Hinari vs Zhel

Lezárt fórum: ide nem küldhetsz témát, választ, nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Hinari vs Zhel

Témanyitás by Klein on Pént. Ápr. 12, 2013 4:11 pm

Harctér leírása: Oszloptábla
Mindketten egy-egy 3x3 méteres, sík felszínű oszlop tetejére kerültök a teleport után. Körülöttetek számos hasonló platform található, szabályos sorokba rendezve, egymástól egyenlő távolságban. Át lehet ugrani az egyikről a másikra, bár mivel nincs akrobatikátok, egy kicsit megerőltető a távolság és rá kell készülni az ugrásra, hogy biztos talajt fogjatok. Az oszlopok körülbelül 10-15 méter magasan nyúlnak az égbe, mindegyik mély vízben áll, legalábbis látszólag. Ugyanis ha netalántán leesnétek, ami a harc hevében előfordulhat, nem vízbe zuhantok, hanem egy trambulinszerű képződmény visszadob titeket a harctér magasságába. A pályáról így nincs kiesés, viszont ha leestek, azért 5 HP elvesztésével fizettek.
Hogy mozgásra kényszerítsenek titeket, a 2. és a 4. körben eltűnik alólatok az oszlop, amin éppen álltok. Nem hirtelen, előbb felvillan a felszíne, majd halványulni kezd, így van időtök platformot váltani. Erről tájékoztatnak titeket a harc kezdetét jelző gong előtt, így nem érhet váratlanul az esemény.

Felszerelés:
Mindkét versenyzőnek le kell vennie minden pluszt érő ruházatát! Saját fegyvereitekkel harcolhattok, viszont a bónuszok itt sem érvényesülnek. Speciális képesség a szabályzat keretei között, de használható. Ördög nem kijátszható itt. Jártasságok letiltva.

Párbaj időtartama: 5 kör/fő (ha a bíró úgy ítéli, akkor +1 kör)
Határidő: 3 nap/fő

Bíró: Klein
Zsűri: Klein, Yui, Egil

Hinari
Élet: 10
Fegyverkezelés: 13
Erő: 4
Kitartás: 5
Gyorsaság: 8
Speciális képesség: 10

Zhel T. Everett
Élet: 8
Fegyverkezelés: 13
Erő: 11
Kitartás: 5
Gyorsaság: 18
Speciális képesség: 6
avatar
Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3010
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Zhel T. Everett on Szomb. Ápr. 13, 2013 5:25 pm

Ismételten a pihenő szobában találom magam egy felettébb kellemetlen párbaj után. Rendkívül dühítő, hogy engem azzal a nőszeméllyel vettek egy kalap alá. Döntetlen? Az lehetetlen, a vak is láthatja, hogy hatalmas szakadék van közöttünk. Egy gyermeteg elmével megáldott, kellemetlen embert velem egyenrangúként jelöltek meg. Hatalmas sértés ez rám nézve, egyszerűen felháborító az, amit a zsűri megenged magának. Ha ennek vége, követelni fogom, mind szóban, mind írásban a bocsánatkérésüket, ebből nem engedek. Mérgem nagyon lassan csillapodik, talán nem is éreztem még ilyen intenzív ellenszenvet valaki, valakik iránt. Már egy ideje tudatosult bennem, hogy eme világ rabjai módfelett alacsony értelmi képességekkel rendelkeznek. A gondolkodás művészetét vajmi kevesen űzik olyan szinten, hogy képesek legyenek megérteni nagyságomat, felsőbbrendűségemet. Aincrad gyűlölt földjén eddig mindössze három ilyen emberrel találkoztam, többel nem.
A pihenőmnek vége, megkapom a jelzést, készülődnöm kell a következő fordulóra. A tudat, hogy megint meg kell, majd küzdjek Ai-al, rossz érzéseket kelt bennem. Ha így történik, nem fogom vissza magam többet, szemtelensége nem ismer határokat, túl sokat engedtem neki, ideje megnevelni. Ennek ellenére a remény, melyre oly sok alantas ember támaszkodik, bennem is megtalálható egy minimális szinten. Erről nem tehetek, csak reménykedek, hogy ne őt kapjam, kizártnak tartom ellen a hidegvérem hosszú távú megtartását. Cöh, visszataszító, mire nem kényszerít egy egyszerű ember. Én nem reménykedek, csinálom a dolgom, ha kell csodát is teszek, most mégis….
A teleport megkezdése, megakadályozza a negatív gondolataimba való elsüllyedésem, hálálkodnék érte, de nem szokásom, nem méltó hozzám az efféle viselkedés. A küzdőtér, ahova érkezek szokatlan. Egy 3x3 méteres négyzetlapon állok. A harchoz nem a legideálisabb választás. Ezek a zsűritagok sincsenek ellátva sok ésszel. Körülöttem számos ilyen oszlop van, egymástól egyenlő távolságra. Odasétálok a sajátom szélére és lenézek. A látvány nem tetszik. A magassággal nincs problémám, nincs tériszonyom. A víz az, ami nyugtalansággal tölt el. Senki nem tudja, de mi Everett-ek ízig-vérig a szárazföldi életre specializálódtunk. Az úszás az egyetlen olyan dolog, minek elsajátítására képtelenek vagyunk. Hamar visszasétálok a platform közepére, karba teszem kezeim. Ellenfelem is megjelent már. Én magam is meglepődök, egy újabb lány ráadásul…
- Egy gyermek?- kérdezem hangosam. Kifejezéstelen arcom nem árulja el megrökönyödésem. Egy 14-15 év körüli kislány az ellenfelem. Megdöbbentő, hogy eljutott idáig, mondjuk sok módja van ennek, ellenfelei feladták, vagy megsajnálták, visszafogták magukat. Nálam ez nem működik.
- Zhel T. Everett- egyesek szerint korai még, én azonban úgy vélem, ez tökéletes időpont a győztes nevének közlése. Igaz, egyben bemutatkozásnak is szántam, maradjunk az illemnél. Megigazítom a nyakkendőmet, leellenőrzöm a katana-t, mely az övemen pihen jobb oldalon. Végezetül karba tett kézzel meredek az ellenfelemre. Udvariatlanság lenne egyből nekimenni, sosem mosnám le azt a szégyent magamról, ezért várok rá.

