[Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Pént. Aug. 03, 2012 6:04 pm

Résztvevők: Jakushi Ishiro, Sakamoto Rin, Tatsuki Ranmaru, Miyanari Kana

Feladat: A főtéren jártok és a küldetés táblán egy megbízás szúrja ki a szemeteket.

" Kedves kalandorok!
Egy kereskedő csapat személyes testőröket keres útjára. "


A feladott küldetés tartalma igazán rövid, de valamiért mindegyikőtöket ez érdekli. A levél alatt megtalálhatjátok a kereskedőnek a tartózkodási helyét, méghozzá a keleti kapunál. Mikor odasétáltok láthatjátok, hogy nem egyedül van az alacsony, telt, barna hajú és szemű kereskedő, hanem egy egész karavánnal együtt. Mikor megpillant titeket elmosolyodik és megszólal:
- Sziasztok! Aguri vagyok és az én kereskedő csapatomat kéne elkísérni a másik városban. - az arca ekkor kissé komolyabbá válik - Tudom, hogy az északi úton gyorsabb lenne menni, de ott nem elég biztos a biztonságunk. Tudjátok van néhány rosszakaró, aki meg akarja állítani, hogy épségben elvigyük az áruinkat. Kérlek segítsetek.
Ezután ad egy kevés időt, hogy mindenki felkészüljön az indulásra.

Sorrend: Az első körben alakul ki
Határidő: 3 nap/fő

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14252
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Pént. Aug. 03, 2012 7:56 pm

Nem mintha ez feszélyezne, de mintha egyetlen csapatról lett volna szó – igazítottam meg morogva a szemüvegem, amikor Aguri fogadott minket. Akaratlan véleménynyilvánítás volt tőlem, de azért nem bántam volna, ha hallja.

Érdekesen hangzott ez az új event, amikor a hirdetőtáblához értem. Ha tippelnem kellett volna, akkor azt mondom: teljesen friss. Eddig tényleg nem láttam, és most felkeltette az érdeklődésem. Az a gondolat is motoszkált bennem, hogy talán ezzel kicsit túlfeszítem a határaimat. Első szintű vagyok, ez pedig igen komoly küldetésnek tűnik. Talán jobb lenne vigyáznom, és szép lassan építgetnem a karakteremet… úgy értem: saját magamat.
Végül elhessegettem a sötét gondolatot: a Kezdetek Városában járunk, ez az első szint a százból. Nem lehetek annyira ügyetlen, hogy komoly veszélybe kerüljek. Így hát leellenőriztem újra, merre is kell mennem, behívtam térképen a helyszínt, és így könnyedén meg is találtam.
Már útközben figyeltem, hogy kik azok, akik céltudatosan tartanak velem együtt arrafelé. Viszont túl sokan is voltunk, így nem tudtam megsaccolni. Az utolsó méterekre szinte egyedül maradtam. Kicsit lassítottam, és megfordultam a tengelyem körül: csak akadt még egy-két ember, aki errefelé tartott. Nem vártam meg senkit, a távolból már láttam a célt.
A gyanú akkor kezdett motoszkálni bennem, amikor hamarosan más szekerek is feltűntek a képen. Nem lassítottam, határozottan lépdeltem oda Agurihoz, addigra többedmagammal.
Fel sem merült bennem, hogy várakozzunk, így kicsit meglepetten fordultam utána, amikor a mondandója végén ott kívánt hagyni minket: – Nem indulunk máris? Mennyi lesz még, hogy befejezik a bepakolást? – Nem nagyon tudtam elképzelni más okot, amiért még mindig álltunk. Nekem az oldalamon volt az íjam, hátamon a tegez… készen álltam.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Mirika on Pént. Aug. 03, 2012 8:03 pm

Bár tisztában voltam vele, hogy nem valami bölcs ötlet a Kezdetek Városában maradni ha fejlődni akarok, mégsem keltem útra. Egyedül nem akartam nekivágni a környező városokba vezető ösvényeknek, ez most nem az a szituáció volt, mikor agyatlanul gyakhattam az alacsony szintű szörnyeket, mert nem volt különösebb kockázata. Az életem múlott minden megmozdulásomon, ha hihettem Kayabának, és tisztán éreztem magamban, hogy ha nekivágnék az útnak, annak nem lenne jó vége. Míg más játékosoknak ott a kardja, ami jó eséllyel azért nem fog eltörni egyhamar, az a 99 nyíl, ami a rendelkezésemre állt kezdésnek, egyáltalán nem volt sok, és ha elfogy... Megráztam a fejemet, nem is akartam ilyesmire gondolni. Céltudatos léptekkel, fejemet lesütve indultam meg szállásomról a főtér felé. Gyorsan szedtem a lábaimat, nem figyeltem arra, hogy ki figyel fel rám és ki nem. Nem állt szándékomban más játékosokkal bájologni, és ha azt mímelem, hogy sietek valahova, akkor kevesebb eséllyel állítanak meg.
Ruhámat óvatosan igazgatva pillantottam fel a küldetéseket hirdető táblára immár a főtéren. Nem kívántam itt sem túl sok időt eltölteni, gyorsan futottam át az írásokat. Kifejezetten olyan missziót kerestem, aminek a segítségével elhagyhatom a várost és jó eséllyel vonz más játékosokat is rajtam kívül, ugyanakkor viszonylag kicsi a kockázata is egyben, így esett a választásom a kereskedők kalandjára. Lendületesen fordultam sarkon és lódultam meg a leírásban jelzett pont felé, hasonló módon, mint ahogy érkeztem. Tempómon csak akkor enyhítettem, mikor egy kevésbé zsúfolt részére érkeztem a városnak, már csak azért is, mert az erőltetett menettől már kezdett sajogni a lábam :/ Kicsit meg is álltam, hogy kifújjam magam, és felvehessem az elbűvölő mosolyomat, mikor megpillantottam a karavánt, amihez igyekeztem, és egy nagy sóhajt követően sétáltam be a színre.
- Hahó! Az én nevem Mirika, örvendek a találkozásnak, minna~ ^^ Amúgy ez nekem egy csapatnak tűnik, kedves hogyishívják Wink - köszöntem az egybegyűlt társaságnak, majd oda is szúrtam egyet a szemüveges okostojásnak. Négy fő, remélem nincs köztük agyhalott kezdő, mert úgy alapjában véve kellően sokan voltunk ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam ezen a szinten.
- Nekem nem számít a gyorsaság, jobb ha a biztonságosabb úton megyünk. Mellesleg nincs véletlenül eladó nyilad... jutányos áron? ^^ - érdeklődtem egy lágy, de zavartnak tűnő mosollyal az arcomon, lesütött szemekkel. Kötve hiszem, hogy lehet hatni rá, de egy próbát megért. Jobban érdekeltek a játékostársak, abban reménykedtem, hogy egyikük-másikuk elég tapasztalt és intelligens ahhoz, hogy beszervezhessem magam mellé állandó társnak.
- Oké, így első pillantásra úgy nézem, hogy megszívtam kicsit ezzel a társasággal. Te mindig legyél szem előtt, vetted? Téged tudlak támogatni - vetettem a tekintetemet a másik lányra, miközben megpaskoltam a tegezem kicsit. Kissé el van cseszve az összetétel azzal, hogy ketten vagyunk íjászok, ráadásul a spéci nyilaimnak is csak egyvalaki vehette hasznát, lévén a harmadik társunk meg állatidomárnak tűnt. Csípőre tett kezekkel néztem szét, és küldtem egy mosolyt a többieknek. Egyelőre nem érdekelt, hogy milyen rosszakarókról hadovált ez az Aguri, meg amúgy is biztos lesz valaki olyan okos és intelligens, hogy megkérdezi. Akkor meg mit koptassam a szám feleslegesen?

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Jakushi Ishiro on Pént. Aug. 03, 2012 11:33 pm

Az elmúlt napok egyhangúsága rányomta bélyegét a kedvemre. Ami az első néhány napban még kihívás és kalandos volt, jelenleg már unalmassá változott. A disznók, farkasok és egyéb állatkák letarolása már szinte semmiség volt Shadownak, így valami új kihívás elé kell állítanom magunkat. Egy küldetés tökéletesen meg is fog felelni a célnak.
Már elég rég mentem bele egy, a játék által megszervezett kalandba. Helyette inkább tökéletesítettem a párduc képességét, ami igazán hatásosnak bizonyult. És nem mellesleg hasznosnak is.
Teljes mértékben a gondolataimba mélyedve baktattam hát ki az egyik küldetésekkel megpakolt táblákhoz. Egész kis tömeg verődött össze, várva az újabb kalandok kiírását. Előre verekedem magam és a kelleténél talán egy kicsit erőszakosabban szaggatok el egy írálmányt a fából gyártott tábláról.
Valami kereskedőbrigád keres maga mellé testőrt. Érdekesnek hangzik, és mások megóvásában eddig még nem is jeleskedhettem, így próba szerencse alapon elindulok a kijelölt állomás felé. Az út mindenféle élményt mellőz magától, azt nézem, ahogy Shadow mellettem baktat. Szépen ívelt hátán hol lelapul, hol felágaskodik a fekete bunda.
Odaérvén egy kereskedő karavánt pillantok meg. Mindegyikük NJK karakter, ezért a vezetőjük kivételével nem fordítok rájuk túl nagy figyelmet. Először azonban megnézem a társaimat. Két lány és egy srác. Utóbbit még ismerem is. Egy előző küldetésen akadtunk össze. Valamilyen Ranmaru. Nem beszélgettem vele túl sokat, de vidáman odalépek mellé.
-Szia, Ranmaru, igaz?
Várom, hogy válaszoljon. Majd a harsány leányzó felé fordulok. A bemutatkozást azonban mindenkinek szánom.
-Üdv Mirika. Én Ishiro vagyok. A társam pedig Shadow.
A bébi párduc most hagyja, hogy helyette beszéljek. Ez egy kicsit meg is lep. Valahogy Ő is mogorvább mostanság. A Mirika nevű lány mondatára felhúzom egyik szemöldökömet.
-Ezt kifejtenéd? Hogy szívhattad meg? Vannak csodaszép nyilacskáid, azokkal ügyesen ki tudod lőni az ellent. - Egy gyors mozdulattal Aguri felé fordítom a fejemet. - Hogy rosszakarók? Mondja el!
Utasítom egy vidám kis fricskával a szememben.

