[Küldetés] Project D

1 / 7 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] Project D

Témanyitás by Rosalia on Csüt. Máj. 16, 2013 12:08 am

Résztvevők: Kyuushiro, Aoishi Airi, Jun, Hanatsu, Yurihime, Nomad, Szophie, Clio Chronos, Clark Corben
_______________________________________________________________________________________________________


- Minden kasztból sikerült összeszedni egy tagot?
- Igen, uram, sőt harcművészből és idomárból többet is, de a skála szerint kiugró értkeket mutatnak mindannyian.
- A helyszín készen áll?
- Magam ellenőriztem le, uram.
- Érzékelők a helyükön?
- Igen, minden a helyén.
- Helyes. Akkor kezdjük!
_______________________________________________________________________________________________________

Első körötök roppant egyszerű lesz, hisz csak a karaktereitek mindennapjairól kell mesélnetek. Hogy mivel töltik a szabadidejüket, merre járnak, mi a hobbijuk a SAO-ban, mik a jó és rossz szokásaik, milyen az érzelmi állapotuk jelenleg, miken agyalnak éppen. Csupán egy átlagos, harc és minden nyűgtől mentes napotokba szeretnék betekintést nyerni, hogy megismerhessem a karaktereitek viselkedését a kaland elején. Találkozhattok másokkal, mehettek emberek közé, bemesélhettek magatok mellé NJK-kat, ha szükséges. Csupán egyetlen kikötésem lenne: ti, játékosok, egymással nem találkozhattok!

Sorrend: nincs
Határidő: 5 nap/kör (tehát 20. éjfél)
Első körre 300 szavas minimum érvényes! Engedjétek szabadon a fantáziátokat, írjatok bőséggel, ne spóroljatok! Wink


játékosok adatai:
  • Kyuushiro (kardforgató)
    Élet: 7
    Fegyverkezelés: 4+2
    Erő/Irányítás: 2+11
    Kitartás: 4
    Gyorsaság: 12+4
    Speciális képesség: 6
    Páncél +9
    Elsődleges jártasságok: keresés (2)

  • Aoishi Airi (lovag)
    Élet: 5
    Fegyverkezelés: 4
    Erő/Irányítás: 4+1
    Kitartás: 3
    Gyorsaság: 3
    Speciális képesség: 1
    Páncél: +4
    Elsődleges jártasságok: -

  • Jun (harcművész)
    Élet: 4
    Fegyverkezelés: 3
    Erő/Irányítás: 3+1
    Kitartás: 2
    Gyorsaság: 1
    Speciális képesség: 2
    Páncél: +2
    Elsődleges jártasságok: észlelés (1)

  • Hanatsu (íjász)
    Élet: 3
    Fegyverkezelés: 4+4
    Erő/Irányítás: -
    Kitartás: 3
    Gyorsaság: 4
    Speciális képesség: 1
    Páncél: +2
    Elsődleges jártasságok: keresés (1), lopakodás (1), észlelés (1), akrobatika (1)

  • Yurihime (harcművész)
    Élet: 11
    Fegyverkezelés: 59+9
    Erő/Irányítás: 13+7
    Kitartás: 3+2
    Gyorsaság: 5+2
    Speciális képesség: 4+5
    Páncél: +16
    Elsődleges jártasságok: keresés (1), látás (1), súlyemelés (1), akrobatika (1)

  • Nomad (árnyharcos)
    Élet: 7
    Fegyverkezelés: 3
    Erő/Irányítás: 4 (+1 kés)
    Kitartás: 2
    Gyorsaság: 4
    Speciális képesség: 5
    Páncél: +9
    Elsődleges jártasságok: keresés (1), észlelés (1), látás (1), akrobatika (1)

  • Szophie (állatidomár)
    Élet: 15
    Fegyverkezelés: 3+3
    Erő/Irányítás: 10+17
    Kitartás: 13
    Gyorsaság: 25+2
    Speciális képesség: 6
    Páncél: +16
    Elsődleges jártasságok: lopakodás (2), észlelés (1), súlyemelés (1)

  • Clio Chronos (harcművész)
    Élet: 4
    Fegyverkezelés: 2
    Erő/Irányítás: 4+3
    Kitartás: 1
    Gyorsaság: 3+3
    Speciális képesség: 1
    Páncél: +6
    Elsődleges jártasságok: keresés (1), akrobatika (1)

  • Clark Corben (állatidomár)
    Élet: 3
    Fegyverkezelés: 2
    Erő/Irányítás: 4
    Kitartás: 2
    Gyorsaság: 2
    Speciális képesség: 2
    Páncél: +2
    Elsődleges jártasságok: -

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Nomad on Csüt. Máj. 16, 2013 1:51 pm

Teljes csend, melyet csak egy halk szuszogás tör meg kezdetben, ez még ébredésem órája. Bár a játékban nem kell a karakterünknek alvás, de a valódi testünknek igen. És ilyenkor az is alszik, legalábbis azt hiszem, hogy csak ilyenkor. Bár ki tudja, néha olyan ez az egész, mintha folyamatosan csak álmodnám a dolgokat, ezért nem lenne nehéz elképzelnem, hogy a testünk egész idő közben alszik. valójában azonban inkább arra lennék kíváncsi, hogy milyen látványt is nyújthatunk egy-egy kórházi szobában az ágyhoz szegezve, sisakkal a fejünkön, infúzióval. Csendesen, lassú mozdulatokkal kelek fel ágyamból, és annak szélén leülve kezdek el nyújtózkodni. Elég érdekes, hogy néha úgy érzem, mintha elaludtam volna a nyakamat, pedig elméletben itt nem nagyon lenne ez lehetséges. Jobb kezem mutató, és hüvelykujját kinyújtva lehívom a menüablakomat, és az inventorimból gyorsan magamra öltöm szokásos ruhadarabjaimat, aztán egy gyors ellenőrzést végzek benne, hogy milyen tárgyaim is vannak, és mi az ami talán kéne, és amit könnyedén megtudok szerezni. A mai napra úgysem terveztem semmit, így ez egy pihenő napnak számítana, tehát nálam tökéletes az ilyenekre. Első lépésként a mai nap folytatása érdekében, hamar felkelek az ágyról, és lassú léptekkel haladva, kisétálok az ajtón, majd azt visszazárva magam után, lefelé veszem az irányt a lépcsősorokon keresztül, hogy a fogadó előterébe jussak, mely egyben egy kocsma is. Ahogy hallgathatom pár játékos, és njk már eléggé hamar nekikezdtek az ivásnak, és a hangoskodásnak, de továbbra is próbálva kisebb, nagyobb sikerrel kizárni őket tudatomból, a pulthoz lépdelek, hogy az egyik szabad székre letelepedve rendeljek magamnak valami reggelit, és egy italt mellé. Hamar meg is kapom amit kértem, és szinte azonnal már fizethetem is ki a dolgokat. Eléggé sűrűn elgondolkozok rajta, hogy ezek lényegében csak fölösleges kiadások, és nélküle is megmaradnánk, de a játéknak köszönhetően az éhség, és a szomjúság érzetünk is ugyan úgy megmarad, mint ahogy az is bennünk van, hogy elfáradunk, és aludnunk kell. Ez már nem olyan, mint a régi játékok, hogy a karakterünk folyamatosan fut, és már háromszor lefutotta a maratont, de még mindig semmi baja, vagy hogy csak pár másodpercet kell várnunk, de már ugyan olyan gyorsan tud sprintelni, mint előtte. Nem, itt tényleg el is tudunk fáradni, ami kissé kellemetlen néha, néhány helyzetben. Gyorsan tüntetem el tányéromról az ételt, és poharamból az italt, hogy aztán kezeim segítségével kissé ellökve magamat a pulttól, nekiinduljak, és a kijárat felé vegyem az irányt. Nem nagyon tudom továbbra sem pontosan, hogy mit is csináljak a mai napon, ezért az erdők felé veszem az irányt, hogy néhány állatra vadászhassak, hiszen ha egyenlőre eredményesen elkészíteni nem is, de eladni még mindig elbírom a húsukat, ami szintén eléggé hasznos tud lenni, főleg ha a kajapénzről van szó. Vagy így, vagy úgy, de étkezési célzatból biztosan fel tudom használni, és ez is sokat számít. Legalább nem jelent plusz kiadást így, ha enni akarok valamit. Ahogy kilépek a védett területről, hamar futólépésre váltok, hogy minél hamarabb a kívánt helyre érkezhessek, de azért útközben, egy-két vaddisznót meglátva, őket sem hagyom ki a mókából, és hamar szilánkokra töröm őket, hogy az értük járó pontokat, és egyéb tárgyakat ha dobnak elrakhassam, és persze a húsukat is. Nincs is jobb, mint a gyorsan megszerzett hús, melyet, ha másoknak nem is nagyon, de njk boltokban, nagyon olcsón, vagy szinte, esetleg egyáltalán nem lehet eladni. De ha mégis, akkor legalább könnyen szerzett pénz. Még ha kevés is, de megbecsülendő, hogy nem a tartalékaimat kell így felhasználnom. Hosszú órákat képes vagyok ezzel eltölteni, hogy aztán egy fára felkapaszkodva, annak egyik magasabban elhelyezkedő ágára leülve, a törzsnek dönthessem hátamat, és úgy kezdjek neki a pihenőmnek. Közben a lombokon keresztül, az itt-ott látszódó eget bámulom, és azon kezdek el elmélkedni, hogy vajon mennyi ideig fog tartani, hogy kijuthassunk innen. És, hogy vajon mit csinálhat most a családom. Mennyire aggódhatnak értem? És milyen sűrűn látogatnak meg? Vajon most is van valaki mellettem a valóságban?

Nomad
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 160
Join date : 2013. Feb. 06.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
377/400  (377/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Tsubasa Norika on Csüt. Máj. 16, 2013 2:15 pm

