[Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Noxy on Pént. Ápr. 05, 2013 12:06 pm

Jelenlegi résztvevők: Hermit, Thunder, Enheriel, Fuuko Shinatsu, Kusumi Ayani, Szophia, Chitose, Askr, Mao
Posztolási határidő: 5 nap, leghosszabb esetben egy hét karakterként (kivételes esetekben plusz néhány nap).

Részletes tájékoztató itt.


Gyönyörű, kellemes tavaszi idő köszöntött rátok. Ezt a napot egy átlagos szabadidő-töltéssel töltitek, például sétálás, vásárolgatás, játék. De akár lustálkodhattok is.
Ahogy telt ez a nap, valamikor délután felé eszetekbe ötlik, hogy talán a mai napot szabadsággal töltitek, mégis jó lenne egy küldetést vállalnotok, hogy a mai napra meglegyen az anyagi betevők. Így elmentek a főtérre megnézni a hirdetőtáblát, hátha akad egy. Nagy csalódásotokra szó legszorosabb értelmében minden lehető küldetést elhordak már.
Már éppen távoznátok, mikor egyszer csak megjelenik egy új küldetés a hirdetőtáblán. A hirdetésen ez áll:

Kedves játékosok!
Én vagyok Mr Zseniális, a gnómok vezetője, a neves feltaláló és bányászmester. Nem szeretnék egy szórakozott gnóm kesergéseivel zaklatni benneteket, de nagy szükségem volna a ti segítségetekre! Otthonunkat, Gnómiát megszállták a saját robotjaink, és fogságban tartják a népemet. Ha nem foglaljuk vissza otthonunkat, az Aincrad-i piacok fogják bánni nyersanyaghiányban.
Segítsetek és nagy jutalom üti markotokat! További részleteket a helyszínen megbeszéljük. Ne feledjétek: nem kell a siránkozás, fel a fejjel!


A laza nap miatt elgondolkoztok egy kicsit, hogy elfogadjátok-e vagy sem. Végül úgy döntötök, hogy segítetek ennek a fura nevű gnómvezetőnek, a térképeteken megjelenik a küldetést jelző villogó kis pötty, ami elvezet titeket a helyszínre. Nincs nagyon messze a fővárostól. De azért nagy sokáig kell barangolnotok a mezőn, mire elértek egy erdőszéli kis bokros dombokhoz. A bokrok közt megtaláljátok a helyszínt, ahová el kellett jönnötök. Nyugodtan összefuthattok már az elején egymással, és együtt is jöhettek, de akár egyedül is, és majd a küldetés elején találkozhattok a többiekkel.

Bizonyára vegyes gondolatok járnak a fejetekben a gnómok otthonának kinézetéről, de igen meglepődtök, hogy a küldetés helyszínét jelző pötty egy sziklás dombba vájt, lepukkadt kis kapucskához vezetett. Olyan, mint egy réges-rég elhagyatott kis raktáracska. A kifakult, rozoga, fémkeretes fakapura graffitiket firkáltak az arra járó játékosok. A szép és ronda rajzocskák, idézetek, csúnya szavak szinte láthatatlanná tették a fakapu felső részére aranyszínnel festett feliratot (amiből egy szót se értetek, bizonyára gnómnyelven van) és egy festet kék táblát, amin egy régi figyelmeztetés állt:

"Ki mint belép, hagyjon fel minden reménnyel!"

Alatta egy frissebb felirat:

"Megkérünk minden kedves behatolót, hogy engedély nélkül ne gyertek be. Engedély nélküli behatolás súlyos testi következményeket von maga után. Köszönjük!"

Ez alatt pedig egy szinte szemeteket szúró nagy firka, amit nem is olyan rég csinálhatták. Azaz kikaparhatták valami éles tárggyal:

"Gnómia a miénk! Ki mint belép, olvasztóba bele! - XoXo: Gnómia új ura"

A feliratok kissé aggasztóak, főleg az utolsó, de szerintetek csak egy vicc, hiszen ez csak egy kis raktár. Aztán egyszer csak megrezzen a bokor, és kilép onnan egy gnóm.

A kopaszodó, vörös pofaszakállas gnóm alig éri el egy átlagos ember derekának szintjét, viszont látszik rajta, hogy amilyen kicsi, ugyanúgy jó kondiban tartja magát (talán a sok fizikai munka kifizetődött neki). Feje, keze és lába aránytalanul nagyok, egérfüleivel még a suttogást is meghallja. Fehér trikót, pántos kék farmernadrágot, munkakesztyűt és csizmát visel, ezen kívül egy google-t is visel a homlokán.
Látszólag ez a kis emberszabású mindig jókedvű és derűlátó általában. Amikor meglát titeket, kék vidám szemei felcsillannak és boldogan elvigyorog.

- Áh, hát itt vagytok! - köszönt titeket lelkesen. - Nagyon örülök, hogy eljöttetek segíteni, gyerekek! A segédem, Töpörtyű is nemsokára visszatér a felszereléseinkkel. Addig is ismerkedjünk! Nos, én vagyok Mr Zseniális, Gnómia ura, híres feltaláló, bányászmester és főkovács úr. Na meg egy igazi zseni, hihihihihih... és bennetek kit ismerhetek?
Bemutatkozhattok és mesélhettek magatokról annyit, amennyit tudhat egy NPC. De ha inkább a lényegre akartok térni, kifaggathatjátok Mr Zseniálist.


A hozzászólást Judy Noxia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 17, 2013 11:06 am-kor.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Enheriel on Szomb. Ápr. 06, 2013 12:42 pm

Ez a nap ezúttal gyönyörű, kellemes tavaszi időben úszott. Úgy döntöttem Luluval, hogy ezúttal pihenünk a boltban, és kicsinosítjuk a helységet. Kitakarítottunk, leporoltunk mindent, virágokkal, és szobrocskákkal díszítettük ki a helységet. Aztán csevegtünk egészen délutánig. Itt eszembe jutott, hogy pénzt kéne keresni, hogy fenntartsuk a boltot is.
- Megyek, nézek valami küldetést, majd jövök, szia!^^ - Köszöntünk el egymástól, majd elindultam megnézni a küldetéstáblát. Azonban hatalmas csalódást ért engemet: teljesen üres volt a tábla, minden küldetést elvittek. Már indultam volna vissza, mikor megjelent egy új küldetés:

Kedves játékosok!
Én vagyok Mr. Zseniális, a gnómok vezetője, a neves feltaláló és bányászmester. Nem szeretnék egy szórakozott gnóm kesergéseivel zaklatni benneteket, de nagy szükségem volna a ti segítségetekre! Otthonunkat, Gnómiát megszállták a saját robotjaink, és fogságban tartják a népemet. Ha nem foglaljuk vissza otthonunkat, az Aincrad-i piacok fogják bánni nyersanyaghiányban.
Segítsetek, és nagy jutalom üti markotokat! További részleteket a helyszínen megbeszéljük. Ne feledjétek: nem kell a siránkozás, fel a fejjel!

Igen fura volt ez, de azért elvállaltam. Meg is jelent a térképemen a piros pötty, ahova mennem kellett. Nem volt nagyon messze a fővárostól, de ahhoz képest igen nagy sokáig kellett barangolnom a mezőn, míg elértem egy erdőszéli kis bokros dombhoz. A bokrok között volt a helyszín, ahova mennem kellett. Hát nem egy rozzant raktárként képzeltem el , aminek az ajtaja lepukkadt és rozoga. Mindenféle graffitik voltak rajta, így alig lehetett látni azt az érthetetlen aranyszínnel írt betűket, amik a kapu felső részén volt. Volt egy festett kék tábla, ezzel a felirattal:

"Ki mint belép, hagyjon fel minden reménnyel!"

Alatta egy frissebb felirat:

"Megkérünk minden kedves behatolót, hogy engedély nélkül ne gyertek be. Engedély nélküli behatolás súlyos testi következményeket von maga után. Köszönjük!"

Egy harmadikat meg nem rég csináltak, vagyis kikaparták valami éles tárggyal:

"Gnómia a miénk! Ki mint belép, olvasztóba bele! - XoXo: Gnómia új ura"

Ez valami hülye vicc lehet. De hiszen ez csak egy rozzant raktár, semmi más. Bár a feliratok kicsit aggasztottak. Egyszer csak megrezzent a bokor, és kiugrott belőle egy gnóm. Kopaszodott már szegény, alig érte el átlagos ember derekát méretileg, de jó izmos volt, valószínű a sok fizikai munkának. Elég lelkes és derűlátó volt, már felcsillantak a szemei, mikor meglátott minket, mivel mások is jöttek rajtam kívül
- Áh, hát itt vagytok! Nagyon örülök, hogy eljöttetek segíteni, gyerekek! A segédem, Töpörtyű is nemsokára visszatér a felszereléseinkkel. Addig is ismerkedjünk! Nos, én vagyok Mr. Zseniális, Gnómia ura, híres feltaláló, bányászmester és főkovács úr. Na meg egy igazi zseni, hihihihihih... és bennetek kit ismerhetek?
- Üdvözletem, Enheriel Állatidomár vagyok, ő meg a Petem, Villámlás.^^ - Köszöntöttem illedelmesen, majd bemutattam griffemet is.


A hozzászólást Enheriel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 07, 2013 10:18 am-kor.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Fuuko Shinatsu on Vas. Ápr. 07, 2013 9:55 am

Gyönyörű napsütéses reggel volt, éppen a megmaradt kis élelmemet fogyasztottam Kau-val. Nem volt sok, pont elég kettőnknek. Pár alma néhány körte és pár száraz cipó. Mivel a hű társam béka ezért mégsem adhatok neki cipót ezért én próbáltam megbirkózni velük. Már az első falat is egy kínszenvedés volt körülbelül már a felénél tartottam amikor feladtam és eldobtam a száraz cipót. Kicsit dühös voltam amiért megvásároltam és magamra is amiért elpocsékoltam a pénzem felesleges holmikra. A földre hullt étel szépen lassan pixeljeire bomlott és eltűnt mintha soha sem létezett volna. Kicsit talán már megbánást éreztem tettem miatt, ugyanis rengetegen vannak a városban akik még ennyi ételt sem engedhetnek meg maguknak, sőt van hogy napokig semmit sem tudnak enni. Kau picinyke szemeivel nézett rám. Úgy tűnt, hogy ö sem eszik tovább. A megmaradt kis élelmet visszatettem az eszköztáramba. "hmm talán keresni kellene valami jól fizető küldetést igaz Kau?" Annak ellenére hogy nem tud beszélni és csak egy néhány programkód alkotja nagyon is jól megértettük egymást és el is indultunk a kezdetek városának főterére. Meglepően kevesen álltak a hirdetőtábla előtt, amihez általában úgy kell odaverekedni magunkat ha küldetést szeretnénk vállalni. Amint odaértem meg is értettem, hogy miért. Egyetlen küldetés sem volt a táblán. A mosoly szépen fokozatosan tűnt el az arcomról. "Hát talán holnap több szerencsénk lesz" Már épp indultam volna meg a közeli mezőre vadakat ölni némi pénz reményében amikor egy küldetés jelent meg a Táblán. Meglepetten olvastam a sorokat amik a következők voltak. : "Kedves játékosok!
Én vagyok Mr Zseniális, a gnómok vezetője, a neves feltaláló és bányászmester. Nem szeretnék egy szórakozott gnóm kesergéseivel zaklatni benneteket, de nagy szükségem volna a ti segítségetekre! Otthonunkat, Gnómiát megszállták a saját robotjaink, és fogságban tartják a népemet. Ha nem foglaljuk vissza otthonunkat, az Aincrad-i piacok fogják bánni nyersanyaghiányban.
Segítsetek és nagy jutalom üti markotokat! További részleteket a helyszínen megbeszéljük. Ne feledjétek: nem kell a siránkozás, fel a fejjel!"
Talán mégsem olyan szerencsétlen ez a mai nap mint hittem, a küldetésnek nagyon megörültem és a hatalmas jutalom pedig még inkább fokozta a kedvem. "Kau ha minden jól sikerül lehet, hogy már ma este finom vacsorát ehetünk." mosolyogtam rá. Elindultam a térképen megjelölt ponthoz, szerencsére nem volt túlságosan messze. Talán kicsit több időt vett igénybe az odatalálás mint azt képzeltem és amikor ott álltam a rozoga faajtó előtt kicsit csalódottnak éreztem magam. A hatalmas város képe szépen darabokra foszlott és helyébe egy bánya foglalt helyet. Az ajtó előtt állt egy szőke lány egy kicsit furcsa pettel. Biztosan ö is a küldetés miatt érkezett ehhez az eldugott kis barlanghoz. Kicsit félve és lassan de kezdtem megközelíteni hogy köszönhessek neki.
-"Ü-üdv. ... Izé... te is a..a.. gnóm felkérése m-miatt jöttél?" Kérdeztem meg kicsit halkan és bátortalanul. Ahogy telt az idő sorban érkeztem meg még páran szépen sorban mindegyiküknek megpróbáltam köszönni. Már egy ideje álltunk a fa ajtó előtt amin rengeteg felirat volt felvésve, felgraffitizve amikor egy alacsony emberke mászott elő egy bokorból és Mr. Zseniális néven mutatkozott be. Kicsit gyorsan beszélt és valamiféle felszerelést is említett. Az állatidomárlány példáját követve én is hasonlóképpen mutatkoztam be.
-Fuuko vagyok. É-én is.. állatidomár... bár szerintem ez egyértelmű volt mivel csak nekünk van petünk ezért minket lehet a legegyszerűbben megkülönböztetni a többiektől.

_________________
Spoiler:

Élet: 8  (+2)
Fegyverkezelés: 8
Irányítás: 11 (+14 )
Kitartás: 6 
Gyorsaság: 9 
Speciális képesség: 3
[Páncél: 8
Keresés: 1
Látás: 1
Lopakodás: 1
Nyomkövetés: 1
Növénylátás: 1
Potion/Méregfőzés: 1

Fuuko Shinatsu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 179
Join date : 2012. Dec. 22.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
578/600  (578/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Szophie on Kedd. Ápr. 09, 2013 2:51 pm

