Ovidius kőszínháza

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

3 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Leafa on Szomb. Okt. 26, 2013 1:15 pm

Hayashi Yuichi

A felébresztett férfi felállt, majd szemünk pont egy magasságba került. Furcsa az egy magasság... Körülbelül egy méter lehetett köztünk, de nekem már ez is személyes tér volt,  mivel nem szeretek senkihez sem közel kerülni. Hátrébb lépve egy lépést rájöttem, hogy nekem is be kéne mutatkoznom.
- Leafa vagyok, ő pedig itt mellettem a tűzsárkányom, Szierra. A ritka petek közé sorolt kincsem. - mondtam a férfinek, majd kezem oldalra nyújtva intettem egyet a föld fele jelezve petemnek, hogy üdvözölje az  idegent illő módon. Szierra lassan és gyönyörűen meghajtotta óriási fejét, majd visszaegyenesedve méregette az előttünk állót.
- Mégegyszer sajnálom, hogy megzavartam álmában, igaz az rossz volt .. Esetleg kiengesztelhetném valamivel? - kérdeztem a férfit közben megpróbálva nem szemébe nézni, nehogy megijesszem tekintetemmel .. mint mindenki mást. A szél újra feltámadt megborzolva ezzel hajam. Elgondolkodtam ezt a bizonyos Hayashi Yuichit méregetve .. komoly és értelmes embernek tűnik, és mintha már elég tapasztalt lenne ebben a játékban. De mégis szétszórtnak látszik .. elaludni egy ilyen játékban, mint amilyen ez? Egy ilyen gyilkosokkal teli helyen? Lehet, hogy védett terület, de ahogy én játszadoztam a való világban az emberi életekkel, úgy szórakozhat más okos játékos ebben a világban a szabályokkal .. Nem tudom, még nem ismerem, de így első ránézésre egyszerű "ki kell jutnom" játékosnak látszik .. csak ez a célja? Furcsa lenne .. A szél újra feltámadt, majd kérdőn ránéztem a férfire.
-Nos? - néztem rá, majd arcáról az égre futott tekintetem. Milyen szép ez a világ ...


A hozzászólást Leafa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 27, 2013 2:32 pm-kor.

_________________
Leafa
avatar
Leafa
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Jul. 26.
Age : 21
Tartózkodási hely : Mögötted

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
30/50  (30/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Phobos on Szomb. Okt. 26, 2013 1:31 pm

[Anat]

Teljes természetességgel zongoráztam ott, azon a helyen, melyet látszólag efféle célokra létesítettek. Nem értettem azokat, akik jól megnéztek maguknak - egyszerűen csak játszottam, semmi több. Az idegenek nem szoktak zongorázni? Nem volt olyan égadta tehetségük, mint amilyen nekem is termett? Bár tisztába voltam saját képességeimmel, és tudtam, hogy odakint is lehetnek zsenik, mégsem fogtam fel azt a csodálkozást, mely már-már kézzel fogható volt - bár nem akartam efféle ostobaságok miatt megszakítani a melódiámat. Ahogyan a folyó áradt, annyira természetesen jött belőlem is az összes hang, az összes dallam. Lecsuktam szememet, miközben kezeim már-már maguktól mozdultak volna, úgy folytattam a játékot, miközben igen erős vágy fogott el. Először azt hittem, hogy a zongora csupán az érzelmeim hangokba csatornázására való, de tévedtem. Egy eszköz is volt - egy eszköz, mely az emlékeimhez vezethetett. A rekviem végéhez közelítve csak az emlékekért játszottam - küzdöttem, ahogyan a többi idegen tette, a kijutás érdekében. Többre tartottam az eszmélést az életnél. Elvégre nem lényeges a létem, ha semmit sem tudok magamról. Herceg vagyok, akinek van egy Gregor nevezetű inasa - akkor és ahhoz bőven elég volt, hogy megszabaduljak, de mostanra megint szomjas lettem. A tudás és az eszmélés után sóvárogtam, és ez a vágyakozás heves lángként lobbant fel bennem - az indulatok lángjaként.
Ahogyan befejeztem a játékot, furcsállóan vettem észre, hogy ujjperceim kissé görcsbe rándultak. Majdhogynem megkönnyebbülve sóhajtottam fel, miközben fölálltam. Tekintetem egy pillanat erejéig a jelenlévőkön akadt meg: feszültnek tűntek, vagy csupán a dallam billentette ki őket az eredeti kedélyállapotukból. Nem fejezték ki tetszésüket, de nem is botránkoztak, mégis sikerült megérintenem őket. Úgy tettem, mintha misem történt volna - jöttem, s menni készültem, de nem vitt rá a lélek. Az idegen alak kérdése kifejezetten udvariasnak, ám különösnek is tűnt, tekintettel arra, hogy a többi semmit se csinált. Meglepődésemet hevesebb pislogással fejeztem ki, ugyanakkor nem utasíthattam vissza a váratlan közeledést.

- Természetesen. - feleltem végül, miközben komótos léptek közepette jöttem le a színpadról. - Mit parancsolsz? - Habár kérdésem megalázkodónak tűnhetett, gyanakvás lappangott mögötte. Nem ismertem, és ő sem engem - idegenek voltunk egymás számára, így természetes, hogyha kíváncsi vagyok arra, aki meg akar ismerni. Már ha valóban erről volt szó, s nem valami másról. A választ várva komótos léptekkel távoztam a színpadról, mintha misem történt volna.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
10/2900  (10/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Nov. 01, 2013 11:15 pm

A zenétől még mindig mámorosan pillogok a színpad felé, s olthatatlan vágyat érzek az iránt, hogy a művész úrral személyesen is elbeszélgethessek. Rajongok az olyan emberekért - legyenek azok akár ismeretlenek - akiket nagy mértékű átéléssel és tenni akarással, na meg szívvel-lélekkel hajt az alkotási vágy. Az meg külön öröm a füleimnek, hogy az úrfi ráadásul nemcsak hogy nem kontár, de egészen kiválóan játszik. De ami az egészet megtölti valami extrával, az a mélabús eszencia, ami áthatja a kompozícióját. Ahogy válaszol, nem is habozok felvenni vele a kontaktot.
- Hadd szabadjon megneveznem, hogy lenyűgöző a játékod! - Ahogy leér a színpadról a fiú és szóba is elegyedünk, kezet is nyújtok neki, hogy bemutatkozhassak. Aldo egyelőre csak érdeklődve pillog, s nem moccan a lábam mellől. Kivételesen visszahúzódóan viselkedik. - Anatole Saito, művészeti mecénás, tehetséggondozó, menedzser. Volna esetleg kedved beszélgetni a jövődről, fiatalember? - Már csak egy napszemcsit kellene feltolnom, miközben megigazítom a nyakkendőm. Cool A szövegemet kellően lehengerlőnek és hatásvadásznak szántam, s tulajdonképpen nem is hazudtam, csak kicsit hangzatosabban mondtam el azt, amit valóban csinálok. - Ha gondolod, tarts velem egy italra, de mindenek előtt kérlek áruld el, hogy miért éppen ezt a dalt választottad a repertoárodból? Mi vezette a gondolataidon keresztül az ujjaidat?
Amennyiben a fiú elfogadja a meghívásom, akkor a társaságában sétálok el a színház bejárata felé, az árusok standjához, majd ha sikerült mindkettőnknek valami innivalót választani, akkor akár vissza is telepedhetünk a nézőtér egy nyugodtabb sarkába beszélgetni. természetesen Aldoról sem feledkezek meg, neki is veszek valami cicanasit, amin elnyammoghat.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Phobos on Kedd Nov. 05, 2013 10:04 pm


