[ZSM küldetés] Chill&Spa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Ronye Arabel on Vas. Okt. 08, 2017 7:35 pm

Avagy lássuk mit csináltok épp Smile
Résztvevők: Kiwi és Leonard
avatar
Ronye Arabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 61
Join date : 2017. Jun. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Leonard on Vas. Okt. 08, 2017 7:52 pm


A fogadó felső emeleti lakása újra veszekedéstől volt hangos. Az idomár és pet tűrhetetlenül marták egymást. Leonak így is zsongott a feje, fájni nem fájt, de tele volt teherrel és gondolattal, amelyek lassan emésztették az elmúlt órákban. Egyszerűen képtelen volt nem odafigyelni a párosra, akik egyre hangosabban és gyerekesebben veszekedtek egymással. Lüktetett a feje, hiába nyitotta ki az ablakot, hogy egy kis friss levegőt engedjen be.
- Cöhh, ha legalább játszottál volna valamit, most jobban értenél hozzá.
- Csak azok játszanak, akiknek nincsen élete, baaa-rom. - Szophie dühösen fújta fel arcocskáját, mint egy kis pukkancs, miközben a kelleténél erélyesebben mondta ki az utolsó szót.
- A te életed egy játék, te nyomorult. - vágott vissza Vezér szemforgatva, és már vicsorított a veszekedés hevében.
- Te magad is egy játék vagy. - szögezte le aztán az idomár laza kézlendítéssel, mellyel mintha csak elhessegetni kívánná farkasát, majd újra csak a tárgy felé fordult.
- Épp ezért értem jobban! - kapta fel amazt az asztalról a pet, és szorosan markába zárta.
- Érted a fenét! Ehhez kinti logika kell.. - tette erélyesen karba kezét a lány, miközben arcára erősen duzzogó kifejezés ült ki, amiért elvették a játékát.
- Mert a te logikáddal sokra megyünk.. - Vezér hangjában csendült valami lekezelés, de éppen csak egy kicsi, amennyit megengedhetett magának még a nem komoly keretek közt idomárjával szemben. Mindketten tudták, hogy ez csak sima szópárbaj, semmi több, ugyanakkor Leo fejében a zűrzavar egyre növekvő ingerültségbe csapott át. Már az arcát legyező hideg levegő sem volt elég. Hirtelen indulattal fordult meg, és csapta be a háta mögött az ablakot, hogy annak üvege utána hosszan rezgett. Ha nem lett volna immortal object, talán ki is törik.
- Elegem van! - kiáltotta a fiú, és a hirtelen agresszióra a páros egyszerre elhallgatott, és gyermekes visszafogottsággal figyelték a kardforgatót.
- Képtelenség mellettetek gondolkodni.. Hihetetlen! - morgolódott, majd hatalmas és dühös léptekkel megindult az ajtó felé. A karnisról még felkapta a kabátját, majd feltépte az ajtót, hogy azon kilépve még egyszer utoljára jó hangosan becsaphassa maga mögött. A zárból pixelek hullottak ki ennek hatására, de nem ment tönkre.
Mély levegőt vett és fújtatott egyet, majd megindult, maga sem tudva hová. Így, hogy már kint volt a házból, tisztán tudta, hogy nem a veszekedés zavarta, hanem csupán a lelkét mardosó problémák, amelyeket az idomár-pet pároson töltött ki.
Nem érdekelte, durcásan összehúzta maga előtt a kabátját, és megindult az éjszakába. Egyszer csak gondolt egyet, és elteleportált. Az első helyre, ami eszébe jutott. Az egyikre, amelyről úgy gondolta, hogy nem zavarhatja őt ott senki, ahol a tiszta, és csillagos ég alatt szimplán kitisztíthatja majd a fejét, és átgondolhat mindent. Egy helyre, ahol nem bánt meg senkit, és belekiálthat a mindenségbe.
A negyedik szint egyik szigetére ment.
avatar
Leonard
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 36
Join date : 2017. Sep. 25.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Okt. 16, 2017 8:49 pm

