[Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Rosalia on Szomb. Ápr. 27, 2013 1:02 pm

Résztvevők: Kota, Lewis, Hime és Alex

Határidő: 3 nap/fő
Sorrend: nincs

Küldetésből bűntetés nélkül ki lehet lépni, ha úgy érzitek, hogy meg kell erőszakolnotok a karakteretek jellemét a folytatáshoz

pontok és jártasságok:

Kota:
Élet: 8
Fegyverkezelés: 15+3
Erő/Irányítás: 4+16
Kitartás: 5+3
Gyorsaság: 33+12
Speciális képesség: 15+1
Páncél: 17
Jártasságok: lopakodás(2), észlelés(1), látás(1), akrobatika(2), növénylátás

Lewis:
Élet: 20
Fegyverkezelés: 6
Erő: 7+5
Kitartás: 5+1
Gyorsaság: 6+5
Speciális képesség: 4
Páncél: 21
Jártasságok: észlelés(1), hallgatózás(1), látás(1), súlyemelés(2), növénylátás

Hime:
Élet: 7
Fegyverkezelés: 5+12
Erő: 11+2
Kitartás: 3
Gyorsaság: 5+2
Speciális képesség: 4+1
Páncél: 13
Jártasságok: keresés(1), látás(1), súlyemelés(1), akrobatika(1), növénylátás

Alex:
Élet: 10
Fegyverkezelés: 7+6
Erő: -
Kitartás: 5+2
Gyorsaság: 10+5
Speciális képesség: 3
Páncél: 14
Jártasságok: észlelés(1), nyomkövetés(1), látás(1), akrobatika(1), érclátás, növénylátás

Egyesek még csak most merészkednek fel először az 5. szintre, mások talán már betéve ismerik Nyster utcáit. A színpompás település csupán abban különbözik a Kezdetek városától, hogy méreteiben lényegsen kisebb és jóval kevesebb JK zsúfolódik együvé. Így komfortosabban tudtok közlekedni és nem ütköztük úton-útféle egy indikátorosba. Küldetések hirdetőtáblája itt is megtalálható, s ha kíváncsiságotok arra hajt, hát a következő felhívás szúrhat szemet hivalkodó, kackiás betűivel:

Bátor hősök, vakmerő kalandorok!
Társakat gyűjtök maga mellé egy kincsvadászatra. Ha csupán ennyi információ elég arra, hogy felkeress a Keleti kapunál lévő fogadóban, akkor tudni fogom, hogy elég vakmerő vagy, tehát nem féled a halált, továbbá elég kapzsi is ahhoz, hogy csatlakozz. Ám ha mindez nem lenne elég: szűz leányokat mentünk meg, kifosztott templomok kegytárgyait szolgáltatjuk vissza, s a kalandok sora végeláthatatlan.
Thomas Hick
Ha mindez valóban felkelti az érdeklődéseteket, akkor térjetek be az említett fogadóba. Hogy a hirdetőtáblánál találkoztok össze, vagy útközben, esetleg csak a fogadónál, az rátok van bízva. Sőt, nekem az is belefér, ha csak a távolból megfigyelőként vesztek részt és egyelőre nem is csatlakoztok. Mindenesetre a fogadóban, ha érdeklődtök Thomas Hick után, a hordóhasú csapos vigyorogva a lokál sarka felé mutat, ahol egy kistermetű férfi ül, arcát nem gyengén hatásvadász módon eltakarva csuklyájával.


A hozzászólást Rosalia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 29, 2013 9:03 pm-kor.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Fuun Kotarou on Szomb. Ápr. 27, 2013 5:28 pm

Bazi fáradt voltam már, mikor úgy döntöttem, hogy aznapra elég lesz a vadászásból és keresgélésből. Hazafelé menet még a lustaság is rám tört, és semmi kedvet nem éreztem, hogy az első illetve már az alsóbb népesebb városokban kerülgessem az embereket. Ezért is szálltam meg Nyster városában. Hiába voltam pillanatnyilag elfáradva, kimerülve, az, hogy sokkal korábban, már hajnali egykor bedőltem az ágyban visszaütött. A reggel ötös ébresztő, ami általában figyelmeztet, hogy húznom kellene aludni, ezúttal ellenem fordult, s felébresztett. Fordultam egyet jobbra, majd néhány másodperc múlva balra, párnám alá gyűrtem a kezemet, aztán a lábaimat is igazgattam, összehajtottam a párnát, hogy más fekvésem legyen, de sehogy sem sikerült visszatérnem az álmok útjára. Már háromnegyed hat is lehetett, mire meguntam a dolgot, s inkább legurultam az ágyról. Ahhoz egyszerűen túl kábának éreztem magam, hogy csak úgy felüljek. Természetesen nem csattantam pofával a padlón, hanem először lábaim kerültek le, majd az ágy mellett térdelésből feltornásztam magamat. Csöppet megszédültem, de utána néhány mozdulattal átöltöztem, s megindultam lefelé. Kiérve az utcára eszembe jutott, hogy reggelizni indultam, de már nem volt kedvem, most ezért visszafordulni. Eleinte szúrta a szemem a kora reggeli fény, ahogy egyre és egyre erősödött, miközben az utcákat róva kerestem valamit, ami megragadja az érdeklődésemet. Egyszerűen másra már nem számíthattam, mint valami újdonságra. Kényszerűnek éreztem, hogy kiszakadjak a szürkeségből, amit a kazamaták falai, és a pixelekre szakadó mobok borítottak rám. A látóterembe egy apró cetli bukkant fel, ahogy átsurrant tekintetem a küldetéses oszlopon. Két lépéssel utána kezdte el birizgálni az agyamat, hogy mégis mit lehet ilyen kis terjedelemben kiadni? Lépés közben váltottam, s csak úgy marta a cipőm talpát a köves út, mikor helyben a sarkamon fordultam meg. Odaértem elolvastam, pislogtam kettőt, majd ismét, mert valahol útközben a szemem és agyam között eltűnt az információ, melyre szert kívántam tenni. Hümmögtem kettőt, majd úgy döntöttem meglesem, kiket is hord majd össze a fuvallat, melyet ez az érdekfeszítően ható fogalmazás. Szokás szerint bolyongásba kezdtem, ugyan tudtam, merre van a fogadó, hisz itt már annyiszor kószáltam, hogy már lassan nem tudok eltévedni. Sajnos ez azt is jelenti, hogy lassanként elvesztem a maradék érdeklődésem eme város iránt is. Az egyik rövidítő sikátorban fogtam magam, és a Cathrinel való vadászatnál használt csuklyás köpenyem öltöttem magamra. Nemsokára oda is értem, s belépve meglepően sok embert láttam, nem volt tele, de elszórva egy-egy esetleg ketten is foglaltak helyet a félig üres fogadóban. Odabattyogtam a pultoshoz, majd nem túl hangosan, de nem is susmogva kezdtem el a mondókámat.
-Egy reggelit, mellé egy kancsó zöld teát és egy kis kávét. Valamint ne mutasson rá, csak írja le halkan, hogy melyikük Thomas Hick, ha nincs itt, akkor, ha megérkezik hozzon ki nekem egy apró desszertet.
Mikor megtudom, hogy hol is van, akkor a saroktól kicsit beljebb foglalok helyet, hogy ne keltsek a kelleténél nagyobb feltűnést, de háttal a pultnak, hogy azért figyelni is tudjam a leendő partit, s ne maradjak a lényegről. Igazából a kilétemet sem rejteném el, ha nem ismernének túl sokan. Egyelőre csupán a puszta kíváncsiságom hozott ide, nem tudtam eldönteni, hogy valóban akarom én-e ezt. Jó ötletnek tűnik, hogy valami rendhagyó kincsvadászatféleséggel színt vigyek a fakó kedvembe, de könnyen lehet, hogy felesleges nyűgöt varrok vele a nyakamban, amit meg a legkevésbé sem hiányzik. Amint megérkezik a rendelésem harapok néhány falatot, majd felhörpintem a fekete levest. Nem szeretem üres gyomorra inni, mindig megfekszi. Ezután lassabbra fogom a dolgot, s csak majszolgatom az étkem, illetve apránként iszogatom a teámat, hogy ne csapja el a hasam, s ki se hűljön. Hamar rám az egyik átok, mely kísér. Az unalom. Egyszerűen vannak napok, órák, percek, amikor nem tudok megülni a hátsómon, és csinálhatnékom támad, bármit, amivel lefoglalhatom elkószálni akaró gondolataimat. Ezúttal az eddigi tevékenységeim, mely az iménti rendelésem eltüntetése, s a kincses sarok figyelése kiegészítésre kerül a menüm babrálásával. Itemek rendezgetése, térképek nézegetése, kazamatákról gyűjtött információk pipálása, kihúzása. Az inventorym káoszát figyelembe véve nem valószínű, hogy végzek, mielőtt nagyobb figyelmet irányítanék a bagázsra, s csak felszínesen bütykölgetném csak tovább a menümet, olyan tessék-lássék módon, hogy az inkognitóm megmaradjon, s ne kelljen akaratomon kívül belebonyolódnom semmibe. Hallgatózás híján nem ülhettem messzebb, így remélem senki nem érkezik, aki túl jól ismerne. Még a jellegzetes felszerelésem sincs rajtam, így talán valamivel nagyobb eséllyel indul a buli.

