[Küldetés] Felszabadítás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Egil on Kedd. Márc. 26, 2013 1:09 am

Felszabadítás
Résztvevők:

- Nagamori Yoi
- Kamijou Ryner
- Kiroku
- Tachibana Makoto

Határidő: Kért küldetés, így nincs határidő, ám többen vagytok, ha a többség szól, megy a figyelmeztetés.

Sorrend: Első körben Yoi és Ryner kezdje, utána Kiro és Tachi

Yoi és Ryner:
A kezdetek városának terén az emberek egy hangos küzdelemre figyelnek fel. Nagy csatát várnak az érdeklődök, de csupán csak két állatot láthatnak. Verekedésnek tűnhet, egy egyszerű párharcnak, de jobban megfigyelve inkább lehetne verésnek és esélytelen menekülésnek mondani, minthogy egy kicsiny veréb az életéért küzd egy sólyommal szemben. Tollak tépődnek, a veréb szárnyai törnek, majd végeredményként hull pixeleire látványosan a teste. Sajnálni is lehetne a kicsiny madarat, minthogy akarattal küzdött az életéért, nem adta föl. Lehetne mondani, hogy felszabadult, nem foglya többé e világnak, ám egyszerű állat volt e kettő, csupán csak a játék részei. A sólyom felszáll, úgy mintha közönsége se lett volna az iménti jelenetnek, a ti napotok pedig folytatódik tovább.
Kiroku és Tachi:
Ti is láthatjátok a két állat harcát, ám látóteretekbe mind belekerül Yoi és Ryner is.

Kellemes írást!

Egil
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 231
Join date : 2013. Jan. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Nagamori Yoi on Kedd. Márc. 26, 2013 9:58 pm

Üresen bámult a forgatagba. Hogy milyen napszak is volt, az igazán keveset számított csak, s talán a legkevesebbet az ő számára. Társa a közelben bóklászott, halló és látótávolságon kívül, de bármikor visszaérkezhetett. Előtte az alakok hol tisztán jártak-keltek, hol pedig elmosódtak és helyüket a jól ismert feketeség vette át, fekete, ismerős és talán hihetetlen, de megnyugtató. Megnyugtató, mert ilyenkor tudta a teendőket, nem szakította meg rutinját a formák és színek képbeli világa, cselekedeteit mindössze hangok és tapintások, no meg néha szagok befolyásolták.
Egy átlagos nap ehhez volt hasonló: felkelt, evett valamit és némi pénz után nézet, vagy egyszerűen - mint ahogy most is - kisétált a város főterére és egy padra ülve fülelt, szagolt és amikor erre lehetősége volt, figyelt. Bár még most is nehéznek találta, legfőképpen pedig éppen, amikor olvasásról volt szó. Ez olyan dolog volt, melyet elég lassan tanult, mert önerőből egyszerűen képtelen volt rá, s ritkán akadtak emberek, kik hajlandóak voltak felolvasni valamit, vagy esetleg megtanítani. Bizony, itt a kitapinthatatlan írásjelek világában jóformán a menü billentyűiről tanulta meg, melyik is való éppen mire, de tulajdonképpen nem értette őket, az optika világában egyszerűen analfabétának számított.
Talán elsuhant volna felette az idő ezen a napon is, ha fülét nem üti meg olyan zaj, melyet eddig még nem mondhatott el, hogy hallott. Meg kellett kérdeznie valakit, vagy kivárni, míg szemei úgy határoztak, működésbe állnak. Keze egy kis pálcáért nyúlt, egy ártalmatlan objektumhoz, mely rendeltetése egyáltalán nem az volt, mint amire ő használta. Senki sem értette baját, hiszen itt nem létezett testi fogyatékosság: a süketek hallottak, a némák beszéltek, a vakok pedig láttak. Ő viszont csak néha, s még akkor is jóformán hanyagolta bizonyos előnyeit, példaként élve, nehéz volt valakit arca látványáról memorizálnia, annak tapintásáról és hangja csengéséről képtelen volt összekeverni egy személyt egy másikkal, de nézni őket... mindenki annyira hasonlított, vagy mégsem, vagy... fárasztó dolog volt ezen szabódni.
Felkelt hát, s a kis eszközt fürgén járatva maga előtt, a hang irányába indult. Ügyet sem vetett rá senki, hiszen az embereket szintén a hangok forrása érdekelte, még ha aztán meg is gondolták magukat, a látvány felismerését követően. Yoi előtt színes, de ugyanakkor homályos massza kezdett gomolyogni, s mire közvetlenül a zajforrás mellé érkezett, a pixelek a valótlan valóság képeivé álltak össze. Két lény, nem is akármilyen, két madár kergetőzött erőszakosan, egyik kétséget kizáróan ragadozó volt, a maga dolgát végezve. Nem tartott sokáig az esemény, ahogy a látvány sem, a kisebbik madár eltűnt és lassan minden más is homályosodni kezdett, végül pedig belefulladt a semmibe.
Látta, hallotta és megállapította, hogy valami új dolog volt itt tartózkodása ideje alatt, de semmi olyasmi, melyről nem hallott vagy tudott volna azelőtt. Most mindössze alkalma volt megtapasztalni, s így utána könnyedén leszögezte: nem igazán érdekelték a részletek, nem volt benne semmi új az elméleti tudáshoz képest.
Nem sajnálta a kisebbik madarat, s ugyanakkor nem tartotta jogosnak a nagyobbik cselekedeteit sem... vagy inkább, tulajdonképpen meg sem fordult egyik lehetőség sem a fejében, egész egyszerűen érdektelenül viszonyult hozzájuk, akár az itt megszokott szürke emberekhez. Érdekesebb emberek után vágyakozott, végtelen türelemmel.
A fejét felemelte, összeszedte gondolatait, majd irányérzékére hagyatkozva visszament a padhoz, ezúttal szinte alig használva a pálcát. Előre haladni okozott némi kihívást és igényelt figyelmet, visszamenni azonban könnyű volt, ha emlékezett az útra, mindössze az arra járókkal és esetleges új akadályokkal kellett számolnia, semmi mással.

