RenAi vs Zhel T. Everett

Lezárt fórum: ide nem küldhetsz témát, választ, nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by Rosalia on Pént. Feb. 22, 2013 1:02 am

Harctér leírása: Tükörterem
Pályátok egy 25x25 méteres szoba, mely nevéhez hűen tele van véletlenszerűen elhelyezett, más-más szögben álló, három méter magas és két méter széles tükrökkel. A terem úgy van kialakítva, hogy bármerre néztek, mindenfelé saját (torz vagy nem torz) vagy éppen ellenfeletek egy vagy akár több tükörképe néz vissza, még a falakat is tükör borítja szintén három méteres magasságig. Mikor a harctérre kerültök, nem látjátok egymást szabad szemmel. A tükrök nagyjából háromnegyede sérthetetlen, de a kevés torz képet adó darabot össze lehet törni. A játéktér erősen visszhangos, így hallásotokra nemigen tudtok támaszkodni.

Felszerelés: Mindkét versenyzőnek le kell vennie minden pluszt érő ruházatát! Saját fegyvereitekkel harcolhattok, viszont a bónuszok itt sem érvényesülnek. Speciális képesség a szabályzat keretei között, de használható. Ördög nem kijátszható itt. Jártasságok letiltva.


Párbaj időtartama: 5 kör/fő (ha a bíra úgy ítéli, akkor +1 kör)
Határidő: 3 nap

Bíra: Rosalia
Zsűri: Klein, Yui, Rosalia

RenAi
Élet: 17
Fegyverkezelés: 5
Erő/Irányítás: 10
Kitartás: 3
Gyorsaság: 8
Speciális képesség: 9

Zhel T. Everett
Élet: 5
Fegyverkezelés: 6
Erő/Irányítás: 5
Kitartás: 4
Gyorsaság: 15
Speciális képesség: 5


A hozzászólást Rosalia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 28, 2013 11:21 pm-kor.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by RenAi on Kedd Feb. 26, 2013 12:06 pm

El sem hittem mikor az én nevem jelent meg a győzelmet jelző táblán. A harc Ritával egyszerre volt szórakoztató, ugyanakkor valahol szívszorító érzés is. A lánnyal régóta barátságban vagyok és tudok róla hogy mennyire is fontos neki egy ilyen kaliberű győzelem, és erre megfosztom tőle… Valahol bűntudatom van emiatt, de egyben büszke is vagyok magamra. Bár ha ez a barátságunk rovására fog menni inkább szenvedek el ezer vereséget tőle, mintsem elveszítsem a törődését. Amikor vége lett a harcnak, mindenkit vissza teleportáltak a várakozóba. Idegesen ültem le az egyik padra és elmélkedtem azon hogy jól alakult-e ez így, és hogy a többiekkel mégis mi lehet, hol tarthatnak és hogy, hogy viselik az esetleges győzelmet és vereséget... Minél hamarabb le kell nyugodnom, bár nem is tudom, legszívesebben kiszaladnék és megkeresném Ritát hogy csak hogy láthassam mégis egy pillanatra hogy viseli, vagy csak szimplán megint az önzőségem késztet ilyen ostoba ötletekre, és csakis annyit szeretnék hogy gratuláljon nekem?! Mostanában nem igazán tudok kiigazodni magamon, az Aincarban töltött idő egyre inkább átformálja a személyiségem és tartok tőle nem épp a jó irányba.

Nem volt sok időm ilyen dolgokon elmélkedni, hamarosan megnyíltak ismét a kapuk, és a beszűrődő éles fény és hang jelezte hogy ideje indulni. Idegesen feltápászkodtam, de még mielőtt kiléptem volna a kijáraton, megráztam magam, két kezemmel nem túl erős két pofont osztottam ki az arcomra hogy ideje hogy ismét a régi legyek. Elvégre ha már elkezdtem illik tisztességesen befejezni. Széles mosolyt próbáltam erőltetni az magamra és amint kiléptem a közönség elé, megpillanthattam a továbbjutókat. Idegesen kapkodtam a szemem jobbra-balra, hogy összeszedjem, és hogy tudatosítsam magamban a helyzetet. Incubus… Hinari… és Zhel… Ők azok akiket ismerek és folytattam tovább a kutatást. ~Hüm…Kota?... Talán még nem jött ki a váróból…?...~ Elmélkedtem majd eszembe jutott hogy Hinarival küzdött és a lány itt van köztünk. Elkerekedett szemekkel tekintettem a Hinari-ra, és azt hiszem abban a pillanatban igencsak megrettentem tőle. Kota-val már nem egyszer küzdöttem, és mindig könnyedén, játszadozva győzött le. És most itt van ez a lány… akiről nem tudok semmit. Bár jobban bele gondolva büszke is vagyok rá, elvégre a mi céhünket ékesíti, így még ha ki is kapok majd tőle, akkor is győztes maradok. Mosolyodtam el. Lassan elkezdték kisorsolni az ellenfeleket, elsőnek a számomra két ismeretlen pár fog megküzdeni, valahol örültem neki, mivel egy teljesen ismeretlen emberrel nehezebb harcolni, taktikázni és hasonlók, mint olyanokkal, akiket már könnyedén egy kis pszichológiai csellel, hol egy kis szemérmességet kihasználva, hol egy kis bizonytalanságot erősítve jutok előnyhöz. A második páros Incubus és Hinari, kár hogy nem nézhetem végig a harcukat, egyrészt információkat gyűjthetnék másrészt meg biztos vagyok benne, hogy lebilincselő csatát fognak produkálni. Nem is kellett a táblára néznem, hogy tudjam ki is lesz az én ellenfelem… hogy is mondjam… nem voltam elragadtatva tőle…
- Ahh, a perverz tapizós… – Csalódottan ejtettem le a fejem. Mivel már a puszta jelenléte is idegesít, ugyanakkor, ha abba gondolok bele hogy netán, netán elkenhetem azt az érzések nélküli arcát… ~ Már megint rossz vagyok! ~ Szóltam magamra. ~ Tisztességesen és mindent bele adva fogok harcolni! ~ Ugyanakkor tudom hogy a fiú sincs épp porcelánból, kitartó szívós és még okos is. Az idegesítő jelleméről nem is beszélve. Előszeretettel provokált az eddigi harcunk során, és biztos vagyok benne hogy most is hasonló trükkökkel fog előállni. Óvatosnak kell lennem vele.

