Yurihime & Anatole

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Yurihime & Anatole

Témanyitás by Anatole Saito on Kedd Május 14, 2013 9:24 pm

Úgy döntöttem, ma Aldo napot tartok, hiszen az utóbbi idők sürgés-forgásában nem fordítottam annyi figyelmet kedvencemre, mint amennyit illet volna, s mint amennyit igényel magának ez a kényes kis jószág. Ugyanakkor valami hasznos elfoglaltságot szerettem volna találni magunknak a jó levegőn, nem csak lófrálni a városban vagy a mezőségen, mobok öldökléséhez pedig egyáltalán nem volt kedvem. Megfáradt elmémnek aktív pihenés kell, a macskámnak pedig jó nagy füves terület, ahol kiszaladgálhatja magát kedvére. Mivel Aldo még mindig óckodott a teleport kapuktól, ezért úgy döntöttem nem megyünk messze, csak a déli negyedben lévő parkba, ami egy kerülettel van arrébb, mint a Limen.
Macsekom elégedetten nyaffint, ahogy átlépünk a céhház kapuján, s a jól megszokott módon, peckesen tipeg mellettem, nem zavartatva magát a járókelőktől. Fejét felszegi, bolyhos farka hegye mintha ritmust járna egy fejében dúdolt dallamra, egyszóval boldog az én kis bolhazsákom. Elégedett mosollyal lépkedem én is mellette zsebre dugott kézzel, ruházatom kicsit lazább a megszokottnál, elhagyva a mellényt és a nyakkendőt, csak egy laza ing van rajtam egy halásznadrág kíséretében. Mielőtt azonban elérjük a célhelyszínt, betértünk egy spéci boltba, ahol komplett horgász felszerelést vásárolok, mindenféle egyéb tóparti kellék mellé.
- Aldo, ma halacskát eszünk! - vigyorgok a macsekre, aki egyetértően nyávog, úgy tűnik tetszik neki az ötlet. Violeta úgyis kezdi profi szintre fejleszteni a főzés jártasságát, nem árt, ha alapanyaggal is szolgálunk számára. A pecázást pedig kölyök korom óta szeretem, már csak azért is, mert szép emlékeim fűződnek ezen tevékenységhez és a nagyszüleim vidéki nyaralójához. Ma kiderül, hogy Aincradban is úgy működik-e a horgászat, mint odakint a valóságban. Megérkezve a déli ligetbe, szépen bevackolom magam a tó partján egy alkalmasnak tűnő partszakaszon. Felütöm a kis kerti székemet, hűsítő az italtartóba, bot a csalival belendítve a vízbe, doromboló macska az ölben, édes pihenés, jövök!
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Yurihime on Kedd Május 21, 2013 1:55 pm

A Kezdetek Városának legnagyobb parkja kedvelt kirándulási helyem volt. A főtér felé sétálva mindig is útba esett, és mivel majdnem minden nap jártam ott, így visszafelé meglehetősen sokszor pihentem le a tóparton, és élveztem a napsugarak melegét, a pázsit lágy simogatását és az énekesmadarak vidám csicsergését. Ezek a nyugalmas, békés pillanatok csempésztek végtelen örömet a szívembe, és segítettek elviselni a megpróbáltatásokat, amik ebben a világban érik tapasztalatlan személyemet.
Ezúttal betértem egy közeli üzletbe, és egy csomag madáreledellel léptem ki onnan hamarosan. Úgy határoztam, hogy ma nem csak egyszerűen üldögélni fogok a füvön hátra támasztott kezekkel és felhúzott térdekkel, hanem teszek is valami hasznosat. Így hát ahelyett, hogy letelepedtem volna, most a víz széléhez sétáltam néhány kacsa közelébe és leguggolva figyeltem a hápogásukat. Elmosolyodtam a gondtalan állatokat figyelve, majd óvatosan szétnéztem. A közelben egy kiránduló párt és egy horgászó fiatalembert pillantottam csupán meg, a nap ezen órájában nem voltak sokan a park ezen részén.
Felsóhajtottam, és belenyúltam a zacskóba, hogy a víz felszínére szórjak némi eledelt, majd boldogan szemléltem, ahogy a madarak közelebb úsznak hozzám, és csipegetni kezdik az elemózsiát. Olyan szépek voltak *.* Fejemet enyhén oldalra billentettem, és tenyereimet a fejem mellett összetéve mosolyogtam. Kellemes érzés volt a vidáman hápogó kacsákat nézni ^.^ Ám a támaszték hiánya megbosszulta magát, és egy szerencsétlen mozdulat következtében elvesztettem az egyensúlyomat. Sikkantásom bezengte a partot, majd néhány pillanat múlva egy hangos csobbanás hallatszott, szerény személyem pedig... nos... elmerült a tó hűvös vizében.
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 593
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Május 25, 2013 11:22 pm

Már legalább fél órája ücsörgök, miközben semmi kapás. Ellenben akárhányszor kihúzom a partra a horgot, a csalit rég lezabálták róla. Ki érti ezt? Pedig eskü nem aludtam be, miközben az úszót figyelgettem. Na jó, talán egy kicsikét, de hát ki nem bóbiskolna el ilyen jó időben. Rolling Eyes Macsekom viszont úgy tűnik kialudta magát és kezd elhatalmasodni rajta a mozgásigény. Hatalmasat nyújtózkodik az ölemben, körmeit belevájva a combjaimba. - Aldoóoóo, basszus kulcs, ez... hátöm, nem is fáj. De akkor is, van itt elég fatörzs, ahol élesítheted a karmaidat. Sipirc! Menj, játssz! Azért vagyunk itt. - Fejét oldalra billenti és először értetlen, majd igencsak lesajnáló fejjel konstatálja, hogy el lett küldve. Leugrik az ölemből, majd felszegi a fejét és gőgösen eloldalog. Nekem közben kapásom van, s azzal kezdek el birkózni, így nem akad alkalmam kiengesztelni. Persze fél percig sem tart a mufurc hangulata, máris ádáz harcot vív egy pillangóval, aki lóvá teszi akárhányszor csak leszáll egy virágra.
Nagyokat bukfencezve kergeti a lepkét, aztán elragadja a figyelmét valami más. Egy kisasszonyka, aki éppen kacsákat etet, ideális alanya a csínytevésnek, Aldo pedig sosem rest, ha rosszalkodásról van szó. Meglapul a sűrű pázsitban, mindig égnek meredő farkát is sunyin maga után húzza, vadmacskás mozgásával sunnyogva lopózik a kiszemelt áldozatok felé. Mikor kellően közel ér, megfeszül minden izma, szinte egy helyben toporzékol, már rugózik, hogy puskagolyóként bármelyik pillanatba kirobbanhasson és meglephesse a kacsákat. Azonban éppen őt sikerül meglepni, ugyanis a leányka sikítások közepette belecsúszik a vízbe, felverve ezzel a madarakat és a frászt hozva szegény Aldora is. Minden egyes szőrszála felborzolódik, mintha áramütés érte volna, és fejvesztve menekülni kezd felém.
Aincradi életem első igazán komoly fogása akadt a horgomra, de mégsem hagyhatok egy vízbe esett lányt bajban! Wehh, most mit csináljak? Mi van ha nem tud úszni? Meg lehet egyáltalán fulladni a SAO-ban? Nincs idő ezen elmélkedni, bepattintom a féket az orsón, majd leteszem a tartóba a horgászbotot, ha szerencsém van, a hal kifárasztja magát, amíg én nem figyelek rá, bár nem tudom a rendszer hogy képezi le a valóságos halászatot. - Aldo, vigyázz rá! - mutatok rá a macskának a botra, úgyis túl van már az iménti rémületén, én magam pedig baywatchos mozgással szaladok a vízbe csúszó lányhoz. Szegény pára nagyon megijedhetett, rögvest veszem is le a cipőmet és az ingemet. - Kisasszony, maga meg mit csinál itt? Na várjon, mindjárt jön Anatole Hasselhoff és kimenti kegyedet. - Majd egy gyönyörűséges hasassal bevetem magam a tóba, hogy elkaphassam és a víz felszínén tarthassam a lányt.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Yurihime on Szer. Május 29, 2013 1:04 pm

