Black Iron Castle

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

1 / 6 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Go down

default Black Iron Castle

Témanyitás by Klein on Szomb. Május 04, 2013 4:58 pm


Az épület kívülről

A Kezdetek Városának főterén található hatalmas kastély. Állítólag a palota alatt magas szintű kazamata húzódik, ám ennek megnyitásához még nem teljesültek a feltételek. Az épületben található egy hatalmas kőtábla, az Élet Emlékműve, mely mind a tízezer játékos nevét tartalmazza. A béta idején ezen a helyen respawnoltak a halott karakterek, most az elhunyt játékosok emlékhelyeként szolgál.


Az Élet Emlékműve

A kastély előtt található egy másik emlékmű is, mely az elpusztult peteknek állít emléket. Egy életnagyságú kiméra szobra, ám a talapzatán nincsenek nevek, csak egy kétsoros felirat:
"Azoknak a peteknek az emlékére,
akik életüket áldozták az emberekért."


A kiméra-szobor


A hozzászólást Klein összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 04, 2015 11:03 pm-kor.
avatar
Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3073
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Szomb. Május 04, 2013 6:24 pm

Lépteim kopogtak a terem kövén, mindig rezzent még valami is mellette: Artemisszel, kéz a kézben jártam be a hatalmas termet. Úgy éreztem, hogy szükségem van az én fegyveremre ahhoz, hogy meg tudjam lépni ezt a lépést, és sok idő elteltével újra bebarangoljam a Black Iron Castle-t. A fegyver adott erőt ahhoz, hogy szembesüljek a valósággal: igen, minden régi céhtársam halott már. Mindegyik neve át van már húzva. Alig lehet több, mint fél éve, amióta a játék részesei vagyunk mi is, és már volt olyan céhtag, akinek a nevét nehezen idéztem fel.
Nem sírtam, de bepárásodott a szemüvegem. Folyton lecsúszott az orromról, állandóan tologattam, majd le is vettem. Itt ugyan olyan jól láttam nélküle, mint vele együtt, de megszokásból még mindig viseltem. A ruhámba kezdtem törölgetni, miközben fókuszaimmal még mindig a falat figyeltem.
Kizashi. Ő volt az első, akivel interakcióm volt ebben a játékban. Emlékszem, hogy átvágott, és ezt húsz aranyam bánta, később viszont kapcsolatunk sokat változott, és már együtt alapítottunk céhet. A játék első céhének tagjai voltunk! Hihetetlen… mintha nem is évekkel, hanem évtizedekkel ezelőtt történt volna!
Ishiro. Soha nem volt a céhünk tagja, pedig igazán közénk tartozott. Remek összhangban volt a petjével, ügyesen mozogtak együtt, és tisztában is voltak az adottságaikkal. Talán éppen az ebből fakadó önértékelési problémáik vezettek ahhoz, hogy túl nagy fába vágták a fejszéjüket, és a nevük hamarosan elsötétedett az Élet Emlékművén.
Kazuma. A mi hős lovagunk, a Fist of Judgement alapítótriójának harmadik embere. – Halott, akár csak a többiek – jegyeztem meg hangosan. Artemisnek beszéltem. Fókuszaim a falat pásztázták, a neveket olvasták, így nem tudtam, hogy más van-e még a teremben rajtam kívül, de igazság szerint soha nem volt itt túl nagy tömeg, így nem éreztem magam feszélyezve.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
avatar
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Miyako on Vas. Május 05, 2013 6:46 pm

Mostanában egyre többet mászkál el a csajoktól, bár nem tudja az okát, hogy ez pontosan miért is van. Viszont semmi olyanra nem lehet utalni, hogy ez gond lenne, hiszen ennek köszönhetően élte túl az első küzdőterezését Nyuszi-chan, és Pók-kun ellen. Mondjuk talán jobban tette volna, ha a céhtagokkal kezdene el jobban ismerkedni, de a fiúrészleg valamiért egyáltalán nem vonzza őt. Csakis a lányokban, és nőkben képes megbízni, és velük tud jóban lenni. Ez persze csak azóta van, amióta bekerült ebbe a játékba, és mivel eddig csak agresszív piros, vagy sárga indikátoros srácokat látott, ezért a bizalmát egész szépen elvesztette velük kapcsolatban. Most a városon belül egy kis nyugodt pontot szeretett volna keresni, amit talán olyan helyeknél kellene kezdenie, mint egy lepukkadt fogadó, vagy egy temető, és nem a piactéren kellene kószálnia. Itt viszont megállunk egy pontra. Van a Sword Art Online-ban temető? És ha igen, akkor hol? Black Iron Castle.~ Csendült fel a válasz a fejében, hiszen már hallott arról a helyről, de még nem volt elég bátorsága elmenni oda. Nem akarta látni, hogy mennyi életet követelt eddig a játék, hiszen nem akart belegondolni abba, hogy mi lett volna ha ő is már az elejétől kezdve a frontharcosokkal tartott volna. Talán kevesebb halott játékos lenne? Ezt már soha nem fogja megtudni, viszont egy tiszteletbeli gyászolás még jót tehet a szívének. Tehát meg is célozta a város főterét, ahol az előbb említett épület található. Első ránézésre nem voltak bent sokan, vagy talán még az is lehet, hogy az egész épület üres. Amint belépett, megfogta egy olyan érzés, hogy most az összes halott ember lelke valahol itt köröz a feje fölött, és ez cseppet sem biztatta arra, hogy még beljebb menjen, de mégis megtette. Nem nagyon nézett körbe amikor beért az "Élet Emlékművéhez", egyből elkezdte böngészni az áthúzott neveket. Valamiért akaratlanul és megkereste az "Asuka", "Kagura", és "Reiko" neveket. Még a biztonság kedvéjért a "Miyako" nevet is felkutatta, bár azt, hogy miért azt maga sem tudja. - Nyuszi-chan? - jutott eszébe Chancery, de természetesen az ő neve is még az élők között szerepelt. Ez valamiért megnyugtatta a szívét, hiszen mégis csak egy új barátot talált meg a lány személyében. Miután befejezte az olvasgatást, lassan megfordul, és csak akkor veszi észre, hogy nincs egyedül. Egy íjász férfi volt a helyiség másik oldalán, ami így első pillantásra eléggé megijesztette. - Sz..Szia! Miyako vagyok. Bocsánat, nem vettelek észre. Zavarok? - az íjáról valamiért nem tudta levenni a szemét. Olyan különleges volt, és olyan más mint azok amiket eddig látott. Talán valami ritka íj lehet? Vagy talán az a híres legendás íj amiről hallott az egyik besúgótól? Nagyot nézne ha így lenne, bár elég kicsi a valószínűsége. - Te valami magas szintű frontharcos íjász vagy, ugye? Megkérdezhetném a nevedet?

_________________



Spoiler:
Élet: 3 (15)
Fegyverkezelés: 4+1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 4
Speciális képesség: 2
Páncél: +2
avatar
Miyako
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2013. Apr. 29.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
105/150  (105/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Május 12, 2013 3:53 pm

Megzavartak. Az ilyesmit amúgy sem viselem túl jól, megszoktam, hogy az észlelésem és a fókuszaim miatt mindig tudom, hogy mi zajlik körülöttem. Ezúttal viszont figyelmetlen voltam. Ez alapvetően nem lett volna probléma, de ezúttal éppen kezemben a szemüvegem, a ruhámba törlöm, hogy átlássak az üvegen, és… és amúgy sem szívesen mutatkozom mások előtt ilyen állapotban. Nem hogy most, amikor még meg is lep, hogy valaki észrevétlenül közelített meg.
Szervusz – mondom, de a köszönésem egyenlő egy felháborodott, magyarázatot követelő panaszlevéllel. Méltóságomban taposott bele ez a lány, két lábbal, sarokkal, amikor ilyen kiszolgáltatott pillanatomban talált meg. Ezt… ezt nem illik! Csalás! – mormoltam az orrom alatt, durcásan, de aztán úgy döntöttem, hogy ennél méltóságteljesebben kezelem majd a helyzetet. Szemüvegem a helyére biggyesztettem, orrom megszívtam. OK, utóbbi lehet, hogy nem volt túl méltóságteljes.
Tatsuki Ranmaru vagyok. Aincrad első céhének volt vezére, az egyik legjobb a frontharcosok között, és első az íjászok között – próbáltam valahogy kompenzálni az előbbi fiaskót.
A lányt méregettem. A fókuszaimmal. A tekintetem még mindig a falon időzött. Az az igazság, hogy próbáltam keresni rajta valamit, amivel tovább vihetem a társalgást. Mármint így illik, nem? Még akkor is, ha egyébként… hát, kezdő volt a felszerelése. Eddig bossgyakásokon nem láttam. Többiektől sem hallottam róla. Szóval nem, nem keltette fel különösebben az érdeklődésemet.
Görcsös ragaszkodásom ahhoz, hogy mégis valamilyen módon fenntartsam a beszélgetést, a következő mondatot eredményezte:
Cigit kérsz? – kérdeztem esetlenül. Azt láttam, hogy nagyon a zsebeim irányába tekingetett, így gondoltam, az invertorym érdekelheti, pontosabban onnan valami. Ez normális, berögzült társadalmi szokás, hogy ha kell nekünk valami, amit nem látunk, akkor minimum oda nézünk, ahol lehetne. – Az kell, igaz? – hívtam le a menümet.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
avatar
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
115/1700  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by RenAi on Szer. Május 15, 2013 9:46 am


