Sword and Phoenix

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

1 / 10 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Go down

default Sword and Phoenix

Témanyitás by Allen Dante on Szer. Ápr. 03, 2013 4:05 pm

A Sword and Phoenix egy fogadó, ahova a betévedt fáradt, harcoktól megtépázott harcos örömmel tér be. Meleg vendégszeretettel rendelkező felszolgálók, akiknek nagy részük cseléklányok, de akad közöttük néhány jóképű fiatal férfi is, aki örömmel szolgálják ki a vendégeket. Az a hír járja, hogy a Kezdetek Városának, de egyesek azt is megkockáztatják, hogy egész Aincard, legjobb séfje itt dolgozik és kényezteti főztjeivel a vendégek ízlelőbimbóit. Azonban a hely nem csak a fogadó részéből áll, hanem rendelkezik egy küzdőtérrel, ahol a csatázni vágyók levezethetik fölös energiájuk, ledolgozhatják az elfogyasztott ételt vagy esetleges nézeteltéréseiket is rendezhetik. A harcterek személyre szabhatóak, és ilyen módon a küzdelmek is módosíthatóak, így az eddig megszokott harcokat színesíteni is lehet. De ha valaki, csak pihenni szeretne, hangszigetelt szobák és kényelmes ágyak várják. A kényelem és a szórakozás garantálva.

_________________

Remények és álmok nélkül nincs élet, találd meg a sajátjaidat és élj!
by: A.B.

Színem: #0099ff
avatar
Allen Dante
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 312
Join date : 2012. Nov. 22.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
616/700  (616/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Kyuushiro on Pént. Ápr. 26, 2013 12:16 am

//Aetheris//

Nos, most, hogy elértem a második szintet, ideje felfedezni... a Kezdetek Városát. Na jó, ez nem is annyira felfedezés, inkább amolyan búcsú. Búcsú? Nem, ez rossz szó, hiszen sokat fogok itt lenni, hiszen itt van a legtöbb fogadó, legfeljebb farmolni feljárok a második szintre.
Szóval csak nézelődöm, keresek valami értelmes bárt, vagy fogadót, vagy vendéglőt, vagy akármit, ahol ihatok egyet. Nagyon megszomjaztam, és mi tagadás, alkoholt is meglehetősen rég ittam, szóval ideje lehúzni egy pohárral. Persze nem akarok berúgni, csak kicsit lazulni. Mert miért ne? Megtehetem, a sok fejlődés között nem árt egy kis relaxáció.
Szemem megakad egy ismeretlen helyen. Sword and Phoenix? Soha nem hallottam róla, nyilván nemrég nyílt, úgyhogy kipróbálom. Azért remélem, elég szolid hely. Mi sem hiányzik jobban, mint egy kocsmai verekedés... elég nekem a szabályos KT. Semmi kedvem ellenségeket szerezni, ha besárgulni nem is tudok.
Benyitok, és egy szokványos kinézetű belső fogad. Kényelmesen leülök egy asztalhoz, és már ott is terem egy felszolgálólány.
-Egy whiskey-t, jéggel... meg valami könnyű harapnivalót, ha már itt vagyok. - szólok oda. A kaja gondolata spontán volt. Bár éhes nem vagyok, egy kis nasi sosem árt, ráadásul fel is szívja az alkoholt... a való életben. Hogy itt hogy működik, azt nem tudom, de nem is akarom kipróbálni.
Míg a rendelt dolgokat várom, körülnézek a fogadóban. A legtöbb játékos kezdő, ami nem meglepő, de nem ítélünk külső alapján, nem igaz? Úgyhogy akár pár izomember is lézenghet itt. Ők viszont pont annyira nem érdekelnek, mint a kezdők, szóval nyugodtan hátradőlök, és várok az italra.

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27
avatar
Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
871/900  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Asuka on Csüt. Május 02, 2013 9:08 pm

..:: C O V E N ::..

Pletykák elintése folyamatban, frizura csavargatása kész, bambi tekintet előkészítve, derék magabiztosságilag kihúzva, mosoly üdén szétterülve, asztal sötét sarokban elfoglalva. Hiszen köztudott tény, minden ügyletet a fogadók sötét sarkaiban kell lerendezni. Átlagos sötét sarkok száma egy fogadóban általában behatárolhatatlan.
Fogadósnak köszönök szépen, mintha éppen csak hazaérkeznék anyukámhoz, még kisiskolás koromban, igaz, az már tényleg régen volt, és magam sem értem, egyáltalán miért is emlékszem rá. o.O Mindent elintéztem, ami erre a napra szükséges. Bár félek, a pletykaáradat csak-csak nem volt elég, pedig én igyekeztem, tényleg igyekeztem jó alaposan szétkürtölni a hírt, hogy új szektát, izét, céhet alapítunk. Persze valamiért azt hiszem, hogy senki sem értette, mit akarok nekik mondani. T.T Máig nem értem, pedig a tündérnép csak kétszer költözik az évben, például ahogyan tették tegnap is. ^w^
- Szééééép jó estéééééét! Surprised - rikkantok rá recsegve az egyik pincérlányra. Móóó, miért nem az egyik helyes fiú jött ide közelebb? T.T Pedig egészen életszerű a grafikája... Látszik néha, ez az egész világ egy fikció. A való életben ilyen tökéletes férfiak nem is léteznek. Igaz, kicsit alul művelt lenne az én szintemnek, bizonyára még csak a doktoriját sem tudná letenni. Hmm, biztosan találni okosakat is ebben a játékban... Aztán valaki majd segít kiszámolni nekem az aincradi csillagokat.
- Móóó, most miért nincsen itt semmilyen zene? T.T Igen, igen, én foglaltam asztalt! *>* Igen, szándékosan abba a sötét sarokba kértem. >.> Hogy mi? Nincs kerek asztaluk? Hát miféle dolog ez! Surprised Jó, jó, nem szólok a buta halszörnyeknek róla, de csak most az egyszer, mert éppen jó kedvem van. ^w^ Hogy mi? Azt sem tudod, mi az a halszörny? De buta vagy... :/ - oktatom ki az oktalant, még csak az kéne, hogy átültessen minket a fényre. Aztán ha a kaja sem ízlik, én biztosan elkérem majd a panaszkönyvet! T^T
Feltűnik ugyan a piros csillag, az egyik közeli asztalnál karmazsin színnel ragyog bele szemembe az aprócska jelzés. Szemöldököm összeráncolom, s furcsán hunyorítok rá, jól megnézem magamnak a fekete hajú illetőt. Ha rám pillant, mert észreveszi, mennyire sasolom, pedig nem is akarom palira venni, mert látom rajta, hogy ember, nem pedig madár, akkor viszont tündérmosollyal biccentek neki, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Tudom jól, mit jelent a jelzés, csupán még nem nagyon találkoztam vele ezelőtt. Fura dolog... nem rémít meg. Ennyire elfeledtem volna? Vagy csak a síkok hasadnak tovább?
Megérkeznek a társaim, akik szektát, mármint covent, izé, céhet szeretnének alapítani. Cetlikre semmi szükség! Elég itt, ha van némi ész. Meg némi pénz... Meg aztán a spiritusz, de be kell valljam, Kagucinak nem sok jutott ki belőle, mert egyszerűen fél. Mire megérkeznek, már második sörömet szürcsölgetem. Olyan valódi házi sör, tudjátok! Nekem tényleg ízlik. Bár sokkal kisebb adagot adnak belőle, mint azt a filmekben látom, de szerintem így is nagyon finom.
- Kaguciiii~ *>* Látom, elhoztad a bemutatni valódat. Szia, Miyako! Szia, kedves ismeretlen! Remélem, tényleg kedves vagy. Tudod, nem szeretem azokat, akik egyáltalán nem kedvesek. De itt egészen azok, hiszen adtak nekem házi sört, kóstoljátok meg, nagyon finom! *<* Csak kicsit ostobák szegények... - fogom suttogóra hangom, s hajolok előre, hogy csak ők hallhassák. - Még csak azt sem tudják, mik azok a buta halszörnyek. :/ No, tehát, azért gyűltünk ma itt össze... - húzom ki magamat ismét, s még fel is állok székemről, poharam a magasba emelve. - Szóval azért vagyunk itt, hogy új szektát ala... izé, nem szektát... covent? Nem, nem... Kaguci, segíts! T-T Gonoszak velem a szavacskák! Biztosan azért van, mert én igaziból nem is szeretem a verseket... - huppanok vissza helyemre, s iszom meg a maradékot fogyasztásomból, hogy azonnal kérjem is a következőt. Nem, nem, biztosan nem árt majd meg! Hiszen ártani csúnya dolog ám, nem de bár?
avatar
Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 28
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4530/4700  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Kyuushiro on Pént. Május 03, 2013 9:36 am

//Mao//

[off]Nos, akkor folytassuk, ahol abbahagytuk Very Happy[/off]

Mit ne mondjak, engem is meglepett, hogy egy ütésből levitte több, mint fél életemet. Nem számítottam erre, de hát én hibáztam, mikor elosztottam a pontjaimat. Vagy amikor levettem a Természet Gyűrűm. Vagy amikor... na mindegy, ha ezen gondolkozom, soha nem fogok a végére érni. Ráadásul értelme sincs, nemhogy célja.
Kicsit... hm, most mit szépítsem? Zavarba jövök, mikor Mao egy komplett köszönőbeszédet vág le nekem. Az lehet, hogy én oldottam fel a feszültségét (legalábbis próbáltam), de hogy segítettem végiggondolni, mit érez? Meg segítettem leküzdeni a félelmeit? Hát, akkor mégis győztem. Hiszen a célom az volt, hogy jobb kedvre derítsem. És ez megtörtént, a párbaj eredménye mellékes. Legalábbis nekem, hoszen lehet, hogy neki ez is segített. Az meg pláne, hogy nem hagytam magam... jogosan kaptam ki, és fel is vállalom.
-Öhm... köszönöm. - mondom csodálkozva. - Bár nem tudtam, hogy ennyit segítettem. Mindenesetre örülök neki.
Mikor azt mondja, hogy ő állja a kaját, megjátszott sértettség ül ki az arcomra. Persze látszik, hogy csak tettetem, nem gondolom komolyan.
-Nem a vesztesnek kellene fizetnie? Ráadásul én vagyok a fiú, úgyhogy nem, én hívlak meg. Már csak azért is, mert most ért véget egy küldetésem, úgyhogy pénzem is van erre.
Majd újra elmosolyodok, és a Sword and Phoenix bejárata felé veszem az irányt. Mivel az illem (legalábbis amit én ismerek) azt diktálja, hogy ismeretlen helyre igenis a férfi menjen előre a lehetséges veszély miatt, belépek, majd tartom az ajtót Maonak és Enigmának is.
-Nos, hova szeretnél ülni? - kérdezem kíváncsian. Nekem mindegy, rábízom a lányra.

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27
avatar
Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
871/900  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Kagura on Pént. Május 03, 2013 2:23 pm

..::Covan::..


Szép, reggeli ébredés. Pipa.
Szépséges ruha felöltése. Pipa.
Tündérkirálylányok mosolya. Pipa.
Finom reggeli. Pippantyú.
Recchan, és Micchan felkarolása. Pippantás.
Yoshi! Indulás!