A váratlanság ijedtséget szült, a ijedtség pedig pánikot keltett az elmémben. Nem kevés vizet nyeltem, ahogy a tóba zuttyantam, ami nos, nemigen segítette lenyugvásomat. Kapálózva igyekeztem megakadályozni, hogy elmerüljek a felszín alatt, eszembe sem jutott, hogy én tudok úszni, így semmi okom nem lenne a félelemre. A nyugalom csak akkor költözött vissza a szívembe, amikor biztos kezek támasztékát éreztem. Megtartottak, és hirtelenjében én sem éreztem úgy, hogy folytatnom kellene az értelmetlen kapálózást. Így hát abbahagytam, és midőn felnéztem megmentőmre, nyugodt pedálozással tartottam fenn magam a tó felszínén. Mókás látvány lehettem, ahogy csurom vizesen, csodálkozó tekintetemet rávetettem a fiatalemberre, aki felettébb ismerős volt.
- Bocsásson meg a tolakodónak ható kérdésért, de... mi már találkoztunk... ugye? - érdeklődtem úgy, mintha az imént mi sem történt volna, ám aztán belém nyilallt a felismerés. Szinte éreztem, ahogy elpirulok zavaromban, ügyetlenségem okán újfent csak bajt kevertem, aminek az áldozata most ez a lovagias úriember, aki nem habozott a megmentésemre sietni, miközben arra voltaképpen nem is volt szükségem. Szörnyen elszégyelltem magam, lesütöttem a szememet.
- Anou... hálásan köszönöm... Rettenetesen sajnálom, miattam csupa víz lett a fiatalúr >.<" - sajnálkoztam halálra váltan, bizonyos voltam benne, hogy meg fog feddni a felelőtlenségem miatt. Lassan, óvatosan evickélni kezdtem a part felé, hogy kikerülhessünk a szárazra és ne kelljen több időt töltenünk a hűvös vízben. Mihelyst partot értünk, igyekeztem felmérni a kárt, amit az úr ruházatában okoztam. Az enyémmel nem is törődtem, észre sem vettem, hogy meglazult az övem, így kosodém is szétcsúszott egy kissé, hajamból pedig, mely most nedvesen tapadt az arcomra, eltűnt az egyik masni. Én úgy általában véve csak annyit érzékeltem, hogy a ruhám kellemetlenül tapad a bőrömre, ám ezzel nem törődhettem most, hiszen a hibámból valószínűleg hasonlóan érez a fiatalember is.
- Ha szabadna tennem egy javaslatot, úgy vélem, nem ártana átöltöznie, mielőtt megfá... fá... hakushon! ...zik... ^.^" - tüsszentettem el magam mondandóm végén, és miközben bocsánatot kértem miatta, ismét rettenetesen elvörösödtem. Nem szerettem volna, ha a fiatalúr velem törődik saját maga helyett, az én egészségem korántsem volt olyan fontos, mint az övé. Éppen elég, hogy megzavartam a nyugalmát ^.^"
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 593
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Jún. 01, 2013 7:12 pm

Ismételten hálát adtam a rendszernek, hogy nem érzek fájdalmat, azért meg pláne, hogy nem lesz egy hatalmas vörös folt a bőrömön a hasast követően. Fejesnek indult, de hát nem vagyok már a régi úszóbajnok, meg ami azt illeti nem is voltam bajnok sosem. Apám elkötelezett mániája volt, hogy meg kell tanulnom úszni, mert sose tudhatom, hogy mikor lesz rá szükség, s tessék, most éppenséggel pont hasznát veszem annak, hogy a kint berögzült tudásom idebent is működik. Annyi lélekjelenlét végre költözik a kisasszonykába, hogy amikor már a hóna alá nyúlok, hogy fenntartsam a testét, de lehetőleg a fejét a víz fölött, akkor ő is rásegít némi lábtempózással arra, hogy rendben kijussunk a partra. Először kisegítem őt, majd igyekszem úgy kikecmeregni, hogy lehetőleg ne csússzak vissza újra a tóba. A lány kérdését hallva, miszerint találkoztunk-e már, módszeresen végigtekintek rajta, a kebleire tapadó ruharészen talán pár pillanattal többet is időzök, mint amennyit illene, aztán pillantásom megállapodik a csapzott, ázott buksiján. A hajában maradt egyetlen szalag végül megkönnyíti a dolgomat, s hamar rájövök, hogy az egyik roppant szívélyes vevőmet sikerült kihalásznom az imént.
- Jól emlékszik kisasszony, Anatole vagyok, tudja, a macskás kovács - elmosolyodok, majd összeborzolom a hajamat, hogy még ismerősebb lehessek, s eltakarom kezemmel a szakállamat is, hogy az se zavarja az összképet. - Yurihime kisasszony a Justice League-ből, ugye? - bökök ujjammal a céhlogója felé - Semmi baj nem történt hölgyem, de ígérje meg, hogy legközelebb óvatosabb lesz a parton és nem hozza a frászt a macskámra. Egyébiránt had javítsam ki, tudtommal a SAO-ban nem betegedhetünk meg, nem fogunk megfázni a nedves ruhában sem. De ha már vizesek lettünk, ha gondolja, váltson fürdőruhára, én pedig ajánlkozom oktatójának és szívesen megtanítom kegyedet úszni, hogy máskor ne kerüljön ilyen nagy riadalomba. Ám előtte pár perc türelmét had kérjem... - Elnézést kérve rohanok vissza a horgászbotomhoz, hátha megvárt engem az első nagy fogásom.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Yurihime on Szomb. Jún. 08, 2013 12:04 am