Nagamori Yoi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2013. Mar. 17.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
70/100  (70/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Kamijou Ryner on Szomb. Márc. 30, 2013 10:02 pm

Nemrégiben sikerült bejutnom egy szervezetbe, aminek még hasznát vehetem. Nem épp a legszebb célokat tűzte ki, de hát miért is ne alapon elfogadtam a dolgot. Jómagam inkább amolyan segítségként gondoltam magamra, nem terveztem, hogy sokakat fogok felszabadítani. Mellesleg információgyűjtői munkámat meglehetősen hátráltatná, ha vörös indikátorossá válnék, de néha vállalni kell a kockázatot. Még nem találkoztam senkivel, s a céhjel is jól el van rejtve a kíváncsi szemek elől, a legszebb, hogy nálam egy másik tetkó mellett van a kezemen, így még ennek a külső jelnek az ellenére is biztonságban érzem magamat. Na meg valami igazán jó mellékhatása ennek az életstílusnak, hogy néha fogyaszthatom a konkurenciámat, illetve egy-két dolog megszerzéséhez lerövidül az út, illetve könnyebbé is válhat, ha felszabadítunk néhány ember.
A boltom hátsó szobájában az asztalra dőlve gondolkodtam. Kezeim a fejemnek szolgáltak, s jobb ujjaimmal nem túl nagy lelkesedéssel doboltam. Majd szét vet az unalom, nehéz információk után járkálni, és lassan is megy az értelmesebbek megtalálása, az egyetlen ami még fel tud vidítani az, hogy mostanság a nyomára bukkantam egy komolyabb dolognak is, bár még mindig meglehetősen nehéz dolgom van vele, s jelenleg meg is rekedtem a kutatásaimban. Mostanra már kezdtem kifogyni az információkból és a vendégek folyama is akadozik. Egyenes ülésbe lendültem, és két tenyérrel csaptam rá az asztalra, nem hangosan, csak megerősítettem magamban a döntésemet, ami nem volt más, minthogy megyek egyet sétálni. A lánykának csak intettem, hogy én elmentem. Nem mondtam, hogy mennyi időre, vagy hogy miért, mivel én sem tudtam, de talán már megszokhatta.
A főtér felé vetődtem először, mint ahogy azt szoktam máskor is. Itt mindig találni valamit, bár sokszor nem kelti fel eléggé az érdeklődésemet ahhoz, hogy ténylegesen szánjak rá időt. Amint ideértem már bele is botlottam az első ilyenbe, ami nem volt más, mint egy mob párbaj. Mondhatom szépen össze van hozva az egész rendszer, mintha tényleg a valóságban lennénk, annyi különbséggel, hogy szinte senkit sem érdekelt a kismadár sorsa. Ez igaz volt rám is, hisz csupán mobokról volt szó, ám egy-egy emberen láttam, hogy egyáltalán nincs ínyére, de tenni már nem akar érte, így inkább útirányt változtat, hogy ne is legyen a közelében. Az esemény végeztével szétszélednek, ám épp ekkor látok meg valakit, aki a fegyverként szolgáló botot nem épp rendeltetésszerűen használja, hanem... Egy vak. Szóval nem én vagyok az egyedüli, aki bepróbálkozott ezzel, ám úgy tűnik, ő kevesebb sikerrel járt, mint én. Két lépés távolságról követtem, s úgy tűnik helyesen tettem, hisz egy barbár kinézetű idióta majdnem fellökte. Bár a közbelépésemnek köszönhetően ő került földre, s kereshette reménytelenül az okát, mivel továbbsurrantam, mire felocsúdhatott volna. A padon a lány mellett foglaltam helyet.
-Helló.
Köszöntem rá. Igazából nem egy kérdéssel, vagy mondattal tudtam volna folytatni, de egyelőre nem volt semmilyen viszonyítási pontom, amihez illeszthettem volna a témát, stílust. Egyelőre a puszta kíváncsiság volt az, ami arra vitt, hogy idejöjjek mellé. Figyelmemet most is, ahogy mindig nem egy helyre koncentráltam, így szemmel tarthattam a környéket anélkül, hogy más akár csak sejtené, hogy figyelek.