Van néhány nem mindennapi tulajdonságom, amivel büszkélkedhettem, amióta az eszemet tudom. Először is, szívből utáltam az okostónikat, a cuki kislányos dolgokat (köztük őket is), és azokat is, akik olyan trágár vagy egyéb köznevekkel illettek meg, amiért képes voltam néhány arcot. Másodszor: a Japánban lassan befutó Platina Varánuszok basszusgitárosa voltam, és kétnaponta együtt próbáltunk a rock-klubban valóságban is, és Aincradban is. Amikor úgy tartja kedvem, írok dalszövegeket és basszusgitározom magamban, vagy az utcán, hogy ezzel jobb kedvre derítsem azokat a normális játékosokat, akik össze voltak törve attól, hogy talán életük végéig SAO-ban ragadtak. Harmadszor: rockergót vagyok, hobbim sötét angyalkás dolgokat gyűjteni, ráadásul a hátderekamon van is egy szép angyalszárnyas tetkóm "Sötét Angyalkirálynő" felirattal, amit általában büszkén mutogatok a társaságban. Éppen az ilyen kis hobbim miatt alakult ki ama speciális képességem, hogy fekete angyalszárnyaim lesznek a hátamon, és elrepülhetek, ahová kedvem tartja... de a használat után pihentetni kell egy kicsit ezt a képességet, másrészt még előfordult néha, hogy csak úgy nem a megfelelő pillanatban eltűnik a hátamról, én pedig zuhanok valahány métert. Amilyen az én formám, ez mé kis szinten így lesz egy darabig, amíg meg nem tanulom rendesen kordában tartani ezt a képességet. De assz bissztosz, hogy angyalszárnyra kapva, kaszával a kezemben olyan félelmet keltek a leggyengébb idegzetekben, mintha én volnék a repülő Halál.
Ma koncertünk lesz az Aincrad egyik legnagyobb szórakozóhelyén, és erre sokat gyakoroltunk. Saját és más számokat (Nightwish volt ma a heti darabunk a más számok terén, és egy részét meg nekem kell énekelnem, mert lány vagyok, és a híres együttes fronténekese is nő). Egész délelőttömet gyakorlással töltöttem a kőfalas szobámban, majd délután felé ideje volt készülni, mert délután ötkor kezdődik a koncert, és az eltart majdnem éjfélig. Felkaptam a hangszeremet, amely magában rejti a fegyveremet is, elindultam a koncert helyszíne felé.
Meg is érkeztem. A bár tele volt a rajongókkal, akik már alig várták a fellépést. Kakas, Ichigo és Pityu már a színpad mögött vártak.
- Te meg hol voltál? - nézett rám szemrehányóan Kakas. - Már öt perce el kellett volna kezdenünk!
- Bocsi, de be kellett még hangolnom a basszusgitáromat. - magyarázkodtam.
- Legalább mind itt vagyunk. - vonta le a következtetést Ichigo. - Akkor hát ha nincs már több készülődés és várakozás, csapjunk a lecsóba... bár jó lenne egy finom kis lecsó... ahogy az anyu csinálja...
- Most ne a hasaddal törődj, hájfej, inkább a kezed mozogjon a szintetizátoron. - torkolta le Pityu. - Ha még öt percig itt totojázunk, a rajongók megtépik a szegény tulajt, pedig ő csak egy NJK.
A fellépés gondtalanul zajlott. Ahogy felléptünk, a rajongóhad hujogott és ujjongott kezeiket olyan magasra tartva, ahogy csak bírták. Nagy örömmel fogadták az előadásainkat. Lejátszottuk a saját számainkat, és azokat a Nightwish számokat, amiket ők kértek.
Végül mindenki jó hangulatban széledt szét. A koncert után a Platina Varánuszok teljes bandája elzúzott a kedvenc kocsmánkba, hogy megünnepeljük ezt a sikeres estét. Jókedvvel iszogattuk söreinket és borainkat, amíg hajnali fél kettő táján annyira berúgott Pityu, hogy haza kellett őt támogatnunk. Aztán mi is felbomlottunk, s ki-ki ment a saját lakóterére.
Még nem feküdtem le, mert nem voltam még olyan álmos. Általában éjszakai madárka vagyok, de amikor már nincs semmi dolgom szinte, azzal foglalom el magam, hogy az itt talált angyalkáimat rendezgetem, olvasok paranormális típusú könyveket, vagy pedig beledobom magam a költészet világába.
Most jut az eszembe... így belegondolva, leszámítva a koncertet és Pityu ittasságát, eseménytelenül telt el a napom. Szinte már gyanúsan eseménytelenül. Érzem a zsigereimben belül, hogy itt valami gebasz fog történni. Nagy-nagy gebasz... vagy én képzelődöm?

_________________
Spoiler:
Képességtáblázat:
Élet: 11 /55 hp/
Fegyverkezelés: 11
Erő: 11 (+3)
Kitartás: 6
Gyorsaság: 6 (+3)
Speciális képesség: 7
Páncél: 6

Jártasságok:

Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (1. szint)
Keresés (1. szint)

Másodlagos jártasságok:
Érclátás (1. szint)
Fegyverkészítés (1. szint)


Tsubasa Norika
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 160
Join date : 2013. Apr. 04.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
10/500  (10/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Szophie on Csüt. Máj. 16, 2013 6:32 pm

Aincradban az élet sosem volt felhőtlen, ez volt az a hely, ahol mindig történt valami érdekes és egyben hajmeresztő dolog. Ezen a napon viszont nem így volt. Szokatlanul csendesen telt minden, persze lehet, hogy csak azért, mert nem mozdultam ki a Kezdetek Városból, nem vállaltam küldetést, és nem párbajoztam senkivel.
Az egész korán reggel kezdődött. Hatalmas égzengés keltett fel álmomból, melyet nagy villanások követtek. Vihar volt, kint zuhogott az eső, és a szél fákat döntött ki, olyan erősen fújt. Kinek lenne kedve ilyenkor bármit is csinálni? Farkasomnak. Ő mindig, minden körülmények között képes arra, hogy kimenjen egyet harcolni. Csakhogy kivételesen ő sem vett rá ilyesmire. Hogy miért? Mert egy nyuszi! Amikor szememet dörgölve, kócosan kimentem a konyhába, hogy keressek valami reggelit, valami furcsa vinnyogásra lettem figyelmes az asztal alól. Lekukkantottam, és mit látok ott? Vezért, amint remegve kucorog félelmében. Jól ki is nevettem, amire természetesen egy rosszalló morgással válaszolt. Így történt, hogy a petem félelme miatt végre kaptam egy szabadnapot, ugyanis nem mert egész nap előbújni rejtekhelyéről.
Nyugodtan átsétáltam a süti szobába, ahol jól telereggeliztem magam, majd nagy levegőt véve, egy esernyő, és egy könyv kíséretében elindultam ki a városba. Hogy miért? Egy jót olvasni! Esős időben nincs is jobb, mint egy könyvet bújni, egy cuki kis cukrászda üvegablaka mögül, hallgatva az esőcseppek kopogását, és meleg kakaót kortyolgatni. Így is tettem egész délelőtt. Izgalmas kis könyvet találtam magamnak, amit egyszerűen nem tudtam letenni, annak ellenére sem, hogy a pincér kissé furán nézett rám, tekintve, már órák óta foglaltam a helyet, de csak két kakaót ittam. Végül meguntam a rosszalló tekinteteket, így tovább álltam.
Egy kis szélcsendes helyen töltöttem napom hátralevő részét. Egy eldugott pad egy fedett sikátorban, nekem nem is kellett több. Agyamban ezernyi gondolat cikázott. Nem köszöntem el legutóbb bátyámtól. Egy szó nélkül visszajöttem erre a helyre. Megtehettem volna, hogy otthon maradok. Megtehettem volna, hogy kint maradok. Élném az életem, tanulnák, és vezetném a család ügyes-bajos dolgait, ahogy rendesen kéne. Amióta anyuék.. Amióta.. Rendes komorság ült ki arcomra. Már egy jó pár napja ez van velem. Ritkán mutatok igazán érzelmet, és akkor is csak lehangoltság, komorság jellemez. Nem vagyok önmagam, vagyis jobban mondva újra a régi vagyok. Megint megszállt az a fajta érzelemvilág, ami azóta jellemet, hogy a családom... Még gondolatban is képtelen vagyok kimondani azt a szót. Mi lett velem? Talán azért vagyok megint ilyen, mert kijutottam. Talán azért, mert megint megrohamoztak a kinti valóság rossz emlék képei. Talán most is idővel minden lenyugszik bennem, és akkor önmagam leszek. Önfeledten fogok kacarászni, és sütizni. Felnéztem a goromba, sötét felhőkben úszó égre. Az eső elállt, a kopogás abbamaradt. A hirtelen támadt csönd mindenre rátelepedett. Merengve ültem, és nem láttam a jövőmet. Ha egyszer kijutok, mihez is kezdek? Közgazdász leszek, ahogy mindig is terveztem, vezetem a családi birtokokat, ahogy ennek mindig is lennie kellett volna, és élem szürke, harcok nélküli, kietlen hétköznapjaimat.
Hirtelen lágy léptek hangjára lettem figyelmes.
- Hát itt vagy. - visszhangzott a sikátorban a hang, melyre hirtelen összerezzentem. Irányba néztem, és bólintottam. A kis fehér farkas gyermek szeme kalandra éhesen szikrázott. Elment a vihar, elment a félelme, és elment a szabadnapom is..

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Kyuushiro on Pént. Máj. 17, 2013 10:32 am

[off] Hát akkor... Depis Kyuu indul! Very Happy Ja, és nem ilyen az átlag, csak hát... hm, nincs túl jó formában. [/off]

Nagy levegőt veszek, és elindulok.
Merre? Nem tudom.
Honnan? Nem tudom.
Miért? Nem igazán érdekel.
Lépteim egyenletes, nem túl gyors, nem túl lassú üteműek. Annyit tudok, hogy valahol a Kezdetek Erdejében vagyok. Éppen annyira figyelek a külvilágra, hogy ne menjek neki egy fának sem.
Vicc ez a hely.
Hm? Hogy a Kezdetek Erdeje? Dehogyis! Az első szint? Még annyira sem!
Az egész. Nem, nem az egész Aincrad... szó szerint az egész. Semmi értelme. Még viccnek is rossz.
Bár a viccnek sincs értelme.
Ez a virtuális világ a valóság megcsúfolása, már ha a paródiát lehet parodizálni. Annyi az egész, hogy itt számokkal fejezik ki azt, hogy a semmiért folytatott harcban hol tartunk. Mennyire állunk közel a halálhoz, mennyire vagyunk erősek... nem mindegy? Én is hiperaktív voltam, sikeresen fejlődtem is, de mit értem el vele? Nos? Mondjuk együtt, kórusban, boldogan: semmit!
Megvan a jelenleg felfedezett legjobb kard. Két menő gyűrű. Statjaim szépek, már gyorsabb vagyok, mint amilyen erős, pedig nagyon jó sebzéssel kezdtem... És minek? Azért, hogy kevesebb csapásból öljek meg egy mobot? Nagyszerű! Ez a legfontosabb dolog az életben!
És mi is az élet? Küzdelem a halál ellen? Vagy a halálért? Vagy a halált nem figyelembe vége? Igen, ez lesz az. Nem figyelembe véve valamit pedig hülyeség. Tehát élni hülyeség.
Ha pedig élni hülyeség, akkor értelemszerűen az életért folytatott törekvés is értelmetlen. Tehát az, hogy ebben a játékban erősebbek vagyunk, értelmetlen.
Ahogy a játék is értelmetlen, hiszen az az élet része.
Ilyen és hasonló gondolatokkal elmémben kerülgetem a fákat. Néha jön egy-egy mob, párszor megsebez, aztán két ütéstől szétpixeleződik. Az életösztönöm megmaradt foszlányai vezérlik öklömet, mikor lesújtok az ellenségre. Bár az életösztön is értelmetlen, de nem tudom kiirtani magamból. Baj? Nem tudom. Most mindenesetre nem értekel. Ha nem tudok meghalni, akkor nem halok meg, ennyi.
De miért is jöttem erre? Talán mert pont ugyanannyi értelme van, mintha a másik irányba mentem volna. Semmi. Egy helyben nincs kedvem ácsorogni, bár a kedv is értelmetlen. De hát ember vagyok, bár nem tudom, ennek mennyi értelme van...

