[Küldetés] A legsötétebb rémálom

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Rosalia on Szer. Dec. 26, 2012 4:30 pm

Résztvevők: Shiel D. Lewis, Yurihime-sama, Hasarii Fumiaki, Halász Alex, Kyrena Juurei, Tetsuko Jin

Sir Lewis fülest kap egy küldetésről, amely igazán alkalmasnak tűnik arra, hogy lovagi erényeihez híven bizonyítsa, ő Aincrad leghősiesebb harcosa! Az egyik fogadóban ülve hallja meg két férfi beszélgetését, amely szerint egy fiatal nőt kellene megmenteni egy kazamatából. Klasszikus feladat, kissé elcsépeltnek tűnik, de exp-szerzéssel kecsegtet. Mikor Sir Lewis érdeklődik a küldetés részletei felől, kiderül, hogy azért maradt elvégzetlen ez a feladat, mert eddig minden vállalkozónak beletört a bicskája. Azt javasolják a lovagnak, hogy gyűjtsön maga mellé minél nagyobb és erősebb csapatot, mert egyedül belebukik a vállalkozásba. Mivel a lovag céhe egy bizonyos Ragnarök kalanddal van elfoglalva, ezért hirdetést tűz ki a Kezdetek városának főterén, melyben bátor harcosokat kíván maga mellé toborozni. Még a fogadóban bejelölték térképén a kazamata helyét, már csak társakra van szüksége.

Mivel a küldetést Pánci kérésére indítottam, ezért határidő nincs!
Reagsorrend nincs, de az első kört mindenképpen Pánci kezdje!

Elöljáróban annyit, hogy az itteni főgonoszt egy sötét vámpírregény szereplője, Lady Sascha Vykos alapján mintáztam. Akinek ismerős ez a karakter, az félje, akinek nem... hát az egyenesen rettegjen! Twisted Evil

Jó szórakozást kívánok! Twisted Evil

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Szer. Dec. 26, 2012 11:13 pm

- Én mondom neked, azt a nőt csak egy igazi hős bírná megmenteni! - ez az a mondat, amelyre a lovag felkapja a fejét. Hős, lovag, nő és megmenteni? Ha ezek a szavak egyszerre szerepelnek egy mondatban, akkor az azt jelenti, hogy ott bizony Sir Lewisre van szükség! Legalábbis hősünk ezt gondolja, miközben délcegen odaáll a két férfi elé, s megnyerő, lovagias mosolyát megvillantva nyílnak beszédre ajkai:
- Üdvözlöm az urakat, Sir Lewis vagyok..! Véletlenül hallottam, amint egy megmentésre váró hölgyről beszélnek! Elmondanák kérem nekem is, hogy miről is van szó pontosan..? - a két idegen erre egymásra néz. A jobb oldali, kinek szép, kackiás bajusza van, csak hümmög egyet, s a másikra sandít, aki öregebb, de arca sima, s azon gyanús vigyor terül szét. Sir Lewis szemöldöke megrándul, mikor az beszélni kezd.
- Azt beszélik van egy fiatal nő, aki fogolyként raboskodik egy kazamatában, de akárki is próbálta meg eddig, mind felsültek, megfutamodtak, vagy meghaltak. - mondja az öregebbik, majd a keze ügyében lévő korsót erősen meghúzza.
- Vigyáznod kell, ha odamész. - szólal meg a fiatalabbik - Egyedül semmi esélyed, javaslom keríts magad mellé társakat... - bajusza egyenletesen mozog míg beszél, aztán ő is a kezébe veszi italát, ami egy kis feles pohárban lötyög, s gyorsan lehúzza.
- Ezen a helyen megtalálod a kazamatát, de hidd el nekem lovag, nagy fába vágod a fejszédet, ha megpróbálod..! - az öregebbik mondja, mikor leemeli szájáról a poharát. Közben a Pánci háta mögül előbukkanó pajzsot szemléli, innen tudhatja a férfi kasztját pontosan. A lovag menüje csörren, üzenete érkezett. Megnyitja, s valóban benne vannak az ígért koordináták.
Sir Lewis biccent, majd sarkon fordul, s elindul a kijárat felé. Máris azon gondolkodik, hogy miként tudna maga mellé több játékost is hadba állítani. Nehezen megy a gondolkodás, így zsebébe nyúl, s abból egy szépen meghajtott cigit vesz elő. Ahogy begyújtja, szinte a papíron látszik, hogy nagy figyelemmel készült. Pánci szívét lelkét beleadja. Megszívja egyszer, majd kétszer is, s érzi, ahogy a gondolatok lassan feltöltik elméjét...
Ha hihet annak a két fazonnak, akkor a kazamata kitisztítására, s a hölgy megmentésére erős játékosokra van szükség, így biztos sok tapasztalati ponttal jár érte. Az Ökölben volna elég erős tag, de ők mind egy másik céhnek segítenek messze innen, a leánymentés pedig nem várhat tovább! Toboroznia kell, hogy erős harcosokat, hősies kalandorokat keressen maga mellé.
Így hát nekilátott, hogy saját kezűleg papírra vesse a hirdetését. Várakozásaival ellentétben sokkal gyorsabban befejezte a buzdító felhívást, melyet gyorsan közszemlére tett a város főterén ácsorgó quest-boardra. A papír tartalma igen velős, lényegre törő:
"Játékosok!

Hősök kerestetnek egy rabságban szenvedő hölgy megmentésére! Aki úgy érzi, hogy erős, rátermett, s az igazság oldalán fegyverével a végtelenségig küzdeni bír, az holnap délután három órakor legyen itt, s hősi küldetésünk megkezdődik!
Sir Lewis"

Büszkén olvassa át újra és újra a felhívást, melyre ő gondolkodás nélkül jelentkezne, de mivel ő már benne van az eseményben, így csak reménykedni tud, hogy az odakint járó tisztességes, erős harcosok java felfigyel "hívására".
Elindult, hogy kipihenve érkezhessen holnap, s csak eközben jut eszébe az, hogy nincsen egyedül a céhben. Yurihime, a szép lány, kit nemrég invitált a társulatukba szintén elérhető, legalábbis valószínű, mivel ő nem tartott a többiekkel. Nyomban ír is neki egy üzenetet a következő tartalommal:
"Kedves Hölgyem! Tudomásomra jutott, hogy egy ártatlan lány fogságban szenved. Ha tevékenységei közepette tud időt szaktani, akkor meginvitálnám önt a holnapi délután harmadik órájában a Kezdetek városának főterére! Onnan megyünk tovább, hogy véghezvigyük küldetésünket!"
Mire ezt megírta, már meg is érkezett a kedvenc szállójába, ahol gyorsan álomra hajtotta fejét.
Másnap már korán fent volt, szépen meghajtott több cigarettát, amivel ugyan elment az idő, de megérte, mert szépek lettek. Felkerekedett, s már három óra előtt pár perccel ott strázsált a küldetés-tábla mellett, hogy bevárhassa azokat, kik majd segítségére érkeznek...


statok:
Élet: 12
Fegyverkezelés: 2
Erő/Irányítás: 4
Kitartás: 3
Gyorsaság: 5
Speciális képesség: 1
Páncél: 9

Súlyemelés: 1. szint

Buzogány
Körpajzs
Bőrruha
Bőr Sisak
Használt cipő
(Ruhákat azért, hogy legyen fogalma mindenkinek most hogy néz ki Lewis!)

Gyenge világító kristály
Mini Potion (+5 hp)
Kis Potion (+20 hp) x2

Szer.: Hozzácsaptam spoilerben a küldetéshez kapcsolódó statokat meg itemeket.


A hozzászólást Shiel D. Lewis összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 28, 2012 1:35 pm-kor.

_________________
Adatlap

Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 24
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Kyrena Juurei on Pént. Dec. 28, 2012 1:35 pm

Jó ideje nem találok semmit. Nem csinálok semmit, csak élek egyik napról a másikra. Itt lenne az ideje, hogy tovább lépjek és kezdjek magammal valamit. Elvégre semmit tevésből nem élhetek meg. Nem is beszélve arról, hogy akkor nem is fejlődöm. Kíváncsi vagyok a többi szintre. Hogy mik lehetnek arra, fentebb. Ahhoz viszont tényleg szükségem lesz valami munkára. A teret járva csak nézelődöm egy keveset. Végül fogom magam és elnézek a tábla felé, melyre a felhívásokat szokták kitűzni. Egy dolgon megakad tekintetem. Néhány sor az egész, de ezzel még segíthetek is valakin, nem csak holmi kaszabolás az egész. Hősnek azonban nem hiszem magam. Annyira erősnek sem mondanám. Amit viszont tudok, azt megteszem. És egy új ember sosem árt egy csapatnak sem. Legalábbis akkor nem hiszem, ha én vagyok az az új.
- Remek, akkor már megvan a holnapi programom... - mondom csak úgy magam elé.
Ezek után keresek valami szállást, mivel házam az nincs. Ott pihenek egyet, már amennyire tudok, másnap pedig összeszedem magam és a kijelölt helyre ballagok. Az időpontig még van néhány percem. Azt hittem, én leszek az első, de valaki már ácsorog ott. Lehet, hogy ő az, aki feladta a felkérést? Ki tudja. Minden esetre közelebb megyek, mivel nekem is a tábla körül kell majd találkoznom azokkal, akik vállalkoznak a feladatra. Ha egyáltalán vállalkozik rajtam kívül valaki. Az alakon végignézek. Első látásra nem tudnám megmondani, hogy ki is ő. Minden esetre jobb kérdezni, hiszen néma embernek... nem csak az anyja, de senki nem érti a szavát. Sóhajtok hát és oda lépek elé.
- Te voltál az, aki ide biggyesztette ezt a felhívást? - kérdem, miközben ujjam a néhány soros szövegre bök.
- Amennyiben igen... Én jelentkeznék. A nevem Kyrena Juurei - mutatkozok be egyszerűen.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Tetsuko Jin on Pént. Dec. 28, 2012 7:49 pm

