Nyugati rész

11 / 11 oldal Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Maria Gonzalez on Kedd. Jún. 16, 2015 2:57 pm

Alma is összemérné vele a sakkbéli tudását, ebben Tachi biztos lehet. Látta, hogy mostani ellenfele nem átlagos, hanem ravasz és körmönfont. És senki sem tudhatja biztosan, hogy mennyi embert tett el láb alól.
A lovag kijelentésén csak nevetni tudott. Valóban úgy gondolta, hogy ennyi elég ahhoz, az ujja köré csavarja? Sajnos El Rojonak tévednie kell, de nem most. Ha játék, akkor játszunk piszkosan.
- Ha te állítod Rojo, akkor nem ellenkezhetek. - rázta meg a fejét. Kíváncsi volt a reakciójára. Vajon tudja, hogy mit jelent pontosan a kifejezés? Vagy beismeri tudatlanságát, és megkérdezi? Már alig várta, hogy kiderüljön. - Nekem bármilyen kaland megfelel... Ami nem felnőtteknek szól. - tette hozzá. Semmi kedve nem volt egy effélével csinálni először. - De ezt leszámítva rugalmas vagyok. Minden szempontból. - feleli ugyanolyan huncut mosollyal az arcomon. Az támadásnak álcázott védekezés egy remek taktika a sakkban, és sokan beleesnek. Rojo is egyike lesz ezeknek? - Teljesen rád bízom magam. Az elmúlt három évben semmi izgalomban nem volt részem. Lassan azt is elfelejtem milyen az igazi izgalom. - sóhajtotta szomorúan. - És te? Neked mennyi izgalomban van részed Rojo? - nézett a lovagra, és nekidőlt a vállának. - Te biztosan tudsz nekem izgalmat mutatni, nem igaz? - vette elő a legbájosabb hangját. Hogy miket nem tesz mindössze ennyiért...
Tachi ajánlatára viszont újból eltávolodott.
- Ah, és majd beleviszel egy felnőtt kalandba, igaz? C-c-c. - rázta meg a fejét. - Előbb nézzük meg, hogy milyen kalandot találsz ki elsőnek, rendben? Ha kedvemre való... Akkor megbeszélhetjük a másodikat. - kacsintott a férfira, és feltápászkodott a földről. Ezután a férfi felé fordult és segítőkezet nyújtott a feltápászkodásban. - Así? Merre? - kérdezte türelmetlenül. Érezte, hogy jól fog szórakozni ezzel a játékossal. És azt is, hogy gyerek még az idő.
A királynőt hagyta a helyén. Most a lóval lépett előrébb...

_________________

Beszédszínem:#FFD700
Háttérszínem: #FF3300
Adatlap
avatar
Maria Gonzalez
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 33
Join date : 2015. May. 24.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szer. Jún. 17, 2015 12:42 pm

Rettentően emlékeztetett Ilsette-chanra. Ő is pont ilyen szeszélyes volt, az egyik percben mondott valamit, a következőben pedig már annak az ellenkezőjét sugallta, és szigorúan csak sugallta. És nem csak ez, de a hozzáállása is nagyon hasonló volt, nekem pedig tetszett az a fajta disszonancia, amit a viselkedése nyújtott. Minden szavával tagadta, hogy akar valamit tőlem, azonban félreérthetetlenül flörtölt és incselkedett velem. Legalábbis ebben a pillanatban, öt perc múlva lehet, hogy fel fog pofozni, tíz perc múlva pedig váratlanul megcsókol :]
- Minden szempontból? Például meg tudod nyalni a lábujjadat? :] - szórakoztam vele kicsit. A becenévvel nem törődtem, mindenki úgy hív, ahogy csak szeretne, legyen az bármilyen nyelven és jelentsen bármit. Egyébként sem kívántam megengedni magamnak azt a luxust, hogy tudatlanságot sugallok.
- Mellesleg a gyerekeknek való kalandok unalmasak - jegyeztem meg hanyagul. Persze tudom mire gondolt, de erről már megemlékeztem. A hangsúlya és a gesztusai mindenképpen azt mesélték nekem, hogy nincs ellenére egy kaland, csak meg kell dolgoznom érte :] Miképpen? Például nekem kell dominánsnak lennem, erre utalt az is, hogy rám bízta a kaland "kiválasztását". Hát rendben, ha így kívánja, én nem fogok nemet mondani :]
- Oh, én gondoskodom róla, hogy sose unatkozzak. Az unalom a legfőbb ellenségem :] - közöltem kaján félmosollyal, majd bólintottam, jelezve felé, hogy beleegyezek a feltételeibe. Felsegítettem, leporoltam magam, sajnos őt még nem, pedig szívesen megtettem volna, de addig is megkíséreltem átkarolni a vállát, és úgy irányba fordítani.
- Erre, hölgyem. Kérem kövessen :] - mondtam azzal a szándékkal, hogy a kezem a derekán hagyom. Nem ártott gyorsan letisztázni, hogy mennyire van kibékülve az érintésemmel, ami pedig a kalandot illeti, úgy gondoltam, hogy egy bátorságteszttel kezdem. Nagyjából öt perc sétával eljutottunk egy vendéglőhöz, azonban nem álltam meg itt, hanem lekísértem a pincéjébe. A pincéből pedig egy gyéren megvilágított folyosórendszer nyílt, ami raktárként szolgált és néhány sötét üzlet helyszíneként. Veszélyt nem rejtett, de aki végigmegy rajta, annak nem feltétlenül ez jut eszébe a sötét helyekről, különösen úgy, hogy a járatokban szeret zenélni a szél is.
- A horror is felnőtt kaland. Attól is elzárkózol? :] - kérdeztem, utalva arra, hogy nem csak egy közönséges sötét folyosóra kívánom bevinni. Ám akár számára az is kaland lehet, hogy egy ilyen elhagyatott helyre viszem, ahol biztosan nem avatkozik közbe senki, ha esetleg másfajta felnőtt kalandba kívánom belevinni :]
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1560
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
5702/5900  (5702/5900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Maria Gonzalez on Pént. Jún. 19, 2015 9:31 am

A férfi különös volt számára. Japán volt, ez tagadhatatlan, de... mégsem akarta otthagyni. Egyelőre. Most ő volt az egyetlen, aki valamilyen izgalmat tudott neki mutatni. Egyszerűen nem szalaszthatta el ezt a lehetőséget.
- A lábujjamat? Milyen beteg fantáziád van? - vette fel a beszélgetés fonalát. - Ha azt szeretnéd, hogy megnyaljam, akkor fizess. - nyújtotta felfelé fordítva a tenyerét. Ha lábujjnyalást szeretne, fizesse ki az Akrobatika jártasság árát. Hősnőnk ezen a véleményen volt.
- Szóval egy kaland gyerekekkel is unalmas? - incselkedett a lovaggal. - Vagy... Te inkább azokat szereted? - suttogta Rojo fülébe kihívóan. Tudta, hogy mire gondolt a vörös indikátoros, de nem zavarta. Szerinte a lovagnak nem volt elég mersze mersze ezt megcsinálni vele. És ha mégis akarná, a teleportkristály kéznél volt.
Kijelentésére egy érdeklődve felhúzta a szemöldökét. Viszont nem szólt semmit. Ha valóban ellensége az unalom, akkor biztosan van pár trükk a gyilkos tarsolyában.
A lovagtól még arra is volt ideje, hogy az üres formalitásokkal foglalkozzon. De ez elvárható volt, miután egy japánról van szó. Mindig büszkék arra, hogy milyen udvariasak, és elegánsak... Ugyan! Ezt csak azok gondolják, akik csak a felszínt látták, de a rothadó belsőt nem.
Maria viszont látta. És azóta máshogyan tekint erre a nemzetre.
Az átkarolással sok gondja nem volt, csupán egy kissé megrezzent az érintésre. Amikor viszont deréktájékra "tévedt" a keze, megtiporta a lábát. Először gáncsolásra gondolt, de kinézte a lovagból, hogy magával rántja.
- Á-á-á. - intett nemet magasba emelt mutatóujjával. - Ennyire azért nem állunk közel Rojo. A magánszférát hagyjuk sértetlenül, rendben? - próbált egyezségre jutni. Tudta, hogy a lovag tiszteletben fogja tartani, ha el akarja nyerni a kegyeit. Ez volt az ő gyenge pontja.
Almának az okozott meglepetést, hogy partnere a közelben talált egy izgalmas helyet. Ez felkeltette az érdeklődését.
- Nocsak-nocsak. Nem is hittem, hogy ilyen jól ismered a környéket. - hangjában nem volt semmi gúny, csupán őszinte meglepődés és egy csipetnyi tisztelet.
A hely látványa sem borzasztotta el sőt, éppen ellenkezőleg: Már várta, hogy jobban felfedezhesse a helyet.
- A horror felnőtt kaland? - kacagott. - Japánban talán. De engem nem úgy neveltek, hogy ennyitől megijedjek. - meredt bátran a férfire. Kíváncsi volt, hogy mégis milyen reakcióra számított. - És most? Merre megyünk? Milyen kalandra lelünk majd ezen a helyen, a horroron belül? - a szót direkt kihangsúlyozta. Ha a lovag felvetette ennek az ötletét, akkor tartsa is be. Alma ezen az állásponton volt.
Most pihentette a sakkbábukat, mert semmi szükség nem volt taktikázásra. Most csak önfeledten kell szórakoznia, ennyi a lényeg.  