Jakushi Ishiro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
62/150  (62/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Sakamoto Rin on Szomb. Aug. 04, 2012 12:29 am

Igen szép napra virradt ma annak ellenére, hogy az estémet szállás híján egy kis parkocska egyik padján kellett töltenem. Mégis ki gondolta volna, hogy a legtöbb fogadó be fog telni. A legbosszantóbb pedig az, hogy ez nem az első alkalom ittlétem óta. Bár igaz az első pár napomat a város bejárásával és a barátaim megkeresésével töltöttem, de hiába. Gondolom már rég elhagyták a várost és épp azon serénykednek, hogy mihamarabb kijussanak innen. Bezzeg én mióta itt vagyok egy árva Expét sem gyűjtöttem, így hát ma ezt bepótolom.
Ezen elhatározásommal indulok el a város főtere felé ahol is küldetést vehetek fel. Remélem, nem happolják el előlem a jó kalandokat. Ám még mielőtt elérném, az úti célomat teszek egy kis kitérőt. Mióta itt vagyok egy morzsányit sem ettem így hát az épp útba eső péknél megállva bezsákmányolok magamnak négy frissen sült zsömlét, amiért összesen 4 aranyat hagyok ott, de sebaj hisz a péksütemények melegek és ropogósak és még az illatuk is mennyei. Útközben kiveszek egyet a papírzacskóból, és míg elfogyasztom el is érek a térig azon belül pedig a küldetéseket tartalmazó táblához. A kisebb tömeg nem akadály a számomra. Alacsony termetemnek és vékony testemnek köszönhetően ügyesen előre török majd a táblát kezdem el fürkészni.
Hamar ki is szúrok, egy kalandot melyről úgy gondolom, hogy első küldetésnek épp megfelel. Egy kereskedő csapat megvédése. Ez igazán nem tűnik nehéznek első hallásra így hát kiverekedve magam – de csak képletesen – a tömegből egyenest az indulási helyhez sietek. Amikor megpillantom, majd szapora léptekkel megközelítem, a karavánt akkor látom, hogy nem csak én választottam ez a feladatot. Ennek kiváltképp örülök hisz így megismerkedhetek pár itteni játékossal, amire az elmúlt napokban nem volt szerencsém és nem kell egymagamnak kivinni az első küldimet így pedig, hogy többen vagyunk, megnő az esélye a sikeres kivitelezés esélyének.
- Az én nevem Rin, örülök a találkozásnak! – köszönök és mutatkozok be mind a leendő társaimnak mind az NPC uraságnak egy meghajlással egybe kötve. Végül is gazdag családból származom így megtanították, hogy kell illedelmesen bemutatkozni, még ha nem is nagyon rajongtam ezekért a kis otthoni magánórákért. Mindezek után előveszem, a második zsömlémet majd mondandóm végén felegyenesedve beleharapok egy nagyot.
A másik lány név szerint Mirika kioktató szavaira melyeket a másik íjászhoz intéz, helyeselve bólogatok hisz ez igen is egy csapat. Majd mikor hozzám intézi, szavait kissé meglepődve válaszolok, vissza miután lenyelem az étel darabkát.
- Hogy én? Öhm… rendben. – válaszom után még egyet beleharapok, az étekbe ám szemem megakad egy irtó cuki macsókon, ami Ishiro-sannal jött így a fogaimnak nincs is ideje teljesen átharapni a péksüteményt, mert azonnal kikapom a számból, hogy beszélni tudjak.
- Ano… Ishiro-san esetleg megszabad simogatni? – mutatok kérdően és kissé izgatottan a négylábúra. Annyira szeretném megsimogatni, vajon olyan selymes bundája, mint a valóság béli rokonaiké? Annyira kíváncsi vagyok rá.


_________________
Pontozás:
Élet: 16 (+2)
Fegyverkezelés: 10 (+3)
Erő: 10 (+)
Irányítás: 10 (+Cool
Kitartás: 14 (+)
Gyorsaság: 16 (+2)
Speciális képesség: 14 (+)
Páncél: 8

Sakamoto Rin
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 21
Tartózkodási hely : Ahol a kedvem tartja

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
1000/1000  (1000/1000)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Aug. 04, 2012 1:27 pm

Kana kérdésére, csak egyet válaszol a kereskedő:
- Nekem mindenem van és mindenem jó áron, de szerintem érkezzünk először a városban, a banditák megérzik a pénz szagot.
Miután Ishiro kérdezősködni kezd a rosszakarók felől, Aguri felettébb zavarodottnak tűnik, majd megszólal.
- Indulás!
A karaván elindul és lassan döcög az úton. Aguri gyorsan egy beszélgetést kezdeményez a többi kereskedővel, hogy ne kérdezősködjetek tőle. Már egy ideig utaztok, de mindvégig az tűnik fel nektek, hogy egyre több kereskedőt láttok. Idővel egyre nagyobb a karaván, itt-ott, mikor senki sem néz oda felbukkan egy kereskedő, mintha mindvégig ott lenne. Már félúton jártok, mikor egy szempillantás alatt mindenki megkétszereződik, köztük ti is. Az egyik Aguri felkiált.
- A rosszakarók!
A másik is kiált.
- Ez egy illúzió! Egy ritka lény csinálja!
Ismét az első Aguri kiált.
- Ne öljétek meg a hasonmásaitokat, mert azzal magatokban okoztok kárt.
És utána a másik.
- Öljétek meg őket, különben ők ölnek meg.
A hasonmásaitok hirtelen felétek néznek és felkészülnek a harcra. Melyik Agurinak hisztek?

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14252
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Szomb. Aug. 04, 2012 3:07 pm

- Neked két arany darabja, mert kicsi vagy, és túl nagy a szád ahhoz, hogy tényleg érjen is valamit az életed – néztem a szemem sarkából a másik íjász lányra, majd tüntetőleg elvonultam mellette. A valóság az volt, hogy érdekelt, mit is tud kihozni magából. Látni akartam, hogy egy másik íjász mire képes, hogy legyen előttem egy másik példa is. És ahhoz, hogy később esetleg kezelni tudjam szélsőségesnek tűnő természetét, látnom kellett, hogy milyen válaszokat ad az őt éri ingerekre.
Ishirohoz fordultam oda.
- Tudom, hogy találkoztunk már, de a nevedre nem emlékszem – közlöm. Az eddigi reakcióit látva és halovány emlékeim alapján úgy számoltam, hogy ez neki nem jelent problémát, és túl nyitott és társadalmilag nagy tűrőképességű alak ahhoz, hogy meg tudja oldani a fennálló helyzetet. Nekem pedig jól jött az infó, mint ahogy szívesen szereztem volna többet a társaimról is. – …És Shadow, igaz? – fejeztem be vele együtt a bemutatkozását, amikor a csapatnak is köszönt. Mosolyogtam is mellé.
- Rin és… Mirika, én is örülök nektek. Tatsuki Ranmaru vagyok – bólintottam feléjük. – Remélem, hogy éles látásom segítségünkre lesz az út során. – Bevallom, elég feszült voltam, egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a küldetés több lesz, mint amennyit a kiírás ígért, és ez nem igazán volt az ínyemre. Másrészről viszont saját aggodalmamat sem értettem, hiszen ez az első szint még csak. Hallottam arról, hogy vannak, akik máris törlődtek, de ők zöldfülű kezdők voltak. Az első szinten elvérezni… szégyen.
Olyan dolog, ami engem nem érhet.

