[Küldetés] A Pók Kazamata

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Asuna on Hétf. Aug. 13, 2012 10:14 am

Résztvevők: Fuun Kotarou, Miyanari Kana, Matsuo Kazuma, Umono Hebi

Feladat: Mindegy, hogy honnan, de valahonnan szerezzetek információt egy helyről, ami a Kezdetek Városa melletti erdő közelében található. Ez a "helység" egy barlang, aminek a bejáratát fadeszkákkal torlaszolták el, és tele rakták rengeteg "Veszélyes, Belépni Tilos!" táblákkal. Erre természetesen volt okuk, bár arról, hogy mi található bent, csak annyi információt tudtak mondani, hogy pókok.

Mehettek együtt is, de mehettek akár külön-külön is, bár a végeredmény úgyis az lesz, hogy a barlang bejárata előtt találkoztok, és nagy lelki erővel leszeditek az első deszkákat a barlang bejáratáról. Az, hogy miért szeretnétek bemenni egyszerű: a pókok elszaporodtak, és éjszakánként több embert is megtámadtak az erdőben, akiket ezután nem találtak meg, ám ha mégis, az már halott volt. Tisztában vagytok vele, hogy a barlangnak csak egy kijárata van, és valahol ott bent található a Pókok Királynőjeként ismert kis Boss. Nehéz dolog lesz kitisztítani a barlangot a moboktól, ám valakinek meg kell tennie, mert ha nem, akkor több áldozatot fog majd követelni az eset. Sok sikert!

Sorrend: Az első körben alakul ki
Határidő: 3 nap/fő

Asuna
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 67
Join date : 2012. Jul. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Umono Hebi on Hétf. Aug. 13, 2012 1:44 pm

Semmi értelmes küldetést nem talált csak ezt a nyilvánvalóan öngyilkosoknak szánt pók kazamatát. Nincs sok kedve hozzá, de a többi feladatot mára elvitték, így kénytelen kockáztatni a fejlődés érdekében, bár bizonyára nem lesz egyedül, ahogy eddig sem volt. Ezen a szinten nem is lehetne kiszólózni a dungeont, legfeljebb egy zsák potionnal, de még így is napokba telhetne. Nyomasztó érzés annyi ideig szűk, sötét és szörnyekkel teli járatokban bolyongani. Megborzong, ahogy belegondol a lehetőségbe, miközben kiválasztja az útvonalat és elindul. Nem siet túlzottan, néha megáll, ha lát valami érdekeset a városban, aztán ahogy kiér, kavicsokat rugdal maga előtt és a tájat fürkészi. Nem valami izgalmas elfoglaltság. Más hozzá hasonló játékost viszont nem lát maga körül, hogy társaságává váljon. Úgyhogy az erdőhöz érve felteszi csuklyáját és beveti magát a fák közé. A tartandó irányt nagyjából megjegyzi, mikor már közel jár, így becsukja a térképet is. Elhalad néhány harcoló alak mellett, amíg a bedeszkázott barlanghoz nem ér, majd körbenéz, tekintetével a többiek után kutatva. Úgy néz ki, hogy túl korán jött, így ameddig kénytelen várakozni, felmászik a legközelebbi fára, amiről jó rálátása lehet a barlang szájára. Egyik térdét felhúzza, karjait ölébe fekteti, fejét pedig a kéregnek támasztja és a rezgő levelek mögötti eget nézegeti, amíg mindenki meg nem érkezik, ugyanis innentől kezdve őket állítja figyelmének központjába. Végül még az indulás előtt fél kézzel az ágba kapaszkodik, a miről lefordul, majd újabb fordulattal egy pillanat alatt talpon van.
- Milyen remek kis csapat. Vegyetek be engem is. – mosolyogja negédesen köpenye sejtelmes árnyai közé bújva, ahogy eléjük lép. Szándékosan hagyja ki a bemutatkozást, mert úgyis szemük elé tárul, amint meghívja valaki, így csak odamutat, ha a neve iránt érdeklődnek.

Umono Hebi
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 25
Join date : 2012. Aug. 07.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
48/50  (48/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Matsuo Kazuma on Hétf. Aug. 13, 2012 8:44 pm

Nincs is jobb, mint egy korsó, hűsítő sör egy szép nap után a Kezdetek Városában. Már amennyiben szépnek lehet mondani az életet egy ilyen gyilkos játékba zárva. Minden helyzet és rossz dolog ellenére azért én mégis igyekeztem, ha már itt ragadtam úgy élni az életemet, ahogyan egy ilyen világban is élnék, attól függetlenül, hogy továbbra is a kijutás volt az egyetlen és megrendíthetetlen célom. Meg kell mentenem az itt ragadt embereket és magamat is, hogy segíthessek a valóságban valóban szenvedő embereken. Nem élhetem le az életemet egy fantáziavilágban. Viszont addig is kiélvezem a virtuális sört, a virtuális sült húst és a kocsma hangulatát. Vidám zene szólt, az emberek, játékosok és NJK-k egyaránt boldognak és önfeledtnek tűntek. Ennek igazán örültem, mivel véget nem érő káoszra, anarchiára és tömegpánikra számítottam a fejlesztő bejelentése után, de viszonylag hamar lenyugodtak a kedélyek és szinte mindenki elfogadta sorsát. Sokan hozzám hasonlóan megpróbálták kihozni belőle a legjobbat, szerencsére mi voltunk többen, mint a mély depresszióba eső magányos hősök vagy esetleg elkeseredett örültekhez képest.
Ahogyan ott iszogattam, eszegettem, egy különös beszélgetésre lettem figyelmes. Eleinte csak szófoszlányokat hallottam, majd ahogyan jobban fülelni kezdtem megértettem a beszélgetés fontosabb részei…
- … egy barlang! Le van zárva mert annyira veszélyes! Azt beszélik oda költözött a Pókok Királynője! Szerintem csak riadalom, de egy biztos! A veszélyes pókok onnan kiindulva támadnak meg embereket a város melletti erdőben! Tenni kellene végre már ellene valamit… – ennyi számomra elég is volt a beszélgetésből. Azonnal felálltam, ellenőriztem a felszerelésemet és elindultam a város melletti erdőbe, ahol nem is kellett túl sokat keresgélnem, míg megtaláltam a „Belépni tilos, életveszélyes” táblákat és a bedeszkázott barlang bejáratot. Mire odaértem néhány kalandor már ott álldogált és éppen belépni készültek a veszedelmes kazamatába. Kedvesen intettem nekik mikor odaértem.
- Üdvözletem barátaim! Esetleg a kazamatákba tartotok? Ha igen szívesen csatlakoznék hozzátok! – szenvtelen és közvetlen voltam, úgy gondoltam, csak azért lehetnek itt ők is, hogy leszámoljanak ezzel a veszélyforrással.

Matsuo Kazuma
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2012. Aug. 05.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
55/100  (55/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Fuun Kotarou on Kedd. Aug. 14, 2012 7:59 am

>>A Pók kazamata<<
A szokásos információgyűjtéshez használt bevált metódust alkalmaztam most is, amikor egy igencsak érdekes információhoz jutottam. Adtam a nagymenőt, és csaptam egy kis szelet is mellé. Így jutott a fülembe, hogy biza félelmetes sztorik vannak a közeli erdőről. Nagyon elszaporodtak mostanság a pók támadások, és a közeli barlangot tartják az okának. Mint egy kicsivel később megtudtam már le is zárták azt, és veszélyes területté nyilvánították. Egyedül semmi kedvem ilyen helyre menni. Még akkor sem, ha feltételezhető, hogy másokkal is összefutok. Ami előfordulhat, mivel nem valami nagy titokként tartogatták ezt a kis infót. Azonban jobban örülnék, ha magam mellett-mögött tudhatnék egy embert, akiben viszonylag megbízhatok. Jelen esetben ez nem más, mint Mirika. Őt kerestem meg, és kértem, hogy jöjjön velem kipucolni egy kazamatát, bár a pók szót kihagytam. Mikor odaérünk a kijelölt helyhez, kicsit furcsa érzésem van, mintha figyelnének, aztán még sem. Igazából betudom jelen pillanatban annak a dolgot, hogy túl sok mindent hallottam erről a bizarr helyről. Egy fickó közelít felénk. Talán ő is a kazamatába jön, nem is lenne gond, hisz ketten elég nehézkes lenne. A pókok arról híresek, hogy általában sokan vannak, legalábbis egy kazamatában szinte biztos.
- Üdv neked is. Persze beveszünk, igaz Mirika? Szerintem megérné, de te dönthetsz, ha szeretnél. -Miután bevettünk a csapatba egy köpenyes is megjelenik. Ismerősnek tűnik. Nem egy jó ismerősnek. - Persze meghívünk téged is. Egy feltétellel. Nem próbálsz meg hasznot húzni belőlünk, mint ahogy más játékosokat megpróbálsz átverni. -Ha nem ismerném fel, akkor is gyanúsnak vélem, hogy nem mutatja magát, s ennél a reakciónál maradok. Ha nagyon bizonygatná, hogy ő másvalaki, akkor felszólítom, hogy mutassa meg magát, hogy felismerhessem, hogy ő az, vagy sem. Majd a többiekhez fordulok, és megosztom velük a véleményemet és tanácsomat. - Kell az ember, mert biztos, hogy nem lesz egyszerű menet. De legyetek résen vele, nehogy átverjen titeket. Valamint jobb ha felkészülsz, hogy nagyon csúnyán megjárod, hogyha nem tartod magad a csapatjátékhoz. -Ez utóbbiakat egyértelműen a köpenyeshez intézem. Majd végigmérem a csapatot. A srácot elnézve tanknak jó lesz, legalábbis remélem. A csajjal nem lesz probléma, Mirika pedig majd supportol és távolról írt.- Rendben. Akkor vázolom az ötletemet. Ha jól sejtem, te tanknak jó leszel igaz Kazuma? Mirika lesz a support, hátulról támogat és szedi az ellent. Te leszel még elől és én felváltva switchelek. Elég gyors vagyok ahhoz, hogy így lehessen a legjobban kihasználni a harci erőt. Ugyan nem sebzek nagyon de neked már volt lehetőséged megtapasztalni, hogy igencsak kellemetlen tudok lenni, ráadásul többet is támadok. Így a visszaváltásnál el tudok intézni egy felütést, vagy feltartást, hogy azonnal le tudjatok csapni. Kevés élettel rendelkezek, ezért sem lehetek azonnal a fronton. Valamint, ha hátulról érkezne támadás a gyors reakciómnak köszönhetően én tudok a leghamarabb az íjász segítségére sietni, vagy időt nyerni egyikőtöknek. Remélem egyetértetek. Ellenvetés?
Majd ha nincs, akkor Mirikának adom a szót, hogy elindíthassa a csapatot. Ha van, akkor megpróbálom ész érvekkel vagy többség hangjával jobb belátásra bírni a felszólalót.

