A Település

9 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Kemila on Kedd. Ápr. 07, 2015 9:44 pm

/Szophie/

A kezdeti nehézségeken túllendülök lassacskán, hiszen azért mégis ez az első számítógépes játék, amit játszom. Semmi tudásom nincs, így mikor különös szakszavakat hallok, akkor bizony nézek ki a fejemből, hogy annak mi a jelentése. Emellett kénytelen vagyok bevallani előtte, hogy magyarázza el ezt vagy azt a rövidítést.  A mai napon a memóriámat fejlesztem azáltal, hogy minden egyes ilyen szavacskát próbálok felidézni magamban. Jó gyakorlat, emellett próbálom magamnak felmondani, hogy ténylegesen megtanultam. Ezek mellett próbálom a rendes időt felfogni, hogy mégis tudjam, hogy hanyadika van. Be kell vallanom, hogy kezd egyre inkább elmosódni az idő érzékelése nálam. Marad cserébe a virtuális idő, ami vagy megegyezik a kintiével vagy sem. Valamerre kószálok, leginkább céltalanul. Fogalmam sincs, hogy milyen nagy ez a világ és hol vannak a határai. Megérkezek egy rétre, ahol a magányomból egy fehér farkas és egy lány kettőse ment meg. Eszembe jut, hogy találkoztam már hasonló szerzettel. Egy darabig töprengek, hogy megszólítsam őket, de aztán elállok tőle. Nincs semmi kedvem beszélgetni, cserébe inkább egy gyakorlattal akarom edzeni magam.
Mélyen belém ivódtak a tanító mesterem mozdulatai, egyben a személyre szabott gyakorlatom. Azt mondta, hogy olyan vagyok mint a kígyó és szél. Halálos és könnyed. Távolabb verek tanyát, mert igazából nem akarom őket zavarni. Mikor alig látom őket, akkor előveszem a két késem, aztán hozzálátok azoknak a mozdulatoknak, amik régen a felszínre akarnak törni bennem. Először természetesen bemelegítek megszokásból, aztán lassú mozdulatokat végzek. Távolról úgy tűnhet, mint ha bolond lennék és szórakoztatnám magam. Közelebb érve jobban kivezetők azok a gyilkos, ám kecses mozdulatokat, amikkel a való életben a küldetéseim során halált osztottam. Fél órás gyakorlat, ráadásul időm van, mint a tenger. Emellett ezektől a mozdulatoktól lenyugszom. A légzéstechnikámra különösen figyelek. A lassú mozdulatok felgyorsulnak, már amennyire képesek, de most látom először, hogy teljesen különbözik a való életben tapasztalttól. Felforr bennem a düh, s a szép ajkaimon egy hangos káromkodás távozik. Nem ez az első eset életemben, de nem az utolsó. Végül kedvtelenül ülök le a fűbe, hogy fortyogjak magamban, mint egy boszorkány kondérjában a különleges összetevőkből álló titkos bájital.

_________________
" Én egy fekete rózsa vagyok. Szép, de sötétségem veszélyes. "

Kemila
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 58
Join date : 2015. Apr. 05.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
50/500  (50/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Szophie on Szer. Ápr. 08, 2015 4:41 pm

És a szöcske minden egyes alkalommal elugrott farkasunk orra elől, ezzel tovább és tovább hergelve a petet. Ez persze az én figyelmem végig elkerülte, hisz a virágok lefoglaltak, miközben egyre nagyobb és nagyobb csokor gyűlt a kezembe. Milyen szép! *.* A farkas viszont vészesen közeledett az árnyharcoshoz, aki észlelés híján talán észre sem vette a rá leselkedő veszélyt. Talán szeme sarkából mégis látta, de akkor már túl késő volt. A szöcske pontosan a lány mellett ért földet, Vezér pedig, mintha csak próbálná utánozni azt, szintén ugrott egyet, csak nem olyan kecseset, és nem épp úgy ért földet. Annál sokkal farkasosabb volt ez az egész, sokkal esetlenebb. Hiába az akrobatika jártasság, ha egy masszív farkasról beszélünk, akinek hatalmas mancsai az ölésre termettek, nem a finom táncra. Persze még így is volt benne mindig valami félelmetes kecsesség, ami a nagyvadakra általában jellemző. De egy szöcske mellett eltörpült mindez. Neutral
Persze lábával vissza próbálta fogni magát, hogy ne nyomja össze a lányt, és végül inkább át is ugorta őt, tovább folytatva a szöcske üldözését, de ha más problémát nem is, egy kicsi ijedtséget mindenképpen okozott. Nem is feltétlenül a mezőn egyedül ücsörgő, szitkozódó lánynak, mind inkább nekem, aki pont ennél a mutatványnál emelte tekintetét a petjére.
Hogy az a..!  Virágcsokromat szétszórva futottam a farkasomhoz, de szerencsére volt annyi jólneveltség a petben, hogy végül megpróbálta kikerülni a lányt. Megjegyzem, én nem voltam biztos benne, hogy tekintettel lesz rá. Szerintem akármikor simán összenyomta volna inkább, semhogy a szöcske elszökjön. Ilyen ez a vadászszellem..
- Jól vagy? - kérdeztem az árnyharcost - merthogy biztosan árnyharcos, ez jól létszik a kezében tartogatott késekből. Habár lehetne még harcművész is.
- Sajnálom, ha megijesztett. - kértem bocsánatot, és petem után néztem, aki már azóta tovább haladt, újra és újra a szöcskét becélozva, hol a földhöz lapulva, kúszva, hol hirtelen ugorva egyet; minden alkalommal sikertelenül.
- És sajnálom, ha megzavartunk a gyakorlásban. - kértem elnézést. Ha elő van a kése, biztosan ilyesmit csinálhatott. Az ember nem ücsörög csak úgy, kezében egy fegyverrel. Habár nem igazán figyeltem azelőtt, hogy mit csinált, sőt, még azt sem vettem észre, hogy társaságom akadt, most biztosra vettem, hogy ilyesmivel foglalkozott, ahogy azt is, hogy ebben csak mi akadályoztuk.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Kemila on Szer. Ápr. 08, 2015 8:39 pm

Teljes nyugalomban tudok szitkozódni, így nem kell attól tartanom, hogy valamilyen baleset ér. Legalábbis ez van bennem. Nos azonban a sors nem ilyen kegyes énhozzám, mert rögtön egy szöcskére vadászó farkas ugrik nekem a vállamnak. Hirtelen ér a dolog, s mikor felfogom, hogy fehér szőre van, akkor leesik melyik páros melyik tagjáról van szó. Elterülök a földön és úgy maradok egy darabig, teljes játszva a szerepem. Természetesen nem kottyant meg nekem a dolog, de úgy vélem tudok némi előnyt kovácsolni ebből a helyzetből. Nemsokára megérkezik az idomár, aki rögtön az én egészségi állapotom felől érdeklődik. Nagy kerek szemekkel nézek rá, mint aki szellemeket látott, majd a hitelesség kedvéért egy nagyot nyelek előtte.
- Azt hiszem – tapogatom meg a tagjaim, miközben egy egyszerű mozdulattal visszacsúsztatom a helyére a két gyilkoló eszközt. Mikor az újdonsült beszélgető társam tovább szövi a szavakat, akkor egyszerűen leintem a kezemmel, hogy most már teljesen mindegy. Ha már megtörtént ez a dolog, akkor jobb gyorsan elfelejteni.
- Csak tudnám, hogy egy farkas miért vadászik teljesen apró dolgokra. – jelentem ki előtte, miközben nagy levegőt veszek, hogy nyugodtan fújhassam ki. Feltápászkodok a földről és leporolom magam. Körül nézek, hogy nem e volt valaki más szemtanúja az eseménynek. Mikor az előttem álló kijelenti, hogy zavart engem a gyakorlásban, akkor előkapom a legszebb mosolyom. Csábos vagyok, mint minden hozzám hasonló 20 éves nő.
- Már befejeztem szerencsére, így nem nyársalódott fel a farkasod. – jegyzem meg, hogy bizony másképpen is történhetett volna ez a találkozás. Lett volna itt anyázás és harcolás. Természetesen tudom, hogy jelenleg elég gyenge vagyok, így okosan kerülöm az összetűzéseket. Ha úgy nézzük, akkor egy darabig meg tudom állni, hogy ne ugorjak neki egy-egy toroknak.
- A virágokat nekem szedted? – kérdezem tőle lebiggyesztett ajkakkal, mert mikor én néztem őket, akkor sikerült összeállítania egy igazán tetszetős virágcsokrot. Örültem volna neki, ha szerzek némi díszítő elemet, amivel kitűnhetek a tömegből. Az öltözetem olyan, mint a többi kezdőé, aminek az a hátránya, hogy engem leértékel.
- A nevem Kemila, mindenki így hív. Vezetéknevem sosem volt. – egészen pontosan a szüleim azt nem osztották meg velem, vagy egyszerűen nem ragadt meg a fejemben. A bemutatkozásomhoz egy nemesi meghajlást hozzátoldok, aztán ránézek. Szép íriszeim jól láthatóan őt fürkészik, és ezt egyáltalán nem palástolom előtte.

