[JK Küldetés] Lemegeton - Leonard

Go down

default [JK Küldetés] Lemegeton - Leonard

Témanyitás by Askr on Vas. Feb. 04, 2018 10:49 am


Lemegeton – Leonard


Határidő: megbeszéltek szerint 2-3 nap

Egyszerű pletykák útján hallottál Lemegeton-ról, arról a kazamatáról, aminek állítólag nincsen bejárata. A térképen nem jelzi a pontos koordinátáját, de egy-két mellék quest feladatai között a felderítése és pár ottani mob meggyilkolása szerepel. Jogosan felmerülhet a kérdés: hogyan környékezheted meg a megkörnyékezhetetlent?
Nem emlékszel a körülményekre, hogyan történt, csupán olyan érzésed volt, mintha elbóbiskolnál. A szó szoros értelmében a semmi kellős közepén találod magadat: egy fekete ürességben, ahol semminek sincs se eleje, se vége. A mélységérzeted teljesen cserbenhagy, képtelen vagy eldönteni, milyen magasságokban járhatsz. Ahogyan hassal a „földön” fekszel, úgy tűnt, mintha vízfelszínként fodrozódna. Lassan térsz magadhoz, enyhe hányingerrel. Habár úgy tűnt, érzékeid cserben hagytak, ismeretlen távolságban meglátsz egy íróasztalt, székkel előtte. Az asztalon egy kinyújtott tekercset látsz: 20 kérdéses „teszt”, melynek alján egy vonalat látsz. Egy szerződés, mely érkezésedre reagált: mellette a sötétségből egy régebbi toll materializálódott, mintha csak rád várt volna.
A fejedben egy hang csengett – ismerős, de annyira mégsem, hogy archoz tudd társítani. Értelmetlen sugdolózásként érintett meg. Ha az asztalhoz közelítettél, egyre jobban, koherensebbnek tűnő fecsegésnek hallhattad.

Posztod addig tartson, amíg el nem határozod magadat a teszt megírásához, majd elkezded kitölteni

