Sweet Dreams cukrászda

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

1 / 13 oldal 1, 2, 3 ... 11, 12, 13  Next

Go down

default Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Klein on Csüt. Jan. 03, 2013 10:21 pm

A Kezdetek Városának északi részében, az egyik utca sarkán kialakított üzlet bejárata felett látható táblán két hatalmas fagyis tölcsér öleli körbe a cukrászda díszes betűtípussal írt nevét. Belépve a legfeltűnőbb az édességekkel teli pult, mely mögött egy szép leányzó álldogál mosolyogva vajszínű, csipkés szélű köténykében. A beltér tágas, a falakat ínycsiklandó édességek képei díszítik, és világos színek jellemzik az egész helyiséget. Körülbelül 6-8 asztal áll rendelkezésre a vendégek részére, de akár elvitelre is kínálnak süteményeket. Viszonylag borsosak a hely árai, de a finomságokat magas szintű <<Szakács>> jártassággal készítik a legkiválóbb alapanyagokból, ami csak fellelhető a játékban, így méltán népszerű hely, és ha el akarod kényeztetni magad a sok ízetlen és száraz zsömle után, elképzelni sem lehet jobb választást!
avatar
Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3083
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by RenAi on Csüt. Jan. 24, 2013 12:40 am

Jint szorosan követve léptem be a cukrászda ajtaján. Imádom ezt a helyet nem ez az első alkalom hogy megfordulok erre, de nem ám. Amióta Kota megmutatta hogy merre van ez a kis vendéglő, talán ez az egyetlen hely aminek az útvonalát betéve ismerem. És bárhonnan eljutok ide. A hely népszerűségét már az is mutatja hogy már kívülről lehet hallani a vendégek nyüzsgését. Így tudtam hogy megint tömeg van, nem az a gigászi ami a fogadókban szokott lenni, gondolom köszönhető ez a kissé borsos áraknak, de akkor is erre a helyre mindent lehet mondani, épp csak azt nem hogy kihalt. Amint beértem, rögtön szabad asztalt kerestem ahova leülhetünk, de nem láttam egyet sem, már kezdtem kissé megílyedni, mikor megpillantottam hogy két lányka pont felpattan és távoznak az üzletből. Nem is kellet több megragadtam Jin kezét ha engedte, és gyorsan le is pattantam. Nem vagyok az a teremtés aki megvárja hogy kihúzzák neki a széket és még utána vissza is tolják, az ilyen hivatalos illemek valahogy mindig is távol álltak tőlem. Azt szerettem ha minden természetesen, bárminemű túlcifrázás nélkül történik. Amint leültünk egy csinos npc lányka már jött is hogy felvegye a rendelést. Nekem nem volt szükségem a menülapra már kívülről fújtam a választékot és az árakat.
- Én egy csokiturmixot, és egy nagy szelet gyümölcstortát kérek. – Majd rápillantottam Jinre. Kíváncsian vártam mi lesz a fiú választottja, mivel úgy gondolom, hogy ilyen téren is megtudhatok róla valamit, mármint megismerhetem az ízlését. Az hogy ennyire szeretem az édességeket, a gyerekes természetemre utal. Szerettem volna minél többet megtudni a fiúról, a kíváncsiság az alaptermészetem része, én az a típus vagyok aki mindig mindent akar tudni, és minden kérdőjelet meg akar válaszolni. Furcsa egy tulajdonság de így van.
- Mesélj magadról valamit. – Kértem a fiút mosolyogva, ha nem szólalt meg hamarabb. Kíváncsian várom miket fog mesélni magáról.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6858/6900  (6858/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Tetsuko Jin on Csüt. Jan. 24, 2013 4:12 pm

A harcunk véget ért Ai-channal… ő győzött szinte minden versenyszámban. Nem voltam szomorú.. sőt nagyon is örültem, mert igent mondott egy randira. A helyszínt ő választotta ki természetesen és egy cukrászdára esett a választása. Ezen már meg sem lepődtem. Elindultunk a város felé.. persze én mentem elől, mert Ai-channak először sikerült az ellenkező irányba elindulnia. Amint beértünk a városba akkor már átvette a vezetést. Pontosan tudta, hogy merre is tartunk. Biztos a szívéhez nőtt a hely. Rövidesen meg is érkeztünk a Sweet Dreams cukrászdához. Jól ismertem én is ezt a helyet. Első osztályú finomságokhoz lehetett itt hozzájutni. Igaz az áruk nem volt éppen a legalacsonyabb, de megérte. Beléptünk az üzletbe, de csalódottan vettem tudomásul, hogy minden asztal foglalt.. így már indultam is kifelé, de Ai-chan hírtelen elkapta a kezem és egy éppen felszabaduló asztalhoz vezetett ahova le is ültünk. Esélyem sem volt reagálni annyira gyorsan történt a dolog.. Mire feleszméltem, már a lányka éppen rendelt is magának. Édes szájú nagyon a lány és egy picit falánk is,mert nem sokkal ezelőtt már egy rakat nyalánkságot megevet. Azután rajtam volt a sor, hogy rendeljek valamit. Akárhányszor voltam itt mindig mást rendeltem, hogy kipróbáljam őket… most viszont.. valami olyat akarok ami ízlett is.. ami talán eddig a legjobban bejött.
-Hmmm Nekem lesz egy nagy fagylalt kehely … vegyes.. legyen benne csoki, vanília, karamell, eper és kivi is, sok tejszínhabbal. Mellé pedig egy cappuccino-t is kérnék szépen. – adtam le a rendelést magam is, majd csak várnunk kellett, hogy kihozzák a rendelésünket. Viszont nem néma csendben.. Ai-chan megkért, hogy meséljek magamról valamit.. de mit?? Annyi minden jutott hírtelen az eszembe és fogalmam sem volt, hogy melyikkel kezdjem…
- Ai-chan kicsit fogalmazhatnál pontosabban… De akkor legyen… hmmm.. A nevem Valóban Tetsuko Jin és 17 éves vagyok,az eredeti világban a nénikémmel és az unokahúgommal élek együtt. A nénikémnek van a virágüzlete, ahol dolgozni szoktam. Így hírtelen ennyi.. de kérdezz nyugodtan ha kíváncsi vagy valamire.. és mesélhetnél te is magadról egy kicsit – feleltem mosolyogva…
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by RenAi on Szomb. Jan. 26, 2013 12:43 am

Miután Jinel vívtunk egy kis párbajt, vegyítve egyéb jelenetekkel, a kis történetünk tovább folytatódott, méghozzá egy kis cukrászdában, eltalálni nem volt nehéz, imádtam ezt a helyet, igazán ízletes nyalánkságokat lehet itt beszerezni akár elvitelre is és mivel szinte állandóan zsúfolásig vannak így ezt az opciót gyakorta ki is használta. Mikor beléptem kissé csalódottan néztem szét, és vettem tudomásul hogy helyünk talán most sem lesz, Jin már épp lépett volna ki, mikor megpillantottam hogy az egyik asztaltól épp készülnek távozni, kaptam az alkalmon, megfogtam Jin kezét és gyorsan oda vezettem még mielőtt más is lecsaphatna a frissen felszabadult asztalra. Amint helyet foglaltunk egy aranyos npc lányka jött és már vette is fel a rendelést, nem kellett az étlap hisz betéve tudom a válaszékot, így gyorsan rendeltem is, nem sora rám Jin is rendelt, sőt felfigyeltem hogy Ő sem vetett egy pillantást sem az étlapra. Tehát Ő is szokott ide járni, sőt a rendelése sem volt hétköznapi, mármint ki merem jelenteni hogy ez a fiú az a típus aki tudja mit akar. Erre a kőkemény feltevésemre a rendeléséből mertem következtetni, vegyes fagylalt kehely, csoki, vanillia, eper, kivi és karamell és jó adag tejszínhab, mellette egy forró cappucchino. Amíg várakoztunk, addig megkértem a fiút hogy meséljen magáról valamit, nem egy bonyolult kérés bááár lehet hogy kicsit hirtelen érte vagy nem is tudom megkért hogy fogalmazzak pontosabban, de már folytatta is. Az igazi neve is Jin, legalább nem lesz nehéz megjegyezni, a nénikéjénél lakik és dolgozik, sőt van egy unokahúga. Feszegetett a kérdés hogy miért a távoli rokonánál lakik, de nem mertem feltenni, féltem hogy egy sebet nyithatnék fel a szívében egy ilyen kérdéssel. Tehát csak mosolyogva végighallgattam és bólogatással jeleztem hogy értem. Persze megkaptam azt hogy most én jövök, mármint hogy nekem kell mesélne, egyértelmű volt mégis váratlanul ért, elkezdtem gondolkodni hogy mégis mit mondjak magamról.
- Aranyos lehet az unokahúgod. – Mondtam mosolyogva.
- Huhh, én is 17 éves vagyok az igazi nevem Aoki Yume, én a szüleimmel és az öcsémmel élek együtt, tanuló vagyok és az iskolai zenekar zongoristája. A játékok sosem izgattak az öcsémmel Satoval ellentétben, Ő mindig veszettül bele tudott merülni egy-egy mmo sajátos világába. És rengeteget tud róluk, sőt a saoról is. Mindenképp ki akarta próbálni és így megvettem neki, de mielőtt felléphetett volna elfogott a kíváncsiság és kipróbáltam, így ragadtam bent. Jobban bele gondolva jobb is hogy én használtam először a New Geart. – Az utolsó mondatom kissé elhalkult a vége fele. Majd a gondolataimba merültem. Fogalmam sem volt róla hogy megemlítsem neki vagy sem, hogy mikor a város központi terére teleportált mindenkit Akihikó, akkor….azt hiszem…egy pillatanra láttam Satot. De nem lehetek ebben ennyire biztos, mivel lehet csak képzeltem, vagy csak nagyon hasonlított rá valaki. Nem tudom hogy mégis hogy kerülhetett volna be ide egy New Gear nélkül. Ugyanakkor aznap nem jött haza… Ritának és Tsubakinak már meséltem erről, és azt mondták hogy segítenek, és hogy figyelnek majd hátha megpillantják vagy hallanak róla valamit.
- Eheem, izé…és te hogy kerültél be ide… - Sablon kédés tudom jól, de hirtelen nem jutott más az eszembe…


_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6858/6900  (6858/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szomb. Jan. 26, 2013 8:42 pm

Egy kimondottan furcsa párbaj után, amit egy nagyon aranyos, kedves és nem utolsó sorban szép lánykával vívtam, éppen egy cukrászdában ülök… és randizom azzal a bizonyos Lánnyal. Furcsa dolgok ezek… amik ma velem történtek. Unalmam csillapítására hagytam el a kezdetek városát, majd egy virágos rétre értem, ahogy találkoztam vele… Ai-channal….. Aki egy gyors ismerkedés után egyből kihívott különféle versenyszámokra, amit rendre meg is nyert.. Kivéve egyet, de abban nagyon is sok előnyöm volt vele szemben, és egy kis balesett miatt elpusztultak a virágai, amit szedett… mert, hogy ez volt az a versenyszám.. virágszedés. De összességében mindenben levert.. főleg a párbajunkban. Az egész kis versenyzősdi közben jöttem rá, hogy valószínűleg érzek valami komolyabbat a lány iránt. Ez engem is annyira meglepett, mint őt. Ha nem jobban.. bár ahogy erre reagált.. nem biztos. A párbaj végére elhívtam egy randira és belement.. A helyet ő választotta és egy kis séta után be is tértünk egy jól ismert cukrászdába… Helyünk nem volt.. ezért már menni is akartam, de a lány kifigyelt egy felszabaduló asztalra és lecsapott rá velem együtt. Leültünk és rendeltünk is mind a ketten, majd kérdezgetni kezdtük a másikat, hogy sokkal jobban megismerjük egymást. Elmondtam pár apróbb és alap dolgot, hogy a nénikémnél élek, és hogy suliba járok, na meg van egy unokahúgom.
- Aranyos?? Igen az.. de lehetne egy picit érettebb is és megérthetné, hogy Onii-chan is ember és akad néha dolga is.. de ennek ellenére nagyon szeretem a lánykát…- feleltem mosolyogva.. Hiányzik a Yua.. nem is kicsit.. hiszen folyton rajtam lógott.. most meg.. szinte mindig egyedül ténferegtem. Azután ő következett… Én persze csendben és mosolyogva figyeltem őt.. kíváncsi voltam arra, hogy mit árul el magáról. Megtudtam, hogy ős is 17 éves csak úgy mint jómagam. Sőt.. azt is, hogy tud zongorázni és nem is akár hogy,, ha ő az iskolai zenekar zongoristája. Ügyes lehet. Az igazi nevére is fény derült, és arra, hogy a szüleivel és öccsével élt együtt az igazi világban. Klassz lehet, ha valakinek ott van mind a két szülő.. Igaz nekem is ott van a nénikém és sosem szenvedtem hiányt semmiben, ahogy Yua sem. Valamint azt is elmondta, hogy ő maga nem értett a játékokhoz.. illetve nem is érdekelték, de kipróbálta ezt még az öccse előtt és emiatt ragadt itt bent. Megfigyeltem, hogy elgondolkodott valamin.. Bele is merült a gondolataiba.. csak pár perccel később eszmélt fel, amikor is egy kérdést tett fel nekem.
-Hogy én??, Hát úgy mint a játékosok nagy része.. Én szerettem játszani az ilyen játékokkal rpg-el.. persze csak akkor mikor volt időm rá a suli, bolt és Yua mellett. – mondtam kuncogva a Yua-s részt.. sokszor nem hagyott békén, míg nem az lett amit ő akart.
- Tehát megvettem a játékot és kipróbáltam. A többit már te is tudod. – és lassan ki is hozták azt amit kértünk.. az én hatalmas kelyhemet és Ai-chan picike kis tortaszeletét.. így elnézve én lehetek a mohó és falánk nem ő.
- Ai-chan!!. Egyszer szívesen meghallgatnám a zongorajátékodat…- feleltem mosolyogva… szeretem a komoly zenét is, nem csak a modernt.
- Ahhoz képest, hogy nem vagy otthon a játékokban.. szépen elvertél minden számban.. Igaz csak egyes szintű vagyok… de akkor is nagyon szép teljesítmény..- talán nem kellett volna dicsekednem, hogy egyes szintű vagyok.. még mindig.. Remélem nem tart majd olyannak aki várja a megváltást..
- Biztos népszerű voltál a sulidban.. és a környéketeken. Vagy tévednék Ai-chan??
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by RenAi on Szomb. Feb. 09, 2013 5:11 am