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27

Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
871/900  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Jun on Pént. Máj. 17, 2013 3:17 pm

Egy újabb álmatlan éjszaka, megőrjít már ez a játék. A legszörnyűbb dolog amit el tudok képzelni, az az alvás amikor nem álmodik az ember az ég világon semmit sem. Kész kínzás, ha már megannyi mindent beleépítettek, akkor legalább ezt is megoldhatták volna. Az első utam a szobácskám fürdőszobájába vezetett, ahol egy kellemes zuhany kíséretében gondoltam végig mit is csináljak a nap további részében. Talán körbe kellene nézni a városban, és némi étel sem ártana. Az éhenhalás szélén állok. Egy újabb ok amiért lehet átkozni a játék fejlesztőjét, az az éhség érzet. Igaz, hogy nem lesz semmi baj ha nem fogyasztunk ételt, de bizonyos időnként elkezdődik az a maró érzés, az a kellemetlen őrjítő vágy némi étel után. A zuhanyt már ki is húzhatom a listáról, és az öltözködéssel sem kellett sokat bajlódni, mivel nincs sok ruhám, csak két öltözet, egy otthoni és egy kezdő felszerelés. Unottan, kicsit zsörtölődve lépkedtem le a szépen csiszolt falépcsőkön, ami egy előcsarnokba vezetett. Szerettem ezt a helyet, a kilátás szép, és kevés játékos fordul meg erre nappal, valójában elképzelésem sincs mivel tölthetik az idejüket. De őszintén megvallva nem is érdekel, mivel foglalkoznak. Az a legfontosabb, hogy én élek ebben a hamis jólétben. A való világból teljesen megmaradt az az érzés, hogy minden reggel köszöntöm az inast, még itt is annak ellenére, hogy tudom, hogy csak előre beprogramozott NJKknak köszönök, de mégsem tudom elhagyni ezt a szokást. Az étterem részbe érkezve, elfoglaltam a törzshelyem ami a teraszon van egy kis sarokban és mivel csak egy szék van nem kell attól tartanom, hogy valaki megzavar étkezés közben. Mielőtt még rendeltem volna lenyitottam a menüm, egy halk sóhajtást követően kiszámoltam gyorsan még hány napig elég a összespórolt pénzem. Ha csak tíz arany értékben vásárolok akkor még négy napig nem kell küldetésre, vagy valami munkára vadásznom, de az olcsó étel nem étel. Hanem moslék, és ugyebár én ezt nem érdemlem meg. A pincér megérkezett, de mivel teljesen belemerültem a menümbe fogalmam sincs mióta állhat mellettem, és mit látott. Ijedten csuktam le a menüt és néztem arra a bamba üres tekintetre. Egy hamis mosoly kíséretében kezdtem el sorolni a rendelésem. Csak egy szimpla tojásrántotta, narancslé és némi sült szalonna. Valójában, teljesen elegem van, bármit is csinálok ezek az érzelemmentes babák nem foglalkoznak vele. Kivéve ha molesztálom őket, de akkor kiraknak. Unalmas ez az élet. Az étel megérkezett, a pincér megköszöni a rendelést, én pedig kifizetem neki is hozzá is látok. Minden olyan monoton és unalmas. El kell innen tűnnöm mielőtt még megőrülök. A mai első ulticél a mezőség. Ideje ismét bevetnem a tökéletes irányérzékem. Irány észak! Fél órányi bolyongás, és egy hatalmas téren kötöttem ki. Nem tévedtem el, csak túl sok a mellékutca és valahol biztos rossz irányba fordultam. De ha már itt vagyok körbenézek. Egy tucatnyi ember áll körbe egy hatalmas táblát, kíváncsiságom addig úgysem hagy nyugodni amíg meg nem tudom mi is az szóval közelebb lépek átverekedem magam a tömegen és felpillantok a papírokkal teletűzdelt fadarabra.
- Ez micsoda ? - kérdeztem egy mellettem álló játékostól, egy aranyos mosollyal megspékelve.
- Ez egy hirdetőtábla, itt tudsz küldetéseket elvállalni. - kicsit elpirult, szegényke nincs szívem elmondani neki, hogy nem az vagyok akinek képzel. Sőt nekem egyáltalán nincs semmi keresnivalóm egy ilyen helyen. A közelben amúgy is látok egy cukrászda féleséget. A tömeg egyetlen szavamra kettényílt és kényelmesen elhaladhattam új ulticélom felé ami a SweetDreams cukrászda nevet viseli. Legalábbis a tábla szerint. Vajon a fagylalt, és a sütemények is olyan ízletesek mint a valóságban? Fenébe, ha nem költöttem volna el annyi pénzt egy pocsék reggelire... Kicsit bánkódtam, de nyál csorgatva állam a kirakatot nézve, észre sem vettem, hogy egy férfi áll mellettem, aki talán az édességeknél is csodálatosabb dologra folyatja a nyálát, rám. Fordultam meg, ideje egy kis ingyen kajához jutni.
- Szia :3 - mosolyogtam rá, és ezzel meg is kezdődött a rövidke beszélgetésünk, amiben enyhén utaltam az édesség szeretetemre és a kevéske pénzemre. Természetesen, ki hagyná ki ezt a tökéletes alkalmat. Ahogy elvártam, meghívott egy süteményre. Végre beléphettem a cukrászda ajtaján, Saku-val, igen a beszélgetésből kiderült, az is hogy így hívják. Tipikus vesztes név... Na de ne rontsuk el a pillanatot, inkább választok valami süteményt. Ha már úgyis mindenáron boldoggá akar tenni. Én pedig nem utasíthatok vissza egy ilyen kedves ajánlatot.
- Saku-senpai, nézd ezt a sok finomságot, csokitorta, epertorta, fagylaltok, aprósütemények, olyan nehéz választani. Szeretnél nekem választani? :3 - közben mosolyogtam fel rá, habár most nem volt nehéz mivel tényleg vicces volt a helyzet ahogy zavarában mindent megrendelt amit felsoroltam neki. Magának azonban csak, egy szelet süteményt rendelt. Ilyen gyorsan kisemmiztem volna szegényt? Mindegy is, az ő hibája, hogy nincs elég pénze, hogy boldoggá tegyen egy aranyos és szép személyt mint én. A sütemények megérkeztek és már hozzá is fogtam az elfogyasztásukhoz. Az ízük valami fenséges, minden falat a mennyországba juttat. Vajon szerencsétlen mire számít mit kap ezekért az ételekért cserébe? Természetesen semmit sem fog. Elég jutalom az számára, ha velem étkezhet egy asztalnál.

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Aoishi Airi on Pént. Máj. 17, 2013 3:56 pm

Nagyot nyújtózódva ülök föl az ágyamon és, mint minden reggel, most is első dolgom az, hogy kinézzek az ablakon abban reménykedve, hogy a való világ tárul a szemem elé és ami eddig történt az mind álom volt. Sajnos jelen helyzetben még mindig a valóság tűnik az álomnak. Arról nem is beszélve, hogy még mindig az jár a fejemben, hogy ha egyszer visszatérünk a saját testünk irányításához és már nem ebben a virtuális világban leszünk, akkor, hogy fogunk élni a másik világban. Idegennek tűnhet majd.
Nagyot sóhajtva tápászkodok fel és hessegetem el a gondolatokat a fejemből. Most nincs idő arra, hogy ezzel foglalkozzak, hisz amíg ebben a világban vagyok, addig itt kell helytállnom a legjobb képességeim és belátásom szerint.
Egy kis mosakodás után, nem mintha az avatárom összemocskolódna vagy valami, csupán megszokás, pár gombnyomást követően teljes pompámban tündökölhetek. Azt hiszem ez az opció hiányozni fog nekem a való életből, de nem hiszem, hgoy nagyon bánnám majd a dolgot. Végül elindulok a nagyvilágba, hogy ismét eltöltsek egy napot valamivel, amit fontosnak nevezhetek. Persze ami igazán fontos lenne, az számomra még egyelőre lehetetlen. Túlságosan gyenge vagyok ahhoz, hogy felvehessem a harcot a nagyobb és erősebb szörnyekkel. Valamikor fejlődnöm is kellene kicsit. :/
Végül, ahogy minden reggel, úgy most is a szokásos helyen, a szokásos hátsó sarokban foglaltam helyet és a szokásos reggelimre vártam. Tudom jól, hogy néha nem ártana egy kis változatosság, de megkedveltem ezt a helyet, olyan nyugodt és kellemes. Azt hiszem ezért megéri feláldozni a változatosságot. Különben is, ez a hely, amit már nem tudom mióta használok, tökéletes rálátást biztosít számomra mindenkire aki bejön vagy benn tartózkodik és én szeretem megfigyelni az embereket így reggel. Vagyis többnyire az NJK-kat. Belőlük sokkal több van.
- Köszönöm. - mosolygok az NJK-ra, mintha rendes ember lenne. Azt hiszem, hogy a látásom sokban befolyásolja a gondolataimat, hisz bár megjelenik előttem, hogy az említett személy JK vagy sem, mégis ugyan úgy emberszámba veszem az NJK-kat ahogy a többi játékost. Talán még némi szánalmat és bűnbánatot is érzek egy-egy elpusztított mob után, habár tisztában vagyok vele, hogy végeláthatatlan alkalommal képesek újragenerálódni. Végtére is ez a dolguk.
- Néha jó lenne rendes ételt enni. - turkáltam kicsit az elém kirakott reggeliben, mielőtt nekiláttam volna az elfogyasztásának. Éreztem az ízét és elmulasztotta az étvágyamat, de tisztában voltam vele, hogy csak nullásokból és egyesekből áll és ez valahogy nem engedte, hogy meglegyen ugyan az a varázsa, mint a rendes kajáknak. De nincs választásom úgyhogy egyszerűen elfogyasztom és igyekszem jó képet vágni hozzá, hogy ne sértsem meg a szakácsot, már ha az lehetséges ebben a világban.
- Viszlát. - köszöntem el az NJK-któl, bár utána megálltam egy pillanatra és képzeletben megcsóváltam a fejem, hisz nem igazán van értelme annak, hogy köszönök nekik, hisz olyan, mintha meg se hallanák, de hát a jó neveltség megkívánja és nem is szándékozom fölhagyni ezzel a dologgal. Ugyanakkor nem is kell olyan messze mennem, hogy a mai nap első problémájával találkozzam. A tipikus dolog mind a valóságban, mint ebben a valóságban. A gyengébb szenved az erősebbtől. Szánalmas.
- El innen. Hagyd békén. - ékelem be a kardomat a két játékos közti térbe, közben megacélozom az arcvonásaimat, hogy lehetőleg azzal is nehezítsem az "erősebb" dolgát. Szerencsére némi józan ésszel meg lett áldva az is, hisz ha abban nem is hisz, hogy erős lennék, ami valójában nem vagyok a kettő az egy ellent ő sem vállalja be, így a fölösleges harcot is elkerülhetjük és ő is jobb belátásra tért.
- Persze, semmiség. Csak menj innen, mert bármikor visszajöhet. - küldöm el a másik játékost is, hisz egyrészt biztos van jobb dolga, másrészt nincs szükségem kísérőre. Ezzel pedig ismételten megmentettem egy elveszett lelket, úgyhogy már csak a világmegmentés van hátra, de azt azt hiszem, hogy ráhagyom valaki másra. Rám egy kiadós séta vár ebben a szép napsütésben. ^.^

_________________
Posztszín: #B22333
Beszédszín: #C6DB09

Aoishi Airi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 38
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
150/150  (150/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Clark Corben on Szomb. Máj. 18, 2013 9:50 am

Egy nagy semmi a mai napom is. Fekszem a fűben, a legközelebbi település bőven odébb van, már nem érnek el idáig a hangok, és totál nyugalom. A felhőket bámulom, próbálom kitalálni, legalábbis gondolkodom rajta, hogy hol a viharba’ rontottam el, miért büntet az Isten – bármelyik is legyen az – azzal, hogy itt ragadtam. Eddig elkerültem a balhékat, nem akartam belefolyni ebbe az egészbe. Eleve nem is akartam ezt, és most tessék. Mondjuk az biztos, hogy legalább még élek, ergo a Föld, mint olyan, még létezik és nem döntötte romba, és irtotta ki az életet holmi természeti katasztrófa, vagy valami ellenséges földönkívüli faj. Ez legalább jó jel. Később rájöttem, hogy valamit tennem kéne, különben soha nem fogok innen lelépni, és annál nagyobb öröm nem lenne számomra. A panda jelenleg hollétéről fogalmam sem volt, egy kicsit bántam, hogy nincs itt, legalább egy valaki lett volna a társaságomban. És ahogy az lenni szokott, emlegetett szamár, rögtön megjelenik. Egy nagyszerű fejessel ékelte be magát a gyomromba, amitől reflexszerűen felültem, és befeszítettem, hogy ne fájjon annyira. Nem igazán hatott. Rettentően sajgott a gyomrom, és egy rövid ideig levegőt is alig kaptam.
- Normális vagy?! – csattantam fel, mire tágra nyílt szemekkel nézett rám, hogy ne haragudjak.
- Nem úgy értettem, de máskor ilyet ne csinálj! – utasítottam, és bár bólintott, nem igazán hiszem, hogy megértette, vagy egyáltalán foglalkozott volna vele.
- Jól van, ideje valamit tennünk is Bragi. El kellene indulnunk valamerre, hogy ne csak lógjunk a levegőben, különben sose jutunk egyről a kettőre. Jöhet egy kis csihi-puhi? – tettem fel a kérdést a pandámnak, miközben felálltam. Nos, Bragi előszeretettel használja ki jelenlegi apró méreteit, és mászik szinte bárhova, ahol elfér, és most épp a vállamat pécézte ki a piedesztáljának, így az én szemszögemből láthat mindent. Elindultam a legközelebbi település felé, ki a tisztásról, remélve, hogy akad egy kezdő számára elvállalható feladat is, és nem kell megszakadnom sem. Na meg nem ártana, ha a kis görcs – a panda – is megmutatná, hogy mit tud. Láttam mások állatait, ilyen-olyan képességekkel, de Bragi még nem mutatta semmi jelét, hogy bármire is képes lenne, bár ahogy elnéztem, ez őt egyáltalán nem zavarta, sőt, teljesen jól elvolt szinte mindennel, amit talált, vagy adtam neki. Képes volt egy darab kővel is órákon keresztül lefoglalni magát, és ilyenkor elnézve, kezdem azt hinni, hogy egy autista pandát sikerült kifognom magamnak. Meglátjuk, és remélhetőleg mostmár történik valami, mert így nagyon hamar otthagyja majd a fogát.