Morózus gondolatokkal gyalogoltam az NJK-k és a szekerek felé. Örültem, hogy indulunk. Nem akartam gyalog követni őket, így felkaptam az egyikre. Sokkal többet láthatok így, reméltem, hogy én leszek az első, aki meglátja a banditákat, és időben felkészül kis csapatunk ellenük. Emberi mobok ellen harcolni… nem olyan feladatnak tűnt, ami már az első szinten bekövetkezik. Éppen ezért számítottam rá, hogy sokkal inkább erkölcsi és társadalmi szempontból állít majd minket döntés elé ez a kaland.
Bosszankodtam, mert kétségtelen volt, hogy egyre szaporodunk. Nagyon sokat beláttam a pályából, így alig akartam elhinni, amikor folyton új és új szekerek és NJK-k termettek körénk. Igen, termettek: biztos voltam benne, hogy túl alaposan lefedjük őrszemként a karavánt ahhoz, hogy ne a játék teremtse oda őket.

Az ereimben meghűlt a vér, amikor a lovak patáinak dobogásába, a nyikorgó kerekek zörejébe, a beszélgető NJK-k morgó hangjába hirtelen kiabálás csendült, én pedig ahogy arra fordultam, jelentős méretű látóterembe saját magamat láttam viszont.
Szerettem, ha a kiadott utasítások tiszták, és rühelltem, ha zavarosak az információk… és abban is biztos voltam, hogy első körben nem akarok saját magam ellen harcolni. Ellenben tűpárna sem szeretnék lenni. És még saját magam másolat sem okozhatja, hogy minden duplázódott.
- Milyen lény és hol okozhatja? – ordítottam fel, miközben próbáltam mindent szemmel tartani: itt látszódott, hogy mennyire ügyetlenül használom még a képességem, mert mindent élesen láttam, de nem tudtam a nagy forgatagban hirtelen tényleg mindenre oda is figyelni. Rohanni kezdtem, hogy ne legyek könnyű célpont saját magam számára, reméltem, hogy elég jól ismerem magam ahhoz, hogy egyetlen nyíllal se találjam el… magamat. És érdekelt, hogy a többiek mit kezdenek magukkal.
- Aki megsebzi a másolatát, jelezze, hogy milyen hatást ért el! – kiabáltam. Az volt a logikus, hogy meg kell küzdenünk velük, és utána jön a következő ellenféladag, vagy kiderül, hogy hol az illúziókreáló, de nem akartam én lenni az első próbálkozó. Mirikáék felé tartottam közben. Volt egy tervem.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Mirika on Szomb. Aug. 04, 2012 8:32 pm

Szúrós pillantással illettem a nagyokost, mázlija hogy nem vagyok a könnyen sértődő típus. Ó nem, én felveszem a kesztyűt, vagy éppen teljesen ellentétesen cselekszem a várttal, attól függ, milyen hangulatom van éppen. Legalábbis általában így van, most viszont egy kissé túlságosan be vagyok rezelve ahhoz, hogy a szokásaimnak megfelelően viselkedjek. Pocsék dolog ilyesmit bevallani magamnak, de én is észrevettem, hogy marhára nem vagyok önmagam és még annak is örülnöm kellett, hogy a józan eszemet képes voltam valahogy megtartani ezután a sokk után.
- Ha-ha-ha, ez nem volt vicces Neutral Én a helyedben kerülném az élettel kapcsolatos szófordulatokat :/ Különben is, inkább leszek kicsi és szolgáltatok kisebb támadófelületet a moboknak - feleltem végül kissé rosszkedvűen a srác kéretlen beugatására, majd visszapillantottam a kereskedő NPC-re és bólintottam a válaszára. Szép is lenne, ha egy kis dekoltázzsal befolyásolni tudnék digitális adatokat Neutral
- A karakterem buffer speces, és csak két kasztot nem tudok tápolni. Az egyik a tiéd, a másik az övé. Na ezért szívás - feleltem Ishirónak, miközben a Ranmaruként bemutatkozó másik íjász felé böktem az ujjammal. A bébiszörnyet látva azonban egyből felcsillant a szemem és széles mosoly került az arcomra.
- Mondd, hogy ez egy démonpárduc *.* - guggoltam le a kisállat mellé, és a szoknyám megigazítása után kissé oldalra billentett fejjel figyeltem. Óriási mázlista a srác, ha az, és egy ilyen ritka szörnyet szerzett meg. Ha jó játékosnak bizonyul, könnyen lehet hogy nem fogom annyiban hagyni ezt a találkozást asszem Surprised Mindjárt vidámabb hangulatban pillantottam fel, várva Aguri válaszát a fiú kérdésére, azonban kissé csodálkozva kellett konstatálnom, hogy nem kapunk infót. Mi a franc? Egy első szintű küldetésen az efféle nehezítés elég érdekes. Sokat segítene, ha a bétában megcsináltam volna ezt a questet ._.
Indulást követően szinte azonnal fel is kapaszkodtam az egyik szekérre, és úgy utaztam, hogy legalább ne fáradjak el a sétafikálás közben. Eleinte nem is tűnt fel, hogy a karaván bővülne, csak akkor figyeltem fel rá, amikor felálltam és körülnéztem egy jó adag haladást követően. Gyorsan meg is kerestem a többieket, ők is biztos felfigyeltek rá, hogy valami nem klappol. Csak nem valami bug talált ránk... viszont kezdtem benne kételkedni, hogy egy ekkora csődületet négyen meg tudunk védeni. És komolyan, ez a gondolat mintha valami jelzés lett volna, egy csapásra megérkezett a kiáltozás, újfent körbepillantva pedig hirtelen rohadt sokan lettünk! Mi több, saját magamat vettem észre mellettem o.O
- Akurvaéletbe! - káromkodtam el magam, ahogy láttam hogy célzásra emeli a hasonmásom az íját, és gyorsan beugrottam a szekér mögé, amivel együtt haladtam - Ha illúziók, akkor csak nem tudnak bennünk kárt tenni! - kiáltottam fel, bízva abban, hogy az erős hangom eljut a társaimhoz. Az alacsony HP-mmel nem kockáztathattam meg, hogy megtámadjam a klónomat és esetleg én sérüljek meg, így maradt a bujkálás, amíg fel nem derítjük a szitut. Közben folyamatosan pásztáztam a környező fákat és tereptárgyakat, amik mögött el lehet bújni, hátha felfedezem azt, aki az egész mögött áll. Mondjuk ha van esze az NPC-nek, akkor elvegyül a tömegben inkább. Folyamatosan mozgásban maradtam, egyik szekértől a másikig futkározva, ha viszont mégis kicselezne a hasonmásom és a látóterébe kerülnék, akkor az egyetlen esélyem az, hogy egy cikkcakkos sprinttel rávetődök, mielőtt lőni tudna -.-

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Jakushi Ishiro on Vas. Aug. 05, 2012 9:06 pm

-Áh, sebaj!
Mondom hangosan és mosolyogva Ranmarunak. Csak egyszer találkoztunk és nem is egy azon csapatba voltunk beosztva. Nem neheztelhetek rá ezért. A nevemet nem ismétlem el újra, hallhatta amikor a többieknek bemutatkoztam.
Felvonom egyik szemöldökömet. Mi ez a titkolózás öreg? Tenném fel a kérdést az NJK-nak, de a Rin nevű lány elébem vág. Majdnem felröhögök, amikor rákérdez a simogatásra. Lenézek a kis lényre. A szeméből csak úgy süt a neheztelő döbbenet. Előttem szólal meg.
-Persze, hogy nem lehet! Jobb vagyok egy kirakati bábunál!
Jelenti ki és elsomfordál a leányzó mellett. Kissé feddőn szólok utána, bár tisztában vagyok vele, hogy nem sokat érek el vele.
-Shadow, légy udvarias! Bocsáss meg, tudod, eléggé magának való.
A végét már Rinnek intézem. Nem akarom erőltetni a simogatást, ha a jószág nem akarja, akkor nem fog megtörténni. A végén még a sértődöttsége az esetleges harcra is kihatna. Azonban ekkor jön a második lány.
-Áh, értem. Viszont, akkor Rin tökéletes alanya lehet a dolognak. Ha a pozitív oldalát nézzük, akkor csak rá kell koncentrálnod. Mi nem fogunk bezavarni neked.
Amikor leguggol Shadowhoz komolyan megrémülök. Nem lepne meg, ha végigkarmolná az arcát. De úgy tűnik sikerül megőriznie az önkontrollját és csak egy vészjósló mordulás tör fel a torkából. Lassan elkezd a lábaim felé hátrálni, majd berejtőzik mögéjük. Kissé zavartan mosolyodok el.
-Pontosan, Ő egy démonpárduc. De ahogy az imént is mondtam, egy kicsit... khmm... egyedi.