_________________
Bolt:
Lélek Kristály Iroda
Küldetések:
Álmatlan
[url=] [/url]
Ragnarök
Eventek:
Cupido
Húsvéti
Küzdőterek:
Peter vs Kota
[url=][/url]
Adatlap:
Spoiler:

Fuun Kotarou
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 412
Join date : 2012. Aug. 05.
Age : 24
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
10/1200  (10/1200)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Mirika on Kedd. Aug. 14, 2012 5:56 pm

Azt hiszem mostanra többé-kevésbé sikerült túlesnem a sokkon, amit Kayaba bejelentése okozott. Még mindig paráztam kicsit a játéktól, de egyre többször mertem kimerészkedni a városból, hogy próbálgassam kicsit a képességeimet, főleg ha nem egyedül voltam. Növekedett az önbizalmam, ahogy szépen lassan rájöttem, hogy semmi különbség nincs a béta és az éles játék között, legalábbis egyelőre, és ezen az sem változtatott, hogy befutottak az első halálhírek is. Tisztában voltam vele, hogy nem az olyan kaliberű játékosok lelték az állítólagos halálukat, mint jómagam, szóval tulajdonképpen nem volt mitől tartanom, de azért mégis volt bennem egy kis félsz. A napokban főleg a közeli, pókokkal teli barlang szolgáltatta a pletykát és a nyugtalanságot a játékosok között, többen is eltűntek egy-egy támadás következtében. Eleve nem volt egy okos ötlet azt a kazamatát megközelíteni egyedül, talán az 1. szint egyik leghúzósabb helye volt, de olyanra nem emlékeztem, hogy ennyire elszabadultak volna az ottani szörnyek @.@
Kotarou megkeresése tulajdonképpen viszont nem ért váratlanul. Valahogy sejtettem, hogy a barlang megtisztítása vonzani fogja, és arra is számítottam, hogy ha csapatot verbuvál, abban én benne leszek. Kicsit hezitáltam, mert nem voltam benne biztos, hogy egy kis bossra fel vagyok-e már lelkileg készülve, azonban úgy éreztem, hogy mellette biztonságban leszek. Abból kiindulva, ahogy akkor a fogadóban viselkedett velem szemben... nos, joggal feltételeztem, hogy nem akarja, hogy bajom essen Neutral Ám mikor végül egy bizonytalan bólintással reagáltam a felkérésére, ő meg a tömeg közepén elkiáltotta magát, hogy most megyünk és megtisztítjuk a kazamatát... Nos, az NPC-k és bátortalan játékostársak kitörő örömujjongása közepette kidagadt pár ér a homlokomon >.>
- Baka, mi a francot csinálsz? -.-" Szerinted ketten elegen leszünk ahhoz a barlanghoz? >.> Elment az a maradék kevés józan eszed is?! -.- Még legalább két-három embert össze kellett volna lasszóznunk! Mouuuu.... baka!! - rúgtam egyet dühömben a bokájába. Most nem mondhattuk azt, hogy heló, kell még pár ember, mert mindenki úgy nézett kettőnkre, mint a messiásra! Tutira nem tudnám beadni, hogy ketten gyengék leszünk hozzá, miután egy ilyet szólt >.> 'csába már, idióta -.- Heveny fészpalmolás és morgás közepette követtem a fiút, akit nem nagyon hatott meg a pattogásom. Oltári nagy mákja van, hogy miután odaértünk a barlanghoz, előbukkant még két játékos. Egyikük sem volt ismerős, de a pasi határozottan szimpibbnek tűnt, mint a csuklyás-köpenyes csaj. Ha nem lettek volna akkora cicijei, hogy még ebből az öltözetből is kitűnjenek, akkor még azt sem tudnám, hogy melyik nemhez tartozik. Százas, hogy nem azért rejti el a külsejét, mert csajszi, annyira nyilvánvaló volt.
Fáradt, lemondó sóhajjal léptem be a menübe, hogy amíg Kotarou beszél, addig a másik két játékost is hozzáadjam a kis csapatunkhoz. Hebi és Kazuma, a rendszer tanulsága szerint így hívták őket, és előbbi esetében azzal társítva, amit a fiú mondott, felettébb találónak ítéltem meg a nevét. Azért egy bájos, barátságos mosolyt megeresztettem feléje, meg a srác felé is.
- Okké, először is hahó :3 - integettem végül az újdonsült társak felé, mihelyst Kotarou lenyomta a maga kis szokásos monológját, amit már volt alkalmam tapasztalni ^^" - Mivel Kotarou már elmondta, hogyan lenne érdemes összedolgoznunk, én csak annyit tennék hozzá, hogy ha nem akarunk kellemetlen pillanatokat, akkor összpontosítsatok. Sok lesz a mob, ha nem figyelünk oda, könnyen bekeríthetnek minket. A számbeli fölényük... végzetes lehet. Ha pedig véletlenül összefutnánk a bossal, és nem leszünk elég erősek hozzá, akkor senki se hősködjön, mert személyesen rúgom seggbe az illetőt! Induljunk! - bár egy pillanatra elbizonytalanodtam beszéd közben, ahogy rájöttem, mire is vállalkozik a csapatunk, egy gyors fejrázás visszahozta a magabiztosságom. Nem gondolhattam semmire, csak az előttünk álló szörnyek legyőzésére. És míg a bejáratot fedő deszkákat a többiek eltávolították, igyekeztem magam felspanolni, íjamat pedig készenlétbe helyeztem, hátha gyorsan szükség is lesz rá.

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Asuna on Szer. Aug. 15, 2012 9:25 pm

Elnézést a késésért, de végre "megérkeztem"! ^^

Feladat: Postotok addig tartson, amíg le nem győzitek az üdvözlő bizottságot! ^^

A csapat tényleg kellően erősnek tűnik, hiszen minden területet kiaknáznak a karakterek képességeik, és kasztjaik. A deszkákat a barlang bejáratáról könnyű volt leszedni, ami kicsit furcsa is lehetett, hiszen ha azt akarják, hogy ne menjetek be, akkor mi a fenének raknak fel ilyen könnyen leszedhető deszkákat? Vagy csak azért volt ilyen könnyű leszedni, mert reménykedtek benne, hogy lesznek olyan hülye khm..bátor emberek akik bemerészkednek ide? Lehetséges. Amikor beléptek, egy olyan látvány tárul elétek, ami cseppet sem bíztató, ám nem is meglepő, hiszen erre lehetett számítani. Fényt csak a barlang bejárata felől érkező sugarak adtak, a barlang útjának végét még csak fáklyával sem lehetett volna látni. Ez a sötétség eleve olyan "bizsergést" idézett elő, hogy még az sem lett volna képes átlátni rajta, aki tehetséges a sötétben kószálásban. Ahogyan egyre beljebb néztek (már amennyit lehet látni) egyre több csontváz, és koponya látszódik a földön, vagy a falon beleragadva egy-egy pókhálóba. Az itteni pókok nem olyan közönségesek mint a többi, átlagos pók. Egyrészt vannak mérgező pókok, akikkel nem lenne olyan jó találkozni, másrészt a pókok olyan különleges hálót képesek szőni, ami 5x-en ragad. Egy érintés, és már alig tudod mozdítani a végtagjaidat. Ahogyan befelé indultok megpillantotok a földön egy fáklyának tűnő valamit, így ha valamelyikőtök jártas a tűzcsiholásban, az könnyedén össze is szerelheti a fényforrásotokat későbbre. A falakon, és a plafonon kisebb alig pár miniméteres pókok szaladgálnak, és amióta beléptetek elég feldúltnak tűnnek. Nagy esély van rá, hogy az őrséget riadósztatják ami nektek cseppet sem jó hír. Ahogyan elindultok egyre beljebb a barlang belseje felé, arra lehettek figyelmesek, hogy három "közepesen" nagyobb pók közeledik felétek. A nagyságuk megdöbbentő, ugyanis könnyedén felérnek egy nagyobb macska, vagy egy kisebb kutya méretével. A szemük ijesztően világít a sötétben, a csápjaikkal pedig a harcra melegítenek be. Mindegyik közelharci "katona", ugyanis a csápjaik pengeélesek, és a húst olyan könnyedén átszelik, mint egy kard. Ha bármelyikőtök megszólal/hangot ad ki, vagy csak hirtelen mozdulatot tesz, egyből el is kezdik a támadást. Kettő lentről indul Fuun Kotaru felé, a harmadik pedig felmászik a plafonra, és fejjel lefelé Kana nyakára kezd pályázni...

