[ZSM küldetés] Chill&Spa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Ronye Arabel on Vas. Okt. 08, 2017 7:35 pm

Avagy lássuk mit csináltok épp Smile
Résztvevők: Kiwi és Leonard

_________________
Színem, Adatlap (Avagy mire számíthatsz)

Futó küldetés(ek):
Ikeristenek (Ámor nyilai 2.0)
Narnia krónikái

Kérésre induló küldik:
Ámor nyilai (variációk Smile )
Néma királynő és fehér király (sakkozás)
avatar
Ronye Arabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 38
Join date : 2017. Jun. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Leonard on Vas. Okt. 08, 2017 7:52 pm


A fogadó felső emeleti lakása újra veszekedéstől volt hangos. Az idomár és pet tűrhetetlenül marták egymást. Leonak így is zsongott a feje, fájni nem fájt, de tele volt teherrel és gondolattal, amelyek lassan emésztették az elmúlt órákban. Egyszerűen képtelen volt nem odafigyelni a párosra, akik egyre hangosabban és gyerekesebben veszekedtek egymással. Lüktetett a feje, hiába nyitotta ki az ablakot, hogy egy kis friss levegőt engedjen be.
- Cöhh, ha legalább játszottál volna valamit, most jobban értenél hozzá.
- Csak azok játszanak, akiknek nincsen élete, baaa-rom. - Szophie dühösen fújta fel arcocskáját, mint egy kis pukkancs, miközben a kelleténél erélyesebben mondta ki az utolsó szót.
- A te életed egy játék, te nyomorult. - vágott vissza Vezér szemforgatva, és már vicsorított a veszekedés hevében.
- Te magad is egy játék vagy. - szögezte le aztán az idomár laza kézlendítéssel, mellyel mintha csak elhessegetni kívánná farkasát, majd újra csak a tárgy felé fordult.
- Épp ezért értem jobban! - kapta fel amazt az asztalról a pet, és szorosan markába zárta.
- Érted a fenét! Ehhez kinti logika kell.. - tette erélyesen karba kezét a lány, miközben arcára erősen duzzogó kifejezés ült ki, amiért elvették a játékát.
- Mert a te logikáddal sokra megyünk.. - Vezér hangjában csendült valami lekezelés, de éppen csak egy kicsi, amennyit megengedhetett magának még a nem komoly keretek közt idomárjával szemben. Mindketten tudták, hogy ez csak sima szópárbaj, semmi több, ugyanakkor Leo fejében a zűrzavar egyre növekvő ingerültségbe csapott át. Már az arcát legyező hideg levegő sem volt elég. Hirtelen indulattal fordult meg, és csapta be a háta mögött az ablakot, hogy annak üvege utána hosszan rezgett. Ha nem lett volna immortal object, talán ki is törik.
- Elegem van! - kiáltotta a fiú, és a hirtelen agresszióra a páros egyszerre elhallgatott, és gyermekes visszafogottsággal figyelték a kardforgatót.
- Képtelenség mellettetek gondolkodni.. Hihetetlen! - morgolódott, majd hatalmas és dühös léptekkel megindult az ajtó felé. A karnisról még felkapta a kabátját, majd feltépte az ajtót, hogy azon kilépve még egyszer utoljára jó hangosan becsaphassa maga mögött. A zárból pixelek hullottak ki ennek hatására, de nem ment tönkre.
Mély levegőt vett és fújtatott egyet, majd megindult, maga sem tudva hová. Így, hogy már kint volt a házból, tisztán tudta, hogy nem a veszekedés zavarta, hanem csupán a lelkét mardosó problémák, amelyeket az idomár-pet pároson töltött ki.
Nem érdekelte, durcásan összehúzta maga előtt a kabátját, és megindult az éjszakába. Egyszer csak gondolt egyet, és elteleportált. Az első helyre, ami eszébe jutott. Az egyikre, amelyről úgy gondolta, hogy nem zavarhatja őt ott senki, ahol a tiszta, és csillagos ég alatt szimplán kitisztíthatja majd a fejét, és átgondolhat mindent. Egy helyre, ahol nem bánt meg senkit, és belekiálthat a mindenségbe.
