Déli rész

5 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Ilsette on Szer. Ápr. 30, 2014 9:46 pm

Nem telik bele pár perc, mikor a közelben elkurjantja magát valaki. Ez magában magához vonzza a figyelmét, mert ezekben az esetekben kíváncsi az ember a hangnak a forrására. Megpillantja a srácot, aki ráadásul édességet emlegetett. Ettől több bíztatás neki sem kell. Karjaiban Bendővel indul meg felé, hogy édességet vásárolhasson tőle. Út közben kicsit hitetlenkedik, hogy pont a gazdag negyed szívében egy ilyen árussal fut össze.
~Mert miért ne?~ Ejti ki, aztán az ő könnyed lépéseivel ott terem az alaknál. Egyelőre nem foglalkozik az illetővel, mert rögtön a közepébe vág.
-Bocsáss meg a zavarásért, de te említetted meg az édességet? Mert én szívesen vennék tőled. Csupán két darabot, egyet nekem és egyet a petemnek. – Magyarázza neki, ám esze ágában sincs ismerkedni vele. Gyorsan megszerzi magának, ami kell és nyugodtan mehet tovább a napi teendőit elvégezni. A medvét sikerült annyira beidomítani, hogy ne morogjon rá minden jött mentre, azonban ugyanúgy bizalmatlan velük szemben. Állata szeme mindvégig a férfin tartja, hogy akár a legkisebb ellenséges mozdulatra reagáljon. Leteszi társát a lábához, aki ugrásra készen áll be.
-Milyen süteményeid vannak? Remélem nem drágák, mert nekem nincs sok pénzem. – Magyarán kezdő játékosról van szó, aki minden egyes aranyát begyben tart, s olykor akár elsírja magát, ha meg kell válnia tőlük. Szép szemével belenéz a másikéba, miközben bájosan elmosolyodik, ami jó hatással lehet az erősebbik nemre. Ekkor ér rá csak, hogy tüzetesebben végignézze a másik arcát, meg a vonásait. Viszont egyik pillanatról a másikra megrökönyödik, mikor pár pillanat erejére látja a vörös indikátort. Pár másodpercre dermedten áll, miközben mélyen lélegzik. Az előtte tisztán láthatja, hogy a formás domborulatok emelkedésében bekövetkezett némi változás.
-Te, tee…vörös indikátoros…vagy. – Beszéde sem a megszokott, mert sokkolja őt ez a tény. A kézikönyvben olvasott róluk, meg talán hallott pár történetet azokról az alakokról. Hirtelen nem tudja, mit tehetne ellene. Elszaladjon tőle, vagy hidegvérét meghagyva a vásárlás után lelépjen? Hogy csinos hölgy? Valóban, egy 25 éves nő lehet az. Lenéz Bendőre, aki nem néz fel, inkább az előtte levőt bámulja ugyanazzal az ábrázattal. Lehunyja pár pillanatra a pilláit, miközben kifújja hosszan a levegőt. Sikerül elcsendesítenie a benne feltörő félelem csírákat. Csak a mosolya tűnik el.
-Nos hogy vannak ezek a sütemények?

Ilsette
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 92
Join date : 2014. Apr. 21.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
84/100  (84/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szer. Ápr. 30, 2014 10:49 pm

Kecses, könnyed léptekkel közeledett a lány, mint akinek épp a vágyát találták ki. És nahát, tényleg, micsoda véletlen, hogy ő édességet keres, én pedig azt "árulok"! :] Némileg meglepett, hogy egy kicsit se volt gyanús neki az időzítés, de ez volt jelenleg a legkevesebb. Tekintetem elmerült a tiszta, sugárzó szépségében, fejemben már a következő lépések kavalkádja járt kaotikus táncot, arcomra pedig ragyogó mosolyt varázsoltam. Olyat, amilyet bármelyik eladó vágna, ha meglát egy vevőt. Néhány apró jelet elég volt észrevenni ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, csupán egy gyors vásárlásra számít, és semmi többre. Éppen ezért készültem ezzel a fajta mosollyal, hogy egy kis ideig valóban abban a hitben éljen, egy közeli cukrászda rikkancsa volnék.
- Meg van bocsátva, szép hölgy! Örömmel ajánlom szolgálataimat kegyednek és édesszájú petjének a Sweet Dreams cukrászda nevében! - hadartam a feleletet vérbeli marketinges módjára. Imponáljunk a vevőnek, reklámozzuk a cukrászdát, ami ugyan innen több kerületre van, de erről neki nem kellett tudnia. Csupán egy véletlenszerű választás volt az emlékeim tárházából, amíg a lány letette a földre kismedvéjét. Csupán egy pillantást érdemelt az állatka, éppen amikor említettem. Még Vezérrel se törődtem különösebben, nemhogy egy idegen adathalmazzal.
- Krémes, száraz, sós, édes, sajtos, csokoládés, ami csak tetszik! Biztosíthatom, hogy nyitóakciónk keretében mindenképpen megéri vásárolnia nálunk, árainkkal nem versenyezhet semelyik másik cukrászda. Megkérdezhetem, mi kegyed kedvence? :] - süketeltem tovább mosolyogva, de igazság szerint már ennyi is elég volt ahhoz, hogy megunjam a dolgot és hányingert kapjak magamtól. Még szerencse, hogy a bájos kisasszony alaposabban is megnézett, ahogy ráébredt, hogy egy vörös indikátoros áll vele szemben, én is leműthettem magamról a művigyort. Ha egy magamfajtával találkozik valaki, háromféle reakció jellemző: az egyik, hogy nem törődik vele, a másik, hogy messzire elkerül, a harmadik pedig az, amit a lány mutatott. Éppen emiatt nem lepődtem meg túlságosan a sokk és az ijedtség keverékén, úgy kezeltem, mint bármelyik másik esetben: végtelen nyugalommal. Az idomár elbűvölő mosolya lehervadt, és máris kérdőre vont. Yare-yare... Elnevettem magam :]
- Mélységes elnézésedet kérem, véletlenül meghallottam a "beszélgetéseteket", ennek következménye lett ezen apró csínytevésem :] - magyarázkodtam lágy mosollyal az arcomon - Az igazság az, hogy ha nálam vásárolsz, ingyenes sütemény vár. Ha megengeded, szívesen meghívnálak, cserébe csupán a bájos mosolyodat kérem :] - hajoltam meg elegánsan kissé, mit sem törődve azzal, hogy milyen színű az indikátorom. Közben végig a szemébe néztem, egyetlen pillanat erejéig sem tévedt el a tekintetem, pedig lett volna hová. Csakhogy volt alkalmam végigmérni, miközben felém sétált, tetteimet pedig teljes mértékben uraltam. Még nem tudtam, hogy nyeregben vagyok-e, de ha olcsó süteményt keresett, akkor ennél kedvezőbb árat nem találhatott volna. Kérdés, hogy a lány elcsábul-e a spórolás gondolatára, csak abban voltam biztos, hogy jelenleg ez volt a legkomolyabb fegyver a kezemben amellett, hogy remélhetőleg a kreativitásom kedvező benyomást tett rá :]
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1767
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6762/6900  (6762/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Ilsette on Szer. Ápr. 30, 2014 11:29 pm

Készséges alakba fut bele, aki nagyon ügyesen próbálja eladni az édességeit. A kezdő mondatokkal nincsen gondja, sőt egészen megnyerőnek véli a srácot. Ezzel nincsen gond, hiszen próbál megélni ezen a helyen, vagy legalábbis értelmesen elfoglalni magát. De a lényeges része csak most következik, hogy milyen fajta sütemények kaphatóak. Elkezdi sorolni őket, amit türelmesen végighallgat. Megindul benne egy reflex, s máris összefut a szájában a nyál. S hogy leellenőrizze az alakot, akkor egy kérdést tesz fel neki.
-Nem lehetne csokoládés-krémes és eperdíszítéssel a tetején? – Erre várja a megfelelő választ. Vajon túl nagy kérés lenne vagy ebben a virtuális világban szintén lehetséges? Kissé elbizonytalanodik kissé, hogy lehet hamarosan kiderül, hogy csak egy nagyravágyó nő, akinek a kérését képtelenség elkészíteni. Ekkor történik a vörös indikátor felfedezése, majd a perceken át tartó sokk. Nevetés elhangzása oldja fel, miközben meghallgatja a szavait.
~Szóval egy vörös indikátoros srác akar velem lenni? ~ Vajon ezt hogyan érdemes kezelni? Persze nem az előtte álló volt vörös indikátoros, de úgy emlékszik, hogy a koboldos küldetésben szintén volt egy. Annak kedvesebb volt a kisugárzása, meg a megjelenése. De a jelenlegi?
~Mit csinálok én!~ Kiált fel magában, mert kissé zavarban van. Válaszolni nem tud a továbbiakra, mert inkább a saját érzéseivel kezd el harcolni. Félelem, izgalom, kíváncsiság és megannyi más érzés cikázik benne. A bájos mosoly szövegre csupán egy félre sikerült vigyort sikerül az arcára ölteni, de az sem tart három másodpercnél. Válaszolnia kell, de azonnal.
-Tudod szívesen elfogadom, ám cserébe mindent akarok tudni, hogy miért vagy vörös indikátoros? – Kíváncsiság jól hallható lágy búja hangjában. Talán később megbánja ezt a döntését, sőt imádkozni fog, hogy ne találkozott volna össze vele. De lehet nem kell csalódnia benne. Nem rejti véka alá érzéseit, amelyek finoman kiülnek az arcának vonalaira. Kétségbe vonja a másik jóindulatát, mert egy gonosz terv részének véli.
-Ráadásul úgy gondolom, hogy szeretheted a szép nőket. – Teljesen tisztában van a saját szépségével, amit úgy visel, mint egy leheletvékony lepel. Kellően nőies ahol kell, ám nem az a mutogatós fajta.  Bár ha tudná, hogy a kezdőruha után még milyen öltözetek várják, akkor sikítva menekülne remeteségbe.

Ilsette
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 92
Join date : 2014. Apr. 21.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
84/100  (84/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Csüt. Május 01, 2014 12:26 am

Az a kényszeredett, groteszk vigyor felettébb mulatságos volt, de ha rajtam múlik, akkor ma még viszontlátom azt a ragyogó, szimpatikus mosolyt, amivel rikkancs mivoltomnak igyekezett tetszeni. Talán nem is volt tudatos, csupán valamit kívánt, és ha egy nő valamit kíván, bevet efféle fegyvereket. Egy mosoly, egy szemlesütés, egy fül mögé söpört hajtincs, mind-mind azért vannak, hogy a gyenge férfiúi szíveket manipulálják. Bár ez csúnya szó, fogalmazzunk inkább úgy, hogy hatni kívánnak ránk. Felébresztik az ösztöneinket. Valójában ez így összességében rendkívül sunyinak tűnik elmondva, de ezek olyan berögzült viselkedésminták, amiket sem ők, sem mi nem veszünk észre egykönnyen, és ha tudatos szintre emeljük, többnyire erőltetett, idegen gesztusok keletkeznek. Egyszóval természetes folyamat, nem is hibáztatom érte, sem azért, ahogy most viselkedik :]
Látszott rajta a bizonytalanság: egy pillantás oldalra, mintha menekülni akarna, egy le a macira, mintha tőle várna segítséget, egy pedig rám. Ez utóbbinál vettem észre a kíváncsiságot a szemében, és innentől kezdve nyilvánvaló volt, hogy miért nem fordul sarkon. Vörös mivoltom egyszerre volt számára riasztó és vonzó, amit csak megerősített szemtelen kérése. Számítottam arra, hogy szkeptikusan kérdőre von, arra is, hogy faképnél hagy, és még arra is, hogy vonakodva belemegy az ajánlatomba, de arra bevallom nem, hogy szemrebbenés nélkül elfogadja, és még hozzátesz egy ilyen tolakodó kérést. Persze én lennék az, aki zavarba jön attól, ha meglepik? Dehogy, még örülök is neki, amit az arcomra kiülő ravasz vigyor jelzett.
- Yare-yare... úgy fest nem csak egy mosolyt kívánsz adni nekem :] - sóhajtottam - Áll az alku, de akkor te is jössz nekem valamivel, ami ezzel egyenértékű :] - pillantottam magabiztosan a szemébe újra, szavaimat úgy válogatva, hogy ne válaszható opciónak tűnjön, hanem kőbe vésett egyezségnek. Már csak az hiányzik, hogy kiengedjem a kezemből a gyeplőt, az irányítás marad nálam, bogaram. Ő nem az a típus volt, akinek engedtem ilyen téren, mert megérzésem szerint nem adná vissza azt, amit elbitorolt. Ugyanakkor ezt jeleznem is illett feléje, elvégre nem szándékoztam alárendelt szerepet játszani. Nahát, máris mibe keveredtem...?
- Valóban... különösen azokat a szép nőket, kiket érdekelnek az izgalmas férfiak :] - pillantottam rá sokat mondóan. Ha ő sem beszél mellé, akkor én miért tenném? Érdekesnek találtam a szókimondó stílusát, megérdemelte, hogy ne köntörfalazzak - Én Tachi vagyok. Kegyedben kit tisztelhetek, szépséges hölgy? :] - mutatkoztam be, de meghajlásnak álcázott köszönésemnek az volt a célja, hogy kinyúljak feléje, és kezemmel lágyan körülfonjam az ő kis kacsóját, majd puha csókot leheljek reá. Régimódi, nyugatias szokás, de volt benne valami báj, amit szerettem. És ahogy felemelkedtem, nem eresztettem el a kezecskéjét, helyette felemeltem, hogy megpörgethessem a lányt a tengelye körül.
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1767
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6762/6900  (6762/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Ilsette on Csüt. Május 01, 2014 7:36 am

