[Küldetés] Orosz Rulett

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Dr. Hannibal Dan on Vas. Jún. 09, 2013 11:04 am

Kinyitom az ajtót, és meghalok. Vagyis elvileg.. Hisz nekem mindenki azt mondta, hogy a vakító fényt akkor fogom látni, ha meghalok, és most látom. Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy én bizony valami módon épp a mennyországba tartok. Csak azt nem tudom, mitől. Csak egy ajtón mentem be, ebben nincsen semmi rossz. Mégis meghaltam!
Vagy mégsem? Nem várt rám Szent Péter, sem angyalkák, de még ronda ördögöcskék sem, hanem hirtelen a szobácskámban voltam. Hehh, szóval kijutottam! Jeahh! Márpedig akkor a kilépés mellékhatása a fény.. Hümm..
Viszont mi ez a sok por? Meg a pókhálók? Ehh.. Köhögnöm kell tőle.
Nagyot visítottam. - A nyuszim! A nyuszim! A nyuszikááám! Tűnés róla! - Egy ronda pók mászott az én kedvenc kis plüssömre! Brühühüü.. Pókos lett! Az én drága pici nyulam! Szegény már így is hadirokkant. Elnyűtt, nyúzott, és félszemű, erre még pókos is lett.. A virágaim is már-már szinte feketék a portól. Egyedül én vagyok színes, és szép. Mégis mi a franc ez?
- Na gyere ide kicsi nyuszi! - kaptam a plüsshöz. Gyorsan elhessegettem a ronda, nyolc lábaival kapaszkodó állatot, és leporolgattam a drágámat, majd szépen a virágaimat is rendbe tettem, és apró függönykéket aggattam a betört ablakok elé. Megtaláltam a kedvenc kis ruhámat, és a hozzá tartozó napernyőmet is. Gyorsan fel is vettem, hiszen mégiscsak az a kedvencem, és a legszebb is. Olyan gyönyörűségeset Aincradban soha, de soha nem fogok találni. Akkor vettem észre, hogy azok a ronda, és hasznavehetetlen kések még mindig a helyükön voltak. Gyorsan arrébb raktam azokat is, majd egy ó ötlet fogalmazódott meg a fejemben, így azokra is virágot, meg csipkét kötöttem, és máris szép díszei lettek a szobámnak. Amikor ezzel végeztem, körbenéztem.
-Minden tökéletes, és gyönyörűséges lett! Most viszont itt az ideje, hogy köszönjek a többieknek! Igazam van, nyussz? - Ezzel el is indultam. Az ajtóm alig akart kinyílni, jól neki feszültem, és nagyon erősen húzni kezdtem, ennek következtében, amikor végül kinyílt, jól hátra is huppantam. Ehh.. Nagyot nyikordult a lépcső, ahogyan lefelé lépkedtem rajta, félő volt, hogy le is szakad. Nem értettem. Az lehetetlen, hogy ennyire ne legyen itt rend. Mi a gond? Soha nem láttam még ennyire szörnyű állapotban a házunkat. Hiszen itt mindenki szereti a szép dolgokat, mindenkinek van ízlése, és az nem engedi meg azt, hogy így nézzen itt ki minden.
- Hahó! - köszöntem, de semmi válasz nem jött. Senki nem volt a nappalinkban, pedig mindenki ott szokott nap közben beszélgetni, meg olvasni. Gyorsan körbeszaladtam a házon, de sehol nem volt semmi. A konyha üres, nem volt ott az örökké sürgő forgó szakács, a szobák üresek, az egész ház kihalt. Elszontyolodtam, és kezdtem félni. Túl nagy volt a csend, melyben csak saját zihálásomat hallottam. Megszorongattam kedvenc kis plüssömet.
- Biztos kint vannak a kertben, igaz? - kérdeztem reménykedve, hogy ott lesznek. Ez az utolsó lehetőség, ha ott sincsenek, az valami nagyon rosszat jelent. Elkezdtem szaladni. Át a folyosón, kicsapva magam előtt az ajtókat, egyenesen a kertbe. A teraszon senki, a bokroknál senki, az egész üres, teljesen üres, és gazos. Az egésznek annyi! Elkezdtem sírni. Egyetlen társam az én piciny plüssöm volt, melyet úgy szorongattam, mintha csak az életem múlna rajta. Talán csak elmentek sétálni valahova. Itt lesznek a városban, talán épp a kedvenc éttermünkben esznek, vagy a Quai Branlyn sétálgatnak. Rohanni kezdtem, ki a kertajtón át az utcára. Sírásom nem hagyott alább, szívem nagyokat dobbant gyors ütemben. Az eddig oly forgalmas utcákon senki sem járt, de az nekem fel sem tűnt. Magányosan rohantam mindenfele, és minden üzletbe reménykedve nyitottam be. Semmi. Egyedül voltam. Megálltam a Diadalív előtt, és összegörnyedtem. Istenke, mit tettél a családommal? Hol vannak? Miért kell egyedül lennem? Mi ez az egész? Talán büntetsz, amiért az ördög egyik játékával játszottam? Nem akartam, becs szó. És én nem öltem meg semmit, nem akartam az egészet, nem szerettem. Kérlek, ne büntess meg. Amikor az ember teljesen kétségbeesett, nincs más, mint az ima. Én is erre támaszkodtam, az egyetlen ész szerű magyarázatra, mely szerint ez csak Isten büntetése. Csak te maradtál nekem, nyuszi, csak te, az egyetlen barátom te vagy, kicsi. Szorosan magamhoz öleltem a plüssömet, miközben könnyek folytak végig arcomon.

_________________
"Io fei gibetto de le mei case." A saját házamat bitómmá teszem.


Dr. Hannibal Dan
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2013. Jan. 25.
Age : 16
Tartózkodási hely : 1. szint, védett terület.

Karakterlap
Szint: 7
Exp:
80/350  (80/350)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Nio on Szer. Jún. 12, 2013 6:11 pm

Amikor átléptem az ajtón a hajó folyosóján találtam magamat. Ezúttal viszont teljesen más volt mint nemrégiben. Ekkor jutott csak eszembe igazán, hogy mi is történt eddig. Bár már nemigen tudtam mire is számíthatok. Az azonban biztos volt, hogy még élek és nem történt komolyabb baj. Sőt, mintha meg sem történt volna az a sok borzalom. Mégis mi a fene van?

Bizonytalan léptekkel és kissé gyanakodva indultam el a folyóson. Nemigen tudtam mit csináljak, vagy, hogy mi lesz a következő sarok mögött. Emiatt szinte a falhoz simultam, mivel nem volt nálam fegyverem. Ami valljuk be ilyen helyzetbe nem egy szerencsés helyzet. Kicsit tartottam is, bár nem volt se csapda se ellenség.

Lassacskán körbenéztem az egész hajót. Voltam a medencéknél, a kondiban, a nagyteremben, azon a folyóson ahol emlékeim szerint majdnem meghaltam, és mindenhol. Míg végül a fedélzetre értem, ahol találkoztam két szintén túlélővel, vagy mivel.

A fedélzeten két srác volt. Egy mogorva, komor srác és egy vidám, mosolygós fiú. Tökéletes ellentétek.

-Hohh…. nézd vannak mások is- jegyezte meg az egyik, pontosabban a barátságosabb srác- Hehehe… sziasztok, de örülök, hogy találkozunk, már azt hittem, hogy csak mi éltük túl és vele kettesben…. hát nem a paradicsom elhihetitek. Még csak beszélgetni sem hajlandó mindig, csak a gond van vele. Jah amúgy Spia vagyok, ő pedig itt Nue.- mutatkozott be és mutatta be morcos barátját. - Szóval hm…. tudjátok, hogy mi ez az egész?...- kérdezett végül.

-Nemigen tudom. Szinte azt se tudom mi történt eddig. Azt meg végkép nem tudom, hogy most mire lehet számítani. Fegyverem nélkül még biztonságban sem érzem magamat. Lapos kuszásba jöttem fel idáig valahonnan… - gondolkodtam el végül. Tulajdonképpen azt se tudom pontosan hol van az a szoba, ahol eddig voltam.

_________________

20.Szint:
Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70

Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)

Futnak:
Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day

Nio
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2076/2100  (2076/2100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Szer. Jún. 12, 2013 10:25 pm

//Elnézést az esetleges durvább szavakért, de ha jellemhűséget kértek tőlem, akkor minden Lizbet hibája! Very Happy //

*Ahogy kitártam az ajtót, vakító fehérséget láttam. Mármint ilyenkor mondják azt, hogy nem láttam semmit, mert a fény elvakított, de hát akkor is fehér volt az a fény, vagy mi... Mikor végre megszoktam, s ki tudtam úgy nézni a fejemből, hogy láttam is valamit, teljesen megdöbbentem. Egy ismerős utcakanyarban voltam. Balra néztem, majd ismét előre. Ez az otthonom utcája.*
~ Hát mégis itt vagyok? ~
* Furcsa volt az egész. Valamit éreztem, hogy ez nem lehet igaz, de ezt a gondolatomat nem hagytam érvényesülni. Lassan elindultam a házunk felé. Ismerős fák, kerítések mellett mentem el. De szívem hajtott előre, így felgyorsítottam lépteimet, a végén már futottam. Elmentem egy-két ember mellett, de eszembe sem jutott köszönni nekik, nem hogy még leállni velük cseverészni. Éreztem, hogy a szívem már a torkomban dobog, remegni kezdtek a végtagjaim is. Berontottam a kerítés kapuján, nem voltam hajlandó visszacsukni. Csak rohantam, s berontottam az ajtókon is.* (igen, többesszám)
- Anya, apa! Itt vagyok, anya! Anya!
* Máris sípolni kezdett a tüdőm, úgy loholtam, alig kaptam levegőt, úgy kiáltottam szüleimnek. *
- Onii chan!
* Gyors rövid légzések.*
- Onii chan!
* De senki nem válaszolt. Első dolgom volt benézni a nappaliba, majd a hálóba. Majd rohantam a konyhába. *
- Anya! Megjöttem! Anya!
* Fojtogatott a kétségbe esés. Miért nincsenek itthon, amikor én végre hazajöttem?! De közben ott suttogott egy kísérteties, de nagyon halk hang. *
~ Mindez hazugság! ~
* De nem akartam elhinni. Berontottam a fürdőszobába, felcsaptam a WC ajtót. Sehol senki. Épp azon voltam, hogy felrohanjak az emeletre, amikor a lépcsőnél egy halk dúdolásra lettem figyelmes. Lemerevedtem, s azonnal olyan csendben voltam, hogy lélegezni is alig mertem. Figyeltem a hangot. Ez női hang volt. Sőt... kislányé. Lassan elindultam a lépcsőn, de tudtam, hogy nem tudok feljutni hangtalanul, mert nyikorog. Így kicsit gyorsabban mentem, kettesével vettem a lépcsőket. A szokásos módon résnyire nyitva volt a bátyám ajtaja.*
- Onii chan?
* Szinte suttogtam. Lassú mozdulatokkal nyúltam az ajtóhoz, majd nyikorogva tágasabbra nyitottam. A látványtól, ami fogadott, teljesen lemerevedtem. Szinte észre sem vettem, hogy már be is léptem a szobába. Először nem láttam mást, csak a lányt. Majd lassan felfogtam, hogy tovább kell néznem. Arra a testre tekintettem, amelyen ült az ismerős leányzó. A bátyám üveges szemei tekintettek rám. Továbbkémleltem a szobát, s láttam, hogy vértócsában állok. Megmozdulni sem tudtam. Ajkaim remegni kezdtek. A korábbi suttogó hang hangosabbra vette.*
~ Esu... hidd el! Ez nem igaz! Ha kijutottál volna, az ágyban kellett volna ébredned! Az ágyban kellett volna ébredned! ÁGYBAN KELLETT VOLNA ÉBREDNED!! ~
- TE ROHADÉK!!!
* Nem érdekelt, hogy a gonosz mosolyával felém közelít az általam korábban megmentett,d e talán azóta már halott lány. Olyan erősen lüktetett bennem a vér. Csak úgy forrt!*
- Gyűlöllek Kayaba! Gyűlöllek!
* Megfogtam a lányt,s az sem érdekelt, ha belém mártotta a kést. Két kézzel ragadtam meg. Egyikkel a nyakát fogtam meg, másikkal a haját. A legközelebbi falhoz vonszoltam, s tiszta erőmből a fejét a falba vertem annyiszor, amennyiszer csak tudtam. Közben üvöltöztem.*
- Ez már több a soknál! Hogy ME_RÉ_SZE_LED TE RO_HA_DÉK!
* Mindegyik szótag között egy fejkoppanás. Indikátoros a lány? Nem figyeltem, de nem is érdekelt. Ha indikátoros, akkor valószínűleg neki is teli van az élete, mint nekem. em halhat meg. Nem koncentráltam másra. Most már biztos voltam, hogy Kayaba irdatlanul és aljasul gonosz játéka ez velem. De nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy kiverjem az összes fogát ennek a szemét lánynak, aki megmerte szentségteleníteni a családi emlékemet. Bár tudtam, hogy ez nem igaz, elkezdtem sírni. Ömlöttek a könnyek a szememből, de én csak tomboltam, s üvöltöztem tovább!
- ISTEN BOCSÁSSON MEG NEKED TE ÁLLAT!!
*És csak folytattam.*
- VIGYÉL VISSZA! MOST AZONNAL VI_GYÉL VISZ_SZA!!
*Nem tudom meddig tarthatott ez. Addig, míg ki nem fulladtam. Utolsó lendülettel ellöktem magamtól a lányt. És hogy most mi lesz, azt nem tudtam. Minden ízemben remegtem, a düh és gyűlölet teljesen elárasztott, szinte se nem láttam, se nem hallottam.*
~ Miért sírok? Miért? Hisz tudom,hogy ez nem igaz? De akkor miért nem tudom abbahagyni?! ~
* Nem láttam az elapadhatatlan könnyeimtől. De talán már nem is akartam látni.*

Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 20
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Kenzo Kamitora on Kedd. Jún. 18, 2013 11:23 pm

Ahogy Urufuval átléptük az ajtót a hajón találtuk magunkat. Sehol egy árva lélek sincs, csak a csapdák árulkodtak hogy nagy balhé volt. Gondoltam elbújtak az emberek, de még az őröket sem láttam. Sietősre fogtam a lépteimet és minden ajtón benéztem, de életnek csak ott volt nyoma ahova éppen léptem és az is az én életem. Igaz lehet hogy meghaltam és ez csak ilyen halál utáni kép. Sétálgattam fel alá és az egyik pallosnál arra gondoltam hogy rég hintáztam már egy jót. Így felpattantam rá és elkezdtem előre hátra mozogni. Nem nagy sikerem volt a hintázásban így hát leugrottam. Ekkor jutott eszembe hogy teljesen védtelen vagyok ami azt jelenti bárki megölhet. Felsiettem a fedélzetre és ott 2 Srácot pillantottam meg. Az egyik fehér hajú a másik szőke. A fehér hajú majd ki csattan az örömtől látszólag, de a másik unottan néz és bámul. Egy lányt is meg pillantok a közelben és mi így 4-en össze verődtünk alkalmi beszélgetésre. A fehér hajú srác megszólalt és ezzel megtörte a csendet.
-Hohh…. nézd vannak mások is- jegyezte meg az egyik, pontosabban a hiperaktívabb srác- Hehehe… sziasztok, de örülök, hogy találkozunk, már azt hittem, hogy csak mi éltük túl és vele kettesben…. hát nem a paradicsom elhihetitek. Még csak beszélgetni sem hajlandó mindig, csak a gond van vele. Jah amúgy Spia vagyok, ő pedig itt Nue.- mutatkozott be és mutatta be morcos barátját. - Szóval hm…. tudjátok, hogy mi ez az egész?...- tette fel a kérdést.
-Nem tudom barátom mi lehet ez, de a nevem Kamitora igaz a játékos nevem Gokker. Majd kíváncsian vártam mit felelnek és Urufuval játszadoztam.

_________________

Kenzo Kamitora
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 30
Join date : 2013. Jan. 25.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
135/150  (135/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Lizbet on Szer. Jún. 19, 2013 2:11 pm

Lizzy: Továbbra is teljesen egyedül vagy, nem látsz senkit, nem hallasz semmi zajt. Órákig sétálhatsz, ülhetsz vagy sírhatsz, de semmi változás. Telik, múlik az idő, már kezd sötétedni. Sajnálatos módon közvilágítás sincs, nem égnek a lámpák, de a telihold tökéletesen megvilágít mindent, persze ettől még félelmetes lehet, egy kislánynak, egyedül.  Éjfél körül kezdődnek csak a furcsaságok. Szeretteid, sorra jelennek meg előtted, egyenként. Beszélsz velük pár percet, de egy óvatlan pillanatban, mikor leveszed róluk szemeid, eltűnnek, mintha ott sem lettek volna.  Az elméd játszadozik csak veled? Kit tudja? az a pár perc beszélgetés anyukáddal, apukáddal, pajtikkal segített vajon, vagy csak rontott a helyzeten? A végén így is, úgy is egyedül maradsz.
Esutel:  A brutalitásod megmutatkozott. könnyedén elkapod a kislányt, nem olyan nehéz, alig van benne pár kg. Nem tud ellenkezni, mert gyorsabb vagy nála, így annyiszor vered szegényke fejét a falba, ahányszor csak akarod. A lány azonban csak nevetgél, mintha nem fájna neki, vagy valami. A sokadik fejesnél kése kiesik a kezéből, koponyája betörött, minden csupa vér, de csak nem hagyod abba.  Alaposan eldeformálódott a lány feje, összezúztad koponyáját és falhoz közeli szeme sincs már a helyén teljesen… elég morbid. Rajtad áll, hogy meddig püfölöd, abbahagyod, vagy nem nyugszol, míg csak egy húscafat nem lesz a kezeid között. Már nem nevet, nem dúdol, csak vér mindenütt, de főleg rajtad. Ha szüleid keresésére indulsz őket is megtalálod. Édesanyád nyakát metszették el, míg édesapád egy kötélen lóg, házatok egyik helységében. Ezt mind a kislány csinálta volna?
Nio, Kenzo: A két új tag sem tud többet, mint ti, ami egyenlő a semmivel. Haladtok a felé a bizonyos kastély felé, már egész közel vagytok, és innen már látszik, hogy valóban hatalmas. A bemutatkozás megtörtént, ismeritek egymás nevét, de ennél többet nem igen tudtok.
- Nyugalom, majd én, megvédelek, hiszen lovag lennék, vagy mifene – húzza ki magát büszkén a fiatal fehérhajú srác, majd csak rád mosolyog Nio…. lehet, hogy tetszel neki? Mert kaptál egy szép kis kacsintást is. Mindeközben társa továbbra is szótlan marad, majd hírtelen megfordul és az ajtó irányába néz. Egy kislány áll ott félénken, úgy tűnik, van egy újabb túlélő.
- Ko-ko-konichi wa – Az illemet ismeri, és előre köszön, de odamenni még nem mer hozzátok, szemlátomást rémült és ezen a mogorva szőke sem segít valami sokat. Bővült a társaság plusz egy fővel.
- Gratulálok nektek! – egy újabb hang, bár ez nem ismeretlen számotokra. Arthur az, aki az egészről tehet. Az emelvényen áll, ahol az este folyamán is élvezte a műsort, ami neki nagyon tetszett. Ott áll és tapsol, meg persze vigyorog rátok.

Lizbet
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 624
Join date : 2013. Mar. 13.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Csüt. Jún. 20, 2013 2:29 pm

* A nevetgélést hallom, alátámasztva gondolataimat, hogy mindez nem lehet valóság. De ahogy verem a leányzó fejét a falba, vér fröcsög mindenhonnan. Hirtelen abbahagytam, s ahogy ellöktem magamtól, a látványtól hányingerem támadt. *
~ Tényleg én tettem volna ezt? ~
*Végignéztem magamon. Csurom véres voltam. A mozdulatlanul fekvő eldeformálódott lányra pillantottam, majd újra a bátyámra. A döbbenettől elapadtak a könnyeim. Sarkon fordultam, s kivágtattam a szobából. A saját szobám felé futottam. Talán azért, mert ott még nem jártam. A szoba közepén egy nagy vértócsában feküdt édesanyám. Épp csak rápillantottam, a nyaka el volt vágva. Erősen lehunytam a szemem, elfordítottam a fejem, az ajtót meg úgy markolásztam, hogy kifehéredtek az ujjaim. Be sem léptem az ajtón, hátráltam, elfutottam, egészen le a lépcsőn, s kivágtattam a házból. Tudtam, hogy apámat is meg fogom találni valahol. Már csak a kert maradt hátra és a pince. Mikor ott felgyújtottam a lámpát, valóban megtaláltam őt. Felakasztva. Már egy csöppet sem sírtam, csak dühöt éreztem. Közelebb léptem a lógó tetemhez, s végignéztem rajta.*
~ Sokat gondolkodtam azon, mihez kezdenék, ha egyszerre elveszteném minden családtagomat. Tényleg... Mit tennék? ~
* Csak néztem, majd lassan megfordultam, s kisétáltam a pincéből. A kertben körbenéztem, s fújtam egy nagyot.*
~ Nagyon ügyes... ügyes... ~
*Nem akartam felfogni a történteket. Mert éreztem, hogy mindez nem lehet igaz. De ha igaz is... akkor sem foghatom fel most azonnal, különben beleőrülök. Bementem a szobámba, rá sem néztem édesanyámra, kinyitottam a szekrényemet. Levettem a véres fölsőmet, s magamra kaptam egy tisztát. Miért tettem? Nem tudom. Majd elhagytam végül a házat, s dühösen, magabiztosan indultam vissza oda, ahonnan idekerültem. Mikor visszatértem a kiindulási ponttól, tapsolni kezdtem. *
- Ügyes vagy Kayaba, azt hiszem, értelek, de most visszaengednél? ^^
*Majd vártam. Mi lesz ha nem történik semmi? Nem tudom... nem tudom... *

Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 20
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Nio on Pént. Jún. 21, 2013 1:43 pm

Hamarosan többen lettünk, így már négyen indultunk el valamerre. Bár kicsit nyugtalan voltam még mindig fegyverem illetve cuccaim nélkül. Persze egy ilyen helyen a történtek után ki ne lenne az.
Mindenesetre, valakinek még egy is volt bátorsága, bár lehet, hogy mégse az beszélt a fehér hajú srácból. Spia vagy mit is mondott mi a neve... Bár nemigen értettem miért mondta, hiszen nekem nem voltak fegyvereim és feltehetőleg neki se.
-Nyugalom, majd én, megvédelek, hiszen lovag lennék, vagy mifene.
Erre csak mosolyogtam. Kicsit zavarba voltam emiatt és a kacsintás miatt is. Elvégre az lehet, hogy lány vagyok, de nem vagyok hozzászokva ahhoz hogy valaki flörthöz hasonlóakat mondjon vagy tegyen.
Odahaza nemigen álltam kapcsolatba, még nagyon beszelő viszonyba se fiú osztálytársaimmal vagy más fiúkkal. Csak akkor beszéltem velük, ha nagyon muszáj volt, ha elkerülhetetlen volt a helyzet miatt.
Kezdtem el gondolkodni, nosztalgiázni zavartan, de valami hirtelen vissza zökkentett. Egy kislány is túlélte.
-Ko-ko-konichi wa -mondta igencsak félénken.
Látszott rajta, hogy fél, ami nem is csoda. Még az se hogy nem mert nagyon közelebb jönni hozzánk. Egy kislány szemével nézve ezeket a borzalmakat nem lehetett piskóta. Mint valami rémes rémálom. Még így 20évesen sem volt egyszerű.
Mindezek után ismét találkoztunk valakivel, bár legszívesebben megfojtottam volna az illetőt:
-Gratulálok nektek!- jelent meg a felfordulás szülőatyja, Artur, vagy kicsoda. De miért is gratulál pontosan? A mészárlás miatt? A vérfürdő miatt?
Ahogy elnéztem meg van elégedve művével. Viszont bennem derengnek az emlékek és egy cseppet se vagyok boldog a vég kifejlett miatt. Bár az is igaz, ha nem veszem el azt a jegyet a veszekedő lánytól akkor nem jutok erre a sorsra se. Ebből a szempontból ő sokkal jobban járt, mint én.
Viszont itt vagyok és zabos vagyok.