Kamijou Ryner

Hozzászólások száma : 115
Join date : 2012. Nov. 11.
Age : 24
Tartózkodási hely : MMO

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
10/300  (10/300)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Tachibana Makoto on Vas. Márc. 31, 2013 8:16 pm

Megigazítottam az ingem bal ujját, hogy biztosan fedje a bőrömön található jelet. Egyfajta szokássá vált nálam máris, holott csoportosulásunk nem tett még szert semmilyen hírnévre, csupán az árnyakban rejtőzködik, így rizikó sincs abban, ha valaki meglátja a digitális tetoválást. Azonban a memória kellemetlen dolog és sokaknak túl jó ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjak egy eshetőséget. Magamból kiindulva a legapróbb változást is képes vagyok észrevenni, mindig alaposan megfigyelem a környezetemet, és így vagyok képes az optimális cselekedet végrehajtására.
Céltudatosan haladtam előre, mégis céltalanul. Unalmam elűzése motivált a haladásra, és ez vezetett az emberek sűrűjébe is a Kezdetek Városában. A főtér környéke mindig zsúfolt volt, és egy magamfajtának mindig szembe kellett néznie a mögötte összesúgó alakokkal, hiszen indikátorom és feltűnő külsőm meglehetősen észrevehetetlenné tett. A főtérre érve csupán egy gyors pillantást vetettem az összegyűlt tömegre, és nem is terveztem volna több figyelmet szentelni rájuk, ha nem úszik be látóterem szegletébe a lábak között átszűrődő mozdulatok összessége. Verekedés. Megtorpantam hirtelenjében és az attrakció felé fordítottam a fejemet. Közelebb araszoltam éppen csak annyira, hogy tisztán láthassam mi történik. Két madár.
Elvigyorodtam és megnyaltam az ajkaimat. Elsőre talán jelentéktelennek tűnhet az esemény bárki szemében, ámde a kisebbik madár szenvedése, keserves hangja a végletekig fokozta izgalmamat. Küzdött, pedig esélytelen volt a nagyobb, erősebb és aljasabb sólyom ellen. Nem fogadta el a sorsát, és ezáltal hosszabbította meg saját szenvedését, annak látványa pedig igazán, igazán gyönyörűséges volt. A tehetetlenek szenvedésének szépségéhez semmi sem ér fel, a veréb kétségbeesett csivitelését és sírását minden további nélkül nevezhetném aranyosnak is eltorzult értékrendemben. Ugyan, miért lenne édesebb egy nyáladzó kutya vagy egy rühes macska egy megtépázott madárkánál?
A kismadár végül pixeljeire hullott, a ragadozó madár pedig, mint ki jól végezte dolgát, a magasba reppent szabadon, büntetlenül. Akár párhuzamot is vonhatnék köztem és a súlyom közt, ám én most csak boldogan kaptam fel a mellettem elhaladó fiatal lányt.
- Hát nem csodálatos az élet elmúlása? :] - tettem fel neki a kérdést, miközben megpörgettem kétszer magam körül a vörös kabátos hölgyet és letettem. Csak akkor tűnt fel, hogy nem egy vadidegennel van dolgom. Puszta véletlen lenne talán, hogy ezt a lányt pont most sodorta erre a sors?
- Nahát... Kiroku-chan, ha nem tévedek? Gac-gac :] - szólottam hozzá, csoportosulásunk névleges vezetőjéhez, kivel sajnos még nem igazán volt alkalmam találkozni, ám természetesen kellő információkkal rendelkeztem róla.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Kiroku on Csüt. Ápr. 11, 2013 11:50 pm