Clark Corben
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 50
Join date : 2013. Feb. 16.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
149/150  (149/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Yurihime on Vas. Máj. 19, 2013 5:50 pm

A Nap első sugarai nyitották fel a szememet kora hajnalban, ahogy mindig. Szeretem a reggeli levegőt, ahogy a hűs szellő végigsimítja a bőrömet és mélyeket szippantva belőle felfrissít. A napot szokás szerint az ablakba kiállva kezdtem, hogy élvezhessem az általa oly' nagyra becsült állapotot, majd kisétáltam a kis kertembe, ahol a zsenge, smaragdzöld fű cirógathatta a talpaimat, míg odaértem a virágágyásomhoz. Arcomon lágy mosollyal gyönyörködhettem a pompás és színes virágszőnyegben, melyet nagy gonddal ápolgattam napról-napra, és mely reményeim szerint a céhépület egyik legszemetgyönyörködtetőbb pontja volt. Kissé furcsa volt ugyan, ahogy a növényeket ápolni kellett, ám egy-két hónap után megszoktam a különös módszert, ahogy szinte minden mást ebben a világban. Lassacskán talán megszokom az itteni életet, noha a honvágyam szörnyen kínzó olykor-olykor, és csak Lewis-sama illetve a többi céhtag jelenléte tartja bennem a lelket.
A reggeli rutinomat követően a Kezdetek Városának főtere felé vettem az irányt. Mondhatni ez is beletartozott, hiszen kevés kivételtől eltekintve nem volt olyan délelőtt, hogy ne látogattam volna meg a játékosok emlékére felállított emlékművet. Senpai nevét már betéve tudtam, hol találom, és mindig, minden egyes alkalommal megijedtem, amikor megpillantottam a neve felett azt az áthúzott másikat. Bele sem merek gondolni, hogy reagálnék, ha az egyik nap meglátnám az ő nevét is így... Ő volt az egyetlen barátom a kinti világban, nézeteink és érdeklődésünk annyira hasonlóak voltak... talán ezt a játékot leszámítva ^.^" Annak ellenére, hogy elszakadtunk egymástól, él bennem a remény, hogy egyszer újra láthatom. Ha nem is itt, akkor az egyetemen, miután kiszabadítottak minket ebből a csapdából, melybe Akihiko-sama mélységes magányában csalt minket.
Elmormoltam egy halk imát a távozásom előtt, majd visszaindultam a kastélyba, hogy dologtalan napom lévén hódolhassak a virágkötészet fenséges szenvedélyének és megörvendeztethessem Szophie-samát egy süteményre emlékeztető kompozícióval. Biztosan értékelné, ha a szobáját feldíszítenénk virágokkal, mostanában olyan lehangoltnak tűnt számomra a kisasszony Sad A virágok pedig vidámságot és örömet sugároznak, önbizalmat adnak, ha rájuk néz az ember. A szépérzéket nagyon fontos táplálni, könnyen kedvtelenné válhatunk, ha elhanyagoljuk. Biztosan bele fog telni néhány órába, de nagyon szívesen csináltam, hiszen számomra is gyakorlás volt, és a délutáni edzés előtt tökéletes elfoglaltságnak bizonyult ^.^

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Asobi on Hétf. Máj. 20, 2013 7:34 pm

Megint egy reggel és megint felfénylett a horizonton a mesterségesen keltett fény a hatalmas repülő kastély falán. Mint minden nap most is magányosan kelek, és mint ilyenkor most is felkeltem után ülök az ágyon felhúzott térdekkel, amire a fejem rakom és közben az ágy üresen álló részét bámulom, miközben egyszer végig simítom rajta a kezem. Már oly sok idő telt el azóta, hogy meghalt, de még mindig nem szoktam hozzá. Persze a nap nagy részében a túlélésre kell összpontosítanom, de így reggelenként és esténként eszembe jut, főleg mert mindig egy ágyban aludtunk.
- Áh… Mooo~ ! – kócolom, össze a hajam majd rögtön kipattanok az ágyból mielőtt mégdepisebb állapotba kerülnék. Két-három klikk után pedig magamra is öltöm a felszerelésem és indulás! A célom a főtér és az ott megtalálható küldetéseket adó fal. Igen, igen kellene valami, hogy elfoglaljam magamat, mert nem lehetek depis!
Hm… szépen, ügyesen és gyorsan szlalomozom végig a tömegen és érem el a célt, amit rögvest vizslatni is kezdek.
- Hm… ez jó lesz! – bökök rá egy küldire, ami nem ál többől, mint, hogy nyessek le 20 vaddisznót. Ám pont mikor rábököm az ujjammal egy másik személy is ugyan ezt teszi. Egyből egymást kezdjük el felmérni. Hm… hím, kardforgató, körülbelül második szintű lehet, mint én. Testfelépítés: sportos, meglepő egy magafajta ebben a játékban? Bár megértem én sem voltam az a nagy kocka, de ezt a játékot semmi pénzért nem hagytam volna ki, akkor…
- Hé, ha már mindkettőnknek erre fáj, a foga mi szólnál egy versenyhez? Felvesszük a küldit, felveszlek csapatba, majd aki a 20-ból, aki többet öl le az megkapja a jutalom másik felét a vesztestől. Benne vagy? – hát igen, szeretek versengeni, és persze győzni is.
- Legyen. - feleli, majd mindketten felveszem a küldit, majd őt is csapatba. Argus? Érdekes név. Intek neki, hogy lépjen kijjebb a tömegből, majd VIGYÁZZ, KÉSSZ, RAJT! Mindketten futásnak eredünk egyenest ki a kapun a vadászmezőre. Útközben már feszítem az íjam, így amint kiérünk, máris célpontot keresek éééés lövök. A számláló hamar átvált ˝1˝-re ám ezt követően vált is át ˝2˝-re, úgy tűnik csapattársam is arat. Nincs, időm lazsálni máris újra töltök, célzok, és… így megy ez még 20 percen keresztül, míg végül össze nem gyűlik a 20 vaddisznó és megjelenik a panel a jutalommal.
- Tessék… – utalom át szomorú tekintettel a nyereményt, mivel a srácnak mázlija volt és ugyan csak egy vaddal, de többet ölt le. Persze mentségemre szóljon, hogy én alig találtam rájuk, mattaku. Pedig én vagyok, az íjász sokkal nagyobb előnyöm van, mint neki hisz nem kell megközelítenem. Így végül üres kézzel távozom. Egyenest visszasétálok a városba és kerítek valami reggelit, vagyis inkább valami ebéd szerűséget és helyet foglalok a főtér egyik padján. Elég sokáig ücsörgök ott és közben azon morfondírozom, hogy milyen jó testalkatú lányok vannak a játékosok között. Hm… ez nem fura, mármint, hogy ilyeneken gondolkodom, mert hát a fiúkat semmi kedvem nézegetni, csak elvennék a kedvem az evéstől.
Később még kimegyek a városon kívülre egy-két vaddisznót lenyilazni ám után, mikor visszaérek és felgyúlnak, a város fényei a szürkületben megint elkap a nosztalgia. Mintha csak megelevenednének azon emlékeim melyek a fogadó felé vezető úton jutnak eszembe. Akino-chan mosolya, nevetése miközben körülfogta a karom és úgy mentünk először a fogadó irányába.
- Akino! – kiáltok fel hirtelen mire a képzelgés szertefoszlik én pedig a fogadótól 10 méterre a macskaköves úton ülök miután a lábaim maguktól összerogytak. - Akino…


_________________
Post szín: lightgreen
Növénylátás: 19; Érclátás: 19
Eladó:
Ércek:
5 Bronzérc
1 Munkálatlan Bőr
1 Sida Kő
3 Vasérc
Nővények:
4 Kis Tövisgyökér
1 Faeno Levél
5 Barna Gomba

Asobi

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2013. Jan. 31.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
0/200  (0/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Rosalia on Kedd. Máj. 21, 2013 12:01 am

- Az egyes a hármas és a nyolcas alany kapjon egy-egy idomított mobot. A kettesre uszítsatok rá egy őrült rajongót, a hatoshoz pedig dobjátok be a női sikoltás hangeffektet. Az ötös alanynál jól alakul ez a találka, bökjétek meg a férfit!
- A négyes alany esetén a szenzorok kilengést észleltek, vele mi legyen?
- Hagyjátok egyelőre... várj, inkább küld be hozzá a B projectből a kéket. A hetes is megkaphatja.
- Igenis uram, kódok kiküldve.
- A kilencesnél pedig futassatok le egy keresést az "Akino" kulcsszóra, addig is kapja meg ő is a sikoltó női hangot.

_______________________________________________________________________________________________________

  • Nomad
    A faágon üldögélve arra lehetsz figyelmes, hogy egy narancs indikátoros mókus mob kezd el közelíteni feléd a feletted lévő ágon. Érdeklődve szimatolgat téged, úgy tűnik nincs semmi támadó szándéka, bár egy 20 centis mókusból aligha lehetne kinézni, hog vérengző vadállat lenne.
  • Clio
    Ahogy a szobádban mozgolódsz álmatlanul, egy idő után azt veheted észre, hogy valaki figyel téged az ablakon keresztül. Ha emeleti szobában laksz, akkor egy faág reccsenése hívhatja fel rá a figyelmed, ha földszintibe, akkor az ablak koppanása. Amikor tekinteted összetalálkozik a nyüzüge férfiéval, rémülten pillant rád, mert lebukott, azonban mégsem menekül el. Elkezd integetni neked, s abban reménykedik, hogy kinyitod neki az ablakot. Egy ártalmatlan rajongóról van szó, akivel akár szóa is elegyedhetsz.
  • Szophie
    Nemcsak Vezér bújik elő a sikátorból, hanem nem sokkal később egy narancs indikátoros, hófehér patkány is követi. Kíváncsian várom a peted hogy reagál a gyorsan sprintelő és szaglászó mobra.
  • Kyuu és Clark
    Egymástól függetlenül, ám mindketten arra figyelhettek fel, hogy még a látóhatárotokon bőven belül, de pillanatnyi helyzetetekhez képest legalább 10 méterre kék fény gyúl ki. Nem mozog, csak füstösen derengő kék gömbként lebeg a földfelszín felett ez a lidércfény. Azonban ha nem vesztek róla tudomást, akkor bizony elkezd felétek közeledni. Indikátora nincs, tehát nem mobról van szó, hanem valamiféle lidércfényről.
  • Jun
    A férfi akivel az elmúlt fél órát töltötted a Sweet Dreamsben kellemetlenül fészkelődni kezd a székében, de ha rá is kérdeznél, hogy van-e valami problémája, értetlenül válaszolná, hogy természetesen minden rendben. Ahogy rendben elfogyasztjátok a desszerteket, a férfi szeretné folytatni a társalgást, éppen ezért egy sétára invitál téged a közeli parkba. Nem tűnik udvariatlannak, nem is nyomul továbbra sem, csak élvezi a társaságod.
  • Airi és Hanatsu
    Egymástól függetlenül, ám mindketten arra lehettek figyelmesek, hogy a közelben egy nő felsikolt. Megtehetitek, hogy rögtön elindultok a hang forrásába, hogy megnézzétek saját szemetekkel, hogy mi történt, ha viszont érdektelenül továbbhaladtok, mert ki akartok maradni ebből az egészből, akkor is belétek fut a lány. Zihálva, levegő után kapkodva borul a mellkasotokra és hálás tekintettel pillant rátok. Kérdezgethetitek, de a pillanatnyi sokktól egyelőre nem tud megszólalni.
  • Hime
    Miközben a virágokat rendezgeted, hogy feldíszíthesd Szophie szobáját, kezed ügyébe kerül valami roppant mód érdekes. Az egyik rózsabimbó szirmai között ugyanis egy apró, tündér szerű lény bújik elő, indikátora nincs, alakja emberi, leszámítva persze a pillangó szárnyait. Úgy röppen ki a virágból nyújtózkodva, mint aki legédesebb álmából ébredt, majd kíváncsian körberöpköd téged.