Kissé törpének éreztem magamat a férfi mellett, de ez csak apróbb megfigyelés, a részemről. Az ilyen uraktól többnyire a kigyúrt, macsós testalkatot várok el, kissé alpári nyelvjárással - az engem megszólító idegen azonban kifejezetten udvariasnak, tapintatosnak tűnt. Fura úgy ítélkezni, hogy pontosan az igazság ellentétét állítom valamiről vagy valakiről. Meglepve húztam fel szemöldökömet: bár az idegenek kifejezetten ostobák, de azért tartogathatnak meglepetéseket - erre a Anatole úr volt a példa. Természetesnek találtam, hogy egy kézfogást viszonozni kell, és jómagam meg is tettem azt. A lenyűgözőt a szép szinonimájának véltem - nem csak ő jegyezte meg művészi tehetségemet. Ebből következtettem erre. Tekintetem megtéved a férfi lábánál kuporodó macskafélén, de miután gazdája vélhetően a válaszomra várt, újból felvettem vele a szemkontaktust.
- Köszönöm. - hajtottam fejet csodálóm előtt. - Örülök, hogy akad valaki, akinek tetszetősek a melódiáim. - Már csak az volt a kérdés, vajon melyik nevemen mutatkozzak be. Ha komolyan a jövőbéli pályámról szeretett volna tudni, tanácsosnak véltem valódi nevemen bemutatkozni. Igen ám, de csak a Gilbertről volt tudomásom. Egy próbát azért megért. - Gilbert a becses nevem. Simán Gilbert. Örömmel tartok veled. - Örömöt kellett volna mutatnom, amiért valakit ennyire érdekel a művészetem. Bár nem egy ember konstatálta, hogy attól bűzlök, egy udvarias bóktól még én is derűsebb lehetek. Egy biccentéssel adtam partnerem tudtára, hogy igen, természetesen megiszok vele valamit. Igazán vágytam egy kis élénkítőre, és a tejes kávé jobbára megfelelt nekem. Hogy miért gondoltam Anatolét annyira megbízhatónak, hogy elkezdek a dallamba sűrített érzelmeimről beszélni, arra egyszerű a válasz: mert akik ennyire értékelik a művészetet, azokban megbízhatok.
- Nem tudom, miért ezt választottam. Egyszerűen csak úgy jött magától. - feleltem rá utólag, közömbösen eltekintgetve. - Egyszerű ingerültség vitt rá. Még abban se lehetek biztos, hogy honnan származok. Idáig azt gondoltam, hogy Aincrad az otthonom. De most, hogy megtudtam, én is az odakintről jöttem, többet szeretnék tudni magamról - magamról, és az életemről. De semmi sem jut az eszembe. És ez dühít... - Kissé elvetettem a sulykot, hogy elkezdtem az emlékezetkiesésemről beszélni. Nem változtathattam rajta. Kellett valaki, akiről beszélhetek erről.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
10/2900  (10/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Nov. 07, 2013 5:29 pm

Nem tudnám pontosan megsaccolni, hogy mennyi idős lehet a fiú, de abban biztos vagyok, hogy fiatalabb nálam pár évvel és még pelyhedzik az álla. Viszont lényegesen érettebbnek és komorabbnak tűnik, mint az átlag tinédzserek. Amolyan művészlélek, ahogy szokták emlegetni. Nekem is voltak borongós éveim a gimiben, még ha mindenki jó kedélyű kölöknek is ismert. Amikor pedig rám tört a melankólia, én is hangszer után nyúltam. Nincs ez másként ma sem, még itt, Aincradban is szívesen gitározok, akármilyen nyűgöm van, de persze akkor is, ha éppen boldog vagyok és szórakoztatni akarom magam a gyakorlással. Azért mert itt ragadtunk, még nem kell lemondani a mindennapi élet örömeiről és berozsdásodni sem akarok.
Kissé karót nyelt a srác, vagy nem is tudom mivel jellemezzem a viselkedését. Se nem heveske, se nem indulatos, kifejezetten jól nevelt, de nem túl bőbeszédű. Persze nem kell ám mindenkinek olyan harsánynak és fecsegősnek lennie, mint nekem, de most kivételesen szeretném többet hallani az ő beszélőkéjét, mint a sajátomat. Őszinte érdeklődéssel figyelem a szavait, s egy-egy tejeskávé és némi cicanasi kíséretében le is telepszünk a színház nézőterén. Az egyre türelmetlenebb Aldonak kicsomagolom az étket, majd az italomba kortyolva most már teljesen a fiúra koncentrálok. Gilbert. Érdekes név, ez sem japán. Aztán fény derül minden titok nyitjára, s hamar értelmet nyer a csak "simán Gilbert" megnevezés is. Okozhatott amnéziát a nerve gear a szerverhez való csatlakozáskor? Programhiba? Bug? Vagy valaki megpiszkálta odakint a sisakját? Sorolhatnám még a lehetőségeket, de nem akarom ezekkel traktálni szerencsétlent, mert valószínűleg azt hinné zöldségeket beszélek.
- Értem. Nos, ez felettébb kellemetlen, s megértem a frusztrációdat. Fogadd őszinte sajnálatomat! Ha nem kellemetlen neked a téma folytatása, akkor részleteznéd esetleg, hogy pontosan mit is tudsz a jelenlegi helyzetedről? Talán segíthetek pár tátongó rést betömni, szóval kérdezz bátran, szívesen segítek és rá is érünk, ugye Aldo? - pillantok a macskámra, aki somolyogva csak tömi a búráját. Felőle aztán ott maradunk és addig, ahol csak akarok, amíg van kaja és szunya.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Phobos on Csüt. Nov. 28, 2013 1:34 pm


Az együttérző szavak egyáltalán nem segítettek rajtam, sőt, inkább kellemetlenebbül éreztem magamat. Önkénytelenül ökölbe rándítottam kezemet, amikor fejemben felelevenültek azok a dolgok, amik a jelenlegi állapotomhoz vezettek. Desperado, megszálló, Rolf - túl sok minden történt egy időben, hogy átgondoljam, tényleg idegen vagyok-e. De tökéletesen hasonlítottam rájuk: két lábon jártam, mint ők. Úgy beszéltem, mint ők. Nagyjából úgy is viselkedtem, mint ők, persze a magam módján. Így is bolondnak tartottak, amiért nem vagyok tisztában a fogalmak jelentésével. Szép - az első szó, amit Felicia kifejtett nekem, és hálámat nem úgy fejeztem ki, ahogyan kellett volna. Azt hittem, Feliciának gyerekjáték a szavak definiálása, és általános morálként kezeli, ha valaki kérdez valakit, arra illendő válaszolni. Tévedtem. Megbántottam, noha fogalmam sincs, pontosan mivel. Szépen játszottam, ehhez kétség sem férhetett. De ha nem játszottam volna annyira lehengerlően, akkor nem történne mindez. Nem ismerném a szép fogalmát, azonban nem is bántanám meg a lányt. Hogy melyik a fontosabb, azt még én sem tudtam. Semmit se tudok - de akkor mit is ér az életem? Mit ér kijutni oda? Nem tudtam, mihez. Hálás voltam, amiért a Regnum Dei meghiúsult, ám azzal egyetemben a létem fundamentuma is örökre elveszett. Pusztítás volt a létem értelme, még ha nem is saját akaratomból tettem. Talán ha elmondom, mi a probléma, jobb lesz. Talán. De nincs rá garancia, és akkor csak az időmet fecséreltem. Magam elé bambultam, miközben hörpintettem egyet az italomból, aztán jókorát sóhajtottam.
- Az a gond, hogy semmit se tudok az odakintről. Olyan lenne, mintha tényleg Aincradban születtem volna, amikor bejelentették azt. - kezdtem bele nyugodt hangon, mintha természetes lett volna mindaz, amit meséltem a hallgatómnak. - Azt se tudom, hogy most mivel segíthetnék nektek, idegeneknek, hogy hazajussatok. Kíváncsi vagyok, milyen az odakint, de amíg nincsenek konkrét céljaim, egy fikarcnyit sem ér az életem. Így nem nagyon bánkódnék, ha meghalnék. Senkihez se tartozok. Egyedül vagyok, és nem tudom, mit csináljak. - Ha kétségbe esetten mondtam volna mindezt, hitelesebb lenne a monológom. Viszont az nem én lennék. Egyszerűen nem vallana rám a pánikba esés vagy a kicsapongás. Felsoroltam a problémáimat úgy, mintha a szorzótáblát mondanám vissza. Türelmesen vártam, miközben komiszan szemembe hulló hajtincseimet igazgattam. Nem tudtam kisaccolni, miképpen fogadja Anatole úr a mondókámat - az idegenek furcsák, és néha kiszámíthatatlanok.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
10/2900  (10/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Nov. 28, 2013 9:39 pm