_________________

20.Szint:
Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70

Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)

Futnak:
Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day

Nio
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2076/2100  (2076/2100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Dr. Hannibal Dan on Hétf. Jún. 24, 2013 2:31 pm

Egyedül voltam. Teljesen kihaltak voltak az oly ismerős utcák, melyekben barangoltam. A nap kezdett alááldozni a horizonton, én pedig még mindig nem találtam senkit. Az utcákon bolyongva, az üzletekbe betérve, minden kihalt volt, mint egy szellem város. Hamarosan besötétedett, de nem kapcsolódtak fel a lámpák, akárhogy is vártam rá. Nem volt vak sötét, de még félelmetesebb volt úgy, hogy a szemem előtt magasodtak a sötét, poros tornyok, félhomályba burkolóztak a házak. A kongó ürességet csak lépteim zaja törte meg, mely a sötétségben visszhangzott. Nem volt más ott, csak én. Hamarosan úton voltam, és úgy siettem, ahogyan csak tudtam a templom irányába. Ilyenkor, este, egyedül csak az a hely lehet biztonságos. Istenke megvéd, és megmutatja a helyes utat, bizonyosan. Majd bekuporodok a padok közé, és ott várok. Valaki biztosan jönni fog értem, valami biztosan történni fog.
A díszes épület felhőkarcolóként magasodott a többi fölé. A máskor zsúfolt tér most kihalt volt. Már láttam a célom, már tudtam, merre tartok. Átvágtam a füvön, egyenesen a díszes, hatalmas faajtóig. Óvatosan nyitottam ki, érintésemre hatalmasat nyikordult, majd egy halk puffanással résnyire nyílt. Szenteltvíz hiányában gyorsan egyszerűen keresztet vetettem, majd végigsétáltam a padsorok között, és leültem legelőre. A szépen díszített ablak színes fénycsíkokra bontotta a Hold törékeny fényét, úgy bevilágítva a helyet. Ott már nem féltem, tudtam, hogy nem kell. Elszunnyadtam, kezemre hajtott fejjel pihentem. A templom halk harangozása ébresztett fel, mely jelezte, éjfél van. Nagyon ásítottam, miközben valamiféle alakot véltem felfedezni a sorok között. Talán a pap? Megdörgöltem a szemem, majd újra ránéztem a közeledő jelenségre.
- Apa! - kiáltottam, majd azonnal megrohamoztam. Boldogan a nyakába vetettem magam, majd egy vidám kacaj után köszöntésképp megpusziltam. Ő szokásához híven elkapott, felemelt, majd megpörgetett a levegőben, és nyugtatóan rám mosolygott.
- Szia kicsim! Rég láttalak. - mély, bársonyos hangon beszélt, melyet a falak sokáig. visszhangoztak. Apás lányként odavoltam érte. Mindig megnyugtatott a jelenléte, mellette sosem féltem semmitől, erős alakja, tudtam, mindenkit képes legyőzni.
- Annyira, annyira, annyira hiányoztál. - nyögtem ki, miközben újra átöleltem a derekát. Mélyen beszívtam az illatát, és tudtam, többé nem történhet semmi baj, hisz mellettem van. Nem tudtam többet beszélni, de nem is volt szükség szavakra. Mindent tudott, hogy hol voltam, és ott mit kellett tennem, és én is tudtam, hogy mennyit aggódhattak értem. Azokban a percekben elég volt csak a jelenléte is, és a szeretete. Vágytam rá, hogy hazamenjünk, hogy betakargasson, hogy mesét olvasson nekem. Most már minden, minden olyan lesz, mint régen volt! Tudtam, hogy a templomban minden megoldódik majd! És lám, igazam volt. Itt van velem. Megfogtam a kezét, és lassan elindultam kifelé, miközben magamban egy gyors köszönetet mondtam Istennek. Nemsokára anyám ölelő karjaiban lehetek.
- Várj, a nyuszim! - kiáltottam, és elindultam futva vissza padok közé. Ott maradt az én piciny plüssöm.
- Hát itt vagy! - kiáltottam boldogan, magamhoz öleltem, és már fordultam is vissza, hogy menjünk tovább, haza, de apa addigra egyszerűen eltűnt.
- Apa? Merre vagy? Bújócskázol? Én most nagyon nem akarok bújócskázni! - nyafogtam kétségbeesetten. Miért tűnt el? Hol van? Nem hagy csak így itt, ő nem.. Végignéztem a padok alatt, még a gyóntatószékbe is benéztem, de sehol sem találtam. Már kezdtem megijedni, és majdnem elsírtam magam, amikor a sötétben megint egy alakot véltem felfedezni a kereszt előtt. Boldogan odarohantam, végre megvan apa. Viszont amikor közeledtem, feltűnt, hogy az alak túl karcsú, és törékeny ahhoz, hogy apa legyen. Ekkor előrébb lépett, így jól kivehettem arcát a holdvilágnál.
- Anya! - kiáltottam, és neki is a karjaiba vetettem magam. Szorosan átöleltem, miközben éreztem lélegzetét a hajamon. Agyon puszilgatott.
- Kicsim, drágám, annyira hiányoztál! - súgta a fülembe.
- Te is nekem. El sem tudom mondani, mennyire szörnyű volt.. - motyogtam. Csodálatos érzés volt anyám karjai között, a szeretet ölében lenni újra. Milyen régen is várok én erre..
- Nem tudod, hova lett apa? - kérdeztem, és szememmel újra a templomot kezdtem vizslatni, hogy megkeressem, de közben anya nem válaszolt.
- Anya? - kérdeztem, és hátrafordultam, de addigra ő sem volt ott. - Anya? Anyuci? - kiáltoztam, és elkezdtem sírni. A könnyek lassan folytak végig csöppnyi arcomon. Nem hagyhatott csak úgy itt! Hosszú percekig sírdogáltam egyes egyedül. Miért teszik mindannyian ezt velem?
- Mi a baj? - hangzott egy számomra oly kedves hang a hátam mögül. Megrökönyödve fordultam meg, mintha csak egy varázslatba csöppentem volna.
- Ciel? - nem hittem a szememnek. - Ciel! - kiáltottam, és hozzá is odafutottam. - Hát te is kijutottál! Hova tűntél? Mi történt? Mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem, miközben szorosan megöleltem. - Hiányoztál, és annyira féltem nélküled. - nyafogtam. Fejemet a vállán nyugtattam, és elhatároztam, őt bizony nem engedem eltűnni. El sem fogom engedni soha.
- Nem hagylak egyedül, soha többet. - súgta, és én elhittem.
Még mindig apa, és anya miatt sírdogáltam, meg az összes, a játékban ért sérelmem miatt, amit mind-mind elmondtam nagy hirtelen Cielnek. Meghallgatott, az ölébe húzott, és a hajamat simogatva nyugtatgatott. Máris nem éreztem magam annyira elveszettnek, mellette sokkal jobb volt minden. Amíg a játékban is mellettem volt, nem volt szinte semmi bajom az egésszel.
- Menjünk sétálni. - vele nem félek a sötétben sem, és amúgy is olyan szép, csillagos ma az éjszaka. Elindultunk, végig fogtam a kezét, a vállára hajtottam a fejem, és a világért el nem engedtem volna egy pillanatra sem. Nem, mert akkor eltűnik ő is. Leültünk egy mezőre, és figyeltük a tovatűnő, csendes folyót, az apró csillagokat, a Holdat.
- Nézd! Egy hullócsillag! - pattantam fel hirtelen. Ez volt a legrosszabb, amit tehettem, mert mire ránéztem volna, ő is eltűnt. Hazudott, megint egyedül hagyott.. Elképedve bámultam a földet, ahol az előbb ült.
- Azt kívánom, minden egyen úgy, mint a játék előtt.. - rogytam le, majd egyszerűen keserves sírásba kezdtem. Egyedül voltam, és akiket szeretek, azok is ott hagytak.. Teljesen kétségbeestem.

_________________
"Io fei gibetto de le mei case." A saját házamat bitómmá teszem.


Dr. Hannibal Dan
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2013. Jan. 25.
Age : 16
Tartózkodási hely : 1. szint, védett terület.

Karakterlap
Szint: 7
Exp:
80/350  (80/350)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Lizbet on Vas. Jún. 30, 2013 11:14 pm

Nio: Arthur nagyon elégedett képet vág, szinte fülig ér a szája… folyamatosan tapsol, majd elindul lefelé a lépcsőn. Egyenesen oda tart ahol ti vagytok. Spia indulatosan megindul, bizonyára, hogy ellássa a baját a fickónak, de Nue elkapja a gallérjánál fogva és visszarántja. Egyikük sem mond egy szót sem. Spia most már társára is dühösen néz, míg Nue nem mutat érzelmeket, pedig őt sem hagyhatja hidegen a nemrég történtek, vagy igen? A kislány elbújik mögéd Nio, ott keres menedéket, nagyon fél ettől az embertől.
Végül az, ki az egész mészárlásról tehet, pont előttetek áll meg.
- Módfelett élveztem a tegnapi műsort, kár, hogy ilyen kevesen élték csak túl, bár kettő még kérdéses – mondja nagy vigyorral az arcán, nagyon büszke lehet magára.
- Jutalmul a szerencsétekért feltehettek egy, ismétlem egy kérdést, nem többet. Bölcsen kérdezzetek.

Lizzy: Előtted továbbra is fel-feltűnnek ismerőseid, rokonaid, akik talán tartják benned a lelket, de az idő nagy részében egyedül vagy, vagyis mégsem.  Több mint egy hetet töltesz ebben a világban, rokonaid egyre kevesebbszer bukkannak fel, míg teljesen magadra nem hagynak. Ezek után hiszel még a csodákban? Akár igen, akár nem, a meggyötört kis plüssállatod életre kel. Adj neki személyiséget, nevet, keltsd életre te magad (user) és éld túl egyedül, eben a világban több mint egy hétig.

Esu: Te sorra találod meg a hozzád közelálló emberek holtestét, elméd talán fel sem fogja, hogy mi is történik itt.  Eddig csak a házban néztél körbe, sehol máshol, de egyszer csak megint hallod azt a bizonyos dúdolást a hátad mögül. Ha megfordulsz, láthatod a lányt, akit csúnyán helyben hagytál, feléd közelít. Egy pislogás, és már hűlt helyét találod, csupán véres lábnyomok maradnak utána.  Te is több mint egy hetet töltesz itt, miközben kísért a lány folyamatosan, kinek arcát eltorzítottad. Véres lábnyomok mindenütt és amint meghallod a dúdolását, már tudod, hogy egy újabb hullát fogsz találni, egy hozzád közelálló személyét. Több mint egy hát ebben a pokolban bárkit kikészítene.  éld meg ezt a hetet, nem muszáj a házban maradnod, akárhova mehetsz, ugyan ez történik majd.