_________________
" Én egy fekete rózsa vagyok. Szép, de sötétségem veszélyes. "

Kemila
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 58
Join date : 2015. Apr. 05.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
50/500  (50/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Szophie on Szomb. Ápr. 11, 2015 11:53 am

Rögtön az életcsíkjára terelődik a tekintetem, és nyugtázom, semmi baja. A sao nagy előnye, hogy nem kell orvosnak lenni ahhoz, hogy megállapítsd, a máiknak ijedtségen kívül nincs túl nagy baja. Persze egy-két életpontveszteség sem kottyanhat meg az embernek, de azért nem szeretném, hogy ilyen hülyeség miatt történjen az. Főleg, mert akkor az én indikátorom is már sárga. Persze azért nem fogok felfelé kancsalítani, hogy megnézzem. De egy ilyen butaság miatt sárgulni nem igazán lenne jó. Mérgesen néztem farkasom után, de ő észre sem vett, annyira elfoglalta magát a szöcskével. Elég ritka dolog, hogy valami ennyire elvonja a figyelmét rólam, de valahol ez a szokása aranyos is. Kiskora óta szöcskevadász. És abból a korából talán csak ez az egy szokása maradt meg.
- A kihívás miatt. - sóhajtottam mélyet. Talán egy-két alkalom volt eddig, amikor sikerült elkapnia a roppantmód nagyot ugró, gyors és leleményes rovart. Akkor persze mindig nagyon büszke volt magára. Apropó, remélem, sosem lesz szöcskeboss, mivel azt akkor nagyon megszívnánk. Már ha rendelkezik kisebb társa tulajdonságaival. Ha azt is olyan nehéz elkapni, eltalálni.. Fogalmam sincs, hogyan győznénk le egy olyan szintfőnököt.
Szám elé tettem a kezem, úgy kuncogtam.
- Pedig megérdemelte volna. Egy kis büntetés nem árt a felelőtlenségéért. Viszont az neked sem lett volna jó.. Maradjon csak zöld az az indikátor, addig kevesebb baj ér. - mosolyogtam rá. Vannak, akik a narancssárgákat is elítélik. De minden bizonnyal óvatosabbak vele. Jó, persze lehet attól még kedves az illető, hisz ilyen balesetek akárkivel előfordulhatnak. Még SHukakuékkal is megtörtént. De akkor is..
- Öhh.. hát.. - megvakargattam a fejem. - Miért szednék egy idegennek virágot? - néztem rá furán. - Izéé.. de.. szedhetünk közösen még egy csokrot. - mosolyodtam el aztán újra, de azért egy csöppnyit furán néztem rá.
Persze a bemutatkozás után már voltaképp ismerősök vagyunk.
- Szophie! Örvendek. - árulom el én is a nevem. Vezetéknevem nemrég megváltozott. Ezt viszont már nem teszem hozzá. Ahogy a meghajlást sem viszonozom. Bár japánban ez a szokás, én ezt a hagyományt nem követem. Viszont jó érzés, hogy ők igen. Amióta a játékba kerültem, nincsenek szolgálóim, akik hajlonganak előttem. Neutral
Viszont ahogy nézett, kezdtem magam furcsán érezni. Kicsit úgy.. zavarban. De jobb híján csak viszont fürkészni kezdtem őt. Ha farkasszemet kell nézni, nekem van annyi előnyöm, hogy van egy igazi farkasom. Smile

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Kemila on Szomb. Ápr. 11, 2015 1:02 pm

Egyből szemet szúr, hogy a másik a fejem felé tekintget, ahol több dolgot képes leolvasni róla. Egyik az életcsíkom, míg a másik, hogy milyen indikátorú vagyok. Nos az jelenleg zöld, de nem zárom ki a pirossá válást. Ezután a vadász ösztönökkel megáldott farkast keresi. Követem a példáját, ám én cseppet sem nézek rá mérgesen. Kis balesetnek fogom fel, ami mindannyiunkkal megtörténhet. Végül az újdonsült partnerem töri meg a hallgatást, ami egyenesen a kérdésemre a válasz.
- Értem, nos következő alkalommal ajánlom a hangya vadászást. Úgy vélem az még nagyobb kihívással kecsegtet. - vázolom fel neki mosolyogva. Egyértelműen csak viccelek, mert egy farkas a mancsával sosem tudna elkapni egy hangyát. Ha a nyelvét használná, abban nem lenne semmilyen kihívás. Az előttem álló lány a szája elé rakja a kezét, majd kuncogni kezd. Fogalmam sincs róla, hogy mi okból vagy célból. A téma hamar eljut a zöld indikátorig, mikor én kénytelen vagyok közbeszólni.
- Nem tudom garantálni az indikátorom zöldségét, mert nem vagyok az a nő. Bár ki tudja, számomra teljesen új ez a világ és nem járhatok úgy el, mint a való életben. - fájdalmasan felsóhajtok, mert ezt bánom a legjobban. Meg van kötve a kezem, amit elég nehezen tudok elfogadni. Ez számomra egy nagy kihívás, ami felett nem hunyhatok szemet. Újra mosolygok, mikor sikerül gondolkozásra bírnom a virágszedős kérdésemmel.
- Miért? Nos mert szereted az embereket és szeretsz örömet okozni másoknak. Az a virágcsokor igazán gyönyörű volt. - hajtom kissé le a fejem, mint aki még ezen bánkódik. Akkor változtatom meg újra az arckifejezésem, mikor felajánlja a közös virágcsokor szedést. Nemsokára bemutatkozik nekem, s megtudom a becses nevét. Sokáig csak fürkészem őt, miközben magamban eljutok egy felismeréshez. Mi lenne az? Hogy nekem sosem volt gyermekkorom, sok játszással, de most bepótolhatom. Ettől a ténytől pillanatok alatt ott termek előtte és kacagva ölelem magamhoz, mint a nagy barátnők.
- Aranyos vagy Szophie. S szép nevet kaptál. - dicsérem meg, miközben teljesen odabújok hozzá nőies testemmel. Ha lennének a környéken személyek, akkor biztosan lekapnának bennünket. Egy perces ölelés után elengedem, hogy jusson némi szuszhoz.
- Szedjünk virágcsokrot, mert szeretnék neked készíteni egy egyedit, amit téged jelképez. - ejtem ki az ajkaimon a varázslatos szavakat. Bízom abban, hogy a másik nem ellenzi az ötletem.