_________________

Beszédszínem:#FFD700
Háttérszínem: #FF3300
Adatlap
avatar
Maria Gonzalez
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 33
Join date : 2015. May. 24.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Pént. Jún. 19, 2015 10:56 am

- Pénzzel könnyű rugalmasnak lenni, de nélküle? :] - vigyorodtam el szemtelenül, és ha már felém nyújtotta a kezét, és nem voltam rest megfordítani és egy lágy csókot nyomni a kézfejére. A költői kérdésemre pedig a válasz a "lehetetlen" volt, így akrobatika hiányában azt kell hogy mondjam, a hölgyike valótlant állított. Nem hazudott, nem is füllentett, csak valótlant állított. Ez pedig megbocsátható bűn :]
- Nahát, az én szememben távolról sem vagy már gyerek. Én egy szép, fiatal lányt látok, ha rád nézek - közöltem a senoritával. Biztos voltam benne, hogy nem tartja magát gyereknek, csupán kihasználja a korát a kötözködésre. 16-18 körül lehetett így ránézésre, éretlen volt, de már ehető, hogy ilyen... különösen fogalmazzak. Én pedig akkor falatozok, amikor elém kerül a gyümölcs, akár elég érett, akár nem :]
- Ahogy kívánod :] - feleltem a taposással egybekötött szavakra, és azzal elemeltem a kezem a kecses derékról, ám közben azért végigsimítottam kissé a hátán. Csak az ujjaim hegyével, lágyan. Közel maradtam hozzá ettől függetlenül, éppen annyira, hogy még érezzem az illatát, ha már megérinteni egyelőre nem érinthetem :]
- Az én szakmámban nem árt, ha az ember ismeri a környéket, mint a tenyerét. Kellenek a menekülőutak, a titkos átjárók, a rejtekhelyek :] - magyaráztam a helyismeretem okát szenvtelenül, miközben becserkésztem a pince folyosóit. A csapos már ismert, bár lányt még nem hoztam ide. Ki tudja, azt gondolta-e, hogy üzletelek vele, vagy valami mást :]
- Hát hogyne, nem véletlenül léteznek a korhatáros karikák, amik persze senkit sem tartanak vissza, de legalább jelzik a kislányoknak, hol találnak olyan tartalmat, amivel bizonyíthatják a bátorságukat, vagy használhatnak kifogásként arra, hogy a fiúk karjaiba meneküljenek :] - mondtam mosolyogva. Bennem volt, hogy megkérdezem, ő melyik típus, de végül úgy döntöttem, nem kezelem kislányként, ha már az imént azt állítottam neki, nem annak látom.
- Nos, ezen a helyen kétes üzleteket szokás kötni, sőt még néhány gyilkosság és erőszak is történt itt a szóbeszéd szerint. Ha valakit megzavarunk, könnyen bajba kerülhetünk :] - feleltem, majd felkínáltam számára a karomat, hogy ha esetleg kedve támadna megfogni a kezem, vagy belém karolni, netán tovább flörtölni azzal, hogy a karomnak nyomja a melleit, és beléptem a sötét, hűvös folyosóra. Tényleg, ebben a ruhában nem fog fázni? Szerintem esélyes, hogy fog :]
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1560
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
5702/5900  (5702/5900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Maria Gonzalez on Csüt. Júl. 02, 2015 9:39 am

- Nélküle a rendszer nem engedi. Kint szertornáztam. És mit ne mondjak, jó voltam benne. - kacsintott a lovagra. Valóban szertornázott, de annak már több, mint négy éve. Vajon mennyit felejtett azóta? A válasz hirtelen teljesen értelmetlen volt, miután kapott egy kézcsókot. A lovag jutalma nem maradt el: a lány visszakézből arcon csapta. Nem magyarázkodott.
- Egy szép, fiatal, egyedülálló lányt, ha jól értem. Ne is tagadd, mindössze a testi bájaim érdekelnek téged, igaz? - nézett szigorúan Rojo szemébe velőig hatoló pillantással. Ismerte ezt a pillantást. Túlságosan is jól.
Amikor a férfi ujjai végigsimítottak a hátán, Maria úgy érezte libabőrös lett. Gyűlölte az ilyen érintéseket.
- Az ön szakmájában? - értetlenkedett. - Szóval a küldetések mellett ebből szerzi a plusz pénzt? Vagy csak egy egyszerű tolvaj és ezért van ezekre szüksége? - tudta jól, hogy mire gondol a vörös indikátoros. De szerette megjátszani a tudatlant.
- Nem is olyan régen azt állította, hogy nem vagyok kislány, most mégis annak tekint. Mi az igazság? - teszi fel a kérdést előredöntve mellkasát. - És egy frászkarikát! Én nem azért néztem horrort, hogy bizonyítsam a bátorságom. Én kedvelem a műfajt. - öltötte ki nyelvét. Ő nem olyan volt, mint a többi lány, mert ő tényleg szerette a horrort. Viszont a japán horror... Az unalmas volt. Főleg a Hitori Kakurenbo. Unalmas és semmi jump scare. Egy rossz film.
- Tehát ez egyfajta mercado negro? - kérdezte, és gyorsan japánul is hozzátette. - Feketepiac. És azt mondta, gyilkosság? Hiszen ez védett terület, nem? Vagy... Sleep kill-lel ölnek? - kérdezi komoran, félelem nélkül. Tisztában van vele, hogy akár ez a lovag is megölheti. De nem fogja, tudta jól. Amíg meg nem kap valamit, addig biztosan nem.
A nyújtott kart először elutasította, de végül jobb belátásra tért, és megfogta. A keblei is súrolták.
- És mondd csak, Rojo. Milyen gyakran jársz az első szinten? - tette fel a kérdést, miközben jobbra-balra nézelődött.

_________________

Beszédszínem:#FFD700
Háttérszínem: #FF3300
Adatlap
avatar
Maria Gonzalez
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 33
Join date : 2015. May. 24.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Kedd. Júl. 07, 2015 1:52 pm

- Biztosan remekül állt a tornadressz. Majd ha lesz elég akrobatikád hozzá, tarthatnál bemutatót :] - vigyorodtam el. Hajlékonyság, kimagasló egyensúlyérzék, meg persze tönkre tett ízületek. Tíz év múlva valószínűleg minden baja lesz szegénynek, és azzal, hogy itt ragadt, a pályafutásának is annyi. Már ha még volt olyanja :] Nem ellenben lett volna egy tenyérlenyomat az arcomon, ha a rendszer engedte volna az erőszakot, így csupán egy apró lökést érezhettem csupán. Játszásiból megdörzsöltem az arcomat, azonban az ereje olyannyira elenyésző volt, hogy még attól is messze volt, hogy kibillentsen az egyensúlyomból. Valószínűleg ha Hinari-chan tette volna ugyanezt, akkor nem csak elesek, de még a földön is csúszok kicsit, de ő nem ilyen pofozkodós fajta, pedig tettem már vele egyet s mást.
- Nahát, minden udvarias formulára így reagál kegyed? Kíváncsivá tesz, mi történne, ha udvarias szándék helyett eltévednének a kezeim :] - kuncogtam végül a tettén. Valóban ingerem támadt rá, hogy megfogjam a kerek fenekét, vagy a következő csókom ne a kézfejére, hanem mondjuk a nyakára helyezzem, azonban ez csak néhány pillanatnyi fellángolás volt, a vágyaim túl korai felszínre törése. És mint ilyen, képes voltam száműzni is.
- Valóban, érdekelnek a... bájaid - pillantottam végig a testén félreérthetetlenül és leplezetlenül - Nincs értelme tagadnom, úgysem hinnéd el, ha cáfolnám a feltételezésed - végül a szemébe néztem - Ugyanakkor becsülöm a bátorságod, tisztában vagy vele, mibe is keverted magad, mégis velem tartasz. Ennyire fontos számodra a kaland és az izgalom? :] - kérdeztem kíváncsian. Az őszinteséggel jobban jártam, mint egy nyilvánvaló hazugsággal. Tudta, hogy miért pátyolgatom, ő pedig ennek ismeretében ment bele a játékba. Tűzzel játszott és nem félt megégni. Ha rajtam múlik, meg is fog, legalábbis forróbb lesz a hangulat előbb-utóbb :]
- Nem vagyok piti tolvaj, a pályafutásom eleje óta nem tartottam meg player killből származó zsákmányt. Inkább odaadom azt azoknak, akiknek szükségük van rá. Persze nem vagyok Robin Hood, de aktív vagyok az alvilágban, afféle önjelölt igazságosztó és kvázi zsoldos. Vörösként pedig gyakran vagyok én magam is célpont :] - magyaráztam csevegő hangnemben, mintha a délutáni időjárásról beszélgetnénk, és nem olyan tettekről, amik ebben a világban bűnnek számítanak. Azonban úgy véltem, hajtja a kíváncsiság, és elég belevalónak véltem ahhoz, hogy ne féljek megosztani vele néhány semmitmondó apróságot.
- Egy szóval se mondtam, hogy kegyed közéjük tartozik :] - feleltem, miközben melleire tévedt a tekintetem. Felhívta rájuk a figyelmet a mozdulatával, nem tehettem róla :] Vajon tudatosan tette, vagy még a tudatalattija irányítja a vonzalmát? - Mindenkinek más tetszik, elhiszem, hogy valakinek bejön a horrorok által keltett adrenalinlöket, más a krimikben leli élvezetét, míg én... - néztem vissza az arcára, ám aztán megtorpantam - Nahát, majdnem elárultam valamit magamról véletlenül, pedig nem szokásom :] - vigyorodtam el. Persze közel sem álltam hozzá, mást szolgált ez az egyszerű fordulat. Ugyanazt, mint minden más cselekedetem.
- Valami olyasmi. Ez a hely egy komolyabb átjárórendszer része, ami a város alatt húzódik, és a városfalon túl is át lehet jutni vele. Sok kocsmának van rejtett bejárata hozzá, nem ez az egyetlen. Megjegyzem, ez a tudás önmagában is elég ahhoz, hogy vörösök célpontjává válj, szóval óvatosan :] - folytattam az ismeretterjesztést, betetézve egy figyelmeztetéssel. Kivételesen komolyan is gondoltam, a katakombákról csak kevesen tudtak, az érintett csaposok odafigyeltek rá, hogy kivel osztják meg az információt. A biztonsági őr szerepéért cserébe nem nagyon zaklatták őket azok a bandák, akik néha rászállnak egy-egy szórakozóhelyre.
- Két-háromhavonta mindig itt töltök legalább egy-két hetet, van hogy többet is. Miért érdekel? :] - kérdeztem vissza, miközben újabb pillantást vetettem a kebleire, melyek most a karomhoz nyomódtak, miközben ő átkarolt. Ebben biztos voltam, hogy szándékos volt, egyre feltűnőbben flörtölt. Eddig csak kacsintgatott, vagy néhány kétértelmű megjegyzést tett, esetleg a hanglejtésével játszott. Jutalmul az egyik saroknál egyenesen folytattuk az utunkat, méghozzá a falon át, ugyanis egy bizonyos pontot megérintve aktiváltam az átjárót, ami a raktárból átvisz minket a konkrét folyosórendszerre.
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1560
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
5702/5900  (5702/5900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Maria Gonzalez on Csüt. Szept. 17, 2015 9:28 pm