Fogalma sincs, hogy valójában mire megy ki a játék. A srác szórakozni akar vele? Vagy először elaltatja benne a kétségeket, hogy egyik pillanatban olyat tegyen, ami nem helyénvaló. Állandóan erre gondol, ráadásul nem tud tovább lépni. Egyhelyben áll, miközben pánikszerűen a félelmeiből veszi az erőt. Emellett található a kíváncsisága, ami nem tudja honnan került elő ebben a lehetetlen helyzetben. Határozottnak kellene lennie, hogy ezzel megmutassa az előtte állónak, hogy kemény nő valójában, ezért ne próbálkozzon nála. Csupán egy ravasz vigyort lát a beszélgető társa részéről, mikor rögtön számon kéri tőle a vörös indikátort.
~De hisz akármit mondhat! Hogyan tudnám eldönteni, hogy igazat beszél?~ Ordít fel benne egy hang, hogy e feladat nem lesz annyira könnyű, mint azt elsőre hitte volna. Homlok egyenest belegázolt a cuppogó mocsárba, ahol már csak idő kérdése a teljes elmerülés. Egy mentőöve van, ami nem más, mint az előtte álló vörös indikátoros alak. Szavai, mint a legédesebb méreg, ami lassan kúszva minden rejtett zugot elér.
~Nem adhatom fel ennyire könnyen! Hiába vagy egy törékeny virtuális világban! Erősnek kell lenned, vadnak és szeszélyesnek, mint egy igazi úrnő!~ További az a érzése támad, ha kellő időt tölt el a másik társaságában, akkor az indikátora átszíneződik. Gyerekes gondolat, de erről a kézikönyv egy szót sem mondott. Kísérleti nyúlnak érzi magát, ami az esélyeit tovább csökkenti. Sokáig marad csendben, közben a gondjai lassanként falják a szárazföldjének homokos partját.
-Egyelőre érd be azzal, hogy nem futottam el, mint más nők tennék. – Vész közepén a csöppnyi védelme a megfelelő pillanatban érkezik meg. Az emberi lélek néha annyira kiszámíthatatlan egyes helyzetekben. Valóban! Miért fél? Erre a kérdésre nem találja a választ.
-Vörös indikátorral egyenértékű dologra vágysz? Ha azt vesszük egy lány teste alapból vörös indikátoros. – Reméli a másik megérti, hogy ezzel mire szeretne kilyukadni. Rögtön beugrik neki, hogy talán egy ölelésre vágyik a beszélgető társa, s ettől rendezve lesz a számla. Meglepő, hogy a másik felveszi a szókimondó stílusát, ezért nem rejti el véka alá, hogy szerény személye pontosan a férfi esete. Egy közös pont? Talán sikerül megtalálnia a játékban a párját? Erre a képtelenségre egyszerűen elneveti magát hangosan hahotázva, ami segít abban, hogy az eddigi feszültségei csillapodjanak.
~Miért érzem úgy, hogy ez a Tachi be akar hálózni?~ Ám ideje sem marad rá, hogy tovább a gondolatai között merengjen, mert megpörgetik a tengelye körül. Nem tesz ellenlépést, hanem a maga nyugodt stílusában odaveti a jóképűjének.
-Mohó vagy, az ilyen eset szintén vörös indikátoros. Hamar el akarod használni az egészet? – Hangja játékos, és egy kicsit incselkedő. Érezni, hogy most már nem egy pókhálóban vergődő szépséges pillangó. A következő lépése, hogy lágyan nekitolja a másikat a közeli kőkerítés falának. Miért csinálja? Mert rájött, hogy egy virtuális világban vannak, ahol jelenleg nincs a szigorú, elnyomó családja. Lázadozó korában állandóan elnyomták, s sosem engedték, hogy valami huligánnal legyen. Naphosszakat papoltak neki, hogy egy rendes normális férfit kell választania, ami ritka, mint a fehér holló. Ebben a szorult helyzetben ezen személysége áttörte a falát, hogy rávesse magát az áldozatára. Odasimul hozzá, miközben ajkai merészen közel vannak a másikéhoz. Szépséges íriszei belemélyednek a srácéba.
-Felhagyhatnál ezzel a nyálas stílussal, ráadásul cseppet sem vagyok nemes. De nő vagyok! – Még bármilyen módon beszélni tudna Tachi, akkor egy ujját odatapasztja a másik szájára. Szabadnak érzi magát, erősnek és tettre késznek. Mikor elnyomták, csak gyengének és ügyetlennek. Szórakozottan elkuncogja magát a helyzet komikussága miatt, míg végül ellép a fiútól.
-Törlesztettem a számlám. Nem mindenkit ölelek át így ehhez hasonlóan. Most rajtad a sor. – Egy bátorító mosoly, ami hívató és bátorító. Tán ezzel jelezi, hogy lehet ebből több is, mint amire elsőre látszik.

Ilsette
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 92
Join date : 2014. Apr. 21.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
84/100  (84/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Csüt. Május 01, 2014 2:28 pm

Néha úgy éreztem, hogy ez a világ mentes az igazi nőktől. Egy valódi nő kiszámíthatatlan, rejtélyes, és nem adja magát könnyen még akkor sem, ha egy olyan ravasz rókával áll szemben, mint jómagam. Olyan lánnyal még nem futottam össze, aki mind a három jellemzőt magáénak tudhatta volna, eddig legfeljebb kettő volt meg bennük, és leginkább a harmadik vonás hibádzott. Igaz, előttem majdnem mindegy volt, eddig minden diót feltörtem legfeljebb néhány nap alatt, lehetett bármilyen kemény, viszont ha látom, hogy szükség van a kalapácsra, az úgy szerzett dióbél is édesebb, mintha a hájától megfosztva venném a zöldségesnél. Ez a lány itt előttem viszont félreverte a fejemben a harangokat. Mindig is vonzónak találtam, ha felvették velem a kesztyűt, főleg itt, Aincradban, ahol a fejem felett viselem a veszély stigmáját, és ez a nő pont ezt tette. Domináns jellem volt... vagy annak akart látszani. Elkerülhetetlen volt az összecsapás :]
- Honnan veszed, hogy elfutnak előlem? - húztam ajkaimat sejtelmes félvigyorra. Természetesen egy ilyen alaptalan megállapítás után nem nehéz levonni a következtetést, miszerint a saját értékrendjét használja, és ha a józan esze alapján dönt, elfutott volna. Mégsem tette, mert kíváncsi volt. Talán csak a vörösségem érdekelte, mint Esutel-chant, de még az is lehet, hogy a tűzzel akart játszani.
- Nahát, tartogatnál későbbre is? :] Van még cserealapom, ha folytatni kívánod az üzletelést, ne aggódj - kacsintottam rá. Megváltozott, ez nyilvánvaló volt. Eltűnt a szeméből a félelem, ám ezt a hirtelen pálfordulást nem tudtam mire vélni. Nem volt logikus egy, az imént még ijedt, sarokba szorított lánytól, ahogy a kerítésnek tolva engem hozzám simult. Provokatív lett, kacér, de nem azért vadult meg, mert más lehetősége nem maradt. Számomra ismeretlen elem vegyült a viselkedésébe, de pont ettől volt izgalmas: kiszámíthatatlan és rejtélyes. És tisztán éreztem azt is, hogy nem adta meg magát a sármomnak sem. Álltam a pillantását. Igéző szemek, forró lehelet, puha keblek. Elmém felett átvették az uralmat az érzékszerveim által közvetített jelek. Kezeimet a derekára csúsztattam és átöleltem, nem engedtem, hogy eltávolodjon tőlem. Ha veszélyes játékot űz, viselje a következményeit :]
- Valamit elfelejtettél viszonozni - húztam magamhoz közelebb, azt sugallva, hogy amíg be nem mutatkozik ő is, addig így fogunk maradni. Centikre egymás ajkától, érezve a másik bódító illatát. Én ellen tudok állni neki, de vajon ő is nekem? Ez azonban nem az a momentum volt, hogy kiderítsem, így végül mégis elengedtem a lányt. Nem az volt a lényeg, hogy mindenképp kiszedjem belőle a nevét, hanem az, hogy továbbra is jelezzem, nem fogok úgy táncolni, ahogy ő csettint. Kemény eszközökhöz nyúlt, hogy hasson rám, ráadásul előre "fizetett", rákényszerítve arra, hogy én is tartsam magam az alkunkhoz.
- Okos vagy és merész. Ez tetszik :] - közöltem a gondolataimat hangosan is, majd felkínáltam a karomat a lánynak, ha esetleg belém kíván karolni - Indulhatunk? - kérdeztem olyan természetes derűvel, mintha az imént mi sem történt volna, ám a következő pillanatban már valami egészen más érzelem futott át az arcomon, ahogy újra megszólaltam.
- Meghoztad az étvágyam. Nem most öleltél át így utoljára, ragaszkodom a repetához :] - hasonló mosoly került az arcomra, mint amivel ő tett rá ígéretet, hogy nyitott a játékra.
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1767
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6762/6900  (6762/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Ilsette on Csüt. Május 01, 2014 6:47 pm

Ravasz rókával áll szemben? Ha jobban megnézi Tachi vonásait, akkor egyáltalán nem tartja rókaképűnek, ami azt jelentenék, hogy olyan a lelkülete. Jóképűnek lehet mondani, azonban a tudása ezzel kifújt. Ha tudná olvasni a férfi gondolatait, akkor most elcsodálkozna rajta. Az összecsapásukat illetően, szerinte nem ez a lenne rá a megfelelő szó.
-Nem futnak el előled ezek szerint? Akkor odamennek hozzád és megveregetik a vállad, hogy fel a fejjel Vöröském!? – Formálja a szavakat szórakozottan, miközben kuncog egyet e viccén. Nem tartja valószínűnek, hogy bárkiben kellemes dolgokat keltene a beszélgetőpartnere piros jelzése. Kettejük játéka elkezdődött, ami véget érhet rosszul, semlegesen vagy jól. Mindkét félen múlik, hol fognak kikötni és mit lesz a végeredmény. Szabadon, korlátok nélkül.
-Te nem tartogatnál későbbre. – Jelenti ki teljesen csalódott hangnemben, ami mesterien van kivitelezve. Az ajkai lefelé görbülnek, míg szeme összetörten néz fel Tachi írányába.- Olyan kecsetlen vadállat vagy. Nem értékeled az igazi finomságokat. – Mormogja lehangoltan, miközben folyamatosan figyeli, hogy az előbbi jelenet mennyire hatott rá. Hagyja, hogy mély csend üljön közéjük. Mikor megérezte a másik kezeit, akkor csupán a férfi mellkasára tapasztotta mindkét tenyerét. Nem tűnt fel neki, hogy nem árulta el a nevét, sőt egyenesen emiatt somolyog egy keveset.
-Jaj, de butuska liba vagyok! Vagy talán a közelembe levő alaktól ilyen forró a légkör? Huh de meleg van. – Teszi fel némileg gúnyos éllel, kellő költőiséggel. Mikor a beszélgető társa megdicsérte, hogy okos és merész, ráadásul tetszik neki, akkor semmitmondóan megvonja a vállát.
-Mondtam már nem vagyok nemes. – Ezzel egyetemben Tachi kezét elrendezi csípőjénél. Odanyúl a másik kezéhez, amit lazán kinyúlt. Végül a fejét feljebb tolja, hogy az állát szegje fel. Hátrébb lép, miközben Bendő követi. Távolabbról nézve elneveti magát, s hangos hahotázásba kezd.
-Majd a tükörben próbálgasd ezt a beállást. Jól áll neked. – Ugratja természetesen, mint minden cserfes nő. Ezután jelez neki, hogy indulhatnak. Felhúzza a szemöldökét, mikor meghallja a sráctól, hogy meghozta az étvágyát és ragaszkodik a repetához. Bevárja, míg mellé ér, aztán fog hozzá a lapjai kiteregetéséhez.
-Ha repetázni akarsz, ahhoz ajánlj fel valamit. Majd meglátom, hogy mennyire érdemes.