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Leonard

Témanyitás by Leonard on Vas. Feb. 04, 2018 3:51 pm


A küldetés címe az volt, Mancskergetés. Igen, pontosan ez. Nem meglepő persze, mivelhogy mostanság rengeteg farkasos questet lehetett a táblákon találni, ahogy az erdőkben is megszaporodtak ezek a lények. Én pedig, mint jólszituált börtönjátékos, és egy farkaspetes hóbortos csaj egyik legjobb barátja, természetes módon belekeveredtem az egész ügybe, talán jobban is, mint akárki más a körzetben. Szóvalhogy, semmi meglepő nem volt benne, hogy ez a küldetésleírás ott lapult a többi között, ahogy abban sem, hogy a feladatai között jópár megvadult egyed leölése szerepelt. Szépen ki is volt mindez pipálva, teljesítettnek jelölve, és meg is kaptam érte a megfelelő jutalmamat. Mostanában egészen beindult a fejlődésem, hála a hihetetlen mennyiségű előbukkanó farkasoknak, és már-már kezdtem egészen értékelhető szintre feltornászni magamat. Egyetlen egy dolog zavart; hogy a küldetés nem került át mégsem a teljesített küldetések sorai közé. És hogy miért nem? Volt ott egy pont. Egy bizonyos Lemegeton felderítésére utalt. Nem volt mellette sem koordináta, sem utasítás. Kerestem, kutattam, érdeklődtem utána. Felkerestem a piacokat, hátha valamilyen megszerezhető tárgyat kell találnom ezzel a névvel. Üzleteltem sötét emberekkel, információkat kergettem, és pár alkalommal bajba is kerültem miatta.
Végül a legélhetőbb informácót egy nap egy sötét, bűzös kocsma sarkában ülve kaptam kézhez. Előttem egy kiömlött italoktól sötétre itatott, megkopott és szálasodó tölgyfaasztal szélesen terült el. Egymagam kuporogtam mellette a sarokban, ahová a kocsma plfaonjának közepére erősített apró lámpás fénye nem jutott már el. A félhomályban most még szőke tincseim sem vonták magukra a figyelmet, ugyanis arcomat kapucni takarta, csakúgy, mint majdnem minden egyes betérőét. Ide többnyire kétféle alakok jártak. Azok, akik sötét üzleteket keresnek, és azok a vörös indikátoros alakok, akiket mindenhol máshol már megvetnek rettenetes magatartásuk miatt.
A kocsmában savanyú, torkokból feltörő alkoholbűz és dohány keserű szaga terjengett, fojtogatta az embert. Egy gyertya nyomán az asztalomra száradt viaszmaradványokat igyekeztem lekaparni nagy hévvel, ami úgy tűnt, gyárilag lett odaprogramozva, mivel próbálkozásom után pár perccel vissza is került a folt éppen ugyanúgy éppen ugyanoda. A poharam még szinte érintetlen volt. Taszított, miként volt szürke és karcos, és benne a lötty zavaros és üledékes. Nem mondom, láttam már rosszabbat is bőven a börtön üdítő piacain gazdára találni.
A férfi az asztalon támaszkodott fél karral, széles kalapját mélyen az arcába húzva. Jó pár korsó és köcsög sorakozott már előtte, és erős csuklásából látható volt, a rendszer már mérgezés szintjére lökte őt az alkohol mezsgyéin. Magában hablatyolt hosszú ideje folytottan szerelemről, családról és életről. Olyan dolgokról, melyek egy meggyötört lélek bugyraiból kerülnek elő alkalmasint eelegendő alkohol hatására. Senki sem figyelt rá régóta. Én magam is elsiklottam a földet sörprő kabátos, szürke hajú bűzös alak felett. Volt alkalmam találkozni hasonlóval bőven, habár idefent jóval kevesebb okát láttam annak, hogy ilyenné váljon, minda odalent. Úgy tűnt, megviselte őt a börtön, a saját bezártsága egy idegen világba, távol mindentől, amit ismert. Megtörte a játék, mint oly sokakat, és nem sikerült beilleszkednie. A valóság az ilyen egyedeket ki szokta szanálni. És ahogy vörös játékosok méregették, nem állhatott távol tőle ő sem, hogy lassan felszabadításra kerüljön. Én magam is fontolgattam a dolgot, de mióta megtapasztaltam a börtönkristály erejét, jóval visszafogottabb és megfontoltabb voltam bármilyen felszabadítási kísérlet során.
Sokkal több és másabb alak volt, akiket szívesen megfigyeltem, felkeltették az érdeklődésem, és akiktől fontos információt vártam. Mégis végül ő, ez az egy ember volt az, aki a leghasznosabbat tudta nyújtani, bár még így is jóval kevesebbet annál, amit kerestem.
- Lemegeton! - hikkantotta, és én rögvest felkaptam a fejem az ismerős szóra. Felé fordultam, és jól láthatóan ráfókuszáltam. Az alak lehajtotta a fejét, és valami érthetetlen böffentést hallatott, majd folytatta.
- Az istené' nem nyílik meg az a kazamata. - folytatta két csuklás között. - Aszondják, nincs bejárata. Há én mondom, ha nincs neki be, akkor csak értékes lehet a ki! - ezután kortyolt párat, és csöndben maradt. Észrevétlenül közelebb kúsztam a férfihoz. Amaz elkezdte fejét jobbra-balra ingatni, majd lassú és csendes nótába fogott. Lemondóan sóhajtottam, és visszaültem a mocsoktól viaszos padomra. Már majdnem kezdtem lemondani róla, és hazamenni, de aztán csak hallottam még pár szót a részeges alak torka mélyéről.
- Én mondom nektek, az biztosan haza vezet! Ez lehet az egyetlen út! Vagy a börtönbe, az lehet a kijárata. - kiabálta még bele a csendes terem félhomályába, aztán az asztalra hanyatlott.
- Meg kell tudni, hoza vezet! - folytatta, és a fejét a pultnak vetette. - Valahogy biztosan haza lehet menni! - hangja egyre keserűbb és kétségbeesettebb volt, majd végül egy utolsó nyukkanással a pultra hanyatlott. Elaludt. Még végignéztem, miként teszi ki szűrét a pultos, szó szerint a kinti mocskos fövenyre, majd pár aranypénzt az asztalra csengetve én is elhagytam a kocsmát. Úgy éreztem, ez az éjszaka ennél több információt már nem tartogathat számomra. Annál is inkább, mert nem hittem a férfi szavainak. Én ismertem már mind a hazajutás, mind pedig a börtönből kijutás titkát. Így aztán, nem volt nehéz összeraknom, hogy erről biztosan nem lehet szó. Annál is inkább volt számomra érdekes az információ, hogy egy kapu nélküli kazamatáról van szó. Vajon hogyan lehet bejutni oda?
A férfit pulcsijánál fogva behúztam a sikátor végére, a szemétbe, ahol senki sem láthatott már minket, és ahonnan elindult a város igazi sötét oldala, ahonnan túl már vége volt a védett övezetnek köztudottan - vagy vöröskék által köztudottan. Ugyanis hétköznapi ember errefelé ritkán jár, akkor is megretten, és inkább elszalad. Számomra nem volt sem oly ismeretlen, sem oly rémisztő a környék, minekután már rengeteget kóboroltam erre különleges információkért, és tiszta sor volt, hogy a felszabadításhoz a hely éppen alkalmas. Szánakozva végigfuttattam a hangosan horkoló alakon a tekintetemet.
- Gyere pajti. Visszamehetsz a szerelmedhez. Remélem, nem csalt meg. - sóhajtottam együttérzőn, majd a férfibe mélyesztettem a pengém. Nem volt a mozdulat sem nehéz, sem undorító. A felszálló pixelek inkább voltak szépségesek, mintsem vérhez hasonlatosak. Úgy képzetlem mindig is, a valódi gyilkosság ennél jóval terhesebb. Épp ezért, teljesen biztos voltam benne, hogy az itteni gyilkosság maga a felszabadítás.