Furcsán akadtam rá erre a fiúra, vagyis talán inkább Ő akadt én rám. Ugyanis minden úgy indult hogy egy fáról lepottyanva hulltam a karjaiba. Sosem képzeltem volna hogy ilyen létezik a valóságba..vagyis annak egy másolatába..vgyis inkább úgy fogalmaznké hogy sosem gondoltam volna hogy ilyen előfordulhat velem. Eddig csak amolyan romantikus csöpögős filmekben láttam hasonlót, erre tessék. Akár egy film főszereplője is lehetnénk. Az ismerkedésünk is furcsa fordulatott vett mivel sorra hoztam fel az ötleteket hogy milyen versenyszámban állhatnánk ki egymás ellen. A fiú nem az a magának való fajta akit csakis a saját érdekei főtik, és csakis arra hajtanak hogy Ők legyenek az elsők, pont fordítva. Ő örül a másik sikerének is és az irigység vagy bosszankodás legkisebb formályát sem véltem felfedezni benne. Ritka az ilyen jellem azt hiszem, így szerettem volna még inkább megismerni. A harcunk végén, volt egy mozzanata, amiből elkezdtem sejteni hogy mégis miért is lehet ilyen odaadó és alázatos a srác. A harc vége fele a szem kötőjére húzta a haját és volt egy olyan mondata miszerint Ő kevesebb mint a többi ember. Persze a szemére értette, de én pont ellenkezőleg gondolom. Azt hiszem talán pont ezért több mint az átlagos emberek. Arról nem is beszélve hogy szerelmett vallot nekem. Eleinte azt hittem hogy csak megtéveszteni akar a harcban, de nem is támadt utána, megvárta mit válaszolok. Nagyon meglepett olyannyira hogy hirtelen azt sem tudtam hogy mit is mondjak, vagy hogy egyálltalán hogy reagáljam le az eseményeket. De a végén úgy döntöttünk hogy az lessz a legjobb ha méginkább megismerjük egymást. El is indultunk egy közeli cukrászdába, és mit ne mondjak imádom ezt a helyet. Nem elsőnek vagyok itt, és úgy vettem észre Jin sem. Mindketten rendeltünk majd bele is kezdtünk a beszélgetésbe. Az unoka testvéréről és a nagynénjéről már tett említést és arról is hogy nála dolgozik. De mint kiderült ott is lakik, kíváncsi volta hogy mégis miért nem a szüleinél de nem mertem rá kérdezni, nehogy valami fájó pontra tapintsak. Biztos aranyos lehet a húga és ezt meg is jegyeztem ,majd a fiú is megerősítette némi plusz infóval hogy eleven és hogy nem tudja magáról levakarni. Furcsa, de azt hiszem ez nagyszerű lehet. Az én öcsémmel is nagyon szeretjük egymást, és jó is a kapcsolatunk, de sosem lógott a nyakamon. Mindig a szobájában gépezett, gyakran még a vacsorát is fel kellet neki vinni, mert "nem ért rá" lejönni két event és instant combat között. Igen ismerem ezeket a fogalmakat nem véletlen, sokat mesélt a játékokról és hogy milyen jó egy teljesen másik világban élni, ahol az ember szabadon azt tehet amit csak akar, és olyan lehet amilyen csak akar. Én meg voltam elégedve a normális világgal, és véletlen jutottam ide amit azt hiszem nem is bánok, elvégre ha nem én veszem fel akkor a new geart az öcsém használta volna, és akkor most Ő lenne itt helyettem. Kissé bele merültem a gondolataimba így muszály volt valamit mondanom, és persze egy tök sablonos kérdés jutott csak az eszembe: miszerint hogy Ő mégis hogy ragadt bent ebben a játékban. Persze megkaptam a választ erre is és igen helytettem hogy valahogy úgy fog kezdődni: hogy úgy ahogy mindenki... majd megjegyezte azt is hogy szívesen meghallgatná a zongora játékom és hozzá tette hogy szereti Ő a komoly zenét is... ez picit szíven ütött, mármint az általánosítása, nem gondoltam volna de sebaj felvilágosítom.
- Kühöm... - fontam karba a kezem.
- Nem csak komoly darabokat lehet játszani zongorán. - Fejeztem ki magam tömören.
- Minden hétköznapi pop slágerben van valamilyen billentyűs hangszer, még akkor is ha ezeket mostanában számítógéppel adják hozzá. - Majd kijelentette hogy ahhoz képest hogy nem vagyok jártas az ilyen játékokban ahoz képest ügyesen elvertem. Majd hozzá tette hogy igaz még csak egyes szintű... Azt hiszem itt elfelejtettem levegőt venni.
- Egyes szintű? - Kérdeztem vissza meglepetten.
- Nem gondoltam volna, nagyon ügyes vagy de azt hiszem így meg sem merem mondani hogy én meddig jutottam. - Itt kissé elfordítottam a fejem hogy ne lássa azt hogy kicsit elszégyelltem magam. Nem az zavart hogy egyes szintű hanem hogy úgy álltam ki vele hogy nem tudtam ilyesmiket, így ha esetleg bekrittelek talán le is vitte volna egy vágásból a fele életét, ha nem többet. De oldotta a hangulatot mikor kijelentette hogy biztos nagyon népszerű voltam a sulimba és a környékemen.
- Igen sok barátom volt...akarom mondani van. - Kicsit furcsán éreztem magam, kiváncsi vagyok ha kijutok vajon vának még engem?... azt hiszem ez olyan dolog amit csak akkor tudok majd meg mikor leemelem a fejemről a New Geart. De azóta is kísért a gondolat hogy az öcsém talán tényleg itt lehet bent ebben a játékban... elvégre láttam Őt.
- Tudod meséltem az öcsémről... én azt hiszem láttam a játékban. - A mondat második felét késve és bizonytalanabbul mondtam mint az elsőt. Kavarogtak bennem az érzések, elvégre csak pár perce ismerem és mi van ha elmesélem a dolgot és hülyének néz, vagy vissza él vele...bár Jin nem tűnik olyannak de akkor is.
- Áhh vedd semmisnek kérlek amit mondtam. - Mondom viháncolva, persze látszott rajtam hogy erőltetem de akkor sem tudtam mit tenni.
- Hülyeség... talán csak képzelődtem... elvégre nem lehet Ő mivel én használom az Ő New Gearját...
- De ne csak rólam beszéljünk, azt mondtad szereted az rpg-ket, az öcsém is oda van értük.
- Miket szeretsz még? Vagy van valami hobbid? -
... hirtelen nem jutott több kérdés az eszembe.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6858/6900  (6858/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szomb. Feb. 09, 2013 6:36 pm

Egy kis délutáni szieszta, egy váratlan találkozás, egy szórakoztató ám eléggé kimerítő párbaj és egy vallomás után Elhívtam Ai-chant randira. Egy unalmasnak induló szürke napot alaposan kiszínezett nekem ez a lány. A helyszín kiválasztását rábíztam és nem is csalódtam benne. Egy igen jó cukrászdához vezetett, ahol már magam is megfordultam jó párszor. Közkedvelt helynek számított, mert nagyon finom, ínycsiklandozó nyalánkságokat lehetet itt kapni. Így hát egy cseppet sem lepődtem meg mikor beléptünk az ajtón és szétnézve láttuk, hogy az összes asztal foglalt volt. Én már készültem is a távozásra, de Ai-chan nem engedett.. Észrevett egy felszabaduló asztalt és odavezetett, majd elültünk és leadtuk a rendelésünket. Mind a ketten szerettük az édességeket, de én Ai-chan nyomába sem érhettem. Ő már lenyomott egy szép nagy adagot és még most is rendelt… nem semmi gyomra lehet a lánynak. Közben pedig kérdéseket tettünk fel egymásnak, hogy jobban megismerhessük a másikat. Hiszen pont ez volt ennek a kis randinak a célja. Megtudtam az igazi nevét és még pár dolgot a családjáról is… ahogy én is mesélgettem a nénikémről és az unokahúgomról egy kicsikét. Ai-channak is van egy kistestvére… egy öcsikéje akit minden bizonnyal nagyon szeret. A kistestvérek már csak ilyenek… mindig elérik azt, hogy a nagyobb testvérek szeressék őket.. még ha előtte valami rossz fát is tettek a tűzre. Sosem bírtam Yua-ra haragudni pár percnél tovább és azt is csak nagyon ritka esetben.. eddig összesen csak kétszer fordult elő…. elenyésző mennyiség volt.. Majd áttértünk kicsit a zenei témára… és minden bizonnyal félreértettem valamit, vagy a lány nem teljesen értette a mondandómat és helyesbített, amin csak mosolyogtam egy kicsit.
- Gomene Ai-chan nem akartalak megsérteni. Viszont a zongorát, mint magát hangszert nem használnak popzenékben, még Pianino-t sem. Inkább szintetizátort, de az nem teljesen ugyan az. A Zongora maga megmaradt a komoly zenének- helyesbítettem, majd rájöttem, hogy már megint okoskodok itt, holott nem kellene.
- Gomene.. nem akartam… - kértem bocsánatot a lánytól. Kivételesen nem tudtam visszafogni magam és kinyitottam azt a nagy számat. Csak remélni tudtam, hogy nem vette nagyon zokon ezt az egészet. Majd ejtettük a témát és az is kicsúszott a számon, hogy egyes szintű vagyok. Pedig ezt tényleg nem akartam közölni.. biztos gyávának, vagy valami hasonlónak tartott, aki nem mert elmenni küldikre, mert félt a haláltól. Azonban a következő mondatával elkergette ezeket a negatív gondolatokat és csak mosolyogtam.
- Igen.. ezt mindjárt gondoltam- valóban…. a vak is láthatta, hogy nem egy hétköznapi lányka…. van valamiféle varázsa… ami engem is megfogott… fura,mert ilyet még nem éreztem… érdekes dolgokat tapasztaltam meg eddig itt Aincrad-ban.. valami aszna mégis csak volt, hogy ide kerültem. Majd ismét szóba került az öccse… ami megint lehangolta egy picit a lányt. Már az előbb is gyanakodtam, most meg már semmi kétségem sem volt afelől, hogy nagyon zavarta valami. Ezt el is mondta, miszerint látta itt az öccsét.. ebben a világban.
- Látom, hogy bánt a dolog… így nem vehetem, semmisnek a dolgot ne haragudj. - talán először voltam ilyen határozott mióta bent ragadtam ebben a világban… mit ki nem hoz belőlem ez a lány. Azt viszont már nem tudtam neki elmondani, hogy attól még kipróbálhatott az öccse egy másik Nerve Geart… Na meg azt, hogyha ez így volt.. akkor lehet, hogy már meghalt… Nem gondolhatunk rögtön e legrosszabbra.
- Ha itt van csak meg kell keresnünk- feleltem nemes egyszerűséggel, de ez valóban így volt. És persze én mindenben segítek majd neki… Ezután ismét enyém lett a szó…
- Nem sok szabadidőm volt a bolt, a suli és Yua mellett. De például szeretek olvasni. ÉS futni is.. az olyan megnyugtató volt mindig is a számomra.
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by RenAi on Kedd Feb. 12, 2013 2:02 am

Jin karjaiba pottyanva eszméltem arra hogy ez a világ is hozhat még meglepetéseket, nem is keveset. Majd versenyszámokba kezdtük aminek túl sok értelme nem volt, de legalább jól éreztem magam vele, mindaddig amíg az utolsó versenyszámban szerelmet nem vallott nekem. Akkor kissé elbizonytalanodtam, sőt mivel azt hittem hogy nem fogom tudni kezelni a helyzetet így legszívesebbel elszaladtam volna… ugyanakkor most már nagyon is örülök hogy nem tettem. Észre sem vettem de az események is komoly fordulatott vettek még akkor is ha én ajánlottam fel az ismerkedést és még a helyszínt is én válaszhattam ki. És most itt ülök Jinnel szembe és egy egész kellemes ismerkedés közepette tartunk.

