Ovidius kőszínháza

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

6 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Shukaku on Pént. Jún. 20, 2014 6:28 am

Arra már Shu sem emlékezett, hogy pontosan hol hallott ezekről az ősrégi dolgokról, de ott derengett az emlékei között, sok más információval együtt. Amikor kifogyott az intézet könyvtára azokból az olvasmányokból, amik állítólag neki valók voltak, akkor túllépett az ifjúsági műveken, és a felnőtt irodalomból kezdett szemezgetni, természetesen azokból, amik az állatokkal foglalkoztak. Rákapott  Gerald Durrell és Robert Merle műveire. Talán egyikük könyvében hozták fel valahol. Ezek olyan információk voltak, amiket az ember az olvasás pillanatában vagy nem ért, vagy nem foglalkozik velük, de azért elraktározódnak, és ilyen alkalmakkor, amikor valaki felemlegeti, akkor beugrik, hogy hé, erről én már hallottam. Persze ő maga ezt nem tartotta akkora nagy dolognak. Már tizennégy éves volt, és főleg ebben a világban rengeteg ideje jutott az olvasásra, és mivel szeretett is olvasni, nem is esett nehezére egy kis alapműveltség felhalmozása. Így hát a dicséretre elrebegett egy halk köszönömöt, és egy félénk mosollyal és pirulással nyugtázta. A felvetésre azonban már igazibb lett a mosoly, és még a fejét is csóválta.
-Nem hiszem. Direkt arra való például a piros és a sárga indikátor, hogy tudjuk, hogy kitől kell tartani. És egyedül nagyon nehéz fejlődni, így ha nem működsz együtt a többiekkel, akkor nem leszel erős. Okosan ki van találva, hogy az…
Itt egy picit elhallgatott, kereste a megfelelő kifejezést, hiszen még sem mondhatta azt, hogy a bunkó emberek.
-…az összeférhetetlenek meg a gonoszok így nem erősödnek meg, és nem jelentenek akkora nagy veszélyt. Persze így is vannak, de arra lett kitalálva a kristály. Ha ilyenekkel találkozol, akkor egyszerűen elteleportálsz onnan. Ha elég óvatos vagy, akkor nehezen tudsz bajba kerülni.
És ez véleménye szerint valóban így is volt, bár való igaz, hogy látott már példát arra is, hogy aki viszont nem elég óvatos, azt valóban tőrbe csalhatják, és megfelelő szintű lopakodás és erő és súlyemelés jártasság ötvözetével, ha lefognak valakit, és elveszik a kristályt tőle, úgy tényleg bajba lehet kerülni… de ezek nagyon ritka esetek lehettek, hiszen nem is hallott ilyenekről.
-Az a céh, aminek én is a tagja vagyok…
Kezdte meg a beszámolót, és tudatosan nem használta az „én céhem” kifejezést, hiszen a céh maximum Peteré lehetett, de az övé biztosan nem. Chan miatt pedig már azt is kerülni akarta, hogy fontos tagnak állítsa be magát.
-Young Justice. Könnyű megjegyezni, mert azért hívják így, mert a régi Justice céhből alakult, és főként fiatalokat keres, hogy nekik segítsen. Ad felszerelést, potionokat, segít elindulni valamelyik jártasságban, fizeti annak az árát a legelején… de legfőképpen védelmet ad, meg persze ágyat, ételt… ilyesmit.
Kicsit kuncogott, majd a fiúra emelte a tekintetét.
-Hát… ha elmesélem, hogy a legtöbb tagot az erdőből vadászta össze a céhvezér, és első szintűek voltak, akkor így már értheted…

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Jade Arton on Kedd Jún. 24, 2014 4:04 am

Abban nem volt biztos, hogy az esetleges rosszakarók, renegát játékosok így ne találták volna meg módjukat az érvényesülésre, de nem akarta tovább firtatni a dolgot, abban pedig igaza volt az idomárnak, hogy némi odafigyeléssel elkerülhető a legtöbb kellemetlen szituáció jelentős része. Ha feltételezzük, hogy az elmúlt két év során elhalálozott játékosok jelentős része azok közül származik, akik nem szenteltek elég figyelmet az óvatosságra, akkor mostanra elvileg nem nagyon maradt könnyű préda az agresszorok számára, ami tényleg megnehezítheti a fejlődésüket. Végtére is túlságosan így sem nehezedik meg az élet: egyszerűen partnereket kell találni a fejlődéshez, akikkel fedezni lehet egymás hátát a veszélyes területeken.
Aztán végre hallott valamit az itteni céhek működéséről, ez elég fontos téma, tekintve, hogy bármely online játéknak - ahol létezett ez a rendszer - nagyrészt ezek határozták meg a világ szociális oldalát. A lányt is tagjai közt számon tartó szervezethez hasonló jellegűeket ismert korábban, valóban jó kiindulópontok voltak bármelyik kezdő játékos számára. Általában elég barátságos környezettel, ahol rövid tanulás után már a friss haladók segítették az új kezdőket.
- Az erdőből? Mit kerestek ott? - kérdezett vissza elvigyorodva a lovag, miközben sűrű erdőt képzelt maga elé, melyben a bokrok alatt zizegve, fák ágairól lecsüngve ügyetlenkednek a hozzá hasonló kezdők, esetlegesen segítségre szorulásukat hangoztatva. - Mármint, állandó jelleggel tartózkodtak a fák között, vagy felderítés közben talált rájuk a vezetőtök? Az utóbbi lehetőséget értem, csak az első tűnt furának.
Valószínűnek tartotta, hogy kicsit félreértette Shukaku történetét, de nem bánta, az előtte megjelenő kép még mindig fölöttébb szórakoztató volt. Hagyott némi időt a reakcióra, aztán feltett egy további kérdést.
- És mi történik a felfejlődött játékosokkal? Felteszem, ezt önként döntik el, de a megfelelő szint után átléphetnek a "nagyok céhébe" és onnantól ott tevékenykednek? Illetve általánosságban mennyire függ egymástól a kettő?
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Shukaku on Kedd Jún. 24, 2014 10:31 am

Egyértelmű volt, hogy következni fog, és várta is a visszakérdezést, de ahogy látta, mégsem volt olyan különös ez az erdős történet, hiszen tényleg a céh tagjai közül hárman is így kerültek be a csoportba, ami elég jelentős szám, tekintve, hogy mostanra egy picit megcsappant a számuk, hiszen nehéz már újoncot találni. Kicsit szemlesütve, de mosolyogva válaszolt a kérdésre, mert örömmel gondolt vissza arra az első évre, amit ő is a Kezdetek erdejében vészelt át.
-Hát… ott éltek. A fogadókhoz pénz kell, és az olyan játékosok, akik elindulni sem tudnak, vagy nem mernek, azok nem fognak pénzt keresni. Ők csak… elvannak valahol. Peter és Hisame pedig amikor sétálgatnak az erdőben, akkor rájuk találnak, felajánlják a segítségüket, és ha valaki elfogadja, akkor elviszik a céhbe. Ígg találta meg Chant és Álomkelőt, minket, mi pedig Timidussal az erdőben találkoztunk Utával és Falcoval.
Egy kicsit elmerengett, majd zavartan kapta fel a fejét.
-Oh… igen… bocsánat… szóval mindhárman idomárok vagyunk, és a céhvezér is idomár. Hisame jégsárkány, Peter társa, Álomkelő macska, Chan mellett, Falco pedig főnix, Utahime társa.    
Az, hogy az emberekről részletesebb képet adjon, már nem tartotta ilyen fontosnak. A következő kérdés azonban nehézkes volt. Nem tudott olyanról, hogy valaha valaki is úgy lépett volna ki a céhből, hogy rögtön a nagyokhoz csatlakozzon. Channak ugyan voltak ilyen ambíciói, de nem lépte meg, legalább is még nem. Ő maga már volt olyan magas szintű, hogy mehetett volna a frontra, de mivel ezt nem akarta, így el sem gondolkodott ezen. A többi céhtag után kívül pedig még szintén nagyon alacsony szinten mozgott, és ők nem is vették ki nagyon a részüket a közösség életéből.
-Hát… mindenki maga dönthet… és… biztosan vannak még újoncok, úgyhogy mi inkább azért maradunk, hogy nekik segítsünk… de ha valaki el akar menni, akkor nem tartjuk vissza.
Timidusnak erről különvéleménye volt, így inkább nem szólalt meg.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Jade Arton on Csüt. Jún. 26, 2014 8:12 pm

Nem szakította félbe az idomárt, rendszeres bólogatással adta jelét annak, hogy érti. Számára kissé fura ötletnek tűnt az erdőbe való beköltözés. Bár nem volt biztos benne, hogy készen áll megküzdeni a világ veszélyeivel, abban viszont igen, hogy odateszi magát és legalább megpróbálja. Persze elég ijesztő lehet ide csöppenni elsőre és belesüppedni a haláltól való félelembe, kikeveredni meg pláne nehéz, ha egyedül vagy. Az emberek eredeti világa elég sötét hely, ezért meg kellett találniuk a módját, hogy legalább egy fokkal élhetőbbé tegyék, és ebben sikeresek voltak. A civilizáció, a törvények és a technikai fejlődés rengeteg bajtól védik meg a lakosságot, milliók élethosszát növelik sokszorosára. Ettől még a személy törékeny halandó marad, de a ténnyel nem kell szembesülnie túl gyakran. Ezzel szemben az Aincradban tartózkodót nem tudta megölni az éhség, vagy szomjúság - maximum közre játszhatott az elhullásban -, nem kellett betegségektől tartani, ahogy egy ittas hasra esés a küszöbben sem jelentett veszélyt egy esetleges nyaktörés formájában. A nép csak saját magának volt kiszolgáltatva, meg a szintén maga által megteremtett szörnyetegeknek.
Az ember életében bekövetkezhetnek olyan változások, amik miatt az egész világról alkotott felfogását, életszemléletét - akarva-akaratlanul - meg kell változtatnia, számára ez is egy volt pár hasonló közül, de tény, hogy az egyik legjelentősebb. Feltételezte, hogy a játékosok jelentős része fiatalabb volt nála, ahogy az előtte elhelyezkedő leányzó is, akit pedig nem rugdos elég régóta az életnek nevezett valami, az nehezebben veszi az ilyesféle akadályokat.
Időközben az idomár a mondandója végéhez ért, úgyhogy gyorsan megfogalmazta válaszát.
- Tulajdonképpen a céhek közti kapcsolat szorossága érdekelt. Mármint létezik olyan, hogy egy céh afféle előszobaként viselkedik a kezdők számára egy komolyabb hozzáállású, fejlettebb játékosokat magába foglaló szervezet felé, de simán lehet, hogy itt nem fűződnek össze ilyen mértékben. Bár végül is erre is válaszoltál, úgy érzem nincs túlzottan nagy kötődés.
Kicsit vidámabban, enyhe hangnem váltással tette hozzá:
- Az mindenesetre elég korrekt dolog, hogy a "fiatalokra" vigyáztok. - megráncolta a homlokát - Kicsit fura ezt a szót használni a szintre. Szokni kell. Mindegy, szóval régebben sokan voltak köztetek?
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Shukaku on Pént. Jún. 27, 2014 5:40 am