Meg is jelent két játékos hogy ismét egy-egy teleport fülkébe kísérjenek minket, mindenkit másikba. ~ Remélem hasonló terep vár ránk mint ami Ritával…*-* ~ Ez volt az első gondolatom amikor beléptem a kis kabinba. Megint az a furcsa bizsergető érzés, mintha atomjaimra szednének, majd újra összeraknának, és egy furcsa teremben találtam magam.
- Jajjj…nee…! – Tudatosult bennem hogy ez egy elég kacifántos terep, ahol nem is tudom hogy, mit és hogy használhatnák ki. Tükrök mindenhol, felpillantottam és észrevettem, hogy elég magasak, és hogy egyforma szélesek is. Ráadásul egy-kettő még torzít is.
~ Nah, most mit csináljak? ~ Kezdtem kétségbe esni, majd rá jöttem. Fel kell másznom a tetejükre és onnan figyelni mikor bukkan fel a fiú. Két elég közel álló tükröt találtam, amin jobb kezemmel és jobb lábammal az egyiknek, míg bal kezemmel és bal lábammal a másiknak támaszkodtam, és próbáltam magam felfele tolni. Úgy fél méter után elkezdtem örülni, hogy még sikerülhet is.. mikor…
- Nyííííííííííp – Elkezdtem lefele csúszni méghozzá jó kis nyikorgó hangot hallatva a tükör és a tenyerem találkozása miatt.
- Mahhh.. ez így nem lesz jó!... – Bosszankodtam, majd léptem párat előre így másik tükrök kereszttüzébe kerültem, melyekben kissé távolabb a fiú körvonalait is felfedezni véltem. Pár másodpercig csak néztem és nem csináltam semmit… mikor beugrott. ~ Hoppá, ha én látom Őt akkor valószínű Ő is láthat engem! ~ Idegesen léptem hátra egyet, melynek eredményeképp elég erőteljesen neki hátráltam egy tükörnek, ami hangosan jelezte hogy ott tartózkodom. ~ Ha eddig nem is vett észre, most gondoskodtam róla…~ Mérgelődtem, majd idegesen egy zavart vigyor keretében megszólaltam.
- Szi..szia! - Intettem felé egyet, majd gyorsan jobbra elvonulva megpróbáltam ismét elrejtőzni. Hogy valami épp kéz láb tervel rukkolhassak elő.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1864
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by Zhel T. Everett on Pént. Márc. 01, 2013 2:46 am

Küzdelmem véget ért. Nem érdekelt, hogy nyerek, vagy veszítek. Az egészet a jutalomért csinálom és nem másért. Az első körben mindenkinek jutalmat ígértek. Ezt meg is kaptam. Innentől kezdve nem érdekel már a dolog. Mégis egy pihenőszobába kényszerítettek. Kimenni nem tudok, feladni sem jelen helyzetben. Egy kényelmes székben ülve várom, hogy kezdődjön a következő kör. Nem fogok küzdeni. Mikor alkalmam nyílik rá, ki is jelentem ezt.
Az ajtó kitárult én pedig kilépek rajta. Kardom az inventorymban pihen. Nem venném most hasznát. Lassan sétálok kifelé, közben semmi reakciót nem mutatok az idegesítő éljenző tömeg felé. Itt nyüzsögnek és legeltetik a szemüket mások harcán, ahelyett, hogy exp-t szereznének, fejlődnének, mert különben ezt a játékot nem tudjuk egyhamar kivinni. Egyszerűen szánalmas, ahogy próbálnak új életet kezdeni Aincrad-ban. Gyűlölöm ezt a világot, ahol egy konzolmániás többet ér, mint egy jóravaló ember. Ahol az intelligencia a háttérbe szorul, ahol a szintek és a pontok határozzák meg, hogy ki mennyit ér. Elmosódnak a határok az átlagember és a tehetség között, azok kerülnek a vezérek helyére, akiknek nem lenne ott keresnivalójuk. Nem kívánok részt venni a „társadalmukban”. Jól megvagyok egyedül, ahogy mindig is. Önerőből jutok el a csúcsra, ahol a helyem van. Ezen a tornán is egy lehetőséget láttam, azonban már túlteljesítettem. Lépnék is a zsűri felé. Mielőbb fel szeretném adni. Olyan küzdelmekben nem veszem részt, melynek tétje van, és kimenetelével nem vagyok tisztában. Egy gyors pillantást engedélyezek magamnak a megmaradt versenyzőkre, majd a sorsolásra is. Valami megálljt parancsolt a lábamnak. RenAi neve jelent meg az enyém mellet. Sosem hittem a balszerencsében, se a sorsban, most mégis… Valami folyton az utamba sodorja a kékhajú nőszemélyt. Nem kedvelem. Megmagyarázhatatlan dühkitörései és reagálásai beszámíthatatlanná teszik őt. A mosolygós angyali arc mögött egy pszichopata rejtőzik. Elég egy egyszerű kérdés is, hogy dühöngő elmebeteggé változzon. Egyértelműen a veszélyes fajok közé sorolható. Nem hátrálhatok meg a harc előtt. Logikusan végig gondolva, megint a nyomomba eredne és szüntelenül zaklatna, míg meg nem kapja, amit akar. Ekkora terhet nem cipelhetek a vállamon. A bolt a legfontosabb jelen helyzetemben, egy remek pénzforrás. Sok dolog árthat az üzletnek, de RenAi-nál rosszabbat nem tudok elképzelni. Beletörődően lehunyom szemeim, míg a teleportáció tart. Érkezésem után nagyra nyitom kék szemeim. Akárhova nézek, mindenhonnan egy szimpatikus, jóképű fiatalember néz vissza rám. Előhívom a menümet és jobb kezembe veszem a fegyveremet, mely egy katana. A Szamurájok fegyvere, mely egy nemes, mint aki forgatja. Nekem való penge, ami hivatott jelezni felsőbbrendűségemet. Lassan indulok el előre, figyelek és fülelek mindenre. Koncentrációm megtörhetetlennek bizonyul, míg el nem érek egy torzító tükörig. Ekkora sértést nem vagyok hajlandó elnézni a szervezősségnek. Már lendül is a jobb kezem a kardommal együtt és markolattal zúzom darabokra. egyszerűen felháborító, vérlázító ez a tett. Arcomon nem látszik se sértettség, se düh. Érzelmeket nem mutathatok a külvilág felé. Az érzéseim csak rám tartoznak, egy üzletembernek, meg nem megengedett, hogy olvassanak benne, mint egy nyitott könyvben. Kimutatni az érzéseid gyengeség, mások számára előny… kiskorom óta hallgatom eme szavakat, melyek mára már törvényszerűséggé váltak nálam. Szavakkal is tökéletesen meg tudom magam értetni mindenféle mimika nélkül.
Sétálok tovább, ellenfelem keresgélve. A nőt ki furcsa dolgokra kényszerít. Közben sorra teszem tönkre a torzító tükröket, melyeknek létezése ezen a mérkőzésen, nem érdekelve, hogy ezzel felhívom magamra a figyelmet. Elvégre ez a célom. Hamarosan megpillantottam, amint engem keresett. Kicsit megálltam… kellemetlen érzések kerítettek hatalmukba. Nem éreztem évek óta hasonlót. Mikor Ai eltűnik a látómezőmből, haladok tovább arra amerre láttam. Hiába csap zajt, a vízhang miatt képtelen vagyok bemérni őt. Átlagnál jobb hallásomnak kivételesen nem veszem hasznát. Megtorpanok újfent… tekintetem találkozik az övével, valamiért testem nem engedelmeskedik. Bal kezem katana-m markolatára helyezem, készülve az összecsapásra, mikor Ai eltűnik megint. Egyszerre érzek megnyugvást és csalódottságot, hogy szem elől vesztettem megint.
- Ai!! Küzdjünk meg…- felelem szokásos hangnememben. Nem emelem fel nagyon a hangom… csak amennyire kell, a vízhang végzi a dolgát. . Először kérek tőle ilyet. Feszélyez a jelenléte, minél hamarabb meg akarok tőle szabadulni és ezektől a fura érzésektől, melyet bennem generál. Csak sétálok tovább, várva, hogy feleljen a nyílt kihívásra.
avatar
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
114/150  (114/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by RenAi on Vas. Márc. 03, 2013 2:50 am