Számomra lehengerlő az a nyugodtság, ami a fiú hangvételéből és gyakorlatilag az egész személyiségéből árad. Mintha megállna az idő akkor, amikor ő beszél, mintha az egyre inkább felgyorsuló világ észbe kapna és kicsit lecsillapodna, hogy figyelmet szenteljen kettőnk beszélgetésének. Bármennyire is kellemetlen a téma és bizonyára feszélyezve érzi magát, hogy egyéni tragédiájáról kell mesélnie, engem mégis nyugalommal tölt el minden szava. Ahogy beszél, ahogy formálja a mondatokat, minden mozdulata érezhetővé teszi, hogy egy igazi művészemberrel van dolgom. Kicsit mintha a fellegekben járna, mégis két lábbal jár a földön, s úgy közvetíti a rideg valóságot, mintha csak azt ecsetelné hány cukorral issza a teát. Úgy érzem, úgy kell vele bánnom, mint egy csiszolatlan gyémánttal. S nem akarom, hogy bármi vagy bárki beszennyezze. Ugyanakkor érdekes belegondolni, milyen érzés lehet azt hinni, hogy Aincrad az otthonom, a szülőföldem, a valóságom. Számomra valahol izgalmas, ő meg biztos hülyének nézve vagy végig sértődne, ha hangot adnék a gondolataimnak. Nem, ezt nem szabad. Nem szabad vásári látványosságot csinálni belőle, hanem tapintatosan kell kezelni az esetét. Mint egy cserediákot. Bemutatni a céhtársaknak, finoman értésükre adni, hogy mi a helyzet a sráccal és hogy próbáljanak neki mesélni a kinti világról, a céljaikról, a motiváló erőikről, vagy bármiről, ami megnyithatná Gilbert előtt az élet lehetőségeinek tárházát. Hogy ne úgy tekintsen a jövőjére, mint amilyen lehangolóan most.
- Én adhatok neked célokat. Adhatok jövőképet. Társakat, barátokat, családot. A hovatartozás érzését. Felszerelést, hogy megvédhesd magad, fegyvert, hogy mindannyiunk közös céljáért harcolhass. Találkozz a társaimmal, beszélgess velük, próbáld megérteni azt a világot, ahonnan jöttünk, s ahonnan te is származol! Költözz hozzánk, légy részese egy közösségnek, mert úgy hiszem, így könnyebben átláthatnád, hogy mi az egész ittlétünk mozgatórugója! Elég bátornak érzed magad ehhez? - Talán kicsit sok ez egyszerre, talán letaglózom vele. Az emberek nincsenek hozzászokva ahhoz a tempóhoz és pláne ahhoz a közvetlen stílushoz, amivel másik embertársaimhoz viszonyulok. Megengedhetem magamnak, hogy ilyen nagyvonalú ajánlatot tegyek, ráadásul azért hoztam létre anno a céhemet, hogy az ilyen kezdő tehetségeket és ígéretes művészembereket felkarolhassam. Nem azt mondtam neki, hogy máris azonnal legyen céhtag és álljon a frontharcosok közé. Távol álljon tőlem, hogy ilyesmire kényszerítsem. Ráadásul még nekem is alaposan meg kell ismernem. De úgy hiszem, az Artes közössége elég erős ahhoz, hogy élhető életet és célokat tudjon adni ennek a fiúnak. Elég szilárd ahhoz, hogy naggyá tegye ezt a művészt, úgy, hogy megőrizze a csiszolatlan gyémánt mivoltát.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Phobos on Pént. Nov. 29, 2013 12:33 pm


Számíthattam volna arra, amit el akart érni, mégis meglepett. A válasz kissé epikus volt, ahogyan a saját köréről beszélt. Célt adhat nekem és jövőképet - másra se vágytam, minthogy minden dalomnak, és létem minden egyes alkotóelemének erős akarata legyen. Társak, barátok, család - milliónyi mérföldre álltak tőlem, és jobbára a kifejezés pontos fogalmával sem voltam tisztában. Lényem egyik része vágyott ezekre, az új megtapasztalására, azonban a másik felem tartózkodott tőle. Hogy miért? Mert elég csalódás ért engem, mióta megszabadultam a Desperadotól. Valahol megbántam, hogy megakadályoztam a város pusztulását, de mi történt volna, ha tényleg megtörténne? Így is bűnrészes voltam, és ezek után tényleg egy második esélyt ajánlanak fel nekem? Hovatartozás - teljesen megfelelt azzal, amit a célokról mondott. Ha tartozok valahová, célomat elérhetném. De vajon megérdemelném, melyet beszélgetőpartnerem, egy vezér felajánlott nekem? Egyetlen egy módon tudhattam meg ezt, és bár csábító ajánlattal célzott meg, amíg nem tudom biztosan, hogy kiérdemlem-e ezt a fajta bánásmódot, addig egy tapodtat sem mehetek tovább. Nem, nem tehetem meg. Fogalmam sem volt arról, mit gondolhatna, ha bevallanám az igazságot. Hogyha eltitkolom, nem tudnám jól érezni magamat a bőrömben. Bűnös vagyok - és nekem az kell, hogy megszabaduljak ettől a tehertől, amit már jó ideje magamon hordok. Az idegenek furcsák, mégis megérdemlik az életet - talán ezért is gondoltam meg akkor magamat, nem csak az emlékeim miatt. Ha nem is tettem meg azt, amire a szörnyeteg kért, akkor is bűnrészese voltam egy majdnem-katasztrófának. A tehetségemet egy szörnyű tettre akartam herdálni, néhány emlékképért cserébe. Vajon megérte volna a kinti életemről szóló képekbe, egy pillanat erejéig belenézni? Nem csak velük, de magammal is végezni akartam, és az öngyilkosság súlyosabb bűn - legalábbis ezt mondják. Amint végigmondta azt, amit szeretett volna, azon nyomban felálltam. Fel-alá kellett járnom, persze szép lassan, komótosan tettem mindezt, miközben letettem az italomat. Át kellett gondolnom. Nem éppen azért, mert sok volt, hanem a bűnök miatt. Tényleg megérdemelném? A módot, hogy ezt kiderítsem, már elég régen tudtam. Nem szokásom kihívásokat szegezni, jobbára elfogadom azokat, semmint felajánljam. Most azonban rászorultam, bár nem nehezteltem Anatolera, sőt, rokonszenves alaknak tűnt, még ha az idegenek közül is való. Ha az előbbieket megértette, jobbára ezt is megfogja. Hosszabb pillanat erejéig háttal álltam neki, aztán végül rászántam magamat a válaszra.
- Egy kikötésem van. - Hatásszünet, majd szembenéztem vele. Kissé határozottabban tekintettem rá. - Küzdj meg velem. Amíg nem tudom, hogy a bűneimmel így is kiérdemelhetném ezt a kiváltságot, addig sehova sem mehetek.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
10/2900  (10/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Nov. 30, 2013 11:38 pm

Úgy érzem sikerült elég teátrális szöveget kreálnom, de nem bántam meg, hiszen láthatólag sikerült kizökkentenem a komfortzónájából. Persze nem az volt a szándékom, hogy még jobban felkavarjam az érzéseit, de szeretném, ha végre másként látná a világot, mint ahogyan most. Ráadásul a birtokomban van egy olyan képesség, amivel elérhetem a forráskódját, amellyel az áramköreire tudok csatlakozni, s ezáltal fel tudom idézni az emlékeit, magam is át tudom őket élni. Talán még a múltjának felidézésében is segítségemre lehet ez a skill, persze a bevetéséhez először bizalom kell. Nem ugorhatok neki, mint egy vadbarom, én sem örülnék neki, ha egy idegen turkálna a fejemben. Ha úgy érzem majd, hogy elérkezett a megfelelő idő, akkor felajánlom neki ezt a lehetőséget. Viszont mindaddig, amíg nem nyerjük el egymás bizalmát, csak fenyegetésnek érezné a képességem, mint anno Viola, így jobbnak látom egyelőre nem előállni a farbával. Jelenleg már az is sok lehet, hogy a tehetős meccénás szerepében tetszelgek. De ha már hatásvadász módon annak állítottam be magam, na meg tehetséggondozó menedzsernek, akkor jobb nem meghazudtolni az állításomat.
Államon lévő szőrpamacson simítgatok végig párszor elgondolkodva, miközben tekintetemmel a felpattanó, majd oda-vissza járkáló fiút követem. Nem szólok hozzá, már egy gondolattal előrébb járok. Ha elfogadja a felajánlásomat - már pedig el fogja, mert őrültség lenne visszautasítani - akkor mindenek előtt egy párbaj során érdemes lenne felmérni a képességeit. Nem csak a harci skilljeire vagyok kíváncsi, hanem talán láthatnám a spec képességét, a reflexeit, beleláthatnék a taktikai érzékeibe, röviden szólva tesztelhetném mennyire való a frontra. Merthogy nála ez utóbbi kulcsfontosságú dolog lehet. Aztán hirtelen megáll és nekem szegezi a kérését. Sejtelmesen elmosolyodok a kikötés hallatán, de nem árulom el neki, hogy pontosan ugyanez a kérés járt az én fejemben is.
- Rendben, legyen! - egyezek bele egy előzékeny biccentéssel - De nekem is van egy kikötésem. Adnék neked egy komplett felszerelést, hogy kisebb hátrányból indul a küzdelemben ellenem. Ha kellően rátermett vagy és elégedett leszek a teljesítményeddel, akkor megtarthatod az összes holmit. Hogy tetszik? Elég motiváció?
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Ozirisz és Judy