Jelentékten, unalmas napnak néz elébe a lány. Ezt jól mutatja az is, hogy már magasabb szintje ellenére is inkább Aincrad legnagyobb városának utcáit rója ahelyett, hogy feljebb haladt volna és fojtatná a keresést szíve hölgye után. Képtelenség és esztelenesség, mégis, hogy tűnhet el így e lány. Már hónapok óta a játék rabja, sokminden történt vele ám Kiroku rendületlenül csak az általa megjárható szinteket járta és járja, hogy meglelje a lányt kinek eddig semmi nyoma. Ugyan néha akad, egy-egy alkalom mikor már azt hiszi, hogy majdnem megvan, de aztán az is tévútnak bizonyul. Még egy céhet is létre hozott, bár nem épp azt a jó fajtát - mármint mások szemébe – de még így sem lelte Midoriko-t.
A téren átsétálva és némán maga elé bámulva hirtelenjében figyel fel csak a kis tömegre. A kíváncsiság az ő oldalába is belefúr így nem tudja megállni hogy ne nézze meg mi van ott… az is lehet, hogy egy arénán kívüli párbaj azt pedig ki nem hagyná. Bár majdnem minden idejét a bizonyos lány meg találásra pazarolja az utóbbi időbe elkezdte élvezni is a maga módján a játék nyújtotta lehetőségeket. Hisz még ha ez egy börtön is az eredeti célja a szórakoztatás volna, márpedig Kuroko szereti az efféle játékokat, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy most ő is itt van.
Csalódottsága ugyan nem ül ki az arcára, mikor meglátja, hogy mindössze csak két madár verekszik, éppen azonban tettei azt mutatják, hogy teljesen hidegen hagyja a dolog. Sarkon fordulva hagyja ott a népes társaságot és a tollas harcosokat ám ég alig lépi meg a hármat, mikor felcsendül a halálcsilingelő zaja, mely valamelyik lény felszabadulását jelezte éppen. Ekkor a lány ajkai egy halvány kis mosolyt vesznek fel, azonban ezen állapotukat nem tartják meg sokáig ugyan is megzavarják őket.
Egy ismeretlen hang szólítja, nevén a mogorva lányt miközben elemelkedik, a földtől midőn a férfi maga körül megpörgeti.
Miután lábai ismét földet érnek a lány azonnal nyúl is a pörölye után habár tudja, hogy itt nem sok hasznát veszi, ha csak ki nem hívja az arcátlan férfit. A harcra azonban nem kerül sor mivel, hogy egy kis gondolkodás után lány rádöbben, hogy a hím személy nem más, mint a céhének az egyik tagja. Így végül leereszti a karját.
- Hai… – helyesel vissza a kérdésre, majd rögtön ő is megnevezi e vele szemben állót. -… Tachi-san?