Meséltem neki pár dolgot magamról és Ő szintén, ennek köszönhetően tudhattam meg hogy van egy unoka húga és hogy a nagynénjénél lakik és dolgozik. Ilyen fiatalon hogy dolgoznia kell, biztos nem lehet könnyű élete. Bár őt megismerve inkább önszántából csinálja mintsem muszájból. Feltett jó pár kérdést, és felhozta azt is hogy szívesen meghallgatná a zongora játékom, persze mint kiderült előítéletekkel van és még ki is nevetett, ami nem esett túl jól, ezután még ki is oktatott. Persze bocsánatot kért de én még mindig bedurcázva hörcsögpofával, karba font kézzel ültem és néztem vele szembe. Persze ez inkább komikus mintsem ilyesztő hatást gyakorolhatott bárkire is még akkor is ha nem ezt szándékoztam.
- Nyem szólok hozád! – Mondtam, fokozva a komikus hangulatot, elvégre miért mondtam ezt ha tényleg nem akarok vele beszélni? Tudtam hogy a helyzeten csak még inkább viccessé tettem ugyanakkor azt hiszem ezt is szerettem volna. Majd folyt tovább a szó, mégiscsak. Elmondta hogy egyesz szintű amin kissé megdöbbentem persze csak pozitívan, de akkor is. Azt is kérdezte hogy mennyire vagyok népszerű az iskolában és a környékünkön. Kicsit meglepett a kérdés, és rá kellett eszmélnem még egy valamire. Hogy a barátaim vajon tényleg megmaradnak főleg ha sokáig kell itt bent raboskodnom. Félek ki fognak nevetni azért amiért felvettem a New Geart, nem is igazán érdekeltek az ilyesfajta játékok erre pont beszorulok ide. Kissé ironikus. De legalább az öcsém helyett vagyok itt és így mondhatni még haszna is van ennek a balszerencsének, legalábbis remélem.
- Persze tuti te is népszerű voltál! Sok lánnyal és nagyszerű barátokkal. – Jelentem ki. Majd egy nagyobb darab sütit tőzök a villám végére, és megeszem. Közben várom és figyelem a válaszát. Majd ismét elgondolkodok és akaratlanul is az öcsém jut ismét az eszembe… még meg is említem. Persze kissé bizonytalan voltam benne hogy jól tettem-e de most már mindegy. Nem olyan fiúnak tűnik aki bárhogy is vissza élne vele, vagy hasonló. Persze amint kimondtam rögtön viszakozni is akartam, de már késő volt. Jin meglepően határozottan jelentette ki hogy ez nem egy olyan dolog amit semmisnek lehet venni. A szemében most olyan csillogás volt amit eddig még nem láttam nála, arról nem is beszélve hogy olyan határozott volt a hangja mintha nem is ő lett volna. Valahogy megnyugtatott hogy ezt láttam rajta. Nem vártam tőle, azt hittem hogy azt fogja mondani hogy lehet csak képzelődtem, vagy hogy már lehet hogy meg is halt… Már ha rágondolok hogy akár ilyen szörnyűség is történhetett rögtön elfog az émelygés, és csak nyugtatni tudom magam hogy minden rendben van. Legjobb esetben tényleg csak tévedtem vagy lehet hogy itt van valahol épp csak még nem futottam vele össze, gondolom Ő már biztos sokkal nagyobb szintű lehet mint én. De Jin egyszerűen annyit felet erre hogy ha itt van akkor csak meg kell keresnünk. El sem hiszem hogy tényleg ilyen egyszerű lehet ahogy a srác szájából hangzott.
- Yup! – Bólintottam vidáman és ismét teli reményekkel. Majd hogy új témát vessek fel a hobbiiról kérdezgettem.
- Olvasni én is szeretek de a futás távol áll tőlem, én akkor futnék ha kergetnének. – Feleltem kuncogva.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6858/6900  (6858/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Tetsuko Jin on Kedd Feb. 12, 2013 4:17 pm

Ez az ismerkedős randi eddig egész kellemes… Ai-chan nem változott a szememben.. sőt.. talán még jobban meg is tetszett , mint eddig.. bár ezt nem tudhattam igazán,mert először éreztem ilyen furcsa dolgot egy lány iránt. Mikro a rendelésünket kihozzák én nem estem neki azonnal… Ai-chan viszont már nem bírta visszafogni magát és elkezdett falatozgatni, bár nem gyorsan… megadta a módját neki és kiélvezte a falatokat az utolsó cseppig. Igen.. az édességeket valóban így kellett mindig is enni. Megosztottunk egymással pár dolgot.. pár infó a családról, suliról meg ilyeneket. Talán tettem egy rossz megnyilvánulást amikor felhoztam a zongorát és a komoly zenét. A lány elmagyarázta, hogy bizony nem csak komoly zenében használják a zongorát, hanem rengeteg pop dalocskában is szerepel. Persze nekem megint okoskodnom kellett és elmagyaráztam azt, ahogyan én láttam a dolgokat. Mire észbe kaptam már kimondtam mindent és könnyen lehet, hogy kioktatásnak vette a lány, pedig egyáltalán nem annak szántam… csak… megfeledkeztem magamról… megint. Csupán reménykedhettem benne, hogy nem vette annyira zokon ezt az egészet… persze azonnal bocsánatot is kértem, de ha egy bocsival el lehetne intézni mindent.. akkor sosem lettek volna háborúk. Sajnos ilyen volt a világ. A lány nem vette zokon.. legalábbis ezt szűrtem el a viselkedéséből, bár szavaival mást mondott.. Ez az arc mindig mosolyt csalt az arcomra és ez most sem volt másként..
- Gomene.. tényleg nem akartam….- kértem még egyszer elnézést a biztonság kedvéért és csak mosolyogtam.
- Ai-chan kawaii…- csúszott ki a számon… nem bántam, mert valóban így gondoltam és szerintem mindenki más is. Majd tovább folytatódott a beszélgetésünk.
- Ami azt illeti.. igen.. volt egy pár barátom.. akik már megszoktak és nem néztek rám furán…- feleltem mosolyogva.. ismét egy kis nosztalgia.. az egyik barátom vezetett be az rpg-k világába .. aminek ez lett a vége… Nem nehezteltem rá emiatt.. az is lehet, hogy őt is rabul ejtette ez a világ… sosem lehet tudni. Többek között szóba került a lány öccse l… Állítása szerint látta a fiút ebben a világban, csak nem értette, hogy ez hogyan is lehetett lehetséges, mert elvileg a nerve geart ő használta.. Amit neki szántak. Persze ez a téma elég rosszul érintette és mondta, hogy hanyagoljuk, de egy ilyet nem lehetett csak úgy félvállról venni. Ez egy komoly dolog. Lehet hogy őt látta.. és ha erre egy kis esély is volt akkor csak természetes, hogy aggódott érte…. Ezt közöltem is vele tőlem szokatlan határozottsággal.. igen.. még engem is meglepett.. nem tehettem ellene.. Valami furcsa dolog történt velem.. Nem vette tolakodásnak és csak bólintott egy nagyot.. megkönnyebbültem, hogy újra a mosolygós arcát láthattam.. így sokkal jobb volt.. Szomorúnak látni valakit nem éppen a legjobb dolog.. attól én is mindig elszomorodtam.. Ezután szóba kerültek a hobbik…. nekem nem volt sok idő hiányában… Lassan a kanálért nyúltam és elkezdtem enni a fagyimat..
- Úgy tűnik véletlenül a nagy kelyhet rendeltem meg.. amit csak akkor szoktam mikor a gyerekekkel vagyok itt… Ha gondolod kérek neked kanalat és segíthetsz megenni, mert egyedül gondban leszek..- felelem mosolyogva… bizony.. a kehely hatalmas volt.. és úgy éreztem, hogy ehhez egyedül nagyon kevés leszek..
- Ai-chan… Neked volt már, vagy van esetleg barátod?- kérdeztem rá .. talán ezzel kellett volna kezdenem mielőtt felelőtlenül szerelmet vallottam.. de már nem tudtam megmásítani azt ami megtörtént..
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by RenAi on Kedd Feb. 12, 2013 10:46 pm

Nem gondoltam volna hogy idáig fogok jutni a fiúval, főleg nem első találkozásra. Bár már mikor a karjába pottyantam is nagyon megtetszett, aggódóan nézett rám minek köszönhetően én akkor el is pirultam, de persze nem ez volt az utolsó allkalpm, a harc közepén eszébe jutott hogy szerelmett vall nekem. Nem kicsit döbbentem ám le, de nem ám, hirtelen se megszólalni se megmoccanni nem tudtam. Nem azért mert még nem volt ilyen, hát persze hogy volt, de ezek csak átverések voltak, vagy nem voltak igazán komolyak. De Ő nem is támadott meg semmi, csak őszintén elmondta mindazt amit érez, legalábbis nagyon őszintének tűnt. Mások talán örülnek az ilyen eseményeknek de én abban a helyzetben megíjedtem méghozzá nem is kicsit. Talán félvállról vettem volna ha nem láttam volna rajta azt ami miatt belopta magát a szívem egy aprócska zugába. Féltem mert tudtam ha valaki megszeret vagy ha valakit megszeretek akkor azért bizony felelőséggel tartozok, és még nem volt hasonló szituáció az életemben, eddig mindig vagy elzavartam valahogy mert tudtam hogy nem komoly, vagy ha selytettem hogy az akkor viszont azt hazudtam hogy van barátom. Igen, ilyen gonosz és gyáva vagyok valójában. De ez most más, valahogy nem jött ki a számon az a mondat hogy bocsi már van barátom és kinevetni sem tudtam, csak álltam ott lecövekelve, tehetetlenül mint egy darab földbe nyomott fadarab. Szánalmas volt. Az egyetlen amit mondani tudtam hogy ismerjük meg egymást és utána még visszatérhetünk a dologra. Igen azt hiszem ez volt a legjobb amit tehettem.

Most pedig egy röpke harc után amit több versenyszám előzött meg egy aranyos kis cukrászdában ami hemzseg a vásárlóktól, ki elvitelre ki pedig helyben fogyasztja a megrendelt ételét. Mi is leültünk egy épp felszabaduló asztalhoz és rendeltünk is gyorsan. Én egy szelet sütit míg a fiú egy jó adag fagyit rendelt cappuchinoval. Gyorsan beszélgetésbe is kezdtünk melynek eredményeképp megtudtunk egymásról néhány alap dolgot. Ebben a kis beszélgetésben van minden kacagás, egy kis kioktatás, durcizás és rengeteg mosolygás. Igen egyedül a kioktatás része nem tetszett, pedig már hozzá kéne szoknom, amióta itt vagyok szinte mindenki kioktat aincardban. Bosszantó, tudom hogy nem vagyok okos de akkor is. A beszélgetésünket egy kis sértődés féleség zavarta meg csak amit, egy aranyos vagyokkal elintézett. Furcsa volt mert attól a pillanattól nem tudtam rá haragudni, így minden ment tovább mintha mi sem történt volna. A válasza miszerint voltak már barátai akik nem néztek furcsán a szemkötő miatt, kicsit szívszorító volt. Mármint hogy az emberek tényleg képesek kitaszítani emberektet csak azért mert egy kicsit másak, mint a többiek. És szomorú de az emberek nagy része tényleg ilyen…képmutató…undorodik attól ha valaki bármiben is más…. míg én… azt hiszem pont azt szeretem ha valaki bármiben is más, számomra az különleges és egyedi. Furcsa lennékd…talán az nem tudom de nem is ezzel kell most foglakoznom, hanem azzal aki épp szemben ül velem. A fiú a fagyijával szemez majd felajánlja hogy kaphatok belőle, mert egyedül nem fogja tudni elpusztítani. Persze bízza csak rám, nyihiii. Majd bevillant az a kép melyben a szerelmes párok ténylegesen egy ételt esznek és ez a fagyis kehely is olyan. Bele pirultam a gondolatba, nem is kicsit. Mivel még sem barátom sem hasonló élményem nem volt eddig, ez az egész kezd tényleg olyan lenni mintha egy filmbeli szereplő lennék akivel furcsa, váratlak de egyben szerencsés fodulatok követik sorra az életét.
- Nyhii, nem kell ide kanál, jó lesz ide a villa is. - A mini villám oldalával merítettem egy darabot és hamm be is meg is ettem. Majd megismételtem, egyre többször és gyorsabban.
- Whaa, agyfagááás. - Kaptam a buksimhoz. Majd mikor kissé helyre jöttem ismét előállt egy kérdéssel. Nem tudtam mit tenni valamiért teljesen őszintén válaszoltam rá.
- Nem, általában elkergettem magamtól a pasikat ha egy aprócska sejtésem is volt arról hogy csak poénból csinálják, ha meg komolyan gondolták… azt… hazudtam hogy van barátom. – A mondat végére kifulladtam és még a fejem is lehajtottam. Persze kicsit szégyelltem magam előtte, de akkor is legalább őszinte voltam.
- És biztosra veszem hogy neked már volt barátnőd. – Mosolyodtam el, miután felemeltem kobakom.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6858/6900  (6858/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Kazuma on Szer. Feb. 13, 2013 12:19 am