_________________
" Én egy fekete rózsa vagyok. Szép, de sötétségem veszélyes. "

Kemila
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 58
Join date : 2015. Apr. 05.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
50/500  (50/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Szophie on Szomb. Ápr. 11, 2015 2:21 pm

Most már hangosan felnevettem, ahogy elképzeltem a hangyavadászás művészetét. Nem, semmi kedvem nincs egy hangyaboly mellett ücsörögni, várva, hogy végre elkapjon Vezér egy nyomorult ízeltlábút. Még szerencse, hogy nem hallotta az ötletet, a végén még tényleg megpróbálná.
Amikor legközelebb beszélni kezd viszont, gyorsan a szája elé kapom a kezét. Persze csak annyira gyorsan, hogy előtte még nyugodtan végigmondhassa, amit akart. Csak utána intem csendességre.
- Az ilyesmit ne oszd meg csak úgy akárkivel. - intem óva, bár egy kicsit megint különösen nézek rá. Nem tudom, féljek-e tőle ez után a kijelentés után, vagy hogy egyáltalán komolyan vegyem-e, amit mondott. Hiszen az is lehet, hogy csak szórakozik velem. Az ilyesmit az ember nem jelenti ki csak úgy.
Viszont a tény, hogy számára új ez a világ, legalább megnyugtatott: nem kell félnem tőle. Hiába, nem egyszerű bepótolni a két év lemaradást, így pedig nem feltétlen hiszem, hogy nagy ellenfelet találhatnék benne. Bár kezdő létére már a ruhájából is rájöhettem volna, ebben nem akartam bízni, hisz Kincaid is ilyesmiben járt. Mondjuk a kezdő létét is hazudhatta akár, de akkor nem itt gyakorolna. Vagy ki tudja.. Az is lehet, hogy de. Mindenesetre valamennyire megnyugtatott ez a tény.
- Figyelj csak.. A vörös indikátort errefelé megvetik. Vagy.. hogy is fogalmazzak.. üldözik. Mint odakint a gyilkosokat. Tiszta sor. Annyi a különbség, hogy itt látható is a tény, hogy öltél, ezért valamennyire veszélyesebb, nehezebb meghúzódni. Szép szervezetek alakultak annak érdekében, hogy a gyilkosokkal leszámoljanak. - ekkor a fejem felé mutatok, ahol a Justice League címere díszelgett.
- Az egyik legnagyobb ilyen céh az, amelyiknek én is a tagja vagyok. Meg még vannak egy jó páran. Szóval az ilyesmit nem szabad ennyire könnyelműen elárulnod. - persze itt volt az ellentmondás, hogy én tag vagyok, de mégsem viselkedem vele szemben ellenségesen. Kíváncsi voltam, mennyire veszi észre ezt, és ha igen, milyen magyarázat születik rá a fejében. Miért óvhatom én, aki elméletileg pont a hozzá hasonlók ellen harcol.
- És azért itt is megvannak a módszerek. Bár nem ugyanolyanok, és újra kell tanulni ezt-azt, mégis a kreatív ember találhat megoldást. A kérdés az, mennyire akarsz kreatív lenni. - cinkosan mosolyogtam rá, miközben tekintetemmel újra farkasomat kerestem. Nem ment túl messze, de azért lehetne kicsit közelebb.
- Normális esetben csak bólogatnék.. De mivel te is elmondtad nekem, micsoda nő vagy, így cserébe én is elmesélem neked, igazából nem kedvelem az embereket, és csak magamnak szeretek örömet okozni. De mint láthatod, ezt nem láthatod. - nyújtottam ki rá a nyelvem játékosan. Persze, könnyen barátkozom, és mindenkivel kedves vagyok. De hogy valójában képes lennék egyszerű bábukként felhasználni őket, az is biztos. Kivéve talán egy-kettőt. Bár az is csak helyzettől függ. Mint a férjem. Őt hiába is akarnám felhasználni, nem tudom egyszerűen irányítani. Neutral Vagy csak aprócska dolgokban.
Kemila-chan is nagyon aranyos volt. Azt hiszem, jól kijöhetünk egymással akár. Ezt a hirtelen ölelés is bizonyítja, amin kissé meglepődöm, de könnyen túlteszem magam az érzésen, és mosolyogva visszaölelek. Egészen puha volt, hiába éreztem a feszes izomzatot is. Kényelmesen el tudtam helyezkedni a karjaiban. Én már sokkalta törékenyebb voltam, mint ő. Egy egészen másfajta puhaságot birtokoltam. Aztán elengedtük egymást. Arrébb lépkedtem, és a virágmezőt kezdtem el nézni körülöttünk.
- Remek ötlet! Szedhetünk egymásnak csokrot! - lelkendeztem, és pásztáztam is a tájat, hogy a legszebb virágocskákat megkeressem.
Vezér nem is foglalkozott a párosunkkal, ahogy általában nem foglalkozik az emberekkel, ha nem feltétlen muszáj. Jól elvolt a szöcske társaságában.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Kemila on Szomb. Ápr. 11, 2015 3:23 pm

Talán erre vártam életemben, hogy ilyen jóízű nevetést halljak egy másik embertől, akinek szerintem hamarosan a barátja leszek. Keserves volt számomra, hogy kevés emberrel ismerkedhettem, mert a szüleim megkértek rá. Ide viszont nem ér el a kezük, hogy gúzsba kössenek. Sőt most először érzem, hogy a rab láncaim eltűntek a csuklóimról, amivel éppenséggel úgy rángatták, ahogy kedvük tartotta. Újra lázadok, s ez ellen nem tudnak mit tenni. Az első meglepő dolog, hogy a másik gyorsan a szám elé rakja a kezét, aztán ráadásul csendre int. Kérdőn nézek rá, miközben hallgatom az okító szavakat. Be kell vallanom, hogy sosem találkoztam ennyire jótét lélekkel, aki ügyel a másikra.
- Jó, rendben. Én csak az igazságot mondtam ki. Nem azért, hogy megijesszelek, hanem tisztában légy velem. – nyelek egyet, mert látom rajta, hogy ezzel elbizonytalanítottam őt. Beáll a csend közöttünk, így magamat kissé leszidom, hogy valószínűleg elhalasztottam egy jó lehetőséget egy kellemes barátságra. Ez amolyan női megérzés, amit ugyebár ész érvekkel nem magyarázható. Meglepetésemre folytatja az oktatást, pedig akár faképnél hagyhatott volna. Hallgatok mint a sír, mikor újabb tudással tölt fel, ami sokkal értékesebb, mint ami a szabálykönyvben van.
- Szóval nem olyan jó, ha vörös indikátorossá válnék. Amolyan számkivetettség. – szólalok meg, de mikor a 'gyilkosokat' szót említi, akkor szemem különös vibrálása elárulhatja, hogy miféle lehetek. Igen, a testbeszédemből jól lehet olvasni állítólag a mesterem szerint, így ezért kell a különböző fapofákat vágnom. Hála szerencsére az ő keze sem ér ide el. Magamban elkezdek gondolkozni, hogy valószínűleg nem lenne kellemes, ha egész klánnyi ember loholna utána, vagy menekülne előlük. Egyelőre nem elég erős ahhoz, hogy szembenézzek velük.
- Megértettem tanárnő! – jelentem ki viccesen, hogy elvegyem az élét ennek a komoly okításnak. Nem mint ha különösebben félnék a társaságában, vagy kellene attól tartsak, hogy megöl. Már rég megtehette volna ő vagy a játszadozó farkasa. Feltűnik nekem, hogy egyáltalán nem ellenséges, sőt veszi a fáradtságot, hogy engem rendre és fegyelemre intsen. Nem tudok mit tenni, mert feltör a felszínre a rég elveszett gyermek. Nagyon kedves, ahogyan előadja nekem ezeket az apróságot, én meg egyáltalán nem tudok rá haragudni. Egyszerűen zabálni való.
- Nos engem kreatívságra neveltek, s hogy oldjam meg a dolgokat azzal, amit a környezetemben találok. – adok neki még pár csipetet magamból. Remélem, hogy értékeli az őszinteségem. Meglepődök, mikor ő megoszt velem egy igazán érdekesen hangzó tényt.  Egy szemöldök felhúzással reagálom le, majd mikor leesik nekem a dolog, akkor nagyot koppan. Kezd izgalmassá válni a játék, ami jobbára újfent a felé vezet engem, hogy különös játékossá váljak. Mikor átölelem Szophie-t, akkor két puhaság simul egymáshoz. Én örülök a találkozásnak, emellett biztosan megfogadom a tanácsát. Elengedtem, aztán vele együtt néztem a mezőn a szépséges virágokat.
- Remek ötlet, csak ennyit tudsz mondani? – feddem meg játékosan, amihez társul a két kezem, hogy finoman megcsiklandozza. Nem tudom miért csinálom ezt a cselekedetet, de nem fojtom el csirájában. Kis csikizés után megindulok kecsesen, hogy nevetgélve a legszebb virágokat szedhessem fel. Ott egy barna, aminek szép nagy szirmai vannak, hol pedig egy kék, ami leginkább egy négylevelű lóheréhez hasonlít. Két virágból nem lehet csokrot készíteni, ám az szintén igaz, hogy ügyelnem kell Szophie ' támadására '.