Napok, sőt, hetek teltek el a különleges esete óta, és én magam már régen elfeledkeztem a kapu nélküli kazamatáról, ami nagy kincseket és különleges kalandokat ígért. A mocsoktól bűzlő férfi régen kiment a fejemből, és túl voltam a dolgon is, amiért valójában a kocsmába mentem. Éppen, ha jól emlékszem, a babzsákfotelemben ücsörögtem valami tea fölött, és Szophie berekeszthetetlen csicsergését hallgattam, mely mintha a börtönből való kijutás óta sokkal folyékonyabb és megállíthatatlanabb lett volna, mint előtte valaha. Azt hiszem, valahol a két információ között, hogy mi volt a mai nap süteményfelfedezése, és hogy milyen új trükköt tanult meg Vezér, elaludtam.
Nem emlékeztem semmire. Agyamban még a jóleső meleg és barátságosság érzése tombolt, az járta át lelkemet, miközben testem mégis hidegen megborzongott. Valami keményen nyomta az arcomat. Meg akartam fordulni, de akkor az oldalamat bökte. Mintha a padlón feküdnék. Fáztam. Kinyitottam a szememet. Tompa sötétség vett körül. Hirtelen a félelem érzése mart bele a szívembe, miképpen ismerősségén rögtön a börtönben hittem magamat. Felkeltem, fülelni kezdtem, odafigyelni a zajokra, a járatokra és érzésekre. A szívem vadul kalapált, nehezen tudtam lenyugtatni. Légzésemet kisimítottam, igyekeztem kerülni a zihálást. Kardom fémes zajjal suhant elő tokjából. Szemem és érzékeim lassan szoktak hozzá a sötétséghez, de amint ez megtörtént, hirtelen a félelem érzete elmúlt. Érzékeim jelezték, hogy most a sötétségben semmi nem vár rám. Mondhatni, az alagút tökéletesen tiszta és járható. Ám ez bármikor megváltozhat. Olyan játszi könnyedséggel vettem végül az ismeretlen sötétség akadályát, mint egy macska, ki játéknak fogja fel a helyet. A tapasztalatok már megadták azt a magabiztosságot, ami egy ilyen helyzetben elengedhetetlen a túléléshez. A mélység - vagy magasság? - érzete kicsit sokkolt, ahogy a különleges vibrálás is, mely talpam alatt futott végig lépteim hatására, mintha csak tavon lépkednék. Egyszerre töltött el jóleső borzongással és leeséstől való félelemmel. Újszerű volt, mégsem foglalkoztam vele. Lassan körvonalazódni kezdett a távolban az asztal, és rajta valami. Egyértelműnek tűnt, hogy célomnak azt a pontot kell megjelölnöm, és hamar - talán hamarabb is, mint a távolságból számítottam rá - oda is értem. Meglepődtem, mikor csupán egyetlen papírt és tollat találtam ott, de legalább nem kellett sokat gondolkodnom a küldetésem miértjén. Leültem, és a kezembe simítottam a vékonyka, puha papírost, és az öreg, göcsörtös tollat. A grafika tökéletesen fedte egy középkori világ kinézetét. A kérdésekre meredtem. Különösek voltak, és talán éppen ebből, de éreztem, hogy jelentőségteljesek. Fogalmam sem volt róla, miket válaszoljak. Valahogy súlya volt a dolognak. Olyasmi érzés volt, mint egy szerződés.. Hosszú percekig ültem felette, átgondolva olyan dolgokat, mint még sosem, és megismerve magamnak egy olyan oldalát, amelyet még eddig soha..
avatar
Leonard
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2017. Sep. 25.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
1936/2100  (1936/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Leonard