A viszontlátás öröme mosolyt fakasztott az arcomra, még ha az egy meglehetősen ázott mosoly is volt. Felszínre törtek az emlékeim az első vásárlásomról, ahol a fiatalember igazán gálánsan és segítőkészen állt hozzá elveszett kísérleteimhez, és készségesen megválaszolta a butuska kérdéseim ^.^" Azóta egészen belejöttem a gyakorlatba, legalábbis így gondolom. Végtére is gyakorlat teszi a mestert ^.^ Még ha szerény személyem a mester jelzőtől kifejezetten messze is áll, ott sem mertem igazán magamra aggatni, ahol felhatalmaztak rá, hogy használhassam. Egyszerűen a birtokomban lévő tudással és képzettséggel, ha összehasonlítottam azzal, hol is lehetnék, elszégyelltem magam.
- Valóban, figyelemre méltó az emlékezete, ha szabad megjegyeznem ^.^ Örömömre szolgál, hogy ismét élvezhetem a társaságát ^.^ - hozakodtam elő a szokásos udvariassági formulákkal, persze nem kényszerből. Így éreztem helyesnek és valóban örvendtem a ma nap ezen különös fordulatának. Sok férfiú viselkedett velem szemben kedvesen, de Anatole-sama kicsit másmilyen volt, jobban emlékeztetett Lewis-samára, mint mondjuk Ren-samára vagy Kotarou-samára.
- Igazán sajnálom, nem állt szándékomban egyikükre sem ráijeszteni Sad - szontyolodtam el egy kissé, kínosan éreztem magam, amiért riadalmat keltettem figyelmetlenségemnek köszönhetően. Közben tekintetemmel a cicát kerestem, és hamarosan meg is leltem egy horgászszék közelében a fekete, selymes szőrű állatot. Kedvem támadt odaslattyogni és megsimogatni, hogy megnyugtassam, de tartottam tőle, hogy a gazdája zokon venné, ahogy a macska sem díjazná minden bizonnyal, ha így, csuromvizesen próbálnék meg hozzáérni.
- Ah, arra nem... - kaptam fel a fejem, hogy tiltakozhassak, hiszen megtanítottak úszni, de mire befejezhettem volna a mondatot, a fiatalúr már el is viharzott, magamra hagyva az ellenkezésemmel, melyet csendben be is fejeztem. Lesütöttem a szemem, és jobb híján megnyitottam a menüt, hogy tanácsára hallgatva megváljak a kellemetlen viseletté váló ruhámtól, ám hirtelenjében eszembe jutott, hogy nem lehetek ennyire önző, segítenem kell Anatole-samának előbb. Sietve érintettem meg a levegőt, majd odasiettem a horgászó fiatalemberhez.
- Kérem engedje meg, hogy segítsek, mégsem maradhat vizes ruhákban. Jobb lesz, ha minél gyorsabban megszabadul tőlük és átöltözik ^.^ - szólaltam meg, és lehetőségeimhez mérten igyekeztem végrehajtani a küldetésemként kitűzött feladatot, ám csupán ekkor ettem észre, hogy fürdőruha helyett valami egészen más került lám. Egy szobalány öltözet, melyet takarításhoz szoktam volt használni. Zavarba jöttem, a kellemetlen baki enyhe pírt csalt az arcomra.
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 593
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Jún. 12, 2013 3:39 pm

Cipőmet és ingemet kezembe felkapva igyekszek vissza a pecabotomhoz. Aldo a kempingszéken csücsülve, feszülten lesi az ívesen meghajló botot, az úszó már rég eltűnt a víz alatt. Úgy tűnik a segítségre sietés előtt még sikerült megakasztani a halacskát, hát ideje partra húzni. Macsekom elébem rohan és izgatott nyávogásával igyekszik még gyorsabb futásra ösztönözni. A szék mellé a földre dobom holmijaimat, majd aktiválom súlyemelésem is, hogy biztos kézzel tudjak a horgászbot után nyúlni. A zsineg megfeszül, ahogy elkezdem tekerni az orsót, s minél közelebb ér a parthoz a vége, annál jobban kell birkózni. Mindig is szerettem horgászni, sőt megkockáztatom, hogy profi szinten űztem ezt a hobbit kint a valóságban, idebent viszont kissé máshogy működnek a dolgok. Miért ne működne másként, a főzés is sitty-sutty kész van megfelelő jártasság szinttel, nincs ez másként a horgászattal sem. Csak míg odakint megvolt a megfelelő technikám, a beetetett helyem, a kiváló csalim, a kikísérletezett ízkombináció a kedvenc haltípusaimnak, a SAO-ban azonban mindezeknek nem igen veszem hasznát, hisz a felszerelés, a skillek és a gyakorlás teszi mesterré a játékost. Azonban bármekkora profi is voltam, ilyen nehéz fogásra nem emlékszem. Persze a nagyszülőknél töltött nyarak emléke megfakulni látszik, de ez a víziszörny igencsak megizzaszt. Aldo nem fér a bőrébe, idegesen járkál fel-alá a parton, mikor megáll egy helyen, akkor is topog a mancsaival. Aztán nem bírja tovább, amíg a halat fárasztom és próbálom kivonszolni, ő elkezd körbejárni engem, majd önkéntelenül is vörös pixelcsíkokat karmol a meztelen hátamra ahogy felkapaszkodik a nyakamig. alig bírja türtőztetni magát, a vállamon toporzékol és ziláltan dorombol csillogó szemekkel. Épp hogy a nyála nem csöppen el.
Aztán egy kemény rántás a bot végéről, majd a hal annyira megugrik az életéért küzdve, hogy a víz felszín fölött is látszik alakja. Életemben nem láttam még ilyen tüskéshátú lényt, ráadásul lehetetlen lila színe volt. Mint valami elcseszett pokemon O.O Száját hatalmasra tátja, s egyszerűen nyelvével kilöki a csalit. Ennyi volt, életem fogása meglépett. Mi a szösz ez, valami inteligens mob? O.o Ráadásul a horog végén rég nem az a csali volt, amit a boltban vettem. Ahogy partra húzom, nyilvánvalóvá válik, hogy egy ázott bakancs a mai napi főnyeremény. Aldo kelletlenül elfintorodik és csüggedten lecsúszik a vállamról, átadva magát az agóniának. Én csak pislogni tudom, nem igazán fogtam fel a történteket, hogy mindez mégis hogy lehetséges. Lehet drága csalik helyett ezután ócska cipővel kellene pecáznom?
Időközben megérkezik Hime kisasszony is, s macskám a lány lábához dörgölőzve próbál vigasztalást nyerni. Heves dorombolása és kéjes nyávogása azt jelzi, hogy tessék szépen karba venni és babusgatni őkelmét. A hölgy felajánlja segítségét, de a bakancs kiemeléséhez még hálóra sincs szükség. Elszontyolodva akasztom le a horogról, majd rásuhintok egyet, hogy pixeljeire szakadjon. Szemetelni azért mégse akarok, az inventorymba pedig biztos nem teszem be a bűzös, tocsogó lábbelit. Ahogy tekintetemet Himére fordítom, ha lehet, még meglepettebb ábrázatot vágok, a szobalány öltözet igazán nem várt fordulat.
- Azt hiszem kegyed eltévesztette az öltözetet. Semmi gond, elfordulok és próbálja meg újra. Rendszerhibák bárkivel előfordulhatnak. ^^
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Yurihime on Vas. Jún. 23, 2013 9:49 pm