//Bocsánat a késésért.//

_________________
Adatlap
Előtörténet


>>4.szint; A Darázskirálynő<<

Jártasságok:
Súlyemelés - 1
Akrobatika -1
Érclátás - 26
Fegyverkészítés - 19

Kiroku
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 107
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 12
Tartózkodási hely : 1. szint; Folyton máshol

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
271/300  (271/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Egil on Szer. Ápr. 17, 2013 5:25 pm

Rátaláltatok egymásra. Ez jó.
Tachi és Kiroku, vállaljatok el egy küldetést. A hirdető falnál rengetegen vannak, miként nyúlnátok egyhez, azt rögtön elhalásszák az orrotok elől. Csak egy küldetés van, melyhez senki sem nyúl. Se gyerek, se nő, se férfi. (♪) Első ránézésre azt gondolná az ember, hogy valami veszélyes dologgal kapcsolatos, ám a sorokat olvasva ez közel sincs így. Hamar rájöhettek, hogy csupán csak a terjedelem, mi elrettenti az embereket. Egy oldal, még egy, még egy és még egy. A szavak egymást követik, szünet nélkül, ám a tartalma érthető. Ez nem a szokásos küldetésekhez tartozik, egy játékos írta ki ezt. Egy játékos, ki az itt lét értelmét keresi. Hogy megéri e itt maradni, a SAO oly csodásan kidolgozott világában. Egy játékos, kit én fogok irányítani. Kezdésnek mondjuk kezdjük egy névvel: Maria. Maria játékosokat keres egy vitára. A vita témája a felszabadulás, ki hogy látja az itteni élettel kapcsolatos dolgokat. Van e értelme maradni, vagy sincs? Tökéletes feladat nektek, ám sajnos csak ketten vagytok és négy fő kerestetik. Milyen szerencse, hogy a kezdetek városának oly nyüzsgő és megállásra képtelen játékosai közt épp van két nyugodtabbnak látszó alkat, kik egy padon ülve úgy tűnnek, hogy nem sietnek sehová sem. Hát kérjétek meg őket, hogy csatlakozzanak hozzátok.

A sorrendben annyi módosítást tennék, hogy az invitálás miatt, talán célszerűbb a Kiroku és Tachi párosnak kezdenie.
Ha kérdés van, keresettek!
Kellemes írást.

Egil
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 231
Join date : 2013. Jan. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szomb. Ápr. 20, 2013 6:58 pm

Az afféle jelszó, jelmondat, mely egy kívülálló számára értelmetlen, itt most hasznomra, hasznunkra vált. Habár a céh jellegéből adódóan kevésbé szoros a kötelék a tagok között, mint egy hagyományos klán esetében, mégis oly' nagyszerűnek éreztem azt, hogy csupán egyetlen szóból meg tudjuk érteni egymást két egymást csupán látásból ismerő félként.
- Briliáns elmére vall felismerésed, nem véletlenül vagy a legbájosabb kollégám eszméim képviseletében :] - erősítettem meg benne a kilétemet. Ami azt illeti, jelzőmnek nem volt túl sok súlya, lévén legjobb tudomásom szerint Kiroku az egyetlen nőnemű teremtmény a csoportosulásunkban, már ha lehet annak nevezni a szokatlan külsejű hölgyeményt. Párosunk valószínűleg kiverné a hideg verítéket sokakból, és nem csupán egy-egy elszíneződött indikátor miatt. Szemeink és mimikánk is lehet elrettentő :]
- Azon töprengek, mióta megláttam tüneményes alakodat, hogy talán eltölthetnénk egy kis időt kettesben... és okozhatnánk némi káoszt :] - böktem ujjammal a küldetésfal felé, egyértelműsítve, hogy szórakozási formám néhány kalandozó életének megkeserítése volna. Bíztam benne, hogy hm... "randevú"-kísérletem elnyeri a lány tetszését, ezen indíttatásból is sétáltam komótos léptekkel az említett tábla elé. Békésen szemlélődtem, ám a szimpatikus missziók mindegyikére lecsapott valaki, kivéve egyet. Közelebbről megvizsgálva határozottan érdekesnek tűnt a felhívás, talán átörökíthetnénk meglátásunkat egy újabb potenciális felszabadítóra. Maria... csodálatos név :] Csak ne fogalmazna ilyen hosszan, mennyi felesleges szöveg... szánalmas...
- Négy főt kér... mit szólnál ahhoz a kettőhöz? - akadt meg a tekintetem egy padon ülő fiatal fiún és egy kislányon. Mindketten szokatlan testtartással bámultak maguk elé, pont úgy, mint két látáskárosult. Mereven előre, a semmibe... Kiroku-chanra pillantottam, természetesen a feladatot ezennel átadtam neki. Ideje szakítania az eddigi szűkszavúságával :]