Asuna
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 67
Join date : 2012. Jul. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Umono Hebi on Szer. Aug. 15, 2012 10:03 pm

Megérkezvén az összegyűlt csoportocskához, sikerül elérnie, hogy bevegyék maguk közé, aminek igazán örül, bár ennek ellenére kap néhány figyelmeztetésnek szánt mondatot egy meglehetősen ismerős alaktól, akinek a feltételeire csak bólint, mire rájön, hogy ki is áll vele szemben.
- Yay! Te vagy az a perverz kisfiú! – ugrik lelkesen Kotarou nyakába, ki a köpeny rejteke alól, jól megszorongatva áldozatát hirtelen örömében, amitől lehet, hogy a feje ismét illetlen helyre csúszik. Aztán persze elengedi egy hajborzolás kíséretében, mielőtt még túl személyessé válna a hangulat. Hiába néz rá olyan visszautasítóan a srác, Hebi szemeiben ettől csak még aranyosabbá válik. Életvidám tekintete pedig egyből a mellette álló lányra siklik, aki kedvesen köszönti őket. Nyáh~ milyen kis édes! Egészen belepirul a látványába, ahogy újra és újra végigméri. Láthatóan szemez a dekoltázsával. Valószínűleg repesne az örömtől, hogy már van biztos tervük a támadást illetően, ha nem engedné el füle mellett Kota beszédét. Helyette inkább behajol Mirika elé egy bájos mosollyal.
- Nahát, hogy neked milyen szépek a szemeid! – közli kissé beleveszve a barna párosba, miközben kézfejével éppen csak érintve végigsimít arcán, hogy egy hosszabb hajtincsét vegye magához. Finoman engedi átsiklani kezén, ahogy maguk közé emeli, így pont a vége marad lazán az ujjai közt, hogy csókot leheljen a szálakra, mielőtt elengedné őket.
- Volt egy szirom a hajadban. – magyarázza mosollyal és rákacsint, ahogy felegyenesedik, majd hátrább lép, mielőtt még arcba csapná vagy bokán rúgná érte a lány. Egy pillanatra elfelejti, hogy nem éreznek fájdalmat, innen az óvatosabb mozdulat. Persze ettől kezdve már figyel és türelmesen várakozik a férfiak mögött, amíg leszedik a deszkákat, hogy bemehessenek. Ha nem túl szűk a járat, akkor Kazuma jobbján haladva igazítja vissza a köpenyét, méghozzá meglepően nagy nyugalommal. Tekintetével közben fáklya után kutat, de mivel a falakat figyeli, így nem veszi észre azt, amit kis híján felrúgva átlép. Egyébként sem tudná meggyújtani. Mikor szembe kerülnek három ellenfelükkel, lassan kardja markolatáért nyúl. Amint megfogja, felizzik a penge, néhány szikrát vetve ki magából és ő egyből le is stoppolja az egyik Kotarou felé tartót.
- Enyém a bal! – lendületesen indul meg feléjük, majd átugorja azt, ami nem kell neki és utánuk fordulva lecsap a választottra, ami ha nem hal meg egyből és nem is váltja közben senki, akkor védéssel, aztán újabb támadással folytatja a harcot. Közben próbálja kideríteni, hogy mégis mennyi élete lehet egy ilyen kis szörnyetegnek.

Umono Hebi
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 25
Join date : 2012. Aug. 07.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
48/50  (48/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Matsuo Kazuma on Vas. Aug. 19, 2012 12:24 pm

Végignéztem az egybe gyűlteken miközben a menüben kattintgatva be is vettek a csapatukba. Egy erősnek tűnő férfi, egy fiatal hölgy és egy másik, ami elsőre kicsit gyanúsnak és nem túl bizalomgerjesztőnek látszott, de aztán igencsak barátságos gesztusokat tett a másik két csapattársunk felé. Én eközben csendben, mosolyogva álltam keresztbe tett kézzel és figyeltem őket. A férfi és az íjász lány, név szerint Kotarou és Mirika már ismerték egymást, valamint bizonyos szinten mindketten kezükbe ragadták a csapat és a küldetés irányítását. Egyikük stratégiát és taktikát vázolt fel, ami a fegyvereink alapján igencsak sokrétű és effektív lehet, mivel én képes lehetek megvédeni őket, míg ők jelentős mennyiségű sebzést zúdítanak a pókhadakra. Mirika pedig egy kicsit figyelmeztető hangvételű biztató szónoklatot tartott, amit úgy szint csendben hallgattam végig. Mikor úgy tűnt mindannyian felkészültünk előkészítette mindenki a fegyvereit, képességeit, italait és tárgyait szembe álltunk a barlanggal.
A régi fadeszkák elé léptem és még pár pillanatig szemeztem vele. A szellő lágyan és simogatóan fújt és elkapott egy furcsa érzés. Egy érzés, ami vágyat ébresztett bennem, vágyat aziránt, hogy cselekedjek. Nem tudtam ellen állni ennek az érzésnek, így háttal állva a többieknek egy határozott mozdulattal letoltam a nadrágomat és kicsit előre hajoltam, hogy mindannyian alaposan szemügyre vehessék a farizmaimat. Ezután kielégülvén az érzés elszállt, én visszaöltöztem és nagy lelki felfrissüléssel, két kézzel rámarkoltam a fadeszkákra.
– Nos, induljunk! – téptem le a deszkákat, amik meglepően könnyen leszakadtak. Miután megtisztítottam a bejáratot kezemre húztam a pajzsomat és készenlétbe helyeztem a kopjámat is. Lassan, kimért léptekkel indultam meg előre, oldalamon Hebi-vel, a barlang mélyére. A fény hamar elveszni látszott a sötétségben, ami csontokat és szinte felfoghatatlan mennyiségű pókhálót rejtett. Szerencsére a földön találtunk egy fáklyát, habár én nem tudtam meggyújtani, de azért a többiek csak hasznát veszik majd. Aprócska pókok szaladtak riadtan szerteszét minden egyes mozdulatomra és lépésemre, nem hiszem, hogy érkezésünk figyelmen kívül maradt volna. Igazam is lett mivel három nagyobb pókot vettünk észre, mindegyik akkora volt, mint egy-egy kisebb kutya, éles és veszélyes csápjaikat és lábaikat készítgették, agresszíven közeledve. Ketten Kotarou felé vették az irányt, míg egy felmászott a falra és Mirika-t vette célba. Hebi gyorsan reagált és rávetette magát az egyikre, ami a férfi felé nyomult, nem kételkedtem benne, hogy nem fog neki túl nagy gondot jelenteni, de én sem tétlenkedhettem. A falon mászó és a lány felé ereszkedő pók felé fordultam, léptem néhányat előre és kopjámmal egy oldalsó suhintással igyekeztem leverni a falról. Ez után majd pajzsomat magam elé helyezve és lábaimat rogyasztva állok az ellenfél és a lány közé védeni igyekszek annak támadásait és úgy mozgok, hogy vállam felett ellőhessen íjász társam is. Ha esetleg nagyon megindulna kopjám egy-egy lassú, nagyobb döfésével igyekszem távol tartani.

// Elnézést a kései reakcióért. //



A hozzászólást Matsuo Kazuma összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Aug. 21, 2012 4:31 pm-kor.

Matsuo Kazuma
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2012. Aug. 05.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
55/100  (55/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Fuun Kotarou on Hétf. Aug. 20, 2012 5:41 am