~ Shiro-kun & Ai-chan ~


- Gyönyörű~ - Olvadtam el a látványtól, amikor persze szemkápráztató pixelek sora vetődött a szemem elé. Visszhangoztak kopogó lépteim a hatalmas teremben. Hallottam hogy a béta tesztben itt respanoltak a karakterek, és hogy most a már elhunytak nevei találhatóak erre. Hm… mint egy temető. A hangulatom gyorsan megváltozott és a tekintetem is komorabb lett. Szerencsére nem sok halott ismerősöm van… és nem is akarok. Szomorú lenne bárkinek is a nevét itt látni. Bentebb sétálva közelebb lépek az emlékműhöz… elborzadtam. Még csak az elején jár a játék de máris nevek garmada terült a szemem elé. Sokat nem ismertem… nem… mégis elszomorodtam. Megigazítottam a hajam majd feltűnt hogy nem vagyok egyedül… léptek hallatszódnak, automatikusan az irányába néztem. Egy velem egymagasságú vékonyka fiút pillantottam meg. Sok mindent nem láttam belőle mivel egy jókora köpeny takarta a testét. Egy dolog azonban feltűnt. Megszeppenten pillantottam vissza, köszönnöm illett volna. De a piros indikátora, jelezte hogy Ő már ölt… Hm… ironikus… vajon mit kereshet itt?... De a legkevésbé sem akartam sem bunkó lenni, sem pedig elhamarkodott véleményt alkotni.
- Szi..szia! – Köszöntem oda neki.
- Ai-chan vagyok. – Mutatkoztam be, és kedvesen meghajoltam. Érdekelt hogy vajon miért is van itt, ugyanakkor illetlenség csak úgy rákérdezni. Visszafordultam majd folytattam a nevek olvasását.
- Szép ez a hely. – Mondtam és hallottam, hogy a mondatom visszhangzik a teremben. Majd furcsán éreztem magam.
- Tiki.. , tiki…bo-tiki… bocsi..tiki – Elkezdtem csuklani. Gyorsan inni valót kerestem az inventorymba. ~ Gyorsan… gyorsan… gyorsan…~
- Tiki… - Nem akar abba maradni…

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6593/6900  (6593/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Júl. 07, 2013 4:47 pm

Csend. Nyomasztó csend.
Az ablakokon át beszüremlő éteri fény úgy világítja meg a márvány táblán a neveket, mint holdvilágos éjszakán a csillagok a hazavezető utat. Egyetlen szál virágot szorongatok a kezemben. Egy régi barátnak szánom. Sok olyan név van itt már áthúzva, akik megérdemelnének egy-egy virágot, könnycseppet, jó szót, de nincs erőm mindenhol megállapodni. Régen kihunyt már a fény a térképemen, mely egykori barátom hollétét jelezte. Mégsem mertem ide eljönni. Könnyebb volt így. Nem kellett beismernem magamnak, hogy vége. Hogy nincs többé. A remény megmaradt, hogy talán csak rendszerhiba. De most, hogy a saját szememmel látom Hokushin nevét áthúzva, muszáj megbékélnem a ténnyel: bajtársam örökre megpihent. Kimért mozdulattal helyezem le a táblája elé a virágot, de nem időzöm soká. Elrebegek pár szót a lelkéért, lerovom a tiszteletem az emléke előtt, de sajnos nem csak miatta érkeztem. Tovább kell mennem.
Ujjbegyeimet végighúzom egy újabb véseten. Tatsuki Ranmaru. Te vagy a legsikeresebb íjász és az is maradsz az idők végezetéig. Ha kivisszük a játékot, akkor is emlegetni fogják a nevedet. Nagyot nyelek, úgy érzem öklömnyi gombóc szorult a torkomra. Együtt kellett volna kivinnünk a játékot. Együtt kellett volna lerombolnunk a Skarlát Jáde Kastélyt a 100. szinten. Neked kellett volna legyőznöd a 100. bosst! Miért hagytad el Artemist? Miért hagytál itt minket?
Ökölbe szorul a kezem, de végül csak erőtlenül ütök rá a márványra. Könnyeknek itt nincs helye, egy férfi nem sír, igaz Ranmaru? Kasztunk legerősebbjének kell lennünk, törekedni arra, hogy a legkiválóbbak legyünk, igaz? Minden hibád és konfliktusunk ellenére is Te voltál a példaképem. Sosem mondtam ezt el neked, sosem mertem volna. Kinevettél volna. Azt hitted volna, hogy hazudok, hogy ismét csak a bolondját járatom veled. De ennek már úgysincs jelentősége...
Érzékeny fülemet halk szuszogás hangja üti meg. Valaki megzavart. Vagy eddig is itt volt, csak én nem vettem észre ezidáig. Még egy utolsó pillantást vetek Ranmaru nevére, tekintetem haragos, az elkeseredés és a tehetetlenség dühe árad belőle. Ahogy hátat fordítok a falnak, a szemben lévő előtt egy aranyszín foltot látok meg. Villámcsapásként ér elmémben a felismerés, mikor nyilvánvalóvá válik előttem, hogy Susaya ül összekuporodva egy márványtábla előtt. Puha léptekkel sétálok oda a pet mellé. Nem nézünk egymásra, mindketten a felvésett névre meredünk. Hosszú percek telnek el így mozdulatlanul, próbálom fejemben rendezni a gondolatokat, de képtelen vagyok rá. Elszállt minden értelem belőlem, s helyét megtölti mellkasomban a keserűség. Kezemet nyújtom Susaya felé. Ő hangtalanul megfogja, s együtt sétálunk ki a kastélyból. Arcomon csöndben folynak a könnycseppek. Senki sem látja, ilyenkor egy férfinak is szabad sírnia...
Nyugodj békében kölyök, nyugodjatok mindannyian!
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Askr on Vas. Júl. 14, 2013 6:56 pm

Szophie & Hinari - Túl a könnyeken

Hamar eljött a reggel. Furcsa, hogy egy ilyen depressziós helyen milyen gyorsan telik az idő. Az éjjeli esőzés után tiszta, derűs napnak indult a mai. Az egész éjszakát ebben az ódon kastélyban töltöttem, s a kőtábla tövében sikerült elaludnom, Hatival az ölemben. Kábán és lehangoltan tettem meg az első lépéseket, s amint kiléptem a kapukon, s felnéztem a felhőtlen égboltra, minden, ami tegnap történt, felidéződött a fejemben. Magatehetetlenségemben, orrnyergemet masszírozva tértem vissza a kastély falai közé, a kőtáblához. Nestor, a kis tűzsárkány, öt méterrel tőlem ült, a hideg padlón, keresztbe font karokkal, lehajtott fejjel. Shikit gyászolta. A mostanra tökéletesen csendes épületben tökéletesen hallatszott egy mélyről jövő hüppögés, ami nem éppen egy gyerekhez illő sírás hangja volt. Már kezdtem érteni: a kora ellenére Nestor jóval érettebbnek tűnt, a hangja, a viselkedése, s talán több minden miatt is, amikről még nem volt fogalmam. A pet csendben, visszafojtottan próbálta bánatát enyhíteni. Ezért se látszott először rajta, mennyire felemésztette idomárjának tragikus halála. És ami még szörnyűbb, hogy én hibáztam, s szóvá se tette. Megtehette volna, mégpedig jogosan. Ez haragra gerjesztett, bár egyáltalán nem hibáztattam érte Nestort. Én tehettem róla, csakis én, hogy a lány meghalt. Dühömet már sehogy sem tudtam kordába tartani: öklömmel a falba vertem, majd térdre rogytam. Homlokomat a kőtáblába ütöttem. Aztán újra előtörtek belőlem a könnyek. Nem akartam sírni, mert azzal a gyengeségemet mutatom ki, mégse tudtam ellene küzdeni. Ez is rettentően dühített. Gyenge voltam a harchoz, pedig ha tudtam volna ésszerűen gondolkodni egy olyan krízishelyzetben, akkor minden más lenne. Shiki élne, Nestor pedig nem lenne egyedül. Még petek előtt sem akartam könnyeket ontani, mégis így történt. Aztán egy puha mancsot éreztem a hátamnál. Megfordultam, s Hatit láttam magam mögött. Orrával a bal tenyeremet bökdöste, harapdálta, hogy vigasztaljon. Hogy tudott ilyenkor az optimizmus felé fordulni? Gyorsan magamhoz szorítottam kezemet, mire Hati ijedten hőkölt vissza.