Reggel, amint az ágyból kikeltem, rögtön bearanyozta a napom hátralévő részét az, hogy végre szikrázó napsugarak világítottak be mindent a szobámban. Ugyanis egészen eddig zord, esős időjárás volt. Legalábbis azon a szinten, ahol küldetéseztem. Végre vége annak, és a sajt kicsi szobácskámban alhattam, és csodálatos időre kelhettem fel. Hát van ennél jobb? És érdemes lenne harcokkal elrontani ezt a gyönyörűséges napomat? Hát persze, hogy nem. El is terveztem, ma nem csinálok semmit. Akárhogy könyörög akaratos kis farkaskám, nem engedek neki. A mai nap a pihenésé lesz, és semmi keresnivalója egy pihenő napban a moboknak, vagy küldetéseknek, esetleg párbajoknak. Hamar ki is választottam egy lenge, tavaszi kis ruhát magamnak, amit pár gombbal fel is vettem, majd a sütiszoba felé vettem az irányt. Ha úgy sem hagyom el a kezdetek városát, akkor semmi értelme teljes páncélzatban végigmasíroznom az utcákon. Hamar teletömtem a bendőmet az édes nyalánkságokkal - mint ahogy azt minden étkezésnél teszem. - így elégedetten dőltem hátra a kanapén.
- Fuhh.. De jól laktam! - fújtam ki a levegőt lassan a számon. Farkasomat mindvégig a szobámban hagytam, legalább a reggelimet ne rontsa el az akadékoskodásával. Ugyanis ki fog akadni, ha megtudja, hogy mik a terveim a mai napra. Ő ilyen, ezzel nem lehet mit kezdeni. Az igazat megvallva nélküle nem ennék ekkora szinten, mint amelyen most vagyok. Sokat pihentem volna, lézengtem volna a városokban, a természetben, és biztos, hogy fele annyi időt sem töltöttem volna a fejlődéssel. Viszont ő mindig kikönyörgi magának azt, hogy harcoljunk, mert nem nyugszik a vére a csillagomnak, az az álnok bestia sosem hagy békén. És természetesen most is meg kellett jelennie. A relaxálásomnak ezennel lőttek, így fel is ültem, és vártam az újabb lekezelő viselkedést.
- Már megint ezekkel a vackokkal tömöd magad.. - állapította meg. Nem mintha újdonság lenne, viszont neki elkötelezett célja, hogy engem egészséges ételekkel fog mostantól tömni. Sajnos ez az egy dolog, amiben soha, de soha nem fogok engedni neki. Hiszen itt nem is hízok, így semmit nem ér az a tény, hogy mit eszek, vagy hogyan élek. Hogy sportolok-e, vagy sem, hogy zöldségekkel tömöm magam, vagy nem.
- És ma mit csinálunk? Melyik szinten mutatjuk meg magunkat a moboknak? Vagy esetleg ma inkább párbajozunk? Az nagyobb kihívés, és érdekesebb.. Menjünk el az arénába, jó? Vagy máris egy új küldetést akarsz vállalni? - érdeklődött ezerrel, hogy mégis mik a mai napra a terveim.
- Sajnos nem talált. - böktem a homlokára. - Ma ugyanis lustálkodunk! - jelentettem ki széles vigyorral az arcomon. Persze ő rögtön neki is állt akadékoskodni, de mindez nem érdekelt. Helyette elindultam a városba körülnézni. Hisz egy ilyen szép napon csak természetes az, ha az ember sétálni megy. Láttam, sokan követik a példámat, a város felbolydult, ember tömegek lézengtek unottan mindenfele. Természetesen kicsim sem maradt otthon, mögöttem baktatott, és csak mondta, mondta, mondta, és mondta az indokokat, hogy miért kellene ma valamit is csinálni. Néha nagyon kiakasztó.. Mondjuk ha azt nézzük, hogy én menyit szoktam beszélni néha, akkor hozzám képest mindez semmi. Nagyot sóhajtottam, és a látszólag kisfiúnak kinéző fakasomhoz fordultam.
- Na jó.. Nézzük meg azt az idióta táblát, és vállaljunk el valami küldetést, de csak és kizárólag itt az eső szinten, rendben? - fordultam felé. - És ha itt nincs, akkor nem megyünk át másik szintre megnézni, hogy ott van-e, hanem itt maradunk, és lustálkodunk! - szögeztem le. Rögtön bele is ment a dologba, én pedig abban reménykedtem, hogy egy ilyen napon sok játékosnak van kedve küldetéseket vállalni, így pedig mire mi odaérünk, nem marad egy se, amit el lehetne fogadni.
Nagy megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy igazam volt. Egy árva fecni sem volt kiragasztva a hatalmas táblán. Vezér csüggedten lehajtotta a fejét, és tudomásul vette, hogy én nyertem, amikor is hirtelen felcsillant a feje, és visszanézett a táblára. Hirtelen nem nagyon értettem ezt a hirtelen lelkesedést, de hamar rájöttem: Érkezett egy új elvállalható feladat. No fene, ez nem jött be. És ígéret, szép szó, be is kellett tartanom. Elfogadtam azt a nyavajást, és lemondtam a nyugalomról, és pihenésről. Nem igaz, hogy mindig ennek a szőrös.. vagyis épp szőrtelen kis pimasznak kell nyernie! Pedig de, már megint a petem győzött. Hamar el is értük a megadott helyet, ami leginkább egy borospincére emlékeztetett engem, vagy a Micimackóból Nyuszi lakhelyére. Mindenkinek köszöntem aki ott volt, míg Vezér félősen a hátam mögé bújt. Nem nagyon értettem a reakcióját, nem is érdekelt. Aztán rájöttem, mire ez a nagy zavar. Egy béka ugrálgatott ide-oda, és azt figyelte meredten a farkaskölyök. Tehát béka fóbia? Hehehh..Nemsokára egy gnóm..asszem gnóm köszöntött minket. Diplomatikusan felé nyújtottam a kezemet, és bemutatkoztam egy kézrázás közben.
- Üdv, az én nevem Szophie Iryana, és ő itt a petem, Vezér. Eredetileg fehér farkas, de egy képességnek hála úgy néz ki, mint egy kisfiú, fülekkel. Látom jó sok idomár gyűlt össze hirtelen. Ennek örülök.Smile Mindig örömmel tölt el különféle peteket megismerni. - mosolyogtam az állatkák felé, amit Vezér egy rosszalló morgással reagált le. Nagyon féltékeny a kicsim.
- Megszeretném kérdezni, hogy hogy történhetett az, hogy a saját gépeitek fordultak ellenetek? Nos lehet, hogy magának furcsán hangzik, de nekem ez a tény egyáltalán nem egyértelmű.. Hisz robotokról van szó, azt teszik, amire programozzák őket, illetve egy rövidzárlattal, vagy áramtalanítással simán kiiktathatóak, nem? - tettem fel a kérdéseimet. Közben odasúgtam petemnek:
- Mr. Zseniális.. hümm.. jó kis név! Nekünk is kéne valami ilyesmi. Te lehetnél Mr. Vakarcs. - kacsintottam rá. Erre ő meg egy gonosz arckifejezést vágott. Hogy mennyire megéri heccelni a petemet.. hihihihiihh.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Thunder on Kedd. Ápr. 09, 2013 4:47 pm

Átlagos napnak mondhatóan kezdődött ez a nap is amennyire Aincrad világában egy átlagosnak mondható. Az éjszaka bukóra hagytam az ablakot és épp ennek köszönhetően éreztem reggel ahogy egy lány szellő jött be a szobába és meglebegtette a hajam. Erre keltem fel.
~ Nah egy újabb nap és újabb lehetőségek ~ mondtam ujjongva mikor kiszálltam az ágyból majd a szokottnál is lelkesebben kezdtem bele a nyújtásokba mint szoktam. Épp mikor végeztem is a kis tornagyakorlataimmal a hasam kezdett korogni, így már tudtam is, hogy el kell menjek valahova reggelizni és egy kis ebédet is kell csomagoltatnom. Így hát gyorsan felöltöttem magamra a kis egyenruhámat és ahogy szoktam most is nagy figyelmet fordítottam arra, hogy a nyakam bal oldalán lévő tetoválás jól látható legyen, pontosabban a céhem logója. Még nem valami nagy és híres céh a miénk, de törekedni fogunk arra, hogy minket is megismerjen egész Aaincrad. Igazság szerit egy emlékeztető arra, hogy mindenhol ellenség vár mindenkire, hiszen ez arra emlékeztet ahogyan a vírussal meg lettem fertőzve. A vámpír ki kénye kedve szerint előbújhat, de már egész jól kordában tudom tartani.
Elhagytam a fogadót és a kis elcsomagolt ebédemet is magammal vittem. Sétálgatni kezdtem hátha hallok valami friss és új pletykát mikor a főtérre értem a hirdetőtáblához és elkezdtem nézegetni. Bánatomra nem találtam semmit, de mikor éppen szándékoztam volna elmenni a hirdetőtáblán megjelelt egy új feladat.
~ Nah ezt biztos senki nem fogata még el ~ mondtam magamban és már el is kezdtem olvasni a hirdetést mit a következő állt:


Kedves játékosok!

Én vagyok Mr Zseniális, a gnómok vezetője, a neves feltaláló és bányászmester. Nem szeretnék egy szórakozott gnóm kesergéseivel zaklatni benneteket, de nagy szükségem volna a ti segítségetekre! Otthonunkat, Gnómiát megszállták a saját robotjaink, és fogságban tartják a népemet. Ha nem foglaljuk vissza otthonunkat, az Aincrad-i piacok fogják bánni nyersanyaghiányban.
Segítsetek és nagy jutalom üti markotokat! További részleteket a helyszínen megbeszéljük. Ne feledjétek: nem kell a siránkozás, fel a fejjel!

- Igen! Igazam volt ... Egy jó kis küldetés várhatóan jó kis akciókkal és még nagy jutalom is jár annak ki teljesíti. - motyogtam magamban miközben elindultam a helyszínre mit a térkép mutatott miután elfogadtam a küldetést. Egy kicsit messze van a várostól, de ez nem tántorít el és szépen lassan csak megtalálom a helyszínt és ebben a térkép kellő segítséget nyújtott nekem. A bokrok között megtaláltam a pontos helyszínt, vagyis a bejáratot Gnómiába, de mielőtt még beléphettem volna megpillantottam egy kék táblát tele írással:


Ki mint belép, hagyjon fel minden reménnyel!"
Alatta egy frissebb felirat:
"Megkérünk minden kedves behatolót, hogy engedély nélkül ne gyertek be. Engedély nélküli behatolás súlyos testi következményeket von maga után. Köszönjük!"
Ez alatt pedig egy szinte szemeteket szúró nagy firka, amit nem is olyan rég csinálhatták. Azaz kikaparhatták valami éles tárggyal:
"Gnómia a miénk! Ki mint belép, olvasztóba bele! - XoXo: Gnómia új ura"

~ Nah ez nem fest valami jól, majd megpillantom régi csapattársamat Enheriel-t illetev Szophie-t. Legalábbis őket mindképp felismertem ~ mondtam magamban majd a nekik és a többi ismerősnek és jelentkezőnek köszöntem. Vagyis mindenkinek. Majd a köszönésem után megrezzen a bokor és egy gróm bukkan fel.
- Áh, hát itt vagytok! - köszönt mindket lelkesen. - Nagyon örülök, hogy eljöttetek segíteni, gyerekek! A segédem, Töpörtyű is nemsokára visszatér a felszereléseinkkel. Addig is ismerkedjünk! Nos, én vagyok Mr Zseniális, Gnómia ura, híres feltaláló, bányászmester és főkovács úr. Na meg egy igazi zseni, hihihihihih... és bennetek kit ismerhetek?
- Az eget kettészelő villámlást megelőző hang vagyok csupán. A nevem Thunder és kardforgató lennék már ha az oldalamon fityegó kardból nem esett volna le.

_________________
Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc... az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol.

Képességek:

Elemetal Blade <--- Katt ide Very Happy
Égszilánk <--- Katt ide Very Happy






Színeim:Dimgray(Szövegszín), Crema(Beszédszín), Cyan(Gondolatok), Red(Vámpír)

Thunder
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 489
Join date : 2012. Nov. 11.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
1119/1200  (1119/1200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Askr on Kedd. Ápr. 09, 2013 8:45 pm

El sem mondhatom, mennyire fáradtan, kipihenetlenül ébredtem. Lehet azért, mert a csibész Hatim mindig felébresztett az ügyes-bajos dolgai miatt, lehetett az a kaja vagy éppen akkor ki kellett mennie a piszoárra. Ha tehettem, már rég orrba nyomtam volna a farkaskomát, ám a szokásos bociszemekkel mindig megakadályozott, hogy netán valami meggondolatlanságot tegyek meg, amit később aztán bánhatok. Nem haragudtam rá, legalábbis annyira sokáig. Álmosan dörzsöltem meg szememet, mikor végül rászántam magamat az ágyból való kikecmergésre. A szokásához híven Hati az ágy mellett, a földön ült és árgus szemekkel nézett fel rám. Az ártatlan nézésétől vigyorra derültem, amit ő is viszonzott, de elég ijesztő és döbbentő módon. Ugyanis mikor vicsorított, egyetlen fogát sem láttam a szájában, ami bizony, nagy aggodalomra adott okot. Értetlen kisgyerek módjára néztem körbe, az ágy alá kukkantottam, hátha meglelem az elhullatott agyarakat.
- Hova tetted őket? - kérdeztem ijedten, ám mire ismét Hatira néztem, a fogsora a helyén volt. - Őőő... ez hogy lehetséges? - jött az újabb kérdés a részemről, s értetlenül oldalra billentettem fejemet. A démonfarkaska most először mutatta meg nekem azt, hogy a fogait kedve szerint el tudja rejteni, ha nem akar rágni. Nem rossz teljesítmény a részemről: cirka fél év után észrevettem, hogy a petem még ilyet is tud.
Az újdonság elég ösztönzést adott arra, hogy kilábaljak a zombiszerű állapotomból. Amint bekaptam valamit, frissebben léptem ki a küszöbön. Jónéhány méter megtétele után a társamhoz fordultam:
- Ha már ennyi újdonságot tartogatsz még, kis haver, mi lenne, ha a többit is kiderítenénk? Egy küldetésen belül?
Hati nem sokat agyalt a válaszon: egy vakkantással beleegyezését nyújtotta. Elégedetten csaptam a tenyerembe és már mentünk is a küldetésfalhoz. Sokáig nézegettem, vajon milyen feladatban tudnám a petben való különlegességeket kimérni magamnak, ám végül az egyik csak szemet szúrt nekem:


Kedves játékosok!
Én vagyok Mr Zseniális, a gnómok vezetője, a neves feltaláló és bányászmester. Nem szeretnék egy szórakozott gnóm kesergéseivel zaklatni benneteket, de nagy szükségem volna a ti segítségetekre! Otthonunkat, Gnómiát megszállták a saját robotjaink, és fogságban tartják a népemet. Ha nem foglaljuk vissza otthonunkat, az Aincrad-i piacok fogják bánni nyersanyaghiányban.
Segítsetek és nagy jutalom üti markotokat! További részleteket a helyszínen megbeszéljük. Ne feledjétek: nem kell a siránkozás, fel a fejjel!


Gondolkodva hümmögtem, de nem akartam túlságosan válogatós lenni. Végül elfogadtam, s amint ez megtörtént, egy füttyentéssel magamhoz hívtam a petemet.
- Nem kell a lassú tempó, kapcsoljunk rá, hogy minél hamarabb elvégezhessük. - mondtam neki, s megcirógattam a farkas állát. Hati értetlenül pislogott, s csak hosszú pillanatok múlva esett le nála a tantusz. Sebtében felvette a monstrum alakját a Hold leplével, azután a hátára pattantam, s már száguldottunk a küldetés helyszíne felé. Nem volt túlságosan messze a várostól, így aggódni sem kellett a visszaváltozás gondolatától. Amint megleltük a küldetés pontos helyszínét, meglepődtem. Egy szikladombba vájt odú. Zsáklakba jöttünk látogatni vagy mi? Leugrottam a pet hátáról, mire az visszaváltozott. Néhány játékossal - köztük szólva Enheriellel és Szophieval - egyetemben közelítettem meg az odút, s bár halványan, de egy kék táblán, feliratok rajzolódtak ki a szemem előtt. "Ki mint belép, hagyjon fel minden reménnyel!", majd alatta "Megkérünk minden kedves behatolót, hogy engedély nélkül ne gyertek be. Engedély nélküli behatolás súlyos testi következményeket von maga után. Köszönjük!". Azután egy macskakaparás, miszerint "Gnómia a miénk! Ki mint belép, olvasztóba bele! - XoXo: Gnómia új ura"
~ Na jó... ez már gáz. ~ vontam le magamban a következtetést. Talán mégsem volt túl jó ötlet elvállalni ezt a küldetést. Elég volt elolvasni ezeket a feliratokat és már elreppent a kedvem az egésztől. Miközben már azon agyaltam, hogy hátat fordítok és felhagyok ezzel az egésszel, egy derékig élő gnómocska lépett elő a bokorból.

- Áh, hát itt vagytok! - köszöntött bennünket lelkesen, vigyorogva, mint a fakutya. - Nagyon örülök, hogy eljöttetek segíteni, gyerekek! A segédem, Töpörtyű is nemsokára visszatér a felszereléseinkkel. Addig is ismerkedjünk! Nos, én vagyok Mr Zseniális, Gnómia ura, híres feltaláló, bányászmester és főkovács úr. Na meg egy igazi zseni, hihihihihih... és bennetek kit ismerhetek?
Mire a jónéhányan elmondták, kiket tisztelhetünk benne, rajtam volt a sor.
- A nevem Askr, állatidomár. Ez a kis bolhazsák mellettem a partnerem, Hati. - mutatkoztam be. Persze Hati rögtön a tipikusan gyanakvó énjét hozta és csupán messziről figyelte a többi petet, valamint a játékosokat.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Chitose on Kedd. Ápr. 09, 2013 10:33 pm

Fény... valami fény bántja a szememet. Ösztönösen magamra húzom a paplant. Azonban ez nem elég, még így sincs elég sötét, ezért szépen lassan magamhoz térek. Álmatag, meredt szemekkel felülök az ágyamban, kibújva a takaró alól. Te jó ég, méris reggel van ? De hisz alig aludtam valamit. Ja, talán nem kellett volna olyan sokáig tanulmányoznom éjjel a SAO szabálykönyvét, és akkor most kipihentebb lennék. De ezen már nem segíthetek, ezen kívül ma is van nap, egy újabb nap a SAO-ban. És tennem is kellene azért, hogy ez ne legyen túl sokáig így. Mondjuk egy küldetéssel, igen. Oké, merre is van a SWITCH-menüpont ? Ez furcsa, alig látom a betűket. Jó, akkor ma, kivételesen inkább mégis továbbalszom. Gondoltam, ezután a fal felé fordultam, és egy perc múlva már úgy aludtam, mint akit fejbevertek.
A következő ébredésem már jó pár órával az előző után volt. Örömömre, ezúttal sokkal jobban esett a felkelés. Az ablakhoz lépve megállapítottam, hogy már legalább dél lehet, mert a Nap magasan járt. Akkor vissza az eredeti tervhez, a küldetéshez. Ruhát SWITCH-cseltem magamon, majd a fogadó ebédlő-részlegébe mentem. Ott aztán reggelit rendeltem magamnak és miután kifizettem, megdöbbenve vettem észre e tényt, hogyva a vacsorát is kifizetem, akkor már szinte nem is lesz pénzem. Vajon hogy történhetett ez ? Mikor csappant meg így az aranykészletem ? Áh, inkább nem is gondolkodok ilyesmiken, mert fogalmam nincs. Miután megettem a baconös tojásrántottát és megittem a narancslevet a főtér felé vettem az irányt, ahol a küldetések fala található. Na jó, akkor valami könnyűt és biztonságosat. Ahogy szoktam. Döbbenten vettem észre azonban, hogy a küldetések falán egy árva betű sem díszelgett. Nem volt ott se könnyű megbízás, se nehéz, se semmilyen. Ez most komoly ? De hisz ez a fal teli szokott lenni ! És mindez csak azért, mert egy kicsit később mentem ki a szokásosnál ?! Na, akkor most irány a legközelebbi város. Pont, amikor már elmentem volna, hirtelen megjelent egy szál megbízás. Mohó kíváncsisággal telve kezdtem el olvasni.