Nem mondhatnám hogy el voltam ragadtatva az ellenfelemtől, mivel már volt hozzá szerencsém párszor és míg az első találkozásunknál annyira nem is, de a második harcuknál kikészített, mármint idegileg. Nem tudom hogy hol nevelkedhetett ez a kölyök, de ami biztos hogy nem egészen komplett. Nem csak az érzelem hiányossága végett, de az sem tetszett hogy otromba kérdéseket tett fel méghozzá olyan természetesen mintha csak azt kérdezné hogy: Milyen nap van ma?... Kiakasztott, az elvetemült ötleteitől és ajánlatairól nem is beszélve. Bár a végén volt egy megmozdulása, ami egy pici szimpátiát keltett bennem, de hamar alábbhagyott mikor tudatosult bennem hogy azt is csak számításból tehette… Valahogy nem tudok rajta kiigazodni, míg eleinte „érdekes” embernek tartottam, mára csupán egy tahó, elkényeztetett kis apuci gazdag fiacskája lett, akinek szépen mindent oda toltak a seneke alá. Sokat nem tudok Zhelről de, eddig így tudtam elképzelni. Nem az a bőbeszédű fiúcska de ha kinyitja a száját az csakis sértés felém nézve, legalábbis eddigi tapasztalataim alapján. Talán a sors keserű fintora hogy most mégis vele kell megküzdenem, ugyanakkor nem is bánom mivel eddig minden harca során, amit velem vívott feladott, de ezt most nem teheti meg. ~ Ha mégis akkor viszont biztos hogy megölöm… >-<” Még az sem érdekel ha piros játékos leszek… Mah… ~

A teleportáció egy tükörszoba szerű helyre dobott minket, legalábbis engem, ugyanis a fiút még nem láttam hogy itt van-e, de mivel biztos lehettem benne, így minél hamarabb egy jól kidolgozott tervet szerettem volna kieszelni, hogy még azelőtt lecsaphassam mielőtt még Ő léphetne valamit. Szétnézve arra gondoltam hogy a tükrök elárulhatnak hogy merre vagyok és mivel mindenki általában a lába elé vagy szemmagasságban tekint előre így ha felmászok az egyik tükör tetejére hogy onnan fentről lephessem meg kedvesen az egy ügyes megoldás lenne. Kár hogy nem úgy jött össze ahogy terveztem, hiába erőlködtem hogy feltoljam magam, pár centi után egyszerűen egy kínos csikorgó hang keretében visszacsúsztam a földre. A kezem és a tükör szoros találkozásának eredményét visszhangozva hallhattam vissza, majd mivel rájöttem hogy elárultam merre vagyok így hátrálni kezdtem, de egy tükör állította meg lassú lépteim hátrafelé, mivel időközben előre tekintettem nehogy hirtelen lecsapjon rám a fiú. Meglepődtem mikor a hátam a hideg üveggel érintkezett és egy hatalmas csattanás rázta meg az egész szobát amit szintén erős visszhang kísért. Azt hittem én törtem össze az egyik tükröt, így halkan felnyüszítve léptem előre és tekintettem magam mögé, de észre kellett vegyem, hogy a hang forrását nem én okoztam. ~ Yeeee, nem csak én bénázok! ~ Örvendeztem, de sok időm nem maradt rá, mivel az egyik tükör mögül a fiú alakja jelent meg. Így amilyen gyorsan csak tudtam elillantam jobbra, hogy szem elől veszítsen, persze tudtam, hogy ezzel én sem fogom tudni pontosan a fiú hollétét, de terv nélkül nem állhatok ki ellene. Ugyanis nem csak gyors, erős de még okos is… A legrosszabb párosítás, amit a jelleme mellé el lehet gondolni. Szinte félelmetes, sőt egyenesen irritáló és hátborzongató a jelleme. ~ Kíváncsi vagyok vajon ha leütném és esetleg elveszítené az emlékeit, vajon akkor milyen is lenne a srác temperamentuma? ~ … Ráztam meg a fejem. Most nem elmélkedhetek ilyesmin, főleg hogy úgy néz ki hogy a nyomomban van, ugyanis az egyik tükör mögül szintén felbukkant, és én ismét eltűntem az áthatóan kék szemei elől.
- Ai!! Küzdjünk meg…meg…meg…- Szólalt meg a fiú a tőle megszokott hidegvérű hangon.
- Ehhh? – Akadtam ki elvégre ezt a mondatot még sosem hallottam tőle, általában ez mindig fordítva volt és Ő kérette magát, így kicsit furcsa volt ezt tőle hallani. Nem is kellett sok gyorsan átfutott a fejemen hogy most megtaníthatnám neki hogy milyen érzés és hogy nem szép dolog egy ártatlan kis lánykát megvárattatni és otromba alkukat ajánlani egy-egy harcért. Ugyanakkor nekem is szándékomban áll minél hamarabb letudni a viadalt vele, főleg hogy sajnos nem tartozik azok közé akikkel játszadozni tudok, és igen… erős késztetés érzek afelé hogy kicsit elkenjem a száját. Nem vagyok ilyen erőszakos, de Ő tehet róla, egyszerűen kihozza belőlem. De tartom magam a tervhez, mármint hogy a nélkül nem állok ki elé. ~ Gyorsan! Valami okosat ki kell találnom! ~ Szóltam magamra, mivel ha el is tudok bújni de azt is csak ideiglenesen, és sosem tudhatom mikor csap le rám, ezek a tükrök olyan zavaróak. Jobb lenne ha nem is lennének. Csörrent meg pár szilánk a lábam alatt, így csak most tűnt fel hogy ezek igenis összetörhetőek, és akkor Zhel is valószínű ezzel próbálkozott. Kardom elő rántottam, és suhintottam vele párat a velem szembe lévő tükör felé. Immortal Object! Jelent meg egy lila üzenet.
- Aww, tehát még sincs ilyen egyszerű dolgom, de akkor Ő hogy tudta?... - Haladtam előre párat nehogy a fiú megtaláljon és így egy-két torzító tükör előtt találtam magam, a szemem összeszűkült és így szinte már biztos is voltam benne hogy ilyeneket törhetett szét, ugyanis csak ez a két fajta volt fellelhető, de azért biztosra mentem, így egy gyors keresztbe vágás be is bizonyította az igazam. Hangos csörömpöléssel hullott darabjaira… Majd beugrott! Nem tudom hogy mennyire fogja a hangot követni, de a ez a trükk talán megállja a helyét.
- Találj meeeg! Itt vagyook! – Kiáltottam el magam és húztam el szavakat, miután figyelmesen szétnézve, hogy nincs-e a közelben, gyorsan az összes szilánkot, amit csak tudtam elsepertem a lábammal az útból egy alig észre vehető helyre, és beálltam a kitört tükör helyére, így úgy nézhettem ki, mintha egy tükörképp lettem volna, legalábbis ebben bíztam. Szétnézve, visszatükröződve néztem magam, figyeltem minden felé, még a hátam mögé is hátha esetleg onnan akar meglepni, most az egyszer hálás voltam a tükröknek mivel így láthattam ha mögöttem tartózkodna. Amint mocorgást véltem felfedezni, a kardom utolsó mozzanatként átvettem a másik kezembe, és mozdulatlanul vártam. Mindeközben a szívem a torkomban dobogott, és próbáltam kitalálni, hogy mégis hogy támadhatok igazán meglepetés szerűen, úgy hogy tényleg váratlanul érje.

