Belváros

10 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Belváros

Témanyitás by Momiko on Szer. Nov. 16, 2016 5:36 am

Most meg mit csinál? Ne remegj már ennyire, nem meggyilkolni akar, csak megölelni. De miért? És honnan tudod? Mi van, ha csak le akar fogni meg birkózni, hogy aztán elfogadtassa velem a kihívást? Mi van, ha meg akar kötözni? Mi van, ha csak el akarja velem hitetni, hogy megnyugodjak? És miért segítesz te nekem, nem te vagy a gonosz hang a fejemben? Neked ártanod kellene. Rohadj meg, hogy már rád sem számíthatok! Küldetés. Kétkedés. Ez az! Ha már abban sem bízhatok, hogy mindenki csak bántani akar... szemét! És mi? Védett területen belül? Persze, és most azt hiszed, hogy én ezeket nem tudom? Csak álltam bénán, hagytam, hogy tapogasson. Neki bezzeg hagytam! Lehet, hogy egy perverz disznó, mint az a lovag, csak ő éppen ölelésnek álcázza. Az ilyenek a legfélelmetesebbek! Honnan tudod egyáltalán, hogy tényleg egy ilyen lány? Csinos. Túl csinos. Tuti csak egy avatar. Jajj kussolj már! Mindent tudok! Fogalmad sincs arról, hogy én ki vagyok! Egy senki, mi? Jó, de azért legalább ehhez hadd értsek! Na, csináljuk együtt? Cukimuki mókuskák, meg nyanchan akármi a macskájával együtt! Elég! – Minden... – Kezdtem bele a válaszba, már nyugodtabban ugyan, de ezt a nyugodtságot a reménytelenség hozta elő belőlem. Soha nem leszek olyan bátor, mint ő. – Jó érzés, hogy segítesz egy ilyen nyomorultnak, mi? Fontossá tesz. Elmagyarázhatsz mindent a hülye kis kezdőnek, és te lehetsz a nagy okos tápos kari. Te már mindent tudsz, te már mindent láttál, és majd elmondod, hogy ne féljek, mert az nem úgy van, ahogy én gondolom. Nem kell a szánalmad! Nem kell, hogy előttem csillogtasd a szintjeidet, és miattam érezhesd, hogy mennyire el vagy szállva! Nem kérek a hencegésedből és a nagyképűségedből, főleg nem akkor, amikor még baromságokat is beszélsz! – A végére már újra dühös lettem, és itt tényleg én voltam dühös. Én, Akane Momiko, és nem az elkeseredettség. – Minden így kezdődik! Csak megcsinálsz egy kis veszélytelen küldit, és eleinte rohamos a fejlődés. A szakadt kezdő felszerelések helyett csillogó ruhákat kapsz, a száraz kenyér helyett normális ételeket. És a játék vezet, és egyre többet és többet akarsz. Veszélytelen küldetés, te pedig már a kazamatákról beszélsz! Észre sem vetted magad, de máris elszaladt veled a ló ugye? Vagy az sem veszélyes?! – Már abba is beleborzongtam, ahogy csak a saját magam keltette hype miatt éreztem a vicsorgó szörnyek harapását a nyakamon. Meg akar ölni. – Te hol vagy? Hol álltál meg?! Nem érzed úgy, hogy kevés? Hogy többet kellene tenned? Persze, csak egy kezdő küldetés, és aztán vígan élünk biztonságban. Ugye?! Ne hazudj!
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Belváros