Kedves játékosok!
Én vagyok Mr Zseniális, a gnómok vezetője, a neves feltaláló és bányászmester. Nem szeretnék egy szórakozott gnóm kesergéseivel zaklatni benneteket, de nagy szükségem volna a ti segítségetekre! Otthonunkat, Gnómiát megszállták a saját robotjaink, és fogságban tartják a népemet. Ha nem foglaljuk vissza otthonunkat, az Aincrad-i piacok fogják bánni nyersanyaghiányban.
Segítsetek és nagy jutalom üti markotokat! További részleteket a helyszínen megbeszéljük. Ne feledjétek: nem kell a siránkozás, fel a fejjel!


Gnómia ? Még sosem hallottam ilyen helyről. Érdekes dolgokat talált ki ez a Kayaba. De a lakói most bajban vannak, és úgy áll a helyzet, ha nem segítünk nekik, akkor hamarosan mi is abban leszünk. Vajon elvállaljam ? Nem túl veszélyes ez ? Én már pedig segíteni fogok nekik ! Kíváncsi vagyok milyen lehet az a Gnómia...
Pár másodperccel ezután pedig megjelent a virtuális térképemen a villogó piros pont. Milyen jó, hogy a SAO világában van ilyen térkép. Mert a valódi világban biztos eltévednék. A jelek pedig egy mezőre vezettek. Miután már vagy egy fél órája gyalogoltam a semmi közepén, valamiért deja vu érzésem támadt. Aztán rájöttem azért, mert már tévedtem el egyszer így a valódi világban. Igen, igen, mikor hat éves voltam, és át akartam menni egyik faluból a másikba az egyik barátnőmhöz. Csak nem sikerült, mert elvesztem a gabonatáblák között.
Jaj, meddig tart még ez az út ? És biztos jó ez a térkép ? Persze ettől függetlenül csak azért is tobábbmentem. És nem is olyan kevés idő múlva megpillantottam néhány fát. Aztán a fákból erdő lett, abból pedig erdő egy kis domb mögött. És a domb alatt végül megláttam egy rozoga ajtót. Végre ! Egy rozoga ajtó ! Egek, miket beszélek, de legalább már van valami a semmi közepén. Akkor ez lenne az ? Egy rozoga ajtó mögött van a gnómok otthona ? A térkép ezt jelzi. Így már nem is olyan fantasztikus. Áh, mindegy, nézzük meg, mi van belül.
Már nyúltam is volna a kilincshez, mikor megláttam valami feliratot az ajtó fölött. Az egyiket nem tudtam elolvasni, de a másik így hangzott:

"Ki mint belép, hagyjon fel minden reménnyel!"

Ilyen mintha már hallottam volna, szóval nem kell komolyan venni. Legyintettem, majd észrevettem egy alatta lévőt:

"Megkérünk minden kedves behatolót, hogy engedély nélkül ne gyertek be. Engedély nélküli behatolás súlyos testi következményeket von maga után. Köszönjük!"

Hát, ezekben se teng túl a vendégszeretet. Végül elolvastam a legalsót is:

"Gnómia a miénk! Ki mint belép, olvasztóba bele! - XoXo: Gnómia új ura"

Húú, ezek egyre brutálisabbak lettek ! Akarom mondani radikalizálódtak. De azért csak nem lehet olyan veszélyes pár törpe ! Végülis, ők valójában csak néhány számítógépes alkalmazás. Már épp bementem volna, mikor hirtelen megrezzent a bokor. Azonnal hátra fordultam, hogy megnézzem mi az. A bokorból pedig egy kicsi törpszerű lény bújt elő. Körülbelül fele akkora lehetett, mint én, vörös haja, szakálla volt és izmos karjai. Mindezeket és a körülményeket figyelembe véve ő nem lehet más mint egy gnóm. Akkor ő most meg fog támadni ? De nem, ennek semmi jelét nem adta, sőt, ahogy meglátott, elmosolyodott.
- Áh, hát itt vagytok! - szólalt meg a gnóm, mire én körbenéztem, és észrevettem, hogy már nem vagyok egyedül. Még jó pár játékos állt körülüttem, akik valószínűleg szintén a küldetésre jöttek. - Nagyon örülök, hogy eljöttetek segíteni, gyerekek! A segédem, Töpörtyű is nemsokára visszatér a felszereléseinkkel. Addig is ismerkedjünk! Nos, én vagyok Mr Zseniális, Gnómia ura, híres feltaláló, bányászmester és főkovács úr. Na meg egy igazi zseni, hihihihihih... és bennetek kit ismerhetek? - tette fel a kérdés a kissé kívül is, belül is furcsa gnóm. Rövid gondolkodás után válaszoltam is a kérdésére:
- Az én nevem Chitose.Kardforgató vagyok... és az elmondaná, hogy pontosan hogy is tervezte Gnómia visszafoglalását ? - tettem fel én is egy kérdést, miközben kíváncsian néztem a megbízónkra.

Chitose
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 224
Join date : 2013. Mar. 23.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
597/600  (597/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Noxy on Szer. Ápr. 10, 2013 12:13 pm

Mr Zseniális Szophie bő szóáradatát jól fogadja, bár jobban örült volna, ha rövidebbre foghatta volna, mert szorít az idő. Az egérfüleivel bizonyára nagyon jól hallotta, mint mondott a lány a kutyájának a nevéről, mert büszkén kihúzta magát. A kérdés, amit a lány feltett kissé kételkedve, elmosolytatta a gnómok vezérét.
- Nos, kedveském, a válasz sokkal egyszerűbb, mint hinnéd. A mai gnómok már elég ügyesek ahhoz, hogy feltaláljanak egy mesterséges intelligencia nevezetű mechanikai fejlesztést. - válaszolja derűsen. - És nekem sikerült sok-sok éven át tökéletesítenem azt egy chip belsejében. Persze sokszor kísérletezgettünk a prototípusaival, de végül sikerült kifejleszteni. A tökéletes mesterséges intelligenciát egy tökéletes robotomba, Cyclotron XT7-esbe, azaz becenevén Cycba akartam tenni. Ő a legelső olyan robotom, aki nagyon közel állt hozzám, mint a legelső városvédelmező robotom, akibe sikerült hasonló jókedvet telepítenem, mint amilyen én vagyok. Hát tudjátok, éppen bele is szereltem, mire bekövetkezett a baj... elfeledkeztem róla, hogy a mesterséges intelligencia saját személyiségeket tudnak adni a robotoknak, de végül is nem is lenne abból baj, hiszen ugyanúgy még jószándékú robotokat tudtunk volna belőlük nevelni. Csakhogy Cyc esetében beköszöntött egy súlyos és végzetes rövidzárlat hála az én buta, ifjú Töpörtyűmnek. Ezerszer megmondtam neki, hogy szerelés közben ne kávézzon, mert kiönti véletlenül, és annyi egy tákolmánynak, de most is kávézott a mesterséges intelligencia beszerelése közben, és egy picit kiöntötte rá a chipre, és az pedig teljesen tönkretette agykapacitásilag szegény Cycot, aki most egy-kés kisültetés segítségével át tudott magából adni a többi robotunkba személyiséget, meg gonoszságot. Volt akkor aztán nagy lázadás, és a gépeink foglyul ejtették az összes gnómot! De nekem és Töpörtyűnek az utolsó pillanatban sikerült kiszöknünk, amint látjátok. A többiek agymosott rabszolgaként szolgálják a robotjainkat, akiket sose tartottunk sima érzéketlen ócskavasnak... hisz ők a mi barátaink, és annyira fontosak nekünk!
A mindig derűs Mr Zseniális most egy kicsit elszomorodott, ám amikor Chitose rákérdez, hogy miként tervezte Gnómia visszafoglalását, ismét fellelkesedett.
- A ti segítségetekkel behatolunk Gnómiába, és meg nem állunk a központig, ahol a főgenerátorok találhatóak. A főgenerátoraink távban működtetik a robotokat, kivéve a városvédőket, akiket úgy fejlesztettünk ki, hogy őket Cyc tudja csak kontrollálni. Ha sikerül kikapcsolnunk a főgenerátorokat, és Cycot is sikerül csak az utolsó szuszig ártalmatlanítanunk, akkor Gnómia ismét a miénk, a többi gnóm felszabadul, és helyre tudjuk hozni a hibákat. De nem lesz könnyű az út odáig... Áh! Már meg is jött Töpörtyű!
A bokor ismét megrezzent, és egy Mr Zseniálisnál is kisebb szerzetecske bukkant fel egy páncélokkal és fegyverekkel megtelt zsákkal.

A kicsi gnómlány vastag "twotail" stílusú copfba kötött rózsaszín hajat visel, és a nagy kék szemei és arca olyan volt, mint egy anime-kislányé. Konkrétan az egész gnóm-lányka olyan volt, mint egy chibi anime-kislány, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy elég kemény külsejű szöggel kivert páncélt és tabardot viselt.

- Itt az ön cuccai, Mr Zseniális! - szól magas, vékony hangocskáján Töpörtyű, és ledobja úgy a zsákot, hogy az a mestere lábára puffant nagy súllyal, és Mr Zseniális ugrálni kezd a fél lábán a fájdalomtól.
- Jajj, bocsánat, bocsánat! Nem akartam! - mentegetőzött a segéd, mire Mr Zseniális legyintett.
- Csak vedd ki a sajátjaidat, és menjünk! Mindig mindent összeszerencsétlenkedsz, kedveském...
Töpörtyű kihúzta a hosszú kardját a zsákból, és lendített egyet-kettőt, de mindannyitoknak odébb kell ugrania, nehogy megvágjon vele véletlenül. De csak a kard súlya alatt előredől szegényke. A fegyvere segítségével próbált felállni, de a kard éle kicsúszott a földből, és megint eltanyált. A kis szerencsétlenkedése elég vicces látványt nyújt, de nyilván csak Mr Zseniális csóválja a fejét mosolyogva.
Végül Töpörtyű felállt.

- Az én hibám, hogy Cyclotron XT7-es megzakkant, de ígérem, helyrehozom a hibámat, úgy éljek! - szólt nagy elszántsággal Töpörtyű, és előrelendítette a kardot. Azonban az előrelendítésnél levágta Mr Zseniális nadrágpántjait, és a nadrág lecsúszott róla, s kilátszott az XXL-es, rózsa-mintás alsógatyája. A gnómok ura pironkodva húzta vissza a lecsúszott ruhadarabot, és gyorsan megszíjazta az övével.
- Nagyon lelkes kislány Töpörtyű, csak icipicit kapkod. - vigyorog rátok ártatlanul.
Miután felaggatta magára a saját páncélját, és hátára illesztette a keményfejű kalapácsát, mint fegyver, int nektek, hogy lépjetek be a kis raktárszerűségbe. A fakaput nem a ti méretetekre gyártották, így le is kell hajtanotok a fejeteket, vagy vállatokat (attól függ, milyen magasak vagytok). Ahogy beléptek, egy üres, szűk lyukban találjátok magatokat. Szinte alig fértek el idebent. Semmi nincs a kis helyiségben, csak egy régi ócska seprű a falhoz állítva - kicsit szokatlan módon egyenesen. Megkérdezhetitek, hogy mi van, de Mr Zseniális csak vigyorog a naivitásotokon. Odatolakszik a seprűhöz, és meghúzza, mire egyszer csak megremeg alattatok a föld, és azt veszitek észre, hogy a talaj visz le titeket lefelé. A kis lyuk falát lefelé menet felváltja a vaslapokból összevert, felcsavarozott falak.

- Így álcáztuk a liftet. - mondja nektek Töpörtyű. - Voltak, akik rájöttek a belépés nyitjára, de utána számolniuk kellett a városvédő robotjainkkal, akik szívesen mutatták meg nekik a kijáratot.
A lift egy kis idő után ismét megrezzen. Ez jelzi azt, hogy megérkeztetek. Előtettek egy nagyobb vasból készített kapu áll, ami egyből megnyílik, amint a közelébe mentek.

Egy hatalma,s kör formájú előcsarnokban találjátok magatokat. Körbe korlátok és járható utak emeletenként, minden ötödik méternél egy folyosó található, mely más-más helyre vezet. Falakon, vagy a csarnokon keresztül vékony és vastag csövek mentek végig, és némelyikükből lágy, fehér gőz szivárgott ki. A csarnok közepén felépített csöves gőztartályokat össze-vissza felszerelt reflektorszerű-lámpák világították meg.
Látszólag senki sincs itt. Se egy elszabadult gonosz robot, se egy gnóm. De amikor beléptek az előcsarnokba, egy eszelős röhögés csapja meg a fületeket, és a röhögéshez hozzájárul egy vödörszerű gúnyos hang.

- Háh! Hivatlan vendégek! Ez lesz ám a jó móka!
A hang egy szemközti kilátóról érkezett, és észrevesztek egy alakot.

Az alak egy két és fél méter magas, vaskos robot. Érdekes kék-fehér-lila és koszossárga színeket visel, nagyon sötét kék sisakot visel, meg legalább három méter hosszú kardot a hátán, ami már olyan, de olyan hosszú, hogy még a viselője is kénytelen oldalasan tartania. Alkarjaira érdekes töltetű puskák voltak felszerelve. Látszólag az egyik nyilakat, a másik sima puskagolyókat.
Amikor először meglátott és megszólított titeket, a narancsszínű képére alattomos vigyor (szinte már vicsorgás) jelent meg, a zölden világító optikái vészjóslóan felvillantak.
Ezt gondoljátok, hogy máris az egyik védőrobot fogad titeket, ahogy felméritek őt, de Mr Zseniális által rögtön rájöttök, hogy nem is akárki fogadott titeket itt az előcsarnokban.

- Cyclotron XT7! - csattan fel Mr Zseniális. - Utoljára szólok, hogy elég a balhéból, mert ha elkapunk, kikapcsollak büntetésből!
- Oda ne rohanjak, picikém. - legyintett Cyclotron. - Te már nem parancsolsz nekem! Mire eljutnál odáig, hogy kikapcsolj, mind az én rabszolgáim lesztek. De ne aggódjatok, kezes gazdátok leszek, csak néha foglak titeket megverni csak úgy heccből, hahahaha!

Mit csináltok?
a) Megpróbáltok szóba állni vele, és győzköditek?
b) Megpróbáljátok megtámadni rossz körülményektől eltekintve?
c) Gyorsan elmenekültök az egyik folyosón keresztül?

Mindenki egyedien választhat, de mindegyiknek van buktatója és előnye is. A menekülés esetében mindenkinek ugyanoda kell majd mennie (végül is ezzel már ki is választjátok az utat, amerre mentek inkább).