-Hm, ezt is úgy említetted, mintha később is tartani akarnád a kapcsolatot... - tekergette tincsét elgondolkodva. A szertornát régen elfeledte, helyette a jövőbe révült képzeletben, míg lassan haladtak előre.
Ő szeretne egy ilyen veszélyes alakkal akármilyen viszonyt is fenntartani? Egyáltalán érdekli őt ez a férfi annyira, hogy ne maradjon futó kapcsolat közöttük?
Megrázta a fejét. Ez most nem fontos.
- Ha az ujjaid eltévednek, akkor meglakolsz, Rojo. - az arcára egy szenvtelen, de egyben ártatlan kifejezés ült ki. Alma tudta, hogy mire számíthat a vöröstől, ezért nem engedte el magát annyira, mint mutatta.
A lovag kérdésére csak felemelte a mutatóujját és tagadólag ingatta jobbra-balra.
- No, no, no. A kaland és izgalom son segundo. Primero es tapasztalat, élmények. Szívesebben emlékszem az izgalmakra, mint a borús pillanatokra. - maga se gondolta volna, hogy ilyen könnyű lesz kimondani. Mostanában ritkán tudott őszintén beszélni másokkal, talán mert nem kereste a társaságot.
A gyilkos mézes-mázas beszéde lepergett róla. Nem hitte el, hogy valóban odaadná a rászorulóknak azt, ami neki nem kell. Ingyen nem is. Előtte biztosan kizsarol tőlük kétszeres árat és ezután adja csak oda. Ennek ellenére megpróbálkozott valamivel.
- És ha nekem szükségem van valamire... Akkor odaadnád? - félig lehunyt szemmel, csupán szeme sarkából figyelte útitársát. Ezt a nézést még néhány rajzfilmben látta és azóta rendszeresen használja.
- Sí, lo comprendo. - hagyta rá a lovagra magyarázkodását. Először érett nő, majd kislány... A következő pillanatban talán nagymamának fogja szólítani, ezért inkább nem is akart ebbe belebonyolódni.
Társának hirtelen megtorpanása hasonló cselekedetre késztette a spanyol lányt is.
- Tehát így állunk! - kiáltott, de nem fojtatta gondolatmenetét. - Kezdem azt hinni, hogy van néhány személyes problémád, amik ártanak az emberi kapcsolataidnak. - válaszolta és már ment is tovább. Nem kérdezett és nem magyarázkodott. Értett a pszichológiához és sokszor alkalmazta osztálytársain is, akik ezért sem nézték jó szemmel ottlétét.
A beszámolót figyelmesen hallgatta végig és memóriájába véste a fontosabb dolgokat. Nem szólt közbe, csak csendesen figyelt.
- A vörösök sokszor eléggé gyenge indokkal támadnak meg embereket, nem gondolod? - a kérdés légből kapott volt, de mivel célpont is válhat belőle, ezért elég helyénvalónak tűnhetett. Egy kissé untatta a lovag burkolt próbálkozásai és a megjátszott modora. Tudta, hogy ez nem a valódi énje, csak szereti ennek beállítani magát. Az okát csak sejtette, de ennyi is elég volt, hogy csalódjon benne.
- A kérdés magánjellegű, ezért nem válaszolhatok rá. - öltötte ki pajkosan a nyelvét. - Talán legközelebb. - kuncogott, leplezve felgyülemlett idegességét, amit a hely váltott ki belőle. Hatodik érzék, esetleg női megérzés - a megnevezés mindegy. A balsejtelem sosem jelent jót.
Ennek ellenére mégis követte a vörös indikátorost, még a falon túlra is.
- A játék egyik csodája. - sóhajtotta kelletlenül és vegyes érzelmektől vezérelve nézte az elé táruló látványt: a folyosórendszert.

_________________

Beszédszínem:#FFD700
Háttérszínem: #FF3300
Adatlap
avatar
Maria Gonzalez
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 33
Join date : 2015. May. 24.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Tachibana Makoto on Hétf. Szept. 21, 2015 12:18 pm

- Meglepő számodra? Nem az a típus vagyok, aki eltűnik egyetlen kaland után :] - közöltem a lánnyal - Ha jól érzed magad, akkor neked se lenne ellenedre, nemde? - sugalltam pozitív választ a kérdésemmel. Látszott rajta, hogy elgondolkodik, amit én feltétlenül jó jelnek vettem, még akkor is, ha esetleg most tsundere módjára elutasít.
- Nahát... ez félelmetesen hangzik, de ugyan mire ez az üres fenyegetés? Úgy hiszed, hogy néhány szó és megijedek? :] - kuncogtam. Túl gyenge, hogy ellenkezni tudjon, ha segítséget kér, azt senki sem hallja meg, és elfutni sem tud előlem. Ezt ő is tudja, és mégis itt van, hozott egy ítéletet, ami alapján megbízik bennem - Ismered a mondást, amelyik kutya ugat... - tettem hozzá, azonban ezt ugyanúgy értettem jelen helyzetben magamra is. Viszont vele ellentétben én tudok olyan kutya is lenni, aki kérdés nélkül harap. Csak azt nem szerettem igazán sosem. Alma-chan viszont fogatlan volt. Csak egy naiv kalandor, aki lehetőséget lát bennem, aki kacérkodik azzal, hogy rossz kislány legyen, és engem választott eszközéül. Pont, mint azt Ilsette-chan tette. Csak neki sok volt, nem volt rá lelkileg felkészülve. Kérdés, hogy ennek a lánynak nagyobb-e a mentális ereje?
- Oh, már egy ideje azon vagyok, hogy megadjak neked valamit, amire szükséged van :] - nevettem fel halkan - Ám ahogy mondtam, nem vagyok Robin Hood. Én felajánlom, amit tudok, a másik fél pedig eldönti, hogy az ár, amit kérek érte, megéri-e neki. Ha tárgyakról beszélünk, természetesen nem érdekem, hogy a nyakamon maradjanak a felesleges kacatok, az élményekben pedig jó esetben mindketten kedvünket leljük - fejtettem ki egy kicsit komolyabban. Résnyire nyitottam neki az ajtót, hogy beleleshessen a gondolkodásmódomba, aztán vagy elhiszi, amit mondok, vagy nem. Ez rajta áll, abban leledzik a megoldás kulcsa, hogy mennyire bízik meg bennem.
- Természetesen. A vörösök zöme vagy idegileg gyenge, és a stressz miatt a legkisebb apróságra is ugranak, vagy egyszerűen agresszívek és szándékosan keresik a bajt. A casus belli, pedig akármi lehet - értettem egyet a lánnyal, majd fel is nevettem. Cseles, szemet szemért elv alapján viselkedik. Ezek szerint csak akkor nyithatom fel a kagylóhéjat, ami mögé rejtőzik, ha előbb én magam is megmutatom a gyöngyöt, amit az enyém óv és takar. Volt azonban valami, ami nem hagyott nyugodni a viselkedésében, és végül emiatt mégsem a flört számlájára írtam elsődlegesen azt, hogy közel húzódott hozzám. Az is benne volt, de a feszültsége, a nyugtalansága tagadhatatlan volt. Az ismeretlen felé haladt, és mutassa magát bármennyire is vakmerőnek és magabiztosnak, valójában tartott tőle. Tőle, és talán egy kicsit tőlem is :]
Egy darabig csendben maradtam, miután beléptünk a rejtett folyosókra, és az ajtó bezárult mögöttünk. Csak azt kívántam vele érzékeltetni, hogy mellette vagyok, miközben sétáltunk, távolabbra kerültünk a kijárattól. Abból a szempontból érdekes volt, hogy ő csak ezt az egy utat ismerte ide, én viszont nyilvánvalóan többet is. De vajon felfogja-e, hogy mennyire függött tőlem jelenleg?
- Ahhoz képest, hogy ennyitől nem ijedsz meg, meglehetősen feszültnek tűnsz :] - szólaltam meg végül kárörvendő vigyorral az arcomon - Megnyugodhatsz, amíg engem látsz, nem eshet bajod... hogy egy ilyen elcsépelt szófordulattal éljek :] - kuncogtam - Egyébként ha bármit tehetek, amitől megnyugszol kicsit, ne habozz szólni - folytattam ellágyuló hangon, felajánlva a segítségemet. Két oka volt, hogy ide lehoztam, de ebből az egyik kétséges volt. Ahhoz szerencsésnek kellett lenni, azonban ha a hallgatózás jártasságom nem csap be, akkor Fortuna az oldalamra állt :]
avatar
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1560
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
5702/5900  (5702/5900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Chancery on Hétf. Júl. 25, 2016 10:09 pm

Momiko


Ez a hely legalább már kevésbé zajos, mint a Főtér...
Kezdtem megérteni, mi történik velem; ismét elkezdtem lecsúszni a verem peremén és zuhanni lefelé a sötétségbe, ahonnan már sikerült kimásznom egyszer. Egy padon ülve, az eget bámulva próbáltam visszaemlékezni az elmúlt hetek eseményeire, a hatalmas szürke vadmacska pedig jólesőn terült el a hűs árnyékban. A meleget igazán Dust, a főnix élvezte, aki fióka alakjában összekucorodott az ölemben, tenyereim ölelésében, és halk szuszogás jelezte, hogy mélyen alszik.
Végül lehunytam a szemem, és gondolataimból igyekeztem valahogy elvarázsolni régi emlékeimből megnyugtató zenéimet. Igaz, hogy odakint valahogy ezek sosem tudtam igazán megnyugtatni, ellentétben a többi emberrel, de ahogy itt bent is újra és újra visszaesek, úgy jövök rá egyre tisztábban, mi is a problémám forrása. Avagy forrásai.
Mióta egyre vagy többre rájöttem, és bár kevés sikerrel küzdök ellenük, ezek a zenék, még ha már csak a gondolataimban is élnek, nagyobb hatást érnek el.
Legfőképp egyik kedvencem, Kokia Chouwa oto-ja...
A gond az, hogy én nem tudok sem dúdolni, sem énekelni. Jelen pillanatban a dúdolással próbálkozom, és azt is csak azért, mert senki sincs a közelemben. Jóformán csak én tudom, mit is danolok magamban, mert olyan hamis az egész, amilyen hamisság nem is létezhet talán. Mégis mosolygok, és néha még el is nevetem magam egy különösképp elrontott hang hallatán.
Álomkelő minden megmozdulásnál idegesen libbent egyet a farkával, a fülei pedig már egyenesen a koponyájára simulnak, olyannyira lelapítja őket. Végül kinyitja sárga szemeit, és hallom máris dühödt, ideges hangját a fejemben.
~Hé, mini-virtuóz, igazán kellemes az előadásod, de nem hiszem, hogy a környéken mindenki élvezné...~
-Hmm? -nyitom ki végül a szemem, abbahagyva a dúdolást. Talán jobb is, mert igen, van társaság. Egy egyszerű lány, kábé olyan, mint én odakint. A szemeim kerekre tágulnak, majd a szám elé kapom a kezem és félrenézek. Vajon hallott? Remélem, nem... >.>
Időközben Dust is felébredt az ölemben, kis galamb-nagyságú vörös-arany madárka, és okos, fekete szemeivel a lányt nézi.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2422
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4642/4700  (4642/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Momiko on Kedd. Júl. 26, 2016 7:03 am