Ma este megint szépeket álmodtam. A valós világról láttam egy rövidke történetet, és minden percét imádtam, tehát megint jól ébredtem. A fogadó ágyán található nagypárnám öleltem magamhoz ébredés után, és kézzel-lábbal szorítottam magamhoz. Széles mosolyom volt, mint minden reggel, mikor így tértem magamhoz. Hasra fekve elnyúltam az ágyon, majd minden tagomat átmozgattam, egy macskás nyújtózkodásban, míg a kezem el nem érte megint a párnám. Mint egy játékos kis-tigris, úgy vetettem rá magam, és a sarkát kezdtem harapdálni, csillogó szemekkel. Gyerekkorom óta ilyen voltam, ha jól ébredtem.
- BANVFAII! - Kiáltottam, a fogaim közt szorongatott vánkossal a számban, majd hanyatt vágtam magam, és eltűntem a paplan alatt. Kíváncsi kölyökmacskaként kilestem, a számban az azóta Dai~channak keresztelt fekvőtársam sarkával. Lassú, elegáns, elnyújtott mozdulatokkal kimásztam az ágyamból, megölelgettem még egyszer Dai~chant mielőtt letettem a helyére.
Egy fél órát tölthettem a menüm kattintgatásával, mire kitaláltam, hogy miben lépek ma az emberek közé. Végül sikerült mindent elrendezni, nem is maradt más, csak a hajam. Megfésülködtem, és a tükör elé álltam. Előbb kontyba rendeztem, de nem tetszett. Következőnek, összefogtam oldalt, majd átdobtam a fejem tetején, aztán szétbontottam, és két oldalt, kislányosan felkötöttem, leszedtem, lófarokba kötöttem, kiengedtem, megfésültem, és rá kellett jönnöm, hogy így a legjobb. Csilingelő csizmámban libegtem a fogadó étkezőjébe, csillogó szemekkel megreggeliztem, végül pedig elindultam, hogy felszedjem Micchant és Recchant.
Estére fordult az idő, mire megtaláltam őket, de persze én sem ébredtem olyan korán. Máskor 11 órakor már ébredezek, most pedig, csak fél egy környékén kezdtem magamhoz térni.
A Sword and Phoenix fogadó lett az úticél, azon belül is, az egyik nem is oly sötét sarok. Mosolyogva legkedvencebb barátnőm nyakába ugrottam, és belekortyoltam a sörébe, ha már úgy megkínált. Vagy talán nem kínált meg, de nem volt kedvem újat rendelni. Éppen lement az a korty, mikor Acchan kitért rá, hogy milyen buták az itteniek.
- Nem mondod?! - Nyikkantam meg meglepetten, nagy szemeket meresztve. aztán lehuppantam az egyik székre, és vártam, ahogy Asu~ elkezdi a beszédet. Széles mosollyal, és büszke arccal veszem, mikor megkér, hogy segítsek.
- Yoshi! Innen átveszem Asu~chan. - Mondom, és intek mindenkinek, hogy üljenek le. - Tehát, azért gyűltünk össze, itt és ma, hogy megbeszéljük, a céh megalapítását. Természetesen, mivel az én ötletem volt, én leszek, a hősies vezetőtök. - Mosolygok, majd kipillantok az ablakon, és komolyabbra veszem a figurát. - Nos, meséltem nektek, hogy szeretnék céhet alapítani. Több okból is. Az egyik, hogy úgy már hivatalosan is együtt játszanánk, és megvédenénk egymást minden bajtól. legyen az gonosz csúnya monsztra, vagy egy egyszerű félnótás, aki belénk mer kötni. Sajnos a céhalapítás nem megy ingyen, de hiszek benne, hogy, ha összedugjuk amink van, és én is alaposan kiürítem a zsebeim, akkor hamar meg tudjuk oldani a pénzproblémákat. A céh célja a túlélés, és a játék végigjátszása lesz, és ha minden fényesen alakul, akkor hamar bátor frontharcosként fognak minket emlegetni, akik lenyomták a 100. szinten pihiző bosst. Ez lesz a végcél. Egyelőre azonban, kicsit rövidebb távra vannak konkrét terveim. Egyrészről, mind kitanulunk valamilyen képességet, amiből pénzt tudunk termelni magunknak. Ha minden patentul alakul, akkor egy két hét, talán egy hónap, és messze a felsőbb szinteken fogjuk lógatni a lábunkat. Kérdés? - Pillantok körbe, azt hiszem minden fontos információt elmondtam amit kellett, de ha valakinek mégis kérdése van, az inkább most derüljön ki.
avatar
Kagura
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 75
Join date : 2013. Apr. 24.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
220/250  (220/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Mesuda Reiko on Pént. Május 03, 2013 7:15 pm

..:: C O V E N ::.. vagy ..::Covan::..

Reiko tökre furi helyzetben találta magát. A tegnapi kísérgetés szófukarabbul folyt le annál, mint amire számított és így meglehetősen sok kérdőjel pattogott a feje felett az állítólagos céh szervezéssel kapcsolatban. De ráért, egy eseménytelen nap pergett le és aztán az a külföldi lány, vagyis Kacchan visszajött hogy felvegye, vagy mi. Érdekesebb lett volna vele tartani az éjjel, meginni néhány iható löttyöt és végül jó nagy bulit csapni, de hát így alakult
De jelenleg minden sínen látszott lenni, azt leszámítva hogy egyszer csak kicsinyek érezte magát. A srácok mind magasabbak voltak ezen a kocsmaszerű helyen, de amikor az ő asztalukhoz értek, három lány között találta magát akik mellett eltörpült. Az a lány rózsaszínre festett hajjal, ki Kacchan reakciójából ítélve Asu~chan lehetett, Japán lányok többsége között elmehetett egy kisebb létrának, de mondjuk idősebb is volt azért, ahogy Kacchan is. De azért nem szólt közbe, megvárta hogy lerendezzék a céhes dolgot mielőtt bármit is hozzá tett volna, persze az érkezéskor azért vetett egy meghajlást, nem taplóból faragták ki elvégre
Minden esetre inkább Miyako~chan mellett foglalt helyet, olyan lánynak tűnt akin egyrészt egyszerűbb volt kiigazodni, másfelől pedig dezska-sorstársnak látszott, nem mellesleg szintén tetszett neki. S lám, egészen más képet vágott egy idő után, ahogy a felvetést hallgatta Kacchan előadásában. Lazábban ült, nem érzett akkora késztetést hogy valami hülyeséget csináljon, s elég gyakran pillantott szomszédjára, meg persze a többiekre is. Nem volt titok, négy lány egy helyen megmozdította a fantáziáját, iszonyat jó ötletek jöttek agya tálcájára, de mikor a kérdésekre került sor, inkább a technikaibb dolgokat illetően vette magához a szót
- Kérdés az kevés van! - csapott az asztalra, igaz nem hangosan - Eddig olyan dolgokat hallottam amire minden céh... öhöm... hehe... akarom mondani szekta hajt - képtelen volt nem rávigyorodni Asu~chanra - front harcos dolgok, gyártás, elsőként leverni a századik bosst, kijutni innen meg miegymás!
Hátradőlt és a plafont bámulva folytatta
- Szerintem szórakozni is kellene néha, lehetne az egyik cél! - vetette fel - Itt mindenki csak kijutni akar, én azt mondom hogy oké, de ha már minden nap ki akar valami nyírni akkor néha jópofa lenne csapni egy-két bulit, megünnepelni hogy még nem taknyoltunk el, vágjátok! Így valahogy több értelme lenne az egésznek, nem? Még egy céh se híres arról hogy milyen bulikat csapnak!
Összefonta karjait és körbenézett rajtuk
- Én amúgy Reiko vagyok, amikor éppen nem csináltam a szokásos dolgaimat, eljátszottam pár mmoval meg ilyesmikkel. Ott inkább úgy ismertek, mint Laz0ЯPrinc3xxtr3m3, de asszem a saját nevem ehhez a VR cucchoz sokkal klasszabban hangzott, hehe... ez kezdetnek elég, asszem
Ennyi volt, vagyis nagyjából ennyi, inkább közelebb csúszott Miyako~chanhoz
- Te vagy akkor Miyako~chan? Vagy inkább Micchan? - felkuncogott - Mi vagyunk a kicsik, ők meg a nagyok, tök barók leszünk!

_________________
avatar
Mesuda Reiko
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 99
Join date : 2012. Sep. 06.

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
260/300  (260/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Miyako on Pént. Május 03, 2013 8:13 pm

..::Covan::.. vagy ..:: C O V E N ::..

Amióta megismerte két új társát, és leendő barátait, már sokkal nyugodtabban képes elaludni. Eddig elég nehézkes volt megoldani ezt számára, hiszen még akkor is kellemetlenül érezte magát, amikor védett területen volt. Soha nem volt jóban azzal a gondolattal, hogy nem a saját szobájában, a saját ágyán alszik. Az "ottalvós" bulikon sem szokott aludni, és próbálta mindig elérni, hogy fent maradjon a társaság legalább kisebb része. Ez pedig még egy bulinál is sokkalta rémisztőbb, hiszen egy teljesen idegen világban, teljesen idegen emberekkel van körülvéve, és ha esetleg valami gondja lenne, akkor sem tudna kihez fordulni. Az első napok egyenesen horrorisztikusak voltak számára, hiszen a hideg, egyedüli éjszakák teljesen kiborították szegényt, és nem is tudta elfogadni a jelenlegi helyzetét. Végül pár hét alatt viszont sikerült legalább az NPC-ket megszoknia, így ez is valamennyivel otthonosabbá tette ezt a helyet, de még mindig nem volt számára az igazi. Aztán ekkor jött az a két lány, aki végre színt hozott az életébe, és végre nyugodt álmot tudtak hozni a fejére. Asuka és Kagura bár számára még teljesen ismeretlen személyek voltak, mégis olyannyira különlegesek, hogy már az első pillanattól kezdve bízott bennük. Persze elég a lelkifröccsből, hiszen most már elmúltak azok a szörnyű hétköznapok, és végre újra otthon érezte magát, még ha ezt különös is hallani. Ma reggel az egyik olcsóbb fogadóban éjszakázott meg, és bár olcsó volt a hely, mégsem érezte a különbséget a többi drágább hely, és e között. Talán az alvás úgy van megcsinálva, hogy akárhol alszol, mindig ki tudod magad pihenni. Miután felébredt, egyből megcélozta a tükröt, és rendbe hozta magát. Természetesen a kezdő páncélokat öltötte magára, és az íját is kitette a hátára, mert az úgy vagány. Ezután elindult lefele a fogadó étkező szintjére, és vett magának egy útravaló cukros zsemlét. Nem szeretett soha sem egy helyben reggelizni, főleg nem azóta, amióta megismerte a lányokat, hiszen ilyenkor mindig úgy érezte, hogy le fog maradni valamiről, ha most rögtön nem keresi meg őket. Azonban most szerencséje volt, hiszen nem kellett megkeresni őket, ugyanis Kagura sokkal gyorsabb volt, és előbb megtalálta ő Miyako-t, mint Miyako őt. Röviden-tömören elmotyogta neki, hogy miről akar beszélni, és miért hívja össze a bandát. Nem is kellett neki kétszer mondani, egyszerre ráharapott az ötletre, és már rá is sprintelt Kagu-channal, és egy idegen lánnyal együtt a kocsma felé, ahol már Asu-chan várta őket.
- Kon'nichiwa, Asuka-san! Jól aludtál? *w* - köszönt hatalmas vigyorral az arcán, majd lepattant az egyik szabad helyre, és nem sokkal utána a fekete hajú idegen lány is lepattant mellé. Ezt egy kedves mosollyal viszonozta, hiszen kedvesnek tartotta a gesztust, hogy az összes többi lány közül éppen mellé pattant le. A sörre természetesen nemet mondott, helyette inkább egy jeges teát rendelt az egyik aranyos cselédlánytól, aki szinte fénysebességgel fel is adta a rendelését, és ki is hozta eléje a kért italt. Először Asuka-san kezdett el beszélni, így figyelmesen végighallgatta a szokásosan bonyolult, de mégis érthető beszédét, aztán Kagu-sanra terelődött a magyarázó szerepe, végül (az utólag kiderült) Reiko-san folytatta a megbeszélés témáját. Szimpatikus volt neki a lány, de még mindig nem annyira, mint Kagu-san és Asu-san. Persze lehet, hogy ez is csak idő kérdése, aztán körülötte is hiperaktív duracellnyusziként fog ugrándozni.
- Remek ötleteitek vannak csajok! Én úgy érzem, hogy ekkora lelkesedéssel minden sikerülhet nekünk! *w* - reagálta le ezzel a könnyed egyszerűséggel az összes ötletet, majd az őt leszólító Rei-sanra kezdett figyelni, akinek az előbb kifejezetten szuper ötletei voltak. *-* A névtippelésre csak biccent egyet, majd gyorsan kijavítja a lányt.
- Jobban örülnék a Miya-channak, vagy a Miyako-channak. *w* Ezeket szoktam meg tudod.. Te pedig..Reiko-chan? Recchan? - kérdez ő is vissza, majd a játékokról lévő megjegyzését is lereagálja. - Laz0ЯPrinc3xxtr3m3? Fent voltál régen a barátlistámon. Azt hiszen veled is játszottam egy-két hónapot. Talán ha jól emlékszem még egy céhben is voltunk! Én Arrowsan123 voltam, emlékszel még rám? *-* - teszi fel izgatottan a kérdését, hiszen tényleg jó lenne, ha Recchan lenne az a személy, akire most ő gondol. Legalább már könnyebben tudna vele beszélni, és sokkal gyorsabban menne az "újrabarátkozásuk".