>>A Pók kazamata<<
A kis fellépésem egész jóra sikerült, hisz rögtön meg is hívtak bennünket erre-arra, mint a nagy hősöket, akik ki fogják pucolni a pókos dungeont. Bár meg kell hagyni Mirika-channak ez nagyon nem tetszett, legalábbis a hozzáállásom tuti. Út közben próbáltam megnyugtatni, majd mikor odaérve találtunk még embert rá is kontráztam.
- Ugyan már Mirika-chan ne légy ilyen komor. Egy ilyen helyre nem csak mi fogunk pályázni ebben biztos lehetsz. Ha nem happolták el előlünk az egészet, tuti lesz olyan, aki nem mer egyedül bemenni és társakat vár. Ha meg nem, akkor a környékről szerzünk egy vagy két normális embert. Nah én megmondtam! Nem?-Hebi rám vetülése elég nagy meglepetést okoz, ami ki is ül rajtam. A monológja meg aztán végképp kicsapja a biztosítékot, arról nem is beszélve, hogy már megint a nagy és puha és kellemes kebleiben landolok. GYÁÁ, erre most nagyon nem érek rá. Amilyen gyorsan csak tudok kiszabadulok a fogásából. Nekem annyi, végem, ha Mirika ezt most lereagálja nekem tuti lőttek. Ám, előbb kimagyarázom magam ebből, pontosabban megmondom, hogy ez nem így van, akkor is ha igen!- Te átkozott kéjenc nőszemély! Te vadászol rám? Miért kell állandóan zaklatnod? Vagyis ez már a második alkalom, hogy találkozunk, de nem bírsz meglenni a zaklatásom nélkül?- Megakadok a beszéd közben, mert Hebi már Mirikát zaklatná! Ez felháborító! Arra még nem mertem cselekedni, hogy belehajol pofátlanul Mirika bájos arcába, de hogy még agyon is tapizza a tisztátalan kezeivel? Bár nem bánnám, ha Mirika is közvetlenebb lenne, deee most nem erről van szó! Gyors mozdulattal elkapom Hebi kezét, mielőtt elérné Mirikát. S közéjük is lépek.- Köszöni szépen, de nem kér a zaklatásodból szerintem. Ott az a daliás emberke mássz inkább rá!
A még sem daliásnak, hanem inkább idiótának tűnő egyén akcióját meg egy talpassal igazítom helyre, hogy ne mutogassa magát így, menjen szobára Hebivel, ha akar, de a többieket hagyja szépen ki ebből a furcsa fétisből. Beérve a barlangba, még engem is megborzolt ez a gonosz sötétség. Mirikához fordulva érdeklődtem, hogy minden rendben van-e, és ha kellett próbáltam megnyugtatni. A fáklya nálam kötött ki, bár ez valamennyire érthető is volt. Mivel még egyelőre elégnek tűnt a bejárati fény tartalékolom. Amennyiben nem így van, jómagam gyújtom meg, ha sikerül. Három pók jön, elég nagyok, bár mire is számíthat az ember egy mmo dungeonban. Módszeresen jönnek, amire számítani is lehetett, nem véletlen volt a stratégiai megbeszélés.
-Mirika, jobbra fent!
Mondom, hátha ledermedt volna, vagy csak nem vette volna észre. Azonban ha már készült a lövéssel, csak boldogan bólintok a gyors reakciójára, s készülök, hogyha közel érne én magam likvidáljam. Aztán olyasmi történik, amire a legkevésbé számítottam. Hebi jobb oldalról nekiugrik a bal oldalinak. Kazuma pedig elég vág, és figyelmem kívül hagyja a második támadót. Valamint a stratégiát is. Az istenit! Gyors kitéréssel megkerülöm és letámadom a második ellenfelet. Mindenekelőtt a védelmem a fontos, nem találhat be egy támadása sem. Majd másodlagosan annyi támadást zúdítok bele, amennyit elbír a rendszer. Miután legyőztük elleneinket térdre borulok nagyjából a kezdőváros felé, és egy rövid imát mondok. Majd azután főképp Kazumára, és egy picit Hebire is rámordulok.
-Istenem, ad, hogy ezt túléljük. Ez meg mi az isten volt?! Ki akarsz nyírni minket? Te teljesen megvesztél? Vagy egyszerűen süket, analfabéta, és még agyilag totál zokni is vagy?! Hát már a jó ég szerelmére áldjon meg az Isten, mi a szentséges jó ég ütött beléd, hogy erre vetemedtél? És Te sem vagy sokkal jobb Hebi! Ahelyett, hogy az elején a pajzán gondolataidat kordában tartottad volna, és figyeltél volna a stratégiára megint kéjelegni akartál, és lemaradtál majd mindenről! Akkor megismétlem, én nem vagyok tank! Érthető Kazuma? Hebi kicsike, akkor elmondom. Te ezen a szép jobb oldalon voltál, akkor ott is maradsz. Kazuma, te a bal oldalon igaz? És mind a ketten front FRONT harcoskodtok, nem pedig hátadban hagyod az ellent és berombolsz a csapat kellős közepére felborítva mindent. Azt hiszem világosan kijelentettem, hogy én switchelek veletek. Azaz váltalak titeket ha úgy hozza a sors, s így nagyobb hatékonysággal működhet a frontvonal. A gyorsaságom miatt akár kettőtöket is switchelhetek, ha nem is egy időbe, de nagyon rövid időn belül. Valamint mondtam, hogy az íjász védelmét is ellátom, ha esetleg a fronton nem tudnátok felfogni mindent. Nem vagyok egy robusztus alkat, valamint gyors vagyok és mozgékony, az íjásznak könnyebb mellettem ellőnie, és gyorsabban vissza is tudok ugrani az ellenségtől, hogy lőni tudjon.
Nagy levegő kifújás. Egy csöppet lenyugodtam, így, hogy kiadtam a gőzt, és helyre intettem az öngyilkosjelölteket. Majd kicsit nyugodtabb hangvételben jegyeztem meg pár dolgot, mielőtt tovább indultunk volna. Ha eddig nem gyújtottam meg a fáklyát, most már mindenképp megpróbálkozom vele.
-Nos, ha valóban elfajulna a helyzet itt hátul, úgy is switchelünk. És akkor a formáció megbontása nélkül orvosolhatjuk a helyzetet. A váltást vagy a nevem és utána a switch hangos bemondással részetekről, vagy én a nevetek mondása után fogom mondani, nehogy félreértés legyen. Mirika már vette a fáradságot, hogy óvatosságra intsen, ne hagyjátok figyelmem kívül őt. Rendicsek minden? Akkor hajrá tovább.


_________________
Bolt:
Lélek Kristály Iroda
Küldetések:
Álmatlan
[url=] [/url]
Ragnarök
Eventek:
Cupido
Húsvéti
Küzdőterek:
Peter vs Kota
[url=][/url]
Adatlap:
Spoiler:

Fuun Kotarou
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 412
Join date : 2012. Aug. 05.
Age : 24
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
10/1200  (10/1200)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Mirika on Hétf. Aug. 20, 2012 7:43 pm

Én megpróbáltam, de tényleg. Kotarou figyelmeztető szavai és az óvatosságra intő öltözködés ellenére is igyekeztem barátságosan és pozitívan hozzáállni ehhez a másik csajhoz, de ahogy rávetette magát a fiúra és dögönyözni kezdte, vonásaim egyik pillanatról a másikra fagyossá váltak. Szúrós szemmel néztem a cuki párost, minden kétséget kizáróan remekül összeillettek, mintha csak egymásnak teremtették volna őket >.> Kezem ökölbe szorítottam, aztán egy sértődött mozdulattal fordítottam el a fejemet a jelenetről, csakhogy ez a perszóna nem hagyta, hogy kimaradjak a buliból. Érintésére ösztönösen megrezzentem és összehúztam magam, tiszta libabőrös lettem tőle. Remek, még egy komplett idióta Kota mellé, nem tudom mit akart elérni, de azt összehozta, hogy úgy nézzek rá, mint a véres rongyra.
- M-mi a franc történt kettőtök között?! >///> - húztam le társamat a felsőruházata nyakánál fogva az én magasságomba, hangom egyszerre remegett a dühtől és a zavartól az iménti események miatt, szemeim pedig villámokat szórtak a fiúra. Agresszív mozdulattal löktem el magamtól, hogy aztán szembesüljek az újabb retardált akcióval, amit megint csak Kota állított le.
- Itt mindenkinek elmentek otthonról, baszki? Milyen degenerált társaságba kerültem én? >.> Mattaku ^^" - mérgelődtem jól hallhatóan, nem érdekelt, hogy ezzel mit váltok ki a partiból. Ők a hülyék, nem én, viseljék a következményét... Remélem ha harcról van szó, ott megállják a helyüket, különben mind itt pu... hagyjuk, ilyenre nem is gondolok inkább. Kétségtelen, hogy a két számomra még ismeretlen alak kiválóan beillett fegyverválasztásuk alapján frontharcosnak, mi ketten pedig Kotával remekül tudjuk támogatni őket, szóval a setup optimális. Ha az egyéni képességek rendben lesznek, nem lehet gondunk... elvileg, legalábbis a minibossig semmiképp.
- Kösz, nem most látok először sötét, csontvázakkal teli barlangot - feleltem a fiú érdeklődésére ridegen. A setting kellően hátborzongató volt, de ha valaki megkajálja, hogy ezek igazi csontvázak, azt csak sajnálni tudom. A játék csak nemrég kezdődött, ennyi idő alatt egyetlen holttest sem rohad le eddig, nem hogy ennyi. Egy kiállítóteremtől meg nem fogok megijedni, köszi ^^"
Éberen figyeltem, hogy merről fog érkezni az első hullám, és azért bíztam benne, hogy a játék nem olyan szemétláda, hogy mögénk generálja az első mobokat. Azért figyeltem hátra is, mint kiderült, szükségtelenül, mert az első ellenségnek számító pókocskák bizony előttünk tűntek fel. Már illesztettem is be a nyílvesszőt a helyére és emeltem az íjamat arra készülve, hogy egy jól időzített lövéssel kiterítsem az egyiket, ám nem kis meglepetésemre simán áthatoltak a frontvonalon és felém meg Kota felé indultak el.
- Látom! De rohadt nagy dögök vagytok! - reagáltam társamra, és azonnal távolabb is ugrottam a felülről érkező szörnyike elől, hogy teremtsek egy kis difit köztünk. Undorítóak, de mivel ilyen szép nagyok, nem okozott gondot a célzás, csak a helyes mozdulatot kellett eltalálnom a megfelelő sebzéshez. Ezek a dungeon első ellenfelei, majdnem biztos voltam benne, hogy egy nyílból le tudom szedni, ha meg nem, majd Kota kisegít. Lövésem azonban a falba fúródott, a nyíl pedig szét is robbant digitális darabjaira.
- Bakayaro! - rivalltam rá mérgesen Kazumára, aki ahelyett, hogy a dolgát tette volna, simán leszambázta a célpontomat a falról meg a nyilam elől. Egy pillantás elég volt, hogy lássam, máris felbomlott a formációnk Kazuma és Kotarou helycseréjével. Fogaimat csikorgatva húztam elő a következő vesszőt, és míg a lovag visszatartotta a pókocskát, csak leszedtem azt az átkozott szart. Kifakadásomban megelőzött a társam, miután a helyzet lecsillapodott, így amíg az ő szentségelését hallgattam, volt alkalmam kicsit lenyugodni, és az adrenalin is távozott a szervezetemből. Azért a megjegyzésemet nem felejtettem el közölni.
- Kazuma, egy falon csüngő pók szerinted merre tud mozogni? És egy, ami a földön van? Gondold át, hogy melyik az előnyösebb szitu, ha csak fel meg le tud táncikálni, vagy ha bármerre? Mattaku ^^" - sóhajtottam, majd feszültséget sugalló testhelyzetemet megváltoztattam, ellazultam - Ne vedd magadra. Sejtem mi járt a fejedben, de ha védelemre szorulok, azt majd Kotarou megoldja. Meg tudsz bízni bennem, vagy kezdőként akarsz kezelni? - tettem hozzá, majd megcsóváltam kicsit a fejem és intettem, hogy mehetünk tovább. Inkább most legyenek bajok, mint a keményebb moboknál. Most még belefér, de később nem fog.