Délelőtt keltem fel, ahogy általában minden nap. Kicsit megzavar a tisztálkodás hiánya… hiszen nincs szükség a SAO világában tisztálkodásra, mert nem leszünk piszkosak. Megreggeliztem és tornáztam egyet. Nem vagyok az a tornázós fajta, de néha kell ez a kis plusz, hogy felébredjek. Ideiglenes szállásomat el is hagytam mindezek után, hogy csillapítsam tenni akarásomat. Eddig is akartam, csak nem sikerült…. Valahogy nem találtam meg a helyem még ebben a világban. Így félszemmel mondjuk nehéz is, de annyi baj legyen.. Vidáman lépkedtem dúdolgattam a kezdetek városának utcáin. Gondoltam keresek valami munkát, mert lassan kifogyok abból, amim van. És persze exp-t sem ártana szerezni.. abból még egy egész darabot sem sikerült.. Volt jobb dolgom is. Mindig találtam valakit akinek éppen elkélt a segítségem, az már más kérdés, hogy sem exp sem pedig arany nem járt érte.. Ez van.. nem tudok ellentmondani.. főleg ha szépen kérnek. A főtéren barangoltam már és lestem a küldetéseket.. hirdetéseket, míg végül egy különc darabon megakadt a bal szemem, mert ugye a jobb az nem mükszik.
- Aszondja.. Hősök kerestetnek egy rabságban szenvedő hölgy megmentésére! Aki úgy érzi, hogy erős, rátermett, s az igazság oldalán fegyverével a végtelenségig küzdeni bír, az holnap délután három órakor legyen itt, s hősi küldetésünk megkezdődik!- olvastam fel hangosan. Nagyon nagy szemétláda lennék, ha elsiklanék egy ilyen felett.. Valaki életéről van szó.. csak természetes, hogy segítek. Még volt vissza egy napom.. nem húztam az időt.. körbejártam gyorsan a várost, meglátogattam a gyerekeket és játszottam is egy kicsit velük. Estefelé értem haza .. haza? Vissza a fogadóba. A gyerekek fárasztóak így nem volt gond az elalvással. Másnap korán keltem és reggeli után gyakoroltam kicsit.. még sosem harcoltam élesben és lehet, hogy itt kell.. Pár figurát és csapást begyakoroltam a botommal.. igaz tudtam nem sokra megyek vele.. mire végeztem idő volt.. lassan három óra. Nem késhettem el.. A főtérre érve láttam, hogy már ketten is vannak ott.. egy férfi és egy nő.
- Hali.. Tesuko jin vagyok.. örvendek.. – mutatkoztam be és fogtam velük kezet.. Ezután a férfihez fordulok
- Sir Lewis –san?? –érdeklődtem


Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Halász Alex on Szomb. Dec. 29, 2012 6:45 pm



*Hát persze, hogy ő csak akkor veszi észre a kiírást, mikor már gyülekezni kell, de átsiklottam valami felett. Ugyanis a mi Alexünk a mai nap reggelén egész furcsán kelt fel. Úgy ébredt, mint a legtöbb mindennapjaiban a SAO virtuális világában, azonban nála a tisztálkodás olyan tevékenység volt, ami vagy kell vagy nem itt, de ő megteszi. Elbandukolt a tál vízéig álmos szemekkel a hajnali fényben, és belemártva kezét a tálba felfrissítette magát. Valószínűleg ezért is kellett neki ez inkább, hogy felébredjen. Nem él olyan "szerekkel" mint kávé, és energia ital, de egy ...azaz két fontos dolog mindig felébreszti reggelente.
Egy "finom" hideg vízzel való arcmosdás, majd valami édes. Ő cukorral mükszik. Habár mostanában nincs pénze cukrokra, így ez kimarad.
A kis reggeli frissítő után azonban valami igen furcsa és nem utolsó sorban rémisztő látvány tárul elé, ... ami a haját illeti.*
~Öööö...ez valami rendszer hiba?...~ *Fogja meg kissé hitetlenül zöldbe váltott haját, eddigi arany szőke helyet. Kis szünet következett ezek után, majd egy bátortalan vállrándítás után kijelentette magában véleménye flegmatikságát.*~ Hát nem mindegy?... Szép zölden is jól nézek ki...~ *Majd egy mosolynak is mondható grimaszt eresztett el mellé, győzködve hozzá magát, hogy tényleg semmisség az egész. Az ajtót viszont már úgy csukta be, hogy feltűnt az a bizonyos "Immortal object" felirat is hozzá.
Lefelé menet a fogadó tulaja, (direkt JK által alapított fogadót választott), is megjegyezte a haja színét, mire idétlen vihogásba kezdett, és csak legyezte a levegőt a kezével.*
- Ez most az új style xD
*Rögtönzött hirtelen.
Az utcán sétálva azonban eluralta elméjét a furcsábbnál furcsább elméletek. Mint a "most éppen haldoklom a való életben?" meg a " vagy megbosszulja magát a sok hónapnyi semmit tevésem?" illetve a " ez egy bosszú a rendszer által? O.o".
Céltalanul bolyongott az utcákon, és teljesen véletlenszerűen ért ki a főtérre, ahol, azaz a küldetéseknél, már állt pár ember. Nagyon úgy látszott, hogy valami készülődik, és nem mellesleg egész biztosan Játékos karakterek. ~Nagyszerű, talán ők tudják, miért ilyen libafos színű a hajam...~ *Integetve közelített a kis csoport felé, a körülményekhez képest egész mosolygósan.*
- Hahó! - *Időközben mintha festék lenne, a zöld rész lassanként újra aranyszínre kezdett változni felülről lefelé, habár elég lassan.*
- Konnichiwa mindenkinek! Sajnos nem vagyok valami jártas MMO körökben, és lehet valami probléma akadt... nem tudja valaki, hogy miért ilyen színű a hajam?
*Közben a hajához mutatott, habár nem nagyon volt szükség erre, s ahogy megérkezett, megállva biccentett a lányka felé, amit rögtön utána egy sármos mosollyal nyugtázott.
A lovagnak, (a hátán virító pajzsból következtetve), és a vöröskének pedig egy-egy biccentéssel köszönt külön is, habár a kérdése komoly volt.
Látszott is rajta, hogy azért aggódik.*

_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
Totem fejpánt:

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel

Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1609
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 22
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4151/4400  (4151/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Yurihime on Szer. Jan. 02, 2013 1:23 am

Halálra sápadtan ültem az ágyon, melyre rémületem ültetett le kényszerű módszerével. Képtelenségnek érzem megszokni a különféle felugráló ablakokat, jeleket, figyelmeztetéseket, melyekkel időnként összetalálkozom mindennapi életem során ebben a hamis világban. Bizonyára az én gyengeségemet mutatja, hogy ennyi időt követően is így reagálok a borítékra, mely éppen villog előttem.
- Úgy megijesztettél Sad - mondom neki, hátha hallja, hiszen ha jól értettem Senpai magyarázatát, én és a boríték is ugyanabból az anyagból vagyunk, habár az emberek felettébb élőnek tűntek számomra, a villogó jel pedig... nem. Ám ha ő mondta, akkor biztosan így is van, nincs rá okom, hogy megkérdőjelezzem szavait ^.^ Bátortalanul érintettem meg a semmit, ámde reszkető kezem így is kibontotta a nemlétező üzenetet, mely egy táblán ki is íródott a szemeim előtt, szóval létezett, csak mégsem.
- Nahát, szegényke... Sad - Megsajnáltam a kisasszonyt, miért szenvedhet vajon? Nem volt kérdéses, hogy ott leszek, megindító volt az üzenet, s kétség sem férhetett hozzá, hogy segítségemet önzetlenül felajánlom ^.^ Azonban csak ekkor vettem észre, hogy az üzenet felett virított egy név, mely bennem pompás érzéseket keltett, hiszen emlékeim jók voltak a gazdájáról *.* Mosolyogva, kellemes érzésekkel telve feküdtem le pihenni, hogy másnap a jelzett időpontban frissen és üdén jelenhessek meg a Főtéren.
S ím, így is tettem, keresve a fiatalúr hősies személyét pontban délután háromkor. Türelmetlenül vártam az időpontot, mégsem voltam olyan udvariatlan, hogy túl korán érkezzek, s amíg várnom kellett, nem töltöttem tétlenül az időt. Gyakoroltam, hogy ne legyek útban bajtársamnak. Ott azonban nem csak ő volt, hanem számos fiatalember, illetve egy kisasszony is körülvette Lewis-samát.
- Szép napot kívánok mindenkinek! Lewis-sama, eljöttem, ahogy kívánta ^.^ Boldogan vennék részt a kisasszony szenvedésének enyhítésében, hálásan köszönöm a meghívását és egyben kifejezetten repes a szívem az örömtől, hogy viszontláthatom ^.^ - hajoltam meg tiszteletteljesen az egybegyűltek előtt, majd a hősies lovaghoz fordultam szavaimmal. Szemkápráztató látvány volt teljes harci díszben, első találkozásunk alkalmával ennek csupán a töredékét viselte.
- Ara-ara... Igazán sajnálom, sajnos jómagam is küzdök a környezettel, nem tudok válaszolni a kérésére, fiatalúr Sad Szörnyen restellem, hogy ilyen haszontalan vagyok ^.^" - feleltem a zöldes hajú úriember kérdésére, kötelességemnek éreztem válaszolni, még akkor is, ha megoldani a problémáját képtelen voltam. Talán majd más, aki ügyesebb és bölcsebb nálam, választ tud adni a jelenségre ^.^
- A nevem Yurihime, örvendek a találkozásnak! Kérem, viseljék gondomat, bízom benne, hogy nem fogom hátráltatni önöket ^.^ - mutatkoztam be, s pótoltam ezzel minden hiányosságot, melyet az illem megkívánt tőlem. Epekedve várom, milyen kalanddal fog szolgálni számunkra a Sors ^.^

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Shade on Szer. Jan. 02, 2013 11:23 am

Reggel volt. Ágyban feküdtem, abban, amibe előző este ledőltem, és ebben is ébredtem, igaz teljesen máshogyan, mint ahogy voltam. Felültem, és ásítottam egyet. Még mindig alvási sebességgel lüktetett az a test, ami ebben a világban gazdatestet adott a tudatomnak. Előző nap szereztem két jártasságot, viszont még nem próbáltam őket.
~Keresés, Súlyemelés.~ gondoltam a két képességre, ki akartam próbálni őket, a kíváncsiság vezetett. A padlóra léptem az ágyból, és az asztalhoz léptem. Megpróbáltam fölemelni a jártasság nélkül. Nem ment. Lehúztam a menüt. „Jártasságok”. Majd ráböktem a menü pontra, nem észleltem sok változást, megpróbáltam újra fölemelni az asztalt. Sikerült! Igaz erőlködni kellett hozzá, de megcsináltam. A levegőben lévő asztalt, lassan visszahelyeztem a helyére, örültem, hogy megszereztem a képességet. A menü jelenlétében visszahelyeztem magamra a páncélzatot, és közben az értékeimet néztem. Amióta felébredtem abból a furcsa álomból, már harmadik szintű lettem. Ez pedig igen furcsa volt.
Az utolsó felszerelés, magamra öltését követően, az ajtóhoz sétáltam, rámarkoltam a kilincsre, és még egy lépéssel kint voltam a bérelt szobából. Kiérkeztem az épületből, és az utcán találtam magamat. Elindultam a városon kívülre, most az előzőeknél sokkal gyorsabban, sietős léptek, majd kocogás, végül futótempóban haladtam, és kis vártatva kívül találtam magamat a Városon. Csatangolni kezdtem, nem volt semmi dolgom, gondoltam, így majd le tudom tesztelni a Keresést. Nem igazán jött be az, amit vártam. Unottan visszasétáltam a városba, küldetést keresni, vagy valamit, amivel tudok pénzt szerezni. Egyszer csak, a főtéren találtam magamat.
~Mégis... Hogy kerültem ide?~ gondoltam kicsit zavartan. Tovább sétáltam, a quest-board felé. Volt rajta egy kiírás. Kicsit félre néztem, néhány ember már állt ott. Közben mivel nem figyeltem, le találtam fejelni az oszlopocskát. A valóságban fájt volna, de most nem sajgott, csak 1 hp bánta. A tábla felé fordultam, végigmormoltam a szöveget. A csapat felé fordultam, és kicsit közelebb léptem.
-Ha erre a feladatra vártok, szeretnék csatlakozni.- mormoltam, de reméltem, hogy meghallják. Mit tartogat ez a feladat, ki tudja.

