A kovács és a nővérke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default A kovács és a nővérke

Témanyitás by Hinari on Vas. Feb. 24, 2013 5:17 pm


Felmerészkedtem a második szintre. Csak úgy, cél nélkül, vagyis, legfőképp kíváncsiságból: még sosem jártam erre, és ha igaz a szóbeszéd, itt egy kicsivel erősebbek a mobok, ami pont kapóra jön, hogy élesben is kipróbáljam új felszerelésemet. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy a Kezdők városának környéke nekem már túl gyenge, egyszerűen csak új benyomásokra vágytam, új környezetre, új kihívásokra… és persze egy kis egyedüllétre.
Itt, Arbusban valahogy tisztább volt a levegő, kevésbé nyomasztó a magamfajta csöndes játékosoknak. Egy-egy bólintás, biccentés, pár halk szó, és már haladhattam is tovább, végig a kanyargó utcácskákon, a macskaköves tereken át, és nem kellett minden lépésemre figyelnem, nem akadtam el semmiben és senkiben, nem borítottak föl, ha tekintetem elkalandozott: a tömeg lent maradt, s én felülemelkedtem rajtuk.

Szinte percenként pillantottam a bal fölső sarokba: habár magamnak soha nem vallottam volna be, elégedett voltam a jelenlegi szintemmel, hiszen végre elértem a frontvonalat. Na nem fejlettségben, hanem matematikailag. Már nem kell sok, és megláthatom életem első boss-át, persze amilyen vagyok, tuti, hogy nem fogok merni jelentkezni, legalábbis egy ideig biztosan nem. Így is elég erős váltás volt, hogy kiléptem a biztonságos övezetből, és elhatároztam, hogy fejlődni fogok, fejlődnöm kell, csak így érhetem el új célom, csak így nézhetek mások szemébe. Csak így lehetek méltó hozzá.
- Vajon látsz engem? – néztem föl a kék égre, szemeimmel újra és újra a szélben sodródó pixeldarabkákat keresve, válaszul azonban csak a közeli, göcsörtös fa levelei zizegtek. Mélyen beszívtam a levegőt, majd egy sóhajtás kíséretében engedtem ki, közben körülnézve, hol is vagyok. Nem is vettem észre, mikor hagytam el a várost. Az épületek még bőven látszottak, ám talpam alatt már a laza földet éreztem, ahogy tétován lépdeltem az ösvényen, meg-megállva egy-egy érdekes formájú fatörzs előtt. Nem siettem sehová, időm nagy részét az erdőnek aligha nevezhető facsoportosulás méregetésével töltöttem, megpróbálva megszámolni, a rendszer vajon mennyi változatot épített bele, ám meglepetten tapasztaltam, hogy a játék készítője e téren is legalább annyira alaposan járt el, mint a fontosabb elemeknél. Még az adott növényre jellemző mintázat, levélerezet is pontosan egyezett a kintiekkel, s én annyira belemerültem a nézegetésbe, hogy aligha figyelhettem fel az esetlegesen felbukkanó egyéb játékosokra.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3415
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11796/10100  (11796/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Feb. 27, 2013 4:49 pm

Nagy nap ez a mai, Aldo először fog teleportálni!
Szeretem, ha a kis szőrmókom velem lófrál, s mivel gyakran akad dolgom magasabb szinteken is, ezért nem árt, ha hozzászokik ez a bolhazsák a teleportáláshoz. Gondolkoztam rajta, hogy mielőtt elhúzunk a második szintre, megkérem Viot, hogy rövid távú teleportokkal készítse fel a macsekot, de mivel ő éppen Taidanánál van bizniszelni, ezért erre nem sikerült alkalmaz keríteni. Igaz, hogy nagyjából rendeződött a viszony köztem és az idomár kölyök között, jómagam viszont még mindig szívesebben megtartom a két lépés távolságot. Magyarán eszem ágában sem volt a kedvesemmel tartani az idomár kristályboltjába. Különben is, én az ércekhez értek, minek kotnyeleskednék meg okoskodnék ott olyasmiről, amiről azt se tudom mi fán terem. Mármint szó szerint...
Szóval éppen sétálunk a Kezdetek városa teleport kapuja felé, Aldonak pedig szerencsére sejtelme sincs arról, hogy mire készülök. Igaz, hogy nagyvárosi macska, de mégiscsak egy állatról beszélünk, akinek szüksége van arra, hogy kimozdulhasson és megmozgathassa a végtagjait, játszhasson, világot áthasson. Az én macskám pedig különösen aktív egy jószág. Már rég nem úgy tekintek rá, mint egy rendszer által kreált programra. Ahhoz túlságosan hozzám nőtt. Kezdem átérezni az idomárok problémáját: én magam is féltem a kis állatkámat, s majd ha egyszer kijutunk innen, meg kell válnom ettől a tüneménytől. Mert természetesen én magam szentül hiszem, hogy egyszer igenis ki fogjuk vinni a játékot és újra szabaddá válunk. Mára tökéletesen komfortosan berendezkedtem itt, elégedett vagyok végre a szintemmel és a képességeimmel is, de ez nem azt jelenti, hogy bele akarok süppedni a jólétbe. Élhető környezetet alakítottunk ki magunknak Violetával, de nem véletlenül álltam be a frontharcosok közé és szintén nem véletlenül fejlesztem magam napról napra. Odakint is bármikor történhet valami az emberrel, de idebent sokkal inkább veszélyben érzem az életünket.
No de megint elkalandoztam. Teleportálni kívánunk, illetve csak én, Aldo meg csak pillog figyelmesen jobbra meg balra, mint ahogyan azt szokta azzal az okos buksijával. Jobbnak látom, ha a karomba veszem a kapuhoz lépés előtt, s a tudatlanság nyugalmával engedi is, hogy felvegyem. Még akkor sem sejt semmit, amikor már a kapuban megállok.
- Teleportálás: Arbus - mondom ki a megfelelő szavakat, majd már kezd is elmosódni a körvonalunk, hogy a második szinten öltsünk ismét alakot. Ahogy megérkezünk, Aldo rendkívül fura ábrázatot produkál. Legalább fél percig mered maga elé tágra nyílt szemekkel. Azt hiszem most halálra rémítettem szegénykét. Mikor azonban kezemmel hozzá akarnék érni, hogy nyugtatólag megsimogathassam, kibújik alóla és elrugaszkodik tőlem. Anélkül kezd eszeveszett rohanásba, hogy egyszer is rám pillantana. Teljesen megrémülök, s a nyomába eredek, miközben ő a város szélén álló erdőség felé tart...
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Hinari on Szer. Márc. 06, 2013 3:13 pm


Egy fekete árny suhant át a bokrok között, csupán egyetlen zizzenéssel hívva fel magára a figyelmet. Érdeklődve tekintgettem a hang irányába, kezemet a kardom markolatán nyugtatva, amikor belém rohant, egyáltalán nem abból az irányból, mint vártam. Meglepetésemben fenékre estem, és úgy próbáltam magamról levakarni a karmokat, közben jelentős mennyiségű, pirosan izzó csíkot szerezve.
- Hékás, nyugodj meg! – próbálkoztam, egyelőre elég reménytelenül, ám pár pillanattal később már sikerült a két kezembe vennem, és – magamtól megfelelő távolságban tartva – végigmérnem az állatot. Elsőre egy átlagos petnek tűnt, ám gazdáját közel s távol nem lehetett látni. Összeráncolt szemöldökkel néztem körbe újra, közben a macska ábrázatán is elidőzve egy kicsit, megpróbálva kitalálni, hogyan kerülhetett ide.
- Elvesztél? – vettem elő a legkedvesebb hangomat, amit ebben a helyzetben produkálni tudtam, reménykedve benne, hogy a pet megérzi a szándékomat, és megnyugszik, ám ehhez még időre volt szüksége. És nekem is.
Elengedni nem mertem, nehogy elszaladjon, így jópár esetlen mozdulatba és bénázásba beletelt, mire a kezeim használata nélkül fel bírtam tápászkodni. Nagy nehezen álló pozícióba tornásztam magam, és fáradtan dőltem neki az egyik fatörzsnek, magamban azon bosszankodva, vajon ki lehetett olyan figyelmetlen, hogy hagyta szabadon futni ezt a szegény, megrémült állatot.