Spoiler:
Kazu, a karakterem nickneve Mirika, amikor felvettük egymást a partiba, azt láthattad. Az igazi nevét még senki sem tudja a játékban :3

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Asuna on Kedd. Aug. 21, 2012 12:32 am

Na, egész hamar visszatértem, és ti is hamar postoltatok. Egész jók vagyunk! : P

Feladat: A postotok addig tartson, míg el nem pusztítjátok az összes apróságot! ^^

Bezony-bezony..legyőztétek az üdvözlő bizottságot, és ennek örömére az út megnyílt előttetek a további harcokhoz. Elsőre egész könnyű moboknak tűntek, hiszen egy-két ütés/csapás/lövés után már ki is feküdtek. Lassan fel is készültetek, hogy tovább induljatok és a fáklyást előre küldve indultok a barlang belsejébe. Úgy öt-tíz perc séta után már a bejárat fénye se látszott, és a "lámpátok" apró fényén kívül semmit se láttatok. Néha-néha feltűnt egy kisebb minipók csoport a falakon, de ezek (még) nem jelentettek rátok veszélyt. Ahogyan mentek egyre beljebb, arra lesztek figyelmesek, hogy a barlangjáratok egyre szűkösebbek lesznek, míg végül éppen annyi hely marad, hogy négyen elférjetek benne. Nagy reményekkel tölthet ez benneteket, hiszen így nagy pókcsapatok nem nagyon rohamozhatnak meg titeket, de emellett az állítás mellett nem sokáig maradtok, hiszen a következő front már útnak is indult. A falakon egyre több apró pók jelenik meg, míg végül az egész helységet ellepik. Az apró pókcsípések nem mérgezőek, ám rettentően fájnak. A következő front a bébi hadsereg. Az apró szúnyog méretű rovarok (akik körül-belül 200-280 tagszámmal rendelkeznek) rátok másznak, és folyamatossan elkezdenek titeket csípkedni. A második "próbatétel" egy kicsit nehezebbre sikeredett mint az előző. A kis pókok nem képesek titeket megölni, ám csípésük roppant fájdalmas, és sokan vannak. Könnyedén lelehet őket győzni (egy taposás, egy csapás, egy pöckölés) ám előnyük a nagy létszámuk.

Asuna
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 67
Join date : 2012. Jul. 30.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Umono Hebi on Kedd. Aug. 21, 2012 8:38 pm

Kétségtelenül hatalmas örömmel fogadja az ismerős fiút, aki szinte irtózva a nőtől bújik ki öleléséből.
- Zaklatnálak? Ejnye, igazán nem szép tőled, hogy ilyet mondasz azok után. – utolsó szavait közelebb hajolva leheli, majd kicsit zavartan elhúzódik tőle és mintha töprengene valamin, ajkára biggyeszti mutatóujját.
- Pedig biztos voltam benne, hogy te is élvezted.. különben nem vágtál volna olyan elélvezni készülő arcot, mikor majdnem összecuppantunk. – gondolkozik hangosan, de a következő pillanatban már az ijesztően bájos Mirikával ismerkedne, ha nem állna egyből közéjük az imént még előle menekülő srác. Hebi pedig csak egy könnyed mosollyal lép hátra, így tökéletesen láthatja az eléjük bepucsító Kazuma hátsófelét. Egy pillanatra meglepi ez a hirtelenség, hiszen előtte szinte egy szavát sem hallotta, de ez nem ok arra, hogy ne kezdje el egyből méregetni a formáit.
- Micsoda popsi! – jegyzi meg hallhatóan s meg is fütyülné, ha nem lennének már így is túl idióták egy komoly feladat elvégzésére készülve...

Tehát bent a sötét barlangban ugyan felbomlott egy kicsit a rend, de ahogy észrevette, nem sérült meg senki. Elvégre ez még csak a fogadóbizottság volt, vagyis a kazamata leggyengébb pókjai. Ahogy végeztek velük, visszateszi a pallosát és meglepetten pislog hátra az imádkozó Kotaroura, aki ahogy felkel, jól megdorgálja. Zavartan tarkójára húzza a kezét, majd a kioktatásuk végeztével egy bűnbánó pillantást ejt meg a vele szemben álló felé. Talán megértőbb lenne, ha el merné árulni, hogy nem szokása csapatban harcolni, bár ez nem olyan nagy titok. Csak rá kell nézni és egyből jogosan feltételezhetik róla. Hibája persze nem bocsájtható meg olyan könnyen, legalábbis most úgy érzi, hogy mindenképp kárpótolnia kell a fiút, akire hagyott rászaladni egy pókot.
- Úgy sajnálom, Kotarou! Engedd meg, hogy kiengeszteljelek valamivel. Mondd, mi az, amit a barátnőd nem tenne meg neked még egy fogadó fülledt szobájában sem, akármennyire is szeretnéd kipróbálni? – mielőtt még észrevehetné, már megint a srácot ölelgeti. Egyáltalán nem szokása más lányok barátaira rámozdulni, de nem tud ellenállni ennek az egy pofinak.
- Én megadhatok neked mindent. Talán még hűséges is lennék hozzád. Fontold meg! – suttogja a fülébe, majd elereszti, ha addig nem szabadult volna ki a fiú. Aztán, ha nincs más, akkor tovább mennek a szűkülő járatban. Érdeklődve pillant le a lábait csiklandozó dolgokra, amik egyre feljebb haladnak. Közben felülről is ereszkedik rá néhány. Amíg meg nem csípik, nem annyira zavarják őt az apró pókocskák, de az első harapás fájdalma oly meglepetésként éri, hogy felugrik tőle.
- Nyááh, ezek besurrannak a ruháim alá is! – szaladgálva próbálja őket lecsapkodni, de túl sokan vannak. Fegyvere sem alkalmas ilyesmik irtására, így a földre vetődik és gurulva lapítja össze őket, hacsak nem segít neki valaki, hogy megszabadítsák egymást a rovaroktól.
- Nem értem, mégis mi értelme volt ennek a támadásnak? – pihegi életcsíkjára pillantva, mikor már megszabadult tőlük.


Spoiler:
Bocsi megint Mirika, de ez a gonosz Kotarou bízott meg ilyen szemét feladattal. X’D

Umono Hebi
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 25
Join date : 2012. Aug. 07.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
48/50  (48/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Matsuo Kazuma on Vas. Aug. 26, 2012 2:37 pm

A csatának vége, szinte semmilyen gondot nem okoztak számunkra ezek a gyenge, alacsony szintű ellenfelek, gond nélkül vettük az akadályt. Mikor mindegyik eltűnik fényszikrák kíséretében, felkelek, kicsit megnyújtózok és hátamra rakom vissza pajzsom és kopjám. Arra lettem figyelmes, hogy Fuun Kotarou a csata után térdre ereszkedik, majd elfordul egy irányba (ami mintha a Kezdete Városa felé lenne habár itt lent kicsit már nehéz megmondani) és imádkozni kezdett. Igencsak meglepő volt, ez a vallási fanatizmus, de ki vagyok én, hogy bárkit is elítéljek? Jobb ember vagyok én annál. Nem úgy, mint ő…
Amint végzett a rituáléjával azonnal felpattant és hevesen, kifejezetten ingerült hangsúllyal Hebi-re valamint rám rivallt. Állítása szerint ostoba, felelőtlen, analfabéta degenerált módon viselkedtem. Elhordott mindennek és kiakadt, hogy mennyire buta voltam, hogy milyen rosszul tettem, hogy nem követtem az Ő stratégiáját, amit Ő kitalált. Hebi-t is megszidta a viselkedéséért, hogy nekiment az egyik ellenfélnek és megölte. Csendben rezzenéstelen arccal, enyhe mosollyal hallgattam végig a mondandóját, ami után Mirika is felhördült, habár ő emberi hangon jegyezte meg, hogy szerinte nem így kellett volna cselekednem.
A tény, hogy Kotarou-dono kirohanása értelmetlen, amatőr és felesleges dolog volt, furcsa módon érintett, Mirika-chan legalább megértette a szándékaim egy részét és ő normálisan megkért, hogy inkább a mozdulatlan fal szerepét játsszam, ahogy a magát igencsak hibásan okosabbnak képzelő Kotarou-dono parancsolta, amit én eléggé szűk látókörűségnek véltem. Szerintem egyértelműen látszott, hogy az én karakterem a tank, így én tudom mi a dolgom, míg ez a mezei kardforgató, magát jóval okosabbnak képzeli. Sajnos gyakran találkozni ilyen emberekkel. Végignéztem rajta, kis tizenéves siheder, aki megpróbál kioktatni. Más ember ilyen helyzetben borzalmas haragra gerjedne…
De én mélyen belenéztem a fiú szemébe majd megremegett a testem. Számon a mosoly egyre szélesebbre húzódott, fogaimat összeszorítottam, de apró kis hangok csúsztak ki az ajkaim között. Egyre jobban remegtem és kuncogni kezdtem. A kuncogásnevetgélésbe, nevetésbe majd szépen lassan kacagásba fordult. Olyan hangosan és harsányan nevettem, hogy majdnem hátra borultam. Rettentően szánalmasnak és röhejesnek találtam a fiú kirohanását, képtelen voltam nem az arcába röhögni. Nem is méltattam válaszra, mert semmi értelme nem volt. Mikor sikerült befejezni és kitöröltem az apró könnycseppeket a szememből Mirika felé fordultam.
- Igyekszem végezni a feladatom, ahogy mindenki más, ami esetemben a helyes döntéseken múlik. De rendben, ha a Kisasszony azt kéri, kicsit jobban hagyjam önt szabadabban akkor rendben van. De kérem, azonnal szóljon amint probléma adódik, számomra csak az a fontos, hogy ne essen bántódása senkinek sem. – a nevetést is csak Kotarou-dononak szántam, mivel Mirika legalább emberi módon tudott beszélni, ezek a fiatalok igencsak érdekesek manapság. ’’Bezzeg az én időmben’’ mondhatnám, de azért én sem vagyok annyira vén, habár az ilyen emberek mellett érzem igazán az érettség béli különbséget.
Ezután tovább haladtunk a barlangban. Nem kellett sokat várnunk, hogy ismét ellepjenek minket a pókok hadai, habár ezek kisebbek voltak, nagyobb létszámban. Százasával özönlöttek ránk, apró, de igencsak fájdalmas csípésekkel borítva el testünket. Most helyben maradtam, fél szemmel figyeltem Hebi és Mirika életcsíkjait és helyzeteit, a fiú sorsa annyira nem izgatott, de azért a halálát nem akartam én sem, így őt is szemmel tartottam, habár nem olyan komolyan. Magam lábammal igyekeztem eltaposni a kis dögöket, valamint pajzsommal csapkodtam szét őket a falon a levegőben és földön.