Shade
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2012. Aug. 25.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
345/500  (345/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Rosalia on Csüt. Jan. 03, 2013 4:05 am

[off] A következő postotok végén kérlek benneteket, hogy a jelenlegi stat pontjaitokat közöljétek. Így bármikor vissza tudom majd keresni az adataitokat és könnyebb is itt számon tartani egységesen. Továbbra sincs sorrend egy személyt kivéve: minden kört Lewis kezd, utána ti magatok döntitel el a kötetlen sorrendet. [/off]

Összetalálkozás után még alkalmatok nyílik az ismerkedésre, és Sir Lewis is ismertetheti a küldetés részleteit. Ahogyan ő is megtudta, eddig sikertelenül próbálkoztak megmenteni a lánykát az első szint egyik exp szerzésre kitűnően alkalmas kazamatájából. A küldetésadó személye azonban ismeretlen...
A team élére a lovag áll, s a térképet követve könnyedén elnavigálja újonnan születő kis csapatát a kívánt helyszínre. Elhagyva a Kezdetek városának határát, egy közeli erdő hangulatos kis ösvényén keltek át, majd az út tovább vezet felfelé egy kaptatóra. Ennek végén már messziről megpillanthattok egy méretes barlangbejáratot, ám ami ennél nyilván sokkal érdekesebb, hogy egy indikátor nélküli személy strázsál a bejárat előtt. A lovag számára ismerős lehet ez a fizimiska, ám ezúttal a "szemöldökkirály" arcával bíró, szikár testalkatú, őszes hajkoronájú és szakállú kapuőr felsőruházatot is visel. Még mielőtt odaérhetnétek a lovagnak alkalma nyílhat tájékoztatni társait, hogy ki is állomásozhat a bejáratnál csukott szemmel, összefont karokkal a mellkasa előtt. A kapuőr egyelőre nem szólal meg, sőt mi több, rátok sem néz. Olybá tűnik, mintha állva aludna.


_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Csüt. Jan. 03, 2013 7:06 pm

Habár a várakozás, jobban mondva a türelem bizonyosan a lovagi erények közé tartozik, hősünk nem dúskál benne túlságosan, mivel alig, hogy leparkolt a tábla mellé, már elő is kapott egy szép cigarettát, hogy ezzel is enyhítse türelmetlenségét. Alig, hogy begyújtja, s leszívja az első slukkot, egy lány lép oda mellé, ujjával a táblára bökve, s közben a lovag kérdőre vonva, hogy ő volt-e az, aki kirakta. Hősünk kiereszti virtuális tüdejéből az összes füstöt, mely nem nem akarja ismerni a szél fogalmát, így arca előtt kering. Egyik kezével elhessegeti, s máris jobban szemügyre veheti az ismeretlent, aki nem kertel, egyből jelentkezik mellé társnak, továbbá a nevét is közli. Kyrena Juurei.
- Üdvözlöm hölgyem, kérem árulja el, hogy hogyan becézhetem önt, már ha megtehetem... Én Sir Lewis vagyok, a küldetés vezetője. Örülök, hogy ilyen pontosan érkezett. - mondja illedelmesen, miközben újra a szájába veszi a termetes jointot, s újra megszívja.
Nem is kell sokat várnia, máris egy újabb alak lép oda hozzájuk. Ezúttal egy férfi érkezik, aki első ránézésre kalóz. Igen, mindenképpen annak kell lennie, ehhez nem fér semmi kétség, ugyan is egyik látószervét szemfedő rejti. A lovag kezet ráz a férfival, majd válaszol annak kérdésére:
- Igen, én vagyok! Ön pedig minden bizonnyal... - mondja, majd szándékosan harapja el a mondata végét, remélve, hogy az idegen kalóz fogja befejezni azt, így egyből tudtára adva, hogy hogyan szólíthatja. Remélhetőleg egy becenevet is csap hozzá a srác, de az se baj, ha nem, majd hősünk kitalál neki valamit.
Ekkor fújja ki a második adag gomolygó füstöt, majd rátekint a cigire, ami úgy tűnik erősen kialvó állapotban van, így fogja a gyújtót, s megint alápörköl a termetes tekertnek.
Ajjaj, lassan abbahagyhatná már a szívást, mert megint jött egy srác, de annak a haja zöldről kezdett aranyra tendálni. Jó persze, ez még nem az a nagy was ist das látomás, de attól még elég érdekes. Közben nem is figyel a fiú első szavaira, így nem derül ki, hogy mindenki más is látja színváltást.
Furcsa volt neki, hogy a srác csupán biccentett a köszönés megnevezés alatt, de nem akart udvariatlan lenni, hogy már csak azért is ráerőlteti a kézfogást. Ha nem akar, hát nem. Ezer oka is lehet annak, hogy úgy döntött nem kívánja férfiasan üdvözölni se őt, sem a kalózt. Ekkor hősünk fél szemmel a kalózra sandított, szinte azt várta, hogy az majd elkiáltja magát, hogy "harr-harr!", de ez nem történt meg.
Csalódottan visszabiccent a srácnak.
- Kit tisztelhetünk önben..? Az én nevem Sir Lewis! - Újat szívna a hajtottból, mikor egy ismerős arc tűnik fel.
Még pedig Yurihime, a kedves lány, akinek még tegnap írt üzenetet, hogy ma csatlakozhat, ha úgy dönt. És most tényleg eljött. Nagyszerű, legalább lesz egy ismerős céhes a csapatban, akire úgymond "támaszkodhat".
- Szép napot önnek is, kisasszony. Örülök, hogy látom..! - biccent oda a leányzónak, aki ezt követően meg is hajol, majd hozzászól a zöld hajú fazonhoz, de hősünk figyelme már megint elkalandozott. A távolban egy brontoszaurusz alakja rajzolódik ki, ami elkezdi rágni az kezdetek erdejének lombkoronáját, de Lewis gyorsan lekapja róla a tekintetét, mert újabb férfi érkezik a társaságba. Ő még annyira sem méltatja a bandát, hogy köszönjön, csupán benyújtja csatlakozási kérvényét. Ezt végképp nem hagyhatja ennyiben. Hát ennyi becsület sincs a mai hősökben, hogy legalább bemutatkozzanak..?
- Semmi a akadály a csatlakozásra. Megtudhatnám a nevét..? Az enyém Sir Lewis... - mondja, majd közelebb lép a talpig fekete ruhás, szőke alakhoz [Fumi] s kinyújtja felé lovagias kezét egy kézszorítás reményében.
Újra nekiáll füstölni a jointot. Vár még egy keveset, hátha akar még valaki csatlakozni, de sehol senki. Mikor már úgy érzi, hogy a zöld eléggé kitisztította a fejét az ártalmas vackoktól, s elég ambíciót érez magában a szövegelés megkezdéséhez, eldobja a csikket, amire rá is lép, s mikor az pixeleire bomlik, belefog az információ megosztásába. Persze nem fészbúkon.
- Még egyszer üdvözlök mindenkit. Örülök, hogy ennyien eljöttetek. De még mielőtt elindulnánk, el kell mondanom: Nem tudom mi vár ránk ott, ahova megyünk, így csak a saját hatalmunkban és egymás erejében bízhatunk..! De ne aggódjatok az igazság fénye a mi oldalunkon áll, s kivilágítja nekünk az utat a kazamata sötétjében. - mondja, miközben jobb kezét ökölbe szorítva maga elé emeli, ezzel is megadva a gesztust annak a gondolatnak, hogy az erő velük van.
- Aki úgy érzi, hogy nem elég rátermett arra, hogy kiszabadítson egy ártatlant, az most még visszafordulhat, ellenkező esetben készítsétek a fegyvereiteket, mert úgy hírlik: Sokan próbálták már meghódítani barlangot, s még többen akarták kiszabadítani a bajba jutott hölgyet, de mind kudarcot vallottak, vagy nem tértek vissza. - végigtekint a csapat arcain. Hol ilyen, hol olyan tekinteteket vél felfedezni, de talán nem is lát olyat, aki habozna, vagy a maradás mellett vacillálna.
- Induljunk hát el..! - mondja határozottan, majd int a társaságnak, s ő maga is megfordul, egyenest a város legközelebbi kapuja felé véve az irányt.
Alaposan tanulmányozva a térképet halad előre. Igaz, hogy normál állapotban alig tudja még azt is megkülönböztetni, hogy melyik a jobb és a bal, de ha térképet kell követni, akkor teljesen rá tud kattanni, főleg ha a zöld kiemeli háromdébe az amúgy majd fejmagasságban lebegő ablakot.
- Én mindig elől leszek, hogy a pajzsommal és életemmel mindenkit megvédhessek. Mögöttem sorakozzanak az erős harcosok, azok mögött könnyedebb harcművészetet képviselők és támogatók, végül az íjászok. - próbál valami működőképes taktikát kifundálni, aztán fene tudja, hogy a mögötte haladók mennyire fogadják meg szavait.
- Mindenki legyen óvatos. - mondja, miközben jobbra-balra tekint, nehogy az erdő fái között ninják rejtőzhessenek csak arra várva, hogy megtámadják valamennyiüket, s még a nagy kiszabadítóshow előtt szétverjék a bandát. A ninják veszélyesek.
Kisvártatva ismerős területre érnek, s hamarosan megpillantja a barlangot, előtte azzal a tiszteletre méltó szemöldököt viselő úrral, akivel már korábban is találkozott. Annyi különbséggel, hogy most van rajta ruha. Hmm, nem is baj.
- Az öreg őr, aki a barlang előtt strázsál... Nos, én már találkoztam vele, benne megbízhatunk. - mondja, miközben rápillant a térképre. Valóban odavezeti őket abba a barlangba. Vajon a kapuőr ez esetben is átengedi őket..?
- Jó napot uram! - szólítja meg az öreget, de az mintha jobban el lenne foglalva a szemhéjának belső figyelésével, mint a lovag szavaival. Sir Lewis megköszörüli a torkát, majd újra megszólal, most már hangosabban.
- JÓ NAPOT URAM!