_________________
Bolt:
Lélek Kristály Iroda
Küldetések:
Álmatlan
[url=] [/url]
Ragnarök
Eventek:
Cupido
Húsvéti
Küzdőterek:
Peter vs Kota
[url=][/url]
Adatlap:
Spoiler:
avatar
Fuun Kotarou
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 412
Join date : 2012. Aug. 05.
Age : 25
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
10/1200  (10/1200)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Yurihime on Vas. Ápr. 28, 2013 9:33 pm

Kincsvadászat...? Kincsvadászat! *.* Most először merészkedtem fel Nyster városába, miután sok-sok szépet hallottam róla, és nem csak a gyönyörű, hangulatos környezet nyerte el teljes mértékben a tetszésem, hanem egy küldetést is találtam, ami eddig soha nem látott módon és mértékben mozgatta meg a fantáziámat. Pediglen csupán azért jöttem ide, hogy gyönyörködjek a természet csodálatos szépségében, az üde és színes, szívet melengető virágágyások látványában és átérezzem a rendkívül egyedi hangulatot, melyről ódákat csicseregnek a madarak. El szerettem volna látogatni a kastélyba is, mely minden kétséget kizáróan építészeti műremek lehet, ráadásul fenségesen magasodik a város fölébe, és mint ilyen, impozáns látványt nyújt, ámde ahogy beleakadtam ebbe a hirdetésbe, nem tudtam róla levenni a szememet. Az elmúlt egy-két hétben azt hiszem új hobbimmá vált a kincskeresés, teljesen magával ragadott az izgalom, amit annak a boltnak a szerencsesütijei okoztak. És most, hogy láttam ezt a felhívást, már azt is tudtam, hogy ezt az örömöt muszáj megosztanom valakivel, és ez a valaki nem is lehetett más, mint Lewis-sama! *.*
Üzenetet álltam neki megfogalmazni, aztán ahogy a mondatok elhagyták nagy lassan az ujjaimat, úgy ébredtem rá, hogy az érzéseimet nem közvetítik a szavak. Nem voltam rest kitörölni a kissé nehezen megfogalmazott levelet, és szinte futva indultam el a térkép által jelzett irányba, hogy Lewis-sama nyomára akadjak. A céhház kapuján jószerivel berontottam és lihegve torpantam meg a hősies igazságosztó előtt. Tekintetem viszont mint a ragadozóé, ki megtalálta prédáját.
- Lewis...sama...nagyon szépen kérem, ha ideje engedi...jöjjön velem! *.* - pillantottam a lovagra lelkesen, csillogó szemekkel, és mint aki eszét vesztette, úgy fogtam kézen és vezettem el az 5. szintre az elé a tábla elé, amin a hirdetés szerepelt. Bevallom, teljesen kifulladtam, mire visszaértünk és csupán arra maradt erőm, hogy rámutassak a szövegre, mielőtt csapzott lényem nem túl nemeskisasszonyi módon levegőért kapkodva összegörnyedt. Kellett néhány perc, amíg össze tudtam szedni magam és újra képessé váltam ajkaimmal szavakat formálni, ám lelkesedésem tüzét nem fojtotta el fáradtságom sem.
- Mit szól? Hát nem hangzik csodálatosan? *.* Egy izgalmas kaland teli rejtélyes kincsekkel, mintha egy kalandregénybe csöppennénk bele! *.* Lewis-sama, ha megkérem, eljönne velem Hick-samához? *.* Meglátja, hihetetlenül izgalmas dolog a kincsvadászat, leírhatatlan élményt rejt magában! - szólt rettentően izgatott hangom, olyannyira elkapott a hév, hogy öntudatlanul ragadtam meg ismét Lewis-sama kezeit és emeltem fel, betakarva azt az enyéimmel. Mikor észrevettem, egyébként is kipirult arcom még vörösebbé vált, és mint akibe belecsíptek, úgy engedtem el a férfiút és kértem tőle bocsánatot kirohanásomért és minősíthetetlen viselkedésemért, de azért titkon reménykedtem benne, hogy nem ijesztettem meg és velem tart erre a csodálatos kalandra *.*
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 596
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Csüt. Május 02, 2013 3:43 pm

- Harcosok reggelije... - morgok elégedetlenül, szarkasztikus humorzsákként az előttem heverő tányérra. A szépen megmunkált porcelán étkészlet ezen darabját nemrég vettem leárazva, ám álmomban sem gondoltam volna, hogy aztán egy halom szemetet fogok rajta feltálalni... Saját magamnak. Már nem is tudom mit ütöttem össze, oda se figyeltem, mikor a menümben meg a hűtőben kotorásztam. Igazából az étvágyam is elmegy, ahogy rá nézek.
Egy könnyelmű fintorral tolom odébb a tányért megadva magamat azon ténynek, hogy nem tudok főzni és nem is érdemes próbálkoznom vele többet. Hacsak nem bírom egy jó jártassággal kipótolni a hiányosságomat. Igen, ez lehet rá a tökéletes megoldás! Egy főzés jártasság..! Azzal már tényleg megcsinálhatok bármit, amit akarok, ráadásul finomra. Aincrad tényleg a lehetőségek egész tárházát kínálja!
Az evés tehát nem jött össze. Előveszek inkább egy szépen meghajtott cigit, s rágyújtok. A konyha lassan megtelik nehéz füstfelhővel, melyet már szinte késsel lehet vágni. Felveszek a pultról egy nagyobb filéző kést és kivágok magamnak egy négyzetet és építek belőle légvárat... Vagyis füstvárat. Majd miután a menetelő sárgadinnyehad legyőzi a kommunizmust és a Dixie-t trombitáló fóka fáradtan aludni tér, én is elnyomom a cigit, majd hátradőlök.
- Mit is kellene csinálni..? - isteni sugallatra nincs szükségem, mert ahogy kimondom a szavakat, kopogtatnak az ajtón. Kinyitva azt Yurihime toppan elém teljes valójában, izgalomba jőve.
- Természetesen. - válaszolom, s azonnal el is indulunk.
Az ötödik szinten torpanunk meg egy hirdetőtábla mellett, melyet hümmögve áttanulmányozok, s levonom belőle a számomra fontos részt. "Szűz leányokat mentünk meg..." Hmm, azt hiszem nekem ennyi is elég. Ha lányok megmentéséről van szó, én vagyok a megfelelő személy. Igaz gyakorlatom még nincs belőle elég, de sebaj, ebből tanul az ember.
- Rendben van Himécske, keressük meg a gőzmozdonyt! - válaszolom a leánynak, aki vörös arccal engedi el a kezeimet.
- Lázas vagy tán..? - teszem a kezemet a homlokára, de nem tapasztalok nagy hőemelkedést. Megrántom a vállam, majd megsimizem Himécske buksiját és mosolyra húzom a számat.
- Biztos nagyon izgalmas lesz! - jelentem ki előre. Ha megbízónk valóban Thomas a gőzmozdony, akkor azt hiszem nem lesz okom panaszra.

_________________
Adatlap
avatar
Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 25
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Rosalia on Kedd Május 07, 2013 11:23 pm

- Már választhatja is a desszertet, uram. Thomas Hick - halkan kuncog egyet a csapos - ott ül a sarokban, csuklyával a fején. Az ajánlom legyen vele elővigyázatos, a híre megelőzi, de nem minden arany, ami fénylik.
Amíg Kota elmajszolja a reggelijét, a megfigyelt személy köpenyébe burkolózva mered maga elé, arca árnyékban rejtőzik, csoda, hogy egyáltalán kilát a fejfedője alól. Néha unalmában lehívja a menüjét és pötyög. Egyedül az lehet feltűnő, hogy alig érnek le a lábai a székről és folyamatosan topog, rugózik velük, igaz csak alig észrevehetően, de ez jelezheti az izgatottságát.

Hime és Pánci is érkezzen meg a fogadóba és kezdjenek valamit a szituációval! Hick nem fog odamenni hozzátok!

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Yurihime on Kedd Jún. 25, 2013 4:52 pm