Megjegyzés: Elnézést kérek Asuna-chantól, habár számomra értetlen ez a meg nem értés, ha ennyire gond az írásgyorsaságom nyugodtan tegyen ki a küldetésből, nem fogok megsértődni, hisz ez csak egy játék ezért is választom az életet helyette ha arról van épp szó. Lehetőségeimhez mérten post-olok de ha ez kevés akkor nem akarok hátráltatni senkit. Nem vagyok megsértődve, sajnos írásban nehéz érzékeltetni ezt ^^'

Matsuo Kazuma
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2012. Aug. 05.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
55/100  (55/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Fuun Kotarou on Szer. Aug. 29, 2012 11:16 pm

>>A Pók kazamata<<
Minden rendben is lenne, azonban Hebi már megint kezd rám fonódni. Ha vele találkoztam volna először talán nem bánnám a dolgot, de most akkor is Mirika az akit magam mellett szeretnék tudni majd egyszer. Ráadásul túlreagálta a dolgot, ahogy azt a csávó is, lehet nagy hangot adtam a mondandómnak, de volt is alapja. Azonban először a lányt kell letudni magamról, mielőtt még egy nő áldozataként végzem, ez utóbbiból egyik verzió sem lenne a legjobb. „Talán még hűséges” talán... ez aztán a diplomatikus válasz. Nos akkor hívom mérhetetlen erődet szavak kifacsarása. Kicsit félrehajtom a fejem, mintha motyognék valamit, aztán a szemébe nézek és úgy válaszolok.
- Szóval azt mondtad, hogy amit a barátnőd nem tenne meg neked még egy fogadó fülledt szobájában sem. Akkor, lehetne, hogy. Nem lógsz a nyakamban állandóan?-Az elején kicsit zavart hanggal kezdek, aztán a végét faképpel fejezem be. S Mirikára nézek, hátha látok valami jelet, hogy most megkönnyebbül, vagy szét akar e szedni. Amíg nem hagyja hidegen az egész, addig jó. Elvileg most nem tud pk-zni, ezért talán nem az életemet kockáztatom. Ám a fószer reakciója, igen ez egy nehéz dolog. Most nem tudom eldönteni, hogy tényleg elment az esze, vagy nem is volt. Ám következő monológja bizonylatot ad arról, hogy még nyikorog valami odabent, csak azt merem remélni, hogy nem kattan be teljesen, míg egy csapatban vagyunk, utána már nyugodtan. A véleményemet inkább megtartom, mert a halál sem akarja ezt a dungeont elnyújtani. Pucoljuk ki gyorsan, aztán ég vele, mennyen amerre lát, meg amerre nem, csak az utamba ne kerüljön. Az apró pókok először hidegen hagynak, lehet, hogy csak a helyzetünket figyelik, vagy egyszerű dekoráció. Ám ahogy többen kezdenek lenni, egyre jobban flusztrál a helyzet. Mirikának odasúgok. – Légy résen, ez engem kezd aggasztani.
Nem telik el fél perc sem, és már valóban rengetegen voltak, valamint már nem kívánják a díszlet szerepét betölteni. Amikor közelednek csak taposom ahogy bírok őket, valamint fáklyámat is használatba veszem. Az első csípésre egy cifra virágnyelvet adok elő, s szteppelésbe kezdek. Ezzel egyaránt irtom a pókokat, valamint rázom le a pókok egy részét a lábamról. A fáklyával átváltok Mirika védésére, egyszóval ami felülről, oldalról próbálja meg támadni annak nem sok a túlélési esélye. Szabad kezemmel söpröm magamról ahogy érem, vagy csapkodom magamon őket. Egyszer-egyszer Mirika hátáról is lesöpröm a pókokat, hisz nem hagyhatom, hogy egyedül szenvedjen meg az összessel, elvégre ez mentálisan nem egy egyszerű próbatétel. Azonban arról rövid ívben letettem, hogy esetleg máshol is segítsek neki, a saját életem megkímélése érdekében. Nem voltam rest az első néhány csípés után életemre tekinteni, hisz elég egy nagy gyenge pontom az alig 5 hp-m. Ahogy alig néhány pók maradt térdre érkeztem, s fáklyás öklömmel, valamint a másikkal is a földre csapva vetettem véget küzdelmemnek. Az utolsó ökölcsapásnál egy „ámen”-t mondtam magamban. Felkelve azonnal Mirikához fordultam.
- Jól vagy? Mehetünk tovább?- Majd válasza után a Hebihez fordulva érdeklődtem meg ugyanezt.- Mellesleg szerintem valamiféle mentális próba lehetett. Meg kell hagyni nem a legkellemesebb fajta.

_________________
Bolt:
Lélek Kristály Iroda
Küldetések:
Álmatlan
[url=] [/url]
Ragnarök
Eventek:
Cupido
Húsvéti
Küzdőterek:
Peter vs Kota
[url=][/url]
Adatlap:
Spoiler:

Fuun Kotarou
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 412
Join date : 2012. Aug. 05.
Age : 24
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
10/1200  (10/1200)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Mirika on Pént. Aug. 31, 2012 11:18 pm