Mindannyian reagáljátok le a szituációt, amibe kerültetek!

Sorrend: nincs
Határidő: 5 nap/kör (tehát 25. éjfél)
Minimum szavak száma: 250

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Clark Corben on Kedd. Máj. 21, 2013 4:05 am

A kő végül kifogott a fekete-fehér macin, aki végül feladta és egy elegáns mozdulattal hajította el a ki kőzetdarabot. Durcásan és a sírás szélén állva fordult felém, hogy csináljak valamit, és mit tesz a jó idomár, ha szomorú az állatkája? Teletömi. Hoztam magammal gyümölcsöt, amiből egy igen tetemes adagot tettem le Bragi elé, aki ránézett, majd fel rám, és ismét a gyümölcs halomra. A sziklán ülve kissé nehézkesen érte el a földre tett ételt, és ennek meg is lett a jussa, ugyanis, ahogy hajolt lefelé, totálisan telibe fejelte a gyümölcs kupacot, a nagy részét összenyomva, és megsemmisítve.
- Ez igen szép volt. – ismertem el, és odaléptem, hogy eredeti állásába forgassam vissza a pandám. Mikor meglátott a jobb mancsát emelte, hogy egy igen komoly pofont lekeverjen. Épp nyúltam volna, hogy védjem magam, mikor a másik oldalról már éreztem a mancsát, ami még ilyen kicsinek is hatalmas, és simán lefedte a pofazacskóm.
- Tudod, hogy ezt velem nem szabad! – néztem rá szúrós szemmel, de mintha falnak beszélnék, csak mosolygott meg tapsikolt.
- Legalább neked bejött. – rántom meg a vállam. Épp szólni akartam, de végül nem futotta rá, mert valami fura érzés töltött el, amit nem tudtam hova sorolni, és észre sem vettem, Bragi már a hónom alatt volt, mint valami utazótáska.
- Bármikor elő tudod hozni azt az irány izé-bizét? – kérdeztem a pandától, mire az csak határozottan bólintott.
- Akkor jó, nincs miért aggódnunk. – tettem hozzá, majd hanyatt vágtam magam. Az eget és a felhőket bámultan, miközben azon gondolkodtam, hogy hol rontottam el, közben Bragi is talált magának valami elfoglaltságot, és most azzal kötötte le magát, egészen fél órán át, amikor is jött oda, és lökdösni kezdett. Észre sem vettem elbóbiskoltam, és valami megrémiszthette a pandát.
- Mi a baj? – ültem fel, majd Bragi egy irányt mutatott a mancsával. Mikor elnéztem a megadott hely felé, tíz, tizenöt méterre valami kékes izé derengett fel.
- Mi az isten nyila?! – kiáltottam fel, de egyelőre nem történt semmi. Bragi belém kapaszkodott és megtalálta a helyét az „alagútban” a karom, amivel a földön támaszkodtam ülés közben és a testem között, onnan figyelte a kékes valamit.
- Biztos valami UFO, nem kell vele foglalkozni. – mondtam és visszadőltem, hogy tovább folytassam, amit elkezdtem. Pár perccel később megint Bragi lökdösött, és a kékes fény most jóval közelebb volt, mint előzőleg.
- Azt a roh… – böktem ki, de a mini-pandára való tekintettel nem mondtam végig. A kék derengés nem csinált semmit csak ott lebegett előttem kb. öt méterre. Az gondolkodtam, hogy meg kéne érinteni, hogy pontosan mi akar ez lenni, másrészt pedig ott van az, hogy ha ez kinyír, akkor felesleges volt minden.
–Bragi, honnan szedted azt a követ, az most jól jönne. – kérdeztem a pandát, aki el is oldalgott szép lassan, majd egy halom kis kaviccsal tért vissza.
- Remek, remek. – simogatom meg a fejét, majd elveszek egy követ, és a kék fény felé hajítom, várva, hogy mi lesz ennek a hatása.

Clark Corben
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 50
Join date : 2013. Feb. 16.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
149/150  (149/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Jun on Kedd. Máj. 21, 2013 3:10 pm

A kis cukrászdai asztal már tömve volt üres papírtányérokkal, fagylalt kelyhekkel, szépen sorban pusztítottam el a rajtuk lévő ételt. Szegény srác, biztosan nem gondolta, hogy ilyen rosszul jár amikor beszélgetésbe elegyedett velem. Még az első pár süteménynél büszkén mesélte a dicső kalandjait bossok és minibossok ellen. De mostanra már teljesen elhalkult, csak nézte ahogyan eszem az ételt. Biztos jóllakik a csodálatosságomtól, nem akarom megfosztani ettől az örömtől had nézzen csak. Hamarosan megérkezett az utolsó tál rendelt sütemény is, közben az asztalról sorra tűntek el a tányérok. Olyan mintha nem is lettek volna, most már tökéletesen látom az előttem ülőt. Ahogy elnézem, már kifosztottam majdnem teljesen a vagyonából, összeráncolt homlokkal nézegeti a menüjét. Nem bírom, ki hogy ne nevessem el magam. A kuncogásomat, Saku-san szakította félbe, aminek cseppet sem örültem. Sosem szerettem ha félbeszakítanak valami közben. De most az egyszer megbocsájtom neki, ha már ennyit fizetett értem.
- Lenne kedved egy kis sétához ? - a kérdését először nem értettem tisztán, miért akarna velem sétálni? De ha jobban belegondolok, miért ne akarna... Egy hozzám hasonló személy mindenki számára tökéletes társaság. Szóval rábólintottam, mi baj történhetne. Egy finom tízórait követően a séta csodálatos érzés. Az utcák jobban megteltek emberekkel, most valahogy nem vágyom tömegre, valami nyugodtabb hely kellene. Meg kéne kérdeznem ennek a fajankónak a véleményét, hátha tud valami kihaltabb és békésebb helyet.
- Saku-san, ismersz valami békésebb helyet? Szeretnék egy kicsit nyugodtabb helyre menni ahol nincsenek ennyien. :3 - mosolyogtam rá és az utolsó mondatnál még egy kacsintást is elsütöttem. Ez még belefér, sőt talán ez lehetne a jutalma amiért ennyit fizetett értem, egy tökéletes kacsintás. Leültünk egy közeli padra addig amíg a térképet böngészte. Hála neki, nemcsak jóllakok hanem még a városkát is megismerhetem, lehet ez a nap ennél jobb? Hirtelen egy röfögés szerű hangra figyeltem fel, megfordultam, de sehol semmi. A képzeletem játszana velem? A férfire pillantottam, aki még mindig a térképet nézegeti, majd ijedten ismét a hátam mögé néztem mert a hang egyre közelebbről és közelebbről jön. Ez nem lehet a képzeletem, sőt valami rózsaszínű madárszerű valami szál felénk. Habár közelebbről megnézve ez egy...malacorr? Ez valami vicc lehet csak, egy repülő malacorr és még röfög is. A járókelők nemigen foglalkoznak vele, engem azonban nem hagy nyugodni mit kereshet itt, és miért száll pont felénk. Felpattantam a padról és megragadtam a pióca.. akarom mondani Saku-san karját és elkezdtem sietősen lépkedni minél távolabb a kis lénytől.
- Ez az út merre vezet ? - kérdeztem kicsit aggódva tőle. A válasza kicsit késett, de végül kinyögte hogy a park. Tökéletes, a parkok nyugodtak és oda talán nem követ minket az orr. Hátrapillantottam már sokadszor de még mindig látom, semmi kétség, követ minket. Sőt egyre gyorsabb és gyorsabb. Futásnak indultam, amilyen gyorsan csak tudtam, amint beértem az erdőbe az első bokorba belegurultam és pár percet vártam amíg biztonságosnak nem ítéltem meg a helyzetet. Végül kidugtam a fejem, sehol semmi. Kimásztam a bokorból leporoltam a ruhám és kifújtam magam. Azt a balféket is sikerült leráznom, és most már tudom merre van a park. Fordultam meg elégedetten, de valakibe beleütköztem.
- Bocsánat.. Saku-san? - meglepetten néztem fel a férfira, aki pont előttem állt.
- Már azt hittem soha sem talállak meg. - Jelentette ki, megnyugodott hangon.
Leültünk egy közeli padra, és ö folytatta az élménybeszámolóit, amikre már oda sem figyeltem, néha bólintottam egyet, vagy hamisan meglepődtem. Látszólag élvezi a helyzetet, kicsit furcsa is, hogy az egész napot vele töltöttem, de eddig egyszer sem tett megjegyzést a külsőmre, vagy próbált megérinteni.

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Tsubasa Norika on Kedd. Máj. 21, 2013 9:05 pm

Olvasás alatt kezdett lepattanni a szemem. Öt percenként szép hosszú, mély ásítást produkáltam (ilyenkor a szám akkora, mint a fekete lyuk), a betűk homályos pacalokká folytak szét fáradó szemeim előtt.
Már nem bírtam tovább. Ahogy letettem a könyvem az éjjeli szekrényre, egyből elnyomott az álom.
Elég furcsa álmom volt. Azt álmodtam, hogy a felhők felett repültem. Furcsa látványok mellett ment el. Láttam Joey Chrome-ot, amint kezeslábas, csíkos fürdődresszben mell-úszott a felhők között. Láttam az angyalszárnyas seggpucér Ichigot (brrrrrr, így mint egy eltorzult, ronda Cupido íj nélkül!) röpködni KA körül, akit dicsfény vett körül, miközben egy trónon ült. Így úgy nézett ki, mint a templomi képeken Jézus Krisztus. Aztán láttam még Kakast és Pityut is, akik a levegőben ülve teázgattak piciny csészékből, közben filozófiai elbeszélgetést tartottak arról, hogy miért viselnek egyesek maszkot. De még Joey Chrome egyik idióta haverját is láttam, aki nagy sebesen hajtott egy távoli jövőbe illő lebegő járművel, ami hajszál pontosan olyan volt, mint Jetson család verdája...
Ekkor felvert álmomból egy fa recsegése, és egy nagy koppanás a földszinten. Mi a jó fene történt itt? Betörő jár itt, vagy mi?
Álmosan bár, de elszántan kihúztam a basszusgitáromból a kaszámat, és odamentem az ablakhoz megnézni, ki a fene tolta ide a képét hajnalok hajnalán. Az a szerencséje, hogy az emeleten lakom, mert ha a földszinten laknék, addigra rég kiugrottam volna utána, megfogtam volna a ruhája nyakánál fogva, és szépen kivallattam volna rendesen.
Szinte feltéptem az ablakot, úgy nyitottam ki, de végül a harcias kedvem csodálkozóba váltott. Nem volt betörő szerencsére, csak egy egészen idétlen tag, aki olyan lelkesen és vadul integetett nekem, mintha ismerne engem... ennek nagy a valószínűsége, hiszen én egy befutó banda basszusgitárosa vagyok... jól látom félálmosan, hogy a Platina Varánuszok pólóját hordja?
- Te meg ki vagy, és mit keresel itt hajnalok hajnalán? - kérdeztem nyűgős arccal, köszönés nélküli gesztussal.