//Lizzy,Esu nektek kelleni fog most a fantázia Very Happy//

Lizbet
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 624
Join date : 2013. Mar. 13.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Dr. Hannibal Dan on Hétf. Júl. 01, 2013 1:33 pm

Egyedül voltam, és már a síráshoz sem volt erőm. Csak összegörnyedve ültem, és meredten bámultam magam előtt a födet. Mit tegyek? Miért történik ez? Nem akarom! Újra, meg újra előjönnek, meg akarnak vigasztalni, de én tudom, hogy eltűnnek, nem maradnak itt, mindig ez történik.
- Mi a baj? Ne sírj! Minden rendbe jön!- nagynéném hangja, az ő illata, látom szép vörös fürtjeit, mély, barna szemeit. Pár perc, pár röpke pillanat, és ő is semmivé lesz. Nem dőlök be a hazug árnyaknak, a hamis szavaknak. Nem fog rendbe jönni semmi. És megint megtörtént. Mintha csak füst lett volna, úgy fújta el az árnyalakot a szél. Eltűnt. Az igazit biztosan megbántotta volna, hogy nem szólok hozzá, de tudtam, hogy ez a szellem nem ő. Az igazi sosem tűnne el, nem hagyna egyedül. Ez egy buta képmás, aki szeretteim alakját, szavait, gondolatait utánozza, csakhogy nekem még rosszabb legyen. Mert még ha tudtam is, hogy ők nem az igaziak, minden egyes alkalommal egyre jobban fájt a látványuk, az emlékek, melyeket magukkal hordoztak. Önkéntelenül visszaemlékeztem szeretteimre az árnyképek hatására, és a hiányuk nagyon fájt, őrjítően. Még mindig a kis mezőn ültem, ahol utoljára láttam Cielt. Azt ígérte, nem hagy el.. Az igazi ő is ezt tette volna, de ő be is tartotta volna. Ez az alak eltűnt.. Pedig mennyire szeretném, hogy velem maradjanak. Ha ők nem az igaziak, akkor is. A hamis szeretteim is boldoggá tudnának tenni. Csak legyenek itt, mindörökké legyenek itt. Szívesen élnék egy álomvilágban, egy ál valóságban, ha soha nem hagynak egyedül. Viszont így semmi sem változott, csak minden rosszabb lett.. Meggyötörtek, megtörtem. Ki az, aki ily csúf játékot űz velem? Miért teszi? Lassacskán elszundítottam, ahogy újra leereszkedett a nap. Hányadszor is? Nem számoltam. Végeláthatatlannak tűntek a nappalok, és az éjszakák a gonosz, sötét világba zárva, egyedül. Megszorítottam a nyuszimat.
- Én csak azt akarom, hogy ne kelljen egyedül maradnom. - mondtam elfojtott hangon, majd lehunytam a szemeimet, és elaludtam.
- Lizzy! Lizzy-nyan! - Valaki vidám hangon szólongatott, miközben megrázott. - Ééééébreeesztőőőőő Lizzy-nee! - kiáltotta a fülembe. Hirtelen kipattant a szemem, és hatalmasat sikítva felugrottam.
- Hehehh! - nevetett fel aranyosan... a nyuszim.
- Te..! Te..te..te.. - nem tudtam mást mondani, nem találtam a szavakat. Mi az, hogy él, meg beszél? Mi ez az egész?
- Éhes vagyok! Keressünk valami harapnivalót, jó? - úgy tett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, ha egy félszemű kalóz plüss nyúl beszél... meg eszik.
- Öhmm.. Hisz itt ez a sok fű.. - nem tudtam, nem mertem rákérdezni, hogy akkor ez most mi. Kezdtem attól félni, hogy a világ kifogyott a rokon árnyakból, és most a plüsseim árnyai jönnek elő..
- Ja tényleg! És milyen zöld.. - ezzel elkezdett füvecskét ropogtatni. - Hümm.. micsoda zamat! - ízlelgette. Elnézegettem, amíg eszik, és nekem is nagyot kordult a gyomrom. - Izé.. - kezdtem volna vele a mondandómba.
- Ohh.. Várjál csak! Ez a tiéd! - ezzel előhúzott egy cilindert a háta mögül, abból pedig elő abrakadabrázott egy szendvicset. Jó ízűen elkezdtem n is eszegetni, miközben azon gondolkoztam, milyen lehetetlen dolog az, hogy a plüssöm ad nekem enni.
- Gyere, játszuuuunk! - ugrándozott aztán. - Vagy menjünk be a városba, úgysincs itt senki, próbálgassuk fel a ruhaüzletekben a ruhákat, jó? - ehh.. Meg kell hagyni, nagyon jó ötletei vannak ennek a kis nyuszkónak. Természetesen belementem, mert hogyis mondhatnék ellent egy ilyen cukiságnak? Mindeközben végig attól tartottam, hogy el fog ő is tűnni.
Hosszú órákig próbálgattuk a cukibbnál kawaibb dolgokat, de végig ott maradt, nem párolgott el, akárhogyan számítottam rá. Valahogy felüdített a társasága, vidámabb lettem, és kezdtem egyre kevesebbet gondolni a világ gonoszságára, meg az árnyakra. Azután még sokat játszottunk együtt, és nagyon sokat nevettünk. És az tuti, hogy a legjobb ízléssel ellátott nyuszi a világon. Nem csoda, hisz az enyém.
- Figyu.. Elégedett vagy a neveddel? Mármint a Kalóz nyuszi nem pont a legcukibb név.. - kezdtem aztán bele elgondolkodva. - Nem szeretnél másikat?
- Hümm.. Ezen még nem gondolkoztam. Hogy lehetne más nevem is..?! Szerintem jó a régi is, hiszen mindig így hívtál. - mosolygott.
- Ohmm.. Akkor jó. Mondjuk furcsa is lenne, ha máshogy kéne hívjalak, annyira hozzászoktam ehhez a nevedhez. - öleltem magamhoz. Hiszen ha él, ha nem, ő akkor is az én plüssöm, akit mindig ölelgetek. És az együtt alvást sem ússza meg, az tuti. Teltek múltak a napok, és ő végig ott maradt, ott volt velem. Az árnyalakok továbbra is feltűntek, de már a legkevésbé sem érdekelt mindez. Kalóz nyussz segített nekem mindenben, és jókat játszottunk, arról nem is beszélve, hogy a kalapjából mindig elő tudott varázsolni valami hasznos dolgot. Kyooomm.. Ő a legeslegjobb nyuszmusz az egész világon!

_________________
"Io fei gibetto de le mei case." A saját házamat bitómmá teszem.


Dr. Hannibal Dan
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2013. Jan. 25.
Age : 16
Tartózkodási hely : 1. szint, védett terület.

Karakterlap
Szint: 7
Exp:
80/350  (80/350)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Nio on Hétf. Júl. 01, 2013 3:10 pm

Ahogy megláttam Arturt és közeledő lépteit bennem is küzdöttek az indulatok, bár volt annyi józan eszem, hogy ne rontsak a mészárosnak és egy helyben maradjak a hol éppen állok. Bár nem mindenki bírta cérnával és még fegyver nélkül is képes lett volna neki rontani.
Azonban, ahogy a kislány mögém bújt(, ami nem is csoda), hirtelen elfelejtkeztem egy pillanatra arról, hogy hol is vagyok és védelmezően kissé oldalra fordultam és rátettem kezemet.
Artur közbe diadalittasan rövid szónoklatba kezdett:
- Módfelett élveztem a tegnapi műsort, kár, hogy ilyen kevesen élték csak túl, bár kettő még kérdéses- röpke szünet.- Jutalmul a szerencsétekért feltehettek egy, ismétlem egy kérdést, nem többet. Bölcsen kérdezzetek.
Elgondolkodtató. De mit kérdezhetnék? Több is eszembe jutott hirtelen, azonban volt egy ami mindent lekörözött. Jelenleg nem érdekelt se a jövőm, se az hogy mikor jutok haza, sem hogy megtalálom e az igazit. Nem...
-Mi volt ez az egész Astrum vagy micsoda?- tettem fel némi habozás és gondolkodás után. Jelenleg ugyanis csak az izgat, hogy mi volt ez a mészárlás, hogy mi volt az a szoba és hogy hova lettel a fegyvereim. Csakhogy az 3 kérdés és csak egyet kérdezhetek. Már pedig pontosan mi is ez a küldetés. Mit kéne tenni és hasonlók. Remélem jól átfogtam kérdésemmel, vagy ha nem akkor remélem legalább kérdés áradatom egy részére válasz kapok. Már jó volna tudni, hogy mi folyik itt.
Néztem kissé mogorván és eléggé dacosan Arturra. Kedvem lett volna nekem is kicsinálni még mindig, de fegyverem nélkül nem megyek még neki. Elvégre nem ment még el az eszem... teljesen. A történtek után ki tudja mikor robbanok fel végleg.

_________________

20.Szint:
Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70

Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)

Futnak:
Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day

Nio
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2076/2100  (2076/2100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Vas. Júl. 07, 2013 9:14 pm

//Előre szólnék, hogy karaktereink tönkretételének kísérletéért talán megérdemlünk ketten valami vigaszdíjat, csak hogy legyen miből fizetni a pszichiátert. Very Happy //

