hogy figyeled, el is rohant a másik irányba. Lehet, hogy tényleg ő az? Gyanúsan hasonló volt haja árnyalata, bár formáját ma másképp hordta, s ruhái is teljesen mást tükröztek, mint amivel előző nap találkoztatok. Viselkedése is meglehetősen gyanúra ad okot. Mit teszel?
Pkusz információ: Hinari üzenete nem ért célba, az üzenetküldő panel jelzi, hogy nem talált címzettet, és nem lehet megnyitni, habár az elküldött üzenetek listába tette a többi mellé.

Szóval reagáljatok egymásra és a férfira, majd pedig az eseményekre. Igyekezzetek kicsit behozni magatokat térben és időben :3 Ha kell, kaptok rá két kört is.

_________________

Leverru:
Cearso: + 20% exp a küldetés végén.
Yuichi: A céhbónusz tapasztalati része a kétszeresére nő.

avatar
Kirigaya Suguha
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 224
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ophelia - A bajkeverő

Témanyitás by Hinari Yesterday at 1:26 pm


Csupán a fejem ráztam meg: nem, egyáltalán nem okoz gondot a megjelenése, hisz korábban mondtam is. Ekkor még tudtam rá őszintén mosolyogni, és a derűs hangulat is úgy ahogy kitartott. Egészen addig a pillantásig. Megmerevedtem, ahogyan elkezdett beszélni. A két combom közötti helyet bámultam, a szálkákat, amik kiálltak a fadeszkákból. Ujjaim görcsösen markolták a cserszínű pad széleit. Nem. Nem nem nem! Mély levegőt vettem. Nem tehetnek róla, egyikük sem. Ezt ismételgettem magamban és mire feleszméltem, hogy reakciót vár, már több másodperce beállhatott közénk a csend. Szájízem keserű lett a gondolattól, de tudtam, hogy ő valószínű nálamnál sokkal roszabbul érzi magát.
- Köszönöm – feleltem halkan – Hogy elmondtad.
Ekkor tudtam csak felemelni pillantásom, először őrá, majd ahogy végre kiszakadt belőlem a sóhaj, úgy ejtettem hátra a fejemet, és kezdtem el mustrálni az eget. Nem is… annyira vészes ez. Eszembe jutott egy gondolat, ami azonnal mosolyra késztetett:
- Biztos ki lesz akadva, amikor elmondom neki – kuncogtam. Tekintetem összekapcsolódott a sajátommal – Lehet, hogy innentől jelszót fogunk bevezetni. Minden csók előtt egy kérdés, amit csak a másik tud – vicceltem el a dolgot, de azért azt ő is láthatta, hogy nem teljesen őszinték a szavaim. De talán ennyi elég rá, hogy megnyugtassam: végtére is, igaz, hogy mélyen érint, de legalább megpróbálom az ellenkezőjét mutatni, nem? Valószínű helyre fog jönni ez is, ha mindketten visszakapjuk az eredeti testünket. Akkor már nem fognak körülöttem olyan és ahhoz hasonló rémképek röpködni, ahogy Alex az ő szőke kékszemű Chaknáját ölelgeti… Újra megráztam a fejem a gondolatra. Ideje a jelenlegi problémával foglalkozni.

Végül egészen hamar sikerült közös nevezőt találni a minket érintő furcsaságokban, így elindultunk az egyetlen személy felé, aki segítséget jelenthet: Ophéliához. Az Alexet érintő incidens okozta fájdalom eközben folyamatosan halványodott bennem és ahogy egyre többet voltunk egymás társaságában, Chakna lassacskán kezdte elnyerni a szimpátiámat: őszinte volt, felelősségteljes (már ami az idegen testet és környezetet illeti) és nem reagálta túl a szituációt – valamint a legtöbb emberrel ellentétben képes volt racionálisan hozzáállni a tényekhez és együtt megoldást keresni. Nem is tudom, hogy például egy dühében össze-vissza futkosó és káromkodó lánnyal mit kezdtem volna.
Ezek és a Chaknával történtek tudatában úgy számoltam, az én kérdésemnek már semmi éle nem lesz, akárhogy is teszem fel azt neki. Elnézve a derűjét, nem is nagyon volt.
- Éppen egy kávét iszogatott – mondtam megkönnyebbülten, hátha ebből többet ki tud következtetni, mint én – Lesz itt magyarázkodás, ha ennek vége és mindketten hazajutunk – tettem hozzá nevetve és most először éreztem úgy, hogy talán egy kicsit leengedek.
Az út további részét jelentéktelen csevegéssel és néma sétával töltöttük, a köztünk lévő tempóbeli különbség pedig ekkor még fel sem tűnt.

*

Nem is figyeltem a mögöttem kialakult párbeszédre. Az üzenetjelző panelt böngésztem, forrongó dühvel, amit a visszaérkezett rendszerüzenet csak fokozott. Hogyhogy nincs ilyen címzett!? Jó, persze, biztosan nem a felhasználónevét használja. De akkor miért van az elküldöttekben mégis? Nekidőltem a bódénak. Alig hallható, reccsenő hangot hallatott, de ellenállt a nyomásnak. Gondolataim teljesen máshol jártak, így amikor felnéztem, Chakna már jócskán benne volt az intim szférámban és éppen nekem súgott valamit. Zavartan kitöröltem a gyülekező könnyeket a szememből és próbáltam a szavaira koncentrálni.
- Nem hinném – feleltem egy kevés gondolkozás után – Nemigen repül emberek közé, ha egyedül van.
Chakna válla… vagyis az enyém… mellett elnézve mostmár tüzetesen is szemügyre vettem a srácot: eddig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, de így, hogy szerepe lehet a történetben, már egészen más volt a helyzet. Az előbb ütött vágott, most pedig kétségbeesetten, szinte hisztisen követeli magának a magyarázatot. Sóhajtottam: mit is gondoltam korábban az össze-vissza futkosó lánnyal való együttműködésről?
Ezeket máskor inkább le kéne kopognom...

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3483
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12426/10100  (12426/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ophelia - A bajkeverő

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.