_________________
avatar
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
114/150  (114/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Hinari on Csüt. Ápr. 18, 2013 5:42 pm


Szívem torkomban dobogott, ütemesen, a tömeggel együtt erősödve. Néha el-elhallgatott, lüktetései visszaverődtek kiszáradt torkomban, ahogy nyelni próbáltam, összeráncolt homlokkal koncentrálva az előttem álló viadalra. Óriási volt a tét. Még magam sem tudtam, mekkora.
Hajamat lágy szellő lebegtette, súgta, unszolt, itt nem lehet meghalni. Nem számított, már nagyon régen nem, hisz régóta játszottuk a játékbaba szerepét, s lassan már azt is elfelejtettem, miért is vagyunk itt. Elfelejtettem rettegni, már az elpixeleződés sem jelentett számomra fenyegetést, s miközben a kivetítő felé ballagtam, gondolataimból fokozatosan kitörlődött az életben maradás iránt érzett akarat, helyét a pillanat váltotta fel. Az érzések, benyomások, az éljenző közönség, a taps, a drukk. A verseny. A kristálytiszta győzni akarás.

Megnyertem az előzőt is. Én, az önbizalomhiány és a tökéletes láthatatlanság maga, aki az első hetekben még a kardját se merte előhívni az inventoryból. Az emléktől akaratlanul is felnevettem, s mosolyogva fordultam körbe, végignézve az összegyűlt embereken. Láttak. Mindenki látott. Szabdalóm markolatán furcsa fény villant, alig várta, hogy újra használatba vegyék, ahogy én is, hogy végre eldőljön, ki ellen is fogok küzdeni. Az elődöntők során drukkoltam RenAi-nak, reméltem, hogy sikerül legyőznie a kékszemű fiút, aki anno az erdőben megmentette az életünket, s megölte az íjászt. Most azonban csalódottan lestem, ahogy kilép ő is a várószobából, ám valahogy Ai is megjelent, meg még egy fiú, s hirtelenjében fogalmam sem volt, mi történt. Aztán persze felvilágosítottak, s elsőre nem tudtam eldönteni, vajon örüljek-e vagy bánkódjak, hogy a döntetlen miatt elhúzódik az esemény. Ezt pedig csak jobban tetézte a tény, hogy az ismeretlen srác bejelentette visszalépését, ezzel úgymond visszaállítva a létszámot. Hármasdöntő. Nem lesz egyszerű. Kicsit össze is zavarodtam, mert nem voltam tisztában a kivitelezés pontos hogyanjával, ám végül egy beletörődő sóhajtás kíséretében megvontam a vállam, majd jókedvűen intettem a lány felé, sok szerencsét kívánva neki, mielőtt a teleportfülke az új helyszínre vitt volna.

Oszlopok. Elégedetlenül húztam el a számat, hiszen attól még, hogy legalább a nézőponton változtattak, a hengerek ugyanolyan szürkék és semmilyenek voltak, mint az első fordulóban. Ráadásul a nap is veszettül sütött, igaz, hogy egyelőre oldalról, de csak azért, mert még semerre se mozdultunk. Nem mintha az olyan könnyű lett volna amúgy, ahogy elnéztem, nemigen lehetett csakúgy futkározni meg átugrálgatni egyik felületről a másikra, s a kettő közt lévő holttér mélysége se vonzott különösebben. Valószínű diszkvalifikálni fognak, ha leesünk, mint ahogy az a korlát utáni szakadéknál is volt. Remek.
Eközben tudatták velünk a további szabályokat, ám én csak félig figyeltem. De akkor mire a víz? Töprengőm önkéntelenül is beindult, összeráncolt szemöldökkel próbálva értelmezni a bejövő információkat és logikus eredményre jutni a környezetet illetően. Nem kétséges, a terep akrobatika híján haladó szintű, ám nekem legalább annyira, mint ellenfelemnek. Ekkor eszméltem rá, hogy a fiúra eddig gyakorlatilag semmi figyelmet nem szenteltem, így – megpróbálva behozni a lemaradást – enyhén meghajoltam, és újból bemutatkoztam neki. Még egy mosolyra is futotta a nemtörődöm tekintetével ellentétben, s miután ő nem szándékozott támadni, nekem kellett.

Tétován indultam meg, leellenőrizve, mennyire kopottak és csúszósak az oszlop élei, majd miután megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy minden rendben, elrugaszkodtam. Nem volt egy díjnyertes kivitelezésű ugrás, minden elegancia hiányzott belőle, ám a lényeg, hogy elérte a célját: nagyot huppantam a tőlem jobbra lévő henger tetején, az övemen lévő fegyvert beleverve annak szélébe. Feltápászkodtam, megigazítottam a ruhám, és már haladtam is tovább, természetesen úgy taktikázva, hogy végig háttal legyek a napnak. Időközben a szabdalóm is elővettem, majd egy egészen rövidke másodpercre becsuktam a szemem, és kifújtam a bent tartott levegőt. Mindössze egyetlen szakadék volt közöttünk, ám innentől átadtam neki a kezdeményezést: nem állhat a végtelenségig egy helyben, s amikor végre ráveszi magát az ugrásra, akkor fogom megtámadni úgy, hogy lehetőleg még a levegőben érje a féloldalas vágás. Mindezt persze nem a maximális lendületemmel és sebességemmel, hiszen nem szeretnék egy esetleges hiba miatt már az elején leesni. Csak szépen megfontoltan, ahogy a csatatér megkívánja.
Elmosolyodtam, és belenéztem a kimért srác szemébe. Mire vársz Zhel, ugorj!

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3309
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11626/10100  (11626/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Zhel T. Everett on Pént. Ápr. 26, 2013 2:55 am