Talán percekig is bámultam őket. Nem újdonság ez, és ők is megszoktak már, bár ritkán állok be közéjük. Idegenek és annyira különböznek tőlem. Ők már ismerik egymást és összeszoktak én pedig annyira kirívok közülük. A bal vállamat döntöttem az oszlopnak, ami a nyári pavilont tartotta. Ők pedig bent ültek a padokon az asztal mellett. Néha-néha beleszürcsöltem a jegeskávémba, miközben arra vártam, hogy befejezzék ezt a kört.
Még kérdéses, hogy beállok-e közéjük, hisz van egy srác a tömegben, akit ki nem állhatok és fordítva. Miután bunkózott egy álltalános kérdésre, meg lett írva, hogy mi nem fogunk tudni jól kijönni. Az oltogatásokat azóta is ontja, én pedig hol felveszem, hol nem. A kockák gurultak, a bábuk mozogtak, az események pedig pörögtek. Ha így haladnak, hamar a végére érnek. Odamerészkedtem hozzájuk, de mire megmozdultam volna, meg is lettem szólítva.
- Úgy látom megint kerülöd az éjszakát. – Jegyezte meg Toshiro.
- Jöhetsz, én már úgyis befejeztem, mára. Már öt órája nyomjuk. – Masszírozta jobb kezével a ball vállát, Shoya. Ő az, akit pár perce említettem. A „kedvencem” a csapatból. Megvontam a vállamat és beültem közéjük.
- Új játékot kezdünk, vagy átveszem a körét? – Kérdeztem, miközben kiválasztottam a bábumat, és vettem magam elé kockákat is.
- Újat kezdtünk. – Jelentette ki a kampányvezető. A játékmester, akit Reolnak hívnak. Birtam a csajt, bár sose mondtam neki. A személyiségének volt, egyfajta varázsa, amit nehéz volna megfogalmazni, hogy mi vagy miért. A csapat talán legszimpatikusabb tagja.
Megvárta, ameddig előkészülünk. Én azért a szabályzatot, kézközelben tartottam. De nem húztam az időt, felelevenítésekkel. Majd játék közben, kiderül mennyi maradt még meg.
- Kalandorok. Frintirr,  Niora királya hivatott titeket. A legbátrabbat. A legcsinosabbat. A legeszesebbet. A legerősebbet és a legnagyobb csalót. – Minden tulajdonságot nyomatékosított, és ha nem is osztotta ki a szerepeket, de pillantásával, azért sugallta, kire mit szánt. Úgy tűnik hatalma veszélybe került, de nem hajlandó elárulni mit is szándékozik tőletek kérni és miért. Egy dolgot közöl veletek csak. Menjetek az északi hegység zordabb sziklásaihoz, ahol egy barlangot kell meglelnetek, aminek a szájából romlott hús és dög szag árad, furcsa hangok, üvöltések kíséretében. A jutalmatok persze busás, talán túl szép is, hogy igaz legyen. Mit tesztek? – Emelte a pillantását ránk kérdőn.
- Nekem gyanús, hogy kicsinálnak minket. – Jegyezte meg szinte azonnal. Lyiora. Ő volt a csapatunk legfiatalabb tagja. Úgy tizenhárom lehetett. De tényleg, hiszen nem rég ébredt.
- Én is így gondolom. Az a baj, hogy nem tudom miféle képességeket vegyek meg, hisz sokat számít, hogy az ellenfél ember vagy szörny. – Pillantok fel Reol-ra, aki kifejezéstelen arccal mered vissza rám. Nem segít.
- Az alapképességeket beszéljük össze, utána tudunk még korrigálni rajta. Most legyünk egy közepesen erős és nem specialista csapat, utána, hogy megtudjuk mi vár ránk, még el tudunk adni pár tulajdonságot.
Én tolvaj mágus leszek. –
Jelentettem ki, még mielőtt elhappolják a lehetőséget.
- Paladin, mentalista. – Jelentette ki Toshiro.
- Barbár, nekromancer. – Jelentette ki a tünemény. Valahogy, nem is lepődtem meg rajta, hiszen abban a korban, a sötét mágikus dolgok nekem is imponáltak.
- Én Rogue. Vagyis íjász és ha már a tolvajt elloptad, akkor leszek a pap. Mivel a segítő irányzatot, gyönyörűen kihagytátok. – Ő a csapatunk negyedik tagja. Hirose. Bár én fejben csak Pacizom. Mindig morog és prüszköl, akár csak egy ló. Felsóhajtottam.
- Én megérkezek, de még a városban veszek egy lovat, és néhány bájitalt, valamint a tisztvízforrás botját. Ezzel elment minden kezdő tőkém. – Dobtam be a közösbe a tarisznyám tartalmát. Majd a többiek is eldöntötték, ki mit választ, vásárol. Felépítettük a csapatot és kijelentettük, hogy elfogadtuk a király kérését, és nekivágunk az útnak.