- Nincs időm a hülye játékaidra. Eredj innét! - Talán még magam is megbántam azt, hogy úgy ráordítottam a farkasomra. Megtörten nézett rám, s nyüszített. Sosem mutatta meg, mennyire meg tud bántódni, és ha nem itt tartottam volna, akkor bizony meglepődnék, amikor megláttam, amint Hati szemeit vastag könnycseppek lepik el. Halk hüppögése keserves sírásba ment át, végül hátrálva elindult a kastély kijárata felé. Tudtam, hogy nem juthat túlságosan messze tőlem, ez volt az egyik ok, amiért futni hagytam. Nem éreztem bűntudatot, ahhoz lelkileg teljesen kimerült voltam. A földön térdeltem, lehajtott fejjel, s már-már hagytam, hogy felemésszen a bűntudat és a bánat.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 474
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Szophie on Vas. Júl. 14, 2013 8:05 pm

Van egy hely a kezdetek városában, melyet még eddig egyszer sem látogattam meg. Nem mertem még csak a közelébe sem menni. Féltem, rápillantani a nevekre. Még ha tudtommal minden ismerősöm, és barátom él, akkor is szörnyű lenne ránézni, és megtudni, hányan haltak már meg. Hány áthúzott nevet rejthet a tábla. Az én nevem is rajta van, még nincs áthúzva. De vajon egyszer, ha át lesz, lesz-e olyan, aki képes ellátogatni az egyetlen helyre, mely emlékül szolgálhat? Lesz-e olyan, aki gyászolni fog? Vagy egyszerűen eltűnök én is feledés homályába? Vajon hányan vagyunk még játékban? Hány olyan játékos van, akiket még megmenthetünk? Tudnom kell! Akármennyire is szörnyű a halottak neveinek látványa.. El kell mennem, és megnézni, mennyien vannak még, akik kijuthatnak. Mennyi emberért küzdünk mi. És ami még fontosabb.. Imádkoznom kell az elhunytak emlékéért, és lelkéért. Még ha nem is ismertem őket, egy imát megérdemelnek ők, kiket nem sikerült megmentenünk. Nem kerülhetem el mindig fülem-farkam behúzva azt a helyet. Az nem lenne tisztességes tőlem.
Ezekkel a gondolatokkal indultam meg a híres kastély felé. Nem tudom, mire számítottam. Talán virágokra, és gyertyákra. Isten szobrokra, keresztekre.. De legalább barátaikat gyászoló emberek tömegére. Ahogy közeledtem, ritkult a tömeg. A közelben már szinte senki nem sétált. Talán csak azok járnak erre, akik még nem tudják, mi ez a hely. Ekkor Vezér valamire figyelmes lett, és farkát csóválva indult meg az épület felé. Hirtelen nem értettem, mire ez a feltörő nagy lelkesedés, aztán rájöhettem, amint megpillantottam én is Hatit. Szegény démonfarkas nem tűnt valami vidámnak, pedig általában az szokott lenni. Közelebb mentem, és mintha egy könnycseppet is láttam volna a szemében.
- Hát a kis gazdid merre? - kérdeztem lehajolva hozzá, megsimogatva a buksiját. Vezér is elkedvetlenedett, pedig az előbb még játékos szándékkal közelített fajtárshoz. Nem tudtam, mi lelhette szegény állatot. Legszívesebben a karjaimba vettem volna, de nem akartam bajt okozni, mert lehet, hogy azt nem szereti, így inkább csak finoman átöleltem, majd megvakargattam a nyakát. Szememmel körbefutottam a tájat, hátha meglátom gazdáját is, de sehol sem találtam. Vajon bent van az épületben? Ő is eljött megnézni a halottakat? Vagy, ami rosszabb.. Egy bizonyos valaki miatt van itt? Közelebb mentem, és odabent a kihalt teremben megpillantottam a fiú rázkódó vállait. Sírt. Valakit elveszített? Nem tudtam, megszakítsam-e a csendet. Nem akartam zavarni. Végül mégis megszólítottam, miközben szinte egyértelműnek vettem, hogy valakije meghalt.
- Nem tudom, szavaim mennyire enyhítik szörnyű veszteséged miatt érzett keserű bánatod, de.. - kezdtem erőtlenül, miközben közelebb lépkedtem hozzá. - Tudd, imádkozok azért a valakiért. - simítottam meg a hátát. Azt akartam mondani, amit nekem is mondtak. Hogy idővel más lesz, begyógyulnak a sebek. És bár nem múlik el a gyász, csak a jó emlékek maradnak meg. Végül mégsem mondtam. Nem mondhattam, hiszen az hazugság lenne. Legalábbis az én számból biztosan. Ugyanis az én gyászom sosem enyhült.. A keserűség azóta is meghatározta mindennapjaimat. De azt sem mondhattam, hogy mindörökre ilyen szörnyű marad. Nem tudtam, mit is mondhatnék. A szavaimat talán fel sem fogta.. Hogy is tenné? Hisz ahhoz túlságosan maga alatt volt. Tudom, milyen kínzó a gyász. Békésen lekuporodtam mellé a földre, és én is nagyon elszomorodtam. Mit tehettem volna akkor, és ott? Mivel tudtam volna leginkább segíteni neki?

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2304
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6540/6900  (6540/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Hinari on Vas. Júl. 14, 2013 8:19 pm


Messze elkerültem a helyet. Talán csak tudat alatt taszított, talán bőven benne volt az a már régóta a lényemben motoszkáló érzés, hogy nem kéne belépnem oda. Hogy nem kéne látnom a neveket, hogy nem kéne ismerősre bukkanni. Mégis, valamiért vonzott is, és amióta első ízben visszajöttem a sao világába, már tudtam is, hogy miért. Egy név. Kíváncsivá tett, biztos akartam lenni benne, holott azt is jól tudtam, hogy akármi lenne az eredménye, újfent összetörne, újfent elveszteném azt a kevéske magabiztosságot is, amit az itt töltött hónapok során szereztem.

Léptem egy lépést előre. Megpróbáltam a roppant épület biztonságot nyújtó árnyékában maradni, és nem emlékezni a napra, amikor szert tettem a képességemre. Ami akkor, ott megmentette az életemet. Behunytam szemeimet; a pixeldarabok lassú hamuesőként hullottak alá. A fekete alak mosolygott, nem láttam az arcát, de biztos voltam benne, hogy engem néz, és ölni akar. Kezében határozottan szorította a gyűrűt, és tett egy lépést előre, csakúgy, ahogyan én az előbb. Az árnyak összemosódtak, és a távolban fájdalmas nyüszítés törte meg a nyomasztó csendet. Összerezzentem az éles hangra, és idegesen néztem a csarnok bejárata felé: volt bent valaki, méghozzá nem egyedül.
- Gyerünk – mondtam halkan, csakúgy a semmibe; még a kardom sem volt a kezemben, hogy válaszolhasson rá. Magam akartam lenni, de az események másfelé terelték a gondolataim. Minden erőmmel azon voltam, hogy másfelé tereljék. Futva tettem meg a fiútól és a farkasától lévő távolságot, és ahogyan megláttam őket, bizonytalanul lassítottam le. Nem volt erőm mosolyogni, és az elfojtott szavak végleg bent maradtak kiszáradt torkom védelmében. Szophie is ott volt, láthatóan ismerték egymást, s én is mindkettejüket, mégis… valahogyan kívülállónak éreztem magam. Sosem voltam a szavak embere. Nem tudtam, hogy kell-e nekik a társaságom, és hogy nekem kell-e vajon a tudás, amit adhatnak. Egy újabb eldöntendő kérdés, egy újabb, sokat eldöntő mozzanat. Egy újabb halál.

Bár, ez is csak egy gyenge kifogás volt, hiszen bizonyosan meghallották kongó lépteim a sápadt kövek félhomályában.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3484
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12426/10100  (12426/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Askr on Vas. Júl. 14, 2013 9:23 pm

Ahogyan megjelent a számomra régről ismert lány a kis farkas előtt, úgy adta át magát az őt vigasztaló simogatásnak. A szívében örült, hogy viszont láthatja Vezért, a fajtársát, cimboráját, mégsem tudott egy farokcsóválást kicsikarni magából. A szemem sarkából, el-elnéztem a háromtagú társaságot. Hati nem bírt megszólalni, így hát fejével felém intett. Nagyszerű. Végre egyedül lehetnék, de még több társaságot kapok. Habár a reggeli órákban látszólag tényleg szívesen látogatott hely volt ez az ódon kastély, de más játékosok hamar a dolgukra mentek. Ahogyan ott ültem, a hideg kövön, törökülésben, fejemet lehajtva, meleg érzés töltött el, mikor Szophie a vállamhoz ért. Jólesett a törődés, azonban a lány semmit sem érthetett ebből. Egy hosszabb pillanatig csak magam elé bambultam, aztán meg nem sértően vettem le a vállamról az idomárleány kezét, fejemet hevesen ráztam.
- Ezt te nem érted. Ő miattam halt meg, az én hibám. Az a pet pedig magára maradt. - mondtam halkan, bár a kastély falai tökéletesen visszhangozták a szavakat. Hati a kőtábla másik végében ülő Nestorra nézett. A tűzsárkány végre felállt, ám egy centit sem mozdult onnan. Vajon Shiki nevére vigyázott? Ügyelt, nehogy bárki is valami rosszat mondjon egykori idomárjáról? Bár nem volt tartós ismeretségem a sárkánnyal, igen, ez is felmerült bennem, mint alternatíva. Másra nem futotta, ez volt az egyetlen ötletem Nestorról. De ő sem érezhetett másképpen, ha sikerült megejtenie egy-két könnyet a gazdájáért. Távolságtartóan, végül megemelte fejét, de csak azért, mert látszólag újabb "látogatót" vett észre. A véletlen műve, hogy Hinari is pont ekkor vetődött be Black Iron-ba? Biztosan személyes okai lehettek, bár állapotomban úgy véltem, a sors kegyetlenkedett velem. Minden esetre rettentő kínosnak láttam, ahogyan már két lány is látja, miképpen ejtek könnyeket. Gyorsan letöröltem őket, mielőtt aggasztóbbá vált volna a helyzetem, végül elfordítottam fejemet. Hati azonban ismét nyüszíteni kezdett, s világfájdalmát a kardforgatóval is tudatni akarta. Szemem sarkából figyeltem, miképpen szalad Hinarihoz és veti magát a karjaiba, márha elkapja. utólag talán keserves volt hallgatni, miképpen ott sírt-rítt. Hati sosem mutatta meg ezt az oldalát, pedig több, mint hat hónapja ismertem a fekete farkaskölyköt. Erőteljes, határozott és rettentő nagy egóval ismertem meg és egy ilyen jellemhez nemigen passzolt a könnyhullatás. Szörnyű, micsoda dolgok történhetnek az effajta időkben. Főleg, amiért nekem kellett felelősséget vállalnom egy játékos halálért, valamint Hati soha nem látott könnyeiért. Idegesen álltam fel, s a föl-alá járkálással próbáltam az indulataimat megzabolázni. Jobb tenyeremmel végigsimítottam a táblát, habár szívesen kettétörtem volna, az élet nagy bajaival egyetemben. Eszembe jutott még az a hatalmas monstrum is, ami még aznap, ha nem is támadott, de meglepett. Valamit jelentett az óriás megjelenése és az biztos, hogy nem mókázni. Ennyi problémával küszködve már másra sem tudtam gondolni, mint a számomra egyetlen egy megoldásra, az öngyilkosságra. Tudtam, mekkora bűn, s ha a poklok poklában kell elégnem, akkor legyen! Büszkén vállalom a vezeklést, amiért nem tudtam betartani egy kislánynak tett ígéretemet, s hagytam, hogy a halál utolérje őt. Nem érdekelt. Ha ez az egyetlen mód a bűnbocsánat elnyeréséhez, hát legyen. Én nem félek a haláltól.
- Végezzetek velem. - törtem meg a csendet. - Hagytam valakit meghalni, osztoznom kell a sorsával. - Tény, hogy ez az egész megdöbbentő kérésnek hangzott, de nem tehettem mást.
- Kérlek, segíts! Nem hagyhatod Hope-ot meghalni! - Hati könyörgő szavakat intézett Hinarihoz. Ezt a fajta hangját szívszaggató érzés volt hallgatni és ebben az a szörnyű, mennyire nem tudta, mit mond. Némán, magam elé nézve közben láttam, ahogyan Nestor a két lány felé fordítja fejét, szárnyaival pedig heves csapkodásba kezdett. Jelezni akart, de ahelyett, hogy megszólalt volna, visszaült a helyére, keresztbe font karokkal, s a mennyezetet bámulta.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 474
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Szophie on Hétf. Júl. 15, 2013 10:52 am

