Ovidius kőszínháza

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

1 / 10 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Go down

default Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Rosalia on Hétf. Márc. 18, 2013 12:25 am

Füves domboldalban áll az építmény, lelátója akár több száz vendég fogadására is alkalmas. S hogy miért pont ezt a nevet kapta ezen antik időket idéző kőszínház? Ovidius római költő volt a Metamorphoses, vagyis az Átváltozások szerzője. Vannak, akik átvitt értelemben beszélnek erről az átváltozásról, s csendes perceikben látogatják szívesen ezt a helyet, hogy magányukban elmélkedhessenek, mások viszont a színház nyújtotta szórakozás öröme miatt keresik fel. Mint ahogy az antik költeményben, itt is a világ keletkezésének történetét viszik színpadra, s a dalnokok a dicső harcosok históriáit zengik.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Taidana on Hétf. Márc. 18, 2013 12:26 am

Az új képességemet próbálgattam. Susaya persze menekült a közelemből, azt hiszem, elege volt már. Sipítozott, azon a hihetetlen magas és éles hangján. Ugrabugrált. Lassan attól féltem, hogy nekem ugrik. Komolyan!
El sem tudod hinni, hogy a torna óta milyen komolyan rettegtem tőle! Az én Éjbundás Bestiámtól. Rohadt badass volt. Imádtam!
Szent célom volt, hogy minél hamarabb elsajátítsam az új képességemet. Nyilván. Nagyon oda tudtam csapni vele. Úgy éreztem magam, mint valami püspök a Vatikánban, pápává választása előtt. Császárkirályságosság!
Mivel nem PvP zónában voltunk, így Susaya minden támadása ellenem, amivel próbálta elérni, hogy ne mondjam ki azt az egy szót, teljességgel hatástalan volt. A kezem összecsaptam, hogy jobban tudjak koncentrálni, és kizárjam a környező zajokat, majd magamban többször végiggondolva végül hangosan felkiáltottam:
Fúzió! – A hatás leírhatatlan volt: én azon nyomban pixelekké változtam, és elenyésztem. A további eseményeket külső nézetből láttam, befolyásolni képtelen voltam: Susaya arany bundája felizzott, és a pixelekből épülni kezdett. Mintha benyelte volna a környezete mátrixát. Végtagjai megvastagodtak, jelentősen termetesebb lett. Izmosabb. Drabálisabb. Mondjuk ki: kolosszális bestia lett belőle. Nagyjából ember nagyságú. Nem kicsit zömök. Mint egy túlméretezett, proteinekkel és szteroiddal etetett óriáscsecsemő-majom. Gorilla.


Fárasztó volt idomár-Taidana állandó próbálkozása-nyüglődése új képesség-fúzióval. Állandó elhibázása okán folyton megváltozott aranybundás termetem. Nehezen viseltem esetlen próbálkozásai keltette figyelem-tsunamit. Folyton voltak új játékos-emberek a téren, akik csodáltak-féltek-gyönyörködtek aranygorilla-formámban.
Sóhajtottam, és a levegővel engedtem ki magamból skill-hatása-fúziót is, hogy visszakapjam csodálatos-arany eredeti-testem. Fásultan másztam odébb. Tudtam, hogy most van néhány pillanat nyugalmam idomár-Taidana újabb próbálkozása előtt. Elnyúltam-pihentem-ernyedtem a kora-tavasz napsütés-sugárban.

_________________
A D A T L A P

Second Life Kristálybolt - "Kristállyal kereskedek, de életet adok el."

pontozás:
Élet: 20+2 -> 110HP
Fegyverkezelés - Taidana sebzése: 5 +5 -> 10
Irányítás - Susaya sebzése: 20 +9 -> 29
Kitartás: 5+2 -> 7
Gyorsaság: 22+3 -> 25
Speciális képesség: 11
Páncél: 24

Susaya:
Élet: 53HP +10HP -> 65HP
Kitartás: 7
Gyorsaság: 25
Speciális képesség: 11

Felszerelve:
Gólem Vért (+20 páncél)
A Kovács Irányítópálcája (+3 irányítás, +1 élet, +10 állandó pet életpont)
Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)
A bajnok köpenye (+2 fegyverkezelés, +2 kitartás, + 1 gyorsaság)
Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Bronz Sisak (+4 páncél)
Természetgyűrű (+1 élet)
avatar
Taidana
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 495
Join date : 2012. Aug. 27.
Tartózkodási hely : Aincrad?

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
115/900  (115/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Askr on Hétf. Márc. 18, 2013 7:11 pm

Kellett egy kis kiruccanás ahhoz, hogy éles helyzeten kívül, gyakoroltassam Hatival különleges képességét. Róttuk az utat, míg nem az Ovidius kőszínházánál nem találtuk magunkat.
- Itt jó lesz? - kérdeztem lelkesen a petemtől. A démonfarkas leült és heves vakarózásba kezdett. Fogalmam sem volt róla, hogy egy ilyen helyen lennének-e bolhák, de ha ennyire kidolgozzák az NPC-ket, akkor miért is ne? Már a mellső mancsát marcangolta az őt kínzó viszketéstől. Fejemmel intve elindultunk, ám még menetelés közben is csak vakarózott vagy harapdálta magát. Idegesen nyüszített, ugrándozott, hátha attól megkíméli magát a "bolháktól". - Fejezd már be, na! - szóltam rá vicces hangon. Szerencsétlenje már ott tartott, hogy a hátára feküdt és úgy próbált megszabadulni idegesítő élősködőktől. Miközben Hatira vártam, egy hihetetlenül látványos átváltozáson akadt meg a szemem: egy ember nagyságú, arany bundájú gorilla. Még a démonfarkas kölyök is abbahagyta egy pillanat erejére a vakarózást és rubinvörös szemei tágra nyílva, ámulva figyelte a különös teremtményt, ami valójában egy fiú és petjének az egyesülése volt. Itt Hati képességére gondoltam. Bár az első használata csak véletlen folytán történt meg, nem árt a gyakorlás. A farkaskölyök felnézett rám. Értette a célzást mert rögtön rá elvetődött a talajtól és egy fekete árnyék burkolta be és már ijesztő alakjában is volt. Valahogy a farkaskoponya látványa mindig meglepett, de nagyon menőnek tartottam. "Az én petem űberkirály!" felszólalással büszkélkedhettem, de nem voltam az a tipikusan egocentrikus fajta, szóval inkább passzoltam. Kicsit meglepődtem, hogy Hati ebben a rém formában is csak vakarózott, rágcsált, mely mellesleg most sokkal durvábbnak tűnt, a koponyamaszk miatt.
- Nem lehetne egy finomabb módszer arra, hogy vakarózz? - kérdeztem megszeppenten. Hati pislantott egyet, majd szörnyeteg hangján felnyüszített. Egy virágszál papírvékony árnyékát használta föl ahhoz, hogy egy élesebb csáppá alakítván azt a hátát vakargassa. Szokatlan módszer, annyi szent, de megkímélt a már-már horrorisztikus látványtól. Persze a petemet kicsit sem zavartatta az, hogy néhány arra caplató játékos szemet vetettek rá, ám engem annál inkább. Azt hiszem, még egy időbe telik Hati új képességének és külsejének a megszokása.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Taidana on Kedd Márc. 19, 2013 10:14 pm

Figyelmemet magára vonta éjszakában táncoló bunda-farkas teremtődése nem is annyira messze tőlem. Néhány sóhajnyira figyeltem őket. Fejemben kicsi csengő jelezte, hogy hamarosan érkezik idomárgazda-Taidana, így én csak kíváncsian nekiiramodtam. Fal mentén, kiszögelés volt a lépcsőm, ügyesen szedtem fokokat, hamar ott termettem, ahol lenni akartam: a levegőbe ugrottam, és remekül kiszámolva pixelekből összeálló-Taidana érkezését, éppen a vállára pottyantam-estem…

Kajak megszokhatatlan volt, amikor újrarenderelt a rendszert. Valahányszor a fúziót használtam, és Taidana lett a „gazdatest”, én eltűntem. Ez elég vacak érzés volt. Elsötétült a képernyőm, mindig vártam a „Game over” feliratot is. Persze sose jött. Ez persze tök megnyugtató volt.
Szevasz, öcskös! – köszöntem, amikor szembesültem vele, hogy már nem ugyan ott állok, ahol korábban eltűntem, és éppen egy másik sráccal szemezek. Zavartan elkaptam a tekintetem. Szóval Susaya odébb ugrált. Oh, apropó: Susaya!
A pet a vállamon landolt, de nem állt meg. A kezemen lecsusszant, végül a lábamnál állt meg, ahonnan egy előttünk terpeszkedő sötét folthoz araszolt lassan.
Nehezen állt össze előttem, hogy nem holmi képhibát vizsgálgat, a SAO rendszerében keletkezett fekete lyukat, hanem egy… egy… rohadt nagy mi-a-francot!
Alaphangon is megugrottam, majd gyorsan még két lépésre emeltem a közöttünk lévő távolságot. Hiába emlékeztettem magam, hogy nem PvP zónában voltunk, hanem védett területen, tehát két karakter nem ugorhatott egymásnak, de ez a dög akkor is tök ijesztő volt.
Így néz ki egy kifejlett pet? – kérdeztem remegő hangon, mert hallottam már róla, hogy egyes idomárok petjei továbbfejlődtek már. Susaya még nem. Jó lett volna, de a franc akarta siettetni. Biztos teljesíteni kell valamilyen kritériumot, hogy a rendszer felajánlja ezt a lehetőséget.

_________________
A D A T L A P

Second Life Kristálybolt - "Kristállyal kereskedek, de életet adok el."

pontozás:
Élet: 20+2 -> 110HP
Fegyverkezelés - Taidana sebzése: 5 +5 -> 10
Irányítás - Susaya sebzése: 20 +9 -> 29
Kitartás: 5+2 -> 7
Gyorsaság: 22+3 -> 25
Speciális képesség: 11
Páncél: 24

Susaya:
Élet: 53HP +10HP -> 65HP
Kitartás: 7
Gyorsaság: 25
Speciális képesség: 11

Felszerelve:
Gólem Vért (+20 páncél)
A Kovács Irányítópálcája (+3 irányítás, +1 élet, +10 állandó pet életpont)
Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)
A bajnok köpenye (+2 fegyverkezelés, +2 kitartás, + 1 gyorsaság)
Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Bronz Sisak (+4 páncél)
Természetgyűrű (+1 élet)
avatar
Taidana
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 495
Join date : 2012. Aug. 27.
Tartózkodási hely : Aincrad?