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Kiroku on Csüt. Máj. 09, 2013 1:06 pm

A lány feltevése, helyesnek bizonyul, miután a fiú nyugtázza a helyes felismerését. Bár a bókkal nem tudjon mit kezdeni, bár nem mutatja ki, de már az is meglepő számára hogy egy férfi ilyet mond neki. Általában a hímek vagy belekötnek, vagy elmenekülnek előle, bár az utóbbi mostanság nem esett meg lévén indikátora már visszaváltozott zöldre. Bár így, hogy jobban megvizsgálja, céhes társát rájön, hogy nagyon ő sem gondolja komolyan eme bókokat. Míg ezen elmélkedik, hirtelen eszmél csak fel arra, hogy ˝társa˝ újra megszólítja, miközben a küldetésfal felé mutat. Némán szemléli, amint a lovag oda lép a falhoz, majd kiszúrja azt az egy feladatot, amit senki nem vállalt el valamilyen oknál fogva. Talán… sőt biztos, hogy a szöveg terjedelme lehet a ludas. Még Kiroku is fárasztónak találná végig olvasni, így jobbnak látja ráhagyni Tachi-ra.
~ Négy fő… hm…~ gondolkodna el azon hol is találhatnának két másik személyt a feladat végig viteléhez, ám erre a fiú nem hagy esélyt máris rábök ugyan is két padon ücsörgő játékosra.
~ Miii? Pont én? ~ fogalmazódnak meg a kérdések a fejében, mikor a rá pillant, amiből tisztán leveszi, hogy neki kell meggyőznie a két játékost a csatlakozásra. Hát nincs mit tenni, a lány vesz egy nagy levegőt, melyet rögtön ki is fúj, majd odalépeget semmit mondó tekintetével a padon ülőkhöz. Lévén hogy fogalma sincs, mit mondjon, a legegyszerűbb megoldásnál marad.
- Segítsetek… – feleli halkan, de még épp elég hangosan ahhoz, hogy ők is halhassák. Ám válaszra nem ad időt, megragadja mindkettejük egy-egy karját és vonszolja el őket egészen Tachi-ig. Nehézséget nem okoz számára Súlyemelés jártassága és erejére tett pontjainak köszönhetően.
- Itt vannak… – néz a lovagra szokásos arckifejezésével.


/Bocsi megint, most már remélhetőleg nem lesz a részemről ilyen hosszú késés ^^"/

_________________
Adatlap
Előtörténet


>>4.szint; A Darázskirálynő<<

Jártasságok:
Súlyemelés - 1
Akrobatika -1
Érclátás - 26
Fegyverkészítés - 19

Kiroku
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 107
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 12
Tartózkodási hely : 1. szint; Folyton máshol

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
271/300  (271/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Nagamori Yoi on Szer. Máj. 22, 2013 12:05 pm