Eleinte ugyan Kazuma reakciója vontam magamra a figyelmemet, és annak a nevetésnek az értelmét szemöldököm felemelésével próbáltam kisilabizálni, de mivel abszolúte nem ment, és közben Hebi is megint Kota nyakán lógott szó szerint, hamar arra fordult az összpontosításom, hogy szúrós tekintetemmel tekerjem ki a nyakát ennek a mocskos ribancnak >.> Tuti, hogy szánt szándékkal csinálja, viszont ahhoz, hogy idegesíthessen minket, kellett valaminek történnie, és az hétszentség, hogy addig fogok ugrálni a srác lábán, amíg be nem vallja -.- Homlokomon kidagadt érrel sasoltam a páros működését, emiatt viszont Kazuma csak egy szimpla bólintást kapott válaszként úgy, hogy rá se néztem, azt is csak azért, mert valahogy felfogtam, hogy hozzám beszélt Neutral Kotarou pillantására durcásan elfordítottam a fejem, és inkább indultam is tovább, magam előtt lökdösve Kazumát, hogy legalább a formáció fennmaradjon többé-kevésbé amíg a két jómadár fel nem zárkózik.
A járatokban egyre sötétebb lett, egy idő után már csak a fáklya szolgáltatta a fényt. Kicsit le is lassultunk és nehezebb volt az alakzatot is tartani, legalábbis hogy, hogy nem, de Hebi mögött találtam magam, és ha már ott voltam, teljesen véletlenül le is tapostam párszor a sarkacskáját, hátha leesik a cipellője a lábacskájáról Rolling Eyes Persze nem győztem bocsánatot kérni meg a sötétre hivatkozni ^.^ Mindenesetre elég szűkössé vált a barlang hamarosan, ami nem igazán volt az ínyemre. Nekem kellett a hely a mozgáshoz és a manőverezéshez még azon az áron is, hogy kicsit több mob tud ránk támadni egyszerre. Igazából furcsálltam nem mellesleg, hogy ennyi ideje sehol senki, bár apró pókcsapatok szaladgáltak időnként a falon. Ők viszont nem támadtak.
- Csupa szem vagyok, Kotarou >.< - feleltem a számat húzva, kezdett zavarni a túlzott aggódása. Túl sokat foglalkozott velem, és ez a csapat szempontjából sem volt túl jó, nem csak engem idegesített. Ám nagyon kitérni erre nem volt idő, mivel pillanatokon belül ellepték a falakat ezek az apró kis bizbaszok, és mire felocsúdtam, tele volt velük a lábam o.O Felsikkantottam a meglepetéstől, aztán ahogy megéreztem az első csípéseket, a fájdalomtól is -.- Fura mód az életünket nem ölték a pókok, de attól még kicsúszott pár káromkodás a számon.
- Na megálljatok csak, kis nyomik, táncra fel >.> - üzentem nekik hadat, méghozzá elég alternatív módon, már amennyire oda tudtam rá figyelni, hogy mit csinálok. Bár nem vagyok egy nagy animés, egy olyan legendás retro darabot, mint a Lucky Star, azért ismerem, és egy mozgásbolond számára alap, hogy elsajátítsa annak a pompomos táncnak legalább egy részét. Lehet idétlenül nézett ki, de ahogy nekiálltam táncikálni, egyszerre tapostam el a kis vakarcsokat és ráztam le a kezemről és lábamról a dobáló mozdulatokkal őket. Az már csak bónusz a fiúk számára, hogy simán megcsináltam a magas lábemeléseket is, csak nem nagyon tudtak idefigyelni, muhaha Twisted Evil Más kérdés, hogy a csípések baromira fájtak még így is >.>
- Védjük egymás hátát! - kiáltottam fel, mikor partnerem először lesöpörte a hátamról a pókocskákat. Fegyverekkel ezek ellen semmire nem mentünk, olyan aprók, hogy inkább érdemes volt kézzel-lábbal hadakozni ellenük. Kivétel talán Kazuma pajzsa volt, meg a másik csávó fáklyája. Tök triviális, hogy használd a tüzet, mégis azért valahol örültem neki, hogy nem teljesen debil a srác ._. A táncot sajnos nem bírtam sokáig, pedig tök poén volt így elbánni ezekkel az izékkel, ellenben mire elpusztítottuk az utolsót is, fájt mindenem és erősen lihegtem a megerőltetéstől is. Hebi mögé elbújva szedtem ki a ruhám alá jutott dögöket, szerencsére a sötét és az apró termetem segített, hogy ne nyújtsak ingyen showműsort a pasiknak Rolling Eyes
- Baszki @.@ A célja inkább az volt, hogy az erőnlétünk kikezdjék @.@ - mondtam kissé erőlködve és levegőért kapkodva. Az állóképességem irtó gagyi volt, és ez most is kiütközött rajtam. falnak nem igazán mertem nekidőlni, szóval jobb híján Kotában támaszkodtam meg, amíg kicsit összekaptam magam és egyenletessé vált a légzésem is.
- Figyu, nem tesz jót a csapatmunkának, ha ennyivel többet foglalkozol velem, mint a többiekkel. Kazuma már így is fúj rád - súgtam vissza a fiúnak, miután bólintottam a kérdésére. Mondjuk jó mondja, én meg Hebitől mászok a falra, de ha arról van szó, egy pillanatig sem hezitálnék, hogy kisegítsem. Egy partiban vagyunk, így felelünk egymás életéért is.

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Szept. 08, 2012 2:29 pm

Nos, Asuna jelezte a távozását, ezért én veszem át a küldetést.

Eddigi sebzések:
Fuun Kotarou - (a kicsik) 3 sebzés, a páncélodnak annyi
Matsuo Kazuma - (a kicsik) 2 sebzés, 4 páncélod maradt
Umono Hebi - (nagy pók + kicsik) 5 sebzés, 23 életpontod maradt
Miyanari Kana - (a kicsik, Kotarou segített neked) 2 sebzés, 1 páncél maradt

Na, a feladatra visszatérve, a szűk járatokból hamarosan elkezdtek menekülni a kis pókok. Lehet eddig is azt tették, csak útközben pottyantak rátok. Az egyre szűkülő járatnak azonban itt sem volt vége. Volt akkora lyuk, hogy egyenként nagy nehezen átférjetek rajta, Kazuma pedig csak akkor, ha előtte a pajzsát nyomja át, hiszen azzal együtt nem menne. Miután mind a négyen átfértetek egy gigantikus föld alatti teremben találhattátok magatokat. A plafonról föld törmelékek potyogtak rátok, néhány piciny, ártalmatlan pókkal együtt. Ha felnéztetek, akkor láhattátok, hogy a plafonról csomó pókhálóba gubózott holttest található, amik egy pókháló fonálon lógnak le. A terem közepén egy óriási lyuk van. A teremben hemzsegnek a pókok, azonban nem bántanak titeket, mindannyian menekülnek.

Döntsetek! Menekültök vagy maradtok?

Kazuma kezdje az írást. Hebi inaktív.

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14249
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Matsuo Kazuma on Kedd. Szept. 11, 2012 4:27 pm

Ádáz csata alakult ki köztünk és a pókok között. Egymásnak vállának vetve magunkat igyekeztük legyűrni a kis mocskokat, akik igaz már csak lépteinkre és kisebb suhintásainkra is szétnyomódtak a földön vagy plafonon olyan sokan voltak, hogy inkább minél gyorsabban kivertem fejemből a „vajon mennyien lehetnek még” kérdést mielőtt beleszédülök. Szerencsére nem kellett túlzottan sokáig harcolnunk, a pókáradat nemsokára meglepő módon menekülőre fogta. Nem igazán értettem a helyzetet, de azért megkönnyebbültem, hogy vége. Nem tartom magamat pókiszonyos ízeltlábú utálónak, de szinte biztos, hogy még egy-két napig velük fogok rém álmodni. Elsőnek a társaimra néztem, hogy jól vannak-e, örömmel láttam, hogy többnyire kisebb sérülésekkel, felületi karcolásokkal és csípésekkel sikerült nekik is megúszniuk. Ezután vettem csak magamat szemügyre. Szerencsére a pajzsom jó szolgálatot tett, bírta a strapát és habár romlott a tartóssága, de még jó ideig képes lesz védelmezni engem. Miután mindannyian összeszedtük magunkat és felkészültünk a folytatásra tovább haladtunk befelé a szűkülő járatban. Egy lyukkal találtuk szembe magunkat, amikor már azt hittük véget ér az utunk. Aprócska átjáró volt, mikor először összekuporodtam, hogy átnyomjam valahogyan magamat, de a hátamon lévő pajzzsal és kopjával túlontúl testesnek bizonyultam. Akármennyire is próbáltam gubbasztottam, húztam össze magam sehogy sem sikerült. Végül eszembe jutott a nyilvánvaló és levettem a pajzsom és fegyverem, előre tolva őket a lyukon át. ezek után, ha nem túl kényelmesen, de én is átpasszíroztam magam utánuk. Ezután míg a társaim is átjöttek, ha szükségük volt rá esetleg segítettem nekik. Elénk tárult egy hatalmas földalatti terem, a falakról kavicsok, homok és aprócska pókok hulladoztak lefelé lomhán. A plafonról pedig pókhálókba gabalyodott holtestek tömkelege lógott, igencsak groteszk és kellemetlen látványt nyújtva. Középütt egy hatalmas lyuk körülötte pedig több ezer apró pók hemzseg, de láthatóan menekülnek, nem is támadnak ránk, még csak nem is törődnek velünk.
– Lehet nem lenne bölcs dolog itt maradnunk, de ha már eljöttünk idáig… – kezdem el a költői mondatot a társaimnak.


Matsuo Kazuma
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2012. Aug. 05.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
55/100  (55/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Fuun Kotarou on Szomb. Szept. 15, 2012 3:07 am

