[Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Szophie on Kedd. Jan. 22, 2013 1:28 pm

Egy borús, esős napon egy idős néni botorkál oda a hirdetőtáblához, és egy fecnit ragaszt rá, majd amilyen gyorsan jött, ugyanolyan gyorsan távozik. Itt jártát csak a papírlap jelzi, és az utána maradt esernyő, amit az erős szél csavart ki megfáradt kezeiből.
Másnap ugyanolyan rossz idő van, a vizes út ezer csillámló szikraként veri vissza a lámpák izzó fényét. Igen, a lámpák fel vannak kapcsolva, hisz az egymásba nyúló felhők semennyi napfényt sem engednek át. A vaskos réteg sötétség formájában telepszik rá az egész tájra. És az eső csak esik, és esik, a szél vadul, mindent megtépázva fúj.
Kinek van ilyenkor kedve küldetésre menni? Az utcán szinte senkit nem lehet látni, csak elvétve egy-egy szerencsétlent, aki menedéket keres a vihar elől, vagy pár alakot, akik eresz alá húzódnak be, pénz híján.
Néhány vállalkozó alak mégis fel-feltűnik a küldetés táblánál. Ilyenkor több szerencsével találhat mindenki magának feladatot, hisz a sokaság úgyis a meleg szobában lustálkodik, és lehangoltan bámul ki a koszos ablaküvegen.

Ti, merész lelkű játékosok azok közé tartoztok, akiket nem tántorít el a vihar és a ború sem. Kimerészkedtek az utcára, és a hirdetőtáblánál megpillantjátok a néni által kirakott cetlit.
Göcsörtös, összevissza, szinte olvashatatlan betűkkel a következő áll rajta:
„ Egy idős hölgy kérne segítséget bátor utazóktól, szerény jutalomért cserébe. Nem tudok sokat felajánlani, de tapasztalat szerzés szempontjából egy érdekes feladatom lenne számotokra. Ha valakit érdekel, kérem, jöjjön el hozzám. A házamhoz a kezdetek erdeje melletti úton juthattok el. Előre is köszönöm minden kedves vállalkozónak a segítséget.”
A pár jelen levő közül mind elolvassák, de a szerény jutalom hallatán inkább odébb mennek, de ti valamiért mégis elfogadjátok, és elindultok a kijelölt út irányába.

Mind külön-külön, az úton még csak véletlenül sem találkoztok. Az utatok egy összetákolt, dülöngélő kis faviskónál ér véget, ahova mind bementek egyesével.
Egy szépen berendezett, tiszta, kicsike kis szobába léptek be, ami egyben konyha, és nappali. Az asztalon gőzölgő tea, és csészék, az ajtóban pedig egy kedvesen mosolygó idős NJK néni fogad benneteket, és amint mind megérkeztek, ismerteti a feladatotokat.



- Sziasztok! Örülök, hogy elvállaltátok a csekély jutalom ellenére is. Nagyon szépen köszönöm önzetlenségeteket. A feladatok annyi lenne, hogy megkeresitek nekem Meredith-et, egy gyógyszerészt, aki az én különleges gyógyszeremet készíti. Sajnos olyan betegségem van, amire nincs átlagos boltban kapható orvosság, csak ő tudja elkészíteni nekem. – ezzel átnyújt nektek egy kis csomagot, benne egy levéllel, és gyűrűvel. – Ha ezt oda adjátok neki, akkor tudni fogja, miről is van szó. – mondta. Ezek után kivezetett titeket a házából, egyenesen egy nem messze lévő kőhalom mellé. Ott a köveket arrébb gurítva egy kis csapóajtóra lehettek figyelmesek.
- Erre kell menni! Csak kövessétek az ösvényt! Jó utat! – köszönt el. Most már csak rajtatok múlik az, hogy beléptek-e, vagy sem...

/Most van alkalmatok a bemutatkozásra, szóváltásra. /

Résztvevők: Judy, Nariko
Határidő: 4 nap/ fő.


A hozzászólást Szophie összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 27, 2013 6:39 pm-kor.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Noxy on Kedd. Jan. 22, 2013 5:54 pm

Elég sokáig botorkáltam az erdőben, ahol gyakorolhattam a képességeimet. Amióta itt vagyok, inkább az erdőben élek, minthogy a város zajában tengődjek. Nagyszerű túlélési gyakorlat a Kezdetek Erdejében való tartózkodás, valamint nyugalmasabb körülmények között megtanultam meditálni, amit eddig nem tettem, hiszen keleti harcművészetet tanultam az iskolák mellett.
Pár nappal később végül arra gondoltam, hogy talán a városban néznem kéne küldetéseket. Soha nem jutok ki a játékból, ha egész életemben az erdőben lebzselek, itt meg aligha vannak NJK-k, akik küldetéseket adnának. Hosszú idő után - amióta elmentem a főtérről - bementem Aincrad-be, hogy feladatot vállalhassak. A keresés azonban nem volt könnyű; megfordultam pár NJK-nál, de azok már feladták másnak a feladataikat, de volt pár játékostársam, akik meg szó szerint az orrom elől nyúlta le.
Eközben szakadt az eső, sokak az eső elől menekültek nedvmentes területekre, vagy meleg, kényelmes házakba, hogy kivárják az eső múlását. Én csak mentem az esőben. Köpenybe burkolóztam hiábavalóan, így is bőrig áztam. Ez nem rettentett vissza attól, hogy találjak valami feladatot. Az utam egy hirdetőtáblához vezetett, amelyben ilyen időben szabad küldetés reményét véltem. Az erős szél, amely az esővel együtt jött, egy elhagyatott esernyőt sodort.
Megálltam a tábla előtt, és végignéztem a hirdetéseket. A legtöbbet már annyira elverte az esővíz, hogy alig tudtam kivenni belőle egy betűt is. Lehetetlen volt bármit is elolvasni... kivéve egy szerényke kis papírfecnit, amit talán nem sokkal előttem raktak fel. Elolvastam, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Egy öregasszony őszinte, kedves hirdetése, melyben azt kéri, hogy ha van derék vándor, aki szívesen segítene neki csekélyke jutalomért, akkor menjen el hozzá. Valami érdekes feladatról lenne szó.
Engem nem izgat, ha keveset fizet, a tapasztalat mindennél fontosabb számomra. Elfordultam a fecnitől, és elindultam ahhoz a Kezdetek erdejének szélére, ahol a nénike lakott. Kisebb-nagyobb viharban tett séta után eljutottam egy erdőszéli kis faviskóhoz. Ablakfényből látva megtapasztaltam, hogy otthon vannak. Sárban totyogva odamentem a házhoz, és bekopogtam az ajtón. Amint engedélyt kapok a belépésre, megtörlöm a lábam a lábtörlőbe, leveszem és kicsavarom a köpenyemet, majd belépek a kis erdőszéli lakásba.
A ház otthonos, tiszta és rendezett. Látszik, hogy ezt a helyet jó körülmények között tartják. Bár nem zavart, hogy csurig áztam, de már nagyon örültem, hogy egy kellemesebb, meleg helyre kerültem. Az asztalon meleg tea gőzölgött, körülötte csészék. A csészék számát megállapítva lehet, hogy nem egyedül fogom megcsinálni a feladatot.
Az ajtóban egy kedves anyóka fogadott.
- Kezit csókolom, asszonyom! - köszöntem a néninek udvariasan a beinvitálásnál, majd fejet hajtottam neki. - A nevem Judy Noxia, íjász. Olvastam az ön kedves hirdetését, és gondoltam, kötelességem segíteni egy ilyen kedves öregasszonynak. Kérem szépen, ugye nem venné tolakodásnak, ha kérnék egy jó forró teát? Igen jólesne egy ilyen eső után egy kellemes és meleg felfrissülés.
Valóban egy ilyen eső mellett megkívántam a teát, de nem akartam modortalan lenni, hiszen a néni segítséget kérne tőlem, vagy tőlünk...
Vártam, hogy az állítólagos társak is megjönnek. Ha megjönnek egyenként, akkor semlegesen köszönök nekik, miután őket is beinvitálta az anyóka.
- Üdv, Judy Noxia vagyok, íjász. - mutatkoztam be.
Amint összegyűltünk, a nénike elmondja a feladatunkat, ami annyi lenne látszólag, hogy menjünk el egy Meredith nevű gyógyszerészhez, hogy elhozhassunk neki egy gyógyszert, ami az ő különös betegségére kell. Egy csomagot nyújtott át nekünk azzal a mondattal, hogy ezt adjuk át a gyógyszerésznek, aki ebből tudni fogja, miről van szó. Mielőtt átadtam volna annak, aki szívesebben magára vállalná a csomagot, megnézegettem.
- Rendben van, asszonyom, én a magam részéről benne vagyok. - bólintottam.
Megvártam a többiek reakcióját, majd a dolgunk végeztével (azaz a néni engedelmével elfogyasztottuk a teát), elkísért minket a házból egyenest egy kőtörmelékig, ami mögött egy csapóajtót véltem felfedezni a kövek közti rések mögül. Magam részéről elkezdtem arrébb gurítani a köveket az útból, amíg teljesen sikerül eltüntetnünk azokat az útból. Az anyóka azt mondta, erre kell mennünk, csak az ösvényt kövessék, aztán búcsút intve visszament az otthonába.
Én megvárom a többieket, majd azután megszólaltam.
- Szerintem induljunk. Jobb, ha együtt maradunk és odafigyelünk. Nem tudni, hogy mi várhat ránk.
Ezután is várok rájuk, aztán együtt indulunk el a csapóajtón túlra. Ezután nem szóltam többet, hanem az ösvényre, és a minket körülvevő környezetre figyeltem.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Akuma on Szer. Jan. 23, 2013 1:50 am