A lány összeráncolta a homlokát, mert úgy érezte, hogy ő pont ennek az ellenkezőjét mondta, vagy legalább is akarta elmondani, de az biztos, hogy az ellenkezőjét érezte, tehát hevesen megrázta a fejét, és úgy szólalt meg.
-Nem, dehogy! Igenis van együttműködés a céhek között, csak nem a tagok átküldözgetésében. Vagy legalább is erről én nem tudok. De folyamatosan segítjük egymást nyersanyaggal, ha egy nehezebb küldetést találunk, akkor kérhetünk erősítést, ami már történt is… mármint amit én is láttam… annyira nem régóta vagyok a céhnél, körülbelül egy éve. Most heten vagyunk, de pár újonc még így, a céhbe belépve sem nagyon veszi ki a részét a feladatokból, mi pedig nem erőltetjük… azt hiszem… mármint, hogy nekem elég, hogy biztonságban vannak.
Kicsit elgondolkodott, és számolgatni kezdett.
-Az egyik teremben van egy kép, amin az összes eddigi céhtag fel van sorolva. Az pedig összesen…
Kis szünet, babrálás az ujjakkal, szemek ide-oda mozgatása… szóval az összeszámlálás lezajlása után megszólalván hallatszott, hogy annyira nem magabiztos az adatban.
-Huszonegy név, plusz a mostani öt újonc, az összesen huszonhat. Régen többen voltunk, de most ugye egyre nehezebb kezdőket találni.
A sárkány is elgondolkodott egy pillanatra, de neki ez persze nem tartott ilyen sokáig. Elméje seperc alatt felidézte a képet és végigfuttatta a számlálást, ami ugyanarra az eredményre jutott, mint amire az idomár, aki jelenleg most kicsit kuncogva nézte a férfit. Már várta, hogy eljutnak erre a pontra. Ez a nehéz az összes kezdő felnőttnek, neki meg persze meg kell próbálni segíteni, hogy alkalmazkodni tudjanak a megváltozott erőviszonyokhoz, és ne süppedjenek bele az önsajnálatba. Egy játék világában természetesen a fiatalabb generáció az ügyesebb, az idősebbeknek pedig egyfajta kapuzárási pánikkal érhet fel a korból adódó fölényük elvesztése.
-Egy idő után nem lesz fura. A felnőtteknek persze kényelmetlen, hogy most ők a gyengébbek, és ugye itt a gyerekek vannak többségben, de a legerősebbek, Anatole és Hinari még így is felnőttek, meg a céheket is nagyrészt felnőttek vezetik, szóval annyira nem kell aggódnod.
Shu meg sem próbálta titkolni, hogy nincs ellenére ez a szituáció. Sokkal igazságosabb, ha nem az a fontos, hogy milyen régóta élsz, hanem az, hogy ugyanannyi idő alatt mit tettél le az asztalra. Persze az ilyen figuráknak, mint Jade, aki később eszmélt fel természetesen nehezebb, de Shu is egy évet "elpocsékolt" az erdőben, még sincs túlzottan lemaradva, szóval minden megoldható.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Jade Arton on Kedd Júl. 01, 2014 3:14 am

- Ó. Bocsánat. Akkor félreértettelek. Így tulajdonképpen jobban is hangzik a dolog.
Ez a felállás valóban kellemesebbnek tűnt Jade számára, a csapatmunkát, a közös célba fektetett erőt értékelte ezekben a világokban. A céhek ideális esetben épp úgy összedolgoznak, mint a játékosok külön-külön.
- Hát azt hiszem most sikerült belebotlanod egybe. - A lány mosolygására megrázta a fejét, őt nem egészen ez zavarta. - Az nem aggaszt, hogy a nálam fiatalabbak nagyobb hatalommal rendelkeznek. Maximum akkor, ha épp a koruk miatt elkezdenek visszaélni vele mások kárára. A technika világában mindenhol a fiatalok vannak előnyben, mert az új vívmányokat használva nőnek fel és számukra természetessé válik a használatuk, míg egy idősebb ember számára egyre nehezebbé és nehezebbé válik az ezekhez való alkalmazkodás. Nekem szórakoztató, mondjuk nagyon öregnek se tartom magam, de a velem egykorúak között már láttam ennek a problémának a kialakulását. Csak az szokatlan nekem, hogy jelenleg a valós korunk helyett egy a játéktól kapott kor dominál, és bár élni minden bizonnyal többet sikerült sok mindenkinél, a játékban szerzett tudásuk ebben a világban őket teszi "idősebbé". Viszont, mivel minden karakter pontos mása az eredeti felhasználónak, azt is meg tudom saccolni, hogy kinek mi a valós kora. Nem aggódtam, de innentől azért nehéz eldöntenem, hogy mit minek nevezzek. Mindegy, majd megtanulom megfelelően kifejezni.
Kis szünetet tartott, amíg összeszedte a gondolatait, kicsit elkalandozott. Újabb lépés az állapot felé, ahol a véleménykifejtés terjedelme talán hosszabb a kelleténél, vagy legalábbis annál, amit adekvátnak tartott. Általában a befogadóra bízta ennek az eldöntését, de magától nem gyakran kérdezett rá erre.
- No mindenesetre lenne még egy kérdésem. Ezek szerint továbbra is vadásztok ezekre a "fiatalokra"?
A lány által elmondottak alapján jó kiindulási alapnak tűnt egy ilyen céh, és bár még nem volt módja a talán hatalmas számú alternatív lehetőség között szétnézni, az elveik tetszetősek voltak. Meg egyedül sem szeretett maradni egyáltalán, főleg nem hosszú időre, így hát, ha másért nem, ezért is érdekében állt feltenni ezt a kérdést.
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Shukaku on Kedd Júl. 01, 2014 6:45 am

Nyo! Azért így már mindjárt más, hogy Jade nem hiszi azt, hogy egy kis laza szövetségi háló sincs a céhek között. Mindenesetre Shukakuban ekkor született meg az elhatározás, hogy ő maga fogja felkeresni a céh képviseletében a többi csoportot, hogy valamiféle ajánlatot tegyen, vagy legalább megismerje a környező céhek tagjait, működésüket és céljait. Kivéve persze a Danee által vezetett Anarchisták céhét. Még véletlenül sem akarta, hogy ahhoz a fiúhoz neki bármi köze legyen, önként pedig esze ágába nem volt besétálni a fenevad barlangjába.
-Hát… akkor rendben… nyugodtan tes… szóval ha valamit nem értesz, akkor kérdezz, mert lehet, hogy nem jól magyarázok el dolgokat, vagy kihagyok valami fontosat, ami esetleg neked fontos, de nekem annyira nem, és akkor…
-Vagy túl sokat beszélsz a semmiről. Az is lehet.

Vágott közbe a sárkány, mire a lány picit elpirulva kuncogott, és egy pár pillanatra elhallgatott, hogy összeszedhesse a gondolatait. Már most azt érezte, mintha ő a céh képviseletében állna Jade előtt, és neki kell jó benyomást tennie, meg minden. Nem volt ellenére annak, hogy felelősséget vállaljon magára, de az, hogy ezt mennyire tudja teljesíteni, már más kérdés volt.
-Igen… az is… és… a fiatalabbak… nem hiszem, hogy visszaélnének vele… vagyis még sohasem láttam ilyet.
Oh dehogynem. Chan pont amiatt gyűlöli, mert ő gyorsabban halad mint a lány… ami egyébként nem igaz, de azért gyűlölheti emiatt. A felnőttek furák és féltékenyek. A kiselőadást mindenesetre sűrű bólogatások közepette hallgatta végig, és nagyrészt igazat adott a férfinak. Ő nem tudta volna magát ilyen szépen kifejezni, de ő is így gondolkodott.
-Hát… szerintem nevezd a nevén… az a legegyszerűbb. Én azt szoktam mondani, hogy kezdők… azt hiszem ez a „hivatalos”…
Még a beszédben is hallható volt a két kis idézőjel a szó körül. Egy pillantás a sárkány felé, egyfajta csöndre intés jelleggel. Timidust egyrészt egyre inkább kezdte elkedvteleníteni a témától, hogy újra és újra előkerült a játék megnevezés, másrészt pedig a lány tudta, hogy ő a kezdőket, főleg az olyan kezdőket, akik nem is nagyon próbálkoznak, a sárkány előszeretettel nevezi pancsernak. Persze ez is az ő igazát bizonyította, hiszen ha ez a világ valóban egy játék lenne, akkor az olyanok mint Shu vagy Utahime be sem léptek volna, hiszen egyértelmű, hogy képtelenek ezzel a játékkal játszani, aminek a célja elvileg a századik szint elérése. Ha ez valóban egy játék lenne, akkor itt csupa remek harcosnak kellene lennie, nem óvodásoknak.
A csatlakozási kérelemre, hiszen nyilvánvalóan ez az volt, a lány szeme azonnal felcsillant. Ez az első ilyen eset azóta, hogy ő vált Peter kis segítőjévé. Persze nagyon benne volt a félsz, hogy nehogy megint olyan játékost hozzon, aki majd nem segít semmit, mert ugyan neki csak az volt a fontos, hogy mindenkit biztonságban tudjon, de a céhvezér talán jobban örült volna olyan tagoknak, akikre lehet is számítani egy küldetés során. Mindenesetre határozott bólintással válaszolt.
-Igen. Szeretettel várunk mindenkit egy kis eligazítás után. Ha végiggondoltad, akkor fel is kereshetsz…
Kotorászott egy kicsit az inventoryjában, majd előhalászott egy névjegykártya szerű kis cetlit. Kézzel írt papíros volt, rajta a céh neve, a céhház neve és a koordináták.
-Timidus szerint fontos tartani egy ilyen előbeszélgetést… vagy nem is tudom… Peter is így csinálta, szóval kell. Keress nyugodtan minket, és akkor majd megbeszéljük. Köszönjük szépen.
Mélyen meghajolt, és csak úgy sugárzott az arca a boldogságtól. Mivel egyre kevesebb volt az újonc, sohasem ártott az aktív tag a csapatba.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Jade Arton on Csüt. Júl. 17, 2014 1:52 am

A lovag arcára újabb mosolyhullámot eresztett a Shukaku és Timidus közötti interakció. Amilyen jó barátok lehettek, annyira különböztek a kommunikációs szokásaik, ez pedig szórakoztató lehet. Amennyiben nem veszi a szívére egyik fél sem, és lány reakciója alapján itt szerencsére ez volt a helyzet.
- Ej, te aztán szúrós tudsz lenni... - kacsintott a sárkányra, majd az idomárnak folytatta - Rendben, köszönöm. A magam részéről elégedett vagyok az eddig lefedett témákkal, meg szólni is fogok, ha nem elég jó egy magyarázat. Szerencsére eddig nem volt rá szükség.
A "kezdő" jó ötlet, elválasztja a kor- és a tapasztalatkülönbséget, csak sajna sokan sértésnek veszik. Az angol változatának rövidítése elég gyorsan szitokszóvá is vált, hogy világszerte ezt vághassuk egymás fejéhez, ha nem tetszik a másik teljesítménye, itt nem tudom, ez mennyire szokás.
A lány pozitív megerősítése egy kicsit könnyített a lelkén. A céhhez való csatlakozás több területen is biztosította a szükségleteit, így hasznos döntésnek tűnt. A felé nyújtott kártyát átvette, majd a saját menüjét megnyitva el is helyezte a tárgyai között egy rövid megtekintés után.
- Rendben, előbb valóban elmélkedem rajta egy kicsit, aztán majd felkereslek. Én köszönöm. Az előzetes elbeszélgetés fontosságával egyet kell értsek, bár amit most csinálunk az szerintem majdnem ugyanaz. Itt nem feltétlenül derül ki minden, ami a céheteket érdekli, de sok mindent megtudunk egymásról, ami aztán segít eldönteni, szeretnénk-e a továbbiakban is találkozni. Így talán kisebb az esélye annak, hogy oda nem illő egyének kerülnek az életedbe, vagy az általad szervezett csoportba, bárhova.
Maga is meghajolt mind Shukaku, mind Timidus irányába, bár ennek a köszönési és tiszteletkifejezési módnak nem volt különösebb híve. Felegyenesedett, csípőre tette a kezét, majd nagyot sóhajtott. Sajnos az oxigénfelvétel eme erőltetett formája itt nem működött olyan jól, mint korábbi életében, de gyanította, hogy odakint sem rohamozták volna meg érdekes ötletek hordái.
- Szóval... Van még valami tervetek az estére, csináltok valamit?
Kérdően nézett a másik kettőre, hátha őket nem sújtja oly mértékben a probléma, ami őt is.
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Júl. 17, 2014 9:12 am