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
115/900  (115/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Askr on Szer. Márc. 20, 2013 9:03 pm

Hati hátborzongató megjelenése egyre nagyobb rettegést váltott ki a játékosokban. Igen, a démonfarkas hirtelen méretváltozása, koponyaszerű pofája és füstszerű teste ijesztő volt, de nem kellett félni, hisz' még a légynek sem ártott. Amint kivakarózta magát, hatalmas fejét a vállamra döntötte. Kissé nehézkes volt így megtartani társamat, mint normális formájában. A Hold leplével nagyjából akkora volt, mint egy felnőtt farkas... talán egy kicsivel nagyobb. Kíváncsivá tett a gondolat: mi lesz, hogyha Hati egyszer felnő és úgy veszi fel ezt az alakot? Akkor lesz, hogy simán meg tudnám ülni? Menőnek és merésznek tartanának, ha egy ilyen vérszomjas fenevadon úgy ülnék, akár egy rendes lovon! Persze ezek még kósza, álmodozó gondolatok voltak, ám egyelőre megelégültem azzal, hogy Hati át tudott változni. A pet szeretetteljesen bújt hozzám, miközben úgy éreztem, mintha az árnyékok teljesen ellepnének. Fél szememmel azonban azt az arany majmocskát figyeltem, ami Hati felé közelített. A démonfarkas rosszallóan nyitotta hatalmasra száját és mivel koponya pofával már nem tudott hatásosan vicsorítani, egyszerű hörgő hangot adott ki torkán. Próbáltam egy pofasimogatással lenyugtatni, ami félig-meddig sikerült is: becsukta hatalmasra tátott száját, lefeküdt, s lábára hajtotta fejét, de szemével követte az arany majom mozgását.
– Így néz ki egy kifejlett pet? - kérdezte megdöbbenten a majom gazdája, az a fiú, aki korábban a képességével a pettel egy ember nagyságú gorillaszerűséggé változott. Meglepetten néztem rá, azután Hatira. Kifejlett pet? Még a démonfarkas is elkerekedett szemekkel emelte meg és kérdően oldalra billentette fejét.
- Hati nem kifejlett pet. - úgy mondtam mindezt, mintha ez magától értetődő lett volna. - Öhm... azért láttam, hogy a te peted is felszedett néhány kilót az átváltozásával. - tereltem el a témát, mikor Hati megremegett. Ahogy az átváltozás történt, minden úgy ment végbe, csupán fordítva: a démonfarkas körül szertefoszlottak az árnyak és a monstrumból egy ártatlanul kinéző, fekete kölyök lett. Kissé kókadtan mászott fel a vállamra és félig lehunyt szemmel pihent. Erre aztán nem számítottam: a Hold leple sok erejét emésztette fel a folytonos képességhasználatával. Egyelőre az vállt bizonyossá, hogyha Hati nem lesz képes akkor visszaváltozni, amikor csak akar, akkor a harcok közben a képességhasználat a démonfarkas kölyök erő korlátaihoz vannak kötve. Valamit tenni kellett annak érdekében, hogy kiküszöböljük ezt a problémát, de hogyan?

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Taidana on Pént. Márc. 22, 2013 11:17 pm

Próbáltam pozícionálni magam, miközben a srác hozzám dumált, és azt hiszem, sokat elmond arról, hogy mennyire el voltam veszve, hogy azt a szót használtam: pozícionálni. Jesszus! Nem is tudtam, hogy ismerem ezt a szót!
Szóval a dolog úgy festett, hogy bíztam Susayában, és reméltem, hogy nem rohangált nagyon odébb, és így legalább a közelben jelentem meg, mint ahol eddig álldogáltunk. Nem kellett csalódnom, bár ahhoz, hogy kapizsgáljam: csak néhány métert szlalomozhatott odébb az én Pirosseggű Páviánom, erősen körbe kellett lesnem. Érted, olyan ez, mint amikor egy átbulizott éjszaka után ébredsz valahol, aztán a franc se tudja hirtelen, hogyan kerültél oda. És hogy hol vagy egyáltalán. Remélem, vágod, miről dumálok.
Szóval miután sikerült magam belőnöm térben és időben, végre minden figyelmem a srácra irányíthattam. Meg a petjére. Be kell vallanom: utóbbi jobban érdekelt. Nagyon királyságosan nézett ki.
Dögös. Haláli! – keresgéltem a szavakat. – Nagyon ott van a morgása! – kommentáltam az eseményeket. Nem féltettem Susayát. Ha bármi baja lesz, vessen magára. Egyébként sem az én reszortom bébiszittergetni fölötte. Nagyfiú már. Meg nem mellesleg ezt mindig fordítva szoktuk csinálni: ő őrködik fölöttem.
Susaya egymagában is talpraesett volt. Nem véletlenül volt ő a Kicsi Mester. Felnyúlt, és odakoppintott a rá morgó petre.
Milyen fajta? Susaya aranymajom. Mint láthatod is – mondtam. Gyors és nem túl feltűnő elterelése akart ez lenni annak a ténynek, hogy ha jól láttam, petem most osztott le nevelő célzattal egy taslit a másiknak. Felmerült bennem, hogy elnézést kérek a nevében, vagy ilyesmi, de mire észbe kaptam, Susaya még rátett egy lapáttal, legalábbis megpróbált, ugyanis ahogy a másik bestia visszaváltozott, és helyet foglalt gazdája vállán, ő is megindult utána. Kicsit megütközve néztem én is, ahogy szó szoros értelemben rámászott a srácra.

_________________
A D A T L A P

Second Life Kristálybolt - "Kristállyal kereskedek, de életet adok el."

pontozás:
Élet: 20+2 -> 110HP
Fegyverkezelés - Taidana sebzése: 5 +5 -> 10
Irányítás - Susaya sebzése: 20 +9 -> 29
Kitartás: 5+2 -> 7
Gyorsaság: 22+3 -> 25
Speciális képesség: 11
Páncél: 24

Susaya:
Élet: 53HP +10HP -> 65HP
Kitartás: 7
Gyorsaság: 25
Speciális képesség: 11

Felszerelve:
Gólem Vért (+20 páncél)
A Kovács Irányítópálcája (+3 irányítás, +1 élet, +10 állandó pet életpont)
Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)
A bajnok köpenye (+2 fegyverkezelés, +2 kitartás, + 1 gyorsaság)
Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Bronz Sisak (+4 páncél)
Természetgyűrű (+1 élet)
avatar
Taidana
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 495
Join date : 2012. Aug. 27.
Tartózkodási hely : Aincrad?

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
115/900  (115/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Askr on Szer. Márc. 27, 2013 7:36 pm

A petem még mindig szédelegve ingatta fejét, mikor az előbb az aranymajmocska adott neki egy regulázó tockost. Nem szóltam semmit sem, hadd intézzék el ők maguk, ám mikor Hati felmászott rám, Susaya követte. Próbáltam a két petet - szó szerint - a vállamon egyensúlyoztatni, de a kétszeres súly kicsit sok volt és ezt a társam is érezte. Kezdett rémültnek látszani, amiért a korábbi elrettentő taktikája nem vállt be a srác állatkája ellen. Részben a rém forma használata folytán a kimerültség is gyötörte és szeretett volna még egy kicsit pihenni, de Susaya a szó szoros értelmében Hati "nyakán" lógott. Leültem, úgy hátha a démonfarkaskám le kívánna mászni és elmenekülni a kíváncsi szemek elől, de egyszerűen nem bírt vagy csak szimplán nem akart. Viszont igyekezett bekúszni a ruhám alá, hogy elbújjon, de a mérete miatt ez nehézkesen ment. Zavarodottan néztem hol Hatira, hol a kíváncsi Susayara, mert egyszerűen nem tudtam, mitévő legyek (és itt nem a tétlen bogarakra gondolok..). A fekete farkaskölyök panaszosan nyüszített, félelmét, idegességét és fáradtságát a tudtomra hozva. Igazán megértettem szegényt, viszont egyáltalán nem akartam ellentéteket szítani. Inkább az arany majom "gazdája" felé fordultam ezzel a nem túl tapintatos kérdéssel:
- Őőő, nem tudnád visszahívni a petedet valahogyan? Szegény elég fáradt és szeretne egy kicsit pihenni. - nem tudtam, hogy egy adatokból összeálló teremtmény tényleg olyan, mint egy valódi élőlény. Minden esetre azzal, hogy feltettem ezt a kérdést, úgy tűnt, mintha igenis tudnám erre a választ. Hati még így is túlságosan érzékinek, valódinak mutatkozott, pedig csupán a játék generálta. A démonfarkas kölyöknek végül sikerült a ruhám alá bújni, de fejét kidugta, s rám nézett azokkal a nagy, rubinvörös szemekkel. Nagyot ásított és bár még mindig tartott az arany majmocska buzgónak tűnő természetétől, már annyira fáradt volt, hogy elaludt. Két tenyeremre támaszkodtam és szinte már feküdtem a fűben, semmint ültem, hogy Hatinak kényelmes legyen. Alva sokkal tüneményesebbnek látszott és senki nem nézhette ki belőle, mivé tud változni, ha nagyon akar. Amit pedig a Hold leplét illette, mindenképpen meg kellett tudnom, hogyan tudhatna kevesebb erőt elemészteni az átalakulással, mert az biztos, hogy a játékban nem csak pátyolgatnom kell a démonfarkas kölköt. És ami legjobban érdekelt, az Hati erejének a határai: vajon többre is képes, mint amit eddig megmutatott?

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Taidana on Szer. Márc. 27, 2013 8:46 pm

Rémülten nyúltam Susaya után. Nem azért, mert annyira meghatott volna a srác kérése, igazság szerint oda se figyeltem rájuk teljesen, sokkal jobban el voltam foglalva a saját gondolataimmal, fejben már arra készültem, hogy újra próbálgassam az új skillemet. Aztán felnézve láttam, ahogy Susaya farka éppen a srác nyakát fonná át, és közben már veszi is a mély levegőt, hogy kérdezzen a már-már alvó pettel kapcsolatban valamit, az ő tipikusan éles, magas és tagolatlan hangján, amihez egyrészt az én (fülem) fogam sem fűlött, másrészt az elszunnyadt petet se akartam ilyen sokknak kitenni. Így előrevetődtem, és súlyemelés jártasságom segítségével szinte hermetikusan lezártam Susaya száját. Zavaromban széles vigyor költözött az arcomra.
Oh, bocsesz, haver! – A gondolataim megint máshol kavarogtak, miközben átveszem Susayát róla. – Mesterke, viselkedj! – mondtam ki a kulcsszót. Nem szerettem. Amolyan parancsszónak éreztem, a majmomba programozott kikapcsoló gombnak. És mint mindig, most is hatott: Susaya abban a pillanatban elernyedt. Nyugisan felpakoltam a nyakamba. – Maradj itt, kérlek! – morogtam az orrom elé. Ezúttal direkt nem nyomtam rá a piros „gombra”. Nincs off. Hála égnek nem gondolta ő sem másként, és békésen elüldögélt befészkelt, régi helyén.
Itt állt be részemről a beszélgetésbe a kellemetlen csend. *Cirip-cirip.* Már épp magyarázkodni kezdtem volna, hogy nekem most tökre lépnem kéne, mert valami fontos dolgom van, csak eddig elfelejtkeztem róla, mikor rájöttem, hogy nem tudnék nevet mondani. Abban sem voltam biztos, hogy én bemutatkoztam-e.
Saru Taidana egyébként – biccentettem kicsit ügyetlenül. Újabban úgy tapasztaltam, hogy az itteniek nem szeretik a kézfogást, így ezzel már nem is próbálkoztam. Hát nekem meg ez a távolságtartós cuccos volt vadidegen. Mindegy, megküzdöttem vele. – Susayával meg már közelebbről is ismeritek egymást – próbáltam mosolyogni, hogy oldjam kicsit a helyzet muszájos izzadságszagát.

