Mirika vs Kota

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Mirika vs Kota

Témanyitás by Mirika on Kedd Ápr. 30, 2013 5:03 am

Hűvös, csendes és távolságtartó. Sose gondoltam volna, hogy ilyenné fogok válni, de egyszerűen képtelen voltam feldolgozni mindazt, ami az elmúlt napokban történt velem. Nem tudtam szembenézni senkivel, főleg Kotával nem. Még a 6. boss a legkevesebb, ha lenne autoregen jártasságom, szépen fejlődött volna, annyit járt a piros zónában az életem. Mégse voltam lesokkolva a halálközeli élményektől, képes voltam hideg fejjel végigtolni azt a harcot, csupán halvány lila gőzöm sincs, hogyan is kéne megköszönnöm Anatnak és Rennek, hogy megmentették az életem. Nem egyszer. Miközben Kota sehol se volt, pedig most voltam ténylegesen is életveszélyben, nem úgy, mint teszem azt Zerios ellenében.
De tényleg, igazából ez apróság volt. Egy pillanatig sem bántam meg a döntéseimet, ha ott nem lépek közbe, Kota talán úgy felhúzza magát, hogy elsőnek megy be, és ő nem bírta volna ki azt a rohamot. Ez volt az első alkalom, hogy egy ennyire kiegyensúlyozatlan taktikát láttam egy bosskaraktertől, erre nem lehetett felkészülni. Teljesen más volt, mint az eddigiek. Nem, nem emiatt kerültem a társaságot. A szerverleállás. Na az, az teljesen... kiborított... vagy nem is tudom. Hosszú hónapok után tapasztaltam, milyen valódi levegőt szívni ehelyett a virtuális vacak helyett, a hirtelenség meg a körülmények pedig olyan konfliktust keltett bennem, amin képtelenség volt kiigazodni. Rettegtem a haláltól, ezért elszalasztottam egy lehetőséget. Vagy nem. Csak azt tudom, hogy megbántam annak a két nyomorult szónak a kiejtését. Nem mertem senkinek sem beszélni róla még. Féltem, hogy ha szóba hozom, onnantól elsodor egy megállíthatatlan lavina, már ha egyáltalán elhiszik ezt az egész sztorit.
Szóval tökre visszahúzódóvá váltam, és főleg Kotát kerültem. Vele volt a legnehezebb szembenézni, hirtelen a kapcsolatunk is ijesztővé vált. Teherré. Nem akartam, hogy tudjon róla, mi történt velem, akkor kiderülne rólam minden. Rettegtem, hogy elveszítem, ha megtudja, mi várna rá, ha kijutunk. És ami azt illeti, azt hiszem... az érzéseim is kicsit összekavarodtak a bossharc miatt. Ott motoszkált bennem, hogy hagyott elsőnek bemenni, és utána nem tett értem semmit. Szemben Anattal, Ayanival, és főleg Rennel, aki egészen... egészen olyan... jellemzőket mutatott fel, amik miatt... Kotát megszerettem. Elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán tényleg szerelmet érzek-e iránta, vagy ezeket az érzéseket bárki irányába táplálni tudnám-e, aki kész rá, hogy feláldozza magát értem és menedékbe tudok húzódni nála a viharok elől.
Ezen a reggelen azonban erőt vettem magamon. Igazság szerint nem terveztem semmi különöset, konkrétan nem igazán akartam a sráccal kommunikálni. Egy afféle... figyelemelterelő momentumra gondoltam, hogy bekamuzzam, nem idegenkedek Kotától egy cseppet sem. Tuti észrevette ő is, hogy gondterhelt vagyok, hogy nem mosolygok, hogy csendes vagyok, hogy kevesebb éjszakát töltök vele, mellette.
- Gyere velem légyszi - fogtam meg a kezét még azelőtt, hogy reggelit rendelhetett volna, és elhúztam magammal a nysteri ház belső udvarába, ahol senki sem zavart minket. Még az NPC-lakók sem. Nem magyarázkodtam még, csupán magamra öltöttem a harci gúnyámat, majd néhány rutinos mozdulattal kihívást intéztem a fiú felé.
- Taníts meg harcolni. Nem azt, hogy bánjak egy késsel, hanem azt, hogyan maradjak talpon egy szorult helyzetben. Hogyan ne pánikoljak be, ha hú... ha egy tucat mob ront rám - szegeztem neki a kérésem mélabús arccal. Megtorpantam mondat közepén, a húsz pókos példát nem akartam használni. Ennyi. Nem szóltam többet, csak kihúztam a két késem és vártam. Pedig legszívesebben belekezdtem volna valami olyasmibe, hogy biztos megleptem a tőrökkel, hiszen nem tudott róla. Eltitkoltam előle a váltást, egyedül Ren és az a nyomoronc Taidana kapott spoilert a bossharc előtt. Nem mondtam ki mégsem. Azt akartam, hogy ő említse meg. Zavart, hogy szóvá se tette még, pedig mekkora jelentősége volt! Harcolhattam mellette, és mégis, úgy éreztem ezen a bossharcon sokkal távolabb kerültem tőle, mint az eddigi öt alkalommal. Elvesztem...