_________________
" Én egy fekete rózsa vagyok. Szép, de sötétségem veszélyes. "

Kemila
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 58
Join date : 2015. Apr. 05.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
50/500  (50/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Szophie on Szomb. Ápr. 11, 2015 6:26 pm

Természetesen még örültem is, hogy ezt az igazságot megosztotta velem. De attól féltem, hogy másokkal is megteszi ugyanezt. Hisz velem sem találkozott olyan régen, hogy felmérhesse, megbízhat-e bennem. Persze az is lehet, hogy a hírem már megelőzött, a hírem, amit Makotonak és Zunak köszönhetek csupán. Akkor sem kéne ennyire könnyelműnek lennie.
- Örülök és értékelem. Sőt, kifejezetten tetszik, amit mondtál. - mosolyogtam rá. - De más nem feltétlenül lenne ezen a véleményen. Szóval mostantól próbálj meg ártatlan kislánynak tűnni. Nézz csak rám. - mosolyogtam rá kedvesen és aranyosan. - Aztán ha megbizonyosodsz róla, hogy fölényben vagy, vagy pedig hogy nem fog bántani, akkor akárkinek elmondhatod felőlem.
- De nem engedhetem, hogy egy ilyen értékes ismerőst a gondatlansága miatt iktassanak ki. - biggyesztettem le ajkaim.
- Először meg kell tanulnod rendesen harcolni.. Aztán kellene valami rendes felszerelés is. Van hol laknod? Vannak olcsó szállások a környéken. Aztán beszerzünk néhány mérget, meg potiont. A potion fontos, de soha ne arra támaszkodj. Jártasságok is kellenek. A nyomkövetés, észlelés és lopakodás nagyon hasznos. Hacsak nem akarsz olyasmit is, mint az akrobatika vagy a súlyemelés. Ezek is viccesek. A keresést nem tartom hasznosnak, de aztán kinek mi.. Meg még a hallgatózás. Az is nagyon jó. De a látás is, ha éjszaka szeretnél "dolgozni". Árnyharcos vagy? A késekről gondolom ezt.. De lehetsz harcművész is persze. Árnyharcosként a gyorsaságra pakolnék sokat a helyedben. Annál a kasztnál az a legeredményesebb. - éltem bele magam a tanításába egy kicsit jobban, mint azt kellett volna. Szegényke, rögtön így letámadom. Neutral És az is lehet, hogy sértésnek veszi ezeket. Mármint hogy így elmondok ennyire alapvető dolgokat.
- Mármint.. Bocsi. - kértem elnézést, hirtelen megállva, kicsit visszafogva a lelkesedésem.
- Jó nevelést kaptál valószínűleg. - biccentettem felé nem elismerően, hiszen nem tudhattam biztosra, hogy ez mennyire igaz, de valami hasonló kifejezés bujkált azért a tekintetemben.
A csikizésre viszont egyszerűen nem volt reakcióm. Legalábbis semmi más, mint a nevetés, ahogy egyre jobban összehúzódom, egyre csak kisebb gömböccé, próbálva védeni magam a kezeitől, de egyszerűen lehetetlen. Csapdába estem. Neutral A csikizés a világ leghatásosabb fegyvere. Mégsem tiltották még be.
Amikor otthagyott, még jó egy percig kapkodtam a levegőt. Közben Vezér visszatért, és kissé bosszúsan ült le a közelembe, kérdőn pillantva rám, aki a fűben fekszik. Csak egy legyintés volt a válaszom, majd feltápászkodtam.
- Segítesz nekem virágcsokrot szedni? - kérdeztem a farkast, de ő jól láthatóan elzárkózott az ötlettől, mivel megrázta a fejét, majd elterült a napsütésben. Hát jó.. Én pedig elkezdtem azon gondolkodni, milyen virág is illene a lányhoz. Először megpillantottam pár gólyahírt, de azok nem tetszettek. Aztán az ibolyákhoz fordultam; azokat meg túl egyszerűnek találtam. Végül megakadt a szemem egy fehér ibolyán. Az már sokkal különlegesebb. De nem találtam belőle túl sokat. Helyette viszont égszinkék, számomra ismeretlen elnevezésű virágot találtam. Meg pár szép, nagy szirmú lilát. *-*

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Kemila on Vas. Ápr. 12, 2015 8:12 am

Az igazán megnyugtató, hogy végül örül az e fajta őszinteségemnek. Másik részről tudom, hogy óvni akar a többi játékostól, aki nem tudná hasonlóképpen tolerálni az ilyet. Nem tehetek mást ebben a helyzetben, mint hallgatni a tanárom, aki egyre jobban belelendül a tanításomba. Nem akarom félbe szakítani a beszédét, így csendesen jegyzetelek magamban. Szóval ártatlan kislánynak kell tetetnem magam, ami talán életem egyik legnagyobb kihívása. Reménykedek abban, hogy a most előbújó gyermeki énem segítségemre lesz ebben és egyengetni fogja az utamat előttem.
- Értékes ismerős? Köszönöm, hogy ennyire simogatod a lelkem Szophie – vallom be, hogy jólesnek azok a szavak, amik az ajkain szaladnak ki. Úgy vélem tényleg jó partnerbe futottam bele, ám szerintem össze kell még melegednünk. Nem látom azt, hogy lehetetlen lenne e kitűzött feladat. A végére a partnerem annyira belelovalja magát az egészbe, hogy teljesen lényegre törő információkat ad át nekem. Nem érzem azt, hogy letámadt volna, inkább a túl gyors adat áramlás a nehézség. Akármilyen jó vagyok a tanulásban, azért én sem jegyzek meg mindent fejből.
- Nem kell visszafognod magad, csak kérlek ne hadarj, mert úgy nem tudom megjegyezni. Emellett ha mindenről egyes dologról legalább három mondat összefoglalást, az bőven elég számomra. – lépek oda hozzá, hogy megfogjam a vállát. Ezzel jelzem felé, hogy nem tett semmi rosszat, amiért a haragom vívná ki. Ezután lendülök be én, és megcsikizem Szophiet. Úgy tűnik a támadásom elég sikeres, így könnyedén el tudok inalni mellőle, hogy immáron a feladatra koncentráljak. Sikerül egy barna virágot szednem, ami mellé sikerül egy kéket. Itt megállok töprengeni, miközben szemmel figyelem társam hasonló cselekedetét. Eszembe jut a fehér, mint az ártatlanság kifejezője, azonban út közben átváltozik szürkévé. Igen, ez a szín tökéletes kifejezése a jó és rossz egy helyen való összpontosulásának. Az előző színekhez tehát megérkezik a szürke, aztán narancssárga. Ekkor jövök rá, hogy majdnem készen van a csokrom. Az utolsó szín a csokromba egy méregzöld színű virág kerül, és ezzel az én csokrom elkészült. Gyorsan elrejtem a hátam mögött a szerzeményem, miközben mosolygó arccal közelítek drága barátnőm felé. Mikor odaérkeztem, akkor felmutatom neki a csokrot, amit saját kezűleg készítettem.
- Ez itt a tiéd, minden egyes szín szerintem téged fejez ki. – mondom neki, aztán várom, hogy mindehhez mit fog szólni.
- Tényleg, felvehetlek téged a baráti listámra? – kérdezem tőle édesen, csillogó szemekkel. A két íriszem tökéletesen kifejezi, hogy mennyire megtisztelne vele. A barátja akarok lenni, amit utána ápolhatok. Közösen eljárhatnánk helyekre és hasonlók.