Shu észrevette a mosolyt, és persze a kacsintást is, így az ezután következő magyarázkodás inkább a sárkánynak szólt, mint a férfinek, Timidus ugyanis nehezen értelmezte még mind a nem nyelvi kommunikációs szokásokat, mint az olyan kétértelmű kifejezéseket, amit például most a lovag használt. Tehát a félreértések elkerülése végett…
-Nem szúrós, nem kötekedik, csak őszinte. Kiskorában megtanítottam neki, hogy nem szabad hazudni, és azóta nem is hazudik. Mondjuk ez egy picit bonyolulttá tette a karácsonyt…
Újabb kuncogás, amikor visszaemlékezett arra, miként magyarázta el az ajándék titkolásának a lényegét, meg azt, hogy ha nem mondunk el valamit, az még nem hazugság… de az olyan igazság elhallgatása, amivel segíthetnénk, az már megint csúnya dolog, de a meglepetés pedig teljesen más kérdés… sokszor még az emberek sem értették az ilyeneket, és ezt elmagyarázni Timidusnak roppant bonyolult volt. A dicséretre Shu újra elpirult, és bólintott. Örült, ha segíthetett, és a férfival eddig még vitáznia sem kellett. Ritka jó napot fogott ki. A céhes mondandókra viszont már kicsit idegesebben vakargatta a tarkóját.
-Hát… az úgy van, hogy Peter nagyon elfoglalt, és van pár olyan kezdő tagunk, akik nem sok mindent csinálnak, vagy legalább is nem együtt… én pedig ugye szeretném megvédeni a kezdőket, de a céhnek az talán nem jó, ha csupa inaktív tagja van… szóval ezek nagyon fura dolgok. Eddig azt mondtuk a belépő tagoknak, hogy nem várunk el tőlük semmit, és ez most is így van… de lehet, hogy azért pár valamit nem ártana lefektetni mint szabályt… vagy nem tudom… én még sohasem szerveztem ilyet, de nagyon igyekszünk.
-Egy céh megszervezése ugyanolyan mint egy csapat megszervezése a harcra.
-Igen… de én nem akarok úgy parancsolgatni, ahogy te szoktál a harcban.
-Máshogyan nem lehet parancsolgatni.

Nézett a sárkány értetlenül a barátjára, mire az újra kuncogott, és csak megrázta a fejét.
-Majd meglátjuk. Azt hiszem mára nem terveztünk többet… lassan vissza kellene érnünk vacsorára. Neked… ugye van pénzed enni meg szállást fizetni?
Pislantott újra a férfira, igyekezve egyáltalán nem úgy tűnni, mintha ő most nagyon kegyesen meg akarná segíteni a szerencsétlen noobot.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Jade Arton on Szomb. Júl. 19, 2014 3:05 am

Jade megrázta a fejét, két tenyerét maga elé emelve.
- Ja, azért én se gondoltam teljesen komolyan. - kezdett válaszába, aztán a sárkányra vigyorgott - Na az szórakoztató lehetett... Mindenesetre a teljes, árnyalatlan őszinteséget könnyen összetévesztjük a verbális szurkálással. Ilyenek vagyunk.
Fura lehetett sárkánynak lenni. Legalábbis ennek a bizonyos sárkánynak biztosan. A végtelenségig racionálisan gondolkodni, és eltanulni az ettől való eltérést az emberektől, akik aztán többnyire köszönőviszonyban sincsenek a gondolkodásmódoddal, és mégis megindokolható a legtöbb szokásuk. Például vélemény közlése közben a mondandó elfedése alapvetően nem tűnik hasznos módszernek, hiszen gyengíti a kommunikáció minőségét, nem azt közöljük, amit valójában gondolunk. Azonban mégis ez tartja vissza az emberek jelentős részét attól, hogy egymás torkának ugorjon, amint szembesülnek a környezetük róluk, vagy a gondolataikról alkotott valódi véleményéről. Evolúciós szükséglet.
A továbbiakat végigbólogatta. Itt csak részben értett egyet Timidussal.
- Valamilyen szintű kontrollra szükség van a hatékony működéshez, de az a céh profiljától kell függjön, hogy milyen részletességgel dolgozod ki, illetve, hogy mennyire szigorúak a szabályaid. Egy kezdőknek fenntartott szervezet azért sokban eltér egy harchoz összeválogatott csapattól, más területekre kell koncentrálni. A megfelelő hozzáállást, a világban való megfelelő tájékozódást kell átadni, és ezekkel kapcsolatos szabályokat lefektetni. Saját céhem - itt kiváltképp - nekem se volt soha, de gyakran közel álltam a vezetőkhöz, úgyhogy kivettem a részem a tagok útjának egyengetéséből. A lehető legkevesebb, de lényeges szabály megalkotása és szigorú ellenőrzése tűnt a leghatékonyabbnak.
Az idomár utolsó kérdésén elgondolkodott, pénze ugyan volt, de az új ismerősöktől kapott tanácsokon kívül - keressen fogadót, mert biztosan van - nem sokat tudott se a városról, se a helyekről, sem pedig a jellemző árakról.
- Eddig nem sikerült semmire pénzt költenem, úgyhogy szerintem meg tudom oldani. Csak egy fogadót kéne találnom, de ennek azért illene sikerülnie. Már sokkal ezelőtt el kellett volna vesznem valami nagyvárosban, ha nem lennék rá képes. - nevetett vissza a lányra, úgy érezte, hogy erre a napra már elegendő kérdést tett fel a duónak. A játékban kezdő, de az életben aktív volt, nem állt szándékában a teljesen elveszett lélek képét kialakítani magáról.
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Júl. 19, 2014 6:33 am

A sárkány bólintott. Ha nagyon sok mindenbn nem is lehetett biztos az emberekkel kapcsolatban, hiszen azok nemcsak egyénenként voltak képesek teljesen eltérően viselkedni, és meghazudtolni a fajuk szokásait, de még az egyén is úgy forgott mint a szélkakas, attól függően, hogy mikor kérdezett tőlük számára szituációtól független,teljesen azonos kérdéseket, amire ugye ő teljesen azonos válaszokat várt volna.
-Igen. Ti ilyenek vagytok. Logikátlanok.
Mindig maguknak okozzák a problémákat. Eleve ahelyett, hogy egyértelműen fogalmaznának, képesek szólások-mondások szintjén elbeszélgetni egy egész diskurzust, ha pedig emiatt félreértik egymást, akkor ahelyett, hogy megkérdeznék, hogy mire is gondolt pontosan a másik, még meg is sértődnek, és nem szólnak egymáshoz, hogy ezzel teljesen ellehetetlenítsék a megértést. Timidusnak fogalma sem volt, hogy az ilyen lényeknek miként jutott eszükbe az, hogy városokba tömörüljenek, és miért nem egymástól kilométerekre élnek remete életet.
A céhekkel való szervezkedés elmagyarázására egy farkasfüttyel válaszolt, míg Shu igyekezett minden szót megjegyezni –amire egyébként semmi szükség nem volt, hiszen Timidus megtette helyette-, és kezdte úgy érezni, hogy a szervezéssel és Peter megsegítésével kapcsolatban egy remek segítségre bukkant. Az idomár a sárkányra sandított, hiszen Timidus szokott ilyen szintű beszédeket lezavarni a szervezettségről és a hatékonyságról, és amint látszott, a pet egyet is értett a lovag észrevételeivel.
-Igaz. Még számos információt kell gyűjtenem az emberekről ahhoz, hogy kidolgozhassam a számukra legmegfelelőbb céh terveit, de eddig a logikátlanságotok miatt kiismerhetetlennek tűntök. Az észrevételeid viszont hasznosak, beépítem. Köszönöm.
Shu egy mosollyal és egy hálás biccentéssel szintén megköszönte, és ha mint kiderült pénzzel nem is kell támogatni az újoncot, de akkor valami mással fog segíteni. Előhívta a térképét, úgy állt, hogy azt Jade is láthassa, majd szépen mutogatni kezdett.
-Ugye a város négy részre van felosztva. A Déli részen a gazdagok élnek, ott elég drága a szállás. Az Északi rész a szegénynegyed, ami ugye ennek az ellentéte. Ha vásárolni szeretnél, akkor a Keleti részen vannak a kereskedők és a boltosok, és fogadót én a Nyugati részen keresnék a helyedben. Van is három… hmm… itt, itt és itt.
Mutatott rá három pontra, és ha a lovag jegyzetelt közben, akkor hagyott időt arra, hogy leírja a koordinátákat, majd bezárta a térképet.
-Ha nem indulunk el, akkor le fogjuk késni a vacsorát.
-Oké-oké… szóval… köszönjük szépen a beszélgetést…
-És a küzdelmet.
-Igen… azt is… és ha kigondoltad, hogy hova szeretnél jelentkezni… és esetleg hozzánk, akkor várunk. De… ha máshova, akkor abban is szívesen segítünk. El tudjuk mondani, hogy melyik céhnek milyen a profilja…
-Indulok.
-Elnézést...