Leírhatatlanul boldog voltam, hogy lelkesedésem éber fülekre talált. Madarat lehetett volna velem fogatni, mikor Lewis-sama beleegyezett kérésembe, ráadásul gondolkodás nélkül, mintha mi sem lett volna természetesebb *.* Rendkívül izgatottan vezettem a hirdetőtábla elé, ahol Thomas Hick-sama üzenetére leltem, az előttünk álló kalandokra gondolva teljesen el is feledkeztem magamról, és hogy mennyire nem kisasszonyhoz illendő az, ahogy viselkedtem. Elragadott a hév, hogy megoszthassam azt az örömet a lovaggal, melyet én is tapasztaltam kincsvadászat közben, hála azoknak a szerencsesütiknek.
Mire észbe kaptam, addigra már késő volt. Azt hiszem elveszítettem minden méltóságomat a tábláig vezető úton, szégyelltem magam a viselkedésem miatt. Rettentően zavarba ejtő volt az egész, egyáltalán nem szoktam ennyire ráerőltetni az akaratomat senkire... sőt egyáltalán nem. Ám a lelkesedésemet még ez sem tudta letörni, remegtem az izgalomtól. Főleg, mikor Lewis-sama mindennek ellenére igent mondott *.* Csillogó szemekkel pillantottam fel rá, legszívesebben a nyakába ugrottam volna, hogy megöleljem, de az iménti kézfogó már éppen eléggé kínos helyzetbe sodort minket, és ez visszatartott.
- N-nem vagyok lázas... a-azt hiszem ^.^ - feleltem remegő hanggal, miközben melegséget adó keze a homlokomat érintette, s aggódó tekintetét rám vetette. Hirtelen úgy éreztem, jobb lenne elsüllyedni a föld alá, hiszen feleslegesen aggasztottam a férfiút, ám amikor kezét a fejemre tette, még rosszabb dolog történt. Elvesztettem a fejemet, és ijedten pattantam arrébb, csupán a cselekedet után ráébredve, hogy zavaromban egy kedvesnek szánt gesztust utasítottam el, s ezzel valószínűleg megsértettem a hőst. Lesütöttem a szememet, és rákvörös arccal nézegettem a földön egy kavicsot.
- S-sajnálom... nagyon sajnálom. Nem akartam... megsérteni vagy aggasztani, csak... Embarassed - nem tudtam, hogy is folytassam. Mondjam el neki, mennyire boldoggá tesz, hogy minősíthetetlen viselkedésem ellenére eljött velem? Szaporán szedtem a levegőt, szívem pedig hevesen dobogott, szinte a torkomban éreztem - A-anou... sz-szerintem induljunk ^.^ - jelentettem ki, majd sietős léptekkel előrecsörtettem. Izgalmam idegességgé változott egy csapásra, nem tudtam Lewis-sama erre hogyan reagál. Még azt is elképzelhetőnek tartottam, hogy itt hagy, amiért ennyire udvariatlanul viselkedtem vele szemben. Ám képtelen voltam józanul gondolkozni, nyugalomnak a szikráját sem éltem át. Nyugalom... a nyugalom segíthetne lehűteni zsibongó fejemet, de képtelen voltam magamra gondolni. Félénk pillantásokat vetettem Lewis-sama felé egészen addig, ameddig a fogadóhoz nem értünk, és be nem léptünk az ajtaján.
- Sz-szép napot, mi Thomas Hick-samát k-keressük ^.^ - igyekeztem kedves mosolyt erőltetni az arcomra, miközen megszólítottam a csapost, ő pedig egy csuklyába burkolózott alakra mutatott az egyik sarokban. A lovagra emeltem a tekintetem, de csak egy pillanatra. Szinte azonnal elkaptam, ahogy találkozott a tekintetünk, és inkább odabotorkáltam abba a sarokba. Szólásra nyíltak az ajkaim, ám egyetlen hang sem jött ki a torkomon immár. Annyira eluralkodott rajtam az idegességem, hogy megszédültem. Forgott velem a világ, s vele Lewis-sama is. Mintha csak táncoltuk volna, ám tisztában voltam vele, hogy arra jelen pillanatban képtelen lennék. Az is nehézséget okozott, hogy a lábaimon megálljak, teljesen elgyengültem. Bizonytalanul nyúltam ki valamiféle kapaszkodó felé...
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 596
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Szer. Jún. 26, 2013 5:47 pm

Ahogy kezemet homlokára teszem, ő szinte azonnal elugrik, mintha tenyerem legalább forró, vagy éppenséggel hideg érzetet keltene. Meglepődött pillantással követem szökkenése útját, majd pedig ahogy a földön keres valamit tekintetével. Talán szavakat..?
Felemelem kezeimet, hogy azokat jól megvizsgálhassam; mégis miért távolodott el tőlem így ez a lány. Nem vagyok koszos, se hideg, se meleg. Egyszerűen csak én vagyok. Vagy ez lenne a baj? Hiszen eddig nem mutatta halvány szikráját sem annak, hogy ódzkodna tőlem, de mostantól óvatosabb leszek; bőrén nem érintem meg, sőt az egyéb úttól is megpróbálom magamat távol tartani. Igaz reflexből induló mozdulataimat nehezebb lesz befolyásolnom, vagy megálljt parancsolni nekik, de igyekezni fogok. Ez a legkevesebb, amit megtehet Himécskéért.
Mentegetőzésbe forduló szavai még csak tisztábban engedik láttatni velem a helyzetet. Arcomra halovány szomorúság ül ki, amire bárki azt hihetné, hogy egy ismerősöm nemrég halt meg. Talán nem is lennének olyan távol a valóságtól, mert úgy érzem most elvesztettem valami olyat, ami korábban kedves volt nekem. Csupán csak egy gondolat volt az egész, hisz' a valóság távol állt tőle. A lány eddig sem bírhatta közeledésemet, de csak most vállt egyértelművé.
Apró mosollyal az arcán indul meg célunk felé, s én csak habozva követem őt. Miért engem hívott el magával? Homlokom árkolódni kezd a gyűrődő ráncoktól, s komorrá válok, mintha nem is önmagam bőrében lennék. Hime, miért nem vettem észre korábban, hogy tartasz tőlem?
A fogadó nem is volt olyan messze. Belépvén arcomat igyekszem átmaszkírozni olyvá', hogy ne úgy tűnjön; éppen egy temetésről jövök. Társam a gyorsabb, nyomban a gőzmozdony után érdeklődik, s a kocsmáros már mutatja is hol találhatjuk meg. Szemem önkéntelenül is a lányt pásztázza, s csak akkor kapom el róla tekintetem, mikor összetalálkozik az övével. Átvágunk a székek és asztalok tengerén. Már-már úgy döntök, inkább csöndben maradok, s hagyom Himét érvényesülni, mikor leesik, hogy nem szólal meg. Értetlenül nézek az állítólagos Thomasra és a leányzóra felváltva.
Mintha kissé imbolyogna. Kezével kapaszkodó után nyúl. Már tudom mennyire nem akarja közelségemet érezni, így inkább egy szék után nyúlok, s fordítom oda háta mögé, majd a lehető leggyorsabban segítek neki leülni. Amint biztosan ül, már el is engedem, nem szeretném, ha tovább szenvedne, helyette inkább a gőzmozdonyra pillantok, ki valószínűleg furcsállva nézhette végig ezt a kis esetet.
- A hölgy Yurihime, én pedig Shiel D. Lewis vagyok. Mindketten a Justice League céh szolgálatában állunk és társulni kívánunk önhöz. - mondom, majd pedig kezet is nyújtok neki. Ha elfogadja a gesztust, ha nem, ezután jómagam is egy szék után nyúlok és helyet foglalok...

_________________
Adatlap
avatar
Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 25
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Rosalia on Csüt. Jún. 27, 2013 12:27 pm

Ahogy Hime elindul Hick felé, a köpenyes elkezd mocorogni ültében, kezeit pedig az asztalról az ölébe kapja. Egyértelművé vált számára is, hogy hozzá igyekeznek: végre akadt jelentkező a hirdetésre! Amikor a lány megáll előtte, s végül szótlanul csak téblábol, a küldetésadó továbbra is csak mered maga elé, aztán lassan végigméri a hölgyet. Csuklyája alól egyre inkább kirajzolódnak arcvonásai, amikor viszont Lewis magához ragadja a szót és bemutatkozik, elfogadja a kézfogást és megválik a fejfedőjétől. Mikor felfedi kilétét, egy borzos hajú, lila szemű, pisze orrú fiút köszönthettek személyében.
Miután mindannyian helyet foglaltak, tekintetét lopva Himére emeli, ahányszor csak nem szégyelli, miközben azért Lewissal igekszik kommunikálni. Olybá tűnik neki, hogy a férfiú a vezető, a leány alakja és bájos orcája viszont minduntalanul visszavonzza a tekintetét. Amikor már-már tolakodóvá válna a két jövevény mustrálása és kínossá a jelenet, Thomas végre megszólal. - A nevemet már tudjátok, de hogy ki vagyok, azt tuti nem. - Kezd bele galuskás, kissé még mutáló hangon. - Asszem jobb tiszta vizet önteni a pohárba, csak hogy tudjátok mi a stájsz. Apám William Hick, akit "Nagymedve"-ként is emlegetnek, és Aincrad törpe klánjának vezetője. Jah-jah, törpe vagyok nem gyerek... mindenki azt hiszi, hogy egy taknyos kölyök vagyok az alacsonyságom és a szakáltalanságom miatt. Pedig nem minden törpének van dús szőrtengere - sóhajt egyet vágyakozóan a fiú - No, épp ez a lényeg... én is bazinagy, befonható, rőt szakállat akarok, köldökig érő bajusszal, akkorát, hogy akár madarak fészket is rakhatnának benne \o/ Bocsesz, asszem elragadtattam magam... Tudjátok a fater, a Nagymedve, nem véletlenül kapta ezt a nevet, szóval ő pont azért lett a vezér, mert ő a legerősebb és neki van a legdúsabb szakálla az egész klánban. Nekem viszont egészen addig nem sarjad ki a szakállkám, amíg nem gyűjtök magamnak kincset. És ahogy láthatjátok, nem nagyon pelyhedzik az állam. Minél több szörnnyel vívok meg és minél több kincsüket harácsolom össze, annál férfiasabb és dúsabb szakállam lesz nekem is! Wáá, minő gyönyörűség lenne! És végre apám is büszke lehetne rám és visszafogadna a klánba. Azt mondta mihaszna, tökelütött kölök vagyok, aki még egy farkast se tudna legyőzni, és sajnos abban igaza van, hogy ezek az átkozott mobok folyton eltángálnak. Ezért lenne szükségem kalandozó társakra, s hogy jó híremet keltsem, mindenkinek elcsacsogtam Thomas Hick hőstetteit. - Pironkodva összehúzza kicsit magát, amiért leleplezte saját füllentéseit, de ahogy ismét Himére pillant, újból felbátorodik. - Vannak ám koordinátáim, nekem csak harcostársakra van szükségem. A kincsen szívesen osztozom, de egymagam nem tudom legyűrni Fafnirt...