*Nem történt semmi. Csak ott álltam az utca közepén, de nem nyílt sem ajtó, se nem vált sötétté semmi, mintha elájultam volna, nem teleportálódtam, s az idő sem tekeredett vissza, csak hogy a másik ajtót választhassam. Leültem a betonra, s várakoztam, közben gondolkodtam. Magamat szidtam naivságom miatt, hogy az otthont választottam a hajó helyett. De mégis honnan tudhattam volna, hogy nem jutok ki? Örökre elvesztettem a bizalmamat a rendszeren, Kayabában, s a JK-kban is, mert igenis egy játékos szervezte ezt az egészet, legalábbis ő nevetett rajtunk oly annyira. *
~ Vajon kik maradtak életben? A kislány, akinek torz másától menekülök, vajon életben maradt? Vagy Lotti? Vagy kik mások? ~
* Nagyon sokáig nem történt semmi. Nem tudtam mit kezdeni érzelmeim viharával. Néha zokogtam volna, máskor meg legszívesebben hatalmasat hahotáztam volna. Őrült helyzet volt, s úgy éreztem, magam is mindjárt őrültté válok, ha nem történik valami. Ekkor dúdolást hallottam magam mögött. Megfordultam, s újra az a lány volt, aki legyilkolta szüleimet. Arca el volt torzulva ütéseimtől, de ő csak mosolygott, s dudorászott. Összevontam szemöldökömet. Ez már tényleg nem normális dolog. Csak pislogtam egyet, s már nem volt sehol a lány. Vérnyomokat hagyott csak maga után. Lassan felálltam, sétálni kezdtem. Úgy döntöttem, lesétálok a folyóhoz. Nem volt kedvem visszamenni a házba. Útközben rátaláltam egyik kedves szomszédom holttestére. Vérben ázott ő is. Elfordítottam a fejem, s tovább mentem. Órákat ücsörögtem a folyóparton, s gondolkodtam. Imádkoztam. Azt hittem, hamar véget ér ez az egész, de esteledett. Visszasétáltam a házba, s a nappaliba egy sarokban lévő fotelbe ültem be. A közelembe helyeztem egy nagy, hegyes esernyőt fegyverként, de végül lassan elaludtam. Egész éjszaka nem történt semmi, átaludtam. De a keserves reggel csak eljött, s a felismerés, hogy még mindig "otthon" vagyok, kétségbe ejtett. Sírva fakadtam, s csak úgy zokogtam, mint egy árva kisgyerek. Nem tudom, mennyi ideig tarthatott ez, egyszer csak felálltam, kimentem az előszobába, s a tükörben néztem fáradt, könnyes arcomat. Egyszer csak hirtelen megjelent újra a lány, láttam őt a tükörből, mögöttem állt. Mosolygott és dudorászott. A tükörből néztem őt összevont szemöldökkel, s csak figyeltem. Nem közelített, nem mondott semmit. Én szólaltam meg.*
- Mit akarsz tőlem?
* De nem felelt. Az esernyő a kezemben volt, de nem támadtam rá. Kimentem az ajtón, de a küszöbnél ott hevert egy újabb holt test. Mintha direkt elém hozta volna, mint egy "jó kiskutya" aki hozza a csontot a gazdájának. Micsoda őrült elme találhatta ezt ki?! Vajon Kayaba tehet mindenről? Vagy minden küldetésnek valaki más a rendezője, szervezője? Talán Kayaba nem is tud erről az egészről. Talán az a JK szervezte az egészet. Vagy egy teljesen más dolog van az egészben. Talán maga a rendszer kergült meg, amivel még Kayaba sem tud mit kezdeni. Futva hagytam el a házat. Egész nap sétálgattam a városban válaszokat keresve a fejemben, vagy a környezetben. Néha magam mögött láttam a lányt, de aztán egy szempillantás alatt eltűnt. Ilyenkor valaki mindig holtan került elő. Csak nekem. Nem értettem, hogy miért tart ez még, és hogy egyáltalán meddig fog tartani. Pár napig azt tettem, hogy sétáltam, de végül feladtam, mert csak a hullákat láttam. Megállás nélkül imádkoztam, rettegve, hogy elvesztem az eszem, vagy az életem. A legjobban attól féltem, hogy sosem jutok ki innen. De hinnem kellett, hogy egyszer vége lesz. Nem hiszem, hogy engedve lenne, hogy erőmön felül legyek megerőltetve. Az éjszakák általában nyugodtak voltak. Egyszer félálomban voltam, mikor újra megjelent a lány. Annyira megijedtem és felháborodtam, hogy ráüvöltöttem, majd az esernyőmet használva egy hatalmasat belevágtam. Egyenesen kirepült az ablakon. Hallottam a kacaját és dúdolását, de aznap este már nem jött többet vissza. Lihegve fogtam az esernyőm, majd bekapcsoltam a hifinket. Innentől kezdve megállás nélkül zenét hallgattam, cserélgetve a kazettákat, lemezeket. Ha megjelent a lány, s nem tűnt el egy pillantásom alatt, akkor újra és újra kipenderítettem a házból. Sokszor szakadt rám a magány és a kétségbeesés, sírtam és reszkettem. Egy idő után azonban többet nem sírtam. Csak meredten bámultam magam elé, s eldöntöttem, többet nem sírok. Azon gondolkodtam, hogy mit tegyek az életemmel, ha itt maradok. Tegyek-e valami hasznosat, vagy csak üljek, s nézzek ki a fejemből. Ha megéheztem, tudtam enni, mert tele volt a hűtő. Néha különböző helységekben érthetetlen módon újabb és újabb halottak kerültek. Annyi vérbe ázott embert láttam az utóbbi napokban, hogy tudtam, ha valaha kijutok innen, sokáig kísérteni fog az alakjuk. Most is csak ültem a fotelben, hallgattam a zenét, de már nem gondolkodtam semmin. Elzártam magam a külvilágtól, és a gondolataimtól is. Vegetatív állapotba jutottam.*

Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 20
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Lizbet on Kedd. Júl. 09, 2013 4:14 pm

//Önként vállaltátok a szellemi leépülést  Razz //

Lizzy: Hála a nyuszid életre kelésének, máris jobban érzed magad. Az együttöltött napok is szórakoztatóak, de mint minden jó dolog, ez sem tarthat öröké. Hűséges barátodnak is nyoma vész, eltűnik, mint korábban szeretteid, ezzel talán újra a magányos lét felé taszítva. Telik, múlik az idő, megint egyedül vagy, nincs itt senki és semmi,  még csak hangokat sem hallasz. Végső kétségbeesésed közepette jelenik meg egy vagy több ismerős arc, kit Aincradban ismertél meg (te döntöd el, hogy ki az, csak rajtad áll.) Beszélgethetsz velük, tőled függ, a lényeg, h ő/ők lesz a támaszod a bajban és elvezetnek egy ajtóhoz. Ezután újra egyedül maradsz ebben a magányos, kietlen világban. Az ajtó nyitva, átléphetsz rajta.

Esu: Rendesen megvisel az, ami most veled történik, úgy tűnik, az istened nem segít neked, ráadásul szüntelen megbocsátja a kislány vétkeit, még ha te azt nem is tudod (Razz)  Újra és újra megjelenik véres lábnyomokat és hullákat hagyva maga után, mire a jelenlegi állapotodban talán nem is figyelsz. Ebből a gumiszobás állapotból, általad jól ismert emberek hangjai keltenek fel. Nevedet szólítják, akár órákon keresztül is, míg nem nyerik el figyelmed. Azonban, amint felkapod a fejed, nem történik semmi sem, nincs ott senki, bár már zenét sem hallasz, talán csak képzelődted? Az agyadra ment valami? Amennyiben visszazuhansz abba az állapotba, megint ez történik, eljátsszák egy  párszor ezt veled, míg végül bekapcsol a TV a szobádban. Ha tekinteted odafordítod, akkor különös műsorokat láthatsz.
Az egyik csatornán egy férfi (Anat) tart üzletpolitikából előadást, egy másikon egy latin származású, csinos hölgy (Viola) főzőműsorát élvezheted. Egy szőke popsztár (Ren) koncertjét is élvezheted, kinek sok száz rajongója énekli vele együtt a dalait. Egy tárgyalást, melyen egy vörös, göndör hajú lányt (Meredith) ítélnek el súlyos testi sértésért, vandalizmusért. A szája be nem áll, még a bírót is fenyegeti, majdnem nekirohan. . Tovább haladva pillanthatod meg, amint nyuszi futtatás országos bajnokságának győztesét jutalmazzák (Tiffany)  és még pár ember, kiket elméletileg Aincradban ismertél meg. Megint csak az elméd rosszalkodik?  Miközben ezen töprengsz, a szobád ajtaja halványan felizzik és megjelenik rajta az ASTRUM felirat. Mit teszel?

Nio: Arthur viselkedése nagyon nem nyeri el a tetszésedet, de ez érthető, a két fiúról is leolvasható az ingerültség, bár Nue arcáról nem, inkább kisugárzásából jössz csak rá, hogy gyilkolni készül, olyan erős benne a vérszomj, hogy még te is érzed, vagy csak képzeled?  Spia-nak be nem áll a szája, folyamatosan szentségel, nem éppen szép szavakkal illeti a szervezőt, de ő csak mosolyog ezen, majd felajánlja, hogy feltehettek egy kérdést. Spia folyamatosan osztott, így az ő kérdése véletlenül ez lett:
- Miért nem rúg meg egy ló és halsz meg? sietve kapott az ajkai elé, de már késő, nagy vigyor ül ki a férfi arcára és már készül is válaszolni eme faragatlan kérdésre.
- Mert az lehetetlen- csupán ennyi a válasz, nem tudjátok, hogy miért az, talán azért, mert nincs ló a közelben, vagy azért, mert halhatatlan? Vagy szimplán nagyképű?
Nio a te kérdésedet tapssal illeti, tetszik neki.
- Te sokkal eszesebb vagy ifjú hölgy, mint a forróvérű barátod. – dicsér téged és degradálja a fiút, aki természetesen ezt nem veszi jó néven.
- ASTRUM egy csapda, gondolom, már tudjátok, nem más, mint egy orbitális orosz rulett, hatalmas rizikófaktorral. – hallod válaszát, akár kielégíti kíváncsiságod, akár nem, ennyi. A kislány túl félénk ahhoz hogy kérdezzen.
- Ki vagy te? – jön a kérdés Nue-től, mire Arthur meghajol előttetek
- A nevem Atrum, az ujj, mely a ravaszt hivatott meghúzni…. – feleli, majd két újabb jövevény érkezik egyre bővülő társaságotokhoz.

Esu, Lizzy: Amint átléptek az ajtón, az ágyban találjátok magatokat, ahol korábban töltöttetek el pár órát. Lizzy, melletted ott van a plüss nyuszid, Esu a kezedben pedig egy családi fénykép. Csak álom volt? Ki tudja, a lényeg, hogy ott vagytok, ahol a part szakad, vagy mégsem? Már csak egy ajtó van a szobában, a korábbi kettő helyett és az is nyitva áll…. áthaladva rajta a többiekhez értek,  akik már Arthurral beszélgetnek. Esu amint meglát a kislány, kinek életét korábban megmentetted hozzád fut és beléd csimpaszkodik, átölel jó szorosan. Már biztosan tudod, hogy őt láttad az „álmodban” ő az a kislány, akinek megannyi ember vére tapadt ott a kezéhez.
- Örülök, hogy megérkeztetek, már vártunk benneteket, tehát készen álltok a fő attrakcióra? – kérdi nagy mosollyal most már mindannyitoktól, bár közületek ketten nem tudják pontosan, hogy mi is folyik itt.

Lizbet
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 624
Join date : 2013. Mar. 13.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Dr. Hannibal Dan on Szer. Júl. 10, 2013 6:09 pm