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)
avatar
Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2225
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 21
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mirika vs Kota

Témanyitás by Fuun Kotarou on Kedd Ápr. 30, 2013 1:15 pm

Az estét nem vadászattal, hanem Kanával töltöttem. Mostanság ez nem volt túl sűrű, de sok minden történt. Túl sok, és túl régóta. Nem tudtam mit kezdeni az érzelmeim egy részével, egy másik része már elfásult, és néha már alig érzem magam annak aki voltam, de még nem adtam fel. Már jóval Kana előtt felkeltem, s lementem a fogadó részbe. Leültem, de nem rendeltem, nem csináltam egyebet egy apró dobozka forgatásánál, babrálásánál. Közben bambultam magam elé, s elvesztem az űrben. A gondolataim sok helyen jártak, még sem voltak sehol sem. A válaszokat kerestem, de a kérdéseket még nem tudtam. Nem vagyok én hülye, és vak sem. Sok probléma volt, de a legszembetűnőbb, ami nem is probléma volt, talán csak az én féltékenységem, félelmem, Kana viselkedése.
Ismét szinte a semmiből tűnt fel, már megint meglátta, hogy babrálok valamivel. Ezt leszámítva még biztos vagyok benne, hogy halvány gőze sincs róla, hogy min gondolkodok már olyan régóta. Azonban úgy tűnik egyáltalán nem érdekli semmi, és egy röpke fél mondat közben szinte kihúz a belső udvarra, ha nem állok fel a székből, akkor az is velem jött volna. Nem szóltam, csak fürkésztem, hogy mégis mire véljem ezt az egészet. A harcra szánt felszereléseit öltötte magára pillanatok alatt, s már repült is nekem egy párbajra hívás. Ránéztem a felbukkanó ablakra, majd Kanára. Megeresztettem egy félmosolyt, és kérdőn felhúztam a szemöldököm. Az első mondatra pislogtam kettőt, nem értettem mire fel ez az egész. Valami kabaré? Azok a barmok vették rá ilyen viccelődésre? Mindenki tudhatta, hogy nagyon is jól tud harcolni, és nem csak íjászként, de árnyharcosként is megállja a helyét. A következő mondatra azonban lehervad a mosolyom, teljesen elvesztettem a fonalat, ám a harmadik mindent megmagyaráz.
-Nem.
Jelentettem ki szárazon és nyersen. Meglehetősen komor voltam, és nyugtalanító kisugárzásom lett a komor mozdulatlan testtartás és arckifejezésem miatt. Egyszerűen ezt nem akartam, ezzel már túl messzire megy, de jobb lesz, ha közlöm vele a tényeket, és amit gondolok. Továbbra is komor hangon, de már nem volt meg az a száraz éle, és nyers parancsolónak ható ereje a hangomnak.
-Nem volt elég ennyi? Meddig akarsz még elmenni? Egy szót nem szólsz róla, hogy kasztot váltasz, totál meglepetésként állítasz be késsel az oldaladon a bosshoz, amiről előre lehetett tudni, hogy nem egy Csiga szinten van. Kevés volt róla az információ túlságosan is, sokkal többen is jöttek, és...és Előre egyedül?! Mégis mi járt az eszedben? Belementem, mert bízok és hiszek benned, de remélem tisztában vagy vele, hogy Anatot már nem igazán bírom, és azt a Ren kölyköt meg egyenesen utálom. Ennek ellenére rájuk kellett hagynom, hogy megmentsenek, és én szinte semmit sem tehettem! Azért, mert ez volt a leglogikusabb a csapat számára és a legbiztosabb módszer arra, hogy megvédjelek. Tudod, hogy ugrált a gyomrom? Arról tudsz-e, hogy csak az fékezte meg az első kitörésem, mikor megláttam a pókokat, hogy nem tudtam berohanni? Most meg, hogyan harcoljak úgy tömeg ellen, hogy ne pánikoljak? Hidegvérű is akarsz lenni? Mégis miért tanítanék neked valami ilyesmit? Nem olyan mézes bödön az, mint hiszed. Nem, amíg nem mondod el mi folyik itt, addig egy tapodtat se sehová, sem innen, sem tanításban. Nem vagyok sem hülye, és vak sem. Mi a baj velem? Már miért nem bízol bennem? Vagy mit tehetnék érted?
A végére már látszott rajtam, hogy nem dühös vagyok, sokkal inkább kétségbeesett. Nem hibáztatások voltak, nem számonkérések ezek a kérdések, hanem az aggodalmaim segélykiáltásai. Sok lesz ez mind egyszerre neki, de már nem volt más, nem bírtam tovább, meg kellett lépnem az egyik lépést.