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Yurihime on Pént. Júl. 05, 2013 3:07 pm

Elmémre homály ereszkedett, elveszítettem a kapcsolatot a külvilággal. Tompa érzések jutottak csupán el hozzám pillanatnyi rosszullétemben, annyi jutott el a tudatomig, hogy leültetnek egy székre. Tétován kerestem meg kezemmel a fejemet, hogy megfoghassam, szemeimet pedig becsuktam, amíg helyre nem jöttem lassacskán. A zúgáson átszűrődtek a szavak: bemutatkozás. Ám lelki szemeim előtt egyre többször villant fel az a sokat mondó arc, mely Lewis-samáról köszönt vissza rám, és mely kétséget sem hagyott afelől, hogy csalódást okoztam neki váratlan elmebajommal, melyet én magam sem értettem. Tiszta vizet kellett öntenem a pohárba, de illetlenség lett volna Thomas Hick-sama előtt megtennem.
- Hálásan köszönöm a segítséget, igazán sajnálom a kellemetlenséget. Nem is tudom, mi lenne velem Lewis-sama nélkül... - nyitottam ki óvatosan a szememet, s néztem fel még sápadtan, halk szavakkal kifejezve magamat. Jól esett a szék támogatása, ennél jobban azt hiszem csak az esett volna, ha maga a lovag nyújt támaszt nekem, de nem lehettem olyan önző, hogy ilyen terhet rójak rá, amikor így is folyton gondoskodik rólam és vigyáz rám.
Tekintetem a fiúcskára emeltem, hisz' az volt. Lehántotta csuklyáját és bátortalanul nézett rám. Igyekeztem egy mosolyt küldeni feléje, amennyire állapotomtól csak telt, szerencsére kábaságom tünedezőben volt már. Ennek ellenére nem voltam benne biztos, hogy minden szavát felfogtam, a fiatalúr igen különös, sosem hallott szavakat is használt. Talán nemzetsége lehetett az oka, hogy nem beszélte a japánt úgy, ahogy mi.
- Biztos vagyok benne, hogy a szorgalom és a kemény munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, Hick-sama ^.^ Örömmel segítenénk, igaz? - bátorkodtam végül megszólalni, bízva benne, hogy nem értettem félre semmit, s eközben Lewis-samára pillantottam, mintegy megerősítésképpen. Már egészen visszatért az éberségem, így ismét foglalkoztatni kezdett baklövésem, melyet minél hamarabb jóvá kívántam tenni. Remélem adódik rá alkalom hamarosan Embarassed
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 596
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Kedd Júl. 09, 2013 6:55 pm

Oh, egy gyerek. Kézfogásomat elfogadja, mire én egy szék után nyúlok, s odafordítom társaságunkhoz. Lehuppanok rá, majd kezdem is nyomban hősi hallgatózásomat, mivel megtudok pár igen fontos összetevőt gőzmozdonnyal kapcsolatban...
Vagyis azt, hogy nem gyerek, csak törpe. Érdekes, eddig még nem találkoztam törpével, csak filmekben láttam őket. Nem tűnik túl férfiasnak, elvégre a szakállra vágyás nem férfias dolog..! Nem bizony, hisz az a férfias dolog, ha már van szakállad! Jó, nekem nincs, csak borostám és ezért néha napján mérgelődöm is, de a játék nem hoz ki belőlem többet. Abba viszont tudok kapaszkodni, hogy a valóságban bizonyosan szép bajusszom nőtt már, mivel "álmomban" is csábítom a nővérkéket, vagy akárkit, ki éppen ápol.
- A szakáll valóban nagyon fontos, mindenképpen támogatom az ötletet. Anélkül nem férfi a férfi! - erősítem meg a srác mondandóját csak úgy megjegyzés szintjén. Nem kívánok a szvaába vágni, hisz' van mondanivalója bőven.
Elmondása szerint ő nem is hős, vagy hasonló, csupán egy olyan alak, ki szóbeszédeket terjeszt magáról, mint kalandorról, meg egyebek. Erre kissé húzódni kezd szám, de meg tudom érteni. Ha nincs elég erőd, akkor ki kell találnod. De ez akkor sem tisztességes, még ha szakállra is vágyik az ember.
- Mindenképpen segítünk! - támogatom meg Himécske beleegyezését, miszerint társakként fogjuk támogatni őt elkövetkezendő kalandjában. A hősi cél pedig nem más, mint a szakáll, no meg a kincs! Ezért akár meghalni is érdemes!
- Ki, vagy mi az a Fafnir..? Valamilyen gonosz szörnyeteg? Démon? Garázda..? Erőtől duzzadó hősi karom, s Himécske éles fegyvere úgy is keresztülhúzza számításait! - mondom felindultan, s rá is csapok az asztalra. Szememben buzgó akarat bujdosik, testem minden izma megfeszül. Segítenünk kell ennek a fiúnak, akármi legyen is az ára. Szakáll!

_________________
Adatlap
avatar
Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 25
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Fuun Kotarou on Szomb. Júl. 13, 2013 7:33 am

Kicsit aggódtam Himéért, de egyelőre nem akartam feldobni az álcámat, ott van mellette a lovag, s ahogy reméltem segít is neki. Nem hiába lovag lovag Lewis. Amit hallottam érdekesen is, meg rettentő unalmasan is hangzott. Nem nagyon érdekelt, hogy így szakáll úgy szakáll, ugyan már, én akkor is leborotválnám, ha lenne. Viszont a kincs, koordináta, meg a fafnir szavak meghozták a kellő érdeklődésemet. Nem vagyok sem történész, sem egyéb iratkukac könyvmoly, de azért még is csak a játékok és mitológiák világában élek, még szép, hogy hallottam a fafnirról, még ha nem is sokat, vagy feltétlen pontos információkat. Lewis kérdésére elmosolyodtam, s úgy döntöttem itt a megfelelő alkalom a belépésemre. Meglehetősen impozáns belépőt tervezek. Kihasználom csendességem, s észrevétlenségem, melyek jártasságaimból fakadnak, majd első képességemhez is fordulok. Hihetetlen gyorsasággal indulok meg, csendesen, akár a halál, s köszönhetően a közelségnek gyakorlatilag már ülve jelenek meg mellettük, pontosabban Hime és Hick között. Csuklyámat a menetszél levitte, így arcom is tisztán láthatóvá válik. Szép széles szokásos jókedvű vigyorommal indítok, s természetesen magamhoz ragadom a kezdeményezést, szintén puszta reflexből.
-Szééép napot Hime-chan Lewis, Hick!
Nyújtom meg kicsit a szépet, hogy megfelelően menő hatást keltsek, természetesen Himét szólítom elsőre, hisz mégis csak őt kedvelem a legjobban a jelenlevők közül, noh meg hölgy is, aztán jön Lewis uraság, majd a füllentő törpe. Aztán nem sokkal ezután folytatom is, nehogy még a törpe learassa azt a kis információt, mellyel rendelkezem. Kárba veszne az egész belépőm.
-Nekem is tetszik az ötlet. Amúgy tudtommal a fafnir valamilyen mítikus lény, egyfajta sárkány, ami mindig valami nagy kincset őriz. Nos nem tagadom Hime-chan is erős, és Lewis is komoly harci erő, de mit szólnátok, ha én is hozzádobnám a kevéske kardforgatói tudásomat. Természetesen egységesen osztozva azon a kincsen.
Továbbra is vidám maradok, de ezúttal már a többieké a szó, igyekeztem a lehető legrövidebbre fogni az egészet, hisz nem kenyerem nekem sem, hogy a végén megsértsek valakit a szóhoz nem jutása miatt. Bár, tehetek én róla, hogy olyan jól forognak a szavak a nyelvemen, mint a gondolataimban?

_________________
Bolt:
Lélek Kristály Iroda
Küldetések:
Álmatlan
[url=] [/url]
Ragnarök
Eventek:
Cupido
Húsvéti
Küzdőterek:
Peter vs Kota
[url=][/url]
Adatlap:
Spoiler:
avatar
Fuun Kotarou
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 412
Join date : 2012. Aug. 05.
Age : 25
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
10/1200  (10/1200)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Rosalia on Szer. Júl. 17, 2013 2:26 pm

- Lewis, Yurihime! Titeket az égiek küldtek! Érzem, hogy jó emberekre akadtam és ti nem fogtok kinevetni vagy cserben hagyni! \o/ Ne is késlekedjünk cimbik, útra fel!\o/ - örvendezik Thomam  nagy lelkesen, s örömében megfeledkezik a korábbi megilletődöttségéről és mintha kissé közeleb húzódnak Himéhez. Arcán még mindig enyhe pír van, de kezd felbátorodni, csakhogy a lovag úr egy kérdésére nem felelt. - Oh, ja igen... Fafnir... - s ekkor robban be közétek Kota, egészen pontosan Hime és Hick közé. A fiú kissé zokon veszi, hogy még csak épp most kezd el bátorságot gyűjteni az udvarláshoz, na meg a magyarázathoz, máris félbeszakítja egy idegen férfi. Ez az ő formája. Sad
- I-igen, Fafnir egy kincsőrző sárkány, népem egyik ősi ellensége. Ha sikerülne karóra tűznöm a rusnya fejét és a kincsét eloroznom, akkor apám végre büszke lehetne rám! - Vegyes érzésekkel pillant a fiú a kardforgatóra, s bár bujkál benne némi ellenérzés, amiért meghiúsította hódító terveit, ugyanakkor a figyelereméltó gyorsasága és lopakodása még hasznos lehet a küldetés szempontjáról. Annyira pedig még ő sem bolond, hogy veszni hagyjon egy ilyen utitársat. Igyekszik elővenni a legjobb modorát és úgy válaszol Kotának.
- Persze tarts velünk, már ha a többieknek sincs ellenére. Kellenek az erős és bátor társak a kaland során, s a mondandódból az jön le, hogy te is az vagy. Nekem pedig nincs okom kételkedni a szavaidban. Mondjuk a nevedet még nem árultad el. Rolling Eyes - Kis szünetet hagy arra az eshetőségre, ha Kota bemutatkozna, majd véget vet a bájcsevejnek, ideje a tettek mezejére lépni. - No, usgyi, vegyük nyakunkba a lábunkat! Gyertek velem, hátasra lesz szükségetek. - S amíg a fogadótól nem messze lévő istálló felé vezet benneteket, végig szorosan Hime mellett halad, na nem tolakodó közelségben, de nem áll szándékában feladni azt az elképzelését, hogy idővel ha úgy alakul, akkor a kisasszony kegyeibe férkőzhessen.
- Válasszatok hátast! - int kezével Thomas az istállóban álló egyetlen robosztusabb ló és szintén egyetlen darab póni felé. Ő maga hátrébb lépked, majd egy megtermett medvével tér vissza, ami első pillantásra igencsak veszélyes jószágnak tűnik, mégis egészen kezes, legalább is a törpe fiúnak engedelmeskedik. Hátára kényelmesnek tűnő, puha nyerek van felszerelve, ami szintén arra enged utalni, hogy Thomas hű társa. - Ha gondolod, szívesen osztozom veled Bernard hátán - súgja oda félhangosan, félszeg mosollyal Yurihimének a fiú, miközben megpaskolja a macit.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Szer. Júl. 17, 2013 5:23 pm