- Útközben, találkoztatok, egy lánnyal. Alig egy pillanatra láttátok csak, ahogy fehér hosszú ruhája és vörös haja csupán egy pillanatra halad át előttetek. Toshiro, az ösztönnel, te megérezhetted a szándékát. Sóvárgás. Töménytelen kielégítetlen vágy és sóvárgás. Ez áradt a nő aurájából. - Osztotta meg velünk Reoll.
- Kielégítem én szívesen. – Vigyorodott el a fiú. Én csak a szemöldököm vontam fel, egy halvány bazsallyal az orrom alatt.
- Én elindulok utána. – Jelentettem ki, és mozgattam is a bábumat.
- Hülye vagy? Célunk van, nem kószálhatunk el mindenfelé. – Rivallt rám Hirose.
- Női megérzés. Szerintem köze van az ügyünkhöz. – Jelentettem ki.
- Én folytatom az utam és te is jössz kis húgom, ugye? – Pillantott a barbár kislányra. – Aki bólintott. Rendszerint összemesélik magukat és összeszokott páros is.
- Kiwi dobj. – Már nyúltam is a kockáim után, amit a markomba gyűlytöttem, majd szimplán lendület helyett csupán kigurítottam a markomból, egy gyors mozdulattal.
- Tizenhat. Ez kevés. Elvesztetted a nyomát. Hirose-ék elmentek, mire visszaérsz.
Toshiro? –
Pillantott a fiúra.
- Megvártam Kiwit, ameddig kikutakodja magát. Nem próbáltam megkeresni, vámpírcsatára nincs szükségem.- Válaszolta.
- Nem mondtam, hogy vámpír. – Mosolyodott el Reol.
- Téged ismerve, biztos annak szántad.  Kiwi még naiv ilyen téren, majd pár játék után, tudja mit után ugorjon és mi után nem. – Húzott le, miközben rám mosolygott biztatóan, és a kezét is emelte egy buksi simire. Még útközben eltoltam a kezét. Nem éreztem úgy, hogy szívesen engednék meg neki ilyeneket.
- Előveszem a térképet, és megkeresem a kijelölt barlang helyét. – Jelentettem ki, miután luftot dobtam. Bosszankodtam. Tényleg úgy éreztem, lényeges eleme lesz a mesének. Míg Liyoriék, már előre haladtak, addig mi csak később értünk oda. Ők már bent voltak. Legalábbis a karaktereink így gondolták, mivel nem tudhattuk, hogy ők még az erdőben a barlang mögötti tavat mérték fel. Mi így beléptünk.
- Ahogy beléptek, két elágazást találtok. Merre mentek?  - Rögtön rávágtuk az ellentétes választ, míg én jobbra, ő a bal oldalit választotta volna, végül én győztem. Jobbra mentünk.
- Egyre kevesebb fény szűrődik be, és érezni kezditek a bűzt, ami úgy néz ki, valami kénes szagot áraszt, de csend van. Még a szívveréseteket is hallhatjátok. – Érzékletesen adta elő magát.
- Ha, kén akkor az gáz és fertőző, és be is tud robbanni.- Mondtam.
- De nem biztos hogy kén. Kénes. Az még nem tuti, hogy robban. De próbáljuk ki! – Pislogtam rá, majd letette az asztalra az egyik lapját, amin a dinamit emblémája volt.
- Egy barlangban, robbantanál? Miközben gyanús hogy, még égő gázzal is van tele?! – Kérdeztem tőle, hüledezve. De addigra elfordította a lapját, jelezve, hogy kimerítette, tehát aktiválta. Ösztönösen nyúltam volna a megigazítani, a kártyalapot, de Reol játékosan rácsapott a kezemre.
- Az ő döntése. – Hagyta jóvá.
- De!...- Viszont nem maradt idő szavakra, ki kellett gondolnom, merre és hova lépek, valamint melyik képességem használom, probléma esetén. Hatot léphettem, így a barlang szájából ki tudtam lépni, és a másik járat nyílásán a fal mögé elbújni. Toshiro-nak több lépése volt és védelmező pajzsot is nyújtott, de így is sebeződtünk rendesen. Alig marat két életjelzőm, a fiúnak pedig csak egy, mivel még sziklát is kapott a fejére.
- Kihúzom a sziklák alól, két fáradtságért. – Jelentettem, ki de ezek után nem mozdulhattam a körömig. A robbanást Hirose-ék, is meghallották, így két körön keresztül megpróbáltak eljutni a forráshoz. Reol gyanúsan elmosolyodott.
- A por és a törmelékek alább szálltak, minden zaj elcsendesedett, és ti ketten ott vagytok, félholtan egy barlang üres termében. Ne felejtsétek el, éreztek minden fájdalmat, kínt, érintést, izzadtok és véreztek… Mit tesztek? - Szóra nyitottam volna a számat, de Toshiro megelőzött.
- Te most csendben vagy, pihi köröd van. – Szigorúan kifejtette, hogy hallgassak.
- Én viszont, még mozoghatok. Megkeresem Kiwi-chan, arcát és megpróbálom kitapogatni az ajkait. – Pislogtam párat.
- Most épp vonaglanod kéne a fájdalomtól. – Pillantottam rá, kioktatóan.
- Adrenalin picim. Az egyik legjobb fájdalomcsillapító. – Emelte meg kétszer a szemöldökét.
- Megtalálod Kiwi arcát. – Vágott közbe Reoll.
- Megpróbálom megcsókolni. – Majd gurított a kockákkal, amik az én pártomat fogták.
- Elhúztam a fejem.- Jelentettem ki.
- Tovább próbálkoztam. – Gurított megint, bár… az újrapróbálkozásért fáradtsággal fizet, tehát hamarosan pihi körre kerül sor.
- A kockák engedték. Kiwi? – Pillantott rám.  Én peidig tudta, hogy ez csupán egy játék.
- Akkor sikerült. – Jelentettem ki hűvösen. Bár csupán zavarban voltam.
-  Motoszkálást hallotok, nem messze tőletek. Mintha valami kúszna felétek, ritmikusan húzza magát, halk hörgéssel kísérve. Mit csináltok? - Folytatta.
- Én oda lököm Toshirot! – Jelentettem ki habozás nélkül.
- Mi? – Háborodott fel, miközben a többiek röhögtek.
- Inkább te mint én! ˇ^ˇ – Jelentettem ki, szintén felháborodást szimulálva.
- Megpróbálok elugrani. – Jelentette ki, és már nyúlt is a kockák után, amikor Reol beborította a fiú kezét a tenyerével. Toshiro elkerekedett szemekkel nézte.
- Elfogytak a mozgáspontjaid, kifáradtál. – A fiú szája tátva maradt, és látszott hogy minden fogaskereke azon kattog, miként úszhatná meg ezt a balesetet. Rám pillantott.
- Csakis te segíthetsz rajtam! – Jelentette ki.
- Toashiro, érzed ahogy lágy masszaként mászik a lábadra valami, ami egészen elzsibbaszt, majd minden porcikában sugározni kezd egy égető, maró fájdalom. Ordíts! – A fiú, pedig tényleg felordított, bár nem a fájdalomtól, inkább a kétségbeeséstől. Talán picit jobban beleélte magát a kelleténél, vagy jól színészkedett.
- Mivel? Nekem nincs semmi olyanom. – Hadartam, de kutattam a lapjaim között, majd letettem és aktiváltam egy fáklyát.
- A fény nem világítja be az egész látóteredet, láthatod, ahogy a fiú vonaglik valami alatt, és ahogy a lábán keresztül készül felmászni és bekebelezni, az egész testét. Mit teszel? – Kérdezte tőlem, bár látszott, hogy élvezi a harci helyzeteket.
- Hát… izé… elkezdtem csapkodni a fáklyával a szörnyet. – A többiek szakadtak és én is vigyorogtam, bár a fejem is főtt, hogy miként oldom meg.
- Kockák. – Szólt rám. Majd gurítottam.
- A szörny csak még dühösebb lett, és egyre gyorsabban kezdte el elevenen felemészteni Toshirot. Tos! Dobj el egy életjelzőt.- Reol pörgette az eseményeket.
- Hát…. Toss! Én mindent megpróbáltam!  Ott hagyom és kijáratot keresek. – Reoll összepréselte az ajkait, majd bólogatni kezdett, miközben a kockákkal gurítottam.
- Nem találtál kijáratot, a robbanás elzárta.  – Vigyorgott.
- De! Izé!... Ne már!.... – Hadonásztam a kezeimmel, és most én fogaskerekeim csikorogtak.
- Megpróbálom megint, hátha csak elsiklott a szemem valami felett! – Újra dobtam a kockákkal. De Toshiro pihenő köre is lejárt, majd dobott a kockákkal ő is.
- Megragadom Kiwi lábát. Itt marad velem. Örökre! – Az utolsó szót, játékosan kiemelte és gonosz vigyorra formálta ajkait.
- Kiwi felbuktál. Toss! Kérem az utosló életjelződet is. Gratulálok, elevenen felemésztődtél egy Giantic Nyálka emésztőnedvében. Kiwi… - Sokatmondóan hangzott el a nevem.
- Jól van, akkor én is meghaltam! – Dobtam be a karakterem és a lapjaimat a közösbe. Eszem ágában nem volt, egy ilyet végig játszani, amikor nyilvánvaló esélytelen! Fel is idegesített picit, de igyekeztem ezt a legmélyebbre elnyomni.
- Ketten kiestek. Ti jöttök. – Pillantott a barbárra és a papra. Kicsavart egy felállás, de ők folytatták. Megtalálták a hullánkat, és ki is rabolhattak minket. Nyújtóztam egyet, majd megköszöntem a játékot. Tosiro is utánam jött, de nem bántam. A parton leültem és hanyatt vágtam magam egy homokos szakaszon. Éreztem, ahogy a fiú mellém telepszik. Nem szólaltam meg, nem tudtam mit is kellene mondanom. Így megvártam, hogy ő tegye meg. Meg is történt. Kicsit hosszabb csend után, felém pillantott. Árnyékot vetett rám a teste, ahogy ő ott ült én meg feküdtem. Rá emeltem a tekintetem.
- Szóval simán odalöknél egy szörny elé?! – Vakargatta meg a tarkóját, vigyorogva, kínjában. Amire én kissé elfintorodtam.
- Ugye tudod, hogy az csak egy játék?- Pillantottam rá, kérdően.
- De… én komolyan gondoltam. – Felelte.
- Szívesen megpróbálnám veled. – Folytatta, rajtam tartotta azokat a bociszemeket, miközben felvontam a szemöldököm, és figyeltem őt és vártam, kíváncsi voltam, akar-e még tovább vinni a szót. De hallgatott.
- Van barátom. – Jelentettem ki higgadtan. Bár ha nem lenne Cear is ezt hazudtam volna neki. Pár pillanatig hallgatott.
- És az miért zárja ki, hogy egy picit jól érezzük magunkat együtt legalább egyszer? – Ez volt az a pillanat, amikor végig futott rajtam a hideg, az indulatommal együtt, de nyeltem egyett.
- Azért mert szeretem. – Nem tudtam, tényleg így van-e, de releváns volt a válasz. A következő mondatától viszont elpattant a húr.
- Én is szeretem a cipőket, mégis felpróbálom mielőtt megveszem. – Pár másodpercig csak meredtem rá, megpróbáltam összerakni a hallottakat, valamint… felfogni, hogy, mindezt ténylegesen ki is mondta.
- Tudod!... – Kezdtem bele fenyegetően.
- A cipőknek nem fáj, ha visszateszed a polcra… - Azzal felpattantam, és nem túl nőies mozdulatokkal csörtettem el a közeléből is. Ez így megkoronázta az estémet… Betértem a fogadóba, megéheztem, bár étvágyam sem lett hirtelen. Hezitáltam, nem tudtam néhány másodpercig mit is szeretnék. Bár, inkább csak elmenekültem ide, ahol emberek is vannak… Ahol ha követne, vagy tapadna, vagy bármi, a nyilvánosság azért gátakat szabna neki…. A pulthoz léptem és egy tonikot kértem.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 775
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2608/2700  (2608/2700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Ronye Arabel on Csüt. Okt. 19, 2017 11:49 pm