_________________
A D A T L A P

Second Life Kristálybolt - "Kristállyal kereskedek, de életet adok el."

pontozás:
Élet: 20+2 -> 110HP
Fegyverkezelés - Taidana sebzése: 5 +5 -> 10
Irányítás - Susaya sebzése: 20 +9 -> 29
Kitartás: 5+2 -> 7
Gyorsaság: 22+3 -> 25
Speciális képesség: 11
Páncél: 24

Susaya:
Élet: 53HP +10HP -> 65HP
Kitartás: 7
Gyorsaság: 25
Speciális képesség: 11

Felszerelve:
Gólem Vért (+20 páncél)
A Kovács Irányítópálcája (+3 irányítás, +1 élet, +10 állandó pet életpont)
Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)
A bajnok köpenye (+2 fegyverkezelés, +2 kitartás, + 1 gyorsaság)
Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Bronz Sisak (+4 páncél)
Természetgyűrű (+1 élet)
avatar
Taidana
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 495
Join date : 2012. Aug. 27.
Tartózkodási hely : Aincrad?

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
115/900  (115/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Askr on Csüt. Márc. 28, 2013 10:07 am

Némi habozással, de Susaya végül vissza lett hívva, így Hati teljesen megnyugodhatott. Békésen nyüszítve szunnyadt és nem zavartatta magát, pedig a helyzet kezdett egy kicsit kínossá válni. Szerettem a csendet, de a korábbiak utána fura volt, de a szó szoros értelmében. Csupán a démonfarkas kölyök nyüszítését hallgathattam, illetve ha a környéken feltűnt néhány játékos társ. Úgy éreztem, meg kéne törni ezt a fajta csendet, ám a férfiú megelőzött. Bemutatkozott, Saru Taidana személyében. Egy pillanatig, magam elé nézve haboztam, ám az illem úgy diktálta, hogy viszonozzam eme gesztust.
- Askr - mutatkoztam be tömören, már-már monoton hangon és egy pillanat erejéig a petemre néztem. - Ez a lustaság pedig itt Hati.
Kissé furcsa volt ez az egész helyzet. Nem az, hogy még nem "játszottam" ismerkedőset a rövid játékbeli pályafutásom során, de valahogyan abból a helyzetből simán ki tudtam kecmeregni Szophieval. Persze a fiú-lány dolog is benne lehetett a pakliban, ám inkább másodrangúnak gondoltam a dolgot. Én voltam a túl "visszahúzódó", még a való életben is. Rögtön elgondolkodtam a dolgon: a SAO-ban már sikerült barátságot kötnöm, habár azt is egy félreértés során, de jól jöttem ki belőle. Még segítségre is számíthattam, elvégre mindenkinek egy közös célja volt: kijutni ebből a játékból. Ennek érdekében latba kellett vetnem valódi, egyben rosszabbik természetemet, az antiszociálisságomat és minél több ismeretséget kötni. Fellelkesedtem a gondolattól, így már nem játszódott bennem le az, hogy "Semmiképp sem szabad!" vagy "Ez nem vall rám!" ciklus, amit régebben annyira megszoktam. Lassan felálltam a földről és a korábbihoz mérten, igyekeztem beszélgetést kezdeményezni az állatidomár sráccal.
- És... te mennyi ideje vagy idebent? - tettem fel a személyes kérdést, miközben tekintetem Taidanaról Susayara vándorolt. Minden bizonnyal ők ketten tapasztaltabbak voltak nálam, így hátha tudnának valami instrukció adni. Abban megbizonyosodtam, hogy Hati Hold leple és az előbb látott egyesüléses technika hasonlóak. Bár az egész kihasználásnak tűnt, nekem és a démonfarkasnak is szüksége volt arra, hogy a különleges képességet minél kevesebb erőfeszítéssel tudja használni. Egyelőre nem célozgattam erre a "csekélységre", előbb talán jobb viszonyba kell kerülnöm az állatidomárral.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Taidana on Pént. Márc. 29, 2013 10:12 pm

Jah, a Hati rémlett – vakartam az üstököm zavaromban. Nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel. Hogy oldjam a feszültségem, Susaya állán birizgáltam aranyszálas gyér kis kecskeszakállát. Ami egyébként nem is volt kecskeszakáll, szimplán a bundája, de én szerettem kecskeszakállként gondolni rá. Az olyan… férfias volt!
Szevasz Ask… Askr! – Beletörtem a nyelvem, mire végigküzdöttem magam a nevének összes mellékhangzóján, de azért csak sikerült a végére. A sikerélménytől széles vigyor terült szét a számon. Elégedett voltam magammal, yeah!
Hát. Nagyjából fél órája érkeztem. De éppenséggel lépnem is kell – magyaráztam. Nem igazán értettem a kérdését. Kit érdekel, hogy mióta vagyok ebben a kőszínházban? Elég… bugyuta kérdés volt. Hogy mást ne mondjak. Eh, franc se érti. Mendegy, nem számít. Beztos én értettem félre valamit. Majd szól, ha gáz a szitu. – Van egy kristályboltom, megbeszéltem egy találkát. – Igen, menőzni akartam egy kicsit előtte. Hadd emelkedjen csak a reputációm. Nem mindenkinek van tök király kristályboltja errefelé. Sőt az egyik legjobb. – Bocs, haver! Lépek. – Csak nem bírtam ki, és végül a kezemet nyújtottam neki. Elég fura lecsapása volt ez az egész beszélgetésünknek, de értsd: kínos szituban én nem élek meg! Ez meg ultrakínos volt. Nem fogok egy sráccal lecsópacsizni, ha éppenséggel nem tud kitalálni egyikünk se semmit. – Egy élmény volt! – teszem még hozzá, miközben a kezemet nyújtom, már a vállát lapogatnám. Elég suta lesz a mozdulat, ha elfogadja, de ez is már csak növeli az elhatározásom. Gyorsan lépni fogok én ebből a szituból.
Majd máskor folytatjuk még! – vakarok vigyort az arcomra még utoljára, és intek még vissza féltávról.

(off)Köszi a játékot! Tök jó volt! Very Happy (/off)

_________________
A D A T L A P

Second Life Kristálybolt - "Kristállyal kereskedek, de életet adok el."

pontozás:
Élet: 20+2 -> 110HP
Fegyverkezelés - Taidana sebzése: 5 +5 -> 10
Irányítás - Susaya sebzése: 20 +9 -> 29
Kitartás: 5+2 -> 7
Gyorsaság: 22+3 -> 25
Speciális képesség: 11
Páncél: 24

Susaya:
Élet: 53HP +10HP -> 65HP
Kitartás: 7
Gyorsaság: 25
Speciális képesség: 11

Felszerelve:
Gólem Vért (+20 páncél)
A Kovács Irányítópálcája (+3 irányítás, +1 élet, +10 állandó pet életpont)
Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)
A bajnok köpenye (+2 fegyverkezelés, +2 kitartás, + 1 gyorsaság)
Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Bronz Sisak (+4 páncél)
Természetgyűrű (+1 élet)
avatar
Taidana
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 495
Join date : 2012. Aug. 27.
Tartózkodási hely : Aincrad?

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
115/900  (115/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Askr on Szomb. Márc. 30, 2013 10:21 am

Furcsállóan figyeltem Taidanat, ahogy megbirkózik a nevemmel. Valóban nem lehettünk egyformák, ahogy így elnéztem. Számomra nem jelentett gondot a bonyolultabb nevek kiejtése, elvégre ezeken nőttem fel. Ha nagyon okoskodni akartam, az Askr kiejtésénél simán el lehetett hagyni az "r"-t, mert nagyjából egy toldalékként felelt meg, viszont nem szerettem volna ezzel még kínosabbá tenni a dolgokat. Így is nagyon megküzdöttünk egy kellemesebb társalgásért. Az idomár srác szemmel láthatóan elégedett volt, hogy végül sikeresen ki tudta mondani a nevemet.
~ Hát ő sem Einsteinként fog újjászületni... de ebből hagyjuk ki az eszkatológiát. ~ gondoltam, miközben az előbbit definiáltam: a lét utáni lét tana. Érdekes téma volt a filozofálásra, ám egyelőre inkább a gondolataimra bíztam. Főleg egy ilyen agytröszttel, mint Taidana, nem fogok leülni az élet értelméről és a lét utáni létről gondolkodni. A feltett kérdésemre a válaszon csak egy WTF arccal reagáltam, persze mire gyanússá válhatott volna, mosolygást színleltem és értően bólogattam. Mertem remélni, hogy legalább érteni fogja a célzást és a játékban töltött időre fog válaszolni, semmint az épületnél mennyit volt és gyakorolt.
- Öhm... izé... - mire mondhattam volna bármit is, az állatidomár a szó szoros értelmében lerázott. Úgy tűnt, mintha fel akarna vágni azzal, hogy saját boltot üzemeltet. Jó neki. Mást nem nagyon gondolhatok: jó, akinek van olyanja. Miután lépni akart, végül baráti jobbját nyújtotta, amit bár habozva, de viszonoztam. Elfogadtam a váll lapogatást. Mi mást tehettem volna? Bárgyún integettem, miután a srác távozott. Addigra Hati is fölébredt a "kómából" és frissen kipihenten ugrott ki a ruhámból.
- Nem tartott sokáig. - mosolyodtam el a démonfarkaska elevenségén. Valami vigyorszerűséget akart produkálni, de az egészből vicsorítás lett. Azután ismét a fekete árnyékok lepték el és felöltötte monstrum formáját. Kicsit megijedtem a hüvelykujjnyi méretű, vérvörös agyarak látványától,de úgy tűnt, már sosem fogom megszokni vagy csak nagyon sokára. Egy ideig csak állt ott és nézett rám, mint borjú az új kapura, végül - nagy meglepetésemre - nem esett neki nehezére visszaváltozni azzá a gyámoltalan kis farkaskölyökké, mint ami eddig is volt.
- Megcsináltad! Csak idő kellett hozzá, semmi több! - öröm ujjongva vettem kezembe petemet. Hati egy vidám vakkantással és egy arcon nyalással fejezte ki azt, hogy szintúgy örül a sikernek. Ezek után már nem is akadt több dolgunk a kőszínháznál. Mintha misem történt volna az elmúlt percek során, úgy baktattunk el onnan.