_________________



Spoiler:
Élet: 3 (15)
Fegyverkezelés: 4+1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 4
Speciális képesség: 2
Páncél: +2
avatar
Miyako
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2013. Apr. 29.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
105/150  (105/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Hermit on Pént. Május 03, 2013 10:21 pm

// A kedves hölgyemények. Smile //

*Már rég egy asztalnál ült. Nem egy sarok asztalnál, de a falnál. Ugyanis a sarok asztal, ahova leült volna, már foglalt volt. Érdekelte, hogy vajon ki foglalhatta le, s mi célból. Whiskyt rendelt magának, s várakozott. Mikor megjelent egy lány, s ő ült le a különleges helyre, meglepődött. Cseppet sem volt titokzatos a hölgyemény. De láthatóan várt valakit. Hermit az egyik lábát ráfektette a másikra úgy, hogy két lába egy háromszöget rajzolt így le. Hátradőlt a székben, egy cigaretta lógott ki a szájából, s kényelmesen néha belekortyolt az italába. Sárga indikátora virított. Majd később megérkezett még három lány. Felhúzta erre a szemöldökét.*
~ Négy lány cseverészik egy megbeszélt helyen és időpontban? ~
* Érdekelte a dolog. Így kihallgatta őket. Nem nagyon kellett hegyeznie a fülét, hisz hallgatózás jártasságával gyerekjáték volt meghallani minden szavukat. *
~ Céhalapítás? ~
* Még inkább érdekelte a dolog. Rég óta keresett magának céhet, de a legtöbb azért nem volt jó, mert pirosat nem fogadtak be, a Liberatorsnak meg az lett volna a lényege, hogy kiejtsenek másokat a játékból, ami neki nem volt célja, a White Rose-t is megleste magának, de nem volt sok kedve tisztséget vállalni. Még hogy ő valami komoly felelősséggel tartozzon bárkinek is!! Viszont itt négy csitriről volt szó, akik úgy tettek, mintha hű de komolyak lennének, s milyen hatalmas nagy céljaik volnának, ugyanakkor kislányok még, mert bulizni is akarnak. Kivette a szájából a cigarettát, s egy hosszat fújt, mely eredménye egy nagy füstfelhő volt az arca előtt. Nem leplezte tekintetét, végig őket bámulta, ha észrevették, nem zavartatta magát, rájuk mosolygott. *
~ Megfelelőek lennének. Bár kétséges, hogy sárga indikátorost elfogadnak. Mit mondjak nekik? Egy nagy ember mondta: Ne mondj igazat, ha hihetőbbet hazudhatsz! ~
* Ezt a tanácsot fogadta meg. Hisz senki nem hinné el, hogy rendszerhiba miatt lett piros, az annyira "átlátszónak" tűnne. De ha bemesél nekik valami izgalmasabb sztorit, talán úgy elfogadják. Megfelelő céh lenne, mert senki nem venné őket komolyan, s senki nem figyelne fel rájuk úgy igazán. Így senki nem foglalkozna ővele sem, így kedvére megfigyelhetné az embereket. Nah meg ha nagyon gyorsan haladnának a szintekkel, akadályként is felléphetne. Döntött hát, felállt, elnyomta a csikket, s a lányok elé állt. Elővette ellenállhatatlan cuki mosolyát, úgy szólította meg őket.*
- Sziasztok! Ne haragudjatok, de véletlen meghallottam, mit is terveztek. Négy lány egy céhben? Nem tudom, hogy van-e fiú jelentkező eddig, de talán kellene valaki, aki megvédi a lányokat. Mit szólnátok, ha csatlakoznék hozzátok? ^^
* Majd várakozott, s mint aki elfelejtett valamit, folytatta.*
- Oh, én Hermit vagyok. Nagyon örülök a találkozásnak.

_________________
Hermit:



Hypnose:





Nazo:


By Aidor:
"Ellenfelem, úgy fest, a világ legbarátságosabb bunkója, akivel valaha találkoztam."


Játékaim:
avatar
Hermit
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 331
Join date : 2013. Mar. 24.
Age : 25
Tartózkodási hely : 1. szint

Karakterlap
Szint: 16
Exp:
955/1000  (955/1000)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Kazuma on Szomb. Május 04, 2013 11:39 pm

..:: C O V E N ::..



Fárasztó egy nap volt a mai vagy a tegnapi? Kicsit pihennem kéne, már azt sem tudom milyen nap, van. Magamban ücsörögtem egy asztalnál és csak az előttem álló pohárra korlátozódott a figyelmem. Félig talán aludtam is. Valami alkoholos lötty volt. A felét már megittam. Iható volt. A gondolataim össze-vissza csapongtak, hogy már én magam sem tudtam követni őket de, véletlenül sem szakítottam volna el a tekintetem a poharamtól. Nem az a fajta ember vagyok, aki alkoholba folytja a nehéz napokat. Egyszerűen csak kimerültem. Gépiesen a pohár után nyúltam és belekortyoltam. Iható. Azonban ahogy letettem a poharat egy pillanatra elszakadt tőle a tekintetem. Megérzés vagy csak szerencse de feltűnt egy kis furcsaság.
Az egyik sötét sarokból figyelt. Pár másodpercig csak a szemem sarkából tartottam szemmel miközben semmi jelét nem adtam az észrevételnek. Nagyon szuggerál. Csak nem méreg van az italomban? Persze védett területen nem tudok hatásos méregről. Végül úgy döntöttem nem árt, ha tudja, hogy én is tudok róla. Enyhén felé fordítottam a fejem a reakciója viszont meglepett. Mosoly és biccentés. Visszafordultam a poharamhoz. Mit akar ez jelenteni? Furcsa reakció valakivel szemben, akiről ordít, hogy gyilkos. Hacsak nem ő maga is valami rosszban sántikál.
Ekkor egy csapat lány érkezett a fogadóba. A szemem sarkából követtem csak a lépteiket, és mind megállapodtak a sarokban. A sötét sarokban. A sötét sarokban, ahol egy furcsa lány ül. Köztudott hogy az ilyen „sötét sarkok” a legjobb helyek fontos ügyek lebonyolítására. Visszafordultam a poharamhoz. Innentől elég, ha a fülemre bízom magam.
A fülem ugyan nem hagyott cserben de a reményeim igen. Csak egy csapat kezdő - egy pillanatra odapillantottam - csitri… Semmi hasznosítható. Várjunk csak… Kicsit oldalra fordítottam a fejem hogy jobb rálátásom legyen a helyzetre. Az egyiküket ismerem. Jöttem rá. Akkor ő még piros volt én, pedig zöld. Heh. A sors kereke néha egészen kifordul.
Na jó. Szóval céhet akarnak maguknak. Látszólag nem túl tapasztaltak. Gyengék és optimisták. Megittam az italomat és hátradőltem a székemen. Elgondolkoztam.
Szükségük van a segítségre. Nekem pedig nem ártana egy kis bonusz. Sőt. Ha tartani akarom magam a terveimhez, akkor nagyon is szükséges. Azt hiszem, nem lenne nehéz velük egy kis megegyezést összehozni. Végül is, miért is ne? Ha balhézni akarnak, úgysem tehetnek semmit. Megeszem a cipőmet, ha bármelyikük is magasabb ötös szintnél.
Mozgás. Új résztvevő. Egy sántító bemutatkozó szöveg, egy kis Jópofizás… vagy fordítva. Gyors és átlátszó. Kíváncsi vagyok, mit hoz ki ebből a kis sárga. Kényelmesen ülök. Kár lenne egy kétes eredményért feladni ezt. Előbb még fülelünk egy kicsit. Az üres pohárra szegeződik a tekintetem. Talán meg kéne tölteni…
avatar
Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 917
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 23
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Asuka on Vas. Május 05, 2013 11:14 am

..:: C O V E N ::..