Chancery

Találnom kell valakit, akivel lehet partizni meg collabolni. Oké, hogy csak most kezdtem, de milyen gamer lennék, ha nem vágnék bele azonnal a közepébe? Láttam, hogy van tutorial könyv, de a first impression az first impression, nem pedig mások tapasztalatainak összeollózása, meg googlihuszárkodás. Az, hogy még az avatar és az eredeti alak összepasszintásával problémák vannak, nem nagyon lepett meg. Új technológia, majd biztosan helyrehozzák, meg amúgy is, ilyen az én szerencsém. Én még egy virtuális valóságban sem lehetek csinos. Szóval el is indultam a Főtérről rögtön a beloggolás után az egyik irányba. Találomra választottam ki a nyugatot, a térképem úgyis tökre üres volt, szóval teljesen mindegy, hogy merre indulok el.  A legtöbben a saját dolgukkal foglalkoztak, vásároltak, vagy már eleve társaságban voltak. Ki vagyok én, hogy csak úgy beleszóljak egy társalgásba, ha már ők jól megvannak egymással? Egyáltalán nem akarom, hogy ez a játékom is úgy kezdődjön, hogy elhajtanak, mint noobot csak azért, mert lány vagyok. Lányt fogok keresni. Valaki olyat, mint én. Nem tartott sokáig a kutatás, meg is találtam a szerencsétlen áldozatot, aki szintén egyedül volt. Egyedül, mert csak azok veszik magukat körbe ennyi pettel, akik egyébként egyedül vannak. De szerencsére azt is tudom, hogy az ilyen magányos különcök a legnagyobb prok, mert barátok híján van idejük játszani, ráadásul még repesnek is az örömtől, ha valaki megszólítja őket. Ennyire azért már ismerem magamat. Eltettem az összes felszerelést, nehogy a kaszt miatt hajtson el, megigazítottam a szemüvegemet, és közelebb léptem. Dúdolgatott. Hurrá, őt is meg fogom zavarni, és megsértődik. Remek. Most meg... ne állj itt mint a megtestesült szerencsétlenség, mondj valami értelmeset, Momi! - Szia! Szép cica. Én is szoktam az enyémnek altatót énekelni. Sokat alszanak. Hogy hívják? - Legalább anyu macskája odajön hozzám, ha enni akar. Basszus! A főnixről kellett volna kérdeznem! Az biztos menőbb, ha már lángol is! Megint elcsesztem!
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Chancery on Csüt. Aug. 04, 2016 11:42 pm

Kissé meglepődtem, mikor azt láttam, elindult felém. Láthatólag ő maga sem lehetett tisztában azzal, mi fog történni, avagy mi történjen majd, a járása elég bizonytalan volt, mint aki most ébredt egy hosszú alvásból. Számomra az a típus volt, aki kapásból szimpatikus; egyszerű, nem aggatta fel magát semmilyen extrával, az öltözéke sem kirívó, és szemüveg :3
Mondhatni, olyan természetes és sima, amilyen simább már nem is lehetne. Kicsit még el is pironkodom magam a rózsaszínre festett hajvégekért és a macskafülekért, de hamar eszembe jut, hogy tulajdonképpen csak úgy nézek ki most, ahogy odakint is mindig szerettem volna. Hogy itt egy kicsit lehetek más, mint amit a szüleim elvárnak tőlem. Ez a lány talán csak jól érzi magát a bőrében úgy, ahogy van, és ennél szebb érzés nem is létezhet talán a világon. Most már kezdem kicsit irigyelni is.
Időközben persze odaért hozzánk, és meg is szólalt. Már én is felszisszentem, mikor meghallottam a "cica" szót, Álomkelő pedig kapásból hátralapította füleit, és bundája segítségével majdnem a kétszeresére nőtt látszólag, ahogy felborzolta magát. Ő egyébként sem picike már, nem is szoktam érteni, miért nevezik cicának egyesek... talán csak ez jön a szájukra.
-Szia... és bocsi. -pillantottam a dühös macska felé, aki, miután megtalálta a lány kommunikációs csatornáját, egyenesen annak fejében szólal meg ellentmondást nem tűrő, szigorú női hangon.
~Még egy cica, és mondj búcsút az életcsíkodnak, világos!?~
Szerencsére védett területen belül vagyunk bőven, szóval nem történhet semmi baj, hacsak nem indítunk közös megegyezéssel életre menő párbajt, ami nem valószínű. Lehajolok és mindkét kezemmel felváltva próbálom simogatással lenyugtatni a dühödt vadmacskát, aki végül szép lassan visszaereszkedik a földre, de sárga szemeit egy pillanatra sem veszi le a lányról.
-Bocsánat, de utálja, ha cicázzák... -magyarázkodom közben némi ideges kuncogás közepette, aztán persze fülig vörösödöm. Hát persze, hogy hallott dúdolni, hogyisne... ilyen az én formám. Na, de használjuk ki az alkalmat, és kergessük el a lassan feltörő depresszív gondolatokat, amik már kígyókként tekergőznek a fejemben. Nem gúnyolódni jött ide, valami más célja van biztosan. Ha pedig mégis gúnyolódni fog a hangomon, akkor oda se neki, nem igaz? Mit tehetnék? Semmit. Akkor minek érte aggódni?
Szépen lassan lenyugszom, a levegő is mintha nem lenne olyan feszültséggel teli. A kis főnix a pad szélére tipeg és kis szárnyaival verdesve mintha arra kérné Momikot, hogy vegye magához. Én persze ezt nem veszem észre, mert a lány eddigi kérdéseit próbálom felidézni, hogy válaszolhassak rájuk.
-Aaaz tény... a macska napi 16 órát is képes aludni nappal, hogy éjszaka vadászhasson. Ez a példány kicsit másképp viselkedik, de hasonló beállítottságú. -próbálom Álmot felemelni, hogy az ölemben lehessen, mint kiskorában. Némi szuszogó próbálkozás után feladom és hagyom lent a földön. -A neve amúgy Álomkelő. A kis madárka Dust, én pedig Chancery vagyok.
Most már nem lesz semmi baj. Abbahagyom a simogatást, felkelek a padról és hirtelen nem tudom, miként is üdvözöljem a lányt, kézfogással vagy meghajlással, így csak félredöntöm a fejem és maradok a semleges kedves-mosolynál.
-És te? Segíthetek esetleg valamiben, drága? :3

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2422
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4642/4700  (4642/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Momiko on Pént. Aug. 05, 2016 8:14 am

Chancery

Valami rosszat mondtam. Az hót ziher, hogy valami rosszat mondtam. Emez sziszeg, amaz meg a szőrét borzolja. Oké, nem futok el, csak óvatosan hátralépek egyet. Vagy akár azt is tehetném, hogy egyszerűen tovább megyek, mintha csak odaköszöntem volna, és igazából nem is akarnék semmit sem tőlük. Talán ez lesz a legjobb. Nem! Maradok! Meg különben is, már elrontottam a nem is ide jöttem dolgot. Gratulálok Momi, megint sikerült! De most már ő kér bocsánatot? Nekem kellett volna, bár fogalmam sincs, hogy miért. Már emelem is fel a kezemet, hogy ellenkezzek, de azzal a mozdulattal a fejemhez kapok, amikor felcsendül benne a hang, majd a számhoz, hogy eltakarjam amikor nyitva marad a csodálkozástól. - Azta! Ez a macska volt? Még soha nem beszéltem ilyen fejlett AI-okkal, mint amiket ide beharangoztak. Tud mást is, vagy csak ilyen morcos mircire van beállítva? - Tökre izgatott lettem attól, hogy a pet szól hozzám, és az már eszembe sem jut, hogy a hangja az eszembe jutott, és nem a hagyományos módon beszélt. Nem hajolok közelebb, hogy jobban megnézzem magamnak, így is elég zaklatottnak tűnik a macsek, szóval inkább a gazdáját hallgatom, ám úgy tűnik mégis csak a petet sértettem meg. Gratulálok Momi, képes vagy egy programot is magadra haragítani. Új szintre lépett a szociális életképtelenséged. Erősen gondolkodom azon, hogy mivel is engesztelhetném ki őmacskásságát, amikor hirtelen már odáig is eljutunk, hogy bemutatkozik a lány is, sőt, az állatkáit is bemutatja. Basszus, most akkor jó ha ismer, vagy nem? Neeeem, ha erről a lóarcról nem ismert fel, akkor úgysem követ. Szóval ha már a nevét tudom, azzal egyel beljebb vagyok a bocsánatkérésben. Ismét a macska felé fordulok, és egyenesen ránézek. - Bocsánatot kérek, Álomkelő. - Azt már nem tudom jól megfogalmazni, hogy pontosan miért, de a macskás lánynak biztosan bejön, ha jóban vagyok a petjével, és úgy tűnik a másik meg pont kedvel, bár nem tudom, hogy hozzá szabad-e érnem, így először újra a lányra nézek. Mióta vagyok én drága? - Szabad hozzáérni a főnix... Dusthoz? - Oké, akkor magabiztosság, csak meg tudsz fogni egy madarat rendesen, és védett területen belül vagyunk, nem fog megsebezni, ha meg igen, akkor így jártam. Ha engedi, akkor óvatosan felveszem a madarat, és forgatom a kezemben, hogy jobban megnézhessem. Eléggé élethű sült csirke, azt meg kell hagyni. Basszus! Be kellene mutatkoznom. - Én Momiko vagyok. Tuti nem hallottál még rólam, nem vagyok bétás vagy ilyesmi, de partyra keresek valakit, hogy elkezdhessem a játékot, és te olyan normálisnak tűntél. Persze ha van már csapatod, vagy barátaid... - Amit ennyi állattal a nyakadon igazán kétlek, de nekem is jól esne, ha ilyesmit feltételeznének rólam. - ...akkor hagylak is, és keresek valaki mást. Csak gondoltam legalább mi, gamer csajok tartsunk össze.
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Chancery on Vas. Aug. 07, 2016 1:05 pm