//Köszi, én is remekül éreztem magamat! ^^//

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Peter Worker on Pént. Ápr. 19, 2013 11:14 pm

Young Justice ismerkedés

Céhgyűlés. Valami ilyesmi volt tervbe véve mára. Céhvezérként szerveztem ezt, függetlenül attól, hogy még nem igazán voltam rendezője az ég egy adta világon semminek sem, azonban vállalnom kellett és belekezdeni a haladás érdekében.
A helyszín Ovidius kőszínháza volt, az időpont késő délelőtt. Nem akartam, hogy korán kelljen kelni emiatt és azt se, hogy egész nap ez legyen várva. Korán érkeztünk, üres volt a lelátó. A halk sóhajomat messze lehetett hallani a remek akusztika miatt. Egy érme földre esését is észrevehették volna a hátsó sorokban.
- Izgulsz, Apa?
- Egy kicsit.
- Akkor jó. – hunyta le a szemeit Hisame és ült elégedett mosoly az arcára. Ő élvezte ezt a helyzetet, én már kevésbé. Aggódva vártam, hogy kik, illetve hányan jönnek el ide, ma, hozzánk. A színpad elején az első soroknál vártam, nem bírtam egy helyben maradni.
- Jöjjenek már. Ennyire azért mégse érkeztünk korán, vagy mégis? – szinte toporzékoltam már, miként a domboldalt figyeltem az érkezők után.
Lotti és Saru a céh tagjai voltak már, reméltem, hogy olvasták az üzenetem és érkezve nem késnek. Egy bizonyos Askr nevezetű játékost pedig a fiú ajánlott. Dicsérte az idomár állatát, kire a meséje után csakhamar én is kíváncsi lettem. A többi meghívott pedig a minap lett értesítve erről a találkáról. Fuuko Shinatsu, Mao és még sokan mások, kiknek nevét felsorolni fölösleges lenne, ám e két lány, nő nevét különös mód megjegyeztem. Talán mert a kasztjaink egyeztek, gondolkodtam, de más magyarázattal nem tudtam szolgálni. Ha nem is hittem benne, hogy megtelik minden sor és foglalt lesz minden szék, azért reméltem, hogy a tegnapi hajtóvadászatom a kezdetek városának terén sikerrel járt és jó első benyomást tettem az emberekre. Nem akartam senkit sem zavarni, csak köszöntem és invitáltam meg őket ide, mára. A szép mosoly és Hisame megnyerő külleme reméltem elcsábítja az embereket, hisz én már itt voltam és kezdetét vehette a Young Justice céhtalálkozója. Minden adott volt, a színpadi előadáshoz már csak a főszereplők hiányoztak.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint

avatar
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Askr on Szomb. Ápr. 20, 2013 1:05 pm

A rettenetes lámpaláztól viszonylag korán keltem. A reggel szokásosnak indult: szépen lassan összekészülődtem, megettem és megittam valamit, ám utána leültem és néztem magam elé vagy fel-alá járkáltam. Hogy miért? Meg lettem invitálva a Young Justuce céhbe és a mai napon került sorra az első találkozó. Egyszerűen nem tudtam, miképpen kelthetnék jó benyomást a leendő társaimnál. Fontos a jó benyomás, pláne ha egy közösségnek az újdonsült tagja leszek.
A gondolkodással hamar eltelt az idő, és már délelőtt volt. Hatit nem akartam leterhelni az idegességemmel, éppen ezért hagytam idáig aludni. Kimondottan jól aludt és ez meglátszott rajta: szinte majd' kicsattant az örömtől. Vidáman ugrott az ölembe, mikor ismét leültem és farkát hevesen csóválva nyalta meg az arcomat. Egy mosolyt erőltettem az arcomra, majd gondterhelten néztem magam elé. A kis démonfarkas aggodalmasan nyüszített fel, miközben ott ült a combomon. Egy nyugtató simogatással igyekeztem elvonni a figyelmét, de úgy tűnt, Hati szemét nem lehetett megcsalni. Mancsával a mellkasomnak támaszkodott és gyanakvó pillantásokat vetett rám. Sejtettem, hogy egyáltalán nem akar leszállni a témáról.

- Most mit csináljak? - sóhajtottam. - Tudod, hogy nem vagyok a legnagyobb társaság.
A farkaskölyök tudta, hogy a céhgyűlés számomra fontos. Lábára hajtotta fejét és borjú szemekkel nézett fel rám. Mindketten erősen gondolkodtunk, mit tehetnénk. Percekkel később Hati lelkesen rángatta meg ruhám ujját. Áthatóan a szemembe nézett, amit először nem értettem. A jelek különös módon villogni kezdtek a démonfarkas pofáján. Ez valami nyomra vezetés akart lenni vagy csak egy kérés, Hati részéről, hogy használjam a képességemet a gondolatolvasáshoz. Így hát használtam azt és miután a melléktünetek enyhültek, Hatira koncentráltam. Az ujjongó izgatottsága mellett egy ellentmondásos érzést is felfedeztem: a természetességet. Meglepődve pislogtam a démonfarkasra, mire az izgatottan bólogatott.
- Szóval legyek természetes? Semmi extra? - kérdeztem Hatitól, mire az a leghatározottabban a "Nem" választ adta, egy fejcsóválással. Biccentettem egyet, majd letettem a farkaskát a földre, nagyot nyújtóztam és megindultam. Határozottabban, lelkesebben álltam a dolgokhoz és mivel nem volt túl illendő megváratni a szervezőket, az Ovidius kőszínháza felé vettem az irányt. Hati még nálam is lelkesebb formáját hozta. Olyan annyira, hogy abban a szent minutumban felvette a szörnyetegszerű alakját, a hátára vett és teljes sebességgel száguldottunk a helyszín felé. A társam nagy lelkességében nem törődött semmi mással, így azzal sem, hogy majdnem lerepültem a hátáról, a vak vágta közepette. Erősen belemarkoltam a csápszerűvé fejlődött sörényébe, lábamat az állat szügyéhez szorítottam, így már átadhattam magamat a száguldozás élvezetének. Nem tartott túlságosan sokáig az út, de annál jobban élveztük Hatival azt. Még a színházba való belépés előtt el akartam érteni Hatival, hogy változzon vissza, de makacsul ragaszkodott ehhez a formához. Megvontam a vállamat, hisz' végülis nem számított, milyen alakban jelenik meg a céhgyűlésen. Ha jobban belegondoltam, talán menőzni akart az alakjával vagy a nem létező dominanciáját fitogtatta. Be kellett látnia, hogy más a "falkavezér", s nem ő. Ebbe még nem gondolt bele, máskülönben nem csinálta volna ezt az egész felhajtást a belépővel kapcsolatban. Kihúzta magát és elegánsan lépett be a színházba a domboldal felől, és elhaladt velem a hátán a nézősorok előtt. Kinek ne tűnt volna fel az a hatalmas sárkány, ami sokkal nagyobbnak bizonyult Hatinál. Kimondottan szépnek találtam, márha egy sárkány lehetett az. Nyilván a gyűlést szervező vezér társa volt, aki történetesen ott ült mellette. Egy-két pillanat erejéig haboztam, de a démonfarkasom ijesztő, mégis ösztönző pillantása arra motivált, hogy megszólaljak.
- Ugye jó helyen járok? - szólítottam meg kissé zavarodottan, de reménykedtem, az ismerkedés alkalmával enyhül a kézzel tapintható feszültség.


A hozzászólást Askr összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 23, 2013 9:32 am-kor.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Fuuko Shinatsu on Szomb. Ápr. 20, 2013 2:31 pm

Ma van a nagy nap, végre valahára sikerül barátokat szereznem. Legalábbis ilyen érzéssel keltem fel. Nagyon jó benyomást kell keltenem a leendő céhtársaimban. Ezzel a gondolattal indultam zuhanyozni, majd átöltözni. A ruhaválasztással voltak kis problémák. Mivel a mai nap nem kell kockára tennem az életem, mert a városon belül maradunk ami védett terület. Olyan öltözéket kell választanom amivel jó benyomást kelthetek mindenkiben. Sorba próbáltam fel a ruhákat amiket pár aranyért vásároltam a városban. Nem adnak semmire pontot de nagyon jól néznek ki. Nehéz dönteni.
- Kau segítesz dönteni igaz? - szegény tisztában volt vele, hogy ez el fog tartani egy darabig. Mivel nagyon szép napos idő van ezért a szoknyák mellett döntöttem. Sorra próbáltam fel a ruhákat, de valami mindig hiányzott. Egyiknél sem éreztem úgy, hogy megfelelő lenne. Végül úgy döntöttem inkább a kiegészítőket nézem át és azokhoz próbálok valamit választani. Ép egy térdzokni volt rajtam amikor az órára pillantottam harminc percem van a találkozóig. Késésben vagyok. Nem fogok időben odaérni. Rohantam be a fürdőszobába, ahol a tükör előtt gyorsan megpróbáltam valamit kezdeni a hajammal. Olyan frizurát akartam amit nem mindennap látnak rajtam az emberek. Végül befontam, mivel a játék alatt még egyszer sem volt. Kicsit viccesen festettem. De ideje indulni. Rohantam ki a fürdőből és utána átrohantam a kis fogadói szobán, le a lépcsőn és amikor már a fogadó kijárata felé tartottam eszembe jutott, hogy valami hiányzik. Megálltam egy pillanatra de semmi elképzelésem nem volt mi az csak egy szimpla hiányérzet.
- Neked nincs hiányérzeted Kau...? ÚRISTEN! FENT FELEJTETTELEK! - ismét rohanhattam fel a lépcsőkön az ajtó előtt pedig egy kicsit szenvedtem a kulccsal. Amint beléptem a szobába Kau azon a széken volt amire én tettem fel még a ruhapróbám alatt.
- Bocsáss meg hogy itt felejtettelek. - kértem tőle bocsánatot, látszólag dühös volt. Végül ismét rohantunk. Rettentően siettem, de az órára pillantva el kellett fogadnom, hogy nem fogok odaérni kezdés előtt. A kőszínház már biztosan tele van játékosokkal. A boltok ablakaiban megpillantottam a tükörképem, és egyáltalán nem tetszett amit látok. Rettenetesen nézek ki. A hajam romokban, a ruháim pedig nem passzolnak egymáshoz.