Témanyitás by Noxy on Csüt. Dec. 05, 2013 7:34 pm

Az idő kellemes, bár elég hűvős. Hamarosan itt a karácsony. Néha-néha már hullott is az év első hava, más néven a Boniver. Hogy is szokták mondani északon?
Winter is coming.
Láttam azt a sok vidám játékost, akik már nagyban átmentek karácsonyi hangulatba, egy részük még mikulássapkában vagy szó szerint mikulásnak vagy télanyónak öltözött be. Az utóbbiak még jól ki is csípték magukat, hogy tetszenek a társaságnak, de inkább a fiúknak. Még Mogorva is felvette a téli stílust, és gonosz ábrázatú fejére húzott egy zöld mikulássapkát. Ő mindig is azt vallotta, hogy a zöld ruhás télapó az IGAZI (hogy az ő szavaival élve kiemeljem). Igaza van: Szent Miklós volt akkoriban az igazi télapó, aki ráadásul zöld öltözetben járta be a környékbeli falukat, hogy némi elemózsiát, kis játékot, ruhát, vagy néha aprót hagyjon ott a szegényeknek. A piros stílus a Coca Cola miatt jött. Manapság mára a mikulás csak egy piros, ultra-drága ajándékokkal megtömött zsákos kövér emberként vánszorog a kisgyermekek lelki szemeiben. A karácsony is igencsak megváltozott kétezer-valahány évvel később Jézus születése után...
Egyedül nekem nem volt túlzottan karácsonyi hangulatom. Talán hiányzik valami az életemből, amire annyira szükségem lenne. Minden mást elvesztettem, amióta beestem ide SAO-ba. Tettem egy látogatást a céhemben, ahol csak az a sok kielégült, boldog arc fogadott, meg a megjátszott/valós szeretet és barátság a másik iránt. Valahogy én nagyon nem illek ide bele. Tényleg meg kell gondolnom, hogy elhagyjam-e a klánt annak ellenére, hogy én mindig is hűséggel járultam hozzá. Talán rosszul döntöttem akkor? Talán nem itt van a helyem. Legalábbis nem köztük.
Végül otthagytam a tornyot, hogy szívhassak egy kis levegőt, méghozzá egy csendesebb, kulturáltabb helyen, ahol nem vesz körül ennyi igaz/álszent vigyorú arc és mikulássapka. Az Ovidius Kőszínháza a legjobb hely lesz.
Körbesétáltam, majd megmásztam egy kicsit a romokat az én akrobatikámmal. Úgy érzem, visszanyerem a régi jó énemet azzal, hogy itt vagyok egy féltermészetes helyen.
Mikor beleuntam a mászkálásba, leültem az egyik legalacsonyabb kőfalra, hogy nézegessem a nem túl valós tájat, hátha azzal visszaszerzem a régi hangulatomat a karácsony iránt. Sajnos... ez lenne hamarosan az első idei karácsonyom, amit távol... és külön töltöm a családomtól, igaz barátaimtól és más szerettemtől.
Legutoljára Yuichi elvesztése miatt sírtam egy kicsit, és most ismét lecsúszott egy-két könny az arcomon.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
avatar
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Ozirisz on Pént. Dec. 06, 2013 2:39 am

/ Judy /


Alig értem vissza a városba, már mehetnékem volt... December eleje, és ilyenkor a valódi világ megkergül, mindenhol a karácsony és a hasonlókkal butítják a népet, a "család" és "szeretet" ünnepével, ami már-már a mostani időkben a pénzszórásról és az anyagiakról szól. Bekapcsoljuk a tévét, kimegyünk a városba, akármit csinálunk, a csapból is ez folyik. De reméltem, hogy ebben a virtuális világban máshogy lesz. Sosem volt egy igazi karácsonyom odakinn, családom nem volt, csupán rokonaim. A kettő között ég és föld. De mint mondtam ebben a világban sem úsztuk meg. Az első emelet kazamatájának koboldmentesítése után épp betértem egy fogadóba a portál közelében, de 1-2 perc fáziskéséssel fordultam is hátra. A szokásos NJK-k mikuláscuccban, a szokásos berendezés szintén karácsonyias, és az ír kocsmazene helyett karácsonyi ének szólt az NJK zenekarból... És ami még nagyot ütött: a mikulásos söröskorsó... Így hát elindultam egy távolabbi részére a városnak, először csak céltalanul, majd pontosan ugyanott lyukadtam ki, ahol hajdanán a mélyálomból felébredve kis bóklászás után Szophieba botlottam. Ovidius kőszínháza. Végre egy kis nyugis hely, ahol nem a flancolásról szól minden, és ahol nyugodtan tudok gondolkozni, pihenni, amíg az életerőcsíkom visszatölt magától, mielőtt mennék vissza fejlődni. Igen, már csak a mobok aprítása maradt számomra, főleg, miután a karácsony szelleme kiűzött a kocsmákból is. Oda is értem a kőszínházhoz, és meglehetősen nyugodt volt minden. Nem szólt a száncsengő, nem akartak eltaposni rénszarvasok, mint az egyik kisebb utcán, amit nyugisnak hittem, meg hasonlók. Körbenéztem, hátha van valaki ismerős, és rá is akadtam egy lányra az egyik alsó kőfalnál. Ismerni nem igazán ismertem, csak látásból. Valami labirintust próbált felderíteni a csapat, legalábbis valami hasonló volt a küldetés, ha jól rémlik, úgy két héttel a kataklizma előtt... Pár másodperc múlva odasétáltam hozzá, és megszólítottam:
Szia! Ozirisz vagyok, ha emlékezetem nem csal, mintha összefutottunk volna egy küldetésen. - majd kis szünet után folytattam - Mi újság? Valami baj van? - kérdeztem meg a lányt. Nem épp jó hangulatban van, legalábbis amennyire én meg tudom állapítani az ilyesmit. Az viszont messziről látszik, hogy igencsak el van kedvetlenedve valamiért - Vagy esetleg zavarok?
Lehet, hogy valami őt is nyugtalanítja, vagy bántja szegényt. Azt viszont tudom, nem könnyű egyedül cipelni a terheket. Van, hogy könnyebben viseljük őket, ha van kivel megbeszélnünk, van, hogy rádöbbenünk, hogy nem nekünk a legrosszabb, és utána jobb kedvvel folytathatjuk a szürke mindennapokat, újult erővel, és örülünk annak, ami van, mert tudjuk lehet rosszabb is. Bár, vannak esetek, amikor a gondokat nem lehet megoldani ennyivel, és bármikor lesújthat ránk, vagy szeretteinkre a kaszás. A kaszája ott lebeg mindannyiunk feje felett egész Aincradban, csak itt egy mikrohullámú sütővel kombinált bukósisak a megtestesülése... Minden esetre, remélem tudunk egy jót beszélgetni. Már jó pár hete nem beszélgettem komolyabban senkivel, csak ingáztam a kazamaták és a fogadók között...

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1228
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 30
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Noxy on Pént. Dec. 06, 2013 6:57 pm

/Ozirisz és Judy/

Nem is tudom, meddig búslakodhattam volna még itt egy kicsit, és ültem volna sokáig a kis falnál, ha meg sem szólítottak volna. Éppen akkor töröltem le azt a pár csepp könnyt, mikor egy ismerős hangot hallottam, mely engem szólított, még ha nem is nevezett meg.
Az illető bemutatkozott Ozirisz néven. Rémlik a neve... sőt! Ő volt az egyik férfiú abból a labirintusos küldetésből, legalábbis az a fiú, aki egy számomra igen kihívó és extrém stílusú lány társaságában volt. Ez a lány most egyáltalán nem volt vele, és ami azt illeti, a környéken se láttam sehol őt. Talán el van foglalva valamivel, vagy... meghalt volna? Néztem egy ideig a váratlanul felbukkanó fiút, akiről lerítt, hogy ő sincs sokkal jobb hangulatban nálam, úgyhogy némi egyértelmű dolgot már le tudnék róla olvasni. De ha tévedek, akkor javítsanak ki!
- Szia! - köszöntem neki, miközben leugrottam a falról. - Igen, jól emlékszel. Én is emlékszem rád, ott voltál a labirintusos küldetésen a kedveseddel. Én meg Judy Noxia vagyok, ha még emlékszel te is az én nevemre.
Mosolyogtam kedvesen a fiúra egy darabig, aztán a táj felé fordultam.
- Tulajdonképpen semmi konkrét problémám nincs. Csak tudod, hamarosan itt a karácsony, és nekem ez lesz az első karácsonyom, amit teljesen egyedül fogok tölteni távol a családomtól, barátaimtól és más szerettemtől. Az itteni igaz barátaim eltűntek, vagy jobban szeretik mással tölteni az ünnepeket, egy részük viszont jól hátba is szúrt, de erről nem igazán szeretnék beszélni.
Szomorúan sóhajtottam, de igyekeztem a megszokott barátságos arcomat mutatni egy rég nem látott ismerős felé, akivel úgyis csak egy küldetésig voltunk egy csapatban. Engem sajnos az utóbbi időszakban párszor érintett a lelki megrázkódtatás, és hiába volt segítségemre a Fehér Villámfőnix, aki természetesen én vagyok, sajnos a szomorú hangulatomat ő se tudná elmulasztani. Kedvesen érdeklődtem meg Oziriszt:
- Na és te hogy vagy és mi járatban errefelé? És mit csinál éppen a kedveskéd?