Hiába van szupcsi helyem a sötét sarok legsötétebb sarkában, na nem mintha én magam sötét lennék, hiszen szőke nem vagyok, csak rózsaszín, ráadásul eredetibb, mint Paris Hilton farmernadrágja, márpedig ő csak márkás cuccokat hord, már amikor hord egyáltalán valamit, szóval na, nem vagyok sötét, se festett, de akkor is rosszul érint, hogy Kaguci fogja magát és beleiszik a sörömbe! TT_TT Hát miféle dolog ez, kérem szépen? T.T Csücsörítek furcsán ajkaimmal, és pislogok rá megszeppenten, mint aki nem érti, miért bántják, s miért veszik el tőle azt, ami az övé. Hiszen így is van! Így is történt! Hát már senki sem tiszteli az emberi tulajdonjogokat? T.T Már amennyire emberek vagyunk, hiszen lassan már ebben sem vagyok biztos. Végtére is, itt pixel minden, mi is pixelek vagyunk.
Mindennek hatására hihetetlen dolog történik. Annyira hihetetlen, hogy még én sem hiszem el. Pedig megtörténik, még mennyire, hogy megtörténik! Ráadásul éppen velem! Kapaszkodjék meg mindenki a székében, hiszen egészen biztos vagyok, hogy mások sem hisznek el egy szót sem abból, ami most velem történik. Csendben maradok! Hosszú, óráknak, éveknek, évtizedeknek tűnő pillanatokig csak bambizok Kagu-chanra, a Kegyetlenre, újonnan ajkaimat harapdálva, s legbelül valahol önmagamat marcangolva, s ujjaimat tördelve idegesen, mint aki nem tudja hogyan levezetni a feszültségét. Utálom a csendet! Nem szeretek csendben lenni! Nem, nem és nem! Mert én nem bírom ki! Még sem vagyok hajlandó jóóóóó sokáig, legalább tíz másodpercig megszólalni, hogy kimutassam Kegyetlen Kagura felé, hogy én most igenis, morci vagyok rá! >.> Szerezzen magának sört! Vagy rendeljünk egy kancsó bort! Az csak szőlőlé, biztosan nagyon finom! *.*
Végül a lányok bemutatkozásakor szakad el a cérna, törik el a kancsó, borul ki a bili, meg miegyéb. Largoextreeeemmicsodiiiii???!!! O_O Kapom fel fejem, egyszer Miyakora, aztán pedig az új lányra, Reikora pillantva, tekintetem s fejem pedig kettejük között cikázik, bármiféle magyarázatra várva, hogy akkor most miről is beszélnek. Pedig tudom én, hogy az arrow az nyilat jelent, de akármit is mondanak, én nem értem! Kezdek el hát idegességemben zajongani, következik a hiszti, pedig nem vagyok én Kriszti, sem pedig gyagya, és nincs ám nekem kisöcsém sem, bár ha lenne, akkor egészen biztos, de tutkóra tutira, hogy én őt Lüke Aladárnak becézném! >.< Még akkor is, ha nem is Aladár.
- Kagu-chan, nem értem! TT_TT – nyüszítek halkan, aztán, hát tehát, szóval, elkezdek ujjaimmal az asztal lapján dobolni, bármiféle értelmet várva, és csúúúnyán szuggerálva a párost, akik számomra érthetetlen kódnyelven beszélnek. Nem vagyok butaaaa! ¬_¬ Morcosan söpröm frufrumat oldalra, majd felemelem már majdnem kiürült sörös kriblimet, ami van még benne, azt az asztalra csapom, és megállapítom, hogy egész szép hangja van. Megvan már, mivel zajonghatok! *>* Dobként használom hát a poharat, újra és újra finomakat, majd egyre durvábbakat csapva az asztal lapjára. Egyszerűen azért, mert ez engem szórakoztat. Nem tehetek róla, egyszerűen nem bírom ki.
A tíz másodperces, dacos, néma csendet, amivel még Kaguci ellen tiltakoztam – éppen csak mostanra elfelejtettem, hogy miért voltam rá dühös - , most ezzel töröm meg, mindaddig, amíg rám nem szólnak, hogy fejezzem be. Vagy fel nem hívja a figyelmem az, hogy lehet most jókat kérdezni! **>** Nekem pedig sok kérdésem lenne Kagucihoz, na persze nem az, hogy mi a kedvenc színe, mert azt már tudom jól, hiszen olvastam a blogjában, bizony, de lesznek ám nekem jóféle kis kérdéseim! *>* Még Reiko-channak is egészen megbocsájtok az iménti gonoszságért, hiszen miatta még én éreztem magam butának, pedig nem vagyok ám én ostoba! Az IQ eredményem is megmondja! >.< Szóval, serényen bólogatok, hogy igen, partyzni is kell, ennek örömére rendelhetnénk igazán magunknak egy kancsó bort, vagy kettőt, vagy tudom is én, de mindegy is, mert legyen, odahaza pedig úgy sem értem rá ilyenekre, már a gólyatáborokat leszámítva, de egyszer meg csúnyán kikaptunk a másik egyetemtől a világítás versenyen, mert buta műszakisok, elvágták az áramellátásunkat, és bealáztak minket egyetlen gyertyával! T.T
- Hát, nekem lenne sok-sok kérdésem, Kaguci. Surprised – állok fel a helyemről, mert csak, és meg mert meguntam a dobolást, így valami újat kell kitalálnom, de meg mert miért is ne, hirtelen jól esett felállni a helyemről, a székem mögé állni, és a szék támlájával szórakozni. Önmegvalósítási kísérlet, és biztosan sikerrel fog végződni. Mint minden egyes önmegvalósítási kísérletem, hiszen így szép az élet.
- Mi az a fekete anyag egészen pontosan? Miért képes összehúzni az Univerzumot? Te hiszel-e a fekete anyag létezésében? Milyen hosszú a tejút? Mire jött rá Kepler? Definiálnád a magfúziós atomreaktor fogalmát? Ha igen, akkor mi az? Ha nem, akkor miért nem? Mi az a csend? Miért utálom a csendet? Te szereted a csendet? Szerinted a halottak tényleg csendesek? Szerinted mit jelent önmegvalósítani? Te szeretnél önmegvalósulni? Szerinted épp mit csinálok? Csak kérdezek? Vagy ez is csak egy önmegvalósítási kísérlet? Miért beszélek ilyen sokat? Miért néz mindenki bolondnak? T.T Mi lesz a nevünk? Na és a szimbólumunk? Kell nekünk olyan egyáltalán? Miért hordanak a rendőrök és a katonák egyenruhát? Van a játékban laborköpeny? Ha igen, miért nincs még olyanom? És hova tettem a szemüvegem? Egyáltalán hordok én szemüveget? Nem rendelünk egy kancsó bort? Nem? Biztos? Miért nem? T.T – sóhajtok egyet és kifújom magam kérdéseim elrizsálása után, majd egyszerűen bájos mosollyal visszaülök a helyemre. Azt hiszem, egyelőre feltettem a fontosabb kérdéseimet, aztán majd később kitérek azokra is, amiket hallani akarnak. Például mik a céges, mármint céhes céljaink, meg ilyenek. Bár mindenképp valami kötetlenebbet szeretnék, mert engem igazán nem érdekel mások jóléte. Éppen csak alkalmazkodó képes vagyok, és amíg elviselnek, addig én is elviselem őket. Pedig tudom ám, hogy engem nehéz elviselni, mert azt hiszem, picit sokat beszélek, meg néha picit fura vagyok, de nem tehetek róla! Nekem egyszerűen így jó! T.T
Ezúttal körmeimet kocogtatom a kiürült poharamon, mert szórakoztat a hangja, amit kiad. Érkezik hát hozzánk egy új fazon, egészen cuki a szöszi, illik a hajszíne a sárgához. ^^ Ráadásul azt mondja, meg is akar védeni minket! *.* Nagyon lovagias. Na de, aztán valóban olyan lovagias lenne? Hát nem is tudom, még sosem láttam igazi lovagot… már ha a játékbelieket nem számítom. Még sosem térdeltek le elém megkérni a kezem. Talán csak az egyik egyetemi bulin térdeltek, de akkor is csak a buta játék miatt, amin azért elég jól szórakoztunk.
- Decukivaaaagy! *.* Én Asuka vagyok! Engem még soha senki nem akart megvédeni! T.T Legfeljebb fordítva, mert azt mondják, kicsit nehéz elviselni… Mondták már neked, hogy őrültebbnek tűnsz, mint az a lány, akit a tükörben szoktam látni minden nap? *.* Vajon ki lehet ő? Sosem tudok vele beszélgetni… – kezdek újonnan a székemmel hintázni, s mélázok el kérdésem mély, filozófiai értelmén. Mert az biztosan van. Annak mindig van. Különben is, tényleg jó lenne azzal a lánnyal egyszer tényleg beszélgetni.


[off]Bocsánat a hosszú postért. T.T Remélem, nem lett unalmas meg ilyenek… A karakter kicsit rizsázós, meg cselekvésmániás, és sok mindent akartam lereagálni. T.T[/off]
avatar
Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 28
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4530/4700  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Mao on Vas. Május 05, 2013 6:11 pm

//Kyuushiro//

-Nem a vesztesnek kellene fizetnie? Ráadásul én vagyok a fiú, úgyhogy nem, én hívlak meg. Már csak azért is, mert most ért véget egy küldetésem, úgyhogy pénzem is van erre. - ült ki a sértődöttség a fiú arcára. Valahol végül is igaza volt, a legtöbbször azért mégis csak a fiúk szoktak fizetni, vagy éppen az, aki veszít. Nem akartam tovább csűrni - csavarni a témát, csak legyintettem egyet Kyuushirora ezzel jelezve, hogy ráhagyom. Ő elmosolyodott, és elindult a Sword and Phoenix felé. Nem emlékeztem, hogy lettem volna már itt, ám mégis olyan DejaVu érzésem volt. Érdekes volt a hely, annyi szent. Azt hallottam róla, hogy itt található Aincard- szerte a leges-legjobb séf, ám én amíg a saját szememmel nem látom nem szoktam hinni a szóbeszédeknek. Bár... azokhoz képest amik a fogadókban várják az arra tévedt szerencsétlent csak jobb lehet . Sőt, szerintem annál még a sóska is finomabb, pedig azt utálom. A fiú az illemhez illően kinyitotta az ajtót, és előreengedett. Hát igen, fontos dolog illedelmesnek lenni. Örültem, hogy nem egy tuskóval fogok enni, nem szeretem a műveletlen embereket. Kicsit kellemetlenül éreztem magam Enigma miatt, hiszen nem biztos, hogy mindenki egy óriáskígyót szeretne bámulni miközben az ételét fogyasztja. De hát mit tehettem mást? Behívtam magam után őt is a fogadóba. Örömmel fogadtam, hogy kivételesen nem ágaskodik és fitogtatja méregfogait hanem szép csendben halad a lábam mögött.
-Nos, hova szeretnél ülni? - magamban már rég kiszemeltem az egyik asztalt. A helyiség egyik , pontosabban a bal felső sarkában helyezkedett el már ha a belépő szemszögéből nézzük.
- Oda - mutattam az asztalhoz és amennyiben a fiú beleegyezett el is indultam afelé. Ráparancsoltam a petemre, hogy próbáljon az asztal alá bújni, hogy senkit se zavarjon meg étkezés közben.
- Hmm... Nem is tudom mit szeretnék enni... Esetleg valami javaslat? - tűnődtem miközben a többi vendég asztalát nézegettem. Annyi minden volt rajtuk amit meg szerettem volna kóstolni... Ráadásul már farkas éhes voltam. Érdekfeszítve vártam Kyuushiro válaszát.
avatar
Mao
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2013. Apr. 09.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
203/250  (203/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Kyuushiro on Hétf. Május 06, 2013 11:36 am

//Mao//

Hihetetlen súlyú érveim meggyőzik a lányt, aki mintegy beletörődve abba a, hogy én fogok fizetni, elindul utánam, és belép a fogadóba. Enigmát kicsit feszélyezve hívja maga után. Hát, egy óriáskígyó nem a legbiztonságosabb látvány... már akinek. Nekem tetszik, de lehet, hogy ezzel nem mindenki van így.
Csak egy baj van... nem igazán érdekel mások véleménye.
Mao kiválaszt egy távoli asztalt, ahová le is ülünk. Enigmára keményen rászól, aki szépen be is kúszik az asztal alá. Engedelmes pet, láttam már sokkal neveletlenebbet is. Az pedig, hogy éppenséggel egy óriáskígyó, nem zavar. Mégis miben különbözik egy kutyától, párductól vagy ilyesmitől?
Mit szeretnék enni? Jó kérdés, én sem tudom. De azért átböngészem az étlapot, hátha találok valami érdekeset. Sosem szerettem leírás alapján választani, de megpróbálom.
-Hát... én a húsételekre esküszöm, ha jól csinálják. - elveszek egy étlapot, kinyitom, majd böngészem egy kicsit.
-Hm... pörkölt, rántott hús, sült oldalas... van ám választék! - és nem is olyan drága, gondolom hozzá a mondathoz. Persze az anyagiasságot hagyjuk, sosem volt a műfajom. Mármint a szükséges mértéken kívül.
-Én talán ragut eszem, ha már egy magas főzési képességű ételét kóstolom meg. Úgy hallottam, azt nem könnyű megcsinálni, tehát elég finom lehet. Desszertnek ajánlanám a fagylaltot, de ismerek egy üzletet a Főtéren, ahol az mindennél jobb. Nem akarom elrontani az emléket. Egyébként oda is elmehetnénk valamikor. - mosolygok. Aztán pislogok egyet a felismeréstől.
Hm, randira hívtam Maot? Nem tudom, annak fogja-e fel. Arcomon nyugalom, viszont enyhén elpirulok a gondolatra. Akkor ez most... ez most randi, vagy csak sima kajálás?

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27
avatar
Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
871/900  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Mao on Hétf. Május 06, 2013 1:44 pm

//Kyuushiro//

-Hm... pörkölt, rántott hús, sült oldalas... van ám választék! - mondta Kyuushiro. És valóban, elég sok étel volt felsorolva a megrendelhető étkek listáján. Minden, mi szem szájnak ingere olvasható volt. Össze - vissza villámzott a tekintetem az egyik ételről a másikra. Talán kicsit hülyén nézhettem ki miközben az étlapot bámultam és arra gondoltam, hogy mennyire finom lehet minden. Mellesleg az árak sem voltak olyan nagyon égbe szökkenőek, aminek különösen örültem.
-Én talán ragut eszem, ha már egy magas főzési képességű ételét kóstolom meg. Úgy hallottam, azt nem könnyű megcsinálni, tehát elég finom lehet. Desszertnek ajánlanám a fagylaltot, de ismerek egy üzletet a Főtéren, ahol az mindennél jobb. Nem akarom elrontani az emléket. Egyébként oda is elmehetnénk valamikor.
-Igen, én is úgy hallottam, hogy az egy elég nehéz étel. És ugyebár azok a dolgok a legjobbak amikhez hosszú és rögös út vezet - viszonoztam a mosolyt . A fagylalt az egyik kedvenc édességem, így a fiú felajánlása igencsak csábítónak tűnt. Még nem igazán ettem virtuális fagyit , így egyből rávágtam volna, hogy szívesen elmegyek vele arra a bizonyos helyre ahol olyan finom ez az édesség, ám egy kósza gondolat futott át a fejemen és ebből kifolyólag muszáj volt hatásszünetet tartanom. Valószínűleg látszott rajtam, hogy elgondolkozom.
< Ez most mi akar lenni? Egy egyszerű baráti meghívás fagyizni, vagy valami más? > - de hamar elhessegettem a tévesnek vélt eszmémet, miszerint Kyuushiro randizni akart hívni. Nem akartam senkinek az érzéseivel játszani olymódon, hogy elfogadom a meghívást és esetleg ő mást lát bele, de hihetetlennek tűnt számomra, hogy bármiféle ilyen gondolata lett volna a fiúnak.
- A fagyizásról pedig - folytattam tehát meggyőzve magamat arról, hogy ez csak egy baráti találkára való ösztönzés - szívesen elmennék veled kipróbálni egyszer milyen lehet a virtuális fagylalt. - szavaim közben már olyan merész gondolat is a fejembe ötlött, hogy ez a kajálás dolog is már randinak számít, de mivel nem vagyok az a hűtlen típus és nem is akartam ilyesmiken agyalni hamar visszatértem a kósza gondolatok világából a "valósba", ami jelen esetben a SAO csodálatos .. khm.. furcsa világa volt.
- Akkor szerintem rendeljük meg a ragut - mondtam és intettem gyorsan a pult felé, vagy egy pincér/nő felé, aki éppen arrafelé kószált, hogy még véletlenül se bonyolodjon tovább ez a randi-e vagy sem téma, és beszédtémának pedig végképp ne kerüljön ki meg sem várva Kyuushiro reakcióját. Lehet, hogy kissé bunkónak tűntem de egyáltalán nem volt kedvem számomra kellemetlen dolgokról beszélgetni, ezért tettem amit tettem - bár senki nem mondta, hogy a fiú fejében egyáltalán megfordult volna ilyen gondolat -.
avatar
Mao
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2013. Apr. 09.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
203/250  (203/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Kagura on Hétf. Május 06, 2013 6:29 pm

..::Covan... Conincs::..