_________________
" Én egy fekete rózsa vagyok. Szép, de sötétségem veszélyes. "

Kemila
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 58
Join date : 2015. Apr. 05.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
50/500  (50/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Szophie on Hétf. Ápr. 13, 2015 9:34 pm

Zavartan felnevettem és megálltam a beszédben. Hát izéé.. Azért ez nem volt olyan nagy vallomásféle. De persze érezze csak a törődést. Ahogy neki jó ez, elvégre nem az a lényeg, hogy én mit érzek, hanem az, hogy ő mit gondol. Mert szerethetek én valakit, ha ő azt hiszi, utálom. Fordítva viszont sokkal előnyösebb a dolog. De végső soron minden szó mellett eltörpül az, amit kimutatok. Hiszen az fogja meghatározni a kapcsolatunkat.
- Rendben. - bólintottam, és megálltam a beszédben. - Kérdezz, ha valamit szeretnék tudni. És nyugodtan kérj segítséget is. - vagy akár aranyat is. De ezt azért nem mondtam ki hangosan. Viszont az értékes ismerőst értékelni is kell.
Aztán amíg ő a saját virágcsokrával kezdett el foglalkozni, addig én is az enyémre koncentráltam. Összeszedtem egy adagot a lila virágból, mellé kisebb fajta kéket, középre pedig az egy hófehér került, mellé pedig egy bíborvörös. Egy szép, formás kis csokrot formáztam belőle, és egy hosszabb fűszállal összekötöttem a szárukat, ahogy az szokás. Mennyire régen csináltam ilyesmit utoljára.. Talán még anyunak szedtem.
Én is a hátam mögé tettem a kezem a virágcsokorral együtt, hogy ne lássa azt meg, aztán vele egyező időpontban igyekeztem előhúzni.
- Tádááám! - kísértem hanggal a cselekedetet.
- Jajj de szép, köszönöm! - lelkendeztem, elvéve a csokrot, és beleszagolva. Viszont a kijelentés, hogy engem jelképez, gondolkodásra késztetett.
- Hogy érted ezt? Kérlek, fejtsd ki bővebben, színekre lebontva. - mosolyogtam rá kérlelőn, majd tovább nézegettem a virágokat a kezemben.
- Természetesen. Még kértem is volna. - ezzel le is nyitottam a menüm, és elküldtem én azt a barátfelkérést. A jelképeken túl még hasznos is mindkettőnk számára, ha látjuk, a másik merre jár. Már szerepelt egy pár ember a listámon. Sosem hittem volna, hogy ilyesmi megtörténhet, de hát látjátok. Azóta férjem is van. Neutral És még csak nem is érdekből.. Érdek, cöhh, csak több a gond vele, mint a haszon.
Vezér közben úgy döntött, felméri a lányt, így mögé somolygott, és szagolgatni kezdte. Szokása ezt néha eljátszani egyes emberekkel. Bár most legalább nem illetlen helyen szagolgat. facepalm

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Kemila on Kedd. Ápr. 14, 2015 8:39 pm

Egyre jobban kezdem megszokni Szophie beszédstílusát, így bizton állíthatom, hogy nem annyira irritáló, mint az elején. Kénytelen vagyok neki elmondani, hogy kissé túlságosan gyorsan beszél a dolgokról, aminek a későbbiekben nem tudom hasznát venni. Merem remélni, hogy nem sértődik meg ennyitől. Mikor megkapom rá a választ, hogy rendben, de viszont akkor kérdezzek. Ez nem olyan egyszerű, hiszen az agyam tele van még az általa elmondott adathalmazzal. Egy picit úgy csinálok, mint aki nagyon belemélyedt volna a saját világába, hogy megvitassa magában a dolgok mikéntjét.
- Egyelőre elég nekem, amit eddig elmondtál. Kezdek vele valamit, mert szerintem nem mondtál nagy butaságokat. – adom meg a választ. Segítséget még nem szeretnék kérni, bármennyire égető a dolog.  Mindketten a csokrunkkal kezdtünk el foglalatoskodni. A sajátom szépen egyenletesen alakul ki. Mikor elkészülünk az alkotásainkkal, akkor ugyan úgy teszünk mind a ketten. Felnevetek erre a tényre, miközben mindketten nyújtjuk a másik felé a gyönyörű csokrainkat. Elveszem a sajátom, míg Szophie szintén így tesz.
- A te csokrod szintén szép. – dicsérem, majd némi lelkendezés rám ragad. Megszagolom az illatos virágokat, aztán máris jön tőle a kérdés. Elmosolyodom, aztán a következő szavakkal próbálok kibújni a magyarázkodás terhe alól.
- Szerintem sokkal szórakoztatóbb, ha elgondolkozol rajta, mint engem kérdezel meg. – azon nyomban ott termek nála, hogy egy bocsánatkérő öleléssel vigasztaljam a formás kis barátnőm. A következő dolog teljesen felvillanyoz, sőt direkt arra terelem a téma folyását.
- Ohh most aztán örülök, hogy megvan az első barátom a játékban. – mosolygok mint a tejbe tök. Nem maradok csendben, hanem tovább görgetem a fonalat a lehető legnagyobb óvatossággal.
- Remélem egy szép nap többen is lesznek a listámon. Már most terveim vannak, hogy amolyan kisebb közösségbe verődjünk, mindenféle hovatartozás nélkül. Természetesen hivatalosan nem szeretném megalakítani, de titokba lehetne. - szólok hozzá, amiben egész jól elmondom a saját szándékaimat a jövőre nézve. Egyből megtámad egy kiváló ötlet, amit Szophie biztosan értékelni fog.
- Nincs e kedved kitalálni egy frappáns, megjegyezhető nevet kitalálni? – teszem fel a kérdésem, miközben várakozok a válaszára.

_________________
" Én egy fekete rózsa vagyok. Szép, de sötétségem veszélyes. "

Kemila
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 58
Join date : 2015. Apr. 05.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
50/500  (50/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Nedzsem on Hétf. Jún. 06, 2016 3:46 pm

Takának

-Te kellesz nekem! Veled fogom bizonyítani a rátermettségemet a céhvezérnek, hogy igenis bevehet a csodacsapatába! Tudom, hogy itt vagy, és meg foglak találni!

Kiáltottam fel a toronyban élő démonnak, akiről persze tudtam, hogy tutibizti nem démon, mert a démonokat nem hívják Maounak. Maounak a macskaszellemeket hívják, akikkel én már odakint is nagyon de nagyon jó bariságban voltam, mert érzik a belőlem sugározó macskaszellemet. Mindenki azt mondja, hogy nincs varázslat, mert ez nem egy olyan játék, de bizti, hogy van, mert hogy ne lenne, amikor varázspálca is van, meg harmadik szem is. A harmadik szem pedig egy nagyon bűvös valami, mert azzal lehet látni az emberek csakráit. Ha nagyon sokat gyakorolok, majd ezt is ki fogom tudni fejleszteni. Persze nem vagyok nagyravágyó, mert tudom, hogy türelmesnek kell lennem, hogy visszakapjam a régi alakomat, amit elloptak tőlem, az azonban bizti, hogy ehhez az első lépés a macskaszellem megtalálása.

-Nem félek tőled, sem a buta csatlósaidtól! Meg fogok vívni az összes buta csatlósoddal, mert vannak késeim! Kettő késeim is vannak! És ha ettől nem félnél eléggé, vannak karmaim is, nagyon hegyesek, mert ma élesítettem meg őket! Fffff!