Tudjátok, mi az érdekes? Eleddig még senki sem reagált így, pedig Álom kommunikációja nem valami hétköznapi dolog. Mindenki meglepődött ugyan egy kicsikét, de másodpercek alatt hozzászoktak, és mintha mindig is ismerték volna, nem törődtek a dolog különlegességével. Nem is igazán érdeklődtek, esetleg annyit, hogy "gondolatot tud-e olvasni". Ez a lány viszont teljesen tökéletes és életszerű reakciót adott le, én viszont olyannyira megszoktam már az itteni embereket és Álomkelőt, hogy egy pillanatra én sem tudom, miként válaszoljak. Némi ööö-zés után szórakozottan elkezdem csavargatni az egyik hajtincsem, majd hagyom, hogy a macska válaszoljon, ezúttal nyugodtabb hangon. Még mindig elég szigorú, de ez nála már alap, viszont legalább érződik, hogy már nem akarja letépni senki fejét.
~Igen, én voltam. És természetesen tudok mást is. A petek egy részének programja igencsak formálható, ugyanúgy tanulunk és alkalmazkodunk, így vagyunk képesek fejlődni bizonyos szinteken.~
Én jóformán csak bólogatok lelkesen. Valóban, ennek a macskának néha félelmetesen emberi tulajdonságai vannak; számára is léteznek dolgok, amikre azonnal felkapja a vizet, akárcsak én, például. Mikor a lány még bocsánatot is kér, a macska bundája már teljesen visszalapul eredeti állapotába, és lehunyja a szemeit.
~Köszönöm.~
Majd nekiáll nyalakodni magát, mutatva, hogy ezzel elintézettnek tekinti a dolgot és minden rendben.
Következik a második felvonás. Dust még mindig a pad szélén ugrabugrál, csámpásságot játszva, de a lány jólnevelt módra először engedélyt kér, amit persze meg is adok egy mosolygó bólintás kíséretében. Mikor kezei közé kerül, a kis főnix mintha élete egyik legnagyobb boldogságát élné át, jókedvű kis madárhangot hallat, félig lehunyja szemeit és mintha mosolyogna, úgy tűri, hogy vizsgálgassák. A jelek szerint nagyon tetszik neki a leány, az ő emberismerete pedig elég jó szokott lenni, eddig legalábbis még sosem tévedett.
Viszont szöget üt a fejembe a lány komplett viselkedése. Főleg, mikor végre hosszabban szólal meg és elkezdi ecsetelni, miért is jött pont ide, hozzám. Meg hát az a két szó... "elkezdeni a játékot"?
-Vagyiiis... te még csak most kezdted? -húzom össze kicsit a szemöldököm. Még egy Ébredő? Úgy tűnik, ismét egy játékos-belépési hullám indulhatott meg ezek szerint. Szólnom kell majd Shukaku-nak, hogy valószínűleg ismét sok munkában lesz részük, ők sokkal jobban tudják tanítani az újoncokat, mint én... ellenben most tehetek egy próbát. Momiko olyannak tűnik, akivel megtalálhatom a közös hangot.
-Nyugi, én se voltam bétás. És nincs most csapatom, de barátok akadnak, majd meg is ismertetlek párral, ha szeretnéd és akik még tudnak segíteni Smile -igazítom meg kissé a ruházatomat, majd az indikátorom mellett levő kis logóra mutatok. -Ez pedig a céhem jelképe, a Unity. Ezer örömmel segítek bármiben. És meg fogsz lepődni, de rengeteg itt a csaj... egyesekkel jobb is, ha vigyázol. -vettem lejjebb kicsit a hangom. Legalábbis Asuka, akármilyen barátságos volt, a vörös indikátor mindig gyanút kelt az emberben, az a furcsa cicafülű egyén a legutóbbi koboldos küldetésen pedig pláne nem nyerte el a tetszésem.
-Nos, akkor hol kezdjünk, mire vagy kíváncsi? -nyitottam le a menümet, megkerestem Momiko nevét és elküldtem neki a csapatfelkérést.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2422
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4642/4700  (4642/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Momiko on Szer. Aug. 10, 2016 9:17 am

- Hát ez baró! De ugye tudsz rendesen is beszélni? Vagy például tudsz macskául is? Ha nyávogok neked, azt megérted? Néha nyávogtam a macskámnak, és visszanyávogott. Mindig meg akartam kérdezni, hogy miért csináljátok azt a mekegést, amikor bogarakat üldöztök, meg ilyenek. - Kicsit belelkesültem a cica miatt, bocsánat, macska miatt, és el is feledkeztem arról, hogy a lány is ott van. Lányokkal bármikor találkozhat az ember, de beszélő macskákkal már nem annyira. Még a kezemben lévő főnix sem érdekelt úgy igazán, hiszen ő meg sem szólalt, szóval biztosan butább volt, mint ez a másik. És még a szemeit is lehunyja, amikor megnyugszik, meg nyalakodik. Erre nem tudtam nem nevetni, és kicsusszant az utolsó kérdés a számon. - És te is szoktad mutogatni a fenekedet a gazdidnak? - Tuti, hogy tud macskául! Ha elkezdenék nyávogni neki, akkor lehet megsértődne, szóval azt majd később. Addig csak ringatom a madarát, gondolom azon meg ő sértődne meg, ha a másikkal nem foglalkoznék. Úgy tűnik viszont, hogy nem sértődött meg, sőt még vissza is kérdez, bár elég furákat. Azért picit el van szállva a csaj, de ha van mire, és így is segít, akkor nincs gond. - Még csak? Jó, oké, nem én kaptam meg elsőnek a játékot, de azért nem kell leszólni, és ha nem voltál bétás, akkor te sem kezdhetted sokkal előbb, mint én. -  Szólalok fel kissé sértődötten, bár amikor a céhlogóját mutogatja, akkor visszább veszek. Ha neki már céhe is van, akkor tuti nagyon pro lehet. Szedd össze magad Momi, nem kéne egy ilyen lehetőséget elszalasztani. Megmutatom, hogy én is vagyok olyan jó, mint te. - Az irányítást meg ilyeneket már kitapasztaltam, volt már dolgom WR cuccal. A menüt is ismerem, meg gyakorlott gamer vagyok, szóval nem kell az alapoktól kezdeni. Mobolhatnánk egy kicsit, hogy szokjam a harcrendszert, ha neked ez nem gáz, utána valami kezdő küldire gondoltam, amit lenyomhatnánk közösen. - Nem tűnik húszasnak sem a csaj, biztos nem lesz gáz, ha elmondom, hogy még a szülőkkel élek. - Most van időm játszani, egy jó pár órát csak erre szántam a napomból, de majd lépnem kell vacsit készíteni. Meg különben is, ha csak a padon üldögélünk, akkor elhúznak a többiek.
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Chancery on Kedd. Aug. 16, 2016 10:09 pm

~Nem vagyok azonos a kinti macskákkal. Csak egy azok alapján létrehozott, intelligens és öntanuló program vagyok.~ -feleli a macska, lerakva mancsát a földre és sárga szemeit a lányra emelve. ~Az igazi macskák kommunikációja egyébként nem nyávogásból áll eredetileg, hanem pusztán testbeszédből. Egy erdei vadmacska hangját például, mint amilyen én is vagyok, nem fogod hallani, mert benne nem alakult ki ez a szokás. A házimacska pedig az emberi beszédet utánozva nyávog, hogy így adja tudtotokra, mit akar éppen. Ezért van az, hogy csak a saját macskáját értheti meg az ember, miért nyávog éppen. Az a fura kerregő hang pedig...~
Itt megáll egy kicsit, kinyitja a száját és hallatja azt a fura, csicsergő hangot, majd abbahagyja és folytatja.
~... azért adjuk ki, hogy magunkhoz csalogassuk az aktuális áldozatot.~
Az utolsó kérdés hallatán pedig hátralapítja a füleit, de hallani a fejünkben, hogy jóízűen felnevet rajta. Még a szemeit is összeszűkíti, majd mikor a nevetés abbamarad, akkor válaszol csak.
~Nem vagyok kutya. Az csak egy testrész, semmi több.~

A mosoly akkor hervad le az arcomról kissé, mikor meghallom hangjában az enyhe sértődést. Egyrészt nem akartam megbántani, így most egyenesen következik az önbüntetés ezek után, másrészt a mondatát ezek után nem igazán tudom dekódolni. Ha Ébredő, akkor elméletileg a kiesett évek nem is léteznek a számára, de ettől függetlenül neki is az első nap kellett belépnie a játékba, csak épp a bejelentésről maradt le, hogy bent is ragadunk, amíg le nem győzzük az utolsó bosst. Végül megnyugszom, hogy a jelek szerint ugyanolyan érzelmi hullámvasút a lány, mint én, és elég hamar lecsillapodik, mert még mindig engem kér segítségül, még fel is vázolja, mire gondol pontosan, mit szeretne. Mondjuk a vége, hogy vacsikészítésre is gondol, megkongat egy harangot a fejemben, de nem említett kilépést, szóval lehet, benti vacsira gondol: ergo tisztában van a benti helyzettel.
Dust viszont kitárja aprócska szárnyait és addig verdes, amíg ki nem szabadul a lány kezei közül. Ha kell, még azt is megteszi, hogy egyre nagyobbá és nagyobbá dagad Momi fogságában, amíg már nem is lesz tartható, és Fiatalként, kifejlett főnixmadárként száll a pad támlájára, mintha az iménti kis Fióka soha nem is lett volna. Álomkelő mellém szegődik, Dust pedig pár másodperc múlva hozzá hasonlóan megszólal a fejünkben, az ő hangja dallamos és megnyugtató, mintha távolból szólna.
~A jelenlegi dátum 2026, július 25.~
-Köszönjük ezt az igen hasznos információt... Suspect   -nézek rá döbbenten, majd felnyúlok és végigsimítok a főnix összecsukott szárnyán, hogy aztán felkelhessek egy sóhaj kíséretében és mosolyogva ismét a lányhoz fordulok.
-Akkor irány az erdőszél. A szavaid alapján egyes szintű vagyok, akkor a malacok tökéletesek lesznek. Majd próbálhatjuk a közös küldetést is, hogy beenged-e engem is.
Ha gondolja, én már el is indulok, mutatva az utat, merre van a kapu, és mögötte a ligeten a malacok, de az még úgyis pár perc séta, addig még van idő némi beszélgetésre. Többek közt kuncogva jegyzem meg:
-Szimpi vagy. "Játszani pár órát"... És mit szoktál a maradék időben? -lelkesedem föl. Még mindig motoszkál a fejemben, hogy nem tudja még, innen nem fog kilépni és a Való Életben vacsorát készíteni már még jó pár évig, de meglehet, hogy félreérteném, és valójában tud mindenről, csak épp nem veszi olyan vérkomolyan, mint egyesek.
Ez esetben legalább arról szeretnék gondoskodni, hogy eléggé felkészült legyen.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2422
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4642/4700  (4642/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Momiko on Vas. Aug. 21, 2016 1:36 pm