Ez olyan furcsa volt, mármint ennyire vizesnek lenni. Itt léte ideje alatt már sokszor piszkált vízfelületeket és ivott vizet, csak hogy akkor sokkal komolyabb problémája is volt, sokkal. De az a bizonyos nap sok mindenen változtatott, nyitott virtuális szemekkel járta ezt a szép világot. Most viszont megint egyedül volt, nem ugyanazon okból, de természetesen nem esett jól neki. Rin nem volt ott vele, s ha nem lett volna a hatalmas esőzés, nyugtalanabb lett volna annyi ember között. Ők azonban bezárkóztak, míg ő végre rászánhatta magát a fejlődésre, hiszen jelen állapotában nem válhatott Rin számára hasznossá. Az eső áztatta, mégis ez a furcsa érzés valótlan bőrén valahogy enyhítette feszültségét, még vicces is volt, ahogy ruhája átázott, haja pedig furcsán tapadt az arcához és öltözékéhez egyaránt.
Úgy vélte, viszonylag jól sikerült megjegyeznie, hogyan is kellett küldetéseket elvállalnia. Keresni jelöletlen embereket, úgynevezett nem játékos karaktereket, s utána nézni vajon ajánlanak e valamit. De inkább biztosra menni akart, ahhoz pedig valamilyen táblát kellett megkeresni, a városok közepén. S most éppen egy város utcáit járta, vizesen és valamennyire szorongva a házak ablakaitól, ahonnan bárkik figyelhették éppen. Ennyi ember egy helyen, Rinen keresztül nem érzett még ilyet, hogy ennyi hasonló élőlény vette körül ilyen "kis" helyen. Már meg is pillantotta a táblát, ami valószínűleg az a bizonyos tábla volt, s elöntötte az izgatottság. Annyira, hogy felsikoltott mikor valami a lábához ütődött és egész testében megremegett. Mikor azonban lepillantott, egy olyan valamit látott meg a földön, melyet még ő is könnyedén felismert: egy esernyőt. Körbe nézett, azonban teljesen egyedül volt a tágas téren... így hát vetett még egy kurta pillantást a környékre, mielőtt erőt véve magán felkapta a tárgyat. Igaz nem nyitotta ki, egyrészt nem volt benne biztos, mit is kellett kitapintania hozzá, másrészt vizes haját nagyobb kalandnak tartotta annál, sokkal nagyobbnak. Így végül mégiscsak körbe nézett harmadszor is, aztán végre odatotyogott a pocsolyákon keresztül a hirdetőtáblához.
Kíváncsi szemekkel futotta át az első elé táruló sorokat, s máris valami érdekes dolognak találta őket. Csak annyira tudott olvasni, mint amennyire Rin, aki azonban tényleg tudott olvasni, így probléma nem akadt ezzel. Szóval érdekes volt, meg kurta is... éppen ezért is lett kíváncsi. A gond mégis ott volt, amikor a szerény útbaigazítást követve próbálta megtalálni a házat, miközben már azon izgult, hogy először fog találkozni egy idős nénivel. Eltévedhetett, mert csak nagy sokára érte el az ajtót... igaz, az is csak sokára történt meg, hogy összegyűjtötte minden bátorságát a kopogásra. Amikor pedig az ajtó kinyílt, rémülten hunyta be szemeit és csak egyetlen szót volt képes magából kicsikarni...
- G-gomenasai... - hebegte, kezeit tördelve és fejét lógatta, ami meghajlásnak indult, csak valahogyan úgy maradt...
Rin mellett valahogy minden más volt, könnyű volt odafigyelni és megszólalni is, itt azonban még a szemeit sem merte kinyitni, amíg a néni kedves szavai el nem parancsolták zavarodottsága egy részét. Akkor is rossz felé nézett, nem felfele kellett volna, hanem előre... vagy talán kicsit lefelé? Mert az idős néni egyáltalán nem bizonyult ijesztőnek, sőt inkább békésnek és barátságosnak, még ha így is piszkálta Nariko orrát, hogy egy idegen társaságában van. Amikor tekintete azonban egy lányra tévedt, újult erővel tört rá megint az emberfélelem. Nem volt annyira kedves a köszöntése és a hangja sem, az már kevésbé jutott el hozzá, hogy ellenséges sem.
- D-dōshiyō... - motyogta magának, de aztán valahogy meghajolt és megint úgy maradt.
Tudta, hogy nem mehet ez így örökké, de nem erőltette egyenlőre a bátorságát, inkább hagyta távoli hegyekben időzni... akármilyenek is voltak igazából a hegyek! Talán még bámulta is valaki, nem tudván, hogy feltűnően viselkedett... ráadásul egy olyan piros kis jelzéssel a feje felett, aminek létezése egyenlőre titok volt előtte, s lehet mindössze őelőtte. Inkább a falhoz húzódott és onnan várta meg az események csúcspontját, ha hívták volna az asztalhoz, "üh..." hangot hallatva a kezeit kezdte összedörgölgetni, s ott maradt. Rin nélkül olyan nehéz volt, minden annyira frusztráló... inkább a hallgatózásra fókuszált, sikertelenül próbálva nem odapillantani néha. Már többen is ott voltak, mire a néni többet is elmondott a problémájáról, melyből Nariko ha keveset is értett csak, legalább éppen eleget.
Szorongva talpalt hát a többiek nyomába, lemaradva néhány lépéssel, megállva amint valaki be próbálta várni, s hátrálva mikor más elindult volna visszafelé segíteni. Ha nem történt hasonló próbálkozás, valamivel nyugodtabbá vált, mire a néni lejárójához értek. Most sem ő volt a szószóló vagy az élenjáró, sőt... a fejét rázta, ha valaki helyette akart az utolsó lenni. Egyszerűen nem volt oda az ötletért, hogy előtte és mögötte is legyen valaki.

Akuma
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2012. Dec. 21.
Tartózkodási hely : Nyah!

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
781/800  (781/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Matthew D. Blackfire on Szer. Jan. 23, 2013 9:31 am

//Csak a hatás kedvéért Very Happy //

Az eső valahogy mindig képes volt megnyugtatni, ellazítani és átgondolni a dolgokat. Gondoljunk csak bele, mi lenne ha annyi ideig tartana egy emberi élet, mint egy esőcsepp, ami kiválik egy szép felhőből és a ruhádra esik? Ők ennyi idő alatt ismerik meg egymást, élik meg az élet mindennapjait -ebben az esetben perceit- és lesznek boldogok. Talán ha az embereknek is annyi idejük lenne, mint egy esőcseppnek jobban odafigyelnének a környezetükre, nem pedig csak az "énénénénénénénén"...
Már megint elkalandoztak a gondolataim, de ezúttal olyannyira, hogy az esőt sem vettem észre, ahogy a kabátomon kopogtat. Még a kedvenc helyemen -egy templom teteje- sincsen remek kilátás a városra, mindent beborított az eső és az undorító köd. Már épp indulni akartam, mikor lepillantva meglátok egy siető öreg nénit. Tényleg eléggé siethetett, ugyanis berontott a hirdetőtáblás házba, néhány másodpercig ott marad, majd ahogy jött, úgy is tűnt el.
-Hát ez meg...- húzom össze szemöldökeimet.
Gyorsan le is mászok a kupola tetejéről, mert a végén még megfázom. Várjunk csak, létezik ilyen opció, hogy "megfázás, ezért mínusz erő, sebesség és élet" vagy mi a csoda? Mikor betérek a kellemes melegbe, észreveszem hogy mások is a hirdetőtáblát bámulják. Érdeklődve odasétálok és megtalálom a kicsit vizecskés küldetéslapot az alábbival:

„Egy idős hölgy kérne segítséget bátor utazóktól, szerény jutalomért cserébe. Nem tudok sokat felajánlani, de tapasztalat szerzés szempontjából egy érdekes feladatom lenne számotokra. Ha valakit érdekel, kérem, jöjjön el hozzám. A házamhoz a kezdetek erdeje melletti úton juthattok el. Előre is köszönöm minden kedves vállalkozónak a segítséget.”

Úgy tűnik sokak nem akartak kimenni az esőbe egy küldetés elvégezni vagy csak szimplán nem tetszett a "szerény jutalom" rész. Én is egy pillanatra elgondolkoztam, hogy elvállaljam a feladatot: valahogy mindig is bennem volt ez a segítőkészség. Erősen megvakartam a fejemet, majd előkapva begépeltem a GPS-be a találkozási pontot és indultam is, mielőtt még az eső megerősödne.
Így is vagy negyed órába került, mire egyáltalán megtaláltam abban a nyamvadt erdőben a kis kuckót. A sötétben sajnos nem igazán tudtam, hogy merre is van egy bejárat, szóval valamilyen hátsó bejáratot választva némán a szobába léptem, egyelőre senki sem vett észre.
-A nevem Judy Noxia, íjász. Olvastam az ön kedves hirdetését, és gondoltam, kötelességem segíteni egy ilyen kedves öregasszonynak. Kérem szépen, ugye nem venné tolakodásnak, ha kérnék egy jó forró teát? Igen jólesne egy ilyen eső után egy kellemes és meleg felfrissülés.- szólalt meg az egyik lány.
Haja talán a válláig érhetet, karcsú alkat volt, ezt főleg hátulról volt jó látható és majd csak később vettem észre az élénken csillogó zöld szemeket. A közönséges embernek nem tűnik úgy fel, de ezen a lányon látszott, hogy rendesen edz és bízik saját erejében.
~Judy, hm?...Érdekes...~ mondtam magamban, majd előre léptem.
-Egy tea nekem is jól esne...- törve meg a csendet s főleg jelezve, hogy én is itt vagyok a szobában.- Matthew vagyok, örvendek!- mutatkoztam még be gyorsan.
Nekidőltem a legközelebbi falnak és amíg vártam a teára, megpróbáltam letörölni magamról az esőcseppeket.
-Sziasztok! Örülök, hogy elvállaltátok a csekély jutalom ellenére is. Nagyon szépen köszönöm önzetlenségeteket. A feladatok annyi lenne, hogy megkeresitek nekem Meredith-et, egy gyógyszerészt, aki az én különleges gyógyszeremet készíti. Sajnos olyan betegségem van, amire nincs átlagos boltban kapható orvosság, csak ő tudja elkészíteni nekem.- szólalt meg a néni, részletezve a küldetést.
~Szóval csak el kell hoznunk neki egy gyógyszert?...Miért van ennek átverés szaga?...~ jött megint elő a gyanakvó énem és érdeklődve elrugaszkodtam a faltól.
-Ha ezt oda adjátok neki, akkor tudni fogja, miről is van szó.- tette még hozzá a néni és előkapott egy csomagot.
Néhány percnyi összepakolás után az öreg néni kivezetett minket a házából és egy kőhalomhoz vezetett minket, ami alatt egy csapóajtó terült el. Ezek szerint csak végig kell menni az ösvényen, fogni a gyógyszert és visszajönni. Mi sem egyszerűbb, de mint minden dolognak, itt van valamilyen "apró betűs" részlet ami persze csak később fog kiderülni...
-Ne lankadjon a figyelmetek...- figyelmeztetem a társaimat és indul is a következő kalandom.

_________________

Soha se add fel a küzdelmet!
Mert az élet csakis arra akar tanítani,
Hogy soha se add fel! Soha.
Mert a számtalan próba után,
Mikor az utolsó harcodat vívod,
Mikor magával a halállal nézel farkasszemet,
Bátran röhöghess a képébe és mondhasd:
„GYERE HA MERSZ!!!”

Matthew D. Blackfire
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 12
Join date : 2013. Jan. 12.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
50/100  (50/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Szophie on Pént. Jan. 25, 2013 6:09 pm

Sajnos Zero nem jelentkezik. Írtam neki üzit, de arra sem válaszolt. Ha majd megérkezik, akkor ír, ha meg nem, akkor nem szeretném, hogy mindenkit ez miatt várassak meg, ezért folytatom a küldetést.

Sorrend:
1.Judy Noxia
2.Nariko
3. Matthew D. Blackfire
Határidő: egy 3 naposat tudunk tartani?