Ahogy a férfiú felé botladoztam, tanúja lehettem az ádáz küzdelemnek, melyet a horgászbottal vívott. Élet-halál harcnak tűnt ember és hal között, és ami azt illeti, szégyen vagy sem, a tó lakójáért szorítottam. Kételkedtem benne, hogy a túlélés érdekében próbálná kifogni a halat Anatole-sama, egyszerű sportként kioltani más lények életét pedig elítélendő cselekedetnek tartottam. Éppen ezért, ahogy a súlytól megszabadulva hátratántorodott az ifjú kovács, megkönnyebbülten elmosolyodtam. A hal nyert, s a halász hoppon maradt. Kicsit lassítottam a lépteimen, ahogy közelebb értem, és érdeklődve figyeltem, ahogy Anatole-sama a vízből egy ázott, szakadt bakancsot húz ki végül. Fejemben nem igazán állt össze a kép, hogy kerülhetett a horogra a lábbeli, ám most fontosabb volt, hogy végre a fiatalember is száraz ruhákba öltözzön. Szigorú arckifejezést vettem fel, ám szívemet meglágyította a lábamhoz bújó kiscica, akihez menten leguggoltam, hogy óvatosan és finoman bánva vele, felvegyem az ölembe és cirógathassam a fejét. Puha, ápolt és fényes szőre volt, látszott rajta, hogy a gazdája jól tartja és törődik vele.
- Nagyon szép cica ^.^ - bátorkodtam megjegyezni, míg babusgattam kicsit a négylábú jószágot és hallgattam békés dorombolását. Anatole-sama megszólalása hallatán azonban önkéntelenül is pír kúszott az arcomra, és lesütöttem a szemem. Való igaz, sietségemben mellényomtam, vagy hogy is mondják a fiatalok ezt, ám nem értettem, mi baj van ezzel a ruhával, és miért szeretné inkább a férfiú a fürdőruhát. Egészen addig, amíg le nem esett, hogy úszni szeretne megtanítani ^.^"
- Én... szóval... rettentően sajnálom Embarassed - nyögtem ki, majd elfordultam és újfent elvégeztem a kézmozdulatot, mellyel megjeleníthettem azt a különös felületet. Ezúttal lassabban mentem végig a kiegészítőkön, és különös gonddal odafigyelve érintettem meg a megfelelő helyeken, mire néhány pillanattal később már rajtam volt a hófehér egyrészes fürdőruha. Visszafordultam és letettem a macskát, majd felegyenesedve félénken eltakartam magam és elfordítottam a tekintetem. Még Senpai választotta nekem ezt az úszóalkalmatosságot, minden tiltakozásom ellenére. Úgy éreztem túl sokat mutat meg, de ő hajthatatlan volt, folyton azt bizonygatva nekem, hogy mennyire csinos vagyok benne, és hogy egy fürdőruhának az a lényege, hogy tetsszek a férfiaknak Embarassed Azóta pedig... nos, nem volt alkalmam egy olyat szerezni, amelynek kedvemre való lett volna a szabása.
- Anou... én tudok úszni, Anatole-sama... - szólaltam meg csendesen, szinte suttogva. Hangom annyira elhalványult, hogy még én is nehezen értettem, de végtelenül zavarban voltam ebben az öltözetben, illetve amiatt is, mert csak most volt alkalmam közölni vele az igazságot és emiatt vissza kell utasítsam az önzetlen felajánlását. Elvégre nem volt rá... szükség ^.^"
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 593
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Anatole Saito on Kedd Jún. 25, 2013 6:44 pm

- Köszöni szépen - jegyzem meg a dicséretet hallva, s Aldo még jobban hozzádörgölőzik a lányhoz. Szerencséje Hime kisasszonynak, hogy a SAO-ban nem hullik a macskák szőre, különben a makulátlan ruhája már csupa szőr és kosz lenne. Itt a tóparton bejárt már ungot-berket ez a komisz jószág, most meg bekéreckedik a kisasszonyka cicijeihez. Ejj, Aldo, nagy kujon vagy te! Aztán amikor a lány lehívja a menüt és fürdőruhára vált, a csere okozta felvillanó fénytől kissé megijed a cicus és inkább távozóra fogja. Különben is, ha már fürdőruha, akkor fürdés is lesz, a fürdéssel pedig együtt jár a víz is, s azt még a teleportkapunál is jobban utálja a szőrgombóc.
- Ezt mégis hogy érti kisasszony? Ha tud úszni, akkor mire fel volt a pánik és a sikoltozás az imént? Nagyon megijesztett kegyed! - Hangomon inkább az értetlenség tükröződik, távol álljon tőlem, hogy leszidjam a történtek miatt Himét, bár rövid ismertségünk ellenére is úgy sejtem, heves bocsánatkérésekben fog kitörni az iménti megszólalásom miatt. - Akkor olybá tűnik, hogy tanítanom nem kell hölgyem, de ha már úgyis vizesek lettünk és a megfelelő öltözetre is sikerült ráakadni a fürdőzéshez, talán ki is használhatnánk a kellemes időt. - Igaz, hogy ebben a tóban csak elvétve akadnak lubickolók, de csöppet sem tiltott megmártózni a habokban. Egyszerűen csak jobb szeretnek az emberek onsenben lamúrkodni, vagy valamelyik szint tavacskájánál strandolni. Viszont nálam se strandlabda, se más kellék, amivel zajt lehetne csapni és zavarni az itt sétáló, ejtőző embereket. Az úszás viszont jól esne, kissé felhevültem a napon és az iménti csobbanás kellően lehűtött. Aldo is nagyfiú már, tud magára vigyázni, elvégre utcamacska és amúgy is van, hogy napokra elkóborol. Szunyál egy jót a kempingszékben.
- Félreértés ne essék kisasszony, nem készülök semmi huncutságra. Nem szeretném kihasználni a helyzetet, csupán úsznék egy jót és örömmel venném, ha csatlakozna, ha már így alakult a helyzet. ^^
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Yurihime on Szer. Jún. 26, 2013 8:36 pm

Hová lehet még fokozni ezt? Már tényleg nem is tudtam, hová bújjak szégyenemben, hogy ennyi problémát okozok és zavarom a fiatalember kikapcsolódását, hála az ügyetlenségemnek ^.^" Mereven szuggeráltam a mezítláb talpamat, hátha besüpped alattam a füves tópart és elnyeli alakomat, hogy sose kelljen szerencsétlenségemmel fárasztania a szemét Anatole-samának. Annyira kedves és figyelmes fiatalember volt, egyáltalán nem mutatta ki, hogy a terhére lettem volna, pedig így volt, minden kétséget kizáróan.
- Rettentően sajnálom... - nyöszörögtem végtelenül halkan motyogva, mint a kisegér, ahogy meghúzza magát a lyukában, olyannak tűnhettem - Én csak... olyan hirtelen történt, és.. m-megijedtem ^.^" - húztam össze magam még jobban, kezeimmel átölelve magamat és a felkarjaimat dörzsölve. Testsúlyomat egyik lábamról a másikra helyezve billegtem zavaromban, legszívesebben elrohantam volna, ám természetesen nem lehettem ennyire udvariatlan, szóval kitartottam... valahogy.
- Bocsásson meg, de kételkedek benne, hogy ezek után még vágyik a társaságomra... Elvégre megijesztettem magát, és a macskáját is, megzavartam a nyugodt időtöltésében... - pillantottam fel félénken, de amint összetalálkozott a pillantásom a fiatalemberével, azonnal le is sütöttem a szememet újra. Időközben azon járt az agyam, hogyan is tehetném jóvá mindet a kellemetlenséget, amit okoztam. Az egyszerű bocsánatkérés egyáltalán nem tűnt elegendőnek. Talán egy szívesség? Vagy készítsek neki ajándékot? Hátha tetszene neki, és akkor megbocsátana. Valósággal főtt a fejem, kívülről nézve talán még gőzölgött is!
- T-tessék? - kaptam fel a fejem meglepődve - Hogy szeretné, ha csatlakoznék? Anou... ha biztos benne, hogy nem leszek a terhére, akkor... - bólintottam egyet végül. Nem igazán sejtettem, miért szeretne Anatole-sama úszni velem, nem találtam rá semmilyen magyarázatot, bárhogy is törtem rajta a kobakom. Mindenesetre nem szerettem volna megsérteni, így természetesen elfogadtam az ajánlatát. Így is elég bajt okoztam már ^.^" Csupán egy dolog fúrta az oldalamat.
- Milyen huncutságra gondol, Anatole-sama? ^.^ - billentettem oldalra a fejemet kíváncsian. El nem tudtam képzelni, hogy és mit lehetne kihasználni a helyzetben a szép időn és a frissítő vízen kívül.
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 593
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Jún. 26, 2013 11:51 pm