A negyedik szint egyik szigetére ment.
avatar
Leonard
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 22
Join date : 2017. Sep. 25.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Okt. 16, 2017 8:49 pm

Talán percekig is bámultam őket. Nem újdonság ez, és ők is megszoktak már, bár ritkán állok be közéjük. Idegenek és annyira különböznek tőlem. Ők már ismerik egymást és összeszoktak én pedig annyira kirívok közülük. A bal vállamat döntöttem az oszlopnak, ami a nyári pavilont tartotta. Ők pedig bent ültek a padokon az asztal mellett. Néha-néha beleszürcsöltem a jegeskávémba, miközben arra vártam, hogy befejezzék ezt a kört.
Még kérdéses, hogy beállok-e közéjük, hisz van egy srác a tömegben, akit ki nem állhatok és fordítva. Miután bunkózott egy álltalános kérdésre, meg lett írva, hogy mi nem fogunk tudni jól kijönni. Az oltogatásokat azóta is ontja, én pedig hol felveszem, hol nem. A kockák gurultak, a bábuk mozogtak, az események pedig pörögtek. Ha így haladnak, hamar a végére érnek. Odamerészkedtem hozzájuk, de mire megmozdultam volna, meg is lettem szólítva.
- Úgy látom megint kerülöd az éjszakát. – Jegyezte meg Toshiro.
- Jöhetsz, én már úgyis befejeztem, mára. Már öt órája nyomjuk. – Masszírozta jobb kezével a ball vállát, Shoya. Ő az, akit pár perce említettem. A „kedvencem” a csapatból. Megvontam a vállamat és beültem közéjük.
- Új játékot kezdünk, vagy átveszem a körét? – Kérdeztem, miközben kiválasztottam a bábumat, és vettem magam elé kockákat is.
- Újat kezdtünk. – Jelentette ki a kampányvezető. A játékmester, akit Reolnak hívnak. Birtam a csajt, bár sose mondtam neki. A személyiségének volt, egyfajta varázsa, amit nehéz volna megfogalmazni, hogy mi vagy miért. A csapat talán legszimpatikusabb tagja.
Megvárta, ameddig előkészülünk. Én azért a szabályzatot, kézközelben tartottam. De nem húztam az időt, felelevenítésekkel. Majd játék közben, kiderül mennyi maradt még meg.
- Kalandorok. Frintirr,  Niora királya hivatott titeket. A legbátrabbat. A legcsinosabbat. A legeszesebbet. A legerősebbet és a legnagyobb csalót. – Minden tulajdonságot nyomatékosított, és ha nem is osztotta ki a szerepeket, de pillantásával, azért sugallta, kire mit szánt. Úgy tűnik hatalma veszélybe került, de nem hajlandó elárulni mit is szándékozik tőletek kérni és miért. Egy dolgot közöl veletek csak. Menjetek az északi hegység zordabb sziklásaihoz, ahol egy barlangot kell meglelnetek, aminek a szájából romlott hús és dög szag árad, furcsa hangok, üvöltések kíséretében. A jutalmatok persze busás, talán túl szép is, hogy igaz legyen. Mit tesztek? – Emelte a pillantását ránk kérdőn.
- Nekem gyanús, hogy kicsinálnak minket. – Jegyezte meg szinte azonnal. Lyiora. Ő volt a csapatunk legfiatalabb tagja. Úgy tizenhárom lehetett. De tényleg, hiszen nem rég ébredt.
- Én is így gondolom. Az a baj, hogy nem tudom miféle képességeket vegyek meg, hisz sokat számít, hogy az ellenfél ember vagy szörny. – Pillantok fel Reol-ra, aki kifejezéstelen arccal mered vissza rám. Nem segít.
- Az alapképességeket beszéljük össze, utána tudunk még korrigálni rajta. Most legyünk egy közepesen erős és nem specialista csapat, utána, hogy megtudjuk mi vár ránk, még el tudunk adni pár tulajdonságot.
Én tolvaj mágus leszek. –
Jelentettem ki, még mielőtt elhappolják a lehetőséget.
- Paladin, mentalista. – Jelentette ki Toshiro.
- Barbár, nekromancer. – Jelentette ki a tünemény. Valahogy, nem is lepődtem meg rajta, hiszen abban a korban, a sötét mágikus dolgok nekem is imponáltak.
- Én Rogue. Vagyis íjász és ha már a tolvajt elloptad, akkor leszek a pap. Mivel a segítő irányzatot, gyönyörűen kihagytátok. – Ő a csapatunk negyedik tagja. Hirose. Bár én fejben csak Pacizom. Mindig morog és prüszköl, akár csak egy ló. Felsóhajtottam.