Elégedett mosoly húzódik arcomra, ahogy Hick kedve is felderül. Biztosan nagyon örülhet, amiért talált magának társakat, hisz' hangot is ad neki. Valóban, társakat könnyű találni, de igaz társakat nagyon ritkán. Szerencsés embernek érzem magamat, hogy a Justice League kötelékében megtaláltam azt a helyet, ahol ezek az emberek tucatszámra vannak jelen és egyre többen is lesznek. Legalább is, ha rajtam múlik. Össze fogom toborozni Aincrad hőseit, hogy együtt harcoljunk a nemes cél érdekében!
- Ah, üdv! - köszönöm a fura alaknak, ki egyszer csak csatlakozik hozzánk a semmiből, ráadásul tudja a nevünket is. Valahonnan ismerős az arca, de hirtelen nem tudom hova tenni. Biztos nem hős, mint én, elvégre akkor nyomban eszembe jutna, gondolkodnom sem kellene kilétén. Ráadásul be sem mutatkozik, így csak egy kínos mosolyra telik tőlem, mi azt sugallja, hogy "igen koma, neked is szép jó napot, habár nem vágom ki vagy". Ez viszont egy olyan gondolat, ami nem lát napvilágot nyelven által.
A jövevény nyomban el is kezdi mesélni, hogy Fafnir egy sárkány, ki kincset őriz. Legendásat? Oh, az nagyon jól hangzik! Hick megerősíti a mondókáját, szóval nem csak a levegőbe beszél az alak. Hogy létezhet egy legendás kincset őrző sárkány úgy, hogy én nem tudok róla és nem próbálom meg levadászni..? Megbocsájthatatlan! Na jó, ez esetben elnézem magamnak, hisz' éppen azért indulunk útnak, hogy a lény megölésével hírnevet, dicsőséget és nem utolsó sorban szakállat szerezhessünk a felkérőnknek.
- Csatlakozz hát hozzánk, harcos. Elkélnek az erős bajtársak! - mondom a férfinak, kinek meg is veregetem hátát jó szándékom jeléül.
A fiú nem húzza az, szinte azonnal indulót fúj. Úgy tűnik nem várunk már másra, hárman, illetve négyen is elegek leszünk egy sárkány leölésére.
- Minden rendben lesz Himécske! Ha valami mégsem jól sülne el, csak ugorj be mögém, én majd megvédelek hősi pajzsommal! - súgom a leány fülébe, majd felsegítem a székből, de ügyelek arra, hogy ne túl sokáig érintsem kezeit. Végignézve rajta olyan, mintha még mindig nem lenne teljesen rendben. El sem hiszem, hogy ilyen sokkba kényszerítettem a lányt... Kezd bűntudatom lenni...
Egy istállóhoz megyünk, miben Hick parancsba adja, hogy pattanjunk fel egy-egy hátasra. Jómagam államat simogatva állok a helyzet előtt: életemben nem ültem lovon. Persze a srác egy medvével tér vissza, ami sokkal férfiasabb, de nem hiszem a medvélés jobban menne, mint a lovaglás.
- Hmm, ez érdekes. - jegyzem meg hümmögve, ahogy felülök a lóra, s azzal a lendülettel már zuhanok is le a másik oldalon. Nagyot nyekkenve érkezem meg a földre, mire egy kis információs ablak ugrik szemeim elé. A tájékoztatás szerint csak úgy lehet lovagolni, ha megvettük a hozzá szükséges jártasságot. Nekem olyan nincs. Ez nem hősies, hanem gáz...

_________________
Adatlap
avatar
Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 25
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Fuun Kotarou on Szer. Júl. 17, 2013 5:30 pm

Még épp időben érkeztem, már majdnem meg is lépett nélkülem ez a Hic, de az is szerencse, hogy mi voltunk az elsők, hisz nagyon úgy tűnik, hogy szinte bárki megtette volna neki, aki egy kicsit erősebb. Azt az egyet hirtelen nem tudom, hogy miért nem fogadott olyan lelkesen, sőt talán le is lomboztam kicsit, pedig azt hittem, hogy eléggé gondoskodtam a belépőm erejéről a jó hatásért.
-Oh, igaz is. Fuun Kotarou vagyok örvendek.
Kicsit megvakarom a fejemet, ebből a "harcos" megnevezésből, nagyon az áradt, hogy Lewisnek gőze sincs ki vagyok, nah mindegy, nem, mintha nagyon zavarna. Aztán visszarakom a széket a helyére, s a maradék itókámat is felhajtom. Amint végeztem a dolgaimmal a csuklyás köpenyem elrakom az „zsákomba”, hisz csak arra kellett, hogy itt várjak észrevétlenül. Dolgaim végeztével követem is a többieket, bár a hátas hallatára elhúzom a számat. Nem lovagoltam még itt, és semmi kedvem most belekezdeni egy ilyen manőver megtanulásába, nem mellesleg, hogy RL lovaglótudásom is a nullával vetekedik. Körülnézek, és meglepetésemre alig van itt állat, sőt az egyik kifejezetten furcsa.
-Jaj, de aranyos!- :3
Megpróbálom megsimogatni a kobakját, de ha harapni próbálna, akkor gyorsan elhúzom a kezemet, nem kívánkozok akkor sem átélni egy ilyen eseményt, ha az nem visz le életet. Hümmögök egyet-kettőt, majd újabb fecsegésbe kezdek.
-Hime-chan, nyugodtan legyen a Póni a tiéd szerintem, én meg, ha Lewis úr is úgy gondolja megyek vele, ha nem akkor majd futok. Bár a kitartásom nincs az egekben, de gyorsasággal majd ellenzem a pihenőt, ha kell.
Meg kell hagyni, én is furcsa vagyok, azonban nem ostoba, s tudok én rendesen bókolni, így hát nem esik nehezemre ezúttal észrevenni, hogy mivel is rontottam el először a kölyök, öhm bocsánat, nah mindegy, nem jut eszembe a megfelelő szó, szóval a kedvét. Amennyire én ismerem Himét, ebbe úgy is belebukik. Azzal meg sem próbálkozom, hogy én menjek Himével a lovon, bár tény, hogy Lewis a pónin látvány megérné a fáradtságot. Félhangosan fel is kuncogok a hirtelen elképzelés mellé társuló vizuális képen. A nagy tank egy pónin lovagolva, már csak a rózsaszín páncélzat és a hulló csillám hiányozna, ha megkérdeznék, hogy min kuncogtam, akkor csak legyintek, hogy "Nem érdekes.". Nem sokkal ez után Lewis nagyot huppan, ahogy megpróbál felülni a lóra, majd egy ablak is megjelenik. Azonnal jön is a facepalm, meg egy lehetséges gondolat.
-Azt ne mond, hogy kell valami a lovagláshoz.
Hangom erősen árulkodott az elkenődött hangulatomon, és az arcomra egy "Ó, hogy az isten verné meg Kayabát" kifejezés ült ki.

_________________
Bolt:
Lélek Kristály Iroda
Küldetések:
Álmatlan
[url=] [/url]
Ragnarök
Eventek:
Cupido
Húsvéti
Küzdőterek:
Peter vs Kota
[url=][/url]
Adatlap:
Spoiler:
avatar
Fuun Kotarou
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 412
Join date : 2012. Aug. 05.
Age : 25
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
10/1200  (10/1200)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Yurihime on Csüt. Júl. 25, 2013 8:17 pm