Ilsette
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 92
Join date : 2014. Apr. 21.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
84/100  (84/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Csüt. Május 01, 2014 7:51 pm

Nahát, milyen csípős a nyelve :] Határozottan szórakoztató volt, ahogy próbálkozott az önbecsülésem lerombolásával, mióta túljutott a kezdeti sokkon, egyre szimpatikusabb lett a hölgyemény a szememben. Élveztem, ahogy csűrte-csavarta a szavakat, lecsapta a magas labdákat, mindenre volt valami visszavágása, és ezeket nem félt közölni velem. Velem, a vörös indikátorossal, aki akár meg is ölhette volna ezért. Talán fel sem fogta, kivel incselkedik és milyen veszélyben is van éppen, de akár az is lehet, hogy látja rajtam, nem kívánom bántani. Szerencsés, hogy olyat sodort az útjába a sors, akiről leperegnek ezek a szavak, és nem dühíti fel magát rajta. Vagy lehet, hogy nem is szerencse, hanem jó ítélőképesség és emberismeret? :]
- Talán. De az is lehet, hogy összekötözöm a lábaikat, és ezért nem tudnak elfutni :] Te miért nem futsz el? - húztam szélesebbre a mosolyomat, bár egyenes választ nem vártam. Nem, inkább valami olyasmit, amivel eddig is szívta a vérem, az igazságot így is sejtettem, és az nekem elég volt. Nem mindig jó, ha nyíltan kimondanak valamit, néha sokkal izgalmasabb, ha csak sejtések alapján reagálunk a másikra. A valóság olykor illúzióromboló :]
- Ugyan - nevettem halkan - Inkább nincs szükség rá, hogy tartogassam, van bőven tartalék :] - javítottam ki a lányt. Művészi csalódottságot mutatott be, nehéz volt eldönteni, hogy ebből mennyi a játék, és mennyi a valódi érzelem, abban viszont biztos voltam, hogy táncolni kíván velem - Nem érzed kicsit korainak ezt a kijelentést? :] - mosolyogtam rá, és játékosan megpöccintettem a homlokát. Kellett valami olyasmit tennem, ami messze nem illik hozzám, és amivel én is degradálom kicsit őt. Hadd érezze a törődést, ha már ennyi fáradságot fordít arra, hogy beletaposson a lelkembe.
- Szóval Butuska Liba? Ez az eddigi legtalálóbb név, amit valaha hallottam :] - vigyorodtam el ezúttal úgy, hogy fogaim is kitűntek ajkaim közül, hangomban hozzá hasonlóan gúnyos él rejtőzött. Egyre jobban felcsigázott ez a szépség, a szemtelensége nem ismert határokat. Úgy festett, a viselkedésemmel egyre inkább felbátorítom, ám mivel én is élveztem a 'ki tud nagyobbat mondani'-játékot kettőnk között, ezért nem tettem ellene. Még úgy sem, hogy tisztán láttam, emberemre akadtam. Ha fölém tud kerekedni, akkor megérdemli a dicsfényt, hadd fürödjön benne. Felhúztam a szemöldököm akkor is, mikor nekiállt rendezkedni, de belementem a játékba, és azon nyomba természetesebbé is változtattam a pózt, amibe beállított, vele együtt nevetve.
- Használhatom tükörnek az elbűvölő szemeidet? :] - kérdeztem fejemet kissé leszegve, majd Butuska Liba után indultam, és néhány öles lépéssel melléje értem. Ismertem annyira a környéket, hogy ne okozzon problémát egy cukrászdát találni, így emiatt nem estem pánikba :]
- Lássuk csak... a sütizés után szívesen meghívnálak egy italra. Ez hogy hangzik? - érdeklődtem fél szemmel rá pillantva, miközben magabiztos léptekkel koptattam az utca kövét. Kétszer fordultunk csupán, és a következő sarkon megpillanthatta a környékhez illő, gazdagon díszített és nem is túl olcsó cukrászdát.
- Hogy is volt? Eperkrémes csokival a tetején? :] - emlékeztem szándékosan rosszul, mielőtt szélesre tártam volna az ajtót, és beléptem volna a hölgyemény előtt, vezetve az utat az illemnek megfelelően az ismeretlen helyen. Kételkedtem benne, hogy lehet ilyesmit kapni, de nem sajnáltam a pénzt arra, hogy egy ilyen tüneményes és szórakoztató leányt kiszolgáljak még azon az áron is, hogy speciális rendelést kell leadnunk.
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1767
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6762/6900  (6762/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Ilsette on Csüt. Május 01, 2014 8:50 pm

Őt megélné ez a vörös indikátoros? Lehet, azonban azt érné el, hogy egy kellemes, és egyben helyes nőt veszítene el mellőle. Nem tudna jóízűen szórakozni, sőt megveszne az unalomtól. Azt el tudja képzelni, hogy az unalom annyira kínozná, hogy szinte eltorzult arccal azt mondaná: Egy szép és vicces nőt ide! Hogy a mai alkalom a sors szüleménye, vagy a véletlen neveletlen játéka, azt döntse el mindenki a saját módján.
-Összekötni a lábaikat? Időigényes, mellesleg lehet gyorsabban futnak nálad, mert jobb a kondíciójuk. Hogy én miért nem futok el? Hát… - Megint megjátssza, hogy gondban lenne a válaszadással. A fejében régen megvan rá a válasz, de annál élvezetesebb a beszélgetés, ha minél inkább húzzák a szavakat és a válaszolást.
-Mert nem vagyok homokozóban vihorászó kislány. – Ejti ki nemes egyszerűséggel, minden köntörfalazás nélkül, sem masnival átkötve, sem ajándékdobozba rakva. Megered Tachinak a nyelve, amitől különlegessé válik a mi beszélgetésük. Cseppet sem zavarja, hanem csipkelődik vele addig, míg bírja. Szóval a férfinek vannak rejtett tartalékai, amitől leginkább a titok szóra tud gondolni. Halad a beszélgetés, így taktikát vált. Van amire fog válaszolni, azon előfordul, hogy valamiről hallgatni.
-Különben az igazi nevem Ilsette, becézve Ilsy. A játékos nevem meg Föld Úrnő – Eddig ez a második személy, akinek elmondta igazi nevét, és annak becézett formáját. Csak somolyog rendesen, mikor a srác a szemét szeretné tükörnek használni.
-Úgy vélem, ha ilyen szavakat használsz, akkor én nyertem. – Pimaszsága arra vezérli, hogy pár pillanatra gyerekessé váljon. Kiölti a nyelvét, aztán visszatér az eredeti helyére. Beéri az ifjú a lépésekkel, amire nem tesz megjegyzést. Ránéz Bendőre, hogy nem hagyták e el az állatot, de az simán tartja az iramot.
-Moziba nem akarsz vinni? Utána meg egy vidámpark és végezetül egy állatkert horror kastéllyal. – Adja meg a válaszát, miközben kétszer váltanak irányt. Tekintete rögtön megpillantja a cukrászdát. Szép cégére van, ami biztosan vonzza az itt élő játékosokat, hogy fogyasszanak bátran.
-Elég lesz egy szelet csoki torta. Mellesleg emlékeztetnélek, hogy te nem kezdtél bele a mesédbe. Így nem garantálom azt, hogy kapsz még ölelést tőlem.

Ilsette
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 92
Join date : 2014. Apr. 21.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
84/100  (84/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Csüt. Május 01, 2014 10:38 pm

- Nos.. azt hiszem most megfogtál, valóban nem így kötelezik el magukat No - ingattam a fejem csalódottan, hogy nem sikerült elhitetnem vele. Nem hevernek a lábam előtt összekötözve. Mondjuk nem is vágytam rá, mi öröm van abban? Sose találtam izgalmasnak az ilyesmit, beteg ember, akinek ez a látvány okoz örömet. Mondom én, akit sokan szintén betegnek titulálnálak, ha ismernének :] Ellenben a lényeg nem is ezen volt, hanem azokon a szavakon, amiket a kérdésemre kaptam. Nem voltak szellemesek, nem gúnyolódott, nem csipkelődött, egyszerűen kijelentette, mint egy száraz tényt. Ennyit arról, hogy nem kapok egyenes választ :] Megengedtem magamnak egy pillanatnyi hatásszünetet, mielőtt reagáltam volna arra is.
- Tehát kijelenthetjük, hogy szerinted homokozóban vihorászó kislányok után kajtatok. Ezt most vegyem sértésnek? :] - kuncogtam. Afféle nőies következtetéseket vontam le az eredeti megállapításából, hiszen ha előlem a legtöbb nő menekül, de ő nem, mert már nem kislány, akkor kézenfekvő az általam felvetett eshetőség. De vajon ő tényleg felnőtt nő már? Az eddigiek alapján kétségtelenül, de majd meglátjuk, igazolja-e az állítását. Annyi biztos, hogy úgy kéne kezelnem, mint egy érett nagylányt... de vajon akarom is?
Ahogy arra számítottam, amint elneveztem saját kútfőből, máris bevallotta a nevét. Kiszámítható volt, de ennek a típusú témafonalnak ez a rendes menete, és semmi sem utalt rá, hogy ettől ő vagy én el szeretnék térni. Ilsette. Ízlelgettem a nevét, egyelőre nem döntöttem el, hogy fogom hívni. Még az is lehet, hogy szimplán csak Úrnőm lesz, egyébként is szokásom valami ilyesmit választani, ha emlegetni kívánok egy lányt. Bár az ő esetében ez túl egyszerű lett volna, túlságosan adta magát. Ennél én kreatívabb vagyok, és talán neki is csalódást okoznék :]
- Ohó, lehet nyerni? Ezt eddig nem is mondtad. Mik a szabályok és legfőképp mi a tét? :] - csillant fel a szemem. Talán túlságosan is hozzászoktam a játékokhoz Szophie után loholva, ezért is hozott némileg izgalomba a lehetőség. Mármint a kelleténél jobban is felcsigázott. Yare-yare...
- Nahát, azt hittem egy ilyen kislányt, mint te, ennél jobban vonzanak a felnőttesebb helyek Razz - öltöttem ki jómagam is a nyelvemet kissé, reagálva a túlzásra, amit a fejemhez vágott - Akkor mit szólnál egy túrához a sötét múltú, elhagyatott kísértetkastélyomban? :] - találtam ki mást, felhozva ezzel az egykori céhházat, mely most menedékemül szolgál. Különösen érdekelt a válasza most, így valamivel jobban is figyeltem rá, a vonásaira, a mimikájára, a testbeszédére. Biztosan értette a célzást, nem volt Butuska Liba. És közben illedelmes férfiember módjára ültettem le, kihúzva neki a széket az egyik üres asztalnál. Elegáns hely révén természetes volt, hogy pincér igyekszik az asztalunkhoz, mire én is helyet foglaltam, már ott is termett.
- Két szelet csokitortát kérünk - mutattam az ujjammal is a számot. Erőt vett rajtam a lustaság, sokkal jobban érdekelt az asztalnál üldögélő hölgy, mint az, hogy mit fogok enni. A pingvin bólintott, és máris elsietett, egyszerű rendelésünk valószínűleg mindjárt meg is fog érkezni.
- A kardom pengéje lenullázta egy másik játékos életét - közöltem a lánnyal sunyin elvigyorodva - Vagy ennél több részletre vágysz? :] - szórakoztam kicsit vele. Szándékosan nem használtam olyan szavakat, miszerint megöltem valakit, hiszen ez nem volt igaz. Nem szemben ültem vele egyébiránt, hanem mellette, éppen csak egészséges távolságban. Nem kívántam magunk közé tenni egy egész asztalt.
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1767
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6762/6900  (6762/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Ilsette on Pént. Május 02, 2014 8:49 am