Talán bolond ötlet volt, hagyni, hogy kérdezzenek. Asu~chan, természetesen egyből nekikezdett a furcsábbnál furcsább kérdések hadarásának, amit ugyan meg tudtam jegyezni, de így teljes hosszában szinte fel sem fogtam. Eleinte egy pillanat csend támadt, ahogy feldolgoztam a dolgokat, de nem hagyhatom, hogy a kérdéshullám ennyire letaglózzon. Mit gondolnának rólam, ha még Asu~chan kérdései is kiborítanak? Céhvezérként magabiztosnak kell lennem, és akkor bármi összejön. Most is úgy kell válaszolnom, mint az érettségimen. Ha magabiztosan előadom, ami eszembe jut a kérdésre, akkor biztos elhiszi. Így aztán hátradobtam a hajam, és szembefordulva Acchannal, sorolni kezdtem a válaszaimat, pont olyan stílusban, ahogy ő kérdezett.
- A sötét anyag olyan anyagfajta, amely csillagászati műszerekkel közvetlenül nem figyelhető meg, mert semmilyen elektromágneses sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el. Nem tudni pontosan. Igen. Több mint 500 ezer fényév. Hogy a bolygókat egy, a napból áradó fizikai erő tartja a pályájukon. - Igen! Még ez is megmaradt fizikáról. Lám mégis volt haszna annak a vacak órának, meg a büntifeladatnak. - Nem. Mert nem tudom, mi a definíció. Amikor nincs más hang, csak a hétköznapi alapzaj. Mert olyankor nem történik semmi érdekes. Nem. Hogy kiéled azokat a dolgokat, amiket te akarsz, és neked jól esik. Igen. Önmegvalósítasz. Nem. Igen. Mert szereted hallani a hangod, és unatkozol. Mert úgy viselkedsz. Cursed Mephisto. Fejreállított többszínű pentagramma. Hogy lássuk, hogy egybe tartoznak. Nem tudom. Mert még nem találtad meg. Sehova. Nem. Nem. Igen. Igen. Mert nem vagyunk szomjasak. - Hadarom vissza, majd széles mosollyal, diadalittasan elfordulok a lányok felé. Ugyan fele időben, csak azt löktem be, ami elsőnek eszembe jutott, azért remélem Asu~chan most kicsit nem beszél majd. Azonban, ahogy meghallom Recchan ötletét, széles vigyor szalad az arcomra. Ez a lány, a fejembe lát, és enenk nagyon örülök.
- Rei~chan, éppen ezt akartam mondani. Highfive. - Nyújtom oda a kezem, hogy az asztal felett pacsizzunk, és további vigyorgással, Acchan vállának dőlve figyelem, ahogy a két új lány ismerkedik. Olyan cukik, hogy belehalok! A mellettem ülő barátosném nyüszögése is ezt az érzést fokozza. Ilyenkor kismacskaként az ölembe fektetném, és egész nap simogatnám, meg nyúznám, olyan kis aranyos. Egy nagyra nőtt cica. Nyuu~ így már nem olyan érdekes, meg aranyos, úgyhogy, egy vigasztaló buksisimogatással lerendezem az egész hisztijét. Csökkent a kawaii faktora, és még inkább zuhanáshoz lát, most már mindhármuké, ahogy megjelenik, egy szőke, jóképű srác. A szívem félredobban, ahogy meglátom, annyira helyes. Ráadásul szöszi, mint én. Tündéri.
Alig érkezik meg, és ér a mondat végére, felugrok a helyemről, a legközelebbi ülőalkalmatosságot elmarom, amit a fiú közelében találok, alá lököm, a székbe nyomom, és csillogó szemekkel visszaülök a helyemre, és tündérien pislogok, az éppen bemutatkozó fiúra.
- Én Kagura vagyok. - Mosolygok rá, és játékos tekintettel az ajkamba harapok. Amikor kiejti, hogy szeretne csatlakozni, ösztönösen, és megállíthatatlanul is elkiáltom magam. - FEL VAGY VÉVE! - Hagyja el a számat, majd kissé elpirulok, mikor belegondolok, hogy most mit is csináltam, és megköszörülöm a torkom, aztán komoly tekintettel Hermit felé fordulok.
- Khm. Szóval, mi is örülünk a találkozásnak. Egyébként meg tudjuk magunkat védeni, de mindig elfogadunk némi segítséget, igaz lányok? - Nézek körbe, majd végighallgatom Asu~chan bemutatkozását. Csak tovább növeli a lelkesedésem, hogy legkedvencebb barátnőm, ennyire fura hangulatában van. Ez azt jelenti, hogy több esélyem van az új fiúnál. Remélem nem veszi nagyon letámadásnak a dolgot, bár a legtöbb pasi szereti az ilyesmit. Nem vagyok túl rámenős, csupán egy hangyányit, egy icurka-picurkát felpörögtem. De annyira helyes.
avatar
Kagura
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 75
Join date : 2013. Apr. 24.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
220/250  (220/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Mesuda Reiko on Szer. Május 08, 2013 3:44 pm

..:: C O V E N ::.. vagy ..::Covan::..

Reiko mondhatta a magáét a maga egyszerű módján, de úgy festett hogy nem mindenki fejében sikerült megkondítania a harangot. Asu-chan kifejezetten zavartnak, vagy talán fanyarnak, esetleg savanyúnak, vagy tudja-fene-minek-hívják-az-ilyetnek festett. Kérdően nézett rá, de mielőtt még átgondolhatta volna, hogy miként is kérdezzen rá hirtelen jött nyugtalanságára, eltelt némi idő, s a rózsaszín hajó lány egy kicsit heves, vagy talán lelkes kérdés hadarásba kezdett
Abszolút olyasmi volt ez, amire azért egyáltalán nem számított, először csak kicsit furin nézett. De aztán elhangzott a negyedik és az ötödik kérdés is, Reiko pedig ennek következményeként teljesen elveszítette a fonalat. Ha érthető kérdések is voltak, ő nem volt egészen az okos fajtából való lány, így nem is csak a kérdések esetleges komplexitása vágta arcon, de a nyers mennyisége és gyorsasága is. Egy csoport előtte cikázó koboldot gyorsabban és könnyebben tudott befogni, mint Asu-chan kérdéseit. Ha ez most egy animációs film lett volna, szembogarai már rég eltűntek volna, s szemei fekete körvonalú nagy fehérségekké transzformálódtak volna... vagy ez tényleg egy animációs film volt és már át is változtak.
S ha mindez nem volt elég, az eddig rokonlélek-féleségnek, vagy legalábbis sportosabb típusnak tűnő Kacchan nekiállt válaszolni, legalább akkor elánnal, mint ahogy a kérdést feltevő is. Üres szemekkel bámult maga elé a semmibe, szája szélén nyál szivárgott kifelé, agya képletesen megsült az IQ pankrátoroknak - Reiko számára legalábbis - bizonyult páros meglehetősen gépies és kölcsönösen megértett szóváltásának. Végül már azon kapta magát, hogy Kacchan egy ötöst akart adni neki valamivel kapcsolatosan, amit valamikor Reiko mondott, de jelenleg Reiko számára elvesztek saját szavai térben és időben, a Hegyeken, de még a Yamato és Enterprise csillaghajókon is túl... remegve emelte egyik kezét, hogy fogadja az ötöst, miközben fogalma se volt semmiről...
- Ne-nem én... voltam... O-okita Kapitány... - motyogta kába vigyorral arcán, majd lecsusszant székéről be az asztal alá - Mr Worf a hunyó...
Nem volt olyan sokáig odalent, talán csak fél perc telt el, s még csak eszméletét sem veszítette el. Mire felbukkant, ki is derült hogy mit csinált: némi menüzést, haja ugyanis most határozottan hosszúna tűnt és arcába lógott annyira, hogy amint visszaemelkedett a székére, két kézzel kellett félresöpörnie. Még igazítani fog rajta elől, vagyis rögtön igazított is, csak pár katt és. Igen, a hajnövesztés ötlete megmaradt még a fejében, s ez szolgált horgonyul hogy elméje visszataláljon a jelenbe, ráadásul Miyako hangját hallotta éppen.
- A Miya-chan cukibb lenne... - mondta halkan, még kicsit fáradtan, s kedve sem volt éppen a szokásos módban, így közelebb húzódott és átkarolta a nyakát, de saját fejét az asztal fölé lógatta... pedig nem is volt részeg - az meg lehet... rossz a nickmemóriám, de tuti igazad van... tökjó... talán valahol még ellenséges céhben is... fene tudja, de tök jó...
Csak szerinte volt Miyako~chan kibogarászhatóbb alkat? Meg helyesebb is a többieknél, meg amúgy eddig még sosem beszélt egyenletekben és logikai fejtörőkben... Hát igen, Reiko nem volt egy észlény, számára a logikai következtetések csak akkor voltak érthetőek, ha azt egy Vulkáni szájából hallotta... a technikai tudása pedig megrekedt a proton torpedók és a holofedélzet között, gáz... vagy inkább király.
- Asszem, Miya-chan... hogy itt csak mi ketten vagyunk nem normálisak... - fordult megint szomszédjához, ha levakarta Reiko karját eddig magáról, ha nem - ezek itt Einsteint is beleturmixolnák egy Molotov-koktélba...
A vicces, vagy éppen komoly része az volt ennek, hogy teljesen komolynak gondolta. Mindenki olyan agyas volt Japánban, hogy eeeh... ez a kettő pedig az imént valamiféle áttörő elméletet beszéltek meg egymás között... vagy ilyesmi... Felnézett, s éppen egy fiú lépett oda hozzájuk, így most csak Miya-chan által hallható suttogásra váltott, kissé undorodva.
- Négy csaj egy asztalnál, csodálkoztam volna ha egy mesebocs se jön ide...
Lenyűgözetlenül hallgatta végig a srác mondókáját, míg a többieket (legalábbis a csapat felét biztosan) ledöntötte a lábáról, ő olyan unott képpel nézett vissza rá, amennyire ez csak lehetséges volt, ő márpedig nagyon tudott unatkozni néha. Acchan megint valami tudományosan optikus-félének hangzó maszlagot magyarázott a tükrökről, aminél még Kacchan normális hetero reakciója is érthetőbb volt...
- Egy frászt! - húzta ki magát Kacchan valószínűleg költőinek szánt kérdésére, Reiko most legalább kicsit felébredt végre a félálomból - Három 1-es meg egy 3-as szintű csaj VS egy... nem valami magas szintű pasi... csak nekem tűnik ez egy klisé, de transzparens hódító stratégiának? Egy Catullánt se hatna meg, most meg ketten is bedőltek neki...
Reménykedve nézett Miya~chanra, hogy az ő fejét talán nem csavarta el a váratlan (ja, és nem mellesleg hívatlan) vendég

_________________
avatar
Mesuda Reiko
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 99
Join date : 2012. Sep. 06.

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
260/300  (260/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Pént. Május 10, 2013 5:27 pm

/ Chancery /

[off]Egy kis jövő kép, de nem emlékszünk a múltra Very Happy [/off]

Napfényre ébredtem fel, azonnal fel is ismertem, hogy baj van túl sokáig aludtam, óvatosan körbetekintettem, szokásos zajok, csak a szél, semmi más. Mai napom eredetileg is másképp képzeltem el, így Chancery nevét kikerestem barátlistámon, nem volt túl nehéz, hiszen csak ő volt rajta, elkezdtem írni neki egy üzenetet. Ezt a fajta üzenetírást, máris előnyösebbnek tartottam bármi eddiginél is, így hamar végeztem a pár sornyi üzenettel.