- Kalóz nyuszi-sama! Lizzy alezredes jelentkezik. - kiáltottam, miközben szalutáltam. Azzal töltöttük el végtelen időnket, hogy mindenféle érdekes dolgot játszottunk. Többek között harcosat, aminek az volt a lényege, hogy mindenféle képzeletbeli szörnnyel összecsaptunk, és legyőztük őket, amiért persze magas rangokat kaptunk, így lehettem én immár alezredes.
- Vettem! A 11-es küldetést sikeresen teljesítette? - kérdezte nyuszkó.
- Jelentem, igen! - válaszoltam erélyesen.
- Remek! Akkor most itt az ideje, hogy megkapja érte a kitüntetését! Ezennel felfokozom ezredessé! - ezzel átnyújtott egy virágból készült díszt. - Ezennel a kiválóan végzett munkájáért, és hősi magaviseletéért ezredessé nyilvánítom. És a jutalma.. - körözött a kalapja felett, majd elővett valamit. - Egy süti! - kiáltotta, és tényleg az volt nála. Finom, finom vacsika.
Aztán bumm, megint minden rosszabbra fordult. Szépen falatozgattam, és ő meg elkezdett fincsi füvet legelni, mint ahogy az természetes, ebben még nem volt semmi furcsa. Arrébb ment, mert ott szebb, és zöldebb füvet talált, amit finomabbnak tartott, ebben sem volt semmi furcsa. Csakhogy soha többé nem tért vissza.. Nem tudom, hogy valami rémség nyelte-e el, vagy egyszerűen csak ő is eltűnt, mint azok az árnyak, de ez az egész nagyon kiakasztott. Elsőre fel sem tűnt, csak vártam, és vártam, és vártam. Aztán azóta sem jött vissza. Persze bizakodó vagyok, és ő nem olyan volt, mint azok az árnyak, tehát még van rá esély, hogy visszatér. Hisz Ciel is biztosan visszatér, mert megígérte.. Legalábbis az igazi Ciel. És érzem, hogy kalóz nyusz is visszafog.
Én meg csak ültem, és vártam.. Nem estem kétségbe, mert ahhoz már késő volt. Túl sok minden történt ahhoz, hogy egyszerűen sírni kezdjek ezek után, vagy hisztizni. Nem, azon már túl voltunk. Most az egyszerű lelki terror hatására a fejemben kezdődött kusza párharc. Lassacskán az őrület szélére sodort a magány. Mert az ember társas lény, nem szereti az egyedül létet, és bizony bele is őrül egy idő után. Velem sem volt ez másképp.. Először csak a virágokhoz beszéltem, meg a felhőkhöz, és úgy véltem, válaszolnak is nekem. Aztán halk macskanyávogás hallatszott. Ezt is be akartam tudni az elmém játékának, csakhogy ez más volt, mint a virágok beszéde. Ez sokkal élethűbbnek tűnt. Lassacskán felderengett a semmiből egy kék macska alak. Nyávogva sietett oda hozzám, és a lábamhoz dörgölődzött.
- Aikon-san? - kerekedett el a szemem. Nem értettem, mit kereshet itt a cicuska. Viszont nagyon örültem neki, imádtam az ártatlan kis pofikáját, a puha bundáját, az aranyos kis tekintetét, az egész lényét. Nem maradhatott el a simogatás sem, amit boldog dorombolással díjazott. Ekkor viszont közvetlenül a Nap előtt elrepült valami.. Valami, aminek hamarosan ki is tudtam venni alakját. Egy Regi volt.*-* A szépséges madárhoz, és kawaii cicushoz nemsokkal később csatlakozott gazdájuk is.
- Ren! Tudom, hol lehet lovaglást venni, szóval lovagolhatok vaddisznón! Hát nem szuper? Persze a te segítséged is kell majd ehhez! - kiabáltam amolyan köszöntésképpen. Most akkor őt is képzelem? Vagy ő egy árny? Vagy ők most tényleg itt vannak? Nem volt időm ezen sokat gondolkodni, mivel hamarosan még valaki derengett fel a horizonton. Egy Hinari-boszorkány-démon-sama lengette meg kardját egy félelmetes kacaj kíséretében, majd egy varázslattal - valószínűleg fekete mágia - egy sárkányt hívott elő, akinek a hátán mellénk repült. És akkor ördögi mosoly kíséretében majdnem megtámadott. De nem volt ideje minderre, mert akkor megjelent Hope, és Hati, és ők jól megvédtek, mint a múltkor az erdőben. Viszont ekkor a semmiből előtört az az árnyharcos banya, akivel egyszer már harcolnom kellett. Kiállhatatlan személyisége most is megmutatkozott, és rögtön megtámadott volna, ha nem védelmez meg engem a hős Aikon. És akkor még Hinari-boszorkány-sama is mellém állt, és jól elverte azt az egoista, rondán öltözött törpe árnyharcost, aki ez miatt némán rogyott a földre, és segélykérően kiáltozott, és utolsó leheletével könyörgött hitvány életéért. Én pedig megkegyelmeztem, mert olyan nagyon jó a szívem. Felemeltem a kezem, jelezve a barátaimnak, hogy abbahagyhatják az árnyharcos verését. Ezután Hati, és Aikon elkezdett ráncigálni, mintha mutatni akarnának valamit, és a többiek is elindultak az irányába, egyedül az a Mirika, vagy ki maradt ott, így én is mentem a többiekkel. Végül egy ajtóhoz kísértek.
- Menj! - suttogják egyszerre. - Menj! - folytatják, és folyamatosan ezt a szót ismételik, mígnem kántálássá folynak össze a szótagok. Én pedig csak álltam bambán, és az ajtó fele pislogtam. Végül beléptem rajta. Akkor minden ismerősöm meghajolt előttem, és eltűntek.
- Ez érdekes volt.. - vakargattam meg a fejemet, miközben megállapítottam, hogy megint a szobámban vagyok. Ahol elsőre voltam.. És..
- Nyuszi! - szorítottam magamhoz a plüsst, de az immáron nem beszélt, nem mozgott, újra csak egy játék lett.
- Nem baj, attól még én szeretlek. - pöcköltem meg az orrát, és jól megölelgettem. Egy ajtó még mindig volt a szobámban.. Egy, melyet talán legelőször kellett volna választanom. Astrum felirattal..És nyitva volt! Én meg beléptem rajta, hiszen újonnan nagyon vonzottak az ajtók, meg az, hogy mi van mögöttük. Persze kalóz nyuszikát azért szorongattam, a világért le nem tettem volna. Végén még eltűnik.Razz
- Attrakció mi? - fordultam körbe kérdőn. Oké.. valami furcsa helyen voltam, egy furcsa ember beszélt hozzám, és minden érthetetlen volt számomra.. Nem meglepő, mindig ez van.
- De persze, én készen állok immáron mindenre! - jelentettem ki szélesen mosolyogva, visszagondolva az előző napok során történt szörnyűségekre.

_________________
"Io fei gibetto de le mei case." A saját házamat bitómmá teszem.


Dr. Hannibal Dan
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2013. Jan. 25.
Age : 16
Tartózkodási hely : 1. szint, védett terület.

Karakterlap
Szint: 7
Exp:
80/350  (80/350)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Pént. Júl. 12, 2013 2:36 pm

* A napok nem változtak. Különös volt. Már-már unalmassá vált, hogy mindig ugyanaz történt. A kislány újra és újra megjelent, véres lábnyomokat hagyva, mindig felbukkant valahol egy hulla, s mindig eltűnt a lány egy szempillantás alatt. Nem támadt rám soha. Nem akart megölni, egyértelműen csak bosszantani akart. Rossz érzés volt, hogy bár tudtam, hogy nem lehet ez az egész valóság, mégis, amikor hirtelen megjelent, sokszor halálfélelmem volt. A legrosszabb az egészben az volt, hogy nem tudtam, mikor ér véget ez a rémálom. Bár nekiálltam zenét hallgatni, tévézni, stb, de végül ráálltam a a nyelvtanulásra. Igen, nyelvtanulásra, mert annak legalább van valami értelme. Méghozzá a magyar nyelvet kezdtem el tanulni. Volt egy tankönyvem, azt használtam. Ha a kislány megjelent, ráordítottam, vagy letámadtam az esernyőmmel. A könyvet nem használtam fegyverként, nem akartam összevérezni. Egyre jobban haragudtam a lányra. A halál megtestesítője volt. Ugyanakkor annyira bosszantott, hogy nem tudtam, a virtuális valóságban vajon meghalt-e. Egy-egy alkalommal megdöbbentő dolgoknak voltam fültanúja. Mintha édesanyám hangját hallottam volna, hogy szólít. Mikor körbenéztem, senki nem volt a közelben. Először arra gondoltam, hogy csak képzelődtem. De újra és újra megtörtént más ismerősök hangjait hallva. A zene is leállt, hiába kapcsoltam be, nem működött. Tudtam, hogy az őrületbe akar kergetni az, aki ezt az egészet megszervezte, néha kiabáltam is pár kedves szép szót az illetőnek. De a hosszú napok valahogy erejét vették a történteknek. Nem volt már olyan félelmetes mint volt, inkább csak az időtlenség volt a legnagyobb átok. A félelem, hogy sosem lesz vége. Sokszor vegetatív állapotba kerültem. Mikor már elfáradtam a tanulásban, akkor csak néztem ki a fejemből, elfeledve, hol is vagyok egyáltalán. Nem akartam gondolni semmire sem, senkire sem, semmilyen helyzetre sem. Egyszer, egy ilyen alkalommal a tv csak úgy bekapcsolt. A szívbaj kerülgetett, úgy megijedtem, de igazából nem csodálkoztam már a dolgon. Néztem. Hát persze, hogy néztem, mert a kíváncsiság nagyúr. A céhtársaim jelentek meg különböző műsorokban különböző szerepeket magukra öltve, különböző csatornákon. Ehh, mondom, néhol még komikus is volt a jelenet. Vio számomra mindig egy őrült gyilkosnak tűnt, s most, ahogy vágta a répákat. Elborzadtam, s el is mosolyodtam. Anat meg a nagy üzleti beszédével nem volt semmi! Hasonlított a toborzói giccshez. Már sok volt... Ren meg adta magát Ren-desen. Meredith is megjelent, mint vandalizmusért elítélt kiscsaj, nah ekkor felnevettem egy nagyot.- A nyuszifuttatáson is somolyogtam egyet. *
~ Ch... jó kedvedben vagy odafent, nem igaz? ~
* Szóltam magamban a "Nagy Szervezőhöz". Bár őszintén szólva az is felmerült bennem, hogy egy pöppenetet bekattantam. Megártott a sok magyar tanulás. Szuper! Vagy csak egy bezúzott képű késekkel hadonászó kiscsaj a probléma? Egyik nagy kacarászásom zokogásba fulladt. Korán sem azt terveztem, de mit tehet az ember a testi reakciók ellen?! Megtörtént és kész, úgy sírtam, mint egy anyját elvesztő kisgyerek. Épp csak felpillantottam könnyeim mögül, újra megjelent a lány, véresen, mosolyogva és dúdolva. Felém közelített, késéről folydogált szépen a piros vér. Mögötte azonban megjelent egy ajtó. Astrum névvel. Felugrottam a helyemről, kiáltottam egyet, s rohanni kezdtem. Csupán egy hatalmas pofont adtam a lánynak, ki is feküdt, én pedig felrántottam az ajtót, s uzsgyi berohantam a szobába, magamra csapva az ajtót. Azt vártam, hogy vagy a fedélzeten találom magam egy fal előtt, vagy a korábbi szobában, ami végül úgy is alakult, de nem várt pozícióban. Az ágyban feküdtem, s mikor megmozdultam, éreztem, hogy a kezemben van valami. Ahogy megnéztem, mi az, láttam, hogy egy családi fotó. Összevontam a szemöldököm, mocorogtam még egy kicsit, majd felültem. Ismerős volt a szoba. A kiscica az ölemben szundizott.*
- Na azt ne mondd, hogy az egész csak egy álom volt!
* Az arcom azonban még mindig könnyes volt. Ambivalens érzéseim voltak, nem tudtam mit kezdeni velük. Zavart voltam, feldúlt is, de ugyanakkor tele lettem reménnyel, hogy a rémálomnak talán vége. Amikor körbenéztem, megláttam a másik ajtót, amit korábban nem választottam. Nyitva volt ráadásul. Felugrottam, a macskával sem törődtem már, s kirohantam az ajtón, be is csuktam. Visszanéztem, körbenéztem, de már a fedélzeten voltam. Le akartam volna ereszteni, szerettem volna megkönnyebbülni, de egyszerűen nem ment. Bár tudtam, hogy most a lehető legjobb helyen vagyok, legalábbis ott, ahol eredetileg lennem kellett volna. Ez még mindig a küldetés, talán további borzalmak következnek, de legalább a pokoli kitérőnek vége! Ekkor hirtelen megjelent a kislány, akitől egy héten keresztül futottam. Itt volt, de nem volt sérült az arca, szép volt, s nem is kaján volt a vigyor a száján, hanem őszinte boldogságot láttam rajta, ahogy engem meglátott. Viszont azt láthatta rajtam, hogy megdöbbenek, sőt, első reakcióm az ijedtség, a félelem volt az irányába. El akartam futni, de a lábam a földbe gyökerezett. Nekem esett a kislány, mármint... átölelt, s úgy szorongatott, mint korábban. Ha jól számoltam a napokat, egy hete lehetett, de ha álmodtam, akkor most volt nem rég, hogy így csimpaszkodott belém az egész kegyetlen harc során. Nem harc volt, mészárlás. Mikor átölelt, üveges szemekkel meredtem a semmibe, s csak lassan fogtam fel.*
~ Megmenekült! Életben van! ~
* Ahogy ez tudatosult bennem, hirtelen átkaroltam, s a hajába túrtam a kezem, s simogattam őt. De egy szót sem tudtam szólni. Félelemes volt a helyzet, hisz ő a halál megtestesítője volt bennem, most mégis itt van, s örülök, hogy él. Nem tudtam mit tenni, könnyek jelentek meg a szememben, s lassan, némán lefolytak arcomon. Elkezdtem remegni. Remegtek a lábaim, remegtek a kezeim. Egyszer elengedve a lányt megdöbbenve néztem a kezeimet. Talán ilyet nem nagyon tapasztaltam korábban. Újra átöleltem a kislányt, hogy lefoglaljam valamivel a kezeimet. Most lassan az is tudatosult bennem, hogy nem vagyunk egyedül. Pár ismeretlen alak állt előttem, s ott volt Arthur is, az a rohadék, aki az egész mögött állt. Mikor megláttam, rajta akadt fent a tekintetem, s csak néztem szenvtelenül. A többiek nem is érdekeltek, csak őt néztem, s reméltem, hogy ha hosszan nézem, azzal szépen lassan lecsökkennek a HP-jai... Szavai hideg vízként ömlöttek a lelkemre. Nem feleltem, összevontam elgondolkodva a szemöldököm, de csak akkor mozdultam, ha a többiek is elindultak. Még nem voltam itt. Egy részem a múltban maradt a házban a nyelvkönyv mögött, az őrült nevetgélő kislánytól rohanva, egy részem még a cicát simogatta, egy részem, még csak állt, s nem érzett semmit. Gépiesek voltak mozdulataim, s tudtam, a szavaknak már nincs jelentősége. Minek szólaljak meg? Nincs már hatása, nincs érvénye. Nem tettem mást, csak hagytam, hogy belém csimpaszkodjon a kislány, s közben cirógattam gyengén a hajfürtjeit. A gondolataimat pedig neki szegeztem.*
~ Egy héten át gyűlöltelek! Talán... még most is gyűlöllek! ~

Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 20
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Nio on Szomb. Júl. 13, 2013 4:55 pm

Miután Artur vagy ki a csoda megjelent és felajánlotta, hogy válaszol egy-egy képedésünkre úgy éreztem tovább fokozódik a hangulat. Szinte izzik és a lehető legrosszabb értelembe.
Egyik sorstársam hevesebb és ingerültebb volt mint a másik, bár a halk srácon nem látszott sok érzelem, de valami azt súgta hogy legszívesebben kivégezné ezt a semmirekellőt, ahogy mindenki.
Ezek után Spia káromkodásai közbe egy értelmetlen kérdést tett fel még előttem, melyre a válasz eléggé pimaszra sikerült. Mindenesetre az én kérdésemre se kaptam kielégítő választ: "ASTRUM egy csapda, gondolom, már tudjátok, nem más, mint egy orbitális orosz rulett, hatalmas rizikófaktorral.", bár egy valamit megtudtam.
Tudom mi az az orosz rulett, és azt is, hogy semmi köze a kaszinókhoz, melyek a valóságban léteznek. Itt az élet a tét és fegyver nélkül még meg se tudjuk magunkat védeni.
Utánam Nue, halk szavú gyilkos aurával megáldott barátunk is kérdezett, röviden tömören: "Ki vagy te?", erre a rövid válasz szintén nem volt biztató... "A nevem Atrum, az ujj, mely a ravaszt hivatott meghúzni….". Emlékeim szerint az orosz rulettban az marad életben aki a ravaszt húzza meg. Márpedig, ha fegyvertelenek vagyunk, akkor könnyen lehet, hogy nem szabadulunk élve se innen, se a játékból.
Artur, illetve most már Atrum válasza közbe, melynek szerintem még van folytatása, két újabb ember jelent meg. Abban reménykedtem igazából, hogy velünk vannak és nem ellenünk.
A mögöttem megbúvó lánykát kicsit jobban magamhoz szorítottam. Igazából jelenleg be voltam kicsit nagyon ijedve, mivel nem tudtam mi lesz eztán. Egyre csak azon járt az eszem, hogy hol lehetnek a fegyvereim, és hogy hogy szerezhetném vissza. Sajnos semmi értelmes válasz, lehetőség nem jutott eszembe, és enyhén még a pánik is meglátszott arcomon, bármennyire próbáltam leplezni.

_________________

20.Szint:
Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70

Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)

Futnak:
Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day

Nio
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2076/2100  (2076/2100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Lizbet on Szomb. Júl. 20, 2013 5:04 pm

Úgy tűnik, hogy az összes túlélő egyhelyre került. Már mind itt vagytok, akiben egy kis élet is van, hogy kedv is társul mellé, azt már csak ti tudjátok. Atrum jól elvan magával és vigyorog szüntelen, élvezi némelyikőtök reakcióját, na meg persze a saját művét, ami történetesen egy kegyetlen mészárlás.
Kérdésére nem kap mindegyikőtöktől választ, ez érthető is, ráadásul még ezen is jót tud mulatni a szemüveges férfi. Felemeli kezeit és tapsol párat, mire megjelenik egy igazi terülj-terülj asztalka, tele minden finomsággal, a közepén pedig egy homokóra áll, melyben már peregnek lefelé a homokszemek.  
- Lássatok hozzá, élvezzétek ki az utolsó vacsorátokat. Én most elvonulok három egész órára. Addig kérlek benenteket... találjátok ki, hogy miként szeretnétek véget vetni életeteknek.-Közli veletek vigyorogva és csak úgy eltűnik, mintha ott sem lett volna.
Spia bosszankodik egy sort, levezeti a feszültséget sűrű káromkodások közepette, és még rugdalja is az egyik falat. Eközben Nue, a szőke srác nyugodtan odaül az asztalhoz és máris ételt szedeget a tányérjára.
Van némi időtök, ehettek, ihattok, van alkohol is, üdítő is, minden ami csak kell. Most van időtök beszélgetni, tervezgetni, akár több ör is lehet, rajtatok áll

>> Esu, a poronty rád van bízva, eléggé félénk, alig beszél és szüntelen beléd csimpaszkodik<<

Lizbet
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 624
Join date : 2013. Mar. 13.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Pént. Júl. 26, 2013 12:17 pm

* Tapsolás volt annak a gazfickónak minden reakciója a tetteire. Sok étel jelent meg egy asztalon. Megkordult a gyomrom. Éhes voltam, de nagyon! Ugyanakkor semmi kedvem nem volt enni. Émelygett a gyomrom a fickótól, az átélt eseményektől, s eleve nem akartam megkockáztatni, hogy a talán mérgezett ételből egyek. A kislány semmit nem reagált, csak belém csimpaszkodott. Ő sem evett. Atrum szavai nem voltak bizalomgerjesztőek. Gyilkos tekintettel rámeredtem, de nem szóltam. A többiekhez sem, mégis azért őket figyeltem, miután vendéglátónk elpárolgott. Volt egy nagyon jó képű srác, ő kimértnek, s jelenleg nyugodtnak tűnt. Helyet foglalt és evett. A dühös srác kitörését is végignéztem, egyetértettem vele, de én most már nem tombolhattam. Kitomboltam a "hét" során magam eléggé. Inkább csak belefáradtam az egészbe. Szemeim fáradtak voltak, tekintetem elégikus. Úgy éreztem, sosem fogunk innen kijutni. Talán valakinek meg kellene szólalnia. A szőke srácot szemeltem ki és csak néztem és néztem, ahogy eszik. Szólásra akartam nyitni a számat, hogy megkérdezzem, mit tegyünk. De végül értelmetlennek tartottam a kérdést, hisz mindenki ezen gondolkodik. De válaszom nem volt rá. Így becsuktam kicsit felnyíló ajkaimat, s csak meredtem előre, s néztem, hogyan falatozgat a fiú. Közben még mindig simogattam a lány haját. De három óránk van. Elfáradtam, így leültem az egyik székre, a kislány az ölembe ült és átölelt. Majd gondolkodni kezdtem. *
~ Tényleg. Mi lenne számomra a legjobb halál? A fájdalomtól nem kell félnem. ~
* Fújtam egy nagyot, s mintha megvilágosodtam volna. Jobb itt, a SAOba meghalni, mert az fájdalommentes. Kint, a valóságban fájdalommal járna. Talán azok a legszerencsésebbek, akik nem élik túl ezt a játékot. *

Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 20
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Dr. Hannibal Dan on Szomb. Júl. 27, 2013 1:35 pm

- Vacsii!! Mér úgyis éhes vagyok! - kiáltottam boldogan, és nekiláttam az evésnek. - De mi..? - az utolsó szavak mér nem annyira tetszettek. - Milyen halál? Vagy hogy? - forgolódtam, és a többiek arcáról próbáltam leolvasni, hogy most mi is történt. Meghalunk? És mi választhatjuk, hogyan? Még mindig jobb, mintha ő mondaná meg, hogy így, vagy úgy.. De.. Most komolyan meghalunk? De akkor Ciel nem fog engem otthon találni! Nem akarom! Nem hallhatok meg! De Ciel végül is eltűnt, amikor megígérte, hogy nem hagy el.. De az nem is ő volt! Ál Ciel, nem Ciel! >< Nekem haza kell mennem Cielhez!
- Ez a bácsi annyira goni..! - nyafogtam, miközben leraktam a villát. Már nem is volt annyira finom az étel. Viszont.. Ha van három óránk, akkor miért nem szökünk meg valahogyan? Itt hagyott minket, hát nem lenne egyszerűbb, ha elmennénk mi is?  Nyuhh de akkor.. Ha úgy halhatok meg, ahogyan én akarok, akkor az hogyan lenne?! Gondolom ágyban.. Mert nem akarok földön! >.< Meg akkor legyen.. Nem is tudom! Legyek szép ruhában, és kényelmes helyen, ennyi. Mást nem is kérek. De mégis.. Halálom után legyen egy sírom. Olyan rossz, hogy ebben a gonosz világban nincsenek sírok. De a kérdés itt a halálom milyenje. Hümm...
- Egy vaddisznó hátán akarok lovagolni! És akkor úgy jó lesz! Mondjuk leesek róla, és úgy. - Igen, így egyszerre teljesülne be az álmom, meg ő is megölhetne, ha már nincs más választás. Nincs vér, se fájdalom.. És nem bánok meg semmit, mert mindent elértem, amit akartam. Nem jövök vissza kísérteni sem, mint Hinari-démon-boszorkány-sama.. Ez lesz az én halálom!

_________________
"Io fei gibetto de le mei case." A saját házamat bitómmá teszem.


Dr. Hannibal Dan
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 176
Join date : 2013. Jan. 25.
Age : 16
Tartózkodási hely : 1. szint, védett terület.

Karakterlap
Szint: 7
Exp:
80/350  (80/350)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Nio on Vas. Júl. 28, 2013 11:06 pm

Lassacskán Atrum, Artur vagy ki, mi beszéde után kicsit többen lettünk, többen lettünk akik halálra vannak ítélve. Mivel ismét közölte, hogy nincs menekvés, nekünk végünk. Akkor viszont nálunk volt fegyverünk, és volt lehetőségünk túlélni. Most viszont azzal jön, hogy nincsen erre még esély se. Mégis ki a fene ez az alak? És mégis mit gondol?
Indultam meg az asztalok felé gondolkozva, hátha van valami kiút ebből a pokolból. Jelenleg nem esett volna jól semmi, ami az asztalokon van felsorakozva. De még le se ment volna egy falat se a torkomon, mert egy gombóc került bele. Semmi kedvem nem volt meghalni, de ahogy körülnéztem senkinek se itt a helyszínen. Csakhogy jelenleg ezt nem mi döntjük el. Jelenleg e levegőben vagyunk és végtelenek is felszerelésünk hiánya miatt. A helyzet mit nem mondjak eléggé kilátástalan és reménytelen. Viszont valami sántít a dologban.
Orosz rulett addig jó, de egy küldetésnek az a célja, hogy meghaljanak a résztvevői, vagy az hogy fejlődjenek... itt valami nem stimmel. Lehet, hogy blöfföl? Néztem körbe a tőrbe csalt társaság és a megtömött asztalok körül. Mégis milyen beteg küldetésbe csöppentem? A fene vigye el a kíváncsiságomat és szerencsémet. Szidtam magamat egy Mondat erejéig.
Jobbnál jobb és szebb gondolatok jutottak eszembe, mely most igencsak össze volt kuszálódva, melyet nemigen tudtam kibogozni percekkel később se. Viszont még a küldetés is csak még több fejfájást okozott. Egyre csak az járt a fejembe, hogy valami nincsen rendjén, és itt valaminek még történnie kell, ami nem feltétlen mészárlás. Már csak az a kérdés, hogy pontosan minek, hogy mi fog történni. Jelen pillanatban még felkészülni se tudunk, mivel semmink nincsen, se fegyver, se poti, se más ami hasznos lehetne. Talán mégis itt a vég?
Semmi értelmes gondolat nem született fejembe, így feladtam és hátra dőltem. Nem voltam biztos abban hogy meghalok, de azt se vettem biztosítéknak, hogy nem hagyjuk most itt a fogunkat. Mindenesetre eléggé rémisztő a szitu, és léggé kilátástalan. Akár hogy is lesz jöjjön aminek jönnie kell.