]Judy Noxia:
Élet 2
Fegyverkezelés 3 +1
Erő/Irányítás -
Kitartás 3
Gyorsaság 5
Speciális képesség 2
Páncél +2

Nariko:
Élet 3
Fegyverkezelés 4 -1
Erő/Irányítás 3 +2
Kitartás 2
Gyorsaság 2
Speciális képesség 1
Páncél +2

Matthew D. Blackfire:
Élet 3
Fegyverkezelés 3
Erő/Irányítás 3 +1
Kitartás 1
Gyorsaság 3
Speciális képesség 2
Páncél
+2

Judy kérdésére a néni bólint, és sietve kiönt a lánynak egy kis teát.
- Ezért készítettem! Igyatok csak nyugodtan! - mosolygott barátságosan. - Ilyen ronda időben gondoltam jóleshet..
Az újabb érkezőkre felfigyelve teával kínálja őket is, jóllehet, furcsának találta a sarokban kuporgó, félénk kislányt, és hirtelen a semmiből előtűnő fiút. De az ember a kalandoroktól elviselhet azért egy kis tartózkodó viselkedést. Rövidesen a megadott irányba is kalaúzol titeket.
Sikeresen elgurítjátok a köveket a csapóajtó felől, és egy alagútra lesztek figyelmesek, végig szegélyezve van fáklyákkal, amik meg is vannak gyújtva. Az alagút pont akkora, hogy elfér benne egy nagyobb ember. Folyamatosan lefele lejt, ami kissé megnehezítheti a járást, hisz egy kis botlás is ahhoz vezethet, hogy az ember el kezd lefele gurulni. Nem túl hosszú séta után végül fény látszódik, majd kiszélesedik, és egy hatalmas csarnokban végződik. Lehet úgy 200-300 méter átmérőjű is. Nevezhető persze barlangnak is, mert lényegében egy lyukról van szó, a földben.
Itt világos van, mintha csak nappal lenne, mégis mindenhol fedett, és sehol sem láttok lámpákat. A barlang egész területét egy hatalmas labirintus foglalja el, szépen csiszolt, magas falakkal. Lehetetlen felmászni rá, átugrani, vagy áttörni. A labirintus bejáratnál egy fekete macska áll.

Nézhetitek esőre szobornak is, hisz meg se mozdul, de amikor közelebb mentek, észrevehetitek, hogy lélegzik. Amikor megpróbáltok belépni a labirintusba, utatok állja, és megkérdezi:
- Mi célból jöttetek ezen az úton egészen idáig?

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Noxy on Szomb. Jan. 26, 2013 2:36 pm

A nénike megkínált egyből a teával, amit várakozás közben lelkesen, de lassan iszogattam. Hamarosan megismertem két leendő útitársamat. Az első egy reszketeg kislány, aki látszólag akár egy "bú"-ra is úgy elinal, mint egy kisegér. Őt nem sokkal egy srác követett, aki annál közvetlenebb volt. Azért tőle elvárhatta volna egy illemesebb ember, hogy udvariasabban is köszönjön a néninek ahelyett, hogy "örvendeket" mond. Úgy tűnt, hogy egy darabig engem bámult, de aztán ő is elkezdett teázgatni még az útmutatás és az indulás előtt, ha nekilátott.
A srácot Matthew D. Blackfirenek hívják, de csak ennyit tudtam meg róla (kivéve, hogy külső ránézésre nem is néz ki rosszul és kisugárzásaiból egész rendes és figyelmes srácnak tűnik, de azért nem bízhatok meg benne). A félős kislány egy-két japán üdvözlő motyogást hallatott csak, de nem mutatkozott be. Ezt illetlenségnek tituláltam el. Nem csak azért, hanem azért is, mert ismeretlennel nem lehet utazni (bár látszólag annak tűnik, akinek, de ő is kivívta a bizalmatlanságomat).
A bevezetők és a kíséret után beléptünk az égő fáklyákkal megvilágított alagútba, amelyen egy kisebb-nagyobb ember is átfért. Azért nem volt annyira nagy, hogy egymás mellett haladjunk, inkább libasorban, de szorosan egymáshoz. Matthew ennyit mondott: - Ne lankadjon a figyelmetek. - Persze, miután én is mondtam egy hasonlót, de legalább egy ember odafigyel mindenkire rajtam kívül.
- Az utolsó fedezze a többit! - szóltam hátra.
Az út folyamatosan lejtett, úgyhogy lassítottam a lépéssel, hogy el ne csússzak. Nem lenne kellemes, ha a sötétség végtelenjébe tátongó lejtőbe legurulunk, és ki tudja, hol kötünk ki.
Hosszú és lassú barangolás után megérkezünk az átjáró egy csarnokszerű barlangi helyre vezetett, amely egy nayobb közösségi terület méretét is magába foglalja. Itt a világítás olyan erős, mint felszínen fényes nappal.
~ Talán a kontrát levehették volna egy kicsit a készítők. ~ gondoltam.
Azonban szemünk előtt láttam a legfőbb problémát: a labirintust. Ebből arra következtettem le, hogy valami itt nem stimmel, de nagyon nem. Biztos, hogy egy gyógyszerészhez kellene mennünk egy ilyen helyen? Már korábban láttam Matthew szemében a gyanakvás fényét, de most már nekem is szöget ütött a fejemben. A labirintuson nem lesz könnyű átkelnünk, hacsak van nálunk egy térkép vagy egy olyan ember, akinek jó a tájékozódó képessége. Nekem nem rossz a tájékozódásom, de kis idő után én is eltévedhetek egy ilyen labirintusban. Máshogy nem lehet átkelni rajta.
A bejáratnál megláttam valami nem oda valót. Egyből levettem a hátamról az íjat és odaszegeztem. Azt hittem, valami útonálló, vagy más szörny lesz, de kiderült, egyik sem az; csak egy fekete macska. Épp olyan fekete macska, mint az enyém otthon, akit Lucifernek hívok nőstény létére.
Megközelítettük a macskát (már ha Matthew és a kislány is így tesz), az íjamat azért még mindig kifeszítve tartottam magam előtt. Még így se történik semmi, de amikor úgy véltem, hogy bizonyára egy kíváncsi kóbor macska, mely valahogy idekerült, majd ki akartam kerülni a bejárat felé, az egyszer csak elénk ugrott.
- Mi célból jöttetek ezen az úton egészen idáig? - szólalt meg a macska.
Én már meg se döbbentem ezen. A SAO világa elég sok mindent rejtegethet magába, mint például karatézó széket, vagy vérszomjas griffet, vagy akár ebben az esetben egy békésnek látszó beszélő macskát. Lehet, hogy egy beszélő macska, de ki tudja, kinek dolgozik, úgyhogy nem mondtam el a konkrét okot az utunkról.
- Egy gyógyszerészhez kell eljutnunk. - adtam meg a semleges választ. - No, és te mi járatban vagy itt, kedves macska úr/asszony?

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Akuma on Szomb. Jan. 26, 2013 5:09 pm

Nariko kényelmetlenül szorongatta a talált esernyőt, melytől csak abban az esetben volt hajlandó megválni, ha a néni felismerte és visszakérte. Ha tudta volna, hogy az övé, akkor már ékreztekor készségesen átnyújtotta volna neki, viszont ha a néni nem szólt róla semmit, akkor nem is tudhatta meg, hogy az övé.
A társai változatos érzelmeket ébresztettek benne. Magasabbak voltak, vagy csak számára tűntek annak, a fiú mindenképpen. De ő nem tulajdonított neki nagy figyelmet, így Nariko nyugodtabban pillantgatott néha feléje. A lány, Judy ellenben hordozott magában valami egészen mást. Lehet nem így volt, de vele kapcsolatban olyan érzései voltak, mintha még ha csak a szeme sarkából méregette is volna, s nem éppen túl pozitívan viszonyult hozzá. Tévedhetett, de valamiért így gondolta, s rá sokkal nyugtalanabbul reagált a bejáratnál. Míg a szintén kiejthetetlen nevű Matthew megjegyzésére bólintott, a lány utasítására megrezzent.
- A-az é-én vagyok? - húzódott hátrébb.
De végül kénytelen volt így tenni, főleg, ha már mindenképpen ő volt leghátul. Csak azt nem tudta, hogyan kell fedezni valakiket hátulról. Hiába jutottak el hozzá Rin gondolatai egész életében, Nariko eléggé tökéletlen személyiség volt, s rengeteg dolgot vagy nem értett, vagy szó szerint vett. Ezért sem akarózott neki az előtte haladó hátához simulni, vagyis őt fedezni hátulról... Némán követte őket, az esernyőt vagy naginatáját ölelgetve, attól függően, hogy előbbit korábban a néni visszakérte-e.
Rövidesen egy megvilágított nagy helyiségben találták magukat, lehet volt szó ekkora "szobára" is, de ő nem tudott róla. A labirintusokról azért csak volt fogalma, viszont a Judy elé szökkenő lény...
- Areareee~ egy beszélő egérke! - kiáltott fel, sokkal inkább meglepetten, mint ijedten!
Be kellett vallani, perpillanat nem jutott eszébe, hogy összekevert egy macskát egy egérrel...

Akuma
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2012. Dec. 21.
Tartózkodási hely : Nyah!

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
781/800  (781/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Matthew D. Blackfire on Kedd. Jan. 29, 2013 11:08 am

Hiába is szeretem az esőt, hiába jó átgondolni benne a dolgokat azért én sem szeretek bőrig ázni, még ha csak egy virtuális játék is. Ahhoz képest viszont kitettek magukért a készítők, tényleg lehet érezni hogy a ruhákra rákoppannak az esőcseppek. Mennyi munka lehetett ez? Miért fecsérlik ezt a tudást egy ilyen halálos játékra?
A köveket arrébb gurítva egy lépcsőt pillantunk meg, ami egyenesen a mélybe visz minket. Még szerencse, hogy legalább az út fáklyákkal van kitűzdelve, de ez sem segített eltüntetni a gyanakvásomat, sőt inkább fokozta azt. Mivel az út végét sem láttam, óvatosan és viszonylag lassan lépkedtem lefele a lépcsőn. A fokok nem voltak valami szélesek, ráadásul moha is borította egy-két helyen, amit az eső még csúszóbbá tett. Volt egy pillanat a lépcsőzés során, mikor tényleg azt hittem hogy belegurulok a semmibe és jön a "game over" felirat.
Hamarosan viszont megpillantottam a lépcső alját és bejáratot, amiből viszonylag lágy és kellemes fény áradt ki, mintha csak hívogatna minket. Belépve egy hatalmas kupolás vájatba kerültünk, ami szerintem jó pár focipályát ki tett volna, a világításról nem is szólva, szinte a semmiből van itt ennyire világosság. A fene a logikába, mi, SAO készítők?
-Áh!...Valahogy sejtettem...- motyogtam az orrom alatt, mikor én is észrevettem, amit a többiek.
Előttünk egy hatalmas labirintus terült el, amivel beigazolódott a sejtésem: ez is valami gyilkos próbatétel, amin át kell menni. Nem csodálom, hogy a néni nem volt képes lejönni idáig, de akkor miért nem figyelmeztetett minket a labirintusra? Kicsit gyanakvóan követve a többieket meglátunk egy beszélő macskát -személy szerint én meg voltam lepve tőle, nem hittem volna, hogy ilyen lesz a játékban <--[n00b] -, de hagytam a többieket érvényesülni.
-Egy gyógyszerészhez kell eljutnunk. - ekkor vettem észre, hogy a másik lánynak felcsillantak a szemei. - No, és te mi járatban vagy itt, kedves macska úr/asszony?- mondta Judy.
-Areareee~ egy beszélő egérke!- szólal meg a kislány döbbenten, mire a számhoz emelem a kezem, hogy eltakarjam a kuncogásomat.
-Feltételezem tudsz valamit segíteni, hogy átjussunk a labirintuson, tisztelt Macska Úr/Asszony?- térdelek le hozzá és próbálok kedves lenni.