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
avatar
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Ozirisz on Pént. Dec. 06, 2013 8:46 pm

Kicsit megnyugodtam, hogy a memóriám legalább nem hagyott cserben.
Igen, emlékszem rád, bár túl sokat nem beszélgettünk akkor, és a küldetés sem úgy alakult, ahogy elterveztük előre. - feleltem a lánynak.
A karácsony nekem is elég mumus dolog, főleg, hogy eddig is hadilábon álltam vele, a kinti világban. Amiről szólna, az a család, a barátok és a szeretet. Pár igaz barátom van odakinn a valódi világban, család helyett csupán rokonok. És valahogy bosszantott ilyentájt az a jelenség, hogy a csapból is olyan dolgok szólnak, amik már csak ritkán vannak jelen a világban. - mondtam a lánynak.
Olyan "barátaim" nekem is voltak sajnos, akik csak érdekből barátkoztak, és mihelyt nem volt semmim, rögtön hátat fordítottak. Ismerős érzés számomra is... De ez nem is lényeg. A fontosabb az, hogy azon kevesek, akik a mélyponton az ember mellé állnak, és segítik, még ha csak szavakkal is, többet jelentenek, és képesek erőt adni, hogy kimásszunk a gödörből. És ilyenből örülök, hogy adatott nekem. Tulajdonképp ők jelentették a családot. - majd kis szünettel folytattam - De ők többnyire a kinti világban vannak. Tulajdonképp a karácsony elől vonultam félre ide...
Aztán Judy a kedvesem felől kérdezett. Pár másodpercbe beletellett amíg egyáltalán valamit is tudtam volna mondani. Lehajtott fejjel kezdtem a válaszom.
Úgy két héttel a küldetés után, szokásához híven hajnalban vadászni ment, és egyszer csak eltűnt. A térképem nem jelezte, nyomára nem akadtam, kérdezősködtem, végigjártam az első szintet számtalanszor, de hiába. Minden bizonnyal eltávozott...

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1228
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 30
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Noxy on Vas. Dec. 08, 2013 10:01 pm

/Ozirisz és Judy/

Kicsit meglepődtem, mikor Ozirisz bevallotta, hogy a karácsony neki olyan, mint a kávés-automatának az iránta érzett szerelem. Azzal egyet kellett értenem vele, hogy a karácsony a családról, a barátokról, a békéről és a szeretetről szól.
- Hát igen. Sajnos a nagykereskedelem igen hazavágta ezt az egészet egyrészt, sokak számára a karácsony már csak a pénzről és az ajándékokról szól. Ez a marketing. Másrészt meg ugye itt van ez a sok játékos, akiket a fogság elszakított a családjuktól és rokonaiktól, akikkel azért szívesebben együtt töltenék a karácsonyt. Nekem sajnos idebent nincsenek se rokonaim, se olyan barátaim, akikkel ne lennék magányos... mármint lennének, de azok másokkal vannak jelenleg, én meg most így egyedül maradtam.
Teljes megdöbbenéssel hallottam, hogy a barátnője két héttel a küldetés után sose tért vissza többet a vadászatról. Talán egy erősebb mob, vagy egy arra járó vörös indikátoros végzett vele. Sajnos ezek a balesetek vagy gyilkosságok nagyon gyakran előfordultak. Ha valaki legalább ott lett volna mellette, talán még elkerülhető lett volna, de ha az a mob vagy vörös indikátoros erősebb lett volna, akkor annak a lánynak többmagával sem lett volna erősebb.
- Sajnálom, Ozirisz. Őszinte részvétem - Nagyon reméltem, hogy ezzel nem szegtem le nagyon az így is alacsony szinten lappangó kedvét. Persze, én nem tudhattam, hogy mi történt azzal a lánnyal.
- Sajnálom. - Ismételtem el arra célozva, hogy nem akartam megemlegetni a lányt.
A Fehér Viharfőnix, még ha elég szigorú volt velem szemben, hogy erőt adjon nekem, mostanság ő is szárnyát és fejét szegte. Mintha felszegte volna fejét. A gyomromban élő szörnyeteg, aki Yuichi-ügy óta teljesen magába fordult, hirtelen aktivizálta magát, és reménykedve beleszagolt a levegőbe. Nem tudom, hogy mi ez az érzés, de ha nem csal, akkor ez azt jelenti, hogy karácsony beköszöntével még lesz számomra valami remény. Hogy mi, a fene se tudja. Mondjuk, külön örülnék neki, ha végleg véget érnének a lelki szenvedéseim. Ha nem lehetek újra erős és szilaj természetű, akkor hasonló módon fogok járni egy vadászat során, mint Ozirisz néhai barátnője.
- Amúgy mit csinálsz mostanság? - kérdeztem érdeklődve a férfiútól. Nemcsak kíváncsiságból is, hanem hogy másra tereljem a témát.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
avatar
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Ozirisz on Vas. Dec. 08, 2013 10:39 pm

Érdeklődéssel és egyetértéssel hallgattam Judy mondandóját a karácsonnyal kapcsolatban.
Igen, ez sajnos így van. eléggé elfuserált a világ.
Ismerős jelenség, nálam is ugyanígy van, azok, akik közel állnak hozzám, szintén a szeretteikkel vannak, és nem szívesen zavarom őket. Vagy pedig eltávozott... - mondtam.
Majd Judy részvétét fejezte ki. - Köszönöm. - mondtam neki. Majd kicsit később folytattam: - nem tudhattad, nem sokan láttak minket együtt, és én sem sokaknak mondtam, mi történt. Talán azért, mert reménykedtem benne, hogy visszatér, rátalálok valahol, de a remény szép lassan szertefoszlott.
Aztán afelől érdeklődött, hogy mit csinálok mostanság. Hát, nem sokat. Azóta nem igazán találtam a helyem a világban, ritkítom Aincrad mobállományát, vagy valamelyik fogadóban pihenek, vagy mint most, elvonulok kicsit a világ elől. - majd egy kis szünet után folytattam - De most kifejezetten örülök, hogy összefutottunk. - mondtam a lánynak mosolyogva.
Az utóbbi időben eléggé kerültem a társaságot, és csak céltalanul tengődtem a világban. De egy idő után az ember eljut arra a pontra, hogy felismeri, hogy ez az út sem vezet sehova. A múlton persze attól még ugyanúgy nem tudunk változtatni, de abban próbálok hinni, hogy a jövő nincs megírva előre...
És veled mi újság? Mi történt veled a küldetés óta? - kérdeztem kíváncsian a lányt.
A mai nappal mintha valami változna a világban, és változna bennem is. Végre újra tudtam mosolyogni, amire a kataklizma óta eddig még nem voltam képes. Minden bizonnyal Judynak köszönhető, és a furcsa véletlenek sorozatának, melyek ide sodortak minket a mai napon. Ide, ahol egy kis nyugalom van a karácsonytól, és nyugalom van a város zajától is.