_________________
Adatlap

Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 24
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Kyrena Juurei on Vas. Jan. 06, 2013 10:48 am

- Szólítson nyugodtan Kyr-nek... Vagy Juu-nak, amelyik szimpatikus! Ha pedig meg kell menteni valakit, úgy vélem, a pontosság fontos... - fejtem ki véleményem, egészen röviden.
Ezek után csak várok. Egyre többen gyülekeznek, s néhányan közénk is csatlakoznak. Aki közvetlen utánam érkezik, egy fél szemű srác. Különösképp nem figyelem meg, csak annyira, hogy nagyjából felmérhessem adottságait. A szemkötőről viszont nem hiszem, hogy akadályozná a fiút bármiben is. Kezet fogok vele, miközben bemutatkozom. Azt hiszem, a továbbiakban ezt hanyagolni fogom, addig, amíg el nem indulunk. Akkor már biztosan teljes lesz a létszám és nem kell majd ismételnem magam. Bár az is könnyen megeshet, hogy csak ennyien leszünk. A következő személy... Elég furcsa frizurával érkezik, aminek lehetséges okára rá is kérdez. A felém küldött mosolyát látva kezdtem kevésbé élvezni ezt a találkozót. Szám elhúztam, tekintetem pedig inkább a vélhetően lovag kasztú emberkére fordítottam. Ha őt nézem, csak az elszántságot látom. Azt, hogy már indulna a küldetésre, hogy azt sikerrel teljesíthesse. Nos... Ez a jellem kedvemre való.
- Gőzöm sincs, hogy miért ilyen a hajad - felelek azért a jövevény kérdésére.
Sir Lewis közben kérdezgeti az érkezőket. A következő, végre a saját nememből való. Egy lány érkezik, úgy tűnik, kérésre, mivel a szavakból leszűrve ismeri a kérés feladóját. Egyszerűen csak köszönök neki, majd hallgatom szavait. Átcsaptam csendesnek mondható megfigyelőbe, azt hiszem. Bár meg kell valljam, kis híján majdnem elkapott a hév, hogy a zöld hajú piperkőcöt jutalmazzam egy jó nagy pofonnal. Figyelmemet a szerény lányka köti le. Mellé lépek és elmosolyodom, miközben ha engedi, vállára teszem a kezem.
- Ne aggódj! Majd én segítek, ha bajban lennél, rendben? - teszek fel neki egy egyszerű kérdést.
Ezek után már csak egyetlen személy csatlakozik hozzánk. Várunk még néhány percet, majd csapatunk vezetője beszélni kezd. Figyelmesen hallgatom szavait, bármiféle reakció nélkül. A végén biccentek egyet, megértésem közlése gyanánt, majd elindulunk.
- Most, hogy így összeállt a csapat... Bemutatkozok, azoknak, akiknek még nem tettem. Kyrena Juurei vagyok! Remélem a továbbiakban mondhatom majd, hogy... Örvendek a találkozásnak! - mondom, mindezt mosolyogva.
A parancsokat kikaptuk, viszont volna itt egy kis probléma.
- Megmondanád, Sir Lewis, hogy ki számít erősnek? Amíg nem látjuk, hogy mire képesek társaink, úgy vélem, hogy ezt nem tudjuk megítélni. Legfeljebb kasztok szerint tudjuk most magunkat besorolni... Vagy rosszul gondolom?
Tekintetem jobbra-balra fordítom, figyelve a környezetet. Az út kicsit hosszúnak bizonyul, de végül elérünk egy barlangbejáratig. Egy alak strázsál előtte.
- Egek... Ekkora szemöldököt... - motyogom magam elé, amint meglátom az öreg szeme fölött lógó sövényt.
Azt persze megtudjuk, hogy nem veszélyes. Állítólag. Én viszont úgy vélem, nem árt óvatosnak lenni. Vezetőnk azonnal felveszi vele a kapcsolatot. Én csak figyelem a kis ébresztgetős jelenetet, miközben a közelükben ácsorgok.


[off]
Pontok:
Élet: 3
Fegyverkezelés: 3
Erő: 2 (+5 - fegyver bónusz) --> 7
Kitartás: 2
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 2
Akrobatika: 1

Felszerelés:
Fényes vaskard (felszerelt, +5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
[/off]

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Tetsuko Jin on Hétf. Jan. 07, 2013 3:57 pm

Úgy tűnik, hogy időben és jó helyen sikerűlt megjelennem. Nemtudom miért, de akárhányszor időpontra kell megjelenjek valahol, mindig ott motoszkál bennem a dolgo, hogy bizony elkések.. el fogok késni. Persze ez még egyszer sem történt meg, de attól még nem tudok szabadulni ettől az érzéstől és lényegében mindenhova korábban odaérek mint ahogy az előtte meg volt beszélve. Mikor odaértem már kétszemély is jelent volt közülük az egyik Sir Lewis-sama volt a másik pedig egy vonzó hölgyemény. Bemutatkoztam úgy haogyan azt illik, de semmi mást nem tettem. Közvetlenül utánam érkezett meg egy srác elég vicces külsővel, de nem engedhettem meg magamnak, hogy kinevessem, mert minden bizonnyal egy csapatban leszünk és nem szeretnék konfliktusokat, már röktön az elején... Csak intettem neki mosolyogva és bemutatkoztam neki.
- Hello.. Tetsuko Jin...- az ő nevét viszont nem tudtam meg, vagy lehet cask nem figyeltem pont abban a pillanatban amikor elmondta... ez is egy eshetőség, csak nem túl valószínű. Nem beszéltem többet a kelelténél, a hírdetés feladójától vártam, hogy mi, merre, hova és hány méter lesz. A következő érkező egy nagyon aranyos és kedves lányka. Természetesen hozzá is odamentem,hogy kezemet nyújtsam egy gyengéd kézfogásra.
- Szia Yuri-san... Tetsuko Jin vagyok..örülök a találkozásnak - mutatkoztam be kedvesen mosolyogva -.^ ma már sokadjára, de nem akarok bunkónak tűnni. Azért remélem nem ijeszti majd meg szegénykét a szemkötőm és nem hisz csúnya, becstelen lányokat elrabló kalóznak. Amúgy is ápoltabb vagyok, na meg már nem is nagyon léteznek. Még egy fiú csatlakozott a ksi csporthoz, de ő sem volt hajlandó elárulnia becses nevét, mi pedig nem nagyon faggatóztunk . Mikor mindannyian összegyűltünk és már nem számítottunk több érkezőre a csapat úgymond vezére ragadta magához a szót és osztot meg velünk pár újabb információt. A stílusa számomra igen furcsa volt.. nem hallottam még hasonló beszédstílust csak a televízióban, de nem hittem volna, hogy valaki ezt átveszi. Egy nagyon picit megfordult a fejemben, hogy esetleg van valami baj Sir Lewis-san fejével, de hamar elhessegettem ezt a gondolatot.. majd kidrül. Juurei-san is hozzá fűzött egy-két dolgot. Én nem szóltam semmit, végig mosolyogtam és követtem a gyászmenetet a felállított séma szerint. Magamat a könnyedebb harcművészetet képviselők csoportjába soroltam, így majdnem leghátul kullogtam. Szótlanul követtem a csapat vezetőjét, fegyverem készenlétbe helyeztem mikor felhívta rá a figyelmet, hogy legyünk óvatosak. Bízom a szavában.. tapasztalt játékosnak tűnik, nincs okom egyenlőre kételkedni benne. Utunk egy öregúrhoz vezetett.. elég mókásan nézett ki és itt már nem tudtam megállni, hogy ne eresszek ki magamból egy kis kuncogást. Nem volt szándékos.. csak úgy kicsúszott. A társalgást Sir Lewis-sanra hagytam.. minden bizonnyal érti a dolgát. Én csak akkor szólalok meg ha kérdeznek.


Spoiler:
Élet: 4
Fegyverkezelés: 2
Erő: 2 +1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 2
Páncél: 2




Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Yurihime on Vas. Jan. 13, 2013 7:05 pm

Érdeklődve forgolódtam körbe, persze nem túl feltűnően, hogy véletlenül se bámuljak senkit sem a keleténél tovább, s legyek vele így tiszteletlen. Úgy vettem észre, nem sokan mutatkoztak be, és talán kissé félénkek lehettek, mert azt követően, hogy elárultam nevemet és Sir Lewis-sama is finoman megérdeklődte azt, lassacskán kiderült az urak s a hölgy neve. Kellemesen meglepett elragadóan kedves viselkedésük, igazán szimpatikusak voltak számomra.
- Bízom benne, hogy nem lesz rá szükség, de hálásan köszönöm, Juurei-sama ^.^ - válaszoltam egy hasonlóan kedves mosollyal a hölgy szavaira. Örvendtem neki, hogy újfent lehet a társaságomban egy kisasszony, kissé kellemetlen volna számomra, ha csupa fiatalember között én lennék az egyetlen lány. Nem szoktam hozzá az ilyesmihez, kicsit idegenül érzem magam még mindig az urak társaságában. Kissé különös a viselkedésük olykor-olykor.
- Örvendek, Jin-sama ^.^ Hadd kívánjak mielőbbi jobbulást önnek! ^.^ - utaltam bekötött szemére, remélem semmi súlyos sérülése nincs, csupán be van gyulladva, vagy valami hasonló apróság miatt takarja el. A felém nyújtott kézre azonban nem tudtam mit reagálni, szóval kissé tétován értem hozzá. Nem feküdtem a földön, hogy felhúzzon, vagy ilyesmi ^o^
- Lewis-sama vezetésével nincs az a kaland, amely ne sikerülne ^.^ - jegyeztem meg lelkesen a lovag óva intő szavaira reagálva. Megbízható, türelmes és végtelenül udvarias fiatalembernek ismertem meg, hősi ereje pedig nagy tettekhez fogja vezetni, például ahhoz, hogy kiszabadítsuk a fogságba esett kisasszonyt. Jómagam pedig minden tőlem telhetőt meg fogom tenni, hogy segítsem ebben a feladatban! Elindulásunkat követően utasításának megfelelően soroltam be Jin-sama mellé, és halványan mosolyogva lépkedtem a többiek nyomában, készen állva arra, hogy naginatámat kézhez vegyem. Egyelőre azonban nem tűnt úgy, hogy fenyegetne minket bárki vagy bármi, és mikor a barlanghoz érkeztünk, Lewis-sama közölte velünk, hogy az idős úrtól sem kell tartanunk, aki a bejáratnál strázsált.
- Szegényke, meg kell zavarnunk a békés álmát Sad Remélem nem fog haragudni ránk ^.^ - jegyeztem meg Jin-sama felé fordulva. Rosszul éreztem magam, amiért fel kell, hogy ébresszük, de helytelen volna az engedélye nélkül tovahaladni, elvégre bizonyára azért van itt, hogy őrizze a barlangot, csak most kissé elbóbiskolt ^.^


Spoiler:
Élet: 3
Fegyverkezelés: 3
Erő: 3+2
Kitartás: 1+2
Gyorsaság: 3
Spec képesség: 2
Páncél: 2

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Halász Alex on Hétf. Jan. 14, 2013 12:28 pm

//Gomen, sok minden közbe jött, de újult erővel itt vagyok ^^//

*Színváltós hajára, azaz a tarkójára helyezi bal kezét, míg zavart nevetés után, jobbját nyújtja a lovagnak. Rájött, azaz emlékeztették a kis hibára, amit itt, Japán honunkban szedett fel, s gyorsan korrigálni is akarta.*
- Elnézést. Halász Alex, azaz Alex Halász vagyok. Egy vérbeli angolhoz van szerencsém?
Sajnos túl sokáig éltem Japánban, hogy a kézfogás lemaradjon néha. Nézzék el.