_________________

Soha se add fel a küzdelmet!
Mert az élet csakis arra akar tanítani,
Hogy soha se add fel! Soha.
Mert a számtalan próba után,
Mikor az utolsó harcodat vívod,
Mikor magával a halállal nézel farkasszemet,
Bátran röhöghess a képébe és mondhasd:
„GYERE HA MERSZ!!!”

Matthew D. Blackfire
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 12
Join date : 2013. Jan. 12.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
50/100  (50/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Szophie on Szer. Jan. 30, 2013 3:23 pm

A macska egy rosszalló nézéssel reagált az egérke szóhasználatra, majd válaszolt a neki feltett kérdésekre.
- Én semmilyen járatban nem vagyok itt! Itt ülök, és az a feladatom, hogy segítsem az erre tévedőket a labirintuson átjutni, de csak akkor, ha méltónak találom őket erre. A nevem Sierra, üdvözlet nektek. Ha a gyógyszerészt keresitek, akkor t kell jutnotok itt,és be kell bizonyítanotok bátorságotokat, eszeteket, erősségeteket, és szerencséteket, emlékező képességeteket,illetve végig önmagatokat adjátok! Ha még mindig vállaljátok ezt, akkor induljatok el, nyitva áll a kapu. Sok szerencsét, remélem van a fejetekben GPS!- mondta, majd köddé vált.
Ha elindultok a labirintusba, először egyenesen vezet utatok, majd egy helyen három felé ágazik. Mind a három úthoz egy kisebb tábla van rögzítve. Ha közelebb mentek, és megnézitek, akkor ezek a felíratok olvashatóak rajtuk:
azon, amelyik balra ágaz: 11, de nem mindegy?
amelyik egyenesen visz tovább: erdei szunyóka
amelyik jobbra vezet: játék és móka mindenek felett!
Ti döntitek el, hogy merre mentek, szét is válhattok, ha úgy találjátok jobbnak. Ha megnézitek, nem látszik semmi különbség a különböző utakon, mindegyik egyforma.
Most akkor merre tovább?

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Noxy on Pént. Feb. 01, 2013 11:06 am

- Kérlek, bocsáss meg, ha megsértettelek szóval. - kértem elnézést, amikor a macska közölte, hogy semmi járatban nincs itt. A kislány felsikkantott, mert beszélő egérnek nézte a macskát. Hogy lehet egy ilyen nagyobb testű állatot egy icike-picike rágcsálóval keverni? Nem értem. De ami igaz, az igaz, ebben a halálos játékban bármi megtörténhet, de azért az embernek mégis tudnia kell különbségeket tenni egy macska és egy egér között.
A macska Sierraként mutatkozott be, és azt mondta, hogy feladata segíteni a játékosokat a labirintuson, ha méltónak talál rá. Tehát próbák elé leszünk kitéve, ha el akarunk jutni a gyógyszerészhez. Sok segítséget nem kaptunk, de a macska reménykedett benne, hogy van bennünk GPS. Aztán eltűnt. Megnéztem a panelen a térképet, de valahogy az se sokat segített. A labirintus még térképből nézve is nagy összevisszaságba vezet.
- Kár, hogy nincs nálam semmi, amivel kijelölhetném a bejárt utakat. - mondtam szomorúan. - De hát próbaszerencse, mégis vállaltuk ezt az utat.
Ha a többiek készen álltak, elindultunk a labirintusba. Egyenes út után egy elágazáshoz értünk, amely három további helyre vezetett. Mindháromhoz egy kis tábla. Közelebb mentem, hogy elolvassam:

Azon, amelyik balra ágaz: 11, de nem mindegy?
Amelyik egyenesen visz tovább: erdei szunyóka
Amelyik jobbra vezet: játék és móka mindenek felett!

- Érdekes. - jegyeztem meg. - Az elsőt nem igazán értem, de a másik kettőben van valami felettébb gyanús. Azt mondanám, azért nem árt szétválni, de a logikám azt mondja, jobb ha együtt maradunk. Nekem mindegy, merre megyünk. Neked van ötleted, Matthew? - fordulok Matthew felé.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Akuma on Pént. Feb. 01, 2013 5:55 pm

- G-gomenasai! - rezzent meg a szúrós szemektől, de fogalma sem volt arról, hogy igazából mi rosszat is csinált...
Az övét pedig az íjászlányé követte, csak hogy azt még annyira sem sikerült megértenie, elvégre nem rá nézett. Talán figyelhetett volna többet a másik játékos szavaira, de azért tényleg kicsit ijesztő volt... vagy valami olyasmi. A "beszélő egér" pedig csak magyarázott és magyarázott, míg ő egyre csak bizonytalanabbá vált tőle. Nem érezte magát bátornak, okosnak, vagy erősnek... szerencsésnek talán, de ami önmagát illette... azzal máig sem volt egészen tisztában. Akkor hogyan adhatná önmagát és egyáltalán kinek adhatná oda? Hogy mi az a GPS? Rákérdezett volna, csak hogy az "egérke" egyszerűen eltűnt, ő pedig csak bámult a hűlt helyére.
Kapkodni kezdte lábait, mikor rájött hogy a többiek már elindultak, habár nem is sietett annyira, hogy teljesen utol érhesse őket. Bizalmatlan volt, ráadásul a helyzet sem volt nevezhető olyasminek, amihez hozzá szokott. Mert olyanból nem is volt sok, számára aztán nem. Ami pedig a talányt illette, neki nem volt semmilyen ötlete a szavakkal kapcsolatban, inkább csak a labirintussal.
- S-sumimasen... - szólt közbe Judy kérdésének elhangzását követően - E-egy labirintus... ha végig csak az egyik falnál megy valaki, végül nem ér ki belőle?
Nem volt szándéka illetlen lenni, de ezt persze más nem feltétlenül gondolhatta, Az ötlet pedig nem tudta, hogy honnan jött. Elképzelhető, hogy valamikor még a saját elméjében fogalmazódott meg, de az is lehetséges, hogy Rin volt az ötletgazda... vagy pedig ő tanulta valahol valakitől. Nehéz volt megmondani... Hát még, hogy mit fognak rá válaszolni?

Akuma
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2012. Dec. 21.
Tartózkodási hely : Nyah!

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
781/800  (781/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Matthew D. Blackfire on Kedd. Feb. 05, 2013 8:54 pm

A macska arcmimikáján teljesen el voltam képedve, tényleg úgy mozgatta a szemöldököt, a száját, a szemhéját, még az orrát is, mintha csak egy szőrös emberke lenne. Vajon ehhez mennyi idő kellett, hogy ilyen részletesre elkészítsék ezt az arcot vagy a pontosabb kérdés, honnan tudták, hogy valaki ilyen grimaszra fogja kényszeríteni szerencsétlen állatot?
A cicusnak, vagyis Sierra-nak nem nagyon tetszett az "egérke" megnevezés, de szerencsére nem vette szívére a kislány megszólalását.
-Itt ülök, és az a feladatom, hogy segítsem az erre tévedőket a labirintuson átjutni, de csak akkor, ha méltónak találom őket erre. A nevem Sierra, üdvözlet nektek. Ha a gyógyszerészt keresitek, akkor t kell jutnotok itt,és be kell bizonyítanotok bátorságotokat, eszeteket, erősségeteket, és szerencséteket, emlékező képességeteket,illetve végig önmagatokat adjátok! Ha még mindig vállaljátok ezt, akkor induljatok el, nyitva áll a kapu. Sok szerencsét, remélem van a fejetekben GPS!- mondta morcosan a macska, majd egyszerűen eltűnt.
~Nah remek, sokat segített...~ mormogtam magamban, majd sóhajtva kiegyenesedtem. Egyáltalán nem tetszett, hogy egy labirintusba akar minket küldeni a küldetésünk. Hogy miért rossz? Láthatólag nem valami széles a hely, így -legalábbis én- nem igazán tudom használni az erőmet és a fegyveremet, másodszor túlságosan zárt az egész. Szépen fogtam magam és leültem a labirintus elé törökülésbe és elkezdtem lehunyt szemmel elmélkedni.
-Amit mondasz kicsi lány...- törtem meg hirtelen a csendet.- Nem rossz ötlet, de csak a valós világban válna be. Itt viszont lehet, hogy követünk egy falat és a semmibe vezet, mert miért ne? -elkezdtem jobban koncentrálni, amitől ráncok jelentek meg a homlokom felett. - A falak közötti távolság nem valami széles, így a harc is nehézkessé válik, arról nem is beszélve ha az utunk két oldaláról megrohamozz minket egy-egy hord, semmi esélyünk sincs különválva túlélni. Na és ha valakinek még is sikerül elérni a labirintus végét, akkor hogy fog szólni a többieknek? Visszamegy értük vagy hagyja őket ott sínylődni. Egyik sem valami okos vagy erényes megoldás...- kinyílnak a szemei és a két talpamra pattanok, végezetül gyorsan leporolom magam. -Egyetlen esélyünk, ha összetartunk és együtt nézünk szembe az előttünk álló akadállyal!- majd leemelem a kaszámat a hátamról és a bejárat felé emel. - Válasszuk a bal irányt! Számomra az a leggyanúsabb...- néztem farkasszemet a lehetséges sírgödrömmel.
Eléggé kellemetlen volt úgy belépni egy olyan területre, hogy fogalmam sem volt, mi vár rám. Sőt, a "11, de nem mind egy" felirat is eléggé gyanakvóvá tett, de igazából nem attól féltem a legjobban. Inkább azért imádkoztam, hogy a játék készítői nem olvastak görög mitológiai könyveket, mert könnyen lehet, hogy az útvesztő közepén egy olyan lénnyel kellene megküzdeni, ami sokkalta erősebb mint mi...
A Minotaurusz...


_________________

Soha se add fel a küzdelmet!
Mert az élet csakis arra akar tanítani,
Hogy soha se add fel! Soha.
Mert a számtalan próba után,
Mikor az utolsó harcodat vívod,
Mikor magával a halállal nézel farkasszemet,
Bátran röhöghess a képébe és mondhasd:
„GYERE HA MERSZ!!!”

Matthew D. Blackfire
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 12
Join date : 2013. Jan. 12.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
50/100  (50/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Szophie on Csüt. Feb. 07, 2013 2:31 pm

Miközben erről beszélgettek, előtűnik hirtelen megint Sierra, a fekete macska.
- Döntöttetek már az úttal kapcsolatban? Külön, vagy együtt mentek tovább? Esetleg visszafordultok? Most ehhez nem tudok semmilyen segítséget sem hozzá fűzni. Csak annyit mondhatok, hogy melyik úton miket találhattok.