„Szia
Rég találkoztunk, mióta is, valahol a Pengék Táncánál meg a közös párbajunk óta, Kyuu ellen, azóta nem találkoztunk mit szólnál egy kis beszélgetéshez? Én elindulok a városba, tudom korán van még, sőt lehet alszol is, de délután benézek a Sword and Phoenix-be. Ha neked is megfelel, találkozzunk ott. Remélem lesz szabad időd.
Yuichi”

Még sosem voltam a Sword and Phoenix-ben, pár napja jártam arra, és olyan barátságosnak tűnt. Hallani sem hallottam felőle, remélem tényleg olyan jó hely, mint ahogy kinéz.
Na akkor jöjjön a rutin. Leszedtem a reggeli adag ennivalóm, és szép lassan elfogyasztottam, közben az égen kúszó bárányfelhők formáját tanulmányoztam, milyen érdekes, ez vajon mechanizmus, vagy véletlenszerű? Egyik sem hasonlít egymásra, bár ahhoz a szemem közel sem elég jó, hogy lássam. Furcsa, hogy a Nerve Gear felvételekor, a gép rontotta a látásom, ez bug lehetett, vagy szándékos?
Bizonyára szándékos, hiszen ő irányítja, már első nap is elmondta mindenki felett áll. Nagy szavak tőle, végig bírja vajon ő is? Valamint az aggasztó, amit a valós testünkről mondott, ebbe még sose mertem belegondolni, mi lesz ha feladják a reményt és kikapcsolják a gépet ami életben tart, ezt valahogy tudom, eddig a fizikai testem sem bírhatta a szobámban. Ó a bátyám tuti elment a koncertre, én meg nem voltam ott születésnapunkkor... Kayaba, legszívesebben megö.. nem még esély esetén sem tudnám megtenni, nem lenne okom rá. Nekem tetszik az itt lét, és még óvatosnak kell lennem. Hosszú-hosszú ideig, utána.. rajtam lesz a sor, hogy.. Hirtelen hangot hallottam a közelemből csörtetés a fűben. Egy vaddisznó alakja rajzolódott ki a magas fűben. Előkaptam kardom, de csak egy műanyag kés volt a kezemben. Ez most valami vicc csodálkoztam a tényen. A malac már be is ért közelembe esélyem sem volt kitérni, életerőm szépen elindult lefelé, kicsit megsebzett. Fájdalmat nem éreztem, csak a kardom hiányát. Hogy lehetséges ez? Eldobtam a műanyag kiskést körbenéztem, sehol nem láttam semmit, a vaddisznó viszont újra rohamozott. Ekkor már jóval felkészültebb voltam, és ki tudtam cselezni, de a kardom hiánya még mindig szúrta oldalam. Hol lehet, zakatolt agyam kétségbe esve. Közel s távol egy fának neki támasztva láttam egy tárgyat. Ott a kardom kiáltotta belsőm minden lehetséges módon. Futtában még egyszer kikerültem a vaddisznó támadását, és közel értem a tárgyhoz, felkaptam, tényleg itt a kardom, a kezemben. Kihúztam megszokott módon hüvelyéből és máris Niji kéken világítva felizzott kezemben. A disznóból kevés pixel felhő szállt fel, miközben darabjaira robbant. Majd kámfor módjára már ott sem volt. A kardom visszacsúsztattam hüvelyébe, megnyugodtam, és komótos léptekkel elindultam a város irányába.


_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés
avatar
Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Chancery on Pént. Május 10, 2013 7:03 pm

//Yuichi//

Eredeti terveim szerint gyesznókat mentem volna ölni, de seeeeheemmmiiii kedveeeem hozzáááá! Öltem eleget az elmúlt időket, mobot meg embert is, hócipőm tele van vele egy időre, ma inkább pihenek egy kicsit. Norm vagy hasonló véleményem lehet, vagy valami programkód során azonosul az érzelmeimmel, mindenesetre kialakított magának egy cuki hálórészt hálóból (értitek, szó szerint), és most abban feküdt el, mint valami lusta gazdag emberke a pénzén. A csipogásra viszont, hogy levelem jött, ő is felpillant.
Elvigyorodom a levél olvasása közben és szinte hallom, ahogy Yuichi elhadarja az egészet. Még az írásmódja is olyan, mint mikor szóban társalog vele az ember. Milyen édes, egyemmeg. Végülis, nem rossz ötlet - már maga a hely neve (pontosabban a fele) kiváncsiságra ad okot. Imádom a főnixeket, és egy hely, aminek a nevében benne van ennek a madárnak a neve, az az én szememben csak jó lehet.

-Hé, lustaság! -ütögetem meg a fa törzsét. -Van kedved jönni?
Norm bólogat.
-Akkor indulandusz! -pattanok le az ágról. A valóságban sosem mertem volna fára mászni, itt viszont ezen az egyen már úgy ugrálok le-föl, mint egy kismajom. Előkapom Norm szütyőjét, a biztonság kedvéért a késemet is magamhoz veszem, és végignézek magamon. Kis segítséggel sikeresen magamra ölthettem afféle utcai öltözéket, és ennek roppantmód örülök. Csak egy sima kék farmernadrág és egy sárkánymintás fekete pulcsi, de legalább ennyivel is önmagamnak érezhetem magam. Játékon kívül a pulcsimat már úgyis kinőttem, had hordjam itt is egy kicsit.
A városba vezető utat már úgy ismerem, mint a tenyeremet. Yuichi ugyan elfelejtette megírni, hogy hol van a hely, de pár emberke - hogy PC vagy NPC volt-e, nem tudom - megkérdezésével eljutottam hozzá. Szemmel láthatólag a srác még nem érkezett meg, de sebaj. Rámosolygok Normra, aki kiváncsian dugja ki fejét a szütyőből.

-Lepjük meg egy kicsit, jó? ^^ kuncogok, majd beállok az ajtó mellé, kihúzom magam és üveges tekintettel meredek előre. Ha Yuichi megérkezik, és esetleg még köszön is, bár alig bírom visszafojtani a röhögést, de csak mosolygok, Normot elrejtve a hátam mögött:
-Üdvözlöm a 'szvörd end fíníx' fogadóban, Uram. Angelika vagyok, az Ön felszolgálóhölgye a mai napra. Mit parancsol?

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2591
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
5755/5900  (5755/5900)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Pént. Május 10, 2013 9:23 pm

/ Chancery /


Gyorsan fogytak a kiló méterek a hátam mögött, csupa negatív érzelem, szinte kipukkadtam a méregtől. Ki tehette ezt, ezt a tréfát? Ez azt jelenti, hogy van ott a közelben egy másik játékos? Vagy maga Kayaba szórakozott csak? Utóbbi nem hinném, csak nem foglalkozik ilyen kis emberrel, mint én. Szerintem jobban tarthat a frontharcosoktól, mégis csak ők akarják legyőzni a játékban. Bár ez igaz rám is, csak nekem még idő kell, hogy beálljak a sorba. Sorba.. ez ellene van annak, amiért idejöttem. Ez még a jövő zenéje.. amúgy is, ha Chan meglát így mikor tiszta pipa vagyok, vajon mit szólhatna? Szóval, ezt a gondolatsort hanyagolni.. de akkor is a tisztásomon járt valaki! Csitt! Élek és virulok. Virulok, majd lehet, de most nem. Nyugi.
Amikor megláttam a városkapukat akkora már tényleg lenyugodtam. Zsebre dugott kezeim, most nem a szokványos formában vannak ugyanis nem dugtam zsebre őket, állapítom meg hamar. Idegesség, úgy látszik ez a nap ilyen. Csak nehogy volt csapattársamra ráragasszam, hol is láttam ezt a helyet. Gondolkodj, gondolkodj.. áh megvan! El is indulok a fejemben kijelölt irányba a nyugati városrészen. És most egyet jobbra, Bianka Néni Növényháza. Akkor ez nem jött be, túrtam bele hajamba. Következő, akkor erre kell lennie, indultam meg keletnek legalábbis úgy éreztem. Szembe az épület rajta a tábla Játékos sarok. Fene vinné el szűrtem ki fogam alól, apró szitokszót. Becsukott szemmel, körbefordulok, most állj. Rövid szimat a levegőbe, ez az ismerős illatok. Homlokegyenest, követtem a girbe-gurba útvonalat. És igen ez az Sword and Phoenix. Amiben benne van a kard az csak jó lehet mosolyodtam el. Mióta visszakaparintottam a kardom a fa tövéből talán ez volt az első. Sebaj javuló tendencia.
Vajon előtte várjam meg Chan-t ellenőrzöm újra a menüm, semmi üzenet. Nem is biztos, hogy eljön lehet épp valahol küldetésen van, vagy találkozón. Megvárom bent az lesz a legjobb, pár lépésemmel már ott is voltam az ajtónál, benyitottam.
Egy kedves női hang üdvözölt, valamilyen Angelika, saját felszolgáló hölgy? Csodálkozom a kijelentésen. Ránézek a lányra, mintha nevetni készülne, végig nézek magamon, hát ezen lehet is. Olyan ismerős.. Chan? Ha ő most máshogy van öltözve, nagyon.
- Egy üdvözlő ölelést Chan, mi mást kérhetnék – nevettem fel. Megindultam felé tárt karokkal, de egy apró szikra bevillant a fejembe Norm. Hol lehet, sehol se látom.


_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés
avatar
Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Chancery on Pént. Május 10, 2013 11:17 pm

//Yuichi//

"Hát, ez nemigazán jött be... de legalább megleptem."
-Jól van, de csak picit! -mosolygok és ölelésre tárom a karjaimat. Egyik kezemben fityeg a szütyő, de Norm most szorosan öszehúzta magát az alján, nehogy kirepüljön, mint valami vándormadár, a nagy lóbálásban.
-Bocs az ijesztésért, de nem tudtam kihagyni. -nevetek, majd körbenézek, de végül hagyom, hogy Yuichi vezessen, hova akar ülni. Miután elfoglalunk egy szabad asztalt és leülünk, Norm is úgy dönt, kimászik a helyéről és elhelyezkedik az asztal rám eső szélén. Jobb dolog híján, már azt illetőleg, hogy nem jut eszembe semmi, megköszörülöm a torkom.
-No, és mi járatban vagy mostanában? Történt valami érdekes? -kérdezem, de mentségemre legyen, hogy tényleg kiváncsi vagyok. Mindig is utáltam, ha nekem kell egy beszélgetést kezdeni, de most kivételesen megelőzöm a srácot, nehogy nekem kelljen előbb hosszasabb elbeszélést tartanom. Igaz, Yuichi eleinte nemigazán foghat bele, mert az egyik cselédlány máris odalibeg hozzánk a szokott kérdéssel, kérünk-e valamit. Kis töprengés után csak-csak rendelek egy korsó sört. Nem szoktam inni, de időnként jólesne egy-egy pohárral, ám erre a Valóságban csak ritkán volt alkalmam, tekintve ketrec-életemet. Itt viszont megtehetem bármikor. Nem mintha majd sokszor kihasználnám az alkalmat, de ez majd elválik. Azt mindenesetre remélem, Yuichi nemfog alkoholistának gondolni... de ha mégis, akkor így jártam. "Kétszer ismerd meg az embert", nemigaz?
Túlzottan elkalandoztam? Sebaj. Közben úgyis figyelek minden szóra, amit meghívóm ejt. Norm pedig úgy dönt, ő továbbra is tökéletesen elvan a kis világában, alkotott egy kis fehér ragacsos hálószálat és azzal játszadozik.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2591
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
5755/5900  (5755/5900)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Vas. Május 12, 2013 9:22 am