- Én megérkezek, de még a városban veszek egy lovat, és néhány bájitalt, valamint a tisztvízforrás botját. Ezzel elment minden kezdő tőkém. – Dobtam be a közösbe a tarisznyám tartalmát. Majd a többiek is eldöntötték, ki mit választ, vásárol. Felépítettük a csapatot és kijelentettük, hogy elfogadtuk a király kérését, és nekivágunk az útnak.

- Útközben, találkoztatok, egy lánnyal. Alig egy pillanatra láttátok csak, ahogy fehér hosszú ruhája és vörös haja csupán egy pillanatra halad át előttetek. Toshiro, az ösztönnel, te megérezhetted a szándékát. Sóvárgás. Töménytelen kielégítetlen vágy és sóvárgás. Ez áradt a nő aurájából. - Osztotta meg velünk Reoll.
- Kielégítem én szívesen. – Vigyorodott el a fiú. Én csak a szemöldököm vontam fel, egy halvány bazsallyal az orrom alatt.
- Én elindulok utána. – Jelentettem ki, és mozgattam is a bábumat.
- Hülye vagy? Célunk van, nem kószálhatunk el mindenfelé. – Rivallt rám Hirose.
- Női megérzés. Szerintem köze van az ügyünkhöz. – Jelentettem ki.
- Én folytatom az utam és te is jössz kis húgom, ugye? – Pillantott a barbár kislányra. – Aki bólintott. Rendszerint összemesélik magukat és összeszokott páros is.
- Kiwi dobj. – Már nyúltam is a kockáim után, amit a markomba gyűlytöttem, majd szimplán lendület helyett csupán kigurítottam a markomból, egy gyors mozdulattal.
- Tizenhat. Ez kevés. Elvesztetted a nyomát. Hirose-ék elmentek, mire visszaérsz.
Toshiro? –
Pillantott a fiúra.
- Megvártam Kiwit, ameddig kikutakodja magát. Nem próbáltam megkeresni, vámpírcsatára nincs szükségem.- Válaszolta.
- Nem mondtam, hogy vámpír. – Mosolyodott el Reol.
- Téged ismerve, biztos annak szántad.  Kiwi még naiv ilyen téren, majd pár játék után, tudja mit után ugorjon és mi után nem. – Húzott le, miközben rám mosolygott biztatóan, és a kezét is emelte egy buksi simire. Még útközben eltoltam a kezét. Nem éreztem úgy, hogy szívesen engednék meg neki ilyeneket.
- Előveszem a térképet, és megkeresem a kijelölt barlang helyét. – Jelentettem ki, miután luftot dobtam. Bosszankodtam. Tényleg úgy éreztem, lényeges eleme lesz a mesének. Míg Liyoriék, már előre haladtak, addig mi csak később értünk oda. Ők már bent voltak. Legalábbis a karaktereink így gondolták, mivel nem tudhattuk, hogy ők még az erdőben a barlang mögötti tavat mérték fel. Mi így beléptünk.
- Ahogy beléptek, két elágazást találtok. Merre mentek?  - Rögtön rávágtuk az ellentétes választ, míg én jobbra, ő a bal oldalit választotta volna, végül én győztem. Jobbra mentünk.
- Egyre kevesebb fény szűrődik be, és érezni kezditek a bűzt, ami úgy néz ki, valami kénes szagot áraszt, de csend van. Még a szívveréseteket is hallhatjátok. – Érzékletesen adta elő magát.
- Ha, kén akkor az gáz és fertőző, és be is tud robbanni.- Mondtam.
- De nem biztos hogy kén. Kénes. Az még nem tuti, hogy robban. De próbáljuk ki! – Pislogtam rá, majd letette az asztalra az egyik lapját, amin a dinamit emblémája volt.
- Egy barlangban, robbantanál? Miközben gyanús hogy, még égő gázzal is van tele?! – Kérdeztem tőle, hüledezve. De addigra elfordította a lapját, jelezve, hogy kimerítette, tehát aktiválta. Ösztönösen nyúltam volna a megigazítani, a kártyalapot, de Reol játékosan rácsapott a kezemre.
- Az ő döntése. – Hagyta jóvá.