_________________
Bolt:
Lélek Kristály Iroda
Küldetések:
Álmatlan
[url=] [/url]
Ragnarök
Eventek:
Cupido
Húsvéti
Küzdőterek:
Peter vs Kota
[url=][/url]
Adatlap:
Spoiler:
avatar
Fuun Kotarou
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 412
Join date : 2012. Aug. 05.
Age : 25
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
10/1200  (10/1200)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mirika vs Kota

Témanyitás by Mirika on Szer. Május 01, 2013 9:56 am

Nem. Visszhangként csendült fel a fejemben a válasza. Összezavarodtam, persze hogy nem ezt vártam. Naná, hogy nem! Nem tudtam mire vélni, sem magát a feleletet, sem a tónust, amit a kérésem megtagadása hordozott. Gondoltam majd szépen igent mond, hiszen miért is ne tenné, aztán belemerülünk a közös tevékenységbe és meglesz a látszata annak, hogy foglalkozok Kotával. Nyilván volt bennem őszinte tanulási vágy is, mert hát tény és való, nem szoktam a helyzet magaslatán állni. De ő... ő nem így gondolta. Nemet mondott, én meg ott bambultam rá döbbenten, hogy akkor most mi is van. Nem dolgozott az agyam a miérteken, hiszen teljesen megmagyarázhatatlan volt számomra ez a dacolás.
Viszont szerencsére, vagy nem szerencsére, nem hagyta ennyiben. Megkaptam a szokásos monológot. A fejemhez vágta, mint egy ólommal kitömött párnát. Dühösen, kétségbeesetten. Leeresztettem a késeket, sőt át is raktam az egyiket a másik kezembe. Lesütöttem a szemem és keserűen félrefordítottam a fejem, miközben hallgattam. Nem szóltam közbe, csak piszkáltam az egyik hajtincsemet és a testsúlyomat az egyik lábamról a másikra helyeztem.
- Szóval azt mondod, hogy gyenge vagy ahhoz, hogy megvédj... - szólaltam meg komoran. Nem kérdés volt, a végére elhalványuló hangom ellenére erős kijelentésnek szánta. Levontam a következtetést. Talán a saját gondolataim is befolyásoltak a szavai értelmezésében, de másképp nem is igen lehetett értelmezni azt, hogy Nii-chanra és Renre hagyta a feladatot, meg hogy ő nem tehetett semmit. Tehetetlenség, pontosan tudtam milyen az.