*Majd a félszeműhöz fordult, és neki is a kezét nyújtotta. Remélhetőleg el is fogadták. A kis kaland, úgy tűnik számára csak fokozódott, hiszen nem a kihirdetés miatt jött ide, csak egyszerűen erre vitte az útja, vagy inkább a lába. Jól meghallgatva, mérlegelve helyzetét, a lehetőséget, hogy itt bizony meg is lehet halni. Majd fontolóra ette a tényt is, hogy lehetséges lenne, hogy egy njk lánykáért kockáztassa az életét, majd azt is, hogy ha netán túl élné, meg van az eshetőség rá, hogy akár szintet is léphessen. Elvégre úgy hallotta, hogy az alacsony szintekről könnyebb átlépni a következőre.
De mindezt pár pillanat erejéig, és a közben gyülekezőket is üdvözölte. Igen, menni fog, de még mennyire. Megmenti azt a lányt, még ha egy NJK is. Igen, ő is van olyan hősies, mint bárki más, mint a lovag itt előtte. Nem gyávának született, és van is már miért küzdenie. Nem a lányért, félreértés ne essék. Nem is magáért, azaz nem egészen. Először is azért, hogy megmutassa, nem egy elveszett valaki, akit dróton rángathatnak, és gyerekként kezelhetik. Az a pápaszemes majd meg látja, hogy nem eszik forrón azt a kását. Ő, az oroszlán, újra , újult erővel, új célokkal indul útnak és senki és semmi nem állhatja az útját!*
- ... Mögöttem sorakozzanak az erős harcosok, azok mögött könnyedebb harcművészetet képviselők és támogatók, végül az íjászok.
- Hát jó...
*Tárta szét karjait, és legörgetve a menüjét, elővette a nyilat, és hátra sorolt.*

_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
Totem fejpánt:

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel

Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1609
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 22
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4151/4400  (4151/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Shade on Hétf. Jan. 14, 2013 6:54 pm

- Semmi a akadály a csatlakozásra. Megtudhatnám a nevét..? Az enyém Sir Lewis...- mondta a fiú, vagy férfi, esetleg fiatal felnőtt, és a kezét nyújtotta.
~Úgy illene, hogy kezet rázok vele, és én is bemutatkozok… Azt hiszem.~ gondoltam, a gesztus viszonzásaképpen, én is a kezemet nyújtottam, és ezzel együtt a szám is nyílni készült.
-Hasarii Fumiaki vagyok...- mutatkoztam be, majd kicsit hátrébb léptem ezt követően. Még várt egy kicsit a srác, én pedig közben igyekeztem, kijjebb elhelyezkedni. Az ezt követő pillanatban, a fiú kicsit üvöltéshez hasonlító hanggal kezdett el beszélni, miközben hevesen gesztikulált. Egy kis idő múlva a felállásunkat is behatárolta, a saját igényei szerint. Én, mint Harcos a fiú mögé keveredtem. Elindultunk. Láttam, ahogy az előttem haladó, hevesen kapkodta a fejét, vagy ideges volt, vagy csak, próbált jó hangulatot teremteni, azzal, hogy aggodalmat színlel. Sóhajtottam egy nagyot, majd mivel, úgy is csak egy játékról van, szó a srác mellé sétáltam, és egy a való világban egyszer sikeresen elvégzett mozdulatot próbáltam megcsinálni. Ez pedig a cigánykerék volt. Mikor leért a kezem a földre, azt hittem, hogy sikeresnek fogom majd mondani, de ezzel szemben, a földre estem. Gyorsan fölpattantam, a földről, és a fiúhoz sétáltam.
-Öhm... Tudom, hogy nem ez a legjobb alkalom, de tudsz táncolni, Lewis-san?- mormogtam, majd vártam a válaszára [off]//(Kérlek, ezt a részt majd beszéljük meg)//[/off]. Néhány perc múlva, megérkeztünk egy barlang bejárathoz, gondolom itt fogunk betalálni a kazamatába. Egy kicsit közelebb érve, egy őszes arc szőrzetű és hajú, férfi ült a bejárat mellett. Egy NPC őr. Újabb fájdalmas, nagy sóhaj után tovább figyeltem.

Pontok:
Élet: 5
Fegyverkezelés: 3
Erő: 5 (felszerelés: +5)->10
Kitartás: 5
Gyorsaság: 6
Speciális képesség: 2
Keresés: 1.szint
Súlyemelés: 1.szint

Shade
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2012. Aug. 25.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
345/500  (345/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Rosalia on Pént. Jan. 18, 2013 3:41 am

Tehát felkerekedett az érdekes kis társaság. Lewis igencsak szerencsésnek érezheti magát, mivel szinte minden kasztból sikerült maga köré gyűjteni egy főt. Még ha kicsit furák is a fél szemükkel, a hajszínükkel, vagy éppen a stílusukkal. Útközben Alex ráadásul annyira el van foglalva a haja színével, hogy kellően figyelmetlen ahhoz, hogy alaposan lefejeljen egy faágat. Némi szédülés és 1 mínusz életpontja bánja, hogy nem a küldetésre és az útra koncentrál, hanem a zöld sérójára. Az utatok további része eseménytelenül zajlik, és a barlang szájához érve ugyebár ott a kapuőr. A lovag második, erélyesebb és hangosabb köszönése nyomán kipattannak a férfi szemei és azokat Lewisra mereszti ijedten.
- Ó, lovag úrfi, maga az? Ismét hozzám sodorta a szél? Mi járatban erre? - a sok kérdés után kicsit összeszedi magát, majd a jól ismert kimért stílusában folytatja - Csak nem az erődbe akarnak bejutni? Nyilván a válasz az igen lesz, ha ekkora garmadával érkezett. A múltkori segítségéért cserébe szívesen továbbengedem önöket, de figyelmeztetnem kell, az életükkel játszadoznak! Ugye van teleportkristálya mindenkinek? - pillant körbe az összegyűltekre a férfi. - Most még visszafordulhattok! Aki innen távozott, az halálfélelemmel tűnt el még a környékről is és sosem tért vissza. Szeretnének esetleg valami információt megtudni, vagy megjött a magukhoz való eszük és inkább távoznak?

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Vas. Jan. 20, 2013 4:56 pm

[Kiegészítés az előző körre]
Alex
Nos, úgy tűnik, hogy a zöld hajú úriember mégis észreveszi magát és a kezét nyújtja nem csak a lovagnak, de a kalóznak is, amit hősünk végül örömmel nyugtáz. Ki is derül nyomban, hogy hogyan hívják a srácot: Halász Alex. Még az Alex érthető, na de a Halász? Vajon miféle nemzet tagja lehet ilyen névvel? Hát, legyen bármilyené is, hősünk nem kérdezősködik.
- Nem, én amerikai vagyok. - válaszolja a fiú kérdésére, mikor az azzal gyanúsítja meg, hogy angol. Pff, még hogy angol? Nem kell ahhoz angolnak lennie valakinek, hogy igazi hős legyen és erre természetesen Sir Lewis a legjobb példa. Na meg tuti vannak mások is ebben a játékban, akik ezt a kasztot választották, de ő még nem találkozott más lovaggal.

Kyr
Olybá tűnik nem mindenki érti, hogy mire gondolt a hős, így figyelmét a rózsaszín hajú leányzó felé fordítja. Egy röpke pillanatig morfondírozik, hogy hogyan is bírná szavakba önteni elképzeléseit, de a cigaretta megmaradt hatása a segítségére siet, s egy megvilágosodást követően szája beszédre hajlik:
- Az, hogy ki erős, mindenkinek saját magában kell eldöntenie, kedves hölgy! - mondja bölcsen hősünk, miközben jobbik kezét a szívére helyezi. Igen, teljesen bizonyos ebben az állításában. Meg amúgy is, egy játékos csak el bírja dönteni magáról, hogy harcos, vagy mi a lópikula.
- Ha karja duzzad az ambíciótól, hogy minél több szörnyet pusztítson el akár testi épsége árán, akkor egy erős és elhivatott harcos. Ha inkább ügyes, mint erős, s fegyverét trükkösen forgatja, akkor egy jó harcművész, s végül, ha a kettő között van balanszban, akkor kardforgató. - a többi pedig egyértelmű. A lovag csak remélni tudja, hogy a lány megérti, hogy hogyan kívánja beosztani a bagázst, s a többieken végignézve látszik is, hogy megértették a felállást. Most ezen a lányon van a sor, hogy behatárolja magát a játék hőseinek forgatagába!

Fumi
A harcos gyerek, aki Hasarii Fumiaki néven mutatkozott be, egy igazán érdekes kérdéssel keresi meg hősünket. Még pedig azzal, hogy a lovag tud-e táncolni. Hát az fix, hogy Sir Lewis egy kezén meg bírná számolni, hogy hányszor tették fel neki ezt a kérdést. Mégis mi lehet ezzel a szándéka a Fumiakinak? Meg akarja hívni egy táncestre? Miért tenne ilyet, hiszen hősünk nem is nő! Vagy lehet hogy... óhh! De ne vonjunk le ilyen elhamarkodott következtetéseket, lehet, hogy csak a szörnyeket akarja kihívni egy dance battle-re, ami igen veszélyes elképzelés, mert aligha vannak itt olyanok, akik bekerültek a csillag születik döntőjébe, mert jól ropták a táncot. Na meg a step upból sincsen itt a táncoló stáb, szóval veszett ügy.
- Csak keringőzni bírok. Hősi teendőim közben nem volt másra időm, csupán ezt bírtam megtanulni. - mondja egyszerűen, aztán megdörzsöli az állát. Inkább nem kérdez vissza.

[Aktuális kör]
Az öreg második megszólítása sikeresnek bizonyul, mikor az felébred, s strázsáló szemeit a lovagra veti. Örömhír, hogy emlékszik még rá, ahhoz képest, hogy állítólag a programok nagyon szenilisek tudnak lenni Aincrad területén. Szemöldöke ütemesen mozgott arcmimikájával, miközben a lovaghoz intézte első kérdését.
- Egy hölgyet kívánunk megmenteni, aki valahol odabent raboskodik. - mondja olyan komolyan, amennyire csak tudja, majd zsebéből egy cigarettát veszi elő, aminek átmérője eléri a két centit is a legvastagabb részénél. Igaz még nem gyújtja, majd hanem az őrre figyel továbbra is, aki ezúttal figyelmezteti őket, hogy odabent veszély leselkedik rájuk. Sir Lewisnek ezt nem kell elmondani, tisztában van vele, hogy odabent komoly harcra kerülhet a sor jó és rossz között.
- Igen, van. - mondja, de csak reménykedni bír abban, hogy valóban van mindenki tatyójában egy-egy hazatérő kristály. Persze végső esetben ő oda tudja adni valakinek az ő kristályát, de remélhetőleg erre nem kerül sor.
- Köszönjük a figyelmeztetést, jó uram! De a mögöttem álló hősök már eldöntötték a nagy veszély dacára, hogy velem tartanak. - mondja, majd ha a kapuőr engedi, akkor elköszön tőle, s belép a folyosóra, ahol nemrég még kezdő játékosként járt. Vagy nem? Ez a terület máshogy fest, mint a legutóbb! Sebaj, ez másodlagos, mert egy bajbajutottat kell megmenteni!
- Mindenki figyeljen oda a másikra és senki játssza a hőst! Hanem legyen is az! - mondja, majd rövid gondolkodás után visszacsúsztatja a zsebébe a jointot. Nem kockáztathatja meg, hogy az esetleges ellenség felfigyeljen rájuk, mert a virtuális füst egy kilóméterrel megelőzi őket. Majd rágyújt akkor, ha már biztos helyzetben vannak...