Hűha Smile


Leo:

Rossz hírem van. Ha máskor nyugalmas is a kis sziget ahova teleportáltál, most felfordulás van.
Nemrégiben kialakítottak ugyanis egy üdülőhelyet a szigeten, fogadóval, étkezdével, és gyógyrészleggel. Na nem betegségeket kúrálnak, annak Aincardban nem sok értelme lenne. Inkább a feszültségoldásra, és a masszázsra specializálódtak.
Viszont: Jól hallható módon valami kavarodás van. Valahol messzebb veszekedést hallasz, és az épületek között pedig úgy futkos a néhány alkalmazott, mintha egy felbolydult hangyabolyból szabadultak volna. A vak is látja, hogy alig-alig győzik a munkát.  És vendégből sincs kevés, ha megszámolod így az épületeken kívül is legalább 50 játékos üldögél vagy sétálgat, és feltételezhetően még többször ennyien vannak az épületekben.
Mielőtt odébbállhatnál vagy elindulhatnál valamerre egy alacsony, rövid, barna hajú, ék szemű, 14-16 éves lány szólít meg.
- Helló - kezd neki - Ne haragudj, tudnál kicsit segíteni? - ha jobban megnézed, a lány játékos, és az ilyen üdülők személyzetére jellemző öltözéket visel. A kezében pedig néhány pokróc van. Nyilván viszi valahová.
Segítesz neki?