~… Ai-chan képzelt világa megnyitotta kapuit…~

Az első elképzelésem a szemtől szembeni támadás: Zhel hangos léptekkel közelít, a kardja kezében, és mikor megpillant kérdőn felvonja a szemöldökét… (Már ha tud olyat. Razz) és én támadoook, egy nagy ugrással, a kardal a kezembe vetem rá magam, míg Ő csak könnyedén előre tartja a fegyverét, és önszántamból nyársalódok rá…
- Mahhh… ez nem jó! – Vetettem el.
A következő:
- Hmm… Mi lenne haaa… - Oldalra biccentem a fejem és magam elé merengek. Ha előre támadás helyett csak hátrálnék egyet, röviden leugranék a tükör belső pereméről így, hogy Zhel megint szem elől ne veszítsen utánam siet és itt jön a lényeg, nem figyel és felbotlik szabad utat adva a támadásomnak.
- Hahaaaa! - Nevetem el magam ördögien, majd ugyanezzel a lendülettel hajtom le a fejem és jelenik meg felette egy jókora izzadtság csepp.
- Most ezzel magamat vagy Őt nézném hülyének…? – Jön a költői kérdés, mivel nem hiszem hogy csak úgy bele esne. De nem adom fel!
Haditerv három:
- Zhel-samaaaaa! – Kiáltom miközben lassított felvételként, boldog és széles és mosollyal vetem magam a karjaiba, persze csak elterelés kép mivel, a tervem hogy a súlyemelésem kihasználva neki hajítom egy tükörnek, és míg tart a meglepettsége, támadom.
- Ez az, ez lesz az! A tökéletes terv! – Teszem a kezem önelégülten csípőre. ~ De hisz most nincs is súlyemeléseeeem! ~ Vág fejbe a felismerés, hogy ez a terv ismét kuka, de sebaj rajtam még nem fogo….

~…Ai-chan képzekebeli világa bezárult…~

Léptek visszhangoznak, bár nem tudom merről, lassan egy árnyékot is megpillantok, és sorba a tükrökben jelenik meg az árnyék gazdája is, így a harc elkerülhetetlenné válik. Már nincs időm lelépni, és épkézláb tervet kieszelni sem, így marad az ösztön. Figyelem a fiú összes mozdulatát, és ha támad én sem hátrálok meg, ugyanakkor mégiscsak széles mosollyal emelem felé kardom.

/off: a képzelt világot leginkább chibi módban tudtam elképzelni ^^/

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1864
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by Zhel T. Everett on Szer. Márc. 06, 2013 1:25 am

Amint a nőszemély a látómezőmbe kerül, már el is tűnik. Megint játssza az idegesítő játékait velem. Sosem volt ínyemre az effajta viselkedés és ezentúl sem fogom tolerálni. Minél előbb véget akarok vetni ennek a küzdelemnek. Nehezen viselem Ai közelségét, a beszédstílusát, a kis trükkjeit, a haja színét… egyszóval az egész lénye ellen vonulok most fel. Remélem, ezzel a küzdelemmel lerendezhetem végre a kettőnk között lévő „kapcsolatot” Ha mást nem rendezni, mert roppantul kellemetlen helyzetekbe tud keverni. Lassan haladok előre a tükrök forgatagában. Rendesen bezavar az egész. Mikor egy pillanatra megpillantom őt, legalább hat tükörből néz vissza rám. Ettől csak még erősebb lesz a bennem lévő feszültség és egy másik érzés, melyet eddig nem nagyon éreztem még. Egyelőre nem foglalkozom azzal a nővel, csak lassan, mindenre ügyelve járom körbe a terepet és vésem be az összes apró részletét memóriám egy kis szegletébe. Ezzel egy térképet alakítok ki a fejemben, minek segítségével talán könnyebben tudom behatárolni ellenfelem helyzetét. Mire sikerül körbejárnom ezt a kis teret, többször is megpillantottam kékhajú vetélytársam, kinek nem szenteltem eddig túl nagy figyelmet. A térkép összeáll a fejemben és kissé csalódottan veszem tudomásul, hogy a tükrök állása szerint több helyről is érkezhet a kép. Egyszerűen túl sok a tükör, lehetetlen visszakövetni a tükröződést. Nem mindig megoldás az Eidetikus memória sem… A torzító tükrökről tudok gondoskodni és pusztítom is őket. ez azonban nem sok vizet zavar. Kénytelen vagyok a számok helyett az ösztöneimre hagyatkozni. A hangokra sem alapozhatok. Felfigyelek a tükör megsemmisülésének hangjaira, amelynek irányát nem tudom beazonosítani. A szavaival sem megyek semmire sem. Bal kezem a katana markolatára helyezem ismét és óvatosan kezdek lépkedni. Pár tükörben megpillantom Ai képét, így abba az irányba indulok el. Lassan egyre több tökükben látom a tükörképét, míg nem az összes olyanban, ami a látómezőmön belül van. Valami furcsa dolgot vélek felfedezni a tükörképeken. A lány, kinek jelenléte érthetetlen okokból fura érzéseket kelt bennem, jobb kezes. Ami azt jelenti, hogy a tükörképén a bal kézben kellene lennie a kardnak. Rezzenéstelen arccal lépkedek a tükrök mellett, mikor kiszúrom, hogy az egyik tükörben lévő nőszemélynek a bal kezében van a kard. Ő a az eredeti, akinek a képét visszaverik a tükrök. olcsó trükk ez tőle, ám egyben sértő is, hogy ennyire alábecsüli a felsőbbrendű intelligenciát, aminek a birtokában vagyok. Feltűnésmentesen sétálgatok tovább, mintha tudomást se vettem volna ottlétéről. Ahogy közeledek, az összes tükörben megjelenek én is.. ráadásul az ő tükörképét takarva. Eddig is tudtam, hogy hol van, de most már kétség sem fér hozzá. Halálos nyugalommal lépkedek el előtte, megjátszott, ehhez mindig is értettem. Abban a pillanatban amint mellé lépek, már rántom is elő katana-mat és ezzel a lendülettel támadok is. Alulról hasítok felfelé villámgyorsan. A köldökétől indulva, át a keblei között egyenesen az orráig húzódó vágást próbálok ejteni rajta, mert mértani pontossággal felezi meg a lány e részeit. Tökéletes szimmetria lenne. Persze nem tudom kettévágni, csak egy szimpla támadás, melyet vagy kivéd, vagy nem. Mégis szinte dühít a gondolat, hogy ennyire lenéz. A sikertől függetlenül hátrálok pár lépést.
- Még mindig kislány vagy. - utalok egy régebbi találkozás témájára, kicsit másképp. A fura érzés múlni kezd. Egyre kevésbé érzem. Talán azért mert szembeszállok eme kékhajú bestiával, kimég nem mutatta ki a foga fehérjét.