_________________
Adatlap

Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 24
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Halász Alex on Hétf. Jan. 21, 2013 7:27 pm

//Jin xD most véged Razz //

- Amerikai? :3 Én magyar vagyok, habár lehet kis hazámat nem ismerik annyian, de annál szebb hely. Sok színész kedveltje volt anno, olyanok mint Bruce Willis, Owen Wilson, és Chakie Chan...meg sokan mások. :3
*Nah jó, ennyi elég volt a lelkesedésből. Ő sem látta "kis hazáját" míg Gimis nem lett, de teljesen más volt mint az Ezerarcú Japán. Szebb is, meg nem is. Más. És ez a szépség lenyűgözte. Meg akarta ismerni ami a sajátja, és ahol otthon lehet, de nem tud róla még semmit. Ezért is kezdett el például Barrantázni. Nah igen. Alex a puszta kezes, illetve a közelharci harcművészetek megszállottja. Sajna ez nem látszik meg a kasztjában. Út közben szerencsére újra arany sárgán tündökölt a haja, s ennek örömére a vállára tette az íját, majd ....akkorát esett mint egy ház. Csak úgy tisztán. Miután szép ívben lefejelte a mellette lévő fa útra nyúló vaskos ágát, már a gravitációnak engedelmeskedett. Egy darabig ott is maradt. Életcsíkján meg egy ponttal lejjebb csúszott. Nem lehetett valami kellemes.


*

*A kórházi ágy mellett egy kislány sírt keservesen. A szemét dörzsölte amin patakokban folydogált a könny, és nem tudta abba hagyni. Mikor bejöttek a lármára a szülők, ő szaggatottan, szipogva, könnyeit nyelve hadarta el fájdalmának okát.*
- Én szip,.... Én nem csináltam seehemiiit! Anyu, apu, azt hittem, hogy megmozdult,és mikor oda hajoltam, véletlenül.... lesodortam a kiwis innivalót... aztán... aztán meg a gép jelzett valamiiiit. Anyuciii, ugye nem történt semmi. Nem akarom, hogy bántódása essen Alnak.
*A nő átölelte zokogó gyermekét, míg a férfi orvost hívott, majd levette a kiömlött italos poharat az ágyról. A szőke fiú körül minden csupa zöld, és ragadós lé volt. Ahogy az orvos megérkezett, előbb kérdő pillantást vetett a két lányra, gyermekét csitító anyukára, majd az apát megkerülve a NerveGeart és az infúziót vizsgálta meg. Alex haján maradt zöld lé úgyis marad, de szerencsére ahogy megszáradt, kifakult a színe. Az apa szólalt meg.*
- Mi történt? Valami baj?
- Nem tudom. Nem jelez a gép szívritmus gondot. Lehet, hogy valamit amit a játékban átélt tudattalanul megmozgatta a testét. Ez nem jelent semmit.
Nem tudunk semmit a szerkezetről, de nyugodjon meg. A fia életben van.

*Egyelőre. De ezt nem tette hozzá.*


*

*Kábultan, határozottan kómásan ébredt. Nem mondaná, hogy fáj a feje, de egyértelműen zsibbad, s ha a SAO világában lenne fájdalom, akkor nem így nézne ki a fejéből, rácsodálkozva a virtuális világra maga előtt. Úgy érzi, hogy majd szétesik, s talán tudatában sincs annak, hogy hol van. Mi sem bizonyítja ezt leginkább, hogy felállva a félszeműre szegezi elég zavaros zöld tekintetét, majd lassan, nagyon lassan elmosolyodik, egy nevet mormol el a fogai közt.*
- Fruzsi....
*Felcsillant a szeme, és szinte szökdécselve rohamozta meg, szét tárt karokkal a feltehetően megriadt kalózkinézetűt. Átöleli, babusgatja, becézgeti, mint például, "Én egyetlenem." Majd komolyan, de ugyanolyan derűs arccal fogja közre és villantja rá legédesebb mosolyát. A viszontlátás öröme ez.*
- Hát eljöttél értem? Nem kellett volna :3
*Enyhe perverz vigyor, majd újra "hozzá dörgölődzik" mint egy kóbor kiskutya, vagy egy nagyranőtt macska, amelyik udvarolni készül a másiknak.
Enyhén szólva, nincs minden rendben vele odabent.... feltehetően csak időlegesen.*
- De ha már itt vagy, ne halasszuk tovább! Mi egymásnak vagyunk teremtve. Gyere hozzám feleségül!
Szökjünk meg innen, és éljünk boldogan, mint két szabad madár, valahol ahol nem érhet bántódásod.

*xD Ha ezt nemleges válasz követné, (már miért mondana nemet, egy ilyen szépséges leánykérés után? : P) akkor lecsúszik egészen a földig, és közben kapaszkodik Jin, mert hogy valójában ő az, ruhájába.*
- Neee, ne hagyj magamra, pont most mikor már egymásra találtunk!
*Majd egy ideig ott is marad, térden állva, az ő szeretett Fruzsiját siratva, és könyörögve neki.*


//Ok, valaki fejbe verhetne jó erősen xD//

*A hatás múltával viszont nagy megkönnyebbülésünkre visszatért Alex, és fájlalva zsibbadó fejét, úgy áll fel, mint az előző meg se történt volna. Lehet nem emlékszik rá, de az is lehet, hogy még nincs tudatában azzal, hogy az nem álom volt. A kristály kérdésre, viszont vadul pötyögni kezd a menüjében.*
- Hazatérés kristály? Az meg mi....????
*Azonban csakhamar rátalál, akár segítséggel is a tárgyra, és nyugodtan lépi át ő is a barlang száját.*

_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
Totem fejpánt:

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel

Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1609
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 22
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4151/4400  (4151/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szer. Jan. 23, 2013 10:19 pm

Egész szép számmal jelentünk mega megbeszélt helyen és időben a felhívásra, amit Sir Lewis-san adott fel. Bemutatkoztam minden egyes ott lévőnek és érkezőnek egyaránt. Igaz páran csak később vették észre magukat és modortalanságukat, de javukra legyen írva, hogy azért bemutatkoztak. Lekezeltem, akivel le kellett.. még Yuri-sannal is aki egy igen furcsa dolgot mondott nekem..
- Yuri-san??!! Igazán kedves vagy, de nekem nincs semmi bajom…- feleltem, majd láttam, hogy a szemkötőmet nézte.. rögtön le is esett a dolog.. Kicsit kuncogni is kezdtem.. Aranyos lányka.
- Yuri-san ez sajnos sosem gyógyul meg, de köszönöm a jókívánságod. – feleltem majd Sir Lewis-san összpontosítottam, aki kicsit furcsa volt a számomra. Mintha egy másik világban élne... Érdekesnek találtam. A kis csapatunk végül elindult és én besoroltam magam az engem megillető helyre.. Nem voltam nagyszintű se erős ezért a végén kullogtam. Mellettem jött Yuri-san is mögöttünk pedig a csapat egyetlen íjásza. Az úton semmi sem történt. Vígan baktattunk előre Sir Lewis-san után, míg egy igen érdekes szundikáló öreghez nem értünk.
- Yuri-san nekem sem tetszik, hogy szegény Ji-chant felébresztik csak így.. Ilyen idős korban sokat kell már aludni. – De amit meg kellett tenni az meg kellett tenni, még ha nem is tetszett nekem. A öreg mondandójára odafigyeltem egészen addig amíg az íjászunk el nem esett és meg nem fejelt egy fát. Természetesen egyből próbáltam őt felsegíteni. De nem volt rá szükség.. megoldotta egymaga is.
- Fuzsi??- kérdeztem vissza és körülnéztem, de csak én voltam a közelben, meg Yuri-san. Egyáltalán mi lehet az a szó, hogy Fruzsi.
- Yuri-san.. mi az a Fruzsi??- érdeklődtem, mert a kisasszony olyan műveltnek nézett ki.. biztosan tudta, hogy miről is lehet szó. Felé is fordítottam tekintetem, de hírtelen kirázott a hideg.. .. Ugyanis Alex-san megölelt. Sőt.. még igen zavarba ejtő dolgokat is suttogott a fülembe.
- Alex-san nem éppen érted jöttem, hanem egy felhívásra, de ezt te is tudod..- próbáltam kibontakozni az öleléséből minél előbb.. nagyon kellemetlenül éreztem magam. Meg sem fordult a fejemben, hogy itt valaki esetleg.. khöm.. más nemi beállítottságú, mint ami a megszokott lenne.
- Értékelem az ajánlatodat Alex-san, de attól félek ez nem megoldható. Én nem ítélem el a másságot, de.. én magam a normális kategóriába tartozom. És az én szívem már amúgy is másé. Egy nagyon csínos és kedves lányé. Igazán sajnálom, de soha nem tudnám viszonozni az érzéseidet. - a visszautasításom hatására kiszabadultam kellemetlen szorításából.. a földre csúszott, ám továbbra sem eresztett. Ha szőrős lett volna a hátam tuti felállt volna az összes szál rajta… Mikor végre szabadultam, még mindig könyörgött utánam.. már kezdtem megijedni, mert egy kis hányinger is úrrá lett rajtam. Alex-san viszont csak nem akart békén hagyni és megpróbált megint a közelembe férkőzni, de elléptem az ölelő támadása elől és a fának eset ismételten. Szerencsémre ismételten nem kellet a segítségem.. és el is bújtam Yuri-san mögött.. és onnan kukucskáltam ki, hogy mi a helyzet. Ennek a kis malőrnek köszönhetően lemaradtam a monológokról… csak az utolsó mondatot csíptem el.. hála ennek a kellemetlen történésnek.
- Hi…- feleltem Sir Lewis-sannak .A továbbiakban mindig igyekszem úgy menni, hogy szemmel tarthassam Alex-sant. Bár most megint máshogy Viselkedik.
- Alex-san te skizofrén vagy?? – arra nem akartam rákérdezni, hogy tudja-e, hogy testét olykor egy a férfiakhoz erősen vonzódó jellem veszi át .. legalábbis egyenlőre.

Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Kyrena Juurei on Vas. Jan. 27, 2013 2:56 pm

A kis csapat megalakult és el is indultunk. Kérdéseimre elég jó választ adott vezetőnk. Egy kellemes mosoly szaladt ábrázatomra szavai hallatán.
- Szép válasz... - jegyeztem meg egyszerűen.
Tetszik, hogy nem ő akarja meghatározni, hogy ki erős és ki nem. Ez szimpatikussá teszi és bizalmam irányában, nem is kicsivel növekszik. A válasznak megfelelően, beállok helyemre. Így folytatom utamat. A társaság elég érdekes. Egy érdekes jelenetet látva viszont elgondolkozom azon, hogy jó helyen vagyok-e és nem pedig egy bolondokházában. Két fiú rendez jelenetet... Be kell valljam, azért egész vicceset, csakhogy most nekik is komolyabbnak kellene lenni. Elvégre ez egy küldetés és lehet, hogy épp a halálba tartunk. Sóhajtok egyet borúlátón és ezzel le is tudom a feléjük tett reakcióm. Vagy mégsem? Egy ponton betelt a pohár. Oda trappolok melléjük, majd mind a kettőt igyekszem felképelni, ügyelve, hogy életpontjuk ne bánja kitörésemet.
- Ha nem tudnátok, komoly dologban járunk el! Mi lenne, ha viselkednétek, a magánügyeiteket meg nem itt folytatnátok le?! - kérdem a két jómadarat, sokkal inkább célzásnak szánva, hogy fejezzék be a műsort.
Az öreg végül felébred. Yurihime ezzel kapcsolatban egész aranyosan reagált. El sem hinné az ember, hogy itt ilyen személyiségek is vannak. De vannak. Engem viszont cseppet sem aggaszt, hogy fel kellett ébreszteni az alakot. Hallgatom kérdéseit és vezetőnk válaszait is. Mikor a kristályról van szó, csak némán bólintok, jelezve, hogy nekem van. Visszafordulni semmi kedvem. Ha már egyszer elindultam, végig is csinálom a mizériát, így, vagy úgy. Remélhetőleg a többiek is így vannak vele. A kardot, mely többnyire oldalamon lóg, ujjaim szorításába helyezem, és tartom azt magam elé. Innentől kezdve még jobban kell ügyelnünk. Nem tudhatjuk, hogy mi fog következni. Lépteimet pedig a vezéregyéniség után indítom.