Hajolt meg gyorsan a lány, és sietősen elindult az elröppenő sárkány után.
/ Köszönöm szépen a játékot! ^^ /

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Jade Arton on Hétf. Júl. 21, 2014 11:42 pm

Sikerült nem sértésként kezelnie a fajtájának logikátlanságára tett utalást, elvégre a kódlény számára minden bizonnyal a legracionálisabb gondolkodású ember eszmefuttatásai is tartalmaztak hibákat. Illetve az is kiderült, hogy ő szimplán pofátlanul őszinte - ez a kifejezés azonban csak embereken alkalmazható megfelelően. Megvonta a vállát, mutatván, hogy ez van, ezzel már nem lehet mit kezdeni. Mindazonáltal érdekelni kezdte az is, vajon milyen mélyen határozza meg Timidus és a hozzá hasonló itteni lények gondolkodásmódját ez a komoly logikusság, beleszól-e ebbe bármilyen érzelem, vagy annak megfelelő kódolt mechanizmus. Ahogy a másik kettő már készült az indulásra, úgy döntött, ezen kérdések kiderítését másik alkalomra hagyja, abban biztos volt, hogy fog még találkozni az új ismerősökkel.
- Ezen a területen még ütközhetsz nem várt nehézségekbe. Pont ezért nehéz a jó szabályrendszer kidolgozása, mert te így gondolkodsz, az emberek meg össze-vissza. Nem biztos, hogy képesek megérteni az indokokat az ötleteid mögött, mert mindenkinek más a természetes. Mindenesetre örülök, hogy én is a segítségetekre lehettem.
Ahogy a térkép előkerült, közelebb lépett Shukakuhoz, hogy jobban láthassa az ábrát. Figyelembe véve a saját pozíciójukat, tekintetével végigkövetett pár tekergő utcát, vagy útba eső teret. Elképzelte, merre fog tartani, ahogy a fogadók felé halad. Gyorsan memorizálta az idomár által mutatott pontokat, aztán egy bólintással jelezte, hogy a térkép megérett az elrakásra.
- Én köszönöm. Ebben a formában már egész kellemes ez az első nap itt, meg talán a túlélési esélyeim is egész biztatóak. - kinyújtózott, körbenézett, keresve az irányt, amerre perceken belül majd haladni fog - Akkor pár napon belül megkereslek, hogy hogyan döntöttem. Addig is jó étvágyat nektek, és további szép estét!
Viszonozta a meghajlást, majd kényelmes tempóban megindult az irányba, amit az imént jelölt ki magának. Kanyargós, kivilágított utcákat hagyott maga mögött, ahogy a kívánt cél felé haladt. Remélte, ha már minden mást ilyen szépen le tudtak kódolni ebben a világban, a virtuális ízlelés is igényesen meg van oldva. Ehhez az első naphoz viszont egy ital sem ártana - sajnos abban koránt sem volt annyira biztos, hogy erre is olyan komoly figyelmet fordítottak.
A biztonság kedvéért erős optimizmussal a szívében veszett el újra a még ismeretlen útvesztőben.

//Én is köszönöm, szórakoztató első játék volt:) //
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Kedd Aug. 12, 2014 1:28 am

Jade Arton: Pókháló Pajzs (+3 páncél +1 erő)
Shukaku: Gyenge Kinézet Kristály
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14973
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Szophie on Hétf. Szept. 22, 2014 8:57 pm

/Cearso/

Színházba járni jó dolog, odakint is rendszeresen hódoltam a szokásnak. Élveztem az előadásokat, és az alapvető műveltség fontos részének tartottam. A mi köreinkben az emberek nem moziba járnak - habár majdnem mindenki nézett körülöttem filmeket -, hanem színházba és operába. Na meg hozzám közelebb állt az élő előadás, mint egy képernyőre kivetített valami, tele furcsa effektekkel, nem túl életszerű robbantásokkal, általános kötelező kellékekkel és hasonlókkal. Persze a színházban is elmondható, hogy alkalmazzák a szokásokat. Más szóval, néha nagyon könnyű kitalálni, mi fog a következő pillanatban történni. Mégis kedveltem ezt a kikapcsolódási formát. És a mai is egy alkalom volt rá, hogy pihenjek, miközben felgördül előttem a függöny.. Vezér ma is otthon maradt Brumival, így csak Falatkám kísért el ma esti utamra. A kis gyík végig ott pihent a vállamon, most - szokásától eltérően - nem kószált el.
Az előadás végeztével egyet álmatagon ásítva, elgémberedett tagjaimat meg-meg nyújtogatva sétáltam ki a hömpölygő tömeggel együtt, majd előkerítve egy adag süteményt, foglaltam helyet egy közeli padon. Messze van a JL palota, és még nem volt kedvem hazamenni. Úgy terveztem, kószálok még egy keveset az éj sötét leple alatt. Kirázott a hideg hirtelen. A hűvös levegő marta csupasz karjaimat, és nem hoztam magammal pulcsit. Hiába, nappal ugyan még jó az idő, de az este már hideg van. Itt az ősz, végérvényesen. Hátradőltem, a csillagokat bámultam, miközben azon gondolkoztam, vajon merre is induljak el.. Talán Taft városába? :3 Ha be nem is megyek, csak egyszerűen rápillantani annak a bizonyos fogadónak ablakaira, ajtajára, elsétálni mellette, nézni, és álmodozni. Vajon mit csinálhat most a Szerelmem? Vajon nagyon buta ötlet olyasmiken gondolkozni, hogy milyen jó lenne, ha pont ere sétálna? Hátulról átölelne, meglepne. Aztán összebújhatnánk..~ ♥
Hjajj, de persze ez nem történik meg, akármennyire is akarom. Az élet nem olyan, mint egy romantikus filmben. Viszont nekem szükségem lenne valami értelmes társaságra, mielőtt elveszek a rózsaszín kis felhőimben..

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2301
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6540/6900  (6540/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Cearso on Hétf. Szept. 22, 2014 10:29 pm

Lassan leszáll a sötét, kéne keresnem valami szállást az éjszakára.
Miért is kéne, másnap reggel úgy is a Főtéren fogsz ébredni azon a padon, ahogy eddig minden reggel, lassan két éve.
Tudom. De azért csak jobb egy kényelmes helyen elaludni. Főleg úgy, hogy lassan beáll a rossz idő.
Ezen és hasonló dolgokon gondolkozom, miközben sétálok a tömegben.
Tényleg. Vajon hogy lehet itt ekkora a tömeg? Körbenézek hátha találok valami jelet, ami erre a tömegre okot adhat.
Meg is találom. Egy hatalmas színházból szállingóznak ki az emberek.
Jé, idebent még ilyen is van? Nem is csodálom, hogy eddig nem vettem észre, hisz nem túl sűrűn szoktam sétálgatni.
El kéne kerülni a tömeget, valahogy semmi kedvem most ennyi ember közt járkálni.
Meg is van, ott látok egy üres padot, és még messze sincs. Elindulok a pad irányába, de nem vagyok elég gyors. Megelőz egy másik játékos.
Jézusom, ez meg milyen ruhában van, akarom mondani milyen ruhában nincs? Én biztos nem tudnék ilyen lezseren öltözködni.
Látszik ahogy kirázza a hideg. Megsajnáltam szegényt, bár én mindig mindenkit megsajnálok, amilyen nagy szívem van.
Gyorsan lekapom magamról a saját pulcsimat, és odamegyek a lányhoz.
-Te nem fázol ilyen ruhában?
- kérdezem a lánytól, majd leülök mellé, a pulcsimat a két kezem közé szorítva.
Én is felnézek az égre.
-Szépek a csillagok, nem?- Persze egyből Szonjára gondolok, amikor fölfele emelem a fejem. Alig bírom visszatartani az érzéseimet. El kéne terelni a figyelmem.
-Te is a színházból jöttél? Mit játszottak? Gyakran gondolkoztam, hogy majd megnézek egy előadást, de egészen pár perccel ezelőttig még azt se tudtam, hogy van erre fele ilyen.

_________________
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is felajz.

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
A szerencse forgandó
Cear egy buffot vagy debuffot tesz magára. A buff/debuff mértékétől függően sérül, gyógyít magán vagy gyógyít egy csapattársán

lvl 36:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/34
Erő:4/4
Irányítás:32/31
Kitartás:29/11 (CSP=200)
Gyorsaság:36/89
spec:19/9
páncél /65
avatar
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1938
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5204/5300  (5204/5300)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Szophie on Kedd Szept. 23, 2014 3:13 pm

Karjaimat a vállamra teszem, és végigsimítok a felkaromon, majd vissza, ezzel is próbálva felmelegedni. Habár idebent, a játékban nincs megfázás, azért a hideg még mindig ugyanolyan hatással van rám, mint odakint. Kellemetlen. Ilyenkor átkozom magam, hogy ruháim többségét - főleg a pulcsijaimat - rendes szekrényben tárolom, az invertorym helyett.
Végül próbálva nem foglalkozni a kellemetlen érzéssel, felnézek az égre, bámulom a csodálatosra készített virtuális csillagokat. Ezt szépnek nevezik, igen. Akár igazi, akár nem az.
Ekkor lépett oda hozzám valaki, hangjára, szavaira összerezzentem hirtelen, majd félénken néztem fel rá.
- Öhh.. Kicsit. - vallottam be, elfordítva róla tekintetem. Nem akartam rá nézni, mert butának éreztem magam, amiért nem volt annyi eszem, hogy ilyenkor már magammal hozzak valami melegebbet. Közben figyelmem a kezében szorongatott pulcsira terelődött, és annak láttán újra kirázott a hideg. Ám az ő keze is csupasz volt, a hideg idő ellenére. Talán neki melege van? És azért van csak a kezében a pulcsija? Nincs rá szüksége?
- Igen. - bólintok következő kérdésére, újra az égre emelve tekintetem. - Gyönyörűek, ahhoz képest, hogy csupán virtuálisak. Néha arra gondolok, hogy talán szebbek is, mint odakint. - persze ez azért van, mert egyre kevésbé emlékszem, milyen is a kinti világ, az ottani csillagok. Ha csak egyszer kerülhetnék vissza..
- Igen. Onnan. - no lám, meg is érkezett a várva várt társaság, aki eltereli a figyelmemet. - Egy romantikus darabot. - mondtam tovább, habár a címét nem tudtam pontosan. - Te gyakran állsz csak úgy szóba idegenekkel? - kérdeztem tőle, enyhe félmosollyal arcomon. Na nem mintha én ne tenném ugyanezt mindig..

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2301
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6540/6900  (6540/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Cearso on Kedd Szept. 23, 2014 4:16 pm

Természetesen a kérdésem teljesen felesleges volt, hisz már messziről látszott, hogy mennyire fázik.
A válasza után azonnal tudom mit is fogok cselekedni. Odanyújtom neki a nemrég levetett pulcsimat.
-Tessék, vedd fel ezt, nekem nincs rá szükségem.- füllentem, idebent nagyon rászoktam a hazudozásra, de nem tehetek róla, nem szeretem nézni, ahogy mások szenvednek.- Odakint biztos nem csinálnék ilyet, de szerencsére idebent nem kell félni a testszagtól.- vigyorgok rá a lányra.
-Persze ha nem fogadod el, azt is megértem, végül is egy teljesen vadidegen lehetek a számodra.
-Óh tényleg, virtuálisak. Ez néha nekem is kimegy a fejemből.- Igaz, nem csak ez, hanem sok minden más is, de ezzel a problémámmal nem akarok egy ismeretlent zaklatni.- Sokkal jobban szeretem, azt képzelni, hogy ez az eredeti ég, így sokkal közelebbinek érzem azokat, akikkel sajnálatos módon egy ideje nem tudok találkozni.
Az ég felé nézve elmormolom az orrom alatt azt a mondatot, amit még anyu tanított meg évekkel ezelőtt.
-Hogyha hiányzik valaki csak nézzek fel az égre, és jusson eszembe az, hogy abban a pillanatban talán ő is ugyanazt az eget nézi, vagy már onnan néz vissza rám.
Majd a lányhoz fordulok
-Biztos jó lehetett, sajnálom hogy csak most láttam meg a színházat.
Ezen a kérdésen még én se igazán gondolkozta, pedig alapvetően elég zárkózott vagyok. Lehet hogy ez a világ változtatott meg ennyire?
-Nem igazán, de idebent teljesen más a helyzet. Egy kicsit talán közvetettebb a társalgás, hisz nem az eredetivel találkozol, hanem csak az egyik képével.
De ne menjünk bele a filozofálásba.