Fogalmam se volt, mihez kezdjek most. Ha elindulok vele a város felé, lehet, hogy éppen elkerüljük egymást a gazdájával, ha a keresésére indult… és ha egyáltalán a városból jött a macsek, mert bőven elképzelhető, hogy a környező erdők és mezők valamelyikéről származik. Ha meg itt maradunk, lehet, hogy napestig nem fog felbukkanni senki sem, főleg, hogy a kis ösvény, amin utam vezetett, nem a legnépszerűbbek közé tartozott.
- Hahóóó, hiányzik valakinek egy macskaaa? – kiabáltam bele a levegőbe, jobb ötlet híján, majd rögtön a szám elé kaptam a kezem, mivel eszembe jutott, hogy a hirtelen ordibálás még az előzőnél is jobban megijesztheti a petet. Azaz… kaptam volna a szám elé, ha nem lett volna közte egy fekete szőrgombolyag, de így a kezem helyett az ártatlan jószág volt az, akit újra a veszélyzónán belülre helyeztem, műveletemmel valószínűleg egy újabb karmolási hullámot előidézve nála.
- Bo… bocsi – néztem rá zavart őszinteséggel, majd egy sóhajtás után a felettünk hullámzó falevelekre emeltem tekintetem. Még jó, hogy nem lettem állatidomár…

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3415
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11796/10100  (11796/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Márc. 08, 2013 10:28 pm

Kétségbeesetten futok abba az irányba, ahol látom Aldot eltűnni az erdő sűrűjében. Most aztán komolyan megrémültem, s fogalmam sincs mivel édesgethetném vissza magamhoz. Már ha megtalálom egyáltalán. Max sebességre kapcsolok, mert az én drága állatkám ám olyan tempóval tűnt el a szemem elől, hogy az valami hihetetlen. Nem is tudtam, hogy ilyen "fénysebességet" képes elérni, de biztos az adrenalin hozza ki belőle. Ehh, egy fenéket, ebben a virtuális világban az ilyesmi nem számít, csak a pontok és a skillek. Meg különben is, ő egy virtuális macska, még ha tökéletes mása is egy eredetinek. De hol van, hol az én kis tüneményem? Úgy járok én is, mint Taidana, egyedül kullogok majd az állatkám nélkül? Sad
- Aldo! Aldo, merre vagy? Kiscicám?! Gyere elő kérlek! - megállapodok egy bozótosnál, oda láttam befutni. Lehívom a menümet, hogy kezem ügyébe vegyek egy kis zacskónyit szőrmókom kedvenc macska nasijából, közben pedig megkerülöm a susnyást, hogy elébe kerüljek. Ekkor pillantom meg őt, ki az én pompás bundájú tüneményemet fogva tartja. Ő, kinek lenszőke haja és kecses alakja természetes, igéző szépséget kölcsönöz, kit már láttam valaha korábban, csak az izgalomtól nem jut eszembe hol, nem tud ám megtéveszteni a bájos pofijával. De nem ám! Elrabolta Aldot! A magáénak akarja a drágaságomat! Szemem fénye próbálna menekülni, pengeéles karmaival mély pixeles vágásokat ejt az idegen pőre bőrén, de hiába, mert a nőszemély nem engedi fogságából.
- Kérlek, add vissza a macskám! Ne tartsd őt túszul, bármilyen váltságdíjat megadok érte! - Hát igen, a kis kedvencemmel sakkban lehet ám tartani Rolling Eyes Hangom inkább erélyes és követelőző, mintsem remegően meghunyászkodó. Ahogy jobban szemügyre veszem a lányt, akkor látom meg az életsávja mellett csücsülő JL céhlogót. Ha viseli a felszerelését, akkor pedig nyilván felismerem a saját magam által kovácsolt termékeket. De enélkül is beugrik végre, hogy honnan ismerem én ezt a leányzót: tőlem vásárolta majd minden holmiját!
- Áhhám, tudod ám hogy ki vagy! Mit akarsz még kicsikarni belőlem, hogy ily galád módon tőrbe csaltad az én szegény kis Aldomat? - Szám egy pillanatra lekonyul, ahogy a kínlódó jószágot szemlélem, s közeledni kezdek feléjük, hogy megmentsem a bolhazsákot.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Hinari on Vas. Márc. 10, 2013 6:17 pm


- He? – emeltem kérdőre a hangsúlyt, közben értetlenül billentve félre a fejem, mint akinek fogalma sincsen, a srác miről is beszél. Tényleg nem tudtam, hová akar kilyukadni, hiszen én mentettem meg az állatot, igen, ha én nem lennék, a macska már a századik szinten járna, és lehetetlen lenne utolérni. Ez meg itten holmi elrablásról prédikál, túszul ejtésről, miközben csak azt nem látja, ami a szeme előtt van.
Biztos agyára ment az ittlét.
- Szóval előled menekült ez a szegény jószág? – kérdeztem incselkedve, gyengéden simogatva a koromfekete bundát, miközben fél szemmel Anatole reakcióját figyeltem – Szép kis gazdája lehetsz, ha így fél tőled – folytattam, engedélyezve magamnak egy halovány félmosolyt a hangszín mellé. Muszáj volt, csak most az egyszer, nem bírtam ki, hogy ne húzzam tovább egy kicsikét. Feltevése kezdetben egyszerre idegesített fel és hozott zavarba, ám ahogy beszélt, rájöttem, hogy lehetőségek százai rejlenek szavai mögött. Természetesen eszembe se jutott semmiféle váltságdíj meg hasonlók, csupán kíváncsi voltam, meddig mehetek el komoly következmények nélkül. Meg akartam ismerni a kovácsot, információkhoz jutni, mégis mennyire lehet felhúzni, vajon hol van az a bizonyos határ, és abbahagyni a dolgot, mielőtt elérném.
- Ó, már értem honnan jött a szimbólum ötlete – mutattam a páncélomon lévő jelre, másik kezemmel az izgő-mozgó állatot próbálva féken tartani – habár, elég zord ábrázatúra sikerült... Édes kiscicus, mindig ilyen arcot vágsz, ha őt látod? – fordultam feléje, hangomban tettetett szomorúság bujkált – Ne aggódj, nálam biztonságban leszel – simogattam meg újra, nem törődve a karmokkal, amik belefúródtak a kezembe.

Ekkor indult meg Anatole, nem túl gyorsan, de azért éreztetve szándékát. Közeledésére én csupán elnevettem magam, jóízűen és hangosan, jót vidulva a fiú reakcióján.
- Nyugi, csak vicceltem – mondtam kuncogva, feléje nyújtva a kapálódzó állatot – És én is tudom, hogy ki vagy – kacsintottam – A macskás kovács - egyelőre macska nélkül!

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3415
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11796/10100  (11796/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Márc. 16, 2013 4:35 am

Ami azt illeti, a macska tényleg előlem menekült, vagy mi a szösz... Tulajdonképpen én sem tudom, hogy megsértődött rám, vagy csak a teleport okozta sokktól kergült meg. Az viszont mostanra bizonyos, hogy a gógyija helyreállt, mivel a tőle jól megszokott módon nem túl kedves gesztussal fogadja azt, hogy nem cselekedhet kénye-kedve szerint, hanem éppen fogságban tartják. A gyengéd simogatással is csak azt váltja ki Hinari, hogy Aldo vadul csikarja és harapdálja, ahol csak éri. Ha létezne fájdalomérzet idebent, a lány már rég úgy dobta volna el a macskát, mint aki izzó parázsba markolt. Ha nem válik meg tőle hamarsan, bizony súlyos életpontokba fog kerülni, ha a szőrmók bekeményít. Fúj és morog ezerrel és most már aztán tényleg elfelejthette minden durcáját irányomba, mert könyörgő pillantásokat vet rám két karmolás közepette.
- Nem tőlem fél! - kelek rögtön önmagam védelmére - Csak kicsit betojt a teleportálástól... - teszem hozzá, csakhogy teljes legyen a kép. Viszont egyre idegesebb vagyok, s ha az én kis tüneményem épségéről van szó, akkor bizony a jól megszokott higgadtságom elillan. Kezdek hisztérikussá válni, persze ezt én magam nem érzékelem belülről. Én csak annyit tudok, hogy vissza akarom kapni a macskám!
- Kisasszony, legyen olyan szíves és ne sértegesse Aldo tekintetét és engem sem, mint gazdáját. Kérem, sürgősen adja vissza a kisállatot! - Nagyot nyelek és kétségbeesetten nyúlok a cica után, hogy végre karjaimba vehessem és babusgathassam napestig. Aztán a lány felkacag. Boszorkány! Mindjárt valami csúnya dolgot tesz szegény jószággal! Itt az ideje cselekedni. Ám mire odaérhetnék, hogy kiráncigálhassam a macsekot a lány kezéből, önként átadja nekem a drágaságomat. Úgy kapok az állat után, mint a koldus a kenyér után, s szorosan magamhoz ölelem. Aldo is rámtalál, nem menekül már sehova. Törökülésbe vágom magam ölemben a macskával, s mikor már kellő mennyiségű cicanasival is megtömöm heves becézgetések és babusgatás közepette, már kezd is lenyugodni. Nincs több ficánkolás, riadalom, karmolászás, csak odaadó dorombolás és körbesündörgés. Számító kis jószág, de hát ezért szeretem. Közben leesik, hogy gügyögés helyett a leányzóval sem ártana lerendezni ezt a kis affért kettőnk között.
- Igen, én vagyok a macskás kovács, te pedig nagyon rám hoztad a frászt! Kárpótlást várok el, hogy kiegyenlítsük a számlát! Megijesztettél engem is és a macskámat is, úgyhogy ezért most revánsot veszek. Kihívlak egy párbajra, s ha elveszíted, akkor egy délutánon keresztül kényeztetned kell Aldot! Figyelmeztetlek, a párbajnemet én választom ki! - Igazság szerint nem hagytam neki választási lehetőséget, mégis várom, hogy beleegyezzen. Azt hiszem elvesztettem az eszemet, teljesen megkergültem itt a nagy riadalomban. De ha már egyszer ilyen bugyutává vált a helyzet, hozzuk ki belőle a legjobbat. - Hinari kisasszony, kihívlak egy krémes evő versenyre!
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Hinari on Hétf. Márc. 18, 2013 9:29 pm