Amint a karaván elindul felkapaszkodom Ranmaru mellé az egyik kocsin. Gyengéden magam mellé helyezem Shadowt, aki mogorván bámul maga elé. Még a szokásosnál is csendesebben fogadja az utazás fáradalmait.
Eléggé elbambulok, ezért a hasonmások felbukkanását csak akkor fedezem fel, amikor mások felkiáltanak. A szekér megáll, leugrok róla és szembe találom magamat... magammal.
-Hmm... helyes fiatalmeber!
Jelentem ki humorizálva. Démonpárducom mellettem landol és morogva néz szembe klónjával. Fényes fekete szőre felborzolódik a hátán. Az Agurik felkiáltanak. Nos, akkor most melyiknek lehet igaza?
-Tulajdonképpen ha nem támadjuk meg Őket, akkor Ők fognak minket. Szóval így is, úgy is meg fogunk sebesülni. Azonban, jobb lenne elkerülni, hogy saját magunkat sebezzük meg. Próbáljuk ki az egyik NJK-n!
Jelentem ki és két igen gyenge kötésű teljesen egyforma alakot húzok oda magamhoz /ha ellenkeznek akkor erővel/. Előveszem a késemet és az egyiket megsebzem a jobb felkarján, a másikat pedig a bal arcán. Ha bármelyiküknek is megjelenik a testén a másik sebesülése, akkor igen nagy bajban lehetünk.

Jakushi Ishiro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
62/150  (62/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Sakamoto Rin on Kedd. Aug. 07, 2012 1:30 am

Arra ahogy az NPC reagál az állatidomár kérdésére magam is felfigyelek ám nem annyira mint arra ami ez után történik pár másodperccel, azaz rögtön az után hogy engedélyt próbálok kérni a kis állatka simogatására.
- Eh…? – jelenik, meg fejem felett a képzeletbeli kérdőjelek mikor a kis négylábú egyszerűen csak beszól, nekem majd elsétál mellettem. Jómagam pedig ott maradok a tipikus WAF arckifejezéssel és nézem, amint a cicus ellépeget mellettem. Végül Ranmaru-kun zökkent ki köszönésével, na meg az ahogy Mirika-chan megközelíti, a szemtelen állatot melyről kiderül, hogy egy Démonpárduc. Hm… Mirika-chan nagyon jól informáltnak tűnik vagy az is lehet, hogy csak én vagyok alulinformált?
- Áh, semmi gond. - válaszolok végül kissé megkésve Ishiro-sannak.

A szekerek már javában úton vannak. Meglepő, de csak jómagam vagyok az egyetlen, aki gyalogszerrel sétál a karaván mellett. Nem tudom, valahogy nem kapok kedvet a szekéren való zötykölődéshez, főképp mert még jelenleg is eszegetek. Igen, mint már mondtam több napja nem ettem. Jelenleg épp a harmadik zsömlémmel végzek, mikor úgy döntök, egy picit szüneteltetem az evészetet és megpróbálok beszélgetésbe elegyedni valakivel pontosabban Mirika-channal, aki a mellettem lévő szekéren utazik. Először is rögtön egy kérdéssel kezdek, szerény megállapításom igazolása érdekében.
- Ano… Mirika-chan mond csak te is észrevetted? Mintha kicsit többen lenn… – be sem fejezhetem a mondandómat ugyan is beleütközöm valakibe és a lendület sajnos akkora, hogy szépen ráesek a popsimra.
- Aucs… Oh, én… Mármint bocsánat igazán nem a… állok fel a földről heves bocsánatkérés közepette ám mikor tekintetem az lányra emelem, akibe beleütköztem hirtelen elakad a szavam, mikor meglátom, hogy magamat ütöttem el.
- Ez valami vicc? Jesszus tényleg ilyen kicsinek látszanak a melleim ebben a ruhában? – szólalok meg teljesen ledöbbenve és nem is veszem észre, hogy mezt a többiek is hallhatták, ám azt már annál inkább, hogy nem csak egy, hanem még vagy jó pár másolat van belőlem, na meg a többiekből is. Mikor a két Aguri felkiált, rögtön előkapom a késeimet, melyeket úgy fogok, hogy a pengéik a föld felé néznek.
- Miiiii? Most öljem, vagy ne öljem? – jelennek meg ismét a fejem fölött a képzeletbeli kérdőjelek miközben ügyelek rá, hogy ne kerüljek el Mirika-chan mellől, de közben szemmel tarthassam a klónjaimat. Mikor pedig a klónjaim támadó pózt vesznek fel, gyorsan magam elé emelem a két kést és várok, hogy most mégis mi lesz, támadjak, vagy ne támadjak? Mooo ez nagyon zavaros!


_________________
Pontozás:
Élet: 16 (+2)
Fegyverkezelés: 10 (+3)
Erő: 10 (+)
Irányítás: 10 (+Cool
Kitartás: 14 (+)
Gyorsaság: 16 (+2)
Speciális képesség: 14 (+)
Páncél: 8

Sakamoto Rin
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 21
Tartózkodási hely : Ahol a kedvem tartja

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
1000/1000  (1000/1000)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Kedd. Aug. 07, 2012 12:24 pm

A rejtvényt ezúttal Jakushi Ishiro fejti meg. Magához húz két ugyanolyan kinézetű NPC-t, majd egyiket megsebzi a jobb alkarján, a másikat pedig a bal arcán. A hatás mindkét NPC-n mutatkozik.

Feladat: A karaván megáll és az úton kitör a pánik. Minden NPC össze-vissza bunyózik. A feladat, hogy legyőzzétek a hasonmásaitokat úgy, hogy közben nem ölitek meg egymást. A legyőzés alatt lefogást, ketrecbe zárás, ilyesmikre gondoltam, hiszen, ha megölitek a hasonmásaitokat ti is meghaltok. Ha beléjük sebeztek, akkor pedig ti is ugyanannyi sebzést kaptok. Az íjász klónok már nagyban nyilazni kezdtek, az állatidomár klón küldi Shadow v2-t és az árnyékharcos klón miután szintén panaszkodott a melleiről, támad. Ebből kideríthetitek, hogy a jellemetek is rájuk ragadt. Jöjjetek rá a gyengéitekre.

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14252
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Kedd. Aug. 07, 2012 9:17 pm

Kicsi vagy, és túl nagy a szád ahhoz, hogy tényleg érjen is valamit az életed” – visszhangzott a fejemben alig néhány órával korábban elhangzott mondatom, miközben egy olyan lány felé siettem, aki megszólalásig úgy nézett ki, mint az íjász, akit Mirikának ismertem. Közben életpontjaim állandó veszélyben voltak, hiszen saját magam üldözött. És tudtam, hogy ha sok minden mástól itt az első szinten nem is kell tartanom, saját magam még mindig veszélyes lehet… még rám nézve is.
Komolyan, kislány?! – sziszegtem a fogaim között, miközben éppen egy szekérre kaptam fel, majd egy másikról ugrottam le újra, hogy elkerüljem a saját nyilaimat, és mégis közelebb érjek Mirikához. A hangját tisztán hallottam.
Egy játékban az illúziók ugyan úgy levihetik a HP-t. Főleg egy hackelt játékban – morogtam az orrom alá, miközben a legközelebbi szekér tetejére állva megfeszítettem az íjam.
Oldalvást álltam, hogy ha nem sikerült kikerülnöm hasonmásom látómezejéből, akkor is minél kevesebb támadófelület nyújtsak. Volt egy olyan sejtésem, hogy másolataink nem rendelkeznek a mi egyedi képességeinkkel, így a yagan továbbra is csak engem szolgál. Nem mintha most egyetlen személynél többre igyekeztem volna koncentrálni. Ez a személy pedig kis termete ellenére ügyesen haladt a szekerek között. Nem volt párja a közelben: ugyanis akit üldözött, bujkált – és ez persze nem akadályozta meg abban, hogy harsányan kiáltsa világgá véleményét illúziókról és sebezhetetlenségről.
Annyira kiszámítható vagy, hogy az már fáj – feszítettem meg a húrt, amiben a nyílvessző már ragyogva jelezte, hogy sebzésokozásra kész. Célpontom nem rejtőzködött, nem kiabált hangosan. Úgy viselkedett, ahogyan egy igazi íjásznak illett volna: némán törtetett célpontja felé. Éppen ezért biztos voltam benne, hogy melyik is lehet a valódi.
A célpontom felhágott egy szekérre: tisztán ráláttam. Az ujjam remegett, vártam a tökéletes pillanatot, nem akartam hibázni. Egy pillanatra lassított, hogy körbenézzen, én pedig tudtam, hogy ennél jobb lehetőségem már úgy sem lesz…
Ishiro kiabálásának tartalmát az utolsó pillanatban sikerült dekódolnom.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy miként lehet támadási szándékot visszavonni.
Aztán leeresztettem a kezem, és ettől megszűnt a nyíl ragyogása.
A pillanatok alatt kigondolt grandiózus tervemnek egymás klónjainak elpusztításáról ugyan olyan gyorsan befellegzett, mint ahogy született.

Egy pillanatig zavartan álltam, hogy akkor mégis mitévő legyek. És mivel nem szoktam zavarban lenni, ettől még inkább zavart lettem. Lefelé ívelő zavartság-spirálomnak egy nyílvessző vetett végett.
Fogalmam sincs, hogy eltalált-e bármi is. Nem éreztem fájdalmat, de korábbi gyakorlásaim miatt tudtam, hogy a támadások attól még célt érnek, az életpontok fogynak, csak a fájdalom nem jelentkezik.
A fene!