Tachi ezúttal lebukott. Különösebben nem tudja eldönteni, hogy ténylegesen igazat beszél, vagy lódít. Végig szemmel kíséri a srác minden egyes fejingatását. Föld Úrnőről sem lehet elmondani, hogy olyan titkos vágyai lennének, mint az előtte leborulás vagy kézfejcsókolás. A jelleme nem engedi meg, hogy ehhez hasonló dolgokat csináljon, főleg ha kezdő a játékos. Mikor a másik felvázolja a helyzetet, hogy ő milyen személyek után kutakodik, akkor egy halvány somolygással válaszol.
-Neked kell tudnod, hogy milyen nőket kedvelsz, nem? – Húzza el a végét szándékosan, aztán újra nyílnak bársonyos ajkai. Három másodperc erejéig nem jön ki hang a száján, de mikor látni, hogy valami bevillant neki, akkor rögtön hozzáfog.
-Sértés? Ne mond, hogy ennyitől görbülni fog lefelé a szád? Engem nem fogsz megtéveszteni, mert jól tudom, hogy ott belül kutyára remekül érzed magad. Az arcod sugárzik. – Vázolja fel a meglátását a témával kapcsolatban. Tachi réges-rég elhurcolta volna egy olyan helyre, ahol lenullázhatta volna az életpontját. Akkor meg búcsút inthetett volna itteni karrierjének, sőt az életben szintén. A névadásra nem fog megsértődni, mert csak ebben a játékban lesz érvényes. Felvont szemöldökkel látja a másik csillanó szemét.
-Lássuk csak! A szabály egyszerű. Ha mindent elmondasz, amit eddig tapasztaltál és láttál, akkor utána búsás kinccsel leszel megjutalmazva. Gondolok itt arra, hogy bármi miatt vagy vörös, attól függetlenül a társaságodban maradok. Lehet túl sokat kérek, de kezdő játékosként célom a beilleszkedés. – Magyarázza el lassan, ráadásul határozottan. Mikor megemlíti neki a sötét múltú kastélyt, akkor nem hatja meg. Lágyan dobol kezével az ajkain, miközben gyönyörű tekintete várakozóan tekint rá. Megérkeznek végül a cukrászdába, ahol helyfoglalás után két szelet csoki tortát rendelnek. Elégedetten dől hátra, mikor hallja belekezd a történetébe, de túlságosan röviden vázolja fel.
-Pedig reménykedtem benne, hogy adhatok értékesebb dolgot is pusztán ölelésnél. – Lemondó sóhajjal távozik a levegő a tüdejéből. Mikor megérkeznek a szeletek, akkor rögtön hozzálát a finomság elfogyasztásához. A végén ad belőle Bendőnek is. A kényeztetés után megtörli a szája szélét, aztán újfent elhelyezkedik a székében.
-De ha ennyire rossz volt, s nem kérsz repetát, akkor nem tudok mit kezdeni. – Széles mosoly jelenik meg a száján, ami aztán lehervad róla. Arckifejezése megkomolyodik, mert nem akar tovább játszadozni. Szeretné jobban megérteni az itt uralkodó helyzetet. Ha sikerülne sok emberrel beszélni, akkor nem csak ismerősei lennének, hanem egy csomó felhasználható információ. Előveszi a jegyzetét.

Ilsette
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 92
Join date : 2014. Apr. 21.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
84/100  (84/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Pént. Május 02, 2014 3:06 pm

Elmosolyodtam. Újfent, immár sokadszorra, hiszen valóban remekül éreztem magam. Ilsette a fején találta a szöget, és bár nem tettem túl sokat az ellen, hogy leolvashatatlan legyen a hangulatom, azért nem minden nő értelmezte volna úgy a viselkedésem, ahogy ő, nem minden nő értelmezte volna helyesen, vagy adott volna rá korrekt reakciót. Talán ennek is köze van ahhoz, hogy ő már nem homokozóban vihorászó kislány, sőt biztosan. Újabb jó pont a lánynak, egyre jobban felcsigázott a társasága. Noha megvolt a maga bája a tapasztalatlan kis fruskáknak is, az igazán vonzó nő olyan volt, mint ő.
- Nahát... akkor mégse kell elmondanom, hogy milyen nőket kedvelek, tudod te magadtól is :] - néztem a szemébe sejtelmesen, halk ragadozóhangon szólva, majd végigmértem csodás alakját, melyet ugyan jól elrejtett öltözékébe, de így is kiválón látszott, mennyire bőkezűen áldotta meg a természet. Mindezt persze csupán azért, hogy nyilvánvalóvá tegyem, mennyire érdekel engem, és az sem zavart, hogy ezzel hatalmat adok a kezébe. Sőt, egyre kevésbé zavart, hogy esetleg uralkodni fog felettem, ha így haladunk tovább.
- Valóban sokat kérsz - közöltem szenvtelenül - De ha feltétel nélkül megtisztelsz a társaságoddal, azért még az is lehet, hogy megéri :] - tettem hozzá, kihangsúlyozva a feltétel nélküliséget. Elég sok helyen el tudtam képzelni a társaságát ahhoz, hogy esetleg megosszam vele néhány titkomat, a busás jutalom kifejezés pedig felettébb izgalmasan hangzott. Már egy ideje éreztem, hogy zöld utam van bizonyos tekintetben, amit csak még inkább megerősítettek kacér szavai.
- Amit nem adsz oda, azt elveszem én :] - hajoltam közelebb, sejtelmes ígéretet téve, majd visszatértem eredeti testtartásomhoz, hiszen máris kihozták a süteményt, a következő néhány perc pedig azzal telt, hogy mindketten elfogyasztottuk az édességet. Csupán ezután fontoltam meg, mit is tárjak a lány elé. Fürkésztem egy kicsit bájos arcocskáját, miközben az ujjaimmal doboltam az asztalon.
- A legtöbb játékos készséggel elhiszi, amit Kayaba Akihiko elénk tárt. Csupán elfelejtik, hogy ez a világ teljes egészében virtuális, és szeretett adminunknak teljhatalma van benne. Bármit elhitethet a naiv játékosokkal, bármit - fogtam bele mondókámba, noha nem szándékoztam hosszasan kifejteni a teóriámat, így nem mentem bele a részletekbe - Én azok közé tartozom, akik kételkednek a halálos következményekben. Többnyire olyan játékosokra támadok rá, akiknek túl nagy pszichikai teher a SAO, vagy valamilyen formában alkalmatlanok a játékra. Ezek a játékosok előbb-utóbb úgyis odavesznének, én pedig megrövidítem a szenvedésüket, vagy a környezetük szenvedését - halkan beszéltem, de tisztán artikuláltam, így minden szavamat érthette. Arcomon nem sok érzelem látszott ezalatt, valamit viszont nem ártott tisztázni - Na nem puszta jószándékból teszem, én nem vagyok jófiú. Az első néhány ember, akit felszabadítottam, rendelkezett valamivel, amire szükségem volt nekem is :] - vigyorodtam el, miközben tovább tanulmányoztam Ilsette vonásait. Azt állította, hogy a társaságomban marad, bármi is legyen a magyarázat az indikátoromra, de vajon képes-e ezt az ígéretet megtartani, mikor elé tárom a mesémet. De vajon tényleg mese, vagy valóság? :]
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1767
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6762/6900  (6762/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Ilsette on Pént. Május 02, 2014 4:32 pm

Figyeli Tachi arcvonásainak apró rezdüléseit, hátha elárul valamit annak játékossága. Leginkább mosolyog, de azzal csak jókedvét nyilvánítja ki. Különösebben nem érdekli, hogy hány jó pontot szerzett az ifjúnál, ráadásul az sem, hogy mennyire csigázta fel. Szeretne többet megismerni a SAO-ból, így olyan játékosokkal kell összefutnia, akik már jó ideje itt vannak. El kell velük beszélgetni, hogy rájöjjön mennyire fásultak be az idő során, vagy még mindig tombol bennük a kalandvágy? Mennyire elszántak? Mikor kimondja a férfi, hogy telitalálatot ért el a fejtegetésével, akkor halvány mosoly jelenik meg az arcán, aztán rögtön kuncogássá változik. Nem kerüli el figyelmét, hogy merre kalandozik a tekintetével, ráadásul megállja egy szó nélkül.
~ Pasik! ~ Ingatja meg a fejét, közben Tachi nyilvánvalóvá teszi a nagyra vágyását. Ízlelgeti magában a következő mondatot, aminek első fele érdekesen hangzik.
-Szóval feltételek nélkül, csak úgy, mint egy kabala? Vagy tán nem barátnőt keresel? – Ötlik fel benne ez az eshetőség, mert igazából egészen belemelegedtek egymás piszkálásba, miközben jóízűen elpletykálkodnak. Hangosan elneveti magát a fiú megjegyzésén, hogy miszerint amit nem oda, az elveszi.
-Hoho! Ne olyan hevesen ifjú cowboy. Mindent a maga idejében. – Válaszol rá somolyogva, miközben a süteményeket kezdik el kóstolni. Csendesen étkeznek, azonban feltűnik számára a másik dobolása. Sosem nézte jó szemmel az eféle mozdulatokat.
-Ideges vagy miattam, hogy dobolsz? – Teszi fel nyílegyenesen a kérdést. Eltűnnek az arcáról a bájos vonások, de ez nem rontja el a természetes szépségét. Nincs kicicomázva, hanem úgy van ott a másik előtt, ahogy megalkották. Belekezd végül a mondókájába a partnere, ezért mindent legyez a kis füzetecskéjébe.
-Szóval úgy véled, hogy csak egy ostoba vicc, és csupán kísérleti egerek lennénk egy virtuális valóságba zárva? Hmm – Áll le az írással, hogy pár pillanat erejére kinézzen az ablakon, és a kinn beszélgető ismeretlen személyekre nézzen. Nem szabad elhamarkodottan döntenie, hanem valamilyen úton és módon meg kell bizonyosodnia ezekről a dolgokról. A szemöldöke felszalad, mikor Tachi elmondja, hogy milyen hivatást választott magának. Próbálja megérteni az álláspontját, ami részben jó, ám vannak hátulütői.
-Pedig a NerveGeart a fejedre rakod, ahol sok-sok sérülékeny ideg található. Nem vagyok biológus, sem agysebész, de pusztán a kütyü tere ártalmas, és befolyásoló hatással van ránk. Innen bentről nem tudjuk bebizonyítani, hogy a halállal végződik-e a dolog vagy sem. – Elcsendesedik, mert át kell gondolnia az egészet. Másik székéhez tolja a székét, így egymás mellett vannak. Merészsége mutatkozik meg, ahogy a srác állához nyúlva egy teljesen váratlan kérdést tesz fel.
-Ha engem alkalmatlannak látnál, akkor velem szintén végeznél? – Több ok miatt dönt e kérdés mellett, aztán fűzi tovább a saját véleményét.
-Magyarán önkéntes mesterséges természeti jelenségnek képzeled magad. A természetben ugyebár ezt szelekciónak nevezzük. Az erős megmarad, míg a gyenge meghal. Csak tudnám, hogy mi alapján tudsz dönteni? Megérkezik egy új játékos, s megriasztja mindaz, ami itt történik. Elveszti saját magát, s érzelmileg és cselekedetileg megváltozik. De sosem tudhatod, hogy később nem e ő lesz a legújabb frontharcos vakmerő bátorsággal. Gondoltam, hogy nem jó szándékból teszed, hanem meggyőződésből. Ez a saját hited. – Itt elhallgat, de azért ne maradjon el az a jutalom, akkor odahajol Tachi arcához, majd megpuszilja hosszan. Hátradűl a székében, aztán megjegyzi.
-Gondolom nem akarsz erről a címedről, cselekedetedről lemondani.

Ilsette
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 92
Join date : 2014. Apr. 21.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
84/100  (84/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Pént. Május 02, 2014 5:53 pm