- Nicsak, mégiscsak csíp téged az a dö.. az az állat – vigyorogtam továbbra is, közben remélve, hogy a fiú a nagy ölelkezés közepette nem értette pontosan, amit mondtam. Most, hogy a macska biztonságban volt, egy szempillantás alatt kikapcsolt a „mentsük meg szegényt” gondolkodásmódom: újra Én voltam, és csak ezzel a már megszokott beállítással vettem észre, hogy pixelcsíkok százai sorjáznak fedetlen testrészeimen. És ez még nem minden, hiszen láthatólag még ők voltak felháborodva: mind a cica, mind pedig a gazdája úgy néztek rám, mintha valami hatalmas bűnt követtem volna el. Felhőtlen jókedvem hamar elillant, helyét átvette az a bizonyos kényelmetlen érzés, amikor hiába tudod, hogy neked van igazad, nemigen mondhatod ezt ki hangosan.
- Kárpótlást? – bizonytalanodtam el, mert tényleg nem volt szándékomban idáig feszíteni a húrt. Már csak a beszédstílusát hallva, kapásból rávágtam volna, hogy „azt inkább nekem kéne”, vagy valami hasonlót, de aztán mégiscsak becsuktam félig kinyitott számat, erőnek erejével nyelve le a feltörni készülő indulatot. Mint oly sokszor, most is végiggondoltam a lehetséges következményeket, és egy felidegesített frontharcos az erdő közepén nem a legjobb, főleg ebben a lelkiállapotában, ahol látszólag nincs teljesen eszénél. Még szerencse, hogy nekem nagyonis működtek a kerekek, így egy beletörődő sóhajtás kíséretében rábólintottam Anatole feltételeire, habár pontosan tudtam, hogy esélyem sincs ellene.



Ez tényleg, halál komolyan nem normális. Már eddig is gyanakodtam rá, de most már világossá vált, hogy valami elkattant neki, talán bugos lett a programja, vagy én nem is tudom. Csupán egy tátogásra futotta tőlem, meg némi hüppögésszerű, kommunikációt elősegítő kezdeményezésre, de első ledöbbenésemben alig jött ki hang a torkomon. Szemeimet olyan kerekre nyitottam, hogy már érezni véltem a beáradó nagyfény okozta vakító fehérség fájdalmát, és majd egy perce beletelt, mire ki tudtam nyögni egy „aha”-t. Végül összeszedtem magam úgy ahogy, és feltápászkodtam a földről, közben egy határozott bólintással megerősítetve az iménti hápogásomat:
- Elfogadom a kihívást!
És mintha a rendszer csak erre a mondatra várt volna, tekintetem egy pillanat alatt elhomályosította a fény, és egész testemen gyenge elektromos vonalak kezdtek el fel-felbukkanni. Még a kétségbeesésre se volt időm, olyan gyorsan történt meg a változás: egyetlen pislogás kellett csak hozzá, hogy ruháim lecserélődjenek, sőt, még a szabdalóm is eltűnt, és az övemen lógó tok helyett egy egészen másfajta fegyver állt rendelkezésemre.
- Mi a… - böktem ki, és kezembe vettem a hatalmas injekciós tűt: méretre megegyezett a kardommal, ám a színével nem mondhatni, hogy igazán meg lettem volna elégedve: undorító babarózsaszínben tündökölt, ahogy wtf fejjel forgattam. Mint később kiderült, éppen passzolt a nővérkejelmezem színvilágához, ami igaz több fehéret tartalmazott, mint pinket, ám teljesen hiányzott belőle az olyannyira kedvelt kék. Zavart tekintettel húzkodtam lejjebb, amennyire lehetett, majd Anatole felé fordultam:
- Azzzt hiszem… egy ideig így maradok. Irány a cukrászda! – kacsintottam rá, majd meg se várva a válaszát, indultam el a város felé.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3415
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11796/10100  (11796/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Anatole Saito on Kedd Márc. 19, 2013 2:17 am

Nagyon helyes, még szép, hogy elfogadta a kihívást! Nem is tehetett volna mást! Velem pedig aztán senki nem veheti fel a versenyt, ha evésről van szó. Fekete öves krémespusztító vagyok! Arra viszont nem számítottam, hogy játszóruhát vált, mondjuk én se szívesen piszkolnám össze süteménnyel a ruhámat. Oh, bakker, csak egy gombnyomás és kész a mosás-szárítás...
Végigmérem Hinarit, s szó ami szó, igencsak ínyemre való a látvány. Nincsenek durva fétiseim, de melyik férfiú ne indulna be egy nővérke ruhába bújtatott csinos lány láttán? Tekintetemet végigvezetem a csípője vonalán, végig a derekán, majd szemeim pár másodpercre megállapodnak a mellein. Zavartan, pironkodva pillantok ezúttal az arcára és tökkelütött nevetgéléssel próbálom elütni az iménti megbámulásom. Igazán szégyellem magam, amiért hagytam, hogy eluralkodjanak rajtam az állatias ösztönök, nem szoktam ennyire nyíltan legeltetni a szemem. Hosszú percekig rá se merek pillantani a lányra. Aztán eszembe jut egy csavar, amivel elterelhetem a figyelmet a rosszalkodásomról.
- Ó, szóval beöltözősdiben nyomjuk. Részemről nincs akadálya, lássuk csak a menümet, akad is egy megfelelő öltözetem ehhez. - Kis szöszölés, az inventorymban végigpörgetem az itemeket, majd ráakadok a tökéletes ruhára. Pillanatok alatt magamra öltöm, s voala, íme a tengerészgyalogos díszegyenruha. Igazság szerint azért szereztem be, hogy Vioval kipróbálhassunk egy kis szerepjátékot. Epekedve várom, hogy titkárnő ruciban láthassam, én pedig felavathatom akár most is a nemrég beszerzett egyenruhát.
Igazság szerint csak most gondolkozom el azon, hogy Hinari egyáltalán miért vette fel ezt a nővérkés ruhát. Teljesen logikátlan a dolog. Lehet nem is direkt volt? Vagy éppen ellenkezőleg? Nagyon is direkt volt? El akar csábítani!:O Felvont szemöldökkel sandítok a lányra, erre azt mondja, irány a cukrászda, majd rám kacsint! Kacsint! Először a macskámat akarta, most már engem is? Aldot szépen magamhoz ölelem, egy percre sem hagyhatom ezután kóborolni ezen a számára idegen vidéken. Még a végén belesétálna egy mobba a kis butus. Kényszeres mosollyal az arcomon bólintok Hinarira, s tartva a 2 méteres távolságot haladok mellette egészen az első cukrászdáig.
- Kezdetnek 10 krémest kérnénk szépen! - adom le a rendelést a pénztárnál, majd ki is fizetem a cehhet. - Az első kört én állom, csak hogy lásd, komolyan gondoltam. - Igen, a fejenként 5 krémest csak első körnek szánom. Lehuppanok az egyik asztalhoz, Aldot gondosan magam mellé ültetem és a maradék cicanasit elébe teszem, had nyammogjon rajta még. Én magam bemelegítek a megmérettetés előtt, némi nyújtás, nyakropogtatás, s jöhet a várva várt krémes.
- Esélyed sincs ellenem kislány! Négyszer körbeeszlek, mire az elsőt legyűröd! - próbálom cukkolni az ellenfelem, hogy mire megérkezik a sütemény, kellőképpen feltüzelhessem. Az emberek elég furán néznek ránk a cukrászdában. Hát igen, nem mindennapi látvány, hogy egy nővérkének öltözött lány és egy díszegyenruhás fiú együttesen jelenjék meg valahol, kivéve ha farsangi mulatságról van szó.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Hinari on Kedd Márc. 19, 2013 7:25 pm


Úgy-úgy. Beöltözősdiben, naná – billentettem oldalra a fejem bizonytalanul, majd egy vállvonogatás után elmosolyodtam: nem is rossz. Ha már így sikerült, mókázzunk egyet, és úgy tűnik, Anat maximálisan partner ebben. Habár, azt nem mondanám, hogy nem csodálkoztam el rajta, ennek mégis hogy a manóban van elfekvőben pont egy ilyen hacukája, de sok fölösleges gondolatot nem pazaroltam rá: a lényeg, hogy nem én leszek az egyedüli, így kettőnket fognak idiótának nézni, ami egy fokkal jobb. Még szerencse, hogy pont most történt ez a kis rendszerhiba.