- Tudod, azért vannak ezek nálam - emeltem fel a tőröket -, mert végig kellett néznem kétszer, ahogy pixelekre hullasz, és semmit sem tehettem. Szóval azt gondoltam, miért is ne csatlakozhatnék hozzád oda előre? Ha közel vagyok hozzád, meg tudlak védeni. Téged is... meg magamat is. Aztán Baran ellen ráébredtem, hogy már semmit sem érek íjászként, megerősített az elgondolásomban. Nem szóltam, mert féltem hogy le akarsz beszélni és mert meg szerettelek volna lepni. Hátha örülni fogsz, hogy közelebb lehetek hozzád. Úgy tűnik... tévedtem - kezem lehanyatlott, nem néztem rá a fiúra. A cipőjét bámultam mereven. Annyi mindent hozzá akartam tenni, annyi mondanivalóm volt, de nem tudtam, mit kéne kimondjak és mit nem. Mégis folytattam, kicsit ingerültebben.
- Bizonyítani akartam. Hogy a Voice nem gyáva, nem itemvadászok gyülekezete. A sok irigy bemocskolta a céhünk hírnevét. Olyan dolgok keringenek a játékosok között rólunk, hogy csak pislogok! Volt egy álmom, amikor megalapítottam veled ezt a céhet, de már tiszta sor, hogy sose lesz belőle semmi... Egy maroknyi ember, de a tagok nem is ismerik egymást, nincs meg az együvé tartozás érzése és folyton csak csalódok... Én ezt így... nem élvezem... - nyögtem ki elkeseredetten. Azt nem bírtam a fejéhez vágni, hogy folyton azokkal van a baj, akiket ő szervez be, elvégre Hokuról már hónapok óta nem hallottam semmit, Nii-channal meg ugye tudjuk mi történt. De az összes tagot csak én ismertem többé-kevésbé és valahogy a többi céhnél sokkal erősebbnek érzem a kötelékeket, ha látok emberkéket a JL-ből vagy akár az Artesből. Egy darabig megvoltak a terveim, de az utóbbi napok teljesen összezúztak mindent bennem. Megint úgy éreztem, hogy bármit is csinálok, az... sose lesz jó. Lásd most is, Kota mindjárt átharapja a torkomat... Bárcsak megkockáztattam volna a sisakom levételét...
- Nem tudsz értem semmit sem tenni. Felejtsd el, amit az előbb kértem... - fordítottam hátat és elindultam vissza a házba. Nem tudtam kimondani, miért viselkedem így, de igazság szerint meg se tudtam volna rendesen fogalmazni. Én sem tudtam, hogy most akkor vele van a baj, vagy csak velem? Tényleg csak az a szerverleállás okozza a félelmemet? A saját szavaim jutottak eszembe hirtelen. Túl gyenge ahhoz, hogy megvédjen...

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)
avatar
Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2225
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 21
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mirika vs Kota