Kiwi:

Betérve a fogadóba a következő látvány fogad: Teltház van, leülni már csak a pult előtt tudnál, és csakis úgy, hogy mindkét oldaladon kényelmetlenül közel lenne egy-egy vendég.
A kiszolgáló személyzet fel-alá rohangál, megállás nélkül véve föl a rendeléseket, és hordva ki az asztalokhoz az elkészült ételeket-italokat. Csakhogy elég kevesen vannak, úgyhogy a kiszolgálás lassú, ami miatt több vendég hőbörög. Köztük nem egészen józan alakok is páran.
De nem csak ebben a helyiségben van kavarodás. Ha kicsit fülelsz a konyha felől is veszekedést, és kiabálást hallhatsz.
Röviden szólva: katasztrófával fenyeget a helyzet. De mielőtt úgy gondolva, hogy inkább nem várod meg, ameddig a feszültség robban, odébbállnál, belép az ajtón egy 14-16 éves, alacsony, rövid, barna hajú és kék szemű lány, a személyzet ruhájában. Egyértelműen játékos. A kezében néhány pokrócot hoz, valószínűleg az emeleti szobák valamelyikébe. Szó nélkül menne is fel, csakhogy egy a kelletténél több alkoholt fogyasztott vendég a terem közepe táján elállja az útját.
- Ülj le közén Cicus, és hagyd azokat a pokrócokat - kéri (ehm… inkább parancsolja) mámoros vigyorral.
- Bocs, de fel kell vinnem ezeket a pokrócokat - próbálja a lány hárítani a helyzetet… Egyértelműen sikertelenül. A részeg fazon láthatóan ingerült lesz…
- Azt mondtam ülj le közénk. Kit érdekel ha néhány pancser pokróc nélkül marad? - kérdezi felemelt hangon. A lány pedig kicsit megszeppen erre, de úgy tűnik felvágták a nyelvét, mert nem hagyja annyiban
- Ha nem végzem el a feladatomat, kirúgnak. Kell ez a munka, úgyhogy légy szíves engedj dolgozni. - közli próbálva határozottnak tűnni. Ami csak olaj a tűzre… A pasas megragadja a csuklóját, és igyekszik odahúzni az asztalhoz az ellenkező lányt
- Ha azt mondom leülsz, akkor leülsz, értve? - közli már-már üvöltve.
Na… Mit kezdesz mindezt látva?
avatar
Ronye Arabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 61
Join date : 2017. Jun. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Leonard on Pént. Okt. 20, 2017 5:58 pm


Éppen csak megérkezett a teleportkapuba, és várt, hogy elüljön fejéből a zaj, szívéből a problémák. Arra számított, a csillagokkal tűzdelt ég és a virtuális tenger lágy zaja fogják fogadni. Sajnos nagyot kellett csalódnia.
Az első, ami szó szerint a szemébe ötlött, az a fény, az épületek, és a kivilágítás. A második pedig a hatalmas hangzavar volt. A semmi közepe helyett konkrétan egy üdülőkomplexumban találta magát, és nem, még a nyugtató levendulás aromamasszázs ígérete sem tudta csillapítani dühét, mely csak úgy elöntötte a fejét.
- A retkes félfülű disznó nénikéjét az összes iszogató balfasznak. Cigikézés, koktélozgatás.. KOKTÉL! - köpte a szót idegesen maga elé eréjesen. - Ki iszik KOKTÉLT? Hát már Aincradban sem lehet pihenni? - duzzogott nagyon hangosan, és mogorván nézett mindenkire, aki csak a közelében haladt el.
- Persze, kislány vagyok, koktélozgatok, banánszoknyában szambázok, kurva jó nekem. Basszuk csak el még a pihenőhelyeket is az ilyen ribancocskák miatt. Kit érdekel?! Legyen hol lengetni a zsírosra hízott picsájukat. - a mondatokat a közelben vihogó lánycsapatnak szánta, akik hangos hanghordozása ellenére mindebből mit sem fogtak fel, ugyanis a részegség lágy ölén már régen felkapaszkodtak, és mámoros viháncolás keretében örültek körbe egy láthatóan jóképű, és bizonyára sok arannyal rendelkező NPC fiatalembert.
Ezek után, úgy érezte, talán mégis sikerült kellőképp levezetnie dühét végleg, és úgy döntött, elindul ő maga is felfedezni a helyet, hátha találhat valami kis szórakozást mégis ezen az éjszakán, esetleg lehúz pár rövidet - természetesen kókusztej kísérettel -, csak hogy erősítse a "beach" életérzést. Szóval elrugaszkodott a pálmafától, mely alatt eddig ácsorgott és dühöngött, és a homokot maga előtt rugdalva indult meg valamiféle eldugottabb kiszolgálóegységet keresni.
- Az ilyen helyeken véletlenül sincs CBA.. - sóhajtott maga elé, úgy tűnt, jó társaságot nyújt önmagának, és kezét a tarkójára helyezve baktatott, maga elé a távolba meredve, a kivilágított építményeket nézve. Csillagot véletlenül sem talált a nagy fényszennyezés miatt. Nagy pech.
Füle mellett természetesen, ahogy a többi hangot is kizárta, a köszönés is tökéletesen elsuhant, pláne azért, mert a lány az ő látószögéhez képest egészen alacsonyan volt. Véletlenül sem vette észre szegényt, aminek hamar frontális ütközés lett a vége. Szerencsétlen lány hátrataszítódott, és erre már Leo is felfigyelt. Tekintetét kérdőn emelte a fiatal hölgyre, mintha csak meg akarná kérdezni, mégis miért jött neki, ám nem ezt mondta.
- Bocsáss meg, nem vettelek észre. - nézett rá őszinte sajnálattal, és ha a leányzó leejtette a pokrócokat, készségesen segítette őket összeszedegetni.
- Jesszusom, szegény, de sok dolgod lehet. Mégis hogy bírod ezt a rengeteg csőcseléket? - csóválta meg a fejét az öltözéket látva.
- Na, add csak ide azokat. - vette el a pokrócokat lovagiasan. - Mutasd, merre. - folytatta aztán, miközben vidám és biztató mosolyt küldött a lány felé.
avatar
Leonard
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 36
Join date : 2017. Sep. 25.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Kiwi on Vas. Okt. 22, 2017 7:07 am