Normot még most sem látom sehol, hol lehet.. keresem tekintetemmel, autómatán körbelestem a sarkokat, de badarság, hisz ő Chan-nal van. Majd előkerül nyugtattam meg magam. Körbenéztem mindenhol téglalap alakú asztalok. Legalább van, az ott jó is lesz ablak melletti, elég hátul is van, sosem szerettem a túl nagy közönséget, de hála ég most nincsenek is sokan. Nem feleltem még Chan mondatára, ez az Angelicás bemutatkozó, jót nevetek rajta itt magamban. Áh és most előkerült a szőrös állatka, kezdem egyre inkább megkedvelni pont szemeit, a jelleme teljesen a kinézete ellentéte. Ha lehet egy programnak jelleme.
Kérdésére felkapom a fejem, túl sokáig voltam megint elkalandozva.
- Szóval Angelika - most nevettem fel hangosan végre, ijesztés tényleg nem sikerült, csak meglepődtem elöször el akartam sétálni Angelica mellett és tényleg helyt foglalni, hogy megvárjalak de - közelről még azért megismerlek. Épp belekezdtem volna mondani valómba, de máris nyakunkon volt egy cselédlány, vajon Angelika kuncogtam magamban. Chan rendelt illene nekem is.
- Köszönöm, de már mára van szémélyszerinti felszolgálóhölgyem - bólintottam közben Chan felé. - Ma ő választ nekem és szolgálja fel. - koncogtam egy sort. - Ugye Angelika?
Ha mondott erre Chan, valamit esetleg kért nekem italt vagy ennivalót. Akor bólogatva beleegyeztem. Ha visszakozna a mai tevékenységétől, erősen visszakozva kérlelem Angelikát, hogy ha már ily kedvesen fogadott, legyen a nap folyamán továbbra is ilyen.
Elszabadult kedélyek, vagy higgadt de annál hahotásabb nevetések után belefogtam mondani valómba:
- A mostanában történt események kicsit távol vittek azon lánytól akit a főtéren megismertem, meg a sráctól is aki oly nyugodt és gyors volt. - hadartam el igazán gyorsan, remélem akár értett egyetlen szavam is. Kitekintettem az ablakon, most is olyan szép idő volt odakint mint máskor. Egész megszerettem Aincradot, az elmúlt hónapokban töprengtem el egy röpke ideig.
Ha szóra nyitotta volna a száját beléfolytottam a barna tekintete mögé.
- Viszont érdekel, hogy mire haladtál. Köszönöm kérdésed, csak egy dolog történt. De itt el is akadtam a beszédben és hosszasan fúrtam a szemem az asztalba, vajon elmondjam neki az előbbi eseményt? Valaki járhatott a rejtek helyemen és nincs hová mennem jelen pillanatban. Nem, ezzel nem terhelhetem. amúgyis elég tágas az az erdő, keresek másik helyet, oda meg maximum enni megyek vissza. Hossza s lehetett ez a csend. - Szóval nem számít, amire jutottam azóta alig öltem meg pár vaddisznót. És a mai különleges volt, félek kimondani, de bosszúból öltem meg egyet. És aggódom e-miatt. Nem, közel sem ezt akartam mondani, ezt a történés hozta csak ki belőlem. Ismét túl elhadartam, mint mindig, de egy apró mosolyyal próbáltam nyugtázni, hogy a kiszekuszaság igen zaklatott belsőt takar.

_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés
avatar
Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Chancery on Vas. Május 12, 2013 11:40 am

//Yuichi//

-A választást inkább rád hagyom. Annyira azért nem ismerlek. fintorodom el egy kicsit. Enyhe bunkóságnak érzem a dolgot, de betudom annak, hogy bizonyára túlreagálom. Alig kétszer beszéltünk eddig, és ízlésekről eddig még nem esett szó. Bosszúból megtehettem volna, hogy mondjuk sült pókot rendelek neki, tekintve, mennyire fél Normtól, de nem akarok gonosz lenni. Így is épp eléggé kavarog mostanában a fejemben ez a kijelentés, és nem akarok táptalajt adni a dolognak.
Ha rendelt (vagy sem), egy felüdülés számomra, mikor a felszolgáló kihozza a rendelésünket. Magamhoz vonom a sörömet és egy apró korttyal nedvesítem meg a torkomat. Yuichi szokás szerint hadar, úgy tűnik, neki mindig is ilyen volt a beszédstílusa, de nem zavar. Ha valamit nem értek, úgyis rákérdezek. Elég titokzatosan is fogalmaz és láthatólag mélyen töpreng, mondjon-e többet; legalábbis én így gondolom. Valami nagy dolog történhetett, láthatólag, mondjuk meg tudom érteni. Én is furán érzem magam mostanában.

-Én semmire. -vonok vállat a kérdésére. Nem haladok olyan gyorsan, mint szeretnék, de majd idővel. -Rajzolgatok meg főzőcskézek, miután rájöttem, hogy lehet. És miféle bosszú? Csúnyán nézett rád vagy megbökött az agyarával?
Picit elmosolyodom, hátha azzal oldom a feszültséget. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy valami komoly dolog történhetett vele, amióta nem láttam, a Pengék Táncán kívül, és kezdek aggódni. Bennem max némi honvágy és annak ellentéte harcol egymással, de benne vajon mi? Norm közben, mintha semmi sem zavarná, tovább játszik a pókszállal és mintha halkan dudorászna valamit.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2591
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
5755/5900  (5755/5900)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Vas. Május 12, 2013 4:09 pm

Tehát kértem egy sört én is majd belefogtam mondani valómba. Igen ezt tudom magamról én is lassan haladok.
- Szóvalnem semmi ilyesmi, gondolom emlékszel még amikor harcoltunk, még első alkalommal a vaddisznók ellen. Észrevehetted, hogy másféle színben világít a kardom. - közben ránéztem Normra, látszólag ő elvan, és érdekes, már nem zavar annyira a jelenléte mint korábban. De nem is ez most a lényeg. - Szóval valahogy változik a kardom, de nem jövök rá sehogy sem, hogy miért. Neked nincs ilyened? Láttam neked mindig egyszínben világít. És ezt nem értem, miért lehet. - Igaz hogy képességgel teremtünk ebbe az illúzió világba, de fogalmam sincs az enyém mi lehet. Ezt tudom, hogy valami Niji, de hogy tulajdonképpen mi fán terem az azt nem tudom. Egyszer gyors mászor erős. De vajon ebből mennyit tudhat ő, mit láthatott? - Te külső szemlélője voltál a vaddisznó versenyünknek, láttál-e valamit belőle? Igazándiból aggodalommal tölt el, a kardom viselkedése. - Miket magyarázok én neki, úgysem érdekli bizonyára.
- Szóval amiért pedig tényleg idehívtalak, ez idáig csak a ma reggelem hóbortja volt. Te vagy az első játékos a barátlistámon, és csak érdekelne, hogy a kinti világban milyen voltál és persze vagy. Ezen a tág kérdésen belül minden érdekel. Szeretnélek megismerni, hogy milyen bajtárs leszel, amikor már beérjük a frontharcosokat. - Túl őszintére sikeredett mondani valóm. Megbízom benne hisz ő is kezdő, de valójában az lehet? Mosolyom szokásos a kétes kérdések mellé, itt azt hiszem inkább a szívem diktál igaznak gondolom, Chan szavait. Hiszen megéltünk már pár kalandot. Főleg a majom legyőzése, az nem volt semmi, ott még Normmal is összetudtunk játszani és hála ég nem lapította ki az a frányi bőgő, morgó majom.

_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés
avatar
Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Chancery on Vas. Május 12, 2013 7:47 pm

//Yuichi//

Figyelmesen hallgatom végig Yuichit, de már az elején fülig ér a szám. Mikor befejezi, felmutatom a mutatóujjam, hogy csendre intsem, majd mindössze ennyit mondok kezdetben:
-Mutatok akkor valamit. Figyelj. Norm, légyszí! -szólok, mire Norm az eddig játékból használt szálát (illetve most már gumót) gyorsan nagyobbra tekeri, majd ügyesen kirakja az asztal közepére. Megnyalom a szám szélét, majd meredten ezt a szürkésfehér gombócot kezdem nézni.
A pókháló viszonylag hamar égő, számunkra gyenge szálakból áll. Tűz ugyan nem lesz belőle, természetesen, de megpörkölődik és égett bűzt kezd árasztani. Hála Istennek nem valami hatalmas mértékben, rosszul nem lesz tőle az ember és valószínűleg csak ki érezzük, de demonstrációnak ennyi is elég lesz. Alig egy perc múlva a gumbóra már csak egy fekete folt emlékeztet az asztal közepén, amit ha Yuichi megérint, forrónak érezhet.

-Az enyém ilyen. -mutatok a foltra. -Képes vagyok felmelegíteni a levegőt, és akár tüzet is gyújtani, de nem akartam az asztallal próbálkozni. Akkor láttál volna lángokat is, de nem akartam kárt okozni semmiben, hát, kevés sikerrel. -megnyálazom az ujjam és megpróbálom letörölni a fekete foltot. Nemigazán sikerül, de talán jobb lesz a helyzet. Közben folytatom.
-Azt hiszem, ezek a mi speciális képességeink. Senki más nem rendelkezik velünk, csak mi, és a rendszer a jellemünk alapján alkotja őket. Azt hiszem, valakinek például angyalszárnyai lehetnek, mert olyan tetoválása van, vagy ilyesmi. Az enyém tűzgyújtás, valószínűleg mert kicsi korom óta szeretem a tüzet, és odavagyok a főnixekért, amik ugye tűzmadarak más néven. -felhúzom jobb kezemen a ruha ujját, hogy megmutassam a barna főnixmadár-tetoválást. -A tied a kardban rejlik szerintem, miután eleve kardforgató vagy. Próbálgasd a disznókon és jöjj rá, mi lehet az alapja, mert valami biztos van, ha mindig máshogy és máshogy viselkedik.
Második kérdése kicsit meglep, de elmosolyodom. Elég ritkán szoktak magamról kérdezni, és olyankor is hajlamos vagyok úgy belelovallni magam a témába, hogy le sem lehet lőni, csak dumálok és dumálok. Kuncogni kezdek, talán el is pirulok, nem tudom. Magamról beszélni... talán minden ember számára az egyik legnehezebb magáról beszélni.
-Hát, jó, nézzük csak. Ha sokat beszélek, lőj le. -szögezem le már most. -Odakint, hát... igazából nem is tudom. Régebben egy elbújós kis tyúk voltam, pszichológus szerint a gyerekkorom jóformán kimaradt. Testvérem nincs, a szüleim elváltak, de együtt lakunk, hogy neveljenek. Macskamániás vagyok, félek a pókoktól. -Norm dühödten felkapja a fejét, mire megsimogatom. -Kivéve tőle. Most végeztem el a szakmai sulit informatikusként, de a SAO-ig nem kaptam sehol munkát. A barátaim számát a két kezemen meg tudom számolni. A fiúkkal mindig is több témám volt, mint lányokkal, de járni soha egyik sem akart velem. Igaz, hat éve van párom, akit ha fizetnének, sem hagynék el. -"és remélem, ezzel ő is így van." -Más tekintetben is ilyen a felfogásom, ha egyszer valakit barátnak fogadok, vagy bekerülök egy csapatba, céhbe, munkahelyre, osztályba, akármibe, én azért foggal-körömmel küzdök és csak akkor hagyom el, ha már nagyon süllyed a hajó és a kapitány is elmenekült. Egy naív, hülye liba vagyok, aki mindenkinek elhisz minden hülyeséget és ezt tudja is. Szeretek pattogni, de néha, ha olyan kedvem van, tilos hozzám szólni, mert letépem az illető fejét. Nem is tudom, olyankor elveszítem az eszem és mindenféle csúfságot ordítozom. Régebben egy nehéz időszakban megesett az is, hogy úgy ébredtem sírva a folyosó közepén, hogy nem emlékeztem semmire, pedig a tanár is azt mondta, hogy tomboltam... Ideggyenge vagyok. Hamar félreértek mindent, és ha valami balul sül el, a minimum az, hogy magamra veszem a terhet és önostorozom magam. Olyasmiért is büntetem magam, amit el sem követtem. Hazudni sose lennék képes, max füllenteni. Maximalista vagyok, ha valami munkát rám bíznak, én azt háromszor is ellenőrzöm, mielőtt késznek nyilvánítom, de néha akkor se. És... azt hiszem, ennyi, legalábbis ennyi jut eszembe...
De ezek csak üres tények úgyis. Majd megismersz idővel, ha szeretnél. Meg kérdezhetsz is, az könnyebb. De egyébként miért csak én dumálok? Mesélj te is, akár száraz tények, akár nem Smile

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2591
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
5755/5900  (5755/5900)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Kedd Május 14, 2013 7:10 pm