Fújtam még egy utolsót a torony teteje felé, de még nem indultam el. Minden magára valamit is adó otherkin tudja, hogy a csata előtt össze kell gyűjtenie az kasztrális energiáit, hogy a mentális shapeshift teljesen átadja a benne élő vadnak az erejét ennek a gyenge testnek, amibe jelenleg zárva vagyunk. Az a nagy szerencse, hogy nem vagyok mondjuk elvenkin, mert akkor a késeket is el kellett volna dobnom, és keresnem egy olyan kovácsot, aki megfelelő fémekből készíti el a fegyvereimet, amik nem égetik meg a bőrömet. Így szerencsére csak két szalagot kellett rákötni a késre, a jobboldalira egy pirosat, a baloldalira pedig egy kéket. Fontos, hogy mindig ugyanaz a kés legyen ugyanabban a kezemben, hogy megfelelően áramoljon a csí. Ezután rá kell hangolódnom az alfa hangra, amivel eljutok az omegába. Ebben a különleges csengőm van a segítségemre, amelyet rituális tánccal kell megszólaltatni. Kezeimet az ég felé emelem, és összekulcsolom az ujjaimat, hogy egy pontba gyűjtsem az energiát, majd lassan elkezdek hullámozni, hogy az egész testemen végigfusson a csí, és minden porcikámba eljusson egészen a farkincám végéig, mert ott tárolódik a legtöbb energia, amit a végső ultracsapáshoz fel tudok használni.

-I AM UNIC! I AM SPECIAL!

A mantra. A mantra egyesül a csengettyű erőt adó dallamával. Ez a tökéletesség. Én magam vagyok a tökéletesség, egyesülve a vételen természetenergiával.

Nedzsem
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 42
Join date : 2016. Jun. 06.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Taka on Kedd. Jún. 07, 2016 7:28 pm

Nedzsem

A múltkori kazamatázás több okból kifolyólag nem tetszett, úgyhogy magukra hagytam az ugróképtelen kengurukat. Valami új kellett, amit mégsem leptek el a nagyobbak. Nem akartam láb alatt lenni, akárhogy is nézzük és nem szerettem volna, hogy mások állandóan megvédjenek. Így inkább a horunkai tornyok felé vettem az irányt. Még azzal is számoltam, hogy újabb virágot – esetleg virágokat – fogok találni. Jó lett volna, a csokor, amit utoljára az erdő mellett szedegettem, kezdett elszáradni. Ugyebár kellett valami, ami jó illatot teremt a piciny kis lakásba. A hülye kamasznak, Jasonnek nem volt ellenére, egyrészt sokszor házon kívül tartózkodott, másrészt ő is szerette a virágokat – akár jobban is, mint én. Nem, egyáltalán nem azt mondom, hogy lányos, csak meglepő. A kamaszok lázadoznak, meg törnek, meg zúznak, de ő szereti azt, ami egyébként szelíd és békés. Fura teremtmények ezek a tinédzserek, sosem fogom őket megérteni. Ám ami a legfontosabb: sosem fogok közéjük tartozni!
Ahogyan apró lábaimmal vidáman szökelltem Horunka kövekkel szegélyezett utcáin, egyszerűen annak örültem a leg igazán, hogy száz ágra sütött a Napocska. A biztonság kedvéért hoztam magammal kosárkát. Amíg nem rakosgattam el egyszerre a leszedett virágokat, addig tudjam hova rakni azokat. Néha-néha megálltam és a füves területekről egy-két szálat leszakítottam. Oké-oké, a fiúknak tilos volna virágot szedniük, mert… csak. Tilos volt és kész. Viszont amíg jól éreztem magamat tőle, mit számított az, hogy ki mit gondolt?  
Gondtalan dudorászás közepette tartottam az ikertorony irányába. Ahogyan az utolsó kanyarnál megálltam, hogy a kéznél tartott ollómmal levághassam a tulipán szárát, figyelmemet egy különös dolog kötötte le. Tekintetemből sütött a döbbenettel keveredett rémülettel. Nagyjából ennyit tudtam volna kérdezni a fura szavakat hangoztató nénitől: magának meg mi baja van? Ám nem, a mami csúnyán nézett volna rám, a papitól meg kaphattam volna egy fülest ezért a beszólásért. Inkább otthagytam a tulipánt a fenébe és inkább tisztes távolságból elhallgattam a fura nénit. Hallgattam-hallgattam… végül hallgattam. Fogtam a kosárkámat és megközelítettem a különös idegent. Persze lehetőleg úgy, hogy ne igazán tűnjön fel neki, hogy már egy jó ideje elhallgattam a kiabálását. Megköszörültem torkomat, aztán szerénykedve megkérdeztem tőle:
- Néni? Jól tetszik érezni magát vagy napszúrást kapott? – Fejemet enyhén oldalra billentettem, ajkamat furcsálló „ó”-ra kerekítettem, jobb mutatóujjamat begörbítve biggyesztettem alsó ajkamra. Meglepetten pislogtam, mintha valami olyasmit hallottam volna, amit még sose. Mert amúgy tényleg olyasmit hallottam a fura nénitől, amit még sose!

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Nedzsem on Kedd. Jún. 07, 2016 7:53 pm

Persze, hogy azonnal észrevettelek. Mindenkit észreveszek, mert egy macska mindig figyel, egy macska fülel, egy macskát nem érhet meglepetés. Még akkor sem érhet meglepetés, ha bele vagyok merülve a mantrámba, és már egészen a zeltáig eljutottam, ami már a sokadik betű, és már az omegánál vissza is fordultam, hogy alfába kerülhessek, de ezt nagyon nehéz úgy, ha közben néznek. Még az is lehet, hogy valami törékeny emberi teremtés vagy, és amikor megkapom a Természetanyától a végtelen energiát, akkor a lökéshullám elsodorna, és bajod esne. Egy cicaisten soha nem akarhatja, hogy egy szegény ártatlan emberi teremtménynek baja essen. Persze csak ha ártatlan. Ha nem vagy ártatlan, akkor viselned kell bűneid következményeiként lesújtó karmaim éles és szikrázó bosszúját. De már a neszezésedből ítélve is arra gondoltam, hogy nem vagy gonosz. Igen, csak a neszezésedet hallottam, mert a fülemet fordítottam csak oda, de belső ösztöneim is azt súgták, hogy nem vagy gonosz, szóval lassan visszatértem a mantrázásból, és az összes felgyülemlett energiát elvezettem a farkincámon keresztül. Ez egy nagyon nehéz folyamat volt, mert megadott módon kellett hozzá táncolni, hogy a legkisebb energia is eltávozzon. Ha ezt nem tetted, akkor a felgyülemlő életenergia akár meg is ölhetett valakit véletlenül, amikor hozzá értél. Bizonyám! Nyaaa! Szóval amikor ezzel is végeztem, akkor kecsesen megfordultam, és kerestelek a tekintetemmel. Először nem találtalak, de azután ősi ösztöneim azt súgták, hogy valami apróbb teremtés lehetsz, talán egy manó, és csodálatos képességekkel megáldott fülecskéim is jelezték, hogy a hangod alacsonyabbról jön, így letekintettem rád.

-Nyaaaa! Hogy te milyen egy cukimuki kis mukika vagy! Nyaaa! Imá-imá-imáááádlak!

És már nyúltam is feléd, hogy megszorongathassam a pofikádat, majd szorosan magamhoz öleljelek.

-Jajj annyira imádom az olyan töpszliket, mint amilyen te vagy! Titeket még nem rontott el ez a csúnya-csúnya világ! Te ugye tudod, hogy én ki vagyok? Jajj, te biztosan tudod! És igen, a válaszom igen! Megengedem, hogy a kis segédem legyél. Na lássam azt mosolyt! Nagy mosóóóóly!