- Kabala? Ugyan :] - nevettem fel, és ingattam a fejem - Egy kabalának az egyetlen feladata az, hogy jelen legyen és szépen mutasson az oldalamon. Nekem viszont olyan terveim vannak veled, amik ezen túlmutatnak - néztem a lányra, nyitva hagyva a kérdését. Mi több, a hangsúlyom is azt sugallta, hogy ezek a bizonyos tervek egyelőre nem fognak kiszaladni a számon. Mindent a maga idejében, ahogy ő is említette :] A forgatókönyv már kész volt a fejemben, ám rajta múlik elsősorban, hogy igazodik-e a menetrendhez, avagy késni fog. Egyelőre ideális ütemben haladtunk, még ha ő úgy is hitte talán, hogy sietősre kívánom fogni a figurát. Elvigyorodtam a tévedésén, de kommentár nélkül hagytam. Hadd higgye azt, hogy hevesebb vagyok a kelleténél.
- Ha annak számít, hogy majd kiugrik a szívem a helyéről melletted... :] - viccelem el az észrevételét, majd gyorsan hozzátettem - Nem, szimpla pótcselekvés. Nincs miért feszültnek lennem. Te csak akkor dobolsz az ujjaiddal, ha ideges vagy? - kérdeztem tárgyilagos érdeklődéssel, egyszerűen, mindenféle pluszjelentést tartalmazó mimika nélkül. Ugyanakkor megfordult bennem a gondolat, hogy a lány nem szeretné, ha anélkül távoznék, hogy kielégítettem a kíváncsiságát, és ezért várja a visszajelzést. Nahát, még az is lehet, hogy a viselkedése pusztán azért ilyen provokatív, mert úgy hiszi, így maga mellett tarthat. Yare-yare... :]
- Valami olyasmi - erősítettem meg a gondolatát, már ha annak lehetett nevezni ezt a ködös választ. Láttam, hogy kinéz az ablakon és elgondolkodik a szavaimon, én pedig alig észrevehetően bólintottam. Nyitott volt arra, hogy elfogadja a véleményemet, és ezáltal a saját hitét formálja, nem utasította el az eretnek gondolataimat egyből. Végül közelebb húzódott hozzám, amire kissé szélesebbé vált a mosolyom. Mint egy kiskutya, aki érzi, hogy jutalomfalat következik :]
- Nőket nem szívesen bántok. Különösen olyan csinosakat nem, mint amilyen te is vagy. De ha... látszik rajtad, hogy csak szenvedsz... - nem fejeztem be a mondatot, nem szép dolog az ilyesmiket nyíltan kimondani. Ellenben ez a lehetőség teljesen kizárt volt, talpraesett, érett lányként helye volt a játékosok között.
- Tévedsz, nem a természetes szelekciót kívánom reprodukálni, azt megteszi maga a világ is. Egy idegileg gyenge játékos ideális esetben békésen eléldegél ebben a városban, és eszébe sem jut, hogy kockáztassa az életét, vagy akár a társaiét. Ám van, aki nyomás alatt roppan össze csupán, egy olyan játékos a kritikus pillanatokban válik ön- és közveszélyessé - válaszoltam a felvetésére, miközben visszagondoltam arra, hogy kik kerültek a kardom hegyére és kiknek kéne még odakerülnie, ha csak ezt a filozófiát követném - Ám mint említettem, nem vagyok jófiú, számító vagyok és haszonleső :] - jelentettem ki, miközben elmosolyodtam az ajkait az arcomon érezve. Amint a puszi megtörtént, habozás nélkül nyúltam a keze után, hogy megfoghassam és finoman simogathassam a kézfejét.
- Mit szólnál, ha azt mondanám, azért nem tudnál lebeszélni erről, mert már találkoztam olyan játékosokkal, akik egyszer már meghaltak, és most mégis itt sétálnak köztünk? - néztem Ilsette szemébe, de nem hagytam gondolkodni - Ölelés, puszi. Mi lesz a következő és mit kérsz cserébe? :] - kérdeztem halvány félvigyorra húzva vékony ajkaimat.
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1767
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6762/6900  (6762/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Ilsette on Pént. Május 02, 2014 7:14 pm

-Valóban, egy kabalának csak ennyi funkciója van. Ha olyan a gazdája, akkor megpuszilja, amikor szükséges. – Kíváncsian felvonja a szemöldökeit, mikor a férfi arról beszél, hogy tervei vannak vele kapcsolatban. Elsőre nem tudja, hogy pontosan mire gondol. Egyelőre kezdő játékos, sőt gyakorlatilag, alig lehet hasznát venni tudásának. Kellő tanulással viszont egy napon akár frontharcos válhat belőle. Mikor elkezd viccelődni vele egy kicsit, akkor édesen somolyog Tachira.
-Szóval pótcselekvés. Én az ilyeneket idegességnek tudom be. Mellesleg ha ideges lennék, akkor legalább letépném rólad a ruhát. - Kuncogja el végét, mert ha a felvázolt eset megtörténne, akkor a végén mindketten nagyot néznének. Talán nem jár messze az igazságtól, ha azt véli, hogy a nő nem engedi el addig, míg egy kis információ morzsát ki nem szed belőle. Az viszont rossz feltételezés, hogy maga mellett akarná tartani a srácot. Nem utasít el senkit, mert más a gondolkozása, inkább meghallgatja, hátha tanulhat belőle. Elengedhetetlen a bölcsesség eléréséhez.
-Szóval van gyengéd, s az a nők és ráadásul a szépek. Nem kellett volna visszafognod magad, de el tudom képzelni, hogy mit akartál mondani. – Egyelőre bizonytalan egy darabig, azonban ha sikerül biztos talajt kifogni, akkor meg fog állni a lábán. Hallgatta tovább a fiú szavait, miközben folyton azon járt az agya, hogy miféle terveket szövögethet magában. S miért ő lenne a terve része?
-Számító és haszonleső. – Fogadja a kézfejének a simogatását, amit csak egy darabig hagy, aztán határozottan elhúzza. Elégedjen meg ennyivel. A másik felvetése, hogy miszerint találkozott már olyan játékosokkal, akik már egyszer meghaltak és mégis itt sétálnak közöttük, arra csak megvonja a vállát.
-Akkor szerintem elment az eszük. Ha egyszer már kinn lehettek, akkor miért jönnének vissza? Főleg ha két évig raboskodott egy hülye világban. Persze vannak számítógép és játék őrültek.  – Ennyit tesz hozzá saját kútfőjéből. Mikor a másik megint csak viccelődik, sőt ezzel kapcsolatban felteszi a kérdését, akkor röviden és tömören válaszol.
-A következő nem lesz. Elégedj meg ezzel. Talán jobban fogod értékelni. Ami pedig a nézeteidet illeti, én biztosan nem fogok beleszólni a dolgaidba. A terveiddel kapcsolatban, ha kikristályosodott minden, akkor meghallgatom és döntök felőle. – Feláll a helyéről, hogy megmozgassa mindkét lábát. Látja Bendő elaludt az asztal alatt a lábuknál.

Ilsette
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 92
Join date : 2014. Apr. 21.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
84/100  (84/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Pént. Május 02, 2014 8:32 pm

Felkeltettem az érdeklődését. Ez jó, a továbbiak szempontjából fontos volt, hogy tápláljam a kíváncsiságát. Kíváncsi voltam mire gondol, de egyelőre nem ismertem annyira jól, hogy belelássak a fejébe. Sőt, ami azt illeti, csupán egy általános képem volt róla. Ez nem volt feltétlenül baj, hiszen az információkért ő nem információval "fizetett", és a fizetsége nekem tökéletesen megfelelt, legalábbis egyelőre. Én rá vágytam, őt pedig a gondolkodásom érdekelte, a vörös indikátorom oka.
- Inkább csak izgatott vagyok, várakozásokkal teli :] - mosolyogtam rá, hátteret adva a pótcselekvésem okának. Ugyanakkor éreztem, hogy túl közlékeny lettem, így ő is veszített abból az élből, amivel eddig szívta a vérem. A kis játékunk a válaszoknak hála valamelyest ellaposodott, Ilsette érdektelenebbé vált. Hm, talán nem ártott volna még egy kicsit húzni az időt, nem alakult ki köztünk vita sem. Ő elfogadta az érvelésemet, én pedig egyetértettem az ő álláspontjával.
- Melyik férfinak nem gyengéi a szép nők? Te pedig ízig-vérig nő vagy, ha bár ahogy látom, ezzel te is tisztában vagy, s nem is félsz kihasználni :] - kuncogtam. Egy-egy ügyesen elejtett megjegyzéssel könnyen az ujjai köré csavart, de ahogy ő is látta, hogy élvezem a csipkelődését, úgy én is éreztem, hogy a cél szentesíti az eszközt-elvet vallja. Elragadó volt, és bőre is selymes, elvarázsolt a lénye. Eszes, nyitott és szókimondó, élvezetes volt vele az egyszerű társalgás is.
- Így van. Ezért olyan ritka az ilyen játékos. A legtöbbeknek esze ágában sincs visszatérni, aki pedig visszalép, az próbálja elhallgatni. Így nem derül fény arra sem, hogy ha meghalsz, akkor valójában csupán felébredsz az ágyadban :] - erősítettem meg ismét a gondolatait, miközben visszahúztam a kezem. Mikor feltápászkodott, én is így tettem, és egy rövid kitérőre fordultam. Kifizettem a számlát, hiszen ideje volt tovább lépni, új programot keresni.
- Ha a terveimet kívánod hallani, akkor kövess :] - jelentettem ki, mikor melléje léptem - Vagy jobban szeretnéd te kiválasztani, hol lehetsz a társaságom a továbbiakban? Mindenesetre akkor a következő a repeta lesz - kacsintottam rá, miközben tekintetem a mackó felé vetettem. Ahhoz képest, hogy cseppet sem volt barátságos eleinte, egészen megnyugodott mostanra, talán ő is észlelte gazdájához hasonlóan, hogy nem jelentek fenyegetést. Legalábbis bizonyos szempontól :]
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1767
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6762/6900  (6762/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Ilsette on Pént. Május 02, 2014 9:25 pm

Részben felkeltette a másik az érdeklődését, de nem teljesen. Nem ismerik egymást, hogy belelássanak egymás fejébe, vagy tudják ösztönösen, hogy mit fog reagálni a másik. Talán idővel megtörténhet ez a csoda, ha idejük engedi. Lehet jelenleg információ helyett mással fizet, de az esetében tán elfogadható. Nem a leggazdagabb, ha pénzügyileg nézzük. Hetven arany édes kevés lenne. Azonban Tachi még nem könyvelheti el teljes győzelemnek a helyzetet.
-Jaj olyan vagy mint a kiskutya, aki várja a finom csontot a gazdájától. – Vág vissza egyből, mert a szavai teljesen megfelelnek a felvázolt helyzetre. Ha pedig úgy érzékeli, hogy az a bizonyos él hiányzik, akkor jó látja. Nem lehet állandóan valaki vérét szívni, mert az ízléstelen. Legyen valaki stílusos és változatos.
-Melyik férfinak? A vérszomjasnak. Az nem fogja látni a nőt, csak a pusztítható élőlényt. – Nincs szerencséje a férfinek, mert a bók hallatára cseppet sem pírul el, hanem egyszerűen somolyog a nem létező bajsza alatt. Tovább hallgatja beszélgető partnere szavait, hogy mit rak hozzá a témához vagy mit vesz el. Gyorsan leírja a másik gondolatait, aztán később elgondolkozhat ezeken, ahol kettesben lehet Bendővel. Megvárja, míg kifizeti a két csoki torta szelet árát, majd várja milyen tervvel vagy szavakkal fogja őt bombázni.
-Követni? Jó lenne, de nekem ennyi kikapcsolódás elég volt. A gyakorlatozással meg nem állhatok le, mert Bendőt rendesen ki kell képeznem. Össze kell szoknom vele, s csupán jelzésekkel beszélgetünk egymással. Tud már köszönni, ha azt mondom és még pár apró dolgot. – Jelenti ki, miközben a bundarengeteget felkölti, hogy ébredjen fel. Kissé morcosan néz felé, de látszik rajta, hogy szereti gazdáját. Idomár és pet közti erős kötelék. Beáll egy kihívó pózba, miközben mutatja, hogy mennyire gondolkozik a repeta kérdésén. Beadja a derekát, ezért odalép Tachihoz, aztán lágyan megöleli. Hogy incselkedjen vele, sőt egyenesen rá gondoljon, akkor kap egy másik puszit az arcára. Gyorsan elvégzi a műveletet, ami szintén boszorkányság lehet a részéről.
-Következő alkalommal, ha találkozunk, akkor nem kapsz ilyen finomságokat. Szóval becsüld meg. – Árulja el, hogy ez az ölelés és puszilás csak erre az alkalomra volt érvényes. Teljesen komolyan ejti ki a szavakat, de talán a szemének huncut csillogása mást mond.
-További kellemes napot neked. Ohh igaz is! – Jut eszébe a dolog, hogy felveszi a piros indikátorost a baráti listájára. Elküldi a meghívót, aztán ha elfogadja a másik, akkor kap egy bájos mosolyt. Integet neki, aztán eltűnik a medvéjével együtt a városban.

//Köszönöm a játékot //

Ilsette
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 92
Join date : 2014. Apr. 21.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
84/100  (84/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Pént. Május 02, 2014 10:09 pm

Újabb őszinte kuncogás szaladt ki az ajkaimon, valamelyest visszatért a pimaszság a lányba. Elég magas labdát dobtam hozzá, hogy lecsaphassa, valószínűleg még csak gondolkodnia sem kellett rajta, reflexből jött.
- A te hibád, te tetted ezt velem, galád nőszemély! - válaszoltam drámai hanglejtéssel, kicsit felemelve a hangerőt is, de aztán elcsendesedtem - Vau? - szólaltam meg a kicsiny hatásszünet után, és csak ezt követte a huncut mosoly. Eljutottam odáig, hogy akár még az efféle játékot is szívesen vállalom, mit tett velem ez a nő? :] Nos, tulajdonképpen semmi említésre méltót, egyszerűen tetszett, ahogy bánt velem. Ahogy játszott velem. Ahogy játszani mert velem, a vörös indikátorossal, kezdő játékos létére :] Az a típus volt, aki nem a lapjait játssza meg, hanem az ellenfelét. Egy ilyen lánytól pedig nem is azt vártam, hogy elpiruljon egy-egy bókra.
- Ez igazán kár. Remélem te is olyan jól érezted magad, mint én :] - fejeztem ki véleményemet sajnálkozva. El tudtam volna viselni a lány társaságát még néhány órán keresztül, de jól tudtam, hogy rosszat teszek azzal, ha marasztalom, ha kapaszkodok beléje. Biztos voltam benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztunk. Örömmel fogadtam az ölelést, noha ez egy kicsit ártatlanabb volt, mint az első, azonban mégis kapott egy speciális fűszert, melyet nem voltam rest viszonozni egy pusziváltás formájában.
- Legközelebb nem is kell adnod, el fogom venni :] Addig is nagy becsben őrzöm ezt az ajándékot - hajoltam meg kissé, viszonozva a huncut csillanást is a szemében, ám ez részemről egy pajkos félmosoly volt - A mielőbbi viszontlátásra, Ilsy - búcsúztam immár felemelkedve, majd elfogadtam a felkérést. Ettől a ponttól kezdve garantált volt, hogy nem utoljára futottunk össze. Legközelebb talán én fogok kérdezősködni, és jutalmat adni a válaszaiért.