Micsoda nyűg ez az egész párbaj. Teljesen feleslegesnek érzem az egészet. Selejtező, elődöntő, hármas döntő. Eredeti tervem szerint a selejtezőn kellett volna kiessek. Azonban visszafogottságom nem bizonyult elegendőnek. Saját magam is alábecsültem tökélyre fejlesztett képességeimet. Lehetetlen olyan mértékben visszafognom magam, hogy valóban gyengének, esetlennek tűnjek. Ez egyszerűen képtelenség. Így jártam Ai elleni párbajomban is. Egy újabb nő, egy kellemetlen harctéren. Képességeim újbóli elfojtásával is döntetlen lett a végeredmény. Módfelett irritáló, hogy személyem akkor sem tud veszíteni, ha önként bevállalná. Döntetlen lévén továbbjutottam, jelenlegi ellenfelem neme nem különbözik az eddigiektől. Nőnemű, ráadásul egy gyermek. A neve Hinari, ismerem, pontosabban láttam már, volt egy ügyem vele és még pár nőszeméllyel együtt. Tanulatlan, neveletlen húgom megmentésén segédkezett. Igaz, nem kértem segítséget sem tőle, sem a többi társától. Ez is felsőbbrendűségem ékes bizonyítéka. A gyengébbik nem akaratom ellenére is megkörnyékez, elismerem, nagy ritkán élvezetes, olykor viszont rendkívül idegesítő a selejtesebb emberpéldányok társasága. Tökéletes egyedre, eddig nem találtam, elképzelhető, hogy még nem született hozzám illő, számomra méltó társ.
Mozdulatlanul, továbbra is kifejezéstelen arccal kísérem figyelemmel jelenlegi partnerem bemutatkozását, meghajlását és cselekedeteit. A helyváltoztatásnak értelmét nem látom, túl sok energia így ugrándozni, viszont elkerülhetetlen, amennyiben győztes akarunk választani. Természetesen csak képletesen, tökéletességem mindeddig képtelen volt elveszíteni bármit is, ez akaratomtól független, egyes emberek szerint áldás, mások átoknak hívják, szerintem velem született tehetség. Tekintetem egy pillanat nem sok, annyira sem veszem le kasztbéli ellenfelemről. Hosszú percekig meresztem rá éles szemeim. Ennyi bőven elég nekem, rengeteg információt megtudok róla, mindössze pár pillanat alatt. Kora, és ebből kifolyólag fejletlen, tanulatlan elméje ellenére, jól mérte fel a helyzetet. Tisztában van azzal, hogy az lesz hátrányban, aki átugrik a másik platformjára. Érdekes, ezt tényleg nem vártam tőle. Bizonyítást nyert az is, hogy néhanapján, még engem is meg lehet lepni, bár csak egy minimálisan is, de meglepődök ezen.
- 170 cm, **kg, **|**|** …. 14-15 év körüli, kora és fejletlensége ellenére átlagos intelligenciával rendelkezik - Hangosan elemzem Hinari-t, ez is a tervem része. Remélem képes megérteni szavaim mögött megbúvó célzást. Minden értékemben biztos vagyok, az életkorát kivéve. Sas szemeimel erre nem vagyok képes, a mai világban lehetetlenség csupán külsőről megmondani egy ember pontos életkorát. Számtalan eljárás létezik a kor jeleinek eltüntetésére, többnyire elmeháborodott nőknek. Ennyi figyelmet szentelek szőke ellenfelemnek, nem többet. A küzdőteret kezdem memorizálni, lassan, nyugodtan fordulok meg tengelyem körül, 360 fokos kőrt leírva. Ezzel jelzem, hogy nem tartok tőle a legcsekélyebb értelemben sem. 33, összesen ennyi oszlopot látok. Feltérképezve az egészet, már csukott szemmel is tudok tájékozódni. Újabb tehetség, melynek csiszolásán rengeteget fáradoztam. Az eidetikus memóriát is pallérozni kell, fejleszteni, mert az egész nem ér semmit. Nem elég csupán megjegyezni részletet, vagy a legtöbb részletet, hanem mindent, a legapróbb részletekig. Aincrad földjén nagy hasznát veszem.
- Add fel, gyermek!- Rideg tekintetem mit sem változik, még akkor sem, mikor a terület, amin váratlanul felvillan, jelezve ezzel hamarosan bekövetkező eltűnését. Szemem se rebben, lassan az oszlop széléhez sétálok, vetek egy rövid pillantást ellenfelemre. Az új helyzetének tudatában szeretném megválasztani legközelebbi állomáshelyem. Lendületet veszek, majd az utolsó pillanatban rugaszkodom el és érek földet, közvetlenül a gyermek mellett lévő oszlopon. Amennyiben korábbi szavaim súlyát nem képes érezni, még mindig elszántan áll velem szemben. Továbbra sem célom magam hátrányos helyzetbe hozni, egy ugrással, mást vetek be. Ball karom nemes fegyverem markolatára vándorol, rászorítok és felettébb lassú tempóban szabadítom meg hüvelyétől. Ismét fellélegezhet, eme remek penge, ellenben most nem a szokásos módon fordítom partnerem ellen. Egy határozott mozdulattal elhajítom egyenesen ellenfelem mellkasa felé. Érdekelne, hogy hogyan reagál. Kéken fénylő szemeim, nem vándorolnak el, rideg tekintetem végig a lányon marad.


// User nem olyan pofátlan mint Zhel, ezért Hinari kényes adatait kicsillagoztam Razz
A módosítás engedéllyel történt //


_________________
avatar
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
114/150  (114/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Hinari on Szer. Május 01, 2013 10:47 pm


Engem elemezgetett. Méghozzá hangosan.
Arcizmaim önmaguktól rándultak, készen arra, hogy a legkisebb jelre kétkedő vagy éppen kérdő tekintetet produkáljanak; szemöldököm beremegett, kezemmel az eddiginél erősebben szorítottam a szabdalót. Testem minden porcikája várta a reakciót, ám gondolataim fokozatosan fojtották el az akaratot: nem, nem mutatok, nem mutathatok semmilyen reakciót. Ellene nem.

Én figyeltem, láttam a rezzenéstelen arcot, a hidegvért, a szemeiben rejlő feketeséget, ahogyan végigmér. Kicsit talán emlékeztetett az erdőben történtekre, s habár ott minden oka megvolt rá, úgy éreztem, most kicsit alábecsül. A korom s egyéb méreteim pontos vagy éppen pontatlan megtippelése kevéssé foglalkoztatott, a nagyobb hangsúlyt a szavai mögött rejlő kimértségre és érzelemmentességre helyeztem. Próbáltam a már meglévő információim alapján levonni a következtetéseket, és az, hogy ez a srác minden fölösleges cselekedet nélkül képes volt játékosok tucatjait kardélre hányni, nem sok jót vont maga után.
Nyeltem egy nagyot, és rámosolyogtam. Nagy erő kellett hozzá, azt meg kell hagyni, de attól még, hogy ő ilyen, nekem nem kell követnem, sőt, megpróbáltam a lehető legjobban elvonatkoztatni magatartásától az enyémet. Ajkaim hangtalan szót formáltak, melyben sok szerencsét kívántam neki, majd térdemet behajlítva, türelmesen vártam, hogy ő lépjen először.