A pad felé visszahaladván, egyszer csak egy tompa, majd egy valamivel zajosabb puffanást vélt hallani, közvetlenül mellőle. Egy pillanatra megtorpant és hallgatózott, úgy vélte, valaki a földön fészkelődött éppen, de mivel senki nem szólt a közelben, egyszerűen tovább ment és visszaült előző helyére. Valamiféle gondolatokat próbált meg összeszedni, hogy folytassa mindennapi tűnődését a mindenséggel kapcsolatban, vagy csak üresen, gondolatok nélkül bámuljon a semmibe, teljesen függetlenül attól, hogy éppen látott vagy sem. De nem jutott azon túl, hogy az imént leült és ezt magában is megjegyezte, ismét zörejt hallott maga mellől, ezúttal, valaki egyértelműen leült a szomszédságába, s nyugati, vagy éppen szlenges módra köszöntött neki.
- Jó napot. - válaszolt tömören, s érdektelen hangtónussal.
Valaki leült, köszöntött és ennyi, ez számára az égvilágon semmit sem jelentett, adott ugyan egy választ, de aztán nem vett tudomást tovább a jelenlétéről, elvégre, ha akart volna tőle valamit, akkor talán többet is mondott volna. Más ezzel szemben sokkal közvetlenebb és határozottabb volt. Először csak a léptek tűntek fel neki, aztán egy hang, kinek egyetlen szavas segélykérése többes számra utalt. Ami érdekes volt benne, az a mondhatni ismerős tónus, mely például Yoi mindennapi beszédét is jellemezte, a tónus, melyből hiányzott az érzelmi háttérnyom, meg persze a tulajdonos nemének sejtése. Többre egyenlőre nem adódott lehetősége, hiszen meglehetősen sietős módon karon fogták és felrántva odébb vezették. Nem tiltakozott, legfeljebb a lépést igyekezett tartani kisebb lábaival és csekélyebb sebességre osztott pontokkal.
Mielőtt még nem messze onnan megállhattak volna, a háta mögül ismerős totyogást vélt hallani. Tudta kihez tartozott, az egyetlen lényé, kivel megosztotta az itt eltöltött napjait, bár ritkán beszéltek egymással. Ken.
- Hova vontat a marcona nőszemély? - hallotta kérdését, de nem válaszolt, türelmesen várta a séta végét és az események alakulását.
Ken pattogott, ha tudta, megpöckölte Yoi lábszárát figyelemfelkeltésképp, de aztán végül feladta a dolgot. Különös fajta volt, a városban ezen a másvilágon túl, sosem találkozott hozzá hasonlóval. Amikor idejött, egy gömbölyded alakú tárgy, amolyan tojás volt a felszerelései között, s akkor még nem tudott vele mit kezdeni. Aztán pedig egyszer, mikor szintén a padon ülve múlatta az órákat, a tárgyból lett ő, Ken, a Démon. A tűz és feketeség együtt, valamiért érdekfeszítő volt a maga nemében, ám a legtöbb, mi jelentősebb eseményként történt kettejük között, hogy megszokták egymás majdhogynem állandó társaságát. Mostanra pedig, ha felkelt a padról és elindult, tudta, hogy ha nem is éppen közel, de mindig ott maradt a nyomában, akárhol kóborolt is a környéken.
A szituáció pedig, amiben most találta magát, keveset mondó volt. Ugyan megálltak és az őt idehozó is mondott valakinek valamit, nem tudott meg kimondottan sokat, mindössze azt, hogy valószínűleg még két ember volt itt rajtuk kívül, egyikük pedig minden bizonnyal az, aki leült mellé a padra. Többet kellett megtudnia, így ha éppen elengedte karját, most ő volt aki kézen fogta az illetőt, s kicsit megtapogatta, ujjaival egyetemben. Sokáig valószínűleg nem vizsgálhatta a kezet, de az bizonyságot nyert, hogy egy a sajátjához hasonlóan hasonlóan női kéz volt. A világ derengeni kezdett, homályos alakok vonultak vagy álltak, mint a cövek, aztán kitisztult a kép és ő megdörgölte szemeit.
Zavaró volt, megint mindent összezavart. Ugyan most valami megcsillant szemeiben és tekintete körbejárt egy pillanatra, végül arra szegeződött, merre nem volt senki. Láthatta a három embert és Kent egyaránt, de nehéz volt sokat felfognia a képekből, ehhez máig nem sikerült teljesen hozzászoknia. Ezért hát megpróbálkozott ezúttal a lány arcvonásait kitapintani ujjbegyeivel, hogy így könnyebben elraktározza őt a memóriájába. Ken helyette is megmagyarázta, főképp, ha Yoi érintési kísérlete meghiúsult.
- Így vájja koponyájába mindenki fizimiskáját.

