Looking through my eyes

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

default Re: Looking through my eyes

Témanyitás by Hinari on Hétf. Jún. 27, 2016 4:48 pm


Próba

Szophie.
Valahol ezzel az egy szóval romlott el minden, és így visszagondolva, azóta is csak vergődés volt, minden egyes szó vagy tett, amit igaznak vélt mosollyal mondtam ki vagy értem el. Pedig én sokszor, többször is megpróbáltam azóta. Voltak, akikben megbíztam. Még mindig, habár belegondolva igenis furcsán önkínzó lehet, hiszen mindig azok tudnak a legtöbb fájdalmat okozni, mégsem, nem, én nem vagyok képes mindenkitől elszigetelni magam.
Mint Szophie.
Volt a düh. És mégis mit értem el vele? Metsző szavak egy gyilkostól; meggyötört kiáltás, ki igazán szeret. Én mindenkinek csak ártok. Aztán a próba. Próbának neveztem mindvégig, mert soha igazán nem tudtam átélni és úgy gondolni rá, mintha valóban én lennék nem. Harcoltam egyedül, akkor tudtam nyugodt lenni de a gondolatok kínoztak belül; hát ez lett a vége, tényleg nincsen megoldás? Meg a játékok. Egyetlen fejezete a próbának, mégis, sok reménységem volt benne; én segítettem. Szörnyeket megölni egy baljós völgy árnyékában, párbajt gyakorolni ha kellett, együtt mászni a hegyet karácsonykor és nevetni, amikor a társaim elcsúsztak. Kihívásokat teljesíteni, erősödni, erősödni, virágot szedni, koboldokat és bossokat ölni, repülni, repülni az éjben, éjfekete sárkány hátán, hallani ahogy zúg, süvít a szél és mindez csak játék, játék. Játék volt csupán?
Szophienak biztosan.
Sokszor gondoltam már rá, hogy meghalok. Nem akaratból, mert én nem vagyok csónak a sodró folyóban; kit visz a víz és egy újabb sör mellett talán átgondolja, hogy melyik part is lenne neki a jobb, amit soha nem érhet el. Voltak vágyaim. Látni akartam a családom újra, és látni, ahogy sok száz gyerek mosolya végre őszintén nyugodt lehet, óvó biztonság karjaiban, ahol már nem csak őrajta múlik minden. Mégis, többször volt már nagyon közel a halál. Talán féltem is tőle nemegyszer.
Vajon látni foglak újra, akarni fogom?
Tudtam, hogy minden törékeny és ez a pár hónap, ez az állandóan fojtogató változás egyszer maga alá fog temetni, és én csilingelőn nevetve fogom elfogadni, hogy veszítettem. Hogy a próba elbukott. Hogy mégcsak említésre se lesz méltó, hogyan jutottam el idáig. Nem találkoztam vele a folyosón, nem láttam Himénél és nem ügyködött a kertben. Bezártam a menüm, de nem mentem el, Alex már megtette helyettem és én csöndesen és gondolatok nélkül vártam, hogy megérkezzen. Egyetlen szót kérdeztem tőle, „Igaz-e?” ő pedig bólintott, de egyikünk sem szólt többet; fájtak a szavak. Szinte hallottam, ahogyan eltörik minden. Egy hatalmas reccsenéssel, mint dúló viharban az öreg diófa, összetörve a táblát a figurák pedig repülnek, sodródnak és alább nem vár más, csak rideg, sötéten folyó sár. A játék elveszett. Minek is állítottam fel egyáltalán? Hisz éreztem a szelet, arcomba csapott minden egyes percben, mutatva, hogy ábránd csupán, amiket kergetek.
Ha itt lennél, ezekért vajon haragudnál rám?