Éppen csak összeszedtem magam, talán még a sápadtság is a múlt homályába veszett orcámról, mikor mindenféle figyelmeztetés nélkül megjelent köztem és Hick-sama között egy árny. Lehulló csuklyája alól ezüstös sörény bukkant elő, és némi figyelmet áldozva a jelenségnek, felismertem a lehuppanó és pillanatnyi nyugalmamat felkavaró alakot. Elfordítottam a tekintetem, hogy szaporává váló légzésem egy kissé lenyugtassam, nem számítottam rá, hogy össze fogok futni Kotarou-samával, és valamiért nyugtalanná tett, hogy Lewis-sama is jelen van éppen.
- Sz-szép napot, Kotarou-sama! Ohisashiburi~ ^.^ - köszöntöttem a kardforgatót, majd egy mély levegőt véve kihúztam magam a székemben. A tartásom eleddig rosszullétem okán kifejezetten otromba volt, ám képessé váltam odafigyelni immár erre is. Azt is megtudtuk, hogy kicsoda Fafnir, egészen varázslatosan hangzott egy sárkány legyőzése a kincs megszerzéséhez. A kalandos kincsvadászat gondolata széles mosolyt húzott az ajkaimra, egy csapásra visszatért a lelkesedésem! *.*
- Kotarou-sama, már megbocsásson, de biztosan jó ötlet velünk tartania? Veszélyesnek hangzik a feladat ^.^ - bátorkodtam megkérdezni a férfiútól, ki felajánlotta segítségét. Aggódtam miatta, amikor legutoljára látni volt alkalmam, finoman szólva is hagyott kívánnivalót maga után a vívótudása, noha kétségtelenül remek reflexekkel bírt, és tehetséges volt. Ám nem voltam benne bizonyos, hogy a szintje elegendő lesz-e egy ilyen jelentős feladathoz, mint egy legendás sárkány legyőzése.
- Bízom önben, Lewis-sama ^.^ Remélem nem leszek útban, mindent meg fogok tenni azért, hogy segítségére legyek ^.^" - döntöttem kissé oldalra a fejemet mosolyogva, midőn a hősies lovag halkan támogatásáról biztosított. Örömmel töltött el a gesztus, nagyobb biztonságban éreztem magam így és lelket, bátorságot öntöttek belém a magabiztos szavak.
Átsétáltunk a fogadóhoz tartozó istállóba, közben pedig vetettem néhány vidám pillantást a kisember felé is. Thomas Hick-sama lelkesedését nagyra becsültem, fontosnak tartottam, hogy tiszta és jól látható céljai legyenek az embernek. Nekem sokáig nem voltak, és a bizonytalanság mocsara húzott le, ám immáron megtaláltam én is létezésem okát, hála Lewis-samának. Nemsokára már a hátasok mellett álltunk, és amíg Thomas-sama néhány pillanatra távozott, addig odaléptem a pónihoz, hogy megsimogassam a hosszú fejét. Aranyos volt, ahogy a kezem után kapott, bizonyára azt gondolta, kockacukor van benne ^.^ Halk kuncogással paskoltam meg az állatot és súgtam oda hozzá pár szót. A fiatalúr egy medvével tért vissza, nem kis meglepetést okozva, de ha törpe, akkor bizonyára hozzá illőbb hátas, mint egy paci ^.^ Viszont sajnálatos módon problémába ütköztünk, ami igen hamar napvilágra is került. Jómagam tisztában voltam a saját képességeimmel, azaz azoknak a hiányával, ám úgy festett, hogy Lewis-sama és Kotarou-sama is ugyanezzel küzdöttek.
- Anou... azt hiszem egyikünk sem tud lovagolni, attól tartok Embarassed - jegyeztem meg Thomas Hick-samának, miközben aggodalmas pillantásokat vetettem Lewis-sama felé. Remélem nem ütötte meg magát nagyon Sad
- Ami azt illeti, ha nem bánják, én szeretnék Lewis-samával tartani. Sajnálom, ha csalódást okozok, és szörnyen restellem, hogy nem élhetek a gáláns felajánlásával, Thomas-sama, ám... volna valami... Embarassed - szólaltam meg óvatosan, igyekezve nem belegázolni a fiatalúr lelkébe és nem megsérteni őt önzőségemmel és illetlenségemmel. Azonban úgy éreztem, hogy a félreértés tisztázása előrébb való jelenleg, és jó alkalomnak találtam a közös lovaglást... ha megoldható lesz egyáltalán.
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 596
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Rosalia on Vas. Júl. 28, 2013 12:23 am

- Örvendek Fuun Kotarou, üdv a csapatban! - Thomas megpróbál minél férfiasabban kezet rázni Kotával, majd indultok is az istállóba. - Ám legyen - bólint csüggedten a fiú Hime kijelentésére, miszertin helyette inkább Lewissal lovagolna, de tudja nagyon jól, hogy egy nemes hölgy szívéhez nem szabad ajtóstul rárontani. Ráadásul már azért is büszkeség töltötte el, mert egyáltalán meg merte kérdezni a lányt, hogy vele tartana-e. A lovaglás problematikájára is van ám megoldás: Hick gyorsan felülteti a lovagot a nyeregbe, majd több ponton megérintve a nyereghez rögzíti őt a rendszer, majd ugyanezt megteszi az elébe ültetett Himével és a pónin Kotával is. Így már elvileg stabil a lábatok a szíjaknak hála, a tempó olyan lesz, ami nem igényel ügetést, a továbbiakban pedig csak fogódzkodni kell a gyeplővel. Thomas megmutatja az alap mozdulatokat is, úgy tűnik türelmes és hatékony oktató válhatna belőle. Mire nem jó egy törpe. Amikor már útra késznek találja a társaságot, felpattan Bernard hátára és macitempóban nekiindultok az útnak. Hegyeken völgyeken keltek keresztül, beletelik fél napba is, mire majd a szint széléig elkutyagoltok. Itt találtok rá egy romos kastélyra, vagy nevezzük inkább várerődítménynek. Mielőtt átkelnétek a várárok fölötti függőhídon, Thomas ellátja a lovakat és a macit, gondosan kikötözi őket, majd összehív benneteket egy tanácskozásra, miután felfrissítettétek magatokat az út fáradalmai után.
- Az a hír járja, hogy Fafnir képes bezabálni egy egész birkacsordát, aztán viszont napokra kiüti magát és alszik. Ha szerencsénk van, akkor most is az igazak álmát alussza és harc nélkül is megúszhatjuk a kincs elcsenését. A másik lehetőség, hogy álmában megöljük, de ez nekem annyira nem tetszik. Mégiscsak egy nemes állat a sárkány, bár az életemet azért jobban féltem, mintsem feláldozzam az övéért. Mi a javaslatotok, hogy próbáljunk túljárni az eszén? Arra sem árt készülni, ha esetleg felébred, vagy eleve ébren van. Javaslatok? Lopakodása, észlelése van egyáltalán itt valakinek? Esetleg súlyemelés vagy akrobatika? Egyáltalán kinek mi az erőssége? Én például törpe létemre elég fürge vagyok. Meg ugye kicsi, sok helyre beférek. Bármi hasznos lehet, ha más nem hallgatózás a pulzusát figyelni. Mindenre vevő vagyok cimbik, ne kíméljetek! - Izgatottan tördeli a kezét a fiú és várja az ötleteiteket.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Vas. Júl. 28, 2013 6:42 pm

Kellemetlenül támaszkodok fel és állok újra a hátas elé. Nézem jobbról, nézem balról. Ő értetlenül pillant vissza rám. Fura ez a ló, mintha kancsal lenne... Kezemmel hessegető mozdulatot teszek, mire elfordítja a fejét, én meg még egy lépést teszek hozzá. Hick ekkor ér oda hozzám, hogy segítő kezet nyújtson. Felpattanok a lóra, ő meg megnyomogat pár pontot a nyergen. Be kell valljam fogalmam sincs mit csinál, de azt jól teszi, mert már egyáltalán nem érzem úgy, mintha bármelyik pillanatban lezuhanhatnék az állatról. És ez nagyszerű érzés! \o/ Bár mint már mondtam, egy medvén medvélni bizonyosabban férfias lenne. A pónilovol ülő kardforgatóra tekintve pedig majdnem elfog a hősi nevetés. Az viszont már nem férfias...
Kezemet nyújtom Himécskének, hogy felsegítsem magamhoz. A gőzmozdony neki is beállítja a szükséges dolgokat, hogy ne essen le, majd mikor magunkra hagy, hogy visszatérhessen a medvéjéhez, én egy kissé zavarba jövök. Himécske, a lány aki ellökött magától, itt ül előttem pár centire. Arcát ugyan nem látom, de el tudom képzelni, hogy mennyire undorodhat tőlem...
Megmozdítom a gyeplőt, mire a rendszer a kezébe veszi az irányítást, s kisegíti mozdulatomat. A ló megindul, s lassan, majdnem csigatempóban kezdünk vánszorogni. Mit is vártam? Ez nem egy hősi paripa, csak egy kancsal ló!
- Vajon a többiek most mit csinálhatnak..? Remélem az igazságért küzdenek... - gondolkodom hangosan, de nem leszek mérges, ha Himécske esetleg beszélgetni szeretni. Bár a számat inkább alapállásba teszem, hisz' nem akarom felzaklatni azzal, hogy beszélek hozzá fölöslegesen. Elvégre én sem szeretem, ha akit nem ismerek el, mint mint közeli személy, jártatja a száját...

Nem hittem volna, hogy a szint ilyen nagy... - vallok színt, ahogy végre leszállok a ló hátáról, s megropogtatom csontjaimat. Hála égnek megérkeztünk! Attól féltem már lassan, hogy a lovon öregszem meg, s kiégett öregapó hős lesz belőlem. A ló még mindig kancsal.
Leteszem magamat egy fa árnyékában, s szememet meresztgetve pillantok fel a vár szerű építményre. Ezt kell majd négyünknek bevenni egy sárkánytól? Veszélyes vizekre eveztünk, nem mondom... De bízom benne, hogy ez a csapat megfelelő erre a feladatra! Hick szavai azonban egy kissé összekuszálnak. Összehord mindenféle tervet, belekezd egybe, s még be sem fejezi, de már átugrik egy másikba. Most akkor hogy is akarja csinálni?
- Én úgy gondolom, hogy fogalmunk sincs még arról, hogy mit csinál éppen a sárkány. Talán először meg kéne lesni, hogy miben ügyködik és akkor ahhoz igazíthatjuk a tervet is. A képességeim egyébként leginkább az erőmben rejlenek, de észlelni is tudom a veszélyt. Látásom és hallgatózásom képessége pedig ugyancsak jobb az átlagnál! - szavalom mindezt anélkül, hogy egyáltalán megnyitnám a menümet. Nem a számok embere vagyok én, hanem a tetteké!