Szophie



Megtanít sokat beszélni. Ezen nekem is mosolyognom kellett. Erre kíváncsi leszek.
– Ünnepeljük. - mondtam végül. - bár őszintén szólva nem jut most eszembe egy olyan hely, sem ahol kaphatnánk. Majd követlek. - Pff… jó kérdések. Végül az utóbbira válaszoltam miközben megindultunk a város felé.
– Uff. Ne sértődj meg de, nem szeretnék többet abba a helyzetbe kerülni, hogy múmiának lássalak. Az igazi arcod valahogy jobban tetszik. - mondtam mosolyogva és most a nehezebb.
– Őszintén szólva nem bánom annyira hogy itt vagyok. Igazából már ki se akarok jutni, ha egyáltalán valaha is ki akartam. - kicsit lehangolt a saját válaszom. - Azt hiszem, inkább halnék meg itt, minthogy újra odakint legyek. Ettől függetlenül küzdök. Erős akarok lenni. Véget vetni azoknak az időknek mikor akárki átgázolhatott rajtam. - Elhallgattam és percekig meg sem szólaltam újra csak sétáltam tovább. Hamarosan fel is tűnt előttünk a Kezdetek Városa. Valahogy (talán életemben először) most igazán zavart a saját szótlanságom. Viszont fogalmam sincs, mit mondhatnék. Aztán mégis visszatértem az előbbi témához.
– Mikor Akihiko bejelentette, hogy nem mehetünk ki. Először megrémültem, összezavarodtam. Rettegtem, hiszen elvesztettem a korábbi életem. Aztán szép lassan rájöttem, hogy nem veszíthetem el azt, ami nincs is. Itt viszont sokkal élőbbnek érzem magam főleg most… hogy itt vagy. Furcsa, hiszen korábban tulajdonképpen nem is beszéltünk. Bár lehet, hogy nem véletlenül téged kóstoltalak meg először. - mondtam már mosolyogva. - Viszont mikor megcsókoltál, már tudtam, mit akarok… Téged. - Zavartan ránéztem. Csak kimondtam de, talán jobban is lehetett volna. A városba érve elhallgattam. Maszk nélkül mentem végig az utcákon Szophieval és kicsit zavart a dolog de nem szóltam. Végül elértük a cukrászdát. Most jutott csak eszembe a hely és az is hogy itt futottunk össze először. Kicsit belestem a kirakaton és majdnem elejtettem az államat az árak láttán. Ez tényleg nem olcsó. Na mindegy. Benyitottam és azonnal megcsapott a sütemények illata. Végül is van pénzem, szóval megengedhetem magamnak. Előre engedtem Szophiet de kivételesen nem, azért mert szemmel akartam tartani. Leültünk egy asztalhoz és mindjárt jött is egy lány hogy felvegye a rendelésünket.
– Kérj először te valamit. A győztes sütijét most én állom. - megvártam, míg rendelt addig én is kitaláltam mit eszek és mivel szeretem a megszokott ízeket, ugyanazt rendeltem, mint legutóbb. - Egy pohár csokiparfét. - Már a gondolatától is összefutott a nyál a számban. A lány elment, és amíg vártunk feltettem a saját kérdésemet.
– Leszünk barátok? Úgy értem, hogy bejelölnélek vagy mi… - és ha belement, akkor már küldöm is neki a felkérést.
avatar
Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 917
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szer. Feb. 13, 2013 2:52 am

Kellemesen telt el ez a nap számomra.. végre rám mosolygott a szerencse.. mert eddig nem bővelkedtem benne.. csak rossz dolgok történtek velem ebben a világban.. Pontosabban nem csak, de a jó dolgok elenyészőek voltak a negatív dolgokhoz képest. Ma viszont.. teljesen más volt.. Nem tudom, hogy hogyan és miként, de szerelmes lettem.. igen.. azt hiszem ez szerelem.. és be is vallottam Ai-channak.. annak a lánynak aki ma a sziesztám közben a karjaimba pottyant.. Érdekes ismerkedés volt, majd jött egy nagyon szórakoztató párbaj, amiben szinte lealázott, de ezt se bántam tőle. A vallomásom kicsit váratlanul érte szegényt.. meg is értettem, mert uyge akkor még csak nemrég találkoztunk.. De szerencsémre belement egy randiba, amit rögtön el is kezdtünk lebonyolítani a sweet dreams cukrászdában. Lepattantunk és felváltva mesélgettünk magunkról a másiknak mialatt rendeltünk.. Érdekes lánynak találtam és csak megerősödött az a gyanúm, hogy belezúgtam ebbe a lánykába.. Fura volt.. roppantul fura, mert ilyen még sosem történt velem.. persze már voltam együtt lánnyal úgy, de az teljesen más helyzet volt.. nem voltam szerelmes. Azonban most… már más.. A nénikém gyakran mondogatta, hogyha szerelmes leszek, akkor azt majd egyből megtudom.. persze nem hittem neki, mert nem adott rá normális, logikus választ… rá kellett hogy jöjjek.. mégis csak igaza volt. Tehát az idősebb nők nem mondanak mindig hülyeséget.. ezt észben kell tartanom.. máskor nem csak bólogatok a szavaira.. Csupán az nem volt tiszta, hogy Ai-chan miként érez.. persze abban majdnem tisztában voltam, hogy nem táplál irántam olyan érzéseket, mint én iránta…. nem olyan rég találkoztunk… és pont ezért kért egy randit, hogy megismerkedjünk.. és konkrét választ tudjon majd nekem adni. Reménykedem.. mint minden szerelmes bolond, hogy kedvező választ kapok majd… a remény hal meg utoljára és ez minden bizonnyal a szerelmes emberekre illik a legjobban. A téma egyes helyeken kicsit szomorú volt.. mikor például Ai-chan öcsikéje került szóba… elmesélte, hogy talán látta itt… Egy rövid, lényegre törő és egyszerű választ adtam neki. Csak meg kell keresnünk.. ennyi.. erre bólintott is.. majd elkezdtem végre a fagyimmal is foglalkozni… véletlen a nagyot rendeltem és a lányka segítségét kértem aki nem habozott.. és már be is szállt az elfogyasztásba. Kicsit mohó volt.. amin ismét kuncognom kellet.. még ilyenkor is aranyos volt
- Nyugi Ai-chan.. nem eszi el előlünk senki sem.. – feleltem kuncogva és folytattam a falatozást.. jóval lassabban mint a partnerem. Kérdésemre is kedvező választ kaptam.. nem volt még barátja és ami ennél fontosabb volt, hogy még most sincs neki. Etől nagyon is megnyugodtam..
- Nem.. nekem sem volt még olyan kapcsolatom egy lánnyal sem.. – feleltem mosolyogva… ez volt az igaszág..
- Valahogy.. még nem találtam meg azt akit keresek.. egészen máig….- kicsit talán zavarba jöttem… még az is lehet hogy egy kis pír is megjelent az arcomon.. szokatlanul viselkedtem.. nem is nagyon értettem magam.. igazából nem is érdekelt.. csak az, hogy most nagyon is jól éreztem it magam Ai-channal..
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Szophie on Szer. Feb. 13, 2013 6:44 pm

<<Kazuma>>

Úgy érzem, sikerült valamit elérnem, mert végre kihúztam belőle egy pár mondatot. Mondom én, hogy megtanítom majd beszélni! Ha nem is megy annyira gyorsan, de van időm. Szép nyugisan, észre sem veszi, és annyit fog beszélni, mint én. Vagy legalábbis eleget ahhoz, hogy normálisan kommunikáljon az emberekkel. Mikorra is esz ez így? Egy év, kettő, talán öt? A fene se tudja, majd kiderül, mennyire vagyok hatásos tanító.
Nem várt fordulatokat vett a napom, többször is elkövettem meggondolatlan dolgokat - persze ez már szinte szokásom. - és sikerült még el is esnem, de mindent összevetve mindezt nem bánom. Egy győztes párbajt is magamnak tudhatok, és ha ez nem lenne elég, akkor egy sütikét is kapok.
A cukrászdáig vezető úton kiszedtem Kazuból, hogy neki nem tetszettem múmiaként. Érthető, egy halom WC papírral körbetekerve nem nézhettem ki túl jól. Megtudtam azt is, hogy őt sem igen zavarja az, hogy itt ragadtunk. Ennek örültem. Persze ebből a szempontból a céljaink nem egyeznek meg.
- Tudod én segíteni is szeretnék másokon, a gyengébbeket védeni azoktól, akik kihasználják azt a fene nagy erejüket. Természetesen ez nem annyira egyszerű, tekintve, hogy még én is védelemre szorulok.. - nevettem a saját szerencsétlenségemen. A fiú további beszédén kicsit elpirultam.
- Azért lassítsunk a dolgokon szerintem. Ez az egész.. - nem találtam a szavakat. - A lényeg, hogy nekem túl gyors.- Ezek után csöndesen sétálgattunk tovább a Kezdetek városa utcácskáin, majd egy ismerős illat csapta meg az orrom. Az eltéveszthetetlen süti illat. Nagyot szagoltam a levegőbe, és már meg is láttam nagy fagyi díszeket. Bementünk, még mindig nagyon tetszett a sok süti, és a szépséges falak, asztalok. Egy csinos lány hamarosan felvette a rendelésünket, és én boldogan vártam a csokis túrótortám. És még csak fizetnem sem kell. Micsoda öröm.
– Leszünk barátok? Úgy értem, hogy bejelölnélek vagy mi… - mondta aztán. Kissé meglepődtem, így csak pár perces "ez most komoly?" arckifejezés után tudtam szóhoz jutni.
- Hát persze, azt hittem ,ez azért egyértelmű.. - mégis miért, mit gondolt vajon? Most ezután elválnak az útjaink, és soha többé nem lát? Álmaiban talán.. Nem fog tőlem egy könnyen szabadulni. El is fogadtam a felkérést. Persze az már más tészta, hogy nem teljesen a barátkozás szándéka vezérelt. Persze ezt már a tudtára adtam, no de mindegy.
- Egyébként nem nagyon tetszik a neved. Nem lehet téged szinte sehogy sem becézni. Vagyis.. Mindjárt kitalálok én valamit! Tudod a Kazuma az olyan személytelen, olyan nyers. - elgondolkoztam, majd nagy mosoly keretében kiáltottam fel. - Zuzu! Így hívlak mostantól, mert Kazuzu! És így csak Zuzu! - nagyon tetszett az ötletem. Ha belemegy, ha nem, én így hívom. - Ez lesz az egyedi név, amivel csak én illetlek meg téged!