_________________
Spoiler:
Képességtáblázat:
Élet: 11 /55 hp/
Fegyverkezelés: 11
Erő: 11 (+3)
Kitartás: 6
Gyorsaság: 6 (+3)
Speciális képesség: 7
Páncél: 6

Jártasságok:

Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (1. szint)
Keresés (1. szint)

Másodlagos jártasságok:
Érclátás (1. szint)
Fegyverkészítés (1. szint)


Tsubasa Norika
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 160
Join date : 2013. Apr. 04.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
10/500  (10/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Kyuushiro on Szer. Máj. 22, 2013 2:07 pm

Ha annak sincs értelme, hogy emberként létezem, akkor annak sincs értelme, hogy létezem. Mondjuk, ha belegondolunk, mindjárt nyilvánvalóvá válik számomra, hogy a létezés értelmetlen. Honnan indul? A semmiből. Hova tart? A semmibe. És ha az idő tényleg végtelen, akkor ez a kis átmenet csak arra jó, hogy megtörje a semmit. De véges az időtartama, akkor is véges lenne, ha többezer évig tengődnénk ebben a dimenzióban, tehát egyszer elmúlik. Akkor pedig nincs semmi értelme, hiszen utána az örökkévalóságig tart a semmi.
Azt még nem tudom, hogy a semminek van-e értelme, de biztos az is kiderül. Valamikor. De lesz belőle valami hasznom? Nem, tehát hülyeség a semmi értelmén gondolkodnom. Ha már itt tartunk, a gondolkodás is hülyeség, de értelmetlen emberi mivoltom kötelez rá. Mindegy, nem halok bele, bár ha belehalnék, akkor sem lenne sokkal másabb a helyzet.
Lecsapok még egy vaddisznót, majd sétálok tovább. Semmi kedvem ehhez az egészhez. Az élethez. A halálhoz. Mindenhez. Hogy akkor miért vagyok még itt? Hát persze, az életösztön.
A mobok lassan, de biztosan fogynak. Speciel nem érdekel a jutalom, amit a legyőzésükért kapok, csak azért teszem, mert annak sem lenne értelme, ha nem ezt tenném.
Mikor szétpixeleződik egy újabb, valami megjelenik előttem. Valami furcsa, kék fény. Érdekes, mintha lebegne, és gömb formája van.
Hm, most a hülyék isteni jelnek, vagy ufónak, vagy tudom is én, minek gondolnák. De ez egy virtuális világ, itt bármi megtörténhet. Semmi jelentősége nincs. Talán egy bug, vagy egy küldetés kezdete, nem érdekel. Nem mob, nem kell lecsapnom, tehát nem törődök vele. Sétálok tovább, és elfordulok a fénytől.
Amikor újra megfordulok, mintha közelebb lenne... mi. a franc? Ez felém jön? Igen! Lassan, de biztosan közeledik. Unottan nézem. Nem rántok fegyvert, nem futok el, egyszerűen csak várok. Fájdalmat nem tud okozni, és mivel nem mob, elvileg meg sem tud sebezni. Ha mégis, azzal ráérek akkor törődni.

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27

Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
871/900  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Nomad on Szer. Máj. 22, 2013 4:17 pm

Kényelmesen pihenek az egyik magasabban lévő ágon, hogy gondolataimba merülhessek, és az eget bámuljam, amikor hirtelen valami mozgást veszek észre az ágak között, ami biztosan nem csak a szél által keltett levélmozgás. Nem telik bele sok időbe, mire egy mókust látok meg fejem felett az ágon, mely kissé érdeklődve kezd el szimatolni. Felette viszont egy narancssárga indikátor lebeg. Az apró teremtmény nem látszik valami veszélyesnek, és nem is látszik úgy, mintha támadni akarna, viszont az az indikátor mégis csak zavar engem. Ilyet eddig leginkább csak a petek felett láttam, és ha narancssárga, akkor támadott már meg valakit nemrégiben. Gyorsan lefelé fordítom tekintetemet pár pillanat erejéig, hogy vajon merrefelé lehet az idomár, és egyik késemet már kezem ügyébe veszem, majd megpróbálva jól helyezkedni az ágon, figyelve az állatra, felkészülök egy esetleges támadásra, majd az azt követő ellentámadásomra. Eléggé eltávolodtam a városoktól ahhoz, hogy gondba keveredhessek, ha felettem áll egy játékos szintben, és rám támadna. Tekintetem ide-oda cikázik, egyszer a mókus, egyszer a környező fákat, vagy talajt fürkészve, hátha meglátok valamit, ami nem illik oda. Arckifejezésem közben semmit sem változik, viszont halk morgás hallható, ahogy azon gondolkozok, hogy lehet a pet tulajdonosa még nincs is a közelben, viszont az állat könnyedén tudna valószínűleg követni, szóval lehet nem ártana megpróbálni ártalmatlanítani. Itt viszont megint benne van a pakliban, hogy erősebb nálam, amivel nem járnék valami jól. Vajon merre lehet a trainere, és vajon mi történhetett, hogy egy ilyen kis lény narancssárga indikátorra tett szert. Merülnek fel bennem ezek a gondolatok, miközben gyorsan elrugaszkodva helyemről, már ugrok is lefelé, próbálva azért egy alacsonyabban lévő ágba belekapaszkodni, hogy biztosan ne sérüljek meg az eséstől. Ha kell, késemet próbálom beleállítani, de amennyiben sikerül, még bal kezemmel kapaszkodok meg, még ha csak pár pillanatra is, hogy lassítsam az esést.

Nomad
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 160
Join date : 2013. Feb. 06.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
377/400  (377/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Asobi on Szomb. Máj. 25, 2013 6:11 pm

- Oh… Miket beszélek… – állok fel nehezen a földről, majd két tenyeremmel megütögetem jobb és bal orcácskámat. - Miket beszélek! – próbálom magam visszahozni a sötétségből bár ez nehezen fog menni lévén, hogy már este van, de próbálkozni azért lehet… megpróbálom elterelni a figyelmem, de mivel?
- Megvan! Irány egy kocsma! Ott biztos jó a hangulat és talán még pár hasonló versenyszellemű játékost is találok, akikkel kiállhatok egy ivóversenyre. Iggeen! – szorítom ökölbe a kezem és jelennek meg szemeimben a versenyszellem lángjai! - Yossshaa~! Indulás! – fordulok sarkon ám ekkor fülemet egy bizonyos zaj csapja meg. Ez pedig nem más, mint egy nő sikolya. Rögvest a sikoltás feltételezett irányába fordulok majd futásnak eredek.
Bármi is legyen, az nem hagyhatom figyelmen kívül azt, hogy egy nő veszélyben van… feltételezhetően. Majd hirtelen megállok…
- A fene most merre? – állok a kétfelé ágazó út előtt, majd végül türelmetlenül a jobb irány mellett döntök… jó is teszem. Épp, hogy csak elindulok, hirtelen belém is ütközik valami, vagy én megyek neki? Miután sikerül megpillantanom az arcát mely eléggé riadtnak tűnik hamar rá is döbbent, hogy ez a nő sikolthatott nemrég.
- Hé, minden rendben? – kérdem, de nem jön tőle válasz az viszont már megnyugtató, hogy már nem tűnik a tekintete annyira zaklatottnak, bár mg mindig levegő után kapkod.
- Rendben, csak nyugodtan. Semmi baj… – ejtek meg egy két szót a megnyugtatás céljából és ölelem magamhoz. Ha egy kicsit jobban lesz, már biztos válaszol azzal kapcsolatban, hogy mi történt vele és akkor talán tudok is segíteni neki.

_________________
Post szín: lightgreen
Növénylátás: 19; Érclátás: 19
Eladó:
Ércek:
5 Bronzérc
1 Munkálatlan Bőr
1 Sida Kő
3 Vasérc
Nővények:
4 Kis Tövisgyökér
1 Faeno Levél
5 Barna Gomba

Asobi

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2013. Jan. 31.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
0/200  (0/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Szophie on Vas. Máj. 26, 2013 12:48 pm

Komótosan felálltam, és megindultam petem felé. Ekkor viszont hirtelen valami motoszkáló dologra lettem figyelmes Vezér mögül.
- Mi a..? - húztam össze szemöldököm, és erősen koncentrálni kezdtem, hátha rájövök, mi is lehet az a valami. Farkasom félre billentett fejjel méregetett, nem értette, mit is csinálok épp. Nem szóltam neki, hogy valami van mögötte, nem tartottam veszélyesnek. Hisz a kezdetek városában mégis mi baj történhetne? Ekkor hirtelen előugrott a szemét közül egy fehér óriási patkány. Egyenesen felénk kezdett el rohanni, nagyon gyorsan, miközben ide-oda cikázott és mindent megszagolgatott. Hatalmasat sikítottam ijedtemben, és elkezdtem hátrálni, miközben teljes sokkot kaptam az állat látványtól. ~ Egy patkány! Egy igaziiiii.. És nagy! És fúj.~ Teljes pánik lett úrrá rajtam, és egyszerűen képtelen voltam világosan gondolkodni. Bár nem vagyok egy nagy stratéga, de azért mindig tisztában vagyok a helyzetemmel, most viszont komolyan nem tudtam semmit tenni. Eddig csak egyszer volt velem ilyen, méghozzá a boss ütésnél, amikor pókok támadtak rám. Egyszerűen használhatatlan voltam, és abban a pillanatban nem hogy azt nem tudtam megmondani, mit tegyünk, de még azt sem, hogy fiú vagyok-e, vagy lány.
Szerencsére farkasom sokkal tisztábban átlátta helyzetünket. Ő az a fajta, aki - bár igen heves indulatok jellemzik - mégis mindig tökéletesen cselekvő kész. Esőre nem értette, mire az én hatalmas sikolyom, és igencsak aggódni kezdett erős reakciómat látva. Aztán ő is felfigyelt a hangra, így morogva megfordult, éééés... Meglátta a patkányt. Előző harcra kész arckifejezése hirtelen unottra váltott. Semmi, az ég világon semmi érdekeset nem látott egy túlméretezett egérben. Aztán az a bizonyos állat vészesen közeledett, és közeledett hozzá. Természetesen még akkor sem vesztette el hidegvérét, és csak lekezelően pislogott magából kifordult gazdájára, ám amikor a patkány egyszerűen megszaglászta, Na akkor láttam, hogy a petet is kirázta a hideg, miközben ijedtében egy hatalmasat ugrott. A patkány mit sem törődve a helyzettel, egyszerűen tovább baktatott. Beletúrt egy kis szemétkupacba, és azt szaglászta épp, amikor mogorva állatom megjelent mögötte. Most már farkas alakban, igencsak vicsorogva közeledett a patkányhoz. Fehér a fehér ellen. Tiszta sor. Egyébként a fehér állatok különlegesek, nem? Legalábbis én valami ilyesmit olvastam egyszer, régen. Vagy lehet, hogy egyszerűen csak mindketten albínók. És akkor kezdetét vette a kergetőzés. Csaholás, morgás hangja töltötte be a sikátor minden zugát, belevegyülve a sikításba. Futkostak, és mindent romba döntöttek, felborítottak, én meg csak egy helyben álltam, és amikor a közelembe jöttek, egyszerűen csak felsikítottam, majd miután többször is körülöttem köröztek, teljes sokk hatásban arrébb vánszorogtam a sarokba, és reméltem, oda már nem jönnek utánam. Tévedtem. Egyenesen felém vette a patkány az irányt, és egyszerűen az ölembe ugrott, farkasom követte, de addigra már a félelmetes rágcsáló tovább állt. Az ájulás szélén voltam, és azok ketten pedig nem hagyták abba, még csak meg sem álltak. Most mi fog dönteni? Melyikük fárad ki előbb? Csak remélni tudtam, hogy hamarosan megjelenik a patkány gazdája - ha van neki olyan.. A városban csak petek lehetnek, nem? Ő nem lehet mob, vagy ilyesmi, ugye? - és véget ér a kergetőzés. Arra nem is gondoltam, hogy ha Vezér véletlenül megsebesítené az állatkát, annak még rossz következményei is lehetnek.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Yurihime on Vas. Máj. 26, 2013 5:01 pm