A balra vivőn: Egy ajtó lesz, és hozzá kulcsok, szám szerint 11. Mindegyik kinyitja az ajtót, ám mindegyik kulcshoz más út párosul. Például ha tegyük fel az elsővel kinyitjátok, egy barlanghoz hasonló képpé változik a labirintus, míg ha a másodikkal akkor egy kövekkel tarkított út nyílik meg előttetek. Az összes választás jó lehet, hisz a labirintusnak csak a kinézete változik, az út maga nem, viszont ezek megnehezíthetik a továbbjutást, és a különböző utakon különböző erősségű szörnyekkel találkozhattok.
Az egyenesen: Egy csendes, szelíd, virágokkal tarkított úton haladtok majd végig, melyet fák öveznek, így tényleg olyan benyomásotok lehet, mintha egy erdőben bóklásznátok.
Amelyik jobbra ágazik: Egy dzsungel környezeten vezet keresztül, de itt nem élnek különösebben veszélyes álatok.
Ennyit szabad mindössze segítenem, a többi a ti dolgotok. Már így is túl sokat mondtam.
– Vetette még oda foghegyről, majd megint eltűnt.
Most rajtatok a sor, tárgyaljátok meg a hallottakat, ha szeretnétek, majd induljatok el valamerre. Külön, vagy együtt, mindegy.[/b]

Postotok addig tartson, míg el nem indultatok valamelyik úton.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Noxy on Kedd. Feb. 12, 2013 10:22 am

- Végül is ebben teljesen igazad van. - adtam igazat Matthewnak. - Valóban jobban oda kell figyelnünk itt, hiszen ez nem a valóság. Akkor együtt maradunk! Csak a kérdés, hogy merre tovább...
Amíg ezen gondolkoztam, elővettem az inventorymból egy bort, amit furcsa módon nagyon olcsón vettem egy piaci NPC-től. Nagyon érdekes íze volt, de nagyon hiányoltam az igaziakat, köztük a legjobbakat. A fél karomat is odaadnám egy vörösboros kóláért!
Aztán egyszer csak jött a segítség, aki nem más, mint Sierra. Az imént nem sokat segített, de most a jó segítséget adott azzal, hogy merre mi van.
- Döntöttetek már az úttal kapcsolatban? Külön, vagy együtt mentek tovább? Esetleg visszafordultok? Most ehhez nem tudok semmilyen segítséget sem hozzá fűzni. Csak annyit mondhatok, hogy melyik úton miket találhattok.
A balra vivőn: Egy ajtó lesz, és hozzá kulcsok, szám szerint 11. Mindegyik kinyitja az ajtót, ám mindegyik kulcshoz más út párosul. Például ha tegyük fel az elsővel kinyitjátok, egy barlanghoz hasonló képpé változik a labirintus, míg ha a másodikkal akkor egy kövekkel tarkított út nyílik meg előttetek. Az összes választás jó lehet, hisz a labirintusnak csak a kinézete változik, az út maga nem, viszont ezek megnehezíthetik a továbbjutást, és a különböző utakon különböző erősségű szörnyekkel találkozhattok.
Az egyenesen: Egy csendes, szelíd, virágokkal tarkított úton haladtok majd végig, melyet fák öveznek, így tényleg olyan benyomásotok lehet, mintha egy erdőben bóklásznátok.
Amelyik jobbra ágazik: Egy dzsungel környezeten vezet keresztül, de itt nem élnek különösebben veszélyes álatok.
Ennyit szabad mindössze segítenem, a többi a ti dolgotok. Már így is túl sokat mondtam.

Azzal a macska elment. Most már tudjuk, hogy mi merre van, és valahogy nekem a dzsungeles sokkal csábítóbbnak hangzik, mint a többi. Azonban a névtelen kislányra (aki még mindig nem mutatkozott be, csak helyette értelmetlen japán szövegeket habog) tekintettel voltam, és úgy döntöttem, hogy akkor a kulcsos út legyen.
- Menjünk akkor a 11-es úton, de csak a félénk kis útitárs kedvéért.
Mikor éppen megindultunk, hirtelen úgy éreztem, hogy az agyi bitjeim kezdenek megzavarodni, és ez nem mástól volt, mint a bortól. Hát már nem csoda, hogy miért kaptam olcsón azt a bort... annak az NPC-nek bugos borai voltak, amik összezavarják a játékosokat. Aztán egyszer csak a rossz bor hatására teljesen kifordultam önmagamból.
Megláttam egy apró, nagy szemű kis békát, ami ki tudja, hogy kerülhetett az elágazáshoz.
- Jéééé, békuci. - gügyörésztem. - Gyere ide, kicsi békakirályfi!
A béka menekülni akart, de sikerült elkapnom, aztán a szem elé emeltem, hogy megcsókoljam. Meg is csókoltam nagy lelkesen vagy kétszer, aztán csak néztem a békát nagy hévvel, hogy mikor változik már át jóképű királyfivá.
- Gyerünk már, kicsi békácska! Változz át!
A bugos bor jól elvette az eszemet, és bizonyára a kislányt jól meg is ijesztem vele. De mire végre elindultunk azon az úton, ahová javasoltam, addigra a részegség kasztolás lejárt, és újra magamnál voltam.
- Bocsánat, remélem nem okoztam kellemetlenséget. - kértem bocsánatot. - Nem szoktam ilyen lenni, és általában vigyázok az italokkal. Ez jó lecke volt a számomra, főleg a béka után... mostantól kezdve csakis normális kocsmákban iszok normális italokat.

//Bocsi, de ez a fogadás miatt kellett beraknom, a "részegség" még egy posztig tart, aztán a karim észhez tér.XD//


A hozzászólást Judy Noxia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 21, 2013 7:42 pm-kor.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Akuma on Szer. Feb. 13, 2013 5:13 pm

A fiú érvelése határozottan Narikoba folytotta a szót, de egyáltalán nem a teljes tartalma miatt, hanem sokkal inkább a "valós világ" említése végett. Mondhatni, elfehéredve húzódott hátrébb.
- G-gomenasai... - kért bocsánatot halkan.
Sikerült megfogni, egyszerűen képtelen lett volna párhuzamot építeni ez és a "valós" világ között, hiszen az számára önerőből érinthetetlen volt mindig is, ami bántotta. De nem azért, mert gyűlölt Rinbe zárva lenni, hanem hogy nem érinthette őt meg egyáltalán, még csak meg sem ölelhette! Ez a világ viszont más volt, itt erre lehetősége volt, ugyanis itt ő maga is az átlag felhasználók közé tartozott, Rin külsejével. Csak az volt furcsa, hogy itt pedig Rin volt az, aki nem a saját testében járt. Vagyis csak részben, hiszen volt már, hogy az álmaiban más volt, de... az azért Nariko szerint... más volt! Meg talán Rin szerint is, vagy sem... ezt igazából nem tudta megmondani, sajnos.
Ekkor bukkant fel megint az egérke, nem kicsit ugrasztva odébb a sikeresen meglepett lányt. Ráadásul a hallottak sem könnyítettek kitartó zavarodottságán, egyszerűen nem ment olyan jól elképzelni a lehetőségeket, hanem inkább csak olyan álomképszerűen, úgy, ahogy azóta láthatta csak a dolgokat, mióta az eszét tudta. Ez pedig most egyáltalán nem segített, összébb húzta magát és ha kérdőn ránéztek volna, határozottan megrázta a fejét: ő nem fog választani, ezt bárki megérthette.
Már aki értelemre képes állapotban volt, hiszen a nála minden tekintetben nagyobb lány megzavarodott, valami egészen más értelemben, mint ahogy Nariko szokott. Elképedésében eltátotta száját, s a közömbös arckifejezés már tovább is hervadt. Ezzel nem tudott mit kezdeni, valahogy képtelenség volt feldolgozni, amit az csinált. Valamilyen vizesnek tűnő állatkát... teknősbékát (?) fogott meg és puszilgatott. Ettől egészen pontosan sikerült leblokkolnia. Talán őt is el kellett rángatni, vagy kicsit megrázni, hogy aztán megijedjen, s egy pillanattal később, észhez térve a nyomukba siessen.

Akuma
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2012. Dec. 21.
Tartózkodási hely : Nyah!

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
781/800  (781/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Szophie on Pént. Feb. 22, 2013 6:49 pm

Végül Judy tanácsára mindannyian elindultok a balra vivő, "11-es" úton. Körülöttetek továbbra is ugyanaz a kőfal húzódott, melyet borostyán futott be. Egy alig 100 méteres séta után egy kis, kör alakú térre értek, mely továbbra is teljesen körbe van kerítve. A fal túloldalán egy ajtó található, mely fölött egy "Szeresd a természetet" tábla húzódik.

a falon szemben végig elhelyezve 11 kulcs, 11 kicsi kampón lógott.


- Máris ideértetek? No rendben.. A feladat egyszerű, mint már azt kitalálhattátok, illetve Sierra is említette már, válasszatok egyet a kulcsok közül, és azzal nyissátok ki az ajtót, és menjetek tovább. - szólalt meg ekkor egy kellemes, bársonyos hang a fal mellől. Eddig észre sem vettétek, de egy jó kiállású, fekete ruhába öltözött férfi feküdt a földön, a füvön, és épp a kicsiny kis fekete macsekot kényeztette, aki ezt láthatóan élvezte, és dorombolással díjazta.

- Természetesen ez nem olyan nagyon egyszerű..- kuncogott, szája elé tartott kézzel, majd a macskával együtt eltűnt a semmibe.
Amikor hozzá szeretnétek érni egy kulcshoz, hirtelen megmozdulnak az eddig földön és falon húzódó indák. "Önálló életre kelnek" , és arrébb lökdösnek titeket, majd teljesen ráfonódnak a kulcsokra. Ekkor Matthew hirtelen ötlettől vezérelve meg próbálja levágni azokat az arany tárgyakról, de ekkor az egyik inda elkapja, és őt is teljesen körbefonja.
- Magatokra vontátok az indák haragját.. - mondta megint a férfi, de őt nem láttátok, csak a hangja visszhangzott a teremben. - Nélküle kell tovább mennetek.. Vagy ha nem vagytok ügyesek, ti is itt ragadtok, mindörökre! - Persze mindez lehet egyértelmű lenne a "szeresd a természetet" tábla mellett. Nem kellett volna azokat a növénykéket bántani. Máshogy kell odajutnotok a kulcsokhoz. De vajon hogy?

