szösszenetek

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Go down

default Re: szösszenetek

Témanyitás by Szophie on Szomb. Május 19, 2018 6:01 pm


Börtönstory 7.0.1


A fogaim vacogtak, ám ő szorosan magához ölelt. Éreztem megnyugtató tenyerét mellkasomon. Éreztem farkasom melegítő bundáját a lábamon, és fejét az ölemben. Nem láttam semmit. Ha felemeltem a kezemet, nem tudtam róla, csak érzékeltem. Ott voltunk a semmi közepén, és közben minden és bármi is lehetett körülöttünk úgy, hogy mi még csak nem is tudtunk róla. Nem veszíthettük el egymást, szükségünk volt a másik érintésére.
Ám hiába a meleg, megnyugtató kisugárzás, képtelen voltam mozdulni. Ujjaimmal görcsösen szorongattam ruhavégemet. A félelem átszabdalta elmémet, és nem eresztett el, még annyi idővel az események után sem adta fel, küzdött, dübörgött bennem. Reszkettem tőle. Képtelen voltam megnyugodni még az oly kedves, oly finom ölelésben sem. Hosszú ideje nem aludtam. Retinám folyton a sötétbe figyelt, kitágítottam szemeimet, és úgy vizslattam magam elé, mintha csak a messzeségbe kémlelnék, mintha tényleg megláthatnék bármit is.
- Szophie. - hallottam a nevemet a hátam mögül, egy kedves hangon megszólalni. Ismerős, édes dallam volt ez, most mégis megrettentem és összerázkódtam tőle.
- Tss.. - suttogta a fülembe, és eltűrt egy arcomba lógó tincset. - Semmi baj, itt vagyok. Megvédelek, bármi áron. - mélyet sóhajtottam. Tudtam. Mindvégig biztos voltam benne, hogy ha kell, feláldozná magát értem, és épp ezért volt olyan rémisztő a szituáció. Foggal s körömmel ragaszkodtam az életpontjaimba, kapaszkodtam az elmémbe, hogy ne veszítsem el a fonalat, hogy mindent jól csináljak. A sebzésünk kiváló. Távolsági harcos vagyok, nem érhetnek nagy ütések. Csak az akadályok kikerülése a feladatom, és jól leszünk. Ennyi volna az egész. Így kellene lennie csupán, ha nem lenne az a lelki gyötrődés, az a pszichikai befolyás, ami összetör, megbabonáz, megőrjít és megszépít mindent egyszerre. És nem engedhetsz a sötét pokol csábításának. A kijutás felé tekergőző folyosókon a legveszedelmesebb bugyrokba kerültünk.
- Esélytelen. - szipogtam. - Nem juthatunk ki. - lehajtottam a fejemet. Kezeimet az arcomra tapasztottam. Téptem, szaggattam a bőrömet. Elkapta a kezemet.
- Ne mondj ilyet. Kiviszlek innen téged. Nem vagy bűnös, így biztosan kijuthatsz. Higgy bennem.
- Leo.. - fordítottam fejemet oldalra, hogy éreztem a fiú leheletét az arcomon. - Mondd csak.. Te hogyan lettél vörös?
- Úgy, hogy embereket mentek. - érkezett rá a tömör válasz. - És be fogom bizonyítani, hogy nem idevaló vagyok. Megmutatom az álszent harcosoknak, hogy a jó tettek nem olyan tiszták és egyszerűek, ahogy ők gondolják. Ez nem annyi, amennyit az indikátor mutat. - számat eltátva hallgattam. Hozzáért a mellemhez, mire aprót ugrottam meglepődötten. Megkopogtatta a szívem helyét.
- Ez az egyetlen, ami számít. Tudom, hogy neked jó lelked van. Előhozom belőled bármi áron, nem fogsz itt veszni, buta teknősbogár.
- Teknősbogár? - kérdeztem vissza meglepődötten.
- Egy páncélba zárt aranyos kis masnis bogár. - nevetett mögöttem. Tudtam, hogy ez tőle bóknak számít, így elmosolyodtam. Megsimogatta a hajamat.
- Te nem félsz?
- De. Viszont akkor is ki kell jutnunk, ha félünk, nem?
- Miért? Mit keresel odafönt?
- Az igazságot. - meglepődötten pislogtam a sötétségbe. Én pont hogy idelent találtam rá a saját igazságomra. Ahogy erre gondoltam, valamiféle megnyugvás szállt rám. Hisz talán mégsem olyan rossz hely ez itt, álarcok nélkül, önnön valódban.
- Leo.. - fordultam oda hozzá, a mellkasához simulva. - Neked nem hiányzik a szerelem?
- Hogyne hiányozna. Mást sem keresek ebben az életben. - sóhajtott mélyet.
- Akkor kicsit segítek neked. - mosolyogtam rá.
- De én nem vagyok szerelmes beléd. - ütött játékosan az orromra, és elnevettem magam.
- Én sem beléd, de attól még szeretlek téged. - karjaimat köré fontam, s ő körém az övéit. Megcsókoltuk egymást. A sötétségben egyesültünk, hogy enyhítsük lelkünk félelmét. A forró karjai közt többé nem éreztem magam magányosnak. Így könnyebb volt felülkerekedni a félelmen. Egyszerűbb volt túlélni a poklot, ha az édes kéj rózsáit csempészted a lángokba.

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2335
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6878/6900  (6878/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.