Témanyitás by Kiwi on Szomb. Nov. 19, 2016 1:40 pm

Már saját magam zavartam, azzal hogy, hányszor elismételtem hogy, közösen gyorsabban végigvisszük. De hát ha így volt… Reméltem hogy jobban felfigyel rá, valamint a nem épp gyors, de… legalább valamennyire biztonságosnak ígérkező, küldetés lehetősége jobb hangulatra biztatja… Még megölelni is megpróbáltam. Bevallom.. vacak érzés volt. Éreztem ahogy, remeg, fél… és haragszik… és valahogy, nagyon idiótának éreztem magam, hogy ezek mellett még megöleltem. Fogalmam sem volt arról, mennyi ideig szokták az ilyet, vagy mennyire szorosan. Annak van jelentősége, hogy vállon keresztül, deréknál, vagy karokon keresztül ölelem? Vagy annak hogy, melyik oldalra hajtom a saját fejem?... Mindegy, ez nem lesz az én stílusom, azt hiszem… Megpróbáltam, nem ment.. így egy gyors, és nem túl szoros ölelést kapott. Elvileg az ölelés csillapítja a stresszt, szóval ebben reménykedtem. Bár… nekem tuti nem csillapítaná, ha egy vadidegen ölelgetne, akinek még a nevét sem tudom… Nem is értem honnan jött az ötlet, Shu is ezt csinálta. Általában az emberek ezt csinálják. Legalábbis azok akik ismerik egymást… Akkor én most ártottam? … Mindegy volt, megtettem, és ha tapizást érzett, azt vélhetően csupán magának beszélte be… hajlamos rá a drága… Végül, akkor dől el minden, amikor ismét szóra nyitja a száját, ami kisvártatva meg is történt…
A válaszánál láthatta rajtam hogy, elkomorodott az arcom. Nem, csak miatta… magam miatt is. Elgondolkodtam, észrevettem hogy, vélhetően azt érezhette amit én Shunál… Viszont míg, Shukaku tényleg folyamatosan ismételgette a szintjét és az elért eredményeit, az én számat hasonló sem hagyta el… ezért csupán vádaskodás volt, méghozzá alaptalan. Nincs miért rosszul érezzem magam, maximum hogy, vélhetően tényleg képtelen leszek kezelni őt… És mit csináljak? Hagyjam itt? A nevét sem tudom, azt sem tudom hogy, milyen nevet keressek majd a falon, mert hogy ő tuti kinyírja, vagy kinyíratja magát, az is tuti… Viszont, egy dologban igaza volt. Ténlyeg önző voltam és csakis ezért maradtam vele. Általa akartam fejlődni… emberségben. Abban, hogy kritikusabb helyzeteket is kezelni tudjak, valamint… ne érezzem a bűntudatot, amikor arra gondolok hogy, akár tehettem is volna valamit… És az ő esetében mit fogok érezni? Hogy valószínű ártottam neki és inkább ne tettem volna semmit? Vagy… oké, tettem…. de a következőnél jobbnak kell lennem mert ezt elbasztam?... Nem! Túl korán írom le… őt is és magamat is. Viszont tényleg nem tudom… mit kezdjek vele…
- Leülünk? Folytassuk inkább ott. – Mutattam arra a padra, amiről alig pár perce álltam fel. Nem fogom rá kényszeríteni a küldetést, viszont… volt dolga velem, nem hagyott még magamra… ami talán jó. Jó?... Ha más nem, én leszek az ingyen boxzsák amit csapkodhat kedvére… háta egy időre levezeti a felesleget… Bár, ahogy nézem inkább hajlamosabb belehajszolni magát..
Nem válaszolhattam rögtön, mert nem.., az ilyen kérdésekre, ha komolyan is veszi az ember nem lehet és nem beszélt hülyeségeket… annyira… Ha eljött velem, ha nem, ha kellett karon fogtam, de le akartam ülni. Nem a sétáló közepén vitatkozni…
- Figyelj. Mit tudsz te rólam? Miért hencegek szerinted? Se a szintem se a nevemet nem tudod, se kasztot se semmit… mint ahogy én sem rólad. Amit elmondasz akár fordítva is lehet, lehet pont te akarnál ártani nekem, hisz… még felkérést is küldtél… de, nem is ez a lényeg… Valóban önző vagyok, és önzőségből segítek… de ezt is csak annak lehet aki hagyja és fogadja… Nem erőltetek rád semmit, viszont… félsz, és a félelmeid miatt nem teszel meg alapvető dolgokat, amivel segíthetnél magadon. Nem teszel magadért, de.. ha mások próbálnak segíteni, azt meg sérelmezed? Gondolkodj el ezen egy picit… viszont vedd észre azt is, hogy segítségre van szükséged. Ha nem tőlem… bárki mástól, akitől el mered fogadni. Nem is értem… miből néztél ki belőlem annyit, hogy majd megtámadlak és megöllek… vagy fogalmam sincs mi volt pontosan a célod… - És valójában ez rohadtul sértő is volt… viszont, inkább gondoltam úgy, hogy nem azért támadt meg, hogy megtámadjam… inkább, azért mert csupán így tudott bárkihez is közeledni. A segélykiáltás meg volt… és reméltem hogy, azért választott engem mert, érezte hogy nem bántanám, még akkor sem ha ő bánt engem… Valójában sértő ez az egész helyzet…
- Veszélyes igen… minden az, ha úgy nézzük. Kint is veszélyes minden. Elcsaphat az autó, megrázhat az áram… megharaphat egy fertőzött kutya… és társai… Viszont míg kint nem tudsz elportolni, itt igen. Ritka esetben nem, de két év után egyszer volt ilyen… és az a küldetés… sem a játékosokat bántotta, hanem a maga kis npc csapatát… mi… csak amolyan nézők voltunk, és csatlakozhattuk a vitához vagy nem… - Feleltem, kissé értetlen, kifejezéssel, inkább a küldetés irányába… mint az övébe…
- Viszont igen… könnyen elszaladhat velünk a ló… de, az már az egyén hibája, az csakis a te hibád lesz ha sokat gondolsz magadról, mint ahogy az enyém ha bajba kerülök… de, még így is jobb lépni valamit, mint várni a csodára… ami segítek… nem fog eljönni… Nem vagy egy buta lány, csupán félsz, és le merem fogadni a napokban ébredhettél és megrémisztett a tudat… lényegében velem is hasonló volt, csak én még a fogadóból is alig mertem kimenni, és mindig ugyanazt a küldetéseket csináltam újra, amiről tudom hogy, megy és nem vészes… Majd... sikerült bekerülnöm egy céhbe, ami annyit jelent, hogy van hol aludjak... van egy állandó társaság körülöttem, magunknak csináljuk a kaját, és megosztozunk dolgokon, együtt vállalunk küldetéseket és ilyenek...- Magyaráztam.
- De fejlődni kell, és nem csak az expért… és magadért. A fejlődés nem csak a szinteket jelenti… egy- egy küldetés vagy event alatt sokat tanulhatsz, vagy ismerkedhetsz meg szimpatikus vagy unszimpi emberekkel… Te leszólítottál engem, kiakadtál rám valamiért… és még mindig nem értem mi a bajod pontosan… vagyis, látszik hogy össze vagy zavarodva… és csak remélem hogy, nem csak velem van bajod… de, szeretnék segíteni hogy megnyugodj, amihez az kell hogy, te is tisztán akarj látni, és ne a félelmed vezéreljen… - Nem, hiszem hogy nagyon meghallgatna... de hátha...
- Viszont... azt sem tudom pontosan mi rémiszt meg ennyire... vagyis, úgy gondolom hogy, úgy minden... de, vegyük sorra, hátha tudok valamiféle tanácsot adni, vagy megosztani a saját tapasztalataim. - Mosolyogtam rá kedvesen és biztatóan. Igyekeztem, a habitusával a legkevésbé foglalkozni...