_________________
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is felajz.

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
A szerencse forgandó
Cear egy buffot vagy debuffot tesz magára. A buff/debuff mértékétől függően sérül, gyógyít magán vagy gyógyít egy csapattársán

lvl 36:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/34
Erő:4/4
Irányítás:32/31
Kitartás:29/11 (CSP=200)
Gyorsaság:36/89
spec:19/9
páncél /65
avatar
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1938
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5204/5300  (5204/5300)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Szept. 27, 2014 1:21 am

Jóval a megbeszélt időpont előtt érkezek. tudom, hogy a lány pontos lesz, sőt abban is biztos vagyok, hogy hamarabb fog érkezni, így még hamarabb akarok én is. Nem akarom, hogy Timidus bármilyen nem kívánt meglepetéssel készüljön előre a találkozónkat megelőzően. Egy érmét dobálgatva ücsörgök az egyik méretes kődarabon és türelmesen várom az érkeztüket. Bár a boss termében rendkívül felhúzott a sárkány, azóta sikerült lehiggadnom. Ideje elvarrni a szálakat, különben örökre szétfoszlik a köztünk lévő kötelék.

Elől természetesen Timidus lépdel, Shu utána, lehajtott fejjel, ám nem tűnik úgy, mintha szomorú lenne. A boss óta valahogy minden jóra fordult, természetesen Yuichit kivéve... de úgy tűnik az emberek nem is foglalkoznak vele, és ez így lesz a legjobb számára.
-Szervusz.
Köszönnek szinte egyszerre, és mindkettőjüktől megkapod a tiszteletteljes meghajlást.


- Ahoy - köszönök tőlem teljesen szokatlan szóhasználattal, így elkerülvén azt, hogy Shu megbélyegezzen, hogy csak neki köszöntem és Timidusról megfeledkeztem. A meghajlásukat főhajtással viszonzom, és egykedvűen elteszem a zsebembe az érmét. - Itt maradhat, de legyen olyan szíves és ne kotyogjon bele a beszélgetésünkbe. Testőrködhet, de a beszélgetésünk kettőnkre tartozik, rendben? - Egyértelmű, hogy Shuhoz beszélek és Timidusra utalok.

-Elrontottad.
Jelenti ki a sárkány, és tekintetét rád, majd a lányra emeli, aki csak bólint, és a vidámság is eltűnik az arcáról.
-Igen. Elrontottad. Miért nem tudod megkérni csak arra, hogy legyen csöndben? Miért olyan nehéz ez? Miért csinálsz rögtön úgy, mintha te engednél meg neki dolgokat? Miért hívtál egyáltalán ide, ha megint csak őt akarod piszkálni?!


- Ő rontotta el! - emelem föl a hangom, de rögtön visszaveszek a stílusomból - Nem lett volna szabad azt tennie, amit meglépett. Te pedig hagytad, sőt, támogattad, bíztattad, gondolom még meg is dícsérted. - Na ennyit arról, hogy higgadtan érkeztem és hogy ilyen is fogok maradni... - Nem az én petem, nem utasíthatom. - vonom meg a vállam a kérdésére - Felesleges arról beszélni, hogy megengedek-e neki bármit is, úgyis öntörvényű, meg amúgy sem hagyta volna, hogy egyedül gyere el. Ha pedig piszkálni akarnám, akkor már sírva hazaszaladtál volna.

-Nem utasíthatod, de kérheted! És igenis hagytam! Miért ne hagytam volna?! Segítünk! Most az egyszer tényleg segíteni akartunk, de te mindenben ellenséget látsz! Olyan vagy mint a többi frontharcos, pedig azt hazudtad, hogy te is látni akarod a világot! Hogy látni a szép dolgokat! Miért hazudtál akkor?! Mire volt az jó?!
Azonnal a saját érzelmei törnek elő, és már nem is gondol bele abba, hogy Timidust kezdte védeni. A sárkány régóta meg tudja védeni önmagát, és a lány Anatolet a barátjának akarta tudni. A mentorának. Valakinek, aki megérti... erre becsapta... megint.
-Neked ellenség mindenki, aki nem azt csinálja, amit te mondasz?! Nem fogok sírni! Azért sem!
És valóban nem teszi, bár látod rajta, hogy nagyon nehéz visszatartania a könnyeit.


- Nézd... - kezdek bele újból lecsillapodva, ahogy végigpillantok a könnyeivel küszködő lánykán. Sóhajtok egy hatalmasat, majd folytatom. - Kezdjük előről, visszafogottabb hangvételben, egymás sértegetése nélkül! Amit tettetek, az nem segítség volt. Az én meglátásom szerint többet ártottatok, mint használtatok. És mai azt illeti, a szándék se volt tiszta. Sokkal inkább tűnt úgy, hogy bojkottálni akajrjátok a bossharcot, nem pedig segíteni a frontharcosokat. De mindez majd a jövő titka, majd elválik mi lesz a visszhangja ennek az egésznek. Az, hogy mindenkiben az ellenséget látom... nos nem tagadom, ebben lehet igazság. Megvan rá az okom. Nyomós indok. Mint ahogyan Timidusnak meg kell védenie téged, úgy kell óvnom nekem is a szeretteimet. És nem hazudtam neked! Továbbra is szeretném megélni az ittlétet, szeretném látni a világ szépségeit és megosztani ezt másokkal is.

Shu már csak szuszog, igyekszik magát lecsillapítani, de a szeme még mindig szikrákat vet. Ő nem tud ilyen könnyen uralkodni magán... de az, hogy nyugodtabb hangot üt meg a másik már elegendő számára ahhoz, hogy lássa, neki sem kell ennyire erősnek lennie. A könnyek lassan kezdenek el legördülni az arcán, és már sokkal inkább kérdez, mint vádol.
-Megvédeni? Kit? Chant azzal, hogy vezérnek teszitek be, amikor én mondtam el neked, hogy nem tud nagy feladatokat... hogy nem bírja ki... erre egy ilyen felelősséget... csak kínozzátok őt azért, hogy a boss sikerüljön! Vagy nem is tudom, hogy miért, mert ha mondjuk te vagy Mirika vezetné, akkor még több esélyetek is lenne! Mit csinált Chan a boss alatt, miután elmentem?! Nektek csak minden a boss, és nem törődtök semmi mással! Ha a szeretteidet akarnád megvédeni, akkor foglalkoznál a pirosakkal, akik ölik őket! Akkor foglalkoztál volna Hisamével, és nem csak én próbáltam volna keresni őket, meg valakit, aki segíthet!


- Mindenkinek meg kell adni az esélyt. Ha sose próbálja meg, hogy milyen levezetni a frontot, akkor mégis hogy tudna elvezetni egy egész céhet? Persze nem lehet teljes mértékben összehasonlítani a kettőt. Nem kínoztuk és nem is kényszerítette senki. Vannak olyan alkalmak, amikor teszteljük egy boss erejét és a fronton próbáljuk ki a taktikákat. Ha nem sikerül elsőre, másodjára már sokkal felkészültebbek leszünk. A tapasztalatszerzés pedig senkinek sem árt. Ha elvettük volna a lehetőséget Chantól, szerinted az jobb lett volna neki? Úgy érezte volna, hogy nem támogatjuk, hogy nem szavazzuk meg neki a bizalmat. Ha sikerrel jár, az önbizalmat ad neki. Ha nem jár sikerrel, akkor maga is beláthatja a hibáit. Ami pedig Hisamet illeti... és Petert... sokkal nagyobb volt a baj, mint hittem. Egyszerűen elkéstem. A pirosak pedig... - nem, ennek nincs itt a helye. Elharapom a mondatom végét.

-Nem lehetőséget adtál neki, hanem bevágtad a mély vízbe! Chan nem fogja belátni a hibáját, hanem bemenekül az erdőbe, vagy ugyanazt csinálja, amit majd Peter! És ez a lényeg! Te hiszel! Ha esetleg beszélgetnél is az emberekkel, meg foglalkoznál velük, akkor nem kéne hinned! Miért nem nekem hittél?! Én megmondtam, hogy nagy a baj! Megmondtam, hogy csinálj valamit! Akkor még nem késtél volna el! Nem egyszerűen késtél el, hanem azért, mert nem csináltál semmit, pedig lett volna rá időd! Ahogyan a pirosakkal sem csinálsz semmit! Te sem, meg a nagy bűnüldöző céh sem, akinek az egyik tagja még ki is áll mellettük! hazugság, hogy az embereket akarjátok megvédeni! Igaza volt! Mindenben igaza volt! Csak a pontok kellenek nektek a bossról meg a dicsőség! Ha az embereket akarnátok megvédeni, akkor nem kellene sok idő ahhoz, hogy elkapjátok a vezéreket! Meg se próbálkoztok vele! Suzu ott volt előttetek! Ki tett bármit is?! Senki!

- Én megöltem egy vörös játékost! - Iszonyatos düh korbácsolódik fel bennem, ahogy a lány folyamatosan vágja a fejemhez a dolgokat. Igazságtalannak tartom, hogy ennyire belém mártja a kést. Nincs joga ahhoz, hogy így vonjon kérdőre. És csak gyűlik, csak gyűlik a feszültség, aminek ez a nagy őszinteségi roham lesz az eredménye. A gyilkosság okozta szégyenérzetem miatt elfordítom a fejemet és nagyot nyelek.

Néma csönd, még a sírás is abba marad, ám furcsa módon a lány arca nem tükröz ijedtséget.
-És... de...
-Miért tetted?
-szólal meg végül a sárkány.


Először ismét ingerülté válik az arcom, ahogy meghallom a sárkány hangját, hisz megegyeztünk, hogy nem fog beledumálni a beszélgetésbe. Azonban most elnézem neki, hogy közbeszólt. Remek Anatole, remek. Ennél rosszabb pet előtt nem is mondhattad volna el a bűnödet. Fel fogja használni ellenem. Zsarolni fog azzal, amit tud... Bár... bár a boss termében sem ártult el engem, csak utasítanom kell... csak meg kell kérnem, hogy ne mondja el senkinek. - Erről nem tudhat senki! Értitek!? Senki! - Erőt veszek magamon és a sárkányra pillantok. - Kérlek Timidus, te se áruljd el soha senkinek, amiről itt most mi beszélünk!

-Miért tenném? -és a pet pofáján valóban őszinte értetlenkedést látsz
-Amennyiben jogos volt a gyilkosság, a célunk közös. Megvédeni az embereket. -És Shu is csak bólint, bár az ő tekintetében ott a sürgetés. Tudni akarja a válaszokat.


- Megölt egy embert... egy zöld játékost... a szemem láttára. - Nehezemre esik felidézni a történteket, fátyolossá válik a tekintetem. Nem merek rájuk nézni, inkább a távolba tekintek, miközben mélyeket sóhajtozok. Próbálom nem elsírni magam. - Borzalmas, szürreális katyvasz volt az egész. Bezártak minket egy épületbe, a kijutásért kellett küzdenünk. És az a kölyök elgyengült. Egy vörös indikátoros, tébolyult kölyök. Lemészárolta a harmadik társunkat, hidegvérrel gyilkolta meg az ártatlan szerencsétlent. Én... én elvesztettem a fejemet. Nem tudtam uralkodni magamon, nem hagyhattam bűntetlenül. Nem bírtam elereszteni a torkát. - Ennyi, nem bírom tovább. Zokogva huppanok a földre. Nem bírok szabadulni a kölyök kigúvadó szemeitől, a levegő után kapkodó krákogásától és a pixelhalomtól, ami belőle maradt, miután végül elvágtam a torkát.