_________________
avatar
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
114/150  (114/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by Rosalia on Pént. Márc. 15, 2013 3:08 pm

RenAi, már jócskán lejárt a határidőd, ha megoldható, kérlek ma vagy holnap írj! Tudom, hogy sűrű a napirended, de talán a hosszú hétvégén jut elég időd a tornapostod befejezésére is.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by RenAi on Pént. Márc. 15, 2013 7:35 pm

A taktikáim tervezgettem de nem maradt túl sok időm rá, mikor a fiú léptei megzavartak. Feszült figyelemmel kísértem végig minden lépését, úgy éreztem nyeregben vagyok, hogy egy okos tervet szőttem ellene és csak arra kell összpontosítsak hogy a legügyesebben reagáljam le és használjam ki a támadását. A fiú nyugodt lépésekkel közeledett, szinte rám sem nézett, sőt a kifejezetten a tükröket sem vette szemügyre, úgy tűnt mintha csak előre nézne és úgy haladna tovább. A szívem ismét a torkomban dobogott, és rezzenéstelen arcal épp csak a szememmel követtem a fiú lépteit, és azt is igyekeztem úgy hogy a legkevésbé legyen feltűnő. Mivel végig a kardal a kezemben szaladgáltam és a tükröket is úgy törtem össze, így most mikor elém lépett rá is szorítottam a markolatra. Már készültem is lesből lecsapni rá, mikor a Zhel a katanájával gyorsan intézett felém egy vágást. Azt hittem a lendület előre fog sodorni, de én felülről próbáltam lecsapni, így mikor kettőnk kardja találkozott a lendület hátra felé sodort és szabályosan hátra estem a tükör keretéből.
- Whaaa – Kiáltottam miközben igyekeztem a az egyensúlyom megtartani. Sikertelenül. Egy puffanás és máris a hűvös padlón csücsültem.
- Aucs! Aucs! Auuucs! – Kiáltottam fel. Majd gyorsan az életet jelző csíkomra tekintettem.
- A manóba! – Fejeztem ki nem tetszésem, még mindig a földön ülve, majd a kardom után nyúltam ami az esés közben kicsúszott a kezemből de szerencsémre nem messzire, így gyorsan utána tudtam nyúlni. Kicsit elszomorított hogy a tervem nem vállt be, de kardomra támaszkodva felpattantam, majd a fiúra tekintettem, aki lekislányozott. Ismét elfogott a méreg, nem elég hogy sebzett is, keresztül húzta a számításaim de még sérteget is. De hát mit is várok egy ilyen disznó alaktól. Utálom! Eddig nem tudtam mit jelent ez a szó, nah jó a kelbimbót és az egyéb főzelékféléket szintén utáltam, meg a szalakáliból készült sütiket. Pfuuuj…. Azok undorítóak, még a szaguk is.
- Kislány?! Adok én neked olyan kislányt hogy rögtön öreg tata lesz belőled! – Kiáltottam oda neki mérgesen és sértődötten. Nem sok hiányzott hogy karba font kézzel álljak neki duzzogni, de abból már ki nőttem, legalábbis remélem. Wink Felpattantam, majd leporoltam a ruhámat, és mivel Ő távol állt legjobbnak láttam ismét visszavonulót fújni, elvégre a mostani figyelmetlenségem miatt is sikeresen betalált a vágása, ami bosszantott, mivel én is támadni akartam és nem jött össze. A kardom a kezembe, még egy pillantás a kékszemű srácra majd:
- Csáóóóó! – Köszöntem el, nagyot intve és széles mosollyal az arcomon, tudtam hogy ezzel ingerlem, de megérdemli. Ő is szemétkedett velem, és nekem most időre van szükségem hogy valami esztelen őrültségnek tűnő tervet eszeljek ki amit bevethetek ellene. A fiú okos, így nekem úgy kell eszesebbnek lennem nála, hogy olyan ostobaságot csinálok amire, Ő még csak nem is gondolna. Ez lesz az! Őrültéééég lesz a megoldás! A fiú, komoly és merev természettel rendelkezik így nekem valami zseniális ostobaságot kell kieszelnem ami ellen nem tud lépni. Így megkíséreltem elrejtőzni ismét a tükrök nyújtotta labirintusban. Igyekeztem minél gyorsabban elszaladni, majd találtam is egy tökéletes rejtekhelyszerűséget, tulajdonképp öt egymás felé néző tükör, azt hiszem az aréna közepén lehetek, de nem vagyok benne biztos. Amiért jó mert csak féloldalasan fértem be ide, így ha valaki bejön annak nehéz dolga van, ugyanakkor nekem lesz időm felkészülni rá. Az egyik tükörhöz sétáltam, megigazítottam a futásban összekócolódott hajam majd háttal leültem neki. Nem görbített csak az egyik, így jó eséllyel tudom a terepet megint kihasználni.
/Zhel vágása eltalált így sebződtem: -5-öt azaz maradt 80 pont az életemen./

/Ezer hála és még ezer gomenna a késésért!/


A hozzászólást RenAi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 24, 2013 8:20 pm-kor.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1864
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by Zhel T. Everett on Vas. Márc. 17, 2013 7:49 pm