Hinari? Furcsa volt, hogy ő is itt van. És úgy tűnik, ismeri a fiút, és a petet. Intettem neki köszönésképpen.
A fiú szavait ízlelgettem, sokáig nem tudtam hova tenni őket. Miatta halt meg? Pet? Körbenéztem, és megpillantottam a nemsokkal arrébb gubbasztó kis sárkányt. Nagyon aranyos volt, bár látszott rajta, hogy összetört. Nem csodálom. Egy gazdi, nem, egy társ elvesztése biztosan szörnyű lehet. Olyan lehet neki, mintha én Vezért veszteném el. Nem is tudom, mihez kezdenék akkor. Viszont.. Megráztam a fejem. Askr most nem egyszerűen gyászol. Ez más..Önmarcangolásba kezdett.
- Nincs igazad! - mondtam erélyesen. - Nem lehet a te hibád. Vagyis lehet, hogy vétettél, de nem miattad halt meg. A játék szörnyűsége az, amit átkoznod kell! Nem voltam ott, így nem tudhatom, mi történt. De biztos vagyok benne, hogy te megpróbáltál segíteni neki, ami már önmagában is dicséretes dolog. Az, hogy végül így alakult nem rajtad múlott. Lehet, hogy hibáztál, nem tudhatom, de minden ember hibázok, sokszor. Az, hogy most épp a legrosszabb pillanatban, a sors fintora. Ne rágd magad ezért. Ezzel a rendes iránta érzett gyászodat is megalázod. És biztos vagyok benne, hogy ő sem akarná, hogy magadat marcangold ez miatt. - mondtam mindenfélét, ami csak az eszembe jutott. Nem tudom, mennyire hangozhatott ez amolyan általános szövegnek, ami szinte minden forgatókönyvben szerepel, de én tényleg így gondoltam. A két pet teljesen elkedvetlenedett. Nem jó az, hogy rájuk is átterjed ez az egész.
- Ha ezt is teszed, legalább ne a petek előtt. Legalább Hatit ne rémiszd meg! Én is ki szoktam borulni, de Vezér ebből mit sem tud, vagy csak sejti, mert én olyankor teszem ezt, amikor ő nincs mellettem. Nem kéne feleslegesen elszontyolítanod szegény petet. - ránéztem a fekete farkasra. Vidámnak, és játékosnak ismertem meg, most pedig az orrát lógatva feküdt a mancsán. Szegénykém. Nos, amikor ma ide indultam, nem gondoltam volna, hogy ilyesmiket kell átélnem. Hogy pont ezt a vidám srácot, és petjét találom majd itt ilyen állapotban. Soha, de soha többé be nem teszem a lábam ebbe a fertelmes kastélyba. Aztán a fiú újabb szavai villámcsapásként értek. Egy rövid ideig teljes csend telepedett a teremre. Még a lélegzetemet is visszafojtottam, hogy ne zavarja ezt meg. Hinarira pillantottam, és próbáltam előre szemeimmel belé sulykolni, hogy most egy kicsit ne akadjon ki azon, amit mondani fogok.
- Rendben, megteszem! - válaszoltam. Szavaim visszhangozták a falak. Látni akartam, milyen tekintetet vág, amikor egyszerűen beleegyezek. Tudni akartam, hogy a félelem érzése átfut-e rajta, vagy egyszerűen megadóan belenyugszik. Természetesen nem gondoltam komolyan, és ezt megpróbáltam Hinarival is közölni. Nem tudom, mennyire sikerült..- Viszont azzal mondd, mit nyersz, ha meghalsz? Lelki megnyugvást biztosan nem. - folytattam kicsit másképp. Kérdéseket szegeztem a fiúnak. Kérdéseket, melyeken már én is átrágtam magam. - A feledés sötétségébe hullanál csak, még több keserűséget okozva szeretteidnek. Az a valaki szerintem csak akkor lenne igazán mérges rád. Az öngyilkosság nem megoldás erre. Nem futhatsz el a problémáid elől. Ennél nagyobb fájdalmat, és veszteséget is kibírtak már emberek, és neked is ki kel bírnod! - szűrtem a fogaim között. - Én is kibírom! Neked idő kell, míg kitisztul a fejed, a kezdeti vihar elcsendesedik, és rendesen átlátod a helyzeted. Majd ha évek múlva is mar a gyász, és ezt akarod, akkor ígérem, meg fogom tenni. Mert akkor tudom, hogy neked az lesz a jobb. - kisujjamat nyújtottam felé, hogy az ígéretet zálogosítsuk. - De most, ebben a felhevült pillanatban nem érezheted rendesen, hogy mit akarsz, köd borítja el a fejed. - kis szünetet tartottam, és szomorúan a szemébe néztem. - Kérlek ne növeld azok számát, akiket gyászolok. - egy picit benedvesedett a szemem a gondolatra, de aztán pár pislogással elrendeztem a dolgot. Erősnek kell tűnnöm! Még akkor is, ha nem vagyok az..

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2304
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6540/6900  (6540/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Hinari on Hétf. Júl. 15, 2013 1:33 pm


Azt hiszem, ha akartam volna se tudtam volna tovább menni. Közelebb. Ígyis mindent hallottam, talán túl jól is, s miközben az idegen, szomorú sárkány figyeltem, Hati fájdalmas hangját hallgattam. Eszembe se jutott nem lehajolni hozzá, őszinte közeledésére csak leguggoltam, és átöleltem, fejét magamhoz szorítva. Nem kellettek ide szavak, fölösleges csevegés, mindenki érezte a dolgok súlyosságát és a szótlanság talán gyógyír lehetett volna egy-két megválaszolhatatlan kérdésre. A fiúra néztem a farkaskölyök válla fölött, hosszan tanulmányozva őt, igyekezve nem figyelni Szophie monológjára. Idegesen nyaltam meg a szájam szélét, továbbra sem engedve el a petet. Nem lesz ez így jó. Ezzel csak ront a helyzeten. Aki éppen magát okolja, elég feltűnően és a végletekig komolyan gondolva, azt nem kéne kioktatni, sem pedig ilyen-olyan dolgokat tanácsolni neki. Főleg nem ami a petes részt illeti. Ránéztem a fiúra. Csak remélni tudtam, hogy nem veszi nagyon magára, ám mint később kiderült, vagy emiatt, vagy ami a valószínűbb, a belső gondolatai miatt mégis kimondta a szavakat. Nem ijedtem meg, mégcsak meglepetésként sem ért, hiszen ebben a világban már lassacskán hozzászoktam. Elengedtem a farkast, és fölálltam, kezemet viszont továbbra is annak fején nyugtatva. Ajkaimat szólásra nyitottam, ám ahogy találkozott a tekintetem a lányéval, inkább elhallgattam.