// én is köszönöm :] //
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1767
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6762/6900  (6762/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Május 03, 2014 12:25 pm

Ilsette: Fotó Kristály (A kristállyal fényképet lehet készíteni, amit egy régimódi fényképezőgép módjára kilök magából, ezután összetörik.)
Tachibana Makoto: Hosszú Pontosság Potion (2 támadás erejéig biztos találat)
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14749
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Aeon on Pént. Május 09, 2014 8:09 pm


/Utahime/

Tény is való: a gyáva jobb, ha szembenéz a félelmeivel, és legyen bátor! De ilyen könnyű lenne? Vajon a vicces bácsinak is vannak félelmei? Mi van, hogyha elveszíti azt a virágot, vagy...?
- Ó, és te nem szoktál félni? - kérdeztem eltűnődve, bár ostobaság volt. Falco amennyire okos madár, annyira hősies is: meglátja a csúnyában a szépet, és... és... nem tudom, egyszerűen csak annak tűnik. Amennyit beszélt a tapasztalatairól, úgy sokkal nagyobbnak tűnt - csak ránézésre volt főnixfióka, valójában egy óriással álltam szemben!
Küldetések? A vicces bácsi soha, de sohasem vitt el küldetésre, és amennyit fejlődtünk, azt is a gonoszokkal vívott csihi-puhik során tehettük meg. Igazságtalanság! Nem érti, amit mondok, ráadásul nem is arra gondol, mint amire én! Kiírás? Arról sem hallottam még. De ha valami írásról volt szó, az olvasást igényel...

- De én nem tudok olvasni... - szipogtam. - És mert a vicces bácsi sem érti, amit mondok, nem is tudhatja, hogy szeretnék. - Dühös voltam a vicces bácsira, és hogy ezt kifejezzem, felborzoltam tollaimat - már amennyi nekem volt. Leo persze nem tudott semmit sem arról, miért morgolódok, elvégre nem értett. Buta volt, mint a kő.
- Igenis nagyon félek tőlük! - vágtam rá ijedten. Már a szó hallatán is úgy éreztem, megfagy bennem a pixel: farkas... - Mindegy, hogy bántanak vagy sem, ijesztőek... és csúnyák. Még nálam is csúnyábbak. - Egyetlen mentségem rútságomra, hogyha még nálamnál is jóval ocsmányabb teremtményre bukkanok, s a farkas kétségtelenül csúnya egy jószág volt. És nem elég az, hogy csúnya, de még rettentően gonosz is! A nem-bántás-stratégia egy megtévesztő csel csupán, a farkasok egyszerűen nem ismernek kegyelmet, ha egy leteríthető, gyámoltalan fiókáról van szó! A rémálmok megtestesítője... igen, ez a legjobb szó a fajtájukra.
Vidám csiripelésbe kezdtem, mikor kiderült, hogy ő szeret aludni. Nem lehetünk egyformák, és az, hogy nem vagyok teljesen olyan, mint Falco, - nem mintha az baj lenne - kissé felvidított. Szárnyaimmal egyet-kettőt csaptam, miközben kis fajtársam újabb érdekességet árult el nekem. Kérdése hallatán meglepődött "ó" hagyta el csőrömet.

- Nem tudom, biztosan nem figyeltem. De az a rózsa... - Itt bizalmasan Falco felé hajoltam. - Az a rózsa mintha mesélne nekem a vicces bácsiról. Vagyis nem hallom, hogy beszél... csak úgy érzem. - Aztán egy gondolattól megint csak megrémültem. - Jaj, Falco! Szerinted ugye nem bolondultam meg?
Nem biztos, hogy tudtam követni Uta hipotéziseit. Egyszerűen nem foglalkoztam annyira áthatóan a petek felépítésével, és már kezdtem érezni ennek a hiánynak a súlyát. Nem csak Rosával kéne többet foglalkoznom, hanem azzal is, hogyan épül fel - elvégre egy program volt, az élet másolata. Ennek ellenére a petet sokkal bonyolultabban lehetett kezelni, mint egy házi állatot. Az, hogy a virtuális teremtmények képessé válhattak az emberi kommunikációra, mindent bonyolultabbá tett. Vagy így, vagy úgy, de verbálisan felvehetik az idomárokkal a kapcsolatot. És a kis főnix esetében sok-sok türelemre és elszántságra volt szükség.
- Nem tudom - mondtam aztán. - Néha még abban is kételkedek, hogy komolyan gondolták az élet-halál játékot. Úgy értem... - keserűen felnevettem. - mi van, hogyha itt meghalunk, és egyszerűen átvertek minket? De nem merném kipróbálni. És ami véd minket, lehet, hogy csak a játékban akar tartani. Ez egy csapdahelyzet. - Halkan felsóhajtottam. Sok-sok alternatíva is felmerült, de napnyugtáig sorolhattam volna a lánynak az elképzeléseimet, mi valójában ez a játék - micsoda vagy kicsoda Kayaba. Mindenki tudta, szóval fölöslegesnek találtam ennél többet mondani ezzel kapcsolatos hipotézisemről.
- Egy idő és néhány szint után szerintem fölösleges lesz túlerősödni, mindig lesznek erősebb szörnyek. - Kezdtem bele hangos elmélkedésembe. - Bár... nem biztos. De igen, tényleg nem árt az óvatosság.
Kérdésemre érthetően, körültekintően válaszolt. Néha-néha bólintottam, jelét adván annak, hogy nem csak színlelem a figyelmet: tanulni akartam a petekről - meg akartam érteni Rosát.
- Igen, nagyon sok - értettem egyet Uta állításával. - Sokan meghaltak. És még fognak is. - A tényt nem tagadhattam, elvégre így volt. Kegyetlen igazság, de attól még nem hazugság. Szememet lesütöttem, és egy darabig a felfújt Rosát néztem. Nem értettem, miért volt haragos, de egy idő után a harag pánikká degradálódott. Mitől ijedhetett meg ennyire?
avatar
Aeon
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 103
Join date : 2014. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
112/500  (112/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Kagome Sora on Szomb. Május 10, 2014 5:11 pm

A teljes relaxáció átvonul rajtam, még ennek a petnek a megjelenésétől is. A szájába adom a dohányomat, s türelemmel várom, hogy beleszívjon. Sosem volt saját háziállatom, mert képtelen voltam rájuk huzamosabb ideig figyelmet szentelni, halott aranyhalat pedig nem temetek, úgyhogy nem kaptam ilyesmiket. Elnyúlok a szalmatetőn, megmozgatva egy kissé a hátam, mely a sok mozdulatlanságtól kezdett összenőni, elhagyva minden rugalmasságát. Na nem mintha ez különösebben felzaklatna, de a komort érzetemhez hozzá tartozik, hogy a hátam is jól érezze magát. Teljessé válik a harmónia, mikor visszakapom a cigimet. Hát nem sokat vett el belőle, és még csak le sem tüdőzte. Ehh... kár ebbe a jómadárba a bagó. A számhoz emelem, ismét beleszívva, mikor felharsog lentről egy ismeretlen hang. Lánynak tűnik, de hogy mit beszélget a sárkánnyal, arra már képtelen vagyok érdemlegesen figyelni. Valami mérgezést, meg ilyesmit emleget, miközben szidja a petet. Ó anyám, csillapodjon a hasogatás az agyadban, ne visongj! Persze ezt csak magamban gondolom, de valahogy egy pillanatnyi békés relaxációt ellop tőlem mégis. Hát mi zajlik itt Aincrad-ban? Csupa stresszfüggő idegbeteg rohangál a városokban
Kifújom a füstöt, aztán előveszek egy kis cetlit az inventorymból, majd ráírok valamit. Végezetül nehézkesen felülök, hozzákötözöm az üzenetet egy rózsaszín papírba csomagolt cigarettához, és ledobom a tető széléről, hátha a lány előtt landol. Visszafekszem, és megsimogatom a sárkányt. Valahogy most hangulatban vagyok egy kis peteléshez.
A lány előtt landoló cigarettához, egy kis levél tartozik, melyet, ha felvesz, és elolvas, a következőt találja maga előtt.

Szia. A sárkányod társaságomat élvezi. A nevem Hack, hivatásos naplopó a mesterségem. Oldalt az ajtó felhoz a lépcsőn, amivel kijutsz a tetőre ide hozzánk. A szalma kényelmes, a nap süt. Hozd fel a cigim és relaxálj egyet. A vendégem vagy.

Amikor ledobtam a levelet, valahogy úgy tűnt, mintha ez a dolog egy kicsit már azért érdekelne, de lehet csupán azért, mert egyszerű NJK-nak látom ezt a kettőt. Lehet csak a chillelésem próbálom fokozni a társasággal. Mindegy, ennyit most megért... többet se.

_________________
avatar
Kagome Sora

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2014. Apr. 12.
Age : 9
Tartózkodási hely : Aincrad Valami chillelős helyen

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
10/500  (10/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése http://Nincs...

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Május 10, 2014 5:50 pm

Shu először ijedten elugrott a lehajított valami elől, de azután két dolog is eszébe jutott. Az egyik az volt, hogy védett területen belül van, így nem nagyon érheti baj, a másik pedig az, hogy sem kristálynak, sem üvegcsének a csörömpölését nem hallotta, így valószínűleg nem támadás érte. Lehajolt a valamiért, és kifutott az arcából a vér. Minek küldene az a valaki neki cigarettát? Mit gondol róla? Hát… ő biztosan nem fog… és akkor észrevette a levelet is. Elolvasta egyszer, majd még egyszer, és egyre jobban haragudott Timidusra.
~Még, hogy élvezi… na majd adok én neki élvezést meg cigarettát… szegény Timidust így becsapni, amikor nem is tudhatja, hogy mi az a vacak amit a…~
Durcásan indult el az ajtó felé, felcaplatott a lépcsőn, a tetőre azonban természetesen nem ment már ki, és amire szembesült ezzel a problémával, már a dühe is alábbhagyott kicsit. Kikukucskált az ajtón, és egy füttyentéssel magához szólította a sárkányt.
-Timidus… mit mondtam neked arról, hogy szabad-e degenektől elfogadni dolgokat?
-Semmit…
-De…
-Nem. Nem mondtál semmit ilyenekről.
-Mert… nem hittem volna, hogy ennyire meggondolatlan lennél.
-Miért lennék? Csak pihenünk. Hack pedig füstöt eszik.
-Nem füstöt eszik, hanem cigarettázik, ami nagyon rossz szokás. Remélem neked nem adott belőle…
-De adott, megkóstoltam és füst íze van, csak hús nélkül. Nem is értem.
-Timidus… az a valami nagyon veszélyes, és árt az egészségednek.

A sárkány rápillantott az életcsíkjára, és megcsóválta a fejét.
-Nem. Nem árt.
-De igen, csak lassan. Mintha a méreg csak egy hét múlva hatna.
-Hmm… ez okos trükk. De miért mérgezné magát bárki is?
-Ezt ne tőlem kérdezd…
-Hack! Ő itt Shu, a társam. Idomár. Arra vagyunk kiváncsiak, hogy ha mérgező az a füst amit eszel, akkor miért eszed?