Ahogyan arra számítottam, Ai továbbra is előszeretettel veti be a kis trükkjeit. Ezek rajtam nem vállnak be, sosem váltak. Érthetetlen számomra, hogy miért is próbálkozik még mindig ilyenekkel. Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy nem tartozik a legokosabbak csoportjába. Trükkjei kiszámíthatóak és gyerekesek, mégis mindig felül tudott kerekedni rajtam. Természetesen nem vettem komolyan az akkori küzdelmeket, mégis csak egy nőről volt szó. Most másképp álok a dolgokhoz, egyszer és mindenkorra szeretném lerendezni a dolgot, mi kettőnk között zajlik. Lépten, nyomon beléfutok, aminek az a következménye, hogy el kezd zaklatni, hol ezzel, hol azzal. Rettentően irritáló teremtménnyé változik át olyankor. Ráadásul kényszere van a dobálgatásra, legyen az pad, vagy ember, neki egyre megy. Olyankor jobb pár lépés távolságot megtartani. A mostani kis türkjén is simán átlátok. ezt nem közlöm vele természetesen, elhaladok mellette, majd villámgyorsan rántom elő a még hüvelyében pihenő katana- m. Próbál védekezni saját kardjával, mikor tudatosul benne, hogy a terve kudarcba fulladt. Sikertelenül. A csapás következtében elveszíti egyensúlyát és a földre ül, ekkor megállok. Nem támadok földön fekvő, ülő ellenfélre, főleg akkor, ha nő az illető, ráadásul még fegyvertelen is. Türelmesen megvárom, míg összeszedi magát, közben illetem pár odaillő szóval. A reakciója ismételten értelmetlen a számomra. Tényt közöltem vele. A felfogása és a teste is egy kislányé, kivéve a hatalmas melleit. Vannak olyan szerencsés nők, akiknek oda megy az összes kalória. Nyilván ebbe a csoportba tartozik eme kislány is. Feláll és leporolja magát és elköszön, végül pedig megint futásnak ered. Újabb trükkre készül, de készülhet vele a második kudarcára is. Ez a gyermeteg játék nem nekem való. Gyorsan akartam ezt lezárni, a kékhajú Ai ezek szerint nem. Az egész terepet feltérképeztem és még mindig ott van elmém egy szegletében. Mégsem próbálom meg kiszámítani a lány haladási irányát. Elméje annyira egyszerű, hogy mindenféle logikát képes mellőzni. Mondhatnám úgy is, hogy ő a természetes ellenségem. Követhetetlen, nagyon gyakran kiszámíthatatlan, makacs meg még rengeteg negatív dolog jellemzi őt. Szinte azonnal elindulok utána, gyalogszerrel, nem futok, az is csak a kitartásom rovására menne és semmi kedvem kifáradni, egy ilyen jelentéktelen rendezvényen. Saját elmém által kreált, felülnézetes térképen követem nyomon haladási irányomat, közben minden tükörre figyelek, ami a látómezőmbe esik. Hosszú percek telnek és, csak cipőm kopogása hallatszik, semmi más, talán másoknak elég feszült ez a helyzet, én velük ellentétben megőrzöm a hidegvérem. Kardom már kezemben van, nem küldöm újra pihenni, egészen a párbaj végéig. Az idő fogytán van és a lány csak bujkál. Az egész terepet bejártam már majdnem, már azon vagyok, hogy ismételten kieresszem ritkán halott hangomat, ám ekkor sikerül észrevennem a rejtőzködő nőszemélyt az egyik lehetséges és logikus búvóhelyen. Felettébb meglepő, hogy ilyen szintű stratégiára is képes, vagy csak szerencse??. Öt egymás felé néző tükör „kalitkában” pihen üldögélve. Két tükör között kevés a hely, arra elég volt, hogy tükörképét megláthassam. El is indulok felé. Léptem zaja elárulta közeledtem, ezért nem is fogom vissza magam.
- Gyere ki Ai!- szólítom fel. Eszem ágában sincs bemenni oda, hol könnyű préda lehetek neki. Kivéve, ha a képességemre hagyatkozom. Akkor tehetetlen a gyorsaságom ellen. Képességem aktiválom is, kék aura lengi körbe egész testem, mely meglepetésemre szertefoszlik. Újra próbálkozom, de az eredmény ugyan az. Nem nagyon tehetek semmit a pontok hiányában. Körbejárom a lány választott „börtönét” és megállok az egyetlen torzító tükör előtt. Ha a felhívásom ellenére, sem jön ki onnan, akkor bepillantok, és meglesem, mit csinál, ha úgy látom nincs konkrét veszély, akkor egy mozdulattal betöröm a tükröt, ami eltorzít egy jóképű fiatal és népszerű férfit. Hátralépek kettőt, hogy védhessem az esetleges támadást. Mikor minden szilánk a földre hull, és nem akadályozzák, a látómezőmet belesek, hogy megkeressem őt. Továbbra sem szándékozok bemenni. Ezt figyelmeztetésnek szánom és remélem, veszi is a lapot. Tekintetemmel őt követem a kis börtönében. Esetleges szökési kísérleteit megpróbálom meghiúsítani. Ha két tükör között akar menekülni, odarohanok és megpróbálom elkapni a karját. Sikertelenség esetén már rohanok utána én is és próbálom összeakasztani rövidke lábait. Abban az esetben, ha szembeszállna velem, engedem, hogy kijöjjön onnan és hátrálok pár lépést. Kardom magam elé emelem védekezés gyanánt és várok. Az ő köre jön…..

_________________
avatar
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
114/150  (114/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by RenAi on Vas. Márc. 24, 2013 9:07 pm

Kissé kezdtem elbizonytalanodni, hogy talán mégsem győzhetek, és hogy végig csak játékszer voltam neki és csupán szánalomból adogatta fel a régebbi küzdelmeinket. Ez nagyon önbizalom romboló tud ám lenni. Mióta harcolunk és mást sem csinálok csak futkosok össze vissza mint aki csak az időt húzza… azt hiszem nem szerettem volna beismerni de mostanra már le sem tagadhatom, elvégre tényleg csak azt csinálom… Félnék tőle? Vagy csak szimplán a kudarctól? Esetleg nem is akarok igazán győzni? A szégyentől tartok, vagy esetleg attól hogy ha sokáig folytatom akkor én fogok kikészülni idegileg. Nem is tudom hogy szeretek-e harcolni igazából… régebben elhitettem magammal hogy csakis a fejlődés érdekében csinálom, de most nem tudom… nem élvezem… nem tud lázba hozni… nem hajt a kíváncsiság sem pedig az akarat… azt hiszem inkább csak teher és fáradtság… Ha ennek vége ki kell hogy pihenjem magam, nem depizhetek be és nem adhatom fel. Nem szabad abbahagynom…nem. Ha megteszem rengeteg mindenkit hagyok cserben, köztük az öcsém is… igen Ő miatta mindenképp folytatnom kell!

A gondolataim a fiú hűvös, kimért szinte már kellemetlen hangja zavarta meg.
- Nem megyek. – Hangzott az egyértelmű válasz a számból, persze gyerekes hangnemben amint egy nyelvöltéssel, csúfolódtam a fiúra.
- Hehh, annyira okosnak tartod magad és még azt sem tudod hogy nem véletlen jöttem be ide? Ugyanakkor ezek után logikátlan húzás lenne kimennem hozzád nem? Azt ne mondjam hogy: - Kérlek fenekelj el Zehel-sama… - Ezt gyöngéd és enyhén erotikus hangsúllyal mondtam, miközben még ügyesen pózoltam egyet a fiúnak. Elvégre miért is aggódnék, olyan merev a jelleme hogy nem hiszem hogy bármivel is izgalomba tudnám hozni. Kuncogtam magamban. És már szőttem is a terveket hogy hogy reagálom le azt ha a fiú belép a csapdámba. Igen hülyeséggel akartam legyőzni de mikor megláttam ezt a helyet rögtön tudtam hogy még van remény. Legalábbis arra hogy a saját magam megalázása nélkül hozhassak valami eredményeset.
- Várhatsz ameddig csak akarsz, türelmes vagyok ám! – Ültem le vissza arra a helyre ahol eddig csücsültem, hátam neki támasztva a hideg tükörnek és onnan „szemeztem” a fiúval aki szinte szembe állt velem hacsak időközbe helyet nem változtatott. Irritáló a viselkedése, de be kell valjam én sem voltam épp a legkedvesebb vele. Persze a kiakasztó mondatai után, talán ha megfeszültem volna sem bírtam volna őszintén elnéző és barátságos lenni vele. Valahol még mindig érdekel a személyisége, hogy mégis hogy és mikor és miért ilyen amilyen… ugyanakkor két percet nem tudok vele eltölteni úgy hogy egy- két mondata után meg ne reptetném a fiút.