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 687
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2147/2300  (2147/2300)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Belváros

Témanyitás by Momiko on Szomb. Nov. 19, 2016 3:52 pm

A szavai szinte már idegesítettek, és nem azért, mert fájóak, vagy fájóan igazak lettek volna, hiszen általában igaza van annak, aki engem szapul, hanem azért, mert magyarázkodott. Magyarázta az egyértelműt, amiből nekem már réges-régen nagyon elegem volt. Miért kell lehazudni még a csillagokat is az égről? Miért hiszi, hogy nyugodtan fogsz üldögélni vele, amikor most próbál meghülyíteni fondorlatos szavaival? Ennyire még te sem lehetsz idióta. – Persze! Te is ugyanúgy félsz, mint én, és teljesen megértesz, és mindjárt jön az a rész, hogy te is ilyen voltál! Mint a tévéreklámokban! Ugyanolyan szerencsétlen voltál, mint én, amíg meg nem találtad a forradalmian új... miért csinálod ezt?! Az még rosszabb, hogy nem mondtad el a szintedet, mert akkor neked már mondanod sem kell, nekem a kiállásodból is simán észre kell vennem, hogy te bizony itt a menő lány vagy, aki majd megment mindenkit! Nem erőltetsz rám semmit, de szükségem van a segítségedre, és te felajánlottad, és én vagyok a bunkó, aki nem hagyja, hogy segíts. Tudom! Hallottam már elégszer, és azt is tudom, hogy ezután majd a röhögés jön, ha leszek olyan hülye, hogy megpróbálom mégis! Az újabb pofára esés! Fejlődni... itt is olyan, mint kint... persze! – Mint kint. Emlékszik egyáltalán arra még? Nem hiszem! Neki az már csak egy emlék nagyon régről. Nem értheti, hogy te min mész keresztül. Ráadásul tudod mit nem vesz még észre? Tudod? Azt, hogy ezzel az egésszel csak ront a helyzeten. Le kellett ülnöm, mert megszédültem a gondolatra. Fejemet hátravetettem a pad támláján, és talán neki is, de inkább magamnak tettem fel a kérdést. – Tanulhatok... Ismerkedhetek... szoktathatom magam a világhoz... ezek szerint már teljesen feladtátok, hogy kijussunk, mi? Ezért van ez a nagy barátkozás a világgal, ugye?
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Belváros