Vidám léptekkel haladtam elöl, néha hátra-hátranézve, Captain Red vajon hol marad ilyen sokáig: a ficsúrnak sehogy sem akaródzott közelebb jönnie, talán félt a Pink Dream-től, amit tok híján a kezemben lóbáltam? Azt meg kell hagyni, méretes egy szerszám volt, a maga fehéres folyadékával az átlátszó üvegcső mögött, már-már azt a képzetet keltette, hogy saját életre kel, és menten beleszúr az óvatlan játékosok egy-egy testrészébe. Például azokéba, akik tartanak tőle, és minden erejükkel azon vannak, hogy ignorálják a jelenlétét.
Sokan megnéztek maguknak. Amíg az erdei ösvényen csupán néhány Imádkozóval találkoztunk (akik kétségbeesve emelték ezernyi barna kezüket az ég felé), az aszfaltdzsungelben bizony bőven akadtak bámészkodók, néhány füttyentést is hallani véltem, amint elhaladtam egy híres szobaház (=fogadó) előtt.
- Messze vagyunk még? – kérdeztem vöröskét, ám ekkor végre feltűnt a cukorfaló, és én megnyugodva foglaltam helyet a quatroszálkán, aminek (szó szerinti) faragatlansága komoly pixelhullást okozott az amúgyis rövid nurse style ruhámon. Felvont szemöldökkel szemléltem, ahogy a Fújógép is helyet kap közöttünk, majd szórakozottan piszkálgattam a villámat, lelkiekben felkészülve a komoly energiákat igénylő megmérettetésre. Légzésemet beütemeztem, gyomron teltségi állapotát és a nyálelválasztásomat ellenőriztem, majd miután minden szükséges előkészület megtörtént, csupán a megfelelő hangulat miatt, újra Anatra mosolyogtam, és az előbb oly hatásos kacsintás sem maradt el.
- Majd meglátjuk! – feleltem kajánul - Hát akkor, verseny indul! – kaptam magamhoz az időközben elém került krémeseket, majd a srác felé sandítottam. Máris megvolt a tervem ellene…

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3415
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11796/10100  (11796/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Márc. 20, 2013 2:26 am

- Majdnem megfeledkeztem róla, hogy neked is van ám különleges alkalmakra öltözeted, cicuskám! - pillantok Aldora csillogó szemekkel, s arcomon olyan kaján vigyor terül el, amitől a macskát kétségbeesett vernyogás hagyja el. Ismét lehívom a menümet, majd pár gombnyomás, s immáron a bolhazsák is partyképes outfitben díszeleg. - Had mutassam be Szőr Bundást! - Aldo nem igazán van elragadtatva a felcicomázástól, kelletlen morgással jutalmazza azt, hogy majd meg zabálom.
Már megint ez a kacsintás. Emlékeim szerint első találkozásunkkor nem volt ilyen cserfes és kacér ez a leányzó. Hmm, lehet terjed a ledér Mirika-kór a birkózó eventen történtek láttán? Azért remélem, hogy nem válig meg a rózsaszín fölsőjétől, vagy nem fog bugyit villantani. Így is elég meredek ez a ruha. Lazítok kicsit a nyakkendőmön, mintha kezdene melegem lenni. Megérkezik közben a várva várt krémes, kezdek is kiéhezni rá rendesen. Ideje megmutatni, hogy hogyan eszik egy igazi férfi, s holmi szösze kislányok nem vehetik fel velem a versenyt. Kés, villa, bár lehet jobb lenne egy kanál, vagy egészben betömni a darabokat a számba, de nem akarom állatias vadsággal habzsolni a süteményeket. Elvégre az ételnek meg kell adni a tiszteletet. Talán ha leállok még becézgetni is őket, akkor nem fekszi meg a gyomromat majd.
- Na gyere a papához, édes - kezdek bele az első szeletbe, majd két-három vágás és villára hányás után úgy tűnik el számban minden egyes falat, mintha egy mini teleport kapu lenne ott. Ugyanígy teszek a másodikkal és a harmadikkal is. Csupán szusszanásnyi időt adok. Nem magamnak... az ellenfelemnek. - Nos, hogy győzöd? - Belekortyolok az italomba, de tényleg csak madárkortynyit, hogy a folyadék ne foglalja az értékes helyet a hasikámban. Az utolsóval kissé átöblítem a számat, hogy a túl sok édes íz ne váljon hosszútávon émelyítővé, s hogy az ízlelőbimbóim újra harcra készen, reszketve, remegve, sikítozva várják az újabb két krémest.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Hinari on Szer. Márc. 20, 2013 1:22 pm


- De ééédes – tört ki belőlem, amint megláttam Aldot az úri gúnyában, majd eszembe jutottak a közelmúlt történései, és tekintetem ijedten kaptam el a feketebundásról, karmait azért még megnézve magamnak – Mármint a süti – helyesbítettem, mereven bámulva az elém rakott finomságokat, amik szépen lassan fogyogattak a tányéromról. Először úgy taktikáztam, hogy minél gyorsabban betömök magamba minél többet, de a fiúnak valószínűleg több fért ilyen módon a hasába, így kissé módosítanom kellett a terveimet. Élvezettel ettem, megízlelve minden falatot, és olyan jól megrágva, hogy gyomromban minél kevesebb helyen össze tudjanak tömörülni a lenyelt falatok, remélhetőleg kevesebb helyet foglalva, mintha nagy darabokban rakódnának egymásra. Sima ásványvizet kértem magamnak hozzá, a buborékok legtöbbször rendbe szoktak tenni, ha rosszul lennék, és ha minden kötél szakad, még mindig ott van a B terv, már ami az italt illeti.
- Eddig egész jól – mosolyogtam rá – Ezekben itt több a hab, mint a tartalom – mondtam, csakhogy ne legyen olyan feltűnő, amint mindeközben felmérem a terepet. Ámulva tapasztaltam, hogy már több mint a fele hiányzik a tányérjáról, és láthatóan még közel sincs az ereje végéhez. Kár, hogy nincsen semmilyen stat vagy jártasság, ami ezeket szabályozni tudná. Bár… lehet akkor még ennyi esélyem se lenne, mint most.

A cicus is velünk evett, és bosszankodva tapasztaltam, hogy még ő is gyorsabban pusztítja a csemegéjét, mint én. Bárcsak… hmm, bárcsak kutyakajává változna, amit zabál, mindjárt nem lenne ilyen széles jókedve! – gondoltam sötéten, egy pillanatra el is képzelve a szituációt. Alapjába véve nem voltam én rosszakaró, de tudat alatt nagyonis ki voltam éhezve valami gyerekes csínyre, amivel visszaadhatnám neki a tartozását. Lehet, hogy direkt veszíteni kéne, és a „kényeztetés” közben kitalálni valami jót? Nem, ez felejtős, én nem fogok kikapni ettől a durcás kovácstól, nem én!
Ekkor vettem észre a barnás folyadékot, amivé az injekciós tűm belsejében lévő lötty változott át. Eleinte nem értettem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve rákoncentráltam, és gondolatban kimondtam a varázsszót: ketchup! És voálá, máris megváltozott a trutyi, igaz nem pont pirossá, hiszen jól tudom, hogy Aincradban az előállítható ízek nem mindig adják vissza a való világban alkalmazott ételszínezékek kitűnő eredményeit. Ez itten kékben pompázott, szerencsére pont úgy, hogy Anatnak nem tűnhetett fel: amikor leültem, átalakult fegyverem nekitámasztottam az asztal lábának, ő viszont a másik oldalon ült. Mielőtt felfigyelhetett volna az evésemben beállt szünetre, betömtem magamba még fél krémest, majd gondolatban kimondtam, magamban veszettül vigyorogva: olajos hallé. Azonban bármennyire is szerettem volna, a rikító zöld valószínű könnyen észrevehető a sütin, így mást kellett kitalálnom. Megvan! Chiliszósz, a legerősebb fajtából. – gondoltam, még a szemeimet is behunyva, hogy ez most sikerüljön. Bátortalanul nyitottam ki, majd elégedetten tapasztaltam, hogy színe megtévesztésig hasonlít a krémesére. Lassan kezembe vettem a tűt, majd az asztal alá csöpögtettem egy adagot a következőleg kigondolt, Macskák Álma nevet viselő ennivalóból, ezután visszaváltottam chilire, és amíg Anat nem figyelt oda (reményeim szerint az asztal alá bújó Aldoval foglalatoskodott, ha nem, akkor is bepróbálkoztam azért, mindenképpen ügyelve rá, hogy hacsak egy pillanat erejéig, de ne nézze a tányérját), a megmaradt két krémesének közepébe nyomtam az injekció tartalmát. Ezek után gyorsan visszatettem helyére a tárgyat, és angyali mosollyal néztem bele a fiú szemébe:
- Mire vársz, még van két krémesed!