( Jobbulást :3 )

Nedzsem
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 42
Join date : 2016. Jun. 06.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Taka on Szer. Jún. 08, 2016 8:31 pm

A fülei… a fülei furák voltak. Amúgy minden fura volt a néniben, akárhogy is nézhettem: felülről, alulról, jobbról, balról. Inkább nem kíséreltem meg, de ebben biztos voltam. Nem akadt belőle probléma, hiszen a fura emberek a legérdekesebbek meg a legszórakoztatóbbak. A néni sokáig fog szórakoztatni és érdekelni, ha úgy vesszük. Oké-oké, hangoskodott, de ki nem hangoskodik? Sokan sokkal nagyobb zajt csapnak, ráadásul feleslegesen. Ennek meg biztosan megvolt a magyarázata. Egyelőre a furcsaságához kötöttem, máshoz képtelen voltam.
Minden esetre meglepetten hőköltem vissza, amikor füleit megmozgatta. Hiába óvatoskodtam, hiába osontam, a fura néni meghallott. Amikor megfordult, furcsállóan vontam fel szemöldökömet. Ahogyan lelkesedésében felkiáltott, inkább csodálkozón fintorodtam, tátottam el számat, semmint undorból. Nem volt abban semmi visszataszító, ha valaki örömének hangot ad. Mondjuk az már más kérdés, hogy minek örült ennyire. Azon meg volt min meglepődni, amikor ha valaki meglát, cukinak nevez és már is a mamihoz hasonló közelségbe kerül hozzám. Komolyan mondom, hogyha lány lennék, sikoltottam volna. A furcsa néni összenyomizott meg édesnek nevezett meg minden.
- Na de… izé… hölgyem… hmm… kérem, hogy… – hebegtem-habogtam, kissé szerénykedve, kissé letaglózottan. Éreztem, hogy a piros mizétől ég az arcom, mint a grillezett husi.
Nem használt, folytatta a szekatúrát. Igazából nem jelentett akkora gondot, ha ennyire örült annak, hogy léteztem. Több okot adott arra, hogy továbbra is éljek, na meg hogy főként játékban maradjak. Ettől függetlenül… hát, tényleg fura egy nő volt.
- Hát… izé… – folytattam a nem sok értelemmel bíró dadogást. Megpróbáltam a kérdéseire válaszolni, viszont mindig belevágott. Akkor mi értelme volt feltenni őket? Egy sóhajt hallattam, aztán eleget tettem a különös néni kérésének, s egy mosolyt erőltettem az arcomra. – Nem, nem tudom. – feleltem végül, miután elhallgatott. – És… öhm… segéd? A néni nem is ismer. Most látott életében először. Honnan tudhatnám, kicsoda maga? És mit csinál itt? – Ha ő megrohamozhatott, én miért ne? Majd szépen eluntatjuk egymást, ha nem enged továbbmenni.

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Nedzsem on Csüt. Jún. 09, 2016 8:56 am

-Nyeeeem! Nyem izé! Ne aggódj pici bogárka, semmit nem kell kérned! Még kérned sem kell, én ismerem minden gondolatodat picur, és igen! Hát még mennyire, hogy igen! Hát hogy a csudimudiba ne?!

Szorítottam magamhoz az édes kis pofikádat, teljesen átölelve azt az aranyos kis buksidat. Ilyen aranyos kislányt még soha de soha de soha nem láttam. Vagy kisfiú? Mindegy, az embergyerekeknél mindegy, amikor még ilyen picurik.

-Jajj olyan cukimukik vagytok, amikor így elpirultok. Nem kell ám pirulni pöttöm, tudom, hogy mekkora dolog neked ez, de ne aggódj, biztosan fogod tudni teljesíteni az összesösszes feladatot, amit majd rád bízok. Majd úgy csináljuk, hogy mindent, ami a te feladatod lesz, azt az alsó polcokra rakatok veled, és akkor te is meg tudod majd csinálni. Ugyimugyi milyen csodálatosságos lesz? Jajj egyelek meg!

Még a farkincámmal is körbeöleltelek, sőt, le is guggoltam hozzád, hogy ne csak a hasikámhoz tudjalak ölelni, hanem rendesen, mintha te is normális méretű lennél. Tudom, hogy az embergyerekek szeretnének normálisak lenni, pedig jobban tennék, ha örökre ilyen kis cukikák maradnának, mint te. Úgy bizony! Nyaa! Nagyot kacagtam azon, ahogy zavarodottságodban még azt is elfelejtetted, hogy ki vagyok, de hát nem is egy cicaisten lennék, ha nem lenne belépőm. Ráadásul neked, meg az ilyen pöttömöknek még a nevemet is elárulhatom. Egy kecses ugrással hátraszökkentem, kis pofozgatásokkal előhívtam a csodaládikómat, és elővettem belőle egy maréknyi csillámport, amit az egyik árusnál találtam. Fura, hogy ilyen csodás dolgokat milyen olcsón meg lehet kaparintani, de hát nekem az üzlethez is mindig jó szemem volt, mint minden máshoz is. A csillámport feldobtam a fejem fölé, majd a legkecsesebb, legcicásabb pózomba vágtam magamat.

-Nyaa! Hogy ki vagyok? Nedzsem vagyok, a jóságos cicaisten, aki hosszú durmolásából felébredvén eljött közétek, hogy kis segédeket gyűjtsön maga köré, akiknek bearanyozhatja az életét, sőt, értelmet adhat az életüknek csekélyke szolgálatukért és imádatukért cserébe! Nyaa! Örömmel értesítelek arról, hogy te leszel az egyik ilyen kis segédem, kisfiú! És ne hidd, hogy nem ismerlek. Már régóta figyellek, azért is intézte úgy a Természetanya, hogy pont ezen a szent helyen  fussunk össze. Ez lesz az első próbicád. Gyere!

Ezzel meg is ragadtam a mancsodat, persze csak finoman, vigyáztam a karmaimmal, és elkezdtelek bevezetni első közös kalandunk színhelyére, a kazamatás toronyba. Jajj olyan szupcsi lesz! Nyaaa!

Nedzsem
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 42
Join date : 2016. Jun. 06.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Taka on Hétf. Jún. 13, 2016 9:03 am

Most valójában nem tudtam eldönteni, figyel-e rám vagy sem. A kérdésemre nem érkezett rendes válasz – legalábbis olyan értelemben nem, hogy akár a nevemen is szólíthatott volna. Csalódottan húztam el számat, miközben hagynom kellett, hogy ez a fura néni rám másszon és össze-vissza nyomorgasson. Végül is a ráncok eltűnnek, mert egy játékban ragadtunk vagy mi. Ettől függetlenül kezdett ez az egész helyzet idegesíteni, úgyhogy ha alkalom adódott rá, kibontakoztam a kínos ölelésből. A mami sosem nyomorgatott meg ennyire, a papa meg pláne nem. Arról nem is beszélve, hogy egyikük sem beszélt velem ilyen… furán. Ők azt mondták volna, hogy mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Miért lenne bármi is megerőltető? Elvégre egy játékban voltunk és a játékokban nagyon sok mindent meg lehetett csinálni. Különös, hogy sokan – köztük szólva a néni is – megfeledkezik erről a buta tényről.
Miután valahogyan sikerült kikászálódnom a néni szorításából, egy fokkal jobban éreztem magamat. Nem azért, de a Jasont sem nyomorgattam meg ennyire. Meg egyáltalán, ő ritkán hagyta ezt és már kezdtem érteni, miért. Szememet szkeptikusan megforgattam, majd magam elé emeltem kosárkámat. Szerintem már most jó, hasznos dolog volt magammal hozni, plusz védelemnek jól jött. Ha már a felszerelés és miegyebek nem tudták megoldani azt, hogy mami vagy papi módon bújjon hozzám. Megszeppenten pislogtam, amikor a furcsa néni konfetti feldobásával akart bemutatkozni. Még a neve is különös volt. Honnan származott? Talán perzsából. Ha macskáról van szó, akkor biztosan perzsából. Tuti biztos!
Szóval nem igazán hagyott szóhoz jutni. Amint bemutatkozott, valójában már húzni akart magával. Nem lett volna gond, szeretek segíteni meg minden, csak hallgasson már meg. Egy darabon eltűrtem, hogy vezetett, bár rosszalló hümmögéssel próbáltam tudtára adni, mennyire nem tetszett nekem a dolog.
- A néni azt mondta, tudja a nevemet. Nem tetszett válaszolni a kérdésemre… – motyogtam, ajkamat játékos sértődöttséggel biggyesztve. Ettől függetlenül tényleg tudni akartam, komolyan gondolta-e. Kíváncsian meredtem rá, miközben a kazamatába vezetett be.