Már késő hazamenni, ha nem hagytam volna mindent a szekrényben...
Mind egy már felesleges ezen filozofálgatnom. Lassan odaértem a Kőszínházhoz még idő előtt. Kicsit meglepődtem, hogy mennyire gyorsan megérkeztem. A színház majdnem teljesen üres volt még. Még csak ketten voltak. Ez kicsit megnyugtatott. Most kifújom magam és meg nyugszom.
-Nincs semmi baj, bátor vagyok. - próbáltam biztatni magam. Magabiztosan léptem előre azzal a gondolattal, hogy talán sikerül egy köszönéssel jó benyomást keltenem a leendő társaimban.
- Sziaszt..wáááh... - valamiben megbotlottam és elestem. Ennyit a jó benyomásról. Most mindenki biztosan hülyének néz. Kau pedig körbepattogott miközben a földön fekszem. Megpróbáltam feltápászkodni a földről és odasétálni a többiekhez és újra köszönni nekik.

_________________
Spoiler:

Élet: 8  (+2)
Fegyverkezelés: 8
Irányítás: 11 (+14 )
Kitartás: 6 
Gyorsaság: 9 
Speciális képesség: 3
[Páncél: 8
Keresés: 1
Látás: 1
Lopakodás: 1
Nyomkövetés: 1
Növénylátás: 1
Potion/Méregfőzés: 1
avatar
Fuuko Shinatsu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 179
Join date : 2012. Dec. 22.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
578/600  (578/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Mao on Szomb. Ápr. 20, 2013 10:23 pm

Heves szívveréssel olvastam az üzenetet, amit a céhvezéremtől kaptam.
< Céhtalálka.. Ennél jobban nem is lehetett volna időzíteni! > - gondoltam előző napjaimra, melyek felettébb unalmasan teltek. Helyszínül Ovidius kőszínházát adták meg, melyre már régóta kíváncsi voltam, de még csak távolról csodáltam meg. Külön öröm volt ez nekem. Igencsak jó ízlésűnek találtam a szervezőt. Az időpontot is jól eltalálta / eltalálták, se nem volt túl késő, de nem volt túl korán sem.
- Enigma, mit szólsz, szeretnél megismerkedni a céhünk tagjaival? - fordultam petem felé, aki válaszul csak bólintott s közben hevesen öltögette nyelvét, ahogy azt mindig is szokta, mikor izgul. Elmosolyodtam. Végre egy nagyobb közösségbe kerülhettem és ennek csakis örülni tudtam bárhogyan is izgultam a megítélésemet illetően.
< Ugyan.. Nem vagyok már tini, miért is pánikolok itt? > - pofozgattam meg magam lágyan két oldalról, hogy "helyrerázzam az agysejtjeimet". Átnéztem a invetorymat, de semmi extrát nem találtam benne néhány kiegészítőn kívül.. Kicsit elszomorodtam, hogy nem tudok valami szebbet felvenni, de végső soron arra jutottam, hogy valószínűleg a SAO-ban senkit nem érdekel a másik kinézete annyira, hogy az döntő legyen benyomáskeltésben és már időm sem volt boltokat nézegetni.. Nagyot sóhajtottam majd felvettem a két kígyót ábrázoló nyakláncot. Nem éreztem valami soknak a rajtam található dekorációt, szívesen felvettem volna más kiegészítőket és ruhákat is, hogy kissé kitűnjek a tömegből, de ezúttal nem volt túl sok lehetőségem. Kis idő múlva elindultam a színház felé gyorsabbra szedve lépteimet, hogy biztosan odaérjek. Nagyon nem akartam elkésni egy ilyen fontos eseményről.
< Ha ki akarok jutni ebből a játékból, akkor bizony ezen is túl kell jutnom, és ha makacskodok csak a magam dolgát nehezítem meg. Meg amúgy is.. lehet, hogy rendes emberekkel fogok találkozni.> -erősítettem meg magamban az elveimet, hogy véletlenül se felejtsem el az ígéretet, amit magamnak tettem. Az utcán nem nyüzsgött annyi játékos, amennyi szokott errefelé mászkálni, úgyhogy különösen élveztem az odavezető utat a napsütéses késő délelőttben. Mosolygósan érkeztem a helyszínre és próbáltam természetes maradni. Láttam, hogy hárman a céhből már odaértek. Nagylevegőt vettem és lehunytam a szemeim. Egy kis szünetet tartottam, hogy összeszedjem magam. Bátor, határozott léptekkel közeledtem az addig összegyűlt kis csapat felé. Enigma rejtélyesen kúszott utánam a földön, lapulva és erősen sziszegve. Féltem, hogy talán valakit megijeszt a petem, talán ettől féltem a legjobban minden körülmény közül.
- Sziasztok! - integettem körülbelül akkor, mikor 3-4 méterre lehettem tőlük. Az óriáskígyó aki eddig békésen kúszott mögöttem hirtelen felágaskodott és kitátotta hatalmas száját méregfogait mutogatva. Nem volt valami gusztusos látvány, ahogy Enigma a mérges nyállal teli szájüregével dicsekedett. Én tudtam, hogy nincs mitől tartani, hiszen ő mindenkit így üdvözöl, de féltem, hogy a többiek nem jól fogják lereagálni a helyzetet, így is annyi félreértés történt már miatta.
- Enigma, hátborzongató vagy! - súgtam erőteljesen, leszidó hangnemben felé és próbáltam a föld felé nyomni a fejét, hogy megértse nem jól teszi amit tesz. Jó kisfiú lévén megértette mit szerettem volna és a földhöz lapult ismét majd összetekeredett és úgy figyelt minket. Nem tudtam mit mondani. Vörös arccal pislogtam a föld és az arcok között váltogatva tekintetemet. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy elnézést az előbbiért, de valamiért nem tudtam semmit sem szólni.
< Jellemző.. Most biztos bunkónak gondolnak. Nem is én lennék. > - nyugtáztam magamban. Nem hagyhattam, hogy ennyire neveletlennek higgyenek, úgyhogy végül 4-5 másodperc hatásszünet után felemeltem a fejem és kinyögtem:
- Elnézést az előbbiért, igazából csak így köszön. Furcsa kis fickó! - vakartam a fejemet kínosan nevetve, mintha valami vicceset mondtam volna.
avatar
Mao
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2013. Apr. 09.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
203/250  (203/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Lotti on Vas. Ápr. 21, 2013 8:12 pm

Céhgyűlés! Uhhú, végre ez a nap is eljött! Szinte önfeledten válogatok ezen alkalomból ruhatáramban, sorra véve az összes szép egybe ruhát meg a többi darabot.
Starkkal már egy jó ideje próbálom kitalálni, hogy melyik lenne a legjobb. Nem akarok müty-mütynek tűnni, se kihívónak. Szóval mi is lenne a legjobb..? Stark nem tűnik valami használhatónak. A divat-érzéke elég alacsony szintet koppint csak meg, így jobbára Wywernkígyó siet segítségemre, rászisszenve a legalkalmasabb darabokra. Az igazat megvallva meglepő, de nagyon is tudja, hogy mi áll nekem jól. Akár még divattervezőnek is elmehetne. Ennyi felvezető után elmondhatom, hogy egy zöld felső került rám farmer minivel, plusz egy barna csizma.
Azt hiszem elég jól nézek ki. Magamhoz mérten legalábbis. A házból kilépve utasítom Wywernkígyót, hogy menjen át gigászi alakjába, mert ugyebár fontos a jó belépő és ehhez jól fog menni, ha egy óriási szörnyön érkezem. Vagy épp az ellenkező hatást fogom kifejteni..? Kiderül...
A basiliskus hátán végül megérkezünk a kőszínházba. A hatalmas állat hátáról, török ülésben pillantok le a többiekre, majd egy kedveset intek is nekik. A "közlekedő" petem gyorsan összemegy, én meg megint a saját lábaimon ácsorgok. Jobban mondva gyalogolok oda Peterhez, s egy hosszú csókkal illetem őt.
- Hát itt vagyok én is. - jegyzem meg mosolyogva, szépen sorban mindenkinek intek egyet, akiről úgy látszik, hogy hozzánk csatlakozik. Van itt sok féle ember. Fiú, lány, de mindenki állatidomár. Báka, kígyó, farkas-izé, no meg Hisame, az én chupacabrámról meg basiliskusomról nem is beszélve, aki azóta visszakerült a nyakamba egy furcsa kiegészítőként.
Egy lány (Fuuko) még el is esik, annyira lelkesen próbál meg köszönni. Hatásos belépő. Odabattyogok hozzá, s leguggolok elé. Egy kicsit fürkészem, majd jobb kezem mutató ujjával megbököm annak arcát.
- Hiaaa..! De aranyos! - jegyzem meg csodálkozva, mely vigyorgásba vált át. Ha a leányzó fel szeretne kelni, akkor segítek neki. Szinte magamon érzem Stark villogó szemének vöröses pásztázását.