- Remek! – Hagyja el az ajkaimat kissé mérgesen. Beszorítottam magam a pulthoz és ezt a tömeget látva, biztos voltam benne, hogy nem bent fogom elfogyasztani a rendelésem. Alig vártam, hogy megkapjam amit kérek, ha egyszer már nagy nehezen, de sikerült felvenniük. Megfordult a fejemben, hogy miért kínzom magam itt, így úgy döntöttem, hazamegyek a tonik után. Ki voltam száradva a sok beszéd után és valami frissítő kifejezetten jól esett volna. Talán perceket is vártam, és ekkor csapta meg a fülemet kiabálás. Megfordulva a széken, a hátam mögé fordítottam a tekintetem és az első két mondatig vártam. Kíváncsi voltam mit tesz a lány, vagy lesz-e bárki, aki a segítségére modul..
~ Hol vannak ilyenkor a szőke herceg?~ A kérdésem pedig a legkomolyabban csendült fel bennem, hisz számtalanszor éltem már én is, hogy amikor igazi segítség kell nem jött senki, de amikor el tudtam volna intézni… rögtön volt jelentkező a „megmentői” szerepre, én pedig mint engedelmes nő átadtam nekik a lehetőséget, bár… bevallom, de csak úgy magunk között, hogy képes voltam örülni ezeknek a morzsányi figyelmeknek is.

Amikor a pasas az utolsó mondatára nyitotta volna a száját már cselekedtem is. Még előtte lejátszódott két vízió a fejemben, miként is lehetne megoldani ezt a feladatot. Az első ötlet szimpatikusabb volt, de tudom magamról, hogy nem lenne hozzá gyomrom. Határozottan odalépek, flörtölök vele és addig itatom, ameddig még van benne bármi ami kijöjjön, de nem állok meg. Addig itatom, ameddig alkoholmérgezést nem kap. De mindezt kedvesen és türelmesen, eljátszva a gondoskodó nő szerepét. Ha már van tűz és fagy sebzés, meg mérgek, miért ne lehetne valaki így ellátni? Rikinek ez könnyen menne , de én más vagyok.  
- Yu-ee-chaan~ - Kiáltom el magam, kedvesen és nagyon hangosan. Úgy, mintha egy rég nem látott barátot pillantanék meg a tömegben, még a kezeimmel is kalimpálok, aminek a lényege az volt, hogy az „áldozat” is értse, hogy róla van szó.
- Yu~e- ch – Torpanok meg az események előtt, egy pillanatra szigorú ábrázattal, végül mint aki mindent megért, lágyan elmosolyodok. A kislány felé nyújtom a kezem.
- Na, ne bohóckodj! Azt mondtad itt felkapott a hely, de azt nem, hogy ennyire.~ – Kezdek csevejbe, teljesen figyelmen kívül hagyva a főszert, ügyelve a szemkontaktusra a lánnyal, és húztam picit az időt, valamint biztosítottam arról, hogy segíteni akarok neki. Pici meglepődtem, mennyit sikerült javulnom, bár idegenek között, akiknek még nincs semmiféle képük rólam, vagy elvárásuk, százszor könnyebb színészkedni és rögtönözni, felszabadultabban tudok improvizálni.
- Na gyere, menjünk fel Mathew, ki lesz akadva ha most csinálunk mi is galibát! – Reméltem kapcsol a lány, és nem csináltam komplett őrültet magamból, bár a mai nap~ már nem számítana semmit. Ha a lány odajött mellém, az oldalánál átkaroltam, mint ahogy a barátnőknél szokás, de azért nem tudtam megállni, hogy oda ne szúrjak egy mondatot a tagnak.
- Sajnálom uram, rendelkezzen bármiféle adottságokkal, ön akkor sem tudná azt nyújtani neki, amire szüksége van. – Kacsint és nyelvkiöltés és csenevész és sokatmondó mosoly. Alaptalan és felesleges húzás volt, de a részegbe jól esett kicsit „belerúgni”, a lányka pedig csak tanulja meg, hogy az áldozat szerep a legrosszabb, ami történhet vele, mivel akkor nem ő irányít. Ezt nekem is meg kellett tanuljam annak idején.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 775
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2608/2700  (2608/2700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Ronye Arabel on Szomb. Okt. 28, 2017 3:02 pm

Leo:
Megértem, hogy dühös lettél… Én is az lennék ha csendre és magányra vágyva ilyen forgatag kellős közepén találnám magam…
A lányka veled ellentétben figyel, úgyhogy megpróbál ellépni, hogy elkerüljétek az ütközést… Nem túl nagy sikerrel, mert így is nekiütközöl, ő pedig lehuppan a földre. A pokrócok meg szanaszét esnek a földön…
Látható ijedtséggel pattan föl azonnal, és kezdi porolgatni, és újra összehajtani a takarókat. Nincs túl sok belőlük, 5 vékony plédről van csak szó, így hamar sikerül összeszednie őket, pláne ha segítesz neki.
- Máskor légyszi nézz a lábad elé - reagál kissé idegesen a bocsánatkérésedre. Azt akarja jelezni, hogy nem haragszik, de feszült lett a pokrócok koszolódása miatt…
- Nem könnyű, de sajnos muszáj, hogy fenn tudjam magam tartani… - válaszol a kérdésedre egykedvűen. Látszik rajta, hogy a háta közepére kívánja az egészet…
- Ezeket oda kell vinni, az első emeletre - mutat a fogadó épületre, ahol a bár, és a szobák vannak. - Nekem még el kell hozni néhány pokrócot, ha gondolod menj csak előre, utolérlek. - közli, és elszalad arra, amerről jött újabb adag takaróért. Megvárod, vagy előre mész?