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2321
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6868/6900  (6868/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Kazuma on Szer. Feb. 13, 2013 8:39 pm

Szophie



Igaza van. Ez az egész túl gyorsan történt. Viszont nem bántam, meg amit mondtam. Még ha esetleg később meg is fogom de, most nem is itt tartunk. Elküldtem neki a barátfelkérést, aztán pedig a nevemről kezdett beszélni. Nem tetszik neki. Hát a nevemet nem én választottam de nekem tetszik. Nem szóltam inkább megvártam mit akar mondani. Ahogy meghallottam az ”új nevemet” ha lett volna a számban valami biztos, hogy abban a pillanatban kiköpöm. Helyette egy a horkantás és az elfojtott nevetés közti hang tört fel belőlem. Aztán rájöttem hogy nem csak viccelt.
– Ka-zu-zu? - mondtam lassan tagolva. Még reménykedtem, hogy elkezd nevetni és kiderül, hogy csak viccelt. Vártam pár percet. Fejemben lefutott egy gyors jelenet, ahol a tömegben sétáltam és meghallottam Szophie hangját. Zuzu! Kiáltotta mire az emberek rám, néztek, és egyszerre kezdtek el röhögni. Jó azért ennyire talán nem vészes. Ha neki ez jobban tetszik, mint mondjuk a Kazu… Aztán gondolataimat az előbbi lány törte, meg amikor lerakta elénk az édességeket. Vettem egy nagy levegőt.
– Jó, legyen… - egyeztem bele megadóan. Végül is, lehetne rosszabb is…
– Azt hiszem én, maradok a Szophienál. Nem tudom, hogy hívhatnálak másképp. Talán a gyér fantáziám az oka de nekem így tetszik. Mindegy is. Jó étvágyat! - Aztán neki is láttam a parfémnak. Pont olyan finom volt, mint amire emlékeztem. Miután végeztem ismét megszólaltam.
– Ha lenne annyi pénzem itt simán, el tudnék hízni. Na persze nincs, és ha lenne, se ennék itt annyit. Tovább kell erősödnöm, amihez bizony sok pénz kell de, azt elismerem, hogy néha nem árt meg egy kis lazítás. Talán ebből a szempontból hasznos egy céh de nem szeretek másokra támaszkodni, hiszen az sosem olyan biztos, mint amikor én irányítok. – hú de megoldódott a nyelvem… Talán az édesség teszi vagy a társaság. Egy részem viszont még mindig nem volt biztos a dolgában. Még mindig ott motoszkáltak bennem a zavaró gondolatok, amik folyton bajt jeleznek. Még ott is, ahol nincs.
avatar
Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 917
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by RenAi on Szomb. Feb. 16, 2013 1:34 am

¤Jin¤


Még fogalmam sem volt hogy mégis hogy érzek a fiú iránt, egyedül azt tudtam csak hogy aranyos, kedves srác akit az első pillanattól szimpatikusnak találtam. Persze mikor a kezébe pottyanva találtam magam kissé megszeppentem, ugyanakkor így utólag vissza gondolva muris találkozás volt, aminek eredménye az hogy most itt ücsörgök vele egy édes kis cukrászdában. Beszélgetésünk során sok mindent megtudtam róla, de azt hiszem nem eleget, még többet akartam róla tudni… hiába a kíváncsi természetem, talán ez hajt a túlélés felé de az is lehet hogy egyszer ez miatt fogok elpixeleződni… Megtudtam róla hogy van egy testvére akárcsak nekem, persze neki egy unoka húga van, de ha együtt nevelkedtek lehet akár „igazi” közeli testvéreknek is tarthatják egymást. Megtudtam még azt is hogy egyes szintű, kicsit meglepődtem, azt hittem körülbelül annyi lehet mint én, épp csak másképp osztotta el a pontjait. Persze ebből is látszik hogy mennyit kell még tanulnom erről a játékról. De az utóbbi időben valahogy nem is annyira a játékkal mintsem inkább az emberekkel foglalkoztam. Rá kellett jönnöm hogy elég széles személyiség skála található a játékon belül. Persze sokan vannak akik már a való életből hozott személyiségüket használják, ugyanakkor van itt olyan is aki az eddigi életével szakítva egy teljesen új életet kezdett itt egy olyan embert alakítva aki mindig is lenni szeretett volna. Furcsa…vajon ez nekik egy megtestesült paradicsomot jelent, amit a saját kedvükre formálhatnak? Vagy hasonlóképp teher mint nekünk átlagos embereknek, de ha nekik itt jó akkor nekünk eszük ágában sem lesz kijutni innen, míg mi minden napot arra teszünk fel hogy ha csak egy százalékkal is de erősebbek, ügyesebbek legyünk. Mah… megint elkalandoztak a gondolataim. A pillantásom Jinre vetettem aki megkínált a fagyijából. Eleinte kicsit zavarban voltam tőle, elvégre eddig csak filmekben és mangákban láttam hasonlót, erre ma én is megélhetem. Egy igazi randi. Tulajdonképp még nem is tudatosult bennem, persze én voltam az aki úgymond az ötletet felhozta. ~ Várjunk csak…akkor én hívtam randira?! ~ Kezdtem kissé megijedni, bár fogalmam sem volt mitől, majd mikor vissza emlékeztem rá jutott eszembe hogy ő kédezte hogy van-e kedvem elmenni vele valahova, bár a helyszínt én választottam. Zavaromat próbáltam leplezni amennyire csak tudtam, így a villámmal merítettem a fagyis kelyhéből, talán egyszerre kicsit sokat na meg persze sokszor. Vagy három, négy egymást követő falat után következet be az amit már el is felejtettem hogy létezik. Kaptam pici buksimhoz miközben felkiáltottam hogy Agyfagyááás. Persze ez társamat jó kedvre derítette így hangos kuncogásba kezdett, majd biztosított róla hogy nyugodtan egyek lassabban, nem fog elfogyni. Miközben Ő is falatozgatott, megtudtam hogy neki sem volt még barátnője, majd rájöttem hogy bizonyos szempontból hülyeséget kérdeztem, elvégre eléggé szégyenlős és visszafogott fiúnak tűnik. Bár nem egy olyan lányt ismerek akik pont az ilyeneket szeretik. És ott van még a szeme miatt érzett talán kisebbségi komplexusa is. De lehet hogy tévedek, bár már adott erre utaló jeleket. Pár pillanat múlva folytatta a mondani valóját méghozzá hogy valahogy még nem találta meg azt akit keres... egy kis habozás után folytatta…. egészen mostanáig. Jin zavarba jött, én meg majdnem lenyeltem a kanalam is. Köhögve próbáltam össze szedni magam. Hirtelen ért, bár ha sokszor mond még ilyeneket lehet egyszer meg fog vele ölni. Most is elég közel állt hozzá. Nem akartam megbántani a fiút, sőt igazán kedvesnek találtam a mondatát, és értettem a lényegét. Tulajdonképp sajnálom is hogy így reagáltam le, remélem nem fog megbántódni miatta. Miután összeszedtem magam, kissé kipirulva, egyrészt a fulladozás másrészt a zavartól én is megszólaltam.
- Ez nagyon kedves volt, de tényleg. – Mondtam mosolyogva. Valahogy el akartam neki mondani hogy én még nem tudom mit érzek, azt tudom hogy tetszik de azt nem tudom hogy szeretem-e vagy hogy szerelmes tudok-e belé lenni. Bár a fiút elnézve tényleg szeretném szeretni, szeretném viszonozni az érzéseit. Igazán. Már kezdtem volna össze szedni a mosolyom mikor, két állatidomár lány jelent meg. Az egyikőlyüknek egy macska míg a másikójuknak egy kutya volt a petje. Kicsit meg is mosolyogtam őket, elvégre az idomárok jól kijöttek ellentétbe a petjeikkel. Akik egész idő alatt kergetőztek, és talán ha nem védett helyen lennénk még némi élet is le-le csökkent volna. De ahogy néztem őket kezdtem egyre inkább gyanakodni, hogy talán még így is élvezik egymás társaságát, évezik a harcot. Elvégre ha az egyik pihenni akart akkor a másik kezdte el kergetni, vagy épp fordítva.
- Te macska vagy inkább kutya párti vagy Jin? – Kérdeztem kissé kuncogva a két állaton. Jinre emeltem a tekintetem, és valahogy megakadt a szemkötőjén a szemem, amit ismét eltakart a haja.
Az asztaltól kissé felpipiskedve, hajoltam oda a fiúhoz majd, igazítottam meg a haját ha engedte.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6858/6900  (6858/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szomb. Feb. 16, 2013 11:51 pm

A mai nap folyamán rengeteg dologra rájöttem. Persze nagyjából eddig is tisztában voltam ezekkel, de ma első kézből tapasztalhattam meg azt, hogy nénikém szavai igazak voltak.. Mind egytől egyig, pedig eddig volt néhány amit eddig alaposan megcáfoltam.. persze magamban, mert nem akartam megbántani. Ha ezek után még találkozom vele, akkor bocsánatot fogok tőle kérni, mert igaz, hogy nem mondtam ki semmit.. mégis megteszem, mert szerintem így lenne a helyes. Ennek a folyamatnak az elindítója egy lány volt Ai-chan. Ai-chan aki csak úgy hírtelen betoppant, bezuhant az életembe. A meglepetésszerű találkozásunk óta eltelt egy kevés id. Párbajoztunk is egy kicsit és sokféle versenyszámban összemértük a tudásunkat, persze mindben én vesztettem… majdnem mindben. Ez alatt a röpke idő alatt felfigyeltem valamire.. Olyasmi történt velem ami előtte még soha. Igen erős vonzalmat kezdtem érezni a lány iránt és nem csak testit.. az inkább háttérbe szorult. Volt valami benne, ami megfogott.. bár nem tudnám megmagyarázni pontosan, hogy mi is lenne az. Biztos az is nagy szerepet játszott, hogy úgy közeledett hozzám mint még előtte senki sem. A szememről nem csak említést, de tudomást sem vett. Mindezek mellett még nagyon aranyos és csinos is.. na meg persze kedves és.. és..és… pont erről beszéltem… Máris csak rá tudok gondolni… Jól tettem, hogy elhívtam randira. A helyszínt ő választotta és nem bántam meg, mert a legismertebb cukrászdába jöttünk… az egyik kedvenc helyem volt és nem csak nekem, mint kiderült neki is. Jobban meg kellett ismernünk egymást, mert bár visszautasítást kaptam, mondjuk nem olyan konkrétat, de szeretne megismerni.. és csak azután dönteni.. persze ha tud.. én nem szándékozom ráerőszakolni magam.. ilyen még csak meg sem fordult a fejemben… csupán reménykedem, mert ebben a helyzetben csak ennyit tehettem. Leadtuk a rendelésünket és beszélgettünk közben.. elárultunk egymásról egy pár személyes dolgot. Eddig csak jó benyomást tett rám és reméltem nekem is sikerült elérni ugyanezt. Ai-chan sokszor csalt mosolyt az arcomra és meg is nevettetett egy párszor.. és nem csak színjáték volt.. őszintén nevettem… nagyon muris volt vele lógni. Mikor kihozták a rendelésünk és tudatosult bennem, hogy egyedül képtelenség lett volna elpusztítanom, mert az az adagot kértem amit általában akkor szoktam mikor a gyerekekkel vagyok itt.. Ezért segítséget kértem a lánytól. persze egyből belement és elkezdte habzsolni a fagylaltot. Meg is lett az eredménye egy rövidke agyfagyás, amin kicsit kuncogtam.. vicces volt nagyon. Ai-chan többször is elpirult a randink alatt.. némelyiknek értettem az okát, némelyiknek meg nem.. és szerintem jobb is, hogy nem volt tükör itt, mert lehet meglepődtem volna a saját vörös arcomat látva. Majd lassan elértünk a barát barátnő témához és megtudtuk, hogy egyikünknek sem volt még olyan kapcsolata és jelenleg sincs.. Én magam megkönnyebbültem kicsit.. Nagy kő esett le a szívemről, mert furán jött volna ki.. ha lenne barátja én meg itt szerelmet vallok neki.. nagyon kényelmetlenül érezhette volna magát.. Szavaimmal megint sikeresen zavarba hoztam őt és magamat is, bár ő húzta a rövidebbet.
- Ai-chan jól vagy??- kérdeztem vissza mert félrenyelt szegényke.. hála nekem Sad
- Sajnálom… nem akartam… de… tényleg így gondolom… - feleltem végül mosolyogva. Mindezek után megjelent két idomárka egy kutyussal és egy cicussal. Eléggé aranyosak voltak… még annak ellenére is, hogy egy picit megzavarták a hely nyugalmát. Egy ideig őket lestük…
- Hmmm.. igazából mind a kettővel elvagyok.. nekünk is van otthon egy kutyánk és két macskánk. A kutya roppant hűséged és játékos teremtés. Míg egy cicus.. hát ők nagyon igénylik a törődést.. sokkal jobban a kutyáknál és nagyon tudnak hízelegni.. Inkább Cica párti vagyok, de nagyon vékony a határ..- válaszoltam a kérdésre
- Te Ai-chan?? Melyik típus vagy??- kérdeztem mosolyogva és vártam a válaszát.. Én magam nem tudtam elképzelni melyik, mert mind a kettő aranyos volt…. így akármelyik lehetett..
- Ha már itt tartunk, neked van házi állatod??- kérdeztem kíváncsian, mert én már említettem a mieinket
- A nénikémé Rufus egy naaaaagy bernáthegyi.. nagyon játékos és szereti leteperni az embereket.. Nyanmaru egy lusta pufi fehér cica és Kurorin egy eleven fekete cicus.. Ők ketten Yua-hoz tartoznak.. Yari pedig egy öreg teknős akit állítólag a szüleimtől kaptam még születésemkor… bár nem tudom minek.. nagyon csúnyán tud nézni néha….- mondtam kuncogva.. egy kis nosztalgia.. majd tovább figyeltem őket, a peteket mindaddig amíg Ai-chan nem próbálta megint megigazgatni a hajamat. Mikor megtette a kezem-rátettem az övéra, hogy tartsa ott egy picikét. Persze nem erősen.. ha akarta eltudta húzni… Nagyon kellemes volt az érintése.. és szerettem volna kiélvezni, közben pedig ép csillogó szememmel kerestem az ő tekintetét.. Ismételten egy fura érzés kerített hatalmába.. kis pír meg is jelent az arcomon.
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Szophie on Pént. Feb. 22, 2013 5:28 pm