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Enheriel on Szomb. Ápr. 13, 2013 5:53 pm

Mr. Zseniális elmondta, hogy mi történt: kifejlesztette a legkedvesebb robotjában a mesterséges intelligenciát egy chip-be, azonban segédje egy kis kávét borított rá, így a Cyclotron XT7, becenevén Cyc-nek nevezett robot megkergült, és a többi robot utána, és őt meg a segédjét kivéve az összes gnómot elkapták, és agymosott szolgákká tették.
- Jaj, szegény gnómok!T_T – Szomorodtam el ezt hallva, hiszen annyira aranyosak voltak így nézve őket! Ekkor megint megrezzent a bokor, és ezúttal egy lány gnóm jött ki onnan egy fegyverekkel teli zsákkal.
- Itt az ön cuccai, Mr Zseniális! – És itt ledobta a zsákot Mr. Zseniális lábára. Szegényke a fél lábán kezdett ugrálni a fájdalomtól.
- Jajj, bocsánat, bocsánat! Nem akartam! – mentegetőzött szegényke, mire az ura legyintett.
- Csak vedd ki a sajátjaidat, és menjünk! Mindig mindent összeszerencsétlenkedsz, kedveském... – A lány gnóm elővette a hosszú kardját, és hátra kellett ugornom, mert lendítette, míg kétszer is előre esett.
- Az én hibám, hogy Cyclotron XT7-es megzakkant, de ígérem, helyrehozom a hibámat, úgy éljek! – Itt lelkesen előre lendítette a kardját, mire leesett Mr. Zseniális nadrágja, és kilátszott az XXL-es, rózsa-mintás alsógatyája. Elpirulva fordultam el.
- Nagyon lelkes kislány Töpörtyű, csak icipicit kapkod. – próbált úgy csinálni, mintha meg sem történt volna. Be kellett mennünk ezután a lyukba. Nekem le kellett hajtanom a fejemet, meg ne üssem magamat. Egy ócska seprű állt fura módon egyenesen az egyik falon. Mr. Zseniális odatolakodott a seprűhöz, és meghúzta. Hirtelen megindult a föld, és lefelé haladtunk. Ez egy lift! Ravaszak ezek a gnómok.^^ ahogy leértünk végre, teljesen elállt a szavam, hogy milyen fejlett a városuk. Egy hatalmas, kör formájú előcsarnokban voltunk pontosabban. Mindenhol korlát, lépcső, csövek voltak, de se egy gonosz robot, vagy gnóm nem. Csak amikor bementünk az Előcsarnokban, egy eszelős röhögés hallatszódott, majd egy vödörszerű hang követte.
- Háh! Hivatlan vendégek! Ez lesz ám a jó móka! – egy nagy robot volt a tulaja. Hamarosan meg is tudtuk, hogy nem is akármilyen robot ez…
- Cyclotron XT7! – Azólalt meg hangosan Mr Zseniális. - Utoljára szólok, hogy elég a balhéból, mert ha elkapunk, kikapcsollak büntetésből!
- Oda ne rohanjak, picikém. Te már nem parancsolsz nekem! Mire eljutnál odáig, hogy kikapcsolj, mind az én rabszolgáim lesztek. De ne aggódjatok, kezes gazdátok leszek, csak néha foglak titeket megverni csak úgy heccből, hahahaha! – Itt láttam, hogy nem volt értelme harcolni vele, és nem lehet beszélni vele.
- Srácok, fussunk innen! Itt nem tudunk nyerni! – Amint egyetértett a többség, futottam az egyik folyosóra, Villámlással az oldalamon.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Fuuko Shinatsu on Szomb. Ápr. 13, 2013 6:40 pm

A különös barlang bejáratához egyre többen és többen érkeztek, elég szép kis csapat gyűlt össze aminek Mr. Zseniális nagyon örült. Még most sem hiszem el, hogy tényleg vannak ilyen vicces élőlények is ebben a játékban és hogy mennyire jól van megírva a programja bármilyen kérdésre válaszol, hihetetlen. Már egy ideje várakozunk a segédjére, a nap kellemesen melegen sütött én pedig egy sziklán pihentettem a lábaimat. Kau az érkezők pet-jeivel játszadozott amikor ismét megrezzent egy bokor és egy újabb aprócska törpe lépett ki. Egy női gnóm akinek a hátán egy hatalmas zsák volt dugig fegyverekkel. Mr. Zseniális azonnal leszólította. Töpörtyű... milyen érdekes név... vajon minden gnómnak ilyen édes neve van? Hirtelen egy hatalmas kiáltásra lettem figyelmes. Amikor körülnéztem a törp lányka bocsánatot kéregetett Mr. Zseniálistól. A földön lévő zsákból és a gnóm féllábon való ugrálásából arra tudok következtetni, hogy a lábára esett a nehéz zsák. Egy megnevettetett. Szegény nagyon igyekezett és talán ez miatt ilyen szerencsétlen is. Szépen kivették a saját felszerelésüket a zsákból és kinyitották a bejáratot. Kíváncsian vártam hogy miféle világot is rejthet ez a romos faajtó. De amint kinyílt az ajtó csalódnom kellett. Egy kis szertárhoz hasonló helyiséget láttunk. Mindössze egy seprű foglalt benne helyet és a bejárat is meglehetősen alacsony volt. Szerencsére én sem vagyok túl magas ezért csak a fejemet kellett lehúznom és már bent is voltam. Amikor mindenkinek sikerült bejutnia Mr. Zseniális átharcolta magát a tömegen, és megrántotta a régi seprűt. Hirtelen a föld elkezdett rázkódni én pedig egy pillanatnyi egyensúly vesztésnek hála valakire rádőltem. Nem figyeltem oda ki volt csak bocsánatot kértem tőle és próbáltam a fal mellett maradni. Kicsit meglepődtem, hogy egy liftben álltunk és ilyen jól álcázva volt. Amint leértünk kinyílt az ajtó és egy hatalmas csarnokban találtuk magunkat tele erős reflektorokkal és csövekkel. Kicsit nehézkes a lélegzés a csövekből szivárgó gőz miatt de azt hiszem idővel hozzá lehet szokni, talán Kau-t viseli meg legjobban, szegényt felkaptam a földről és a kezemben vittem tovább, vagyis vittem volna ha egy sátáni kacaj nem állított volna meg.
"- Háh! Hivatlan vendégek! Ez lesz ám a jó móka!" - a fejemet csak forgattam jobbra, balra és végül a tekintetem a szemközti kilátóra szegeződött ahol egy óriási robot állt. Mr. Zseniális azonnal mondja a nevét "Cyclotron XT7!" kicsit nehéz név, nem is értem miért kellett ilyen bonyolult nevet adnia neki, de ez most lényegtelen próbáltam visszaemlékezni hol hallottam ezt a nevet, azt hiszem talán kint amikor mesélt valamit a gnóm. Sajnos nem hallottam a teljes mondanivalóját mert egész végig Kau-ra kellett figyelnem, de már mindegy is... Mr. Zseniális lekapcsolással fenyegette az robotot aki csak kinevette szegény csöppséget, ami érthető most ő ennek a földalatti birodalomnak az ura és egy pár fős szedett-vetett banda áll vele szembe.
"- Oda ne rohanjak, picikém. - legyintett Cyclotron. - Te már nem parancsolsz nekem! Mire eljutnál odáig, hogy kikapcsolj, mind az én rabszolgáim lesztek. De ne aggódjatok, kezes gazdátok leszek, csak néha foglak titeket megverni csak úgy heccből, hahahaha!" Először nem foglalkoztam igazán a robot mondani valójával végül is mi vagyunk többségben. De rá kellett döbbennem, hogy ő egy emelvényen van és a karjára két távolsági fegyver van erősítve. Ez nem jó fel kell hozzá jutni valahogy, ha itt maradunk esélyünk sincs. Azt hiszem szerencsét kellene próbálnom az egyik járat biztosan felvezet hozzá. Közelharcban pedig nem lehet olyan erős, a távolsági fegyverekkel nem tud hatékonyan tüzelni ha túl közel vagyunk hozzá. Éppen kezdtem volna rohanni az egyik közeli járat felé amikor az egyik kedves állatidomár lányka is a futást javasolta. Tökéletes ha ő is így gondolja akkor több esélyem van biztonságosan feljutni a robothoz. Egyetértően bólintottam felé és Kau-val a kezemben elkezdtem futni a hozzánk legközelebb eső folyosó irányába. Miközben rohantam azon jutott eszembe, hogy a hely tele lehet csapdákkal, és a fejlett technológia miatt biztonsági rendszerre is kellene számítanom.

_________________
Spoiler:

Élet: 8  (+2)
Fegyverkezelés: 8
Irányítás: 11 (+14 )
Kitartás: 6 
Gyorsaság: 9 
Speciális képesség: 3
[Páncél: 8
Keresés: 1
Látás: 1
Lopakodás: 1
Nyomkövetés: 1
Növénylátás: 1
Potion/Méregfőzés: 1

Fuuko Shinatsu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 179
Join date : 2012. Dec. 22.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
578/600  (578/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Thunder on Szomb. Ápr. 13, 2013 7:07 pm

A gnóm belekezdett a szövegébe mire kiderült pár dolog. A kis csapat megtudta, hogy ez a magár Mr. Zseniálisnak nevezett gnóm kifejlesztett egy mesterséges intelligenciát mit a kedvenc robotjába ültettek bele. Mindez szép és jó, de ekkor került a képbe a segéd aki a chipre egy kis kávét löttyintett és a beszerzést megelőzve, így a robot megkergült. Cyclotron XT7, azaz Cyc-nek nevezett robot így a város védelmezése helyett inkább el akarta foglalni, hogy ő uralkodhasson felette. Terve kezdett a végéhez haladni hiszen már a gnómokat is úgymond rabszolgaságba taszította, de itt vagyunk mi a kis csapat és jöttünk lerendezni a dolgokat. Nemsokkal a mondandót követve ismét megrezzent a bokor és a korábban szóba került Töpörtyűnek nevezett segéd egy zsákkal állított be. Látszik még tapasztalatnapsága hiszen a zsákot is a mestere lábára ejti le, mire annak fél lábon kellet kicsit ugrándoznia. Eléggé mókás események ezek még kuncogni is kezdtem. Majd mind a ketten magukra öltötték a felszereléseket és a segéd ismét elszerencsétlenkedett hiszen a Mr. Zseniálisnak a nadrágját levágta. Erre már dőltek belőlem a könnyek. Előtte persze még ki kellett térnem az ügyetlenkedés elől.
Nemsokkal ezután összeszedte mindenki magát és bementünk abba kis helyiségbe ahol még nekem is le kellett buknom. Mr. Zseniális a seprűhöz furakodott és azt meghúzva indította be a liftet. Túlságosan egyértelmű volt, hogy az a lift indítószerkezete. Ahogy leértünk nem is telt el sok idő és már szembe is találtuk magunkat a Cyclotron XT7-el, pontosabban Cyc-al. Két társam már futottak is el az egyik járatba és így nem volt más választásom mit őket követni.
~Akkor irány a főgenerátorokhoz ~ mondtam magamban és már a lányok után is eredtem.

_________________
Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc... az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol.

Képességek:

Elemetal Blade <--- Katt ide Very Happy
Égszilánk <--- Katt ide Very Happy






Színeim:Dimgray(Szövegszín), Crema(Beszédszín), Cyan(Gondolatok), Red(Vámpír)

Thunder
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 489
Join date : 2012. Nov. 11.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
1119/1200  (1119/1200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Chitose on Vas. Ápr. 14, 2013 4:14 pm

Mr Zseniális válasza azonban még váratott magára, hiszen előbb egy másik jelentkezőnek, egy fekete hajú lánynak a kérdésére válaszolt. Elmesélte, hogy minő balszerencsés véletlen folytán kezdtek el garázdálkodni a robotok és ejtették foglyul a gnómokat. A nem is olyan rövidke mese után sort kerített az én kérdésem megválaszolására is:
- A ti segítségetekkel behatolunk Gnómiába, és meg nem állunk a központig, ahol a főgenerátorok találhatóak. A főgenerátoraink távban működtetik a robotokat, kivéve a városvédőket, akiket úgy fejlesztettünk ki, hogy őket Cyc tudja csak kontrollálni. Ha sikerül kikapcsolnunk a főgenerátorokat, és Cycot is sikerül csak az utolsó szuszig ártalmatlanítanunk, akkor Gnómia ismét a miénk, a többi gnóm felszabadul, és helyre tudjuk hozni a hibákat. De nem lesz könnyű az út odáig... Áh! Már meg is jött Töpörtyű! - a bokor pedig ismét megrezzent, mostmár nem ijedtem meg annyira, és egy még a tudósnál is kisebb, páncélba bújt gnómlányka ugrott kis belőle, egy jól megrakott zsákkal.
- Itt az ön cuccai, Mr Zseniális! - szólalt meg a kislány, és a jól megrakott zsákot rögtön a feltaláló úr lábára ejtette. Én erre nagyot néztem, és már kezdtem érteni, hogyan is fordulhatott elő az a balaset a műhelyben.
- Jajj, bocsánat, bocsánat! Nem akartam! - sajnálkozott a gnómlányka, de Mr Zseniális csak legyintett. Úgy látszik, már megszokta az ilyesmiket.
- Csak vedd ki a sajátjaidat, és menjünk! Mindig mindent összeszerencsétlenkedsz, kedveském... - közölte szánakozva a tudós, majd Töpörtyű kivette a saját fegyverét a zsákból. Lendített egy-kettőt is a hozzá képest hatalmas karddal, amit alig bírt megtartani szegény, mire majdnem levágott vele engem is, még szerencse, hogy időben arrébb ugrottam. Komolyan, számíthattam volna már erre... gondoltam, majd a gnóm-kislányra nézte, aki immár a földön hasalt.
- Az én hibám, hogy Cyclotron XT7-es megzakkant, de ígérem, helyrehozom a hibámat, úgy éljek! - jelentette ki elszántan az ifjú segéd, miután felállt, és lendített is még egyet a kardjával lelkesedése jeléül, amivel azonban levágta Mr Zseniális szíjait, akinek így lesett a nadrágja. Abba kéne már hagynia a kardja fölösleges lóbálását... mintha újra gyerek lennék és egy mesefilmet néznék, gondoltam, miközben picit a szám szélébe haraptam, hogy ne nevessem el magam ezen az egyébként mókás jeleneten.
- Nagyon lelkes kislány Töpörtyű, csak icipicit kapkod. - mosolyog a tudós ártatlanul. Hát igen, a lelkesedés az első, legfontosabb, amire most szükségünk van, gondoltam kissé ironizálva, miközben ma már sokadjára jelent meg az a képzeletbeli mangacsepp a fejem felett.
Ennyi viszontagság után a megbízónk felvette magára a saját fegyvereit és páncélzatát, végül intett, hogy kövessük őt a raktárhelyiségbe. Mielőtt én is beléptem volna, jól összehúztam magam, hogy elférjek, hiszen elég szűkös volt odabenn. Hehe, most nem olyan szerencsés, hogy az átlagnál kicsivel magasabb vagyok, gondoltam, miközben a térdeimre támaszkodva lépdeltem. Odabenn viszont nem találtam senkit és semmit, kivéve egy ócska seprűt. Döbbenten néztem körbe-körbe, aztán viszont észrevettem Mr Zseniális kaján vigyorát, aki ezek után odament a seprűhöz, és nemes egyszerűséggel meghúzta azt. Ezután megremegett a föld, és a talaj elkezdett lefelé vinni minket, mint egy lift.
- Így álcáztuk a liftet. - magyarázta meg Töpörtyű. - Voltak, akik rájöttek a belépés nyitjára, de utána számolniuk kellett a városvédő robotjainkkal, akik szívesen mutatták meg nekik a kijáratot.
Nem sokkal ezután a talaj megállt alattunk, és egy vaskapuhoz érkeztünk. Az megnyílt, én pedig pár lépés után egy kör alaprajzú csarnokban találtam magam. Gyéren megvilágított, sejtelmes hatású helyiség volt, melyben, csövek, járatok voltak mindenütt. De szerencsére ellenség nincs itt egy szál se, nyugtáztam.
- Háh! Hivatlan vendégek! Ez lesz ám a jó móka! - szólalt meg egyszercsak valaki, akinek beszédét eszelős röhögés előzte meg. A hang irányába kaptam a fejem, és a szembe lévő egyik szinten megláttam Gnómia egyik robotját. Akkor ő lehet az egyik városvédő, akiről a megbízónk beszélt.
- Cyclotron XT7! Utoljára szólok, hogy elég a balhéból, mert ha elkapunk, kikapcsollak büntetésből! - fenyegetőzött Mr Zseniális, mire rá kellett eszmélnem, hogy ez itt nem egy egyszerű közkatona, hanem a főellenség.
- Oda ne rohanjak, picikém. - válaszolt nagyzolóan Cyclotron. - Te már nem parancsolsz nekem! Mire eljutnál odáig, hogy kikapcsolj, mind az én rabszolgáim lesztek. De ne aggódjatok, kezes gazdátok leszek, csak néha foglak titeket megverni csak úgy heccből, hahahaha!
- Majd pont ez a vágyam ! - csattantam föl, de valaki közbevágott.
- Srácok, fussunk innen! Itt nem tudunk nyerni! - mondta az egyik lány.
Majd észrevettem, hogy néhány társam máris menekülőre fogta az utat, két-három személlyel kevesebben voltunk. Egy pillanatra elcsodálkoztam, de aztán eszembe jutott, hogy végülis, igazuk van, tényleg ez a legokosabb döntés ebben a helyzetben. Ezután én is a legközelebbi folyósóhoz kezdtem futni. Ha most sikerül épségben elmenekülnünk, és utána megtalálni egymást, akkor valószínűleg lesz időnk kitalálni Cyclotron ellen valami tervet. Na meg a robot képességeiről is ki kéne kérdezni a feltalálót, gondoltam, miközben már a fémfolyósón futottam előre.