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3415
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11796/10100  (11796/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Anatole Saito on Hétf. Márc. 25, 2013 1:58 am

- Aham, a süti... - hagyom rá Hinari kisasszonyra a dolgot, úgyis tudom, hogy rám gondolt kéjes kis agytekervényeivel, de minimum a macskámat illette a bókkal. Nem ejtettek engem a fejemre, még akkor sem, ha olykor-olykor kicsit bolondnak is tűnök. Például akkor, mikor az én kis szőrgombócomat molesztálják. Jobb is, ha cukinak találja Aldot, mert hosszú órákig kell ám becézgetnie és kényeztetnie, miután én jóllakok krémessel, ő meg majd szétpukkad és belengeti a fehér szalvétazászlót. Figyellek ám szöszi! Látom máris technikázol te is, pedig még csak az első pár krémesnél járunk. Könnyelmű duma volt ez a habról, mert lehet, hogy nem üli meg úgy az ember gyomrát, mint a keményítő, de attól még nagyon is eltelsz vele, a magas cukortartalomról már nem is beszélve. Hallottam már olyan történeteket, hogy valaki elájult egy süteményevő verseny közepette! Csúfos vége lesz ennek kisasszonyka, ha nem dönt időben a feladás mellett...
Aldo elégedetten ropogtat balomon, aztán ahogy nekilátnék a negyedik krémesemhez, arra leszek figyelmes, hogy elhallgat mellettem, s nyammogását az asztal alól hallom. Riadtan hajolok le az abrosz takarása mögé belesni, ám kedvencem még mindig itt van, de valami idegen eredetű dolgot eszeget, ami nem tölt el túlzott elégedettséggel. Ki tudja milyen bacit szed össze a drágaságom, vagy lehet, hogy ez a nőszemély adott neki valamit. Mikor magamhoz ölelem a macskát, lehelete valaki olyan ételről tanúskodik, ami emberi mércével mérve sem tűnik túl bűzösnek. Lehet félreismertem a hölgyet és titkon kedveli a macskám, s az imént is ő adta neki a finomságot. Hmm, mindenesetre lehet nem ártana kicsit kevésbé kötekedőnek lennem vele szemben. Elvégre van igazság abban is, hogy ha nem fogja meg Aldot, képes lett volna a kis buta a szint széléig loholni.
Amint macsekom ismét mellém huppan, majd jólesően összegömbölyödik némi durmoláshoz készülődve, én magam folytatom a krémes evést. Illetve folytatnám, de mindenekelőtt lefertőtlenítem a kezem, mert mégiscsak állatot fogdostam az imént. Tudom-tudom, virtuális állat, virtuális szőr, virtuális nem létező kosz és nem lesz semmi bajom, de akkor is... nem lehet kiölni az évtizedes beidegződéseket az agyból. Ahogy újra nekilátok a krémes pusztításnak, az első harapás kissé furcsán érint. Az állaga is mintha megváltozott volna, de mikor tekintetem ráemelem a süteményre, azon semmilyen furcsaságot nem tudok felfedezni. Aztán eléri nyelvemet az összetéveszthetetlen csípős érzés, ami kellemesen végigbizsergeti azt. A sütemény tejszínes krémessége viszont pontosan akkor lohasztják le az ízlelőbimbóimat, amikor azok kezdenék követelni az innivalót. Mielőtt bárki is azt várhatná, hogy ingerülten magamhoz szólítanám a pincért, inkább ujjongásban török ki.
- Ez egyszerűen zseniális! Ezután nem csak csokoládéval fogom ötvözni a chilit, hanem krémessel is! Ezt a pazar multi gasztronómiai orgazmust! Woáá! - Hát igen, így próbálj meg kiszúrni egy olyan emberrel, aki él-hal a csípős ételekért. Mindazonáltal elgondolkodtató, hogy miként került bele a csípős szósz a sütibe, de ez lényegtelen jelen helyzetben az ízorgia mellett. Kikérem közben a következő 5-5 krémest és egy kör innivalót is, majd újabb két, immáron összesen a 7. krémesemen túl már kezdem érezni, hogy telik a bendő. Azt hiszem eljött az ideje, hogy bekeményítsünk.
- Amondó vagyok, hogy tegyük kicsit komolyabbá a küzdelmet. Elküldöm az utolsó életpontig tartó párbajra hívást, s így már sebzést is tudunk okozni egymásnak védett területen belül, ami fokozza a versenyünk komolyságát és több elszántságot ad. Minden egyes megevett krémes után ezzel a késsel - emelem föl a hagyományos étkészleti darabot - vágást ejthetsz a tenyerembe. De ha én eszem meg egy krémest, akkor én vághatlak meg. Nyugalom, ez nem valami perverz játék, csupán így vesszük valami hasznát is a pontjainknak, nem csak a kitartásunknak, meg a végtelen fekete lyuknak a gyomrunkban. Nos, mit szólsz? - S már küldöm is a hivatalos párbajra hívó üzenetet, neki csak rá kell böknie az elfogadáshoz.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Hinari on Szer. Márc. 27, 2013 8:48 pm


Nagy hirtelenjében már abban is kételkedni kezdtem, hogy egy valódi játékossal játszok, nem pedig valami Kayaba által kreált, virtuális njk-val, akit csak arra programoztak, hogy lefotózza áldozatai arcmimikáját, ezzel tervezőjét és az egész staffot szórakoztatva. Nos, az én képem top1 lett volna, az tuti: nem találtam a szavakat, de még az államat sem. Ahogyan ott ültem a cukrászdában, minden erőmet arra fordítva, hogy megálljam hányinger (és ezáltal a verseny elvesztése) nélkül, egyáltalán nem érdekelt, hogy közben milyen jeleket közvetítek környezetem felé.
- Ööö – kezdtem, csakhogy elindítsam valamerre a gondolkodómat, ám továbbra sem bírtam elszakítani tekintetem Anat krémeseiről, amik egymás után tűntek el a fiú tányérjáról. Logikámat teljesen kiakasztotta a nem várt reakció, részleges szerver-összeomlást okozva, ám akárhogy is igyekeztem, az „abnormális” fogalmánál értelmesebb magyarázatot sehogyan sem találtam rá. A másik lehetőség, hogy nagyon jól játssza a szerepét, ám a fönti kategóriába ez szintúgy besorolható, így nem tekinthető sem megnyugtatónak, sem pedig normálisnak. Bár, az erdőben történtek után mégis mit vártam?

Elmosolyodtam a váratlan fordulaton, további krémesekkel ütve el az időt: addig se kellett beszélnem, amíg eszek, habár arcom valószínű minden szónál többet mondott neki. Nem siettem, pont befejeztem az első ötöt, mire megérkezett a következő adag. A szünetet kihasználva, jóllakottságot színlelve dőltem hátra, sőt, még egy nagy sóhajtásra is futotta, mielőtt végleg befejeztem kibontakozni készülő színészi pályafutásom. Úgy gondoltam, az ő trükkjeit alkalmazom, hátha azt hiszi, hogy nyerhet. (Amiben amúgy bőven volt igazság, ez azonban a szituációt tekintve nem lényeges.) Ezek után, mintegy előnyt adva neki, a második ötös előtt egy darabig még elmélyülten nézegettem az ásványvízben futó buborékokat, majd egy Yuss! felkiáltással tettem le a poharat az asztalra, magam elé húzva a tányért. Gyerünk! Ideje elkezdeni, már kettővel előttem jár…
- Komolyabbá? – kérdeztem vissza rögtön, majdnem elnevetve magam a gondolaton. Nem úgy ismertem meg a kovácsot, mint aki bármit is komolyabban akarna venni, így eléggé meglepett a felajánlása. Eleinte csak mosolyogtam a dolgon, értelmes (értelmes?) határokon belül bármiben benne lettem volna, ám arcomról egy pillanat alatt eltűnt a jókedv, amint meghallottam az „utolsó életpontig” feltételt. Nem, ilyet a világért se lennék képes játszani, hiába ismerem a fiút valamennyire, egy csöppet se nyerte el a bizalmam, ezzel meg aztán főleg nem. Vajon egész eddig csak etetett, és valódi célja végig ez volt? Hogy meggondolatlanul belemenjek egy ilyen párbajba? Szemeim előtt rögtön lejátszódott egy előző eset, amikor csupán a szerencsének köszönhettem életem. Azóta mindig figyelek, milyen opciót választok, és messze elkerülöm a halálos küzdőterezést, még akkor is, ha krémesevő versenynek van álcázva.