Lépett is, csak épp nem előre. Szépen lassan körbefordult, jelenlétemet abszolút ignorálva, majd miután végzett – és én még mindig ugyanott álldogáltam, testsúlyom helyezgetésével elfoglalva magam – immáron nem magának, hanem nekem intézte szavait, méghozzá teljesen feleslegesen. Tőlem csupán egy sóhajtásra futotta, de mielőtt megindulhattam volna, megváltozott alattunk a harctér. Először csak a tompa villogás hívta fel rá a figyelmem, majd a fokozatos halványulás, és mire az alattam lévő oszlop megszűnt volna létezni, én már egy másikra ugrottam át. Ezúttal az előzőnél jobban mértem fel a távolságot, így a landolás kifejezetten pazarra sikeredett, csak azt nem vettem számításba, hogy a fiú is hasonló szögben mozdult, így megintcsak egyetlen szakadék választott el minket egymástól.
Nem várhatok örökké rá – döntöttem el, s fegyverem irányba fordítottam, megcsillogtatva rajta a nap sugarait. Kissé közelebb oldalaztam az oszlop széléhez, ám a szemkontaktust mindvégig megtartottam, így viszonylag hamar eszméltem. Bevallom, a dobás váratlanul ért, ám a beprogramozott, automatikus reflexek szerencsére a segítségemre siettek: talán a meglepettség, vagy a hirtelen adrenalinadag következménye lehetett, hogy térdeim megroggyantak, így egy módfelett egyszerű, ámde annál látványosabb mozdulattal bírtam csak hárítani a támadást: fenékre estem. Egy pillanatra meg is feledkeztem a harcról, és gyorsan végigpásztáztam a közönséget, rákvörösen véve tudomásul, hogy nagy részük bizony rajtam nevet, ám pár másodperc után megráztam magam, és felálltam. Ne foglalkozz velük. A párbajra koncentrálj. Ellenfelednek nincsen fegyvere. Persze azt nem néztem meg, hogy mi is lett a katanával, így abban sem voltam biztos, hogy leesett-e egyáltalán a vízbe, vagy pont egy oszlopon állt meg. De a szituációt elnézve ez most nem bírt jelentőséggel, Zhelnek esélye se lesz érte menni addig, amíg kellően le tudom kötni a figyelmét. Kard nélkül pedig… nos, nem tudom, mi értelme volt íjászosdit játszani, de taktikailag jó nagy hátrányba került vele.

Nem pazaroltam az időt, elrugaszkodtam, majd a leérkezés után rögtön a fiú mellkasát céloztam, a korlátozott harctér miatt szúrást alkalmazva: ha vágással indítottam volna, a lendület bizonyosan továbbsodor, és nem akartam idő előtt zuhanásos fürdőt venni. Ha sikerült, ha nem, nem ugrottam hátra, inkább az oszlop közepén maradtam, odafigyelve rá, hogy a szabdaló mindvégig a fiú és énköztem maradjon.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3309
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11626/10100  (11626/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Zhel T. Everett on Vas. Május 05, 2013 10:45 pm

Ellenfelem igen szokatlan módon állja a tekintetem. Ez engem is meglep. Többnyire elfordítják a fejüket, mikor természetellenesen kékszínű szemeimmel nézek hosszan rájuk. Különösek a nőnknél volt tapasztalt ez a hatás. Gyakran kihasználtam velem született adottságomat, igen, mert ezt is annak tartom, tárgyalásokon a legmagabiztosabb embert is zavarba tudtam hozni. Minden módszer megengedett az üzletben és itt is, más világ, de pár szabály ugyan az. A szőke gyermek mindezek ellenére képes fenntartani velem a szemkontaktust. Egy újabb meglepetés, majd követi a következő, mely mosoly formájában nyilvánul meg. Bevallom erre nem számítottam, gúnyolódásra, hisztérikus kirohanásra, feladásra, rengeteg mindent számba vettem, a mosoly még sincs köztük. Kezdeti elemzéseim, talán nem teljesen helytállóak vele szemben. Lényegtelen, továbbra sem hiszem, hogy helytelenül olvasok belőle, valószínűleg hatalmas önkontrollal rendelkezik, esetleg nem képes felfogni szavaim jelentését. Egyszerűbben fogalmazni azonban az alantas emberek kiváltsága. Mondandóm ezek szerint nem mindenki számára felfogható, igazán különös. Nagy kár, egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy van benne lehetőség, képes lenne elérni egy tőlem távol álló, alantas emberekhez képest viszont kimagasló szintet, méltó lehetne arra, hogy nekem dolgozzon itt a világméretű börtönünkben. Ez a gondolat szertefoszlik, mert nagylelkű ajánlatom süket fülekre talált. A lehetőséget megadtam, innentől kezdve értelmetlen hasonló próbálkozásokat bevetni. Józanész hiányában az ember gyakran elsiklik remek lehetőségek felett, ez remek példa erre.
Az oszlop halványodása után átugrok egy másikra, miközben szemmel tartom Hinari-t. Ő is így tesz és megint csak pár méter választ el minket egymástól. Korábban felmértem a küzdőteret, pontosan tudom, hogy mi hol van, bővítem elmémben lévő térképet a két oszlop hiányával, hogy teljes legyen ismét. Partneremben ott pislákol az értelem egy formája, esetleg ösztön, tudja, hogy aki először ugrik, az kerül hátrányba. Idegesítő egy harctér, résen kell lennem, bíznom abban, hogy a lány türelme véges. Egy apró próbaként felé dobom fegyverem, ami elől kitér, igaz ügyetlenül, de elkerüli a támadást. Egy elismeréshez kevés, ezt a közönség is bizonygatja. Hinari rákvörös arcra sok mindenről árulkodik ugyan úgy, ahogy a kitérése is. Érzelmeit nem tudja magának megtartani, jóval lassabb nálam és értelmi képességei sem vehetik fel az enyéimmel a versenyt. Fegyverem nincs, ezt veheti engedménynek, egy gyermek ellen nem szándékozom kardot használni, nincs szükségem rá. Mélyen a szemeibe bámulok, jelzem, hogy katana-m elvesztése miatt nem esem kétségbe, egy arcizmom se rezzen. Támad, jön, de én csak hűvösen nézek rá, nem félek tőle, nem ellenfél a számomra. Átugrik és kardja mellkasom felé tart és keresztülszúrja azt. Egy csatában megéri áldozatot hozni. Jól emlékszem milyen gyenge volt azon a bizonyos napon. Azóta fejlődhetett, a szabdalót is felismerem, ami most csak egy sima fegyver. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz vége a tornának egy bevitt találat után.
Karjaimmal megragadom az övéit, így nem tudja kihúzni belőlem a pengét és távolodásra sem képes. Primitív, alap, nem túl elegáns közelharci módszerhez folyamodok. Próbálom lefejelni a másik felet teljes erőből, ráadásul ez nem minden. Fejelésem pillanatában, megragadom felső ruházatát mind két kézzel, próbálok esni, miközben húzom magammal és lábammal taszítok rajta egyet, így szeretném átlendíteni őt felettem, egyenesem bele a szakadékba, miközben én a talajhoz vagyok szegezve. Sikertelenség esetén is pórálok a közelében maradni, belékapaszkodni.