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1228
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 30
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Noxy on Kedd Dec. 10, 2013 12:33 pm

- Hát, van amikor néha muszáj egy kis változatosság, hogy ne csak azokkal teljenek mindennapjaid - szögeztem le a magam véleményét. - Na de mit ácsorgunk itt? Kevésbé lesz hideg, ha mozgunk egy kicsit. Sétáljunk itt pár kört!
Ha benne volt, akkor elindultunk sétálni körbe a színház körül. Ha nem, akkor ott maradunk, de azért én leugrottam a kis falról, és odamentem, hogy ne kelljen már három méter távolságból beszélgetnünk egymással.
- Hogy miújság velem? Hát kérlek szépen, megvagyok - feleltem a kérdésre. - Jó sok kalandom volt a labirintus óta, és szereztem egy-két új ismeretséget. Habár az egyik nagyon közel állt hozzám.
Yuichi. Fontos barátom maradt attól még, de még így is nagyot csalódtam benne. Miközben rá vártam teljesen egyértelműbb értelemben, addigra elcsábítja őt pillanatok alatt egy kislány, aki jobban van Mirikára veri a nyálát, ráadásul pocsék főző is. Tudom, hallottam hírét, hogy Yuichi azért nem jött a 13. bossra, mert az egyik főztjétől nagyon rosszul lett. És most a fiú jelenleg hol lehet? Biztos tölti Ayanival karácsony előtti ünnepekkel járó szabadidejét.
- Az az egyik sajnos eldobott engem egy kislányért - Csak ennyit mondtam. - De végül is már nem érdekes. Ha őt szereti, akkor legyen, én nem akarom tönkretenni a boldogságát, de többet nem bízhatok meg benne. Korábban is volt előtte egy másik lány, őt meg miattam vetette el.
Ebben a pillanatban jöttem rá valamire: a fiúbarátom nagy csapodár, és könnyen elcsábítható. Bár Yuichi az, akit könnyen elsodorja az ár, de mégis olyan érzésem volt, hogy mostanra ő lett Ryuninji Ren 0.2, Ayani meg az igazi Heather 0.2 (Totál Dráma sorozatok egy szereplője utáni kinevezés), csak nem gonosz változatban.
Végre kezdesz felvilágosodni - szólt a fejember a Fehér Viharfőnix.
Ozirisz mosolya furcsa érzéseket keltett bennem, a sötét halálból feltámadt szörnynek ez nagyon tetszett, és ezt dorombolásával fejezte ki. Mikor is éreztem ilyesmit utoljára? Nem! Az nem lehet... hogy tudnék én alig pár héttel vagy hónappal azután így szeretni, hogy a szívemet összetörték?

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
avatar
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Ozirisz on Csüt. Dec. 12, 2013 12:48 pm

Rendben, én benne vagyok - feleltem Judynak a séta ötletére. Aztán érdeklődve hallgattam ahogy mesélt. Aztán kezdett összeállni a kép, mi állhatott Judy rossz kedve mögött. A barátja dobta őt egy másik lányért, előtte meg miatta dobta az előző nőjét.

Szerintem ne foglalkozz vele, ő nem szeretett igazán. Ha csak halványan is érzett volna irántad valamit, akkor nem lett volna képes dobni. - mondtam a lánynak, miközben a szemébe néztem.
Jobbat érdemelsz nála, olyat aki szeret, és nem olyat, aki kihasznál, majd félredob ha már nincs szüksége rád. A volt barátodnak is meglesz a büntetése idővel. Pörögnek az évek, egyszer majd ő is megöregszik, és családot szeretne, de akkorra már nem fogja senki sem komolyan venni. Legalábbis ha így folytatja, valószínű hogy egy ilyesmi jövőt nyer meg magának - mondtam Judynak mosolyogva.

Hasonló helyzetben voltam már én is, általában a lányoknál a "ló nincs, jó a szamár is, de ha megjött a ló, a szamár mehet amerre lát" kategóriába tartoztam, és lecseréltek. Vagy a távolság szólt közbe, vagy az időhiány... vagy az elpixeleződés..  - tettem hozzá a mondandómhoz, az utolsó szavakat már csak gondolatban. - Pedig nincsenek nagy vágyaim, egyszerű boldog élet, feleség, gyerekek.
Meglehetősen különös érzésem támadt így a séta közben, mintha egy új hajnal köszöntene be pár hónapnyi sötét éjszaka után. Legutóbb a kezdetek erdejében éreztem hasonlót, és a kataklizma óta nem hittem volna, hogy képes lennék rá újra. De Judy különleges lány, és ő is sokat szenvedett, amíg eljutott idáig. Vajon ő is tudna hasonlóképp érezni irántam? Vagy csak a hirtelen jött és eltúlzott remény szólalt meg a fejemben? Egyelőre nem tudhatom, és nem szeretnék mindent elrontani vele, ha esetleg egyirányú lenne a dolog...

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1228
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 30
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Csüt. Dec. 12, 2013 3:44 pm

Anatole Saito: Gyenge Paralízis Méreg (egy körig megbénítja az ellenfelet, maximum 1 találatig marad a pengén)
Raven: Hullám Kristály (A földnek kell vágni és a három legközelebbi mobot vagy játékost (beleértve téged és társakat is, így megéri messze dobni) meglöki, a lökés csak annyira erős, hogy a figyelmetlen célpontok elessenek.)
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 15018
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Noxy on Pént. Dec. 13, 2013 3:25 pm

Spoiler:
Amit Ozirisz mondott, azért elgondolkodtatott. Egy valamiben nincs igaza, amit azért nem mondtam vissza, mert tulajdonképpen ki tudja, de mégis...
Egyedülállóan Riuninji Ren, az a perverz állatidomár az, aki ilyen, hogy sorra szedi a lányokat (engem nem sikerült felcsípnie mostanáig sem). Yuichi viszont nem ilyen, ő csak az árral sodródik. Nem ő vonzza a lányokat, hanem a lányok vonzzák őt, a szó legszorosabb értelmében. Nem tudom, hogy Ayaniban mégis mi a fene volt, ami nekem nincs. Egy dolog, hogy nem vagyok az a típus, aki nyíltam mutatja ki szeretetét, és első sorban idegenekkel szemben vagy megvető, vagy szimplán bizalmatlan, de mégis mit tehetnék? Áradozzam szét a szeretetemet és csimpaszkodjak valaki nyakába úgy, hogy ne vegye el tőlem a másik? Én nem vagyok se ribanc, se buta kislány, se rámenős, se csábos bajkeverő, és mindennek a tetejébe Ayani sem én vagyok.
Ozirisz lányokkal való kapcsolata elég szomorú. Nem is csodálkoztam azon, hogy mostanság hogy áll a barátokhoz és a legtöbb lányhoz, ha az előző kedvesei elhajtották őt egy idő után (tisztelet a kivételnek, aki ugye a legutóbbi párja volt, és soha többé nem tért vissza vadászatából). Az utolsó szavai olyan őszinték, lélekhez szólók és kedvesek, hogy a szerelmi bánatom óta ismét elpattant bennem a szál. Ez volt a harmadik alkalom, amikor hosszú idő után, a SAO világában elsírtam magam. Először Yuichi elvesztése sújtotta depressziótól, majd az előbb a régi karácsonyi időket sirattam meg. Ez a kettő ugyan csak kis időre sirattak el, de most először írtam el magam igazán. Miért? Mert én is csak ugyanazokat szeretném, mint Ozirisz. Egyszerű boldog élet, férj, gyerekek. Emellett hűség és harmónikus összhang a párkapcsolatban.
- Ne haragudj, én egészen meg tudlak érteni, csak most így hirtelen nekem is eszembe jutottak a kínszenvedéseim - zokogtam - Nincs arról szó, hogy ne lennének barátaim és ne lennének gyámjaim, akik magukhoz vettek... csak nem tudom megérteni, hogy miért olyan emberek vesznek mindig körül, akikben nincs annyi összetartás, hűség és logikus előrelátás. Vannak, amiket nem szeretek, vannak, akikhez máshogy viszonyulok, és voltak hibáim, de nem annyi, hogy így érdemeljem ezt ki a sorstól. Sose öltem meg vagy csak bántottam is volna fizikailag valakit, mégis nagyon boldogtalan vagyok. Engem kétszer már megaláztak, csak mert megvannak a véleményeim és logikusan gondolkozom. Nem nagyon barátkoznak velem, és ha vannak is itt barátaim, még annyira sem sajnálják drága idejüket, hogy írjanak nekem egy PÜ-t hollétemről. Úgy érzem, hogy a céhemben is én vagyok a kakukktojás... tervezem is, hogy kilépek az Angelic Voice-ból. És mindennek a tetejébe Yuichit, akit igazán szerettem, meg egy Mirika-mániás céhtársam csábította el az ágyába. Persze egyszer Mirika is ezt tette vele, de még azelőtt, mielőtt egy meghitt vadászatra mentünk volna el. Most úgy érzem magam, mint anno Enheriel: engem senki se szeret vagy becsül meg annyira, hogy a megszokott galeritek életének részévé váljak.
Ha Ozirisz megengedi, vagy felajánlja vállát, akkor ráborulok a vállára kisírni magamat. Ha nem, akkor fél kézzel elfedem az arcom, hogy a könnyeimet felfogjam.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
avatar
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Ozirisz on Szomb. Dec. 14, 2013 2:02 pm