Témanyitás by Askr on Vas. Feb. 04, 2018 4:54 pm

A hosszú percek, melyeket a szerződés kitöltésére áldoztál fel, elenyészőeknek tűntek. Minél több időt szántál a beteljesítésére, a hangok eggyé összpontosultak: sorsról, a közel- és távoli jövőről suttogtak, vihorásztak. Habár gyermekeknek, de annál transzcendensebbeknek tűntek – elérhetetleneknek, ősieknek. Már biztosan feltűnhetett, hogy a hangok forrásai jó ideje figyeltek téged.
A teszt kitöltése közben szintén feltűnt számodra, hogy az utolsó kérdés alatt lévő vonalon szépen-lassan kirajzolódik a nicknevet: szépen, írott formátumban. Talán, csak ha nagyon törekedtél volna, akkor sikerülne ilyen gyöngybetűkkel leírni a nevedet. Amiképpen tollvonásokat hajtottál végre, az arany karakterek nyomán, felbecsülhetetlen távolban kis fonalak hullottak alá. Egy kisebb gomolyaggá álltak össze, mire azok hasonló színű csillogásban egy teremtmény alakját vették fel. Feltűnt vagy sem, egy fehér nyúl született meg a vonásaidból: hó színű bundájában arany kelta kerékmotívumok rajzolódtak ki. Az állat másfélszer-kétszer nagyobb volt átlagos fajtársánál. Pirosas lelki tükrei téged figyeltek – ha nézted, ha nem. Noha fizikai lehetetlenségnek tűnt, szájában egy kártya alakú tárgyat tartott. Apró szökellésekkel közelített feléd, lépteinek nyomán pedig aranyszínű pillangókat hagyott maga után, melyek idő előtt szertefoszlottak a végtelen sötétségben.
Meglepetésként érhetett, hogyha akkor vetted észre, amikor mellett állt. Két hátsó lábára állt, mellsőivel a combjaidon tapiskolt, felhívván magára a figyelmedet. Nyakát nyújtóztatva, a kártya alakú táblagép-szerűséget oda akarta adni. Farkát és hosszú füleit izgatottan rezgette.
Ha hosszabb, ha rövidebb pillantást vetettél rá, a gép monitorján szereplő kártya a marseille-i taro diadalszekér lapját ábrázolta.

Nyugodtan szánj időt a kérdések gondolatban való letisztázására. Posztod addig tartson, amíg rá nem vetsz egy pillantást a gépre, majd idő közben a teszt kitöltésének a végéhez érkezel. Akkor az tűnhet fel, hogy a kártya eltűnik az apparátuson és egy pm-ezéshez használt chatablak nyílik fel. Valaki üzenni akar neked.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Leonard