_________________

Chitose
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 224
Join date : 2013. Mar. 23.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
597/600  (597/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Askr on Vas. Ápr. 14, 2013 9:30 pm

Úgy tűnt, a létszám növekedés abbamaradt. A gnómocska hosszú monológba sűrítve mondta el, mi történt. Tipikus történet: a teremtmény - itt a Cyclotron XT7 nevezetű robot - az alkotója ellen fordul, miután belé lett ültetve az a bizonyos "mesterséges intelligencia". Keresztbe font karokkal állva hallgattam végig a mesét. Utána jött is az első, de jogos kérdés, az egyik ismerős lány felől: hogyan foglaljuk vissza Gnómiát?
- A ti segítségetekkel behatolunk Gnómiába, és meg nem állunk a központig, ahol a főgenerátorok találhatóak. A főgenerátoraink távban működtetik a robotokat, kivéve a városvédőket, akiket úgy fejlesztettünk ki, hogy őket Cyc tudja csak kontrollálni. Ha sikerül kikapcsolnunk a főgenerátorokat, és Cycot is sikerül csak az utolsó szuszig ártalmatlanítanunk, akkor Gnómia ismét a miénk, a többi gnóm felszabadul, és helyre tudjuk hozni a hibákat. De nem lesz könnyű az út odáig... - a monológ közben megrezzent az egyik közeli bozótos és egy gnómlány lépett elő onnan. - Áh! Már meg is jött Töpörtyű!
Töpörtyű - a csörömpölés hangjából ítélve - egy zsáknyi páncélzatot és fegyverzetet hozott magával.
- Itt az ön cuccai, Mr Zseniális! - jelentette ki cincogó hangján és ledobta a zsákot, de az Zseniális lábára pottyant. A gnómocska ugrándozni kezdett fájdalmában.
- Jajj, bocsánat, bocsánat! Nem akartam! - magyarázkodott a gnómleány.
- Csak vedd ki a sajátjaidat, és menjünk! Mindig mindent összeszerencsétlenkedsz, kedveském...
Ahogy mentora megjósolta, Töpörtyű még egy sornyit szerencsétlenkedett, köztük szólva azt az apróságot, mint amikor meglendítette a zsákot, el kellett ugornunk. Ha Hati nem jelzett volna idejében, néhány kék-lila folttal büszkélkedhetnék.
- Az én hibám, hogy Cyclotron XT7-es megzakkant, de ígérem, helyrehozom a hibámat, úgy éljek! - mondta végül, miután feltápászkodott a földről. Jó dolog az elszántság, ám nem árt óvatosnak lenni. Amint meglendítette a zsákból előkotort kardját, egy meggondolatlan suhintással kettészelte Zseniális nadrágpántját és megtiszteltetésnek bizonyult, hogy megpillanthattuk a gnómvezér alsóját.
- Ezt kihagytam volna... - mormoltam és közömbösen tekintettem el.

- Nagyon lelkes kislány Töpörtyű, csak icipicit kapkod. - magyarázkodott zavartan Zseniális. Miután a gnómpapa is elkészült a felszerelkezéssel, végre elindulhattunk. Beléptünk a raktárhoz fogható épület ajtaján. Nem éppen emberméretre szabták az egészet, így le kellett hajolnunk. Egy lyukban lyukadtunk ki. Úgy éreztem magamat, mint egy hering: szűkösen. A fal mellett egy teljesen egyenesen álló seprű helyezkedett el. Zseniális elvigyorodott, majd odalépett ahhoz, végül meghúzta. Váratlanul megremegett a föld és nagy meglepetésemre elkezdtünk süllyedni. Hati ijedten ugrott föl a vállamra és úgy reszketett, mint a nyárfalevél. Úgy tűnt, már az elején nem tetszett neki a gnómok otthona.
- Így álcáztuk a liftet. Voltak, akik rájöttek a belépés nyitjára, de utána számolniuk kellett a városvédő robotjainkkal, akik szívesen mutatták meg nekik a kijáratot. - jelentette nekünk Töpörtyű. Nem sokára megérkeztünk, s amint átnézettünk a vaskapun túlra, egy bámulatosan hatalmas körcsarnokban pillanthattunk meg. Hatival egyetemben elcsodálkozva tekintettünk körbe. Ám a csodálkozásunk nem tarthatott sokáig. Amint átléptük a kapu küszöbét, egy sátánian gonosz, eszelős röhej ütötte meg fülünket. A démonfarkas acsargó morgásba kezdett.
- Háh! Hivatlan vendégek! Ez lesz ám a jó móka! - szólalt meg egy idegen, gépies hang. A szemközti kilátó felől jött. Kétséghez sem férhetett, hogy ő volt Zseniális által tákolt, intelligenciával megáldott gépszörnye, Cyc.
- Cyclotron XT7! Utoljára szólok, hogy elég a balhéból, mert ha elkapunk, kikapcsollak büntetésből! - ripakodott a gnómocska.
- Oda ne rohanjak, picikém. Te már nem parancsolsz nekem! Mire eljutnál odáig, hogy kikapcsolj, mind az én rabszolgáim lesztek. De ne aggódjatok, kezes gazdátok leszek, csak néha foglak titeket megverni csak úgy heccből, hahahaha! - kárörvendett a robot. Pillanatok alatt érkeztek az első javaslatok, miszerint futnunk kellene. Másra én sem tudtam gondolni, hisz' még túl korainak tűnt megütközni Cycal. Valahogy éreztem, hogy erre majd sor kerül, de egyelőre a futás a megfelelő alternatíva.
- Szégyen a futás, de hasznos. - szögeztem le a morgolódó Hatinak címezve. Követtem a többieket, miközben a kilátón trónoló gépszörnyre pillantgattam. Biztosra vettem, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni és el akar fogni bennünket. Belegondolni is szörnyű volt, hogy az ördögi szerkezet minden bizonnyal az agymosás alá akarna vetni mindnyájunkat vagy egyéb önkényes céljaira használna.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Mao on Hétf. Ápr. 15, 2013 5:40 pm

/ Judy engedélyével idepofátlankodom Rolling Eyes UI.: Ha nem megfelelő a poszt, csak egy PM és javítom ^^ /

Gyönyörű, verőfényes tavaszi napsugarak köszöntésére ébredtem reggel. Egy pillanatra elfeledtem, hogy hol is vagyok, és boldog voltam az időjárás miatt, ám a másik percben már ráeszméltem, hogy ez még mindig csak a virtuális világ, így kicsit elszontyolodtam, de nem hagytam, hogy ez teljesen a kedvemet szegje. Úgy döntöttem, hogy felkelek, és körülnézek a városban egy kicsit. Hamar eljött a délután, és rájöttem, hogy aznap még semmi érdemlegeset nem csináltam. Elmentem tehát valami küldetés után nézni.. Meglepődve tapasztaltam azonban, hogy a hirdető tábla teljességgel üres volt. " Ez most valami vicc? Ilyent sosem láttam még.. Nem mintha annyit járnék ide. Na, mindegy..." - gondoltam, majd sarkon fordultam és távozni készültem. Azért még egy utolsót hátrapillantottam, hátha... És igen! Egy küldetés jelent meg. Gyorsan megnyitottam, és elkezdtem olvasni.

Kedves játékosok!
Én vagyok Mr Zseniális, a gnómok vezetője, a neves feltaláló és bányászmester. Nem szeretnék egy szórakozott gnóm kesergéseivel zaklatni benneteket, de nagy szükségem volna a ti segítségetekre! Otthonunkat, Gnómiát megszállták a saját robotjaink, és fogságban tartják a népemet. Ha nem foglaljuk vissza otthonunkat, az Aincrad-i piacok fogják bánni nyersanyaghiányban.
Segítsetek és nagy jutalom üti markotokat! További részleteket a helyszínen megbeszéljük. Ne feledjétek: nem kell a siránkozás, fel a fejjel!


Olyan komolytalannak tűnt ez az egész nekem, mintha csak valami vicc lenne, vagy rendszerhiba. Mr. Zseniális, ugyan már. De végső soron semmi vesztenivalóm nem lehetett ezzel kapcsolatban, úgyhogy elvállaltam, és egyből a térképemen megjelölt pont felé kezdtem kutyagolni. A térképen közelebbinek tűnt, mint amilyen valójában volt, de mindegy, végül is odaértem egy.. kunyhóhoz? Páran álltak már ott, és a kapuján éktelenkedő idióta feliratokat olvasgatták.
"Ki mint belép, hagyjon fel minden reménnyel!"
Mi ez, a pokol kapuja?- gondoltam, majd lejjebb sasszéztam szememmel.
"Megkérünk minden kedves behatolót, hogy engedély nélkül ne gyertek be. Engedély nélküli behatolás súlyos testi következményeket von maga után. Köszönjük!"
Talán már meg is akarnak verni minket, ha bemegyünk? Csodás, a végén még nekünk kell segítség, nem nekik...
"Gnómia a miénk! Ki mint belép, olvasztóba bele! - XoXo: Gnómia új ura"
Ez lenne gnómia? Ugyan már, de hát ez nevetséges! - gondolatmenetemet azonban egy hirtelen zaj zavarta meg. Egyértelműen egy közeli bokor felől jött, és ahogy odapillantottam, már az okát is tudtam ennek a zörgő hangnak: Egy alacsony kis lény lépett ki a cserjéből. Szóval ilyenek lennének a gnómok... Kopaszodott már szerencsétlen, és nevetségesen kistermetű volt, kb. mint egy kisiskolás, így az erős kontraszt hatására elmosolyodtam. Testén meglátszott, hogy valami üzemfélében dolgozhat, ugyanis azt méretes izmok borították, melyek kipúposodtak szakadt, fehér trikója alól. A gnóm Mr. Zseniális néven mutatkozott be, mire a többi játékos is elmondta a nevét és kasztját egytől-egyig, tehát én sem maradhattam ki a bemutatkozó-rituáléból.
- A nevem Mao, állatidomár. - rövidre fogtam a szavamat, hogy ne röhögjem el magam. Kicsit bűntudatom is volt, hogy valakinek a kinézetét ilyen mulatságosnak találtam, de legalább nem röhögtem az arcába. Az egyik lány , aki Szophie néven mutatkozott be megkérdezte, hogy mégis hogyan fordulhatott elő a levélben szereplő eset. A kis termetű lényecske választékos szavaiból kiderült, hogy -rövidre fogva- az ő technológiájuk már eléggé fejlett ahhoz, hogy a robotoknak mesterséges intelligenciát adjanak, ám egy hiba miatt a Cyclotron XT7-es "Cyc" nevezetű robot ezen tájéka meghibásodott. Elmondta azt is egy másik játékos kérdésére válaszolva, hogy miként óhajtja megszabadítani gnómiát ettől a bestiától. A bokor ismét megrezzent, és egy rózsaszín hajú, apró termetű, zömök lányka lépett ki belőle, valószínűleg ő volt Mr. Zseniális segéde, Töpörtyű. Magas, vékony hangjával tudatta Zseniálissal, hogy megérkeztek a cuccai. Valószínűleg kissé ügyetlen gnóm lehet Töpörtyű, ugyanis Mr. Zseniális lábára ejtette a zsákot, mikor azt át akarta adni neki, mire az féllábra szökkent, és fájós lábát fogva ugrándozott. A kis rózsaszín hajú lányka előrántott a zsákból a kardját, és elkezdett vele legyintgetni, de úgy, hogy majdnem eltalált minket. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, de valószínűleg észre sem vette. Diadalra vágyóan felállt, és egy bizakodó mondatocskát toldott össze, majd előrelendítette a kardját. Ebben a pillanatban majdnem megfulladtam annyira vissza kellett fognom a nevetést, ugyanis Mr. Zseniális nadrágpántja elszakadt, és teljesen kilátszott méretes, rózsás alsógatyája.
- Nagyon lelkes kislány Töpörtyű, csak icipicit kapkod. - magyarázkodott a gnóm, és próbálta csillapítani a hangulatot. Kis idő után, mikor már fel volt szerelkezve belépett a kamraszerű építmény ajtaján, és intett, hogy menjünk utána. Bizony, utoljára tesiórán hajolgattam olyan alacsonyra,mint a "bejárat" volt hogy beférjek valahová, bár ott nem is azért, de ez csak mellékes. Belülről ha lehet ezt mondani még szűkebb volt, mint amilyennek kívülről látszott. Szinte csak egy lyukacska volt, melybe alig fértünk be ennyien. Mr. Zseniális a szobában levő egyetlen tárgyhoz sietett - ami történetesen egy seprű volt -, s hirtelen megindult alattunk a föld. Egy lift. Milyen okosak ezek a gnómok..A lift egy kis idő után ismét megrezzent. Megérkeztünk. Miután egy vaskapun beléptünk, ami mellesleg automatikusan nyílt egy tágas, kör alakú teremfélében találtuk magunkat. Sok cső szelte keresztül a helyiséget, melyekből fehér gőz áramlott, és több szintje is volt, melyeken különböző járható utak voltak.
- Háh! Hivatlan vendégek! Ez lesz ám a jó móka! - a fejemet hirtelen kaptam fel az ijesztő kacajra, melytől bárkinek felállna a hátán a szőr. A hang egy kilátóról érkezett, melyen egy hatalmas robotikus valami állt. Ijesztően nézett ki, látszott, hogy akármelyikünket könnyedén kettéroppantaná.
- Cyclotron XT7! - kiabált a robotra Mr. Zseniális - Utoljára szólok, hogy elég a balhéból, mert ha elkapunk, kikapcsollak büntetésből!
- Oda ne rohanjak, picikém. - legyintett Cyclotron. - Te már nem parancsolsz nekem! Mire eljutnál odáig, hogy kikapcsolj, mind az én rabszolgáim lesztek. De ne aggódjatok, kezes gazdátok leszek, csak néha foglak titeket megverni csak úgy heccből, hahahaha! - mindenki elkezdett rohanni, de nekem a földbe gyökereztek a lábaim. Láttam, hogy a többiek egy irányba szaladnak.
- Cyclotron, nem lehetne ezt megbeszélni? Nem akarunk ártani neked, élhetnél békésen a gnómokkal! - kiáltottam amilyen hangosan csak tudtam remegő hangon a robot felé. Nem tudtam, hogy mennyire lehetett hallani a szavaimat, tulajdonképpen majd' összeestem a félelemtől. Szívem szerint rohantam volna ahogy csak bírok, de úgy látszik a félelmet is beépítették a játékba, mint ahogy az összes többi érzelmet is nagy bánatomra - ugyanis a való életben még nem igazán tapasztalhattam ki ezt az érzést ekkora mértékben-.