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Nedzsem on Hétf. Jún. 13, 2016 10:24 am

-Jajj most meg mi a baj prüntyike? Óóóh! Tudom ááám! Én aztán mindent tudok!

Észrevettem, hogy elhúzod a szádat, hiszen egy cicaisten mindent figyel, mindent észrevesz, semmi sem kerülheti el a figyelmét, így az enyémet sem. Minden embergyerek ugyanarra vágyik, úgyhogy gyorsan, kis tappancsolásokkal elő is hívtam a csodaládikómat, kivettem belőle a cicás sütisdobozomat, és felnyitottam előtted. A sütimütit az egyik cukrászdában vetettem egy sráccal, aki felismerte az igazi valómat, és nagyon kedves volt, meghívott vacsorázni meg még a hálószobáját is megosztotta volna velem. Persze nagyon csalódott lett, amikor megtudta, hogy én nem alszom akárkivel, és nekem nemcsak külön ágy, de külön lakosztály is dukál. Szegény annyira elkeseredett, hogy inkább otthagytam. Még szerencse, hogy bennem él a vadon ösztöne, és csodásan elboldogulok a szabadban is. Szóval most, hogy megkínáltalak sütivel már biztosan minden rendben lesz, és ezt onnan tudtam, hogy örömmel jöttél utánam, szinte alig kellett húzni téged. Tudom, hogy nekem sokkal nagyobb lábacskáim vannak, mint neked, és biztos csak ezért kellett egy picit lassítanom, hogy gyere, hiszen annyira izgatott voltál, hogy még megszólalni sem tudtál az izgatottságtól, csak hümmögni. Persze én megértem, és szépen megvártam amíg összerakod magadnak a kérdéseidet. Tudom, hogy ez az embergyerekeknek még nehezen megy. Azt is tudom persze, hogy én minden kérdésedre teljesen válaszoltam, maximum te nem értetted meg elsőre, hiszen az olyanoknak, mint te, sokszor kalandozik el még a figyelmük, így nem is várok el tőled olyan sokat, mint egy felnőttől. Szóval megálltunk a kazamata bejáratánál, szépen leguggoltam eléd, és kíváncsian döntöttem meg egy picit a fejecskémet.

-Persze, hogy tudom a nevedet. Én mindenkit ismerek, aki fontos, és te most fontos vagy. Mondd el nekem szépen, melyik válaszomat nem értetted, és szívesen elismétlem neked.

Nedzsem
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 42
Join date : 2016. Jun. 06.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Taka on Csüt. Júl. 07, 2016 12:37 pm

Annyira azért nem lehettem „prüntyike”, mint ahogyan a néni lefestett. Bizarr helyzetbe kerültem, amiből nem nagyon tudtam kimászni. Szóval a furcsa nénci azt állította, mindent tud. Akkor ezek szerint mindent hall, mindent lát, ami csak Aincradban történik. Enyhén szólva fura, ha így nézzük. Fura macskás néni, fura adottsággal. Ráadásul fura és szomorító lenne mindenről tudni, mert akkor nem volna mit felfedezni ebben az új világban. Emlékeztetett a tanár nénire az iskolában: merev, szigorú, semmi humorérzéke. Legalább is azon nem nevetett, amikor az egyik tanuló belenyomta a másik gyerek fejét a vécécsészébe és le akarta húzni, mert megette az uzsonnáját. Az ő helyében képtelen lettem volna mereven lebarnítani a fejét, aztán a tanáriba ráncigálni. Megmondom, én egy hátast dobtam a székkel, miután a gonoszkodót elvitte a sintér az igazgató bácsihoz. Ha a tanár nem tudott róla, nem is fájt neki.
Ha úgy vesszük a dolgokat, a furcsa macskás nénire is ez a sors várt. Szerencséje, hogy velem futott össze, mert én azt nem fogom hagyni. Hogyha kell, sokat fogok viccelődni, csak ne legyen olyan merev, mint a sintér néni. Bármit, csak azt ne! Még a végén kikaparná a szememet a borotva éles karmaival vagy tejként szürcsölné fel a pixeleimet, ha rossz fát teszek a tűzre. El kell azt kerülni, bármi, de bármi áron.
Ahogyan megálltunk a kazamata bejárat előtt, rákérdezett a bajomra. Most már tényleg nem volt gondom, csak ez. Ha meg nyafognék erről neki, csak a sintérré válás útjára terelném Nedzsem nénit, azt meg nem hagyhatom. Hogyha kell, leszek a „segédje”, csak ne legyen megkeseredett, nyugdíjazott macskás néni. Azokból nagyon, de nagyon sok van, vidám, fiatal macskás néniből meg kevés. Főmet tagadóan ráztam meg, egy felfelé ívelő, gondtalan mosollyal az arcomon.
- Tudja mit? Semmi! – Legyintettem le, kajánul vigyorogva. – Vigyen, ahová csak akar. Úgy is be akartam menni oda, mert ott virágok vannak és tudja kérem, én szedni akarok – Mutatóujjal a bejárat felé mutattam, fejemmel a karomon lógatott kosárka felé legyintettem.

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Nedzsem on Pént. Júl. 08, 2016 6:03 pm

-Hát persze, hogy tudom. Mondtam, hogy én mindent tudok.

Furcsa volt, hogy ennyire értetlen kisgyerekkel találkoztam, mint te. Azt tudom, hogy nektek mindent többször kell elmondani, de azért nem ilyen sűrűn. Lehet, hogy te butább vagy mint az átlag? Nem baj, én a butákkal is szívesen foglalkozom, még az olyan butákkal is, mint te, aki miután elmondtam neki, hogy mindent tudok, megint megkérdezi, hogy tudom-e, hogy mit. Főleg akkor, ha a válasz a semmi. A semmi az annyira kevés, hogy nem kell rajta sokat gondolkodni. Egyébként nem volt jó válasz, mert a tudja mit kérdésre az a válasz, hogy semmit, nem pedig az, hogy semmi, de mivel már rájöttem okosan, hogy buta vagy, nem hiszem, hogy ezeket a bonyolult dolgokat megértenéd. Azt azonban már csak nem tűrhetem, hogy ilyen butaságokat beszélj, amit utána mondtál, hiszen még a farkamon is égnek állt a szőr egy pillanatra, és a csengettyű ismét csilingelni kezdett, ahogy megráztam a fejecskémet.

-Nem, nem, manócska. Én nem viszlek sehova. Tudom, hogy erős vagyok, és elbírnék bárkit, de neked a saját pici lábacskáidon kell lépkedned. Tudom, hogy hamar elfáradsz, meg biztos csak nemrég tanultál meg járni, ezért szeretnéd, hogy vigyelek, de majd sokat pihenünk. Én ráérek, nekem végtelen időm. És szedhetsz virágokat is. Tudom, hogy az emberlánykák szeretik a virágokat, és majd fonhatsz magadnak koszorút amit a hajadba tehetsz. Csak annyi a fontos, hogy közben majd azokat a szörnyikéket csapdosd le, mert nem lenne jó, ha a közelembe jönnének, és összepiszkítanák a ruhácskámat. Oksidoksi?


Nedzsem
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 42
Join date : 2016. Jun. 06.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Település

Témanyitás by Sponsored content Today at 9:50 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

9 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.