_________________
Adatlap

Stat:
5. szint


élet: 7 (+2)
fegyverkezelés: 5
erő/irányítás: 6 (+5)
kitartás: 6 (+2)
gyorsaság: 8 (+8 )
speciális képesség: 4


Akrobatika: 1
Észlelés: 1
Érclátás: 1

páncél: 16



Kyrena Juurei
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 217
Join date : 2012. Dec. 23.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
397/400  (397/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Shade on Hétf. Jan. 28, 2013 6:30 pm

*
A kérdésem válaszát, hamar megkaptam.
-Csak keringőzni bírok. Hősi teendőim közben nem volt másra időm, csupán ezt bírtam megtanulni.- válaszolt, amiből le tudtam vonni a következtetést, hogy „Igen tud”. A választ követően, újabb levegővételnyi idő, amíg megfogalmaztam magamban a mondatot, de elmondani már nem mondtam, mivel addigra érkeztünk meg a barlang szája elé, és ez már sokkal több figyelmet követelt a vezér részéről. Nem zaklattam tovább a kérdéseimmel, és ő sem kérdezett vissza. A beszélgetés gyorsan megszakadt.
*
A vezér, akit most már inkább „Lewis-san”-nak fogok hívni, látszólag ismerte az öreg őrt. Szóba elegyedett vele, nem igazán értettem a beszélgetésüket, de amit az őr felénk intézett, tisztán, és érthetően hallottam.
-...Ugye van teleportkristálya mindenkinek?- kérdezte az öreg, miközben végigpillantott a csapaton. Egy átlagos bólintással válaszoltam rá. Majd a férfi hirtelen felemelte a hangját.
-Most még visszafordulhattok! Aki innen távozott, az halálfélelemmel tűnt el még a környékről is és sosem tért vissza. Szeretnének esetleg valami információt megtudni, vagy megjött a magukhoz való eszük és inkább távoznak?- ez a néhány mondat félemlítő volt, vagy csak teszt, hogy elég elszántak vagyunk-e, de nem állt szándékomban visszafordulni, az gyávaság lett volna. Egyszerűen ott maradtam, és nem reagáltam semmit. Nem féltem, nem éreztem önbizalmat, csak szerettem volna, fejlődni. Megszorítottam a pörölyömet, mostantól veszély helyzetek lesznek, azt hiszem.

_________________
Színem: #DC7726 (Ha valaki már lefoglalta, szóljon >_<)
Spoiler:
Szint: 7
Pontok:
Élet: 8 (40 hp+ 2 Páncél)
Fegyverkezelés: 10
Erő: 7 (+1) (Sebzés: 4)
Kitartás: 6
Gyorsaság: 9
Képesség: 5
Jártasság:
-

Shade
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2012. Aug. 25.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
345/500  (345/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Yurihime on Csüt. Jan. 31, 2013 5:25 pm

- Moushiwake arimasen, Jin-sama... - kértem bocsánatot a fiatalúrtól, minden bizonnyal rossz emlékeket juttattam az eszébe meggondolatlan megjegyzésemmel. Néha a kedves, udvarias viselkedés is vezethet efféle kellemetlen helyzetekhez. Elszontyolodtam, mindig szomorú volt látni vagy hallani, ha valakinek gyógyíthatatlan baja van. Bele sem szeretnék gondolni, mennyire rossz lehet a fél szeme világa nélkül élni, ámde becsülendő, hogy ennek ellenére milyen életvidám fiatalember. Elveszteni valamit, ami hozzád tartozik midig nagyon fájó, ezt pontosan tudtam én is. Lehajtottam a fejem, ahogy Otou-sama eszembe jutott... mára már elfogadtam, hogy nincs többé és jelenleg arra törekedtem, hogy más ne érezhesse ugyanazt az űrt, mint amit jómagam éreztem. Ezért kívántam minél több lelket megmenteni és túl élni ezt a különös világot!
Fájdalmas jajdulásra kaptam csak fel a fejemet, mely mögülem jött, így ijedten néztem körbe. Alex-samát pillantottam meg a földön, a fejét dörzsölte egy alacsonyan benyúló ág árnyékában, mely alatt én még átfértem, de ezek szerint nem mindenki olyan szerencsés, mint jómagam >.< Sietve fordultam meg és guggoltam le a fiatalúrhoz.
- Alex-sama, engedje meg, hogy megkérdjem, nem esett semmi baja? - kérdeztem aggodalmasan, de tekintete olyan zavaros volt, hogy menten megrémültem - Kérem, maradjon nyugton és ha lehet, ne mozogjon, máris felhívom a mentőket! - ajánlottam fel, és kétségbeesetten fordultam körbe, mire rájöttem, hogy azt hiszem ebben a világban nem lehet felhívni a mentőket. Borzasztóan zavarba jöttem a butaságomtól és a fejemet félre fordítva elpirultam. Mit is kell tenni? Oh, igen, az a csík! Megnéztem, de úgy láttam nem hiányzott belőle semennyi, így megnyugodtam valamelyest. Fel kívántam segíteni Alex-samát, de ő magától is felpattant és Jin-sama felé szökdécselt. Megilletődötten figyeltem furcsa viselkedését, melyhez hasonlót még nem tapasztaltam. A szemkötős fiatalúr kérdésére csupán tanácstalanul megráztam a fejem, nem ismertem sajnálatos módon olyan kifejezést, hogy Furuji Sad
- Alex-sama, már megbocsásson, de a jelenlévők közül feleségnek csupán Juurei-sama és jómagam lennék alkalmas... Jin-sama legfeljebb a férje lehetne ^.^ - szólaltam meg kedvesen, és elmosolyodtam, habár volt bennem némi aggodalom, különösen amiatt, hogy Jin-sama hogy élheti meg mindezt. Mikor Alex-sama nekiesett egy fának, ismét odasiettem hozzá, és igyekeztem talpra segíteni, ám tekintetem inkább a vöröses hajú társamat kereste, aki azt hiszem... kissé megijedt ^.^
- Kérem nyugodjon meg, nincs semmi baj ^.^ - kíséreltem meg egy barátságos mosollyal oldani a feszültséget, bár jómagam nem igazán értettem az okát annak, ami körülöttem folyt éppen, csupán sodródtam az árral és próbáltam segíteni.
- Jin-sama, ha megengedni, a skizofrénia nem olyan tudathasadás, csupán a személyiség szétesése. Például paranoid téveszméket, hallucinációkat, asszociációs és kommunikációs zavarokat okoz. Amire ön gondol, az minden bizonnyal a disszociatív személyiségzavar ^.^ - próbáltam meg korrigálni a tévedését, legalábbis gondoltam arra céloz a fiatalúr, hogy talán több személyisége van Alex-samának, és az okozza ezt a különös viselkedést. Lehetséges, hogy tévedtem, ámde abban egészen bizonyos voltam, hogy a szőke férfiú nem beteg... Ara-ara, csak nem az ággal való találkozás okozta ezt a zavart?
- Ano... bocsássanak meg a kérdésért, de mi volna ez a teleport kristály? - érdeklődtem kissé félénken, de azért jól érthetően, mikor meghallottam, miről is van szó elöl. Nem tudom, miről maradhattam le, amíg a két fiatalemberrel igyekeztem foglalkozni, bíztam benne, hogy semmi fontosról, habár így is elszégyelltem magam, amiért nem tudtam odafigyelni, amiatt meg különösen, hogy tudatlanságom ismét felszínre került. Ámde jobb most bátornak lenni és kérdezni, mintsem később bajba kerülni pusztán azért, mert zavarba ejtően fogalmatlan vagyok, ami ezt a virtuális környezetet illeti. Hiszen a menü kezelését is csupán nemrégen sajátítottam el hellyel-közzel.
- Rám számíthat, Lewis-sama *.* - húztam ki magam lelkesen, ahogy bátorító hangját meghallottam. Bevallom, nagyon tetszett ez a buzdító felszólalás, egészen izgatott a gondolat, hogy segíthetek másoknak és én is olyan hősies lehetek, mint Lewis-sama *.* Bizonyos voltam benne, hogy amíg mellette lehetek, semmi bajunk nem eshet és nincs mitől félni ^.^

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Rosalia on Hétf. Feb. 04, 2013 12:22 am

Egy oktondi kérdést leszámítva semmilyen lényegi információt nem próbáltok kiszedni a kapuőrből, mielőtt belépnétek a barlang bejáratán, mindenesetre az öreg nagyokat néz, miközben Yurihime okfejtését hallgatja és a kialakult helyzetet szemléli. Hime kristályos kérdését hallva már csak a fejét fogja, így Lewisra hárul a válaszadás lehetősége, kapuőrünk inkább ismét lehunyja a szemét. Átlépve a hideg, nyirkos környezetbe, a haladási irányotok egészen addig egyenesen vezet, amíg a külvilág egyre halványodó fénye megvilágítja az utatokat. Azonban egy éles jobb kanyar következik, s innentől kezdve vaksötétben vagytok kénytelenek továbbhaladni. A barlang falán lecsapódó pára nedves bevonatot képez a köveken, plusz csúszóssá teszi a talapzatot. Óvatosan kell haladnotok, látásotokra nem igen tudtok hagyatkozni, hacsak valamelyikőtöknek nincs éjjel látása vagy világító eszköze. Írjátok le, hogy milyen érzések törnek fel bennetek ilyen kényelmetlen helyzetben, illetve hogy hogyan próbálkoztok együtt, avagy külön-külön haladni a csúszós, sötét úton.

Fél órányi girbegurba bojongás közepette az lehet a legfurcsább, hogy eddig még semmi sem akadályozta az utatokat. Persze ez tök normális egy elhagyatottnak tűnő barlangban, de nem a SAO-ban, főleg azok után, hogy mennyi negatív históriát hallottatok erről a helyről. Ám egyetlen koppanás, motozás, szuszogás... semmi sem hallatszódik. Vagy csak ti nem vagytok elég skillesek, hogy észrevegyétek ezeket? Mindenesetre úgy tűnik, hogy zsákutcába futottatok. Jobban mondva, egy méretes kétszárnyas ajtóba, ha pedig ekkorra valamelyikőtök járt volna boss harcon, akkor kísérteties hasonlóságot vélhetne felfedezni Ilfang kapuja és eközött. Talán egyetlen feltűnő különbséggel: indás motívumok díszítik a bejáratot. Ami a bejutást illeti, találtok öt félgömb alakú kitüremkedést, amelyeket ha egyszerre benyomtok, akkor kinyílik az ajtó. Amikor kitárul a bejárat, félhomály fogad benneteket (a természetes fény fentőr, egy aprócska lyukon keresztül jön be), így végre egész tűrhetően láttok, ám várakozásaitokal ellentétben nem támad rátok egyetlen mob sem. Egy 10 méter átmérőjű termet láttok magatok előtt, a falak terméskövekből vannak kiépítve, melyeket egészen sűrűn benőtt már a moha és a borostyán, s ezek az indák már a szintén kövekből kirakott talapzatot is jócskán belepték. Kicsit olyan érzésetek van a továbbra is nyirkos levegő miatt, mintha egy erdő növényzete betört volna ide és próbálná a természet visszahúdítani az emberalkotta építményt. Veletek szemben, a kör alakú terem túlsó végében van egy újabb kétszárnyas ajtó, a terem közepén pedig mintha egy kőpadot vélnétek felfedezni. Hogyan tovább?