Nagamori Yoi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2013. Mar. 17.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
70/100  (70/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Kamijou Ryner on Szomb. Júl. 13, 2013 6:30 am

Nem úgy tűnt, mintha a lány érdeklődést mutatna felém. Ez kissé lelombozott, bár nem az a típus vagyok, akit ennyivel le lehet koppintani. Csak épp szeretek megfontoltan élni, minél több az információ, annál jobbak a választási lehetőségek, és a választásom helyességének a százalékos esélye. Amennyiben ez nem lenne elég, hirtelen felfigyelek valamire, pontosabban valakire. Ugyanis lévén már berögzült szokásommá vált ittlétem alatt, nem bízok a véletlenben, s védett zónán belül sem feledkezek meg a környezetem minimális, azaz szükséges biztonsági figyeléséről, mely ezúttal is jól működött, s mintha csak a szemem sarkából láttam volna meg a felénk közeledő csajt, úgy terelődött a figyelmem a vakról az érkezőre. El is kezdtem átfuttatni az agyamon a kinézetét, hisz nem volt olyan egyszerű megjegyezni ezt a rengeteg arcot itt. Ami kicsit váratlanul ér, s meg is akaszt egy rövid időre, hogy minden habozás nélkül megragad, s odébb vonszol minket. Minket? Fordul meg még egyszer a többesszám gondolataim között, s mivel hirtelen semmi magyarázatot nem találok rá, így a prioritását azonnal alacsonyabbra fokozom, s ismételten a lerohanómon gondolkozok. Aztán amilyen hirtelen elindultunk meg is állunk. „Itt vannak” szólalt meg, a nem annyira ismerős, de talán nem is idegen hang. A közelünkben pedig senki más nem volt, mint Tachi. Így már kattant is a kapcsolat, illetve, hogy hol is keressek. Hát nem az a céh vezér ráncigált, akit én megkerestem? Bár igaz, ő engem még nem látott, hisz csak én csekkoltam le a céhet, s üzeneten keresztül léptem be. Azonban a felismeréssel megjött az a pár száz watton csillogó gonosz árnyalattal megkent mosolyom, mely tudatja, hogy élvezem az információk áldását. A tudás gyümölcsét. Bár Tachit nem tudom máshová besorolni egyelőre, mint egy alvilági személy szerepébe, de ez épp elég, hogy az én kiszemelt nem épp élet jellemű céhemhez köze lehessen.
-Yo! Kiroku-chan-san, Tachi-kun. Miben segíthetek?
Az eddigi mosolyom már már vigyorrá szélesedett, mikor nevükön szólítottam őket. Természetesen Kirokut kellett elsőként, és nem láttam akadályát egy hangyányi tiszteletet vinni bele, s miért is ne cifrázhatnám meg egy picit. Természetesen Tachit szánt szándékkal csak egyszerűen le kun-oztam, nem azért, mert olyan sértő lenne, nem is, mert így lenne helyes, sokkal inkább cukkolásként. Nem várok sokat, csak azt a néhány pillanatot míg lefuttattam a gondolataimat, majd rá is térek rögtön a lényegre.
-Nektek az információim, mint mindig most is pompás áron ajánlom. Oh, jut eszembe, Tachi, majd nézz be egyszer, van számodra valamim a boltban, amit meg akarok mutatni. Szerintem tetszeni fog, egy kis újítás. Természetesen neked is áll a meghívás Kiroku-chan-san.

Kamijou Ryner

Hozzászólások száma : 115
Join date : 2012. Nov. 11.
Age : 24
Tartózkodási hely : MMO

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
10/300  (10/300)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Egil on Kedd. Aug. 13, 2013 2:24 pm

A küldetést lezárom az inaktív hozzáállásom miatt, bár bevallom a ti lelkesedésetek is érdekes volt. A küldetés egyszerű gondolaton alapult. "Ez nem a szokásos küldetésekhez tartozik, egy játékos írta ki ezt. Egy játékos, ki az itt lét értelmét keresi. Hogy megéri e itt maradni, a SAO oly csodásan kidolgozott világában." Itt leginkább Tachira számítottam volna, hogy miközben a lánnyal beszél, úgy beszédjével közben maga mellé állítja a többieket is, de majd máskor más körülmények között biztos megvalósítható lesz ez.

A jutalmak:
+ 10 exp
+ 20 arany

Két körért nem osztok jutalmat a céhnek és recepteket sem kaptok.
Elnézést, hogy foglalta ez a limitet és sok sikert a céhküldihez!

Egil
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 231
Join date : 2013. Jan. 12.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Felszabadítás

Témanyitás by Sponsored content Today at 3:58 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.