Feladat: Írjátok le, hogyan szereztétek meg, és hányas kulcsot, kulcsokat. Küzdjetek meg a növényekkel, de még csak véletlenül se "sebesítsétek" meg őket.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Noxy on Szomb. Feb. 23, 2013 12:16 pm

Mentünk tovább a baloldali "11-es" úton, addigra már teljesen kijózanodtam a bugos ital hatásából. Valami sós, nyálkás dolgot éreztem az ajkamon. Nem akartam tudni, mihez ért hozzá a szám, úgyhogy meg se kérdeztem a többieket.
Kis séta után egy kör alakú térhez értünk. A talaj itt-ott füves. A körterem másik oldalán észrevettük az ajtót a kis kulcsakasztókon lógó tizenegy kicsi kulcsot, amiről Sierra beszélt.
- Szeresd a természetet! - olvastam el az ajtó fölötti írást. - Érdekes. Még hasznos lehet ez a fajta tanács.
Egyszer csak megszólalt egy hang:
- Máris ideértetek? No rendben.. A feladat egyszerű, mint már azt kitalálhattátok, illetve Sierra is említette már, válasszatok egyet a kulcsok közül, és azzal nyissátok ki az ajtót, és menjetek tovább. Természetesen ez nem olyan nagyon egyszerű..
Eddig észre se vettem, de most már igen, hogy egy csinos forma férfi NPC fekszik a fűben, és egy Sierrához hasonló fekete macskát pesztrálta. Úgy tűnik, ha néha nem tudnak logikus felépítéseket összehozni a készítők, legalább elismerhettem, hogy ezzel a fickóval kitettek magukért.
De amint elmondta a dolgot a férfi, eltűnt a macskával együtt. Már megszoktam, hogy az NPC-k hajlamosak magyarázkodni, majd hirtelen a semmibe vesznek.
Azt már rég észrevettem, hogy indák húzódnak mindenütt, de talán a bugos ital utóhatása miatt megfeledkeztem arról, hogy egy ilyen virtuális világban bármi megtörténhet (mondjuk például gondol egyet a gamemaster, és látunk egy Megatront is - egy Űrdongónak külön örülnék, hehehe Very Happy ). Nem kapkodtam, de mégis a kulcsok egyikéhez akartam érni, az indák védelmi mechanizmusba léptek. Eltaszítottak minket a kulcsoktól, amiket körbefonták, hogy ne tudjunk hozzájuk érni.
Matt elkövetett egy csúnya baklövést. Le akarta vágni a növényeket, de azok őt is körbefonták rendesen. Úgy tűnik ez a hiba annyira el lett lőve, hogy ezek után már nem is csodálkoznék, ha a fiú képtelen továbbmenni, így már csak én és a Kisegérke maradtunk.
Ezt a már megismert férfi hangja is a teremben megerősítette: - Magatokra vontátok az indák haragját... Nélküle kell tovább mennetek... Vagy ha nem vagytok ügyesek, ti is itt ragadtok, mindörökre!
Tehát az indákat irritálta az, hogy megérintettük a kulcsokat, melyek a kampócskáikkal rajtuk lógtak. Először kezembe vettem az íjamat, de ahogy ránéztem a növényekre, és szegény Mattre, aki számára itt véget ért ez a küldetés, letettem a fegyveremet. Ha bele is lőnék az egyik növénybe, én is a srác sorsára jutok, a Kisegér meg egyedül nem fog tudni továbbállni, és vagy visszamegy az elágazáshoz, hogy a másik utat válassza, vagy pedig őt jól ismerve elmenekül a labirintusból és feladja a küldetést. Bár nem hinném, hogy ez utóbbi könnyű lenne, mert lehet, hogy a főbejárat már le is zárult, ahogy átmentünk rajta. Leleményes készítők igyekeznek egy lapáttal is alánk tenni, nemde?
El kell jutnom a századik szintig, és ezt az elvemet nem adhatom fel. Nem fogom holmi indák miatt feladni.
Aztán ismét elolvastam a táblát az ajtó fölött. Szeresd a természetet... szeresd a természetet... szeresd a természetet... fény az alagút végén!
~ Megvan! Hiszen tényleg egyértelmű! Miért nem jutott korábban az eszembe?
Szép lassan a növények felé közeledem. Közben az egyik kulcsra irányult a figyelmem. Nem akartam mindet megszerezni, egy is bőven elég. A hetes számú kulcs jó lesz... az az én szerencseszámom.
Tán lehet, hogy körbe akarnak fonni a növények, vagy eltaszítani, vagy egyszerűen nem csinálnak semmit, amíg nem ártok nekik. De én nem akartam nekik ártani. Ellenkezőleg gyengéd szándékom volt.
Lassan az egyik legvastagabb indához nyúltam. Bármit is tesz az, akkor is meg akartam érinteni. Ahogy sikerül, olyan kényeztetően kezdtem simogatni, ahogy az NPC a macskáját. Szép lassan simogattam, nem kapkodtam, hiszen a növények is a maguk módján érző lények.
- Bocsássatok meg, kedves indák. - suttogtam. - Nem akartalak bántani titeket, semmi rossz szándék nem vezet engem ilyen kegyetlenségre, mint ahogy az egyik partnerem tette. Békével vagyunk itt, csak szeretnénk átmenni az ajtón, hogy átadhassunk gy csomagot egy gyógyszerésznek és elvihessünk egy gyógyszert egy kedves öreg nénihez, aki nagyon beteg. Kérlek titeket, engedjetek utunkra, kedves inda barátaim.
Szavaim közben még mindig lágyan simogattam a növényeket. Ha sikerül, és beválik a módszer, megszerzem... illetve megkapom az indáktól a hetes számú kulcsot, majd megköszönve ezt visszahátrálok tisztességes távolságba. Remélem, a Kisegérke nem fog semmit se elszúrni.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Akuma on Csüt. Feb. 28, 2013 9:57 pm

Eléggé kusza percek váltották egymást, melyek legvégén rá kellett ébrednie, hogy valaki a csuklójánál fogva vontatta maga után. Volt néhány pontja erőn, s a pillanat sokkja után sikerült egy rándulással kiszabadulni a fiú ujjai közül, de talán az nem is tartotta olyan erősen, mint amennyire Nariko képzelte. Félrehúzott szájjal és nedves szemekkel vette fel újra a tempót, miután 'társai' néhány lépésnyire végre lehagyták, nem kívánkozott ezek után kartávolságban maradni bármelyikükkel is.
Ezen elhatározása mellett pedig ki is tartott, s így kicsit lemaradva érte el azt a kerek területecskét, ahol zárt ajtó állta el a folytatás egyetlennek történő irányát. A lány, aki lassan a küldetés vezetőjévé nőtte ki magát, egy feliratra hívta fel a figyelmet, ellenben megjegyzése még a kevésbé tehetséges Nariko számára is hangos gondolkodáshoz hasonlított inkább. Hasznos? Nem egy játék ez az egész? Akkor biztos, hogy kell majd valamire az a kifejezés-dolog!
Rá is kérdezett volna talán, hogy volt e valamelyiküknek ötlete, de ahogy efelől próbálta egyszerre meggyőzni és elidegeníteni is magát, egy hang a semmiből ugrásra kényszerítette. Ezúttal befogta száját, mielőtt sikított volna, s csak aztán vált bizonyossá, hogy az új hanghoz egy fekvő tulajdonos is tartozott, az egérke társaságában... mielőtt ő is eltűnt volna, persze vele az állat...
- Ö-ő lesz majd a főellenség! T-tudom! - tört ki belőle egy pillanatra a hiszti, mielőtt visszafogta volna magát - V-vagy a doktorember...
De inkább egyenlőre csak az események indultak meg körülötte, növénycsáp izék kezdtek nőni mindenhol és elég hamar ellepték az egész helyet. Ösztönösen húzta magát összébb, megint fegyvere nyelébe kapaszkodva támaszért. És fuccs, félelmei beigazolódtak, mikor azok az izék elkapták a "csapat" egyik tagját...
- Uwá! - hallatta, nem lévén ötlete, merre is húzódjon inkább, az ezúttal testetlen hang pedig inkább csak feszültebbé tette - Ne-ne-nem igaz! Wa-wa... én nem is... nem is csináltam se-semmit!
Mindeközben a másik játékossal ellentétben nyugton maradó lány most talán néhány nappal megelőzte Narikot egy ötlettel. Csak elsőre nem tűnt annak, mind inkább egy mostanra már másodízben megnyilvánuló különös vonzalomnak, zöld élőlények iránt. Talán mondjuk ez volt a kedvenc színe?
- T-tudnak beszélni? - kérdezte zavartan, mert ilyesmiről Rin nem nagyon álmodott még, hogy növényekkel beszélgetni szoknak, így pedig Nariko igen csak satuban volt valós és valótlan között...
Ehhez túl kevésnek érezte magát, inkább várt... sikerül neki, vagy sem csak ez után derült ki.

Akuma
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2012. Dec. 21.
Tartózkodási hely : Nyah!

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
781/800  (781/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Szophie on Pént. Márc. 01, 2013 6:37 pm

Judy elsőre ráérzett a lényegre, és a növényeknek nagyon tetszettek a hízelgő szavai, így azok szép lassan eleresztették a falat, és végül újra egyszerű növényekké lettek. A 7- es számú kulcs felszabadult, és szinte ragyogni kezdett. Nincs is más dolga a lánynak, hogy oda menjen, és levegye helyéről szerzeményét. A kulcs fölé apró, de kibogarászható betűkkel a következő van írva: "kívánság kulcs."
Oda mentek az ajtóhoz, és kinyitjátok azt. Átlépve rajta becsukódik mögöttetek, majd eltűnik. Ez a labirintus egyre értelmetlenebbé válik, hisz a várt újabb "járat" helyett egy nagy, zöld gyepen, amit látszólag nem vesz körbe semmi, egy üvegkastély tárul szemeitek elé. Kristálytisztán csillogó üvegekből áll, melyeket fehér és fekete kapcsokkal illesztettek össze. Halvány rózsaszín és lila masnik és szalagok ölelték körbe az üvegkastélyt, olyan bájos zsúfoltsággal, amitől egy egyszerű embert a hányinger kerülget. Ez az egész építmény az ízléstelen és túlzásba vitt cukiság megtestesítője. Természetesen egy kisiskolás lányt egy ilyennel akármikor le lehetne venni a lábáról. Persze ha megpróbálnátok kikerülni, akkor valamilyen láthatatlan akadály keresztezi utatok, amire egyenesen felkenődtök, így nincs már mód, a palotán kell végig mennetek.
Belépve az ajtón üres, sötét komorság fogadott benneteket. Igazából semmi nem volt a hatalmas teremben, még csak a végét sem láttátok. Nem volt semmilyen fal, ajtó, vagy átjáró sehol.Csak az ajtóban fekvő egyetlen elszáradt liliom ontotta magból fenséges illatát, mely betöltött mindent. Mellette egy díszes tükör állt, árván. Semmi több, csak kongó, üres tér.