A művelet igazán alapos körültekintést igényelt, gondosan válogattam ki a megfelelő virágokat, melyek ki tudják fejezni mindazokat az érzéseket, melyeket bele szerettem volna tenni alkotásomba. Fontos volt, hogy a megfelelő hatást érjem el, így különösen oda kellett figyelnem a színekre és a lágy formákra, melyek majd egyetlen művészi egységben alakíthatják ki az édes, meleg és örömteli érzetet, melyet az édességek fogyasztása okoz, csupán az ízlelés helyett a látás által. Ehhez először is egy olyan edényt illett fabrikálnom és festenem, mely első pillantásra eszébe juttatja majd Szophie-samának az általa olyannyira kedvelt ételeket, és csak ezután következhetett az összhatást kiteljesítő növények aprólékos kiválogatása és elhelyezése a kompozícióban. Ilyenkor szinte repül az idő, észre sem vettem, ahogy eltelt a délután fele, annyira belemerültem a szorgos munkába. Nagyon élveztem csinálni, és ami igazán motivált, az Szophie-sama öröme volt. Reménytelien pillantottam eléje a pillanatnak, mikor komor arcára édes mosoly húzódik, bíztam benne, hogy képes leszek tudásommal ezt a hatást elérni. Okaa-samának okoznék csalódást, ha azt a sok fáradságos tanítást nem tudnám átültetni a gyakorlatba is.
Ám a munka nagyjának közepén egészen váratlan esemény történt. Nem azért volt váratlan, mert előreppent valami az egyik virág szirmai közül, hiszen ez gyakran megesett. Méhek, darazsak, egyéb rovarok sokszor lapultak meg a szirmok között, együvé válva a természettel, csakhogy most nem egy pillangó került elő. A szárnyai hasonlóak voltak, csupán áttetszőek, ám nem állat volt, formája emberi volt. Apró kis egyrészes ruha öltöztette, hajában egy miniatűr szalag ékeskedett és nagyot ásított.
- Egy tündérke! *.* - lelkesedtem fel. Régi mesék varázslatos lényei jutottak eszembe, a természet kis segítői, akik eltévedt kalandorokat vezettek a helyes útra. Mily' szerencse, hogy én nem tévedtem el, habár biztosan van valami jelentősége annak, hogy találkoztam egy mesés teremtménnyel. Apró szárnyaival repkedett körbe, én pedig kíváncsian fordítottam utána a fejemet, majd karomat lágyan felemelve, mutatóujjamat kissé kinyújtja ajánlottam fel neki, hogy megpihenhet a kezemen, amennyiben szeretne.
- Mit keresel erre, kicsi lény? ^.^ - kérdeztem, bízva benne hogy tud felelni. Olyan vékony, aranyos hangot képzeltem el neki, ami egy ilyen kicsi emberhez illik. Vajon tud varázsolni? És ha igen, akkor milyen mágiát használ? Mosolyogva pillantottam rá, hátha többet tudok meg róla.

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Aoishi Airi on Vas. Máj. 26, 2013 10:33 pm

Remény. Egy olyan dolog, mely gyakran egyszerűen elkerüli az embert, akárcsak ahogy engem is most. Nem vágytam másra csak egy kiadós sétára, de a sors, vagy nevezzük aminek akarjuk, mást tartogatott a számomra, sajnos. A hangos, minden bizonnyal női, sikoltás vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Volt egy oldalam ami minden áron tovább szeretett volna sétálni, figyelmen kívül hagyva az egészet, és volt egy dominánsabb oldalam, mely az előbbinek parancsait felülírva és átvéve a testem és gondolataim feletti irányítást rögvest a helyes cselekedetre ösztönöztek. Szerencsére nem kellett olyan sokat fussak a hang irányába, hisz hamarosan sikeresen összetalálkoztam a lánnyal, csupán a reakciója volt ami kis ellenszenvet váltott ki belőlem. nem szeretem ha valaki csak úgy "letámad".
- Mi történt veled? - tettem fel a költői kérdést miközben igyekeztem eltolni magamtól, ezzel kiűzni őt a személyes szférámból, valamint tekintetemmel nem is őt figyeltem hanem esetleges támadókat vagy veszélyforrást kerestem. Senki sem szokott random sokkot kapni és sikítozva valakire borulni. Ráadásul indikátorral sem rendelkezik az illető, így határozottan nem a játékba bolondult bele, bár nem lehet tudni, hogy egy NJK mennyire szeretheti a játékot amiben benne él, de igazából önálló gondolatai se lehetnek, lévén csak egy program és semmi más.
- Szedd össze magad és mond el, hogy mi történt. - igyekeztem beszéddel megtörni a lány sokkos állapotát, de egyelőre nem igazán tűnt úgy, hogy ezzel sokat elérnék. Ilyenkor lenne jó valami gondolatolvasó skill. Igazán kitalálhatná valaki, hogy megkönnyítse vele a játékosok dolgát. :/
- Vajon mi tehette ezt veled? - beszéltem továbbra is a lányhoz, bár kezdett az az érzésem lenni, hogy egy fal is több választ adna nála, közben pedig igyekeztem valami sérülést vagy támadásra utaló jelet keresni a testén. Csak úgy nem kap sokkot valaki attól ha lát valamit, és remélem, hogy nem csak egy araknofóbiás számkupaccal van dolgom...

_________________
Posztszín: #B22333
Beszédszín: #C6DB09

Aoishi Airi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 38
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
150/150  (150/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Rosalia on Kedd. Máj. 28, 2013 12:54 am

- Tereld az összes alanyt az erdő nyugati felébe.
- Rögtön a D szektorba?
- Ne kérdeződködj, tedd a dolgod!

_______________________________________________________________________________________________________

  • Nomad
    A ki mókusnak továbbra sincs esze ágában megtámadni, érdeklődve szimatol, motoz, majd hogy jobban megkedveltesse magát, egy makkot nyújt érdekes ajándékképpen. Akár elfogadod tőle, akár nem, a kis jószág arra törekszik, hogy megérinthessen téged. Ha kell, feszegeti a határokat, hajlandó közelebb merészkedni hozzád, akár a válladra is ugrani, továbbra is barátságos magatartással. Ha végre meg tud érinteni, akkor kellemes, bizsergető érzés járja át a testedet, ami arra ösztönöz, hogy kövesd a kis lényt. Valamit mutatni akar. Úgy tűnik telepatikusan közli ezt veled, mert az elméddel tudod, hogy így van. Életpontod és statjaid nem csökkennek, hát akkor mitől félnél?

  • Clio
    - Wáááó, Clio, személyesen a Platina Varánuszokból! Wáó! Teljesen kész vagyok! Hatttttalmas rajongód vagyok csajszi! Kész vagyok! Megfoghatlak? Nyugi, nem bántalak, ne félj, csak szeretnék egy közös fotót - majd a srác elő is kap egy fotó kristályt és arra szeretne kérni, engedd, hogy átkarolhasson a kép elkészültéig - Iszonyat jó volt a ma esti koncertetek, nagyon kész voltam! Mindenki kész volt! Wáááó! Komolyan, el se hiszem, hogy itt állok veled szemben. Figyelj csajszi! Van egy after party kint a város szélén. Tábortűz, gitározgatás, vágod! A haverjaim ott gyűltek össze a koncertetek után, nincs kedved csatlakozni? Nagyon oda lennének, ha magammal tudnálak vinni! Vannak kaja, pia, amit csak akarsz! Na? mondj igeeeent!

  • Szophie
    A patkány egy idő után felhagy a kergetőzéssel. Lehet, hogy nem bírja tovább szuflával, lehet csak nem elég erősek a túlélési ösztönei, mindenesetre hagyja, hogy Vezér elapja. A farkasod azonban ekkor felhagy az őrült tempóval, s egyszeriben meg is nyugszik. Nem bántja a patkányt, csak mancsai között tartja, miközben orrával megérint. Ahogy a pet és gazdája közt létrejön a fizikai kapcsolat, egy mentális kapocs is kiépül. Kellemes, bizsergető érzés járja át a tested. Ez az érzés arra ösztönöz mindkettőtöket, hogy kövessétek a patkányt. Vezér közben már szabadjára is engedte az állatkát, aki elkezd kifelé indulni a városkapu felé. Valamit mutatni akar. Úgy tűnik telepatikusan közlte ezt veletek, az elméddel tudod, hogy így van. Életpontod és statjaid nem csökkennek, hát akkor mitől félnél?

  • Clark és Kyuu
    Ahogy Clarck a lidércfény felé dobja a követ, az akadálytalanul keresztülrepül rajta. A kavics csupán felkavarja kissé a fény füstszerű gomolygását, viszont se a színe, se a "magatartása" nem változik (értsd nem fog támadni, nekedrohanni stb.) Clarckék és Kyuu is azt veheti észre, hogy a lidércfény egy teleporttal előttük terem, majd a füstje ráfonódik a kezére. Kellemes, bizsergető érzés járja át a testeteket, ami arra ösztönöz benneteket, hogy kövessétek a kis lényt. Valamit mutatni akar. Úgy tűnik telepatikusan közli ezt veletek, mert az elmétekkel tudjátok, hogy így van. Életpontotok és statjaitok nem csökkennek, mitől félhetnétek?

  • Jun
    - Szeretnéd, ha valami igazán békés és meghitt helyre vinnélek el? - kérdezi a fiú izgatottságtól kipirulva, ám mielőtt megvárná Jun válaszát, már finoman karon is ragadja, hogy szaladásra ösztökélje újra. - Megmutatom a titkos helyemet, ahova még senkit sem vittem el. Meglásd, gyönyörű vízesés, de trükkös az odajutás. Sokan nem is tudnak a létezéséről!

  • Airi és Hanatsu
    - Itt nem maradhatok! Üldöznek! És most már te is belekeveredtél, mert láttak velem! Menekülnünk kell, gyere velem a búvóhelyemre! Ott már nem tudnak követni. - hisztériusan tekint hátra többször is a lány, miközben beszél hozzád - Ne ácsorogj már, a védett területen belül sem úszhatjuk meg! Ha elkapnak, kivonszolnak a városhatáron kívülre és ott ölnek meg. Ez a tervük, de sikerült megszöknöm. Siess már! - kérlel a lány, nem akar magadra hagyni, miután jelenlétével belesodort téged is a bajba. (Még mindig külön helyszínen vagytok, csak egyszerűbb egyben lemesélni ugyanazt a történést.)