- Yurihime kisasszony... - sóhajtok, miközben olyan mosoly jelenik meg az arcomon, amit a gyerkőcökhöz intézünk - Felesleges ez az egész bocsánatkérés. Történt bárkinek is valami baja? Nem. Akkor meg kár aggódnia bármi miatt is. Nyugodjon meg kérem, és próbálja meg élvezni a napsütést! - Olyan kis gyámoltalan, mint egy kisgyermek, aki rossz fát tett a tűzre. Szívem szerint megölelgetném, de nem akarom, hogy félreérthetővé váljon a szituáció. Így csak megcirógatom a vállát, majd rettentő finoman mutatóujjammal megpöccintem az orra hegyét egy csalafinta vigyorral az arcomon és őt is mosolyra próbálom fakasztani. Ha nem megy magától, akkor kénytelen leszek bevetni másik mutatóujjam is és majd akkor felfelé görbítem én az ajkait.
- Csak egyetlen mosolyát lássam kegyednek és máris kivirágzik a napom! Igazán nem helyénvaló, hogy egy ilyen gyönyörű rózsaszál hervadozzon és így lekonyuljon a kedve. Azt pedig rögtön felejtse el kedves, hogy a terhemre lenne. Az iménti frenetikus fogásom után kissé elment a kedvem a horgászattól és más időtöltésre vágyom. - Hogy nyomatékosítsam mondandómat, el is pakolom az inventorymba a felszerelésemet, csak a kempingszéket hagyom ott, amelybe gondosan beleültetem Aldot és ellátom némi cicanasival is, hogy álomba zabálja magát. Miközben macskámmal foglalatoskodom, elgondolkozom Hime kérdésén. Mégis miféle huncutság? Szó ami szó, férfiú létemre el tudnék huncutkodni a kisasszonykával, de én pofoznám fel elsőként magamat egyetlen félrekacsintásért is. Már azért is szégyellem magam, hogy olyan soká elidőztem a hölgy keblein, de ha egyszer ennyire vonzzák a tekintetet! Ellenben sokkal mókásabb dolog jutott az eszembe, ami teljesen más jellegű huncutságféle.
- Kérem kisasszony, őrizze meg a nyugalmát és ne haragudjon meg a következő tettemért! - De ekkorra már ott termek mellette, s aktiválva súlyemelésemet azon vagyok, hogy ölbe kapjam a lánykát, s meg se álljak vele a tó vízéig. Ha mindez sikerül, más dolgom sincs, mint egy alkalmas helyet keresve bedobni a lányt a vízbe, s magamnak is utána ugrani.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Yurihime on Kedd Júl. 02, 2013 6:47 pm

Megfogtam a fejemet és megráztam azt, teljesen összezavarodtam. El szerettem volna futni, ki a világból is, és elbujdokolni minden és mindenki elől. Csakhogy megsemmisülten álltam, földbe gyökerezett lábakkal. Már a bocsánatkérés is zavaró... nem maradt semmim, már a puszta létezésem is terhet jelent :(Azonban... igazat kellett adjak Anatole-samának, semmi baja nem esett végső soron senkinek. Viszont akkor is, jólneveltség kérdése is, hogy bocsánatot kérjek a kellemetlenségekért! Móóó, már nem tudom, mit kéne tennem, s mit nem >.< Önmarcangolásomból érintése tépett ki, és rákvörös arccal néztem fel rá, ahogy megpöccintette az orromat, szemem sarkában pedig aprócska könnycsepp látszódott. A tőlem telhető leggyorsabban elhátráltam két lépést, letöröltem a nedvességet és mélyen meghajoltam a fiatalember előtt.
- Moushiwake arimasen! Kérem, engedje meg, hogy a társasága lehessek! Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy elszórakoztassam kárpótlásul az iméntiekért ^.^ - jelentettem ki határozottan, és igyekeztem egy mosolyt varázsolni az arcomra, miközben felemelkedtem. Már csupán csak az volt a kérdés, hogy ezen elhatározásomat hogyan is juttassam érvényre ^.^"
Állandóvá vált rajtam a pír, kisebb-nagyobb mértékben, már csak azért is, mert a ruha miatt kissé zavarban éreztem magamat és ez nem múlt el :oops:Félénken pillantottam a férfiúra, mire ő felelet helyett egy igen különös válasszal rukkolt elő, és máris felém lépett. Ösztönösen hátráltam volna, csakhogy addigra már elemelkedett a lábam a talajról. Felsikkantottam meglepettségemben, majd rögtön be is fogtam a szám a kezemmel, de az ijedt tekintet megmaradt. Anatole-sama célja hamar kiderült, valósággal berepültem a tóba és hatalmas csobbanással merültem el a vízben. Szívem a torkomban dobogott, és egy kevés vizet is nyeltem, de ezúttal nem estem annyira pánikba, nem ért annyira hirtelen a dolog. Csak egy kicsit. Nem jöttem fel a víz felszínére, magam sem tudtam igazából miért tartottam vissza a levegőt és tempóztam oda a férfiúhoz, hogy megragadjam a lábait és lehúzzam a felszín alá. Ahogy mondani szokták... jött magától Embarassed
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 593
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Anatole Saito on Kedd Júl. 02, 2013 7:57 pm

Hogy miért tettem? Miért voltam ily' galád ezzel a végtelenül ártatlan és szégyenlős lánykával? A válasz roppant egyszerű: mert velejéig romlott vagyok annyira feszült ez a kis hölgy, hogy azt már rossz nézni. A szeme sarkában megcsillanó könnycsepp láttán egy pillanatra majdnem megtorpantam, hisz lehet sírás lesz a vége a dolognak, de legfeljebb bedobom Aldot is a vízbe, az ázott macska láttán meg hátha elneveti végre magát. A felsikítása hallatán majdnem félrelépek ijedtemben, aztán sikerül visszanyernem az egyensúlyomat és azzal a lendülettel loholtam is a tóhoz, hogy belepottyantsam a lánykát. Aztán mikor látom kirajzolódni alakját a vízben, akkor gondosan bemérem a távolságot, nehogy ráugorjak és már csobbanok is a vízben utána ugorva, miközben felhúzom a térdeimet, hogy bombasztikus legyen a becsapódás.
Gyorsan tempózni kezdek a lábaimmal, hogy minél előbb a felszínre jussak levegőért. Gyerekes csínytevésem biztosan újra a frászt hozta szegény Yurihimére, így azon vagyok, hogy minél előbb megtaláljam a lányt és kihalásszam a vízből, hogy biztosan kapjon levegőt. Fogalmam sincs, hogy a SAO-ban meg lehet-e fulladni, mondjuk a King elleni torna párbajomra visszagondolva eléggé fulladoztam, de nem most szeretném tesztelni, hogy mennyi HP-vesztéssel jár ez a kellemetlen dolog.
Amikor azonban feljövök a felszínre, Himének hűlt helye sincs. Jesszus Mariska, mit tettem? Eszeveszetten kutatok bugyborékok után, de semmi, mintha elnyelte volna egy hal mob. Csak nem!? Nem ehette meg egy mob! Az a hal, amit elszalasztottam O.o Pedig én csak tesztelni akartam, hogy tényleg tud-e úszni a kisasszonyka, erre nyomát vesztem. Hogy mondom el ezt Lewisnak majd? És... blugy-blugy...
Valami elkapta a lábam és még arra sem volt időm, hogy levegőt vegyek. Tehetetlenül kapálózok vissza levegőért, s pánikhelyzetben csak annyi lélekjelenlétem van, hogy akrobatikámat aktiváljam, hátha így könnyebben tudok szabadulni és levegőhöz jutni. A levegővétel pillanatnyilag sikeres, de ki tudja mi fonta rám akármijét! O.O Újból tempózok kettőt, nagy levegőt igyekszek venni, hogy lebukhassak kiszabadítani a lábam. Persze ha erőteljesen visszarántottak, esélyem sincs erre.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Yurihime on Szer. Júl. 10, 2013 11:49 pm