Feladat: Menjetek be, és kezdjetek ezzel valamit, ötleteljetek, hogy hogyan is tovább.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Noxy on Hétf. Márc. 04, 2013 11:15 am

A Kisegér reakciója az NJK láttán kiakadt. Ezt nem is hagytam szó nélkül, és nagyon szúrós szemmel ránéztem.
- Szedd össze magad, Kisegér! Így akarsz túlélni? - szóltam rá. Hidegvérű típus vagyok, de kezdtem úgy érezni, hogy a kislánnyal szemben kezdek türelmetlen lenni.
Az indák akcióját követve bevetettem azt, amit kiterveltem. Bevált a módszer, és tényleg volt értelme a feliratnak. A növények gyönyörűséget élvezték a kedvességemben, engedelmesen visszahúzódtak a helyére, a hetes számú kulcsot már problémamentesen megszerezhettem. Rajta ez állt: kívánság kulcs. A leendő labirintus-dizájn azzal kapcsolatos lehet.
- Hát igen, a hetes szám az én szerencseszámom. - adtam hangot ennek, és benyomtam a kulcsot az ajtó zárába, majd elfordítottam. Az ajtó kinyílt.
Ránéztem a Kisegérre, aki egyáltalán nem csinált semmit. Örültem volna, ha ő is csinálna valamit az átjutás ügyében, de helyette csak zavarodottan állt az események előtt. Szegény Mattre már nem számíthatok, úgyhogy mindent nekem kell egyedül megcsinálnom... ezért dolgozom inkább egyedül, mert aligha találok Mattnél ezerszer normálisabb játékosokat, helyettük a Kisegér- és Enheriel-féle mitugrászokat, akik inkább púpok lennének az ember hátán KT és küldetés idején.
- Gyerünk, Kisegér, menjünk. - intettem a kislánynak, aztán az indák fogságában senyvedő fiúhoz fordultam. - Ne aggódj, kitalálunk valamit, és megpróbálunk visszajönni érted.
Azzal átléptünk az ajtón, ami mögöttünk el is tűnik.
Egy nagy füves helyen találtuk magunkat, aminek se vége, se hossza, csak úgy a végtelenségbe nyúlik. Vagy talán hallucináció. Annak ellenére, hogy ez egy labirintus, a csarnok után ez jött. Talán ennyire nem szerették csinálni ezt a labirintust a készítők?
Mindennek a tetejébe ott állt egy üvegpalota. A lehető legrondább csicsába elkészítve, amit valaha láttam. Kisegérnek talán tetszene is.
- Hová csöppentünk most meg? My Little Pony-ba? - jött a cinikus, gúnyos megjegyzés belőlem.
A palotát lehetetlen volt elkerülni, mert egy láthatatlan fal nem engedett. Ezek szerint be kell mennünk a palotába. Nem is volt tenni, hát bementünk.
Azt hittem, a belső helyiség még annál is csicsásabb lesz, de tévedtem. Szürrealisztikus látvány fogadott. Hatalmas sötét, komor terem fal, átjáró vagy ajtó nélkül. Csak egy elszáradt liliom meg tükör állt a helyiségben, semmi több.
Innen hova tovább? Agyam itt most leblokkolt. Semmi segítség, semmi arra utaló jel. Sierra vagy a macskás férfi nem biztos, hogy jönnének tanácsot adni.
Elővettem a vizes kulacsot, és töltöttem a liliomnak egy kis vizet, akár száradt volt, akár nem. Legalább annak a kis növénynek legyen jó napja.
- Mit gondolsz, Kisegér? - kérdeztem a kislányt. - Szerinted itt is kell valamit csinálni ezzel a növénnyel vagy a tükörrel? - Remélem, nem fog siránkozni itt nekem. Nincs kedvem óvónénit játszani.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Akuma on Szomb. Márc. 09, 2013 1:38 pm

/Gomenasai, rosszul jeleztem a késést!/

- N-na...? - hátrált el a lány tekintetétől, s ijedten nézett körbe - K-kisegér már vi-vissza is jött?
Nézett erre is és arra is, de nem látott ő ugyan meg senkit, vagy semmit. Így most ő durcizott, a maga módján: hunyorogva nézett vissza az íjászlányra, nem is jött vissza, még csak a gazdája sem... kit akart ijesztgetniiiiii?

A furcsa növénysimogató dolog azonban beválni látszott, azok elhúzódtak és felfedték újra a kulcsokat. Nariko egy picikét bambán nézte végig a jelenetet, nem hitte, hogy működni fog a lány ötlete... úgy tűnt tehát, hogy félreismerte, s el is szégyellte most magát emiatt. Mutatóujjait összepöccintgetve figyelte társát, amint az megnyitotta a járatot, majd hozzá fordult és...
- KYAA! HOOOOL? - ugrott nagyot ijedtében, ahogy megint Kisegér jött szóba...
De megint semmi, se egérke, se pedig gazdi bácsi... kezdett nagyon zavaróvá válni ez a buta játék, amit a külföldi lány játszott. Ezt nehéz, nem, ezt lehetetlen volt szó nélkül hagyni! Eddigre persze egyedül maradt, így fogta magát és átfutott az ajtón a lány után, s észre sem vette, ahogy az mögötte bezárult. Nem, ő most toporzékolni kezdett, meg hisztizni, joga volt hozzá!
- E-e-ez nagyon... nemszép! fakadt ki, persze akadozva - N-nem bántottam ma-magát, de me-megint ijesztgetett az egérkével! E-ez igazságta... talan...?
Folytatta volna talán, ha szeme sarkában nem pillant meg valami nagyon nagyot... és... valamit! Odakapta fejét, s a látványtól a lélegzete is elállt. Szalag szalag hátán, masni masni hátán, egy hatalmas nagy építmény emelkedett nagy zöld vidéken, egyszerűen...
- Kawaii! - csillantak fel szemei, s egy animációs filmben már biztosan rózsaszín szívecskékké változtak, s dobogtak volna virtuális szemüregeiben.
Ugrott is egyet, s tárt karokkal futni kezdett a kastély irányába, hogy minél előbb megnézhesse közelebbről is. Most hát ő vette át a vezetést, egy kis időre, míg az ajtóhoz nem ért s egy nagy ámuldozást követően, be nem szökkent rajta. Egy száraz kis virágra lépett majdnem rá, de még időben észrevette, s így talán Nariko volt az íjász helyett, aki felvette a növénykét. Mert nagyon szomorúnak találta, szegénykét itt hagyta valaki és biztos nagyon magányos lehetett. Nagyon szerette a virágokat, ezért sem akarta volna a földön hagyni, igyekezve persze még társa előtt megkaparintani, mielőtt még szegény virágocskát is el kezdené ijesztgetni!
- Ümm... nem adom! - tiltakozott meglepő határozottsággal, amint szóba került egy furcsa tükörrel egyetemben - Ő az én barátom lesz, magának már ott vannak a zöld csápok, meg a teknőc!
Magához is ölelte a növénykét, s durcizva a tükör elé sétált, hogy jobban megnézze. Talán valamit csinálni kell vele?

Akuma
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2012. Dec. 21.
Tartózkodási hely : Nyah!

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
781/800  (781/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Szophie on Hétf. Márc. 11, 2013 3:58 pm

Mind a ketten tanácstalanul álltok, és nem tudjátok, mégis hogyan tovább. Pedig a válasz már az öletekbe hullt, csak azt nem tudjátok, hogy az maga a megfejtés volt. Egyszóval ötletindítónak megint meg kell jelennie Sierrának, ez már törvényszerűség.
Így is lett, a macska alak szépen, lomhán betipegett a díszes ajtón a masnik között, végig mért mind kettőtöket, majd elhelyezkedett a sarokban. Kis "fürdés", mancs nyalakodás után végül megszólalt.
- No lám, hol hagytátok a hím barátotokat? Csak nem kifogott rajta egy akadály? Biztos nem érdemli meg, hogy vele találkozzon.. Mármint a gyógyszerésszel. - kezdett megint bundája tisztításba, mikor végzett, elnyúlt a földön, mint aki dolgát végezte. Fejét a lábára helyezte, és nagyokat ásított.
- Úgy kiszáradt a szám, tejet kérek! - mondta, azzal mint varázsütésre, egy kis tál meleg tej termett előtte. Ha jobban odafigyeltek, láthatjátok, a tükör felülete egy kicsit megremegett. Lefetyelni kezdte a finomságot, majd dolga végeztével ismét mancsára helyezte a fejét. Nem mondott többet semmit, csak pihent. Ha kérdeztétek, nem válaszolt, csak a füle mozdult meg a hangotok irányába. Végül morcosan kinyitotta a szemét, és rátok ripakodott.
- Hogy itt már pihenni sem lehet ezektől a fene emberektől! Egyébként jobban oda kéne figyelnetek az apró betűs részre.Amúgy is a lehető legnagyobb szerencse ért titeket, amikor ezt a kulcsot választottátok. Remélem elolvastátok, mi volt fölé írva. - megint ásított egyet, majd felállt. - Ha igen, akkor megsúgom, ez a megfejtés, ha meg nem, akkor nagy bajban vagytok, mert innen soha nem juttok ki, ami mondjuk engem nem is nagyon izgat. És most ha megbocsájtotok, nekem búcsúznom kell, eléggé elálmosodtam. És itt lehetetlen pihenni. - azzal semmivé is lett megint. Itt jártát csak pár mancsnyom, és egy üres tál jelezte.
Csak ti maradtatok ott, a tál, a virág, és a tükör.


_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Noxy on Hétf. Márc. 11, 2013 9:14 pm

A lány igen-igen bosszantóan viselkedett. Semmi különbséget nem tett az elnevezések között, gondolkodás meg nulla, persze a Kisegér fejében nem létezik ilyesmi.
Mikor megöntöztem a virágot, elvette, és elkezdett ostobaságokat hadarni. Erre mit cselekedtem? Nem szokásom ilyesmit csinálni, de ezúttal kissé bunkóbbra vettem a stílust, csakhogy végre némi észt varázsoljak abba a kongó üres fejbe.
Karom észrevétlenül átsuhan a Kisegér válla fölött, és az ellnkező irányból megkopogtatta a vállát. Mikor odafordul, akkor veszem el tőle a növényt ellenkezést nem tűrően, és visszaraktam a helyére.
- Idefigyelj, te idegesítő kis vakarcs. - mondom neki. - Először is nem vetted észre, hogy téged hívlak Kisegérnek? Igen, Kisegér a neved, mert olyan ijedős és buta vagy, mint egy kölyökegér. Másodszor meg gyűlölöm, ha magáznak. Húsz éves vagyok, főiskolás diák, könyörgöm! Harmadszor meg hagyd békén a növényt, jó ott, ahol volt. Nehogy még a végén a szarkazmusod sodorjon bajba minket... és hozzá ne nyúlj még egyszer, megértetted? Negyedszer meg elegem van abból hogy mindent nekem kell megcsinálnom, amióta Mattet elvesztettük. Talán összeszedhetnéd magad és próbálj meg végre érett felnőtt módjára viselkedni. Ilyen agyi szinttel még szép, hogy örökre ebben a világban fogsz elsorvadni. Sőt, az is lehet, hogy így is fogsz meghalni nemsokára, ha így folytatod tovább. Ötödjére meg egy illemtelen... köhöm, az ilyet hogy is hívják. Hogy durván fejezzem ki magam: tapló kisvakarcs vagy. Egy dolog, hogy nem jegyezted meg a nevem, de hogy nem mutatkoztál be, az már pofátlanságnak tartom. Mostantól kezdve jobb, ha inkább megkomolyodsz végre, nem nyúlsz a dolgokhoz, nem sikkantasz fel és ilyenek, és aktivizáld magad a küldetésünkben. Kezdheted is azzal, hogy elgondolkozzál, hogy mit kell csinálnunk ebben az átkozott helyiségben, vagy itt ácsoroghatunk ítéletnapig. Még egyszer mondom, amíg nem produkálsz valami nemesebb cselekedettet a gyerekeskedés helyett, addig Kisegér lesz a neved. Amúgy engem Judynak hívnak, és elvárom, hogy úgy is szólíts, nem máshogy, mert nyakleves lesz a vége.
Lehet, hogy "túl durva" voltam vele, de hát amiket megmondtam neki, az a nagy-nagy igazság. Remélem, végre felfogta. Ha nem, hát nem, akkor a Kisegér egy reménytelen alak. Ha meg elkezd bőgni, azzal csak neki lesz rosszabb, nem csak nekem.
Ekkor ismét megjelent Sierra. Szokásostól eltérően most több ideig elidőzött, majd még furcsább volt a türelmetlen okoskodás. Igaza van a hangja megemelésében; ha Matt nem követte volna el a hibáját és a Kisegérnek valamivel több lehetne az IQ-ja, és segítene nekem a hátráltatás helyett, nem itt tartanánk. Aztán a körülírt segítség után a macska el is tűnt.
Elkezdtem csendben gondolkozni. Látszik rajtam, hogy ha a Kisegér megszólít, képes lennék rászólni, hogy maradjon csendben, mert megzavarna a gondolkodásban. Aztán hirtelen eszembe jutott a felirat a kulcson.
- A kívánságok kulcsa... hmmm... igen, ez az! Oh, eszem a drága eszemet! Tudnom kellett volna, és végig az orrom előtt volt!
Aztán kitaláltam valamit. Csak nem vagyok biztos benne, hogy beválik. De azért cselekedtem, és odamentem a tükörhöz. Szépen elé álltam, méregettem egy darabig a tükröt, gondolkoztam a szavaimon, majd azután szóltam.
- Bárcsak lenne itt egy átjáró, amin átmehetnénk vagy kijuthatnánk az üvegpalotából.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Akuma on Pént. Márc. 15, 2013 8:42 pm