//Csak jelzem, hogy már nem muszáj Páncinak kezdeni minden kört. A körötök végén mindannyian dobjatok halál/korona kockával, de egyelőre nem árulom el, hogy mire Twisted Evil //

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Halász Alex on Hétf. Feb. 11, 2013 12:32 pm

//én reméltem, hogy Pánci ír előttem, de akkor megtöröm a jeget ^^ (nagyon büszke magára XD)
ahm..eto, szval gomen az agymosott hsz-ért, nem vok formában Razz//


*Alighogy újra élőnek érezte magát egy egész seregnyi kérdés merült fel benne az őt körül vevő események láttán. Egy felettébb csinos lányka guggolt mellette, illetve még mindig érezte a fején a sajgó sebet....avagy kettőt? Mintha nem rémlene, hogy mi is történt, csak bambán nézett ki a fejéből és béna vigyorgásba kezdett, de Sir Lewis nem hagyott időt a felocsúdásra. Felköltötte az ajtóban ücsörgő szemöldök királyt....azaz a kedves öreg apót. (valszeg az is njk chh) Majd sor kerül a hazatérés kristályok kérdésre, mire csak bambán néz ki, talán ha lehet még értetlenebbül a fejéből mint eddig. Jin, a félszemű kalóz viselkedése azonban felkeltette az érdeklődését. Rámeredt, persze csak miután megtalálta, még ott egy ültő helyében a kis "hazatérés kristály ikont" a menüjében. Egy nagy sóhaj kíséretében állt fel, majd követte a többieket, most már jóval óvatosabban mint eddig. Yurihime chan mellé sorolt, amennyire persze lehetett, és bizalmasan rákérdezett az ügyre.*
- Azt hiszem történt valami velem, de csak annyira emlékszem, hogy bevertem a fejem...
van még valami amiről tudnom kéne? Csak azért kérdezem kegyed, mert az előbb is olyan kedves volt.

*Ha a lány volt oly szíves és válaszolt neki, akkor miután annak rendje és módja szerint leesett a problem, a homlokára csapott, épp annyira, hogy még ne legyen túl feltűnő.*
- Hát ez tényleg érdekes...béna rendszer, ilyet az életben nem csináltam volna, hehe- :3 hehehe....
*Hirtelen nagyon jó kedve lett, mert rájött, hogy így most ezek után lesz kit ugratnia. Legalább elüti az idejét míg befelé barangolnak a barlang belseje felé. Legörgette a menüjét, majd újra Yuri chant célozta meg kérdésével, de most már hangjában egy kis játékosság is belevegyült.*
- Hime san, hívhatlak így? Ahm, azon gondolkozom már egy ideje, hogy ez elvileg egy mmo, de pont az hiányzik belőle, ami épp tipikussá tenné.
Vagyis, én mindig úgy képzeltem el, hogy ülsz a gép előtt és kattingtasz....biztos kell lennie ilyen funkciónak is nem? xp

_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
Totem fejpánt:

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel

Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1609
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 22
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4151/4400  (4151/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Hétf. Feb. 11, 2013 10:04 pm

[Ejj, ejj! Hol a lelkesedés srácok? Ró azt mondta, hogy bárki írhat, erre sehol semmi! Irgumburgum!]

- Egy olyan kristály, amit ha aktiválunk, épségben visszatérhetünk a legközelebbi városba! - mondja kedélyes a lovag Yurihimének, aki úgy tűnik még nem találkozott ezzel az eszközzel. Szerencsére a lovagnak sem kellett még használnia ezt az eszközt, így aztán csak felszínes információval tud szolgálni.
Az út a barlang belseje felé haladva egyre csúszósabb, s sötétebb is lesz. Sir Lewis bizony benne, hogy ezen sötétség a melegágya a szörnyeknek, démonoknak, így a szokásosnál is éberebben próbálja meg kémlelni a vidéket, ám ez a már említett látási viszonyoknak köszönhetően nem nagyon akaródzik. A háta mögé les, s azt tapasztalja, hogy a többiek is hasonló problémával küszködnek. Bár csak lenne valami, amivel megoldhatná ezt a helyzetet... Még ha a sötétben nem is lát, de legalább valami világító eszköz lenne!
És ez az a pillanat, amikor nagyot csak a homlokára. Ejnye hőslovag, már el is felejtetted volna, hogy korábban hogyan láttál egy hasonló járatban? Egy gonosz, haszonleső asszony ugyan is adott neki egy tárgyat, amivel képes tájékozódni egy ilyen helyen is!
- Ne féljetek, van megoldás! - mondja bátran, majd a menüjében kezd matatni, amiből előhalászik egy kristályt. Az okosabb, vagy tapasztaltabb játékosoknak azonnal leeshet, hogy mit is tart a kezében: egy világító kristályt.
Gyorsan aktiválja is, ami aztán szépen ragyogni is kezd, bevilágítva a kis területet, ahol ők navigáltak eddig a sötétben.
Hősünk most már magabiztosabban kezd el lépkedni a továbbra is csúszós úton, ahol néha majdnem brékelni támad kedve, de aztán alábbhagy a lelkesedése, mert mégse ezért jöttek ide!
Már-már kezdi azt hinni, hogy kacsa az egész, amit erről a helyről pletykáltak, de aztán egy nagy, két-szárnyas ajtóhoz érve megváltozik a véleménye. Homlokát ráncolva tekint fel a nagy bejáratra, melynek közelében öt gömb is helyet foglal.
- Készüljetek! - adja ki a parancsot, ami sokkal inkább atyai jótanácsnak hangzik, mint utasításnak. Előveszi pajzsát, majd ezt követően buzogánya is a kezébe kerül. Reménykedve tekint a két tárgyra, amit a kezeiben tart. Már kihúzták őt sok galibából, remélhetőleg ezúttal is eredményes lesz a használatuk.
Odalép egy gömbhöz, arra számítva, hogy a többiek követik a példáját, majd ha ez megtörténik, akkor lenyomja mindenki mással együtt a sajátját. Az ajtó ekkor kitárul.
Hősünk gyorsan beugrik a banda elé, s pajzsát maga elé tartva kívánja védeni őket, ha esetleg valami lesből támadná meg a társaságot, de várakozásai ellenére nem történik semmi.
Lassan, araszolva lép be a terembe, ahol nem talál semmit. Sehol egy ellenség, vagy akármi más, ami mutatná a terület veszélyességét.
- Furcsa... - mondja halkan, ahogy megindul a szemben lévő második ajtóhoz. A terem elég nagy ahhoz, hogy akár egy kisebb boss is helyet foglaljon itt, azonban hűlt helye sincs semmi ilyennek. Lehet, hogy mások már elpusztították volna az itt strázsáló szörnyet és bentebbről fordultak vissza? Elképzelhető, ha máshol nem, Aincradban igen.
Átvágva a termen a fejét vakarva lesi a mesébe illő terepet. A falakon felkapaszkodó növényzet régies hangulatot kölcsönöz az amúgy kísérteties helyszínnek.
A lovag végül úgy dönt, hogy a második ajtó helyett először a padot kémleli meg, hátha ott van valami magyarázat akármire...

_________________
Adatlap

Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 24
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szer. Feb. 13, 2013 4:49 pm

Alex hírtelen furcsán kezdett viselkedni és rám akaszkodott.. Elég kellemetlen helyzetbe kerültem ez által, de próbáltan nagyon finoman visszautasítani a fiút… Roppantul kínos helyzetbe csöppentem, de amilyen gyorsan jött ez a hírtelen malőr.. olyan gyorsan el iis múlt, mikor félreugrottam a támadó homoszexuális férfi elől, aki így sajnos beverte a fejét. Yuri-san mögé rejtőztem.. biztos ami biztos alapon és onnan kérdezősködtem. Sajnos úgy tűnik, hogy ez csapatunk egyik női tagjának nem tetszett és kaptunk mind a ketten egy-egy fülest. Aminek az okát egyáltalán nem értettem…. hiszen én magam semmi rosszat sem tettem.. Egyik kezemmel az arcomat simogattam ott ahol a kaptam az ütést.. nem fájt, de még is zavart.
- Gomenasai…- kértem mégis csak elnézést, mert lehet, hogy csak én nem vettem észre azt a kis apróságot amivel esetleg rossz fát tehettem a tűzre. Majd Yuri-san felé fordultam..
- Yuri-san nagyon okos vagy…- simogattam meg a lányka buksiját dicséret képpen..
- Azonban a tünetek alapján ez skizofrénia.. mint például az értelmetlen szavak használata a fru-fruzsi például.. vagy a téveszméi.. esetleg hallucinációi… Szerintem ez skizofrénia..- feleltem mosolyogva, majd ismét a fejemhez kaptam, hogy megint okoskodtam..
- Gomene.. nem akartalak kioktatni Yuri-san… - kértem a lánykától is elnézést. Majd haladtunk tovább.. próbáltam kicsit távolabb kerülni Alex-santól.. nem akartam megint olyan kényelmetlen helyzetbe csöppenni. Az út egyre érdekesebb volt.. főleg egy jobbra kanyar után, mert onnantól kezdve vak sötétben voltunk.. Elég nyomasztó hely volt ez… szinte minden zaj forrásának egy-egy ellenséges teremtményt tudtam be… Nem voltam soha sem az az ijedős fajta, de akkor is.. nyugtalanul éreztem itt magam..
- Yuri-san ha gondolod belém kapaszkodhatsz… persze csak ha szeretnéd..- ha elfogadta a segítségemet akkor a jobbomat nyújtottam felé.. mivel vak sötét volt hozzá kellett érjek, hogy észrevegye.. Majd a botomra támaszkodva próbáltam nem elesni a csúszós talajon. Viszont a vezetőnknek volt egy kristálya ami fényt árasztott így legalább azt láttuk, hogy hova léptünk.. sokan megkönnyítette a dolgunkat Sir Lewis-san. Nemsokára meg is érkeztünk egy szét nagy duplaszárnyú ajtóhoz.. Elég fura volt.. még nem nagyon láttam hasonlót. Az utasításokat követve én is megnyomtam a magam kis félgömb alakú kapcsolóját, mire az ajtó kitárult. A vezetőnk egyből elénk ugrott, de szerencsénkre nem ütköztünk ellenállásba.. így nyugodtan léphettünk át az ajtón. ahol végre egy kis természetes fény is jutott felülről. Körbejártam én is a termet… rendkívül érdekes volt.. a levegő pedig nagyon párás.. Vajon mi célból készülhetett ez?? Nem önállósítottam magam, csak körbejártama termet és nézelődtem.. majd vártam, hogy a többiek és persze Sir Lewis-san mire jut..

Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

Témanyitás by Sponsored content Today at 5:00 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.