Jótékony homály fedte tettem miértjét még saját magam előtt is. Nem tartott természetesen sokáig a csínytevés, hiszen az én levegőm is véges volt, ráadásul Anatole-sama erőteljes kapálózását nagyon nehezen voltam képes megtartani. Igazság szerint csodálkoztam rajta, hogy egyáltalán fogva tudtam tartani a lábát, hiszen ő erős férfiú volt, én meg... Nos, meg kell valljam, azt hiszem a rendszeres edzésnek köszönhetően én sem vagyok annyira törékeny, de azért mégis ^.^" Engedtem a szabadulási kísérletének, és felrúgtam magam a víz felszíne fölé jómagam is. Mohón szívtam magamba az éltető levegőt, mihelyst kirobbantam a vízből és amint éreztem rá energiát, bevetettem egy régen tanult légzőgyakorlatot légszomjam csillapítása érdekében. Ám egyre inkább magával ragadott egy érzés, mely azóta bujkált bennem, hogy a tó felszíne fölé került arcom, és végül ki is tört belőlem: a nevetés. Igyekeztem eltakarni a számat vidámkodás közben, kuncogásom azonban megállíthatatlannak bizonyult hosszú-hosszú pillanatokig.
- Szörnyen sajnálom a galád csínytevést, Anatole-sama, remélem nem ijedt meg túlságosan ^.^ - szólaltam meg széles mosollyal az arcomon, még a nevetgélés hatása alatt, amint nagy nehezen szóhoz jutottam. Kellett még egy kis idő, míg teljesen lecsillapodtam, addig is tapostam a vizet, és végül egy adagot az arcomra fröcskölve "kijózanodtam" ha fogalmazhattam így. Nagy sóhajt követően pillantottam rá a fiatalemberre, ekkor jelentkeztek először a bűnbánó vonások fizimiskámon. Lesütöttem a szememet, mígnem csak valami hideg, nagyon hideg hozzáért a lábamhoz, én pedig ezt ijedt sikkantással vettem tudomásul, és az enyhe pír visszaköltözött az orcáimra.
- A-Anatole-sama, megértem, ha hasonló bosszút forral, de kérem vigyázzon... h-hová nyúl Embarassed - böktem ki a kérésemet halkan motyogva, és kicsikét össze is húztam magamat. Rettenetesen zavarba jöttem, nem szoktam hozzá, hogy ilyen... különösen érnek hozzám, amire csak rátett egy lapáttal, hogy ebben az öltözetben úgy éreztem magam, mintha valójában... semmi sem lenne rajtam.
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 593
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Anatole Saito on Hétf. Júl. 15, 2013 6:35 pm

Valahogy sikerül felevickélnem a vízfelszín fölé, jó mélyeket lélegzek a virtuális levegőből, tüdőmet mohón töltöm meg az éltető oxigénnel. Kicsit bepánikoltam, de hiszen az ember könnyen megijed az ismeretlentől, ebben a tóban pedig ki tudja mik úszkálhatna rajtam kívül. Lehet baromi nagy butaság volt ebbe a koszos, bacilusokkal teli gödörbe ugrani és még szegény Yurihimét is belerángatni, mikor az imént fogtam ki egy bakancsot. Ki tudja milyen fertőzést kaphatunk el. Blöe. Ó, igen, hol van a kisasszonyka?
Mire elkiáltanám a nevét és nyomába erednék, meghallom a hátam mögül a nevetését. Helyt adok a bocsánatkérésének, igenis megijedtem. Nem vagyok egy betoji alak, de nem akarom, hogy baja essen és az az én lelkemen száradjon. De ami azt illeti, célom végül sikeres volt, s bármennyire is visszanyalt a fagyi, a lánykát végül nevetni látom. \o/ Huncutsága csöppet sem paprikázza fel a kedélyeim, öröm hallani csilingelő kacagását, s emellett mégis ki akarna bosszút állni, főleg ezen az ártatlan, bájos lánykán. Vagy mégis? Twisted Evil Bizony, már kattog is agyam az ellentámadáson. Persze előtte nem árt elaltatni kicsit, nehogy megsejtse mit forralok ellene, hisz a férfiúi egóm nem hagyhatja ennyiben a dolgot. Még hogy vigyázzak, hogy hova nyúlok Rolling Eyes
- Ugyan már kedves, milyen perverz alaknak néz engem? Mondtam már, hogy nem áll szándékomban kihasználni a helyzetem. Habár... - s itt tartok egy szusszanásnyi időt, s ahogy megrohamoznak a gondolatok, úgy tódulnak nyelvemre a rímek, s szavalni kezdek a kisasszonynak:
Kegyed szívemnek oly kedves,
Bántó szándékkal sosem illetném,
A természet Önhöz igen kegyes,
Szépsége akárcsak egy istennőé,
Ajkad kék, mint az ég,
Szemed édes mint a méz,
Hogy is van ez tovább?
Én már el is felejtém scratch 
S amíg ömlenek belőlem a sületlenségek bókok, egyre közelebb libbenek hozzá, s mikor már csak 1-2 méternyi távolságba kerülök, s az óda végére érek, hirtelen nagy lendületet veszek, s tenyeremmel erőteljesen megtolom magam előtt a vizet, hogy játékosan összefröcsköljem vele a lánykát.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Yurihime on Hétf. Júl. 22, 2013 9:21 pm