<<Zuzu>>

Kissé meglepett a részletes, és több mondatból állól válasza.
- Hirtelen egyszerre elmondtál vagy öt mondatot.. - húztam fel a szemöldököm. - Haladás! - mosolyogtam. - Ennek örömére.. Pacsit ide! - tartottam a kezemet. - Egyébként én nem sajnálom az ilyesmire a pénzt, szinte mindig sütit eszem. És itt még csak el sem hízok! - mutattam magamra. Kinéztem az ajtó mögé, az ott hagyott farkasomra. Szegénykém nagyon unatkozott, de hát a tiltás az tiltás, nincs mit tenni.
- Szegény Vezérnek is kell vinnem valami sütit fájdalom díjként, hogy neki kint kellett maradnia. - húztam el a számat. - Tudod hasonlít rám, ő is szereti a sütiket.. - nevettem fel. - De szerintem veled még nem teljesen barátkozott meg. Vagyis kedvel, de csak úgy, mint a többi embert itt, akik nem jelentenek veszélyt számomra. - mondtam Zuzunak. - Persze ez a dolga.. Majd összeszoktok! - Azért nem kéne a farkasommal ijesztgetnem, főleg, miután olyan szépen elpáholta. Azt már meg sem merem említeni, hogy kicsiny petem mennyire élvezi, amikor a fogát ellenfele puha húsába mélyeszti. - Lehet inkább Gyilkosnak kéne neveznem.. - gondolkodtam félhangosan. Ha Kazuzu rákérdez, akkor csak legyintek, és annyit mondok, "Hagyjuk".
- Na de most.. mesélj valamit.. mondjuk az életedről a játék előtt.. - vissza arra, hogy kihúzok belőle egy jó csomó mondatot. Meg persze tényleg tudni akartam. - Esetleg hobbi, kedvenc időtöltés, suli, barátok.. Állatok..- néztem megint picike fehérségemre. - Annyi mindent szeretnék tudni.. Ígérem, meghallgatlak, nyomasd csak a monológot! - a mondataim közben nagyokat kanalaztam, és mire ideértem, már csak egy kevés maradt a sütiből, azt is hamar befaltam, majd a villát letéve komoly, figyelő arckifejezéssel meredtem a fiúra.

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2321
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6868/6900  (6868/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Kazuma on Vas. Feb. 24, 2013 2:42 pm

Szophie



– Ehh… azért ez annyira nem nagydolog. - mondtam neki, ahogy felemelte a kezét. Nem csaptam bele, ugyanis kicsit feszélyezett a helyzet. Aztán megint elhallgattam. Azért tudok én beszélni, ha kell. Nem vagyok néma. Aztán követtem a tekintetét a kint várakozó farkasra. Milyen furcsa hogy annak ellenére, hogy csak egy program milyen ”élethűen” viselkedik. Tényleg olyan mintha lennének érzései. Unatkozik, szeret. Sosem figyeltem még meg különösebben az idomárok petjeit. Úgy gondoltam csak fegyverek, mint az én késeim. A gazdájuk parancsait teljesítik de azon túl üresek. Ezek szerint lehet, hogy tévedtem. Így már más a helyzet. A farkas új névötletére kicsit felhúztam a szemöldököm. Tényleg erős azt megtapasztalhattam a saját bőrömön de, nem tűnik kifejezetten „gyilkosnak”. Inkább látszik egy gazdáját váró kiskutyának, és megint témánál vagyunk. Szophienak sikerült előhozni azt a témát, amit nem igazán kedveltem.
– Mesélhetek ezt azt. Bármit. - és tényleg. Akármit mondhatnék, ha nem túl hihetetlen úgyse valószínű, hogy megtudná az igazat. - Megszülettem felnőttem. Nem sok említésre méltó dolog történt velem eddig. - kicsit elhallgattam de, még véletlenül sem gondoltam hogy ennyivel megelégszik.
– Állat… volt régebben egy hörcsögünk. Aztán egyszer kiengedtem és meglógott. Akkor még csak elsős voltam. - mondtam mintegy védekezésként. - Meg emlékszem egyszer találtam egy szép siklót mikor hazafelé sétáltam és hazavittem. - kicsit elmosolyodtam. - Otthon odamentem anyámhoz, aki épp a konyhában sütött valamit és mutattam neki, hogy mit találtam. Ijedtében még a tepsit is elejtette. Aztán szép kis fejmosást kaptam, és persze szó sem lehetett róla hogy megtartsam. - vicces emlék. - Ezeken kívül viszont nincs túl sok tapasztalatom állatokkal. A városban nőttem fel. Egyébként neked honnan jött az ötlet hogy állatidomár legyél? Nekem valahogy eszembe se jutott. Arra gondoltam, hogy ha már olyan játékkal játszom, ahol tényleg én mozgok én, harcolok akkor inkább meggyek előre és használom ki a rendszert. - Persze a játék kezdete óta ez a nézetem már változott. Most hogy már élesben megy talán jobb, ha nem mindig saját magát sodorja veszélybe az ember. Ugyanakkor viszont az a kevés idomár, akivel találkoztam ugyan úgy részt vett a harcban, mint a petje. Ha létezne ilyesmi, akkor talán kasztot is váltanék.


A hozzászólást Kazuma összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 26, 2013 7:15 pm-kor.
avatar
Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 917
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by RenAi on Hétf. Feb. 25, 2013 10:55 pm

Eleinte sejtésem sem volt hogy mégis hogy fog alakulni a mi kis randink, de egyre inkább erősödött bennem a tudat hogy szimpatikus nekem a fiú és hogy egyre többet akarok róla megtudni. Sőt, jó lenne majd még többször is találkozgatni, de persze ezt így nem mertem neki megemlíteni, hátha majd esetleg ő is így gondolja és felhozza nekem és akkor nem lesz más dolgom csak rábólintani. Már fogyóban volt a fiú fagyija, ráadásul elkezdett olvadni is, így egyre sűrűbben kellett kanalazgatni. Több agyfagyás azért nem történt és még csak félre sem nyeltem. Eleinte féltem hogy sablonos lesz a beszélgetésünk, de egyre inkább kezdtünk azt hiszem mi is nyitni a másik felé. Nem kellett sok két állatidomár vonta el a figyelmünk, nagyon édesek voltak a petjeik, ahogy játszadoztak egymással, egy kutyus és egy macska. Irtó cukik volta ahogy fogócskáztak, és majdnem hangosan fel is nevettem mikor a macska átszaladt egy szék alatt, amivel a kutya is megpróbálkozott, de csak egy szék fejes lett belőle, szegény kutya egy ideig kóvályogva nézett maga elé, de már akkor is a macskát kereste a szemeivel. Gondoltam hogy felteszem a kérdést miszerint hogy kutya vagy épp macska párti-e. Azt hiszem a fiúk kevésbé szeretik a macskákat, így szinte meg voltam győződve arról hogy a válasz, kutya lesz, de nem így történt. Tulajdonképp szereti mindkettőt, de inkább macskapárti.
~ Nem hiszem el… tényleg a meny országban vagyok! ~ Azt hiszem akkor éreztem hasonlót mikor a tornán Candy Land pályát kaptuk Ritával. Majd mesélt magáról még egy picit.
- A macskaaaa, imádom őket, olyan édesek, főleg mikor dorombolnak, meg amikor képesek elaludni az ember ölében. Maoo… Imádni valóak!.... -
- Én azt hiszem minden állatot imádok, a bogarak, kígyók,pókok és testvéreik kivételével. Már ha rájuk gondolok is kiráz a hideg… brrr…-
- A bernáthegyi kutyusokat én is imádom, bár kicsit félelmetesek, majdnem kétszer nagyobbak, mint én. – Itt széttártam a kezem jelezve hogy a nagy az bizony nagyot jelent.
- És a teknősöket is imádom, azok olyanok mint a mini dínók… ^-^ Aranyosak, és mekkora tévhit már hogy a teknősök lassúak, a kis teknősök csak úgy kapartatnak az aprócska lábaikkal. Nekünk is volt egy Tequillanak hívtuk, nagyon édes volt. ^-^- Majd feltűnt hogy a haja ismét bele lóg a szemébe, és erős késztetést éreztem rá hogy megigazítsam. Így meg is tettem, az asztalon áthajolva, próbáltam kiigazítani a haját a szemkötőjéről, ami meglepett hogy mikor végeztem már épp húztam volna el a kezem, de a fiú puha, gyengéd kezét éreztem rajta, majd a tekintetünk is találkozott. Jin szeme csillogott, sőt még némi pír is megjelent az arcán, és az igazat megvallva én is rendesen zavarba jöttem… Azt hiszem rajtam nem kis pírj jelent meg, hanem akkora hogy még a fülem is bele vörösödött. Azt hittem abban a pillanatba el fogom rántani a kezem, de valahogy nem ez történt, sőt… Nem igazán emlékszem hogy hogy jött, de megcsókoltam a fiút. Arra eszméltem hogy az asztalon teljesen áthajolva, a fiú forró ajkai érintkeznek az enyéimmel. A szívem a torkomban dobogott… a levegőt is szaporábban kezdtem szedni, majd az arcom eltávolodott tőle. Kissé szégyelltem is magam, elvégre nyilvánosan egy cukrászdába ahol igencsak sokan megfordulnak, és azt hiszem mégis helyesen tettem…
- Bo...bocsánat! - Zavarban voltam kissé a történtek miatt, főleg hogy elvileg fogalmam sem volt hogy mégis mit szeretnék, de ez a csók azt hiszem talán választ adott a kérdéseimre.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6858/6900  (6858/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Tetsuko Jin on Kedd Feb. 26, 2013 2:10 am

Az elején még egy csomószor megfordult a fejemben, hogy talán nem volt túl jó ötlet ez a randira hívás. Nem részemről, hanem Ai-chan részéről. Féltem, hogy csak azért mondott igent nekem a lányka, mert nem akart megbántani, na meg.. esetleg nagyon összezavarhattam azzal a meggondolatlan vallomással. Így visszagondolva.. talán hibát követtem el. Azonban mégsem tudtam megálljt parancsolni magamnak és a szavaimnak. Egyszerűen el kellett mondanom ott és akkor, hogy mit is éreztem. Azóta már beszélgettünk egy kicsit a cukrászdában és rájöttem, hogy helyesen cselekedtem. Azt bántam volna a leginkább, ha ott akkor nem hívtam volna el. Mert nagyon is jól szórakoztunk. Mesélgettünk egymásnak a családunkról, főként a testvérekről. Mondjuk ennél a témánál kicsit elszomorodtunk mind a ketten… igen az a bizonyos nosztalgia.. az emlékek meg minden. A lányt jobban megérintette a dolog.. elmesélte, hogy az öccsét is látta itt.. bár nem volt benne biztos. Én pedig magamból kicsit kikelve próbáltam pár szóval elhessegetni a rosszkedvét.. és sikerült is. A fagyi kelyhem is megosztottam vele. Nagy adagot rendeltem, ő meg imádta az édességet, így egyáltalán nem bántam. el is kezdte habzsolni, aminek meg is lett az eredménye.. Kicsit meg is nevettetett az aranyos lányka a kis agyfagyással. Nem zavartatta magát és habzsolt tovább egészen addig, míg megint valami meggondolatlan dolgot mondtam neki. Ekkor szegényke félrenyelt és köhécselni kezdett. Majd betoppant egy idomár párocska a cukrászdába egy cica és egy kutyus pettel… Kicsit elnézegettük őket, majd a partnerem megkérdezte, hogy milyen párti vagyok.. Válaszoltam neki, majd megkaptam én is a válaszokat. Mind a ketten a cicákat szerettük, bár nem volt bajunk a kutyusokkal sem.
- Igen.. szerintem is.. meg, ahogy a lábadnak simulnak, mert akarnak egy kis kényeztetést.. – így belegondolva.. talán irigykedtem rájuk.. nekem nem volt merszem így pitizni senkinél sem.. Talán lehet jobb is.
- A kártevő bogarakkal én is hadilábon állok egy kicsit..- a sok bogaracska amik tönkreteszik a szép növényeket.. nem szép tőlük.
- Ez igaz.. de a nagy testben nagy szív is van.. nem hiába életmentő kutyusok.. Régen mikor Yua a hóban játszott néha ráfeküdt szegénykére, hogy úgy melegítse… persze nem nehezedett rá teljesen.. - mosolyodtam el egy újabb bevillanó, régi és kellemes emléken.
- Az igazat megvallva Yari nem a leggyorsabb.. csak amikor az ételért kell menni.. Akkor mintha kicserélnék…. Tequilla?? Fura egy név egy állatkának.. csak nem illet is rá??- furcsa gondolatok jártak most arról az állatkáról a fejemben.. Igaz csak képzelgés.. egy részeges teknős… A gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy Ai-chan ismét a hajamat igazgatta, hogy ne takarja el a szemkötőmet. Nem tudtam magamon uralkodni és kezem-rátettem az övére, hogy ott tarthassam. Tovább szerettem volna érezni a finom érintését.. Még kicsit bele is pirultam. Tekintetünk találkozott és hosszú percekig csak szemeztünk egymással. Nekem legalábbis hosszúnak tűnt az a pillanat. Pirulgattunk mind a ketten rendesen. Körülöttünk el is csendesettek,és várták, hogy most mi is lesz itt.. Majd lassan közelített felém Ai-chan és ajkaink összeértek. Meglepődtem.. Nem is kicsit, de azt hiszem az örömöm még nagyobb volt.. Csak természetes, hogy visszacsókolok ilyenkor.. kiélveztem minden egyes pillanatot. Arcomon a pír nem tűnt el.. sőt még élénkebb lett. Nem ez volt az első csókom. Ennél jobban viszont nem élveztem egyiket sem. Erre a kis időre minden gondom tovaszállt.. Mennyi volt ezt a csók. Nem akartam, hogy vége szakadjon, de nem is terveztem erőszakoskodni.
-Öhm… i iz izé…n..nincs baj..- nem találtam a szavakat miközben ismét elvesztem a tekintetében.. Óh, azok a gyönyörű szemek… és puha ajkak.. -.*…
- Huhh….. én tényleg...szeretlek…. – csúszott ki ismét a számon ez a szó… másodjára, de már szemernyi kétség nélkül. . Eddig talán kételkedtem magamban egy kicsit.. Nem hittem benne igazán, hogy ilyen rövid idő alatt kialakulhat ilyen komoly érzelmi kötelék.. Ez a csók viszont megerősítet ebben.. Arcom még mindig vörös volt.. főleg mert az a néhány ember, aki minket figyelt még egy kis tapssal is megillette az előadásunkat. Nem mintha annak szántuk volna..
- Öhm.. fagyit… még?? Vagy mást?? Esetleg menjünk?? Máshová?? - kérdezgettem zavaromban… Ez sem volt rám jellemző… már magamat sem értettem..
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by RenAi on Pént. Márc. 01, 2013 12:43 am