Témanyitás by Kiwi on Kedd. Nov. 22, 2016 9:25 am

- Túlértékelsz engem, és alul magadat… - Jelentettem ki egyszerűen.
- És nem, a fejedbe nem látok bele, nem tudom mennyire félsz, de az látszik… érződik hogy, ki vagy készülve. Nem foglak megmenteni azt ne is reméld, nem tudok olyanon segíteni, aki ezt nem szeretné. – Nem szeretné?... Persze, ha így volna már lelépett volna, de mégis itt van… vár tőlem valamit. Választ, megoldást… bármit. De ha unaloműzésből is teszi, vagy csak feszültség levezetésből… akkor is vár, valamit… amit én attól tartok nem fogok tudni, jól megadni. Mégis leült velem, mellém… bár, nem nézett ki túl jól. Úgy érzetem magam, mintha egy ajtón keresztül beszélgetnénk, és csupán azt hallaná meg amit kiforgathat és beleköthet. Fájó… de, mindez neki talán jobban fáj. És itt állok, vagyis ülök én… tehetetlenül és bambán, minden próbálkozásom kiiktatja, pedig őszinte vagyok… Nesze neked őszinteség… Hazudnom kellett volna, elmondani hogy, nincs esély, és hogy itt fogunk vagy megőrülni, vagy meghalni. Megnéztem volna a reakcióját… lehet, akkor azt cáfolgatná, ilyen lelkiismeretesen. Nem! Neki ez kellene, hogy elvegyem az esély látszatát is, hogy a földbe döngöljem, majd szépen mártírkodhat… Na, nem mintha most nem azt tenné. Motyogott… valamit, magam sem értettem tisztán, de felfogtam a tartalmát. Érezhető volt, hogy az éterbe küldte a szavakat, hisz nem volt benne támadás, csupán elkeseredettség és lemondás…
- Vannak frontosok… - Kezdtem bele.
- És… idővel majd szeretnék hozzájuk csatlakozni, de még kicsi vagyok oda… - Magyarázom…
- Nagyon lassan fejlődünk… és el kellett dönteni mit akarunk. Megbolondulni, a honvágytól és vádaskodni az igazságtalanság miatt… De, sok időt fogunk még itt eltölteni és nem akarom végig szenvedni… abba beleőrülnék. – Mondtam.
- Beszéltem egy fiúval, aki mondott egy olyat, hogy ő csak boldog akar lenni. Amikor felébredtem, már mindenki jóval felettem járt, alig pár ébredővel futottam csak össze, és rájuk sorstársként tekintettem. Mindenki meg volt rémülve és ez természetes. Éveket aludtunk át, elvették tőlünk… és ezt soha nem kapjuk vissza. Soha nem látom az öcsém ballagását, soha nem fejezem be a sulit amit elkezdtem… csupán ha kijutunk. De, akkor is… csupán fényképről talán, videóról… és a suli, az osztályom sem az lesz aki volt… ha egyáltalán befejezhetem… Valamint ameddig aludtunk, ők idebent is éltek… fejlődtek, ismerkedtek, közösségeket, csoportokat alkottak. Behozhatatlan hátránnyal állunk szemben, mert mi, sose fogjuk elérni a mostani ötveneseket, addigra mire eljutunk oda, leölik az ötvenes bost és ők ismét fejlődésnek indulnak, mi meg kullogunk utánuk. Ezen nem tudunk mit csinálni… a rendszer nem a barátunk… - Jöttem bele a mesébe.
- Viszont… ha mindig ezen kattognék, tuti hogy megbolondulnék… számtalan tervet kigondoltam már, hogy miként hozom be a lemaradásom és egyszerűen nem lehet… Csak ha éjjel nappal küldetés, kazamata, event, küzdőtér és aréna területeit bújod. Meg lehet csinálni, kibírod alvás nélkül… de, mi értelme volna annak is? Akkor, meg abba bolondulnék bele… Szóval úgy döntöttem, egyszerűen megkeresem azt ami boldoggá tehet és ahol jól érezhetem magam, és segítséget kapok amikor kell. – Vontam meg a vállam. Eldreietől tanultam ezt a rossz szokást…
- Tudod… vannak itt furcsa emberek, biztos engem is annak gondolsz, és anno nekem is nehezemre esett ne hülyének néznem… Shut, aki hasonlókat mondott nekem. Egyszerűen ostobának tartottam, aki elkényelmesedett… de, idővel be kellett látnom, hogy idomárként pet nélkül… is meg tudok lenni. Ami ijesztő… főleg, belegondolva… hogy, mennyien estek ki. – Mondtam, bár lehet végig csak mákom volt, nem azt akartam elérni nála, hogy túlzottan felbátorodjon, csak hogy vesse le a saját kis képzetteit, amivel meg akarja védeni magát… de csak árt neki. Valamint nem fejtettem ki neki tovább semmit, vártam azt, hogy mikor és mibe köt bele… de, itt csakis ő az áldozat, ő a szegény a saját történetének Odett-je.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 687
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2147/2300  (2147/2300)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Belváros