Hátralestem, hátha látom még, hogy melyik Ishiro kiabálta az információt, de sajnos késői volt a gondolat, és már nem igazán tudtam velük foglalkozni.
Kénytelen voltam valamit csinálni. Mirikát és klónját végül a party másik lány userére hagytam. Reméltem, hogy együtt tudnak dolgozni, én pedig saját magam ellen fogok vonulni. Kérdés nem volt, hogy mit is szeretnék vele tenni: közvetlen közelébe kerülni. Nem volt jobb ötletem, de tudtam, hogy íjászként teljes lesz mindkettőnk bénultsága, ha le tudom teperni. Nem tudunk közelharcot vívni.

A yagannal körbepillantottam: ha az embernek majdnem 180 fokos a tiszta látószöge, egész gyorsan ki tudja szúrni a keresett személyt. És elindultam, hogy rávessem magam. Semmi jobb ötletem nem volt.

Kicsi vagy, és túl nagy a szád ahhoz, hogy tényleg érjen is valamit az életed” – visszhangzott a fejemben. Ha igaz az információ, lehet, hogy közel voltam ahhoz: megöljem.
Kirázott a hideg.

// Elnézést kérek az Ishidázásért, javítottam. Kana, köszi, hogy szóltál! //


A hozzászólást Tatsuki Ranmaru összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 09, 2012 11:34 am-kor.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Mirika on Szer. Aug. 08, 2012 6:09 pm

Az Ishiróval való társulás egyre jobb ötletnek tűnt, immár nem csak a ritka állatkája, de a sütnivalója miatt is. Kiáltására önkéntelenül is odakaptam a fejemet, csak hogy tanúja legyek a tettének, mellyel eldöntötte, melyik Agurinak lehet hinni. Eddig sem volt eszemben rátámadni a klónokra, de ez aztán száz százalékig meggyőzött arról, hogy nagy slamasztikában vagyunk -.- Felesleges volt azon gondolkodni, hogy mégis hogy a francba másoltak le minket, egyedül azt kellett szem előtt tartani, hogy nem sebesíthetjük meg őket, miközben nekünk is épségben kell maradnunk. Fasza -.- Malacom volt, hogy tele a terep szekerekkel és NPC-kkel, így nem nyújtottam tiszta célpontot a hasonmásomnak, és azzal, hogy folyamatosan mozgásban maradtam, csak még jobban megnehezítettem a dolgát. Rohangálás közben ráadásul nem lehet célozni, neki muszáj volt megállnia és előkészítenie a lövést. Ezt szerettem volna kihasználni, csakhogy nem jutottam hozzá elég közel ahhoz, hogy rávessem magam, mielőtt ő lőhetett volna. Egy-két alkalommal tényleg csak centiken múlott, hogy nem talált el, szóval taktikát kellett váltanom :/ Hirtelen két ötletem támadt, de hamarabb kifulladok a mozgásban, minthogy kifogyjon a munícióból a klónom, szóval az elsőt kapásból el is vetettem.
- Rin, vágd le azt a kötelet ott! - mutattam a karaván szélén lévő szekér ponyváját összetartó egyik béklyóra. Szerencsére a lány hallgatott rám, így nem esett nehezemre követni a mozgását, legalábbis bíztam benne, hogy azért maradt a közelemben, mert emlékszik rá, mit mondtam neki indulás előtt. Amint szakított rá időt, hogy megtegye nekem ezt a szívességet, és nekem is sikerült elszakadnom az üldözőmtől néhány pillanatra, máris előhúztam egy nyilat.
- Erősebbé teszlek, most bénítsd meg és intézd el! - kíséreltem meg túlkiabálni a zajt, majd céloztam az íjammal, és miután a nyíl felvette a pirosas ragyogást, ami a spéci skillem aktiválódását jelezte, eleresztettem a lövedéket Rin irányába. Nem volt arra időm és energiám, hogy ellenőrizzem, mi történik, máris húztam elő az újabb nyilat, és ezúttal a szekér ponyváját tartó másik kötelet céloztam be. Amint előbukkant a rozoga eszköz mellett a hasonmásom, elvigyorodtam, és még azelőtt tüzeltem, hogy felfoghatta volna, mi is a tervem. Ha minden jól megy és nem cseszem el, akkor a rakteret takaró vászon szépen ráhullik a klónomra, én meg esélyt kapok arra, hogy végre lefogjam.

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Jakushi Ishiro on Csüt. Aug. 09, 2012 9:11 pm

-Ne öld meg!
Kiáltom oda Rinnek, ugyanis a taktikám igazán jónak bizonyult. Mind a két férfin megjelenik a másik testén ejtett sem. Ellököm Őket magamtól és megpördülök a tengelyem körül. Azonnal az Agurikra tekintek. Ahhoz fordulok amelyik az igazságot mondta.
-Azonnal mondja meg, hogy mi ez az egész! Tudom, hogy eltitkol valamit! Ha nem mondja meg akkor mind itt veszhetünk!
Remélem elég hamar elmondja az igazságot ugyanis egy igen kellemetlen szituációba készülök belekerülni. Megjelenik egy hátborzongatóan ismerős arc, arra felé fordulok. Ismét csak farkasszemet nézek a saját hasonmásommal. Az ál-Shadow morogva közelít felénk.
Egy nyílvessző száguld el mellettem, fogalmam sincs, hogy mi zajlik körülöttem. Túlságosan leköt, hogy a saját klónommal foglalkozzak. Hogy győzzek le úgy valakit, hogy ne okozzak benne kárt? Ha ugyan azon képességekben osztozunk, akkor vele nem lesz gond. A párducra kell ügyelnünk. Egy gondolat belehasít a fejembe.
-Shadow! Használd a képességed!
Végül is, a másik is egy állat, így hatnia kell a manipuláló képességének. Démonpárducom morogva egy kissé oldalra billenti a fejét és ragyogó, vörös szemekkel néz ellenfele íriszeibe. Ha sikerül elbájolni, akkor csak annyi a feladatom, hogy a gazdájára uszítsam. Persze, nem szabad megsebeznie, csupán kordában kell tartanunk.
Csak most tudatosul bennem, hogy a többiek is itt vannak. Felkapom a fejem, hogy megnézzem Ők hogy boldogulnak. Úgy látom a hölgyeknek van egy jó taktikájuk, viszont Ranmaru teljesen elveszett a tömegben. Legalábbis számomra. Ennek ellenére mind a két Aguri a közvetlen közelemben van. Odakiáltok nekik.

Jakushi Ishiro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
62/150  (62/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Sakamoto Rin on Szomb. Aug. 11, 2012 12:36 am

Mivel a feladat megkezdésekor Mirika megkért, hogy maradjak a közelébe így ezt is teszem, még ha szemem sarkából nehéz is követni a mozgását. Sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy teljes figyelmemet a lányra irányítsa ugyan is szemben velem egy lapos mellű egyén késekkel próbál megsebezni, amit persze nem engedhetek. Mivel a képességeink ugyan olyan erősségűek gyors csapásait szintén gyors mozgásommal próbálom meg elkerülni miközben az íjászt követem.
Végül egy szekér mellett állapodom meg, bár ki tudja mennyi ideig. Velem szemben a hasonmásommal bár kétlem, hogy az lenne hisz az ő mellei szemlátomást kisebbe az enyéimnél, nem?
Tekintetem azonnal a mellettem álló szekér ponyvájának irányul mikor Mirika-chan oda kiállt nekem, hogy vágjam el.
- Ha… hai! – kiáltásom közepett egy gyors csapással elvágom, a tartókötelet majd ebből a mozdulatból hárítom is másolatom támadását, amit ellenem próbált meg bevinni, míg én a társamra figyelek. Késeink pengéi egymásnak feszülnek, mikor meghallom a lány újabb kiáltását, amit elsőre ugyan nem tudok mire vélni csak mikor egy vörösen izzó fényfoltot vélek felfedezni a szemem sarkába, mely vélhetőleg társam egy nyílvesszője, ami épp a hátamba csapódik. Hirtelen fel is villan fejemben, hogy még indulás előtt szó volt arról, hogy Mirika speciális képessége mások felerősítése így mikor a nyíl belém hatol és megnöveli, az erőm azzal egy időben aktiválom a saját különleges képességem és mivel a pengéink már alapból érintkeznek, hasonmásom máris ˝megfertőződik,˝ az Árnyrezdülés kellemes vibrálása mely hamar végigfut a testen majd ezt követően képtelen lesz egy támadásig eltalálni. Ezt és az erőnövelést kihasználva ugyan azzal a fegyverrel mely érintkezik, a másikkal ellököm magamtól a klónom és egy gyors mozdulattal magam is utána vetem magam. Ha minden jól megy, akkor rávetve magam magamra elkapom a csuklóimat, vagyis a klónét és mindketten a földön kötünk ki, mármint ő a földön én meg rajta. És mindezen mozdulat alatt nem kell félnem, hogy, megsebez, hisz maximum egyszer tudna támadni, de a speciális képességem miatt ez nem, jöhet össze neki, ugye?
- Hihi, ne féljen Ishiro-san nem teszem. – válaszolok, mosollyal az arcomon miközben saját képmásomat próbálom meg lent tartani.