_________________
[No Signature Available]
avatar
Lotti
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 118
Join date : 2012. Dec. 14.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
100/150  (100/150)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Taidana on Kedd Ápr. 23, 2013 9:25 am

Teljesen beleéltem magam, hogy lesz céhküldi. Izgatottságom odáig csapott, hogy alig bírtam magammal, és hamarosan azt vettem észre, hogy sorra rovom a köröket kis boltocskámban, miközben a falra akasztott óra mutatója meg szinte visszafelé jár. Elég nagy kiszúrás volt ez, jah.
Úgy döntöttem, hogy egy random beiktatott mobgyakással fogom megünnepelni, hogy céhet alapítunk Peterrel és Lottival, így ráadásul szomszédok leszünk Páncival és Hinarival is! Juhúú, királyságosság! Alaposan belevetettem magam a teljes pusztítás katatón élvezetében fetrengve azonban hamarosan feltűnt, hogy valami nem jut eszembe, ami nekem eddig márpedig tök fontos volt. Mindegy, kit érdekelnek apróságok, amikor olyan szépen gyarapodik az ember exp-je és pénzecskéje? Éppen elégedetten szemléltem az összegyűjtött mennyiségeket, amikor mindenféle keleti bölcseket megszégyenítő sebességgel csapott be a megvilágosodás: a céhgyűlés! Bakker!
Kitartáspontjaim csekély mennyiségét teljesen a sutba vágva rohantam az Ovidius felé. Nem mondom, nem sok szufla maradt bennem, mire oda is értem. Hátulról közelítettem, mert hát mégiscsak ezer éves céhtag vagyok már, vágod! Velem alapította Peter és Hisame a Young Justice-t! Nem fogok a főbejáraton érkezni, rohadjak meg. Jó, nyilván egy termetes dombon elterülő tök nyitott színháznál nincs is olyan, hogy főbejárat, de bárhonnan nyilvánvaló helyről érkezni túl mainstream, és mint ilyen, hozzám aztán nem illik. Így hát helyette a színpadnál rontottam be. Lihegve. Szinte csatakosan. Levegőt sokszor véve, mégis alig kapva. – Sze-szevasztok! – intettem, körbe se nézve, a térdeimen támaszkodva. – Nem késtem, igaz, Főnök? – szúrtam ki Petert végre. – Hehe… – Most vettem csak észre, hogy milyen rohadt sokan vagyunk. Én meg álldogáltam csak a tekintetek masszív kereszttüzében. – Huhú… Itt sem vagyok ám! – vigyorogtam, miközben lekászálódtam a színpadról. A szélére. Egy aranyból öntött majom üldögélt már ott, keze-lába befáslizva, szemét eltakarta a lecsúszott homlokpántja, de ez láthatóan őt nem zavarta. Meglehetősen szikár volt, szálkás, és egy átlagos petnél már kicsit magasabb. Már ha nem Hisaméhoz, Peter jégsárkányához viszonyítunk. Na, ő volt Susaya, avagy Mesterke, és én mellé telepedtem. – Kösz, hogy foglaltál, haver – jegyeztem meg kicsit epésen.

_________________
A D A T L A P

Second Life Kristálybolt - "Kristállyal kereskedek, de életet adok el."

pontozás:
Élet: 20+2 -> 110HP
Fegyverkezelés - Taidana sebzése: 5 +5 -> 10
Irányítás - Susaya sebzése: 20 +9 -> 29
Kitartás: 5+2 -> 7
Gyorsaság: 22+3 -> 25
Speciális képesség: 11
Páncél: 24

Susaya:
Élet: 53HP +10HP -> 65HP
Kitartás: 7
Gyorsaság: 25
Speciális képesség: 11

Felszerelve:
Gólem Vért (+20 páncél)
A Kovács Irányítópálcája (+3 irányítás, +1 élet, +10 állandó pet életpont)
Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)
A bajnok köpenye (+2 fegyverkezelés, +2 kitartás, + 1 gyorsaság)
Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Bronz Sisak (+4 páncél)
Természetgyűrű (+1 élet)
avatar
Taidana
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 495
Join date : 2012. Aug. 27.
Tartózkodási hely : Aincrad?

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
115/900  (115/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Peter Worker on Szomb. Ápr. 27, 2013 2:20 pm

Egy bestia és idomárja érkezett elsőnek. Ijesztő volt az állat és egyben rémisztően csodálatos is. A fiú Askr volt az oldalán.
- Igen, jó helyen. Örülök neked. – mosolyogtam felé és nyújtottam a kezem neki. „Egy vezér kézfogása legyen erős és határozott.” Idéztem magamnak a kisokosból, majd fordultam az érkező lány felé.
Fuuko. Szépségét, kinézetét nehéz lett volna leírnom, csupán csak egyetlen egy szó jutott az eszembe: bájos. Az öltözéke és a hangja, miként a földet fogta, mind egy az egyben aranyos volt.
A kígyós lány, Mao is megérkezett. Az állat ijesztő volt, a köszönésnek szánt ágaskodása és fogai mutogatása miatt a hideg rázott ki. A fejemet félredöntve figyeltem, majd bizonytalanul emeltem a kezeimet köszönésre.
- Sziasztok.
Csodálkozásomból Lotti érkezte rázott fel. Hatásos belépője volt, minek okán széles mosoly húzódott az arcomra. Az enyém volt! Nevettem magamban. A csókja kellemes és megnyugtató volt. Ő kellett most nekem, az érintése, az itt léte elég volt a számomra.
- Köszönöm. - súgtam neki, majd segített kedvesen az elesett Fuukonak.
Az Aranymajom, de hol a gazdi? A magamban feltett kérdésemre hamar választ kaptam egy mögülem felbukkanó Sarutól. Lihegett!
- Nem, nem késtél. – mosolyogtam zavartan felé – De minden rendben? Lihegsz. – közöltem vele a tényt, mintha nem tudta volna.

Végignéztem a táraságon és sóhajtva nyugtáztam, hogy nem érkeztek többen. Kis csalódás, de némi öröm is, hogy nem kellett több felé figyelnem. A megjelent játékosok rögtön szimpatikussá váltak, függetlenül attól, hogy még szinte semmit sem tudtam róluk, ám a társak, a Bestia, a Béka, a vörös Kígyó, Kedvesem Kígyója, Stark és a mindig mogorva Susaya. Nagyot nyeltem és örültem, hogy nem az ellenhez tartoztak, majd tekintettem felfelé vándorolt és bárgyú mosollyal képzeltem el a jövőt. Az állatok nagyobb és nagyobb alakban az idomárokkal együtt. Az elképzelt csoportképet vizslatva a szőr is felállt a kezeimen és koncentráltam újra a jelenre.
- Nos, örülök, hogy megérkeztettek. – emeltem a hangomon – A nevem Peter Worker és én hívtalak titeket ide. Kérlek, helyezkedjetek kényelembe. – vártam amíg, így tettek, hatásszünet és egy sóhaj – Sokat gondolkodtam, hogy mit kéne mondanom most. Egy beszédet kellene tartanom, de még nem igazán voltam előadó szerepben, így készséges, hogy mennyire menne ez. – zavart mosoly és az alkarom vakarása - Itt most egy egyszerű ismerkedés zajlana. A céhről van egy leírás, hirtelen csak azt tudnám elismételni, de az túl hivatalos és azt hiszem, hogy unalmas is lenne, így inkább azt ajánlanám, hogy ti tesztek fel kérdéseket, melyekre válaszolok én. – néztem körbe, lestem a reakciókat. Próbáltam leolvasni az arcokról, hogy eddig mennyire érte csalódás őket.
- Apa! Apa! Én! Én! Én! – jelentkezett lelkesen Hisame a sorok között, minek okán csak csóváltam a fejem. Féltem, hogy mit akar.
- Igen, Hisame?
- Ki van kötve a cipőfűződ. – lenéztem és rá kellett jönnöm, hogy egy csatolós csizmában voltam.
- Hehe. – nyújtottam a nyelvem – Esetleg más? Biztos van kérdés, hisz szinte semmit se mondtam.


_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint

avatar
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Fuuko Shinatsu on Hétf. Ápr. 29, 2013 7:18 pm

Az esésemet követően egy aranyos szőke hajú lány segített fel a földről amit illedelmesen megköszöntem. Kicsit körbetekintettem az összegsülteken, valójában kicsit nagyobb tömegre számítottam. De azt hiszem hatalmas megkönnyebbülés is egyben, hogy csak egy maroknyi ember gyűlt össze. A megjelentek közül csak egy ismerős arcot láttam, Mao-chant. Egy kedves mosoly kíséretében integettem is neki, közben éreztem ahogyan Kau szorosan bújik a lábamhoz. Ugyanis Mao-chan társa egy kígyó és Kau retteg tőle.
- Nyugi Kau, nem bánt - mosolyogtam a bátortalan kis társamra. Ha jól látom mindenki aki itt van állatidomár, sosem láttam még ennyi állatidomárt egy helyen. Mindenkinek félelmetesebbnél félelmetesebb társa van. Néhányról meg sem tudom mondani micsoda valójában. De volt egy kutyus is a sok pet között. Egy aranyos szőke kisfiú mellett ült.
- Kutyus *-* - Azonnal odasiettem, hogy megsimogathassam. Mindig is szerettem a kutyákat, sőt a legtöbb állatot, főleg a szőrös fajtákat. Nem tudok ellenállni a kísértésnek. Lehetséges, hogy a kutyus kicsit megijed amikor nekirontok és elkezdem szorongatni de mindent megteszek, hogy a közelében lehessek. Amikor már úgy tűnik, hogy senki sem érkezik már az egyik játékos felszólal, Peter Worker néven mutatkozott be, ő a céh vezér ez biztos. Elégé szimpatikus srácnak tűnik. A páncéljából ítélve erős, a többiekről ezt nehezen lehet leolvasni mivel a legtöbben hétköznapi viseletben jelentünk meg. De ahogy elnézem őket ők sem kezdők, remélem nem hátráltatok majd senkit sem a céhben a gyengeségemmel.
"- Itt most egy egyszerű ismerkedés zajlana. A céhről van egy leírás, hirtelen csak azt tudnám elismételni, de az túl hivatalos és azt hiszem, hogy unalmas is lenne, így inkább azt ajánlanám, hogy ti tesztek fel kérdéseket, melyekre válaszolok én." - ismerkedés, nem hangzik rosszul de fogalmam sincs hogyan is kellene kezdenem, azt hiszem először megfigyelem, hogy a többiek mit csinálnak és majd rögtönözök. Sosem voltam jó az ilyesmiben, de talán itt lenne az ideje annak, hogy ez változzon. Jó benyomást fogok kelteni mindenkiben. Fel fogok tenni egy kérdést, igen sikerülni fog. Nem, nem fog, nincs semmi ötletem mit kellene kérdezzek, mindent részletesen megkaptunk üzenetben. Idegességemben Kau felé nyúltam és kezdtem el szorongatni, simogatni. De nem bírta sokáig a nyúzást és sikerült megszöknie a karmaim közül, már túl tapasztalt a szökésben. Körbe tekintettem, és első állat a kutyus volt amit megpillantottam. Szemeim felcsillantak és elkezdtem felé kúszni. Az állatok megnyugtatják az embert, nekem pedig most pont erre van szükségem. Szépen közelebb osontam a kutyushoz, és ha sikerül magamhoz ragadom.