Még a szám is tátva maradt attól az előadástól, amit levágott a cirmos. Azt még mindig nem szoktam meg, hogy a fejemben karattyol, bár azt meg kell hagyni, hogy remek szinkront találtak neki, nagyon illett hozzá a hangja. Nem ilyen rajzfilmes nyávogós, mégis macskás. Ügyes! Az amit viszont elmondott, még annál is ügyesebb volt, hiszen el is gondolkodtatott egy picit. – Azért az fura, hogy te mint program, tudod magadról, hogy program vagy. Tudom, már egy ideje menő ez a közönségnek kiszólogatós dolog, de én tuti nem mondtam volna el neked a készítők helyében. Tényleg, mi van akkor, amikor mi kilogolunk? Akkor te itt alszol valahol, vagy addig megszűnsz? – Jutott eszembe az újabb gondolat, és biztos vagyok benne, hogy más is akadt volna, ha nem veri ki a fejemből az a mekegés, amit előadott. Újra nevetnem kellett, de azért feltartottam a kezemet bocsánatkérően, hátha sértődős fajta. – Bocsika, ne haragudj, de ha én madár lennék, akkor ilyenre tuti nem mennék oda. Max megnézni, hogy mi romlott el, hogy így kattog. Mondjuk te intelligens vagy, tuti te is mást találtál már ki. – Úgy tűnik azonban, hogy nem volt jó ötlet madarak elfogásáról diskurálni, ugyanis a főnix úgy döntött, hogy odébb áll. Engedtem is neki, miért ne engedtem volna, és szerencsére már nem volt a kezemben, mikor ismét ugrottam egyet, az újabb hangtól a fejemben. Hamar megnyugodtam ugyan, de azért még zsémbes lehetett a hangom. – Azért igazán szólhatnál, mielőtt megszólalsz a fejemben. Gondolom ez te voltál. – Néztem a madárra, majd vissza a cicafüles lányra, mert eddigre már az is eszembe jutott, hogy mit mondott Dust. – Szerintem elromlott a kakukkod, Chancery. – Csak ennyit említek, remélem érti a viccet, és már tovább is lendülök a malacokra, hiszen csacsogni kint is tudnánk chaten keresztül, majd talán fel is veszem, de most játszani vagyunk itt. – Köszi, te is az vagy. Azt látom, hogy nem vagy japán, meg a neved is chan, szóval biztos ilyen weeaboo vagy, nem? Ne aggódj, nem zavar, csak kérdezem. A maradék időmben általában kimegyek a városból, és keresek valami olyan helyet, ahol nincs tömeg, és tudok egyedül sétálgatni. Jó néha kiüríteni a fejemet. – Nyugodtan követtem, nem hiszem, hogy bármi rosszat akarna. Nem tűnt olyannak, bár nem vagyok a legjobb emberismerő a világon. Kedves volt tőle, hogy próbált csevegni, úgy csinálni, mintha nem csak játszani állnánk össze, hanem olyan igazi barátkozós dologra. Bár miért ne? Adhatok neki egy esélyt. Csak ne nekem kelljen kezdeni, mert akkor tuti elcseszem. Nyugi Momi, nyugi! Biztos nem macskatápnak kellesz nekik.
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Chancery on Vas. Aug. 21, 2016 4:29 pm

~Kiloggolni?~
Ez volt az a pillanat, mikor teljesen biztosak lettünk abban, hogy ezzel a lánnyal a jelek szerint még senki sem beszélt eddig. Vagy ha mégis, akkor nem árult el semmit a jelenlegi helyzetből. A macskával egymásra nézünk, de én csak a fejemet rázom és keresem a szavakat (tehát ööö-zök és izé-zek egy sort), majd Álom végül kérdőn Momikora pillant és még a farkát is meglegyinti.
~Tekintve a tényt, hogy nem logolhattok ki, nem tudok válaszolni a kérdésedre. Az előzőre viszont annyi, hogy ellentétben más petekkel én hiszek a társamnak. Elhiszem neki, hogy van egy Kinti Világ, hogy mi az a programozás, hogy mi a különbség a virtuális valóság és a ti Valóságotok között. Mindezt összevetve azokkal, akikkel már beszéltem az évek alatt, az információk sok helyen egyeznek ahhoz, hogy alapot adhassak nekik.~
A csicsergés témájára már nem reagál, bár egy halk kis kuncogást megejt mint reakció, végül elhallgat, és valószínűleg még meg is szakítja a kapcsolatot Momi kommunikációs csatornájával, mert ezek után áll fel és indulunk el a kijárat felé. Dust a magasba száll pár erősebb szárnycsapással, és szinte kis ponttá zsugorodva a távolban addig követem csak nyomon, míg le nem látom szállni az erdő szélén. Díszpet lévén nem fog baja esni, esetleg még haza is tér, mire odaérünk, egyedül hagyva minket.
Számomra a levegő kissé nehezebbé válik. Nem tudom, Momiko fog-e hinni Álomnak, vagy majd nekem, ha végre sikerül szavakat találnom. Így is volt már egy nyelvbotlásom az imént, amit utólag vettem csak észre, gondolatban meg is ütögetem miatta a suta agyam. Ám a lány tökéletes alkalmat talál, hogy kicsit eltérjek a tárgytól, mert van egy kifejezése, amire összehúzom a szemöldököm és kérdőn nézek rá.
-Weeaboo...? Az mi? -döntöm félre még a fejem is. A válasz után pedig kuncogva folytatom a szálat.
-Persze, magyar vagyok, nem japán. :3 -mozgatom meg már most kissé a vállaimat, a kapu ugyanis nincs olyan messze, szinte már látom is. Még talán egy perc és ott is vagyunk. Szóval most lesz az ideje megbeszélni akkor a továbbiakat.
-Viszont visszatérve az iméntihez... Dust kakukkja tényleg nem romlott el. Nem tudom, te mennyit tudsz a történtekről, de ez a játék már... már folyik 4 éve. Szóval ha Kinti vacsira gondoltál az imént, akkor azt tényleg el kell felejtened, mert ha megnézed... akkor hacsak nem vagy valami baromi szerencsés vagy különleges, akkor nincs Kilépés gombod.
Ha kell, még meg is mutatom neki a saját menümben, hogy a gomb helye ki van szürkítve, miszerint használhatatlan. Egy pillanatra eszembe jut az eset, mikor egyszer mégis megnyomhattam, és valami spéci teremben ébredtem, amíg rám nem raktak egy másik sisakot. Vajon még mindig abban a teremben fekszem, vagy már átvittek máshova? És hogy nézhet ki a testem már, te jó ég...?
-Addig nem lehet kilépni, amíg végig nem visszük a játékot. És vigyázni kell, mert ha egyszer lecsökken az életed nullára... itt nincs respawn. Nem tudjuk, mi történik utána, Kayaba igazi halállal fenyegetett, de ez már nem olyan biztos...
Egyenlőre ennyi elég. Kíváncsian figyelem a reakcióját minderre, és nem is akarom rögvest az összes információval megdobni. Attól függően folytatom majd, mit mond erre.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2422
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4642/4700  (4642/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Momiko on Vas. Aug. 21, 2016 5:21 pm

De hülye vagy Momi! Mondták is, hogy nem bétásak, akkor ők is csak most kezdték el, tehát tényleg nem logolt még ki a csaj. Viszont a macsek szövegértése mégsem annyira jó. Nem azt kérdeztem, hogy ő kilogolhat-e. Jól néznénk ki, ha a programok nemcsak, hogy a fejünkben cseverésznének, de megjelennének odakint is! Mindegy, ezen nem akadok fent, végül is még most indult csak a játék, és ahhoz képest, hogy mit vártam, ezek az apró bugok nem nagy dolgok. Meg amúgy se szólj be neki, mert tuti nem örülne egyik sem, ha a hibát keresném csak. Annyira azért szerintem nem programos, hiszen önérzete az van, a cicából láttam. Szóval akkor a másik fele, az úgyis érdekesebb. – Akkor két program is különbözik, azt mondod? És ezek a petek mit szólnak ahhoz, ha csak úgy leváltod őket? Asszem olvastam, hogy lehet ilyet. Láttad az Ex Machinát, Chancery? Abban is próbálkoztak ilyesmivel. Mondjuk amikor azt néztem a moziban, még nem gondoltam volna, hogy egy macskával fogok beszélgetni pár év múlva. – Vicces, hogy milyen gyorsan fejlődik minden. Ahhoz képest, hogy apunak még volt első okostelefonja, elég sokáig eljutottunk. Felnézek az égre, a madarat kutatva, majd kicsit megszeppenve vissza a lányra. – Ugye nem sértődött meg? Gondolom neki is vannak... érzései, ha beszélni tud. A weeaboo pedig ilyen japán fanatikus, aki imádja az animéket, meg cicafüleket hord, meg ilyen játékokkal játszik, meg beöltözik, meg folyamatosan azt a három szót ismételgeti, amit tud japánul, meg ilyenek. Fangirl, csak a japánra gerjed. – Fura egy weeaboo, aki azt sem tudja, hogy mi az. És hol lehet az a magyar? Hú, nem kéne megbántanom, ne nézz ilyen zavartan! Vagy... vagy legalább mondj valami indokot, ami miatt ilyen zavartan nézel! – Csaaaak... nagyon jól tudsz japánul, és még nem tapasztaltam ki, hogy te beszéled, vagy rásegít valami fordító. Ezért kérdeztem rá. – Ez az! Probléma elhárítva. Legalább is addig, amíg nem kezd bele a meséjébe. Egy pillanatra megtorpanok, és bambán bámulok rá. Amikor megnyitja a menüjét, én is lenyitom az enyémet, és tényleg szürke a menüpont. Egy ideig bökdösöm. Nem! Ez nem lehet igaz! Csak bámulom a panelt, és alig jutnak el hozzám a szavai. Igazi halál? Mi van?! Na jó, itt elrontottad. Nagy kő esik le a szívemről, és elernyesztem eddig feszült vállaimat, hogy kifújjam a levegőt, bár azért nevetni még nem tudok. – Ez egy nagyon hülye poén, ugye tudod? Oké, nem volt rossz, de vagy a halált, vagy a négy évet ki kellene hagynod belőle. A kettő együtt már túl erős, és csak elveszi az élét. Gondoltam, hogy lesz valami menő a kezdéshez, de azért erre nem vártam! – Itt már visszanyerem a kíváncsiságomat, és teljesen felé fordulok, még a menümet is bezárom, hiszen az nem fog megoldást jelenteni. – Oké, rájöttem, most már elmondhatod. Bétás vagy, ugye? Ezzel akarjátok felhúzni a játékot, és most lesz valami kezdeti nagy quest, igazam van? Mennyi rajta a timeout? Mennyi időm van megcsinálni, amíg nem dob ki magától? Mi van akkor, ha valaki tényleg beveszi, és elkezd pánikolni? Szerintem az nem lenne pozitív reklám. – Itt már hadarok, annyira izgalmas ez az egész, és végre valami, amihez én is értek, ha csak egy picit is. – Jajj, tényleg, szóval tudod én is videózom, van youtube csatornám, és ott is volt ilyen április elsejei tréfa. Hozott rengeteg feliratkozót, bár azért egy ilyenbe nem vágtam volna bele. Hú, basszus! És ha apu leszedi a sisakot, akkor hogy csinálom végig a questet? Olyat lehet, hogy addig feloldod, kimegyek szólok neki, hogy van egy ilyen hatalmas kezdő event? Erre mondjuk gondolnotok kellett volna, mert így eléggé elkeni a feelinget. De akkor most mi a dolgom? Gondolom te sem véletlenül vagy itt, hanem téged kellett megszólítani. Vááááárjunk csak egy kicsit! – Vigyorodok el, és újra jól megnézem magamnak a lányt, meg az állatait. – Igazi vagy egyáltalán, vagy csak a küldi része? Te vagy az élő Turing-teszt? Mondtam én, hogy Ex Machina feelingem van! De baró! Vagy te vagy az, aki nem tudja magáról, hogy program, míg a macskád igen? Ez a trükk, ugye? – Miért nem válaszol? Túlterheltem a rendszerét? Ja nem, hadarok és nem tud válaszolni szegény. Basszus, nyugi Momi, nyugi! Valszeg mindenki megkapta a kezdő questet, és te most le vagy maradva, mert a macskával csevegtél. Bár nem, én gyorsan észrevettem, hogy ez egy quest. A fél banda tuti bepánikol, a másik meg elhiszi. Ez az! Ez lesz ám az anyag!
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Chancery on Vas. Aug. 21, 2016 9:26 pm