Megzavarodtam, hiszen őszintének tűntek Anatole-sama szavai. Egyébként sem tudtam elképzelni a fiatalúrról, hogy füllentene, ahogy azt sem, hogy illetlenül nyúlkálna hozzám. Baleset, véletlen azonban lehetett volna, és ezt is feltételeztem, habár ezek szerint hibásan. De ha nem ő ért hozzá a lábamhoz, akkor kicsoda? Vagy micsoda? Bevallom, kissé elsápadtam a gondolatra, igyekeztem azzal megnyugtatni magamat, hogy bizonyára csak egy hal merészkedett túl közel hozzánk annak ellenére, hogy itt zajongunk, a halak pedig félnek az emberektől. Ha nem félnének, horgászni is sokkal egyszerűbb lenne, hiszen csak ki kéne emelni a pontyokat a vízből, miután hozzánk úsztak, hogy megsimogathassuk őket ^o^ Vettem egy mély lélegzetet és derűs arccal felnéztem a kovácsra.
- Bocsásson meg, eszem ágában sincs ilyesmit feltételezni, gondoljon bármire is ^.^ - feleltem, majd érdeklődve figyeltem, mire készül, hiszen látszott rajta, hogy valamihez összeszedi a gondolatait. Nyakig elsüllyedtem a vízben, és élveztem a hűs ölelését, lábaimmal és kezeimmel pedig egy helyben maradva tempóztam. Mihelyst a fiatalúr szavalni kezdett, felcsillantak a szemeim. Vers, nagyon szerettem a verseket is, akárcsak a gyönyörű festményeket vagy a gondosan megmunkált és kifaragott szobrokat. A művészet, az alkotás szépsége mindig is lenyűgözött és büszke voltam rá, hogy mestereim között voltak művészek is, akik segítettek elsajátítani a szépírás és a virágrendezés alapjait. Felkuncogtam és kicsit kiemelkedtem a tóból, hogy megtapsolhassam a remekművet. Bevallom nagyon jól estek a hízelgő szavak, talán kicsit el is pirultam a bókok hallatán, noha a kék ajak egy kicsikét ijesztő volt. Meg is tapintottam a számat.
- Hálásan köszönöm, nagyon kedves és igazán szép verset fabrikált ^.^ Anatole-samának milyen ízű a szeme? ^.^ - pillantottam érdeklődve az egyre közelebb úszkáló férfiúra, ám váratlan hidegzuhany ért, szó szerint. Azt hiszem... lefröcsköltek, legalábbis erre engedett következtetni az arcomba repülő nedvesség, melyre én lefagyva reagáltam. Már egyébként is úgy festhettem, mint egy ázott ürge, de azt hiszem ez most fokozottan igaz volt már rám.
- Már megbocsásson, de azt hiszem kellően vizesek vagyunk így is ^.^" - nehezteltem kissé Anatole-samára, majd elmerültem a vízben... hogy aztán nagy lendülettel felrúgva magamat a felszín fölé egy még nagyobb zuhanyban részesítsem a fiatalembert, teljes valómat használva a fröcskölés kivitelezésére. Újfent elfogott a kuncogás, ám nem hagyhattam, hogy visszavágjon. Emlékszem régen, évekkel ezelőtt, amikor először jártam a tengerparton még középiskolásként, akkor is ilyet játszottunk a kisasszonyokkal. Ki gondolta volna, hogy még felnőtt fejjel is élvezetesnek fogom találni ezt a játékot? Szóval nem hagyhattam, hogy visszavágjon, így újra lemerültem a víz alá, egyrészt hogy elkerüljem a felém fröcskölt vizet, másrészt pedig hogy újabb orvtámadást hajtsak végre. Ámde a víz alól már nem jöttem fel...
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 593
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Anatole Saito on Hétf. Júl. 22, 2013 10:39 pm

A kisasszonyka kitörő örömmel fogadta hevenyész versikémet, sőt, úgy tűnt, őszinte odaadással tapsolt meg, erre én orvul letámadom. Hát Anatole, ma nem éppen az illedelmesség mintapéldánya vagy, ideje lenne talán visszavenni. Ámde Yurihimét sem kell félteni, mert bár elég feddő hangnemben válaszol, ellentámadásba fog. Mímelt neheztelése nem kelt bennem pánikot, hiszen ez az ártatlanság szerintem még akkor sem haragudna meg rám igazán, ha valami komolyabb csínytevést követnék el ellene. De megkapom én is a jussomat, alaposan lefröcsköl, így száradó félben lévő hajam ismét a kobakomra tapad és kénytelen vagyok kezemmel kisodorni az ázott tincseimet a szememből. Mire azonban körbenézek, Hime már nincs sehol...
Hehe, ezt nem nyalom be még egyszer. A lányka biztosan megint be akar cserkészni és a lábamnál fogva akar ijesztgetni. Hmm, és mi lenne, ha kicsit rájátszanék? Akkor azt hihetné, hogy könnyű préda vagyok és mikor orvul elkap, akkor már résen leszek.
- Ó, Yurihime kisasszony, merre van? - kezdek bele a félhangos kiáltozásba, hangom úgy trillázik, mint valami gondterhelt vénasszonyé - Kisasszonyka, ugye nem esett baja? Ó jajjj, ugye nem kapta el a Kraken!? - ezután egyre jobban kezdem belelovalni magam a hisztérikus jajveszékelésbe, közben pedig hunyorogva kémlelem a vizet, hátha találok árulkodó jeleket, mondjuk hullámokat vagy buborékokat, amik elárulják a lány hollétét a víz alatt - Ugye nem? Ugye nem hagyta magát a víz mélyére rántani? Kisasszony, kérem, adjon valami életjelet! - elkezdek a vízben lépkedni, hátha így hamarabb a nyomára bukkanok, közben a parton lévők felé is intézek pár szót a hitelesebb színjáték érdekében - Emberek, vigyázzatok! Maga a Kraken leledzik ebben a vízben! Kayaba teremtményei elől nem menekülhetünk! Fussanak, fussanak az életükért! Engem hagyjanak veszni, nekem már úgyis mindegy! Fussatok bolondok!
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Yurihime on Hétf. Júl. 22, 2013 11:13 pm

A parton ténfergő féltucat ember furcsállva bámulta meg a vízben kiáltozó félnótást. Ki mosolygott rajta, ki csak legyintett rá, hogy neki is elment az esze a sok megpróbáltatástól. Igen ám, de egyszer csak lefagytak a fűben sütkérező-piknikező játékosok és mutogatni kezdtek Anatole háta mögé. A rémület hamar úrrá lett rajtuk, és a bolondok futni kezdtek, ahogy a kovács kívánta. Minthogy a harcos a part felé fordult, így talán először csak azt érzékelhette, hogy valami árnyékot vet rá, de a hangokból ítélve kétségtelen volt, hogy végre felszínre bukkant az ellenfél hosszú idő után és jó adag vízpermetet zúdított a férfi nyakába. Ám ha megfordult, nem egészen egy ázott leány látványa várta. Az is, de a [[Mini Kraken]] csápjai között, félájult állapotból ébredezett. A szörny három méterrel tornyosult a tó fölé, legalább egy tucat csápjából négyet-ötöt font Hime köré.

Valami a bokám köré csavarodott, és lerántott. Ugyanaz a jéghideg érzés fogott el, mint az imént. Az ereje rettentő volt, ez nem lehetett... Anatole-sama keze. Rémülten próbáltam meg kiszabadulni, rángattam a lábamat, de nem engedett a lény, mely elkapott. Sikítottam volna, de csak a víz tolult be a levegő helyett a számba, a pánik és a fulladás pedig hamarosan eltompította az elmémet. Hamarosan tán tényleg kékek lesznek az ajkaim...
Mikor magamhoz tértem, legalább két-három méterrel a tó felszíne felett himbálóztam. Végre kaptam levegőt, igaz heves köhögésbe kezdtem egyszer s mint, mígnem légzésem helyreállt. Fájdalmas volt levegőt venni, de még ennél is rémítőbb volt az érzés, ami minden porcikámat körbejárta. Nem csak a levegőhiánytól fulladoztam, de a nyakamat is fojtogatta valami, és ahogy megrándultam és megpróbáltam megérinteni, ráébredtem, hogy csápok fogáságába estem. Felnyögtem, ahogy a lábaim körül feljebb csúszott a nyálkás nyúlvány, spirál alakban egyre feljebb és feljebb, mígnem teljesen körbefont. Derekam és mellkasom körül is éreztem a szorítást, és az érzés annyira különös és ijesztő volt, hogy nem voltam benne biztos, egyáltalán van-e még rajtam mindenhol ruha, ahol kellene lennie O///O
- Anatole-sama... s-segítség...! - kérleltem a fiatalúrt, akit felfedezni véltem alant. Én magam képtelen voltam kijutni, hiába ragadtam meg a nyakamat ölelő csápot. Alig egy-két centivel tudtam megmozdítani, épp csak annyira, hogy a fojtogató érzés enyhüljön és így erősödhessen a nyöszörgésem, amit a szenvedés és a testemen bolygó csápok okoztak.
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 593
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Anatole Saito on Hétf. Júl. 22, 2013 11:46 pm