_________________
Pontozás:
Élet: 16 (+2)
Fegyverkezelés: 10 (+3)
Erő: 10 (+)
Irányítás: 10 (+Cool
Kitartás: 14 (+)
Gyorsaság: 16 (+2)
Speciális képesség: 14 (+)
Páncél: 8

Sakamoto Rin
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 21
Tartózkodási hely : Ahol a kedvem tartja

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
1000/1000  (1000/1000)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Aug. 11, 2012 2:48 pm

Néhány klón sikeresen el lett kapva, azonban a klónok nagyja még a karavánnál van. A sok kereskedő, minden egyes klón egyszerre indult Kanáék felé, akiknek sikerült a lepedővel elkapniuk a klónt. Úgy látszik, hogy nagyon mérgesek. Még mielőtt oda érnének, közületek valaki megpillant egy furcsa sárga, fénylő bogarat Ranmaru hátán. Döntsétek el, hogy mit csináltok vele, de gyorsan! Senki sem fog tudni ennyi mérges klónt megállítani.

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14252
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Szomb. Aug. 11, 2012 4:31 pm

Saját magamat hajkurásztam egy olyan virtuális tömegben, amire simán rávágtam volna: bugos! Bugos az egész rendszer! Bevallom, hogy egy kicsit felfordult a gyomrom attól a hirtelen kavarodástól, ami egyre csak forgott körülöttünk, és egyre inkább úgy tűnt, hogy el fog nyelni minket. Hacsak a többiek nem haladnak nálam sokkal hatékonyabban a saját klónjaik leállításában. Úgy gondolkodtam, hogy mivel mi voltunk a karaván védelmezői, ezért a klónjaink a karaván legerősebb támadói is. Viszont ha elpusztításuk elpusztít minket is, akkor talán a legjobb, ha magam teszem harcképtelenné… valahogy.
Nem csak azért kellett gyakran felhágnom a szekerek tetejére, hogy saját hasonmásomat keressem – túl ügyesen taktikázott a másik énem, és állandóan kicsúszott a kezemből, képtelen voltam közel kerülni hozzá, cserébe ő minden további nélkül lődözhetett a nyilaival. Egy ideig számolgattam őket, de aztán feladtam: reméltem azért, hogy ha ilyen intenzitással csinálja, akkor a 99 nyílvesszőnek hamarosan a végére jut.
Arra is kíváncsi voltam, hogy a többiek milyen megoldásokat találnak saját maguk legyőzésére. Vagy egyáltalán ki az, akin a klónja kerekedik felül. Két lány egyenlőtlen küzdelmet vívott saját magával. Reméltem, hogy nem az igaziak vannak ilyen szorult helyzetben. Néha ráláttam Ishirora és Shadowra is. Ők éppen többedmagukkal szorították vissza… saját magukat?
Ami feltűnt, és nem igazán értettem, hogy miért lesnek egyre gyakrabban felém. Miközben én saját magammal fogócskáztam, úgy tűnt, mintha még mutogatnának is. Nem esett nehezemre feléjük is figyelni, és a klónomat is üldözni, hála a yagannak.

Ha valaki Ranmaru tudtára igyekszik hozni a helyzetet, Ranmarun a következő gondolatok futnának keresztül: a mi feladatunk megvédeni a karavánt, az jelenti a küldetés sikerességét, viszont ebben a káoszban ez lehetetlen, és csak az NPC-ket tesszük ki felesleges veszélynek.
A másik pedig az, hogy mit mondott nemrég Kanának, és hogy nem sokkal később majdnem megpróbálta megölni.
Így ha kérdésként merül fel, ő engedélyt fog adni neki, hogy találja el rajta a „bogarat” – szerinte ez az egyetlen épeszű és elég gyors megoldás –, mondván, hogy nem lehet elég erős a lány, és biztosan maradni fog életereje. Kérdés, hogy amíg Ranmaru felkínálja az íjásznak a hátát, a másik Ranmaru mennyire lesz aktív.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Mirika on Hétf. Aug. 13, 2012 1:51 pm

Nem az a típus voltam, aki túl sokat kételkedne a saját képességeiben, így persze hülye lettem volna bambán nézni, hogy mi történik a kötéllel és a ponyvával. Nem, a nyíl ellövése után azonnal előreszökkentem, hogy miután az ráhullott hasonmásomra, rávethessem magam a magát kibogozni fáradozó lányra. Még ha nem is volt magától értetődő az akcióm sikere, bíztam magamban, és ez most kifizetődő volt. Nagy küzdelem volt, de a lepelen maradt kötélcsonkokkal a tőlem telhető leggyorsabban készítettem kettő darab csomót a vászon két végére, így rögtönözve egy zsákot és egyben kiiktatva a klónt. A fölény a miénk volt innentől kezdve.
- Yosshi, yatta! - kiáltottam fel örömömben, ökölbe szorítva a kezemet a még mindig rugdalózó másik Mirika felett - Arigatou, Rin! - köszöntem meg a segítséget, ám amint felpillantottam, örömöm hamar átváltozott, meglátva hogy a klónok többsége konkrétan mind felém tart. Ez most ugye nem komoly? ^^" Azzal nem is számoltam, hogy az NPC-k másolatai is cseszekedhetnek velünk, vazz, ennyit az előnyünkről @.@ Eszem ágában sem volt nyilat pazarolni rájuk, ugyanakkor lehettem bármilyen ügyes és mozgékony, a sebzésem akkor is egy pont, ha ütök, és az... nem elég Egyrészt, másrészt meg már most is lihegtem kissé és éreztem a lábamban a megerőltetés okozta enyhe fájdalmat...
- Na és most mi a franc legyen? -.- - dünnyögtem az orrom alá, tekintetemmel a kiutat keresve a minket lassan körbevevő NPC-k közül, ám ekkor jött az a zseniális észrevétel, hogy Ranmaru hátán van... valami. Odakaptam a fejem a fiúra, és valóban, ahogy mozgott, egy sárgán fénylő bigyó villant fel, ha éppen úgy helyezkedett. Tuti nem volt ott eddig, de a kérdés igazából az volt, hogy akkor ez most vajon az a lény, ami a klónokat csinálta, vagy valami random szörny? Kiindulva abból, hogy a legésszerűbb taktika a bajkeverőtől az elvegyülés lett volna, inkább az előbbi felé hajlottam.
- Nyissatok utat, aztán tartsátok vissza őket! - kiáltottam oda Rinnek és Ishironak. Abban reménykedtem, hogy ha egy pár pillanatra ki tudok törni, akkor találhatok egy olyan nyugalmas helyet, ahonnan biztos kézzel célozhatok, de ha ez nem jön össze, akkor a ponyvátlanított szekérre még mindig fel tudtam volna kapaszkodni.
- Ranmaru! - szóltam rá hangosan a másik íjászra, miután egy számára is jól látható helyre kapaszkodtam fel. Íjamba már beillesztettem a nyilat, mielőtt megmutattam volna magam a tömegben, így már csak annyi volt a dolgom, hogy célzásra emeljem a fegyverem... és hogy a fiú is felfogja mit akarok. Nos, felfogta, és volt egy kevés előnyöm így az íjászhasonmással szemben is. Bíztam benne, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy lövés után leugorjak. Csakhogy... megremegett a kezem, ahogy célra tartottam. Az előbb, amikor ellőttem a kötelet, akkor nem volt veszélyben senki, de most? Ha mellélövök... a sebzésem elég nagy ahhoz, hogy ha nem tett pontokat az életére, akkor...
- Kuso! - bosszankodtam magabiztosságom eltűnésén és az egész helyzeten. Megráztam a fejem, és újra megemeltem az íjat, hogy célozzak. Szemem sarkában megjelent egy könnycsepp. Összeszorítottam a fogaimat. Útjára engedtem a nyilat. Remélem jól. Remélem nem későn...

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Jakushi Ishiro on Szer. Aug. 15, 2012 11:49 am

Ismét nem kapok semmiféle választ a kérdésemre. Minek is töröm magam? Talán hagynom kéne, hogy minden NPC-t lemészároljanak. Dühösen újból odakiáltok Agurinak.
-Héj! Most meg akar dögleni, vagy mi van? Ha nem akkor nyissa ki a száját jó kufár!
Közben folyamatosan kémlelem a környezetemet. Mi lesz, most nincs itt Shadow, hogy megóvjon. Neki a hasonmásainkkal kell törődnie. Megpillantom, hogy a lányok is szépen boldogulnak a saját maguk hasonmásaival.
Bármiféle támadás ér engem attól a legjobb tudásom szerint próbálok meg kitérni. Bár, ahogy látom nem sokakat zavarok. Ezek az illúziók minden bizonnyal úgy vannak kitalálva, hogy csak a valódi önmagukat támadják. Nem túl okos dolog, főleg, hogy meg kellett volna ölniük saját magukat, akkor mi máris nem okoznánk problémát nekik. A képesség alkalmazója igazán ostoba lehet.
Kana kiáltására felkapom a fejemet és összeráncolom a szemöldökeimet. Tekintetemmel követem az útját. Igazság szerint nem nagyon értem, hogy mit várhat el tőlem. Ahogy láthatta, a társam nélkül nem túlzottan vagyok harcra alkalmas, de amit csak tudok megteszek az ügy érdekében. Látom, hogy Ranmaru felé fut. Mi lehet a sráccal. Ran helyezkedik egy kicsit és akkor pillantom meg a hátán lévő sárga valamit. Egy bogarat. Elkerekedik a szemem, amikor felfogom, hogy Kana mit is akar csinálni. Alig bírom visszafogni magam, hogy rá ne üvöltsek. Nagyon meggondolatlan lány. Nem tudhatja, hogy a srác eddig hány pontot veszített az életéből, és ha esetleg elvéti a lövést, akkor vége lehet. De már késő, ha közbe lépek, akkor csak megzavarnám a koncentrációban. Csak reménykedhetek a legjobbakban. Megpróbálok összenézni Rinnel, hogy az Ő fejében is ez járhat e.