Hp: 35/40

_________________
avatar
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
114/150  (114/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Hinari on Csüt. Május 09, 2013 2:20 pm


Túlságosan is magabiztos, csak éppen azt nem értem, mire fel. Nincs fegyvere, a kardja mégcsak közel sincs hozzá, és a keze sem olyan hosszú, hogy fel tudná venni a versenyt a szabdalóm hosszával. Mégis állja a tekintetem, sőt, olyan hűvösen és nyugodtan néz rám, mintha teljesen bizonyos lenne abban, hogy nem nyerhetek. Mintha… nem is tudom, hol jár tulajdonképpen. Vagy van valami más is a tarsolyában, egy speciális képesség, egy végső megoldás, amivel megfordíthatja a párbajt?

Megráztam a fejem. Még egy utolsó pillantás a közönség felé, egy mély lélegzet, és tettem, amit tennem kellett. A szabdaló mélyen belefúródott a testébe, mélyebben, mint akartam, ám ő sem volt rest, karjai mozdultak, azzal a hihetetlen sebességgel, amivel egyelőre nem tudtam felvenni a versenyt. Éreztem a szorítását, és akkor, ott, ahogy húsz centi sem választott el minket egymástól, megértettem. Pillantásában benne volt minden, a bizonyos fokú egoizmus, a hidegvérűség, a lenézés. Lenézés. Kék szemeiben felfedezni véltem egy másikat, csillogása Naithent tükrözte vissza felém, s én minden erőmet felhasználva rántottam ki belőle a pengét. Igaz, hogy biztos kézzel fogott, ám felkarom használhatatlansága nem akadályozott meg benne, hogy a csuklómat a megfelelő szögbe fordítsam: nem egyenesen, nem magam felé mozdítottam a fegyvert, hanem féloldalasan lefelé, végigszántva vele őt, egész lényét, azzal a hozzáállásával együtt, amit annyira utáltam. Amit túl sokat tapasztaltam ahhoz, hogy ne tegyek ellene semmit. Győznöm kell. Mostmár biztosan!
Elégedetten emeltem fel tekintetem, csuklóm a fejével együtt mozdult, ám nem féltem tőle. Térdeim behajlítottam, hogy rugalmasan tudjam fogadni a koccanást, szemeimet az ütközés pillanatában sem csuktam be. Tudnia kell, látnia kell, hogy én ennél különb vagyok. Hogy már nem vagyok az a kislány, aki a játékba kerüléskor voltam, s hacsak egy pici időre is, de én magamnak is el kell ezt hinnem. Mégegyszer nem nézhet rám így. Soha, senki.
Egész felsőteste lendült, de az ellenkező irányba, távolodva tőlem, a köztünk lévő távolságot mégsem csökkentve. Elengedte karjaimat, s ezúttal a ruhámat fogta, le akart húzni a földre, ám elfeledte, hogy még mindig megvan az előnyöm. A szabdalót eddig leengedve tartottam, hegyével a földet érintve, pont abban a helyzetben, ahogy elhagyta Zhelt, ám most itt volt az ideje újra használni. Csak a könyökömet használtam, alkarom emeltem, s a kettőnk közti tér felé fordítottam a kardot, párhuzamosan testünkkel. Az eséssel egyszerre lendítettem fel, keresztülvágva vele mindent, ami a fiúval lévő kapcsolatomat fenntartotta, legyen az a karja, vagy éppen a ruhám egy darabja, nem számított. Utóbbiban kárt úgyse tehetek, ezt a Kota elleni párbajból tudtam jól.

A tehetetlenségi erő vitt volna tovább, ám erősen kitámasztottam, így a srácra esésben csak annak felfelé ívelő lába akadályozott meg, ahogyan megpróbált felém rúgni. Összeráncolt homlokkal igyekeztem megfejteni, mire is készülhetett, ám hamar rájöttem, hogy ezt későbbre kell halasztanom. Helyette inkább két kézre fogtam a szabdalót, és az oszlopon fekvő fiú felé irányítottam, újfent szúrásra készülve. Ezek után amilyen gyorsan csak lehetett, ugrottam hátra: a közelharci cselei még fegyver nélkül is veszélyesnek bizonyultak, s nem kívántam egy meglepő lépés után három méterrel lejjebb végezni.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3309
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11626/10100  (11626/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Zhel T. Everett on Hétf. Május 20, 2013 2:00 am