Kár volt, mégse szóltam közbe. Nem tettem semmit, csupán erősebben fogtam a fekete bundát, és csöndesen figyeltem az eseményeket. Pontosan tudtam, hogy Szophie nem gondolja komolyan, nemcsak a nézéséből, hanem mert valamennyire már ismertem őt. Kivárt, ám a második monológjával szinte eltörölte szavai komolyságát, ezt pedig nem hagyhattam annyiban. Viszont amiket mondott… „Az öngyilkosság nem megoldás erre. Nem futhatsz el a problémáid elől.”… Vajon mennyiszer mondogathatta ezt önmagának is? Én még emlékeztem arra a napra, arra a borzalmas éjszakára, és az ijedtségre, amikor megláttam szemeiben ugyanazt a fényt, mint ami most a fiúén csillant meg. ”Elbúcsúztam tőled.”
Ám azt el kellett ismernem, hogy jó sok igazság volt abban, amiket mondott. Kicsit fölöslegesnek is éreztem magam, ám volt valami, amit mindenképpen meg kellett tennem. Először, az első pillanatban arra gondoltam, hogy valóban elküldöm neki a teljes életes párbajfelkérést, ám a céhtársam felajánlása után élét vesztette a dolog.
- Ne aggódj, nem fogom – súgtam oda Hatinak, majd, még utoljára, megsimogattam a buksiját, és miközben odasétáltam a fiúhoz, a nevének valódi értelmén méláztam. Érdekes egybeesés volt, de biztosan nem véletlen. Merthát véletlenek nincsenek.

- A hideg szellő segít tisztán gondolkodni. Mindenkiben van egy kicsi a nevéből, Hope, a kérdés csak az, hogy mennyire engeded, hogy meghatározzon – mosolyogtam rá - Annabell Windbreeze vagyok, bár volt, amikor ezt én magam is tagadtam.
Hagytam időt neki, hogy elgondolkodhasson. Nem vádoltam, nem próbáltam meggyőzni. Nem döntöttem helyette, ám közben visszaemlékeztem, mennyire próbáltam belekapaszkodni Hinari lényébe, és ellökni magamtól Annabellt. És hogy pontosan mi is világosított fel, és miképpen. Nem pillantottam a nevekre, sem a fiúra, sem a petekre. A semmibe néztem, és halkan, de hallhatóan dúdoltam a dalt, ami ott, akkor elég erőt adott a visszatérésre. Wash the poison from off my skin… Show me how to be whole again…

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3484
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12426/10100  (12426/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Askr on Hétf. Júl. 15, 2013 2:47 pm

A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben, akárcsak Szophie szavai. Nem érthette teljesen: megígértem neki, hogy megvédem és elbuktam. Nincs mit ezen szépíteni, így volt. Lesütött szemekkel hallgattam végig hosszú monológját, néha-néha pedig Hatira tekintgettem. A démonfarkas Hinari vállán sírt és egyáltalán nem zavartatta magát ezzel a kivetkőzéssel. Nestor jól hallható zümmögésbe kezdett, ami vízhangot vert az egész belső térben. Tett jónéhány lépést előre, majd keresztbe font karokkal a társaság felé fordult, de nem szólalt meg. Ahogyan ott hallgattam az idomárlány szavait, még az elmém is kiürült. Nem gondoltam semmire, és jóllehet, hogy nem is akartam. Csak legyen vége ennek a rémálomnak. És amikor Szophie végül kimondta a "Megteszem"-et, keserű mosolyra fakadtam. Ne csűrjük-csavarjuk, azért meglepett ez a váratlan beleegyezése, de nem féltem. Eleget rettegtem már az életemben, a halál már nem állíthatott meg. Szerinte nem nyerek megnyugvást a saját életem kioltásával. Lehet, de legalább vezekelhetek egy ártatlan haláláért. Nem tudtam elképzelni, Shiki mennyire lenne dühös, ha elhajítom az életemet, de egy dologra rádöbbentem: az anyám. Ő vajon mit tenne, ha abban az ágyban, holtan nézne rám? Tudtam, hogy szülőnek nem való gyermekét temetni, de egyszerűen nem bírtam a saját bűntudatommal dacolni. Szophie ígérete, miszerint évek múlva megteszi, ha nagyon muszáj még inkább váratlanul ért. Habozva néztem rá, miközben kisujját felém nyújtotta. Hosszabb pillanatra lehunytam szememet, s egy nagy sóhajtás közepette összeakasztottam az én ujjamat Szophiéval, az ígéret megpecsételésének érdekében. Aztán végül Hinari is elszánta magát, hogy áttörje a gátakat, és bár Hati puszta véletlenből - elvégre ki lehetett nézni szerencsétlenből - mondta ki az igazi nevemet, a kardforgató lány is bemutatkozott, a valódi nevén. A név rokonszenvesen csengett: Annabell Windbreeze. Ezt a sorsnak köszönhettem, hogy mindkettőnk nevében ott volt a "szél" szó? A rövid szónoklaton végre ismét elevenültek bennem azok az idők, amikor igazi nevemen, Hope Northwindként szólítottak, és nem Askrnek. Nem voltam túlságosan társasági lélek, mindig elvonultam a magam kis világában, de büszkén viseltem a nevemet. Szinte már el is felejtettem, hogy tényleg volt benne valami, ami rám illett. Éppen északi szél fújt akkor. Megint csak a sors játszott velem, vagy csupán a véletlen műve ez a kis egybeesés? Keserűségem lassacskán tovaszállt, és mosolyom kezdett valódihoz foghatónak látszani. Kénytelenül kimondtam az igaz, valódi nevemet:
- Hope Northwind. - Miképpen kezdtem megkönnyebbülni, élénkülni, Nestor annál közelebb merészkedett hozzánk, s zümmögése egyre hangosabban hallatszott, az akusztika miatt. Ám aztán eszembe jutott valami, ami ismét a kedvemet szegte. Mintha csak egy szép álomból keltem volna, úgy ráztam meg fejemet, hogy visszaszálljak a földre.
- A szél sajnos nem változtat már azon, hogy otthagytam a céhemet. - mondtam, keserűen sóhajtva. - Mégha nem is az én hibám, a szabályt megszegtem: nem tudtam megvédeni az ártatlant a bajtól. - Aztán ismételten nagy meglepetés ért: Hinari, vagyis inkább Annabell azt a dalt dúdolta, amit már hallottam. Pontosan akkor, mikor néhány hosszabb perc erejére visszatértem a valóságba. Gyönyörű, mégis keserű élmény és akkor végre megvilágosodtam: anyámnak megígértem, hogy visszatérek. Úgy tűnt, a bánat teljesen megőrjített. De Shiki halálán nem tudtam változtatni. Ennek ellenére vállaltam a felelősséget. Nestor, a kis sárkány végül ténylegesen hozzánk lépett. Keresztbe font karokkal, szelíd fejcsóválással végül elszánta magát:
- Az élet körforgása megy tovább. Shiki meghalt. Nestor egyedül van. Még Nestor sem tud ezen változtatni. De meg kell őrizni a szép emlékeket a szépekről. Muszáj. Még ha ez nehéz is. Nestornak sem könnyű. Hopenak is meg kell próbálnia. Pet kedvéért is. - Azt, hogy mégis honnan tudott ilyen dolgokról, máig nem derült ki számomra. Nyelvi problémái ellenére szerintem igazakat mondott, csak nem ismertem be. Magam elé nézve gondolkodtam, majd aztán a kőtáblán látható neveket kezdtem el szemügyre venni. Kezemet ismét a lány nevére tettem. Annyira sajnáltam, hogy nem sikerült. Nem kellett volna meghalnia. Aztán ismét felhangzott az a megtört nyüszítés, ami Hati torkából jött fel.
- Úgy sajnálom. - suttogtam magam elé, bár az nem derülhetett ki mások számára, hogy vajon a petnek vagy az emlékben megőrzöttnek mondom-e. Talán mindkettőnek, de nem voltam biztos benne.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 474
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Szophie on Hétf. Júl. 15, 2013 5:54 pm

Megkönnyebbülten sóhajtottam, amint az "üzlet" megköttetett. Elégedett voltam azzal, hogy sikerült lebeszélnem a hirtelen jött öngyilkossági ötletéről, ugyanakkor éreztem, hogy szavaimnak nincs megfelelő súlya az én számban. Valamelyest hazudtam neki, becsaptam. Legalábbis úgy éreztem. Hiszen az én fejemben is megfordult az a bizonyos ötlet, nem is egyszer. És engem a legkevésbé sem érdekelt, hogy lesz-e olyan, akinek hiányzom. Csak a szenvedéseim elől való menekülés lebegett előttem. Persze még itt vagyok. Hisz magamat más sokszor sikerült meggyőzni. Az indokok mindig ugyanazok. Hisz ki tudja, hogy ott jobb lesz? Nem menekülhetek! Viszont nálam ez évek óta tart. És az ígéretem szerint ha évek múlva is ezt érzi, mint ahogy én érzem, segítek neki. Feltéve, ha akkor még élek.Razz Csak félig meddig értettem meg, hogy mit is akartak a nevekkel. Viszont valami mégis feltűnt, bár nem hiszem, hogy az lett volna a cél.
- Szophie Iryana! - mondtam. - Én sem akartam kimaradni a bemutatkozásból. - mosolyogtam. - Viszont az tűnt nekem fel, hogy egyikőtök neve sem japán.. Szóval meséljetek csak! - faggattam őket nagy, csillogó szemekkel. Végre egy téma, ami nem szomorú, és még érdekel is. Aztán megint minden sötétbe borult.
- Otthagytad a céhedet? - kérdeztem vissza, nem mintha nem értettem volna elsőre is. Ezen kicsit ledöbbentem. Ez újra egy olyan dolog, ami miatt nagyon szomorú lehet. Hisz a céhed az maga a családod itt, SAO szennyes világában. A tagok mind-mind a barátaid. Csak úgy elhagyni a barátaidat pedig nem csak szörnyű vétség, hanem még fájdalmas is. Mondani akartam, hogy "de biztos visszafogadnak.Smile" , viszont már így is feltűnt, hogy megint szinte csak én beszélek. Folyton ez történik..Rolling Eyes Úgyhogy végül befogtam, és csak megszorítottam a vállát, amolyan bátorítóan. Végül a sárkány törte meg a csendet. Nagyokat pislogtam, miközben hallgattam, micsoda okosságokat mond a pet. Csodálatos állat volt. Viszont megint visszatért a melankólia.. Nem csak a fiúra, ahogy végigfuttatta ujjait a táblán, hanem a fekete farkasra is hatott, aki nyüszítéssel adta ezt tudtunkra, és én is megint lehorgasztottam a fejem, miközben a szám legörbült. Nem szeretem ezt a napot!