Témanyitás by Leonard on Vas. Feb. 04, 2018 6:39 pm

Valami motoszkált az agyamban. A papír töltése közben egyre többet nyúltam a fülemhez, megvakargattam. Kicsit úgy éreztem, mintha zúgna és csengene. Belenyúltam, bizergáltam két tollvonás között. Az érzés egyre erősödött, mígnem koncentrációmat végre magára vonta, és akkor feltűnt. Hangok suttogtak hozzám egyre közelebbről. Fejemet felkapva meredtem körbe, de csak a semmi ölelt körbe ugyanúgy, mint eddig. Ugyanakkor mivel tudtam jól, milyen fontos jelentéssel bírhatnak a hangok - na persze, nem azok, amelyek a skizofrén hajlamot diktálják -, így odafigyeltem rájuk. Nehézkesen szavakat véltem felfedezni benne. Újra a kérdésekre koncentráltam. Nem volt már sok hátra. Gondolatban összefüggésbe hoztam a történéseket a lap kitöltésével, és vagy igazam volt, vagy nem, mégis mire a végéhez közeledtem, már egészen tisztán éretettem az angyalian gyermeki suttogást. Értettem, de.. Valahogy olyan fura volt. Kezdve azzal, hogy egy szavukat sem hittem el. Mégis honnan tudhatnának ők bármit is a jövöről - az én jövőmről? Azt csak én tudom, vagy én sem.
A vége, természetesen, nem más volt, mint maga az aláírás. Szinte már meg sem lepődtem, hiszen a játékba egyébként is be kellett táplálnom az adataimat, habár elgondolkodtam már rajta jónéhányszor, hogy mi lett volna, ha nem valósakat adok meg. Aláfirkantottam a lap alját sajátos, krikszkrakszos és olvashatatlan betűimmel, csupán egy csuklóintéssel, majd hátradőltem a széken, és kezemet nyújtózva magam fölé emeltem. A tollat továbbra is szorongattam. Úgy ültem ott, mint aki jól végezte dolgát, és vártam bármit, ami továbblendíti a történéseket. Úgy éreztem magam, mint egy jól kialudt óvodás, csupán csak annyi töréssel a történetben, hogy hasam még mindig émelygett kicsit, ki tudja, mitől.
Ahogy álmosan pislogtam párat a sötétségben, egyszer csak megpillantottam. Nem azt, miként materializálódott a semmiből, nem is különös arany mintái vonták fel magukra a figyelmemet. Az édes nyusziorr hegyét, szaglászó ütemes mozgására lettem figyelmes. A két csálén kalimpáló fület figyeltem, és néztem végig, miképpen indul meg határozottan felém az állat. Valahol emlékeztetett Vezérre. Nem is teljesen azért, mert ugyanúgy hófehér bundája volt, mintsem inkább kisugárzásában volt hasonlatos a farkashoz, és közben mégis.. valahogy sokkal nyitottabb állatnak tűnt. Rámosolyogtam - hisz ki ne mosolyogna egy ilyen jószágra? -, és hívogatón kitártam karjaim. Nem tűnt mobnak, korántsem. Valamilyen más fajta jelentést tudtam hozzá kapcsolni, és igazam is lett.
Amint a bojtos, fülespajtás a közelembe ért, széles mosollyal nyugtáztam próbálkozását, ahogyan lábamon tapicskolva igyekszik felhívni magára a figyelmem. Vidáman megsimogattam a feje bubját, hátra simítva fülecskéit, majd kivettem a szájából a lapot, tudva, hogy valamit fog jelenteni a továbbiakban amaz, és remélve, hogy nyomán nem tűnik el rögvest az állatka, kit szívemhez közelinek éreztem. Feltámadt bennem a gondolat, hogy talán én magam is tarthatnák egy petet, de hamar le is lohadt a gondolat, kezdve azzal, hogy mennyire hülyén mutatnék egy nyúllal a kocsmában. Főleg egy pillangókat maga után húzó nyúllal.
Röviden a kártyára pillantottam. Nem jelentett számomra az égegyadta világon semmit. Az egyetlen, amit megismertem volna, az a pókerezéshez használatos pakli, ez meg láthatóan nem onnan volt. Kételkedve méregettem a csávót a képen, aki egy szekeren ült és lovakat hajtott. Elképzelésem sem volt róla, mit jelenthez. Ezek után meglepődve kaptam fel a fejemet; egy chat ablak nyílt fel előttem.
avatar
Leonard
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2017. Sep. 25.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
1936/2100  (1936/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Leonard

Témanyitás by Askr on Vas. Feb. 04, 2018 8:24 pm

A nyúl tartózkodva ugyan, de szívesen fogadta a simogatást. Orrát remegtette, kíváncsian szaglászta a kezedet. Miután megkönnyítetted terhétől, hálás jószágnak tűnt, különösebb cél nélkül… vagy mégsem?
A chatablak csupán három pontot jelzett, ami azt jelentette, valaki aktuálisan írt neked valamit. Az üzenet pár pillanaton belül megérkezett, egy halk csicsergő hang kíséretében.

Hali! ^.^
Annyira örülök a találkozásunknak, Timaeus vagyok! *.*
A te kogníciódnak a szülötte vagyok, a daimonod. Ez annyit tesz, hogy amit itt és most leírtál, az fizikai formában testül meg… és ez lennék én. : )
Most egészen biztos, hogy össze vagy zavarodva, de megpróbálok segíteni rajtad! Viszont cserébe neked is kell megtenned valamit… valami nagyon fontosat. : (

Ha hiszed, ha nem, a néhol felbukkanó emojikkal szinkronnal vágott a nyúl vidám, izgatott vagy szomorú pofát. Minden figyelmedet a magadénak követelte. Mialatt emésztethetted a látottakat, a chatablak ismét írást, majd üzenetet jelzett.

Ahhoz, hogy egyről a kettőre juthass, még egy-két kérdést kell feltennem neked, jó?
Hunyd le szemedet és lazulj el. Először próbálkozzunk ezzel: gondolj valami szépre, valami boldogító emlékre, oké? :3 Idézd fel a legboldogabb emlékedet. Hagyd, hogy átjárjon! Mesélj róla!

A nyúl türelmesen várt, vidám, üdvözült kifejezéssel a pofikáján. Bajsza és orra szüntelenül rezgett, füleit elvonhatatlan figyelemmel lebbentette meg. Várt arra, hogy a levelekben megírtakra hogyan reagálsz.