- De!...- Viszont nem maradt idő szavakra, ki kellett gondolnom, merre és hova lépek, valamint melyik képességem használom, probléma esetén. Hatot léphettem, így a barlang szájából ki tudtam lépni, és a másik járat nyílásán a fal mögé elbújni. Toshiro-nak több lépése volt és védelmező pajzsot is nyújtott, de így is sebeződtünk rendesen. Alig marat két életjelzőm, a fiúnak pedig csak egy, mivel még sziklát is kapott a fejére.
- Kihúzom a sziklák alól, két fáradtságért. – Jelentettem, ki de ezek után nem mozdulhattam a körömig. A robbanást Hirose-ék, is meghallották, így két körön keresztül megpróbáltak eljutni a forráshoz. Reol gyanúsan elmosolyodott.
- A por és a törmelékek alább szálltak, minden zaj elcsendesedett, és ti ketten ott vagytok, félholtan egy barlang üres termében. Ne felejtsétek el, éreztek minden fájdalmat, kínt, érintést, izzadtok és véreztek… Mit tesztek? - Szóra nyitottam volna a számat, de Toshiro megelőzött.
- Te most csendben vagy, pihi köröd van. – Szigorúan kifejtette, hogy hallgassak.
- Én viszont, még mozoghatok. Megkeresem Kiwi-chan, arcát és megpróbálom kitapogatni az ajkait. – Pislogtam párat.
- Most épp vonaglanod kéne a fájdalomtól. – Pillantottam rá, kioktatóan.
- Adrenalin picim. Az egyik legjobb fájdalomcsillapító. – Emelte meg kétszer a szemöldökét.
- Megtalálod Kiwi arcát. – Vágott közbe Reoll.
- Megpróbálom megcsókolni. – Majd gurított a kockákkal, amik az én pártomat fogták.
- Elhúztam a fejem.- Jelentettem ki.
- Tovább próbálkoztam. – Gurított megint, bár… az újrapróbálkozásért fáradtsággal fizet, tehát hamarosan pihi körre kerül sor.
- A kockák engedték. Kiwi? – Pillantott rám.  Én peidig tudta, hogy ez csupán egy játék.
- Akkor sikerült. – Jelentettem ki hűvösen. Bár csupán zavarban voltam.
-  Motoszkálást hallotok, nem messze tőletek. Mintha valami kúszna felétek, ritmikusan húzza magát, halk hörgéssel kísérve. Mit csináltok? - Folytatta.
- Én oda lököm Toshirot! – Jelentettem ki habozás nélkül.
- Mi? – Háborodott fel, miközben a többiek röhögtek.
- Inkább te mint én! ˇ^ˇ – Jelentettem ki, szintén felháborodást szimulálva.
- Megpróbálok elugrani. – Jelentette ki, és már nyúlt is a kockák után, amikor Reol beborította a fiú kezét a tenyerével. Toshiro elkerekedett szemekkel nézte.
- Elfogytak a mozgáspontjaid, kifáradtál. – A fiú szája tátva maradt, és látszott hogy minden fogaskereke azon kattog, miként úszhatná meg ezt a balesetet. Rám pillantott.
- Csakis te segíthetsz rajtam! – Jelentette ki.
- Toashiro, érzed ahogy lágy masszaként mászik a lábadra valami, ami egészen elzsibbaszt, majd minden porcikában sugározni kezd egy égető, maró fájdalom. Ordíts! – A fiú, pedig tényleg felordított, bár nem a fájdalomtól, inkább a kétségbeeséstől. Talán picit jobban beleélte magát a kelleténél, vagy jól színészkedett.
- Mivel? Nekem nincs semmi olyanom. – Hadartam, de kutattam a lapjaim között, majd letettem és aktiváltam egy fáklyát.
- A fény nem világítja be az egész látóteredet, láthatod, ahogy a fiú vonaglik valami alatt, és ahogy a lábán keresztül készül felmászni és bekebelezni, az egész testét. Mit teszel? – Kérdezte tőlem, bár látszott, hogy élvezi a harci helyzeteket.
- Hát… izé… elkezdtem csapkodni a fáklyával a szörnyet. – A többiek szakadtak és én is vigyorogtam, bár a fejem is főtt, hogy miként oldom meg.
- Kockák. – Szólt rám. Majd gurítottam.