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2304
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6540/6900  (6540/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Hinari on Kedd Júl. 16, 2013 2:14 pm


Sokáig nem szólalt meg, s ahogy ő, én is hallgattam. A sárkány hangja különös hangulatot teremtett a holtak termében, mintha rákényszerítene, hogy nézzek körbe, hogy nézzek rá az áthúzott nevekre, mert megérdemlik. Mégse tettem, és ahogyan a nyomás fokozódott, úgy söpörte el az egészet a fiú egy egyszerű bemutatkozással. Hope Northwind… egy újabb közös pont. Elmosolyodtam, hiszen amikor ránéztem, az őszinte felszabadultságot véltem felfedezni benne, s hacsak egy kis időre is, de velem is elfeledtette, hol is vagyunk éppen. Szophie közbeszólása pedig csak erősítette ezt a hangulatváltozást, örültem neki, hogy ő is itt volt, és szinte nevetve fordultam felé, amikor a szülőhelyemről kérdezett.
- Anglia. Angliából származom, csak a szüleimnek Japánba kellett költözniük a munka miatt… - kezdtem, ám ahogyan felelevenedtek az emlékek, elharaptam a mondat végét. Túl sok volt nekem, a családomról beszélni, főképp magam miatt. Hirtelen nem tudtam, akarjak-e emlékezni, vagy sem, így inkább a fiúra néztem, jelezve, hogy részemről én már nem kívánok többet szólni magamról, így ő jön. Hallgatásba burkolództam, s csak akkor vontam fel a szemöldököm, amikor Askr témát váltott.

- Nézd, nem lehet mindenkit megvédeni a bajtól, még akkor se, ha csak te lehettél volna képes rá – mondtam, próbálva inkább kedvesen hozzászólni, mintsem vádlón – De ezért kell fejlődnünk, ezért kell erősebbnek lennünk, hogy minél több esélyünk legyen a lehetetlenre – folytattam, már inkább a céhem nevében beszélve – Ezért jöttek létre az olyan céhek, mint a JL vagy a YJ – tettem még hozzá, bár azt pontosan nem tudtam, az otthagyott céhének említése mennyire lesz jó vagy rossz hatással rá. Tény, hogy biztosan nagyon fájt neki, hogy kilépett, de ha már megtette, vajon lesz-e bátorsága visszamenni? Vagy inkább új utakat keres? Mindenesetre a döntés az övé, és én nem is akartam helyette kitalálni a megoldást. Nem is lettem volna képes rá, hiszen fogalmam sem volt, mi járhat a fejében, miképpen gondolkodik és hogyan látja a szituációt. Biztatóan rámosolyogtam, hisz ha másban nem is, de a magabiztosságának növelésében segíthettem neki.
Ekkor lépett közbe a sárkány, éles eszével és tiszta logikusságával rögtön kivívta a tiszteletemet. Igaza volt, és ezt elsőre talán nehéz is lehetett volna elfogadni egy ilyen kicsi pettől, de már rég megszoktam, hogy nem tudok mindent megmagyarázni. Bólintottam, mintegy elismerésképpen, majd újra Hati felé fordultam, próbálva megnyugtatni őt.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3484
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12426/10100  (12426/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Askr on Csüt. Júl. 18, 2013 4:44 pm

Ahogyan ott hallgattam a bátorító, vigasztaló szavakat, hangulatom egyre inkább enyhülni látszott. És mikor enyhült, úgy a Hinaritól segítséget kérő Hati szeme is egyre tisztábban ragyogott. A könnycseppek lassan elpixeleződtek a kis démonfarkas pofáján. Farka lassú, még nem túl izgatott, de reménykedő csóválásba kezdett, és azzal egyetemben Nestor önelégültnek hangzó morgása is tisztán hallatszott. Sosem gondoltam volna, hogy itt, ebben az átkozott játékban a valódi nevemen mutatkozhatok be. Tény, a Békakirály tornyában egy-két sornyit beszéltem magamról, de az ottaniak nem tudják, ki is vagyok igazából. Más helyzet állt fent. Ha belegondolok, nem is tudom, mit kellett volna kezdenem egy ilyen helyzetben. A témaváltásom elrontotta a hangulatot, ámbátor bölcs tanácsokat kaptam. De mihez kezdhettem volna ezekkel? Ami megtörtént, már megtörtént, és még én sem változtathattam ezen, pedig nagyon akartam. Tekintetem a sárkányéval futott össze, ami lassan, végtelenül együtt érző morgással reagált a mondottakra. Aztán a lányokra néztem, és kardforgató biztató mosolyára még én nekem se szabadott elkámpicsorodottan bámulni. Két felé húzott a szívem, habár a válasz már ott volt a nyelvem hegyén. Valami mégis vissza húzni a céhemhez, de nem hagyhattam. Rosszul fogadnák és az sem kizárt, hogy vissza se vennének. És ott volt az a bizonyos férfi büszkeség is, ami aztán végképp eltiltott ettől az alternatívától. Akkor meg minek gondolkodok ezen?
- Akárhogy is - kezdtem bele, egy nagy sóhajtás után, keserűen mosolyogva. - nem mehetek vissza. Oda lenne az a maradék büszkeségem is. Talán jobb is így, míg rendbe nem jövök. Majd megoldom valahogy.
Hati meglepetten nézett rám, Nestor azonban helyeslően biccentett. Egy vicsorításszerű mosolyt engedett meg magának, ami aztán végképp átszakította a gátakat.
- Jobb is, ha Hope újrakezdi. Egy idő után sokkal jobb lesz neki és démonfarkasnak. - mondta, sejtelmes morgás közepette, ezúttal leeresztett karokkal, végül tekintetével a kőtáblán található neveket pásztázta. Elgondolkodtam azokon, amit mondott, s aztán igazat adtam neki. Ha ott maradnék a régi céhben, sokkal többet gondolnék a hibámra. Lehet, hogy barátok közt lennék, de nem tudnék túllépni egy lány tragikus halálán. Nem, nem megyek vissza, mégha agyongyőzködnek vele a lányok. Jobb lesz, ha új utakat jelölök ki magamnak és azokat járom. Határozottságom végül Hati kétségbe esését is eloszlatta. Bár még szívesen ott maradt az őt nyugtató lány karján, vakkantott egyet.
- Tudom, mire gondolsz. - mondta aztán egy nyüszítés közepette. - Az én hibám is. Én sem akarok visszamenni.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 474
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Szophie on Pént. Júl. 26, 2013 11:39 am

- Te is angol vagy? - csillant fel a szemem. - Akkor már tudom, miért voltál elsőre annyira szimpatikus.^^ - mosolyogtam boldogan. - Meg az ízlésed a színek terén is hozzájárult. - vakargattam meg a fülem, miközben végignéztem kék szerelésén. - Lelki társ, hon társ, céh társ, keblemre! - öleltem meg kicsattanó örömmel telve.
Aztán témát váltottunk, és az én fejembe is lassan visszakúszott a gondolat, hogy hol is vagyunk éppen, így újra elborultak fejem felett a felhők, és a komor hangulat nekem sem kegyelmezett. Újra csak lebiggyesztett szájjal hallgattam a csevejnek nem nevezhető beszélgetést. A szavak lassan kúsztak a gondtól terhes levegőben, és én nem akartam, hogy elérjenek hozzám, mégis megtették. Büszkeség.. Tudom, mit jelent. Tudom, mennyire jelentéktelenül hangzik így kimondva, és hogy mennyire nem is kéne egy ilyen érzésre odafigyelni. De azt is tudom, hogy mégis mennyire komolyan számít. Én is büszke voltam, és voltak helyzetek, hogy én sem engedhettem meg, hogy minden köddé váljon. Én is féltettem a büszkeségemet. Bár látszólag sokszor eldobtam már magamtól, mégsem volt így. Azok a gyerekes kirohanások, melyekkel én élni szoktam egyszerű reakciók, ám nem tartom úgy, hogy azokkal leromboltam volna akármilyen rólam festett magasztos képet. Bár a játékban nem is volt még annyira jól kialakított kép rólam, mondhatni jelentéktelen vagyok. Viszont ha olyan helyzetbe kerülnék, mint ő, vajon mit tennék? Én.. Azt hiszem, én is feladnám. Ha egy ember az én hibámból halna meg.. Ha még több fájdalom, és keserűség lakozna lelkemben.. Én.. Nem tudnék túllépni rajta. A helyében már rég végeztem volna magammal, ezt jól tudom. Annyira erős a lelke, hogy sikerült túltennie magát rajta, és hogy sikerült letennie a halál gondolatról. Annyira.. tisztelem őt ezért. Keserű lett a szám íze. Egy picit mindig keserű. Talán azért is eszek annyi sütit, hogy mindezt elnyomjam..
- Nem önérdekből, de aggódsz a többi ember életéért. - mondtam ki hangosan a tényeket. - Én is így teszek. - tettem hozzá kicsit felemelve fejem, mivel egészen eddig lehorgasztottam. - Ez a JL egyik alapelve. - ismertem fel a gondolatot, melyet anno Ai-chan közölt velem. Rögtön megtetszett, és magaménak éreztem a céh miden alapszabályát. És akkor csatlakoztunk közösen Hinarival.. Régi szép idők.Smile

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2304
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6540/6900  (6540/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Hinari on Vas. Júl. 28, 2013 12:15 am


- Ó, ezek szerint te is? – csodálkoztam, a lány felé fordulva, majd nevetve öleltem át. Tényleg sok közös vonásunk volt, nem is hittem volna, hogy ennyi. Így nem is csoda, hogy már az elején jól kijöttünk, s habár sokban is különböztünk, mégis úgy éreztem, hogy kiegészítjük egymást – Na és te, Hope? – fordultam a fiú felé, s hiába nem akart válaszolni, őt sem hagyhattuk ám ki a jóból. Érezze csak, hogy közénk tartozik, mert nagyjából így is volt. Hatiról se feledkeztem meg, a démonfarkast továbbra is nyugtatón simogattam, s fél szemmel még a sárkánybébit is figyelemmel kísértem, hogy vajon mit szól mindehhez. Egy pillanatra megfeledkeztem a komorságról és mindarról a fájdalomról, ami körüllengte e helyet, ám Askr szavai egy másodperc alatt visszahozták ezeket.