Sem a program-leváltós, sem az Ex Machinás dolgot nem értettem. Valami nagyon újkeletű dolog lehet, elvégre én inkább a retro dolgokat szeretem, inkább azokat ismerem, még ha vannak is emberek, akiknek ez nem tetszik. Nem tudom, Momiko vajon ilyen-e, mindenesetre még Álom is kérdőn néz rám egy kicsit, de mikor megvonom a vállam és tagadóan megrázom a fejem, hogy fogalmam sincs, mire gondol, ő is ráhagyja a dolgot Momira és megy tovább, magasba emelt bozontos farokkal.
-Oh, nem. Ilyesmivel nem lehet megsérteni. Csak szimplán nem értjük, miről beszélsz Very Happy -vallom be, aztán amikor el lett magyarázva, mi az a weeaboo, megvilágosodva "ahaa"-zok egyet.
-Hát, akkor én már annál kicsit magasabb szinten vagyok. -tárom szét a kezeimet. -Háromnál azért jóval több szót tudok. Muszáj volt tanulnom valamennyit, mielőtt kirándulni indultunk az országba, aztán amikor még ide is ragadtunk a játékba, már teljesen rá voltam kényszerítve a megtanulásra.
Majd jött a nehezebbik része. Az eddigi Ébredők általában összeomlottak egy rövid időre, majd ahogy felfogták a lényeget, lassacskán belevágtak a dologba úgy Istenigazából. Igaz viszont, hogy az eddigi Ébredőkre mindre Shukaku talált rá először, és ő sokkal jobban ért az emberekhez már, mint én. Míg én elvegetáltam a depressziómban, ő kitört a sajátjából és kapcsolatokat teremtett, most pedig ő Aincrad jóformán Fő Támogatója. Én pedig ki vagyok? Egy kis senkiházi, aki még a céhét sem tudja normálisan életben tartani. Az a minimum, hogy egy Ébredőn se tudjak rendesen segíteni, és hiába hallgattam el még pár részletet, törekedve arra, hogy egyenlőre csak a lényeget mondjam el... még ez is túl sok volt.
-Whoa, whoa, nyugalom! -emelem fel a kezeimet, mutatva, hogy semmi ártó szándékom sincs, de ezen kívül hagyom, hogy végigmondja a mondandóját. Mikor már egyenesen egy NPC-nek gondol, kicsit elhúzom a szám, félre is fordítom a fejem. Egyrészt amúgy se szeretem, ha ennyire nézegetnek; elég csúnya vagyok, nem kell még bizonyítani is. De hogy programnak nevezzenek... az kissé túlzásokba esik. Vagy csak ezt kapom azért, amiért én is túlzásba estem és túl sokat mondtam neki egyszerre?
-Először is, nyugodj meg! -mondtam újra, és amennyiben egy kicsit megtette, folytattam azzal, hogy az eddig is megnyitott menümben visszalépdeltem a kezdőoldalra. -Nyisd meg újra a sajátod. Látod a dátumot? Akármerre nézel, sajnos ezt fogod majd látni. Nem tudjuk, milyen okból kifolyólag, de a többezer játékos nem tudott egyszerre jelen lenni a játékban induláskor, és sokan kimaradtak. Ahogy... hát szóval... halad az idő, úgy ezek a játékosok felébrednek, és némi időkieséssel, de kezdhetik a játékot. Te is egy ilyen játékos vagy...
Kicsit hagyom, hogy megeméssze, majd folytatom.
-Odakint ugyanúgy eltelt a négy év, és apukád nem vette le a sisakod, ahogy senki másét sem még odakint. Szóval már tudja, hogy... van egy ilyen hatalmas kezdő event. >.>
Álomkelő, mikor látja, hogy nem igazán mozdulunk már egy ideje, mert belemerültünk a beszélgetésbe, leül egy árnyékosabb részre és elfoglalja magát a szokásos nyalakodással.
-A halál pedig igazából nem bizonyított. Mikor első nap beléptünk, azok, akik játszhattak is, nem voltak alvó állapotban, mint te, a Főtérre teleportálódtak és találkozhattak Kayaba avatárjával. Köztük voltam még én is. Akkor nagyon rémisztő volt végighallgatni a szövegelését: -mély hangon folytatom. -"Ha a játékban meghaltok, a kinti testetek is meghaaaal!" -majd visszaváltok az eredeti hangomra. -Meg ilyesmi. Ma már nem hisz ebben mindenki, de nem tudjuk, mi lehet az igazság.
Megpróbálok ezután úgy helyezkedni, hogy Momiko jól láthassa a menümet, ha akarja, miszerint nem program vagyok, hanem ugyanolyan játékos, mint ő. Én amúgy sem vagyok valami különleges, nincs rejtegetnivalóm, szóval még ha kifejezetten valamire is kíváncsi, még azt is megmutathatom neki.
-Nem vagyok NPC, vannak köztük elég intelligensek is, az tény, de én nem vagyok az, bebizonyítom neked akárhogy, csak mond. Nekem ugyanúgy van egy életem kint is, mint neked. 25 éves vagyok, még munkanélküli a játék miatt. Még talán a csatornádat is láttam már a neten, csak túl régen volt és nem emlékszem rá. Mi volt a fő témája? Surprised

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2422
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4642/4700  (4642/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Momiko on Kedd. Aug. 23, 2016 11:22 am

Haláli ez a csaj! Komolyan, ha nem lenne ennyire abszurd, akkor el is hinném, annyira hiteles. Meg ezek szerint a macskája is benne van, és nem csak nyelvbotlás volt a nem tudtok kilogolni, meg a madár is ezért mondott rossz dátumot. Tényleg okosak ezek a dögök, ha arra is meg lehet tanítani őket, hogy segédkezzenek mások átverésében. De ha tényleg nem NPC, akkor miért szórakozik velem? Kicsit azért sért, hogy ennyire baleknek néz, hogy beveszem ezt, viszont ha még a menümbe is bele tud nyúlkálni, akkor nemcsak bétás lehet, hanem inkább az egyik fejlesztő. Csípőre teszem a kezemet, és picit már morcosan szólok vissza, de nem túlságosan, mert azért a próbálkozást értékelem, és végül is ez a munkája, meg csak nekem akart izgalmat. – Ne fáraszd magad, nem fogom bevenni. Oké, nem vagy NPC, de azért egy dátum nem bizonyíték. Vagyis kábé annyira bizonyíték, mint a maja naptár. A telómat is át tudom állítani, mégsem lesz időgép. Sőt, az is csak a következő évezredig mutatja a dátumot, szóval utána tuti világvége lesz. Ne nevettesd ki magadat. Meg különben is, ha ez az egész igaz lenne, akkor is képtelenség, hogy apu ne vette volna le rólam a sisakot. Azt már vágja, hogy online játékot nem lehet megállítani, de azért annyira nincs tekintettel a gamer életemre, hogy ne kapja le a sisakot, ha nem csináltam meg a beígért vacsit. – Itt felnevettem még a gondolatra is. Voltak ilyen poénok a neten, hogy majd minket sem lehet felébreszteni, mint az alvajárókat, biztosan a készítők is elolvastak párat, és kaptak az alkalmon. – Jó, bevallom ügyes próbálkozás volt, egy pillanatra be is vettem, amikor láttam az elsötétült menüpontot, de ilyennel én tényleg nem szórakoznék a helyetekben. Valamelyik játékos még elhiszi, és bepánikol, vagy megsértődik mert hülyének nézitek. Egyébként nem nézel ki huszonötnek, gondolom neked nem bugolt be az avatarod. Viszont ha úgysem mondod meg a cooldownját az eventnek, akkor mehetnénk is akár malacozni. Egyébként gamer vonalon nyomulok, mindent játszom, ami a kezembe akad, de főleg MMO-kat. Van egy kis csapatom, és próbáljuk visszaültetni beléjük a szerepjátékot. – Úgy gondolom, hogy továbbra is ragaszkodni fog a meséjéhez, ami miatt nem tudok rá haragudni. Még ha huszonöt éves is, amit nehezen hiszek, már nem gondolom, hogy fejlesztő lenne. Csak egy statiszta, akit azért fizetnek, hogy eljátssza ezt a szerepet. Talán az AI még tényleg nem elég fejlett itt sem a keresztkérdésekhez, és nem úgy reagálna, mint egy valódi ember. Tényleg nem akarom megbántani, de ezt a poént tényleg jobban elő kellett volna készíteni.
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Chancery on Kedd. Aug. 23, 2016 4:00 pm