_________________
Spoiler:

Élet: 8  (+2)
Fegyverkezelés: 8
Irányítás: 11 (+14 )
Kitartás: 6 
Gyorsaság: 9 
Speciális képesség: 3
[Páncél: 8
Keresés: 1
Látás: 1
Lopakodás: 1
Nyomkövetés: 1
Növénylátás: 1
Potion/Méregfőzés: 1
avatar
Fuuko Shinatsu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 179
Join date : 2012. Dec. 22.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
578/600  (578/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Mao on Csüt. Május 02, 2013 2:14 pm

Miután én megérkeztem, már csak ketten érkeztek. Egy szép, szőke hajú lány aki minden bizonnyal a céhvezérünk kedvese - mivel csúkkal üdvözölte - és egy fiú, aki úgyszintén idomár volt, mint mindenki aki eljött a helszínre. Ahogy körbenéztem a társaságon miután gondoltam, hogy már nem fognak többen jönni elmosolyodtam. Elég szimpatikus volt mindenki. Ismerős csak a céhvezér volt és a brekis lány, Fuuko Shinatsu. Ő is felismert engem, és egy kedves mosollyal körített intést intézett felém, melyre én is ugyanúgy válaszoltam. Láttam, hogy Kau - a lány pete - szorosan bújik a lábai mögé és Enigmát pásztázza tekintetével. Szegény biztosan félt tőle. De ez természetes, a kígyók eszik meg a békákat és nem fordítva.
- Nyugi Kau, nem bánt - mondta Shinatsu állatkájának.
- De nem ám! Ha pedig mégis bántani akarna, leharapom a fejét! - támaszkodtam a térdeimre fél guggoló állásban , hogy Kau arcába mosolyoghassak bátorítóan. Természetesen azt, hogy leharapom a fejét csak képletesen értettem. Enigma felé pillantottam. Nyugodt volt és a földre lapulva szemlélte a körülötte történő eseményeket és személyeket. Főleg az a másik kígyó-féle pet érdekelte, minduntalan azt bámulta. Kicsit később Peter Worker, a céhvezérünk szólalt fel.
"Itt most egy egyszerű ismerkedés zajlana. A céhről van egy leírás, hirtelen csak azt tudnám elismételni, de az túl hivatalos és azt hiszem, hogy unalmas is lenne, így inkább azt ajánlanám, hogy ti tesztek fel kérdéseket, melyekre válaszolok én." - közölte velünk egy rövidnek mondható bemutatkozás után. Nagyon sok kérdés jutott eszembe, főleg a közösségi tevékenységekkel kapcsolatban de egyenlőre nem akartam senkit sem kérdezni. Inkább azon kuncogtam, hogy milyen kérdést tett fel a Hisaménak nevezett pet. Bár felszólalni nem szólaltam fel, " feljegyeztem" magamban a kérdéseket, hogyha senki nem teszi fel őket vészhelyzet esetén én tudjam majd.
< Lesznek-e majd céhküldetések? Milyen közösségi tevékenységeink lesznek, és mik a céh alapvető erőforrásai? > -sorolgattam magamban a kérdéseket, hogy nehogy elfeledjek akár egyet is közülük.
avatar
Mao
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2013. Apr. 09.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
203/250  (203/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Taidana on Szomb. Május 04, 2013 11:54 am

Ask… Asr… Szóval Ashnek különösen örültem. Intettem neki egy csá!-t a színpad széléről, ahová feltehénkedtem. Jól állt neki a petje, öröm volt rájuk nézni, és külön királyság, hogy eljött ő is. Lekezeltem volna vele, és ezt szívesen elmondtam volna élő szóban neki is, de nem akartam belekontárkodni a Főnök szavába.
Szerintem tök feszült volt a csávó. Minden különösebbe rossz szándék nélkül vigyorogtam a minimonológján. Susayára lestem, ő is vigyorgott. Bár ez nem nagy cucc, ő mindig így tett, miért éppen most tett volna különbséget. Mivel a szemét nem láttam a lecsúszott homlokpánttól, ezért csak sejtettem, hogy egyébként is velem vigyorogna ebben a szituációban. Más kérdés, hogy szerintem ő nem minden különösebb rossz szándék nélkül.
Hisame fergeteges volt. – Menj ám csak nyugodtan, megleszek! – böktem oda Susayának, rá se nézve, és arra gondoltam, hogy szavamra már biztos ugrani is fog, hogy szokása szerint becserkéssze a jégsarit. Vártam, de nem történt semmi, így oldalra pislantottam, Susaya hűlt helyére. Már nem volt sehol! Riadtan néztem körbe a terembe, hogy éppen miben settenkedik. Hisame mellett nem volt…
Lottira pislantva nagyot dobbant a szívem. Hogy ő is itt van? Bután sóhajtozva néztem rá, ha sikerült elkapnom a tekintetét, még lelkesen integettem is. Ó, hát persze, hogy itt van! Emlékszem, mondta Peter, hogy céhtag ő is. Sőt, hármasunk alapította a céhet! Bakker, olvadoztam! Aztán persze a kis Elemi Erejű Sötétség Mob, alias Stark úgy vágta tönkre már magával azzal, hogy magához vonzotta a tekintetem, ahogy csak kellett. Az a pet… pfuj!
Figyelmem a többi csaj felé fordítottam, elégedetten fixírozva őket. Uh, remekül festettek, az ajkam nyaldostam, mert állandóan kiszáradt. Tök jó felhozatal volt: egy különösen jóképű kígyó, ebből a petfajtából még nem is láttam ilyen kis daliás példányt, és egy a lehetőségektől majd kirobbanó, a maga természetességében és szépségében egyedülálló módon királyságos brekkencs. A nyálam majdnem elcseppent! Aztán a gazdáikat vettem szemügyre. Csajok, OK. Nem rosszak, OK. Ennyi.
Majd kezdem akkor én – ragadtam magamhoz a szót. – Taidana vagyok, de haveroknak és céhtagoknak Tai! Az a helyzet, hogy idomár vagyok én is, jah, tök nyilvánvaló. Ismerem Ash-t – mutattam vigyorogva Askr-re – meg Lottit és Petert. A Kezdő Ruha ne zavarjon meg senkit, elég skilles vagyok, második lettem az idomárok nagytornáján. Ott ismertem meg Petert, így kerültem a képbe, mint céhtag. Nagyon szeretem a különleges peteket. Az Aranymajom az enyém. Próbáljátok ignorálni, vagy tettessétek magatokat halottnak, és akkor elunja – néztem tök reménytelen tekintettel, ahogy Susaya még a szokottnál is szélesebb és… félelmetes, telefogas vigyorral ráveti magát Lotti nyakára, kezéről-lábáról már tekerednek is le a fáslik, hogy Lottit kössék gúzsba.
Mesterke, mi a franc?! – pattantam fel ültömben.

_________________
A D A T L A P

Second Life Kristálybolt - "Kristállyal kereskedek, de életet adok el."

pontozás:
Élet: 20+2 -> 110HP
Fegyverkezelés - Taidana sebzése: 5 +5 -> 10
Irányítás - Susaya sebzése: 20 +9 -> 29
Kitartás: 5+2 -> 7
Gyorsaság: 22+3 -> 25
Speciális képesség: 11
Páncél: 24

Susaya:
Élet: 53HP +10HP -> 65HP
Kitartás: 7
Gyorsaság: 25
Speciális képesség: 11

Felszerelve:
Gólem Vért (+20 páncél)
A Kovács Irányítópálcája (+3 irányítás, +1 élet, +10 állandó pet életpont)
Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)
A bajnok köpenye (+2 fegyverkezelés, +2 kitartás, + 1 gyorsaság)
Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Bronz Sisak (+4 páncél)
Természetgyűrű (+1 élet)
avatar
Taidana
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 495
Join date : 2012. Aug. 27.
Tartózkodási hely : Aincrad?

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
115/900  (115/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Askr on Szomb. Május 04, 2013 4:10 pm

A baráti kézfogást örömmel viszonoztam. Jó volt látni, hogy tényleg nem amolyan hivatalos összejövetelnek készült úgy az elején, mint amire számítottam. Nagy megkönnyebbülés a számomra. Idő közben lassan, de biztosan nőt a létszám. Egy ismerős lány bukkant fel egy békával az oldalán, ám már a belépőnél pórul járt. Meg mertem esküdni, hogy már voltam vele egy küldetésen... hát persze! Gnómiában, mikor el kellett bánnunk azzal a fémkupaccal. Már a nevére sem emlékszem, mi is volt. Már ott tartottam, hogy odamegyek és segítek, de egy másik lány - aki úgy tűnt, a vezető számára több, mint barát - megelőzött. Elég hatásos belépőt nyújtott azzal, hogy az elég elrettentő külsejű társa hátán érkezett a színházba. Hati büszkén kihúzta magát, hátha nagyobbnak látszódhat az addigra összement petnél. Kuncogtam a démonfarkas önérzetén, mire az egy árnyékot használva kicsit taszított rajtam.
Az ismerős lány után egy szintén ismerős nőszemély bukkant fel, egy kígyóval együtt. Ő vele is azon a küldetésen találkoztam, amikor Gnómia sötét, földalatti üregvárosát kellett körbebarangolnunk, a fémkupacot levadászva. Nem nagyon ismertem kettejüket, de örültem, hogy olyanokkal lehettem, akiket csak úgy látásból. Na meg aztán ott volt az a lökött srác is, Taidana és a majmocskája... ami már nem is volt olyan kicsi. Minden bizonnyal fejlődéssel járt a növekedése, amire Hati bizony már féltékenykedett. Miután viszonoztam Tai felé a köszöntést, nagyot sóhajtva vakargattam meg a füle tövét, vigasztalásképpen. Nem csak én járultam hozzá: a békás lány ujjongva futott Hatihoz, hogy megsimogassa. A démonfarkas lehajtotta fejét, hogy a lányka könnyebben megsimogathassa azt a pontot, ahol igazán akart egy kis kényeztetést.