Fiúk… – sóhajtottam, ámbár valahol azért meg tudtam érteni őt, hogy fontos neki a büszkesége, mégis… nem akartam, hogy rossz döntést hozzon. Egy céh… sokmindent megkíván, bizalmat és összetartást, közös élményeket… s mindezt csakúgy, egy hirtelen ötlettől vezérelve otthagyni… Nem. Nem tudtam megfelelően átérezni a szituációt, így aligha tudtam neki ebben a helyzetében segíteni, valószínű csak olyan tanáccsal tudtam volna szolgálni, amit már úgyis tud. Segíteni azonban mindvégig szándékomban állt, így továbbra is az időközben jobb kedvre derülő Hatit cirógattam, és próbáltam némi életkedvet csepegtetni belé és az idomárjába. Várakozón néztem Szophiera, ő valahogy mindig képes volt átlépni azokon, amiken én sokáig rágódtam, és most mindannyiunknak ez kellett. Egy kis vidámság. Megvártam, hogy ő szóljon elsőnek, hangja azonban más volt, nem tudom, hogy láttam-e ilyennek még. Elmosolyodtam, s egyetértettem vele, szólni viszont nem szóltam, hiszen akármit is mondtam volna, nem biztos, hogy jól sült volna el. Ezt a döntést is önmaguknak kell meghozniuk, s ha már nem mennek vissza, nekik kell választaniuk a lehetséges utak közül. Tetszett a fiú. Képes volt otthagyni a múltat, és inkább a jövővel foglalkozni, ez pedig nem könnyű, segítség nélkül talán egyikünknek se menne. Erős volt, igen, nem véletlen, hogy úgy éreztem, Szophie szavai mögött más is megbújik, ő is biztosan szívesen látná Hope-ot a céhben. Újfent elmosolyodtam, és bólintottam: hogy mire vélik ezt, azt viszont már rájuk bíztam.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3484
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12426/10100  (12426/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Askr on Pént. Aug. 09, 2013 2:47 pm

Tétován néztem a két lányra. Szóval ők is angolok?
- Én is az vagyok. - mondtam halkan, s eltekintettem. Kellett egy kis idő, mihelyst visszarázódhattam a normális kerékvágásba. Nem kezdhettem el kacarászni, egyrészt mert egy ilyen hely nem erre való, másrészt pedig nem akartam megsérteni Shiki emlékét. Egyszerűen nem lehet csak úgy túllépni egy ember halálán, még ha nem is ismertem úgy, mint egy barátot. A biztatás azonban kezdte oldani az én kétségbe esésemet is. Derűsebben, kevésbé szomorkásan hümmögtem-gondolkodtam. Államat vakargatva kerestem a legkézenfekvőbb megoldást erre a problémára. És aztán felmerült benne a "Mi lenne, ha..." kérdés, de az meg túl heves lenne. Árulásnak is érezném annak ellenére, hogy a két céh testvér egymással. Aztán végül odafordultam a kis sárkányhoz. Az gyanúsan, kérdően felvont szemmel mért fel, keresztbe öltött karokkal.
- Nos? - kérdezte, egy újabb sejtelmes morgás közepette.
- Te mit gondolsz erről? - feleltem rá, egy újabb kérdéssel. Reméltem, hogy tudja, mire gondolok.
- Nestornak nem kell megkérdeznie, Hope mit akar. - válaszolta, lehunyt szemmel. - Azt kéne tennie, amit Hope szíve diktált. Ami a legjobb Hopenak és Hatinak. És ha azt gondolja, hogy a legjobb egy másik céhben lenni, akkor biztosan úgy is van.
Egyszerűen lenyűgöző egy szinte újszülött sárkányt az élet filozófiával kapcsolatos bölcselkedését hallgatni. Biztos voltam benne, hogy az idomár halála rettentően megviselte Nestort, ámbátor nem mutatott bármi olyat, ami erről tanúskodott volna. Erős szív dobogott abban a kis mellkasában. Példát kéne vennem, még ha nem is volt igazi, húsvér sárkány. Kissé meglepett, mikor a legváratlanabb pillanatban meglebbentette tollas szárnyait, s Szophie vállán landolt.
- Szophie és Annabell is segítenek? - nézett a két lány szemébe, olyan jóindulatúan, amely ettől a zord külsejű pettől telt. Vajon magának is jót akart azzal, hogy megkérdezte őket erről az ügyről?

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 474
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Szophie on Hétf. Aug. 26, 2013 3:31 pm

- Huhúú..! Remek! - borultam Hope nyakába nagy vidáman, elfelejtve hol, és miért vagyunk. - Mi angolok tartsunk össze! - mosolyogtam rá, aztán Hi-chanra. - Lehet, tényleg van valami ebben a vér dologban. Talán nem a semmiért álltok hozzám ilyen közel szinte a kezdetektől fogva. - Nagyon felpörögtem a témától. Régen nem jártam otthon, és csak a régi barátaimmal beszéltem egyszer-egyszer, senki mással, velük is nagyon ritkán. Mintha az elmúlt éveket egy kalitkában töltöttem volna. Most úgy éreztem, kiszabadultam. Beszélgetek másokkal, a barátaimnak tartom őket, és ehhez hasonlók. Ilyesmit nem tettem vagy hét éve.. Vége a sajtkukac életemnek! Kitörtem a kalitkámból!
Aztán témát váltottunk, és áttértünk a céhesdire. Hope érdekes beszélgetést folytatott a sárkánnyal, csak nem nagyon értettem, miről. De akkor is annyira, de annyira aranyos volt a kis Nestor. :3 Meg bírtam volna zabálni a kis okoskát.. Persze nem szó szerint, csak olyan szívesen megnyomorgattam volna. Egy kis simi kinek árt? Hát nekem.. Ha másik petet simogatok, Vezér tuti kiakad, akkor pedig rendesen megkapja a popóm a harapást. Azt pedig nem akarom, mert nincs nekem szükségem zsírleszívásra..
- Igen, segítek! - mosolyogtam a sárkányra, és rögtön rávágtam a válaszom a kérdésére, aztán egy pöppet elgondolkodtam. - És miben is kell segíteni? - vakargattam meg az állam. Valami céhről, az tuti.. De mégis.. Lehet, hogy be akar lépni a JL-be? *-*
- Gyereeee!! - ugrálgattam örömömben, bár senki sem erősítette meg az agyam gondolatait, de máshogy nem is lehetett, mert minden arra utat, hogy így van. - Ésésés Hati! Legalább Vezérrel játszhatsz! És a Young a kis tesónk, szóval még kisebb lesz így a baj! Most már nagy tesó leszel! - magyaráztam, és magyaráztam gyorsasági beszéd világrekordot megdöntve. Nagyon, nagyon örültem. Még egy nagyon jó barátom lesz a céhünk tagja. Ez annyira boldoggá tesz! - Lewist meg simán megdumáljuk!

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2304
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6540/6900  (6540/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Hinari on Hétf. Aug. 26, 2013 5:20 pm


Elmosolyodtam Hope, majd Szophie szavai hallatán: örültem neki, hogy így egymásra talált a csapat, s habár én nem annyira éreztem olyan fontosnak a származást, mégis furcsa volt ez a véletlen. Kedveltem mindkettejüket, a petjeikkel együtt, s amikor Askr a sárkányhoz fordult, én is az állatra néztem. Tudtam, miről folyhat a szó, Nestor monológja után pedig bizonyságot is nyert a feltételezésem. Kíváncsi voltam, képes-e kimondani a fiú, amiről gondolkodtak, ám egyelőre csak a sárkány tett ennek érdekében. Nehéz döntés volt, hagytam tehát időt nekik, nem szóltam közbe, és rákérdezni sem akartam addig, amíg el nem határozta magát. Persze örültem volna, ha átjön a céhbe, de nem akartam ráerőltetni senkire sem, s habár látszott, hogy errefelé hajlanak, mégis neki kellett megtennie ezt a lépést.
- Persze, hogy segítünk, ha kell – bólintottam mosolyogva, hiszen ez egy teljesen más lapra tartozott. Örömmel segítettem volna nekik, akármiről is legyen szó, ebben a témában meg méginkább. Vidáman figyeltem, ahogy Szophie, vállán a kissárkánnyal ugrándozik, és össze-vissza hadovál, még én is majdnem elnevettem magam, látva az örömét és lelkesedését. A hely, ahol voltunk, azonban megkívánt egyet s mást, így nem csatlakoztam a kitörő érzelemnyilvánításhoz, inkább közelebb lépdeltem a fiúhoz, és bátorítóan rámosolyogtam:
- Persze csak ha te is szeretnéd.