Nem válaszoltam, egyelőre csak némán fürkésztem őt, megpróbálva kitalálni gondolatait. Akaratlanul is elhúzódtam tőle, még az ingadozó lábakon álló feltevés is úgy felzaklatott, hogy idő kellett, mire megnyugodtam. Vajon merő véletlenségből választotta ezt, vagy volt valami hátsószándéka vele? Nagyon szerettem volna, hogy az első lehetőség legyen a valós, ám megfelelő bizonyítékok híján egyelőre egyikre se tippeltem.
- Fél életig jó lesz? – kérdeztem aztán – Tudod, én nem kockáztatok. Volt az a… - kezdtem el szabadkozni, ám a felénél mégis abbahagytam: a srácnak semmi köze nem volt a múltamhoz, elég, ha leveszi azt, amit le kell. Ha azonban minden további nélkül beleegyezik, talán mégiscsak a véletlen műve az egész, és fölöslegesen tört elő az üldözési mániám… habár, az óvatosság sohasem árt.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3415
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11796/10100  (11796/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Márc. 29, 2013 4:23 pm

Már fárad, már kezd eltelni! Látom ám, ott simizi a pociját mindjárt, mert teli a bendő! Ki van nyúlva, sóhajtozik, nézzen csak rá bárki, úgy terül el a széken, mint egy jóllakott kölyökgólya. El se kezdje a második kört, mert csak rosszul lesz! Most még abbahagyhatjuk, mondván elég volt, köszöni szépen a meghívást, én győztem. De nem, a büszkesége nem hagyja. Kár. Én viszont még csak most kezdek igazán belelendülni. Igaz a hab mennyisége már kezdi feszíteni a hasamat, de még van szufla bőven. Láttam egyszer egy videót, ahol a pasas úgy technikázott, hogy a tésztarészt leszedte és a habot kanalazta össze először. Lehet jó módszer, de az, hogy én ilyen gusztustalanul habzsoljak, az ki van zárva. Szépen komótosan, nem hajt a tatár, ráadásul had kerüljön abba az illúzióba a lányka, hogy van esélye győzni. Aztán előállok ugye a javaslatommal.
- Igen, komolyabbá - bólogatok a visszakérdezésre és karba font kézzel méregetem, várva a döntésére. Szerintem nem meri bevállalni, az életpontjait féltené. Mondjuk párbaj szituációban nincs is miért félni, nem halhat meg senki sem. Mondanám, hogy nem tűnik egy bevállalós lánykának, de az öltözetét tekintetbe véve ezt azért nem jelenthetem ki. Lopva ismét végigmérem, de gyorsan vissza is kapom tekintetemet, s az említett késre terelem. Hezitál. Nem bízik magában. Ez csak az én malmomra hajtja a vizet.
- Jó lesz! - vágom rá meg sem hallva a mondata második felé - Igaz, szerettem volna neked esélyt adni egy teljes életes harccal, persze halál opció nélkül, de ha neked így megfelel, akkor nekem is. - S már küldöm is a fél életes párbajra hívást. Ezután nincs más választásom, mint nekigyürkőzni a következő krémesnek, de mivel én már kettő pluszt begyűrtem, nem lennék meglepve, ha újult erővel Hinari végezne hamarabb az övével, így ő ejthetné az első vágást a tenyerembe.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Hinari on Pént. Márc. 29, 2013 4:59 pm


Elfogadta, belement a dologba, de olyan hévvel, hogy afelől is kétségeim voltak, hallotta-e egyáltalán, hogy mégis mire bólogat. Aztán csak átjöhetett neki, vagy valami, mert a megfelelő párbajra invitálást küldte el, igaz, én meg teljesen úgy emlékeztem, hogy a fogadó fél választja ki a meccs fajtáját. Lényegi különbség azonban nem volt, elkezdett visszaszámlálni az óra, és én csak a szemem sarkából láttam, amint a cukrászda pincérei ijedten szemlélik a helyzetet, sőt, a hely is mintha az egyik pillanatról a másikra ürülne ki, nem olyan gyorsan, hogy ésszel fel lehessen fogni, inkább olyan módon, hogy több rendelés nemigen érkezett a szmokingos njk-k legnagyobb bánatára.
Injekciós tűmet a lehető legfeltűnőbben tettem le a helyére, ezzel is jelezve, hogy konkrét erőpróbára nem kell számítani, bár nem hiszem, hogy az immáron rikító zöld színű folyadékkal telt hatalmas fegyver bárkit is felbátorított volna az itt maradásra. Kényszeredetten mosolyogtam a cukrászfiúra, aki időközben megjelent (félreérthetetlen grimasszal adva tudtunkra, hogy nem tetszik neki a helyzet), majd felvettem a villát a tányér széléről, és egy naaagy sóhaj után bekaptam egy darabot a krémesből.
Örültem neki, hogy így alakultak a dolgok. Nem kellett csalódnom a srácban, így szorongásom és idegességem minden falattal csillapodott, míg végül helyre nem állt az eredeti lelkiállapotom, és a sütiből is egyre kevesebb maradt hátra…

Már nagyon a végét jártam, lassan több ásványvíz fogyott el, mint édesség, ám határozott célom volt föladás nélkül elveszteni a küzdelmet. A fiún egy pillanatig sem látszott, hogy jóllakott lett volna, vígan harapdálta a saját adagját, amitől csak még eltökéltebb lettem: szoros meccset akartam, bár nem gondoltam, hogy nyerhetek. Főleg, hogy – bár a fegyver adta plusz pontok nem számítanak ilyenkor – az alap sebzése is magasabb lehetett az enyémnél, az életpontjairól már nem is beszélve. Ha jobban megnézem, így még az a nüansznyi esélyem is feleződött, ami „harcunk” elején volt.
Felvont szemöldökkel sandítottam az Aldonak keresztelt macskára, hátha a sok nézegetéstől majd kevésbé lesz karmolós kedvében, ha közel engedem magamhoz. Egyelőre azonban nem sok változás történt, így visszatértem a krémeshez, és végre valahára sikerült végeznem az elsővel.
- Nos, egy pont nekem – mosolyogtam rá, majd felemeltem a kést és felé nyújtottam, eleinte bátortalanul, majd amikor eszembe jutottak a történtek, ellentmondást nem tűrő mozdulattal. Mivel az asztal túlfelén volt, és én nem kívántam miatta felállni a székről (még csak az kéne, hogy telt bendőmet még meg is nyújtsam), vártam, hogy ő tenyereljen bele az evőeszköz éles végébe. Ha ez megtörtént, ha jól tudom 4 életpontot fogok levenni tőle, persze csak ha a páncél nem számít… bár, így hirtelenjében azt sem tudtam, hogy van-e egyáltalán bármilyen páncélja a matrózruha alatt.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3415
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11796/10100  (11796/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Márc. 29, 2013 9:57 pm

Az emberek körülöttünk elkezdtek szépen lassan elpárologni, ami miatt csöppet sem vagyok meglepve. Rettentő komikus látványt nyújthattunk eddig, én és Aldo a túlzottan is elegáns öltözeteinkben, Hinari pedig a szintén feltűnő, szexis nővérke ruhájában. Még mindig nem értem, mire fel csípte ki magát ennyire, talán a találkozásunk örömére, vagy pedig tényleg el akar csábítani. Nem tudom mi lesz ennek az egésznek a folytatása. Tényleg, ő nem is szabott feltételt a győzelme esetére! Lehet azt akarja, hogy én kényeztessem őt egész délután, mint egy szexrabszolga! Ó, te jó ég, ennek rögtön a végére kell járnom!
- Hinari kisasszony... öhm... ha esetleg te nyernél... persze ez teljességgel lehetetlen, ne is álmodozz róla! De ha valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mégis te nyernél, akkor mit kérnél a győzelmed fejében? Ugye nem feledted el, hogy ha veszítesz, akkor Aldot kell kényeztetned egész délután, hogy az ijedségét ki tudja heverni?
Az a hatalmas fecskendő elég baljósan néz ki, ahogy az asztalra helyezi. Lehetséges, hogy ő nem a kést akarja használni, hanem az orvosi eszközzel akar szadizni, s a szurkálásával akar életpontoktól megfosztani a párbaj során. Najah, rögtön életpontokért nyomulunk, páncél nincs rajtunk. A pusztakezes sebzésemben viszont nagyon is bíztam, ráadásul az a két kis csecsebecse, a gyűrűk, melyeket azóta nem vettem le, amióta megszereztem őket, hogy álmomból felriadva is pofonokat tudjak osztani, ha szükséges - szóval ezek a gyűrűcskék is adtak némi pluszt. Nem akartam bántani a lányt, de győzni akartam. Talán az összes párbajom közül most akartam először csak igazán. Valószínűleg azért, mert a lány eltökélt tekintete feltüzelt engem, másrészt ez mégiscsak olyan férfibecsületes dolog. Nehogy már egy lány legyőzzön evésben! Engem, a bélpoklost!
Viszont a probléma ott kezdődik, hogy a nyolcadik krémes már nem kéreckedik olyan könnyedén le a pocimba. Őt már rugdosni kell pár korty innivalóval. Egyre nagyobbakat kortyolgat Hinari is, ez legalább megnyugtató. Persze csöppnyi jelét sem szándékozom adni annak, hogy már én is kezdek eltenni. Kicsit nagy volt a szám, de azért 2-3 darab még csak lecsúszik. Csak nem szabad sokat innom! Viszont az édességtől lassan úgy érzem, mintha összecuppanna a szám. Mosolyogva eszegetem az adagomat, Aldonak is adok egy nyalintásnyit, had örüljön. Kényes nyávogással jutalmazza az ajándékot a kis dög. Emiatt csak nem orrol meg Hinari, legfeljebb az övéből is adok a macseknak ugyanennyit.
A leányzó viszont végez a párbajunk ideje alatt az első krémessel, így ő sebezhet először. Kezébe veszi a kést, majd előzékenyen felém nyújtja, én pedig készséggel végigvágom vele a tenyerem. Mondanám hogy "aucs", de azzal most hirtelen egy büfi is kibuggyanna belőlem, így csak a szám elé teszem a kezem és megpróbálom megakadályozni, hogy a modortalan hang kiszakadjon belőlem. Nem cécózok tovább, belapátolom én is a krémesem utolsó falatkáit. Közben megsasolom az életpontomat és megnyugtató a tudat, hogy nem vett le sokat. Hozzá hasonlóan nyújtom én is ki a kést, s hagyom, hogy a szabályunknak megfelelően tegye a dolgát.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Hinari on Vas. Márc. 31, 2013 5:19 pm