- Ha szeretnéd, ezer örömmel elvisz egy körre. - mondtam barátságosan, mire Hati biccentett egyet. Mire lassan egybegyűltünk, a céhvezérünk hivatalosan is bemutatkozott, mi pedig kényelembe helyeztük magunkat. Nem ültünk túl távol és Hati akkor sem változott vissza. Meglepett, hogy többet bírt ebben a formában maradni.
- Sokat gondolkodtam, hogy mit kéne mondanom most. Egy beszédet kellene tartanom, de még nem igazán voltam előadó szerepben, így készséges, hogy mennyire menne ez. Itt most egy egyszerű ismerkedés zajlana. A céhről van egy leírás, hirtelen csak azt tudnám elismételni, de az túl hivatalos és azt hiszem, hogy unalmas is lenne, így inkább azt ajánlanám, hogy ti tesztek fel kérdéseket, melyekre válaszolok én.
Elmélkedtem, hogyan szólítsam meg a "főnököt". Közben Tai is rátért a mondanivalójára. Pislogtam, mint hal a szatyorban... Ash. Vajon tényleg ilyen nehéz kimondani a nevemet, vagy csak fejre ejtették az orvosok. Tragikomikusan a jobb tenyerembe temettem arcomat és újabb sóhajtás közepette ráztam fejemet. Az aranymajmára szemmel láthatólag rájött az öt perc, aminek az áldozata a Lotti nevezetű lány volt. Emlékeztem, mikor még kisebbnek mutatkozott, Hatival is elbohóckodott. Úgy tettem, mintha misem történt volna és már be is vetettem két kérdésemet:
- Nekem már két kérdésem is lenne. Az első: nekem van fölösleges tárgyam, amire már nincs túl sok szükségem, de tudom, hogy a céhen belül talán másnak igen. Megoldható, hogy már most beadjam a céhbankba?
Kisebb szünetet tartottam és Hatira néztem. Mellső mancsaira hajtva fejét, rubinvörös szemeivel Peter sárkányát kémlelte.
- A másik. A jövőben számíthatunk-e céhküldetésre? Ha igen, akkor nagyjából mikor? - tettem fel második kérdésemet. Nem biztos, hogy a másodikra hónap-, nap-, óra- és percpontosságra kapok választ, de lehet, mégis. Bármi meglehet.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 469
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Peter Worker on Kedd Május 21, 2013 11:22 am

Hallgatás. A kellemetlen, kínos hallgatás. Nagyot nyeltem, ijedté vált a tekintettem, ám hamar a segítségemre sietett Saru. Nem tudtam, hogy szántszándékkal tette e ezt, vagy sem, de örültem neki, hogy felszólalt. Mindig lelkes volt, figyeltem a szavait, ám mikor felugorva nézett Lotti felé, úgy némi kétely támadt bennem. Látva a történéseket, gyorsan cselekedtem. Leugrottam a sorok közé, majd Lottiról óvatosan hámoztam le azt a nyavalyás páviánt. Birkóztam vele és könnyítve a testén hajítottam messzebb a sorok közé, majd uszítottam rá Hisamét. Korábban úgy tűnt, hogy jóban voltak, reméltem, hogy tudja fékezni az állatot.
És a kérdés: Hogyan kezeljek egy ilyen helyzetet?
Nem tudtam, hogy mérges legyek e, vagy sem. Persze haraggal néztem a majmot, de Sarura már kevésbé tudtam így tekinteni. Tudtam, hogy milyen önálló az állat, így egyszerűen nem hibáztattam az idomárt. Lottinak a derekát fogtam és nem engedtem el magam mellől. Megnéztem, hogy nincs e komolyabb baja, kérdeztem, de igazából nem féltettem őt, legalábbis Susayától. Ha nem én, úgy akkor ő repítette volna távolra a testét.
- Saru. Intézd Susayát. – nem szóltam felé többet, reméltem, hogy ennyi is elég, hogy beszéljen a majmával – Ö… - e hang másodpercekig tartott – Elnézést. - fordultam a két lányhoz és Askrhez – Azt hiszem, hogy Susaya bemutatkozott. – sóhajtottam - Mondanám, hogy ne féljetek tőle, de azt hiszem, hogy ez nem sokat érne most. Talán… majd… nem tudom. –ráztam fejem zavaromban, majd fordultam a fiú felé – Persze, megoldható. Sőt, kérlek is majd, ha van olyan felszerelésed, mi már nem kell, azt ad nekem és kiosztom, vagy majd ajánld fel a többieknek is, de csak ha tényleg nincs szükséged rá. – tartottam szünetet és idéztem fel a második kérdését – Céhküldetések majd lesznek idővel, de nem szeretném, hogy ott ismerkedjetek meg. A küldetések veszélyesek, így szeretnélek majd megismerni titeket előtte és hogy ti is ismerjétek meg egymást. Persze egyszerűbb küldetésekre összebeszélhettek, hogy együtt menjetek, de közös, nagy, céhküldetés még távolabb van egy kicsit.
Még mindig zavart voltam. E pár szó talán segített, miként válaszoltam, de továbbra se tudtam, hogy mit kéne tennem. Az aranyos Fuuko felé és Mao felé fordultam. Reméltem csak csupán, hogy nem ijesztette el őket az imént látottak.
- Nektek van kérdésetek?


Lotti bizonytalan ideig kimarad, kérlek igyekezzetek úgy lereagálni a történéseket, hogy neki ne legyen a folytatást nagyon befolyásoló része.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint

avatar
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Fuuko Shinatsu on Kedd Május 21, 2013 7:07 pm

Miközben a kutyussal játszottam, a gazdájával is beszélgetésbe elegyedtem. Megengedte, hogy meglovagoljam a drága kis állatkát amibe a kutyus is beleegyezett. Szemeim felcsillantak és végül a témát lezáratlanul hagytuk ugyanis megkezdődött a találka. Mindenki helyet foglalt és a vezetőnk elmondott egy beszédet, bár sokkal inkább a mi véleményünket kérte, szépen sorban mentek a kérdések amiket meg is válaszolgatott. Közben Mao-chanra pillantottam aki hozzám hasonlóan egy szót sem szólt, de látszott rajta hogy kérdéseken gondolkozik és biztos vagyok benne hogy volt is neki csak nem tette fel. Közben a hatalmas majom pet rámászott a lánykára aki felsegített a földről, ebből azt szűrtem le hogy korábban már találkoztak, kicsit viccesen is festett. Még sosem láttam hozzá hasonló petet. Remélem egyszer Kau is lesz ilyen nagy, közben rápillantottam a petemre, és jobban átgondolva jobb így hogy picike. Könnyebb szállítani ha úgy adódik a helyzet. Miközben mindenki a majommal volt elfoglalva, én közelebb ültem Mao-chanhoz és megnyugtattam, mivel látszik rajta hogy ö is kicsit feszült. Közben a helyzet elrendeződni látszott és a kék hajú fiú ránk tekintett és megkérdezte, hogy van e kérdésünk. Én mindenre választ kaptam a többiek kérdéseiből, de abban már nem vagyok biztos hogy a mellettem ülő lány is. Közben azon törtem a fejem, hogy nekem is illene Taidana-kunhoz hasonlóan egy bemutatkozást megejtenem. Kicsit nehézkesen de felkeltem a székből, egy torokköszörüléssel indítva.
- Izé... Sziasztok... Fuuko vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek titeket... - kicsit elgondolkodtam még mit is mondott a majmos fiú és az ö bemutatkozásához hasonlóan próbáltam az enyémet is összerakni.Majd ismét erőt vettem magamon és folytattam - Ö itt a társam Kau, nagyon engedelmes és megbízható partner - közben emeltem a magasba az oriásbékát. A bemutatkozásomat követően ismét meghajoltam, magam sem tudom miért, és helyet foglaltam.

_________________
Spoiler:

Élet: 8  (+2)
Fegyverkezelés: 8
Irányítás: 11 (+14 )
Kitartás: 6 
Gyorsaság: 9 
Speciális képesség: 3
[Páncél: 8
Keresés: 1
Látás: 1
Lopakodás: 1
Nyomkövetés: 1
Növénylátás: 1
Potion/Méregfőzés: 1
avatar
Fuuko Shinatsu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 179
Join date : 2012. Dec. 22.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
578/600  (578/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Taidana on Kedd Május 21, 2013 10:22 pm

Azért erre majdnem helyből bepöccentem. Mármint persze, Susayára is, mert hé, nem kéne így viselkedni, főleg nem egy olyan régi, meg tök nagyra becsült, meg blabla ismerőssel, mint Lotti. Viszont attól még, hogy egy céhben muzsikálunk, Peter se szólhatna be csak úgy, hogy „Saru. Intézd Susayát”, cöh!
Héé! – horkantottam, vagy inkább ugattam fel. A lényeg, hogy furán sikerült a hangképzés, de annál hatásosabb volt. Tudtam, hogy Susaya fúj Peterre, mióta az idomár nagytornán Peter csúnya és galád, de annál epikusabb és istenkirályosabb módon lealázta. Viszont most befészkelte magát a gyanú kicsi és velejéig hősies szívecskémbe, hogy Peter se bírja Susayát. Hoppá!
Mesterke! – csattantam fel. Nem mintha nagyon félteni kellett volna Susayát, ügyes jószág volt, aki úgy lendült meg, mintha maga ugrott volna el Peter elől, és úgy is ért talpra, mint valami mester-szertornás. Abban sem kételkedtem, hogy Hisamével is minden rendben lesz, hiszen mérföldes cimborák valamilyen rejtélyes okból. Ellenben Peter…
Nincsen semmi gond! – jelentettem ki nagyon határozottan. Sokkal határozottabban és ha már itt tartunk, akkor hangosabban is, mint ahogy azt a szituáció engedte volna. A fogam csikorgattam, miközben dühödten Peterre meredtem! Mármint… jó, nyilván Susayától sem volt normális a viselkedése, de attól még...
Mi van a kezedben? – förmedtem rá Susayára. A durva ebben az, hogy nem is egészen láttam a kezében valamit, minthogy a mozgásából éreztem, hogy a tenyerében bizony kincs van. Így került elő Lotti nyaklánca és egyben második petje. A szavam se kellett, hogy vissza legyen szolgáltatva. Éppenséggel Hisaménak. Neki nyújtotta át Susaya.
Halálos bocs a közjátékért. Szia Kau és Fuuko! – Baromi erős volt a témaváltás a részemről, de igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra, és még integettem is. Kicsit sem volt megjátszós az egész, nem. Susayát meg ignoráltam. Nagyon sok fura megnyilvánulásával egyszerűen nem tudtam mit kezdeni, mióta továbbfejlődött.

_________________
A D A T L A P

Second Life Kristálybolt - "Kristállyal kereskedek, de életet adok el."

pontozás:
Élet: 20+2 -> 110HP
Fegyverkezelés - Taidana sebzése: 5 +5 -> 10
Irányítás - Susaya sebzése: 20 +9 -> 29
Kitartás: 5+2 -> 7
Gyorsaság: 22+3 -> 25
Speciális képesség: 11
Páncél: 24

Susaya:
Élet: 53HP +10HP -> 65HP
Kitartás: 7
Gyorsaság: 25
Speciális képesség: 11

Felszerelve:
Gólem Vért (+20 páncél)
A Kovács Irányítópálcája (+3 irányítás, +1 élet, +10 állandó pet életpont)
Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)
A bajnok köpenye (+2 fegyverkezelés, +2 kitartás, + 1 gyorsaság)
Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Bronz Sisak (+4 páncél)
Természetgyűrű (+1 élet)
avatar
Taidana
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 495
Join date : 2012. Aug. 27.
Tartózkodási hely : Aincrad?

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
115/900  (115/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 10 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.