- A szörny csak még dühösebb lett, és egyre gyorsabban kezdte el elevenen felemészteni Toshirot. Tos! Dobj el egy életjelzőt.- Reol pörgette az eseményeket.
- Hát…. Toss! Én mindent megpróbáltam!  Ott hagyom és kijáratot keresek. – Reoll összepréselte az ajkait, majd bólogatni kezdett, miközben a kockákkal gurítottam.
- Nem találtál kijáratot, a robbanás elzárta.  – Vigyorgott.
- De! Izé!... Ne már!.... – Hadonásztam a kezeimmel, és most én fogaskerekeim csikorogtak.
- Megpróbálom megint, hátha csak elsiklott a szemem valami felett! – Újra dobtam a kockákkal. De Toshiro pihenő köre is lejárt, majd dobott a kockákkal ő is.
- Megragadom Kiwi lábát. Itt marad velem. Örökre! – Az utolsó szót, játékosan kiemelte és gonosz vigyorra formálta ajkait.
- Kiwi felbuktál. Toss! Kérem az utosló életjelződet is. Gratulálok, elevenen felemésztődtél egy Giantic Nyálka emésztőnedvében. Kiwi… - Sokatmondóan hangzott el a nevem.
- Jól van, akkor én is meghaltam! – Dobtam be a karakterem és a lapjaimat a közösbe. Eszem ágában nem volt, egy ilyet végig játszani, amikor nyilvánvaló esélytelen! Fel is idegesített picit, de igyekeztem ezt a legmélyebbre elnyomni.
- Ketten kiestek. Ti jöttök. – Pillantott a barbárra és a papra. Kicsavart egy felállás, de ők folytatták. Megtalálták a hullánkat, és ki is rabolhattak minket. Nyújtóztam egyet, majd megköszöntem a játékot. Tosiro is utánam jött, de nem bántam. A parton leültem és hanyatt vágtam magam egy homokos szakaszon. Éreztem, ahogy a fiú mellém telepszik. Nem szólaltam meg, nem tudtam mit is kellene mondanom. Így megvártam, hogy ő tegye meg. Meg is történt. Kicsit hosszabb csend után, felém pillantott. Árnyékot vetett rám a teste, ahogy ő ott ült én meg feküdtem. Rá emeltem a tekintetem.
- Szóval simán odalöknél egy szörny elé?! – Vakargatta meg a tarkóját, vigyorogva, kínjában. Amire én kissé elfintorodtam.
- Ugye tudod, hogy az csak egy játék?- Pillantottam rá, kérdően.
- De… én komolyan gondoltam. – Felelte.
- Szívesen megpróbálnám veled. – Folytatta, rajtam tartotta azokat a bociszemeket, miközben felvontam a szemöldököm, és figyeltem őt és vártam, kíváncsi voltam, akar-e még tovább vinni a szót. De hallgatott.
- Van barátom. – Jelentettem ki higgadtan. Bár ha nem lenne Cear is ezt hazudtam volna neki. Pár pillanatig hallgatott.
- És az miért zárja ki, hogy egy picit jól érezzük magunkat együtt legalább egyszer? – Ez volt az a pillanat, amikor végig futott rajtam a hideg, az indulatommal együtt, de nyeltem egyett.
- Azért mert szeretem. – Nem tudtam, tényleg így van-e, de releváns volt a válasz. A következő mondatától viszont elpattant a húr.
- Én is szeretem a cipőket, mégis felpróbálom mielőtt megveszem. – Pár másodpercig csak meredtem rá, megpróbáltam összerakni a hallottakat, valamint… felfogni, hogy, mindezt ténylegesen ki is mondta.
- Tudod!... – Kezdtem bele fenyegetően.
- A cipőknek nem fáj, ha visszateszed a polcra… - Azzal felpattantam, és nem túl nőies mozdulatokkal csörtettem el a közeléből is. Ez így megkoronázta az estémet… Betértem a fogadóba, megéheztem, bár étvágyam sem lett hirtelen. Hezitáltam, nem tudtam néhány másodpercig mit is szeretnék. Bár, inkább csak elmenekültem ide, ahol emberek is vannak… Ahol ha követne, vagy tapadna, vagy bármi, a nyilvánosság azért gátakat szabna neki…. A pulthoz léptem és egy tonikot kértem.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 754
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2428/2500  (2428/2500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [ZSM küldetés] Chill&Spa

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.