Hmmm, ezen még nem is gondolkodtam, tényleg, még jó, hogy Anat felhozta a témát. Bár hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt, mit is kérhetnék cserébe. Így hirtelenjében semmi poénos vagy éppen komoly nem jutott az eszembe, ami kompenzálhatná a bosszankodást, amit az úrfi hihetetlen reakciói váltottak ki belőlem. Nem beszélve a macskájáról…
- Az ijedtséget, amit te okoztál? – kérdeztem vissza, majd egy hümmögés után folytattam – Persze-persze, nyugi, kényeztetni fogom –vettem elő a legkiszámíthatatlanabb mosolyom – De ha én nyerek… - egyelőre befejezetlenül hagytam a mondatot, hadd rágódjon rajta még egy csöppet. Az persze más kérdés, hogy igazából csak időkellett, mire kitalálom, bár felesleges gondolatok voltak csupán, hiszen mindketten tudtuk, hogy esélyem sincs.
- Azt hiszem megelégednék egy hétre elegendő sütivel, amit a segéded készít, igen – feleltem aztán, bár per pillanat rájuk se bírtam volna nézni a krémesek miatt – Vagy egy kis páncélfényesítéssel, ühüm. Nem is tudom, mintha máris rozsdásodnának – tettem hozzá, ami természetesen nem volt igaz, bár a kaján vigyoromból erre ő is rájöhetett. Kíváncsi voltam, az általa készített termékekre mennyire büszke, és valahol legbelül reméltem, hogy megfelelően fog reagálni rá.

- Nocsak, már nem bírod egymagad, hogy a macsek is beszáll? – ugrattam tovább, persze az a kicsi már igazán nem számított. Főleg, hogy én már be is nyomtam az elsőt, és pont úgy, ahogyan azt illik, Anat dőlt előre (ajj csak telne el hamarabb attól a nyújtózkodástól… mondjuk most) és húzta végig a kezét a kés éles végén. Igaz, hogy sok életpontja nem ment le, de ez is valami. Aztán persze ő következett, és hiába kezdtük el a hivatalos párbajt két krémes előnnyel, mégis sikerült begyűrnie azt a nyolcadikat is… ha jól számolom. Nem volt mit tenni, követtem a példáját, ám előtte aktiváltam a képességemet, aminek hála az árnyékban megnövekedtek az életpontjaim. Már csak azt reméltem, nem fog egyetlen vágással nyerni. Az elég kiábrándító lenne.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3415
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11796/10100  (11796/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Márc. 31, 2013 7:46 pm

- Nos, igen... elnézést kérek, az ijedtséget valóban én okoztam. Te pedig a szituáció és a macsek karmainak az áldozata lehettél. Meglehet, hogy rosszul mértem fel a helyzetet. - vallom be töredelmesen, ugyanis az eddig eltöltött fél óra alatt nem éppen az a benyomásom Hinariról, hogy egy álnok macskakínzó. Afelől még mindig vannak aggályaim, hogy ha lehetősége lenne rá, nem tépné-e le rólam a ruhát, miután felken az asztalra. Amilyen kis dacos és huncut ez a lányka, kinézem belőle, hogy rám vetné magát, hogy a mellei közé nyomja orrvérzésig a fejemet. Na jó, talán ennyire nem lenne erőszakos, annál kifinomultabbnak tűnik. Hmm, én most komolyan ennyire elfantáziáltam erről a nővérkeruháról? Azt hiszem megvan a következő ajándékom Vionak... titkárnőci szerelés után jöhet a fecskendős cicamica. Aww, csúnya rossz Anatole, hova tetted az eszed!
Próbálja húzni az idegeimet a szöszi, én pedig türelmesen kivárom a válaszát. Maximum annyi reakciót tud belőlem kicsikarni, hogy felvonom a szemöldököm, miközben szórakozottan játszadozom az evőeszközökkel. - Mito örülni fog, ha akad egy rajongója, aki napi rendszerességgel meglátogatja sütizési szándékkal. Szóval ez kipipálva. A páncélok pedig nem rozsdásodnak, ezt te is tudod nagyon jól, Huncutka. Szóval ne incselkedj velem! - vigyorgok rá baljósan. Nem szeretem, ha a munkámat blamálják, s mint másoknak, neki is kifogástalan munkát adtam ki a kezeim közül. A további kis csipkelődését nem veszem föl, szinte már elvárom. Szeretem, ha valaki kellően intelligens ahhoz, hogy ugyanolyan szinten humorizáljon és vágjon vissza az élcelődéseimre, mint ahogyan azt én magam is szoktam. Így csöppet sem veszem sértésnek a macskaetetős beszólását. Egyszerűen csak megragadok egy tiszta kanalat és az én kóstolóménál kétszerte nagyobb adagot kínálok fel Aldonak. Közben Hinarinak intézek egy fancsali mosolyt, érezze csak, hogy én aztán nem csalok. Ahogy befejezem a krémesemet, ellenfelem készséggel kinyújtja felém a kezét, majd a sebzésem hatására 20 HP-t veszít. Nem lennék meglepve, ha egyetlen vágással győznék, hisz bízom az erőpontjaimban.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Hinari on Vas. Márc. 31, 2013 9:19 pm


Mi a szösz? Még a végén tényleg beismeri, hogy ártatlan vagyok, és csak az ő képzelgéseinek hála alakított ki téves képet rólam. Bizony, már csak az az aprócska szó kéne, igen, ami sehogyansem akar kicsúszni a száján… no nem baj, ez az előbbi is már roppant nagy előrelépést jelentett, és én egyelőre megelégszek ennyivel. Talán a feketeszőrű se lesz velem annyira fújós-karmolós, ha látja gazdája megenyhülését, ámbár még mindig vannak fenntartásaim vele kapcsolatban. Továbbra is a karmait szemlélem, bár ha jól látom már vissza is húzta őket, elégedetten nyammog a kapott krémesek felett. Jól van tartva a cicus, annyi bizonyos, talán az étel lehet a kulcs, amivel meg lehet szelidíteni. El ne felejtsek eltenni pár megmaradt krémest az inventorymba, mielőtt tovább indulunk: ahogy a dolgok állását nézem, délután még nagy szükségem lehet rájuk.

Kezdett feszessé válni a ruha, és igaz Anat néhány pillantásáért nagyonis megérte, de lassan megszűnhetett volna már ez a bug, mert komoly nem fog több krémes férni belém. Kényszeredett nevetgéléssel igyekeztem minél feltűnésmentesebben megigazítani, érezve a leérkezett sütik telítő hatását, majd a fiúra néztem, egy incselkedő mosollyal jelezve neki, hogy nagyonis tudom, hogy itt nincs rozsda. Ide már szavak se kellettek, egy-egy arcmimikából és mozdulatból jobban megértettük egymást, mint a fölösleges locsogásból. Aldo következő adagja persze az én tányéromból került ki, ám még ez se volt elég, hogy a maradék beférjen a bendőmbe. Rendeltem hát mégegy ásványvizet, erősen elgondolkodva a B megoldáson, ami egy kissé jobban rendbe tette volna a gyomrom, ám mivel ideérkezésem óta egy korty alkoholt sem ittam (odakint is csak egy-egy nyalintásnyit, amennyit jeles alkalmakkor vagy kóstolgatásokkor engedélyeztem magamnak), nem vállaltam a következményeit – főleg nem ebben a nővérkejelmezben. Így jóllakottan dőltem hátra, kezemben szórakozottan forgattam a poharat, és vártam, hogy a fiú befejezze az újabb krémest. Előző vágásával még nem ért véget a párbaj, hála a képességemnek: még volt 5 elvesztegetni való életpontom, ami a jelenlegi szintemhez képest elég sok, kíváncsi is voltam Anat reakciójára, hisz gondolom nem számított ekkora „ellenállásra”. Újabb sebzést azonban nem voltam képes bevinni, ám nem is adtam föl a küzdelmet, és ha a fiú a közeljövőben nem gyűri le a következő adagot, kénytelen leszek nálánál előbb befejezni a hatodik krémesemet. Nem mintha azzal a kemény négy sebzéssel olyan sokra mennék.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3415
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11796/10100  (11796/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Márc. 31, 2013 10:17 pm