Szomorúan hallgattam Judyt, hogy ő is milyen sok rosszat kapott az élettől, annak ellenére, hogy egyáltalán nem érdemelte meg. Szegény lányt valahogy sikerült megríkatnom, és a vállamra borult, és sírt. A szívem szakadt meg, hogy őt így látom, hogy szomorú, és valami elpattant nála. Ha hagyta, akkor a hátára tettem a kezem, és kicsit közelebb húztam magamhoz Judyt.
- Ne sírj, kérlek... Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz, amikor vidám vagy - suttogtam halkan a fülébe. 
Hallgattam a szavait, megemlítette az egyik céhtársamat, Yuichit. Hát, igen, anno voltam vele egy küldetésen, az elején Himével volt sülve-főve, majd egyszer csak hirtelen Yuichi elhidegült tőle. Hogy mi volt az oka ennek a hirtelen változásnak, alig egy nap alatt, azt nem tudom, de a lány szerette őt, és a srácnak pedig egyik pillanatról a másikra már nem kellett... Akkor sem értettem, ahogy most sem értettem ezt az egészet... Judy tőle jobbat érdemel, az az egy biztos.

A sorstól nem mindig azt kapjuk amit szeretnénk, de azt a kevés jó dolgot kell észrevennünk, és megragadnunk, ami megadatott. Minden alagút végén ott van a fény - mondtam, és most értettem meg igazán ezeknek a szavaknak a jelentőségét. Egy új kezdet hajnalán vagyunk, két sokat szenvedett lélek fura véletlenek sorozata után egymásra talál. Elég sok közös van bennünk, mindketten megjártuk a hadak útját, szenvedtünk, tűrtünk, sírtunk, és most itt lenne az ideje együtt nevetnünk.
Ugyan már, aki igazán szeret, az feltétel nélkül szeret, és annak, aki vagy - szólaltam meg hosszú másodpercek után, majd kicsit halkabban mondtam tovább - Lehet, hogy egész eddig rossz helyen keresgéltél... én nem hagynálak cserben, nem használnálak ki, és a végsőkig melletted lennék...
Még magam is meglepődtem, hogy ilyen érzések előtörtek belőlem a kataklizma után, és nem is hittem volna, hogy valaha is képes lennék valakit újra tiszta szívből szeretni, de Judy képes volt előhozni azt a részem, amelyről azt hittem, hogy már nem is létezik.

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1228
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 30
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Noxy on Szomb. Dec. 14, 2013 10:01 pm

Ozirisz hagyta, hogy a vállára boruljak kisírni minden bánatomat, ami eddig összegyűlt. Minden egyes könnycseppel mintha a teher a hátamon egyre könnyebbé és könnyebbé válna. A férfiú nemcsak hagyta, hogy sírjak a vállán, még közelebb is húzott magához. Az érzés, amikor átölel, és amikor nyugtató és jóleső szavakat súgott a fülembe, úgy éreztem, most megnyugvásra találtam. A Fehér Viharfőnix reménykedve szegte fel fejét, a szörnyem meg kéjesen dorombolt a hasamban. Az meg úgy érezte, hogy ismét itt a lehetőség, hogy segítsen nekem egy új esélyt adni annak, amit egyszer Yuichi már kijátszott nálam.
Ozirisz szavai nem csak pusztán vigasztalóak voltak, hanem erős érvek és logikák. Sokáig én is így gondolkoztam, mégis ezek a bánatok igencsak elnyomták bennem azt a régi Judyt, aki egykor voltam. A csalódottság, összetört szív és az elhagyatottság/cserbenhagyottság után kialakult szürkeség levert. És most úgy érzem, lelki erőm lassan kezdi ismét felvenni ezekkel szemben a harcot. Ozirisz meg itt van mellettem, és olyan kedves hozzám, mintha nagyon-nagyon régóta ismernénk egymást, pedig ezelőtt csak egyszer találkoztunk egy küldetés alkalmából, akkor pedig még ott volt vele a néhai barátnője is.
Végül felemeltem a fejem a srác válláról, és így szóltam.
- Igazad van, Ozirisz. Mindenben igazad van. A sors kemény, drámai próbák elé állítanak bennünket. És még fognak is. Nem tudom, hogy engedhettem meg, hogy majdnem elenyésszen ezek a dolgok. Múltkor már gondoltam is rá, hogy levetem magam Aincradról, de végül meggondoltam magam. A nevelőszüleim kiakadnának, ha meghalok.
Az öngyilkosságról végül is a Fehér Viharfőnix beszélt le. És milyen jól tettem, hogy hallgattam is rá.
Még mindig van van remény. Kezd például ezzel a lovagias úrfival - szólt bennem a Fehér Viharfőnix. A szörny hevesen bólogatott.
Igaza van neki is. Újra kell kezdenem, tiszta lappal, másfelől pedig így nem lesz szép fehér karácsonyom még a nevelőszüleim nélkül is. De hát a karácsonyt együtt töltöttem velük egész életemben. Első karácsony, amit nem velük töltök. De még tölthetek másokkal is. Ha még nincsenek igaz barátaim itt a játékban, akkor is még megünnepelhetem velük. Ők is egy cipőben járnak velem: nagy részük ugyanúgy távol, elzárva szeretteiktől töltik töltik az idei ünnepeket. Talán Oziriszre is ráférne egy kis karácsonyi hangulat, de úgy, ahogy ő szeretné. De majd meglátom, mit tehetek az ő boldogságáért. Olyan jó lenne megismerni őt. Tudni kedvenc hobbiját, szokását, kalandozási típusát, jellemeit, fizikai erőlétét, és egyéb ilyen dolgokat. Amikor elszáradt könnyeimmel rámosolygok Oziriszre, egy kis pír elönti az orcámat, de aztán még legörbül egy kicsit a szám.
- Bocsáss meg, ha lelki szemetesládának használtalak. Máskor nem szokásom ilyet csinálni... úgy tűnik te vagy az első, akinek kibeszélhettem a bánataimat. De tudd, hogy ha kell, rám mindenben számíthatsz.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
avatar
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Ozirisz on Vas. Dec. 15, 2013 7:02 pm

Judy hagyta, hogy megöleljem, ami számomra nagyon jól esett. Majd felemelte a fejecskéjét a vállamról, és amit mondtam kemény próbákkal kapcsolatban, egyetértett, de amit utána mondott, azon ledöbbentem...

Eszedbe ne jusson ilyen hülyeség. Hazudnék, ha nekem nem fordult volna meg a fejemben, de nem adom meg a rosszakaróknak azt az örömet, hogy eltávozzak harc nélkül. Elé mentem a végzetnek, ami egy miniboss formájában jött el, és kicsit nagy falat volt számomra. Aztán amikor pirosba ment az életcsíkom, csak vártam a véget, lesz ami lesz, megpróbálva magammal rántani őt is. És akkor jött Hinari, a céhvezérem, és lekaszaboltuk a bosst. Az életének java részét ő vitte le, de akkor világosodtam meg: Az utam még nem ért véget...

Ahogy a tied sem, és eszedbe ne jusson semmi hülyeség... Abba én is belehalnék, ha történne veled valami.. - mondtam Judynak.

Majd rámmosolygott, amitől én is elvörösödtem minden bizonnyal. Aztán bocsánatot kért, és mentegetőzött, hogy "lelki szemetesládának" használt.

Ugyan már, nincs miért bocsánatot kérned, semmi rosszat nem tettél. Az, hogy kiadod azt, ami nyomja a szíved, az egyáltalán nem baj, sőt, az ilyenek különböztetnek meg a rideg és érzéketlen szürke tömegtől.

Rendben, de ha épp neked van szükséged bármire, rám számíthatsz. - mondtam mosolyogva, majd ha Judy engedte újra átöleltem. Már az előbb is nagyon jó volt a közelsége. Sőt, a legjobb, ami történt velem az utóbbi időszakban.

Ömm... nyugodtan szólíthatsz Ozinak ha gondolod, rövidebb is, és közvetlenebb is, legalábbis szerintem – mondtam a lánynak. Talán ez is egy kicsit rásegíthet ahhoz, hogy ez a mai nap egy új kezdetté válhasson mindkettőnk számára.