Ehh bocsi a rövidségért... ^^"

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3484
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12426/10100  (12426/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Askr on Csüt. Aug. 29, 2013 5:24 pm

Hát, nem kicsit lepődtem meg Szophie ujjongásán, főleg egy ilyen helyen.
- Őőő, izé... hogyne...? - Nem tudtam, mire vélni ezt a váratlan jókedvet. Egy kissé erőltetett vigyorral fejtettem le magamról a lány karjait. A vigyor egyszerű, egyetértő mosollyá vált, amikor a közelállásról beszélt. Valakihez tartozni. Tudtam, mit jelentett ez, de így, kiejtve egész más. Sokkal mélyebb, mégis meleg érzés töltött el. Odakint mindig is egyedül voltam, noha magamnak köszönhettem ezt. Míg más gyerekek kimentek az udvarra, labdázni, én elvoltam a saját kis világomban, és állandóan a fantasztikusabbnál fantasztikusabb legendákról olvasgattam. De így, utólag nem bántam, hogy ilyen voltam: a régi énem segített elérni azt a fajta változást, amit itt, a virtuális világban éltem meg.
Nestor - nem is értem, hogyan - tudta, mire vágyok. Jó emberismerő volt, annyi szent, és én még az elején lebecsültem a kis hüllőt. Szophie a mondandójából következtetett erre. Örültem, hogy örül a gondolatnak: én a JL-ben. Hati bátorítóan, lelkesen vakkantott, ami egyetlen egy dolgot bizonyított: ő örömmel csatlakozna egy új céhhez. Végülis a YJ kötelékében maradnék, de mit fognak gondolni az ottaniak? Nem hiszem, hogy "hű de nagy gond" lenne. A tűzsárkány türelmesen hümmögött, keresztbe font karokkal, engem méregetve. Egy fél percig még azon vacilláltam, hogyan fejezzem ki csatlakozási szándékaimat. Megköszörültem a torkomat, aztán nagy nehezen kiböktem:

- Nagy megtiszteltetés lenne...

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 474
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Szophie on Csüt. Aug. 29, 2013 6:24 pm

Végül rendesen kiörültem magam. Megsimogattam Nestor buksiját, aki a nyakamban ücsörgött, és barátságosan felmosolyogtam rá. Annyira bölcs sárkány volt. Érezte mindazt, amit mi, és kitalálta azt, amire mind vágyunk. Hope-nak is jót tesz, ha a céhünkbe lép, és nekünk is. Hisz úgy az egyik jó barátom a közelemben lesz, egy karnyújtásnyira tőlem. És az egyetlen pet is, akivel Vezér jóban van. És talán ez a cuki kis sárkány is hozzánk költözik.
Tiszteltem a lény bölcsességét, és egyszerű, letisztult gondolkodásmódját. A nyakam mögé nyúltam, megfogtam két kézzel a pici lényt, és magam elé tartottam, hogy a szemébe nézhessek.
- Nagyon bölcs jószág vagy, te, ugye tudod? ^^ - mosolyogtam rá. - Mindent köszönök. - biccentettem, majd letettem, mert azért mégsem lógathatom egész nap magam előtt. És hogy mit köszöntem? A hideg fejű gondolkodását, és hogy elvezette hozzánk a barátunkat. Ez mind az ő érdeme volt. Feleslegesnek éreztem a további beszédet. Még egyszer körbenéztem, magamban bocsánatot kértem Istentől, hogy egy ilyen helyen - a halottak emlékének állított helyen - olyan szertelenül viselkedtem, majd barátaimra emeltem tekintetem.
- Én szívesen lelépnék innen már, nem tetszik a nyomott hangulat, melyet a hely áraszt. - hangom komoly volt. Hisz mégsem felejthetem el mindazt, ami az előző percekben itt történt. - Szerintem nekem mennem is kell. Megbeszéltem egy találkozót valakivel. - magyaráztam búcsúzóul. - Nagyon örülök neked. - néztem Hope-ra. - És valószínűleg még találkozunk. - bizakodóan néztem a jövő felé. Igen, már nem kell a fiú miatt aggódni, nem fog még egyszer ilyen gondolat a fejébe szökni, szinte biztos vagyok benne. Közöttünk meg fogja találni a helyét. Erről elég, ha Hinari gondoskodik majd. Én ide már nem kellek..

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2304
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6540/6900  (6540/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Hinari on Pént. Aug. 30, 2013 6:59 pm


Nem kellett sokáig várnunk Hope válaszára, igaz elsőnek Hati szólalt meg, ám azt hiszem, ezzel is csak bátorítani akarta idomárját, és segíteni neki a döntésben. Amikor a fiú kimondta a szavakat, elmosolyodtam, és vidáman bólintottam:
- Ezesetben üdvözlünk a JL-ben! Lewissel hamar elintézem majd a dolgot – feleltem, közben Szophiera nézve, hogy ő vajon hogyan reagál. A lány is örült, persze mostmár egy kicsit jobban igazodott a hely hangulatához, letéve a kissárkányt, bár nem mondom, mindig tudott meglepetéssel szolgálni: hirtelen váltott témát, valami olyasmiről beszélt, hogy mennie kell, majd még pislogni se volt időm, már ott sem volt.
- Ööö… szia! – kiáltottam még utána, persze nem túl hangosan, de azért valami búcsúzófélét csak ki kellett nyögni, még akkor is, ha valószínű nem hallották. Mosolyogva ingattam a fejem, és fordultam újra Askr-hoz, elnézést kérve céhtársam gyors távozása miatt.
- Ő már csak ilyen – magyaráztam, bár lehet, pontosan tudta, miről beszélek, hisz mint kiderült, a farkasos idomárok már korábbról ismerték egymást. Még utoljára a kijárat felé bambultam, majd tekintetem Nestorra tévedt: bólintottam, mintegy elismerésül és egyetértve Szophie dicséretével, a pet tényleg érettebb volt, mint azt elsőre gondoltam. Egy kicsit el is szomorodtam, ahogyan ránéztem, nem tudtam, mennyire viselte meg a hozzá legközelebb álló egyén elvesztése… de hogy a mély bánat helyett még Hope-nak segített? Legszívesebben odamentem volna, és megsimogattam volna, de mivel nem ismertem, és látszólag nem volt oda az ilyesfajta érzelemkinyilvánításokért, így inkább későbbre hagytam a dolgot. Askr felé fordultam, immáron véglegesen: kíváncsi voltam, mit tervez, s hogyan tovább.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3484
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12426/10100  (12426/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Hürrem on Hétf. Szept. 02, 2013 12:23 pm

//Jay//

Nem szokásom hasonló, nyomaszó, félhomályos helyekre járkálni, de egy ígéretesnek tűnő fiatalember ide rendelte alkalmi találkozónkat. Hogy miért, az rejtély számomra, ámbár szegényke akkor is egy félszeg kis nyufurcnak tűnt, mikor találkoztunk. Elmondása szerint puszta fogadásból lépett oda hozzám a padhoz és hívott randevúra, szemeiben szinte csillogott a félelem, a riadalom, az alsóbbrendűség érzése, én pedig nem tagadom, felélénkültem a láttukra. Mosolyogva fogadtam el ajánlatát, de úgy tűnik, a félelem nagyobbra nőhetett a fiúcskában azóta, hisz még mindig nem jelent meg.
Tekintetem a hatalmas kőtáblára fordul. Átfutom a neveket, addig még várok, s ha nem jelenik meg a srác, akkor egyszerűen hazamegyek, ilyen egyszerű. Tekintetem sebesen szalad át a megannyi betűn, van, amely mond számomra valamit, valakiről már hallottam, esetleg személyesen is ismerem. Tán egy perc sem telik el, kezem kinyúlik a tábla felé és megsimít egy áthúzott nevet.
Azt a fiút határozottan így hívták. Hát ezért nem bukkant fel eddig. Mert már halott.
A gondolat ellenére együtt érző mosollyal gondolok vissza kese hajára és satnya kinézetére. Ha nem, akkor nem, ez ellen nem tehetek semmit. Talán már felébredt, és most kint vár rám, immár mindhiába. Alkalmi találkákra nem szoktam ilyen sok időt áldozni.
Megfordulok, hajam selyemként terül szét pár másodpercre a levegőben, s kecses léptekkel elindulok a kijárat felé, miközben gondolataimban csak egy kérdés lebeg. Vadásszak? Ne vadásszak?
A választ egy újabb, betévedő ifjú úrfi adja meg. Vadászom. Határozott léptekkel megyek vele szemben, még biccentek is felé köszöntésképpen, csillogó szemekkel. Alaposan végigmérem: szemüveg, dús haj, csinos pofi, a ruházata illedelmes és figyelmes. Felkelti a kíváncsiságom. Vajon ki lehet ő?
Első számú trükk. Az utolsó pillanatban, mikor mellé érek, elbotlok a saját lábamban. Otromba módszer, de a véletlenek bármikor összejátszhatnak, nem igaz? Halk sikkantást engedek feltörni a torkomból, mely pattogva táncol még kicsit a hatalmas teremben, miközben zuhanok.
avatar
Hürrem

Hozzászólások száma : 173
Join date : 2013. Aug. 10.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
50/200  (50/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Black Iron Castle

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 6 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.