Kiwi:
Jogos a kérdés. Az biztos hogy ebben a pillanatban nincs jelen a szőkeherceg a történetben, hogy kimentse szegény lánykát, úgyhogy végül te vállalod magadra ezt a feladatot.
A megszólításra egy pillatra bizonytalanság süt a lányka tekintetéből, aztán kigyúl a megértés fénye a szemében, és mosolyogva üdvözöl (legalábbis próbálkozik hitelesen eljátszani hogy örül neked)
- Szia! Örülök hogy látlak! - próbál lelkendezni, de közben nem mondani túl sokat, nehogy elrontson valamit. Megpróbál melléd lépni, de a csuklóját nem engedte el az a barom…
 - Én sem tudtam hogy ilyen felkapott lesz, mikor mondtam még csak néhányan lézengtek itt - folytatja a csevegést, a kérdéssel a szemében: Mi a terv? Arra rájött, hogy valahogy segíteni szeretnél neki, csak nem érti hogyan…
A részeg faszi közben kapkodja a fejét ide-oda, és most úgy tűnik összeszedte annyira a figyelmét, hogy megszólaljon.
- A kis barátnőd is jöhet - közli alaposan végigmérve téged, és közben egy pillanatra sem engedve el a lányka csuklóját (bár megpróbálta elhúzni) még mindig vörös a méregtől, de most igyekszik tűrtőztetni magát, és mézes-mázos lenni.

A lányka indulna utánad rögtön, amint kimondtad, hogy "na gyere", a fószer viszont megint visszatartja
- Kit érdekel Mathew? - böfögi szinte, megint kezdve önuralmát veszteni.
Na? Így mit teszel?
avatar
Ronye Arabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 61
Join date : 2017. Jun. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Leonard on Szomb. Okt. 28, 2017 3:37 pm


Leonard a lehető leggyorsabban indult neki a pokrócok felszedegetésének, de a lány haragját így sem kerülhette el. Nem is csodálkozott érte, habár tényleg nem direkt volt, és nem tehetett róla, hogy olyan kis töpszlik körülötte az emberek. Az összehajtogatásban viszont már fikarcnyit sem tudott segíteni. Az első plédet még igyekezett valahogy formára hajtani, de hamar be kellett látnia, hogy ő ezekhez a dolgokhoz tökkelütött, és inkább a lánykára hagyta a feladatot, miközben ő maga bocsánatkérően pislogott amazra.
Szerencsére úgy tűnt, nem volt túl nagy baj a leesés, az a pár porszem pedig, ami a pokrócokra került, hamarosan pixelek formájában távozott is. Aztán a lány is elment, neki pedig nem maradt mása, mint az adag cucc a kezében, meg a segíthetnéke. Nem volt más hátra, teljesítenie kellett a kívánságot, és segíteni, ha már szerencsétlen csajszit fellökte.
- Már megint mibe keveredtem.. - sóhajtott mélyet, és elindult a megadott irányba, próbálva átverekedni magát a tömegen.
- Húzz innen, ribanc! - kiabált rá egy lányra, aki az ajtónál pont az útjában volt, majd még mielőtt a meglepett csaj bármit is válaszolhatott volna alkoholtól bódult állapotában, már tovább is sietett a bizonyos első emelet felé. Nem nagyon volt biztos benne onnantól kezdve viszont, pontosan merre is kellene mennie, vagy mit kellene kezdenie a takarókkal. Nyisson be egy szobába csak úgy? Vagy van ezeknek van valami helye?
Igyekezett kiigazodni a folyosók hálózata között, és próbálta a mapját is a segítségére hívni, ugyanakkor nem volt kiírva egy ponton sem, hogy: pokróc tartó polc. Pedig pont valami ilyesmit keresett a sajátos kis férfi eszével. Aztán, amikor nem találta, csak úgy elkezdett ott ácsorogni a folyosó közepén, hátha arra jár valaki, aki megmondja, mit tegyen. Még se várhatják el tőle a kreativitást. Majd úgyis ideér a lányka, és ő majd megmondja, ezután mi lest. Habár jobban érezte volna magát, ha a hölgyemény nem lép csak úgy le, így olyan volt, mint egy tökkelütött. Amíg várakozott, a lányon kezdett el gondolkodni, és hogy pontosan milyen szükségletek lehetnek azok, amelyekhez ebben a világban megéri ilyen munkát vállalni. Úgy gondolta, rengeteg más hely is lehetne, ahol nyugisabban el lehet helyezkedni egy kis aranyért, habár nem volt jártas pontosabban ebben a témában. Csak a mobolós-küldetéses-lootolós aranyszerzést ismerte, az pedig távol állt bármilyen ehhez hasonló vendéglátói tevékenységtől. Azt sem értette, miért szorul valaki annyira rá a pénzre, hiszen attól függetlenül, hogy előről kezdte nulláról a játékot, azért nem éhezett, az alapvető szükségletekre futotta, csak normális páncélra meg felszerelésre nem. Az egyetlen magyarázat, amit talált, az az volt, hogy a lány fél fejlődni és a harcmezőre kimenni, esetleg egyáltalán nem szeretne, avagy csak folytatni szeretné a nyugis életét, amit kint megszokott, és valamiféle társadalmi rendbe beilleszkedni. Ugyanakkor, mire ezekre a következtetésekre eljutott, már-már túlságosan is sok idő telt el ahhoz, hogy ő csak ott ácsorgott egymaga. Az emberek néha gyanakvóan megnézték, és szinte biztos volt benne, hogy az egyik már háromszor is elsétált mellette, így aztán jobb híján, elkezdett visszamenni. Abban sem volt biztos, hogy egyáltalán jó helyen, jó folyosón volt, így lehet, hogy a lány éppen őt és a pokrócokat keresi. Bármi megeshet, ugye.. Úgyhogy visszafelé baktatott, kezében még mindig azokkal a nyavalyákkal, és próbált valamit kezdeni végtére is az egész helyzettel.
avatar
Leonard
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 36
Join date : 2017. Sep. 25.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Kiwi on Vas. Nov. 05, 2017 3:10 pm