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1228
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 30
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Noxy on Vas. Dec. 15, 2013 11:20 pm

Hát igen, az öngyilkosság egyáltalán nem megoldás semmire, még akkor is, ha úgy gondolnám, hogy így minden teher lehullik rólam. És mégis ezzel nagyobb gondot okozhattam volna mindenkinek lelkileg, élet-körforgásilag és kivételes esetekben fizikailag is. Egyrészt Yuichi és Ayani a végén magukat hibáztatnák az öngyilkosságom miatt, és ez a teher biztosan az életük végéig rajtuk maradt volna. Másrészt a régi Judy sose vetemedne ilyenre, inkább mutasson példát másoknak, akik könnyen fel akarják adni. Én ezelőtt soha semmilyen körülmények között nem adtam fel semmit, még akkor sem, ha bántott is volna. Na jó, a tizenkettedik boss kis híján felnyársalt, mikor teljesen magam alá kerültem a párocskát látva... harmadrészt meg Mogorvára sem szívesen hagynám a boltomat örökségül, mert még a végén valami rossz katonai kantint csinálna belőle, ha egyszer csak rájön a tíz perc és kitalálja a hülyeségeit. Persze, egy kiégett katona már csak ilyen.
Ha Ozirisz ilyen erős maradt annyi kínszenvedése után, nekem is ideje újra erősnek lennem. A meleg, ölelő, suttogó bátorítás úgy ömlött belém, mint a víz a nyitva hagyott csapból. Azt hiszem, ő lesz az első olyan férfi, akire tényleg számíthatok, és sose hagyna cserben. Remélem, hogy a jövőben is így lesz, amikor végre valahára együtt el tudnánk mennyi bosszt ölni.
A szörnyem egyre kéjesebben dorombolt és morgott a gyomromban.
Ozirisz ismét magához ölelt. Ezúttal már sokkal nyugodtabban és békésen viszonyoztam az ölelést, mert tudtam, hogy ezekben a meleget adó karokban végre békére és védelemre találtam. Vagy ő talált a maga békéjére és védelmére... nem, jobb kifejezés: egymásban találtuk meg a békét és a védelmet... a biztonságot. A lelkitársakat. Azt a személyt, aki több, mint barát. Pedig ezelőtt alig ismertük még egymást. Úgy tűnik, mintha már jó ideje ismerném őt. Azt mondta, hívjam csak Ozinak nyugodtan.
- Én jobban szeretnélek Oznak hívni, mert az Ozi olyan kicsinyítőnek hangzik - mondtam neki mosolyogva. - És úgy is hangzik, mint "Omi". Régen néztem egy rajzfilmet, amiben így hívták az egyik főszereplőt, és a becenevedről éppen ez esik le nekem. Ha nem veszed tolakodásnak, szabad megtudnom az igazi neved?

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
avatar
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Ozirisz on Szer. Dec. 18, 2013 11:25 pm

Judy mondandóját megnevettem... Omi... azzz... érdekes lehet. Mit kell róla tudni amúgy? Oz... ez jó... Az olyan mint Óz a nagy varázsló. - mondtam széles mosollyal az arcomon. - nyugodtan hívhatsz Oznak. Majd a valódi nevem felől érdeklődött, amin egy kicsit meglepődtem. Virtuális világokban nem sűrűn szokták az emberek a másik valódi neve felől érdeklődni. Igaz, a korábbi MMO-kban egy karaktert alakítottunk, és nem önmagunkat.

Hát, ami azt illeti, Te vagy az első ebben a világban, akinek elmondom: Kougami Shinya néven ismernek a kinti világban. De az Oziriszt vagy az Ozt jobban szeretem. Az álneveket mindannyian magunk találjuk ki, ami leginkább illik a személyiségünkhöz, egyéniségünkhöz, ellentétben a valódi nevünkkel amit a "családunktól" kapunk. - mondtam Judynak, mélyen a szemébe nézve.

Majd én is feltettem egy kérdést: Neked a Judy Noxia az igazi neved? Persze csak ha akarsz, akkor válaszolj erre... - mondtam a lánynak, kicsit elbátortalanodva. Nem szeretném lerohanni, vagy túlzottan rámenős lenni, és mindent elrontani egy rossz lépéssel. És nem szeretnék belelépni az ördögi körbe, hogy elrontok valamit, és mindinkább próbálom helyrehozni, annál jobban rontok a helyzetemen, majd még tovább, és még tovább, egész addig, amíg eljutok odáig, hogy menthetetlen minden. Odakinn már jó párszor belesétáltam ebbe a csapdába, és inkább lassabban haladok, de biztosabban. És Judy túl sokat jelent számomra, úgyhogy nem engedhetem meg magamnak, hogy hibázok.

Judy rendes lány, és gyönyörű is. Ha csak rámmosolyog, én már vigyorgok mint a tejbetök és vörösödök mint a paradicsom. Nem hittem volna, hogy valaha előtör a mélyről ez az énem is. De most mégis megtörtént. Szerintem szép pár lennénk mi együtt. Mindketten sokat szenvedtünk már az eddigi életünk során, és ránk férne egy kis boldogság. Még ha egy másik világban van a tudatunk, és a kinti világban a jó ég se tudja milyen messze vagyunk egymástól, itt nincsenek távolságok. Csupán reménykedni tudok benne, hogy Judy is hasonlóképpen érez most, mint én... Minden esetre, ha hagyta, újra megöleltem, és kihasználtam minden pillanatot a jóleső közelségében.

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥️  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥️ ♥️ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .
avatar
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1228
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 30
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
7792/8100  (7792/8100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Noxy on Pént. Dec. 20, 2013 10:35 am

- Hogy mit kell tudni róla? Áh, semmi különös nincs abban a mesefigurában, hacsak szeretnéd meglesni a Xiaolin Showdown, ha kijutottunk innen - legyintettem egy mosollyal, de szélesedett Óz, a nagy varázslóra. - Hát az azért mindig jobb, mint az Ozi, nemde?
Érdekes, hogy én voltam az első, aki érdeklődött Oz igazi neve iránt itt Aincradban. Hát a néhai barátnője meg se érdeklődte? Vajon ő mégis miféle lány lehetett, ha még ennyit se tudott vagy akart tudni róla? Ai Hane... nem volt vele gondom, még csak összetűzésekbe vagy csak sima beszélgetésekbe sem kerültünk, de akkor az volt róla a véleményem, hogy benne egyáltalán nincs semmi csapatmunka, ha Ozt kivéve így elkerült mindenkit.
Na de miért gondolkodok Ai Hane iránt? Tudom, hogy ő már nem él és sajnálatot érdemelne, de mivel köszönésen kívül egy szót sem váltottunk egymással, nem volt számomra fontos ember. Oz viszont annál inkább. Ő megérdemelne egy újabb esélyt annyi gond és balsors után. Talán én vagyok az egyetlen, aki tud rajta segíteni. Ő meg az egyetlen, aki rajtam. Jól egymásra találtunk. Ezzel a szörny bennem heves morgással értett egyet. Ez a fiú nagyon kedves, aranyos, és a szerény vigyora meg tud mosolyogtatni. Azt hiszem, a karácsonyom egy idétlen virtuális világban mégsem lesz annyira rossz... Kougami Shinya. Szerintem ez egy egyedi, szép japán név egy fiatalembernek, bár ő jobban szereti az Ozirisz becenevet. A kívánsága számomra parancs.
Végül Oz kérdése az igazi nevemmel kapcsolatban kizökkentett a gondolatmenetekből.
- Csak a Judy, de a Noxia vezetéknév nem. Az igazi nevem Judy Sarnatrina, de azt nem igazán merem használni a nyilvánosságban, csak hivatalosan, mert volt már egy-két felkapott bolond és irigyeim, aki SZAR-natrinának hívtak. Ha már hivatalos, meg fogom változtatni a vezetéknevemet a játékosra. Sokkal közelebb áll hozzám. A te igazi neved őszintén szólva szerintem nagyon szép és egyedi. - Szerintem az utolsó mondatommal talán rózsapiros színbe borítom Ozt, persze az én orcámon is megjelent annak a színnek egy árnyalata. Nagyon aranyos, mikor megölelget, még többször is, és minden ilyen pillanatkor viszonyozom neki ezt. Hiszen úgyis szükségünk van erre az örömre is, nemde?
- Oz, mondd, van neked valami hobbid? Szoktál táncolni vagy alkotni? Én mindkettőt szeretem csinálni. - kezdtem el ezzel az ismerkedést.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
avatar
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ovidius kőszínháza

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

3 / 10 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.