_________________
Élet: 4 (+2)
Fegyverkezelés: 0
Irányítás: 6 (+3)
Kitartás: 1 (+1)
Gyorsaság: 1 (+1)
Speciális képesség: 3 (+3)

Jakushi Ishiro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
62/150  (62/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Sakamoto Rin on Szomb. Aug. 18, 2012 12:09 am

Minden jól látszik alakulni. Mirika-channak és a speciális képességemnek köszönhetően sikerül legyőznöm a másolatomat melynek végeredménye, hogy mindketten a földön kötünk ki. Már csak egy kérdés adódott számomra. Mégis mit kezdjek most magammal, mármint a klónnal? Mirika-channak könnyű dolga van hisz ő egy ponyvával kapta el a saját hasonmását, de nekem nincs ponyvám.
Ano… nem tudna valaki egy kötelet adni? - nézek körbe a jelenlévők között hátha valamelyik társam vagy az egyik NPC segítségemre lesz-e. Remélem, hogy, igen mert Kana felé halad az összes megmaradt klón.
- Ano… Tényleg nagyon kéne az a kötél! – mondom, kicsit hangosabban mikor meghallom Mirika kiáltását. Szeretnék ugyan is segíteni bármire is készül. ~ Várjunk mire is készül? ~ Vetül fel bennem a gondolat és tekintetem a lányra emelem. A kép, amit átok kissé meglep, amikor is Mirika-chan a szekér tetejére felállva íjával egyenest Ranmaru-kunra céloz.
~ Mirika-chan te meg mit művelsz? ~ fogalmazódik meg bennem a kérdés. Mégis miért céloz a férfira és… Várjunk, lehet, hogy ő nem is a mi Mirikánk? Nem, nem ő biztos az hisz akkor nem akarná a többi klón bántani. De mi van, ha tényleg csak egy klón csak a többi klón ezt nem tudja? Vagy lehet, hogy Tatsuki-kun a klón? Wáááá… Rázom meg a fejem, hogy eltűnjön belőle a zavar, vagy inkább hogy még inkább azzá váljon? Ám ez után végre tisztulni látszott bennem a kép mikor a fejrázás után tüzetesen megvizsgáltam, hogy kire, azaz hogy mire is céloz a lány. Megborzongok, mikor meglátom a kis sárga bogarat, azt a gusztustalan és rémisztő hatlábú démont a férfi hátán. Végig követem a rovar útját, ahogy az íjászon utazik, miközben azért imádkozom magamban, hogy nehogy felém vegye az irányt.
A kis imádkozásomnak végül egy az alattam fekvő leányzó lapos, deszka mellkasára eső kötél szakítja, félbe mire tekintetem felfelé irányítom, hogy megláthassam kinek is köszönhetem a segítséget. Meglepetésemre az egyik NPC kereskedő volt az, az eredetiek közül.
- Arigato! – köszönöm meg mosolyogva majd gyorsan megkötözöm a lány kezeit, a késit kiráncigálom az erős fogásából és elhajítom őket messzire. Végezetül a megkötözött kezeit a mellettünk lévő kocsi kerekéhez rögzítem.
Felállok majd a késeimmel a kezemben - melyek közül a bal oldali még mindig vöröseslila aurában tündököl – indulok, hogy segítsek az íjász lánynak. A klónok egyre közelednek a szekér felé jómagam pedig épp az utolsó pillanatban ér oda az egyik klónhoz, aki már tényleg túl közel került a lányhoz. Csekély fizikai erőmmel és a magasságunk közti méretes különbség ugyan megnehezíti a dolgom azonban végül sikerül eltolnom majd ellöknöm a férfit. Ezt egy kis légzési gyakorlat követte, mert egy kicsit kifullasztott, amíg eltávolítottam a személyt. Ám nem pihenhetek túl, sokat mert közben egy mások klón is közel ér a lányhoz. Gyorsan megyek oda és próbálom meg eltávolítani a személyt a kocsi közeléből miközben fel kiálltok.
- Yoshi… Mirika-chan gambatte! – hangzik el a bátorító felkiáltás mi ellőtt a lány ellőné a nyilat. Remélem, beválik a kis lélekerősítő felkiáltásom és a nyíl részben ennek köszönhetően betalál, mert nem hagyhatjuk, hogy a hatlábú démon tovább fenyegessen minket.


Spoiler:
Gomen, gomen nasai amiért ilyen sokáig várnotok kellett. Remélem, hogy nem baj hogy irányítottam az NPC-t de más ötlet nem jutott eszembe.

_________________
Pontozás:
Élet: 16 (+2)
Fegyverkezelés: 10 (+3)
Erő: 10 (+)
Irányítás: 10 (+Cool
Kitartás: 14 (+)
Gyorsaság: 16 (+2)
Speciális képesség: 14 (+)
Páncél: 8

Sakamoto Rin
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 21
Tartózkodási hely : Ahol a kedvem tartja

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
1000/1000  (1000/1000)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Aug. 18, 2012 2:43 pm

Kana nyila pontosan beletalálna a bogárba, ha az nem mozdulna el, de mivel az előbb említett dolgot teszi, egyenesen Ranmaru hátának a közepébe áll a nyílvessző. Szerencsére Ranmaru nem hal bele a lövésbe és a lövést Aguri is megpillantja, aki egy ideig csak próbálja megtalálni az egész dolognak az értelmét. Odasétál Ranmaruhoz és nemes egyszerűséggel, két ujja közé csippenti a bogarat. Megszólal:
- Megvagy!
Ezután a többiek felé néz, vagyis próbál úgy odanézni, hogy szinte mindenkit lásson. Egy magyarázatot vág le.
- Nincs nagy szerencsénk, ez egy igazán ritka mob, a tünemény bogár. Ő a tettes a sok klónért és zavarért. - körbeviszi mindenki orra előtt - Máskor, ha ilyet láttok, azonnal kapjátok el és nyomjátok össze, így ni.
Miközben a ni elhangzott, Aguri összepréselte a két ujját, ezzel megölve a bogarat. A bogár halálával a klónok is eltűntek.

Az utatok további része zökkenőmentes lesz, bár Kanának lesz magyarázni valója.

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14252
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Szomb. Aug. 18, 2012 4:11 pm

Nem érzek fájdalmat – nem mintha kellett volna éreznem, mert pontosan tudtam, hogy semmi ilyesmire nem kell számítanom, mégis attól féltem, hogy ezúttal nem fogom megúszni, és ha egy játékostársam talál el, ráadásul egy íjász, azt meg fogom érezni. Nos, azon kívül, hogy szép adag élet leszámlálódott tőlem, és majdnem letaszított a lökés a karaván tetejéről, nem esett egyéb bántódásom. Viszont úgy tűnik, hogy a bogárnak sem, és a klónok nem tűntek el, sőt Kanáék csoportja felé kezdtek gyűlni.
Íjászként nem lehetsz ennyire… Ah, gyerünk még egyszer! – kiabálom le neki, azaz csak kiabálnám, mivel a küldetésadó NPC nekem magyaráz, felém közelít, az én hátamhoz nyúl… Én meg csak figyelem a yagannal, hogy mit művel, miközben a tekintetem mereven előre szegezem. Kicsit furcsa ez a kettőség, de szeretem. Meg kell tanulnom használni, és egyelőre kicsit nehéz. Most például utólag vettem észre, hogy a tekintetem automatikusan megkereste Ishiro tekintetét, és rá nézett, míg a nyilakat várta.
Miközben Aguri megsemmisíti a bogarat, kicsit én is megsemmisülten állok mellette.
Legalább az új lény felfedezésért járó arany a miénk – mondom bizonytalanul, hiszen csak reménykedni tudok benne, egyáltalán nem biztos, hogy korábban ilyesmi nem fordult elő. Az biztos, hogy én igyekszem megjegyezni magamnak, hogy soha többé ne fussak bele ebbe a hibába. Az esküvős küldetésre gondolok, és arra, ahogy a többiek később az illúzióvaddisznókról beszéltek. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy ott más lehetett a tészta.
Leugrom a karavánról. Nem keresem senki társaságát, törökülésben elüldögélek, amíg a karaván újra megindul. Nem kaptam el a saját klónom, nem tudtam megállítani a támadást, és végezetül még a bogarat sem tudtam leszedni magamról.
Agóniám mocsarában üldögélve várom, hogy továbbhaladjunk. Vajon ez volt a küldetés csúcspontja, vagy tartogat mást is számunkra még az út? Azt hiszem, hogy nekem jobb lenne, ha nem lenne tovább.