Mivel a lány a bemutatásra már nem tehetett mást, mint értetlen képet vágva ösztönösen meghajolt... már tényleg semmi értelme nem lett volna, ha dühös marad.
-Ezt... ezt add vissza neki, kérlek.
Átnyújtotta a sárkánynak a dobozt, aki tett egy kört a levegőben, leejtette Kagome ölébe, majd visszatért Shu mellé.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Utahime on Hétf. Május 19, 2014 7:15 pm

//Leone//
A csibém egy pillanatra meglepetten megrázta magát és hátrafeszítette a szárnyait, majd előre nyújtotta a nyakát, hátha csak rosszul értelmezte a kérdést.
- Már hogy ne...? - tekerte meg a nyakát - Épp most mondtam, hogy mindenki fél valamitől... ha mástól nem is, hát magától a félelemtől. - Sehogy sem értem... Mindenki azt kérdezgeti, félek-e... Mégis miért? Egyértelmű, hogy mindenki fél valamitől. Persze ha ismerik azt a bizonyos valamit, amitől fél az ember madara, avval előnyre lehet szert tenni egy csatában például. De olyasvalaki aki a saját bevallása szerint szívesebben kerget pillangókat és fél a farkasoktól csak nem ilyen hátsó szándékkal kérdi, hogy legyőzhessen. Egyébként is társak vagyunk. Nem csak azonos fajtájú petek, de még céhtársak is. Igaz ettől függetlenül kialhatnánk egy baráti mérkőzésre is... - Egy pillanat múlva elkezd tollászkodni, hogy felborzolt lángpihéit helyre igazítsa.
- Tudod, mindenki fél, de sokan vannak akik maguk sem tudják pontosan meghatározni, hogy mitől is félnek. És ez nagyon veszélyes lehet. Ha rájössz, hogy pontosan miért is félsz a farkastól, akkor könnyebb lesz legyőznöd.
Egyébként is, hogy lehet a farkasoktól félni csak azért mert ronda? Vannak barátságos farkas petek is... Lehet csak viccelődik velem. Bár Uta is azt mondta, hogy azért fél a humanoid lényektől, mert rondák... viszont azok nem lehetnek petek tehát mégis érthetőbb egy kicsit.
- Hm... - Füttyentett egyet mikor végzet és újra kérdő tekintettel nézett a fajtársára.
- Nem tudom... én sem tudok olvasni többnyire Uta olvas fel nekem. - vagy Timidus - Bár a menü tartalmát azonnal megértettem enélkül is. Biztos ez is változó minden petnél... A könyvben viszont, ahogy mondtam főleg képek vannak. Igaz, ha farkasméretű pillangót is rajzoltak bele, nem olyan nagy az illusztráció... - Tulajdonképpen az is csak egy pillangó, tehát azt láthatja belerajzolva is amilyen kicsiben is lenne...
- De a társad előbb vagy utóbb biztosan megtanít majd az írásjelekre is. Az emberek szeretnek ilyesmiket csinálni... tanítani fura dolgokat. Vagy legalábbis Uta szeret, mert gyakran csináltat velem fura mutatványokat. - Bár a legtöbbnek semmi értelme sincsen és valószínűleg ő maga sem tudja mit akart belőle kihozni...
- Biztosan ő is szeretne megérteni téged, ezért ő is igyekezni fog. Ha mutogatsz dolgokra azt talán megérti. Vagy játszhatsz vele barkóbát. Ha bólintasz vagy megrázod a fejed azt is értik. - Tim azt mondta ők füttyentésekkel jelezték az igen-nemet, de azt nehéz lenne elmagyarázni egy embernek. Szerintem könnyebb ha engedjük kibontakozni az embereket. Kell egy kis önbizalmat is önteni beléjük...
A csibém következő csiripelésére olyan hirtelen és éles hangon csipogott vissza a sötét főnix, hogy Falco tett egy óvatos lépést hátra. Majd félrebillentette a fejét, hogy értelmezze a hallottakat.
- Um... nálad is...? - Timidus folyton azt mondja, az embereket nehéz megérteni, de úgy sejtem a peteket is elég nehéz lehet megérteni néha. Vagy csak én vagyok ilyen buta?
- De te nem vagy csúnya... - Ez majdnem úgy hangzott, mintha saját magát is annak tartaná... Evvel csak nem azt akarta mondani, hogy saját magától is fél?
Rosa vidáman felnevetett, mire Falco szemei kicsit összeszűkültek és a lángja vörösebbé vált egy pillanatra. Majd bólintott egyet. Végül újra kíváncsian billenti meg a fejét és Leone felé vet egy gyors pillantást is.
- Ez érdekesen hangzik. A virágok többnyire nem szoktak beszélni, de bizonyára lehetséges, hogy hangok jöjjenek belőle időnként. Tudod, vannak hangrögzítő kristályok, amik időnként furcsa formákat vesznek fel...

Azt mondta, nem tudja... Igazából én sem tudom. Csak azt tudom, hogy Falco sokkal jobban kiismeri magát ebben a játékban, mint én. Bár még nem igazán értjük egymást, mindig valahogy ő vezetett a helyes útra, ha eltévedtem... Konkrét és átvitt értelemben is. Bár nem tudhatom, hogy más petekre mennyire lehet igaz, de tény, hogy mind gépek, és valahogy mind személyre szabottnak tűnik.
- Nekem úgy tűnik, mintha... pont a gazdájukhoz lettek volna kitalálva. És ez nem feltétlen csak a gazda neveléséből adódik. Tekintve, hogy Falco olyan dolgokat tud, amiket én nem. Talán az is befolyásolja, hogy a játékos hogyan viselkedik a játékban. Ha valamit nem tudsz, és úgy ítéli a program, hogy nem is fog menni segítség nélkül, talán megpróbál majd rávezetni. Vagy ha úgy ítéli a program, hogy megállsz a talpadon magadtól is, akkor olyan peted lesz, amit tanítanod kell... és olyanná formálod, amilyenné akarod. Persze nem biztos, hogy a tanítást úgy értelmezi, ahogy te akarod, akárcsak a valóságban. - Még nem sok idomárt és petet ismerek a játékban és akikkel találkoztam sem jelenthetem ki, hogy ismerem őket. De mégiscsak egy olyan céhhez tartozom, aminek a legtöbb tagja idomár és eddig úgy vettem észre, hogy minden petnek teljesen más személyisége van. És valahogy mégis illenek az idomárukhoz. Vagy mert épp ellentétek, vagy mert ugyanolyanok, de minden pet pont olyan, hogy a leghasznosabb lehessen a gazdája számára. Legalábbis így hiszem.
A halálról szólók kétségein osztoztam ugyan, de nem erősítettem csak csendben bólintottam.
- Remélem, így van... - A játék kezdetekor számomra sem telt el nap, hogy ne gondoltam volna erre. Mi van, ha valójában nem halunk meg? Ha valójában kijutunk, ha elfogy az életpontunk, csak visszajönni nem lehet, hogy a bent maradtakat értesítsük? Semmi kapcsolatunk sincs a valósággal, és bár az első nap mutogatták azokat a híradó adásnak tűnő adásokat, de mégis hogy hihetnénk el, ha közben egy mesevilág nyelt el minket? Nem igazán tudok hitelesnek venni semmit ebben a környezetben a külvilágról. Persze az is kérdés, hogy akkor eddig miért nem szabadítottak innen ki...
- De ha ez csak egy csapda, valahogy ki is lehet jutni. Elvileg az utolsó boss kiütésével, de... lehet, hogy ez is a csapda része. Mármint sokan mondják, hogy lehetetlen addig eljutni és elég távolinak is tűnik... De ha csapdában akarnak tartani, miért mondják el, hogyan juthatunk ki? Lehet, hogy valóban nem is lehet eljutni addig, vagy egyszerűen csak egy figyelemelterelés... Talán máshogy lehet kijutni, ha egyáltalán bentről lehet tenni bármit is. - És épp ez a lényeg. Mi éppen semmit nem teszünk. Az égvilágon semmit, csak kómában fekszünk és csődbe juttatjuk a családjainkat, míg fizetik a kórházi ellátásunk. Ezért is maradtam a kezdetek városában sokáig és egy vendéglő szobát bérelve vártam, hogy történjen valami. Ami több mint egy év után sem történt.
- De ha valóban igaz, hogy lehet bentről tenni valamit, és ha ezt a legfelső szinten lehet megtenni, akkor nem hiszem, hogy felesleges lenne fejlődni. - Mosolyodtam el a kijelentésére.
- És azt sem igazán hiszem, hogy lehetséges túlerősödni. - Nyomtam meg a szó elejét.
- Ha csak nyugalomban akarsz élni egy szinten letelepedve, a mobok persze nem erősek, ha elég a szintkülönbség, de a vörös játékosokat ez nem gátolja, hogy lejjebb jöjjenek. - Másfelől én pont ezt tettem, míg majdnem az unalomba haltam bele és a félelembe, ami pusztán a tehetetlenségemből adódott. De mióta elkezdtem mozgolódni, mintha ez a feszültség is csökkent volna. Bár tudom, semmi értelme, de úgy teszek, mintha élnék. És néha tényleg úgy is érzem, mintha ebben a világban élnék. Furcsa egy helyzet, de amióta a céh tagja lettem, egyre többször esik meg, hogy csak élvezem a játékot... Talán mert olyan mintha tennék valamint, még ha nem is?
Az utolsó mondata szíven szúrt. Csak bólintani tudtam, hiszen igaz is. Őszintén reméltem, hogy egy ismerősöm sem esik ki a játékból ez után, de mégis... ez olyan tény, ami akármikor bekövetkezhet. Lehajtottam a fejem, és összeszorítottam az ajkaim, kicsit talán meg is remegtem. De nem engedhetem... nem akarok megint egyedül lenni. Ő is csendben maradt, így hangtalan álltunk egy pillanatig. Mikor felnéztem, a peteket figyelte, így követtem a tekintetét. Furcsa beszélgetést folytathattak, mindketten a tollaikat borzolták és a szárnyaikat csapkodták. Falco igen bizonytalannak tűnt, Rosa meg ijedtnek, talán?
- Lehet, hogy ők is hasonló témához sodródtak? - Billentettem meg a fejem. Jelenleg én is így éreztem magam. Bizonytalanul és ijedten.


_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
avatar
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
515/600  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Aeon on Szer. Május 21, 2014 6:27 pm


- Félni a félelemtől - ismételtem halkan, alig hallhatóan. Csodálkoztam, hogyan lehet mástól félni… elvégre számomra a farkas a legrémisztőbb teremtmény a földtekén. Az igaz, hogy mások szerint más sokkal szörnyűségesebb, - lehetett az jelenség vagy az én esetemben egy vadállat - de attól még úgy tűnt, mintha az enyimé lenne a legeslegrosszabb. De persze amit meg tudunk nevezni, az már kevésbé volt rémisztő: mert nem csak én, hanem más is ismerte, sőt, akár más is ugyanúgy félhette a farkast, mint borzasztó fenevadat. Sokkal jobb lett volna, ha Falco is tartott volna tőle… mert akkor tudná, milyen érzés félni egy borotvaéles agyarakkal fölszerelt, tépett bundájú, gonosz ábrázatú vadállattól, amit farkasnak hívtak az emberek és az állatok. Mondjuk nem akartam, hogy én keltsek benne gyötrelmes lidérces álmokat, így inkább meg se próbáltam a lelkére hatni - rossz dolog lenne, ha saját hibámból úgy megijedne egy ronda jószágtól, hogy hozzám hasonlóan nem merne mással kiállni… és az elmondottak alapján Falco igenis szeretett csépelni. Attól még, hogy én nem, másnak ne legyen rossz…
Lábaimat berogyasztva rájuk ültem, miközben fajtársam tollászkodott. Nyakamat behúzva egész testemben borzongtam. Még mindig féltem a farkastól - de nagyon! Utóbbi okosságán még jobban elcsodálkoztam, mint az előzőn. Igaza van!