A sárkány csak a társára néz, ahogy a lány közelebb lép, és a férfi vállára teszi a kezét. Neki kellene vígasztalnia? Egy felnőtt férfit? Egy céhvezért, aki elvileg nemsokára az ő céhvezére is lesz? Nem tud mást tenni... nem tehet mást... mégis olyan...

Összerezzenek az érintésről. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy éppen most fog közelebb jönni. Azt hittem, hogy közveszélyes őrültnek fognak tartani és Timidus a hátára kapja a lánykát és hazáig meg sem áll vele. Erőt veszek magamon és szabályzom a légzésem. Haragszom magamra, amiért ennyire kiadtam magamat és nem egy gyerekkel kellett volna megosztanom a szörnyű tettemet. Haragosan letörlöm a könnyeimet, nem viselkedhetek így. Összeráncolt homlokkal pillantok a gyermekre. - Nem félsz tőlem?

-Félni? -Ezúttal a lány tekintete tükröz értetlenséget, majd el is mosolyodik, de csak egy pillanatra, utána elkomorodik.
-Akkor féltem, amikor azt hittem, hogy... hogy hagyod ezt az egészet. Hogy nem érdekelnek a gyilkosságok.


- Nem hiszem, hogy helyes dolog, ha olyanná válok, mint ők. A gyilkosság, akkor is gyilkosság marad, ha gyilkosokat ölsz. - Azt már el se merem neki mondani, hogy nem ez volt az első emberélet, amit kioltottam. Bár továbbra sem tartom gyilkosságnak azt, hogy meglökték a kezemet és ez egy végzetes hibát okozott, amit nem tudtam már visszacsinálni. Viszont ez a vörös indikátoros kölyök... őt szándékosan öltem meg.

-De... nem válsz olyanná... ha hagyod a gyilkosokat, akkor ők megint ölni fognak... akkor az a te hibád lesz. Ez... olyan, mint a rendőrség... ők is lelövik a bűnözőt, hogy ne bántson másokat. Vagy... vagy a kis herceg... kigyomlálja a majomkenyérfákat, hogy ne szakítsa szét a bolygóját...  
-Van, akit nem menthetsz meg, Anatole. A gyilkosok már akkor is kevesebbet ölnének, ha tudnák, hogy üldözik őket. A megfélemlített ellenség már félig le is van győzve. Suzume nem fél tőletek, mert tudja, hogy nem tesztek ellene semmit, ahogy eddig sem. Ezért nem fél ölni.


- Nem tudhatjuk biztosan, hogy Suzume ölt-e - Miközben hallgatom a szavait, törülülésbe ülök és a lánykát is arra kérem, hogy tegyen így ő is velem szemben. - Nem bátoríthatsz arra, hogy embereket öljek. Akkor sem, ha rossz emberek. Nem tudhatjuk azt sem, hogy minden vörös indikátoros velejéig romlott-e és újra meg újra megteszik-e azt, ami miatt bevörösödtek. Nekem azonban megadatott a lehetőség arra, hogy megtudjam az igazságot. Ez azonban kockázatos... az elmém épségével játszadozom. Ha nincs kontroll, az fogalmam sincs milyen következményekkel járna. Egyszerűen... félek.

-Tudhatjuk. Elmondta. Én... én nem bátorítalak semmire... csak... csak legalább tegyetek valamit... nem kell ölni... de egy börtön sincs itt... semmi... pedig egyszerűbb lenne minden... itt még az épületek is elpusztíthatatlanok...
-Milyen lehetőség? Suzumére egyébként van egy tervem.


- Az emberek félnek. Félnek bármit is tenni. Félnek megbántani Chant, félnek ellent mondani egymásnak, félnek, hogy elveszítik egymást, mégis félnek meglépni azt, amit esetleg a józan eszük diktál. Én félek megosztani a szorongásaimat másokkal. És egyszerűen féltem beszélni Peterrel is. Nem tudtam, hogy hogy segíthetnék rajta, amikor még magamon sem tudok. Az hiszi mindenki, hogy ha homokba dugja a fejét, akkor majd történi valami. Egyetlen érintés elegendő lenne ahhoz, hogy belenézhessek Tachi emlékeibe. De félek atól, amit láthatnék. Félek attól, hogy minden, amit róla hiszek, igazzá válik. És félek attól, hogy mi lenne Szophieval. úgysem hinne nekem, de ha mégis... hogy bírkózhatna meg azzal a tudattal, hogy egy sorozatgyilkost melengetett a keblén? Ami pedig a börtönöket illeti, megbízhatatlanok... Nem hallottad, Kazuma megszökött még a börtönből is!

-Hogy... hogy belenézhess az emlékeibe? Egy érintéssel?
A lány lassan a férfi keze felé nyúl, és ha az engedi, akkor a tenyerébe helyezi a kezét.
-Ha ez ilyen egyszerű, akkor csak nézd meg. Nézd meg, hogy segíteni akartunk, nézd meg, hogy Suzume bevallotta, hogy ölt. Azt nézel meg amit csak akarsz...
A sárkány ugyan egy pillanatra mintha mondani akarna valamit, de azután elhallgat, és lehunyja a szemét, és csak pár pillanat múlva szólal meg.
-Rossz börtönöket használtok, és hibás tervezést. Én segíthetek. Segíthetünk egymásnak.


Ismét összerezzenek, ahogy a kislány megérint, de a zavartságomat inkább az a vehemensség okozza, amivel győzködni próbál. - Nem, nem egyszerű. És nem akarom rajtad használni a képességem. - Ennek ellenére hagyom, hogy a keze az enyémre fonódjon. - A képességemnek van egy nagy hátránya. Akin alkalmazom, annak belebújok a bőrébe. A felidézett emlékek során én magam leszek az alany, átérzem minden akkor érzett gondolatát, érzését. Őszintén, te szeretnél egy tébolyult őrült bőrébe bújni? - A kérdés a sárkánynak is szól. - Ennél kézenfekvőbb módját nem ismerem annak, hogy lefülelhessünk egy gyilkost, azonban mint mondtam, veszélyes és kontrolálhatatlan következményekkel járhat. És ami ennél rosszabb, félek attól, hogy meg fog újra történni.. tudod... az - Nem bírom kimondani újra, hogy félek attól, hogy akár újra meggyilkolhatok valakit.

Shu is megborzong, ahogyan a képesség hatásait ecseteli neki a férfi.
-Nem jár semmifajta következménnyel, ha értelmesen csináljátok. Vannak hangfelvevő kristályok, amivel mindent bizonyítani lehet. Bűnösséget és ártatlanságot egyaránt. Shu!
És a lány lassan a zsebébe nyúl, majd átnyújt egy bekapcsolt kristályt.
-Óvintézkedésnek kellett, de már nincs rá szükség. Elpusztíthatod, ha akarod. Ha pedig félsz a gyilkolástól, akkor azt megteszem én. Engem nem korlátoznak az emberi érzések.
Shu egy riadt pillantást vet a társa felé. Tudja, számtalanszor elmondta neki Timidus, hogy bárkit megöl, aki őt veszélyezteti, de valahogy ez kimondva... ha megtenné... és ezt a bizonytalanságot még a pet is megérezte.
-Csak akkor, ha erre kértek. Ha szükségesnek látjátok. És senkinek nem kell tudnia. A pirosak ugyanúgy eltűnhetnek, ahogyan bárki más. Pont azt használhatjuk ki, hogy az emberek homokba dugják a fejüket, és nem keresik a gyilkosokat. A mi fejünk felett azonban vörös indikátor sem lesz.


- Nem tudok benned megbízni... - A kristályt egyelőre magam mellé teszem, a szavaimat a sárkány felé intézem. - Sajnálom Shu, de ezt el kell mondanom. Timidus, te annak az alkotónak vagy a teremtménye, aki elvette tőlem a szabadságom és a jövőmet. Nem tudhatom, hogy nem vezeted-e az orránál fogva ezt a gyermeket és mindenki mást is. Az, hogy Shu minden áron itt akar maradni, ugyanolyan önzőség, mint ahogyan mi ki akarunk jutni. Szóval ő sem különb tőlem semmivel e tekintetben, kár emiatt rámvetni az első követ is. Szeretném ezzel a gyermekkel szorosabbra fűzni a köteléket, de nem tehetek felelőtlen ígéretet. - Ekkor már Shura pillantok. - Nem ígérhetem meg hogy apád hlyett az apád leszek és azt sem ígérhetem meg, hogy odakint is a gondodat viselelem majd. Nem ígérhetek olyasmit, ami nem rajtam múlik. Viszont Chan beleegyezett, hogy egy ideig velünk élhess. Ezzel alkalmam lenne arra is, hogy megfigyelhessem Timidust. Talán ez meghozná a felé táplált bizalmat is... De talán nem...

Shu csak sóhajt, majd bólint, fejét azonban leszegve hagyja.
-Tudom... és... de... akkor csak Timidusnak! Nézz bele az ő fejébe, hogy meglásd, hogy nem akar rosszat! Sőt!
Két mozdulattal előhívja a menüjét, majd el is küldi a teljes életes, halálal végződő párbajfelkérést a férfinek.
-Tessék! Te vagy a legerősebb frontharcos! Talán egy csapás sem kell ahhoz, hogy megöld. Én tudom, hogy Timidus nem akar rosszat nektek, és azt is, hogy nem hazudhat. Nem hazudhat, mert megígérte nekem, hogy nem fog, és még soha nem hazudott. Akkor sem, amikor jobb lett volna neki, ha hazudik. Nem vezet félre. Ezt tudom.
A sárkány ugyan elhúzza a száját, és sziszeg valamit az orra alatt, de meg sem próbál elmenekülni. Eleve esélytelen lenne, hiszen mindenki gyorsabb náluk a Top-10ben, Anatole pedig vezeti azt.
-Ez nem volt egy okos döntés. De ha bizalmat akarsz, és nem pedig megölni, akkor ezzel valóban megkaphatod.


- Erre semmi szükség! - És gondolkodás nélkül elutasítom a párbajra hívást. Csak utána fordul meg a fejemben, hogy elszalasztottam egy olyan vissza nem térő lehetőséget, amivel megszabadíthattam volna egész aincradot egy bestiától. Azonban ez egyenlő lenne jelen helyzetben Shu halálos ítéletével is. Igaza volt Alexnek abban, hogy ha megnyerjük a lányt, akkor a sárkányt a magunk javára fordíthatjuk. Persze ez önmagában elég alattomosan és számítóan hangzik, de a cél mindenki javát szolgálni és ebbe beleértendő Shu is. - Lehet, hogy párszor le fogom Timidust ellenőrizni a képességem által... ebbe beleegyeztek?

A lány vállairól leeső sziklatömbök és a fellélegzésből eredő orkán szinte eltarolják Anatot.
-Beleegyezünk! Persze! Csinálhatod akár most is!