_________________
Adatlap
avatar
Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 25
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Yurihime on Szer. Szept. 04, 2013 8:51 pm

Rettentően megviselt, hogy csalódást kellett okoznom Thomas Hick-samának, úgy tűnik korábbi ballépésem egy egész kártyavárat dönt össze, jómagam pedig nem találom a módját annak, hogy megállítsam a lavinát. Csak reménykedni tudtam benne, hogy előbb-utóbb megfordul a szerencsém és képes leszek tisztába tenni a dolgokat. Nem szerettem volna, ha bármelyikük is haragudott volna rám, ám ehhez az elejéről volt ildomos kezdenem a félreértések tisztázását. Készséggel elfogadtam hát Lewis-sama segítő kezét és miután erős karja felemelt a ló nyergébe, türelmesen megvártam, míg a fiatal törpe gondoskodik arról, hogy ne essünk le útközben. Különös érzés volt ilyen közel ülni Lewis-samához, szinte éreztem a leheletét a tarkómon, szívem pedig majd kiugrott a helyéről, úgy zakatolt.
- B-biztos vagyok benne, hogy ezt teszik ^.^ - feleltem a fejemet leszegve, a férfiú közelsége ismét furcsa hatással volt rám. Orcámon halvány pír játszott, és még az sem tudta elterelni a figyelmem, hogy időközben nekivágtuk az útnak. Nehéz volt összeszedni a bátorságomat, tartottam tőle, hogy megbántom Lewis-samát még ennél is jobban. Talán szerencsének mondható, hogy az út hosszú volt.
- A-anou...! Sze... szép időnk van, nemde? ^.^ - kezdtem bele, hogy aztán teljesen másképp folytassam, mint szerettem volna. Aho! Mindenképpen tennem kellett valamit, nem élném túl, ha Lewis-sama haragudna rám Sad
- E-eto... - fogtam hozzá újra remegő hangon - Ha megengedi, én... szóval szeretnék... - szükségem volt egy mély levegővételre - ...elnézést kérni a viselkedésemért. Tudnia kell, hogy nagyon b-boldoggá tesz az, hogy megosztja velem a társaságát, és... talán túl boldoggá is. N-nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy... hozzám érjenek, és amikor Lewis-sama megérint, én... szóval különös érzések fognak el. Nem félelem, vagy ijedtség, inkább túláradó... öröm... és számomra... Kérem, ne zavartassa magát miattam ^.^ Szörnyen sajnálom, ha megbántottam, nem állt szándékomban - vallottam be félénken, és kissé hátradőltem, noha minden porcikám tiltakozott ellene. Azonban éreztetni szerettem volna Lewis-samával, hogy nem vele van a baj, hanem velem. Nem tudom, mit tehettem volna, de talán így, hogy ezt kimondtam, nem fogok kellemetlenségeket okozni a furcsa reakcióimmal. Remélem...

A hosszú út végére kissé elgémberedtek a lábaim, így a járás némi nehézséget okozott, miután leszálltunk a ló hátáról. Egy hatalmas várkastély előtt álltunk, melytől csupán egy híd választott el minket. Elmosolyodtam, gyönyörű látvány volt az impozáns épület. Annyira látni szerettem volna már belülről *.* Ámde türelemre intettem magamat, hiszen Hick-sama összehívott minket és elmondta, mi vár ránk.
- Nagyon izgalmasan hangzik ^.^ Sajnálatos módon én nem vagyok sem erős, sem ügyes, és nem jeleskedek a harcban, de képes vagyok támogatni mindenkit és bármit megtennék, hogy segítsek ^.^ Esetleg elterelhetem Fafnir-sama figyelmét ^.^ - ajánlottam fel szolgálataimat, és bár nem jelentett sokat, azért én igyekezni fogok, hogy ne hátráltassak senkit és a kincsvadászatunk sikeres legyen.
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 596
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Rosalia on Hétf. Szept. 09, 2013 10:34 pm

Hick a tőle telhető türelemmel végighallgatja a hozzáfűznivalóitokat, majd többszöri bólintással jeli, hogy a hallottakat regisztrálta és fejben elraktározta. Elgondolkozva csücsörít, majd kezébe teremti inventoryjából kétélű fejszéjét és indulásra készen megvárja, míg ti is felszerelkeztek. Ezután kedetét veszi a nemes vad becserkészése. A várárkon átívelő függőhídon könnyű szerrel át tudtok kelni és a bejáratnál sem áll utatokba semmilyen akadály. Talán túl könnyűnek is tűnhet ez az egész, ugyanakkor ha belegondoltok: egy hatalmas sárkánynak ugyan miért lenne szüksége őrökre és csapdákra. Különben is, az őrök elől féltené a kincset, a csapdák felállítása pedig nem az ő mancsához mért feladatok. Nem kell sokáig menetelnetek, s a várerődítmény nagyterméhez vezető úton találjátok magatokat. Ütemes szuszogás egyre erősödő hangja jelzi, hogy jó úton haladtok, s a kanyar után meg is bújhattok, hogy meglessétek a nagy sárkányt. Méretei kolosszálisak, valóban igaz lehet az a feltevés, hogy egy komplett birkacsordát képes lenyelni és ahogy az várható is volt, éppen az igazak álmát alussza kincseinek kupacán fekve.
- Teringettét, ez aztán jókora dög! - suttogja elképedve maga elé Thomas, majd felétek fordul - Lássuk akkor a stratégiát! Én ugyebár fürge vagyok, meg Kota úr is, szóval mi gyorsan el tudjuk csenni a kincset. Yurihime is tudna nekünk ebben segíeni. Addig Lewis őrködjön és ha baj ütne ki, akkor elsőként tudja támadni a sárkányt. Jó lesz így? Egyéb javaslat? - Ha mindent megbeszéltetek, átrágtátok az esetleges újabb ötleteket, indulhat is a lopakodó akció.


_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Yurihime on Szomb. Szept. 21, 2013 5:20 pm

Kisvártatva Thomas Hick-sama elővarázsolta, gyakorlatilag szó szerint is a fegyverét, így én is így tettem. A naginata jólesően simult a kezembe, fél kézzel, a testem mellé engedve tartottam, míg felkészültünk a hídon való átkelésre. A várárok nem tűnt mélynek, de nem szerettem volna megtekinteni, hogy a vízben milyen lények élnek, ha nagy kincs van itt elrejtve, akkor biztosan sok veszélyes lény őrzi! Ám akkor miért van tárva-nyitva a kastély kapuja? Foglalkoztatott a kérdés, azonban lévén megválaszolni nem tudtam, így csupán óvatosan lépkedve baktattam a törpe mögött. A bejáratnál sem ütköztünk semmilyen ellenállásba, de hamarosan ütemes szuszogás hangja erősített meg bennünket abban, hogy a várkastélyt nem hagyták el. Fafnir-sama bizonyára az igazak álmát alussza, ahogy Thomas-sama is megjósolta ^.^
Végül egy hatalmas terembe érkeztünk, és meg is pillanthattuk a sárkányt. Méretei impozáns látványt nyújtottak, elkerekedett szemekkel pislantottam fel gömbölyű alakjára. Kétségtelenül... jól táplált sárkány volt ^.^ Olyan békésnek tűnt, ahogy aludt, valóban olyan veszélyes és nagy hatalmú lény volt? Pedig egészen barátságosnak tűnt... Ennek ellenére mégis megrezzentem, mikor Thomas Hick-sama megszólalt, annyira váratlanul ért a suttogása. Ráadásul én arra számítottam, hogy csendben leszünk.
- Hai ^.^ - suttogtam, jelezve hogy megértettem a kincsszerzési terv részleteit. Kezdett egészen izgalmas lenni, óvatosan, hangtalanul surrantam közelebb a sárkányhoz, fegyveremet a talajjal vízszintesen tartottam, hogy még véletlenül se ütközzön bele semmibe, és ne csapjak zajt vele. Óvatos pillantást vetettem Lewis-sama felé, bevallom szívesebben maradtam volna vele, de én vállalkoztam rá, hogy segítek. Csak tudnám, pontosan mit is értett Thomas-sama segítség alatt ^.^"
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 596
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Rosalia on Pént. Szept. 27, 2013 11:31 pm

A terv egészen addig működőképes, amíg Fafnír légzése el nem ked szabálytalanná válni. Tulajdonképpen már nem is szuszog, inkább szimatol. Megérezte volna a szagotokat? A neszezésre biztos nem ébredhetett föl, hiszen a hortyogása elnyomta a lépteitek szinte teljesen nesztelen zaját. Akkor valóban az illatotok lehet a ludas!
- Mmm-mmáá, micsoda illatok! Hmmhh-mmm! - dünnyög a sárkány még mindig hanyatt fekve, csukott szemekkel. Aztán lassacskán felemeli pilláit és karmazsinvörös szembogarát egyenesen Himécskére villantja. Elkezd mocorogni is, de teli bendője egyelőre akadályozza a feltápászkodásban.
Thomas leinti Lewist és Kotát. Tekintete arról árulkodik a két férfiúnak, hogy meg ne moccanjanak! egyrészt, hogy ne fedjék fel kilétüket és tudjanak lesből támadni, a sárkányt megkerülve - ezt a manővert kézjelekkel is elmagyarázza nekik - másrészt nem kéne tovább hergelni a sárkányt újabb megjelenő emberekkel. Hick ezután irányt vált és egyenesen Yurihime elé rohan be. - Csak a testemen keresztül! A lányt hagyd békén! - tárja szét kezeit oltalmazóan, maga mögött tartva a lányt és esetleges menekülési útvonalat próbál neki biztosítani. Közben idegesen pillant a fiúk irányába, hogy sikerült-e már a sárkány mögé kerülniük. Csak a megfelelő pillanatra van szükség. A sárkány azonban ráförmed. - Felejtsd el pöttöm emberke! nekem a lányra van szükségem!
Mihez folyamodsz most Yurihime? Támadsz? Menekülsz? Diplomácia? Fenyegetőzés? Alkudozás? Lehet csak rajtad áll az egész szituáció kimenetele!