A hozzászólást Tatsuki Ranmaru összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 18, 2012 11:49 pm-kor.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.

Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Mirika on Szomb. Aug. 18, 2012 7:29 pm

Próbáltam minden zavaró tényezőt kizárni. A zajt. A fáradtságot. A lassan fátyolossá váló látásomat. De legfőképpen a gondolataimmal gyűlt meg a bajom. Azokkal a gondolatokkal, amik úgy kezdődtek, hogy mi lesz, ha... Máskor talán be se merném fejezni, de most a halál szó cikázott a fejemben, mint egy megveszett bika, a félelem pedig megbénított. A döntő a saját elhatározásom mellett viszont Rin-chan bátorító hangja volt, mely valahogy bejutott a fejembe a külső tényezők kizárása ellenére is. Ellőttem a nyilat, és bár megvolt bennem a kísértés, hogy végigkövessem a vessző útját, mégis leugrottam a szekérről, arra számítva hogy már így is eltalálhatott Ranmaru klónja jóvoltából egy nyíl. A földön fekve nyitottam ki a szemem, első pillantásom pedig a HP-csíkra esett, mely nem jelzett sérülést. Egy pillanatra megnyugodtam, de csak egy pillanatra, hiszen eszembe jutott, hogy mégis mit tettem az imént. Rémülten kaptam a fejem a fiú irányába, és szinte teljesen elöntött a kétségbeesés, mikor tekintetemet a sárgán ragyogó bogár odavonzotta. Nem jött össze, elcsesztem! Dühösen vágtam rá a földre öklömmel, ám ezután ijedten váltott tekintetem a másik íjász feje felett villanó kék csíkra, de félelmeimmel ellentétben az nem fogyott el teljesen, sőt, legalább a fele megvolt még, amennyire innen meg tudtam állapítani. Olyan megkönnyebbülést éltem át, amit nem lehet mihez hasonlítani, eddigi feszültségem pedig kitört rajtam, könnyekkel árasztva el az arcomat. Hogy mindezt senki se lássa, persze a földre borulva temettem arcomat a kezeimbe, de még így is tartottam tőle, hogy az árulkodó jelek, mint a remegésem, lebuktat. Oda se figyeltem arra, hogy a kereskedő mit magyaráz, csak félszavak jutottak el hozzám, ebből kellett összeraknom, hogy mi is történik éppen. Hát... nem ment túl jól, csak akkor fogtam fel talán, mikor a klónok puff, eltűntek.
Megviselten keltem fel a földről, és kissé imbolyogva tántorogtam oda Ranmaruhoz. Tudtam, hogy így kell tennem, de szavak végül nem jöttek a remegő ajkaimra, így csak álltam és néztem őt, mintegy szuggerálva a bocsánatkérésem feléje. Béna voltam és felelőtlen... ami egy ilyen játékban olyan hiba, amit nem engedhetek meg magamnak. Végül, ahogy a karaván tovább indult, felkapaszkodtam egy szekérre és magamba zuhanva zötykölődtem az út hátralévő részén. Néha-néha egy halk 'kuso' csúszott ki a számon, és szipogásom, valamint alkalmankénti szemtörölgetésem jelezte, hogy még nem tettem magam túl azon, ami történt. És ha bárki is odajön hozzám? Dacos, gyűlölködő tekintettel zavarom el egy-két heves kézmozdulattal. Nem őket utáltam, hanem magamat, de nem akartam senki társaságát most. Magány, az kellett most nekem ameddig össze nem szedem magam. Hogy ez egy óráig tart csak, vagy esetleg napokig, azt nem tudhattam...

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Sakamoto Rin on Csüt. Aug. 23, 2012 12:05 am

A megint csak igen termetes NJK pasin klónján csüngve kiáltok oda egy bíztató szót Mirika-channak. Most biztos feszült egy kicsit hisz a saját társunkat kell célba vennie, és ha nem vigyáz, egy ember élete hunyhat ki az ő keze által. Úgy gondolom, ilyenkor elkél a bíztatás. Fiatal vagyok, még de nem hülye, egy emberélet kioltása nagy sebet ejthet, a szíven én sem tudnék ezzel a gondolattal élni.
Bíztató szavaim nem tudom biztosan, hogy elérték-e a lányt ám mikor látom, amint a nyílvessző elhagyja az íjat a férfi nyakában fogódzkodva tátott szájjak próbálom követni az útját. Vajon betalál?
~ Igen be, beta… MICSODAAAA?~ A nyíl betalál azonban nem oda ahova kéne. A hatlábú mini démon nem pusztult el a nyíl ugyan is egyenest az íjász hátában áll meg. Eddigi ittlétem alatt még egyszer sem kellett látnom, hogy egy JK elpusztult. Remélem, nem most kell elkezdenem, nem szívesen nézném végig, hogy Tatsuki-kun pixelekre robban szét.
Megkönnyebbülve veszem észre, hogy már majdnem két perc is elmúlt, de a férfi még egyben van, sőt… Aguri - vélhetőleg az eredeti – lép oda hozzá és egy egyszerű kétujjas fogással eltávolítja a rovart.
- Tünemény?... Mégis, hogy lehet egy démoni lénynek ilyen nevet adni? – kérdem kissé morcosan, most látszik, hogy mennyire utálom, sőt félek ezektől a lényektől. Mikor Aguri végig viszi köztünk, hogy jól szemügyre vehessük, elhajtom magamtól, vagyis inkább csak próbálom, semmi kedvem közelebbi ismeretséget kötni a lénnyel. Fedezéket is a még mindig a karjaim fogságát élvező klónnál keresek ám mikor a kereskedő megsemmisíti a lényt én is szépen fenékre esek mikor a másolat csak úgy szőrén, szálán eltűnik. Fájlalva nem fájó hátsó fertályomat, állok fel a földről. Bár a lényt nem mi pusztítottuk el őrülök, végre eltűnt ráadásul mikor Tatsuki-kun megemlíti, az aranyat még vidámabb leszek.
Sajnos azonban az örömöm hamar lankadni kezd, mikor meglátom a komor íjászlányt. Most hogy szóba esett kissé bánt a bűntudat azért, hogy Mirika-chan azért ronthatta el a lövést, mert én odakiabáltam neki és ezzel biztos megzavartam. Ez a gondolat felettébb zavaró és nem is nyugodhatok addig, míg bocsánatot nem kérek a lánytól. Így mikor a karaván megindul, kicsit hezitálok, míg kitalálom, mit mondjak, majd mikor megvan, megközelítem a lány és megkezdem a mondókám.
- Ano… Mi… Mirika-chan, én… – mondandóm igen döcögősen indul és hamar el is csuklik mikor a lány nem épp kedves tekintete rám irányul és szavak nélkül is jól érthetően közlik velem, hogy távozzak. Hát ez van… majd legközelebb. Minden esettre az út hátralévő részét magam is a szekereken utazva töltöm el méghozzá azon amelyiken Mirika is utazik, na persze a biztonság kedvéért megtartom a kellő távolságot, nem szeretném feldühíteni hisz már így s maga alatt van.


_________________
Pontozás:
Élet: 16 (+2)
Fegyverkezelés: 10 (+3)
Erő: 10 (+)
Irányítás: 10 (+Cool
Kitartás: 14 (+)
Gyorsaság: 16 (+2)
Speciális képesség: 14 (+)
Páncél: 8

Sakamoto Rin
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 327
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 21
Tartózkodási hely : Ahol a kedvem tartja

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
1000/1000  (1000/1000)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Csüt. Aug. 23, 2012 2:44 am

Hamarosan a faluba értek és a kereskedő karaván letelepszik. Egyes buzgóbb egyedek máris futnak eladni a dolgaikat. Aguri azonban kényelmetlenül, a tarkóját fogva szólal meg:
- Hát... nem is tudom, hogyan kezdjem. Nem igazán támadtak meg minket... na meg nem is igazán tudtátok megállítani a kellemetlenséget. Bocsánat, de ezért nem adok aranyat.
Bár sikeresen elkísértétek őket, Aguri mégis zsugori volt, hogy nektek adja a pénzét. Küldetés jutalom nélkül távoztatok.

Jutalmatok: 10 exp, 100 arany (faj felfedezés) / fő
Ranmaru céh bónusz: 5 arany

Jakushi Ishiro: 5 exp, 50 arany (+2 arany céhbónusz)

Megköszönném, ha PÜ-ben küldenétek véleményt a mesélésről, ha pozitív, ha nem. Szeretnék jobban mesélni, de úgy könnyebb, ha rámutattok a hibákra.

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14252
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy Kereskedő Élete

Témanyitás by Sponsored content Today at 9:08 pm


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.