  • Hime
    - Segítek neked! - szólal meg mosolyogva a tündérke bársonyos, mégis csilingelő hangon, majd valóban azon van, hogy minél előbb végezz a munkával és minél esztétikusabbra sikerüljön Szophie szobája. Ha kell masnit köt, ha kell virágokat szortíroz. Túl sokat nem beszél, mágiát nem használ, de az állandó mosoly ott pihen a pofikáján. Amikor elkészültök, elégedetten sóhajt egyet, majd egy csettintésre ismét felvillanyozódik és odareppen eléd.
    - Jöjj velem, mutatok valamit, ami még szebbé teheti ezt a helyet!


Sorrend: nincs
Határidő: 5 nap/kör (tehát 31. éjfél)
Minimum szavak száma: 250


A hozzászólást Rosalia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Máj. 31, 2013 2:13 am-kor. (Reason for editing : Rosalia)

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Jun on Kedd. Máj. 28, 2013 3:28 pm

Mindketten a padon ültünk, a parkban alig egy-két ember sétálgatott. Szinte teljesen kihalt az egész. A fák ágai között bejutó napfény tökéletes hangulatot teremtett... az alváshoz. A srác egyre csak darálja a dolgait és mesél mesél és mesél... az idegeimre megy. Legszívesebben elküldeném melegebb éghajlatra, de a lelkiismeretem nem hagyja. Még egy kicsit kibírom, utána valami átlátszó kis indokkal lelépek és újra szabad leszek. Az idő kellemes, legszívesebben egész nap itt feküdnék békében és csendben, a madarak csicsergését hallgatva. Habár ezt az érzést csak a jóllakottság, és a lustaság hozza elő belőlem. Legközelebb jobban meg kell válogatnom az áldozataimat, ez nem a való világ itt sokkal könnyebben rám találnak, és nehezebben is tudom lerázni az embereket magamról. Ez pech, ha így folytatja örökké itt fogok ülni ezen a padon. Annak ellenére, hogy nincs meleg, egy teljesen átlagos tavaszi délelőtt van, az arca pirosas. Lázas lenne?... Lehetetlen... tudtommal a játékban nem lehet csak úgy megbetegedni... vagy mégis? Furdalt a kíváncsiság és elkezdtem felé nyújtani a kezem, ezt látszólag ö nem vette észre mert gondtalanul mondta a magáét. Amikor hirtelen a homlokához értem, elcsendesedett és rákvörös arccal nézett vissza rám. A homloka meleg, pont mintha lázas lenne.
- Saku-senpai... lehetséges, hogy te...? - mielőtt még befejezhettem volna a kérdésem válaszolt, is rá.
- IGEN! Reggel óta - majd mint aki szégyellné a dolgot elfordult. Nem értem ezt az alakot. Miért olyan ciki, ha beteg? Én is voltam már beteg, és semmi szégyellni való nincs benne. Kicsit gyengébb az ember, esetleg a hangja elváltozik... tényleg Saku-senpai férfi, a férfiak pedig nem szeretnek gyengének mutatkozni. Ezt én még nem érthetem meg, talán majd ha idősebb leszek...
- Saku-senpai, ebben a dologban nincs semmi kivetni való, nem kell zavarban érezned magad miatta, sokak éreznek így. - legalább amíg a betegségével foglalkozok, nem kell hallgatnom a hősi harcainak történeteit. Már is jobban érzem magam, és talán haza tudom küldeni pihenni.
- T-tényleg? Szóval te, is így érzel? - széles vigyorral nézett vissza rám, a kérdését nem igazán értettem, nekem miért kéne betegnek lennem ahhoz hogy tudjam, milyen érzés annak lenni? Hülyeség... Soha sem fogom megérteni ezeket a fajta embereket, de az ő dolguk, az is hogy szeretnek sokat költeni rám. Habár ezt megértem, én is imádok magammal foglalkozni. Teljesen összehúzta magát, arca vörösebb mint volt, azt hiszem fázik. Ép meg akartam bökni, és javasolni neki hogy menjen haza pihenje ki magát amikor felpattant elém lépett és szólalt meg. Szinte már lihegett amikor végre megkérdezte, lenne e kedvem egy másik ennél meghittebb és nyugodtabb helyre menni. Mégis mire gondolhatott... egy sivatagra? Ez a hely teljesen üres.
- Köszi, de inkább kiha... HÉÉ, hova ráncigálsz? - kiáltottam rá, csak úgy megragadta a kezem. Teli hassal pedig nagyon rossz érzés futni. Egyre inkább elegem van ebből a piócából, nem hogy leráznám még elcipel valami titkos helyre. Amikor kiléptünk a kezdetek városából, egyenesen egy erdő felé tartva, első gondolatom az volt, hogy vége ez az alak meg fog erőszakolni... ha sikerül neki... széles mosolyra húztam a szám, és a szabad kezem a fegyverem közelébe engedtem, ha a helyzet úgy hozná rögtön tudjak védekezni.

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Nomad on Kedd. Máj. 28, 2013 9:55 pm

Ahogy gyanúsan méregetem a mókust, közben gazdáját keresve, lejjebb mászok pár ággal, és ott megkapaszkodva a törzsben figyelem ahogy követ a kis lény, majd egy makkot nyújt felém, mintha csak ajándékként akarná nekem adni. Amikor felém nyújtja, kicsit furcsának érzem a helyzetet, de figyelve a kis lényt, elveszem tőle a makkot, és elkezdem azt vizsgálgatni. Lenyűgöző még mindig a kidolgozása, hogy milyen életszerű, annak ellenére, hogy egy játékban vagyunk. Pár pillanatra meg is feledkezek az állatról, mely engem szaglászik, egészen addig, ameddig vállamra nem ugrik a kis rágcsáló, de még mindig nem próbál támadni. Amikor hozzámér, nem csak kis tappancsait, és apró karmait érzem, hanem valami kellemesen bizsergő érzést is érzek, ami arra késztet, hogy kövessem az állatot. Mintha csak telepatikusan jelezné, hogy menjek utána. Vagy legalábbis valamiért ilyen megérzésem támad hirtelen. Élet, és stat pontjaimon semmi sem változott miután hozzámért, szóval csak nem fog ezzel meggyengíteni a kis szőrös fa patkány. Ha elindul az állat, elkezdem követni, hátha lesz valami értelme. Talán pont azért jött, hogy gazdájának kéne segíteni, mert valami bajba keveredett. Ha viszont valami csapdába csalna, akkor most gyönyörű szépen belesétálok majd. Na, de hát. Egyszer élünk, és vagy nyerek rajta annyit, hogy a tulajdonosa megdob némi arannyal, vagy tapasztalatpontot csak kapok érte, ha mobokat kell majd leölni. Esetleg talán egy küldetéshez vezet el? Legrosszabb esetben is csak halálomat lelem majd egy védetlen területen. Bár már most sem lehet túlzottan élőnek nevezni. Legalábbis a viselkedésem alapján nem biztos. Nem beszélve arról, hogy a játékon kívül csak fekszek egy ágyban gépekre, meg infúzióra kötve.

Nomad
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 160
Join date : 2013. Feb. 06.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
377/400  (377/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Szophie on Szer. Máj. 29, 2013 3:54 pm

A gonosz nagy fehér állat lassulni kezdett, és Vezér hopp, egyszerűen rávetette magát. Már reménykedtem, hogy az egész mizériának vége, és végre ki fog nyiffanni az a ronda dög, mert Vezér szépen megeszi, ám ez nem így sült el. Petem egyszerűen kitámasztotta felső testét, és fenekét feltolva csóválta a farkát, miközben egyszerűen két mancsa közé fogta a ronda állatot. Szinte boldognak tűnt, ahogy farkas szemet néztek, aztán még végig is nyalt a patkány pofikáján. Reméltem, hogy éppen kóstolgatja, de erre nem volt túl sok esély, mivel inkább tűnt puszinak, mint ízlelgetésnek. Én meg csak gubbasztottam a sarokban, és nem értettem, mire ez a nagy barátság közöttük. Közelebb lépkedtem, felkészülve arra, hogy ha kell, egyszerűen csak odébb fussak a szörnyű lény elől. Kíváncsian figyeltem, mit csinál a két állat, és úgy terveztem, megsimítom Vezér bundáját, ezzel jelezve neki, jobb lesz elindulnunk, és hogy újdonsült kis barátját jobb itt hagynia. Hisz nem akarja hazahozni. Igaz? Ugye nem kell egy ilyennel együtt élnem? Igaz? Olyan szemekkel nézett rám, hogy egyszerűen nem tudtam neki ellenállni. - Nem vihetjük haza, ő más állatkája. - próbáltam menteni a menthetőt. Amikor még nem kelt ki a picike farkas a tojásból, sokat foglalkoztatott a kérdés, hogy mégis hogy bírnám ki, ha valami undorító dolog kel ki, így aztán nagyon megörültem, amikor egy szépséges, és nem utolsó sorban (akkor még..) aranyos kis állatka bújt elő, és nem kell elviselnem valami undormányt. Erre be akar hozni a házunkba egy patkányt? Lehetetlen!
Közben petem már nem is figyelt aggódásban úszó gazdájára, egyszerűen hozzá érintette orrát a patkányhoz, ami miatt a frász kerülgetett, majd akkor megéreztem én is. Egyszerű bizsergés járt át, mint valami varázslat, tudtam, muszáj követnem, és elindultunk. Homályosan felrémlett, ahogy elhaladunk egy utcán, a városkapu felé, de nem igazán figyeltem, merre is megyünk. Egyetlen egy pont volt fix a látáskörömben, méghozzá a kis, fehér rágcsáló.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Kyuushiro on Csüt. Máj. 30, 2013 12:09 pm

Mondhatom, hogy kíváncsian nézem a kék izét? Nem. Az a helyzet, hogy nem nagyon érdekel. Nagyon nem érdekel, hogy pontosabban fogalmazzak, és kiaknázzam az értelmetlen emberi beszéd lehetőségeit. Mondjuk a kiaknázás is értelmetlen, szóval mindegy.
Szóval, az a fény csak közeledik. Nyugodtan, nem gyorsan, de egyértelműen én vagyok a célpontja. Nos, most megijedhetnék, vagy mit tudom én, de ha már itt vagyok, nem vagyok hajlandó mozdulni. Vagy menekülni. Egyrészt, mert nincs okom rá, másrészt, mert azzal csak késleltetném az elkerülhetetlent. Nagyon kitartónak tűnik, úgyhogy inkább bevárom. Úgysem érdekel, tehát mindegy, mit fog művelni. Nem fűződik érdekem sem a bevárásához, sem az elkerüléséhez.
Még a közvetlen közelemben sem gyorsul fel, lassan veszi körbe a kezemet. Mintha füst lenne, vagy pára, vagy nem tudom... mindenesetre jó érzés. Ez kicsit furcsa, de a jó érzés is elmúlik, úgyhogy értelmetlen. Tehát az a kellemes bizsergés, amit ez a kék fény okoz, értelmetlen. Annak ellenére, hogy jó.
Mi? Mintha valamire gondolnék, úgy, hogy nem akarom. Sőt... tudom, pedig nincs rá okom. Tudom, hogy valahova hív, valamit mutatni akar, de mit? És mi a franc ez, a NerveGear már a gondolataimat is stimulálja? Mindegy. Egy fénytől nem lehet bajom.
-Mit akarsz mutatni nekem? - kérdezem tőle. Persze egyértelmű, hogy nem fog válaszolni, de legalább az igyekezet meglegyen. Bár az is értelmetlen, szóval mindegy.
-Nos, rendben... mutasd. - zavar az, hogy egy fénygömbhöz beszélek? Nem igazán. Nyugodtan várom, mi fog történni, hiszen úgysem érdekel. Tehát nem lehet számomra rossz hatása. Ha mégis... nos, a rossznak sincs semmi értelme, miért törődjek hát vele?

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27

Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
871/900  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Project D

Témanyitás by Sponsored content Today at 2:14 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 7 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.