A két chatablak között nyugodtan intézhetsz kérdéseket Timaeus-hoz. Posztod addig tartson, amíg eleget nem teszel a kérésének.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Leonard

Témanyitás by Leonard on Csüt. Feb. 08, 2018 1:21 pm


Számból egy könnyed nevetés tört elő, miközben a nyuszi bojtos, puha orrával a kezemet szaglászta, és bajszával a tenyeremet csiklandozta. Szinte el is feledkeztem a helyzetemről jókedvemben, melyet a különös kis jószág okozott. Komolyan tetszett az állatka, na persze, ha nem kettecskén vagyunk, fele ennyire barátságosan se közeledtem volna felé. Mondjuk úgy, az állatok iránti odaadás egy olyan tulajdonság, amelyet igyekeztem véka alá rejteni, mióta csak életem első, és egyben utolsó állata, Kormi, a macska, egy autó kerekei alatt végezte.
Nem mondom, hogy rögtön leesett, hogy az írás és az állatka, meg annak arcmimikája tökéletes összhangban van. Nem azonnal, de némi fejvakargatás következtében sikerült összekapcsolnom a két tényezőt, majd mosolyogva figyeltem az állatkát, tegyük hozzá, mit sem sejtve róla, mi az a diamond. Mármint, azon kívül, hogy gyémánt, de hát az ugye láthatóan nem lehet.
- Szia Timi. - rövidítettem le rögvest barátságosabbra a nevét, miközben főleg az a gondolat járt a fejemben, hogy ő bizonyára egy lány nyúl. Habár, ha jobban belegondoltam volna, éppen hogy nem volna imponáló a gondolat, hogy egy nő nemű nyúl legyen a belső világom, de szerencsére ezekben a pillanatokban eszembe sem jutott tovább gondolni a dolgot, és minden magyarázata ellenére sem kapcsoltam még őt magamhoz, mintsem inkább tekintettem rá különálló tényezőként, egy sima állatként csupán.
- Mi lenne az a nagyon fontos? Te tudod, mi itt a küldetésem? - kérdeztem aztán tőle, nagy gombszemeibe bámulván, várva az értelmet, ám a következő mondatai nem erről szóltak. Nem feltétlen értettem, mégis mit akar ezzel a kéréssel.
- Válaszolok én kérdésekre, oké. - szögeztem le feltartott hüvelykujjal. - De mi szükség volna az emlékre? - vakargattam meg a fejem kétkedve. - Ez valami hülye patrónusidézés akar lenni? Csak mer' nem hiszem, hogy sok értelme volna. - akadékoskodtam, majd zsebre vágtam a kezem, és vártam.


/Kaphatok ide egy közbeeső mesét esetleg? tudom, hogy addig kellett volna írnom, amíg nem engedelmeskedem a kérésnek, viszont.. Leo kicsit akadékoskodóbb annál, mint hogy csak úgy ilyen badarságokkal foglalkozzon, amit nem ért, és nem tulajdonít neki értelmet./
avatar
Leonard
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2017. Sep. 25.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
1936/2100  (1936/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Leonard

Témanyitás by Askr on Hétf. Feb. 12, 2018 11:37 am

Az állatka kimondottan hamar meggyőződött arról, hogy nem ártasz neki. Orrocskáját megrezegtetve, fülét még egyszer meglebbentve ugrott fel az öledbe és kényelmesen letelepedett rajta. Fura lehetett, hogy nyúl létére dorombolásszerű hangokat adott ki, de ez csak bebiztosíthatta nálad, mennyire örült a becenevének.
A kérdésedre elvonta rólad gombszemeit. A kezed ügyében lévő apparátuson a ponthalmaz jelezte, hogy Timaeus mondani készült valamit.


Hát… az a dolog, ami nagyon fontos. Surprised
Neked innen ki kell jutnod. Tudom, hogy magadra vállaltál itt pár dolgot, de nem maradhatsz itt sokáig. Ha nem teremtesz magadnak egy elképzelést Lemegetonról, akkor sosem jutsz ki innen. :/

Előbb döbbenten, majd szomorúan nézett maga elé. A szőrén lévő arany körök is fakóbban ragyogtak, ahogyan elfancsalodott.

Emlékekkel tudsz érzéseket előhozni a kobakodból, Leo. Ha nem gondolsz valamire, szerinted hogy fogsz bármit is érezni? Razz
Ez a hely a te kogníciódból fog felépülni. Nagyjából tudod, mi az, nem? Surprised És mondhatod annak is. A daimonod vagyok. A pár válaszodnak a szülötte, mint azt elmondtam.