Az események még számomra is meglepő fordultatokat vettek csupán egyetlen egy nap leforgása alatt. A fiút, akit a nap elején ismertem meg miközben ha életemet nem is de pár mínusz életponttól megmentett ugyanis a föld helyett a karjaiban kötöttem ki elbóbiskolásom egy fán csücsülve. Nem is sejtettem hogy ez a találkozás ilyen sok mindent fog bennem beindítani. Eleinte meglepetten pislogtam rá, majd hogy enyhítsem a feszült csendet pár versenyszámra kihívtam amit el is fogadott, a párbajunk végén még szerelmet is vallott. Eleinte fogalmam sem volt hogy mégis mit kéne tennem és hogy mennyire kellene komolyan vennem a fiút. Az látszott rajta hogy nem színészkedik ugyanakkor, azt sem tudtam elképzelni hogy ilyen rövid idő alatt tényleg bele szerethet-e valaki valakibe. Kicsit gyorsnak gondoltam a dolgot. Ugyanakkor egyrészt mert nem akartam visszautasítani, másrészt mert tényleg érdekes srácnak gondoltam, így felajánlottam hogy elmehetnénk valahova hogy jobban megismerjük egymást, így a választásunk erre a cukrászdára esett, ahol most is bent ülünk…

Az események még gyorsabbak lettek, nem csupán jót beszélgettünk de mikor észre vettem hogy a haja megint eltakarja szemkötőjét erős késztetést éreztem hogy megigazítsam, nem szeretem ha úgy áll mivel egyszer pont Ő volt aki ráhúzta és akkor eléggé el is szomorított, még egyszer nem akarom hogy hasonló történjen. Tehát közelebb hajoltam és kusza tincseit hátra túrtam a füle mögé, épp mikor emeltem volna el a kezem a fiú érintése akadályozott meg benne. Legelőször kicsit meglepődtem és azt hittem, hogy el fogom rántani, de nem ez történt ami persze köszönhető annak is hogy a tekintetünk is találkozott időközben. Jin csillogó tekintetébe szinte abban a pillanatban bele vesztem és csak azt vettem észre hogy megcsókoltam. Egy orbitális tapsvihar zökkentet ki a mámorból, majd zavartan ültem vissza a helyemre. Eleinte csak pirultam de mostanra már teljesen fülig elvörösödhettem. Elvégre ez volt az első csókom ráadásul én kezdeményeztem… Zavartan kértem bocsánatot Jin-től majd a válaszával kissé megnyugtatott, ugyanakkor a figyelő tekintetek még mindig zavartak kissé. Így a srác kérdésére egy egyszerű választ adtam.
- Nem kérek köszi… de szerintem inkább lépjünk… - néztem kissé körbe, persze ha csak Jin-el ketten lettünk volna bent a cukrászdában nem lett volna probléma, de így kezdett kissé fojtogatni a benti levegő. Megfogtam a fiú kezét, és mint egy kisgyerek kacagva rohantam ki az épületből magam után rántva a fiút, persze csak ha ő is benne volt. Szaladtam és rohantam lélekszakadva közben mosolyogva és kacarászva egészen addig amíg biztos távra nem értünk a cukrászdától, sőt szétnézve tűnt csak fel hogy a főtéren kötöttünk ki pont a hirdetőtábla előtt. A szemem meg is akadt az egyik hirdetésen, bár nem tudtam hogy Ő mit gondolna felőle, így ha nem hozta fel előbb az ötletet akkor kis habozás után én tettem meg.
- Öhmm, izé… ez a cupidos küldetés jónak tűnik. ^^ - Haboztam kicsit, majd folytattam.
- Lenne kedved eljönni velem? :3 – Pirultam bele kissé, és közben reménykedtem egy igenlős válaszban.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6858/6900  (6858/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Szophie on Pént. Márc. 01, 2013 3:23 pm

Ennyi? Azért egy kicsit jóval merészebben bele mehetett volna az életének taglalásába, ha már így rákérdeztem. Persze jót nevettem a siklós történeten, de szerettem volna, ha többet mesélne ilyesmiről. Még egy pár ehhez hasonló történettel simán beértem volna.. Talán nekem kéne mesélnem ilyesmit, és hagyni, hogy hozzászóljon, vagy annak kapcsán elmeséljen esetleg még valamit. Kezdésképp elmondtam egy erről eszembe jutó történetet, ami velem esett meg.
- Egyszer egyik barátom fogott a parton vagy egy tucat siklót, és áthozta mutatóba, én sem féltem tőlük, megsimogattam őket. Aztán rájöttem, hogy milyen csúszósak, meg furák, így inkább a messziről nézést választottam. Egy teljes délelőtt rejtegettük, bátyó is beszállt, mígnem anyunak feltűnt az, hogy nagyon csendben vagyunk, így megtalált a pajtában, hátunk mögött a vödörrel. Végül rájött a dologra, és megparancsolta, hogy vigyük vissza őket a tóba. - kezdtem bele a mesélésbe. - A tóig természetesen végül nem jutottak el. Túl érdekesnek bizonyult velük ijesztgetni az embereket. Nem egy öreg nénike kapott majdnem szívrohamot, amikor a protkós poharában egy ilyennel találkozott. Persze kitalálhattad már, végül az öregek otthonában hagytuk őket, egy kicsit feldobtuk az ottani hangulatot. - nevettem fel az emlékeket felidézve. - Természetesen ez is kiderült, és nagyon nagy szidást kaptunk. Természetesen én kihúztam magam belőle, mint a legeslegangyalibb teremtés a földkerekségen. Ekkor olyan 6 éves lehettem. - már megint ennyit beszéltem. Rossz szokás. - Egyébként szörnyű lehetett városban felnőni. Tudod nekünk volt egy hatalmas nagy kertünk, tele mindenféle virággal. Ha valahova elmentünk, akkor onnan mindig hoztunk egy kis virágot, amit elültettünk. Természetesen az én kedvenceim az ablakon alatt elterülő fehér rózsák voltak. Egy pad is volt közöttük, körülötte fehérre festett rács, amire felfuttattuk a virágokat. Mindig oda mentem ki jó időben olvasni. Nagyon szép volt, és jó illatú. Mögötte meg a sövényből készült labirintusunk volt. Sokat játszottunk ott a barátaimmal bújócskát. Aztán kicsit arrébb egy folyó haladt keresztül a birtokon, ami egy helyen egy aprócska tóvá szélesült, rajta egy kis fahíddal. Nyáron sokszor pancsoltunk ott, télen meg korcsolyáztunk, és mindig mellette piknikeztünk a fűben. Meg a lovakkal is sokszor kijártunk oda. Bár velük leginkább az erdei ösvényeken szoktunk menni, de ott nem lehetett annyira vágtatni, így erre a célra maradt a mező a tó mellett. Huhh.. - vettem nagy levegőt, mert mindezt majdnem egy szuszra mondtam el. - Engem még így is akadályozott, hogy az erdőn túl már ott volt a kerítés, majd onnan úgy 2 kilométerre a város. Nem is értem, hogy tudtál te ilyen helyen élni. - ingattam a fejem. - Még amikor Japánba költöztünk, akkor sem a városba, hanem egy kicsit arrébb, kertes házba, szintén nagy kerttel, de ott már teljesen más volt minden. - hajtottam le a fejem a hirtelen rám törő szomorúság miatt. Pedig eddig azt hittem, már túl vagyok ezen, már vissza tudok emlékezni anélkül, hogy megint elkeserednék. Úgy látszik, mégse.- A növények is mások, az emberek is, a levegő is, a kontinens is.. - ekkor abbahagytam a beszédet. Elmélyülten tologattam egy morzsát a villámmal a tányéromon, miközben hajam mögé temetkeztem, így nem lehetett látni könnybe lábadt szemem. Végül a fiú szavai törték meg a csendet, végre hosszabban kifejtette a mondandóját, a kaszt kérdéssel kapcsolatban. Gyorsan megdörgöltem a szemem, összeszedtem magam, majd ránéztem. - Szóval.. Az, ami miatt idomár lettem.. - jól átgondoltam a már ezerszer megfontolt szavakat. - A magány félelme. Tudod eléggé magamba voltam zárkózva még a játék indulásán, de valakire mindenképp szükségem volt, akivel megérthetem magam, akinek elmondhatok mindent, mindig velem van. Otthon erre ott volt a bátyám, de ide ő nem akart jönni - megjegyzem én sem, csak rám erőltette. - Szóval itt, egy ilyen játékban a legmegfelelőbb, és mindig őszinte, mellettem álló társnak a saját fegyveredet mondhatod. Az én esetemben pedig ez a petem. Ő sokkal személyesebb, mert mégis hogy nézne ki az, ha a kardomhoz beszélnék? Egyszóval mondhatjuk, hogy Vezér a testvérem megtestesítője, és az, aki segít abban, hogy ne vesszek el a saját magányomban. - feleltem kimérten, szinte csak magamnak megmagyarázva a dolgot . Az utolsó szavakat lassan, nagyon halkan kiejtve.