- Most túl gyenge vagyok hozzá, nem sikerülne aktiválnom. Na de mi a reakciód arra, hogy Chan áldását adta? A boss után akartam elújságolni, csak arra nem voltam felkészülve, hogy ekkora showt fogtok rendezni belőle -.-

-Hát... izé... ezt már tudtuk régen. Mármint... Alexszel beszéltük meg... és Jun is örülne neki... szóval...
-Anatole. Az én ötletem volt, hogy Shu az Artesbe kerüljön. Természetesen élünk a lehetőséggel.
-Eresztett meg egy vigyort a sárkány a férfi felé... csak úgy bizalmaskodásképpen Razz


- Ácsi O.o Ti miben egyeztetek meg Alexel? - Valami itt bűzlik nekem. itt valami félre lett értve...

-Abban, hogy... hogy megpróbál beszélni veled...
-Ő pontosan úgy mondta, hogy elintézi.
-Igen... így fogalmazott... hogy elintézi, hogy az Artesbe kerüljünk...
-Majd megköszönjük neki.


- Mi nem... ehh... Alex facepalm - Erőt veszek magamon és a habegés meg habogás helyett tiszta vizet igyekszek önteni a pohárba. - Mi beszéltünk channal. Alex és én. Nem tudom mit ígért neked az a félkegyelmű, de Channal mi abban maradtunk, hogy magunkhoz veszünk egy időre, de ez nem azt jelenti, hogy nem leszel többé Young justicos O.o Legalább is Chan így tudja!

-Akkor Chant majd fel kell világosítani a változásokról. Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk működni, és a többi céhtag is elfogadjon minket, ugyanolyan jogokra van szükségünk mint nekik.

- Ez nem így működik! Ahhoz, hogy valaki Arteses lehessen, először meg kell ismernie minden tagot. És ha a többiek áldásukat adják a tagságotokra, akkor kaphatjátok meg a kitűzőt. De ami még ennél is fontosabb: A felelősséget nem vállalhatom helyettetek Chan előtt. Ha ki akartok lépni, azt nektek kell megbeszélnetek, úgy, ahogy anno azt én is tettem Mirikával. Viszont jól gondoljátok meg... Chant magára hagyni mint újdonsült Céhvezért...

-Az érzelmi zsarolással velem szemben semmire nem mész, Shuval szemben pedig szemétség, főleg, hogy eddig a segítségedet ajánlottad fel neki. Természetesen átesünk majd minden beavatási szertartáson, és Channal is mi fogjuk közölni a döntésünket. Lassan, hogy szokja a gondolatot. Annak a céhnek azonban már nincs jövője. Chanon kívül mi vagyunk ott, és egy újonc, akit szintén mi szerveztünk be. Utahime is úgy döntött, hogy nem vesz részt semmiben. Ugyanaz a helyzet, mint Enheriel céhénél. Értelmesebb lenne ezeket feloszlatni, és működő közösségekbe tömöríteni a megmaradt tagokat.
-Timidusnak... igaza van... vállaljuk a felelősséget mindenért... Chan pedig... Chan pedig mehetne... Mirika mellé... vagy valahova...


- Az a helyzet, hogy nem tudok vitatkozni azzal, amit ti is mondtok. Nem látom a YJ jövőjét és ha Chan megfeszülsz, akkor sem tud a semmiből várat építeni. - Most először érzem azt, hogy haragszom Peterre. Mindőnk közül ő volt a leggyávább! Én viszont nem vagyok arra kész, hogy két problémás lányból mindkettőt magam mellé vegyem. Még az is lehetséges, hogy Shuval kudarcot fogunk vallani. Erre minden esély megvan, persze törekedni fogok az ellenkezőjére. - Viszont szerintem nem lenne szabad veszni hagyni a céhházat. Mindez alapvetően nem is Peter, hanem Taidana öröksége.

-Akkor költözzenek be oda Enherielék. Vagy Daneeék. Tele vagytok haldokló céhekkel, rakjatok össze belőle egyet. A szervezőkészségetek a nullával egyenlő. Alex is Artes tag, felettünk van a Top-10ben, és se gondolkodni, sem harcolni nem tud.

- Nem tudom... ez már nem tartozik rám. Csupán az aggaszt, hogy mi lesz Channal. És nem akarom azt, hogy én legyek az álnok kígyó, aki magához édesgetett és tönkretette Chant >.<

-Anat... majd... majd beszélünk vele... megígérem... többet nem tudok ígérni... de... nem maradhatunk ott csak azért, hogy... azt nem szabad... folyamatosan Hisame énekét hallom a folyosókon! Utahime is otthagyott minket! Chan pedig... állandóan... nem tudom... én ezt nem akarom!

- Rendben, rendben! - próbálom csitítgatni - Gyere ide - tárom szét a karjaimat, mintha csak Sayat próbálnám megnyugtatni.

Shu a sárkányra néz, aki bólint, majd lök is egyet rajta, hogy közelebb kerüljön a férfihoz.
-Alex szerint közelebb kell vinnem az emberekhez.
Közli, bár ő is tudja, hogy ezt sem kell szó szerint érteni.
-Ellenfélnek eddig becsületes voltál. Shu, és a te érdekedben remélem, hogy szövetségesnek is helytállsz.


Teljesen természetes módon ölelem meg a kislányt, aztán tekintetemet a sárkányra emelem. - Holnap kezdjük... a vadászatot!

Timidus bólint, Shu pedig majdnem elalszik a fáradtságtól Anatole karjai között. @.@
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Szophie on Vas. Okt. 12, 2014 10:41 am

/Cear/

Nagyokat pislogva bámulok a srácra. Tényleg csak így nekem adná a pulcsiját? Megfordult a fejemben, hogy elutasítom, hiszen számomra ez a pulcsis dolog… túlságosan romantikus egy átlagos találkozáshoz. De aztán újra csak kirázott a hideg.
- Hát.. köszönöm. – fogadom el egy csöppnyit elpirulva, elfordítva tekintetem az övétől, miközben nekiállok ezt a vadidegen dolgot is megrágni. Nem szoktam az ilyesmiből ügyet csinálni. Sosem voltam ahhoz szoktatva, hogy az idegenek veszélyesek. Inkább ahhoz, hogy mindig mindenki felé barátságosan kell viselkedni. Már kiskoromban is rengeteg idegen vett körül, persze ők mindig valamilyen módon kapcsolódtak a vállalkozásunkhoz, de számomra idegenek voltak. Akkor is kedvesnek kellett lennem. Azóta pedig nem történt olyan dolog, ami ezt a nézetemet megváltoztatná, tekintve, hogy az utcára sem jártam ki. A SAO-ban meg aztán mindenki idegen.. De a megismerkedés kell ahhoz, hogy ne legyen az. Közben fel is nevettem a testszagos megjegyzés hallatán. Nem tudtam igazán hova tenni ezt a megnyilatkozást, de azért igencsak vicces elgondolás volt. Sosem hittem volna, hogy ilyesféle gondolatok is megfordulnak a fiúk agyában. Nekem eszembe sem jutna ez miatt aggódni. Habár én lány vagyok.
Elhúztam a számat. A valóság sajnos az, hogy a kórház plafonját bámulja. És nem ugyanarra az égre néz fel, mint a kint ragadtak. De miért is mondanám ezt el? Hisz úgyis tudja. És tényleg jobb meghagyni azt az elgondolást, hogy ezek igaziak.. Én is hajlamos vagyok megfeledkezni róla.
- Ez egy aranyos elgondolás. – mosolyodtam el, amikor a mondatot dörmögte az orra alatt. Habár jelen esetben csak a játékban ragadt emberek nézhetnek ugyanoda, ahova mi: Egy következő szint aljára. De… talán Makoto is oda néz.. És talán eszébe jutok.. Romantikus lenne ezt hinni.
- Gyere el majd legközelebb. Elég sokszor vannak adások. Én szeretem, habár eddig csak kevésszer akadt rá időm. – a színháznál jobb csak kevés van. Ez a fajta kikapcsolódás hiányzik néha az életemből. Odakint is rendszeresen jártam, így most is szükségem van rá néha. És úgy tartom, sokkal értelmesebb a legtöbb filmnél – habár azok között is van egy-két elviselhető, sőt, kifejezetten jó.
- Hehehh.. Ilyesmin sem gondolkodtam még. Mert én itt is én vagyok. Te nem? Habár igaz, én is sokkal közvetlenebb vagyok. Talán tudat alatt ugyanezen okból. – mosolyogtam rá.

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2301
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6540/6900  (6540/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Cearso on Kedd Okt. 14, 2014 1:25 pm

-Ne félj, nem fog harapni.
Próbálom biztatni a lányt, hogy nyugodtan elveheti a pulcsimat.
-Ha nem, hát nem. Csak nem szeretem látni, ha egy csinos lány szenved a hidegtől.
már majdnem eltettem volna a ruhadarabot, amikor végül is elfogadta. Persze ebben nagy szerepe volt a hidegnek.
Még szerencse, hogy nem a pulcsimnak mondtam, hogy nem fog harapni.
-Akkor most meg akarod enni, vagy fel fogod venni. Mert ha éhes vagy nem hiszem, hogy jól tudnál vele lakni.
Vajon melyik megjegyzésemen nevet? Tudom hogy vicces vagyok egy kicsit, de ennyire biztos nem.
Inkább tovább nézem a csillagokat. Valahogy azok mindig le tudnak nyugtatni. Talán azért, mert mindig Szonja jut róluk az eszembe. Nem tudom, hogy fogok kibírni nélküle még ki tudja hány évet, hiszen ez a kettő is egy kész rémálom volt, de ha rajtam múlik innentől kezdve gyorsabbak lesznek a szinttisztítások. Már meg is van a megfelelő tervem. Csak idő és elhatározás kérdése. Meg egy kis segítség kéne hozzá...
A gondolataimból a lány szava zökkent ki.
-Persze, biztos el fogok jönni, időm is biztosan lesz rá, bár odakint nem igazán az előadás megnézése miatt jártam színházba. Esetleg tudsz arról, hogy tartanak valamikor meghallgatást is?
Én és a színészkedés Rolling Eyes
De ha már kitaláltam valamit, akkor azt már alaposan fogom csinálni.
-Még kiskoromban tagja voltam egy társulatnak. Ezért nekem nem nehéz nem magamnak lennem. Szinte bármilyen szerepet el tudnék játszani.
És így mondom mindenkinek azt, hogy én mindig az igazat mondom, de már úgy hozzászoktam ehhez a stílushoz, hogy visszatérni az igazmondásra egy kicsit nehezebb lenne, mint egy hazugságot a másikkal leplezni. Ha Szonja megtudná, hogyan viselkedem idebenn, biztos kitörne rajta a frász.