Tévedés azt gondolni, hogy volt konkrét tervem bármit is végiggondolni, vagy kieszelni, sőt. Rögtönzés volt az egész, a rögtönzés pedig egy hatalmas kihívás. Hitelesnek lenni, határozottnak és magabiztosnak tűnni, miközben nem hányod el magad, vagy saját magadtól, vagy a másiktól. Kihívás a négyzeten. De elég makacs vagyok ahhoz, hogy tartsam azt, amit elkezdtem. A lány pillantását vártam, de a szemeimmel nem mondhatok el semmit, valamint mivel szemben állok a részeggel, így nem is közölhettem le semmit. Sajnálom, hogy nem vagyok olyan bátor, mint szeretnék. Hogy nem merek az ölébe ülni, és addig itatni, ameddig még magánál van. De így is hasonlóval kényszerültem próbálkozni, ha már nincsenek kidobófiúk/lányok. Pedig körbe futottam a tekintetemet irántuk. Súlyos hátrányban van ez a létesítmény, hogy ilyesmire nem gondoltam és sajnáltatós vagy sem, de ez nem segíti elő, hogy ez a forgalom meg is maradjon.
- Ohh, köszönöm. – Mosolyodtam el kedélyesen, majd az asztalnak döntöttem a csípőmet, kis híján fel is ültem rá. A boros üveg felé nyúltam, a cimkét elolvasva, láttam, hogy elég ütös ital és valószínűleg nem is bor, de ki van ezekkel tisztában? A poharára döntöttem a nyakát, majd egy jó adagot ki is öntöttem neki.
- Na, gyerünk. Húzóra, ha férfi vagy! – Mosolyogtam, bár a pillantásomban tükröződött némi „gonoszság és undor”, bár ezt csakis az éles szemű emberek veszik észre. Abban viszont reménykedtem, hogy a hapi már csakis azt képes látni, amit ő maga is akar. Amint a szájához emelte a poharat és megkísérelte meginni, már ha sikerült eddig is eljutni. Szimplán megbillentem a pohár alját, hogy minden rajta és a ruháján landoljon.
- Futás! – Azzal megpróbáltam felszaladni az emeletre, ha kellett fogtam a kezét, majd az első kanyar után, bevágódni az első nyitott szobába. A hátamat az ajtónak támasztottam, ha volt kulcs, elfordítottam benne és utána. Először csak kuncogtam, utána pedig elnevettem magam. Fogalmam sincs, ő miként élte meg, de nekem fun volt. Örültem, hogy picit levezethettem egy ilyen szarházin a feszültséget.
- Attól, hogy te nem, én még megvédhetem magam. - Pillantottam a lányra, miután kinevettem magam. És leginkább azért, hogy biztosítva érezze magát, hogy neki ebből hátránya nem valószínű, hogy származik.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 775
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2608/2700  (2608/2700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Ronye Arabel on Csüt. Nov. 09, 2017 10:46 pm

Nos, Kiwi egy érdekes trükkel próbálja kimenteni a kislányt, és úgy tűnik sikerül is neki, mert egy darabig a melák értetlenül pislog, így mire felfogja hogy mi történt, már szaladtok fel az lépcsőn. De sajna a szobáig nem juttok fel, mert a lépcső tetején beleütköztök egy szőke, fiatal fiúba. Leonardba
(türümm türümm, találkoztatok)
- Jaj - nyekken egyet a lány lehuppanva a fapadlóra. - Oh, Szia. Ne haragudj, nem figyeltünk. - kér azonnal elnézést, közben félve hátrapillantva, de úgy néz ki még nem jött senki utánatok.
- Nem mondtam hova kell vinni a pokrócokat, ugye? - csap olyan facepalmosan a homlokára. - Gyertek - int titeket maga után, amint megint összeszedte a pokrócokat, és az egyik adagtot Leonak adta, a másikat pedig ő fogta meg. És elvezetett titeket egy szekrényhez, ami tele van ugyan olyan pokrócokkal. Éppen arra jár a szállórész főnöke, valószínűleg így a lányé is.
- Már azt hittem sosem jutnak ide azok a pokrócok… - mordul fel korholón. - Már legutóbb is mondtam hogy ha nem kapod össze magad és végzed gyorsan a munkádat, mehetsz amerre látsz! - teszi hozzá továbbra is becsmérlő hangsúllyal. A lány meg csak csendben, szemét lesütve ácsorog.
Mielőtt elítélnétek a bosst, rosszindulat nem látszik rajta… Annál inkább fáradtság, lestrapáltság, és elkeseredettség.
Csak ezután pillant rátok.
- Ráadásul a vendégekkel végezteted a munkádat? - na ekkor már némi harag is megjelenik az arcán… Hagyjátok folyni tovább a beszélgetést, vagy esetleg közbeszóltok? Netán odébb álltok?
avatar
Ronye Arabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 61
Join date : 2017. Jun. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.