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Yurihime on Kedd Okt. 01, 2013 6:05 pm

Óvatos lépteimre annyira koncentráltam, hogy egyszer csak azt vettem észre, azt sem tudom, hol vannak a többiek ^.^" Rettentően röstelltem, de elfeledkeztem róluk a nagy lopakodás közepette, így kissé pánikba esve kaptam fel a fejemet, és néztem körbe a teremben. Megnyugodva észrevételeztem, hogy bajtársaim nem tűntek el szó nélkül, nem váltak kámforrá és én magam sem tévedtem el. Mindannyian ott voltak, ahol... illetve nem ott, ahol hagytam őket, hanem még valahol a teremben, vagy éppen a bejáratában, mint Lewis-sama. Nagy kő esett le a szívemről, fújtattam egy nagyot, majd tovább lépkedtem síri csendben.. csak nem tudtam, hová ^.^" Éppen ezért, s mivel a sárkányra már nem figyeltem, szörnyen megrémisztett a dörmögő hang, mely biztosan nem származhatott sem Thomas Hick-samától, se Lewis-samától, sem Kotarou-samától. Akkor hát... talán csak nem...? Felpillantottam, tekintetem pedig találkozott Fafnir-sama vörös íriszeivel, ijedtemben pedig hátra is estem. Ezek szerint felébresztettük volna? Miután szívem zakatolása lecsillapodott, kétségeim támadtak afelől, hogy mi is lehetne a következő lépésünk. Én nem szerettem volna bántani Fafnir-samát, de mi lesz, ha Hick-sama támadásra ösztökél minket? Lassan talpra álltam újra, és megszorítottam a kezemben lévő fegyver markolatát.
- Én... azt hiszem nem vagyunk veszélyben ^.^ - igyekeztem csillapítani törpe kísérőnket, aki bizonyára nagyon féltett engem, és azért rohant oda elém. Ha tudná, hogy valójában méltatlan vagyok erre a nemes gesztusra... ^.^" Ismét a sárkányra pillantottam, aki éppen ekkor fejezte ki akaratát, így gondolkodóba estem, de végül rövid idő alatt eldöntöttem, mit szeretnék, és mi szolgálná a csapat javát a leginkább.
- Fafnir-sama... anou... Mi csupán azért jöttünk, hogy kölcsön kérjük a kincseit. Nem szándékozunk ártani. Szabadna megkérdeznem, hogy miért volna szüksége rám önnek? Biztosan meg tudunk egyezni békés úton is ^.^ - bátorkodtam megszólalni, mielőtt a többiek elsietnének valamit. Bíztam benne, hogy nélkülözni tudjuk a fegyvereket ezúttal, és ennek jegyében a naginatám is visszakerült a hátamra a kezemből, jószándékom jeléül.
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 596
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Rosalia on Pént. Okt. 04, 2013 2:26 am

A két férfi a háttérben tűkön ülve várja, hogy Hick megadja a támadás jelét. Thomas feszülten állomásozik Hime előtt, kivont fegyverét egy pillanatra sem ereszti le, elszánt tekintetéből sugárzik, hogy akár az élete árán is megvédené a leányt. A sárkány újból fújtat párat és próbál mocorogni, de a lélegzetéből is kitűnik, hogy rettenetesen teleette magát.
- Mmm-mmáá, igen, szükségem van rád! A gondos női kezeidre, hmmhh-mmm. Kéééérlek, segíts kivenni egy aranyholmit, ami a hátamba beleállt! Férfi ember kezével engem nem illethet, mert akkor súlyos kórság üti fel fejét a pikkelyeimen, de a puha kis kacsód nagy segítségemre lenne. Ígérem, nem leszek hálátlan! Mmm-mmáá, segíts kérlek!
Thomas nem akar hallani a fülének. Most először engedi le a fegyverét és komolyan meg kell erőltetnie magát, hogy ne maradjon tátva a szája a hitetlenkedéstől. Egy bajbajutott sárkány, akinek szúrja az oldalát a saját kincse? facepalm Már csak egy probléma van, mégpedig az, hogy logisztikailag meg kell valahogy oldanotok, hogy a fiúk érintése nélkül valahogy oldalára feküdjön a sárkány, hogy Hime hozzá tudjon férfni a kellemetlen tárgyhoz. A másik megoldás persze az, ha nem kímélitek a sárkány életét és levágjátok. Annyira degeszre ette magát, hogy úgysem tudna megmoccanni. Ráadásul, ha végeztek vele, az egész kincs a tiétek lehet, nem csak az a valami, amíg hálája jeléül ígért az imént. Nos, hogy döntetek és miként valósítanátok meg?

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Yurihime on Csüt. Okt. 24, 2013 6:11 pm

Arcomra az aggodalom csúf ráncai ültek ki, ahogy meghallottam Fafnir-sama légsúlyú problémáját, ugyanakkor szívemről is leesett egy nagyobbacska kődarab, hiszen nem lesz szükség a fegyverekre. Tehát egyszerűen az a feladatom, hogy kihúzzak a sárkány hátából egy pikkelyek közé beszorult kincset, és ezzel nem csak Thomas Hick-samának segítek, hanem a kincsek őrzőjének bajára is kínálhatok gyógyírt. Egyszeriben fellelkesedtem és szélesen elmosolyodtam eddigi feszült ábrázatom helyett.
- Hai, mi sem természetesebb! Örömmel nyújtok segítséget a bajára, Fafnir-sama ^.^ Biztos sokat szenvedett már miatta, és ezért születtek a félelmetes legendák... - pillantottam előbb a sárkány úrra megnyugtató mosollyal, majd Thomas Hick-samára, kinek a történeteiben szereplő rettegett sárkány valójában ártalmatlan, s bizonyára korántsem ellensége a népének. Eszembe sem jutott, hogy kapzsi módra jobban járunk, ha bántjuk a mozgásra képtelen sárkányt, és ha valakinek ilyen ötlete támadna, azt haragom fogja elsöpörni ^.^
Óvatosan bár, de közelebb sétáltam, és igyekeztem megkerülni Fafnir-samát, hogy megkereshessem a hátán a csillogó aranytárgyat. Belekerült egy kis időbe, míg a széles háton felfedeztem a nem túl nagy kincset, egyáltalán már az is jó pár sietős lépés volt, míg a behemót háta mögé értem. Olyan kicsi voltam hozzá képest, és olyan magasan volt az a kellemetlen tárgy...
- Fafnir-sama, szeretném szíves engedélyét kérni, hogy felmászhassak a hátán ^.^ Persze csak ha nem okozok ezzel még nagyobb kellemetlenséget Embarassed Nem igazán tudom, hogyan máshogy tudnám elérni... - töprengtem el, felrévedve, ám tekintetemet gyorsan elkaptam, mivel beleszédültem a felfelé nézésbe. Kissé megráztam a buksimat és megsimítottam a sárkány pikkelyes bőrét. Reménykedtem benne, hogy nem okozok kárt neki azzal, ha esetleg kapaszkodónak használom a bőrkeményedéseket, habár őszintén szólva tartottam tőle, hogy nem leszek képes felmászni odáig ^.^"
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 596
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Rosalia on Csüt. Okt. 24, 2013 7:39 pm

A fiúk tétlenül állnak körbe, kezükben azért még szorongatják a fegyverüket, ugrásra készen, ha a sárkány át akarna verni és meg akarna enni. Bár kétséges, hogy lenne a bendőjében elegendő hely egyetlen falat életnek is. Gömböc testét hintáztatva próbál mocorogni a sárkány, így vigyáznod kell, nehogy kibillenj az egyensúlyodból, ám ezt is azért teszi, hogy segítségedre legyen és könyebben elérd a keresett kellemetlenkedő tárgyat. - Mmm-mmáá, egészen nyugodtan, de csak óvatosan azokkal a kacsókkal. Kapaszkodjon kedves! Ohh, ohh, ott, ott bizony! Mmm-mmáá meg is van! Gyorsan, mér nem bírom soká! - Némi ügyességgel, fürgeséggel és kellő kitartással sikerül megszabadítania Himécskének Fafnir urat attól a megátálkodott arany tőrtől.
- Mmm-mmáá, el se hiszem, hogy vége! Mámorító érzés! - Megkönnyebbülten heveredik vissza a sárkány fekhelyére, majd jólesően nagyokat piheg. Tekintetét Himére emeli, úgy tűnik őt éri a megtiszteltetés, hogy tárgyalófélnek választotta a sari. - Rawrr, válassz magadnak jutalmat kedves! Ahogy mondtam, nem maradok hálátlan és megosztom veletek a kincsem. Adok nektek 400 aranyat, egy gyémánt sisakot, 2 nagy potiont és egy egészség gyűrűt. Válasszatok, kinek melyik kell!
Amint sikerül osztozkodni (értsd Hime kiválasztja, amelyikre leginkább szüksége van a 4 lehetőségből), búcsút vesztek Fafnirtól, aki ismét nagy hortyogás közepette merül álomba. Hátasaitokat magatokhoz véve indulhattok hazafelé, utatokra az elégedetten vigyorgó törpe fiú elkísér, hogy a lovakat biztonságban vissza tudja adni a gazdájának. Ideje összegezni az érzéseiteket a küldetéssel kapcsolatban, levonni az esetből a tanulságot és illendően elköszönni Thomas Hicktől!

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Thomas Hick, a kalandor

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.