Mao
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2013. Apr. 09.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
203/250  (203/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Szophie on Hétf. Ápr. 15, 2013 6:23 pm

/ Bocsássatok meg, hogy rám kellett várnotok./

Hamarosan előjött a bokorból egy nagyon aranyos kislány. Ahogy az Mr. Zseniálissal folytatott beszélgetéséből kiderült, ő Törpöntyű. Aranyos lény, aranyos névvel. Hozott valami felszerelést is a gnómnak, ezért volt oda eddig. Közben az szakított rá időt, hogy jó alaposan elmagyarázza nekem a választ a kérdéseimre. Hogy mik nem történnek egy ilyen helyen? Mesterséges inteligencia, robotok, akik sajt akarattal rendelkeznek, és készek leigázni a földet. Mint valami filmben, komolyan mondom. Már csak az ufok hiányoznak, meg az intergalaktikus járgányok.
Hamarosan rájöhettem, hogy nem én vagyok az egyetlen ezen a helyen, aki szerencsétlen, a kicsi lányka épp ugyanúgy bénázik, mint én szoktam.
Bementünk a kis ajtón, ami véleményem szerint még mindig egy boros pincére hasonlít. Elég alacsony vagyok, de még nekem is le kellett húznom a fejecskémet ahhoz, hogy beférjek. Ott egy seprű (?) meghúzásával hamarosan elindult egy lift lefelé. Na már most én ezen jól eltátottam a számat, mert akkor már Harry Potter is itt van a söprűjével? Készül a quidditch kupa, mi? Abrakadabra fel, Almáspite repíts el..! Vagyis nem, az egy másik mesében volt.. Akkor.. Invito Tűzvillám! Nem, azzal odahívni kell a seprűt, de nem elindítani. Akkor hogyan is? Egyszerűen csak ráültek? Ezt meg kel tudnom, vajon a többiek hogyan emlékeznek.
- Öhmm.. - törtem meg a csendet. - Lehet, hogy buta kérdés, meg nem illik ide..de.. A Harry Potterben a seprűk milyen varázslatra is indultak el?? - pislogtam nagyokat, várva a választ. Igen, persze lehet, hogy most nem ez éppen a legfontosabb problémájuk, de nekem ezt most akkor is meg kel tudnom. Én már csak ilyen vagyok. Még az én Vezérem is értetlenül pislogott egy pár percig, aztán inkább nem is figyelt oda rám. Már megszokta, hogy mindig butaságokat beszélek. Közben leértünk, és mit látnak szemeim, mit nem?! Egy hatalmas, gigantikus fém robot szörny izével találtuk szembe magunkat. A gnóm e is kezdett egy beszélgetést folytatni a kimondhatatlan nevű egyeddel, így hamar ki is derült számomra, hogy ő a gondoknak a legfőbb okozója. Körbenéztem. Remek futási lehetőség volt mindenfele. Mindenekelőtt azért meg akartam tudni ezt-azt, így képes voltam elég vakmerő lenni arra, hogy megálljak magabiztosan előtte, és robot szemeibe nézzek. Közben hallottam, amint az egyik lány kiabál.
- Srácok, fussunk innen! Itt nem tudunk nyerni! - Nem-e? Ugyan már, hisz ígyis- úgyis az lesz a feladatunk majd, hogy legyőzzük, nem? Akkor nem jobb előbb, mint később? Mindenki követni kezdte. Hát így, ha egyedül hagytok, tényleg nincs sok esélyünk.. Viszont közösen nyerhettünk volna, és nem utolsó sorban hamar, és könnyen le is zárhattuk volna ezt a küldetést.
- Hjajjj... Tudatlanok. - sóhajtottam nagyot. Nem, mintha én okosnak, vagy esetleg erősnek, tapasztaltnak tartottam volna magam, de ragaszkodtam az elméletemhez, hogy mindenképp meg kell vele küzdenünk. Farkasom is harcra éhesen állt a gép előtt. Őt ha akarnám sem tudom lelőni.
- Hé te robi! - mutattam rá. - Mondd meg nekem, mi a jó abban, ha te uralkodsz itt? Esetleg javakat akarsz felhalmozni? Nem hiszem, hogy arra nagy szükséged lenne.. Ez így értelmetlen! Legalább egy rendes rendszert építenél ki! És ha egy csöpp kis ész is szorult volna abba a gigantikus méretű nyavalyás agyadba, akkor legalább az ércekkel való kereskedelmet nem szakítottad volna meg az emberekkel. Tudod nagy jövedelem kiesés ez mindkét félnek, így előbb, vagy utóbb úgyis csapatokat fogunk rád küldeni. Mindenkinek szüksége van a nyersanyagokra. Egyszóval így neked nincs jövőd. Ha nekünk nem megy, akkor jönnek ide mások helyettünk, és ők fogják végleg tönkre tenni a rendszeredet, és az egész birodalmadat. -A gazdasági, és történelmi ismereteim erre engedtek következtetni. Hisz ha nincs egy alapvető dologból, mint az ércek, akkor minden bizonnyal hamarosan mindenki lázadozni kezd majd, aminek a következtében megdöntik a robot hatalmát. Vége. Ennyi eszem még nekem is lenne, ha uralkodnék. A kereskedelmet soha nem szabad megszakítani! Közben magamhoz hívtam petem, és a többiek után iramodtam. - Jól jegyezd meg, még találkozunk, és akkor egyikünk mindenképp véget vetek a működésednek. Teszek róla!- fenyegettem meg, miközben berohantam az alagútba. Vezér rosszallóan, és lekezelően nézett rám. Kis idő múlva, amikor lassítottunk a futáson, elkezdtem magyarázkodni neki.
- Csak nem hagyhatom ott őket, és egyedül azért mégsem sikerült volna legyőzni.
- Dehogyisnem! Hisz itt vagyok én is! Ne becsüld le se magadat, se engem. Mégis hogyan mehetnék az élvonalba, a frontra, bossok ellen harcolni, ha még egy nyavalyás robottal sem bírok el? - akadt fen ezen.
- Jó, majd megmutathatod a tudásod, de nem most! És akkor ne sírj majd nekem, ha véletlenül megtalál ütni az a nagy izé. - vágtam vissza. - Viszont most akkor valaki tudja, hova megyünk? - szögeztem a többieknek a kérdést. Mert csak futottunk, és rohantunk, és én szépen le voltam maradva, hogy akkor most mi is van. - Esetleg valami terv? Használjuk egy kicsit az agytekervényeinket, és ne rohanjunk esztelenül, vagy ilyesmi... - folytattam. Ejnye, hamarosan olyan eszek, mint a farkasom. Ez a zsörtölődés már rám is átragad.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Noxy on Szer. Ápr. 17, 2013 2:34 pm

Mr Zseniális megfenyítette szóban Cyc-ot, ámde ő nem törődött vele, és mondta a magáét. Köztetek van, aki magánakciózna, de legtöbben bölcsen döntött, és inkább eltűntök onnan. Ezekkel megy Mr. Zseniális és Töpörtyű is, miután ők is belátták, hogy semmi értelme itt fenyegetőzni, és harcba szállni Cyc-al. Anélkül, hogy nem deaktiválnátok a főgenerátorokat és így akarnátok őt legyőzni, akkor 100% biztos, hogy az összes robot azonnal hatállyal vezérük segítségére siet, és kivégez mindannyiótokat egytől-egyig. Szophie és Mao maradnak ott egy darabig.
Mao megpróbált ugye békítően beszélni Cyc-al, azonban az ő szavai nem hatották meg ezt az őrült robotot, aki még tett is ehhez erős iróniával teli szarkasztikus megjegyzést:

- Persze, ne aggódj, a gnómokkal most is békésen élünk, amíg agymosott rabszolgák ők.
Szophie beszéde azonban nagyon felhergelték a védőrobotot. Igaz inkább nevetségesnek kéne találnia, csakhogy ha úgy vesszük, Cyc nem az a típus, aki odavan az okostojásokért.
- Nicsak, az okostóni! Nekünk robotoknak nem kell se haszon, se más kereskedelmi szutyok! Nektek nem lesz szükség a nyersanyagokra, mert addigra vagy rabszolgák vagy halottak lesztek, és időtök se lesz a lázadásra, mire a nyersanyagokból felépíttetem a légiómat és a legnagyobb fegyvereinket. Mi robotok azért vagyunk, hogy uralkodjunk, nem? Na majd még találkozunk, legfeljebb, ha túlélitek!!
Végül nektek is menekülni kell a többiek után, mert Cyc az egyik puskájával tüzet nyit rátok. Szerencsére egyikőtöket se talál el. Végül kárörvendő röhögéssel maga elhagyja a helyszínt.
Ahogy menekültök a folyosón, a talaj megnyílik alattatok, és mindannyian belezuhantok a csúszós, csöves aknába. Ahogy csúszdáztok le, hirtelen a cső kétfelé ágazódik, és mindannyian beleszánkáztok egy-egy külön irányba. Még Mr. Zseniális és Töpörtyű is külön válnak.
Innentől kezdve két csapatra osztódtatok. A csőalagút véget ér, és mind a két csapat egy-egy külön helyen találja magát.


Mr Zseniális, Szophie, Askr, Kusumi Ayani és Enheriel:
Véget ért a csúszdázás. Kipottyantok a lyukból, és egymásra esve puffantok egy nagyot. Mr. Zseniális a kupac tetejére került. Kis fejrázás után körbenéz, és így szól: - A mindenit, ez meredek volt, és szó szerint is! Ha jól látom, a főkohászati műhely ebédlőjében kötöttünk ki.
Valóban egy nagy ebédlőszerű helyiségben találjátok magatokat, ahol mintha kemény háború dúlt volna. Öt hét méter hosszú asztal és hozzájuk tolva két-két ugyanilyen hosszú pad sorakozik fel. Különböző finom ételek maradékai és egyéb gusztustalanságok rohadnak rajta. A fémes, szögecses, lemezes falak kissé mocskosak voltak, a falakra ragasztott egészséges táplálkozással kapcsolatos plakátok félig-meddig le voltak tépve. Ezelőtt egyáltalán nem volt ilyen koszos állapotú az ebédlő, s talán nem is olyan rég a robotok vívtak itt szórakozásból kajacsatát, vagy pedig akkor lett ilyen, amikor az itt békésen ebédlő gnómokra rátámadtak.
Az ebédlő túlsó végén látjátok, hogy a pult mögötti ablakból gomolyog a fekete füst, és undorító szagok vegyülnek a benzinszagéval, közben valaki odabent mindenféle receptnek az összetevőit vartyogja. Persze, az illető hallotta, hogy valakik beestek az ebédlőbe, így rögtön kivágja a konyhaajtót, és kizötyög a robotszakács.

A fehér lánctalpon zötyögő robot rátok mereszti sötéten az egyetlen egy szemét, a fejéről szinte lecsúszott a kuktasapka. Egy perc hallgatás után dühösen rázni kezdi kezeiben a fakanalat és a turmixgépet.

- Hogy merészeltek máris, mikor még nincs kész az ebéd?! Ennyire éhesek vagytok?? Nesze, adok én nektek!! - Ahogy kimondja, a mellkasa felnyílik, és kirepülnek felétek tányéron az ételnek nevezett undormányok. Jó lesz fedezékbe vonulni, mert hp vesztesség lehetséges, ha egy tányér betalál. De ezt ti döntitek el. Egy tányér becsapódásnál 2 hp-t levesz, viszont annál rosszabb az étel, ami rajtatok kenődik el.

Mit tesztek?
1.) Lenyugtatjátok
2.) Megküzdtök vele
3.) Kirohantok innen


Töpörtyű, Fuuko Shinatsu, Thunder, Chitose és Mao:
Ti egy szemétgyűjtőbe kerültök. Egyértelmű, miket találtok a szemétben: kidobott bútorok, kajamaradékok, összegyűrt papírok, tönkrement ércek, fa- és vasdarabok, végleg tönkrement robot-maradványok és egyéb ilyen "finomság". Ne is merjetek nagyon beleszagolni a levegőbe, mert nagyon büdös van itt.
A nagy halmok közt meglátjátok túloldalt a kijáratot, ami legalább akkora, mint egy gnóm, azaz nektek embereknek le is kéne térdelnetek, ha ki akartok innen jutni. Persze, ahhoz át kell verekednetek magatokat a szemétkupacokon is.
Épphogy indulnátok el, megcsapja az orrotokat egy olyan irdatlan bűz csapja meg az orrotokat, amihez képest a szeméttárolónak még mindig jobb illata van. A több éves tehéntrágyával kevert szennyes ruhaszaghoz hasonló bűz egy felétek közeledő mocskos, punkszerű robotból áradt, akit leginkább más robotokból raktak össze. Amikor meglát titeket, nagyon fellelkesül, és a fogószerű kezeit megcsattogtatja.


- Óóóóóh, újabb darabok a gyűjteményembe! - vidul. - Túl nagyok vagytok a vitrinembe, úgyhogy kénytelen leszek inkább szétszedni titeket, mint az összes többit!
Az egyik keze visszahúzódik a karjába, majd kipattan belőle egy láncfűrész, amivel szét akar titeket vágni. Töpörtyű azonban előrántja a hosszú kardját, hogy Törpilláéhoz hasonló nyekergő csatakiáltással levágja a szemétgyűjtő robot kezét, ámde majdnem fordítva történt meg: a robot vágta le Töpörtyű kardját tövig. A kis gnóm döbbenten pislogott a kettévágott fegyverére, aztán sikítva próbál menekülni a kupacban, de csak megcsúszott, és belezuhant egy széttört szekrénybe.
A robot közben úgy lóbálja felétek a láncfűrészét, hogy az néhány szemétdarabot is levág. A repülő darabok pici épség-veszteséget okoznak. Ha úgy akarjátok, eltalálhat titeket, de akkor minusz 2 hp az ára.

Mit tesztek?
1.) Meggyőzitek a robotot, hogy ne vágjon szét titeket
2.) Harcoltok az életetekért
3.) Elbucskáztok a kijárathoz minél gyorsabban

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Fuuko Shinatsu on Szer. Ápr. 17, 2013 5:07 pm

A futás jó ötletnek tűnt, és elnézve a csapat többi tagját akik utánuk rohannak ugyanígy gondolják. Az egyik állatidomár lány aki elégé hátul fut kiált fel, hogy meg kellene állnunk és megbeszéljük a haditervet a céltalan rohangálás helyett. Amint mindenki megállt és egy helyre tömörültünk a talaj ketté nyílt alattunk.
-ÁÁÁ - sikítva csúsztam végig az átlátszó csöveken amik fél út tájékában ketté ágazódni látszanak. Végül egy szemétkupac tetején landoltunk. Tudtam hogy tele van a hely csapdákkal. Hogy lehettem ennyire figyelmetlen? szidtam magamat de már mindegy volt. Egy hatalmas büdös, szeméttel teli szobában találtuk magunkat. Mindenhol törmelékek, ételmaradék és legyek. Ezt a termet használták biztosan szemét lerakónak. A levegő annyira büdös volt, hogy a lélegzés nehézkessé vált. Lassan feltápászkodtam a szemétkupacból és leszedtem a fejemről a konzervdobozt. A csapatunk tényleg kettészakadt amikor a csőben voltunk. Ez a csapda... biztos Cyc intézte így. Kis csapatokra bontva sokkal könnyebb prédává válhatunk. A törp lánnyal és a petjeinkel együtt heten voltunk. Apropó pet hol van Kau? Gyorsan végigpásztáztam a szemeimmel a helyet, sehol semmi. Egy hangos füttyentés kíséretében kiáltottam fel.
- Kauu! Merre vagy? - a mondat végére kicsit elcsuklott a hangom és már azon kezdtem elmélkedni, hogy lehet ő is rossz csőbe esett. De eszembe jutott, hogy végig a kezemben volt szóval lehetetlen. Hirtelen a lábam mellett egy doboz megrezzent. Figyelmem egyre inkább felé összpontosult és amikor ismételten megmozdult felemeltem. Kau boldogan pattant ki a szemétből, és köszönetképpen próbált nem elkóborolni. Megpróbáltam a hozzám legközelebb esőket felsegíteni a földről és megkérdeztem hogy senkinek sem esett e komolyabb baja. A szoba túloldalán egy kis ajtó szerű nyílás volt látható, éppen indultam volna felé amikor irdatlan bűz csapta meg az orrom és egy gépies hangra lettem figyelmes.
- "Óóóóóh, újabb darabok a gyűjteményembe! - vidul. - Túl nagyok vagytok a vitrinembe, úgyhogy kénytelen leszek inkább szétszedni titeket, mint az összes többit!" -Egy újabb robot és ez most itt van közvetlenül előttünk, a karjai helyét fogók foglalták el de az egyiket rögtön mondókája után le is cserélt egy körfűrészre. A bátor törp lányka nekirohant kardjával ami valljuk be nagyon meggondolatlan volt. De a szerencse mindig a butákat pártolja és szerencsére csak a fegyvere ment tönkre. Hirtelen pánik tört rá és elkezdett menekülni azonban elnyelte a szemét. A robotot ez cseppet sem zavarja sőt szemetet kezdett felénk hajigálni. Egy közeli szekrény mögött találtam menedékre. Most van egy kis időm végiggondolni mit kellene tenni. Legföbb cél kijutni ebből a mocskos szobából, és talán egy fürdő sem ártana... de az talán később.. talán lesz olyan szerencsénk hogy belebotlunk egy gnómok által épített zuhanyzóba... Ez most lényegtelen! Hessegettem el a gondolataimat és próbáltam kevésbé lényegtelen dolgokra gondolni. Töpörtyűt is ki kellene bányászni a szemét alól ő tudja az utat, és mégsem hagyhatjuk meghalni. Már csak az a kérdés hogyan jutok keresztül a roboton, a szavak nem hiszem hogy meggyőznék, Cyc esetében sem ért semmit. A menekülés tűnhet ismét a legjobb ötletnek, csak akkor követne minket. Le kell számolni vele. De ehhez kellhet a gnóm lányka segítsége is.
- Megpróbálom megmenteni Töpörtyűt, valaki.. megpróbálná elterelni a robot figyelmét? - tettem fel a kérdést a szokásosnál kicsit bátrabban. Amint valaki a robot figyelmét elvonja vagy támadást indít rá megpróbálok elrohanni mellette ami lehet egy kis életveszteségbe kerül a felém száguldó szilánkok miatt. Amint túljutottam rajta Töpörtyű keresését kezdem meg, mivel tudom hogy körülbelül merre süllyedt el nem lesz nehéz dolgom a keresés. Sokkal inkább a kiszedéssel lesz probléma.