_________________

20.Szint:
Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70

Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)

Futnak:
Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day

Nio
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2076/2100  (2076/2100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Lizbet on Pént. Aug. 02, 2013 6:28 pm

// Hát most nem csillantottátok meg a fantáziátokat.. ejyne-bejyne.. ez így nem okés, na akkor mégegyszer    //

Atrum elment és még mindig nem tért vissza, ti meg elvagytok, többnyire magatokkal, meg a gondolataitokkal. Az ételhez nem nyúltok, egyedül Spia falatozik, méghozzá igen jóízűen.  Nue mérgelődik, ti meg tényleg csak gondolkodtok. Nem történik semmi, még nem akar visszajönni ezek szerint a szervező. Spia gondol egyet és feláll, úgy tűnik, hogy eleget evett, majd  megfordul és elindul valamerre, a hajó belseje felé..
-  Te Hova mész ember? – kérdezi Nue, mint mindig, most is nagyon kíváncsi. Na meg éppen hogy lenyugodott a korábbi dühkitörésétől.
- El! – érkezik egy egyszerű válasz és valóban elindul a hajó belseje felé, míg a szószátyár fiú csak pislog, veletek együtt…

Határidő: Egy hét

Lizbet
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 624
Join date : 2013. Mar. 13.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Vas. Aug. 11, 2013 3:58 pm

//Most akkor Nue falatozgatott, vagy Spia? Mert az előző hsz-edben fordítva írtad, mint most. Smile *Igen, ez számít! * Very Happy //

*Az egyik kislány reakciója valahogy irritált. Hangos volt, nyávogós, és olyan... furcsa. Mintha csak a babáját vették volna el. Pedig meg fogunk halni. Néztem fáradt szemekkel a lányra. De nem szóltam hozzá. A halálverziójától kicsit elképedtem. De azért, míg a helyes srác ebédjét lestem, addig én is elgondolkodtam. *
~ Meghalni... meghalni. Ugyanúgy fájdalommentes lesz. Szúrják belém a kardot és szépen lassan vegyék le a hp-jaimat? Vagy lökjenek ki a hajóból? Mi is volt mindig a vágyam? Úgy meghalni, hogy azzal megmentsem más életét. Hősként... vagy csak úgy, hogy legyen valami haszna. De ennek így semmi haszna! ~
* A többiek hallgatagok voltak, akár csak én. Egyre feszültebb voltam. Ahogy telt az idő, lenyugodtam, legalábbis az elmúlt egy "hetem" már nem zaklatott annyira fel. Mégis elkezdtem félni a haláltól. Ha arra gondoltam, mi mindent tettem az életemben, miket értem el... hát semmit. Nem tettem én semmit. Hiába éltem, hiába fogok meghalni. Senki nem fog emlékezni rám... Ekkor a srác, aki evett, befejezte, majd felállt, s elindult. Meglepődtem. Kérdezték őt, ő meg egyszerűen válaszolt.*
~ Ez az! Vágyam, hogy valakiért meghaljak! Hogy ne legyen értelmetlen a halálom! Vagyis nem fogom feladni! Küzdenem kell! ~
*Felálltam, a kislányt a földre tettem, s megfogtam a kezét. Ő kíváncsian rám nézett, de nem szólt. Határozottan a szőke srác után szóltam.*
- Várj! Mi is megyünk.
* Kicsit megszaporázva lépteimet mellé siettem, majd ha folytatta útját, egymás mellett sétáltunk hármasban. Én a kislány kezét fogtam, de nem szóltam, csak néha rápillantottam a fiúra, de egyszer hátranéztem, hátha a többiek is jönnek.*
~ Biztos nem fogom megvárni a hóhéromat! ~

Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 20
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Lizbet on Szer. Aug. 14, 2013 12:36 am

Esutel: Nue nem vár rád, hiába szólsz utána, igaz nem is nagyon siet előre, de a kedvedért nem lassít le, hiszen nem is ismer. Ha kicsit sietősebbre veszed a figurát, simán beéred. A fiú nem akar beszélgetést kezdeményezni, csak halad előre, céltudatosan. Tisztán látszik rajta, hogy ő bizony nem fogadja el azt, hogy itt a vég, nem tétlenkedik úgy, mint a többiek. Nem néma, azt már tudod, tehát megpróbálhatsz beszélgetést kezdeményezni vele. Közben pedig ahogy kiveszed, feltett szándéka körüljárni az egész hajót, mintha keresne valamit, talán tudod is, hogy mit.
Visszamehetsz a többiekhez, vagy segíthetsz neki, vagy elmászkálhatsz, döntsd el, de a kislány veled van és nem bírja végig azt az iramot, amit a srác diktál.


Lizbet
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 624
Join date : 2013. Mar. 13.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Nio on Csüt. Aug. 15, 2013 1:49 pm

Meg tudom érteni azokat, akik nem várják tétlenül a haláluk bekövetkeztét.  Az olyanokat, mint a szótlan srácot és még valaki akit nemigen láttam még körünkben,… de felszerelés nélkül mit tehetnénk mégis... Ez olyan, mintha semmivel akarnánk valamit, vagy háló nélkül lepkét fogni. Szinte kilátástalan és lehetetlen.
Egyre csak ez, illetve hasonlóak jártak fejemben. Ki se tudtam verni onnan még egy röpke pillanatra sem. Viszont kiútnak lennie kell, mert, ahogy édesanyám mondaná; „nincsen olyan, hogy lehetetlen, csak tehetetlen”. Már csak az volt a kérdés, hogy merre van az a bizonyos kiút. De legfőképpen, hogy mivel.
Magamba roskadva ültem szótlanul és néztem, ahogy azok ketten távoznak elindulnak valamerre. Szerintem nekik mindegy, csak menjenek, és ne itt legyenek ezen a pokoli helyen. Bár innen nincsen kiút, mivel repülni itt se tudunk. Bár, egyáltalán repülünk még? Egyenesedtem ki ablak után kutatva, de nemigen láttam semmit vagy hasonlót. Minden oldal gondosan le volt fedve, mintha a hajó gyomrában lennénk. Ez se jött be.
Talán nekem is el kellene indulnom, keresgélni, nézelődni hátha akad egy-két használható tárgy vagy eszembe jut egy- kettő használható ötlet. A helyzet kilátástalan, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy egy küldetés mégis miért akarna kinyírni, ha az volt benne hogy a paradicsomba juttat el? Lehet, hogy kamu küldi?
Álltam fel és nyújtóztattam ki magamat és derekamat remélem nem utoljára, majd az egyetlen kiút felé vettem én is utamat bár nem reménykedtem jóformán semmiben, ez amolyan vésztartalék tervnek nevezhető, utolsó mentsvárnak. De legalább járkálok, és még csoda is történhet velem. Akár, és teszem, azt megtalálom azt a bizonyos kiskaput, amit egyelőre csak remélek. Elvégre a remény hal meg utoljára, remélem még él…
Ezekkel a gondolatokkal végigcikáztam az asztalok és a túlélők között, majd elindultam lassú, megfontolt léptekkel valamerre a cél irányába, többnyire előre. Nemigen fedeztem fel a kezdetekkor ezt a hajót, tehát talán éppen eljött az ideje. Tulajdonképpen már arra sem emlékszem merre is mentem akkor, olyan réginek tűnik az emlék, mintha nem is ma történt volna, hanem sokkal, de sokkal régebben.  Olyan sok minden történt, van egy-kettő részlet, amiben nem is vagyok egészen biztos. Sejtelmem sincs, hogyan kerültem át egyik szituációból a másikba. Ezek a ködös képek pedig kicsit zavaróak.
A szerencsének köszönhetően kaptam, pontosabban szereztem egy jegyet. Megjött ez az Astrum nevezetű bárka, feljöttünk, lakomáztunk, jól éreztük magunkat. Ami eztán történet abban nem vagyok biztos egészen pontosan… elszabadult a pokol, mert ez az őrült, aki nem is Artur, hanem Astrum azt mondta csak 10-en maradhatunk életbe. De hogy meghaltunk e vagy sem abban a káoszban, azt nem tudom egészen pontosan, mivel most itt vagyok és egyelőre még élek. Aztán sem értem pontosan mi történt. Egy szuper helyen ébredtem, egy mangaka szobájában, de hogy kerültem, oda, na, azt nem tudom. Az álomnak viszont, rövidesen vége szakadt. NEXT vagy EXIT? Hm…, az utóbbit kellett volna választanom, a fene vigye el a kíváncsiságomat. Mindezek után itt vagyok és úgy áll a helyzet, hogy megint meghalunk, mert valami elmebeteg, örült NPC  vagy játékos orosz rulettet akar játszani. Vajon ő is meghalhat ebben a játszmában? Kizárt, tuti, hogy van fegyvere, ami nekünk nincsen.

_________________

20.Szint:
Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70

Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)

Futnak:
Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day

Nio
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2076/2100  (2076/2100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Vas. Aug. 18, 2013 5:44 pm

*Nem csodálkoztam azon, hogy nem várt meg, valahogy számítottam rá, s lehet, hogy csalódtam is volna benne, ha megvár. De azért sikerült utolérnem,s egy darabig együtt mentünk hármasban. Nem tudtam a nevét, nem voltam még itt, amikor bemutatkozott. A kislány mellettem próbáltak szedni a lábát, de nem tudott olyan gyorsan menni, mint ahogy a fiú diktálta a tempót. Engem nem zavart volna, de a kislány... :S Így a nyakamba vettem, s újra a fiú mellett kötöttem ki. Persze súlyemelés hiány miatt nem volt könnyű a kislányt cipelni, de ha ő nem akar megválni tőlem, nem fogom elhagyni. És is nézelődtem, s láttam a fiún, hogy keres valamit. *
- Jó lenne, ha megtalálnánk a fegyvereinket. Ha a hajóról nem tudunk lemenni, szerintem Arthur sem tud. Vagyis a fegyverek itt kellenek, hogy legyenek a hajón.
*Inkább mondtam magamnak ezeket, mint a fiúnak, de úgy éreztem, elég furcsa lenne szótlanul "sétálgatni" egymás mellett. Végre megláttunk egy ajtót. Én odasétáltam, s megpróbáltam kinyitni. Ha sikerült, jól körbenéztem, s ha nem találtam semmilyen használhatót, továbbra is megálltam az ajtóknál, s kutogattam a szobákban, raktárakban. Ha eközben a fiú elhagyott, nem érdekelt, bár nem sok bátorságom volt egyedül sétálgatni. De lehet, hogy több esélyünk van megtalálni a kiutat, vagy egy cseppnyi reményt, ha szétválunk. Mert úgy érzem, hiába maradnánk együtt többen, ha harcra kerülne sor, nem maradnánk életben a fegyvereink nélkül. Talán még azzal sem lenne sok esélyünk. A kislányra néztem, s rámosolyogtam. Biztatnom kellett. Erősnek kellett mutatkoznom. Csak hogy önmagamat erősítsem. Nem adhatom fel a reményt!*

Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 20
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Orosz Rulett

Témanyitás by Sponsored content Today at 10:36 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.