- Hát… tudod, a farkas nagyon ijesztő, amikor dühös. Ráncos lesz tőle a pofája, hátra csapja a fülét, és megvillantja azokat a csúnya, de roppant éles fogait. És csúnya, kócos lesz tőle a bundája. Mert felborzolja. És én nem láttam mást, csak dühös farkast. Pedig nem is csináltam semmit. Tényleg. - magyaráztam, miközben szárnyaimmal mutogattam, aztán újból magamhoz szorítottam őket. Egy picit mintha már fáztam volna az ijedtségtől… vajon van ilyen? A vicces bácsi is szokott fázni, hogyha fél? Mert ha Falco igazat beszélt, és mindenkinek vannak félelmei, akkor a vicces bácsinak is lehetnek. De mitől félhetne egy ilyen alak, mint amilyen ő?
- A vicces bácsi szerintem nem fog annyit tanítani, mint a gazdád - Legyintettem szomorúan. - Addig nem, amíg a nap összes órájában csakis a virágát bámulja. Mert mást sem csinál, csak nézi és nézi azt a rózsát, nem is szól hozzá. Furcsa egy bácsi: vicces, de furcsa. - mondtam rejtélyesen, mintha csak egy titkot árultam volna el a főnixfiókának. Egy kicsit dühösnek tűnt az imént. Kissé szégyenkezve tekintettem el, de miután újból megszólalt, ismét a szemébe néztem. Ismét elcsodálkoztam: vajon tényleg beszélhet az a virág? Szépnek tűnt, tény, de butának - túl butának, hogy megszólaljon.
- Lehet, hogy beszél, csak senki sem érti. Virágnyelv. Úgy, ahogyan a vicces bácsi sem érti, amit én mondok. Vagyis csak nagyon keveset. De akkor a rózsát senki. És az baj. - Elszomorodtam. Lehet, hogy tényleg így volt, és ha tényleg így volt, akkor a virágnak sokkal rosszabb sorsa lehetett. Mit nem adhatnék azért, hogy értsem a szavát…
Kissé elgondolkodtam azon, amit a lány mondott. Ajkaimat összepréselve lesütöttem a szememet, hogy megfigyelhessem Rosát. Esetlen, tapasztalatlan, félénk jószág volt, de néha tudott bátorka is lenni. Abban viszont egyáltalán nem voltam teljesen biztos, hogy őt személyre szabottan nekem találták ki. Még azt sem tudtam, mit kéne tennem a fiókával… vagy azt, hogy mit kell csinálnia egy állatidomárnak. Sokkal több felelőssége volt ennek a kasztnak, mint a többinek: egy éhes szájat kellett etetni, s óvni a bajtól, míg el nem jön a megfelelő idő. De talán Kayaba azt is gondolhatta, hogy ezek a csöppségek fogják betölteni az űrt azok számára, akik barátok híján vannak a Sword Artban. És ha véget ér a játék… mi történne? Egy fal omolna le, amit talán évek szorgos munkájával, egy virtuálisan kreált lénnyel építhetnék fel. Reményt ad, amit később el is ragad - hogy lehet valaki ennyire… kegyetlen?
- De akkor miért vannak olyan petek, akik megelégelik a rossz idomárok bánásmódját? Hogyha tényleg hozzánk alkalmazkodnának, ilyesmi még szóba se jöhetne. - gondolkodtam el, őszinte csodálkozással. - Bár az is lehet, hogy ez csak szélsőséges esetekben történhet meg. Amikor már a rendszer is látja, hogy az adott személy érdemtelen… hogy a saját kárán tanulja meg a leckét. Egye meg, amit magának főzött. - Szomorúan sóhajtottam fel, egy ehhez hasonlatos mosoly közepette.
- Távoli, de szerintem nem lehetetlen. - osztottam meg a véleményemet a lánnyal. - Ha minden más játékot meg lehet csinálni, a sao sem élvezhet kivételt. Hosszú, gondolkodást és ügyességet igénylő. Csak az emberek félnek, mert sokkal nagyobb a tét. De ez persze természetes: én is félek. - Nyeltem egyet, majd csöndben hallgattam szavait. Tényeket mondott, és minden egyes tényre bólintással feleltem.
- Mondhatnám, hogy letelepednék egy nyugodtabb szinten, de nem tehetném meg. Csak azt, hogy lassan fejlődök. - magyaráztam. - Van valaki, aki odakint vár rám, de az intenzív fejlődés csak Rosára lenne rossz hatással. Tudod, ő még gyerek. Fióka. Nem akarom, hogy baja essen… - És ismételten csak a szóban forgó madárkára néztem. Akaratlanul is összeszűkült a szemem: valami problémája volt, de nem csak neki, hanem Falconak is. Kissé váratlan és ijesztő volt így látni a fiókákat.
- Nem tudom. Rosa még nem viselkedett így. - mormoltam tanácstalanul, miközben a lábaira ülő, remegő főnixfiókát figyeltem. Egy-két szavat mintha értettem volna, amit mondott, de az sem biztos - most már semmi sem biztos…
avatar
Aeon
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 103
Join date : 2014. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
112/500  (112/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Utahime on Szomb. Május 24, 2014 9:50 pm


A világos csibe bólintott a halk csipogásra.
- Tudod nagyon sok furcsa dologtól lehet félni, még olyan dolgoktól is, amik nem is léteznek. - Majd végighallgatta a partnerét és újra bólintott.
- De a vadmacskák is hasonlóan vicsorognak, és a fülüket is hátracsapják amikor vadásznak. A sakáloknak pedig akkor is kócos a szőrük, ha nem vadásznak épp. - Uta is hasonló okok miatt félt a koboldoktól és ugyan még mindig fél, de amióta legyőzött jó párat, már talán egy kicsit kevésbé... Talán néhány sikerélmény után neki is elmúlik majd a félelme.
- És a legtöbb mob ami kívül van a városon, ellenséges. - kivéve az első szintet, ahol csak akkor támadnak, ha megtámadják őket... vagy ha kazamatába téved az ember.
- Viszont vannak hasonló külsejű petek is. Egyszer találkoztam egy farkas pettel a boltban, ahol Uta a köpenyét vette. Azon szájkosár is volt, úgyhogy nem kell félned, hogy rád vicsorog. Egyszer ellátogathatnál hozzá, próbaképp, hogy ő is olyan ijesztő e mint a kintiek? - Igaz, nem is beszéltem vele - hiszen nem is tudott beszélni - de egyébként is olyan nemtörődömnek tűnt, vagy csak unta magát. Ha vele találkozik, tőle biztosan nem fog félni, és rájön, hogy nem minden farkas félelmetes... Vagy legalábbis egy próbát megér.
A következő sóhajára elgondolkodva billegette meg magát, majd megállva de oldalra billentett fejjel pillantott a sötét
lángú madárra.
- Hmm... Uta szeret tanítgatni és néha egész elfogadható dolgokat talál ki, ezért ki tudom választani, mit teszek meg... De elsősorban talán nekünk kell tanítanunk őket... - Igaz, Timidus is azt mondta, én tanítsam és ne engedjem magam rábeszélni a fura dolgaira. Bár elég nehéz megértetni magamat egy emberrel, tehát mégiscsak könnyebb, ha csak követem amit mond... - Egy párszor megcsattogtatta a csőrét és megtekerte a nyakát. Egy pillanat múlva pedig visszakapta a fejét és bátorítóan nézett a társára.
- Azt hiszem először a mutogatásból értenek a legtöbbet, de azt meg biztos kitapasztalod, hogy a te társadat hogyan taníthatod. Viszont először fel kell hívnod magadra a figyelmét. - Leonéra pillantott, ahogy folytatta.
- Ha valóban annyira szereti a virágát nézegetni, talán könnyebb dolgod van, amikor épp nincs nála. Ha csapkodsz a szárnyaddal, illegeted magad előtte vagy hangoskodsz azt észre szokták venni. De ha nem, akkor is próbálhatod megcsipkedni, megrángatni a haját... Utánál egész jól beválik a hajhúzogatás, mindig abba az irányba fordul, amerre rántom a frufruját... Mindenesetre valahogy rá kell vezetned, hogy mit szeretnél. Mindig mellette leszel, tehát te tudhatod a legjobban, hogy mit ért meg, de persze ez nem fog olyan gyorsan menni. Csak az a lényeg, hogy ne add fel. Egyszer biztos megérti majd, mit akarsz tőle. - Tényleg lehangoló tud lenni, hogy milyen sokat kell próbálkozni mire megértenek valamilyen jelzést, de biztos meg fogják érteni egymást, ha a társa is meg akarja érteni.
Egy ideig egyik lábáról másikra helyezte a súlyát, kissé behúzta a nyakát és egy pár tánclépés után talán a feje is követte az ingását. Végül megállt és elgondolkodva nézett maga elé.
- Virágnyelv? - Végül is nem lehetetlen... De azért egymást érthetik ahogy mi is. De a virágok még mozogni sem tudnak! Vagyis... némelyik virágszörny tud... - Végül megrázta a fejét.
- Ha van is virágnyelv, lehet, hogy ők nem akarják, hogy értsük. Hiszen ha azt akarom, hogy értsenek az emberek, akkor megpróbálom elmutogatni, rávezetni vagy odaterelni valamihez... És ugye a mi hangunkat hallják is az emberek! Igaz nem mindet, de ha velük akarunk beszélni, olyan hangokat használunk, amit hallanak. A virágok viszont olyan hangot használnak, amit nem hallunk. - Vezette le kissé bizonytalan hangnemben. Végül rámosolygott a sötét madárra.
- Az a virág viszont lehet, hogy tényleg megpróbált beszélni veletek, ezért hallhattátok. - Ez pedig tényleg szomorú lenne, de talán meg is lehet érteni valahogy...

Először meglepődtem a kérdésen, talán nem is kicsit. Hallomásból tudtam, hogy van egy idomár, aki kihasználja a petjét és csak eszköznek használja, de valójában nem tudhatom, milyen is a kapcsolatuk. Olyan petről pedig, aki elhagyná a gazdáját, még nem hallottam. Viszont az is teljesen logikusnak hangzott, hogy a rossz bánásmód miatt elhagyják a gazdájukat... Egy pillantást vetettem a főnix fiókákra, majd lehajtottam a fejem, úgy feleltem.
- Nos, a petek tudnak kommunikálni egymással, így talán kapnak arról is egy képet, hogy milyen gazdát szeretnének. Talán ezért... - Hiszen vannak karizmatikusabb és befolyásolhatóbb petek is, de sosem lehet tudni, hogy hogy értelmezik a tanítást.
- Bár egyetértek, hogy ez szélsőséges eset lehet, de csak a pettel szembeni bánásmódot nézve. Mármint... Ha egy igen erőszakos vörös játékosról is van szó, a pet morálját ő alakítja ki, nem igaz? Hiszen végső soron... ez egy "játék". - Pillantottam fel savanyú képpel. Ez még mindig egy szerep játék, ahol bárki "büntetlenül" játszhatja a rosszfiút, és ebben a játékban is, mint egy átlagos MMORPG-ben, a rendszernek támogatnia kell valamilyen szinten. Bizonyára nem vagyunk egyedül a kétségeinkkel, hogy "ez valóban megöl minket?" és sokan nyugtázva, hogy az lehetetlen, csak játszanak ahogy normálisan is tennék.
Bólintottam, én sem kételkedtem a "játék végének" létezésében. Sokkal inkább, hogy miként ér majd véget, hogy nem-e lettünk félrevezetve. Talán már az első szinten is van valami, amivel kijuthatnánk, csak meg kéne találni... Persze magam sem tudom, miben reménykedem, hiszen maga a terep is dinamikusan változik, csak a fő objektumok fixek... Sőt, azok is megváltozhatnak egy event miatt, maradandóan. Ilyesmit viszont butaság is lenne hangoztatni, hiszen... mégis mi segítene ki? Egy tárgy? Egy küldetés? Talán tényleg csak meg kell "halni" hogy kijussak és szabad leszek? De ha ki is jut valaki, nem jöhet vissza elmondani. Sóhajtottam egyet, majd a következő kijelentésére el is mosolyodtam és újra bólintottam. Hát nem ő mondta az előbb, hogy egy szint után felesleges túlerősödni? Csak biztatni akartam, hogy ne hagyja abba a fejlődést akkor se, ha ez szinten biztonságban érzi magát. De láthatóan nem kell külön noszogatni...
- Tehát vár valaki... - Mondtam kissé rekedten, mosolyogva. Milyen jó is lehet... Vajon ezt hányan jelenthetik ki a játékban? Mármint, a legtöbben kiskorúak vannak jelen, bizonyára várnak rájuk a szüleik, hozzátartozóik akik társadalmi helyzetér szintén fenyegeti a tény, hogy itt ragadtunk. De ezen felül? Aki dolgozott valahol, talán azonnal találtak mást a helyére. Az iskolából már több mint egy évet hiányoztunk, azt leszámítva, hogy nehéz lesz bepótolni és visszailleszkedni, az osztálytársaink már lehagytak minket. A barátaink vajon mit gondolnak rólunk? Arról, hogy egy játékban ragadtunk... Sokan pedig a barátaikkal együtt érkeztek a játékba...
Lehajtottam a fejem és mély levegőt vettem. Éreztem, ahogy remeg a levegő a tüdőmben, de nem sírhatok. Lassan, megremegve kifújtam a levegőt és lehunytam a szemem, hogy ne kelljen látnom semmit ebből a világból. Lehajtott fejjel folytattam, hogy az előre eső hajtól ne látszódjon az arcom.
- Tudod... még ha fióka is, bizonyára megállja a helyét a harcban, a saját szintjén. Engem is Falco védett meg mindig... - Próbáltam biztatni, szinte suttogva.
Majd a fiókákra pillantva újabb mély levegőt vettem.
- Talán esetlennek tűnnek néha és talán néha azok is... de mégiscsak a harca termették őket... - Mondtam, már kissé halhatóbb hangon, de a viselkedésük valóban meglepett engem is. Talán valóban valami szorosabb kapcsolat van köztük és a gazdájuk között? Őket látva kissé meg is nyugodtam, jobban mondva értük aggódtam inkább. A sötét madár zaklatottabbnak tűnt, így egy pillantást vetettem a gazdájára.
- Nézzük meg őket? - Csaptam két kézzel az orcáimra, majd leguggoltam melléjük és rájuk mosolyogtam.
- Mi a baj, apróságok?

_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
avatar
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
515/600  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Déli rész

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

5 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.