Témanyitás by Momiko on Kedd. Nov. 22, 2016 10:56 am

Csak hallgatom a szavait, és minden egyre reménytelenebbnek tűnik. Nem értem ezt a lányt. Újra felmerül bennem, hogy csak szórakozik velem. Annyira hülye csak nem lehet, hogy nyugtatni akar, és közben pont azokat a dolgokat sorolja, amiktől annyira rettegek. De hiszen mondtam neki! Mondtam, hogy mennyire félek attól, hogy itt ragadunk. Jó, nem mondtam, de egyértelműen utaltam rá! Vagyis mondtam is, csak nem neki! De hallhatta! Biztosan hallhatta, mert itt ülök mellette. Akkor mégis miért? Már nem is fakadok ki, annyira úrrá lesz rajtam a kétségbeesés, és a letargia. Fel sem emelem a fejemet, csak fáradtan sóhajtom el a szavakat. – Mégis kinek az oldalán állsz? Mit akarsz, még jobban letörni? Vannak frontosok, csak éppen te, aki elvileg tudna nekem segíteni, akiben bíznom kéne, még te magad sem tartasz ott, hogy csatlakozz hozzájuk, pedig rohadtul nem járnak még sehol. Ezt még én is tudom. De azért én még reménykedjek, hogy majd nekem sikerül. Egy kicsit sem vagy álszent, ugye? – Hihetetlen ez a lány. Még magát sem tudta megnyugtatni, de azért idejön, hogy veled próbálkozzon. Csak ront a helyzeteden, Momi. Menekülj! – És... és elmondod, hogy mindenhogy megbolondulunk, kivéve ha belenyugszunk abba, hogy megbolondulunk, és várjuk, hogy majd varázsütésre történjen valami, addig meg próbáljuk kiélvezni, hogy mindent elvettek tőlünk, be vagyunk zárva ebbe az átkozott játékba, mindenki leszarja odakint, mert négy év alatt nem tudtak kihozni, és bentről sem tehetünk semmit, főleg nem én. Fogadjam el. Roll with it! Adjam fel a reményt, miközben ne adjam fel a reményt, és ne bolonduljak meg... ez aztán a boldogság! Végünk van... abszolút végünk van... de... – Igen, ezt azért el kell mondanom neki. Ez fontos. Rá viszont még mindig nem tudok nézni. – De legalább te nem akarsz azzal álltatni, hogy minden rendben lesz. Te legalább őszintén elmondtad, hogy itt fogunk megdögleni, és próbáljuk ezt mosolyogva elfogadni... te vagy az első, aki ezt ki meri mondani... köszönöm...
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Belváros

Témanyitás by Kiwi on Vas. Nov. 27, 2016 8:06 pm

Vacakul volt, de azt nem tudtam miként érezheti magát… csupán sejtésem volt… Viszont… az is kevés volt… hozzá…
- Nem állok senkinek sem az oldalán… és félre értesz… nem hiszem, hogy akár én… vagy akár te… egykönnyen még a frontra is kijutunk, és még onnan is tovább… azt mondom csupán, hogy ameddig itt vagyunk, itt kell élnünk, ez ellen nem tehetünk semmit, vagyis de... de nem hiszem, hogy az is jobb megoldás lehetne... Én legalábbis gyáva voltam megtenni.– Biztos voltam benne, hogy újabb dacot váltok ki belőle, mégis megmondtam neki, amit gondolok… ahogy gondolom… A válaszai… a mondatai… lesújtóan hatottak még rám is, pedig számomra mindez… már nem újdonság sőt… én is elkezdtem olyanná válni mint ők, pedig akkor torznak gondoltam őket, most már én is torz vagyok…. az ő szemében, sőt a sajátomban is… Nem tudtam semmivel sem biztatni, pedig szerettem volna, egyedül… csupán annyit tudtam közölni vele, hogy itt kell boldoguljunk, ameddig lehet, nem gondolnám hogy, ez megnyugtatja… sőt, attól rettegek mikor csattan fel ismét, és vág a fejemhez, értelmetlen dolgokat. Értelmetlen? Nem… nem azok. Borzasztó ez így, viszont a kezünk meg van kötözve… Vagy, végzünk magunkkal, vagy boldogulunk. Ezt a két végpontot látom csak. Nem biztos, hogy mindkettő boldogsággal, vagy elégedettséggel fog járni… sőt, önmagában mindkettő rossz. Viszont, nekünk kell tennünk érte… mármint, hogy jobb legyen. De… fogalmam sincs, miként magyarázhatnám el ezt, pont egy ilyen lánynak… Amikor, az utolsó mondatok is elhagyják a száját… amikor, elmondta, hogy itt fogunk megdögleni… fájtak. Pedig én is így gondolom… több okból is, de ezt nem akarom neki ecsetelni… és amikor meg is köszöni…. érvágásként éltem meg. Egy dolgot tudtam. Nem akarok ilyen ember közelébe lenni, mert a letargiája a mélybe ránt engem is… De… magára sem akarom hagyni, és ez… olyan faramuci helyzet… Nem szánalomból vagyok vele, na jó… talán picit… de, én is lehettem volna pontosan ugyanilyen mint ő. Sőt… talán voltam is… és most mégis, tanácstalan vagyok vele szemben… Mert tudom jól. Mindent ki tudtam volna forgatni, hogy fegyverként magamat igazoljam… de, már nem vagyok ilyen. Ennyire nem… Csendben ültem mellette, kerestem a szavakat… mi értelmeset lehetne ilyenkor mondani… viszont csupán egy szó jutott az eszembe, és jutott el az ajkaimig, halkan kipréselve azt.
- Sajnálom. – Halk volt, de érthető… viszont nem mondtam többet, sem mást… Azt hiszem, mindkettőnknek jót tesz talán egy kis csend… vagyis, reméltem…