Chan csendre intett és hamar rá is tért, hogy miért. Mutatott valamit, amit ha nem a saját szememmel látok el se hiszem. Bár még mindig egy virtuális világban vagyok szóval ez most tényleg a saját szemem? Ez a gondolatsor nem vezet sehova. Már a kardom fénye, meg Kyuu kardjának fénye is „varázslat”-nak számít szememben, de tudom, hogy ezek csak képességek. Viszont ez egyedi, olyan mértékben, amit még nem tapasztaltam eddig. Szavai csak megerősítették, hogy tényleg képes a semmiből anyagot létrehozni. Ez már varázslat, fedeztem fel tényként a lehetetlent. Ha ő képes varázsolni, akkor más is vontam le azonnal a következtetést. Inkább meglepett, amit láttam nem felbosszantott és ez ki is ült az arcomra. – Ez.. ez.. ez ..elképesztő bámultam a fekete foltot – miközben Norm csirimpolt az asztalon és Chan próbálta letörölni az apró égésnyomot. Majd folytatta. Elmondta, hogy minek gondolja a képességét, és ahogy látom ő jóval tapasztaltabb. Egy angyal szárnyas játékost sem láttam még, sőt nagyjából rajtuk kívül nem sok játékost láttam még. Bár a csinos kovács.. áh hagyjuk. Majd hirtelen felhúzta a sárkány mintás pulóvere ujját és alatta egy tűzmadár tetoválást véltem látni, egész nagy. Biztosan fájhatott, gondolok bele, én nem rendelkezem egyetlen tetoválással sem, bátorságom kevés volt ahhoz, hogy megtegyem, meg szüleim biztosan kivégeztek volna érte kisebb koromban. Mostanában más volt a helyzet már könnyebben bevállalnám, de nincs semmi, ami úgy vonzana, mint rég. Nagyon elkalandoztam megint, mit is mondott Chan, most vagyok bajban a legrövidebb memóriám abszolút hasztalan. Mire fel mutatta a tetoválást? Egy-két szavát elkaptam még, áhá a képességekről volt szó. Akkor neki a tűzhöz van köze, mielőtt elkezdtem volna a SAO-t már jó ideje néztem a Fairy Tail sorozatot, mint szerintem rengetegen Japánban. Natsut mindig is imádtam a képessége miatt, és itt ül egy lány előttem, aki szintén tűzhasználó. Nem is volt időm felszólalni, szóval hallgattam türelmesen Chan-t. Nem akartam sem félbeszakítani sem beleszólni. Normmal látszólag jól elvannak, hisz a pók lazában kezelte ezt. Felvisított szinte amikor Chan a pókfóbiáról beszélt. Vajon a párja itt lehet játékban, esetleg Kyuu az? Kitudja, úgyis csak egy két gondolat erejéig ragadok ki szavaiból, szavakat. Hasonló elvekért küzdünk, ahogy értem, de más módszerekkel, ezzel nincs is baj mosolyodtam el. Vajon mik derülnek ki még róla, hallgatom minden szavát, és már egy ideje maximálisan csak rá figyelek. Ez pontosan ez hiányzott az elmúlt hónapokban, úgy megszoktam a csendet, a szelet és az állatokat, hogy hiányzott minden emberi szó. Kezdtem volna megint elmerülni gondolatokban, de szerencsére Chan sem hagyta máris rám szólt, hogy kapcsolódjak be.
Mozdulatai szavai igazságról tanúskodnak, mint eddig is.
– Nos, nehéz ilyen sok minden után levegőt is venni, nem hogy beszélni – vigyorodom el. Remélhetőleg az a tőlem elvárható őszinte vigyor csúszott ki és nem holmi vicsorgás. Amikor boldog vagyok, ezek között igen kicsi az elválasztó vonal. – Mire volnál kíváncsi? – kérdeztem bugyután és nem is vártam rá választ, azonnal bele is fogtam – Amikor nincs rajtam a Nerve Gear olyan vagyok, mint egy átlagos srác a többi közül, ez nem teljesen igaz attól függ, mint nevezünk átlagosnak. Én inkább szobalakónak mondanám magam és lézengő turistának. Igyekszem szabad időm kétfelé szeparálni, egyik a hegyek, valamint mivel kisebb városban lakom, nem Tokyo – a Tokyo szót suttogom el – szóval közel van a tenger és szabad időmet ott töltöm el búvárkodással, vízi tevékenységekkel. Ez alatt főleg a szörfre gondolok, de ha vízről van szó nincs akadály, jöhet bármi. Ahogy neked itt Aincradban a tűz az elemed, nekem odakint a víz. Élek-halok ezért a létezésért, és tulajdonképpen miért nem esik az eső itt ebben a virtuális világban? Ó bocsi – mentegetőzöm – elszoktam ettől, nem szoktam hangosan gondolkozni. Számítógépezés köti le szabad időm munkából kifolyólag, de sokszor van herótom a géptől, ilyenkor sziklamászás, egyéb extrémsport, és kitartás próbákat adok magamnak, hogy ne fásuljak be. Számítógépen, mint láthatod, MMO stílusjegyeket láthatsz rajtam. Egy az hogy idejutottam, kettő, a tükör megtette hatását, eredetileg tíz centivel nagyobbra készítettem a karakterem, de nincs más nem tagadhatom le mivoltom.. ez van. –mosolygok tovább. Felfogás, bocsi csak kiragadok, pár szót szavaidból abból építkezem most. Szóval felfogásom, mint minden férfinak komplex, és bugyuta. Ha ez van nem tetszik, ha az van az se. Sose jó semmi, ez igaz rám is. Néha önzőnek tartom magam, míg mások önzetlennek, ezt későbbiekben akár boss harcon, akár küldetéseken megláthatod. Célom, hogy feljussak a frontemberek közé, és velük együtt harcoljak a szint szörnyek ellen. Amit mindig is utáltam, ha valaki nem az ami, ergó ha nekem hazudik, az oké ő választotta, de ha saját magának is hazudik.. az már kínos és onnantól vége minden istápolásnak. Füllentés, belefér, ez olyan, mint a gyerekcsíny. Ennek örülök, kifejezetten. Első pillanattól, ahogy megláttalak ott benneteket ülni a padon, gondoltam, hogy kiegyensúlyozott vagy. Bár ne haragudj meg ezért, de én mint emberre néztem rád, nem volt először benne semmi érzelmi kötelék, most is ahogy elhívtalak, továbbra is egy kedves és felkészült embernek tartalak. – Csak remélhetem , hogy nem bántottam meg, lehet egyáltalán máshogy kifejezni azt hogy egyenrangú embernek nézem? – Lehet kínosra sikeredett ez a kijelentés, de ahogy eddig is mondottam magamét, folytatnám. – várok egy apró biccentésre, vagy némi jelzőre, hogy még nem aludt el, oké megvolt vagy nem volt, nem is tudom. Folytatom.
- Kyuu ő lenne a párod? – pillanatnyi szünet, nem volt olyasmi reakciójuk, de mivel ők ültek a padon, lehet. Ha felszólalna, Chan továbbra sem hagyom. – Szeretnél itt is csapatban játszani? Értem ez alatt céhet. Láttam egy két felhívást ilyenre. Én nem fogok csatlakozni egyhez sem. MMO játékmodoromba nem illik bele a céhes élet, legalábbis eddig mindig csak bajt hozott – szomorodom el, és kicsit lassabban folytatom a beszédet – úgyhogy én inkább maradok solo játékos. Bágyadt mosolyt erőltetem magamra, rengeteg kép átfutott az agyamon, és csak nyugtáztam magamban, a céhes élet tényleg nem nekem való. – Tudom milyen ez a játék, főleg hogy a saját életem a tét. És nem csak a sajátom, itt is az önzés, hanem mindenkié, akik itt tartózkodnak Aincradban, mindenki ki akar jutni szerintem. Ha még nem is később eszükbe kell jusson. Odakintről még annyit, most nekem nincs párom, a munkával meg úgy vagyok vele, ha valaminek kész kell lennie, akkor kész is lesz hamar. Ha van valami ami várhat akkor meg hadd várjon. Hobbijaim már tudod, vagyis egy keveset belőle. No de hagyjalak már én is szóhoz jutni. Látom azért többször olyat mondtam amit a férfiak szoktak, ideje válaszolnod. Ezzel el is hallgattam és kíváncsian vártam Chanra.



_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés
avatar
Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Chancery on Kedd Május 14, 2013 8:59 pm

Na, most micsoda mázli, hogy inkább hallgatni szeretem az embereket, mint magamról dumálni. Néha elmosolyodom, fel is nevetek, de hagyom, had mondja. Amúgy is olyan kis hadaró, bele sem merek szólni, de néha azért megfordul a fejemben, hogy levegőt vajon vesz-e közben egyáltalán...
Viszont mikor azt mondja, kiegyensúlyozottnak tart, a kedves mosolyom, úgy érzem, keserűbe csap át. Lehajtom a fejem és elrejtem a csodálkozásom. Én, kiegyensúlyozott? Minden vagyok, csak az nem. A hangulatom néha olyan, mintha hullámvasútban ülnék, a döntéseimben sosem vagyok biztos, utálok bármiben is elsőként cselekedni, mert mindig kell nekem valaki, akit követhetek, ésatöbbi. Azokról az esetekről nem is beszélve, mikor a stressz már annyira kikészített, hogy elvesztettem az eszemet és tomboltam, tomboltam, hogy aztán ne emlékezzek semmire. Mikor egyik anyák napján ünnepelt szülőmet egy cuki kis ájulással ajándékoztam meg, és hónapokba telt, mire kiderült, hogy ideggyengeség és túlzott megterhelés okozta. Mindig mindent magamra veszek, mindenért büntetem magam, mindenért hibásnak érzem magam... hogy lehetnék én kiegyensúlyozott?
A következő mondatán már viszont úgy érzem, pipacspirosra gyúlik az arcom, hátradőlök és még a kezeimet is lóbálni kezdem tagadásként.

-DEHOGYIS! Kyuuténiscsakannyiraismeremmintte! -hadarom. -A párom... még azt sem tudom, egyáltalán Aincradban van-e. Jayking a neve amúgy is, legalábbis az igazi. Kyuushirohoz semmi közöm, azon kívül, hogy itteni első tanárom volt, te meg a diáktársam.
A következő kijelentésén megint csak eldöbbenek, de a kérdésére felelek, miután elmondja a maga részét. -Én szeretnék majd csatlakozni valahova. Nem vagyok kifejezetten solo játékos, és ahogy észrevettem, itt nincs is ellentét a céhek között, tehát mindegy, hova jutsz. -azt már nem árulom el, hogy van egy kiszemeltem... pontosabban sugdosták már a fülembe, hogy oda van felvétel. Kicsit várok, van-e mgé mondanivalója, de láthatólag nincsen.
-Amúgy szeretnélek kijavítani. Nem vagyok kiegyensúlyozott. Remélhetőleg sosem fogod megtapasztalni, de ha úgy alakulnak a dolgok, egy dühöngő állattá válok néha. Szó szerint. Mindenkit elhordok a jó... -a következő két szót két "sííp"-al helyettesítem. -..., tombolok, ütök-verek, csapkodok, dühöngök... aztán magamhoz térek és nem emlékszem semmire. Szerencsére kárt még nem tettem semmiben meg senkiben, de... asszem azt is csak Jaynek köszönhettem. Ő mindig lefogott, ha épp ott volt, ha meg nem, akkor nagyon nehezen tudtam magam eléggé uralni. -bár a pár áldozatul esett plüsst sajnálom. -Egyszer az is megesett, hogy majdnem felkaptam a macskámat és teljes erőből a falhoz akartam vágni. Néha napokig szúrt a szívem és biztos voltam benne, hogy infarktusom lesz. Időnként még vártam is, had érjen véget a rémálom. Azon is szét tudom stresszelni magam, ha rosszul sikerül egy dolgozat, akkor szerinted egy nagyobb kaliberű dolog előtt hogy érezhetem magam?
Bár mosolygok, érzem, hogy legszívesebben sírnék. Keveseknek nyílok meg ennyire, de az első részletet sokaknak elmondtam már, hogy tudják, mire számítsanak a személyemben extrém helyzetben. -Érted? Kívül mosolygok, de belül egy idegroncs vagyok. Valóságos menyország, mikor ezt időnként el tudom felejteni és tényleg jól érzem magam... mint mikor tanultunk disznókat ölni, meg majmot.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2591
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
5755/5900  (5755/5900)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Sword and Phoenix

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 10 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.