Többmindent is becsuktam aznap éjjel. Ablakkal zártam ki a meleget, inventoryval a bekúszó, fekete nevet és gondolatokkal, sötétekkel kavargókkal, hogy többé nem szabad, a játéknak nincs helye itt. Még a próbálkozás is felesleges.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3504
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
13230/10100  (13230/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Looking through my eyes

Témanyitás by Hinari on Vas. Ápr. 08, 2018 12:00 am


Kilenc négyzetméter

1.

Előzmény

Onnan tudtam, hogy már három napja vagyok itt, hogy lassan elkezdett ütemessé válni a gyomrom korgása. Három nap. Három nap és felém se nézett senki. Mintha dolguk végeztével elfelejtették volna eltakarítani a piszkot. Hunyorogva fixíroztam a barlang plafonját és nevethetnékem támadt a gondolatra.
Senki se voltam. Senki, aki megért volna egy mondatot. Senki több annál, mint régen.
Azért, természetesen, voltak változások. Már nem féltem, mint azt a játék elején tettem volna, és azon rendkívül idegesítő helyzettől eltekintve, hogy sem inni, sem enni nem adtak, egészen viselhető volt a szituáció. Egyelőre. Aktív jártasságok híján olyan meztelennek éreztem magam, mint átöltöztetés közben. Egy kényelmetlen, fekete, feszülős felső- és alsórész került rám és a bennem rejtőző lány rettegett tőle, hogy egyszer lesz funkciója annak, hogy nem egyberuhával oldották meg. De ennek már három napja volt. Látás nélkül mégcsak észre se vehetett senki ebben a félhomályos lyukban, hacsak nem egyenesen rám néz. Mondanom se kell, hogy ilyet nem tett senki. A másik égbekiáltó különbség talán az lehetett, hogy higgadtan tudtam végiggondolni mindent – nem mintha lett volna bármi más elfoglaltságom idebent. Nem fognak megölni. Legalábbis jóideig nem. Tehát vagy kellek nekik valamihez, aminek több esélyét láttam, vagy a feladat egyszerűen csak ennyi volt. Eltüntetni az útból. Ha poénosra akartam volna fogni, még hízelgett is volna ez a rendkívül kitüntetett szerep. Voltak pillanatok, amikor szükségem volt erre a felfogásra. Különösebb előjel nélkül felnevetni és azt gondolni, az ég óvja őket Hoora haragjától, ha egyszer megtalál! A derű elűzte a bizonytalanságot; azt a belém maró ürességet, amelyet a csupasz, rücskös falak vertek vissza elmém legeldugottabb szegleteibe is. Egy másik, ennél sokkalta többször feltörő gondolat azonban elfacsarta a szívem s ilyenkor üresen bámultam a gyűrűm helyén lévő semmit. Átöleltem térdeim és ráhajtottam a fejem, hogy szőke tincseim eltakarják előlem a valóságot: egyedül voltam. Reménytelenül egyedül.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3504
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
13230/10100  (13230/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Looking through my eyes

Témanyitás by Hinari on Szomb. Május 19, 2018 8:03 pm


2.