Ha esetleg időközbe támadt, rászorítottam a kardom markolatára és védekeztem, majd ha el is jön a tökéletes alkalom, be is vetem azt amit már ki is terveltem.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1864
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by Zhel T. Everett on Csüt. Márc. 28, 2013 4:30 pm

Egy kiadós séta után megtalálom Ai úgynevezett búvóhelyét. Nem vártam tőle ilyen logikus lépést, talán ez is csak a véletlennek nevezett dolog műve. Kiáltásomra azonnal érkezik a nemleges válasz. Sejtettem, hogy nincs ebben a nőszemélyben annyi méltóság, hogy kiálljon velem szemtől szemben. Nekem kell ismét a kezembe venni az irányítást. Körüljárom a tükrök börtönét, míg rátalálok egy torzító példányra. Nem kegyelmezek arcátlanságáért, hatalmas bűn a tökéletes külsőmet csúffá tenni. Ez egyszerűen megbocsáthatatlan. A tükör elpusztul, a lány pedig újra a látómezőmben. Ezúttal nem kíván menekülni, helyes, már épp elég kört lejártam miatta, többet nem tervezek. Ennek itt és most véget kell vetni. Szavait nem veszem fel, nem érdekel egyáltalán a mondandója. Azok közül az ajkak közül értelmes mondat még nem távozott. Így van ez most is. Nem reagálok rá, csak szememmel követem lépteit. Az én türelmem sem végtelen, türtőztetem magam, amennyire emberileg lehetséges mégis erősebben kezdem markolni nemes fegyverem markolatát. Csupán ennyi jelzést engedek kiszivárogni érzelmeimből, mert képtelen vagyok már magamban tartani teljes egészében. Ai nem csinál mást, csak leül és nekidől az egyik üvegnek. micsoda arcátlanság. Mit képzel magáról ez a nőszemély? Remegő kardom jelzi tűrőképességem határát, azonban arcomra nem ül ki érzelem. Nem támadok meg egy nőt, aki a földön ücsörög, egy párbaj közepén. A kelleténél jobban megaláztam már magam idáig is. Rendezni akarom vele a számlát végre, mégsem vagyok rá képes, míg nem veszi komolyan. Nagyra nőt gyerek még, aki nincs tisztában tettei súlyával, következményeivel. Nekem erre nincs szükségem. Kardom remegése abbamarad, lassan visszacsúsztatom hüvelyébe. Nem veszem ma már hasznát, ebben a párbajban. Párbaj ez, vagy fogócska? Ittléte minden pillanata sértés a számomra.
- Szánalmas!- minősítem a párbajbeli teljesítményét. Megfordulok, és lassan sétálni kezdek. Értelmét vesztette ez az egész, csak bolondot csinálnék magamból, ha tovább játszanám kisded játékait. Katanámra álmot bocsájtottam, sok hasznát nem vettem, már nem is fogom. Ai támadásait kézzel is kivédem, már ha van benne annyi tisztesség és szégyenérzet. Legalább egy minimális szintű, aminek írmagját se érzékelem benne.

_________________
avatar
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
114/150  (114/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by RenAi on Vas. Márc. 31, 2013 3:05 am

Végeláthatatlan hajszának és menekülésnek tűnt ez az egész. Igaz úgy indultam el ide hogy mindent bele adok, és mondhatni hogy megfogadtam azt is hogy ha összekerülök Zhel-el akkor bizony ellátom a baját… és most mégis sehol sem tartok. Vagyis tartok épp csak nem a jó irányba. A fiú ellenszenve kölcsönös talán már eleitől fogva, hisz olyan arrogáns, ki ha én nem? Beállítottságú, aki szerint úgymond övé a világ. Amilyen gazdag ficsúr még az is meglehet hogy van benne igazsága, és mégis itt kuksol bent egy ilyen játékban? Itt most ő is épp annyi mint mi. Némi kárörvendéssel tölt el a tudat, ugyanakkor reménykedek benne hogy átlát néhány általános hibáját és hiányosságát, bár eddig nem úgy néz ki, ami bosszantó főleg hogy olyan nagyra tartja magát és az eszét is, de az emocionális érzéke megegyezik egy száraz kóróval. Kihalt. Ő számára senki nem fontos magán kívül. Ha jobban bele is gondolunk ez egyfajta ösztön is lehet a túlélésre, ugyanakkor én mégis úgy gondolom hogy egységben az erő. Ez a harc nem csak kettőnk között zajlik, hanem a nézeteink az elveink között. Teljesen lenéz, és én még ingerlem is a viselkedésemmel, persze szándékosan, ugyanakkor időt is nyertem vele. Arról nem is beszélve hogy ha ideges és ingerlékeny kevésbé figyel oda a harcra és az esetleges taktikákra. Talán győzhetek is, igaz az első sebzést ő okozta nekem ugyanakkor ez is jó indok lehet arra hogy még inkább elszálljon magától és nyeregbe érezhesse magát, és mint tudjuk innen lehet nagyot esni.