Tervem nem sikerül. Ritka az ilyen alkalom, de előfordul nálam is. Bár közel állok a tökéletességhez, néha nekem is akadnak hibáim, igaz elenyésző mennyiségben. Barbár módszerem, a fejes betalál, ez csak természetes, azonban a kívánt hatás elmarad, így a tervem kivitelezése megszakadt. A rám mért sebzésekkel nem foglalkozom. fájdalom nem létezik, így rezzenéstelen arccal próbálom magamon átlendíteni ellenfelem. Újfent nem sikerül, ráadásul el kell engednem őt, mert kardjával támad a ruháját fogva tartó kezeimre. Gyorsaságom, mint eddig mindig, most is előnyömre válik. Ez csak természetes, én magam osztom el a pontjaimat, a legcsekélyebb hiba nélkül. Fiatal partnerem hátra ugrik egy laza szúrás után. Nem fárasztom magam kitéréssel, ez nekem meg se kottyan, az efféle támadások veszélytelenek rám nézve. Lépését nem értem, hátrányos helyzetben lennék, neki ezt kellene gondolnia és támadni tovább. Én magam ezt tenném a helyében, az már kérdés, hogy az én esetemben nem létezik olyan, hogy hátrányos helyzet, mindent megoldok a legcsekélyebb erőlködés nélkül is. Megfelelő motiváció ellenében persze, fölöslegesen nem pazarolok el energiát, mit hasznosabb dolgokra is felhasználhatnék. Nem sietem el a felkelést, talán meggondolja magát és megtámad, amiből előnyt kovácsolhatnék. Felegyenesedek, három gyors és határozott mozdulattal letörlöm ruhámról a nem létező port, majd a gyermek szemeibe nézek, szinte átdöföm tekintetemmel, nem pislogok, arcom egy izma sem rezdül, olyan vagyok, akár egy kőszobor rikító szemekkel, mely félelmet sugároz. Feltett szándékom nyomás alatt tartani a lányt, ehhez is értek, ahogy szinte mindenhez a világon, aminek hasznát tudom venni a mindennapi és üzleti életben. Feszültségmentes koncentrációm nem partnerem töri meg, hanem a várva várt jel. Hamarosan eltűnik alólunk a talaj, ezt kell kihasználnom. Sebességét már felmértem, nagyjából kétszer olyan gyors vagyok, feltéve, ha kihasználja teljesen a gyorsaságra adott pontjait és nem taktikázik. Ekkora sebzéssel könnyen el tudom képzelni, hogy hozzám hasonlóan költötte el pontjait. Egy újabb jó pontot szerez ezzel a húzással. Vállalatomnál már alkalmaznám is, mert már most több értelem szorult belé, mint az igazgatóságom nagy részében, kiknek számottevő tagja selejt, csupán manipulálhatóságuk miatt kerültek be, értéktelen emberek.
Testem hírtelen kék aura lengi körbe, szemeimet kihangsúlyozva. Elérkezett az idő, hogy Lightning nevű képességem a hasznomra legyen eme párbaj alatt. Sebességem ugrásszerűen megemelkedik sebzésem rovására. Alattunk a talaj halványodni kezd, nem kell sok idő és zuhanunk mind a ketten, még sem moccanok meg, tovább állok egy jól megmunkált szobor módjára, fiatalkorú ellenfelemre várok, a reakciójára. Gyorsaságom növelésével megnyílt előttem pár új taktikai lehetőség. Ha Hinari ugrani akar, akkor elrugaszkodásának pillanatában igyekszem meglökni őt, minimum annyira, hogy ne a kívánt helyen érjen földet, épp ellenkezőleg, lent a vízben. Közvetlenül ezután az utolsó pillanatban ugrok el. Nem lehet probléma. Az előző esetből megtudtam, hogy mennyi időbe is telik, míg teljesen eltűnik a tartópillér. Sosem féltem, most sem teszem, az utolsó másodpercig húzom az időt, mielőtt ugranék, abban az esetben, ha a lány nem ugrana el, várna rám hasonló okokból. Mos mindent a gyorsaságomra teszek fel, vagy helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy kettőnk sebessége közti szakadékra.

_________________
avatar
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
114/150  (114/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Hinari on Hétf. Május 27, 2013 7:13 pm


Újabb szünet, újabb lélegzetvétel a küzdelemben. Egyikünk sem mozdult, s ahogyan szememet becsuktam, éreztem a felhevült levegőt, melyet a pillanatnyi eseménytelenség robbanásig hevített. Mindannyian tudtuk, hogy nemsokára meg fog történni, csak mindegyikünknek más fogalma volt róla, hogy pontosan micsoda. A közönség párbajt, csattanást remélt, drámát, pixeleket és izgalmat. Zhel, mint nyugodt sziget a háborgó tengeren, lassan kelt fel, s mért végig újra. Kinyitottam szemeim, s elmosolyodtam, tekintetem nem feledkezett meg testének egyetlen szegletéről sem, arcán sokáig időzött, de végül a kezein pihent meg, melyek még mindig üresen várták a folytatást.

Bátor volt, ezt meg kell hagyni. Magabiztossága el is bizonytalanított volna, de azok a szemek… továbbra is valami olyasmit sugároztak felém, aminek teljes lényemmel ellene voltam. Amit azóta tagadtam, amióta olyan közel kerültünk egymáshoz, s az eltelt percek a köztünk lévő távolságot is növelték, annak ellenére, hogy egyre közelebbinek éreztem a fiút.
- Tudod hasonlítasz a bátyámra… - hangom távolinak hatott a tomboló arénában, függőben hagyva a mondat végét, melyet hamarosan elsodort az ütemes taps vihara. Nem tudtam, minek és miért mondtam el neki, de úgy éreztem, meg kellett tennem. Nem bántam meg, a többi pedig nem számított. Senki sem számított, az emberek hulláma hamar elnyomta a gondolatok fontosságát, az elme újfent háttérbe szorult, átadva helyét a tettek nyilvánvalóságának. A magasba emeltem a szabdalót, közben fél szemmel felmérve a két oszlop közti távolságot. Bólintottam, s vele együtt készültem. Képességet használt, nem is vártam tőle egyebet ebben az éles és sokat meghatározó szituációban. Hidegvére szemmel látható lett, a kék fényesség olyan önfeledt nyugalmat közvetített, melynek hatására akaratlanul is léptem hátra egyet. Mélyen beszívtam a levegőt, felkészülve az ismeretlenre, közben gondolatban kimondva a szót: fény, mellyel én is aktiváltam kiszámíthatatlanságom kulcsát. Sebes szél söpört végig a küzdőtéren. Elkezdődött.

Amilyen lassan telt eddig az idő, olyannyira gyorsultak fel az események az első villanás után. Elrugaszkodtam, magamban számolva a másodperceket, figyelve Zhel lépéseit, melyek szinte követhetetlenül úsztak el szemeimben, egyre közelebb és közelebb kerülve hozzám. Gyorsabb volt, mint eddig. Sokkal gyorsabb. Fegyverem lendítettem, ezzel is segítve az ugrást, ám most, lehet reflexből is, de felé szúrtam vele, amíg a másik kezemmel megpróbáltam megmarkolni őt. Mindezt még felfogni is nehezemre esett, nemhogy tökéletesen ki is vitelezni, ám arra talán elég volt, hogy az általa keltett lökéshullám ne abban az irányba módosítsa röppályámat (illetve, ha sikerült magammal rántanom - amit az esetlegesen belészoruló kard is elősegített, - akkor a röppályánkat), amerre ő szerette volna. Nem szorítottam össze a fogaim, nem csuktam be a szememet: egész testemet elengedtem, őt is, ha még velem volt, s nevetve zuhantam a víz felé.
Semmilyen sem volt.
Nem éreztem nedvességet, sem hideget vagy forróságot. Repültem, ezúttal már felfelé, szárnyalva a levegőben, szárnyak nélkül. Kardom egy pillanatra sem engedtem el, s ahogyan elértem a végső magasságom, két kézbe vettem, magam előtt tartva a hegyét, miközben elkezdtem az oszlop közepe felé zuhanni. A landolás hogyanjára nem szenteltem sok energiát, talpra szökkentem, és a fiú felé rohantam (akármelyik oszlopon is volt éppen). Tudtam, merre van, a magasból remekül ráláthattam az egész küzdőtérre. Szó nélkül értem melléje, ám az utolsó pillanatban leguggoltam, a mellkasa helyett a gyomra felé lendítve a szabdalót.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3309
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11626/10100  (11626/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Zhel T. Everett on Pént. Május 31, 2013 10:12 pm