_________________
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is felajz.

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
A szerencse forgandó
Cear egy buffot vagy debuffot tesz magára. A buff/debuff mértékétől függően sérül, gyógyít magán vagy gyógyít egy csapattársán

lvl 36:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/34
Erő:4/4
Irányítás:32/31
Kitartás:29/11 (CSP=200)
Gyorsaság:36/89
spec:19/9
páncél /65
avatar
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1938
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5204/5300  (5204/5300)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Szer. Okt. 29, 2014 8:35 pm

- Semmi gond tényleg, amúgy is amiből felkeltem, jobb is, hogy ködös maradt - mosolyogtam rá a jövevényre. Arcát részben takarta, de tekintetét még inkább. Sárkánya előkelő módon, bár alantas teremtménynek köszönt illedelmesen, így én is meghajoltam előtte és a feltehetőleg lány előtt. Alakjából és hangjából ítélve.
- Örvendek Leafa és Szierra. Ugyan nem szükséges - ráztam meg a kezem előtte, de azért teljesen elutasító nem szívesen lennék, így nem hagyhatom a dolgot annyiban úgy érzem. Nem belém taposott, hanem csak rám, az meg nem ugyan az.
- Azért volna valami, meghívhatlak egy teára vagy, egy áfonya szerű italra, esetleg fagyizni? - kérdeztem inkább rá nézve és nem a sárkányra, sajna nem tudom egy sárkány mit ehet. Azonban, ahogy eddig kerülte tekintetem és most felnézett az égre, érdekes szemei vannak. Mintha vörös szeme lenne?
Még azt hiszem erre nem kérdezek rá, elég ritka szemszíne lehet, tulajdonképp ő az első, vajon ez halovány bőrszíne miatt alakulhatott ki, egyfajta albínóként? Bármelyik is lehet jobb ha nem bolygatom.
Lehajoltam a földön hagyott, zakó felsőmért, amit fejem alá hajtottam, hogy ne közvetlen a földön aludjak. Furcsa ez a ruhatárgy jelzi, hogy ember vagyok, semmi más. Szerencsémre a nerve gear ezt is lemásolta, amikor ott a főtéren tíz centivel alacsonyabb lettem és vékonyabb, mint aminek beállítottam a karaktert. Felkeltem, és ha közben úgy döntött, elfogadja a meghívást, úgy megindultam az alig két saroknyi távolságban lévő kis vendéglátó helyiségbe, ami nem volt nagyobb, mint egy asztal körülötte székekkel és az eladó njk a pult mögött, egyszerű felszereléssel.

_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés
avatar
Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Leafa on Csüt. Okt. 30, 2014 1:36 pm

Hayashi Yuichi

Elég meleg lett az idő, a nap is egyre forróbban szórja a sugarait. Lehet, hogy nem pont fekete ruhában kéne lennem.. de hát Szierra sem az a világos bordó, szegényem. És a férfi sem a leghalványabb színeket hordja magán. Nem sül meg? Én szoknyában vagyok, mégis melegem van. Igaz, a térdig érő fekete bőr csizma sem valami szellőző ruhadarab.
Yuichi ajánlata elég vonzó volt, ebben a nagy melegben egy fagylalt igazán jól esett volna. Elnéztem jobbra, ahol a kis vendéglő volt. Pár szék és asztal, nem a legnagyobb, elég szerény. De itt még nem jártam, most látogatom meg először ezt a kis füves területet. Jobban kedvelem az erdőket, vagy a folyópartot. Persze, ott a veszély is sokkal több, Szierra is jobban kedveli.
Azt kellett volna mondanom, hogy "Nem, köszönöm, és még egyszer sajnálom. Szia." De.. mégsem hívathatom meg magam azok után, hogy beletapostam szerencsétlennek a gyomrába!
- Huhh .. nagyon meleg lett. Egy fagylalt tényleg jól esne. -mondtam közben Szierrát simogatva. -De szó sincs arról, hogy te hívsz meg engem! Az előbb gázoltam át rajtad, nekem kell meghívnom téged. -mondtam Yuichira pillantva, de egy pillanat múlva el is kaptam fejemet, majd tekintetem a földre szegeztem. Nem gondoltam, hogy engem kémlel, azt hittem Szierra érdekli, mint általában az embereket. Nem olyan sűrű a sárkány a játékban, főleg egy ilyen emberrel teli, nyitott téren. Mindig őt szokták nézegetni, megkérdezik megsimogathatják-e, hogy bírok vele, mit tud stb. Általában nem szereti ha a téma középpontja, főleg ha egyfolytában dögönyözik. Ilyenkor mindig rám néz, én pedig csak elmosolyodok a kétségbeesett tekintetén. Bár, volt már akivel jóba lett, de elég ritka.
Szierra hirtelen oldalba bökött. Felkapva a fejem észrevettem, hogy a férfi nem áll már előttem, hanem elindult előre, a fagylaltozó fele.
-H-héé! -megfordultam, majd utána siettem. -Szierra, ha nem szólsz, észre sem veszem. -mondtam szarkazmussal a hangomban sárkányomra nézve, aki mellettem ballagott. Tekintete mindent elmondott ..elálmodoztam. Mint mindig.

_________________
Leafa
avatar
Leafa
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Jul. 26.
Age : 20
Tartózkodási hely : Mögötted

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
30/50  (30/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Nex on Hétf. Okt. 19, 2015 3:07 pm

Stingray

Épphogy kiértem az arénából, kínosan fordultam vissza. Ennek oka az volt, hogy információt akartam szerezni a maszk korábbi tulajáról, mármint Kazumáról, de mire kiértem rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen senkit nem ismerek, hiszen miután elvesztettem a társaim, igyekeztem minél kevesebb időt tölteni mások között, így egyedül az arénába jártam, meccseket nézni. Ott láttam meg először Kazumát, egy versenyen. Nem is értettem mért engednek piros játékost részt venni rajta, akkor nyugtáztam magamban, hogy biztos megvédett valakit és azért vált maga is pirossá. Viszont, valamivel, azaz pár hónappal később láttam az éhezők viadalán, ahol mindenféle probléma nélkül, átdöfte a társát, már ha lehetett annak nevezni. Ami ott feltűnt, mármint a viadalon, hogy csak egy keze volt, egészen a gyilkosságig, és mivel, ha a kezed levágod, egész hamar visszanő, ezért érthetetlen volt számomra a dolog. Még ha képesség lenne, az eléggé haszontalannak tűnik, ráadásul ha jól emlékszem, bár ez az elmélet megerősítésre szorul, Kazuma még nem volt húszas szintű, és elég jó a memóriám, így a képességei megmaradtak, az egyik valamiféle füst felhő volt, míg a másikkal az árnyékát irányította, s ha nem lett volna a viadal, akkor ezt a képességét nem is tudom meg. Egy dolgot feltételezhetek így csupán, hogy az egy fegyver volt, mely kinőtt a vállából, s mivel jómagam nem vagyok képes késeket fogni a kezemben, ezért vagy azt, vagy hasonló fegyvert kell szereznem. Viszont az egyetlen információforrás ez esetben Stingray, akitől a maszkot is szereztem, és valahogy semmi kedvem nincs visszamenni ahhoz a bunkóhoz, de nincs más választásom, megvárom, míg ő is kijön, majd követem, hátha találkozik valakivel, akivel lehet szót érteni, és talán ki tudok csalni egy-két infót az illetőből. Ha még csak képesség is lenne, amit Kazumánál láttam, ez az infó is előrébb vinne.
avatar
Nex
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Oct. 11.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
490/1500  (490/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Stingray on Hétf. Okt. 19, 2015 3:57 pm

Nex

A lány távozása után, már kerestem is a következő ellenfelet, és hamarosan meg is találtam. Két párbajt vívtam meg ezek után, és még egy párat végignéztem, mielőtt elindultam volna kifelé az arénából. Levettem a felszerelésemet, és kényelmes tempóban lépdeltem előre. Itt volt az ideje, hogy hazamenjek. Hamar feltűnt, hogy nem stimmel valami, ugyanis az észlelésem jelzett. Először nem foglalkoztam vele, elvégre biztos véletlen, de bármerre is mentem, ő csak jött utánam. Végül gondoltam egyet, és egy rég nem látott hely felé vettem az irányt. Nem tudtam pontosan ki lehet a nyomomban, szóval úgy döntöttem jobb óvatosnak lenni. Nem hagytam el a védett területet, és bár nem voltam túl céltudatos, de ezen kívül nem adtam külső jelét a bizonytalanságomnak. Nem néztem hátra, csak haladtam, és az ablakokon lestem be, de ez inkább külsőleg tűnhetett így, ugyanis valójában a tükröződésekből próbáltam megfejteni, hogy ki lehet a nyomomban. Végül egyszer megpillantottam egy nagyon is ismerős maszkot.
– Szóval csak te vagy az? - morogtam magamban. Megnyugtatott a dolog, de ugyanakkor érdekelt is, hogy mégis mi oka van követni a fél városon keresztül, ráadásul használható lopakodás jártasság nélkül. Már majdnem elértem, vagy mondhatnám úgy is, hogy elértük a kőszínházat, csupán egy sarkon kellett befordulnunk, hogy a szemünk elé táruljon, de ahogy befordultam az utcába, rögtön aktiváltam a lopakodásom, és egy kapualjban húztam meg magam. Nem sokkal ez utánam fordulhatott be ő is az utcába, és én rejtőzködve vártam meg míg elhalad mellettem. Ezt az alkalmat azonban nem használtam ki arra, hogy meglógjak előle. Előbb meg akartam tudni, hogy mi a célja. Ahogy elment mellettem előléptem, és megkocogtattam a vállát.
– Szia! Csak nem te is a színházba tartasz? - kérdeztem csevegő stílusban, és tovább is sétáltam az említett hely irányába, ha nem állt meg.
avatar
Stingray
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 143
Join date : 2015. Sep. 16.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2701/2900  (2701/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Nex on Hétf. Okt. 19, 2015 4:39 pm

Elég sokáig tartott, mígnem végre megjelent, az aréna kijáratánál, már kezdtem elunni magam, de végre mozgásba lendülhettem. Mivel az arénán kívül, nem ismertem, így nem tudtam mire számíthatok tőle, hogy rendelkezik e bármiféle képességgel, ezért nem is nagyon rejtőzködtem, csak szimplán mentem utána, megfelelőnek tűnő távolságból, a nem is olyan rövidke úton, majd az egyik utcába kanyarodva eltűnt, hisz amint kanyarodtam utána, nem volt sehol. Tisztában voltam a rejtőzködési képességével így, bár kissé csalódottan, hogy meglógott, de mentem tovább, hátha a közelből figyel, mintha csak én is arra mentem volna. Valaki megbökte a hátam mögül a vállam, melyre önvédelmi reflexem azonnal beindult és megpróbáltam nekilökni az illetőt a falnak. Kiderült, hogy csak Stingray játszadozik. -Ehh... ne ijesztgess- Nyögtem neki oda. - I-igen... arra gondoltam, hogyha már megszereztem ezt a szép kis maszkot, csatlakozok valamelyik színjátszó társulathoz, és te, csak nem találkozol ott valakivel?- Remélem nem volt túl átlátszó az álcám, végtére is simán megtehetném, hogy csatlakozok hozzájuk, mint a nagy gonosz farkas. Csak véletlenül is sétálhattunk egy irányba, semmi különös nincs ebben a dologban, remélem ő is így gondolja, és sétál velem szépen tovább, ha már ő is oda megy, még szerencse, hogy nem máshova, abból a helyzetből nehezen vágtam volna ki magam. Bár egyébként eszem ágában nem lenne ilyesmit csinálni, egyáltalán nem szórakoztatna a dolog, főleg nem csupa amatőrrel játszani. Teljesen más irányba húz a szívem, újra harcolni akarok, kitörni a városból, de ez lehetetlen, amíg nem vagyok képes valamiféle fegyvert fogni a kezemben, persze őt is megsebeztem, háromszor is, de ha életre és nem találatra ment volna a dolog esélytelen lennék.
avatar
Nex
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Oct. 11.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
490/1500  (490/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

6 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.