>>A Pók kazamata<<
Annak ellenére, hogy úgy tűnt a pókok nem sebeznek a végén nagyon rossz kedvűen vettem észre, hogy a páncélomnak lőttek. Mirika életét néztem meg következőnek, hisz nem tudhatom, hogy ő mennyit kapott be, s csak reménykedhetek benne, hogy kevesebbet, mint én. Bár az lehetetlen, hogy kevesebb élete legyen mint nekem. Hát igen az első szinten jól elszúrtam. Egy ilyen gyilkos játékban nem a legszerencsésebb dolog minimum hp-n rohangálni. Mirika figyelmeztetésére nem állhattam ki, hogy ne lepjem meg egy apró megjegyzéssel. Hisz oly rég kapott világ végét sejtető has lyukasztó beszédemből.
- Ugyan, ne aggódj. Ha azon van, hogy te mindenképp épségben úszd meg, akkor semmi kifogása nem lehet, hogy törődöm veled, hisz számomra is fontos, hogy ne sérülj meg.-Majd halkan csak neki súgom.- Amúgy meg engem nem annyira könnyű féltékennyé tenni, mert én teljes mértékben megbízok a társamban.-Tapsolok kettőt, hogy magamra vonjam a figyelmet. - ha szeretné valaki tartsunk egy perc szünetet, akár egy rövid csevej is javíthat a morálon és kitartáson is. Nem kell halál vágtában végigrohanni a kazamatán, de tőlem aztán mehetünk is.
A további menetben egy igencsak szűk átjáróhoz értünk, mely számomra nem szélességben, hanem magasságban adta fel a leckét, mivel a keskenysége miatt nehezen tudtam magam összehúzni, s az átjutás sem volt egyszerű. Mirikának a kezem nyújtom, hogy segítsek. Majd mikor átérünk halkan megjegyzem neki (ha Kazuma előttünk tuszkolja át magát, akkor még az előtt mondom, mielőtt átért volna, így egyértelműen az átsegítés előtt):
-Ahogy Gandalf mondaná: You shall not pass!
Kuncogok egyet, bár nem tudom mennyire ismeri a filmet. Nekem személy szerint bejött. Ám a látvány hamar másra terelte a figyelmemet. A menekülő pókok. A szerencsétlen idióták, vagy kellékek a plafonon már csak hab a tortán. A pókok valószínűleg azért menekülnek, mert megijedtek valamitől, ami több, mint valószínű, hogy nem mi vagyunk. Vagy a boss következik, vagy egy erősebb mob amolyan váltó csata a könnyűről a nehézre, bár örülnék, ha tévednék. Kazuma megjegyzésére egy újabb film idézet jut az eszembe, melyet bele is szövök a mondandómba.
-Hát, Mirikával úgy jöttünk el a fogadóból, hogy most mi ezt megtisztítjuk, így döntöttünk a bejáratnál is, mikor csapatot alkottunk.- Bár itt legszívesebben azt mondtam volna, hogy beszálltatok a csapatunkba, de Mirika megkért, hogy kezeljem egy picit udvariasabban a dolgot, így hát mit van mit nincs tenni, ennyit megteszek érte.-Szóval egy filmidézettel nyilvánítanám ki a véleményem: Ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni.
Egy lélegzetvételnyi szünetet tartottam, hogy legyen másnak is lehetősége reagálni, hisz én ha belekezdek a dumálásba akkor aztán világvége van. Hogy pontosan idézzem bájos Mirika, izé, Mirika bájos megjegyzését: „lyukat beszél a hasatokba és elhozza az apokalipszist! " Nah, de azért nem szabad hagyni őket elkanászosodni, vagy a csönd hatalmas karmával marcangolni őket. Folytatom is egy újabb frappáns idézettel, mellyel le is zárom a lelkesítésemet, bár azért remélem még egy utolsó löketet ad a humorérzékük a kitartáshoz.
-Az biztos, hogy: Beiratkoztok egy reinkarnációs tanfolyamra, ha ez túléljük. Drága lesz, de hát egyszer élünk.
Majd a továbbiakban figyelem a fejleményeket, és esetleges harci helyzetben a legjobb belátásom szerint cselekszem lehetőségeimhez mérten a többiekkel együtt.

_________________
Bolt:
Lélek Kristály Iroda
Küldetések:
Álmatlan
[url=] [/url]
Ragnarök
Eventek:
Cupido
Húsvéti
Küzdőterek:
Peter vs Kota
[url=][/url]
Adatlap:
Spoiler:

Fuun Kotarou
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 412
Join date : 2012. Aug. 05.
Age : 24
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
10/1200  (10/1200)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Mirika on Vas. Szept. 16, 2012 12:28 pm

Azért ezek a rohadék apróságok rendesen kikészítettek, sokkal nagyobb szívás a milliónyi apróság ellen küzdeni, mint a nagyobb, könnyen eltalálható mobok ellen. Azokba belelövök egyet-kettőt és kipurcannak, ezek viszont? Nem ennyi mozgásra vagyok én kitalálva, a fenébe is @.@
- Nekem kell pár perc, hogy kifújjam magam - jelentettem ki Kotarou megszólalására kissé lihegve, és ezt követően igyekeztem egy légzéstechnikával, amit még atléta koromban tanultam, normalizálni a szapora levegővételeimet. Mindeközben azt próbáltam kibogozni, hogy a szavai milyen érzelmeket is keltettek bennem, ugyanis a lelkem egy része örült, hogy meg akar védeni, ugyanakkor egy másik meg morcos volt, hogy folyton a gyenge lányt látják bennem, holott, köszönhetően a játéknak, teljesen egyenlő volt a két nem ebből a szempontból. Szép is lenne, ha a lányok büntetést kapnának mondjuk Erőre csak azért, hogy reális legyen a game >.> Viszont ja, kezdett már picit unalmas lenni, hogy a fiúk nem tudnak megbízni az erőmben és a statjaimban, és rajtam akarják fitogtatni a fene nagy hősiességüket, mert én ott domborodom, ahol ők nem Rolling Eyes Jó, részben az én hibám is, ha apácaruhában lennék, nyilván nem lefelé orientálódna a vér a szervezetükben az agyuk helyett, bár elnézve Hebi köpenyes megjelenését, igazából ebben is kételkedtem már :/
Amint normálisan kaptam levegőt jeleztem, hogy mehetünk, íjamat pedig készenlétben tartottam arra az esetre, ha belefutnánk egy csapdába. Az SAO-t nem szemét játéknak ismertem meg, ami csak úgy mögénk generál néhány mobot, mikor csak egyetlen járat van az egész barlangban és mindent leirtunk magunk előtt, de biztos ami biztos, fel voltam készülve az ilyesmire. Arra viszont nem, hogy még tovább szűkült a járat, ahogy haladtunk előre. Rossz előérzetem támadt és egyre görcsösebben szorítottam a fegyverem markolatát. Egy idő már nem maradt hely manőverezésre sem és a formációnkat is fel kellett bontani, mert egyszerűen nem fértünk el ketten egymás mellett.
- Vigyázzatok a túloldalon, könnyen lehet hogy a pókok csak a szétszakadásunkra várnak - figyelmeztettem az elöl lévőket, mikor egy kifejezetten szűk átjáróhoz érkeztünk és Kazuma nekiállt szerencsétlenkedni a felszerelésével. Feszülten figyeltem, vagyis próbáltam, de Kotarou megjegyzését nem tudtam megállni nevetés nélkül. Mosolyogva nyújtottam a kezem a fiú felé, mikor rajtam volt a sor az átkelésen. El nem tudom képzelni a többiek hogy fértek át, mikor még az én pici termetemmel is oldalazva kellett haladnom... jó, mondjuk én így szélesebb vagyok, mint a fiúk, súroltam is a falat a hátammal Neutral
- Kösz-kösz :3 - bólintottam Kotának, miután áthúzott. A terem, ahol kilyukadtunk, hatalmas volt, tele pókokkal. Tátott szájjal néztem körbe, talán a számon is kicsúszott valami, fene tudja. Viszont némi meglepetésemre nem támadtak ránk ezek az undormányok, hanem rohangásztak valamerre. Nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek a hely ennek ellenére sem, a plafonról lógó gubók és a középen lévő óriási lyuk nos... nem tették szimpatikusabbá.
- Eöeee... nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez egy fészek @.@ Biztosan nem bölcs ötlet maradni és ha megengeded, és nem is szívesen baszódnék meg ha előkerül a miniboss és a minionjai. Lehet vissza kéne jönnünk egy nagyobb társasággal ^^" - fejeztem ki aggályaimat, miközben közelebb húzódtam a fiúkhoz. Valahogy úgy éreztem, hogy ha azt mondanám, hogy lépjünk olajra, akkor hallgatnának rám, de volt abban valami, hogy tisztogatni jöttünk. Én mondjuk úgy gondoltam, hogy a járatban kicsit több ellenséggel futunk össze és nem az összeset egyszerre kéne legyakni a bossroomban. Érdekes, nem szoktam ilyen határozatlan lenni. Magam sem tudom miért, de inkább a fiúkra akartam bízni a döntést, szóval kezem ügyébe készítettem egy nyilat és készenlétben tartottam az íjamat is, ha valami történne.

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Vas. Szept. 16, 2012 1:56 pm

Az ottmaradás annyiban segített nektek, hogy megláthattátok a királynét. Lassan kúszott elő a gigantikus lyukból, a szemei akkorák voltak, mint ti, a teste pedig óriási. A dög felette magát ötös szintig, így lehetetlenség lenne, hogy legyőzhessétek. A plafonról sok kis és közepes pók mászott le, amik szépen körbe álltak titeket. Nagy nehezen sikerült utat vágnotok a meneküléshez és egyenként visszakúsznotok, hogy az életeteket mentsétek. Útközben a királynő köpött egy mérget, ami Matsuo Kazumát találta el és körülbelül két-három életet hagyott neki. Pont, hogy sikerült túlélnetek.

Jutalom: 30 exp, 190 arany (2 faj + miniboss felfedezés)
Umono Hebi: 15 exp, 95 arany

Matsuo Kazuma: Kifele menet a földön találtál egy "Pókháló Pajzsot (+3 páncél, +1 erő)". A pajzsra különösen erős háló van rákötve, ami így védelmet és rugalmasságot is biztosít.
Fuun Kotarou: A barlang bejáratánál valami, ami eddig fent lógott, hirtelen leesett, és csörrenő hangot adott ki. Kiderült, hogy egy kard volt mégpedig a "Hálóvágó" (+3 erő)
Miyanari Kana: A kijárat deszkái között pillantottál meg egy fekete, díszes, "Ősi Pók Emblémás Íjat" (+4 fegyverkezelés).

Céh bónuszok:
Matsuo Kazuma: 1-1 tapaszpont Ranmarunak és Kizashinak.
Fuun Kotarou: 1-1 tapaszpont Zhou Xiu Shuinak és Miyanari Kanának (a két legkevesebb exppel rendelkezőnek adom, mert három között nem lehet szétosztani)
Miyanari Kana: 1-1 tapaszpont Zhou Xiu Shuinak és Fuun Kotarounak

Arany:
Fist of Judgement: +19 arany
Angelic Voice: +19 arany (Miyanari Kana a "céhbank", ameddig nincs céhház, ezért tőle nem mehet)

Bocsi, hogy ennyit kellett várnotok a küldivel, remélem, hogy a díjazás kompenzálja.

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14249
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pók Kazamata

Témanyitás by Sponsored content Today at 1:28 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.