- Lehetetlen – válaszolom szinte azonnal a nevetséges feltevésére. Nincs a földön még egy hozzám fogható ember. Nem hasonlíthatok senkire és nem hasonlíthatnak rám sem. Külső megjelenésem önmagában elég bizonyíték kellene, hogy legyen. Felsőbbrendűséget sugárzó aurám nem hat eme lányra, úgy ahogy kellene. Igaz erényeimből vajmi keveset tapasztalt még, ezért is mondhat ilyen magas szintű képtelenséget. Több szót nem fecsérlek az arcátlanságára, nem éri meg. Valótlant állított, ezt jól tudom és ez éppen elég. Nálam jobban senki sem értheti meg, hogy mekkora a különbség köztem és egy alantas ember között, kik magukat átlagosnak nevezik. Az Aincrad-ban ragadt emberek túlnyomó része alantas, csak pár átlagos ember él itt, elhanyagolható százalékuk. Kiemelkedő pedig még annál is kevesebb, visszataszító egy világ ez a lakóival együtt.
Az oszlop, min állunk, hamarosan halványodni kezd, majd eltűnik. Ezt fogom kihasználni, hogy a vízbe taszítsam a gyermeket. Kevés időm lesz rá, képességem nélkül is kivitelezhető, azonban a lightning használatával az esélyem nagyban megnő. Rövid ideig nem teszünk mást, csak meredünk egymásra. Mindketten tudjuk jól, hogy mi fog bekövetkezni. Minden bizonnyal ő maga is ezt szeretné kihasználni, de lehetetlen számára. Sokkal gyorsabb leszek, mint ő. Mire észlelné jelenlétem, vagy rá jönne szándékaimra, már a víz felé fog zuhanni…. semmi esélye egy fiatalkorúnak ellenem. Azt el kell ismernem, hogy minimális tiszteletet megérdemel. Senki nem bírta ellenem eddig. Volt, aki hamar elesett és olyan is aki csak szaladgált, ő viszont nem futamodott meg, támadott, még akkor is, amikor tudatosult benne a köztünk lévő hatalmas szakadék nagysága. Vajmi kevés ember képes erre, még fagyos tekintetem sem jelent neki túlzott problémát. Halvány kis reményt látok arra, hogy belőle lehet még valaki. Valaki, aki érdekessé teszi unalmas, szürke hétköznapjaimat, még ha csak pár rövidke pillanatig is, míg el nem tiprom.
Kék aura veszi körbe egész testem, ez jelzi lightning aktiválását. Nem hezitálok, mindent pontosan elterveztem már a rendelkezésemre álló információk alapján. Ismerem a sebességét, erejét, elérését, stílusát, alaposan elemeztem a korábbi összeütközésekből. Abból az egy összeakaszkodásból rengeteg információt szereztem.
Ellenfelem ugrani készül, felveszi, az ehhez szükséges testhelyzetet. Eljött az idő. Egy pillanat, nem több, míg mellette termek, felém érkező kardja vállam fölött hasít el, alig pár milliméterre fülem mellett. Szemem sarkából látom a fényes pengében tükröződő, kéken izzó szempárom. Bevallom, meglep, nem kellene ilyen gyorsan reagálnia. Ennek ellenére nem vesztem el hidegvérem. Az aurám aktív, mégsem vagyok gyorsabb nála. Eddig ügyesen megvezetett, eltitkolta valódi sebességét. Újabb pontot ér meg neki, eme ravasz húzás, de kevés, ellenem ez rendkívül kevés. Még így is én vagyok a gyorsabb. Eltérítésem közepette egy gyors kézmozdulattal félreütöm karját, amivel szándékában áll megragadni engem, majd távolodni kezdünk egymástól. A nem várt események miatt azonban én magam sem az előre eltervezett talapzat felé közeledek. Megközelítőleg 124 centiméterrel odébb érkezem, ami már a peremen kívül van. Egész testemmel fordulok esés közben, próbálom megragadni az oszlop szélét. Bal kezem lecsúszik, de jobb kezem kitart, megmenekülök a vízbe eséstől, minek a gondolata is taszít engem. Azonnal felhúzom magam, mielőtt még ujjaimból kiveszne az erő. Bal kezemmel is a peremhez nyúlok, és nemes egyszerséggel felhúzom magam.
A sík felszínen állok és ismételten meglep a gyermek. A vízről, vagyis annak kinéző anyagról visszapattan. Hp-t alig veszít, majd újra az én szintemen találja magát. Egyszerűen felháborító ez a küzdőtér, nyernem kellett volna ezek után. Ezt nem hagyom annyiban, a szervezők hallani fognak rólam.
Kevés időm van a panaszlevelem gondolkodni. Hinari támad, újra és újra. Nem adja fel egykönnyen. Érdekes…. hiábavaló, de érdekes.
-Véghezvinnéd a lehetetlent? Makacs vagy... – illetem pár szóval, melyet úgy értelmez, ahogy akar. Én személy szerint dicséretnek mondanám, ami hatalmas érdem. Nem mozdulok el helyemről, eddig sem voltam hajlandó ideje korán lereagálni gyermeteg támadásait, nem most fogom elkezdeni. Kékes aurám továbbra is élénken pulzál, fenntartom egy ideig. Megvárom, míg a közelembe ér, engedem támadni, nem mozdulok semmilyen körülmények között sem, cselezhet, trükközhet felőlem. Nem szentelek neki figyelmet. Gyenge támadásai eddig sem jelentettek túlzottan nagy veszélyt, még most sem, annak ellenére, hogy élet csíkom a vörös zóna kapujában van már. A támadása pillanatában mozdulok felé. Újfent gyorsaságomra alapozok, nem törődöm vágásával, szúrásával. Ha a gyomromon átszúrja, a kardot az sem érdekel. Nem teszek mást, mint próbálom megölelni őt. Szorosan magamhoz. Üthet, rúghat, vághat, ha bennem van a penge, ha nincs, jelentőségét vesztette az ő kardja is, rögtön az után, hogy megváltam sajátomtól. Csupán kellék, semmi több. Próbálom olyan szorosan magamhoz ölelni, amennyire ez lehetséges, nem kívánok neki túlzott mozgás lehetőséget adni. Abban az esetben, ha ez sikerül, akkor elindulok felé, fel is emelem, amennyiben a szükség úgy hozza. A tervem még nem ért véget. Összezavaró támadásomként fogaim a lány fülébe mélyesztem. Ezzel is sebzést szenved el és reményeim szerint sikerül kissé megzavarnom. A sikertől függetlenül, szándékomban áll vele együtt leugrani, leesni az harctérről, miközben alaposan behatolok intim szférájába. Az sem kizárt, hogy fülharapásos tettem szexuális zaklatásnak minősül. Részemről ez csak egy csel, elterelés, trükk, nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Olyanra csak a nők képesek….