Az íjász gyorsabbnak bizonyult nála, mikor Nariko beszökkent a nagykapun, ő már bent volt és vízzel öntözgette a liliomot, melyet aztán ő ki is szemelt magának. Amint az végzett dolgával, s úgy tűnt, figyelmét felkeltette a tükör, Nariko felkapta a virágot és megnézte magának. A felvetés azonban, hogy a virággal és a tükörrel kelljen csinálni valamit, nem tetszett neki. Még baja esne szegény szép növénykének, összetörné a szívét!
- Ümm... nem adom! - tiltakozott, hozzá képest példátlan határozottsággal - Ő az én barátom lesz, magának már ott vannak a zöld csápok, meg a teknőc!
Úgy tűnt, választ nem fog kapni, mielőtt azonban bármit is csinálhatott volna, valami hátulról megbökte a vállát!
- KYAAA! - ugrott fel ijedten, s megfordult...
Azonban, nem volt ott egyáltalán senki, már megint! S éppen, amikor arra a konklúzióra jutott, hogy megint az a lány csinálta, rá kellett jönnie, hogy bizony még annál többet is: elvette a virágot, s éppen visszatette a földre! Nariko már vette is volna fel, azonban az íjász szembe fordult vele és nagyon ellenségesen rárivallt, mitől akaratlanul is hátrébb lépett. Egy ideig csak fejét fogta és összébb húzódott, úgy ácsorogva a rá támadó szavak orkánjában. Nagyon félt, eleinte legalábbis másra nem is volt képes, ahogyan azonban fülébe egyre több dolog jutott el, úgy kezdett ő is lassan reszketni, ezúttal nem a rettegéstől.
Ennek nem lett vége, szinte képtelen volt megszólalni, vagy megmozdulni. De halotta a körülötte folyó dolgokat, Kisegér hangját és az íjászét, amint magába gondolkodott. Egyszer pillantott csak az állatkára, mikor az maga elé kért egy tejes tálat, s megitta. Azután is bámulta, miután eltűnt, s csak állt ott mereven, mígnem... még egyszer utoljára megremegett, ökölbe szorította kis kezeit és kitört belőle a hiszti!. Amit pedig csak egyvalakire zúdíthatott, arra, aki történetesen a kiváltó személy is volt egyben. Nagyon mérges volt, a szavak egyszerűen emlékeztették arra az éjszakára az erdőben...
- Ma-maga... olyan nagyon... baka!!! - sipította utána - Wa... én pedig nem vagyok kisegér! Hanem illemtudó kislány, mert Onēsan~nyan azt tanulta, tiszteljük a nálunk nagyobbat és idősebbet... amit ő tanult, a-azt én is tanulom! N-nem az én hibám, hogy mindenki ijesztget és e-ezért elfelejtek bemutatkozni... az sem, hogy a maga nevét kiejteni sem lehet! É-és kikérem magamnak, ho-hogy én csak gyerek vagyok és egy gyerek nem viselkedik fe-felnőtt módra, ne-nem is tudom hogyan kell! Én Na-nariko~nyan vagyok, a-aki egy nemfelnőtt lány és Nariko~nyan módon viselkedik! - nagy levegőt vett, de nem azért, mert abbahagyta - Maga viszont gonosz felnőtt, olyan, mint... mint az a rossz ember, aki meg akarta ölni Onēsan~nyant! I-igen, sokkal több dologhoz nyúlt hozzá e-eddig, mint amennyihez én! Nem hallgatok marára, é-és ahhoz nyúlok hozzá, amihez akarok! E-ezt a szegény levágott virágot én nem hagyom egyedül, i-inkább azt csinálom, amit az Egérke, amikor éhes volt!
Azzal dobbantott lábával a padlóra, felvette a liliomot és a tükör felé indult, nem törődvén semmilyen felbukkanó kijárattal, vagy az íjásszal... ha el akarta kapni, hát megütötte!
- É-én is kívánni akarok, mint az Igazi Egérke a tejet! - kiáltotta, nem csökkent eltökéltséggel - É-és Virág~nyan nevében is, mert nem tud beszélni és elpusztulna gyökérkék nélkül, sze-szeretném, ha meggyógyulna és lennének megint gyökérkéi! É-és akkor, kellene e-egy cserép meg bele föld is! É-én pedig... n-nem kaphatok sz-szép új cipőket... va-vagy inkább egy pár ke-kesztyűcskét? So-soha nem volt még ke-kesztyűcském! Sze-szeretném tudni, milyen, ha valakinek van... ke-kesztyűcskéje!

Akuma
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2012. Dec. 21.
Tartózkodási hely : Nyah!

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
781/800  (781/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Szophie on Szomb. Márc. 16, 2013 12:23 pm

Joey Chrome csatlakozik a küldetéshez.

A tükör felületén apró hullámok keletkeztek, és hirtelen egy ajtó termett a falon a túloldalt, és a virág is kirepül Nariko kezéből, egyenesen a földre, és gyökeret ereszt. Sajnos a kesztyűcskét már nem kaphatja meg, mert mindenkinek csak egy kívánságát tejesíti.
Az intarziával csodásan díszített, hatalmas sötét fából készített ajtót kinyitva teljes sötétség tárul szemetek elé, az ajtóra cirkalmas betűkkel felírva: Csodaország.
Belépve rajta elkezdtek zuhanni lefelé, hamarosan mindketten két különböző üregben estek, majd landoltok két teljesen más helyen. Szerencsére puha, rugalmas párnácskákra értek, így nem esik bajotok.

Nariko: Körbenézve egy nyuszit pillantottál meg.
-Jaj, istenem, még elkésem! - kiáltotta el magát az, majd kihúzott egy órát a mellényzsebéből, és megnézte rajta, hogy hány óra, s aztán elrohant.
Szerencsédre még éppen láthattad, amint az besurrant egy jókora lyukba a sövény alatt. Bemászva rajta előtted egy hosszú folyosó nyílik meg, és abban a rohanvást rohanó fehér nyuszikát látod. Ha követed, akkor egy hosszú, alacsony csarnokba érsz, amelynek mennyezetéről egy sor lámpa világít lefelé. Körös-körül ajtók voltak itt, de valamennyi zárva. Egy háromlábú asztalka helyezkedik el középen, csupa-csupa üvegből. Ezen nem volt semmi egyéb, mint egy icike-picike aranykulcs. A kulcs talán nyithatja az ajtót, de vagy a zár volt vagy nagyon nagy, vagy a kulcs nagyon kicsi, ám sehogy sem akarta kinyitni egyiket sem. Amikor azonban másodszor is körülnézel, megpillantasz egy függönykét, amelyet eddig nem vettél észre. A függöny mögött egy parányi, alig harminc centiméter magas ajtócska van. Az icike-picike aranykulcs pont beleillik. Ekkor hirtelen összemész, és így pont be férsz rajta. Átlépeve rajta egy gyönyörű kertben találod magad.

Judy: Előtted egy ajtócska van, de az nincs zárva. Kinyitva azt egy szűk folyosót pillantasz meg, alig szélesebbet, mint holmi patkánylyuk. Ha átkukucskálsz rajta, egy gyönyörű kertet pillantasz meg.
Tündöklő virágágyak, meg hűs szökőkutak fekszenek mindenfelé. De még a fejedet se tudod keresztüldugni az ajtón.
Ekkor hirtelen egy asztalkára lehetsz figyelmes, amin egy kis üveget találsz.
Az üveg nyakára papírszelet volt ragasztva, erre pedig gyönyörű nagy betűkkel ezt írták: Igyál meg!

Ha belekóstolsz, egész érdekes ízt érezhetsz. Szakasztott olyan íze van, mintha cseresznyés lepényből, madártejből, mazsolaszőlőből, csokoládéból, pulykapecsenyéből és vajas pirítósból keverték volna össze.
Ekkor hirtelen összemész, és pontosan akkora leszel, hogy átférsz az ajtócskán.

Joey: Te is észrevetted a küldetést, amit az anyóka kínált, kicsit késve meg is érkezel hozzá, és ő ugyanazon a bejáraton tessékel be téged, mint a többieket, viszont amikor sietve utánuk szeretnél rohanni, egyszer csak megnyílik alattad a padló, és te is elkezdesz lefele zuhanni egy alagútban. Érthetetlen módon már órák óta zuhansz, de egyszerűen nem érsz földet, amikor egyszer csak te is kilyukadsz egy pihe-puha párnás helységben. Előtted egy hatalmas asztalka terül el, rajta egy kulcs, veled szembe a falon pedig egy óriási ajtó. Hirtelen egy kis üvegszelencét pillantasz meg az asztal alatt a földön. Ha kinyitod, egy vékony szeletke süteményt találsz benne. A süteményen mazsolaszőlőből gyönyörűen kirakva ezt olvashatod: Egyél meg!
Ha megeszed a sütit, hirtelen megnősz, és már eléred a kulcsot, amivel kinyitod az ajtót, és átlépve rajta te is egy gyönyörű kertben találod magad.

/Megj.:mind a hárman teljesen más helyen vagytok, de ugyanazon a kertben, viszont nem találkoztok, nem látjátok, és nem is halljátok egymást./

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány

Témanyitás by Sponsored content Today at 11:07 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.