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 687
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2147/2300  (2147/2300)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Belváros

Témanyitás by Momiko on Hétf. Nov. 28, 2016 7:20 am

Csöndre vágysz, mi? Hát ő is arra vágyik! Tudod, ugye? Ő elmondhatja, amit ő gondol, beledöngölhet a földbe, de utána te kussolj, és add meg neki a csöndet, amire vágyik. Miért?! Miért alázkodsz meg ismét?! Ő ugyanolyan gyenge, mint te! Legalább az olyan csicskáknak ne engedd, hogy beléd rúgjanak, akik semmivel sem jobbak nálad! Na jó, de jobbak. Ő agyon tud téged alázni, míg te még erre sem vagy képes. Gratulálok, megint szintet léptél! Ha a szánalmasságért Exp járna, már rég leköröztél volna mindenkit. – Nem-e?! Legalább magadnak ne hazudj! Mi az, hogy nem állsz?! Idejössz, mintha te lennél a jóságos hercegnő fehér lovon, megadod a reményt, majd elveszed! Úgy csinálsz, mintha segíteni akarnál, miközben nem tudsz! Együttérzést akarsz, vagy mit? Látni, hogy még nálad is van nyomorékabb?! Jajj, én gyáva voltam kipurcantatni magamat, de ha ezt a hülye picsát eleget szekírozom, és elmondom neki, hogy mennyire reménytelen az egész, akkor talán ő ugrik, és ha neki volt hozzá elég bátorsága, akkor talán nekem is lesz! Ez van a fejedben, mi?! Fogadjuk el, hogy itt ohadunk meg, legyünk vele boldogok, és aki még erre sem képes, az dögöljön meg a picsába! – Felpattantam a padról, és megpróbáltam megragadni a kezét, majd ha sikerült, akkor elkezdtem rángatni. – Na gyere! Gyere küldetésezni! Legyünk mi is gépek, mint a francos NPC-k, és rohangáljunk ide-oda a hülye küldetések után, hogy szintet lépjünk! Ez aztán az élet! Szerezz meg tíz virágot, hogy növelj egy faszom számot, mert attól te leszel a Jani! Ember vagy te még egyáltalán?! Mi olyat csináltál az elmúlt héten, ami majd a valóságban lesz hasznos?! Növelted a pontjaidat?! Gyakoroltál valami jártasságot?! Bevágtad pár mob statjait?! Kurvára lemondtál már a valóságról, és te akarsz nekem papolni?! És te sajnálod! Hát még én! Elhiheted! Na?! Nem jössz?! Nem csináljuk a szipi-szupi küldiket, hogy jobb legyen?! Attól majd minden jobb lesz, meglátod!
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Belváros

Témanyitás by Kiwi on Vas. Dec. 11, 2016 11:55 pm

Gondolhatod úgy, hogy ez megalázkodás… de, addig ameddig nem érzi annak, nem mondanám. Nem esett nehezemre, ez… az egész, és eddig ügyesen gyakoroltam Eldrie tanácsait. Szóval egy piros pontot fel is írtam magamnak. Majd kínomban kissé elvigyorodtam, amikor… úgy történt, ahogy féltem hogy fog. Mondhatni megjósoltam, bár… az egyértelműt nem nehéz… A mondataira össze ráncoltam a szemöldököm. Nem nyitottam szóra a számat, bár… kezdtek összeállni a gondolataim. Viszont… amikor felpattant, követtem a szememmel… majd, amikor megragadta a karom, magához rántott. A meglepettség miatt sikerült is neki… viszont, szinte azzal a pillanattal, lendült is a karom… és fel sem fogtam, mire vélhetően csattant is a pofon. Egyszerűen felképeltem a lányt… És egy pillanatra magam is meglepődtem… Viszont, hamar előtérbe került a düh… a harag, amit eddig elnyomtam, és kezelni próbáltam… Elhatalmasodtak az érzéseim a nyugalmam felett… Valamint, most már éreztem, nehezen állítom le magam. Szinte a pofont, követően… ha nem… megpróbáltam, visszalökni a padra. Nem törődtem azzal… hogy, esetleg láthatnak minket… sem mással… Most elpattant a húr… A lány elkövetett egy hibát. Erőszakos volt... amit én nem bírok... és ami ellen én is agresszióval védekezek.