Vannak az animékben azok a jelenetek, mikor valaki már annyira nem hiszi el a másikat, hogy egy nagy sóhajtás kíséretében át megy fordított hídban egy hatalmas vízcseppel a feje felett, lekonyult macskafülekkel, ha még az is van neki. Na, nagyjából ilyesmit éreztem én is, és ha valóban animében lennénk, ez is lenne a reakcióm. Mondjuk azt legalább jó tudni, hogy ez a lány nem olyan naív, mint például én, ellenben a ló másik oldalán leledzik és úgy beszélünk el egymás mellett. Nem fog hinni nekem, szóval ezek után nem tehetek mást; majd az időnek fog, amikor már több napja játszik, és továbbra sem fog tudni kilépni, vagy ha beszél Aincrad összes ébren levő lakójával és mind ugyanazt fogják neki mondani, mint én.
Ebben az esetben is fennáll több lehetőség. Vagy végül elhiszi; vagy megőrül, és még akár meg is ölheti magát...
Egy kicsit megrázom a fejem egy sóhaj kíséretében, ami egyszerre szól a lánynak, miszerint feladom, "Higgy, amit akarsz", másrészt a saját fejemnek, hogy máris számítja a következő lehetséges forgatókönyveket.
-Jó, ebben a részben igazad van... -emelem fel a kezeimet végül, de nem tudok mit tenni, csak folytatni ezzel a mondatot. -De meg fogod látni, hogy nem becsapni akarlak. Csak figyelmeztetni.
~Számotokra a játékban megállt az idő, azért nem változik az avatárotok. Ha a frontosok nem haladnak és te is itt maradsz még pár évig, ugyanígy fogsz kinézni akkor is. Ez főleg a kisgyerekeknél szokta megzavarni az embereket.~
-Hagyjad, majd megtapasztalja maga. -pillantok a macskára, aki erre oldalra fordítja füleit, majd feláll és elindul tovább a kapu felé, én pedig, remélhetőleg Momikoval, követtem.
-Kérdésekre illik válaszolni :3 -válaszoltam a vége felé, mikor az "event" határidejét kérdezte, de aztán nyújtóztam egyet és végül folytattam. -Az event még mindig akkor fog lejárni, ha sikerül legyőzni az utolsó bosst, de majd meglátod magad is.
Mikor kilépünk a kapun és a rendszer jelzi, hogy immár nem vagyunk biztonságos zónában, megállok a mező szélén és nosztalgikusan nézek végig a békésen legelő vaddisznók kisebb csoportjain. Milyen érzés is volt, mikor először léptem ki ide? Bár nálam megvolt az a könnyítés, hogy az első perc óta játszhattam, és Kayaba bejelentése után jó fél évet töltöttem azzal letargiában, hogy felfogjam a dolgot. Hogy mit jelent itt a halál, hogy mennyi ideig leszünk itt, és mi mindenről maradok le odakint. Tényleg lehettem volna óvatosabb, elvégre neki mindez még ki is maradt, már most elszállt mellette az élet anélkül, hogy fogalma lett volna róla. Kimaradt arról, hogy kétszer is találkozzon a játék készítőjével és kérdéseket tehessen fel neki, nem látta azokat a haláleseteket, amiket én, nem veszített el még egy barátot sem. Neki még a négy évvel ezelőtti november létezik, mint jelen, és a legnagyobb problémája az, hogy elkezdhesse a játékot, és majd kilépjen vacsorát készíteni az apjának, aki valószínűleg már rég feldolgozta az elmúlt évek alatt, hogy a lánya egy "hülye játékban" ragadt, és valószínűleg nyomós indok van rá, hogy eddig szinte senkinek a sisakját nem vették le odakint erővel.
Emlékszem, először én is gyakorolni akartam, megkeresni Jay-t és aztán kilépni, hogy közben élhessünk tovább, kereshessek munkát, ha összejön, összeköltözni vele, esküdni, családot alapítani, a szokásos klisés dolgok. Ha nem lenne a SAO, vajon lenne már egy totyogós gyerkőcünk?
-Najó, kezdjünk neki. -törtem ki végül a vonatból és megropogtattam az ujjaimat. A kesztyűmet most nem vettem elő; ezek ellen a dögök ellen már puszta kézzel is hatékony vagyok, nem beszélve Álomról. -Azt már tudod, hogy tanárnak csapnivaló vagyok, nem tudok magyarázni, csak megpróbálom. Mi a kasztod? Én állatidomár vagyok, tehát nincsenek hatékony fegyvereim a peten kívül, elsősorban ő harcol helyettem.
Bemutatásként Álom el is kezd nyújtózkodni, majd a földre lapul, és valószínűleg csak szerepjátszásból, de csak némi jellegzetes risza után ugrik neki az első disznónak, aki rögvest el is pixeleződik. Az összes maradék rátámadó bestiát is hamar leteríti, de ezek már olyan kis szintűek nekünk, hogy még expét sem kapok értük. Mikor így végez egy kisebb csoporttal, lassan visszalépdel hozzánk és mint aki jól végezte dolgát, nyalakodni kezd, míg én leguggolok és megsimogatom.
-Többféleképpen is lehet harcolni. Kezdjük a legkönnyebbel. -folytatom és a visszaspawnoló disznókra nézek. -Nekik 5 a HP-juk. Ha megfelelő távolságban vagy, akkor figyelnek rád, de még nem támadnak. A fegyvered típusától függően ha egy bizonyos állásban tartod, akkor fel fog fényleni, és onnantól kezdve csak gondolnod kell rá, mit csináljon, a rendszer segíteni fog és magától elvégzi a megfelelő mozdulatokat a támadáshoz. Ez a legkönnyebb stílus. El lehet tőle térni, és a magad szájíze szerint harcolni, az kissé nehezebb és kockázatosabb.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2422
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4642/4700  (4642/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Momiko on Pént. Szept. 02, 2016 11:39 am

Tényleg figyelemreméltó, ahogyan próbálkoznak. Szinte látom, ahogy előre megbeszélik, hogy melyik lesz a jó zsaru, azaz most a lány, aki inkább segíteni szeretne, és nem győzködni, és rám hagyja; és melyik a rossz zsaru, azaz most a macska, aki viszont kicsit gúnyosan még mindig mondja a magáét. Már inkább rájuk se hederítek, hiszen nincs kedvem vitázni. Itt nem is igazán vitáról lenne szó, hiszen szegényeknek vagy ez a dolguk, vagy csak bolondot akarnak csinálni belőlem a móka kedvéért. Tuti, hogy mindkettőt a végletekig nyújtanák, ahhoz meg nekem aztán semmi de semmi kedvem nincsen. Az már igazán érdekel, hogy a meséjük szerint hol tartunk most a bossokkal, de a választ amúgy is tudom. Négy év alatt már csak eljutottak a kilencvenkilencesig, és pont pár óra múlva esnek neki a századiknak, és csodák csodájára kiléphetünk majd. Persze, négy év! A bétások pár nap vagy hét alatt jutottak el a húszonakárhanyadikig, ők meg itt vannak négy éve. Jobban össze kellett volna rakni ezt a történetet, mert lyukasabb mint a Panda védelmi rendszere. De végre valami értelmeset is csinálunk, és a csaj tényleg magyarázni kezd, én pedig inkább a mozdulatait lesem, mint a szövegét. És rátapint a lényegre is, amivel végre játszhatunk is egy picit. Megköszörülöm a torkomat, és kihúzom magam. – Mikor mi! Ha kell, hős paladinként védelmezem a gyenge férfiakat, pajzsom mögé bújhatnak, kik oltalomra szorulnak! – Emelem egyik kezemet a magasba, a másikat pedig a szívemre helyezem, igyekezvén hősies testtartást felvenni. Ezután viszont kissé meggörnyesztem a hátamat, és butább arcot vágok. A hangomat is elmélyítem. – Ha az köll a népnek, Momi a barbár segít. Momi üt, Momi megy, Momi segít, mert erős! – Újabb váltás, felkapok a földről egy ágat, és két kézzel magam elé tartom, majd oldalvást a macska mellé lépek, és lágy hangon, szinte suttogva szólalok meg. – Az erdő szellemei kísértek utamon, ifjú leány, és barátaim, a természet lényei kellnek a segítségemre, ha a gonosz erők ellenem törnének. A druidák ősi népének tagjaként állok szolgálatodra, ha arra van szükség. – Majd ha ez is megvan, két fütty után állok be íjászkodós pózba. – Sebes nyilaim áttörnek a legerősebb páncélon is, ha kell, és még az orromat sem lövöm el... – Gyors váltás, leguggolok, és sunnyogósan nézek körbe, két kezembe immár két rövidebb fadarabot kerítve. – ...és ha úgy adódik, ninjaként tűnök el a sötétségben, zárakat nyitok ki a rogue kaszttal. – Kicsit talán hosszúra nyúlt az előadás, de ebből biztosan megértette, hogy harcművész vagyok. Utóbb kiderült, hogy szükség is volt rá, hiszen amit a cica leszólózott, az igazán nem volt semmi, és ha ebben alulmaradok, akkor legalább a műsorom legyen jobb. És az jobb is volt. Ugye? Miután minden infót megkaptam, elővettem az urumit, és próbáltam forgatni egy keveset. – Fogalmam sincs, hogy ezt hogy kell tartani ahhoz, hogy bekapcsoljam rajta a zseblámpa üzemmódot. – Egy idő után persze sikerült, én viszont csak egyetlen malacot céloztam meg. Öt erőnyi támadásom az nincs, de azt tudom, hogy gyorsabb vagyok ezeknél a dögöknél, tehát többször is támadhatok asszem. Nekifutottam, nagyon arra gondoltam, hogy most felszabdalom a kocát, és a fegyver valóban világított. Innentől már csak gyerekjáték volt kettőt suhintani, majd menekülni vissza a cica mögé, ha esetleg a többi röfi megorrolna rám.
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Nyugati rész

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

11 / 11 oldal Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.