Kijelentésedre Timaeus dühösen emelte meg állát, testét ideges remegés járta át.

Mindennek. Van. Értelme.

Egy villanás – aranyló villanás futott végig a végtelen sötétségen. Hirtelen kisebbnek érezted a helyet. Mintha láthatatlan falakat húzott volna egy hasonló erő, melyeket szépen lassan közelített feléd. Hirtelen a levegő is fojtogatóbbnak tűnt.

Egye fene, de személyes sértésnek veszem a „badarságot”. Razz

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Leonard

Témanyitás by Leonard on Hétf. Feb. 12, 2018 12:35 pm


Leo érdeklődve, és talán kicsit túl sokáig piszmogva rajta, olvasta el Timi válaszait. Látszott rajta, miképpen gördülnek tova fogaskerekei, miképpen rágja meg magában, és csakis magában a hallottakat. Végül is, a kiút keresés volt az ő fő profilja. Nem fényezni akarom, de végső soron a börtönből is kitalált, az pedig egy kifejezetten nehéz feladat ugyebár. A saját maga által alkotott világból pedig csak nem lehet nehéz ő magának kijutnia. Nincs más dolga, csupán olyan teret alkotni, ami tökéletesen a saját képességeihez igazodik. Na de vajon hogy kezdje el a téralkotás folyamatát? Valami olyasmi lenne, mint abban a régi di Daprio filmben, ahol az álmokban jártak? Mindig volt egy építész. Eszébe jutott hirtelen a kártyája, gondolkodott rajta, hátha összefüggésben áll, de sehogy sem fért  a fejébe, mégis mi köze lehet a szekeret hajtó valakinek egy tervhez. Így aztán arra jutott, hogy amannak teljesen más értelmet kell tulajdonítania. Nem is foglalkozott vele tovább.
A nyuszi reakciójára egy pillanatra ledöbbent. Érezte, miként kezdte el fojtogatni a sötétség, a zárt falak érzése. Hirtelen jobban egy börtön kazamatában érezte magát, mint ezidáig. Hátán végigfutott a borzongás, keze megremegett a nyúl selymes szőrén. Érezte a levegő változását, a hangulat sötét kisugárzását. Nyomasztották a felemelt falak. Tökéletes összhangban volt a sötétséggel, és értette érzéseit. Ez volt a zálog hozzá, hogy kijussanak a börtönből. Minden egyes rezdülését megérezte a levegő vibrálásának, és megértette a maga módján.
- Sajnálom Timi, nem megbántani akartalak. - nézett a nyuszikára ártatlan nagy szemekkel. - Azt hiszem, kezdem kapizsgálni, pontosan mi történik. Egy filmhez tudnám hasonlítani, ahol szintén lehetett a gondolatokkal teret teremteni. De, azt hiszem, ha belőlem és a válaszaimból jöttem létre, neked is tudnod kell rólam egy-s-mást. Azért zártál falak közé, mert tudtad, hogy nem szeretem? Nem szép dolog ám ilyesmivel ijesztgetni.. Én sem csinálok belőled kötözött nyulat, na.
- De ha belőlem jöttél létre, nagyjából neked is lennie kell fogalmadnak róla.. Az én álláspontomról. Tudod, ez elég érdekes dolog valójában, de nekem minden egyes napom a legboldogabb, minden egyes pillanatomat igyekszem úgy megélni, hogy a legboldogabb emlék legyen. Nehéz elmagyarázni. A lényeg, hogy minden napom tíz per tízről indul. Annál már csak jobb lehet, például egy sikeres randi után lehet az tíz per tizenkettő is. Legboldogabb emlékem így meg sok van, vagyis azonos szinten áll majdnem minden. Ha valami rossz történik is velem, azt hamar elfelejtem, vagy a magam javára fordítom. Sosem aggódok rajta, nem azért, mert nem tehetném, csupán csak saját elhatározásom, hogy nem foglalkozom vele. Szóval legboldogabb emlék kell? Melyikre vagy kíváncsi? Randikra, csókokra, éjszakákra. - miközben beszélt, emlékek futottak át egymás után az agyán. Sok egyhez, egy szőke fürtökkel keretezett szeplős fiatal lányhoz tartozott, kirándulásokat és beszélgetéseket vetített ki, pár másik nőkhöz volt kapcsolatos, egy barna amazon is elég sokat szerepelt Leo emlékei között. Rengeteg alkalommal a barátai köszöntek vissza, többnyire egy nappaliban, szobában, vagy a kedvenc kocsmájukban ücsörögve, dohányozva, beszélgetve. Közösen, egymás vállát átkarolva énekeltek az egyik pillanatban, a másikban egymást ölelve sírtak egy nő elvesztésének ügyén. A következő pillanat valamiféle koncertet ábrázolt, a következő egy tág mezőt, és egy piros-kockás piknik kosarat. Ezután felbukkant pár kép Aincradból is. Még a börtönből is jutott boldog emléket adó kép, és Szophie is szerepelt az emlékek között. A napsütéses meleg érzés szinte áradt minden egyes képkockából. Folyamatos volt a szélesre tárt mosoly és vigyorgás a képekben.
Pár percig, amíg ezeket mind végiggondolta, csendben maradt. Ezek után újra a nyúlra nézett, és megpróbálta megsimogatni a finom bundáját.
- Ha pedig világot kell teremtenem, akkor valami ilyesmi legyen.. - hunyta be aztán a szemét, és megpróbált erősen koncentrálni. Nem volt benne biztos, hogy pontosan erre gondolt a nyúl, de egy próbát megért a dolog. Széles, napsütéses, macskaköves terek terültek el előtte. Róma látképe megtöltötte a fejét. Kanyargós, kacskaringós, aprócska utcákon kóválygott muskátlival teleszórt ablakok és frissen mosott ruha alatt. Valahol az utcán egy zenész énekelt rendíthetetlenül, gitárjából ontva a hamisíthatatlan olasz hangulatot. Az utcákat megtöltötte a nyüzsgés és zsivaj. Egy valami hiányzott csak: Az emberek. Nem volt nyüzsgő turista tömeg, csak ő, és a hangok, érzések, és illatok. Egy régi kirándulás emléke manifesztálódott benne. Ezután kinyitotta az egyik szemét óvatosan, körbekémlelve, vajon sikerült-e a művelete, vagy hülyén néz-e rá Timi.
avatar
Leonard
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 64
Join date : 2017. Sep. 25.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
1936/2100  (1936/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Leonard