A fogását, megfordítottam, hogy én tartsam, vissza löktem a padra… és az jobb lábamat közvetlen mellé tettem, a térdemet a vállába fúrtam, miközben a bal kezemmel tenyeremmel alulról megtámasztva, egyik oldalt a hüvelyt, másik oldalt a többi ujjaimmal, fogtam satuba a száját, az állkapcsára felfelé nyomást helyeztem, az ujjaimmal összeszorítottam, így harcsa szájat formált. A jobb kezét, viszont szimplán lefogtam, ha kellett a testén keresztül átnyúlva, és megpróbáltam a kézfejéig, nyúlni vagy elkapni azt, hogy azt szoríthassam le. Láthatta a szememben a haragot… viszont nem vesztettem el az eszem… legalábbis… nem úgy…
- Eddig neked járt a szád, most én jövök! Mert neked aztán teljesen mindegy hogy mit csinálok vagy mondok mi? Neked semmi sem jó, mert mindig neked lesz a rossz! Mert annyira szereted sajnálni magad és megragadni benne... Azt akartad, hogy én legyek az erősebb, hogy visszaéljek az erőmmel… hát tessék. Most biztos nagyon boldog lehetsz! Szeretted volna, ha felvágok? Tessék, most megtapasztaltad a súlyemelés hármas szintjét, és ezt kihasználva ellened… taszítottalak vissza a padra és foglak le. Mit is szerettél volna még ha? Alázás? Tessék, most ezzel ezt is megkaptad! Nyilvánosan! Van még valami kívánságod? – Pillantottam rá, de nem igazán engedtem az arca szorításából, persze csak ha sikerült úgy is tartanom… Majd még… volt, egy mozzanatom… ha képes voltam rá, a jobb kezének a mutatóujjával próbáltam úgy mozdítani… hogy… lenyissam a menüjét, de csupán a nevére voltam kíváncsi… Ha, sikerült hangosan felolvastam a nevét….
- Momiko… Csak, hogy tudjam, milyen névhez vigyek majd virágot! – Rúgtam belé még egyet… Majd egy lökéssel, elengedtem. Inkább magam löktem el róla, de nem túl nagy lendülettel… csupán érzékeltetve…
- Jah, és én is tartozok egy köszönömmel. Mert általad... ráláttam milyen egy kis rohadék tudok lenni másokkal én is... ha kattanok. - Utaltam, a Shukakuval folytatott beszélgetésünkre... ahol, el is sírta magát a lány... Én nem, ezt tettem... nem tudtam elengedni magam, és sírni... bár, lehet jobban jártunk volna.... Majd… ha nem hagyott alább a haragom, vagy nem kaptam észbe, akkor szimplán sarkon fordultam, és otthagytam… magára… De

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 687
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2147/2300  (2147/2300)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Belváros

Témanyitás by Momiko on Hétf. Dec. 12, 2016 1:36 pm

Megijedtem, oké?! Az egy dolog, hogy állandóan engem bántanak, megaláznak, letaposnak a sárga földig, de azért úgy igazán még soha nem vertek meg. Hamar a földre kerültem általában, és utána már csak pár rugdosás volt. Itt azonban megteheti, hogy addig ver, ameddig kedve van. Nem akarom! Ne! Csak remegve, a félelemtől kitágult pupillákkal figyeltem, ahogy fölém tornyosul ez a debil állat, és fogva tart. Tessék! Megmondtam! Megmondtam, hogy csak bántani akar! Felidegesített, megvárta amíg egy picit összeszeded magad, és vissza merj szólni, hogy cserébe jól megverhessen! Ez van ha te kinyitod a szádat! Kussolni kellett volna, ahogy megmondtam! Neked itt nem lehet véleményed, mert te egy senki vagy! Ha megszólalsz, akkor csak ez lesz. Megvernek. Most aztán kurvára jó, mi?! Kattant vagy. Igen, kattant! Őrültebb mint én! Meg sem mertem mozdulni, még nyöszörögni sem. Megnyitja a menümet. Meg fog ölni. Kihív, és megöl, és nem tehetek semmit, ő meg még nem is vörösödik. Behunytam a szememet. Nem akartam látni, hogy mikor teszi meg. Legalább csinálj úgy, mintha váratlanul érne volna, és nem tudtad volna eleve, hogy halálra vagy ítélve! Ezt csinálják! Ezt csinálja az összes szemétláda! Ennyit a nagy játékos karrieredről! Nem láttad előre?! Dehogy nem láttad, csak reménykedtél, hogy ő majd nem! Francokat nem! Mit vártál, hogy majd kedves lesz veled, és barátkozni akar?! Veled?! Ki akarna veled kedves lenni, amikor ilyen nyomorék vagy?! De legalább örülhetsz, hogy igazad lett! Mondani semmit nem tudott, csak befogni a szádat! Mindig mindenki befogja a szádat, és leszarják, ha igazad van! Neked nem lehet! Miért gondoltad, hogy itt más lesz? Elengedett. Hahó! vedd már észre, hogy már elment te szerencsétlen! Nyisd ki a szemed! Okos a kis csaj, ha megölne, azzal megmentene. Inkább hagy szenvedni. Neked is olyannak kéne lenned, mint ő. Miért nem tudsz olyan lenni?! Miért pont a te fejedben kell élnem?!