Na tessék! Már megint igazgatja a ruháját! >.> Nem, azért sem fogok odanézni! Azt hiszi feladásra kényszeríthet azzal, hogy bedobja női bájait? Hát nem, akkor is megeszek még egy krémest, ha itt terülök szét a padlón rosszullétemben! Arról meg ne is álmodjon, hogy egy percig is a kebleit fogom bámulni. Igen, azokat a kerekded kis tüneményeket, amiket nem nézek, de nem ám! Még az arcomat is eltakarom a tenyeremmel és az ujjaim közötti résen sem lesekszem. Megtörlöm a homlokom, majd kényszeredetten egy újabb krémesre pillantok. Lehet, hogy nagy az arcom, lehet, hogy egy bélpoklos vagyok, mint a macskám, na de ez már a kilencedik sütemény lesz. Tulajdonképpen Hinari kettővel még mindig le van maradva összesítésben, de azért látszik már rajta is, hogy a tűrőképessége elérte a határát.
Eljött a pillanat, hogy mérlegelni kezdjem a kialakult helyzetet. Csak ész érvekkel győzhettem meg magam arra, hogy folytassam a küzdelmet, s ne rohanjak a mosdóba könnyíteni magamon. Merthogy már émelygek ezerrel, a telítettségemről már nem is beszélve. Mindjárt kidurranok. No, de Hinari úgy tűnik befejezte, nem mer többet magába lapátolni. Feladni viszont nem akarja, valószínűleg azt várja, hogy én tegyem meg helyette. Ez az egyetlen esélye arra, hogy ne vesztesként távozzon. Ha mégis belapátolna egy újabb krémest, akkor sem sebez rajtam eleget ahhoz, hogy győzni tudjon. Hogy levigye az életpontjaimat 50% alá, szerintem a tizedik süteményig is el kellene jutnia. Ellenben nekem már csak egyet kellene legyűrnöm. Ez kiváló motiválóerő, csak éppen fizikálisan lassan a "halálomon" vagyok. Csüggedten eszegetem a felső cukros tésztaréteget, szinte már csak abban bízom, hogy kellően bőséges mennyiségű nyáltól szétolvad a számban, de akkor is le kell még nyelni. S ezután jön ám a gyilkos hab. Egy falatnyi, meg még egy, majd kénytelen vagyok pihenőre fogni, mert fullon vagyok. Inni már nem is merek, pedig legszívesebben kiöblíteném a számat. Még mindig ott szemez velem fél krémes.
- Hmm... gondolom feladni nem akarod. De mit szólnál egy kompromisszumos megoldáshoz? Megkapod Mitotól a sütijeidet, egy héten keresztül vendégeskedhetsz nála, viszont te is kezelésbe veszed ma délután Aldot, miután visszateleportálunk a Kezdetek városába! Megint be fog kattanni a térugrástól, szükség lesz a kényeztető praclijaidra, kisasszonyka. - próbálnék vigyorogni rá, de már a beszédtől úgy érzem, hogy mindjárt szétszakadok. - Ha belemész, akkor hajlandó vagyok kiegyezni egy döntetlenben és így te is megőrizheted a becsületedet.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Hinari on Vas. Márc. 31, 2013 11:20 pm


Nem megy neki. Nekem sem, az evidens, de már neki sem. Olyan csigalassúsággal szenved egy-egy falattal, hogy lassan úgy érzem, mégis helyesen döntöttem, hogy hagytam magamnak egy kis ásványvizes kortyolgatásos időt. Persze tudtam én, hogy a sorsomat nem kerülhetem el, de most, hogy Anat már-már piszkálgatja az ételt evés helyett, felcsillant a remény. Nem a győzelemre, csupán abban reménykedtem, lesz valami haladás az ügyben, mert nem igazán tudtam, meddig bírom még ki egyhelyben ülve. Émelygés fogott el már a cukor gondolatától is, így jobb híján a felkúszó buborékokat bámultam, közben valami frissítőre és savanyúra, esetleg sósra gondolva. Tekintetem nem mertem elszakítani a pohárról, mert abban a minutumban rohantam volna a mosdóba.
Víz, ásványvíz, víz, buborékok. – ismételgettem magamban, hátha ettől alábbhagy a rosszullét, ám mindez igen hiábavaló próbálkozásnak bizonyult. Oda se nézve, egy sóhaj kíséretében toltam el magamtól a tányért, még arra sem volt erőm és motivációm, hogy bevarázsoljam őket az inventorymba.
- Asszem… - kezdtem, de nem bírtam folytatni, éreztem, hogy nagyon gyorsan és minél szorosabbra be kell csuknom a számat, így a továbbiakban csak egy esdeklő vállvonogatásra futotta. Eközben igyekeztem ignorálni a jóízűen falatozó állatot, az evés hangja legalább annyira fokozta a rosszullétet, mint a látvány.

Ekkor szólalt meg Anat, végre megtörve a nyammogástól visszhangzó csöndet. Dehogynem akarom, meg is tettem volna ha vársz még pár pillanatot! – vágtam rá azonnal, persze csak gondolatban. A beszédet egyelőre nem erőltettem, inkább megvártam, mit is szándékozik kihozni ebből a fiú. Eleinte bólogattam, naná hogy benne vagyok, ám a végét elintézhette volna kissé empatikusabban is. Most, hogy bele lettem rángatva ebbe a „becsület-dologba”, amit egyébként nem tettem meg tétnek eddig, a döntetlen is rossz szájízt hagyott maga után. A vereség ezek után szóba se jöhetett, így végülis egy szerencsétlenül sikerült bólintással elfogadtam az ajánlatát, de azért valahogy, valamikor meg kéne neki említenem, hogy amíg nem feltételezte rólam, hogy a becsületem csorbul, ha egy evőgéptől kikapok, addig nem is vettem nagyon magamra a dolgot. De így… no mindegy, bájosan mosolyogtam, légvonalban lépkedve a mosdó felé, nem törődve az elém kerülő asztalokkal… főleg akkor nem, ha süti volt rajtuk.
A díjam pedig elég ironikusra sikeredett, bár magam kértem az igaz, viszont eszembe se jutott, hogy meg is fogom kapni. Aldo kényeztetése viszont nem érintett rosszul, legalább lesz időm helyrehozni a macsekkal az elrontott kezdést. Alapjában véve szeretem az állatokat, ez a szőrgombóc meg kezdett egyre aranyosabb lenni. Az esély pedig mindenkinek kijár.

- Nos, indulhatunk? – kérdeztem Anatot, bő tíz perccel a döntetlen elfogadása után, közbe beiktatva egy magányos felfrissülést is a csapnál. Ha rábólintott, folytatva a beszélgetést érkeztünk a teleportáló kapuhoz, és érdekes módon, a teleportálás folyamata lehetett az, ami a hirtelen helyváltoztatás közben egy ellenőrző programot futtat át karaktereinken, így mire a Kezdetek Városának főterén materializálódtunk, a nővérkejelmez helyett újra a normális ruhámban voltam.


/Köszi a játékot, nagyon élveztem! ^^/

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3415
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11796/10100  (11796/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Anatole Saito on Hétf. Ápr. 01, 2013 12:28 am

Megkönnyebbülten sóhajtok, mikor Hinari elfogadja a döntetlent. Nem cukkolom tovább, nem tartom fel. Amint becsukódik mögötte az ajtó, elindulok én is a mosdó felé. Nem fogok hányni, de egy hideg vizes frissítő mosakodás nem fog ártani. Alaposan bevizezem a tarkómat és kijjebb engedem az övemet egy lyukkal. No, így már mindjárt jobb. Úgy dülöngélek vissza, mint egy hordóhasú Döbrögi uram, kezemet meg úgy pihentetem a hasamon, mint egy várandós anyuka. Elteltem, kaput. Ráadásul a chili is masszívan dolgozik a pocakban. Nem is óhajtom elcsomagoltatni a maradék süteményt, viszont a cehhet rendezem. Azok után, hogy így megkínoztam Hinarit, az a minimum, hogy én fizetem a költségeket. Mikor ismét egymás mellett állunk, s rájövök, hogy megfeledkeztem a párbaj szituációról, beállítom a döntetlent végeredménynek. Tisztába vagyok vele, hogy minden tekintetben nyertem, de az erkölcsi győzelem a lányé volt, ezért engedtem végül. Nem elég, hogy majd szétdurrant ő is, de eleve egy olyan versenybe, majd párbajba ment bele, amiről tudta, hogy el fogja veszíteni. Szóval becsülöm a kitartását és az eltökéltségét.
- Indulhatunk kisasszony! - kapom fel Aldot a karomba, a kis szőrmók pedig máris kényeskedik. Mindjárt lesz nemulass, ha megtudja hova tartunk. A én drága szőrgolyóm egyre nagyobb érdeklődést mutat Hinari iránt, valószínűleg azért, mert az asztal alatti ennivalót a lánytól kaphatta. Hát igen, ő már csak ilyen zabagép, akit kajával bármikor le lehet kenyerezni. Hát még akkor milyen nagy pajtik lesznek, ha megkapja a cicamasszázsát és az egyebeket. Elképzelem Don Aldot szivarral a szájában, pálmafás legyezőkkel körbevéve, rákragus koktélokkal, napszemüvegben. Hmm, édes macska élet!


//Köszönöm szépen a játékot, pazar volt Very Happy //
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Klein on Kedd Ápr. 02, 2013 6:29 pm

Ossu!

Micsoda taktikus párbaj! Hinari igazi kis cselszövő, alantas trükköktől kezdve a bájain keresztül mindent bevetett, de a becsületesség el-elcsábuló bajnoka kitartott. Kifogástalan, kreatív párbaj, leszámítva egyetlen szembeötlő elütést, kisasszony Very Happy

Jár a maximális jutalom 40 xp és 100 arany üti a markotok! Lezárom a küzdőteret!
avatar
Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3051
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A kovács és a nővérke

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.