Témanyitás by Fuun Kotarou on Szomb. Júl. 13, 2013 8:27 am

Fájtak a szavai, fájt, hogy rám sem néz. Egyszerűen kezdett minden elveszni. Talán ez volt az, amitől mindig féltem. Vicces, félni én. Aztán egyszer csak megindult. Nem hagytam, a sebességem páratlan volt, így hát, nem okozott gondot, hogy eléje kerüljek. Nem húztam ki a kardomat, nem szólaltam meg, egyszerűen csak átöleltem, s nem engedtem.
-Tudod, én sosem köteleztem el magam senki mellett, mert csupán egy dologtól rettegek, hogy elvesztem az életem értelmét. Sosem volt értelme, így nem volt mitől félnem, egészen addig, amíg el nem határoztam magam melletted. Úgy alakítottam magamat, hogy megálljam az íjász társam mellett a helyem, s bármilyen áron megvédjem. Nem érdekelt, hogy az életem, becsületem, vagy bármi mást kellett feláldoznom érted. De most, hogy előrejöttél, az ellenség markai közé, egyszerűen nem mindig leszek képes ennyivel megvédeni téged. A haláljaim?! Leginkább a csapat ostobasága, és eredményvadászata miatt volt, a Voice sosem helyezte mások életét a dicsőségért veszélybe. Az irigykedők? Hát nem épp az olyannyira ellenzővel nézett „oniichan”od az egyik? Sőt a vezére a legtöbb fújjolónak? Most én is kasztot válthatnék, és megpróbálhatnám Tankként menni, és mindent átvenni rólad, hogy védjelek, de mi értelme lenne, ugyanúgy függenék másoktól, hisz a gyorsaságomat áldoznám fel sebzéstűrésért. Amíg íjász voltál kevesebb ellenfelet kaptál, és azokkal valahogy elbírtunk. De elöl teljesen más, mindig pengeélen táncolunk, mi azok, akik a reakcióra sebzésre mennek rá. Egyszerűen ott nincs olyan, hogy félelem nélkül harcolni. Azt csak egy-két elmebeteg képes, akik nem törődnek sem saját, sem mások életével. Vagy, mint én, a sajátom nem ér annyit számomra, mint a tiéd, de ez nem azt jelenti, hogy ne félnék, félek, hogy egyszer nem leszek képes az életem árán sem megmenteni téged. Elég egyszer véletlen, és vége mindennek. Segíthetek fejlődni, de egyre csak távolodsz tőlem, niichan, az a sárkányos gyerek, mindenki más, mások véleménye. Hát nem az volt a célod, hogy egy baráti jó céhed alkoss? Engem csak te érdekelsz, de miért érdekelnek rosszmájú káromlások, ha a célod más szinten van, miért nem hiszel magadban? Ez az ami hiányzik, az, hogy hidd el, igenis képes vagy rá, és értékes vagy. Nem buksz el, azok akik nem érdemelnek meg téged, ők lemorzsolódnak, nem elszúrod, hanem ők hagynak el téged. Itt a Voice, miért lenne még késő? Vannak tagok, és jó emberek. Egyszerűen csak közelebb kell hozni egymáshoz őket, neked sikerülni fog nem? Higgy magadban, és az erődben, ami nem csak a pontokban van, hanem belül.
Elengedem és elfogadom a párbajra hívást. Kihúzom a kardomat, majd felveszem a szokásos beállást.
-Ha tényleg ez a kívánságod, hogy harcoljak ellened, hát megteszem. De nem ez az amire szükséged van. Ha el akarsz hagyni, hát menj, nem állítalak meg még egyszer. Azonban, ha végiggondoltad, és döntöttél bármi is legyen az, hogy harcolsz, vagy nem, elmész, vagy nem, én elfogadom. Most rajtad áll, hogy dönts, valójában hogy gondoltál, hogy gondolsz rám. Mint egy felhasználható pajzsra és kardra, vagy arra akivel elhatároztad magad.

_________________
Bolt:
Lélek Kristály Iroda
Küldetések:
Álmatlan
[url=] [/url]
Ragnarök
Eventek:
Cupido
Húsvéti
Küzdőterek:
Peter vs Kota
[url=][/url]
Adatlap:
Spoiler:
avatar
Fuun Kotarou
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 412
Join date : 2012. Aug. 05.
Age : 25
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
10/1200  (10/1200)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mirika vs Kota