Nyisd ki a szemed nyugodtan. Valami pirosat is láthatsz, de még mielőtt megijednél, hogy mi lehet az, nem kell aggódni, hamar rájöhetsz, hogy textilanyagról van szó.
Egész pontosan találtál egy Piros Masni nevezetű tárgyat. Eladhatatlan, eldobhatatlan, elpusztíthatatlan, és semmilyen egyéb információ nincs róla.
Egyenlőre  ;P

Argo
avatar
Momiko
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 62
Join date : 2016. Jul. 20.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Belváros

Témanyitás by Kiwi on Vas. Jan. 15, 2017 10:56 pm

Kattant valami, és elpattant az a bizonyos húr. Türelmet kéne tanulnom… de így nem lehet. Önuralmat kellene tanulnom, de miért…. ha nincs eredménye? Na nem…. Eddig bírtam, és kifakadtam. És ha csak ennyi lett volna… Magam sem értettem, hogy jutottam el eddig, de mivel járt bennem az ideg, fel sem fogtam a tettem súlyát, és ettől tartottam. Ettől féltem… rettegtem. Mármint… a következményektől. Viszont a dühöm vezérelt, mindaz… amit eddig elfojtottam magamban. És tudom jól hogy ez így nem jó! Tudom azt, ha így viselkedek… szinte törvény szerű hogy robbanok… Mégis, mit tehetnék?! Hogy kezelhetnék ilyet normlisan? Magára kellett volna hagynom? Most így jobb? Így mivel jobb? Ha magára marad… akkor furdalhat a lelkiismeret, és így? Így nem fog? Eljut egyáltalán bármi a tudatág? Nem… Kötve hiszem… Nekem sem szokott. Egyszerűen becsukunk minden ajtót és ablakot, majd a magunkra zárt szobácskában kitaláljuk mi is történik valójában. Jó játék nem? Főleg… amikor be is bizonyosodik, hogy nekünk van igazunk. Mert ugye nekünk van! Mindig nekünk van! Mindig úgy fordulnak a dolgok, hogy az történjen, amitől félünk. És megtörténik. Gratulálok, vélhetőleg megint igazad lett. És nekem? Nekem is! Gazdagok vagyunk mind a ketten, és akár ölelkezhetnénk is a boldogságtól, mert mi megjósoltuk előre nem? Mi tudtuk? Bár… a lottóval is így működne, nem? Na mindegy, legalább ilyen téren cimbik vagyunk, még ha ezt nem is tudjuk egymásról. Villog a szemem a haragtól, a dühtől… az elnyomástól, amit rám kényszerített… Te kényszerítettél erre! Én csak szívességet tettem. Örülj! Örülj magadnak te barom! Amint elhagyta az ajkam a mondandómat, egyszerűen hátrahagytam őt. Ezzel kellet volna kezdenem. Egy épelmélyű tudja… hogy nem áll meg egy ilyennek mint ő, nem hagyja hogy provokálják… és nem akarja majd megmenteni. Na tessék, beletört a bicskád! Megmentetted? Segítettél? Nem… csak növelted, és alapot adtál a félelmének. Gratulálok, így kell ezt csinálni! Ha valamihez nem értesz, ne kontárkodj bele! Nem tudsz bánni az emberekkel, hiába a szándék… és hiába a sok könyv! Ugyanolyan tévképzetben és szobában élsz ahol ő. Épp csak nem egyben! Milyen vicces is lenne, vajon melyikőtök bírná tovább? Hamarabb kicsinálnád magad mint ő, vagy először kicsinálnád őt, aztán magadat? Á-áá, az ember nem ilyen egyszerű! Nem, hagyná magát… hisz, ha így volna, már nem futottál volna vele össze. Ő is a nyomorult álmodozó fajtából van, mint te. Ő is vár a szőke lovagra… csak már nincsennek lovagok… Ideje volna felébredni! Ha nem segítesz magadon, senki sem fog! Valamint… segítség? Most komolyan azt gondoltad, ez majd segítséget fog jelenteni, akár neki… akár neked. Szánalmas hülye vagy, egy utolsó naiv idióta. Ilyen itt mind, mindenki az. Mindenki bolond! Mindenki félelmetes. A te árnyékod is szörny alakot ölt délben… amikor a nap felülről süt. Amikor úgy gondolod… nem látnak.

Akkor ezt kaptad zárásnak. Köszönöm a játékot ^^

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 687
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2147/2300  (2147/2300)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Belváros

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

10 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.