Mindenre olyan hűvösen reagál már ha reagál valamit, ebben a pár percben nem igazán sikerült semmi hasonlót kicsikarni belőle, nem mint ha bosszantana, de akkor is ha már koptatom a szám néhány mondatot, véleményt vagy bármit igazán megérdemelnék. Erre csak hűvös tekintettel és szinte rezzenéstelen arccal sétálgat körbe-körbe. Nem igazán tudtam mire készül és míg odakint van nem is éreztem fenyegetőnek a jelenlétét, így hátamat megtámasztva az egyik tükörnek dőltem hátra, miközben kényelmesen törökülésbe helyezkedtem. Persze a kardom a kezem ügyében volt és ha úgy éreztem hogy közel járt vagy nagyobb lett a feszültség mindig rászorítottam, hogy könnyedén fel tudjak pattanni akár ha védekezésre vagy épp támadásra kerülne a sor. A fiú megállt az egyik tükörnél, látni nem láttam de hallottam ahogy léptei megszűnnek majd csörömpölés törte meg a pár pillanatnyi csendet.
- Örülök hogy meggondoltad magad! – Majd kardom erősen megszorítva még mindig a fiú tekintetét fürkészem. Nem csinált mást csak állt egy helybe és szokás szerint az arcáról most sem olvashattam le semmit, de volt valami ami elég árulkodó jelként bizonyult hogy még neki is vannak bizony érzelmei. Kezében remegő kardja jelezte hogy igencsak feszült lehet. Az arcomon széles mosoly ült ki, nem azért mert kárörvendést vagy gúnyt éreztem volna hanem inkább csak örültem. Nem is kicsit, elvégre ez azt jelenti hogy már bizony elértem nála valamit. Még ha nem is jó értelemben, de őt ismerve kevés ember kezdheti ki az idegeit, és a jelek szerint nekem sikerült. Büszke vagyok magamra, de még mielőtt túlzottan magával ragadnának az érzelmeim és a gondolataim fel kellett ocsúdnom hogy ez nem tartott sokáig, mivel keze remegése is abba maradt ráadásul a kardját is vissza tette a tokjába. Szinte éreztem mit lesz a következő húzása, bár imádkoztam magamba hogy meg ne szólaljon vagy hogy a kezét fel ne emelje jelezve hogy feladta. Eddig akár hányszor párbajoztunk mindig ezt játszotta el velem, és már kezd ebből elegem lenni. Nem fogom hagyni, még mielőtt a kardját teljesen vissza csúsztathatta volna, felpattantam oda siettem hozzá, és kardom élét a tok és a fegyvere markolata közé csúsztattam ha engedte, így nem tudta teljesen eltenni, a másik szabad kezemmel a nyakkendője után kaptam, így ha sikerült megfognom és megrántanom magam felé, nem tudott csak úgy könnyedén hátat fordítani és elsétálni. Mielőtt oda értem volna mondott valamit de nem értettem, a visszhang és amiatt sem hogy a gondolataim foglaltak el, majd mikor megláttam mire készül még a méreg is elfogott.
- Meg ne próbáld! – Szólítottam fel rá hogy eszébe ne jusson ragaszkodni a hagyományaihoz és feladni a viadalt. Mivel a nyakkendőjével lentebb húztam olyan közel voltunk egymáshoz hogy az orrunk szinte össze is ért, éreztük egymás leheletét és nem csináltam mást csupán a szeméből próbáltam kiolvasni hogy mégis mit gondoltat mik lehetnek a tervei. Ugyanakkor ez a pár pillanat maradt nekem is hogy eldöntsem támadjak-e vagy sem.
- Ha nem akarod feladni vedd elő a kardod és harcolj! Én sem teszek mást, ugyanakkor nem vagyok hülye és nem fogom elhagyni ezt a terültetett. - Ha nem reagált semmit, minden erőmmel rántottam a nyakkendőjén egyet így befele vitte a lendültet és elálltam az egyetlen kiutat.
- Most meg vagy! – Emeltem fel a kardom támadó állásba, majd ha az ő kardja is kézközelben van, akkor támadtam. Szemből, amilyen gyorsan csak tudtam, és minden erőm bele adva. A kardom kéken izzott fel jelezve hogy a képességem is latba vetem. Tudtam, most már nem húzhatom tovább… és győznöm kell, tovább akarok jutni Ritáért és minden Justice League-s miatt.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1864
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by Zhel T. Everett on Szer. Ápr. 03, 2013 5:56 pm

A türelmem véget ért. Ez nem egy párbaj. Nem több egy ostoba játéknál holmi gyerekes nőszeméllyel. Kezdettől fogva idegesít a logikája, ami talán nincs is neki, a szava járása, felfogása, közvetlensége esetleg az egész lénye. Mindedig sikeresen ellenálltam a csábításnak, hogy felvilágosítsam a köztünk lévő szakadék hatalmasságáról. Túl fiatal még, tapasztalatlan és képzetlen ahhoz, hogy megérthessen engem. Ezért szüntelenül bosszant, minden bizonnyal szándékosan. Ez az úgynevezett párbaj is csak játék neki. Semmi komolyságot nem vélek felfedezni, szaladgál és vihorászik, egyszerűen szánalmas. Most, hogy itt áll, vagyis ül velem szemben, már tisztán látom, hoztam egy rossz döntést. Arra gondoltam az elején, ideje lerendeznem vele a kettőnk kis ügyét egyszer és mindenkorra. Kardom próbálom visszacsúsztatni a hüvelyébe, ám ekkor Ai megállít, pengéjét a tsuba és a hüvely közé helyezi, ezzel megakadályozva a teljes sikert. Sőt, szemtelen módon ennél is tovább megy. Megfogja a nyakkendőmet a piszkos kis kezével, na, ez már több a soknál, hogy merészeli egyáltalán? Kezem egy pillanatra ökölbe szorulnak, de hamar enyhítek a szorításon, nem adom meg neki ezt a luxust. Nyakkendőmnél fogva lehúz, azután még van mersze parancsolgatni itt nekem. Tekintetét álom, nem rémiszt meg a közelsége, nem jövök zavarba. Mélyen bámulok én magam is az ő szemeibe.
- Hogy mered?!- kérdezem nyugodt hangnemben. Azért ehhez kell bátorság. Ez idáig nem bántottam, visszafogtam magam ezért elbízta magát. Túl sokat engedtem neki és ez rajtam csattan, felháborító. Jobb kezemmel megragadom azt a kezét, mellyel eddig tiszta nyakkendőmet fogja, majd a bal kezem is odavezetem és megigazgatom azt a csomónál, miközben még fogja. Arcomról sem szándékom, sem érzelmeim nem leolvashatók, gyorsaságom kihasználva visszakézből egy hatalmas pofont próbálok adni a lánynak, ezzel próbálom elérni szabadulásom.
- Arcátlan!- Reményeim szerint ebből tanul és nem jön többet a közelembe, nem érint meg engedély nélkül. Tudja meg végre, hogy hol a helye. Ha ez mind sikerül, akkor a katana a tokban pihen, én pedig hátat fordítok a lánynak. Nem érdemel meg ennél többet a mai viselkedéséért. Szégyenbe hozta magát és ezzel az ellenfelét, engem is.
- Megvolt az esélyed, de te csak futottál- Továbbra sem fordulok felé, helyette lassan elindulok, távol akarok lenni tőle, mert lehet olyat teszek, mire nem lennék büszke.
- Az idő lejárt. – Egy utolsó mondat még, hogy érezze a súlyát tetteinek. Egy lehetőséget adok neki és nem él vele. Többé nem érdekel ez a nőszemély…..

_________________
avatar
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
114/150  (114/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by Rosalia on Csüt. Ápr. 11, 2013 1:37 am

A zsűri elvonul és kritikusan hosszú ideig tanakodik. Még akkor is duruzsolnak egymás közt, mikor ismét visszatérnek. A zsűrielnök széttárja a kezeit és így szól: - Soha nem történt még ilyen a nagytornák során, de tartju magunkat az eredeti tervhez.

A párharc DÖNTETLENNEL zárult 228:228 arányban! RenAi és Zhel is továbbjut, mindkettőjük jutalma 35 exp és 40 arany.

Gratulálunk mindkét résztvevőnek!

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Zhel T. Everett

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.