Témanyitás by Mirika on Hétf. Júl. 22, 2013 7:02 pm

Megtorpantam, mert meg kellett, hogy torpanjak. Elém állt, és fölém magasodott. Nem hagyta, hogy megtegyek akár még egy lépést is. Nem emeltem fel rá a fejem, a mellkasát bámultam. Mondhatni szuggeráltam, és reménykedtem benne, hogy hirtelen eltűnik előlem és utat enged. Hiába, helyette átölelt. És én nem tudtam, hogy ez az ölelés most jól esik-e nekem, vagy sem. Talán mindkettő, talán egyik sem. Képtelen voltam eldönteni. Csalódtam Kotában, magamban és féltem attól, hogy mi lesz ezután. Mi lesz, ha magyarázatot kapok tőle, vagy ha én megmagyarázom, miért viselkedek így vele szemben. Nem voltam elég erős, hogy ezekkel a válaszokkal szembenézzek, vagy hogy én megadjam őket. Végső soron én csak egy gyenge, betegeskedő és nagyképű tinilány vagyok, aki a hangjával próbálja elnyomni, valójában mennyire szerencsétlen is. Ugyan mit számít az, hogy a pontok milyen erőssé tesznek vagy hogy hány bosst öltem meg? Még akkor is, ha Kota megcáfol, vagy ha emberek megbíznak bennem, az igazság nem változik: nem vagyok hős, akire fel lehet nézni és nem is leszek az. Csak egy hétköznapi lány, aki próbál erősnek látszani, de valójában nem az.
- Hát ez van, talán próbáld meg számításba venni azt is, hogy én mit érzek - feleltem ridegen a szóömlésére - És akkor most feladod, mert vannak, akik veled ellentétben meg tudnak védeni, vagy mi van? Ennyit ér az ígéreted? Megbíztam benned, úgy éreztem melletted biztonságban lehetek és bátrabban nézhetek szembe ezzel az elcseszett világgal. Csak miattad nem kuksolok még mindig a Kezdetek Városában abban a fogadóban, lelket öntöttél belém, Kota! Erre most meg cserben hagysz, mert megpróbálok én is tenni valamit érted?! - ellöktem magamtól, nem voltam már gyenge íjász, aki képtelen erőt kifejteni. Ingerültté váltam, de mitől? Mert csalódtam? Mert azt vártam, hogy tudja, mi jár a fejemben és mindig, mindenkor megadja nekem a biztonságot? Igen, talán ez volt a baj, hogy erre képtelen volt, legyen szó magáról a harcról vagy pusztán a hétköznapi megpróbáltatásokról. Azt akartam, hogy oldja meg az összes problémámat, mondja azt, hogy nincs semmi baj, meg hogy minden rendben lesz, és hogy ő elfogad olyannak, amilyen vagyok. De ő nem mondta egyiket sem most, amikor igazán szükségem lett volna rá.
- Mi bajod van Anattal, a francba már?! Miért kell marnotok egymást?! Fogjátok már fel, hogy mindketten...! - fakadtam ki, de megakadtam az utolsó szavak előtt - ...hogy mindketten fontosak vagytok nekem - fejeztem be halkan, a szememet lesütve. Ám nem sokáig maradhattam így, tágra nyílt szemekkel kaptam fel a fejem arra, amit mondott. Amit mondani mert. Nem akartam felfogni a szavakat, de mégis megértettem őket, mert elöntött a düh. Pillantásom hajam árnyékába került, ahogy fenyegetően lehajtottam a fejemet. Hogy mondhatott ilyet? Hát ennyit jelentek neki? Hát azt gondolja, nekem ő ennyit jelent? Külön kézbe kaptam a késeimet, ujjaim elfehéredtek, annyira szorongattam a markolatukat.
- BAKA!! - kiáltottam dühödten és azzal a lendülettel nekiestem. Megrohantam és tőrjeimmel minden pontosság és odafigyelés nélkül álltam neki vagdalkozni. Az egyik ki is repült a kezemből, de kit érdekelt? Az öklöm is tökéletes fegyver volt helyette. Nem számított, csak hadd üthessem, hadd bánthassam, aki engem bánt.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)
avatar
Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2225
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 21
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mirika vs Kota

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Pént. Okt. 11, 2013 5:35 pm

A küzdőteret lezárom. Sajnos erre csak 10 exp 15 aranyat tudok adni.
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14831
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mirika vs Kota

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.