Úgy tűnik, hogy a Gandalfot megszégyenítő felszólításom hatásosnak bizonyult, s parton lévő emberek egyre-másra hagyják el fejvesztve a partot. Büszke vigyor ül ki arcomra, de hamar rá is fagy, amikor megjelenik előttem/rajtam az árnyék. Szép nagy árnyék. Aggasztóan szép nagy árnyék... O.o Nyakamat behúzva, a sipákolást abbahagyva félve sandítok hátra, miközben köhécselő hang üti meg a fülemet. Yurihime levegő után kapkodásának lettem fültanúja, ahogy próbálja légcsövéből eltávolítani a félrenyelt, oda nem való vízcseppeket, ám nem az ő árnyéka borult rám sötét lepelként. A kisasszonyka ugyanis egy sokkarú vízi szörny áldozatává vált, annak egyik csápjában raboskodik magatehetetlenül és segítségemet kéri. Egy Kraken? Ez valóban a legendás lény? Mégis hogy kerül ide Aincradba... ohh, buta kérdés. Talán helyesebb lenne azt kérdeznem, hogy került ide az első szintre, a Kezdetek városának tavába, ergo védett területre? Nincs idő a pánikra, cselekedni kell!
Páncélt magamra ölteni egyrészt aligha van idő, másrészt a súlyos páncél vízben való viselése nem hogy nem divatos, de egyenesen hátrányos lenne tekintettel a mozgásomra. Ellenben puszta kézzel, a teljes felszerelésem nélkül képtelen lenné annyira hatékony lenni, mint ahogyan azt a helyzet megkívánja, így balomba szólítom hű társamat, Baran pörölyét, s nem vagyok rest kettes szintű akrobatikámmal felturbózva nekiiramodni a szörnynek. Mivel nincs térde, ezért mellőznöm kell a reflexeinek megvizsgálását, így egyenesen annak a csápnak a tövét célzom be, amely Yurihimét tartja foglyul. Ha sebzést nem is tudok bevinni - lévén védett terület, egy mobot pedig aligha tudok kihívni párbajra - akkor is a támadásom generálta lökéshullám talán elegendő lesz arra, hogy Himét kiszabadítsam - Egyet se féljen kisasszony, Anatole Hasselhoff érkezik!
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Yurihime on Kedd Júl. 23, 2013 12:54 am

Fél szememet becsukva vergődtem a karokban, és kétségbeesett tekintettel néztem le Anatole-samára, ahogy fegyverét előhívja és amennyire a víztömeg engedi, megrohamozza a szörnyet. Nehéznek tűnt a pörölye, mégis oly' könnyedén forgatta, már-már elámultam volna tőle, ha nem éppen a legkellemetlenebb helyeken éreztem volna a lény csúszós tapintását. Újfent felnyögtem, és nekifeszültem a csáp lefejtésének, de eredményességem hasonló volt, azaz nem hozott gyümölcsöt. Anatole-sama azonban hősiesen kirobbant a tóból, és lesújtott a teremtmény testére. Megingott, majd jószerivel eldőlt, hatalmas robajjal belecsapódva a vízbe velem együtt. Azonban a szorítása engedett, így miközben elmerültem, ki tudtam valahogy csúszni a karmai közül és a félelemtől hajtva löktem el magam, majd bukkantam ismét felszínre. A tintahal szerű lény eltűnt a mélyben, csupán méretes hullámokat és fentről aláhulló vízpermetet hagyva maga után.
Lihegve-köhögve evickéltem a part felé, egész testem beleremegett a szörnyű élménybe, mely egyszerre volt rendkívül kínos, kellemetlen és borzasztó. Ám percek elteltével már túljutottam annyira a sokkon, hogy valamelyest megnyugodjak és a zihálásom is megszűnjön. Méltóságom azt hiszem teljes egészében elveszítettem, ámde inkább annak örülök, hogy még életben vagyok, és nem fulladtam meg Embarassed Ugráló-dobogó szívemre tettem a kezem, majd kicsit lendületesebben lódultam meg a part felé, ám így is csak lassacskán tudtam úszni. Lábaim is elgyengültek már.
- K-köszönöm, Anatole-sama, nagyon hálás vagyok a segítségéért. Kérem ne aggódjon miattam, jól vagyok ^.^ - mosolyogtam rá halványan a fiatalemberre, ahogy a közelembe került. Ha segíteni szeretett volna, kivételesen nem ellenkeztem, nem éreztem magamban túl sok energiát még a szabadkozáshoz sem. Amint kiértünk a partra, fáradtan és elcsigázottan terültem ki a nedves fűre. Szükségem volt néhány percre, hogy összeszedjem magam. Nem hittem volna, hogy ez a tó ilyen veszélyes, biztosan nem fogok többet fürdeni benne Sad
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 593
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Anatole Saito on Kedd Júl. 23, 2013 10:23 am

Nagyot lendítek pörölykén, hogy belecsaphassam a csábos csápos szörnyeteg lagymatag testébe. A Kragen - öregem, még mindig nem hiszem el, hogy ennyire felfestettem az ördögöt a falra és valóban ez a lény tanyázik pont a kedvenc halastavamban - meginog, majd eldől, mint az ólajtó, mini cunamit gerjesztve maga körül. Szerencsére a kisasszonykának sikerül kiszabadulnia a karmai közül, s el is kezd elcsigázott tempóban a partra evickélni. A biztonság kedvéért pörölyömmel a kezemben, ugrásra készen szemlélem a mobot, amint eltűnik a habokban, de már nincs kedve újra huncutkodni szegény leánnyal. Úgy kell neki, ne nyúlkáljon oda, ahova nem illik. Labdázhattunk is volna együtt, az sokkal barátságosabb... Rolling Eyes
Inventorymba visszaküldöm fegyveremet, majd gyorsan odatempózok Yurihiméhez, s hátánál és térhajlatánál fogva, aktiválva súlyemelésem ölembe emelem, hogy kivihessem a partra. - Ne aggódjon hölgyem, most már vége. Ideje megszárítkozni! - Mosolygok rá kedvesen, miközben fülelek, hogy szíve mennyire zakatol. Mire a partra érünk, kezd megnyugodni. Aldo úgy alszik a kemping székben, mint aki semmit sem vett észre az imént történtekből. Egy rosszalló horkantással veszek minderről tudomást, de inkább a lánnyal foglalkozok most. Leteszem a parton a puha fűbe és hagyom, hogy kipihegje magát. Fölébe hajolok, s tüzetesen megvizsgálom, hogy nem esett-e baja. Úgy tűnik aggodalomra semmi ok, nagyobb volt az ijedtség, mint maga baj.
- Azt hiszem illenék kárpótolnom valamivel kegyedet. Van valamim, ami lehűtené a kedélyeket és megnyugtatná az idegeket, arról már nem is beszélve, hogy még finom is... - elvigyorodok, s miután összekötöm a még mindig nedves hajamat, hogy ne lógjon a szemembe, előteremtek az inventorimból két jégkrémet. Igen nagy ritkaság ez Aincradban, de mikor máskor fogyasszuk el, ha nem egy barátság kezdetének és a túlélésünknek megünneplésekor.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szer. Júl. 24, 2013 2:10 pm

A küzdőteret lezárom.

Jutalom: 30 exp 60 arany
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14750
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yurihime & Anatole

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.