_________________
Spoiler:

Élet: 8  (+2)
Fegyverkezelés: 8
Irányítás: 11 (+14 )
Kitartás: 6 
Gyorsaság: 9 
Speciális képesség: 3
[Páncél: 8
Keresés: 1
Látás: 1
Lopakodás: 1
Nyomkövetés: 1
Növénylátás: 1
Potion/Méregfőzés: 1

Fuuko Shinatsu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 179
Join date : 2012. Dec. 22.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
578/600  (578/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Mao on Csüt. Ápr. 18, 2013 9:37 pm

- Persze, ne aggódj, a gnómokkal most is békésen élünk, amíg agymosott rabszolgák ők. - válaszolt Cyc a békét teremtő szavaimra - legalábbis azzal a céllal jöttek létre, hogy békét teremtsenek, de ehelyett csak cinikus szavakat hallottam egy rakat fémkupactól, akit robotnak mertek nevezni. Nagyon dühös voltam, majd felforrt az agyvizem. Hogy lehet valaki , vagyis nem, inkább valami ennyire gonosz? Rajtam és egy másik idomár lányon kívül mindenki elszaladt menekülőutakat keresve, csak mi maradtunk. Tetszett, ahogy a csajszi megnyilvánult ennek az öntelt masinának, ám az ő szavai sem értek sokat. Végül azonban mindkettőnknek menekülni kellett, mert a bádogdoboz tüzet nyitott ránk. Ahogy futottam abba az irányba, amelyikbe a többiek rohantak az imént megbotlottam, és majdnem elestem. Már csak az kellett volna, tuti , hogy nem éltem volna meg a másnapot. A szívem hevesen dobogott az eset miatt így csak fél szemmel tudtam követni Enigmát egy ideig, azonban kis idő múlva lehetőségem volt egy gyors mozdulattal odatartani neki a kezem, hogy felkúszhasson rajtam. Nem volt időm megvárni, míg teljesen felmászik, így fél kezemen egy óriáskígyóval kellett futnom tovább, ami bevallom kissé nehézkes volt. Épp, hogy kicsit lejebb mehetett a pulzusom, amikor hirtelen megnyílt alattunk a föld. Egy hatalmasat sikítottam, nagyrészt dühből, viszont a hirtelen ijedtség is rátett egy lapáttal, így biztosan mindenki hallotta. Egy csúszós, csöves aknába zuhantunk, így újra átélhettem azokat az emlékeimet, melyekben kisgyerekként hatalmas csúszdákról száguldtam lefelé. Azonban ez teljesen más volt. Féltem, hiszen lehetségesnek véltem azt az esetet is, hogy a semmibe zuhanunk, vagy éppen egy tövises verembe, ahol mindannyiunk testét átszúrja ezernyi tüske, és meghalunk. Hirtelen kettéágazott a csőrendszer, így a nagy csapat különvált. Kis idő múlva puffanásokat hallottam, de nem olyanokat, mint amilyenekre számítottam. Nem volt sok időm gondolkozni, hamar én is a szemétbe zuhantam. Mindenfelé romok voltak és elhasználódott, kidobott bútorok, rothadó ételek.
- Ez aztán a guszta.. - jegyeztem meg a fejemet simogatva, mert éreztem, hogy valahova beütöttem. A verem túloldalán megláttam, hogy valamiféle kijárat van. Éppencsak elindultam volna felé, amikor hirtelen valami brutálisan büdöset éreztem. Majd meg akartam fulladni, annyira nem akartam érezni az ocsmány bűzt. Egy rusnya, összeeszkábált robotot pillantottam meg. Szegénnyel jól elbánt a sors, nem nézett ki valami esztétikusan.
- Óóóóóh, újabb darabok a gyűjteményembe! - lelkesedett fel - Túl nagyok vagytok a vitrinembe, úgyhogy kénytelen leszek inkább szétszedni titeket, mint az összes többit! - az egyik fogószerű karját visszapattintotta és a helyére egy láncfűrész került. Az a buta kis gnómlány, Töpörtyű nagyon nagy butaságot tett. Előrántotta rövid, ócska kardját és ennek a robotszerű randaságnak rontott, ám az könnyen elbánt vele és Törpilla azon kapta magát, hogy egy eltört kard van a kezecskéi között. Egyből felsikított és menekülni próbált, ám úgy látszott a szerencse nem neki kedvezett, mivel csak azt érte el, hogy a szemétbe süllyedt.
- Megpróbálom megmenteni Töpörtyűt, valaki.. megpróbálná elterelni a robot figyelmét? -kérdezte az egyik játékostársam.
- Enigma! - suttogtam a petem felé, hogy az a tákolmány ne hallja - próbálj meg lassan odakúszni a szemét között a robot karjához, és harapd el a vezetékeket! - hajoltam kicsit közelebb a petem felé - De légy nagyon-nagyon óvatos! - azzal aktiváltam Enigma képességét. Féltettem a petemet, de nem láttam más reális megoldást erre a zűrzavarra, ami körülvett minket. Közvetlenül nem hittem, hogy elbánhattunk volna azzal az eszkábált idiótával. Úgy éreztem, hogy a petem nem lesz képes egyedül végrehajtani a feladatot amit adtam neki, féltem, hogy túl sokat kértem tőle, ezért elhatároztam magamban, hogy kicsit elterelem a robot figyelmét. Megfogtam a mellettem levő székláb- szerű valamit és felé hajítottam, próbáltam a fejére célozni.
- Hátha ettől jobb belátásra leszel képes! - kiabáltam felé. Próbáltam felhergelni és elterelni a figyelmét Enigmáról.

Mao
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2013. Apr. 09.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
203/250  (203/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Enheriel on Pént. Ápr. 19, 2013 9:37 pm

Az egyik leány okoskodása nem éppen a legjobb döntés volt: a hatalmas robot felhúzta magát miatta. Ez miatt is jobban jártunk, hogy futottunk. Csakhogy aztán megnyílt a talaj, és elkezdtünk lefelé csúszni. Én sikítottam ijedtemben, miközben Villámlást szorongattam a karjaimban. Ráadásul az egyik elágazásnál kettéoszlott a csapat. A végén egy nagy kupacba értünk földet, Mr. Zseniális meg a kupac tetejére.
- A mindenit, ez meredek volt, és szó szerint is! – Szólalt meg a gnóm. - Ha jól látom, a főkohászati műhely ebédlőjében kötöttünk ki. - Valóban egy nagy ebédlőszerű helyiségben voltunk, ahol mintha kemény háború dúlt volna. Öt hét méter hosszú asztal és hozzájuk tolva két-két ugyanilyen hosszú pad sorakozik fel. Az asztalokon ott rohadt az összes ételmaradék. A fémes, szögecses, lemezes falak kissé mocskosak voltak, a falakra ragasztott egészséges táplálkozással kapcsolatos plakátok félig-meddig le voltak tépve. Vagy a robotok kajacsatáztak nem rég, vagy akkor lett ilyen minden, mikor megtámadták a Gnómokat. Az ebédlő túlsó végén lévő pult mögül fekete füst szállt. Na meg gusztustalan szagok is a benzin szagáéval keverve, közben valaki valószínűleg a mérget készíti. Biztos, hogy meghallotta, ezért ki is jött a „szakács”, aki egy robot volt. Méghozzá dühös robot.
- Hogy merészeltek máris, mikor még nincs kész az ebéd?! Ennyire éhesek vagytok?? Nesze, adok én nektek!! - Ahogy kimondta, a mellkasa felnyílt, és repültek tányéron az undormányok, amiket csinált.
- Fedezékbe! – Kiáltottam, és azonnal elbújtam az egyik asztal mögé. Villámlás meg szintén mellém került.
- Gyerekek, valamit csinálni, kell, különben itt fogunk meghalni a rothadó ételek között! – Közben próbálkoztam egy módszerrel: megnyugtatni.
- Kérem szépen, nem akartunk idejönni idő előtt, csak a főgenerátornak valami baja lett, és arra akartunk menni kijavítani, de eltévedtünk!

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Askr on Pént. Ápr. 19, 2013 10:09 pm

A csapat oroszlánrészével menekültünk, ám Szophie és egy rejtélyes hölgyemény a nyílt terepen maradtak, meggyőzni a monstrumot, hogy fejezze be ezt az őrültséget.
- Persze, ne aggódj, a gnómokkal most is békésen élünk, amíg agymosott rabszolgák ők. - felelt erős cinizmussal a hangjában a hölgy békítő monológjára. Tudtam, hogy valami ilyesmi reakció lesz a lágyabb szavakra, mégis felháborított, amiket mondott az agymosással kapcsolatban. Viszont örömmel láttam, hogy Szophie prédikációja erősen feldühítették Cycot, amin féloldalasan mosolyogtam.
- Nicsak, az okostóni! Nekünk robotoknak nem kell se haszon, se más kereskedelmi szutyok! Nektek nem lesz szükség a nyersanyagokra, mert addigra vagy rabszolgák vagy halottak lesztek, és időtök se lesz a lázadásra, mire a nyersanyagokból felépíttetem a légiómat és a legnagyobb fegyvereinket. Mi robotok azért vagyunk, hogy uralkodjunk, nem? Na majd még találkozunk, legfeljebb, ha túlélitek!! - a mosoly azon nyomban eltűnt az arcomról, mikor a robotszörny tüzelni kezdett, így futnunk kellett tovább. Hati nyíl egyenesen előttem loholt és acsargóan morgott Cyc ördögi, vízhangot verő kacaján.
- Tudom, pajti, tudom... - nyugtattam meg és éreztem együtt a démonfarkassal. Engem is nagyon frusztrált, de legalább jobban ösztönzött arra, hogy eltegyem láb alól... Persze nem egyedül, hisz' semmi esélyem se lenne rá. Elég erősnek tűnt az a szimpla lövés ahhoz, hogy egyedül le lehessen győzni. Miközben ezen agyaltam, váratlanul megnyílt alattam a föld és a többiekkel együtt egy hosszabbnak ígérkező, lefelé vezető rendszerben csúszdáztunk.
- Ehhez most nagyon nincsen kedvem! - kiáltottam, miközben egyre lejjebb száguldoztunk. A csőcsúszda két irányba vezetett és ennél a pontnál a kompánia különvált egymástól. Nagyszerű: pont akkor, mikor tényleg együtt kellett volna maradni, de ezen már nem lehetett változtatni. Legalább a "móka" véget ért, de a hányinger kerülgetett. Egy ebédlőhöz hasonló helyen kötöttünk ki, egy kupacban, melynek a tetején Zseniális volt és meg is erősítette ezt a tényt:

- A mindenit, ez meredek volt, és szó szerint is! Ha jól látom, a főkohászati műhely ebédlőjében kötöttünk ki.
Körbetekintettem: egy valóságos csatatérnek lehetett leírni. Ételmaradékok és egyéb hányadékok, moslékok nyomai mindenütt. Mi lehetett itt? Kajacsatánál biztosan komolyabb, fenyegetőbb dolog. Pillantásom a terem túlsó végére irányult. Az ottani pult mögött nagy fekete füst tört felfelé, s a gyomorrontó ocsmányságok szaga a benzinével párosodott. Rosszat sejtettem, s lám úgy is lett: az a valami kicsapta az ajtót. A robotszakács gurult ki és látszólag nem volt túlságosan barátságos hangulatában.
- Hogy merészeltek máris, mikor még nincs kész az ebéd?! Ennyire éhesek vagytok?? Nesze, adok én nektek!! - és már lökte felénk a gyomorforgatóbbnál borzasztóbb ételeket, tányérokon felszolgálva. Nem kellett Enherielnek figyelmeztetnie, elvégre magától értetődően, reflexszerűen bevetettem magamat az egyik asztal alá és Hatival egyetemben ott kucorodtunk.
- Gyerekek, valamit csinálni, kell, különben itt fogunk meghalni a rothadó ételek között! - tanácsolta az állatidomár lány.
- Az már korábban sem vált be... - jegyeztem meg szememet forgatva.

- Kérem szépen, nem akartunk idejönni idő előtt, csak a főgenerátornak valami baja lett, és arra akartunk menni kijavítani, de eltévedtünk! - Enheriel igyekezett a szakácsrobi lelkére hatni, márha van olyanja. Feszülten vártam, az mit fog tenni. Hogyha netán megnyugszik és abbahagyja a kajadobálást, annak örülnék, bár akkor is bizalmatlan lennék, de inkább az ártó szándékú lépésre számítok. Ha ez történne, a robotnak fel kell kötnie a gatyáját, mert Hati még az asztal alatt kuksolva is harcra éhezett. Addig is türelmesen vártam, mi fog történni.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Thunder on Hétf. Ápr. 22, 2013 12:57 pm

Futottam a többiek után majd amikor már messzebb voltunk a robot elől megállt a csapat és a továbbiakat kezdük megbeszélni mikor szétnyílt alattunk a talaj és egy csövön kezdünk el lefele csúszni. ~ Remek -.-" egy csapda, de erre lehetett számítani ~ majd a cső amiben voltunk két részre osztotta a csapatot. A csapat melybe kerültem a kettéválást követve egy szemétkupacon landolt. Rendkívüli büdös volt ami nem csoda a sok szemét miatt. Sok - sok szemét mely első rápillantásra ételmaradékot és még robot alkatrészeket is tartalmazott. Egyszóval nagyon büdös volt mint a rothadt étel és az olaj szagának a kombinálásával. Nem győztem elkergetni a legyeket, hogy legalább megtaláljam a kijáratot mikor a társakra pillantottam. Ebbe a szedett-vedett csapatba keveredett Töpörtyű és rajtam kívül szinte az összes leányzó. Az NPC-t leszámítva három lánnyal keveredtem egy csapatba melyből kettő állatidomárnak nézett ki és a harmadik viszont egy kardforgató mint jómagam. Tehát kettő-kettő felállásban vagyunk ami nem rossz. Ahogy vizsgáltam a társaimat megpillantottam a kijáratot ebből a bűzös szobából és elindultam a kijárat felé.
- Óóóóóh, újabb darabok a gyűjteményembe! Túl nagyok vagytok a vitrinembe, úgyhogy kénytelen leszek inkább szétszedni titeket, mint az összes többit! - hallottam meg mikor éppen elindultam és ezzel egy időben egy sokkal erőteljesebb szagot érezhetett mindenki aki itt tartózkodott rajtam kívül. Töpörtyű előrántotta fegyverét és támadni akart volna csak a robot kettétörte a kardot, így a gnóm menekülőre fogta és egy szekrénybe esett bele.
- Foglaljátok le egy kicsit mag kiszabadítom a gnómot - Kiáltottam a többieknek a nagy hangzavarban amit a daraboló okozott hiszen beizzította a láncfűrészét. Sok dolgom nagyon nem volt, amit odaértem a szekrényhez kinyitottam és a gnómocska kiszabadult majd segédkeztem a többieknek és ami a kezem ügyébe került a robothoz vágtam a lehető legnagyobb erőmmel míg valaki meg nem sebzi.

_________________
Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc... az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol.