_________________
avatar
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
114/150  (114/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Hinari on Kedd Jún. 11, 2013 6:21 pm


Egyszerű válasz ez egy bonyolult helyzetre, egy meggondolatlan szó, ami anélkül süvít keresztül a forró levegőn, hogy bárki megértené jelentőségének valódi súlyát. Persze eltűnik, elszáll, s kimondója már át is lépett felette, könnyedén, mintha semmit sem jelentene, s bár neki lehet, hogy tényleg nem jelent sokat, de nekem már annál inkább. Lehetetlen. Kényelmetlenül álltam egyik lábamról a másikra, próbálva elfelejteni a mögöttes gondolatokat, próbálva tipizálni őt s vele együtt az egész lényét, hisz ő se különb Naithentől. De egy pillanatig sem.

A zuhanás azonban ha másra nem is, de legalább arra jó volt, hogy kimossa egy kicsit a töprengőt, s tisztázza a felmerülő problémákat. Szinte már kívántam a víz hideg érintését, mely lenyugtat és felfrissít, mely segít elfelejteni a köztük lévő párhuzamot. Mely engedi végre, hogy magammal foglalkozzam, s a párbajjal, s Zhelben tényleg Zhelt lássam, egy semleges ellenfelet, akit le kell győznöm. Víz azonban nem volt, így kénytelen voltam csakis önmagamra támaszkodni, ahogy eddig is a játék során. Behunytam szemeim, és elmosolyodtam.
Nem is annyira lehetetlen.
A szabdalót két marokra fogva, lábamat enyhén behajlítva vártam. Felvettem a szemkontaktust, ezúttal én kezdeményeztem. Beszélt hozzám, de hangját alig hallottam, fülemben heves szívdobbanásaim visszhangoztak, ahogy léptem előre egyet. Ő azonban nem mozdult, nem szaladt a kardjáért, mintha nem is lenne szüksége rá. Mégis milyen kardforgató vagy te? Vagy tán ennyire lenézel? Jellemző lett volna rá, ám legjobban mégis azt furcsállottam, hogy bevállal egy ekkora taktikai hátrányt gyakorlatilag a semmiért. Nem értettem, ez neki miért érte meg, milyen egyéb harci cselekre készülhet, ami kizárja fegyverének használatát. Én fair voltam, hagytam neki bőven időt, hogy megtalálja, ám még csak utána se nézett, nemhogy vadul keresné. Nem baj. Ezzel csak nekem segít.

Megindultam. Találatot szerettem volna bevinni, szépet, a viadalhoz méltót, de semmi trükköset vagy megtévesztőt. Törekedtem az ívre, az eleganciára, és számoltam az esetleges reakcióival, beleértve a nemtörődömséget és az ignorálást is. Szinte repültem, a közönség tombolt, a fiú pedig elszántan, élénk kőszobor módjára fogadta a támadást, aurájának fénye gyengéden csillogott a penge élén, kiemelve a körülötte lévő, vörös pixeldarabokat. Nem húztam ki belőle, egy rövidke pillanat erejéig figyeltem a színek játékát, szemem sarkából látva csak, amint az életsávja fokozatosan csökken. Átölelt. Megforgattam a kardot a testében, ám továbbra sem engedett el, tettéből semmi gyengédség nem sugárzott. Elindult, egyenesen az oszlop széle felé, én pedig minden erőmet felhasználva támasztottam ki, ám lábaim meg-megcsúsztak a felületen. Tudtam, mire készül, ám nem volt benne sem logika, sem ésszerűség, és ez jobban kiakasztott, mint az eddigi viselkedése. Meg akar halni? Ameddig a szabdaló a virtuális testét emészti, és semmit sem tesz ellene, rohamosan fogy az ideje, ám úgy tűnik teljesen hidegen hagyja e tény. Vajon mi járhat a fejében ilyenkor? És amikor már azt hittem, ennél jobban nem tud meglepni… nem, erre nincsenek szavak. Még ellenkezni is elfelejtettem, csak szájtátva bámultam rá, mint aki meg van győződve róla, hogy ami az imént történt, nem történhetett meg. Lehetetlen. Nyeltem egy nagyot, ám hang továbbra sem jött ki a torkomon. Túl… komplikált volt.
- Baka – jelentettem ki nyers őszinteséggel, és elrugaszkodásának pillanatában, utolsó csepp erőmet felhasználva, kirántottam fegyverem a mellkasából. Nem akartam megölni. A zuhanás úgyis elvégzi helyettem.


/ Köszi a párbajt! ^^ /

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3309
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11626/10100  (11626/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Klein on Vas. Jún. 23, 2013 10:38 pm

A harc végét jelző gongszót követően a zsűri elvonul, és némi tanakodás után meghozza a döntését. Döntőhöz méltó, minőségi párbajt láthatott a közönség.

A végeredmény 232-231
Spoiler:
Hinari javára

A győztes 35 xp és 50 arany jutalomban részesül. Lezárom a küzdőteret.
avatar
Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3010
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Hinari vs Zhel

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.