Nyikorogva nyílt ki a rozsdásra tervezett, tömör vasoszlopokból álló rács. Hangja éles kiáltásként hasított a napok óta beállt csendbe; a nyomában járó, puha léptek pedig mint néma simogatás libbentek utána, eltompítva a fájdalmat, amit fülem hallani vélt. Nem néztem fel. Hátamat kényelmetlenül nyomta a mögöttem lévő, nyirkos fal, szemeim csukva, mellkasom lassan felemelkedett, megállt… majd egy hosszabb sóhajtás képében süllyedt le újra. Ez volt az egyetlen reakcióm az idegenre, aki még soha sem jött a rácsok másik oldalától beljebb. Testsúlyomat áthelyeztem, ujjaimmal simítva végig a döngölt földpadlón, hogy érezzem annak durvaságát. Hogy érezzek valamit, eltekintve a már-már állandónak mondható szúrástól, amivel a torkom és a gyomrom követelte a jussát.
Az idegen megköszörülte a torkát. Cipőjével dobogott, pont úgy, mint egy türelmetlen kisgyerek. Résnyire kinyitottam a szemem, és felnéztem rá. Magas alakját, keskeny állát és finom vonásait még az itteni félhomályban, jártasságok nélkül is ki lehetett venni; világosbarna, zselézett haja pedig úgy csillant meg valamely az alagút másik végében lévő fáklya haldokló fényében, mint egy vörös szentjánosbogár utolsó lélegzetvétele.
Kezeit karba fonta, és hümmögve hajolt hozzám közelebb:
- A bűnüldözők céhvezérétől, a nagy kardforgatótól minimum azt vártam, hogy azon nyomban felugrik és megpróbál kirohanni mellettem – mondta lefelé görbülő ajkakkal, túlontúl művin imitálva a csalódottságát. Lényéből csakúgy sugárzott a hamis elégedettség. Hányingerem lett tőle.
- Bezártad a rácsot – közöltem vele szárazon, nem törődve a hangképzéstől égő szájpadlásommal. Nyeltem egyet, hátha segít, de sajnos mindez ígyis több volt, mint amit el tudtam viselni külső jelek nélkül: köhögnöm kellett. Az idegent úgy tűnik mulattatta az állapotom; flegma viselkedése csak egy pillanatra tört meg, ám énnekem ennyi is elég volt rá, hogy ajkaim alig látható mosolyra húzzam. Eközben ő döntésre jutott. Felegyenesedett majd leguggolt mellém, arcomon éreztem lehelletét és az olcsó kölni szagát, amit nem sokkal ezelőtt magára kent. Nem fordítottam el a tekintetem. Ez most nem az a pillanat volt.
- Hát jó – vonta meg a vállát, szavaiból azonban kiveszett az a fajta birtokló magatartás, amit olyan önelégülten tervelhetett ki idefele jövet – De a kulcsot attól még el tudtad volna venni a kezemből.
Szemtől szembe mosolygott rám, egészen közelről.
Válaszolhattam volna… hiszen mindketten jól tudtuk, hogy még azelőtt elrakta azt az inventoryba, mielőtt felém fordult volna, de ő pont ezt várta. Ezt akarta, mohón és akaratosan - én pedig nem adtam meg neki azt a szívességet, hogy újra megízlelhesse a pozíció édes ízét. Szótlanul tűrtem tehát, az ébrenlét és a tudattalanság vékony határán, az éhségtől és szomjúságtól elsötétedő látótérrel, lassacskán merülve bele a fekete folyóba, ami alattam hömpölygött minduntalan. Behunytam szemeim, hogy fenn tudjak maradni, amíg muszáj. Nem ájulhattam el, nem… nem, nem, nem! Mert ha a tudatom megadja magát, a testem is hamarost követni fogja.

Hirtelen lökött oldalra és tenyerét durván az államnak nyomta, biztos kézzel tartva fejem a földön, amíg lábfejét előrebillentve beletérdelt a gyomromba és ott is hagyta azt, tudván, hogy fájdalomérzet híján bármit megtehet, amit csak akar. Teljes testsúllyal nehezedett rám, szabad kezével gyengéden félretolva szőke hajtincseimet, amik előrehullva eddig megóvtak a látványától. Belémhasított a félelem, kiélezett késhegyként haladva végig a bőröm alatt, amíg az idegen csúfondáros arckifejezése lassan elégedettségbe nem csapott át. Vége volt. Megkapta, amiért jött, látni engem félni, tisztázni a szerepeket egyszer s mindenkorra. Egy határozott mozdulattal elengedett és felállt, otthagyva engem a földön.
- Kérnél egy kis vizet, mi? – kérdezte – Hát nem fogsz. Csak annyi jár neked is, mint amennyit ti adtatok nekünk. Semmivel sem több – mondta, majd előhívta a kulcsot és kiviharzott a lyukból, ami lassan két hete volt az otthonom.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3504
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
13230/10100  (13230/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Looking through my eyes

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.