Képességek:

Elemetal Blade <--- Katt ide Very Happy
Égszilánk <--- Katt ide Very Happy






Színeim:Dimgray(Szövegszín), Crema(Beszédszín), Cyan(Gondolatok), Red(Vámpír)

Thunder
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 489
Join date : 2012. Nov. 11.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
1119/1200  (1119/1200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Szophie on Hétf. Ápr. 22, 2013 4:18 pm

Jól "kioktatott" az a ronda robot, amin kissé felhúztam magam, de nem volt ott az ideje a megtorlásnak. Nem, akkor és ott mindez nem volt lehetséges. Inkább hagytam, gondoljon, amit akar, és a többiek után mentem. Egyszer úgyis megkapja majd tőlem a magáét, arra számíthat. Így beszélni egy hölggyel, méghozzá velem.. Én csak próbáltam felvilágosítani alapvető tényekről, de ha neki nem kell, hát akkor nem.
Mit ne mondjak, senki nem reagált az én szép és logikus kérdéseimre. Nos igen, nem várhatja el az ember, hogy mindenki ismerje a Harry Pottert.. És a ténylegesen korszakalkotó kérdéseimre sem kaptam választ. Nem egy beszédes társaság, mit ne mondjak. Jól be is durciztam, ezért megfogadtam, a napom hátralevő részében nem szólok többé egy szót sem. Közben válaszként a kérdéseimre leestünk egy gödörbe, és csúszdáztunk egy jót.
- Jipíííííííííííííííí.. - nevettem, mert tényleg mókás volt a zuhanás. Ráestem a többiekre, így ez nem okozott különösebb sérülést számomra, közben megpróbáltam felkeni, de akkor nagy puffanással landolt rajtam először Vezér, majd még egy ember, és végül Mr. Zseniális. Végül kikecmeregtünk egymás alól, felől. Körbenézve észrevettem, hogy csak a csapat fele van meg, illetve hogy egy nagyon mocskos és undorító helyen találtuk magunkat. Bahhh.. És még valami égett is, legalábbis fekete füst szállingózott. Egy aranyos kis robot bukkant fel nemsokára, aki nagyon gorombán ránk is támadt.Sad Megint a kis szöszi csaj vette kezébe az irányítást, ami kicsit idegesített, de a tanácsai rendben voltak. Egy asztat szemeltem ki magamnak, és az mögé bújva pásztáztam a helyzetet, oldalamon petemmel. Rögtön meg is kellett szegnem némasági fogadalmam, és elkiáltottam a véleményemet, jól halhatóan.
- Szerintem nem egy nagyon komoly ellenfél, együtt mindenképp le tudjuk győzni, viszont pont ebből kifolyólag szinte semmi szükség nincs rá, hogy harcoljunk. Nem hiszem, hogy valami főmufti lenne, vagy hogy ő őrizne valami olyan tárgyat, ami szükséges a feladataink véghezviteléhez, ezért azt tanácsolnám, hogy hagyjuk itt, és menjünk tovább, nehogy ez miatt fogyjanak ez értékes életpontjaink, viszont ha küzdeni akartok, én abban is benne vagyok, hisz az sem árt, ha bemelegítésnek kicsit megismerjük, milyen egy robottal harcolni. - kiáltottam, és reméltem, a mostani szövegem azért el jutott a tudatukig, és esetleg képesek rá értelmesen válaszolni. Társamra néztem, akinek szeme idegesen villogott. Igen, a kis farkas gyermek mindenképpen a harcot szeretné választani. Ilyen az én petem, nincs mit tenni..

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Chitose on Kedd. Ápr. 23, 2013 7:52 pm

Épp javába' futottam a fémjáraton keresztül, mikor egyszercsak úgy éreztem, hogy eltűnt a lábam alól és így nem tudtam tovább futni. Ehelyett viszont megtapasztalhattam a súlytalanság állapotát, mondhatom, elég furcsa érzés volt, aztán elkezdtem lefelé zuhanni, végül egy alagúzban csúzdázni. Ahogy hallottam, a társaim is hasonlóképp jártak, a csúzdában alólam és felülem hallottam a hangjukat, miközben persze azért eléggé bepánikoltam, hisz azt sem tudtam, hogy hová érkezek. Út közben pedig az alagút ketté ágazott, és aztán ki jobbra, ki balra, vagyis elszakadtunk egymástól. A vájat végén viszont már azt kívántam, bárcsak sose lenne vége annak a csúzdának. Pont a szeméttárolóba kellett érkeznünk ! Az a szemét Cyclotron ! Ha egyszer eljutuk odáig, hogy lekapcsoljuk a generátorokat, akkor biztos, hogy úgy szétkapom azt a robotot, hogy az anyja... akarom mondani a készítője sem ismer rá ! Mindezek után először is megpróbáltam kikászálódni a szeméthalom közül, és keresni valami szemétmentes helyes, ami nem is volt olyan könnyű, tekintve, hogy mikor léptem kettőt, egyet visszasűllyedtem. Na, itt már én is kezdtem egy kicsit ideges lenni, mert nem elég, hogy menekülnöm kellett, leestem egy csúzdán, és egy szeméttárolóba estem, de még ki se tudok mászni onnan ! Szerencsére azonban a túlparton megláttam a kijáratot, tehát megpróbáltam minnél előbb odaérni. Arról persze fogalmam sem volt, hogy az az egyébként gnóm-méretű járat hová vezet, de bárhova jó, csak el innen ! Ekkor viszont egy eddig ismeretlen bűz csapta meg az orromat, melyhez addig még soha sem volt szerencsém ebben az életben, aztán megláttam annak forrását is: egy újabb tákolmányt. Na jó, vagyis egy robotot, aki, azaz ami ennek a szemétközpontnak a felügyelője, vagy mit tudom én, mi. Nem volt túl barátságos ez sem, mert így szólt hozzánk:
- Óóóóóh, újabb darabok a gyűjteményembe! Túl nagyok vagytok a vitrinembe, úgyhogy kénytelen leszek inkább szétszedni titeket, mint az összes többit!
Ezután szavainak nyomatékot adván elő is vett egy lácfűrészt. Na, akkor jobb lesz felkészülni a harcra ! Gondoltam, de mielőtt még bármit is tehettünk volna, Töpörtyű, aki szintén velünk volt előrántotta a kardját, és azzal megpróbálta elintézni a robotot. Viszont az se volt rest, nemes egyszerűséggel levágta a gnómlány fegyverét, tövig. Na, ez nem sült el valami jól, úgy látszik, Töpörtyű is érezhette ezt, mert a támadási kísérlet után rögtön menekülőre fogta, de szerencsétlenségére beleesett egy szekrénybe és ott maradt. Ami a pedig a robotot illeti, ő se szó, se beszéd elkezdett láncfűrészeket hajigálni felénk. Mit ne mondjak, elég groteszk jelenet volt, közben megpróbáltam valami fedezéket keresni magamnak. Na jó, a legésszerűbb az volna, ha megint menekülnénk, nem bírok láncfűrész-esőben harcolni ! Viszont akkor Töpörtyűt is magunkkal kell vinnünk...
- Megpróbálom megmenteni Töpörtyűt, valaki.. megpróbálná elterelni a robot figyelmét? - szólalt meg egy másik lány.
Elterelni ? De hogy ? Nincs semmi olyan képességem, ami jó lenne elterelésre.
- Hátha ettől jobb belátásra leszel képes! - mondta egy hosszú, fekete hajú lány, és valamiért szemétdarabokat kezdett el hajigálni a támadónk felé.
Igen, végülis a figyelemelterelésre ez is jó.
- Foglaljátok le egy kicsit mag kiszabadítom a gnómot. - ajánlotta fel egy fiú társunk, majd egy másik lány arról tartott beszédet, hogy jobb lenne, ha most nem kezdenénk harcba vele, mert csak lecsökkennének az életpontjaink.
Ebben viszont igaza van. Már amúgy is elég nagy itt a káosz, a legjobb az lenne, ha most eltűnnék. Persze előbb meg kell mentenünk Töpörtyűt is, nem hagyhatjuk itt... De hogy ? Milyen kár hogy nincs is semmi távolsági támadásom, akkor most azzal legalább el tudnám terelni a figyelmét. Áh, most nem lehetek semmi mást, csak azt, hogy egyszerűen fölkapom a lányt és menekülök vele. Ehhez mérten a káosz kihasználva megpróbáltam odalopózni Töpörtyűhöz, hátha nem veszi észre a robot, aztán nemes egyszerűséggel felnyalábolni aztán usgyi !

_________________

Chitose
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 224
Join date : 2013. Mar. 23.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
597/600  (597/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Noxy on Csüt. Máj. 09, 2013 1:13 pm

Mr Zseniális, Szophie, Askr, és Enheriel:

Szophie beszéde és ötlete nem igazán a legjobb ötletnek tűnt, de szerencsétek van, hogy nem történt veletek semmi komolyabb baj - kivéve, hogy mindegyikőtöket képen talál egy-egy almás pite. Mivel a tányérka fémes, összegyűrhető volt, így nem vesztetek semmi HP-t, és a pite is finom (csak ha szeretitek az almát). Very Happy
Enheriel szavai viszont egy csapásra meggyőzte a robotot, aki a mondat végére teljesen lenyugodott, és "elmosolyodott".

- Áh, így mindjárt más! Szóval szerelők vagytok, mi? Cycron XT7-es nagyúr rendelt titeket javításra? Igen-igen, hallottam róla, hogy van valami most a generátorokkal... a lázadás óta történt egy pici meghibásodás, és némelyikünk kicsit... becsavarodott.
- Nocsak, ez még nekem is új! - csillant fel Mr Zseniális kicsi szemecskéje. Ahogy reagált a maga módján, egyből tudjátok, hogy van itt valami gubanc, de ezt még nem mondhatja el nektek, mert nem akarja elszólni magát a szakácsrobot előtt, aki Enherielnek hála még egy bitnyit se sejtette, hogy kik is vagytok igazából.
Megtehetitek, hogy kihasználjátok a békés hangulatot és kikérdezhetitek az itteni eseményekről, de nem nagyon érdemes itt húzni az időt. Ha nicns több mondanivalótok a robotnak, az megigazítja a kuktasapkáját, meghajol előttetek, aztán visszamegy a konyhába dolgozni. Mr Zseniális útnak indít titeket kifelé az ebédlőből, aminek az ajtaja egy hosszú csövezett folyosóra nyílt.
Ahogy mentek, elmagyarázza, mi a helyzet.

- Tudjátok, srácok, véleményem szerint Cyc valamit babrálhatott a főgenerátorokkal, amikor az összes gépünket átprogramozta. - magyarázta. - Ha valami hibásodás lép fel a generátorainkkal, az azt jelenti, hogy a legtöbb robotunk úgy összezavarodik, hogy... na. Értitek? Ha ez megtörtént, ahogy a kuktánk mondta, akkor nagy valószínűséggel olyan robotokkal és agymosott gnómokkal is találkozhatunk, amik segíthetnek nekünk, vagy pedig nem Cycnak dolgoznak, mégis ki akarnának minket csinálni. Szóval figyeljünk nagyon oda.
Mire befejezte a mondatát, egy elágazáshoz értek. Előtettek három út áll, és mindegyik máshová, de lefelé vezet. Mr Zseniális nem szól semmit, mert itt akármerre mentek, a jó irányba mentek egyelőre. A három út között egy tábla állt, a nyilai a folyosókra mutatott.

1. folyosó: Kohászati üzem
2. folyosó: Belváros
3. folyosó: Hangár


Ti döntitek el, hogy merre mentek, de közben megbeszélhetitek egymással mindazt, amit hallottatok a szakácsrobottól és Mr Zseniálistól.


Töpörtyű, Fuuko Shinatsu, Thunder, Chitose és Mao:

Mindegyikőtök akciója sikerült, de nem ártott volna inkább segíteni egyikőtöknek Maonak. Egyedül nem volt képes magára vonni a figyelmét a rasztás szeméthobbis robotnak, aki meg se érezte a fejéhez koppanó fadarabot, viszont meglátta a törött szekrényben vergődő Törpörtyű segítségére siető társaságot. Mindegyikőtökbe hajít egy-egy szilánkot, így mindannyian kivétel nélkül 3-3 hp pontot elveszítettetek. Enigmát, Mao petjét legnagyobb szerencsére észre se vette, és az akció sikerült: Enigma elrágta a vezetékeit, de mivel ő csak egy virtuális kiskígyó volt, nem tudhatja, miket rágott el. A robot karját összekötő vezetékek elszakadtak, így a karjai lezuhantak a robotról. Így legalább már nem dobál titeket többé.
Töpörtyűt kihúzzátok onnan, amibe került, bár elég lett volna egy ember segítsége is, mivel a kis gnómlányka nagyon könnyű súlyban. Megtehetitek, hogy kihasználjátok a megfelelő pillanatot, és bosszúból lemértek egy utolsó csapást a robotra, vagy pedig otthagyjátok, és eliszkoltok gyorsan a kijárathoz. Azonban mindkét esetben egyszer csak a semmiből egy tütüszoknyás óriás medverobot zuhan rá a robotra, és a terjedelmes fémhátsójával apró darabokra töri.

- Szavazzatok a liberális medvepártra, és megvédjük az emberek jogait! - hangoztatta a medvebot, és lejtett egy brékdance-t, majd fejet hajtott és lábaiból kipattanó görkorcsolyával elgurult... hogy csinálja, hogy így képes gurulni egy rakás szeméthalom közt, rejtély, viszont Töpörtyű elgondolkozva nézett utána.
Mikor otthagyjátok a szeméttárolót, a kis gnóm ugyanazt a tapasztalatot meséli el nektek, mint Mr Zseniális a másik csapatnak. Ahogy ők, végül ti is egy elágazáshoz értek. Ugyanúgy három út van egy három felé mutató táblával.

1. folyosó: Műhely
2. folyosó: Nagy csarnok
3. folyosó: Park


Döntsétek el, hogy merre mentek, de közben megbeszélhetitek a dolgokat!


OFF: Elfelejtettem kérni mindenki képességtáblázatát és szintjét, amivel kezdtek a küldetés során... szóval kérlek titeket, küldjétek el nekem PM-ben, vagy itt jelezzétek ki! Előre is köszönöm, és elnézést ezért az apró műszaki hibáért. Akik Töpörtyű csapatában vannak, vonjanak le 3 pontot a hp-jukból.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Fuuko Shinatsu on Csüt. Máj. 09, 2013 1:39 pm

Törörtyű segítségére indultam de mire elérkeztem a szekrényhez majdnem az egész csapat jött is utánam ami kicsit meglepett. Ki tereli így el a robot figyelmét? Épp hátrafordultam, hogy megnézzem maradt e valaki, amikor egy törmelék darab fejbe talált. Nem a legkellemesebb érzés volt az biztos. Mire észbe kaptam Töpörtyűt már valaki kimentette a szekrényből. Eközben valami történt a robottal és a karjai leváltak testéről. Először nem értettem, hogy történhetett ez, de amikor megláttam a kígyót lekúszni róla rögvest tisztázódott bennem hogy Mao-chan nem tétlenkedett amíg mi csapatos mentőakciót hajtottunk végre. Kicsit megkönnyebbültem, hogy a robot már nem dobál minket, de jobb félni mint megijedni távolságot azért tartok tőle. Kitudja, lehet ö is rejteget magában valami féle védelmi rendszert mint a filmekben. Rakéta, lézer... meg hasonló ínyencségeket. Mialatt a csapat összeszedte magát én kicsit jobban szemügyre vettem a termet, tényleg csak egy kijárat van, a terem túlsó felében. Nem szerettem volna tovább itt rostokolni ép indultam volna a kijárat felé amikor hirtelen valami lezuhant az égből. Amint a porfelhő lecsillapodott, tisztán láthattam egy hatalmas medverobotot aki szoknyát visel.
- Ez most valami vicc akar lenni? - meglepetten néztem a robotra, most győztük le az előző robotot és máris egy újabb ellenfél. Nagyszerű, semmi nyugtunk sincs. Majd egy kicsit recsegő robotikus hang szólalt meg a robotból
- "Szavazzatok a liberális medvepártra, és megvédjük az emberek jogait! " Ez egyre izgalmasabb, emberek jogai egy agy mosott városban. Kicsit meg is nevetettet a helyzet főleg amint a robot el kezdett táncolni, végül a szemétkupacon átgurult és eltűnt. Elég furcsa volt az biztos. Szerencsére ép kapóra jött mivel a hatalmas tömegével összébb nyomta a szemetet és könnyebben el tudtuk hagyni a szeméttárolót. Isteni áldás volt amikor végre tiszta levegőt szívhattam és nem a rohadó ételek bűzét. Újabb választási lehetőség elé érkeztünk. Három út van Nem lenne jó ötlet szétválni, és táblákkal vannak ellátva a járatok. El se tudom képzelni, hogy lehet egy park a föld alatt. De azt hiszem nem is akarom annyira látni, a parkok nyílt helyek, könnyen tudhatják merre is megyünk és magaslatból könnyű célpontot nyújtunk. Habár ez a hely be van kamerázva... szóval ez mégsem számít annyira.
- Umm... szerintem ne a park felé menjünk. - jelentettem ki a többieknek remélve, hogy a másik két járat közül választanak egyet.


Spoiler:
Élet: 5 (+2) (35ÉP)
Fegyverkezelés: 2
Erő/Irányítás: 6 (+2)
Kitartás: 3
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 2
páncél: +3

_________________
Spoiler:

Élet: 8  (+2)
Fegyverkezelés: 8
Irányítás: 11 (+14 )
Kitartás: 6 
Gyorsaság: 9 
Speciális képesség: 3
[Páncél: 8
Keresés: 1
Látás: 1
Lopakodás: 1
Nyomkövetés: 1
Növénylátás: 1
Potion/Méregfőzés: 1

Fuuko Shinatsu
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 179
Join date : 2012. Dec. 22.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
578/600  (578/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Gépek lázadása Gnómiában

Témanyitás by Sponsored content Today at 1:25 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.