Témanyitás by Askr on Szomb. Feb. 17, 2018 6:49 pm

A nyúl bocsánatkérésedre büszkén felemelte állát, s féloldalasan térképezett fel téged. A pillanatnyi sértettsége ellenére kíváncsian méregetett, érdekelte a véleményed. Miután meggyőződött arról, hogy elnézésedet és mondandódat halálbiztos komolysággal közölted vele, Timaeus bólintott egyet.

Hm, nem hagytál nekem más megoldást, Leo. Én csupán segíteni akarok, hogy kijuthass innét. Tessék csak egy kicsit komolyabban venni, hékás!

A szóban forgó állatka idegesen rezegtette orrát, fejét rosszallóan rázta meg.

Kizárólag azért kérdezek a dolgok felől, mert a saját szádból akarom hallani. Razz
Tudhatom-e, hogy megbízhatsz saját magadban? Tudhatom-e, hogy ezáltal bennem is megbízol? A legjobb kérdések, fiú, de elengedhetetlen ahhoz, hogy kiszabadulhass Lemegetonból.

Később bölcsen bólogatott magyarázatodra. Vörös lelki tükrei áthatóan bámultak a tiédbe. Ahogyan kifejtetted álláspontodat, úgy idő közben a szűkérzet enyhült, a levegő sem volt már annyira fojtogató. Sőt, az alapállapothoz képest egyre frissítőbbnek érezhetted a tágasságot – mintha egy végtelen sétányon és nem a sötétségben találtad volna magadat. A bő oxigén is olybá úgy tűnt, mintha a lehető legtisztább erdő kellős közepén üldögélnél. Timaeus csak biccentett egy utolsót.

Carpe diem, eh? Köszönöm, hogy elmondtad. Máris közelebb járunk a megoldáshoz. ^^

Fülét elvonhatatlan figyelemmel hegyezte, ahogyan megpróbáltad elképzelni a saját kognitív világodat. Mintha hallotta volna a belső űrödet materializálódni. Lényegében tudta, mire gondolhatsz, de ez nem volt elegendő. Ennek ellenére Timaeus csendben ült társaságodban, ügyelt arra, hogy elég gondolkodási időhöz juthass. Pár hosszú percet várt, miután érkezett a következő üzenet.

Szeretnék még kérdezni pár dolgot, amennyiben nem zavarok. Surprised
Mit gondolsz, mi eddig a legszomorúbb emléked?
Ha egy embert felőröl a bánat, szerinted a legmegbocsáthatatlanabb dolgokra is fel lenne jogosítva?

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Leonard

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.