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2321
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6868/6900  (6868/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Kazuma on Szomb. Márc. 02, 2013 1:28 am

Szophie



Miután befejeztem a kígyós történetet ő is mesélni kezdett. Vicces történet volt, és amikor ahhoz a részhez ért, amiben az öregek otthonának lakóit viccelték meg kis híján hangosan is, felnevettem. Elképzeltem, ahogy a hat éves Szophie egy marék kígyóval rohangászik egy nagy épületben. Persze esélyem se volt hozzáfűzni valamit, mert ha egyszer belelendül csak várni tudok, amíg levegőt nem vesz. Aztán a házukról, vagyis hát sokkal inkább a birtokukról kezdett mesélni. Hát nem voltak szegények az biztos. Jó lehet így élni, de vajon hogy került ide? Vagy inkább miért? Én azért jöttem, ide hogy meneküljek a valóságból, de végül hamar utolért és ez lett az új valóság. Aztán rátért, arra hogy ideköltöztek Japánba és láthatóan nagyon elszomorodott hiába próbálta takargatni, hiszen elég feltűnő volt a változás. Szerettem volna többet tudni, arról hogy mi is történt vele de nem akartam, hogy még szomorúbb legyen így inkább gyorsan témát váltottam és kifejtettem a véleményem az idomárokról, de végül ez is befuccsolt. Elgondolkodtató volt, amit mondott de a bús hangulatból nem sikerült kizökkentenem és azt hiszem itt véget is ért a tudományom. Talán rá kéne kérdeznem? Vagy próbáljak kevésbé kényes vizekre evezni? Tanácstalanul figyeltem Szophiet. Mit csináljak? Felpattantam a székről.
– Gyere - mondtam neki halkan. - vigyünk valami harapnivalót a farkasodnak. - Nem volt kedvem tovább itt maradni bár nem is a hely aggasztott igazán. Elindultam a pult felé, és ha nem jött magától, akkor a karjánál fogva ”vonszoltam” magam után. Ott, ha nem akart ő választani, akkor ráböktem az első édességre és kifizettem aztán elindultam kifelé. Nem igazán tudtam, mit várok ettől de, fogalmam sincs mit kéne tennem. Az utcára kilépve megcsapott a gyenge szellő és elfújta a sütemények erős illatát. Vezér kint várt minket az ajtó előtt.
– Öhm. Inkább add oda neki te. - mondtam elbizonytalanodva és Szophie kezébe, nyomtam az édességet. Ha végzett, akkor, pedig elindultam.
– Sétáljunk kicsit. - egy kis friss levegő jól jön most, még ha nem is igazi. Aztán mégis kibukott belőlem a kérdés. - Mi történt? Hogy kerültél ide? - próbáltam nem túl tolakodó lenni de a kíváncsiságom nagyon erős volt. Mégis mi szomorította el ennyire? Figyeltem mit reagál és felkészültem, hogy gyorsan előrángassak valami más témát, ha esetleg túl rossz hatással lenne rá a kérdés.
avatar
Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 917
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Tetsuko Jin on Vas. Márc. 03, 2013 2:45 am

Életem legjobb randija folyt éppen a Sweet Dreams nevű cukrászdában, ahova Ai-chan vezetet el. Persze ismertem már a helyet én is elég jól, de nem sűrűn jártam ide, mert folyton tömve van. Igaz nagyon finom édességeket szoktak csinálni, így van, akinek megéri az órákat várakozás. Most szerencsénk volt, mondjuk azért kellett hozzá Ai-chan gyors reagálása… így kaptunk helyet és már rendeltünk is. Egyikünk sem vetett egy pillantást sem az étlapra.. innen is tudtuk, hogy visszajáró vendég a másik. Miközben készült a rendelés sokat beszélgettünk egymásról, a családunkról, múltunkról meg ilyenek. Folytattuk ezt mikor kihozták a torta szeletet és a fagylalt kelyhet. A végére már együtt fogyasztgattuk a hatalmas kelyhet, mert kicsit elszámoltam magam és a nagy adagot kértem ki. Persze a partnerem nem bánta, én meg főleg nem. Sok kellemes percet szerzett már nekem így is a nap folyamán. Minden jónak vége szakad egyszer.. így a fagyinak és az egy”tálból2 evésnek is eljött a vége. Közben érkezett két idomár egy cica és egy kutyus pettel.. persze, hogy ez lett most nálunk a téma. Meglepettségemre sokban hasonlított az ízlésünk, amit én nagyon is pozitívan könyveltem el. A háziállatokra terelődött a téma .. mind két félről kijutotta családoknak a házi kedvencekből.. Bele is feledkeztünk a témába mindaddig, míg a hajam vissza nem csúszott a szemkötőmre. Ai-chan ezt nem hagyhatta és közel hajolt hozzám ismét, hogy azt a pár rakoncátlan tincset visszaterelje a fülem mögé. Ekkor nem bírtam magammal és kezemmel megfogtam az övét, hogy ha csak pár pillanattal is, de tovább érezhessem keze puhaságát.. melegségét. Tekintetünk találkozott.. és nem tudtuk levenni egymásról a szemünket. aminek egy kimondottan kellemes és hosszú csók lett a vége, melyet a közönség szakított félbe. Mind a ketten zavartan pislogtunk körbe.. próbálva úrrá lenni a helyzeten. Még mindig a csók hatása alatt voltam.. A lányka velem szemben pedig fülig elvörösödött.. még így is nagyon aranyos volt. Pár szót azért kierőszakoltam magamból és megkérdeztem, hogy esetleg menjünk-e máshová. Ai-chan nem sokat gondolkozott a válaszon és elkapta a kezem.. már vonszolt is maga után. Próbáltam követni az iramot amit diktált. Örültem, hogy fogta a kezem, mert tuti lehagyott volna. Eszem ágában sem volt még elválni tőle. De ha ő így érzett volna akkor nem ellenezném az elválást.. csak.. hát.. mégse.. Mire észbe kaptam már a főtéren bóklásztunk. Elég szaporán vettem a levegőt.. nem nekem találták ki ezt a gyors iramot.. ilyen kevés ponttal a kitartásomon legalábbis. A puha kezecskéjét nem engedtem el.. sőt még össze is kulcsoltam vele a sajátomat, ha engedte természetesen. Majd elnézegettük a hirdetőtáblákat. Egy igen érdekes küldetésen akad meg a szemem. Arcomon ismét megjelent egy kis pír… Talán korai lenne?? De hiszen már megcsókolt.. akkor… akkor .. akkor most mi is van kettőnk között?? Nyitottam volna kérdésre a számat.. Azonban megelőzött..
- Öeööö.. igen.. Remekül hangzik.. - .. talán ő is ugyan arra gondolt mint én?? Ezt meg kell tudnom
- Nem megyünk el együtt??- kérdeztem vele egy időben.. .. kicsit zavartan néztem pár pillanatig, majd rávágtam a válaszom..
- Persze.. nagyon szeretnék veled lenni.. öhm.. menni erre….- feleltem mosolyogva. Alig bírtam magammal.. nagyon örültem ennek.. Ezek szerintő is velem akar lenni… vagy lehet ez is csak a kedvessége miatt van?? De akkor a csók?? Akkor most mi?? Meg kell tudnom..
- Ai-chan… az előbb… ott a cukrászdában.. tudod.. izé.. megcsókoltál.. – kezdtem bele kicsit zavartan.. pedig egyáltalán nem volt kellemetlen élmény a számomra.
- Akkor most mi… mi is van köztünk??- érdeklődtem.. az én érzéseimmel már tisztában vagyok és ő is. Az övéiről azonban… a csók sokat mondott.. de biztos ami biztos.
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Szophie on Kedd Márc. 05, 2013 6:59 pm

- Vigyünk valami harapnivalót a farkasodnak. - mondta, ezek után felráncigált a székről, majd sütivel a kezében ki, Vezérhez. Legalábbis valami hasonló történhetett, nem nagyon voltam tisztában a körülöttem folyó dolgokkal. Azt sem nagyon értettem, honnan a nyalánkság, vagy mire is ez a nagy sietség. A kezembe nyomta a sütikét, és én értetlenül meredtem rá.Kis tétovázás után Vezérnek adtam a felét, és reméltem, Zuzu neki is szánta, végül a biztonság kedvéért a másik felét eltettem. Ebben az éber álomban ténferegtem, míg egyszer arra eszméltem, hogy hozzám beszél valaki. Zavartan Vezérre néztem hirtelen, és láttam, valamiért idegesen tartja a farkát, és morog. Abban már biztos voltam, hogy nem ő volt a hang forrása, hiszen kicsim nem ismeri az emberi szavakat. Ekkor Zuzu felé pillantottam. A mondat végét még sikerült elkapnom.
- Hogy kerültél ide? - hangzott, és mintha valami miatt aggódást láttam volna a szemében. Közben farkasom nem hagyta a abba, egyre erősebben hallottam a torka mélyéről feltörő iszonyatos morgást, de valamiért nem törődtem vele.
- Öhmm.. Nem tudom. - néztem körbe, hogy most mégis hol vagyok. - Én.. az előbb még nem a cukrászdában? - aztán eszembe jutott. - Hát hiszen te akartál sétálni.. azt hiszem. Előtte meg a cukrászdában, az előtt meg a mezőn, ahol harcoltunk. - kezdtem bele nem túl összefüggően, de érthetően magyarázni. Végül le esett, hogy valószínűleg nem ez érdekli. Felvillant az előbbi téma, amiről a cukrászdában beszéltünk. Észbe is kaptam, és arra is rájöttem, hogy úgy sétálgattam eddig, mint valami szellem, az ott ért emlékek hatására. Pedig ennyire már rég nem voltam kiborulva. Talán még otthon, a való világban voltam ilyen, ennek a játéknak a kezdete óta viszont egyszer sem. Ezért is ilyen furcsa most nekem ez az egész, mert olyan régen éreztem utoljára. Megeresztettem egy biztató mosolyt Zuzu felé, amolyan nem vagyok bolond mosolyt, és végre sikeresen választ adtam a kérdésére, most, hogy ennyi idő után felfogtam annak értelmét.
- Öhmm.. Mármint a játékba, igaz? - Kínosan lesütöttem a szemem. Hisz mégis csak összevissza beszéltem mindenféle hülyeséget. - Egész egyszerűen. Tudod én soha nem játszottam ilyen.. öhmm.. hogy is hívják? Szóval ilyesféle játékokkal. Egyszerűen csak a bátyám nagyon aggódott értem, és megvette azt a Nerve izét, és megkért, hogy játsszak. Úgy gondolta, hogy ettől talán megint észhez térek, és a régi én leszek. Ami igaz is, mármint.. Ez volt az első alkalom a játék indulása óta, hogy megint ilyen nyomott vagyok. - nevettem egykedvűen. - Én egyébként egyáltalán nem akartam ilyen hülyeséget kipróbálni, de őt sem akartam elszomorítani, ezért teljesítettem a kívánságát.És végül mi lett belőle? Naná, hogy sikerült itt ragadnom. Egyébként nem is mondok semmit, hisz te biztos szeretted az ilyen játékokat már akkor is, igaz? - mondtam. Közben eszembe jutott a fél süti. Elővettem, és Vezérhez fordultam.
- Na mit kap a kicsikém? - mosolyogtam, és nyújtottam felé. Erre ő elhúzódott, és rosszallóan morgott rám.
- Mé-mégis mi a baj? - kérdeztem, és megpróbáltam közelebb menni, hogy megsimogassam. Erre ő a kezem után kapott, mintha meg akarna harapni.
- Vezér? - mondtam hisztérikus hangon. Közel álltam hozz, hogy elbőgöm magam. Nem akart közelebb jönni.
- Nem kell a süti? - kérdeztem, erre ő előre meredt, és elővillantotta a fogait.
- Kicsim.. légyszíves.. - könyörögtem. - Mondd, mi a baj? - teljesen kétségbe estem. Ekkor hirtelen hátra fordult, és elindult az ellenkező irányba futni.
- Mégis mi ütött beléd? - kiabáltam, miközben elkezdtem utána futni, amilyen gyorsan csak tudtam. Szerencsére nem tudott eltűnni a szemem elől, így végig követni tudtam. Másik szerencsém pedig az, hogy kitartás, és futás statjaink egyenlőek, így ugyanannyira volt gyors, mint én, és ugyanannyi ideig bírta, mint én. Ennek köszönhetően végig követni tudtam, amíg ki nem fáradt, és egy fa gyökereinél megállt, szembefordulva velem.
- Mégis mi a gond? Kérlek, mondd meg! Ne fordulj szembe velem, könyörgöm. - mondtam sírógörcsöt kapva. Ha őt is elveszítem, akkor nincs értelme a maradásomnak, jó lesz nekem a pokolban is. A szavaimra fájdalmasan felnyüszített.
- Kérlek, te vagy a legfontosabb a számomra itt. - mondtam, majd letérdeltem előtte a földre. - Sajnálom, ha valamivel megbántottalak, csak tudod.. Kissé kiborultam, és nem voltam magamnál. - Van olyan, hogy egy idomárt elhagyjon a petje? Hogy ne segítsen neki? Hogy megbántódjon, és örökre ketté váljanak az útjaik? Reméltem, hogy nincs. Nélküle nem bírok élni, ez egyértelmű. És nem azért, mert kettőnk közül ő az, aki harcolni is tud, hanem mert ő az, aki a lelki támaszom, az egyetlen örök bajtársam.
- Nem hagyhatsz el! - szipogtam. Még mindig tartózkodóan elhúzódott tőlem. Ekkor bevillant, hogy mivel bántottam meg. Kint hagytam a cukrászda ajtaja előtt. Ezt még elviseli, hisz ez a szabály, de miután kijöttünk, szinte végig szinte könyörgött, hogy figyeljek rá. Segíteni akart, megnyugtatni, a lelki támaszomként a feladatát végezni, magamhoz téríteni. És én nem reagáltam, nem figyeltem oda rá. s Zuzut sem szereti, nem bízik benne, pláne, miután azt látta, vele voltam, amikor szomorú lettem. És neki mégis válaszoltam, rá oda figyeltem, farkasomra pedig nem. Végül addig fajult ez az egész, hogy teljesen megsértődött rám.
- Sa-sajnálom, hogy nem figyeltem rád. - hajtottam le a fejem. - Én csak.. kérek, értsd meg.. Én.. Köszönöm, hogy segíteni akartál, és.. és.. nem tudok mást mondani, sajnálom. - törtem ki zokogásban, és közben nagyon reméltem, képes lesz megbocsájtani nekem.

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2321
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6868/6900  (6868/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sweet Dreams cukrászda

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 13 oldal 1, 2, 3 ... 11, 12, 13  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.